Míg a saját utamat jártam, rengetegszer megbotlottam, és elestem. De mindig megpróbáltam felállni, és néha kicsit nehezebben, de sikerült. Újra talpra tudtam állni, de van amikor olyan nagyot zuhansz, hogy akár örökre a földön maradsz. Nincs senki aki segítsen, csak ott fekszel, és érzed, hogy az egész fájdalom átjárja a testedet, és lehet, hogy ez kívülről nem látszik, mert csak továbbra is csendben a földön heversz, de belülről pedig ordítasz, sikítasz a szörnyű érzéstől. Továbbra is halk vagy, és a könnyek szépen végig szántják az arcodat újra és újra. Már érzed, hogy nincs sok hátra, hogy már közel a vég. Szép lassan lehunyod a szemeidet, és azokra a pillanatokra gondolsz, amik az életed legszebb percei voltak. Szerelem, Barátok, Család. Visszagondolsz a gyermekkorodra, amikor még szinte tündérmesében éltél, és ahogy egyre csak jobban cseperedtél rájöttél, hogy az élet közel sem olyan, mint amilyennek képzelted. Míg kicsi voltál a szüleid óvtak minden rossztól, az idő elteltével pedig saját magadat kellett védened. Olykor azt hiszed, hogy aki kedves az elején veled, és tényleg a jót látod benne, a végén kiderül, hogy ő a te legfőbb ellenséged. De van ez fordítva is. Mindig is azt hittem, hogy Justin ártani akar nekem, de kiderült, hogy ő az aki mindvégig szeretett. Most van tőle egy csodálatos gyermekem, akit még az életem áránál is jobban szeretek. És bármire képes vagyok, hogy a családom megvédjem, még ha szembe kell szállnom azzal az emberrel akitől a legjobban félek. Igen, rettegek Austintól ugyanis tudom, hogy bármire képes, és a bármi alatt BÁRMIT értek. Ti nem tudjátok, hogy mégis milyen dolgokhoz vetemedik mikor valamit elakar érni vagy meg akar szerezni. És ha ölésről van szó az sem akadályozza meg. Veszélyes ember, és mióta a ,,felesége" vagyok azóta jobban kiismertem az évek során. Tudom, hogy Jaet saját fiának tekinti, és ő érte is képes bármit megtenni, hiába Justin a vér szerinti apja, őt ezt nem érdekli, mivel nem ő nevelte fel hanem Austin. Ő volt ott vele mikor megszületett, mikor kimondta első szavát, amikor először talpra és megünnepeltük az első szülinapját. Abba még nekem sincsen beleszólásom, hogy rosszul is bánt volna vele, mert egyszer sem volt hozzá egy rossz szava sem, mindig is védte és a legjobbat adta neki. Jae sohasem szenvedett semmiből sem hiányt, mindig mindene megvolt neki, ugyanis Austin gondoskodott róla. Ezért az egy dologért hálás vagyok neki, de semmi másért. Nem tudok attól a dolgoktól eltekinteni amiket tett velem. A verések amikor nem azt csináltam amit kért, vagy mikor három napig a pincébe zárt, és folytonosan megerőszakolt, és volt olyan időszak, mikor más volt. Mikor kedves volt, velem így én is megnyíltam felé. Belevágtam vele abba, hogy legyen egy közös gyerekünk, de az isten sem tudja, hogy miért. És nagyon aggaszt a dolog, hogy esetleg nem-e vagyok terhes mert ugyanis tegnap nem védekezett. Én pedig kötve hiszem, hogy kitudok innen jutni. Már órák óta itt vagyok, és nem várom a csodát, hogy valaki jöjjön és mentsen meg, mert tudom, hogy senki sem fog. Austin elől nincs menekvés, ő mindig ott lesz a nyomomban. Olyan, mint az árnyékom. Lehetetlen megszabadulni tőle. Hirtelen kinyílt az ajtó és Austin egyik embere lépett be.
-A főnök látni szeretne.-felelte komoran, majd pedig felálltam és vele tartottam. Egyenesen az irodája feléé vettük az irányt. Lassan kinyitotta előttem az ajtót, és beléptem. Háttal állt nekem egyenesen kifelé nézett a hatalmas nagy üveg ablakon.
-Miért akartál látni? Azt hittem, hogy megint napokig be leszek zárva.-sóhajtottam, majd pedig lassan felém fordult.
