*Nicole szemszöge*
-Dehogyisnem. Tudom mi a gyenge pontod!-ekkor elsült Justin fegyvere. Már előre tudtam, hogy Benjamin lesz a célpontja szóval Benjamin elé vetettem magam. Iszonyatos fájdalmat éreztem az oldalamon. A kezemet odaszorítottam és Benjamin kezeibe hullottam. Justin rémülten nézett a fegyver kiesett a kezéből. Gondolom ő sem számított a lépésemre.
-Hívjatok mentőt!-üvöltött Benjamin. Minden kezdett homályosodni a képek és a hangok is. A fájdalom meg csak erősödött. -Nicole nyugodj meg minden rendben lesz.-mondta remegő hangon és a kezemet szorongatta. Láttam, hogy Justin a épp a mentőket hívja. Ránéztem Tobiasra akinek az arcán aggodalom és félelem látszott majd Benjaminra néztem akinek a szeme sarkában kis könnycsepp jelent meg.
-Kifogod bírni Nicole erős vagy! Tarts ki!-mondta már Tobias és remegő hangon. Próbáltam minden erőmet összeszedni.
-Benjamin...-nyöszörögtem ki.
-Css! Ne beszélj az csak ront a helyzeten.-hallgattatott el.
-Ez a te hibád!-esett neki Tobias Justinnak. -Ha meghal miattad esküszöm a puszta kezemmel nyírlak ki! De szenvedni fogsz Bieber! Kínszenvedés között fogsz meghalni!-lökdöste hátra.
-Nyugodj meg!-mordult rá Justin. Benjaminra néztem. Megérintettem kezemmel az arcát.
-Szeretlek.-nyögtem ki és szemeim kezdtek egyre jobban lecsukódni.
-Nicole maradj ébren!-pofozgatott óvatosan. Majd erős sziréna hangot hallottam tudtam, hogy megérkeztek a mentők. Beraktam majd egy kórteremben találtam magam. Az oldalam még mindig szúrt az erős fájdalomtól. Körbepillantottam és üres volt a szoba. Majd egy kint lévő veszekedésre lettem figyelmes vagyis csak hallottam.
-Uraim egyszerre csak egy mehet be.-mondta az ápolónő. Majd mind a hárman beestek az ajtón. -Sajnálom kisasszony. Csak egyikük maradhat itt.-állt eléjük. Majd rám néztek. Tudtam, hogy várják, hogy kit mondjak.
-Tobias kérlek te maradj benn.-nyögtem ki nagy nehezen majd az oldalamhoz kaptam. Mindenki egy kicsit megszeppent.
-Akkor kérem a többi távozzon.-küldte ki Justinékat az ápoló. Helyett foglalt mellettem Tobias.
-Jobban vagy?-érintette meg a kezemet.
-Hát. Eléggé fáj még a lövés helye.-szisszentem fel.
-Mégis, hogy voltál képes ezt tenni?-csóválta a fejét.
-Ha nem teszem akkor Benjamin feküdne itt.-kaptam fel a vizet. -Justin túl lőtt a célon. Nem is tudod milyen lett. Egy szörnyeteg. Durva és agresszív és már a pillantásával félelmet kelt bennem.-néztem oldalra.
-Nyugi nem fogjuk hagyni, hogy elvigyen mert mi fogunk hazavinni és nálunk leszel és vigyázunk rád.-ölelt át ekkor megint felszisszentem. -Bocsi.-mosolyodott el.
-Beküldenéd Justint? Lenne amit még nem beszéltünk meg. De ha lehet Benjamin ne szerezzen róla tudomást.-birizgáltam a kezemet.
-Rendben.-nyomott egy puszit a homlokomra majd felállt és pár perc múlva Justin betoppant.
-Hallom beszélni akarsz velem.-támaszkodott neki az ágyamnak.
-Igen.-vettem egy nagy levegőt. -Mégis, hogy volt képed fegyvert emelni Benjaminra? Neked teljesen elmentek otthonról?!-borultam ki.
-Jajj kezdi a rizsa dumát.-sóhajtott fel.
-Tudod, hogy egy telefon apának és neked annyi!-fenyegettem meg.
-Meg ne próbáld!-jött közelebb és emelte fel a hangját.
-Mert mi lesz?-húztam fel a szemöldököm.
-Mert akkor nem te kapod a legközelebbi golyót.-hajolt a képembe.
-Ne merészeld Justin. Tudod, hogy csettintek apámnak és neked véged.-hangsúlyoztam ki az utolsó szót.
-Először is ő még nem is tudja, hogy a pici lánya tudja, hogy az övé a legnagyobb maffiázó vállalat.-fordított hátat és sétálgatott a szobában.
-De attól sem lesz elragadtatva, hogy majdnem megöltél és elmondtad a titkát. Most én állok nyerésre Bieber!-jelent meg egy győzedelmi mosoly.
-Lehet, hogy ezt a kört te nyerted Moor. De a következőt tuti, hogy elveszted.-jött megint felém és a kéz a párnámba nyomta. Tekintete az ajkaimon megakadt. Ledermedtem csak azon imádkoztam, hogy ha megcsókolna akkor Benjamin ne toppanjon be. -Úgyis az enyém leszel.-lehelte az ajkaimra majd megcsókolt. Lágyan és gyengéden csókolt.Kezét arcomon végig simított. Végül a nyakamra is nyomott egy csókot. Egy kaján mosollyal távozott is.
-Mit keresett bent Bieber?!-rontott be Benjamin.
-Csak volt egy kis megbeszélni valónk.-legyintettem.
-Jobban vagy már?-ült mellém.
-Igen. Egy kicsit már jobban.-mosolyodtam el. -Ha a közelemben vagy mindig jobban és boldogabbnak érzem magam.-fogtam meg a kezét.
-Ha meg te a közelemben vagy nem bírom megállni, hogy ne nézzek a szemedbe és, hogy ki ne mondjam, hogy szeretlek.-csókolt meg. Lassú és szenvedélyes csókolózásba kezdtünk. Amit bevallom nagyon élveztem. Benjamin jelenléte és csókja mindig megnyugtat és erőt ad nekem. Levegő hiány miatt elváltak ajkaink.
-Szeretlek.-suttogtam.
-Én is de nagyon de nagyon.-nyomott sok puszit a számra. Öröm pillanatunkat Tobias zavarta meg.
-Látom rosszkor jöttem.-nevette el magát.
-Maradj nyugodtan.-hívta közénk Benjamin.
-Innentől, hogy lesz tovább?-néztem kettőjükre.
-Nem tudom, hogy Bieber míg képbe van addig nincs nyugtunk.-szorongatta kezemet.
-Nyugodj meg Benjamin. Nicole apja elintézi azt csumi.-legyintetett egyet.
-Várj! Ti honnan tudjátok, hogy az apám maffiózó hisz én is csak Justintól tudtam meg.-vágtam döbbent képet. Hát de még a fiúk. vajon Justinnak igaza volt, hogy Benjaminék sem teljesen tiszták.
-Miért maffiózó?!-képedt el Benjamin.
-Ti tudtátok és nem szóltatok?! De ugye ti nem dolgoztok együtt Justinnal?-akadtam ki teljesen.
-Te hülye?! Bieberrel mi nem üzletelünk. Neki csak piszkos ügyei vannak. Mi tisztán játsszunk.-állt fel Tobias és az ablakhoz sétált.
-Valaki elmondana mindent mert így ebből nem értek semmit.-kaptam ki a kezemet Benjamin fogásából.
*Benjamin szemszöge*
Tobias ha mos nem szólja el magát akkor a kis titkunk titok is marad. De nem. Szóval erőt vettem magamon Tobiassal összenéztünk és bólintott. Szóval reméljük készen áll az igazságra amit már Bieber elkezdett.
-Szóval Nicole.-vakartam meg a tarkómat. -Szóval mi is annál a vállalatnál ,,dolgozunk" amit az édesapád vezet. Mi is úgymond az alkalmazottai vagyunk. Csak Justin a piszkos munkát végzi mi meg csak szállítunk. Jövünk és megyünk ennyi. Meg a rendelést rendezzük.-fordítottam oldalra a fejemet. Képtelen voltam belenézni Nicole szemébe. Gondolom most csalódott bennünk.
-Magamra hagynátok.-leplezte könnyeit de én így is láttam. Tobiassal kimentünk és magára hagytuk. Nem szívesen hagytam ott mert féltem, hogy butaságot csinál. Tobias elment a mosdóba én pedig bementem Nicolehoz aki az ablaknál állt.
-Te normális vagy? Neked nem szabadna még lábra állnod. Még megerőlteted magad.-siettem oda hozzá. Majd rám nézett könnyes szemekkel.
-Azt hittem, hogy ti mások vagytok. Mond mégis miért?-csuklott meg a hangja. -Miért van az, hogy akibe beleszeretek az vagy maffiázó vagy csak kiakar használni?-csóválta a fejét.
-Nicole...-szakított félbe.
-Csalódtam bennetek Benjamin. Nekem is vannak olyan dolgaim amit lehet, hogy soha nem tudsz meg de azok nem ilyen komolyok. Bíztam, hogy ti mások vagytok mint Justin de. Legalább őszinték voltatok velem.-törölte le könnyeit. Nagy levegőt vett majd kifújta. Rám nézett és elém lépett. Szemei sarkában megint könnyek gyűltek.
-Sajnálom, hogy fájdalmat okoztam neked, hogy csalódnod kellett bennem. Azt akartam, hogy soha ne gyere rá de Bieber elcseszte. És...-tapasztotta ujját a számra.
-Bármennyire is fáj nem tudlak utálni. Mivel Benjamin Lasnier annyira belevésted magad a szívembe.-csókolt meg. Próbáltam finom lenni és a sebét kerülni. De ez olyan lehetetlennek tűnt mert amikor megcsókol kívánom testestül lelkestül. Minden csókja maga a mennyország. Majd ajkaink elváltak és szorosan magához ölelt.
~ 5 nappal később ~
Végre kiengedik Nicolet a kórházból de a doki a lelkünkre kötötte, hogy ne erőltesse meg magát és főleg ne hajolgasson. Tobiassal hazavittük és a szobájába küldtünk. Biebernek amikor bejöttünk a kórházba és kijött Nicole szobájából nyoma veszett. Nem is baj legalább addig sem zargatja.
-Na és, hogy haladtok Nicolellal?-ültünk le a kanapéra.
-Jól megvagyunk.-nyomkodtam a telefonomat.
-Csóknál mentetek tovább?-nevette el magát.
-Te hülye! Nem akarom elsietni. Majd mindennek eljön az ideje és a helye. Hallod haver neked is kéne egy csaj. Látszik rajtad, hogy ki vagy. Már vagy, hogy egy hónapja szakítottatok Mandyval és azóta nem találtál csajt. Ilyen még nem volt. Max egy hét szokott eltelni a csaj váltás között. Szedd össze magad Neergaard!-löktem meg.
-Jól van na. Különben is hála nekem most együtt vagytok Nicolel.-vágta oda. De végül is igaza volt mert ő talált rá mutatta meg és tartotta vele a kapcsolatot. Igaz én is mert nagy nehezen de megszereztem a telefonszámát és egy kicsit üzengettünk. Elég sok mindent kiderítettem. Főleg, hogy az apja elég sok mindent leírva tart a lányáról magánál. Így könnyen utánanézhettem Nicolnak, hogy hol él hol lakik mit szeret és a többi.
*Nicole szemszöge*
A szobában ügyködve elő kotortam a naplómat mert igen régen írtam bele. ,,Kedves Naplóm! Sok minden történt velem. Volt szerencsém megízlelni a halált és a félelem ízét egyszerre. Justinnál a fogságom nem sokáig tartott szerencsémre de volt egy pont amikor nagyon összezuhantam. Féltem és rettegtem de nagyon. De valami lázba hozott amikor megcsókolt. Vajon lehet, hogy még érzek valamit iránta? Kötve hinném hisz a düh és a gyűlölet mindent felemésztett. Fura volt látni, hogy ennyire megváltozott. Hiszen nekem teljesen más oldalát mutatta. Justin fontos volt nekem én nagyon szerettem őt. De én neki csak játék voltam. Nem több mint egy egy éjszakás kaland. Pedig azt hittem, hogy én is fontos vagyok neki és, hogy szeret meg, hogy számítok neki. De félrevezetett. Ez az ami nagyon bánt. Benjaminnal teljesen más a helyzet. Ő nyíltan kimond mindent. Mellette érzem, hogy ő szeret és, hogy fontos vagyok neki. Ez a kettő közt a különbség." Becsuktam és az ágyra raktam mert gondoltam úgyis folytatom tovább. Végig azon járt az agyam, hogy most mi lesz. Mi Justin következő lépése? Vagy majd én fogok nála kikötni? Jézusom én miket hordok össze. Majd én Nicole Moor Justin Biebernek fog könyörögni. Az az idő soha nem jön el. Olyan mélyre nem fogok süllyedni. Lementem mert egy kicsit szomjas voltam amikor kopogást hallottam.
-Nyitom!-szaladtam oda lelkesen de amikor ajtót nyitottam a lelkesedésem szertefoszlott.
-Szia cica! Hozta a telefonodat.-mutogatta az orrom előtt majd a kezembe nyomta.
-Kösz.-nyögtem ki meglepetten.
-Elkellene velem jönnöd mert az apád este szeretne látni.-mondta sejtelmesen. Kicsit megszeppentem és először azt hittem, hogy csapda de nem. Justin gondolataiban hallottam volna.
Szóval felkaptam egy pulcsit és tornacipőt és beültem Justin mellé a kocsiba. Útközben kétszer is letapizta a combomat. Kellett nekem rövidnadrágba jönni. Előkaptam a telefonom és Benjamint tárcsáztam.
-Kit hívsz?-tette fel egyből a kérdést.
-Közöd?-néztem rá olyan tudjátok, hogy mi a fasz közöd van hozzá nézéssel.
-Jól van én csak kérdeztem.-markolászta a kormányt. Tudtam, hogy zavarja a dolog és feszült. Szóval fokoztam a helyzetet. Amikor Benjamin felvette a telefont kezdtem is.
-Szia Nicole vagyok! Csak tudd eljöttem mert az apám vacsorázni akar velem szóval ne aggódj értem.-jelent meg az arcomon egy kaján mosoly.
-Rendben de kivel vagy?-kérdezte Benjamin egy kicsit idegesen.
-Justinnal.-motyogtam. -De ne aggódj mert nem hagyom neki, hogy tapizzon vagy valami. Ha hazaérek este csinálunk valamit?-vette a lapot Benjamin.
-Persze! Tudod mindig a csókjaid járnak a fejemben meg amikor olyan szenvedélyes és vad vagy.-és ezt végig hallotta Justin akit majdnem megevett a féltékenység. Tudjátok elég hangos a telefonom vagyis amikor valakivel beszélek azt mindent lehet hallani. De azt nem értem, hogy Justin miért volt mérges? Hiszen ő nem szeret csak egy éjszakás kalandra akar. DE CSAK AKAR! Mivel nem kap meg! Már szinte forrt a dühtől.
-Majd később beszélünk.-raktam le a telefont. -Mi a bajod?-fordultam felé. Hirtelen lefékezett. Rám nézett és utána kiszállt a kocsiból. Bement az erdőbe és pár ropogás és reccsenés meg üvöltés után visszatért a kocsiba. Na ezt meg mi lelte? Tényleg nem értettem. Hirtelen tekintetünk összeért és vadul neki esett a számnak. Ellenkezni nem volt időm mert hirtelen nem tudom, hogy honnan szerzett annyi erőt de felemelt és az ölébe rakott. Majd a nyakamat csókolgatta.
-Justin kérlek ne.-suttogtam.
-Css! Egyszer nekem is igazán hagyhatnád, hogy kényeztesselek.-lehelte ajkaimra. Majd felálltam vagyis amennyire tudtam, de visszarántott csak most háttal voltam neki és pont a férfiasságára estem és jól meg is éreztem. Tetszett neki a helyzet nagyon. Ilyenkor tudnám felpofozni. Újra a nyakamnak esett és amikor beleszívott egy halk nyögés hagyta el a számat. Kezeit a combon belső felén simította végig amikor elérte volna azt a pontot akkor felkaptam magam és a hátsó ülésre vágódtam. Kiszállt a kocsiból és kinyitotta a mellettem lévő ajtót.
-Komolyan nem értelek? Rajtad is lehet látni, hogy alig tudod magad visszafogni mert annyira kívánsz de nem akarod megcsalni a kis barátodat. Ha rajtam múlik nem tudja meg.-ekkor felvettem azt a ja persze tekintetett. Az első alkalomnál már a fejéhez vágná.
-Figyelj Justin! Nem tagadom érzek vágyat irántad de az csak vágy! Semmi több. És amit Benjamin iránt érzek az pedig szerelem. A kettő közt pedig hatalmas nagy különbség van. De kérlek ne vigyél abba a hibába, hogy lefeküdjek veled. Mert ahányszor bepróbálkozol egyre közelebb érsz a célodhoz. Én pedig abba reménykedek, hogy maradt benned annyi jószívűség, hogy ezt nem akarod.-néztem rá már könnyes szemekkel. Ekkor kárörvendően felnevetett.
-Cica te hol élsz?! Te most tényleg ekkora hülyének nézel? Addig fogok próbálkozni még meg nem kaplak.-hajolt egyenesen az arcomhoz. -A könnyeiddel meg nem fogsz meghatni. Az a Justin Bieber akivel megismerkedtél az nincs és soha a büdös életbe nem is létezett. Az csak a látszat kedvéért volt, hogy könnyebben az ágyba vigyelek. Komolyan ha csak egy percre is megfordult a fejedben, hogy én olyan csöpögős és nyálas voltam akkor tévedsz. Valaha voltam olyan kb. amikor 9 éves voltam. De az már nagyon régen volt. Most pedig ilyen vagyok!-csapta be az ajtót. Majd egész gyorsan vezetett. Fájt amiket a fejemhez vágott. ,,Hülye kis ribanc! Mégis hol él ez. A mai világban mégis mit ér a szerelem. Csak fájdalmat okozz semmi többet. Selena is kihasznált az volt az utolsó, hogy valaha is szerelmes voltam. Az összes csaj egy hülye kurva. Csak egyszeri használatra jó. Aztán kész. Ja és Nicole örülnék ha most is nem a gondolataimat olvasnád mert kurva idegesítő, hogy a fejemben turkálsz!" Ekkor egy kicsit zavarba jöttem mégis honnan tudja, hogy éppen a gondolatait olvastam. Majd még egy kicsit mentünk tovább és megálltunk a háza előtt. Bementünk de sehol senki. Ekkor hátra kaptam a fejem.
-Hol van az apám?-néztem rá ijedten.
-Nyugi majd megjön.-közeledett felém és a hajamat a fülem mögé tűrte. -Valamikor.-suttogta. Ekkor esett le, hogy ez a szemét csapdába csalt. Ellöktem magamtól és hátrálni kezdtem. Nagyon féltem. -Olyan kis naiv vagy Nicole!-kapta el a karomat és magához rántott. hogy dőlhettem be neki?! Mekkora egy idióta vagyok. Féltem nagyon. Tudtam, hogy most jött el a vég. Most fog megerőszakolni. Kezeim remegtek és lábaim összecsuklottak de sikeresen megtartott. Könnyeim sorra jöttek és próbáltam jobban összegubózni de nem ment. A falnak taszított és a nyakamat csókolgatta. Kérlek istenem segíts meg! Miért kell, hogy ez történjen velem? Miért kell, hogy ezt csinálja? Megpróbáltam eltaszítani magamtól ami csak egy darabig jött össze. Majd pedig gyors elszaladtam. mentem amerre láttam. Futottam fel az emeletre és bezártam az ajtót. Egyből Benjamint tárcsáztam.
-Segítség.-mondtam a telefonba a könnyektől fulladozva.
-Nicole mi a baj?-kérdezte Benjamin.ú
-Mentsetek ki Justintól!-ekkor betörte az ajtót. A telefon rémületemben kiesett a kezemből.
-Hülye ribanc!-jött közelebb felém én a földre kuporodtam és csak voltam nem tudtam semmit sem tenni és ekkor jutott eszembe, hogy Benjamin még mindig a vonalban van.
-Segítség! Mentsetek meg!-kiabáltam torka szakadtából.
-Kiabálhatsz itt senki sem hallja.-nevetett fel.
-De mert Benjaminék jönnek és kimentenek!-vágtam a fejéhez.
-De édes. Azt hiszed, hogy a herceged mire ide ér addig nem tudunk lenyomni egy menetet?-vette le a pólóját és megragadott. Próbáltam ellökni de hiába tovább csókolgatott és leszedte a pulcsit is rólam de fogalmam sincs, hogy hogyan mert olyan gyorsan csinálta. Majd az ágyon voltunk.
-Kérlek ne!-mondtam a sírástól könnyezve.
-Ez nem kívánság műsor.-jelent meg az arcán az a rohadt mosoly. Nem fogom ezt feldolgozni. Lelkileg teljesen tönkre fog tenni. Majd teljesen levetkőztetett és most jött el a vég. Éreztem ahogy belém hatol. Fájt nem csak fizikailag hanem lelkileg is. Ezt soha nem fogom neki megbocsájtani. Minden egyes lökésével a lelkembe hatolt. Majd amikor végre befejezte felöltözött és kiment. Én az ágyban tovább feküdtem és sírtam.
Majd hirtelen sikítva felébredtem. A szívem majd kiesett a helyéről és levegő után kapkodtam.
-Mi történt?-rontott le Tobias.
-Semmi csak volt egy borzalmas álmom.-túrtam bele a hajamba de még mindig sokk alatt álltam.
-Nyugi.-ölelt át.
-De borzalmas volt. Azt álmodtam, hogy Justin megerőszakolt és olyan borzalmas volt. Minden olyan valós volt és tényleg olyan volt mintha megtörtént volna.
-Nyugi ez csak álom volt.-ölelt jobban magához ami nagyon jól esett.
*Benjamin szemszöge*
Amikor bementem Nicole szobájába aludt és tudom, hogy nem szabadott volna megnéznem de beleolvastam a naplójába. Amikor azt írta Justinról a kezemet ökölbe szorítottam és visszafojtottam a dühömet. Kimentem és legszívesebben megöltem volna Biebert. De az, hogy Nicole érez valamit Justin iránt az ellen semmit sem tehetek. De még maga sem tudja. De abba biztos, hogy irántam szerelmet érez. De én ebbe kezdek kételkedni.
-Mi van Benjamin? Min merengsz ennyire?-érintette meg a vállamat Tobias.
-Ajjh csak tudod a lányok annyira bonyolultak.-fogaltunk helyet az ágyamon.
-Nicole?-húzta fel a szemöldökét.
-Igen.-hajtottam le a fejemet. -Tudom, hogy nem szabadott volna de beleolvastam a naplójába és azt írta, hogy valamit érez Justin iránt.-tördeltem kezeimet.
-Te hülye vagy ember?!-állt fel. -ha ezt megtudja kifog csinálni. Ilyet ne csinálj haver. Beleturkálni másnak az érzelmi világába a legnagyobb hiba.-akadt ki teljesen.
-Halkabban mert még valaki meghallja.-álltam fel én is.
-Ki hall meg mit?-sétált be Nicole a szobámba majd egy csókot nyomott az ajkaimra.
-Semmit.-mondtuk kórusban és furi hangon Tobiassal.
-Na ki vele.-vette fel a poker facet.
-Pasi dolog.-legyintett Tobias.
-Tudom, hogy nem hallom emberek.-ekkor esett le, hogy tényleg basszus gondolatolvasó! Gondolj másra gondolj másra! -Benjamin te beleolvastál a naplómba?!-fordult felém.
-Tobias!-néztem rá.
-Jól van na. Próbáltam nem rá gondolni de ekkor eszembe jutott, hogy mire nem kéne gondolnom és akkor eszembe jutott és Nicole meghallotta.-magyarázkodott.
-Tobias kérlek menj ki!-mutatott Nicole az ajtó felé. Ő pedig elhagyta a szobát. Ketten maradtunk tudtam, hogy most alapos fejmosást kapok. -Mennyit olvastál el?-nyögte ki.
-Elengedőt, hogy megtudjam, hogy érzel valamit Bieber iránt.-fontam össze karjaimat.
-Igen nem tagadom. Vannak vágyaim felém de melyik lánynak nincsenek. Amikor veled vagyok akkor is legszívesebben letámadnálak.-háborodott fel. Ekkor egy kicsit meglepődtem válaszán. -Sajnálom.-fordult felém majd közelebb jött és a szemembe nézett. Szemei csillogtak és nem tudtam neki ellenállni szóval megcsókoltam. Combjánál fogva felemeltem és karjait nyakam köré fonta majd az ágyban kötöttünk ki. Nicole olyan szenvedéllyel és vággyal csókolt mint még soha. Kezeimet pólója alá csúsztattam és ekkor egy mosoly jelent meg mindkettőnk arcán. Majd a csípőmre ült.
-Tudod néha eszembe jut az első perc amikor megjelentél az életemben vagyis nem személyesen hanem a gondolataimban. Tudod egy kicsit megrémültem. De akkor is tetszettél.-csókolt meg. Lehet, hogy most megtörtént volna az aminek kellett volna de nem így és nem itt akartam szóval elhajoltam.
-Most ne.-suttogtam.
-Valami baj van?-értetlenkedett.
-Majd mindennek eljön az ideje és a helye.-ültem fel és egy puszit nyomtam a homlokára.
-De ugye nincsen semmi köze ennek Justinhoz?-nézett rám.
-Dehogyis. Mondtam. Várj idővel mindennek el jön az ideje csak türelem.-csókoltam meg.
-De azt tudd, hogy szeretlek. Fontos vagy nekem és nem tudnám, hogy mit tennék ha elveszítenélek.-csordult ki egy könnycsepp a szeméből. Megöleltem majd kiment a szobából.
*Nicole szemszöge*
Egy kicsit össze vagyok zavarodva de az érzéseim Benjamin iránt őszinték és tiszták. Muszáj volt beszélnem Justinnal szóval az ajtó felé vettem az irányt. Amikor kinyitottam Justin állt ott és egy kicsit meglepődött.
-A telefonod.-nyomta a kezembe és ekkor beugrott az álmom.
-Kösz.-nyögtem ki nagyot nyelve.
-Akkor én most...-vágtam közbe.
-Beszélnünk kell!-vágtam rá.
-Rendben. Gyere elviszlek.-mutatott a kocsija felé.
-Miért nem megyünk fel és beszéljük meg ott.-remegett meg egy kicsit a hangom. Bevallom nagyon féltem. Nem szabad elmennem Justinnal.
-Valami baj van?-jött mögém Tobias.
-Nem nincs. Csak szeretnék beszélni Justinnal.-nyugtattam meg.
-Mi folyik itt?-jött le a lépcsőn Benjamin.
-Népgyűlést tartunk emberek.-forgatta meg a szemeit Justin.
-Semmi. Csak beszélni szeretnék Justinnal ennyi.-fordultam feléjük.
-Megyünk?-fogja meg a karomat.
-Igen.-mentünk fel az emeletre. Becsuktam az ajtót Justin pedig leült az ágyra és a telefonját nyomkodta.
-Kérlek figyelj most.-kulcsoltam össze ujjaimat mert eléggé ideges voltam.
-Figyelek.-tovább nyomkodja a telefonját.
-Leraknád azt a a rohadt telefont és figyelném rám!-akadtam ki.
-Figyelek.-dobta el az ágyban a telefonját tekintetét meg rám szegezte.
-Beszélni szeretnék kettőnkről.-léptem egyet közelebb de próbáltam tekintetét kerülni.
-Kettőnkről?-nevetett fel.
-Egyszer szeretnék veled komolyan beszélni. Ez olyan nagy kérés?-ment fel bennem a pumpa. Erre felállt és megállt előttem vagyis egész közel voltunk egymáshoz. Mélyen szemembe nézett.
-Nicole. Nem is tudtam, hogy számodra van még olyan, hogy kettőnk. Tudtommal utálsz és gyűlölsz. Bár a csókjaidból nem ezt szűrtem le.-harapott bele alsó ajkába.
-Őszinte szeretnék veled lenni. Tudom, hogy te le se szarod de muszáj elmondanom. Tudom, hogy én neked a szemedben csak egy ribanc vagyok de akkor is elmondom.-vettem egy nagy levegőt. De amikor kinyögtem volna az első szót ajkait az enyéimre tapasztotta. A vágy elragadott és viszonoztam. Felkapott és az ágyra fektetett.
-Justin ne.-toltam el magamtól.
-Ha neked így nem jó elmehetünk hozzám is.-jelent meg az arcán egy kaján mosoly. Felültem és hajamba túrtam.
-Miért jó ez neked? Miért akarsz kínozni?-remegett meg a hangom.
-Én csak kihasználom az alkalmakat.-hajolt közel.
-De én nem vagyok a játékod.-álltam fel. -Nem tagadom, hogy amikor veled vagyok érzek valamit. Valami vágyat. De az csak vágy.-fordítottam neki hátat de ő is felállt és magához fordított majd az ajtónak nyomott.
-Hát akkor meg mire vársz?-húzta fel a szemöldökét. Tisztában voltam Justin szándékában, hogy addig nem hagy békén míg a listáján fent vagyok. De nem értitek én képtelen vagyok ezt megtenni Benjaminnal. A szívem szakadna meg. Nem tudnék úgy elé állni és a szemébe nézni, hogy közben együtt vagyunk és én meg lefeküdtem Bieberrel. Egy könnycsepp hullott ki a szememből. -Jajj Nicole nem kell sírni.-törölte le a könnycseppet az arcomról.
-De te semmit sem értesz.-löktem el magamtól.
-Nicole ez nem így van. Igen egy ribanc vagy aki csak kelleti magát de mindketten tisztában voltunk azzal, hogy mi kellünk egymásnak.-ragadta meg a karomat és szorosan magához szorított. Testünk összesimult és a szánk között alig volt pár centi. Lefagytam. Fogalmam sem volt, hogy mit csináljak.
-Soha nem fogsz megkapni.-vágtam a képébe. De legbelül éreztem, hogy úgyis az övé leszek valamikor. Csak idő kérdése.
-Tévedésben élsz cica. Én mindenkit megszerzek és megkapok. Minden az időtől függ. De ha azt akarod, hogy csúnyán játsszunk. Felőlem. De most megmondom, hogy úgyis nyerek.-engedett el. Kezeim remegtek. Egy szót sem tudtam kinyögni lábaim meg összecsuklottak. A földre hulltak. Tekintetem a padlón ragadt.
-Nem is tudom, hogy én hogyan voltam képes szeretni téged. Egy undorító féreg vagy.-jött ki rajtam a sírás.
-Nicoleka az élet egy nagy társasjáték. Legyen mondjuk az élet a kinevet a végén. Vannak bábuk és mezők meg lépések. Mindenki lép de vannak csapdák és valaki kiesik a játékból. Vagyis vannak nehézségek. Mindenkinek van egy bábuja ami a jelen esetben az élete és ha leültnek meghaltál szóval taktikázni kell vagy különben meghalsz. Fog fel ezt az egészet mint egy játékot csak ebben a játékban én nevetek a végén.-guggolt le mellém és ujjával államat megemelte és így egyenesen egymás szemébe néztünk. Ekkor megcsaptak gondolat menetei. ,,Annyira látszik, hogy mennyire össze van törve. Most simán ágyba tudnám vinni csak ha Lasnierék nem lennének itt. Nincs ennek az ajtónak kulcsa? Annyira tudtam, hogy kellek neki. Annyira látszott rajta, hogy kíván és, hogy nem tud ellenállni nekem. Csak Lasniert kéne a pályáról lesodorni és minden úgy menne ahogy szeretném. Előbbre jutnék a maffia cégnél meg Nicole is az enyém lenne. A kicsi hercegnő nem tudná feldolgozni az elvesztését és ekkor jövök képbe és szépen az alkalmat kihasználva megvigasztalom. Vajon milyen lehet az ágyban? Tüzes vagy inkább félénk és kezdő? De hát már csinálta." Na jó nekem itt lett elegem, hogy ez már a gusztustalanság legfelső foka az tuti.
-Figyelj nem vagyok kíváncsi a piszkos gondolataidra. Justin miért nem tudsz olyan lenni aki voltál?-ekkor egy kicsit megszeppent.
-Ezt pontosan, hogy érted, hogy olyan lenni?-értetlenkedett.
-Olyan amilyen voltál. Tudom a múltad a szüleid amikor te még nagyon kicsi voltál szétmentek. Anyukád egyedül nevelt és nehéz körülmények között. Mindig segítettél neki. Egy aranyos kis mosolygós gyerek voltál. És egy nap elhatároztad magad, hogy kimész az utcára és énekelsz. Ekkor jöttél rá, hogy mennyire szereted is zenét. Míg egy nap fel nem fedezett a kedves kis menedzsered Scooter. Először a One Time számoddal robbantál be. Hova tűnt az a Justin? Akit a Belieberjeid Kidrauhlként emlegetnek. Tudom azt is amikor Selena dobott teljesen padlót fogtál és ekkor keveredtél be a maffiázósokhoz. Mert nem tudtad feldolgozni, hogy elveszetted mert annyira szerelmes voltál belé. Hol van az a Justin aki kedves, jó fej és vicces?-mondtam el közben pedig a könnyekkel küszködtem.
-Te nem tudsz semmit!-vágta a fejemhez.
-Akkor tagadod, hogy amit most elmondtam nem igaz?-ragadtam meg karját. Rám nézett és nem szólt semmit. Tudtam, hogy most forrt benne a düh. És az járt az agyában: ,,Honnan tudja mind ezt rólam?" Megragadott és megcsókolt.
-Gyere el velem.-suttogta az ajkaimra. Ekkor azt hittem lehidalok. Ez most mi volt?
-De Justin nem mehetek el.-néztem barna szemeibe.
-Miért nem fogja senki sem tudni, hogy hol vagyunk.-érintette meg arcomat. Próbáltam olvasni a gondolataiba de mintha kikapcsolta volna. Nem tudtam, hogy ez most csapda vagy sem. Nem hagyhattam itt Benjamint és Tobiast. Különben is ez mit hisz, hogy szerelmes vagyok belé.
-Justin nem hagyhatok itt csapot papot. Különben is én Benjamint...-de nem engedte befejezni mert újra számnak esett. De most az ágyba vitt. Szenvedélyes csókolt. Tudtam, hogy ezt nem. De még is késztetést éreztem, hogy viszonozzam. Majd pólóm alá nyúlt és kezével a melltartómat akarta kikapcsolni. De ekkor megállítottam. Majd a szívem egyre hevesebben dobogott. Majd minden kezdett homályosodni. Egyre mélyebb levegőket vettem.
-Valami baj van Nicole?-kérdezte.
-Rosszul vagyok.-keltem fel és a fürdőbe futottam. A hideg csempézett földre feküdtem és forgott velem az egész világ. Ekkor eszembe jutottak a Justinnal való idők. Majd utána Benjaminnal. Vajon érzek valamit Justin iránt? Újra szerelmes leszek belé?
-Nicole.-guggolt le mellém.
-Szólj Benjaminnak. Nagyon rosszul vagyok.-néztem rá. De ő felkapott karjaiba majd kivitt a szobából. Ott Tobiasba botlottunk.
-Nicole mi történt?-nézett elkerekedett szemekkel rám.
-Rosszul van azt mondta szóval beviszem a kórházba.-közölte vele Justin.
-Mi is veled megyünk.-Justin csak bólintott majd levitt berakott a kocsi és elindult a kórházba. Majd minden egyre homályosabb lett és végül egy kórteremben találtam magam. Justin volt az ágyam mellett és engem nézett.
-Hol vagyok?-kérdeztem rekedtes hangon.
-A kórházban. A doki azt mondta...-ekkor nem fojtatta tovább.
-Mit mondott?-ültem fel. Oldalra hajtotta fejét és hallgatott. -Megfogok halni?-csuklott meg a hangom.
-Akár.-még mindig nem nézett a szemembe.
-Justin mit mondott?-érintettem meg.
-Anorexiás vagy Nicole.-állt fel és hátat fordított nekem. Én?! De hát eszek. -Az orvos azt mondta, hogy olyan keveset eszel, hogy ide jutottál.-nem akartam elhinni. De ez nem.
-Hisz eszek mindennap. Még így is tök dagadt vagyok. Nem látod?-álltam fel. Ekkor rám nézett.
-A 40 kilóddal. Egy 17 éves lány nem 40 kiló.-közeledett felém.
-Ez nem igaz!-vágtam a képébe. -Én nem vagyok anorexiás!-ordítoztam. Kiborultam nagyon.
-Nyugodj meg.-fogott le.
-Nem! Hagyjál!-ellenkeztem de erősebb volt nálam.
-Nyugodj meg!-kiabált már ő is. Ekkor abbahagytam a rángatózást és a szemébe néztem. A fejemet csóváltam. -Megfogsz gyógyulni. Csak enned kell.-tűrte el a hajamat. Kezeim remegtek és ezt ő is érezte.
-Hol vannak Benjaminék?-kérdeztem tőle könnyes szemekkel.
-Elmentek. Azt meg ne is kérdezd, hogy hova.-engedett el.
-Mi az, hogy elmentek?-kerekedtek el szemeim. Ez nem vall rájuk. Ekkor keresgélni kezdtem.
-Mit keresel?-vágta oda.
-A telefonomat.-mondtam flegmán.
-Ne keresd mert úgysem találod meg. Ugyanis minden cuccod Lasnierénél van.-közölte velem holt nyugodtan. Ekkor még jobban felment bennem a pumpa. Tudtam, hogy nem figyel mert azt a rohadt telefonját nyomkodja. Szóval elegem lett az egész életből mindenből. Fogtam egy szikét és amit már megtettem egyszer újra megkíséreltem de nem jött össze.
-Te meg mi a faszt csinálsz?-kapta ki a kezemből.
-Azt ami kell nekem.-vágtam hozzá.
-Azt hiszed, hogy hagyom, hogy megöld magad? Te nem normális. Inkább szedd össze magad mert elmegyünk.-rakta le a szikét.
-Én veled sehova sem megyek! Én csak egyetlen emberrel megyek el az pedig Benjamin.-közöltem vele nyersen.
-Olyan emberrel akarsz elmenni aki le se szarja, hogy beteg vagy.-amikor ezt közölte velem tudtam, hogy valami nem stimmel vagyis valami itt nem jó. Benjamin soha nem csinálna velem ilyet.
-Vigyél Benjaminékhoz.-néztem rá kérlelő szemekkel.
-Minek?-vágta rá flegmán.
-Mert közöm van hozzá, hogy miért nincsenek itt.-jöttek a könnyeim már.
-Mert pl nem érdekled őket?-húzta fel a szemöldökét.
-Tudom, hogy hazudsz.-vágtam a képébe felvettem a cipőmet és kiviharoztam a teremből. De ekkor...
2014. március 26., szerda
2014. március 19., szerda
20. rész Tudom mi a gyenge pontod!
*Benjamin szemszöge*
És egy hirtelen mozdulatot tett amire nem számítottam. Neki esett az ajkaimnak. Majd lassan eltolt magától.
-Csak, hogy tudd Tobiassal köztünk nincs semmi.-suttogta. -Mert vele nem csinálnék ilyet. Nem csókolnám meg. Nem éreznék olyat mint nálad, hogy ha hozzám érsz az egész testem beleremeg. Ő egy barát. És nem is lesz több.-mondta el a szemembe nézve majd kisétált. Őszintének tűnt de akkor is valami nem hagy nyugodni. Talán csak a féltékenységem. Lementem a konyhába valamit összeütni mert eléggé éhes voltam. Majd Nicole is csatlakozott hozzám.
-Csak nem főzünk?-húzta fel a szemöldökét. -Nem is tudtam, hogy konyhaséf vagy.-nevette el magát.
-Ja valami olyasmi.-néztem rá és neki dőltem a konyhapultnak.
-Ohh igazán. Akkor amerikai palacsintát kérek.-nézett kajánul.
-Rendben még más valamit kér?
-Meg egy pohár narancslevet.-foglalt helyett az asztalnál. Nagy nehezen megsütöttem neki a palacsintát és amikor kész voltam szépen megterítettem majd leültem vele szembe.
-Na milyen?-kérdeztem kíváncsian.
-Ahhoz képest, hogy rosszabbra számítottam tök finom lett.-mondta és közben lenyelte a falatot.
-Na és ezért nem kapok valamit?-kérdeztem egy perverz mosollyal az arcomon. Épp ekkor fejezte be felállt és egy puszit nyomott az arcomra.
-A jutalmad.-ment fel a szobájába. Majd megjelentek a tesómék. Nekik is megterítettem. Amikor végeztem fura mert Tobias nem jött le enni. Máskor mindig a konyhában van. Forgattam meg a szemeimet. Felmentem és Nicole szobájába vettem az irányt. Amikor beléptem az ágyon ült és zokogott.
-Mi történt?-siettem oda hozzá. Ekkor a kezembe nyomta a telefonját. Egy üzenet volt az. ,,Tudom, hogy hol vagy úgy, hogy nagyon vigyázz magadra cica! Én megmondtam, hogy előbb vagy utóbb megszerezlek és ezt be is tartom szóval legyél résen." Eléggé megszeppentem.
-Kitől?-néztem felé. Ekkor megtörölte könnyes szemeit.
-Justin.-nyögte ki. Ekkor mérhetetlen düht éreztem és legszívesebben szét ütöttem volna a fejét.
-Ne félj itt vagyok.-öleltem meg.
-De te nem ismered Justint. Nem tudod mire képes.-zokogott jobban.
-Nicole ha kell a rendőrséghez fordulunk.-kezeimet az arcára raktam és így egyenesen a szemembe nézett.
-Ne! Nem akarom belekeverni a zsarukat mert Justinnak igen nagy az ismeretségi köre a maffiázósoknál.-látszott rajta, hogy szinte retteg a félelemtől. Nem tudtam semmit sem tenni és ettől megőrülök. Megvan kötözve a kezem és Bieber bármikor amikor kezdve szottyan elviszi Nicolet. Ami a legjobban zavar, hogy csak azért kell neki, hogy jól meghúzza. Ekkor végképp felment bennem a pumpa és dühöngve kiviharoztam a szobából. Muszáj volt kiszellőztetnem a fejem.
*Nicole szemszöge*
Benjamin dühöngve hagyta el a szobát. Remélem nem csinál marhaságot. Rettegek, hogy Justin elvisz. Összekuporodtam az ágyamon és jobban zokogtam. Ekkor Marius jött be a szobámba.
-Nicole mi a baj?-bújt be mellém az ágyba.
-Semmi. Csak tudod van olyan idő amikor jól esik sírni.-törölgettem le a könnyeimet.
-De akkor miért vagy szomorú?-simította meg a karomat.
-Marius te még kicsi vagy, és tudod vannak olyan dolgok amiket még nem értesz. De ahogy cseperedsz mindent jobban fogsz érteni.-öleltem át.
-Benjamin ilyenkor azt szokta mondani, hogy majd ha nagyobb leszel megérted. Vagyis ugyanazt mondta mint te csak máshogy fogalmazott.-majd ő is jobban belebújt az ölembe. Egy mosoly vetett felém és kiment a szobából. Hirtelen minden csendes lett. Felkeltem és az erkély felé vettem az irányt. Amikor kiléptem friss levegő csapta meg az arcomat. Láttam, hogy Benjamin a ház felé veszi az irányt. Vajon hol lehetett? Hirtelen azt éreztem, hogy valaki hátulról megfogja a derekamat. Hátra néztem és Tobias volt az. Vetettem felé egy mosolyt.