-Van egy vendégem aki szeretne látni.-arca érzelemmentes volt. Semmit nem tudtam róla leolvasni. -Gyere.-biccentett fejével az irodájában lévő ajtó felé. Először hezitáltam, hogy vele tartsak-e de a kíváncsiság felül kerekedett rajtam, hogy mégis ki lehet az a ,,vendég"? Ahogy az ajtó elé értünk, elővette a kulcsát és a zárba helyezte, majd pedig elfordította. A zár kattant, miszerint nyitva az ajtó. Lassan lenyomta a kilincset és az ajtó nyikorogva kinyílt. A látvány ami elém terült borzalmas volt. Justin volt fellógatva egy kötélen, és szét volt verve az egész teste.
-Úristen.-kaptam a kezem a szám elé, és a könnyek marni kezdték a szemeimet.
-Na, még mindig vonzó látványt nyújt ez a patkány számodra?-hajolt fülemhez, és szinte úgy suttogott, mint egy démon. Képtelen voltam szóhoz jutni, egyszerűen amit láttam lesokkolt. Nem hiszem el, hogy ezt művelte vele. Most tényleg túl messzire ment. Egyáltalán még él?
-Mond, hogy még él?-fordultam felé és kétségbeesve nézve néztem szemeibe.
-Sajnos még igen.-felelte egy mosoly kíséretében. -De nem sokáig.-vett elő egy fegyvert. -Öld meg Nicole vagy különben a fiad hal meg.-adta a kezemben pisztolyát.
-Nem ezt nem kérheted tőlem.-mondtam zokogva, és a hangom szinte úgy hangzott, mintha sikongatnék.
-Válassz Nicole. Bieber vagy a fiad?-kérdezte egy ördögi mosoly kíséretében.
-A főnök látni szeretne.-felelte komoran, majd pedig felálltam és vele tartottam. Egyenesen az irodája feléé vettük az irányt. Lassan kinyitotta előttem az ajtót, és beléptem. Háttal állt nekem egyenesen kifelé nézett a hatalmas nagy üveg ablakon.
-Miért akartál látni? Azt hittem, hogy megint napokig be leszek zárva.-sóhajtottam, majd pedig lassan felém fordult.
-Van egy vendégem aki szeretne látni.-arca érzelemmentes volt. Semmit nem tudtam róla leolvasni. -Gyere.-biccentett fejével az irodájában lévő ajtó felé. Először hezitáltam, hogy vele tartsak-e de a kíváncsiság felül kerekedett rajtam, hogy mégis ki lehet az a ,,vendég"? Ahogy az ajtó elé értünk, elővette a kulcsát és a zárba helyezte, majd pedig elfordította. A zár kattant, miszerint nyitva az ajtó. Lassan lenyomta a kilincset és az ajtó nyikorogva kinyílt. A látvány ami elém terült borzalmas volt. Justin volt fellógatva egy kötélen, és szét volt verve az egész teste.
-Úristen.-kaptam a kezem a szám elé, és a könnyek marni kezdték a szemeimet.
-Na, még mindig vonzó látványt nyújt ez a patkány számodra?-hajolt fülemhez, és szinte úgy suttogott, mint egy démon. Képtelen voltam szóhoz jutni, egyszerűen amit láttam lesokkolt. Nem hiszem el, hogy ezt művelte vele. Most tényleg túl messzire ment. Egyáltalán még él?
-Mond, hogy még él?-fordultam felé és kétségbeesve nézve néztem szemeibe.
-Sajnos még igen.-felelte egy mosoly kíséretében. -De nem sokáig.-vett elő egy fegyvert. -Öld meg Nicole vagy különben a fiad hal meg.-adta a kezemben pisztolyát.
-Nem ezt nem kérheted tőlem.-mondtam zokogva, és a hangom szinte úgy hangzott, mintha sikongatnék.
-Válassz Nicole. Bieber vagy a fiad?-kérdezte egy ördögi mosoly kíséretében.
Sajnálom, hogy ennyit késtem igaz már páran a föld alá kívánnak engem, és azért is ezer bocsánat, hogy ilyen rövid lett. De a következō rész hosszabb lesz és közlöm veletek, hogy ezen kívül még kettō esetleg három rész lesz é ebben bent van az epilógus is. Hát igen egyszer minden véget ér, mint ahogy ez a történet is. De, mint már a múltkori bejegyzésemben írtam a többi blogomban megtaláltok engem.