-Mi a baj olyan letört vagy?-dőlt neki a korlátnak.
-Tudod mostanában minden összejön. Justin küldött egy üzenetet ami eléggé felizgatott. Azt mondta, hogy tudja, hogy hol vagyok és úgyis megszerezz, és most rettegek mert bárhova megyek ő ott van és addig tényleg nem fog megnyugodni míg meg nem szerezz.-jöttek elő a könnyek a szememben.
-Nicole nyugi mi itt vagyunk és vigyázunk rád.-ölelt át.
-De akkor is rettegek.-próbáltam megnyugodni amit be kell, hogy valljak, hogy nem nagyon ment.
-Figyelj nálunk a sulinkban mindig nyáron szokott lenni bál és nincs kedved eljönni velünk Benjaminnal?-törölgette le a könnyeimet.
-Nem is tudom. Senkit nem ismerek ott.
-Figyelj ez álarcos bál. Szóval senki sem tudja, hogy ki ki lesz. Nem kell aggódnod.-ekkor egy kicsit megnyugodtam és bementünk az erkélyről majd Tobias magamra hagyott. Megnéztem mennyi az idő. Már három óra volt. Hogy a francba?! Na mindegy. Lementem a nappaliba és Benjaminba botlottam. Még mindig feldúlt volt.
-Hallom Tobias mondta, hogy lesz az a bál.-ment a konyhába.
-Ja.-ültem fel a konyhapultra.
-És akarsz menni?-töltött magának narancslevet. -Kérsz te is?-húzta fel a szemöldökét.
-Kösz nem. Hát nem is tudom. Mondta, hogy álarcos bál lesz és, hogy senki sem fogja tudni, hogy ki kicsoda.
-Ja.-kortyolt bele az italába. -Felőlem elmehetünk. Legalább egy kicsit kikapcsolódsz.-rakta le a poharát.
-Te is még mindig tök feszült vagy.-álltam elé és mélyen a szemébe néztem.
-Mert féltelek csak ennyi.-fordította oldalra a fejét.
-Nem kell. Már hozzá szoktam, hogy az életem egy nagy csalódás.-csordult ki egy könnycsepp a szememből. Benjamin magához húzott és szorosan átölelt.
-Nem akarom, hogy szenvedj. Nem bírnám ki.-suttogta a fülembe.
-Ennyire fontos lettem neked?-néztem rá.
-Nem is tudod, hogy mennyire.-csókolt meg. Kezét a derekamra csúsztattam én pedig beletúrtam a hajába. Majd lassan elváltak ajkaink.
-Na mit csinálunk.-toppant be Tobias.
-Van egy ötletem.-néztek össze Benjaminék. Én csak figyeltem őket, hogy miben sántikálnak.
-Mindjárt jövünk.-rohantak ki a házból. Na ezek is mire készülnek? Forgattam meg a szemeimet. Öntöttem magamnak narancslevet és helyett foglaltam az asztalnál. Előkaptam a telefonom és közben az innivalómat szürcsöltem. Hirtelen Benjaminék rontottak be és mind a kettőnek vízipisztoly volt a kezében. Mind a ketten engem spriccelt én meg sikongatva menekültem előlük. A végén csurom vizes lettem.
-Ti betegek vagytok.-huppantam le a kanapéra. Benjamin is csatlakozott hozzám Tobias pedig többé kevésbe. Épp a kanapé felé vette az irányt és egy akkorát tanyált, hogy az már fájt. -Jól vagy?-siettem oda hozzá és én is majdnem megcsúsztam ha Benjamin nem fog meg.
-Csak óvatosan.-rakott le a földre.
-Basszus rohadtul fáj a fejem.-kelt fel a földről.
-Várj hozok jeget.-mentem a konyhába természetesen óvatosan. -Tessék.-nyomtam a fejére.
-Kössz.-szorította oda.
-Na látjátok mi lett a hülyeségetekből.-forgattam meg a szemeimet.
-Jól van na.-vágta rá morogva Benjamin.
-Elmegyek feltörlöm a vizet.-mentem be a fürdőbe ahol meg is találtam a felmosót és szépen feltöröltem. Majd amikor végeztem felmentem a szobámba. A fiúk is elhúztak valahova. Gőzöm sincs, hogy hova. Már öt óra volt. Mi már ilyen gyorsan eltelt 2 óra?! Akadtam ki teljesen. Bevonultam a ruháim közé és jó sokat
időztem ott mire kiválasztottam a megfelelő ruhát. Szerencsére elhoztam azt a báli ruhát amit még anya vett és egy különleges alkalomra
tartogattam. Végül is ez az lesz mert ez egy bál. És az este folyamán bármi megtörténhet. Szóval megfogtam a ruhát és kisiettem vele. Választottam hozzá egy megfelelő magassarkút és neki estem a hajamnak. Szépen begöndörítettem majd kisminkeltem magam. Utána belebújtam a ruhába. Majd az ágyamra pillantottam ahol egy álarc várt rám. Tök szép volt és ment is a ruhámhoz.
-Nicole!-kiabált lentről Benjamin.
-Megyek!-majd szép lassan lesétáltam és mind a kettőjüknek tátva marad a szája. -Túl öltöztem?-húztam el a számat.
-Nem pont tökéletes vagy.-mondták kórusban. Ekkor egy kicsit zavarba jöttem. Beszálltunk a kocsiba. Én hátra ültem míg a fiúk előre. Amikor megérkeztünk nem hittem a szememnek. Mindenhol álarcos emberek és szebbnél szebb ruhák. Most már tudom, hogy nem öltöztem túl. Bementünk és minden szempár rám tapadt. Egy kicsit zavarba jöttem de amikor Benjamin átkarolt már minden jobb volt. Tobiast pedig egyből megkörnyékezték a csajok. Épp egy lassú számhoz érkeztünk. Benjamin megfogta a kezemet és átkarolta a derekamat. Végig egymás szemébe néztünk és mint a filmekben a szám végén megcsókoltuk egymást és a tömeg pedig ujjongott. Majd kimentem egy kicsit levegőzni. Leültem a szökőkút melletti padra és a víz csobogását hallgattam. Majd hirtelen valaki lépteire lettem figyelmes.
-Milyen kellemes időnk van nem?-szólalt meg mögöttem egy hang. Majd elém jött. Álarc volt rajta. De amikor megpillantottam a csillogó barna szemeit, aranyló barna haját és ajkait egyből a félelem kapott el. -Mi van már meg sem ismersz?-vette le a maszkját. Leírhatatlanul rettegtem. Senki sehol.
-Mit akarsz?-kérdeztem flegmán és a félelmemet leplezni.
-Nem kaptad meg az üzenetemet? Nem voltam elég világos?-húzta fel a szemöldökét.
-Mit vársz most mit mondjak?
-Csak, hogy tudd én ígértem valamit és azt be is tartóm.-húzta el a száját egy gonosz mosolyra. Hülye strici.
-Mi van eddig nem volt elegendő csaj?-néztem rá lesajnálóan.
-Hát... Tudod a hajón mindenki megvolt rajtad kívül.-nevette el magát.
-De ott volt vagy 200 csaj.-kerekedtek el a szemeim.
-Tudom. Mindenkiből kaptam egy kis ízelítőt.-nyalta meg a száját.
-Hát engem nem fogsz megkóstolni.-álltam fel és elakartam menni de megragadta a karomat és magához rántott. Alig volt köztünk hely. A szívem majd kiugrott a helyéről.
-Csak nem félsz?-húzta fel a szemöldökét és egy gúny mosolyt vetett felém. -Szinte az egész tested remeg. Érzem. Nyugi nem foglak bántani.-hajolt közelebb.
-Miért kell ezt csinálnod?-suttogtam. -Ha tudnád, hogy mennyit szenvedtem miattad. Miért akarod megint, hogy újra összezuhanjak? Hogy megint kárt tegyek magamban. Pedig én tényleg szerettelek amikor Rossal összejöttem akkor is még szerettelek. Képes lettem volna érted mindent eldobni és ott hagyni. Mert annyira szerettelek. De nem. Neked fontosabb volt a drog meg a csajok.-mondtam végig könnyekkel küzdve a monológomat. Justin végig a szemebe nézett és csak mozdulatlanul állt.
-Befejezted?-jelent meg megint az a mosoly az arcán. -Nagyon szép volt a kis beszéded. De ha most az hiszed, hogy meghatottál akkor tévedtél. És ha azt hiszed, hogy szerettelek hát az is tévedés. Nicole tudtam is mindig, hogy könnyű hitű vagy de, hogy ennyire.-nevetett fel kárörvendően.
-Engedj el!-kiabáltam rá.
-Mert mi lesz ha nem?
-Utoljára mondom, hogy engedj el.-kezdtem ideges lenni de belül rettegtem.
-Nicole nem kell megjátszanod magad. Tudom, hogy kívánsz, és, hogy nem felejtettél el.-hajolt jobban közel majd az ajkait végig húzta az enyémen. Utána pedig rájuk tapasztotta. Olyan hirtelen ért a dolog, hogy nem tudtam mit reagálni. Próbáltam eltolni magamtól de lehetetlen volt. Izmos karjaival magához ölelt és nem akart elengedni. Levegő hiány miatt az ajkaink elváltak egymástól. Elengedett és felhúzta a maszkját. -Majd még találkozunk.-távozott el.
*Benjamin szemszöge*
Forrt bennem a düh amikor Biebert és Nicolet csókolózni láttam. Még, hogy retteg tőle. Ugyan kérlek. Azt hittem, hogy más lány de ugyanolyan mint a többi. Semmivel sem más. Ő is Justin kurvája lesz. Nicole megfordult és amikor megpillantott nem jött ki egy szó sem a szájából.
-Látom nagyon rettegsz.-forgattam meg a szemeimet.
-Benjamin megtudom magyarázni.-vágta rá.
-De Nicole nem is ellenkeztél. Azt hittem, hogy más vagy de nem. Te is Bieber kurvája vagy.-hagytam ott. Szinte szétrobbanok a dühtől. Megkerestem Tobiast. Meg is találtam de már annyit ivott, hogy alig állt a lábán.
-Gyere hazamegyünk.-karoltam át és betuszkoltam a kocsiba. Nemsokkal később Nicole is megjelent beült Tobiashoz hátra. Az út csendesen telt. Amikor megérkeztünk bevittem Tobiast a szobájába Nicole pedig sértődöttem felment és le sem jött. Anyáék már itthon voltak szóval próbáltam halk lenni. Még mindig nem akartam elhinni ami történt. Felmentem az emeletre és a fürdőbe vettem az irányt. Lezuhanyoztam majd amikor elhaladtam Nicole szobájának ajtaja előtt zokogásra lettem figyelmes. Lehet, hogy nem kellett volna azt mondanom neki. De mérges voltam. Nem tudtam, hogy bemenjek vagy inkább hagyjam. De tudtam, hogy ha hagyom akkor meg nem fogok aludni mert a zavarni fog a dolog. Szóval kopogtam majd ajtót nyitottam.
-Nicole...-vágott közbe.
-Nincs kedvem beszélgetni.-szipogta. Tudom, hogy nagy sebet ejtettem a szívén de nem állt szándékomban.
-Sajnálom amit mondtam. Dühös voltam. Nem akartalak megbántani. Fontos vagy nekem és nem akarom, hogy szenvedj.-hajtottam le a fejemet.
-Menj el kérlek.-jelentette ki egyértelműen. Egy sóhajtás után távoztam is a szobából. Megértem ha haragszik rám. Nem volt szívem ott hagyni de nem akar velem beszélni. Szóval vissza ballagtam a szobámba. De előtte még ránéztem Tobiasra. Elég sokat ivott. Ugyanúgy feküdt ahogy leraktam. Holnapra olyan másnapos lesz. A feje meg szét fog szakadni. Végig Nicolon járt a fejem. Kimentem az erkélyre kicsit ki kell szellőztetnem a fejem. Miért ilyen nehéz minden. Sokáig gondolkoztam kint. Próbáltam a fejemben a dolgokat összerendezni. Majd elmentem aludni.
*Nicole szemszöge*
Nagyon fájt amit Benjamin a fejemhez vágott. ,,Te is Bieber kurvája vagy." Állandóan ez visszhangzott a fejemben. Ezzel nagy fájdalmat okozott nekem. Tobiassal nem tudok beszélni mert hulla részeg. Felkaptam egy laza ruhát és egy torna cipőt és kimentem a kertbe. A hátsó udvarba mentem. Leültem a fa alá és az eget vizsgáltam. Eszembe jutott, hogy Benjamin itt csókolt meg először. Rossal is mi lehet már mióta nem beszéltünk. Amikor felálltam valaki hátulról befogta a számat és valami fehér szerű anyagot nyomott oda amitől elkábultam. Minden elsötétült. Majd egy kocsiban találtam magam. Amikor kinyitottam a szemem minden olyan homályos volt. A volán mögött egy kapucnis nap szemüveges gyerek ült. De amit jobban élesedett a kép láttam, hogy Justin az. Még nem vette észre, hogy magamnál vagyok. Azt terveztem, hogy hirtelen kinyitom az ajtót és kiugrok. Amikor kiakartam nyitni sokkoló tudás ért bezárta ez a féreg.
-Hiába.-nevette el magát. Majd 15 perc kocsikázás után megálltunk egy bazi nagy ház előtt. Gondolom ez Justin háza. Feloldotta a zárat és ki is pattant a kocsiból. Nekem eszem ágában sem állt elhagyni a kocsit.
-Mi lenne ha kiszállnál?-nyitotta ki az ajtót.
-Mi lenne ha elengednél?-húztam fel a szemöldököm.
-Figyelj cicám. Itt én a hozom a szabályokat. Szóval most szálljál ki és húzzál be a házba de rögtön!-emelte fel a hangját. Mérgesen kimásztam és úgy bevágtam az ajtót. Justin nem örült sőt inkább tombolt. Majd kinyitotta a bejárati ajtót. Rabnak éreztem magamat. Csak a börtönöm egy kastély volt. -Válassz szobát.-vágódott le a kanapéra és a telefonját buzerálta.
-Seggfej.-motyogtam de szerencsétlenségemre meghallotta. Megragadott és a falnak nyomott.
-Elmondom mik a szabályok. A szobám tabu. Ahogy a cuccaim is. És válogasd meg a szavaidat.-engedett el. Mégis kinek képzeli ezt magát?! Válogasd meg a szavaidat. Nem vagy az apám. Köcsög paraszt. Már régen olvastam az emberek gondolataiba. Szóval ideje egy kicsit benne turkálni. Hahh! Erre nem számított. ,,Hisztis liba. Azt hiszi, hogy velem így beszélhet. Kicsit sokat gondol magáról. De úgyis az enyém lesz pár nap vagy pár óra és megdöntöm. Könnyű préda de mégis olyan tüzes és vad, és ez az ami felcsigáz. Ami vágyat kelt bennem, hogy enyémnek érezhessem. Kár, hogy a kis szöszi megelőzött. Általában a szüzek sokkal jobbak. Igaz nem tapasztaltak de jobbak. Lehet, hogy megdobom egy kis anyaggal, hogy pörögjön fel." Mocskos szemétláda. Dühöngve az emeltre trappoltam. Majd benyitottam találomra egy szobába. Hiba volt mert pont Justinéba nyitottam be. Kíváncsiságom felül kerekedett rajtam és körbe néztem egy kicsit. Kinyitottam pár fiókot mindegyikben pisztoly,anyag vagy óvszer volt. Majd az egyik fiókban találtam papírokat. Valami anyag szállításról volt szó. Hatalmas összegek voltak ráírva. Olvastam volna tovább de Justin lépteit hallottam. Gyors visszarakta.
-Kurva életbe nem megmondtam, hogy a szobám tabu!-rántott fel a földről. -Ez volt az utolsó, hogy itt talállak. Ha csak nem egy kis szórakozásra vágysz.-húzta el a száját egy perverz mosolyra.
-Azt lesheted. Ja és máskor vigyázz mikre gondolsz és nem kell a szar cuccod megvagyok én anélkül is.-
sétáltam ki. Akkor választottam másik szobát. Előkaptam a telefonom és dobtam egy üzit Benjaminnak, hogy Justin elrabolt és, hogy segítsenek elvinni. Próbáltam magabiztos lenni. Vagyis amennyire csak tudtam. Néha egy kicsit összetörtem és féltem. De a szoba megnyugtatott. Otthonosnak tűnt. Majd a nyugalmamat Justin zavarta meg.
-Még meddig akarsz depizni már vagy 1 órája itt bőgsz.-dőlt az ajtófélfának.
-Téged mióta érdekel, hogy én mit csinálok?-töröltem le a könnyeimet.
-Nem érdekel. De még a lányokkal szórakozni sem tudok mert áthallatszik a pityergésed.-forgatta a szemeit.
-Ha nem tetszik akkor engedj el!-álltam fel az ágyra.
-Te ne emeld fel a hangodat ha hozzám beszélsz!-jött közelebb.
-Mert mi lesz?! Megversz? Vagy tán megerőszakolsz?-lettem ideges.
-Az utóbbi nem is tűnik rossz ötletnek. Ha valaki jól helyre rakna befognád a pofádat.-rántott le az ágyról és magához ragadott. Lenéző pillantást vettettem felé. ,,Megint olyan vad és dühös. Csak úgy tombol. Mindig lázba hoz."
-Mi lenne ha korlátoznád a gondolataidat? Mert kurva idegesítő, hogy végig csak azon jár az eszed és a másik szobából is hallom. Ja és a szőke ribancod most fújt meg egy kisebb összeget tőled.-vettem felé szúrós tekintetemet.
-Vigye. Van még elég. Ja és örülnék ha nem a gondolataimban turkálnál.
-Bocs nem tehetek róla. Legalább tudom, hogy mikor mire készülsz. Milyen sötét ügyeket intézel és bármikor felnyomhatlak a zsaruknál.-szorításából nem engedett csak emelt rajta. Már szinte fájt. -Eressz el.-nyögtem ki. A düh tükröződődött a szemeiben. Az erek kitagadtak a nyakán. A feszültség nőtt közöttük.
-Ezt még nagyon megfogod bánni Nicole!-fenyegetett meg. Szerencsétlenségemre megszólalt a telefonom. Justin kikapta kezemből és elolvasta az üzenetemet. -Szökni próbálunk? Csak nem fog összejönni.-mondta lesajnálóan. Telefon után nyúltam de nem jártam sikerrel. Kiment a szobámból és kulcsra zárta. Nyomorult. Tomboltam. Pár dolgot szét is törtem.
-Ezért még megfizetsz Bieber!-kiabáltam. Az ágyra dőltem és egy párnába fojtottam a bánatomat. Miért csinálja ezt velem? Miért jó ez neki? Miért jó neki ha szenvedek? Csak akkor fog elengedni ha megadom neki ami kell neki. De arra képtelen vagyok. Nem tudok elé állni és csak úgy odaadni magamat neki. Gyűlölöm! Nem is tudom, hogy hogyan tudtam én anno szeretni.
-Megnyugodtál?-nyitott be. Nem szóltam semmit. Egy kicsit rá kéne hoznom a frászt. Szóval ott feküdtem az ágyon mozdulatlanul és csukott szemmel. -Nicole? Ne szórakozz.-hallottam lépteit ahogy közeledik. -Nicole.-rázott meg. Még mindig játszottam a halott szerepet. -Nem szórakozz!-kezdett aggódni. Mivel bezártál most szívatlak.
-Mi lenne ha hagynál egyszer a büdös életben pihenne.-nyöszörögtem.
-Bazdmeg! Én már azt hittem, hogy kinyírtad magad.-esett le a kő a szívről.
-Ezt most jegyezd meg Bieber ami most mondok.-ültem fel így egyenesen a szemébe nézhettem. -Én soha többet miattad nem leszek öngyilkos. Mert te még azt sem érdemled meg. Egy utolsó senkiházi féreg vagy akinek csak a szex számít. Undorító vagy.-mondtam közvetlen a szemébe arc megrezzenés nélkül. Hiába mert mintha a falnak beszéltem volna. Nekem esett pontosabban a számnak. Tudtam, hogy valami nem fog jól elsülni. Próbáltam lelökni magamról de hiába. Kicsúszni alóla de az még rosszabb lenne mert ha alulra csúsznék akkor egy bizonyos pont gátolná a tovább haladásomat. Ha meg fel akkor végig tapizná a testemet és azt az örömöt nem adom meg neki.
-Justin engedj el.-de mintha a falnak mondtam volna. Tovább fojtatta. A nyakamra apró csókokat lehelt kezét végig simította az arcomon egyre kellemetlenül éreztem magam. Majd isteni csodámra megszólalt a telefonja köszönöm. Leszállt rólam felvette és kiment. Gyors bezárkóztam a fürdőbe. Most nem sokon múlt, hogy megszerezzen. Hallom, hogy jön mert egyre hangosabbak a gondolatai.
-Nicole tudom, hogy a fürdőben vagy.-állt meg az ajtó előtt.
-Lesheted, hogy kijövök innen.-mondtam remegő hangon. Nagyon félek. A földön összekuporodtam és zokogni kezdtem. Minden reményem szerte foszlott nem maradt semmi. Éreztem, hogy előbb vagy utóbb megszerezz. Benjaminéknak leírtam a címet. Vagyis a GPS segítségével. Majd fegyver kattanást hallottam.
-Eláruljak egy titkot?-kérdezte. Nem feleltem csak felemeltem a fejem. -A drága apukádról van szó. Igen mi ismerjük egymást elég jóba vagyunk. Tudod én önszántamból soha nem mentem volna abba a szar hajós suliba hanem ő küldött oda, hogy vigyázzak rád. Azért nincs otthon soha mert ügyeket intézz. Árut szállít. Szóval ő a főnököm.-ahogy ez elhangzott ez a mondat a szájából ledöbbentem. Apa csempész lenne. Nem az nem lehet. Ez nem igaz. -Most is ő küldött utánad, hogy tartsalak szemmel.-ekkor kinyitottam az ajtót. A szemébe néztem és lekevertem neki egy pofont.
-Remélem a sitten rohadsz Justin Bieber!-mondtam dühöngve.
-Csak nem fáj az igazság?-kérdezte kárörvendő nevetés kíséretében.
-Egy mocskos szemétláda vagy!-ugrottam neki és ahol értem ütöttem. De a falnak taszított.
-Vajon mit szólni Moor apu ha megtudná, hogy a lánya lefeküdt egy olyan gyerekkel aki nem is szereti a kis hercegnőt. Igen Ross soha nem szeretett. Csak azért kellettél neki, hogy ágyba vigyen és engem bosszantson. De ha nem hiszed el nem izgat. Ja meg a kis új bandádra is vigyázhatnál. Benjamin és Tobias sem teljesen tiszta. Tudod mindent tudok ami veled és körülötted folyik mivel éjjel nappal figyellek. Az a feladatom.-hajolt közel.
-Hazudsz!-vágtam a képébe.
-Pontosan te is jól tudod, hogy nem hazudok.-és megint megjelent az az átkozott mosoly az arcán.
-Mért jó ez neked? Miért csinálod ezt velem?-nyögtem ki és a sírás fojtogatott már.
-Én csak élvezem a helyzetet. De jobban is élvezhetném de ahhoz társulnod kell.-tűrte hátra a hajamat. Egy gondolat menet suhant át az agyamon.
-Ha lefekszek veled elengedsz?-néztem rá könnyes szemekkel.
-Ilyen áron nem kellesz. Hogy szánalomból odaadod magad. Majd akkor, hogy ha te is úgy igazán akarod.-engedett el és leült az ágyra.
-Miért játszol velem?-tettem fel a kérdést sírva.
-Figyelj Nicole. Az élet ilyen vagy alkalmazkodol hozzá vagy feladod. Tudni kell mindennek a taktikáját. Én alkalmazkodtam és taktikát is szereztem.-terült el rajta.
-Nem is tudod, hogy mennyire gyűlöllek és ki nem állhatlak. Egy utolsó mocsok vagy.-szorítottam ökölbe a kezeimet.
-Huhh! Gyerünk indulj be jobban! Gyerünk!-örvendezett. Két döntés állt előttem vagy most odaadom neki magam vagy bezárkózom és nem jövök ki. Döntést kellett hoznom. Tettem egy lépést előre. Majd egy nagyot nyeltem. De ha lefekszek vele elveszítem Benjamint valamint Tobiast. Abba pedig belepusztulnék. Fontosak nekem nagyon. Szóval inkább bezárkóztam. -Nicole ne kezd már megint.-dörömbölt az ajtón.
-Hagyjál békén!-zokogtam. Ki voltam teljesen.
-Nicole.-dörömbölt tovább de nem nyitottam ajtót neki.
-Tűnj már el! Hagyjál békén!-majd még dörömbölt de továbbra sem állt szándékomban kinyitni neki az ajtót. Pár óra elteltével még mindig bent voltam. A szemeimet szét sírtam. A csempézett földön feküdtem ami hűtött. Justinnak semmi híre és semmi hangja. Közelebb mentem az ajtóhoz és nem hallottam a gondolatait szóval nincs itthon. Most vagy soha! Kinyitottam az ajtót és minél gyorsabban kerestem egy telefont. Szerencsémre találtam. Tárcsáztam Benjamin számát.
-Igen?-szólt bele.
-Benjamin én vagyok az Nicole. Segítsetek mentsetek ki innen! Justin fogva tart és nem tudom meddig bírom ki itt.-mondtam a könnyekkel küszködve.
-Nicole nyugodj meg. Hol vagy most pontosan?-kezelte a helyzetet nyugodtan.
-Küldtem egy SMS-est abba mindent leírtam de Justin elvette a telefonomat. Benjamin nagyon félek.-alig tudtam megtartani a telefont a kezemben mert a félelem uralkodott rajtam.
-Figyelj nemsokára megyünk Tobiassal érted. nyugodj meg kimentünk.
-Rendben.-elmagyarázott mindent és lerakta. Justin is megérkezett. Gyors leraktam a telefont és a fürdőbe visszasiettem. Bezártam mintha ott lettem volna.
-Nicole!-halottam lépteit közeledni. Most nem dörömbölt hanem kopogott. Nem szóltam és nem moccantam. Majd megint kopogott de semmi. Szóval berontott. -Olyan nagy kérés, hogy kinyögj egy szaros szót?-állt meg előttem. Mielőtt válaszoltam volna Justin egyik haverja rontott be a szobába.
-Vendégeink érkeztek.-mondta lihegve.
-Akkor menjünk!-rántotta elő a fegyverét. Ekkor esett le, hogy a ,,Vendégek'' Benjaminék. A rohadt életbe! Gyors kihúztam az egyik fiókot de a szobában. Persze az enyémbe miért is raknál fegyvert? Szóval ,,kölcsönvettem" Justintól az egyik fegyverét. Most pedig a felszínre hozom azt a Nicolet aki a másik éltemben létezik. Nadrágomba csúsztattam a pisztolyt és halkan lesurrantam. Láttam ahogy Justinék kimennek az udvarra szóval követtem őket. A megérzésem pedig bebizonyosodott Tobiasékat fogták el. Nem is gondoltam, hogy ennyi ,,kutya" őrzi a házat. Az egyik pillanatban azt hittem, hogy lebukok de szerencsére nem. Majd egy bokornál megálltam így tökéletesen láttam mindent és hallottam.
-Csak nem a kis felmentő sereg?-nevetett fel kárörvendően.
-Huh de vicces mindjárt hanyatt vágódok és szakadok a vicceden.-forgatta meg a szemeit Benjamin.
-Meglátjuk akkor is ilyen jó kedved lesz ha golyót repítek a fejedbe.-szegezte rá a fegyvert. Tudtam, hogy ekkor lépnem kell. Körbenéztem, hogy tiszta-e a telep és Justin mögé mentem és a fejének nyomta a pisztolyt.
-De előtte én fogok ha nem rakod le azt!-mondtam határozott hangnemben.
-Azt hittem, hogy még mindig bent depizel a fürdőben.-nem láttam de tudom, hogy mosolyra húzta a száját.
-Nagyon örülnék ha letörölnéd azt a retkes mosolyt a pofádról mert kurvára kezd elegem lenni belőle!-ment fel bennem a pumpa.
-Szóval ez az igazi éned. Vagy csak szeretnéd annak mutatni. De sosem leszel olyan mint az apád!-fordult meg hirtelen és kiakarta csavarni a pisztolyt a kezemből de nem jött neki össze mert Benjaminék is léptek. Justin a túloldalt a haverjával és fegyvert szegezett ránk.
-Koránt sem ismersz! Semmit sem tudsz rólam!-vetettem felé szúrós tekintetemet.
-Dehogyisnem. Tudom mi a gyenge pontod!-ekkor elsült Justin fegyvere...
És egy hirtelen mozdulatot tett amire nem számítottam. Neki esett az ajkaimnak. Majd lassan eltolt magától.
-Csak, hogy tudd Tobiassal köztünk nincs semmi.-suttogta. -Mert vele nem csinálnék ilyet. Nem csókolnám meg. Nem éreznék olyat mint nálad, hogy ha hozzám érsz az egész testem beleremeg. Ő egy barát. És nem is lesz több.-mondta el a szemembe nézve majd kisétált. Őszintének tűnt de akkor is valami nem hagy nyugodni. Talán csak a féltékenységem. Lementem a konyhába valamit összeütni mert eléggé éhes voltam. Majd Nicole is csatlakozott hozzám.
-Csak nem főzünk?-húzta fel a szemöldökét. -Nem is tudtam, hogy konyhaséf vagy.-nevette el magát.
-Ja valami olyasmi.-néztem rá és neki dőltem a konyhapultnak.
-Ohh igazán. Akkor amerikai palacsintát kérek.-nézett kajánul.
-Rendben még más valamit kér?
-Meg egy pohár narancslevet.-foglalt helyett az asztalnál. Nagy nehezen megsütöttem neki a palacsintát és amikor kész voltam szépen megterítettem majd leültem vele szembe.
-Na milyen?-kérdeztem kíváncsian.
-Ahhoz képest, hogy rosszabbra számítottam tök finom lett.-mondta és közben lenyelte a falatot.
-Na és ezért nem kapok valamit?-kérdeztem egy perverz mosollyal az arcomon. Épp ekkor fejezte be felállt és egy puszit nyomott az arcomra.
-A jutalmad.-ment fel a szobájába. Majd megjelentek a tesómék. Nekik is megterítettem. Amikor végeztem fura mert Tobias nem jött le enni. Máskor mindig a konyhában van. Forgattam meg a szemeimet. Felmentem és Nicole szobájába vettem az irányt. Amikor beléptem az ágyon ült és zokogott.
-Mi történt?-siettem oda hozzá. Ekkor a kezembe nyomta a telefonját. Egy üzenet volt az. ,,Tudom, hogy hol vagy úgy, hogy nagyon vigyázz magadra cica! Én megmondtam, hogy előbb vagy utóbb megszerezlek és ezt be is tartom szóval legyél résen." Eléggé megszeppentem.
-Kitől?-néztem felé. Ekkor megtörölte könnyes szemeit.
-Justin.-nyögte ki. Ekkor mérhetetlen düht éreztem és legszívesebben szét ütöttem volna a fejét.
-Ne félj itt vagyok.-öleltem meg.
-De te nem ismered Justint. Nem tudod mire képes.-zokogott jobban.
-Nicole ha kell a rendőrséghez fordulunk.-kezeimet az arcára raktam és így egyenesen a szemembe nézett.
-Ne! Nem akarom belekeverni a zsarukat mert Justinnak igen nagy az ismeretségi köre a maffiázósoknál.-látszott rajta, hogy szinte retteg a félelemtől. Nem tudtam semmit sem tenni és ettől megőrülök. Megvan kötözve a kezem és Bieber bármikor amikor kezdve szottyan elviszi Nicolet. Ami a legjobban zavar, hogy csak azért kell neki, hogy jól meghúzza. Ekkor végképp felment bennem a pumpa és dühöngve kiviharoztam a szobából. Muszáj volt kiszellőztetnem a fejem.
*Nicole szemszöge*
Benjamin dühöngve hagyta el a szobát. Remélem nem csinál marhaságot. Rettegek, hogy Justin elvisz. Összekuporodtam az ágyamon és jobban zokogtam. Ekkor Marius jött be a szobámba.
-Nicole mi a baj?-bújt be mellém az ágyba.
-Semmi. Csak tudod van olyan idő amikor jól esik sírni.-törölgettem le a könnyeimet.
-De akkor miért vagy szomorú?-simította meg a karomat.
-Marius te még kicsi vagy, és tudod vannak olyan dolgok amiket még nem értesz. De ahogy cseperedsz mindent jobban fogsz érteni.-öleltem át.
-Benjamin ilyenkor azt szokta mondani, hogy majd ha nagyobb leszel megérted. Vagyis ugyanazt mondta mint te csak máshogy fogalmazott.-majd ő is jobban belebújt az ölembe. Egy mosoly vetett felém és kiment a szobából. Hirtelen minden csendes lett. Felkeltem és az erkély felé vettem az irányt. Amikor kiléptem friss levegő csapta meg az arcomat. Láttam, hogy Benjamin a ház felé veszi az irányt. Vajon hol lehetett? Hirtelen azt éreztem, hogy valaki hátulról megfogja a derekamat. Hátra néztem és Tobias volt az. Vetettem felé egy mosolyt.
-Mi a baj olyan letört vagy?-dőlt neki a korlátnak.
-Tudod mostanában minden összejön. Justin küldött egy üzenetet ami eléggé felizgatott. Azt mondta, hogy tudja, hogy hol vagyok és úgyis megszerezz, és most rettegek mert bárhova megyek ő ott van és addig tényleg nem fog megnyugodni míg meg nem szerezz.-jöttek elő a könnyek a szememben.
-Nicole nyugi mi itt vagyunk és vigyázunk rád.-ölelt át.
-De akkor is rettegek.-próbáltam megnyugodni amit be kell, hogy valljak, hogy nem nagyon ment.
-Figyelj nálunk a sulinkban mindig nyáron szokott lenni bál és nincs kedved eljönni velünk Benjaminnal?-törölgette le a könnyeimet.
-Nem is tudom. Senkit nem ismerek ott.
-Figyelj ez álarcos bál. Szóval senki sem tudja, hogy ki ki lesz. Nem kell aggódnod.-ekkor egy kicsit megnyugodtam és bementünk az erkélyről majd Tobias magamra hagyott. Megnéztem mennyi az idő. Már három óra volt. Hogy a francba?! Na mindegy. Lementem a nappaliba és Benjaminba botlottam. Még mindig feldúlt volt.
-Hallom Tobias mondta, hogy lesz az a bál.-ment a konyhába.
-Ja.-ültem fel a konyhapultra.
-És akarsz menni?-töltött magának narancslevet. -Kérsz te is?-húzta fel a szemöldökét.
-Kösz nem. Hát nem is tudom. Mondta, hogy álarcos bál lesz és, hogy senki sem fogja tudni, hogy ki kicsoda.
-Ja.-kortyolt bele az italába. -Felőlem elmehetünk. Legalább egy kicsit kikapcsolódsz.-rakta le a poharát.
-Te is még mindig tök feszült vagy.-álltam elé és mélyen a szemébe néztem.
-Mert féltelek csak ennyi.-fordította oldalra a fejét.
-Nem kell. Már hozzá szoktam, hogy az életem egy nagy csalódás.-csordult ki egy könnycsepp a szememből. Benjamin magához húzott és szorosan átölelt.
-Nem akarom, hogy szenvedj. Nem bírnám ki.-suttogta a fülembe.
-Ennyire fontos lettem neked?-néztem rá.
-Nem is tudod, hogy mennyire.-csókolt meg. Kezét a derekamra csúsztattam én pedig beletúrtam a hajába. Majd lassan elváltak ajkaink.
-Na mit csinálunk.-toppant be Tobias.
-Van egy ötletem.-néztek össze Benjaminék. Én csak figyeltem őket, hogy miben sántikálnak.
-Mindjárt jövünk.-rohantak ki a házból. Na ezek is mire készülnek? Forgattam meg a szemeimet. Öntöttem magamnak narancslevet és helyett foglaltam az asztalnál. Előkaptam a telefonom és közben az innivalómat szürcsöltem. Hirtelen Benjaminék rontottak be és mind a kettőnek vízipisztoly volt a kezében. Mind a ketten engem spriccelt én meg sikongatva menekültem előlük. A végén csurom vizes lettem.
-Ti betegek vagytok.-huppantam le a kanapéra. Benjamin is csatlakozott hozzám Tobias pedig többé kevésbe. Épp a kanapé felé vette az irányt és egy akkorát tanyált, hogy az már fájt. -Jól vagy?-siettem oda hozzá és én is majdnem megcsúsztam ha Benjamin nem fog meg.
-Csak óvatosan.-rakott le a földre.
-Basszus rohadtul fáj a fejem.-kelt fel a földről.
-Várj hozok jeget.-mentem a konyhába természetesen óvatosan. -Tessék.-nyomtam a fejére.
-Kössz.-szorította oda.
-Na látjátok mi lett a hülyeségetekből.-forgattam meg a szemeimet.
-Jól van na.-vágta rá morogva Benjamin.
-Elmegyek feltörlöm a vizet.-mentem be a fürdőbe ahol meg is találtam a felmosót és szépen feltöröltem. Majd amikor végeztem felmentem a szobámba. A fiúk is elhúztak valahova. Gőzöm sincs, hogy hova. Már öt óra volt. Mi már ilyen gyorsan eltelt 2 óra?! Akadtam ki teljesen. Bevonultam a ruháim közé és jó sokat
-Nicole!-kiabált lentről Benjamin.
-Megyek!-majd szép lassan lesétáltam és mind a kettőjüknek tátva marad a szája. -Túl öltöztem?-húztam el a számat.
-Nem pont tökéletes vagy.-mondták kórusban. Ekkor egy kicsit zavarba jöttem. Beszálltunk a kocsiba. Én hátra ültem míg a fiúk előre. Amikor megérkeztünk nem hittem a szememnek. Mindenhol álarcos emberek és szebbnél szebb ruhák. Most már tudom, hogy nem öltöztem túl. Bementünk és minden szempár rám tapadt. Egy kicsit zavarba jöttem de amikor Benjamin átkarolt már minden jobb volt. Tobiast pedig egyből megkörnyékezték a csajok. Épp egy lassú számhoz érkeztünk. Benjamin megfogta a kezemet és átkarolta a derekamat. Végig egymás szemébe néztünk és mint a filmekben a szám végén megcsókoltuk egymást és a tömeg pedig ujjongott. Majd kimentem egy kicsit levegőzni. Leültem a szökőkút melletti padra és a víz csobogását hallgattam. Majd hirtelen valaki lépteire lettem figyelmes.
-Milyen kellemes időnk van nem?-szólalt meg mögöttem egy hang. Majd elém jött. Álarc volt rajta. De amikor megpillantottam a csillogó barna szemeit, aranyló barna haját és ajkait egyből a félelem kapott el. -Mi van már meg sem ismersz?-vette le a maszkját. Leírhatatlanul rettegtem. Senki sehol.
-Mit akarsz?-kérdeztem flegmán és a félelmemet leplezni.
-Nem kaptad meg az üzenetemet? Nem voltam elég világos?-húzta fel a szemöldökét.
-Mit vársz most mit mondjak?
-Csak, hogy tudd én ígértem valamit és azt be is tartóm.-húzta el a száját egy gonosz mosolyra. Hülye strici.
-Mi van eddig nem volt elegendő csaj?-néztem rá lesajnálóan.
-Hát... Tudod a hajón mindenki megvolt rajtad kívül.-nevette el magát.
-De ott volt vagy 200 csaj.-kerekedtek el a szemeim.
-Tudom. Mindenkiből kaptam egy kis ízelítőt.-nyalta meg a száját.
-Hát engem nem fogsz megkóstolni.-álltam fel és elakartam menni de megragadta a karomat és magához rántott. Alig volt köztünk hely. A szívem majd kiugrott a helyéről.
-Csak nem félsz?-húzta fel a szemöldökét és egy gúny mosolyt vetett felém. -Szinte az egész tested remeg. Érzem. Nyugi nem foglak bántani.-hajolt közelebb.
-Miért kell ezt csinálnod?-suttogtam. -Ha tudnád, hogy mennyit szenvedtem miattad. Miért akarod megint, hogy újra összezuhanjak? Hogy megint kárt tegyek magamban. Pedig én tényleg szerettelek amikor Rossal összejöttem akkor is még szerettelek. Képes lettem volna érted mindent eldobni és ott hagyni. Mert annyira szerettelek. De nem. Neked fontosabb volt a drog meg a csajok.-mondtam végig könnyekkel küzdve a monológomat. Justin végig a szemebe nézett és csak mozdulatlanul állt.
-Befejezted?-jelent meg megint az a mosoly az arcán. -Nagyon szép volt a kis beszéded. De ha most az hiszed, hogy meghatottál akkor tévedtél. És ha azt hiszed, hogy szerettelek hát az is tévedés. Nicole tudtam is mindig, hogy könnyű hitű vagy de, hogy ennyire.-nevetett fel kárörvendően.
-Engedj el!-kiabáltam rá.
-Mert mi lesz ha nem?
-Utoljára mondom, hogy engedj el.-kezdtem ideges lenni de belül rettegtem.
-Nicole nem kell megjátszanod magad. Tudom, hogy kívánsz, és, hogy nem felejtettél el.-hajolt jobban közel majd az ajkait végig húzta az enyémen. Utána pedig rájuk tapasztotta. Olyan hirtelen ért a dolog, hogy nem tudtam mit reagálni. Próbáltam eltolni magamtól de lehetetlen volt. Izmos karjaival magához ölelt és nem akart elengedni. Levegő hiány miatt az ajkaink elváltak egymástól. Elengedett és felhúzta a maszkját. -Majd még találkozunk.-távozott el.
*Benjamin szemszöge*
Forrt bennem a düh amikor Biebert és Nicolet csókolózni láttam. Még, hogy retteg tőle. Ugyan kérlek. Azt hittem, hogy más lány de ugyanolyan mint a többi. Semmivel sem más. Ő is Justin kurvája lesz. Nicole megfordult és amikor megpillantott nem jött ki egy szó sem a szájából.
-Látom nagyon rettegsz.-forgattam meg a szemeimet.
-Benjamin megtudom magyarázni.-vágta rá.
-De Nicole nem is ellenkeztél. Azt hittem, hogy más vagy de nem. Te is Bieber kurvája vagy.-hagytam ott. Szinte szétrobbanok a dühtől. Megkerestem Tobiast. Meg is találtam de már annyit ivott, hogy alig állt a lábán.
-Gyere hazamegyünk.-karoltam át és betuszkoltam a kocsiba. Nemsokkal később Nicole is megjelent beült Tobiashoz hátra. Az út csendesen telt. Amikor megérkeztünk bevittem Tobiast a szobájába Nicole pedig sértődöttem felment és le sem jött. Anyáék már itthon voltak szóval próbáltam halk lenni. Még mindig nem akartam elhinni ami történt. Felmentem az emeletre és a fürdőbe vettem az irányt. Lezuhanyoztam majd amikor elhaladtam Nicole szobájának ajtaja előtt zokogásra lettem figyelmes. Lehet, hogy nem kellett volna azt mondanom neki. De mérges voltam. Nem tudtam, hogy bemenjek vagy inkább hagyjam. De tudtam, hogy ha hagyom akkor meg nem fogok aludni mert a zavarni fog a dolog. Szóval kopogtam majd ajtót nyitottam.
-Nicole...-vágott közbe.
-Nincs kedvem beszélgetni.-szipogta. Tudom, hogy nagy sebet ejtettem a szívén de nem állt szándékomban.
-Sajnálom amit mondtam. Dühös voltam. Nem akartalak megbántani. Fontos vagy nekem és nem akarom, hogy szenvedj.-hajtottam le a fejemet.
-Menj el kérlek.-jelentette ki egyértelműen. Egy sóhajtás után távoztam is a szobából. Megértem ha haragszik rám. Nem volt szívem ott hagyni de nem akar velem beszélni. Szóval vissza ballagtam a szobámba. De előtte még ránéztem Tobiasra. Elég sokat ivott. Ugyanúgy feküdt ahogy leraktam. Holnapra olyan másnapos lesz. A feje meg szét fog szakadni. Végig Nicolon járt a fejem. Kimentem az erkélyre kicsit ki kell szellőztetnem a fejem. Miért ilyen nehéz minden. Sokáig gondolkoztam kint. Próbáltam a fejemben a dolgokat összerendezni. Majd elmentem aludni.
*Nicole szemszöge*
Nagyon fájt amit Benjamin a fejemhez vágott. ,,Te is Bieber kurvája vagy." Állandóan ez visszhangzott a fejemben. Ezzel nagy fájdalmat okozott nekem. Tobiassal nem tudok beszélni mert hulla részeg. Felkaptam egy laza ruhát és egy torna cipőt és kimentem a kertbe. A hátsó udvarba mentem. Leültem a fa alá és az eget vizsgáltam. Eszembe jutott, hogy Benjamin itt csókolt meg először. Rossal is mi lehet már mióta nem beszéltünk. Amikor felálltam valaki hátulról befogta a számat és valami fehér szerű anyagot nyomott oda amitől elkábultam. Minden elsötétült. Majd egy kocsiban találtam magam. Amikor kinyitottam a szemem minden olyan homályos volt. A volán mögött egy kapucnis nap szemüveges gyerek ült. De amit jobban élesedett a kép láttam, hogy Justin az. Még nem vette észre, hogy magamnál vagyok. Azt terveztem, hogy hirtelen kinyitom az ajtót és kiugrok. Amikor kiakartam nyitni sokkoló tudás ért bezárta ez a féreg.
-Hiába.-nevette el magát. Majd 15 perc kocsikázás után megálltunk egy bazi nagy ház előtt. Gondolom ez Justin háza. Feloldotta a zárat és ki is pattant a kocsiból. Nekem eszem ágában sem állt elhagyni a kocsit.
-Mi lenne ha kiszállnál?-nyitotta ki az ajtót.
-Mi lenne ha elengednél?-húztam fel a szemöldököm.
-Figyelj cicám. Itt én a hozom a szabályokat. Szóval most szálljál ki és húzzál be a házba de rögtön!-emelte fel a hangját. Mérgesen kimásztam és úgy bevágtam az ajtót. Justin nem örült sőt inkább tombolt. Majd kinyitotta a bejárati ajtót. Rabnak éreztem magamat. Csak a börtönöm egy kastély volt. -Válassz szobát.-vágódott le a kanapéra és a telefonját buzerálta.
-Seggfej.-motyogtam de szerencsétlenségemre meghallotta. Megragadott és a falnak nyomott.
-Elmondom mik a szabályok. A szobám tabu. Ahogy a cuccaim is. És válogasd meg a szavaidat.-engedett el. Mégis kinek képzeli ezt magát?! Válogasd meg a szavaidat. Nem vagy az apám. Köcsög paraszt. Már régen olvastam az emberek gondolataiba. Szóval ideje egy kicsit benne turkálni. Hahh! Erre nem számított. ,,Hisztis liba. Azt hiszi, hogy velem így beszélhet. Kicsit sokat gondol magáról. De úgyis az enyém lesz pár nap vagy pár óra és megdöntöm. Könnyű préda de mégis olyan tüzes és vad, és ez az ami felcsigáz. Ami vágyat kelt bennem, hogy enyémnek érezhessem. Kár, hogy a kis szöszi megelőzött. Általában a szüzek sokkal jobbak. Igaz nem tapasztaltak de jobbak. Lehet, hogy megdobom egy kis anyaggal, hogy pörögjön fel." Mocskos szemétláda. Dühöngve az emeltre trappoltam. Majd benyitottam találomra egy szobába. Hiba volt mert pont Justinéba nyitottam be. Kíváncsiságom felül kerekedett rajtam és körbe néztem egy kicsit. Kinyitottam pár fiókot mindegyikben pisztoly,anyag vagy óvszer volt. Majd az egyik fiókban találtam papírokat. Valami anyag szállításról volt szó. Hatalmas összegek voltak ráírva. Olvastam volna tovább de Justin lépteit hallottam. Gyors visszarakta.
-Kurva életbe nem megmondtam, hogy a szobám tabu!-rántott fel a földről. -Ez volt az utolsó, hogy itt talállak. Ha csak nem egy kis szórakozásra vágysz.-húzta el a száját egy perverz mosolyra.
-Azt lesheted. Ja és máskor vigyázz mikre gondolsz és nem kell a szar cuccod megvagyok én anélkül is.-
-Még meddig akarsz depizni már vagy 1 órája itt bőgsz.-dőlt az ajtófélfának.
-Téged mióta érdekel, hogy én mit csinálok?-töröltem le a könnyeimet.
-Nem érdekel. De még a lányokkal szórakozni sem tudok mert áthallatszik a pityergésed.-forgatta a szemeit.
-Ha nem tetszik akkor engedj el!-álltam fel az ágyra.
-Te ne emeld fel a hangodat ha hozzám beszélsz!-jött közelebb.
-Mert mi lesz?! Megversz? Vagy tán megerőszakolsz?-lettem ideges.
-Az utóbbi nem is tűnik rossz ötletnek. Ha valaki jól helyre rakna befognád a pofádat.-rántott le az ágyról és magához ragadott. Lenéző pillantást vettettem felé. ,,Megint olyan vad és dühös. Csak úgy tombol. Mindig lázba hoz."
-Mi lenne ha korlátoznád a gondolataidat? Mert kurva idegesítő, hogy végig csak azon jár az eszed és a másik szobából is hallom. Ja és a szőke ribancod most fújt meg egy kisebb összeget tőled.-vettem felé szúrós tekintetemet.
-Vigye. Van még elég. Ja és örülnék ha nem a gondolataimban turkálnál.
-Bocs nem tehetek róla. Legalább tudom, hogy mikor mire készülsz. Milyen sötét ügyeket intézel és bármikor felnyomhatlak a zsaruknál.-szorításából nem engedett csak emelt rajta. Már szinte fájt. -Eressz el.-nyögtem ki. A düh tükröződődött a szemeiben. Az erek kitagadtak a nyakán. A feszültség nőtt közöttük.
-Ezt még nagyon megfogod bánni Nicole!-fenyegetett meg. Szerencsétlenségemre megszólalt a telefonom. Justin kikapta kezemből és elolvasta az üzenetemet. -Szökni próbálunk? Csak nem fog összejönni.-mondta lesajnálóan. Telefon után nyúltam de nem jártam sikerrel. Kiment a szobámból és kulcsra zárta. Nyomorult. Tomboltam. Pár dolgot szét is törtem.
-Ezért még megfizetsz Bieber!-kiabáltam. Az ágyra dőltem és egy párnába fojtottam a bánatomat. Miért csinálja ezt velem? Miért jó ez neki? Miért jó neki ha szenvedek? Csak akkor fog elengedni ha megadom neki ami kell neki. De arra képtelen vagyok. Nem tudok elé állni és csak úgy odaadni magamat neki. Gyűlölöm! Nem is tudom, hogy hogyan tudtam én anno szeretni.
-Megnyugodtál?-nyitott be. Nem szóltam semmit. Egy kicsit rá kéne hoznom a frászt. Szóval ott feküdtem az ágyon mozdulatlanul és csukott szemmel. -Nicole? Ne szórakozz.-hallottam lépteit ahogy közeledik. -Nicole.-rázott meg. Még mindig játszottam a halott szerepet. -Nem szórakozz!-kezdett aggódni. Mivel bezártál most szívatlak.
-Mi lenne ha hagynál egyszer a büdös életben pihenne.-nyöszörögtem.
-Bazdmeg! Én már azt hittem, hogy kinyírtad magad.-esett le a kő a szívről.
-Ezt most jegyezd meg Bieber ami most mondok.-ültem fel így egyenesen a szemébe nézhettem. -Én soha többet miattad nem leszek öngyilkos. Mert te még azt sem érdemled meg. Egy utolsó senkiházi féreg vagy akinek csak a szex számít. Undorító vagy.-mondtam közvetlen a szemébe arc megrezzenés nélkül. Hiába mert mintha a falnak beszéltem volna. Nekem esett pontosabban a számnak. Tudtam, hogy valami nem fog jól elsülni. Próbáltam lelökni magamról de hiába. Kicsúszni alóla de az még rosszabb lenne mert ha alulra csúsznék akkor egy bizonyos pont gátolná a tovább haladásomat. Ha meg fel akkor végig tapizná a testemet és azt az örömöt nem adom meg neki.
-Justin engedj el.-de mintha a falnak mondtam volna. Tovább fojtatta. A nyakamra apró csókokat lehelt kezét végig simította az arcomon egyre kellemetlenül éreztem magam. Majd isteni csodámra megszólalt a telefonja köszönöm. Leszállt rólam felvette és kiment. Gyors bezárkóztam a fürdőbe. Most nem sokon múlt, hogy megszerezzen. Hallom, hogy jön mert egyre hangosabbak a gondolatai.
-Nicole tudom, hogy a fürdőben vagy.-állt meg az ajtó előtt.
-Lesheted, hogy kijövök innen.-mondtam remegő hangon. Nagyon félek. A földön összekuporodtam és zokogni kezdtem. Minden reményem szerte foszlott nem maradt semmi. Éreztem, hogy előbb vagy utóbb megszerezz. Benjaminéknak leírtam a címet. Vagyis a GPS segítségével. Majd fegyver kattanást hallottam.
-Eláruljak egy titkot?-kérdezte. Nem feleltem csak felemeltem a fejem. -A drága apukádról van szó. Igen mi ismerjük egymást elég jóba vagyunk. Tudod én önszántamból soha nem mentem volna abba a szar hajós suliba hanem ő küldött oda, hogy vigyázzak rád. Azért nincs otthon soha mert ügyeket intézz. Árut szállít. Szóval ő a főnököm.-ahogy ez elhangzott ez a mondat a szájából ledöbbentem. Apa csempész lenne. Nem az nem lehet. Ez nem igaz. -Most is ő küldött utánad, hogy tartsalak szemmel.-ekkor kinyitottam az ajtót. A szemébe néztem és lekevertem neki egy pofont.
-Remélem a sitten rohadsz Justin Bieber!-mondtam dühöngve.
-Csak nem fáj az igazság?-kérdezte kárörvendő nevetés kíséretében.
-Egy mocskos szemétláda vagy!-ugrottam neki és ahol értem ütöttem. De a falnak taszított.
-Vajon mit szólni Moor apu ha megtudná, hogy a lánya lefeküdt egy olyan gyerekkel aki nem is szereti a kis hercegnőt. Igen Ross soha nem szeretett. Csak azért kellettél neki, hogy ágyba vigyen és engem bosszantson. De ha nem hiszed el nem izgat. Ja meg a kis új bandádra is vigyázhatnál. Benjamin és Tobias sem teljesen tiszta. Tudod mindent tudok ami veled és körülötted folyik mivel éjjel nappal figyellek. Az a feladatom.-hajolt közel.
-Hazudsz!-vágtam a képébe.
-Pontosan te is jól tudod, hogy nem hazudok.-és megint megjelent az az átkozott mosoly az arcán.
-Mért jó ez neked? Miért csinálod ezt velem?-nyögtem ki és a sírás fojtogatott már.
-Én csak élvezem a helyzetet. De jobban is élvezhetném de ahhoz társulnod kell.-tűrte hátra a hajamat. Egy gondolat menet suhant át az agyamon.
-Ha lefekszek veled elengedsz?-néztem rá könnyes szemekkel.
-Ilyen áron nem kellesz. Hogy szánalomból odaadod magad. Majd akkor, hogy ha te is úgy igazán akarod.-engedett el és leült az ágyra.
-Miért játszol velem?-tettem fel a kérdést sírva.
-Figyelj Nicole. Az élet ilyen vagy alkalmazkodol hozzá vagy feladod. Tudni kell mindennek a taktikáját. Én alkalmazkodtam és taktikát is szereztem.-terült el rajta.
-Nem is tudod, hogy mennyire gyűlöllek és ki nem állhatlak. Egy utolsó mocsok vagy.-szorítottam ökölbe a kezeimet.
-Huhh! Gyerünk indulj be jobban! Gyerünk!-örvendezett. Két döntés állt előttem vagy most odaadom neki magam vagy bezárkózom és nem jövök ki. Döntést kellett hoznom. Tettem egy lépést előre. Majd egy nagyot nyeltem. De ha lefekszek vele elveszítem Benjamint valamint Tobiast. Abba pedig belepusztulnék. Fontosak nekem nagyon. Szóval inkább bezárkóztam. -Nicole ne kezd már megint.-dörömbölt az ajtón.
-Hagyjál békén!-zokogtam. Ki voltam teljesen.
-Nicole.-dörömbölt tovább de nem nyitottam ajtót neki.
-Tűnj már el! Hagyjál békén!-majd még dörömbölt de továbbra sem állt szándékomban kinyitni neki az ajtót. Pár óra elteltével még mindig bent voltam. A szemeimet szét sírtam. A csempézett földön feküdtem ami hűtött. Justinnak semmi híre és semmi hangja. Közelebb mentem az ajtóhoz és nem hallottam a gondolatait szóval nincs itthon. Most vagy soha! Kinyitottam az ajtót és minél gyorsabban kerestem egy telefont. Szerencsémre találtam. Tárcsáztam Benjamin számát.
-Igen?-szólt bele.
-Benjamin én vagyok az Nicole. Segítsetek mentsetek ki innen! Justin fogva tart és nem tudom meddig bírom ki itt.-mondtam a könnyekkel küszködve.
-Nicole nyugodj meg. Hol vagy most pontosan?-kezelte a helyzetet nyugodtan.
-Küldtem egy SMS-est abba mindent leírtam de Justin elvette a telefonomat. Benjamin nagyon félek.-alig tudtam megtartani a telefont a kezemben mert a félelem uralkodott rajtam.
-Figyelj nemsokára megyünk Tobiassal érted. nyugodj meg kimentünk.
-Rendben.-elmagyarázott mindent és lerakta. Justin is megérkezett. Gyors leraktam a telefont és a fürdőbe visszasiettem. Bezártam mintha ott lettem volna.
-Nicole!-halottam lépteit közeledni. Most nem dörömbölt hanem kopogott. Nem szóltam és nem moccantam. Majd megint kopogott de semmi. Szóval berontott. -Olyan nagy kérés, hogy kinyögj egy szaros szót?-állt meg előttem. Mielőtt válaszoltam volna Justin egyik haverja rontott be a szobába.
-Vendégeink érkeztek.-mondta lihegve.
-Akkor menjünk!-rántotta elő a fegyverét. Ekkor esett le, hogy a ,,Vendégek'' Benjaminék. A rohadt életbe! Gyors kihúztam az egyik fiókot de a szobában. Persze az enyémbe miért is raknál fegyvert? Szóval ,,kölcsönvettem" Justintól az egyik fegyverét. Most pedig a felszínre hozom azt a Nicolet aki a másik éltemben létezik. Nadrágomba csúsztattam a pisztolyt és halkan lesurrantam. Láttam ahogy Justinék kimennek az udvarra szóval követtem őket. A megérzésem pedig bebizonyosodott Tobiasékat fogták el. Nem is gondoltam, hogy ennyi ,,kutya" őrzi a házat. Az egyik pillanatban azt hittem, hogy lebukok de szerencsére nem. Majd egy bokornál megálltam így tökéletesen láttam mindent és hallottam.
-Csak nem a kis felmentő sereg?-nevetett fel kárörvendően.
-Huh de vicces mindjárt hanyatt vágódok és szakadok a vicceden.-forgatta meg a szemeit Benjamin.
-Meglátjuk akkor is ilyen jó kedved lesz ha golyót repítek a fejedbe.-szegezte rá a fegyvert. Tudtam, hogy ekkor lépnem kell. Körbenéztem, hogy tiszta-e a telep és Justin mögé mentem és a fejének nyomta a pisztolyt.
-De előtte én fogok ha nem rakod le azt!-mondtam határozott hangnemben.
-Azt hittem, hogy még mindig bent depizel a fürdőben.-nem láttam de tudom, hogy mosolyra húzta a száját.
-Nagyon örülnék ha letörölnéd azt a retkes mosolyt a pofádról mert kurvára kezd elegem lenni belőle!-ment fel bennem a pumpa.
-Szóval ez az igazi éned. Vagy csak szeretnéd annak mutatni. De sosem leszel olyan mint az apád!-fordult meg hirtelen és kiakarta csavarni a pisztolyt a kezemből de nem jött neki össze mert Benjaminék is léptek. Justin a túloldalt a haverjával és fegyvert szegezett ránk.
-Koránt sem ismersz! Semmit sem tudsz rólam!-vetettem felé szúrós tekintetemet.
-Dehogyisnem. Tudom mi a gyenge pontod!-ekkor elsült Justin fegyvere...
2014. március 15., szombat
19. rész Go Dánia!
Innentől elkezdem Benjamin szemszögéből is írni a dolgokat így többet is megtudhatunk a fiúk életéről.
*Nicole szemszöge*
Na amikor reggel felkeltem nagyon szomorú voltam. Távol voltam a szerelememtől aki nagyon fontos nekem
és hiányzik. Kimásztam az ágyból beágyaztam elmentem a fürdőbe fogat mostam meg egy kicsit rendbe szedtem magam. Utána felöltöztem elakartam menni sétálni.
-Nicole! Gyere le egy kicsit!-kiabált anya a földszintről. Ajjh vajon mit akarhat. A lépcsőn lefelé nyomkodtam a telefonom és nagyon belemerültem.
-Mi van anya?-mondtam nyűgösen majd felnéztem és a telefont kiejtettem a kezemből. Nem hittem a szememnek. Tobias volt a nappaliban. -Úristen!-futottam oda hozzá és a nyakába ugrottam. -Tényleg itt vagy! Jézusom!-szorítottam magamhoz.
-Igen. Én is örülök, hogy láthatlak.-viszonozta az ölelésemet.
-Mikor jöttetek?-támadtam le a kérdésemmel.
-Nem olyan rég. Pillanat megnézem hol van már Benjamin.-ment ki a házból.
-Nicole ki ez a gyerek?-kérdezte suttogva anya.
-Egy jó barátom.-mondtam mosolyogva. De ki az a Benjamin? Majd visszajöttek. Amikor Tobias belépett és utána a fiú aki valószínűleg Benjamin a földre rogytam.
-Szívem minden rendben.-kapott utánam anya. Tobiasék is oda siettek hozzám.
-Te Benjamin vagy?-kérdeztem rémülten.
-Igen. Benjamin Lasnier vagyok.-mutatkozott be. Ez az a gyerek volt az akit mindig láttam akit lerajzoltam.
-De te hogyan?! Mikor?! Mi? Nem értek semmit.-zavarodtam teljesen össze és felfutottam a szobámba. Előkerestem a rajzom és néztem. Nem hittem a szememnek. Majd kopogtam az ajtómon.
-Nicole bemehetünk?-kérdezte Tobias.
-Gyertek-mondtam unottan.
-Mi a baj? Olyan mintha szellemet láttál volna.-gyűltek körém.
-Jé ez én vagyok.-szólalt fel Benjamin.
-Nem mondod.-vágta rá Tobias.
-Ünnep rontó-motyogta.
-Elmondanád, hogy ki vagy és miért kísértesz?-néztem Benjaminra.
-Már bemutatkoztam és mi van?-nézett rám furán.
-Tudod én nekem fogalmam sem volt míg fel nem bukkantál, hogy ki vagy. Állandóan a látomásaimban és a gondolataimban meg az álmomba túrtad magad. A végén már azt hittem, hogy bolond vagyok.-magyaráztam el.
-Benjamin te még miket tettél amiről én nem tudok?-nézett nagy szemekkel Tobias Benjaminra.
-Ezt még jó magam sem tudtam.-röhögött fel. -Nem tudom de te mi vagy valami látnok vagy mi?
-Gondolat olvasó.-vágtam rá egyhangúan.
-Ohh igazán akkor mindjárt tesztelünk.-mondták kórusban.
-Benjamin most épp arra gondol, hogy Tobias hogyan nézne ki kisminkelve. Tobias pedig, hogy milyen parfümöt használok.-soroltam fel. -Ja és amúgy Paco Rabane.-súgtam oda neki.
-Basszus tényleg.-nyögte ki Benjamin. Tobias pedig ledermedt biztos egy kicsit zavarba jött. -Úhh te Belieber vagy?!-szúrta kis a Justinos dobozomat. Basszus miért nem csuktam be a szekrény ajtómat.
-Ne nyúlj hozzá!-mászat át Tobiason és Benjaminra estem.
-Oké.-tartózkodott.
-Még a telefonszáma is megvan neki-mutatta fel a telómat Tobias.
-Pár perce érkeztetek de már bele kell túrni a magánéletembe szerintem is.-mondtam felháborodva.
-Bocs de hihetetlen. Megkapom a telefonszámát?-kérdezte Tobias de mielőtt válaszoltam volna már Benjaminnal kiírták. Hát akkor jó.
-Különben meddig maradtok?-tettem a kérdést.
-Lehet, hogy holnap megyünk vissza. De tudod szeretnénk valamit kérni tőled.-váltott komolyra.
-Még is mit? Selena telefonszámét?-kérdezte flegmán.
-Jöhet.-vágta rá Benjamin.
-Nem az. Benjamin.-szólt rá mérgesen. -Nem akarsz velünk eljönni Dániába?-erre mit mondani nem tudtam. Ledermedtem. Annyira jóba még nem vagyunk, hogy elmenjek velük szerintem.
-Egy kicsit korai nem?-húztam el a számat.
-Lehet. De gondold meg. Mi most megyünk ha kellünk csak hívj a számomat elmentettem a telódba.-köszöntek el majd magamra hagytak. Lehet, hogy jó lenne velük elmenni nem tudom. De Benjamin nem is tudom. Mintha egy kicsit megkavart volna. Ajjh butaságokat beszélek. Szóval azt a sétámat most megteszem elmentem a közeli parkba és leültem egy fa alá. Néztem az eget. Majd hirtelen csatlakozott mellém Benjamin.
*Benjamin szemszöge*
Na szóval miután elmentünk Tobiassál Nicolek házából utána kedvem támadt sétálni.
-Én elmegyek sétálni majd jövök.-jelentettem ki miközben a telefonomon az időt néztem.
-Rendben csak el ne tévedj.-figyelmeztetett.
-Oké apu. Különben is van nálam telefon meg csak egy parkot akarok megnézni.-ezzel ott is hagytam és elkezdtem valamerre sétálni és megláttam Nicolet. Kíváncsi voltam, hogy hova megy szóval követtem majd észrevettem, hogy ő is egy parkba megy. Leült egy fa alá. Gondoltam oda megyek hozzá. Hátulról mentem majd megijesztettem akkorát ugrott és sikított.
-Te meg honnan jöttél? És mikor? És hogyan?-kérdezte hadarva.
-Hát csak jöttem.-feküdtem le a fűbe és az éget bámultam.
-Kösz ezt az értelmes választ.-mondta morogva majd leült mellém. Kedvem lett volna jó szorosan magamhoz ölelni. Nagyon szimpatikus nekem Nicole. Kedves aranyos lány.
-Tök szép az ég. Imádom az ilyen napokat sehol egy felhő vagy valami gyönyörűen tiszta az ég.-mondta az eget fürkészve.
-Igen. Főleg amikor a napsugarai a szemedre sütnek és csodaszépen csillognak mint valami ékkő.-néztem rá és ő is rám. Nem sok kellett, hogy megcsókoljam de nem akarok egyből rámászni. Még várni akarok. Várok a megfelelő pillanatra és időre.
-Már sokan mondták. Mindenkinél a szemem aratott.-röhögtünk fel.
-Nem csodálom.
-Te sem panaszkodhatsz. Neked is amikor belenézek akkor tengert látok benne de amikor a nap rásüt akkor egy ékkövet.-mondta miközben mélyen a szemebe nézett.
-De a tied más. Neked ki lehet olvasni belőle, hogy milyen kedved van.
-Ohh igazán? Akkor milyen kedvem van.-hajolt közelebb, hogy jobban lássam a szemeit. Na jó itt már alig tudtam magam visszafogni.
-Most boldog vagy de szomorú is.-Erre fel ült és összegubózott. -Valami rosszat mondtam?-értetlenkedtem.
-Nem. Tökéletesen a lelkembe látsz. Boldog vagyok mert itt vagytok. De viszont szomorú is mert távol vagyok a barátomtól. Tudod rengeteg olyan dolog történt velem a hajón. Vannak sokkolók is meg szép pillanatok. Majd ha idejét érzem akkor elmondom. De szerintem nem jött el még az a perc.-mondta lehangolva. Nem tudom, hogy mi történhetett vele de biztos sok fájdalom érte. És mi az, hogy hiányzik a barátja?! Van pasija? Ohh hát ezt buktam. De viszont távol vannak egymástól. Lehet, hogy Nicolnak fáj de ez a távolsági kapcsolat nem nagyon fog összejönni.
-Rendben. Nicole akkora a nyomás rajtad annyi fájdalom ért téged és szenvedés rengeteget csalódtál. Ki az az ember aki ilyet képes tenni veled?-érintettem meg a vállát. Majd elkezdte a halk zokogását és az ölembe borult.
-Annyira fáj.-mondta halkan a könnyektől fulladozva. A szívem szakadt meg, hogy így láttam. -Olyan undorítóan viselkedett megalázott, semmibe vett és olyanokat csinált.-sorolta fel.
-Nicole nyugodj meg. Tessék itt egy zsebi.-nyomtam a kezébe majd megtörölte a könnyes arcát és kifújta az orrát. Ki az aki ennyire megbántotta és így lelkileg széttörte?
-Ne haragudj Benjamin de most már mennem kell.-állt fel. -Olyan szánalmas vagyok itt pityergek neked a hülyeségeimről.-törölgette a szemeit és én is felálltam.
-Nicole ezek nekem nem hülyeségek. Csak azt nem bírom felfogni, hogy ki az az ember aki ennyire tönkre tett. Hogyan tudott megbántani? Hisz te nem vagy az a gonosz lány. Le vagyok döbbenve. Látom, hogy sok minden bánt és kiakarod valakinek önteni a szívedet mert az akkor kiadott könnyeket visszafojtottad.-erre megölelt és egy puszit nyomott az arcomra.
-Hiszen mintha ismernéd ez egész történetemet. Tudod, hogy mi érzek. Csak a sztori alapját nem tudod. De ígérem, hogy ha beszélni akarok róla te leszel az első ember akinek elmondom.-nézett a szemebe majd elment. Még egy kicsit maradtam és visszamentem Tobiashoz.
*Nicole szemszöge*
Mikor elmentem a parkból zaklatott voltam. Mindenféle érzelmek kavarogtak bennem. Volt egy pillanat amikor megcsókoltam volna szívem szerint. De most meg mintha barátságot éreznék. Vagyis szóval semmit nem értek. Benjamin úgy megkavart. De, hogy lehet ez? Mi szerelmes vagyok belé? Ugyanúgy érzem magam mint amikor Ross és Justin között kellett választanom. Még mindig szeretem Rosst de viszont Benjamin olyan más, különleges megvan a maga vonzása. Valahogy amikor vele vagyok nem tudok kiigazodni. Valamikor többet szeretnék de valamikor meg elég a barátság. Pedig csak most ismertem meg. Közben ahogy így gondolkoztam hazaérkeztem. Bementem a házba ledobtam a cipőm és szó nélkül felmentem a szobámba. Az ajtót bezártam. Leültem a sarokba és végig gondoltam mindent. Az eddigi történteket. Végül arra a tudomásra jutottam, hogy elmegyek Tobiasékkal. Jobb lesz nekem szerintem ott. Jó lesz ott új környezet meg új emberek új kapcsolatok. Lementem ebédezni mert anya hívott. Elég szótlanul kezdtük el az étkezést míg végül apa felhozta a hajós sulit.
-Na kislányom nem is mesélted milyen volt az iskola.-törölte meg a száját a szalvétával.
-Nem volt rossz csak kár, hogy ilyen kevés idő volt.
-1 hónap kislányom az azért eléggé hosszú idő. Szeretnénk tudni anyáddal, hogy mit csináltál mivel töltötted az idődet és, hogy kikkel ismerkedtél meg.-sorolta apu. Persze elmondom, hogy majdnem öngyilkos lettem lefeküdtem Rossal és justin Bieber meg megakart erőszakolni meg eltörtem a lábam is. Sóval jó kis történet lenne szerintem szívrohamot kapnának ha elmondanám nekik.
-Semmi úgy nagyon nem történt velem megismerkedtem pár emberrel és jól szórakoztunk.-majd hirtelen csörögni kezdett a telefonom. -Bocsi!-keltem fel az asztaltól és felvettem.
-Szia cica! Csak, hogy tudd közel járok hozzád. Úgyis megtalállak és az enyém leszel.-mondta egy ismeretlen hang és le is rakta.
-Mi a franc bajod van?!-nyomkodtam idegesen a telefonomat és azon kaptam magam, hogy anyuék engem néznek. -Öhh... Jól vagyok.-mondtam egy hamis mosollyal az arcomon és visszaültem az asztalhoz. Végig kínos csend ment, míg be nem fejeztük az ebédezést. Felmentem és megnéztem a telefonomat. Ismeretlen volt a szám szóval nem tudom visszahívni. Ki lehetett? Ki az aki szórakozik velem? Muszáj volt kiszellőztetnem a fejem szóval úgy döntöttem, hogy lemegyek a partra. Le kocogtam a lépcsőn felhúztam a cipőm.
-Elmentem majd jövök!-kiabáltam és már be is csuktam az ajtót. Elmentem Tobiaséhoz. Csöngettem és az anyukája nyitott ajtót.
-Csókolom! Nicole Moor vagyok. Tobias és Benjamin itthon van?-kérdeztem udvariasan.
-Persze. Gyere beljebb.-engedett be a házba. Nagyon klassz volt. -Kérlek foglalj helyett míg szólok a fiúknak. Jajj de udvariatlan vagyok. Tobias anyukája vagyok.-fogtunk kezet és fel is ment az emeletre. Majd kiabálást hallottam.
-Én megyek le előbb! Rám jobban kíváncsi!-mondta Tobias Benjaminnak.
-Nem márt rám jobban!-hallottam a dulakodásukat és végül ebből az lett, hogy legurultak a lépcsőn.
-Jézusom!-ugrottam fel riadtam és kaptam a kezem a szám elé.
-Szia Nicole!-ugrott fel Benjamin és nézett rám. -Háh!-vágta Tobias képébe.
-Lehet, hogy most te nyertél de legközelebb nem.-vetett rá szúrós tekintetett.
-Nincs kedvetek lejönni velem a partra?-kérdeztem.
-Mi itt van tengerpart?-kerekedett el Tobias szeme.
-Hahó ez itt Florida. Már maga az egész egy félsziget.-magyaráztam. -Kitalálom föciből 2 vagy.-vágtam rá.
-Nem talált mivel hármas vagyok.-mondta nagy mosollyal az arcán.
-Benjamin?
-Négyes!-vágta rá.
-Én ötös!-örvendeztem. -Szóval én nyertem! Háh!-ejtettem egy győzedelmi táncot. -Na akkor mehetünk?-kérdeztem nagy mosollyal az arcomon. Bólintottak és lesétáltunk a tengerpartra. Nem voltak sokan csak páran.
*Benjamin szemszöge*
Tobiassal összenéztünk vagyis ez azt jelenti nálunk, hogy rosszat csinálunk. Nicole felé szaladtunk felkaptam a karjaimba és futottunk be és ott pedig a vízbe dobtam. Tobiassal megszakadtunk a röhögéstől és Nicole pedig dühbe gurult.
-Ez nem volt vicces!-tombolta ki magát és közeledett felém majd a vízbe rántott. A következő soros pedig Tobias volt őt pedig fellökte majd durcásan ki trappolt a partra. Mi is kimentünk utána ő pedig helyet foglalt egy sziklán.
-Most haragszol ránk?-kérdeztem tőle.
-Nem.-mondta mérgelődve.
-Pedig nem úgy tűnik.-mondta Tobias.
-Jól vagyok. Csak hideg a víz és most fázok.-mondta vacogva és jobban összebújt.
-Odaadnám a pólóm ha nem lenne vizes mert valakinek bele kellett löknie a vízbe.-mondtam a szavakat hangsúlyozva.
-Jól van na.-legyintett egyet.
-Hazamenjünk?-nézett rá Tobias.
-Jó lenne. Azt hittem nyugodtan tudok napozni de hát... Na mindegy.-állt fel. Szépen visszasétáltunk Tobiasekhoz. Felmentünk adtunk Nicolnak egy törölközőt mi meg addig átöltöztünk. Tobias anyukája jól megszidott minket meg, hogy hogyan lehettünk ilyen felelőtlenek tudjátok jött a rizsa-duma. Azt hittem, hogy soha nem fogja abba hagyni Nicole pedig szépen el kuncogott az ágyon addig amíg mi meg a fejmosást kaptuk. Remélem nem fog megfázni.
-Ne hozzak valami teát vagy valami meleget?-előzött meg a kérdéssel Tobias.
-Köszönöm nem kell semmi.-felelte Nicole.
-Én elmegyek átöltözni.-mutatott az ajtó felé és kiment e ruhákkal együtt. Kettesben maradtunk Nicolellal. Leültem mellé az ágyra.
-Biztos nem kell semmi?-kérdeztem meg.
-De. Te kellesz Benjamin.-húzott magához és vadul megcsókolt. Majd eldőltünk az ágyon. Fantáziáltam el. De ez nem történt meg csak a fejemben játszódott le.
-Benjamin.
-Igen Nicole?-mentem oda hozzá.
-Mikor mentek vissza Daniába?-kérdezte a kezét tördelve.
-Holnap mert csak átutazóba jöttünk. Tobias apukájának van itt valami üzleti dolga aztán azt jöttek elintézni és magukkal hoztak engem is.
-Mert döntöttem. Amit kérdeztetek. Elmegyek veletek.-adta az egyenes választ. Nem hittem a fülemnek. Nicole tényleg velünk jön.
-Tényleg?-kérdeztem meglepődve.
-Igen. Szerintem jót tenne egy kis környezet változás. Meg van egy zaklatom és félek, hogy megtalál.-borult a karjaimba.
-Milyen zaklató.-szorítottam magamhoz.
-Felhívott valaki és azt mondta, hogy közel jár, hogy megtaláljon és, hogy úgyis meg fog találni és nagyon félek. Félek, hogy az a személy Justin.-bökte ki.
-Justin? Úgy érted Justin Bieber?-néztem rá furán.
-Igen. Tudod én Justin barátnője voltam. Beleszerettem teljesen elcsavarta a fejem közben pedig szörnyű dolgokat művelt velem. Megakart erőszakolni, miatta lettem majdnem öngyilkos, amikor együtt voltunk ivott, drogozott és mindennap megcsalt egy másik lánnyal. Meg amikor megakartam bocsátani neki akkor meg végképp összetört. Elmondta, hogy drogdíler. Gyűlölőm ezt a gyereke. És addig nem nyugszik míg meg nem szerezz.-amikor ezeket Nicole elmondta könnybe lábadt szemekkel nem hittem el amiket mondott. Én azt hittem, hogy Justin jó és szereti a rajondóit meg, hogy teljesen más. De ezek alapján egy bunkó seggfej.
-Nem gondoltam volna, hogy ennyi szenvedés ért. Bár láttam, hogy nagy a nyomás rajtad.
*Nicole szemszöge*
,,Bár láttam, hogy nagy a nyomás rajtad." Amikor ez a mondat hagyta el a száját összeállt a kép. Emlékeztek a titokzatos SMS-zőmre? Aki belelát a lelkembe na az Benjamin. De mégis honnan a francból tud ez mindent rólam?
-Basszus te voltál az akivel üzizgettem!-kiáltottam fel.
-Hát nem tagadom. Azt hittem, hogy nem fogok lebukni de hát tévedtem.-ismerte be a tettét.
-Te szemét!-kezdtem el ütni egy párnával. Majd elvette a párnát és alulra kerültem és rá ült a csípőmre a kezemet meg letaszította. Ekkor csak szemeztünk egymással és ránk tört Tobias.
-Ember mennyetek szobára ne itt.-motyogta. Mind a ketten ránéztünk és felröhögtünk.
-Na én megyek és átöltözök.-szállt le rólam és kivonult.
-Mi volt ez a kis jelenet itt Benjaminnak?-kérdezte Tobias perverzen.
-Mi lett volna?-kérdeztem nevetve.
-Hát nem is tudom. Talán elcsattant pár csók is.-húzogatta a szemöldökét.
-Te hülye!-böktem oldalba.
-Jó jó! Nem kell tagadni. Megértem én.-állt fel.
-De nem történt semmi!-mondtam egy kicsit felhúzva magam.
-Persze persze Nicole!-ment ki a szobából.
-De tényleg nem történt semmi!-kiabáltam utána. Felkeltem az ágyról és kimentem a szobából. Majd láttam, hogy az egyik ajtó résnyire nyitva van. Benéztem és épp Benjamin öltözött. Amikor levette a pólóját és végig néztem a testén a lábaim megremegtek. Majd bement a fürdőbe.
-Te meg mit csinálsz?-ijesztett félholtra. Akkorát sikítottam volna de szerencsére időben befogta a számat.
-Te megakarsz ölni?-mondtam suttogva.
-Nem állt szándékomban.-röhögött fel halkan. -De tetszett mi amit láttál?-kérdezte kuncogva. Nem mondtam semmit csak visszamentem a szobába és felvettem a cipőmet.
-Te meg hova mész?-kérdezte az ajtófélfának neki dőlve.
-Haza hova mennék bazdmeg?-mondtam morogva.
-Most meg a bajod?
-Csak az, hogy néha úgy feltudsz húzni.
-Nicole én csak a tényeket közvetítem veled.-ekkor belépet Benjamin is a szobába.
-Mi a téma?-kérdezte.
-Semmi.-mondtuk kórusban.
-Na én megyek. Már így is sokat időztem itt. már 4 óra is elmúlt.-vettem az irányt az ajtó felé.
-Nicole akkor holnap mikor induljunk?-kérdezte Benjamin.
-Miről maradtam le?-kérdezte kíváncsian.
-Ja veletek megyek ha nem gond.
-Szuper! Akkor mikor jössz holnap?-tette fel a kérdést Tobias.
-Nem tudom még összesem pakoltam. De nekem mindegy amikor ti indultok de még lekel rendeznem a szüleimmel.-mondtam unottan.
-Ha kell átmegyünk és segítünk meggyőzni őket-kacsintott Tobias.
-Nem kell.-mosolyogtam. -Boldogulok.-hagytam el a szobát. Leértem a földszintre elköszöntem Tobias anyukájától és hazamentem. Felmentem és összepakoltam a cuccaimat. Nem tudom, hogy mennyi időre megyek el ezért sok mindent bepakoltam. Ekkor anyu rám nyitott.
-Te meg mit csinálsz?-kérdezte meglepődve.
-Anyu elmegyek Tobiassekkal. Nem tudom, hogy mikor térek haza lehet csak nyár végén de jót tenne nekem egy kis környezet változás. Új hely, új személyek, új barátok. Nagyon kedves és aranyos családja van.-mondtam el neki. Szerintem sokkot kapott a hír hallatán mert nem szólt semmit csak ült és nézett.
-És mikor hoztad ezt a döntést?-kérdezte könnyes szemekkel.
-Amikor felajánlották az ajánlatot először fura volt a dolog de aztán jobbnak láttam ha elmegyek. Anya sok minden történt velem a hajón. Sok fájdalmat és pofont kaptam az élettől. Ezeket pedig elakarom felejteni. ÉS ezt csak úgy tudom ha vannak mellettem és támogatnak. Benjaminék pedig ezt teszik velem. Szeretem őket és fontosak nekem.-böktem ki neki.
-Nem szívesen mondom és ha meg is szakad a szívem de látom, hogy annyira akarsz menni és nem tűnnek bajkeverőknek a fiúk. Féltelek de megnyugtat, hogy a szülők is ott lesznek. Szóval rendben. Apáddal pedig később rendezem az ügyet.-ment bele a dologba.
-Köszönöm!-ugrottam a nyakába. -Most pedig pakolok tovább kitudja mikor indulunk holnap.-guggoltam le a cuccom mellé.
-Rendben.-nyomott egy puszit a homlokomra. Amikor pakolásztam előkerült a Justinos cuccaim. Elővettem a nyakláncot. Egy könnycsepp csordult ki a szememből. Letöröltem és visszaraktam az egész dobozt ahol volt a szekrényem mélyébe. Lezártam ezt a témát és pont. Justin Bieber egy seggfej! Amikor összepakoltam felhívtam Tobiast és megbeszéltem vele a holnapot. Holnap 11-kor indulunk. Majd amikor mindennel végeztem anyu kiabált, hogy menjek le vacsizni. Lementem és helyet foglaltam az asztalnál. Gyors megettem a kaját és fel is mentem a szobámba. Lefürödtem és pizsibe bújtam majd bemásztam az ágyamban. Izgatott voltam a holnap miatt. Dánia?! Wááá! Vajon milyen lehet ott más nyelvet beszélnek és biztos minden nyugodtabb mint itt. Majd nem kellett sok és elaludtam.
*Benjamin szemszöge*
Reggel felkeltem mivel Tobias üvöltözött.
-Mi a faszt csinálsz? Már az embert aludni sem hagyják?-mentem be morgolódva hozzá.
-Az, hogy nincs meg az a kibaszott hajzselém!-túrt szét mindent.
-A fürdőben a felső polcon nézted?-kérdeztem egy nagyot ásítva. Ekkor abba hagyta a kutakodást kiment majd visszajött felzselézett hajjal. -Ekkor sípánkólást csapni egy hülye zselé miatt.-forgattam meg a szemeimet.
-Neked sem ártana és szed össze magad Lasnier mert mindjárt megyünk Nicoleért.-mondta morogva. Felkeltem nyújtózkodtam majd elmentem tusolni és felöltöztem. Reggelizni nem nagyon volt kedvem szóval csak egy kettő szem gyümölcsöt bekaptam. Amikor mindenki elkészült elmentünk Nicoleék házához. A kocsi megállt mi meg Tobiassal kiszálltunk. Csöngettük és Nicole anyukája nyitott ajtót.
-Csókolom Mrs. Moor!-mondtam mosolyogva. -Nicole?-kérdeztük Tobiassal kórusban.
-Sziasztok fiúk! Nicole még a szobájában van felmehettek megnézni szerintem már felkelt.-mutatott az emelet felé.
-Rendben köszönjük.-sétáltunk a képcső felé és felmentünk Nicole szobájába. Lassan benyitottam és Nicole még aludt.
-Valahogy meg kellene szívatni.-suttogta Tobias.
-De hogyan?-kérdeztem szintén halkan.
-Várj.-állított meg az ajtóban ő pedig lassan bement a fürdőbe. Nem sokkal később kijött egy vödör vízzel. Ő pedig az ajtóra felrakta a vödör vizet. Tobias lehuppant a fotelbe majd egy magazint kapott a kezébe. Én odamentem Nicole ágyához és leülten a szabad helyre. Majd a füléhez hajoltam.
-Ébresztő álom szuszék.-suttogtam bele. Nagy nehezen kinyitotta a szemét és rám nézett.
-Mennyi az idő?-nyöszörögte nyújtózkodás közben.
-7 óra van.-vágta rá Tobias aki még mindig a magazint lapozta.
-Mennyi?-ugrott fel az ágyra. -7 óra?! Ti normálisak vagytok ilyen korán akartok indulni?-akadt ki.
-Ja. Úgy, hogy menny és frissítsd fel magad szívem.-mondta Tobias egy mosollyal az arcán. Nicole duzzogva kimászott az ágyból és mit sem sejtve az ajtó felé vette az irányt. Megnyitotta jobban a bejáratot és a vödör víz szépen a fején landolt. Nicole felsikított és iszonyatos dühbe gurult. Tobias felé vette az irányt és a fotelbe nyomta.
-Most ezért kinyírlak te!-ütötte volna meg de felkaptam ő pedig összevissza rugdosott és mocorgott. Tobiassal majdnem megszakadtunk a röhögéstől. Ő már a fotelból kiesve a földön feküdt a nevetéstől. Majd elengedtem Nicolet.
-Ezt nagyon megbánjátok!-mondta fenyegetőzve és kiviharzott a szobából.
-Legalább nem kell már tusolnod!-kiabáltam utána még mindig a nevetéstől fulladozva.
-Haha!-mondta unottan. 15 perc után visszajött.
-Mehetünk.-jelentette ki még mindig duzzogva.
-Rendben.-fogtuk meg a cuccait Nicolnak és szépen lebattyogtunk vele a kocsi elé. Nicole elbúcsúzott a szüleitől és beszálltunk majd a repülőtér felé vettük az irányt. Felszálltunk és elfoglaltuk a helyünket. 4 és fél óra utazás után megérkeztük Dániába. Nálunk leszünk mert a szüleim úgyse sokat vannak otthon Tobias szülei segítettek becuccolni és el is mentek. Majd a tesóim és megjelentek.
*Nicole szemszöge*
Amikor beléptünk Benjaminék házába azt hittem dobok egy hátast rohadt szép volt meg hatalmas. Majd megjelentek a testvérei jó sokan voltak.
-Benjamin!-ugrott Benjamin nyakába a kis szőke hajú gyerek akinek ugyanolyan szép szeme volt mint Benjaminnak.
-Marius ő itt Nicole. Nicole ő Marius.-mutatott be egymásnak minket.
-Szia Nicole!-nyújtotta a kezét és közben fülig ért a szája a mosolygástól. Olyan kisaranyos megtudnám zabálni.
-Szia Marius!-fogtunk kezet. Majd bemutatta Benjamin a lánytesóit is. Kedvesen fogattak nagyon.
-Megmutatom a szobádat.-fogta meg a kezemet és felmentünk az emeletre. Amikor megérintette a karomat
azt hittem elolvadok. Föld hívja Nicolet! Amikor felmentünk és megmutatta szóhoz sem tértem. Plusz
még kaptam egy bazi nagy gardróbot. Majd Tobias toppant be a cuccaimmal a szobába.
-Tessék!-rakta le majd pedig kifújta magát.
-Mi most pedig magadra hagyunk. Pakolj ki csinálj amit akarsz és ha valamire szükség lenne a szomszédos szobákban vagy a nappaliban megtalálsz minket.-csukták be az ajtót. Majd bementem a gardróba. Sokáig pakolásztam mire mindent kiraktam. Azt hittem soha nem fogok vele végezni. Majd leültem és körbe néztem, hogy milyen lett. Jó tudom sok mindent hoztam. Nem is tudom, hogy hogyan fért ez mind bele a táskáimba? Na de mindegy. Lementem de sehol senki. Gondoltam kimegyek egyet levegőzni. Szóval fogtam magam és kivánszorogtam a kertbe.Volt egy nagy és annak a tövébe leültem. Majd azt vettem észre, hogy valaki küzelít egyből felkaptam a fejem és a bizonyos illetőre néztem. Csak Benjamin volt az. Csatlakozott a társaságomhoz és helyett foglalt mellettem.
-Nicole.-törte meg a csendet és egymás szemébe néztünk. Majd közelebb hajolt én pedig lefagytam. Most meg fog csókolni? Úristen majd azon kaptam magam, hogy az ajkaink egymáshoz tapadtak. A kezét az arcomhoz érintette és viszonoztam a csókját. Majd vagy már 5 perce, hogy egymást nyaltuk de nekem az az öt perc mintha csak 10 másodperc lett volna. Majd lassan elváltunk egymástól. A homlokunkkal megtartottuk egymást.
-Nicole. Érzek valamit irántad ami nagyon erős. Vagyis beléd szerettem. Teljesen elvarázsoltál.-suttogta.
-Bevallom, hogy én is érzek valamit irántad. De Benjamin nekem barátom van.-mondta a végét elfojtva.
-Nicole annak a kapcsolatnak előbb vagy utóbb úgyis vége lenne hiszen tök messze vagytok egymástól.-lett egy kicsit ingerült.
-De Benjamin...-vágott bele a mondatomba.
-Szeretlek!-csókolt meg újra. Ha nem csókolna olyan eszméletlenül jól már rég ellöktem volna magamtól de beadtam a derekamat. Majd a vad csókolózásunkat Tobias zavarta meg.
-Khhh!-szólalt fel hangosan. Majd ránéztünk. -Bocsánat, hogy megzavartam ezt a kellemes és romantikus pillanatot de Benjamin húzzál be mert a tesód nem hagy békén mert látni akar és kijönni meg lusta.-mondta összekulcsolt kézzel.
-Te is a legjobbkor jössz.-kell fel puforogva és be vánszorgott.
-Még, hogy nincs köztetek semmit?-húzta fel a szemöldökét és mosolygott. -Én megmondtam!Tobias mindig megmondja.-jelentette ki győzedelem ittasan.
-Ja ja persze.-túrtam össze a haját.
-Naa!-kapta el a kezemet. -Tudod milyen sokáig tartott beállítani? És te most összetúrtad.-akadt ki.
-Bocsi.-öleltem át. Jajj annyira szeretem. Olyan kis vicces és feltud dobni.
-Nem megyünk be? Vagy még időddzünk itt kin?-kérdezte.
-Nem tudom. Maradjunk beszélgeesünk egy jót.-néztem a szemébe.
-Rendben. Beavathatnál a kis Benjaminnal való románcodba.-lököt oldalba.
-Tobias!-szóltam ré és felröhögtünk.
-Na de most komolyan.-váltottt komolyra.
-Hát m,agam sem tudom mert ez a csók is váratlanul ért. Csak egy baj, hogy nekem van barátom de Benjamin magasról leszarja szóval nem tudom, hogy mi lesz.-könyököltem a térdemre.
-Ha kell beszélek vele. De tudod Benjamin néha csak megy a feje után és mindent eszetlenül csinál. Adj neki egy kis időt és feldolgozza és történik ami történik. Bízz mindent a véletrenlre. Csak ennyit tudok javasolni. De ha bármi baj van és segítség kell én itt vagyok.-na látjátok azért szeretem őt ennyire mert bármi van segít és csak annyi h szólnom kell neki és ő jön.
-Annyira szeretlek.-bújtam az ölébe. -Örülök, hogy barátok vagyok.-viszonozta az ölelésemet.
*Benjamin szemszöge *
Amikor végeztem a tesómmal az udvarra vettem az irányt és pont az ütötte meg a fülemet ahogty Nicole azt mondja Tobiasnak, hogy ,,Szeretlek" utána pedig ölelkeztek. Felforrt az agyvizem. Legszívesebben behúztam volna Tobiasnak. Idegességemet úgy vezettem le, hogy a falba ütöttem. Iszonyatosan dühös voltam. Majd Nicolek léptek be a nappaliba.
-Benjamin minden rendben van?-jött oda hozzám aggódva.
-Persze nincs az ég világon semmi.-mondtam gúnyos mosollyal az arcomon.
-Haver nyugodj meg.-állítottt lée Tobias.
-Te ne érj hozzám. Húzzatok a francba!-kiabáltam rájuk és felmentem a szobámba. Az ajtót nagy erővel csaptam be és az egész ház zengett tőle. Nem sokkal később Nicole rontott be aszobámba.
-Veled mi a franc van?-kérdezte.
-Húzzál ki!-mutattam az ajtóra.
-Addig nem míg elnem mondod, hogy mi a fasz bajod van.-ült le az ágyamra.
-Nicole így is ideges vagyok és nincs kedved viszekedni veled szóval most húzzál ki!-ordítottam rá.
-Nem míg elnem mondod, hogy mi a bajod!-állt velem szembe.
-Utoljára mondom el, hogy húzzál ki!-mordultam rá. Nem szólt semmit csak megéríntette mellkhasomat és mélyen a szemembe nézett. És egy hirtelen lépést tett amire nem számítottam...
*Nicole szemszöge*
Na amikor reggel felkeltem nagyon szomorú voltam. Távol voltam a szerelememtől aki nagyon fontos nekem
-Nicole! Gyere le egy kicsit!-kiabált anya a földszintről. Ajjh vajon mit akarhat. A lépcsőn lefelé nyomkodtam a telefonom és nagyon belemerültem.
-Mi van anya?-mondtam nyűgösen majd felnéztem és a telefont kiejtettem a kezemből. Nem hittem a szememnek. Tobias volt a nappaliban. -Úristen!-futottam oda hozzá és a nyakába ugrottam. -Tényleg itt vagy! Jézusom!-szorítottam magamhoz.
-Igen. Én is örülök, hogy láthatlak.-viszonozta az ölelésemet.
-Mikor jöttetek?-támadtam le a kérdésemmel.
-Nem olyan rég. Pillanat megnézem hol van már Benjamin.-ment ki a házból.
-Nicole ki ez a gyerek?-kérdezte suttogva anya.
-Egy jó barátom.-mondtam mosolyogva. De ki az a Benjamin? Majd visszajöttek. Amikor Tobias belépett és utána a fiú aki valószínűleg Benjamin a földre rogytam.
-Szívem minden rendben.-kapott utánam anya. Tobiasék is oda siettek hozzám.
-Te Benjamin vagy?-kérdeztem rémülten.
-Igen. Benjamin Lasnier vagyok.-mutatkozott be. Ez az a gyerek volt az akit mindig láttam akit lerajzoltam.
-De te hogyan?! Mikor?! Mi? Nem értek semmit.-zavarodtam teljesen össze és felfutottam a szobámba. Előkerestem a rajzom és néztem. Nem hittem a szememnek. Majd kopogtam az ajtómon.
-Nicole bemehetünk?-kérdezte Tobias.
-Gyertek-mondtam unottan.
-Mi a baj? Olyan mintha szellemet láttál volna.-gyűltek körém.
-Jé ez én vagyok.-szólalt fel Benjamin.
-Nem mondod.-vágta rá Tobias.
-Ünnep rontó-motyogta.
-Elmondanád, hogy ki vagy és miért kísértesz?-néztem Benjaminra.
-Már bemutatkoztam és mi van?-nézett rám furán.
-Tudod én nekem fogalmam sem volt míg fel nem bukkantál, hogy ki vagy. Állandóan a látomásaimban és a gondolataimban meg az álmomba túrtad magad. A végén már azt hittem, hogy bolond vagyok.-magyaráztam el.
-Benjamin te még miket tettél amiről én nem tudok?-nézett nagy szemekkel Tobias Benjaminra.
-Ezt még jó magam sem tudtam.-röhögött fel. -Nem tudom de te mi vagy valami látnok vagy mi?
-Gondolat olvasó.-vágtam rá egyhangúan.
-Ohh igazán akkor mindjárt tesztelünk.-mondták kórusban.
-Benjamin most épp arra gondol, hogy Tobias hogyan nézne ki kisminkelve. Tobias pedig, hogy milyen parfümöt használok.-soroltam fel. -Ja és amúgy Paco Rabane.-súgtam oda neki.
-Basszus tényleg.-nyögte ki Benjamin. Tobias pedig ledermedt biztos egy kicsit zavarba jött. -Úhh te Belieber vagy?!-szúrta kis a Justinos dobozomat. Basszus miért nem csuktam be a szekrény ajtómat.
-Ne nyúlj hozzá!-mászat át Tobiason és Benjaminra estem.
-Oké.-tartózkodott.
-Még a telefonszáma is megvan neki-mutatta fel a telómat Tobias.
-Pár perce érkeztetek de már bele kell túrni a magánéletembe szerintem is.-mondtam felháborodva.
-Bocs de hihetetlen. Megkapom a telefonszámát?-kérdezte Tobias de mielőtt válaszoltam volna már Benjaminnal kiírták. Hát akkor jó.
-Különben meddig maradtok?-tettem a kérdést.
-Lehet, hogy holnap megyünk vissza. De tudod szeretnénk valamit kérni tőled.-váltott komolyra.
-Még is mit? Selena telefonszámét?-kérdezte flegmán.
-Jöhet.-vágta rá Benjamin.
-Nem az. Benjamin.-szólt rá mérgesen. -Nem akarsz velünk eljönni Dániába?-erre mit mondani nem tudtam. Ledermedtem. Annyira jóba még nem vagyunk, hogy elmenjek velük szerintem.
-Egy kicsit korai nem?-húztam el a számat.
-Lehet. De gondold meg. Mi most megyünk ha kellünk csak hívj a számomat elmentettem a telódba.-köszöntek el majd magamra hagytak. Lehet, hogy jó lenne velük elmenni nem tudom. De Benjamin nem is tudom. Mintha egy kicsit megkavart volna. Ajjh butaságokat beszélek. Szóval azt a sétámat most megteszem elmentem a közeli parkba és leültem egy fa alá. Néztem az eget. Majd hirtelen csatlakozott mellém Benjamin.
*Benjamin szemszöge*
Na szóval miután elmentünk Tobiassál Nicolek házából utána kedvem támadt sétálni.
-Én elmegyek sétálni majd jövök.-jelentettem ki miközben a telefonomon az időt néztem.
-Rendben csak el ne tévedj.-figyelmeztetett.
-Oké apu. Különben is van nálam telefon meg csak egy parkot akarok megnézni.-ezzel ott is hagytam és elkezdtem valamerre sétálni és megláttam Nicolet. Kíváncsi voltam, hogy hova megy szóval követtem majd észrevettem, hogy ő is egy parkba megy. Leült egy fa alá. Gondoltam oda megyek hozzá. Hátulról mentem majd megijesztettem akkorát ugrott és sikított.
-Te meg honnan jöttél? És mikor? És hogyan?-kérdezte hadarva.
-Hát csak jöttem.-feküdtem le a fűbe és az éget bámultam.
-Kösz ezt az értelmes választ.-mondta morogva majd leült mellém. Kedvem lett volna jó szorosan magamhoz ölelni. Nagyon szimpatikus nekem Nicole. Kedves aranyos lány.
-Tök szép az ég. Imádom az ilyen napokat sehol egy felhő vagy valami gyönyörűen tiszta az ég.-mondta az eget fürkészve.
-Igen. Főleg amikor a napsugarai a szemedre sütnek és csodaszépen csillognak mint valami ékkő.-néztem rá és ő is rám. Nem sok kellett, hogy megcsókoljam de nem akarok egyből rámászni. Még várni akarok. Várok a megfelelő pillanatra és időre.
-Már sokan mondták. Mindenkinél a szemem aratott.-röhögtünk fel.
-Nem csodálom.
-Te sem panaszkodhatsz. Neked is amikor belenézek akkor tengert látok benne de amikor a nap rásüt akkor egy ékkövet.-mondta miközben mélyen a szemebe nézett.
-De a tied más. Neked ki lehet olvasni belőle, hogy milyen kedved van.
-Ohh igazán? Akkor milyen kedvem van.-hajolt közelebb, hogy jobban lássam a szemeit. Na jó itt már alig tudtam magam visszafogni.
-Most boldog vagy de szomorú is.-Erre fel ült és összegubózott. -Valami rosszat mondtam?-értetlenkedtem.
-Nem. Tökéletesen a lelkembe látsz. Boldog vagyok mert itt vagytok. De viszont szomorú is mert távol vagyok a barátomtól. Tudod rengeteg olyan dolog történt velem a hajón. Vannak sokkolók is meg szép pillanatok. Majd ha idejét érzem akkor elmondom. De szerintem nem jött el még az a perc.-mondta lehangolva. Nem tudom, hogy mi történhetett vele de biztos sok fájdalom érte. És mi az, hogy hiányzik a barátja?! Van pasija? Ohh hát ezt buktam. De viszont távol vannak egymástól. Lehet, hogy Nicolnak fáj de ez a távolsági kapcsolat nem nagyon fog összejönni.
-Rendben. Nicole akkora a nyomás rajtad annyi fájdalom ért téged és szenvedés rengeteget csalódtál. Ki az az ember aki ilyet képes tenni veled?-érintettem meg a vállát. Majd elkezdte a halk zokogását és az ölembe borult.
-Annyira fáj.-mondta halkan a könnyektől fulladozva. A szívem szakadt meg, hogy így láttam. -Olyan undorítóan viselkedett megalázott, semmibe vett és olyanokat csinált.-sorolta fel.
-Nicole nyugodj meg. Tessék itt egy zsebi.-nyomtam a kezébe majd megtörölte a könnyes arcát és kifújta az orrát. Ki az aki ennyire megbántotta és így lelkileg széttörte?
-Ne haragudj Benjamin de most már mennem kell.-állt fel. -Olyan szánalmas vagyok itt pityergek neked a hülyeségeimről.-törölgette a szemeit és én is felálltam.
-Nicole ezek nekem nem hülyeségek. Csak azt nem bírom felfogni, hogy ki az az ember aki ennyire tönkre tett. Hogyan tudott megbántani? Hisz te nem vagy az a gonosz lány. Le vagyok döbbenve. Látom, hogy sok minden bánt és kiakarod valakinek önteni a szívedet mert az akkor kiadott könnyeket visszafojtottad.-erre megölelt és egy puszit nyomott az arcomra.
-Hiszen mintha ismernéd ez egész történetemet. Tudod, hogy mi érzek. Csak a sztori alapját nem tudod. De ígérem, hogy ha beszélni akarok róla te leszel az első ember akinek elmondom.-nézett a szemebe majd elment. Még egy kicsit maradtam és visszamentem Tobiashoz.
*Nicole szemszöge*
Mikor elmentem a parkból zaklatott voltam. Mindenféle érzelmek kavarogtak bennem. Volt egy pillanat amikor megcsókoltam volna szívem szerint. De most meg mintha barátságot éreznék. Vagyis szóval semmit nem értek. Benjamin úgy megkavart. De, hogy lehet ez? Mi szerelmes vagyok belé? Ugyanúgy érzem magam mint amikor Ross és Justin között kellett választanom. Még mindig szeretem Rosst de viszont Benjamin olyan más, különleges megvan a maga vonzása. Valahogy amikor vele vagyok nem tudok kiigazodni. Valamikor többet szeretnék de valamikor meg elég a barátság. Pedig csak most ismertem meg. Közben ahogy így gondolkoztam hazaérkeztem. Bementem a házba ledobtam a cipőm és szó nélkül felmentem a szobámba. Az ajtót bezártam. Leültem a sarokba és végig gondoltam mindent. Az eddigi történteket. Végül arra a tudomásra jutottam, hogy elmegyek Tobiasékkal. Jobb lesz nekem szerintem ott. Jó lesz ott új környezet meg új emberek új kapcsolatok. Lementem ebédezni mert anya hívott. Elég szótlanul kezdtük el az étkezést míg végül apa felhozta a hajós sulit.
-Na kislányom nem is mesélted milyen volt az iskola.-törölte meg a száját a szalvétával.
-Nem volt rossz csak kár, hogy ilyen kevés idő volt.
-1 hónap kislányom az azért eléggé hosszú idő. Szeretnénk tudni anyáddal, hogy mit csináltál mivel töltötted az idődet és, hogy kikkel ismerkedtél meg.-sorolta apu. Persze elmondom, hogy majdnem öngyilkos lettem lefeküdtem Rossal és justin Bieber meg megakart erőszakolni meg eltörtem a lábam is. Sóval jó kis történet lenne szerintem szívrohamot kapnának ha elmondanám nekik.
-Semmi úgy nagyon nem történt velem megismerkedtem pár emberrel és jól szórakoztunk.-majd hirtelen csörögni kezdett a telefonom. -Bocsi!-keltem fel az asztaltól és felvettem.
-Szia cica! Csak, hogy tudd közel járok hozzád. Úgyis megtalállak és az enyém leszel.-mondta egy ismeretlen hang és le is rakta.
-Mi a franc bajod van?!-nyomkodtam idegesen a telefonomat és azon kaptam magam, hogy anyuék engem néznek. -Öhh... Jól vagyok.-mondtam egy hamis mosollyal az arcomon és visszaültem az asztalhoz. Végig kínos csend ment, míg be nem fejeztük az ebédezést. Felmentem és megnéztem a telefonomat. Ismeretlen volt a szám szóval nem tudom visszahívni. Ki lehetett? Ki az aki szórakozik velem? Muszáj volt kiszellőztetnem a fejem szóval úgy döntöttem, hogy lemegyek a partra. Le kocogtam a lépcsőn felhúztam a cipőm.
-Elmentem majd jövök!-kiabáltam és már be is csuktam az ajtót. Elmentem Tobiaséhoz. Csöngettem és az anyukája nyitott ajtót.
-Csókolom! Nicole Moor vagyok. Tobias és Benjamin itthon van?-kérdeztem udvariasan.
-Persze. Gyere beljebb.-engedett be a házba. Nagyon klassz volt. -Kérlek foglalj helyett míg szólok a fiúknak. Jajj de udvariatlan vagyok. Tobias anyukája vagyok.-fogtunk kezet és fel is ment az emeletre. Majd kiabálást hallottam.
-Én megyek le előbb! Rám jobban kíváncsi!-mondta Tobias Benjaminnak.
-Nem márt rám jobban!-hallottam a dulakodásukat és végül ebből az lett, hogy legurultak a lépcsőn.
-Jézusom!-ugrottam fel riadtam és kaptam a kezem a szám elé.
-Szia Nicole!-ugrott fel Benjamin és nézett rám. -Háh!-vágta Tobias képébe.
-Lehet, hogy most te nyertél de legközelebb nem.-vetett rá szúrós tekintetett.
-Nincs kedvetek lejönni velem a partra?-kérdeztem.
-Mi itt van tengerpart?-kerekedett el Tobias szeme.
-Hahó ez itt Florida. Már maga az egész egy félsziget.-magyaráztam. -Kitalálom föciből 2 vagy.-vágtam rá.
-Nem talált mivel hármas vagyok.-mondta nagy mosollyal az arcán.
-Benjamin?
-Négyes!-vágta rá.
-Én ötös!-örvendeztem. -Szóval én nyertem! Háh!-ejtettem egy győzedelmi táncot. -Na akkor mehetünk?-kérdeztem nagy mosollyal az arcomon. Bólintottak és lesétáltunk a tengerpartra. Nem voltak sokan csak páran.
*Benjamin szemszöge*
Tobiassal összenéztünk vagyis ez azt jelenti nálunk, hogy rosszat csinálunk. Nicole felé szaladtunk felkaptam a karjaimba és futottunk be és ott pedig a vízbe dobtam. Tobiassal megszakadtunk a röhögéstől és Nicole pedig dühbe gurult.
-Ez nem volt vicces!-tombolta ki magát és közeledett felém majd a vízbe rántott. A következő soros pedig Tobias volt őt pedig fellökte majd durcásan ki trappolt a partra. Mi is kimentünk utána ő pedig helyet foglalt egy sziklán.
-Most haragszol ránk?-kérdeztem tőle.
-Nem.-mondta mérgelődve.
-Pedig nem úgy tűnik.-mondta Tobias.
-Jól vagyok. Csak hideg a víz és most fázok.-mondta vacogva és jobban összebújt.
-Odaadnám a pólóm ha nem lenne vizes mert valakinek bele kellett löknie a vízbe.-mondtam a szavakat hangsúlyozva.
-Jól van na.-legyintett egyet.
-Hazamenjünk?-nézett rá Tobias.
-Jó lenne. Azt hittem nyugodtan tudok napozni de hát... Na mindegy.-állt fel. Szépen visszasétáltunk Tobiasekhoz. Felmentünk adtunk Nicolnak egy törölközőt mi meg addig átöltöztünk. Tobias anyukája jól megszidott minket meg, hogy hogyan lehettünk ilyen felelőtlenek tudjátok jött a rizsa-duma. Azt hittem, hogy soha nem fogja abba hagyni Nicole pedig szépen el kuncogott az ágyon addig amíg mi meg a fejmosást kaptuk. Remélem nem fog megfázni.
-Ne hozzak valami teát vagy valami meleget?-előzött meg a kérdéssel Tobias.
-Köszönöm nem kell semmi.-felelte Nicole.
-Én elmegyek átöltözni.-mutatott az ajtó felé és kiment e ruhákkal együtt. Kettesben maradtunk Nicolellal. Leültem mellé az ágyra.
-Biztos nem kell semmi?-kérdeztem meg.
-De. Te kellesz Benjamin.-húzott magához és vadul megcsókolt. Majd eldőltünk az ágyon. Fantáziáltam el. De ez nem történt meg csak a fejemben játszódott le.
-Benjamin.
-Igen Nicole?-mentem oda hozzá.
-Mikor mentek vissza Daniába?-kérdezte a kezét tördelve.
-Holnap mert csak átutazóba jöttünk. Tobias apukájának van itt valami üzleti dolga aztán azt jöttek elintézni és magukkal hoztak engem is.
-Mert döntöttem. Amit kérdeztetek. Elmegyek veletek.-adta az egyenes választ. Nem hittem a fülemnek. Nicole tényleg velünk jön.
-Tényleg?-kérdeztem meglepődve.
-Igen. Szerintem jót tenne egy kis környezet változás. Meg van egy zaklatom és félek, hogy megtalál.-borult a karjaimba.
-Milyen zaklató.-szorítottam magamhoz.
-Felhívott valaki és azt mondta, hogy közel jár, hogy megtaláljon és, hogy úgyis meg fog találni és nagyon félek. Félek, hogy az a személy Justin.-bökte ki.
-Justin? Úgy érted Justin Bieber?-néztem rá furán.
-Igen. Tudod én Justin barátnője voltam. Beleszerettem teljesen elcsavarta a fejem közben pedig szörnyű dolgokat művelt velem. Megakart erőszakolni, miatta lettem majdnem öngyilkos, amikor együtt voltunk ivott, drogozott és mindennap megcsalt egy másik lánnyal. Meg amikor megakartam bocsátani neki akkor meg végképp összetört. Elmondta, hogy drogdíler. Gyűlölőm ezt a gyereke. És addig nem nyugszik míg meg nem szerezz.-amikor ezeket Nicole elmondta könnybe lábadt szemekkel nem hittem el amiket mondott. Én azt hittem, hogy Justin jó és szereti a rajondóit meg, hogy teljesen más. De ezek alapján egy bunkó seggfej.
-Nem gondoltam volna, hogy ennyi szenvedés ért. Bár láttam, hogy nagy a nyomás rajtad.
*Nicole szemszöge*
,,Bár láttam, hogy nagy a nyomás rajtad." Amikor ez a mondat hagyta el a száját összeállt a kép. Emlékeztek a titokzatos SMS-zőmre? Aki belelát a lelkembe na az Benjamin. De mégis honnan a francból tud ez mindent rólam?
-Basszus te voltál az akivel üzizgettem!-kiáltottam fel.
-Hát nem tagadom. Azt hittem, hogy nem fogok lebukni de hát tévedtem.-ismerte be a tettét.
-Te szemét!-kezdtem el ütni egy párnával. Majd elvette a párnát és alulra kerültem és rá ült a csípőmre a kezemet meg letaszította. Ekkor csak szemeztünk egymással és ránk tört Tobias.
-Ember mennyetek szobára ne itt.-motyogta. Mind a ketten ránéztünk és felröhögtünk.
-Na én megyek és átöltözök.-szállt le rólam és kivonult.
-Mi volt ez a kis jelenet itt Benjaminnak?-kérdezte Tobias perverzen.
-Mi lett volna?-kérdeztem nevetve.
-Hát nem is tudom. Talán elcsattant pár csók is.-húzogatta a szemöldökét.
-Te hülye!-böktem oldalba.
-Jó jó! Nem kell tagadni. Megértem én.-állt fel.
-De nem történt semmi!-mondtam egy kicsit felhúzva magam.
-Persze persze Nicole!-ment ki a szobából.
-De tényleg nem történt semmi!-kiabáltam utána. Felkeltem az ágyról és kimentem a szobából. Majd láttam, hogy az egyik ajtó résnyire nyitva van. Benéztem és épp Benjamin öltözött. Amikor levette a pólóját és végig néztem a testén a lábaim megremegtek. Majd bement a fürdőbe.
-Te meg mit csinálsz?-ijesztett félholtra. Akkorát sikítottam volna de szerencsére időben befogta a számat.
-Te megakarsz ölni?-mondtam suttogva.
-Nem állt szándékomban.-röhögött fel halkan. -De tetszett mi amit láttál?-kérdezte kuncogva. Nem mondtam semmit csak visszamentem a szobába és felvettem a cipőmet.
-Te meg hova mész?-kérdezte az ajtófélfának neki dőlve.
-Haza hova mennék bazdmeg?-mondtam morogva.
-Most meg a bajod?
-Csak az, hogy néha úgy feltudsz húzni.
-Nicole én csak a tényeket közvetítem veled.-ekkor belépet Benjamin is a szobába.
-Mi a téma?-kérdezte.
-Semmi.-mondtuk kórusban.
-Na én megyek. Már így is sokat időztem itt. már 4 óra is elmúlt.-vettem az irányt az ajtó felé.
-Nicole akkor holnap mikor induljunk?-kérdezte Benjamin.
-Miről maradtam le?-kérdezte kíváncsian.
-Ja veletek megyek ha nem gond.
-Szuper! Akkor mikor jössz holnap?-tette fel a kérdést Tobias.
-Nem tudom még összesem pakoltam. De nekem mindegy amikor ti indultok de még lekel rendeznem a szüleimmel.-mondtam unottan.
-Ha kell átmegyünk és segítünk meggyőzni őket-kacsintott Tobias.
-Nem kell.-mosolyogtam. -Boldogulok.-hagytam el a szobát. Leértem a földszintre elköszöntem Tobias anyukájától és hazamentem. Felmentem és összepakoltam a cuccaimat. Nem tudom, hogy mennyi időre megyek el ezért sok mindent bepakoltam. Ekkor anyu rám nyitott.
-Te meg mit csinálsz?-kérdezte meglepődve.
-Anyu elmegyek Tobiassekkal. Nem tudom, hogy mikor térek haza lehet csak nyár végén de jót tenne nekem egy kis környezet változás. Új hely, új személyek, új barátok. Nagyon kedves és aranyos családja van.-mondtam el neki. Szerintem sokkot kapott a hír hallatán mert nem szólt semmit csak ült és nézett.
-És mikor hoztad ezt a döntést?-kérdezte könnyes szemekkel.
-Amikor felajánlották az ajánlatot először fura volt a dolog de aztán jobbnak láttam ha elmegyek. Anya sok minden történt velem a hajón. Sok fájdalmat és pofont kaptam az élettől. Ezeket pedig elakarom felejteni. ÉS ezt csak úgy tudom ha vannak mellettem és támogatnak. Benjaminék pedig ezt teszik velem. Szeretem őket és fontosak nekem.-böktem ki neki.
-Nem szívesen mondom és ha meg is szakad a szívem de látom, hogy annyira akarsz menni és nem tűnnek bajkeverőknek a fiúk. Féltelek de megnyugtat, hogy a szülők is ott lesznek. Szóval rendben. Apáddal pedig később rendezem az ügyet.-ment bele a dologba.
-Köszönöm!-ugrottam a nyakába. -Most pedig pakolok tovább kitudja mikor indulunk holnap.-guggoltam le a cuccom mellé.
-Rendben.-nyomott egy puszit a homlokomra. Amikor pakolásztam előkerült a Justinos cuccaim. Elővettem a nyakláncot. Egy könnycsepp csordult ki a szememből. Letöröltem és visszaraktam az egész dobozt ahol volt a szekrényem mélyébe. Lezártam ezt a témát és pont. Justin Bieber egy seggfej! Amikor összepakoltam felhívtam Tobiast és megbeszéltem vele a holnapot. Holnap 11-kor indulunk. Majd amikor mindennel végeztem anyu kiabált, hogy menjek le vacsizni. Lementem és helyet foglaltam az asztalnál. Gyors megettem a kaját és fel is mentem a szobámba. Lefürödtem és pizsibe bújtam majd bemásztam az ágyamban. Izgatott voltam a holnap miatt. Dánia?! Wááá! Vajon milyen lehet ott más nyelvet beszélnek és biztos minden nyugodtabb mint itt. Majd nem kellett sok és elaludtam.
*Benjamin szemszöge*
Reggel felkeltem mivel Tobias üvöltözött.
-Mi a faszt csinálsz? Már az embert aludni sem hagyják?-mentem be morgolódva hozzá.
-Az, hogy nincs meg az a kibaszott hajzselém!-túrt szét mindent.
-A fürdőben a felső polcon nézted?-kérdeztem egy nagyot ásítva. Ekkor abba hagyta a kutakodást kiment majd visszajött felzselézett hajjal. -Ekkor sípánkólást csapni egy hülye zselé miatt.-forgattam meg a szemeimet.
-Neked sem ártana és szed össze magad Lasnier mert mindjárt megyünk Nicoleért.-mondta morogva. Felkeltem nyújtózkodtam majd elmentem tusolni és felöltöztem. Reggelizni nem nagyon volt kedvem szóval csak egy kettő szem gyümölcsöt bekaptam. Amikor mindenki elkészült elmentünk Nicoleék házához. A kocsi megállt mi meg Tobiassal kiszálltunk. Csöngettük és Nicole anyukája nyitott ajtót.
-Csókolom Mrs. Moor!-mondtam mosolyogva. -Nicole?-kérdeztük Tobiassal kórusban.
-Sziasztok fiúk! Nicole még a szobájában van felmehettek megnézni szerintem már felkelt.-mutatott az emelet felé.
-Rendben köszönjük.-sétáltunk a képcső felé és felmentünk Nicole szobájába. Lassan benyitottam és Nicole még aludt.
-Valahogy meg kellene szívatni.-suttogta Tobias.
-De hogyan?-kérdeztem szintén halkan.
-Várj.-állított meg az ajtóban ő pedig lassan bement a fürdőbe. Nem sokkal később kijött egy vödör vízzel. Ő pedig az ajtóra felrakta a vödör vizet. Tobias lehuppant a fotelbe majd egy magazint kapott a kezébe. Én odamentem Nicole ágyához és leülten a szabad helyre. Majd a füléhez hajoltam.
-Ébresztő álom szuszék.-suttogtam bele. Nagy nehezen kinyitotta a szemét és rám nézett.
-Mennyi az idő?-nyöszörögte nyújtózkodás közben.
-7 óra van.-vágta rá Tobias aki még mindig a magazint lapozta.
-Mennyi?-ugrott fel az ágyra. -7 óra?! Ti normálisak vagytok ilyen korán akartok indulni?-akadt ki.
-Ja. Úgy, hogy menny és frissítsd fel magad szívem.-mondta Tobias egy mosollyal az arcán. Nicole duzzogva kimászott az ágyból és mit sem sejtve az ajtó felé vette az irányt. Megnyitotta jobban a bejáratot és a vödör víz szépen a fején landolt. Nicole felsikított és iszonyatos dühbe gurult. Tobias felé vette az irányt és a fotelbe nyomta.
-Most ezért kinyírlak te!-ütötte volna meg de felkaptam ő pedig összevissza rugdosott és mocorgott. Tobiassal majdnem megszakadtunk a röhögéstől. Ő már a fotelból kiesve a földön feküdt a nevetéstől. Majd elengedtem Nicolet.
-Ezt nagyon megbánjátok!-mondta fenyegetőzve és kiviharzott a szobából.
-Legalább nem kell már tusolnod!-kiabáltam utána még mindig a nevetéstől fulladozva.
-Haha!-mondta unottan. 15 perc után visszajött.
-Mehetünk.-jelentette ki még mindig duzzogva.
-Rendben.-fogtuk meg a cuccait Nicolnak és szépen lebattyogtunk vele a kocsi elé. Nicole elbúcsúzott a szüleitől és beszálltunk majd a repülőtér felé vettük az irányt. Felszálltunk és elfoglaltuk a helyünket. 4 és fél óra utazás után megérkeztük Dániába. Nálunk leszünk mert a szüleim úgyse sokat vannak otthon Tobias szülei segítettek becuccolni és el is mentek. Majd a tesóim és megjelentek.
*Nicole szemszöge*
Amikor beléptünk Benjaminék házába azt hittem dobok egy hátast rohadt szép volt meg hatalmas. Majd megjelentek a testvérei jó sokan voltak.
-Benjamin!-ugrott Benjamin nyakába a kis szőke hajú gyerek akinek ugyanolyan szép szeme volt mint Benjaminnak.
-Marius ő itt Nicole. Nicole ő Marius.-mutatott be egymásnak minket.
-Szia Nicole!-nyújtotta a kezét és közben fülig ért a szája a mosolygástól. Olyan kisaranyos megtudnám zabálni.
-Szia Marius!-fogtunk kezet. Majd bemutatta Benjamin a lánytesóit is. Kedvesen fogattak nagyon.
-Megmutatom a szobádat.-fogta meg a kezemet és felmentünk az emeletre. Amikor megérintette a karomat
még kaptam egy bazi nagy gardróbot. Majd Tobias toppant be a cuccaimmal a szobába.
-Mi most pedig magadra hagyunk. Pakolj ki csinálj amit akarsz és ha valamire szükség lenne a szomszédos szobákban vagy a nappaliban megtalálsz minket.-csukták be az ajtót. Majd bementem a gardróba. Sokáig pakolásztam mire mindent kiraktam. Azt hittem soha nem fogok vele végezni. Majd leültem és körbe néztem, hogy milyen lett. Jó tudom sok mindent hoztam. Nem is tudom, hogy hogyan fért ez mind bele a táskáimba? Na de mindegy. Lementem de sehol senki. Gondoltam kimegyek egyet levegőzni. Szóval fogtam magam és kivánszorogtam a kertbe.Volt egy nagy és annak a tövébe leültem. Majd azt vettem észre, hogy valaki küzelít egyből felkaptam a fejem és a bizonyos illetőre néztem. Csak Benjamin volt az. Csatlakozott a társaságomhoz és helyett foglalt mellettem.
-Nicole.-törte meg a csendet és egymás szemébe néztünk. Majd közelebb hajolt én pedig lefagytam. Most meg fog csókolni? Úristen majd azon kaptam magam, hogy az ajkaink egymáshoz tapadtak. A kezét az arcomhoz érintette és viszonoztam a csókját. Majd vagy már 5 perce, hogy egymást nyaltuk de nekem az az öt perc mintha csak 10 másodperc lett volna. Majd lassan elváltunk egymástól. A homlokunkkal megtartottuk egymást.
-Nicole. Érzek valamit irántad ami nagyon erős. Vagyis beléd szerettem. Teljesen elvarázsoltál.-suttogta.
-Bevallom, hogy én is érzek valamit irántad. De Benjamin nekem barátom van.-mondta a végét elfojtva.
-Nicole annak a kapcsolatnak előbb vagy utóbb úgyis vége lenne hiszen tök messze vagytok egymástól.-lett egy kicsit ingerült.
-De Benjamin...-vágott bele a mondatomba.
-Szeretlek!-csókolt meg újra. Ha nem csókolna olyan eszméletlenül jól már rég ellöktem volna magamtól de beadtam a derekamat. Majd a vad csókolózásunkat Tobias zavarta meg.
-Khhh!-szólalt fel hangosan. Majd ránéztünk. -Bocsánat, hogy megzavartam ezt a kellemes és romantikus pillanatot de Benjamin húzzál be mert a tesód nem hagy békén mert látni akar és kijönni meg lusta.-mondta összekulcsolt kézzel.
-Te is a legjobbkor jössz.-kell fel puforogva és be vánszorgott.
-Még, hogy nincs köztetek semmit?-húzta fel a szemöldökét és mosolygott. -Én megmondtam!Tobias mindig megmondja.-jelentette ki győzedelem ittasan.
-Ja ja persze.-túrtam össze a haját.
-Naa!-kapta el a kezemet. -Tudod milyen sokáig tartott beállítani? És te most összetúrtad.-akadt ki.
-Bocsi.-öleltem át. Jajj annyira szeretem. Olyan kis vicces és feltud dobni.
-Nem megyünk be? Vagy még időddzünk itt kin?-kérdezte.
-Nem tudom. Maradjunk beszélgeesünk egy jót.-néztem a szemébe.
-Rendben. Beavathatnál a kis Benjaminnal való románcodba.-lököt oldalba.
-Tobias!-szóltam ré és felröhögtünk.
-Na de most komolyan.-váltottt komolyra.
-Hát m,agam sem tudom mert ez a csók is váratlanul ért. Csak egy baj, hogy nekem van barátom de Benjamin magasról leszarja szóval nem tudom, hogy mi lesz.-könyököltem a térdemre.
-Ha kell beszélek vele. De tudod Benjamin néha csak megy a feje után és mindent eszetlenül csinál. Adj neki egy kis időt és feldolgozza és történik ami történik. Bízz mindent a véletrenlre. Csak ennyit tudok javasolni. De ha bármi baj van és segítség kell én itt vagyok.-na látjátok azért szeretem őt ennyire mert bármi van segít és csak annyi h szólnom kell neki és ő jön.
-Annyira szeretlek.-bújtam az ölébe. -Örülök, hogy barátok vagyok.-viszonozta az ölelésemet.
*Benjamin szemszöge *
Amikor végeztem a tesómmal az udvarra vettem az irányt és pont az ütötte meg a fülemet ahogty Nicole azt mondja Tobiasnak, hogy ,,Szeretlek" utána pedig ölelkeztek. Felforrt az agyvizem. Legszívesebben behúztam volna Tobiasnak. Idegességemet úgy vezettem le, hogy a falba ütöttem. Iszonyatosan dühös voltam. Majd Nicolek léptek be a nappaliba.
-Benjamin minden rendben van?-jött oda hozzám aggódva.
-Persze nincs az ég világon semmi.-mondtam gúnyos mosollyal az arcomon.
-Haver nyugodj meg.-állítottt lée Tobias.
-Te ne érj hozzám. Húzzatok a francba!-kiabáltam rájuk és felmentem a szobámba. Az ajtót nagy erővel csaptam be és az egész ház zengett tőle. Nem sokkal később Nicole rontott be aszobámba.
-Veled mi a franc van?-kérdezte.
-Húzzál ki!-mutattam az ajtóra.
-Addig nem míg elnem mondod, hogy mi a fasz bajod van.-ült le az ágyamra.
-Nicole így is ideges vagyok és nincs kedved viszekedni veled szóval most húzzál ki!-ordítottam rá.
-Nem míg elnem mondod, hogy mi a bajod!-állt velem szembe.
-Utoljára mondom el, hogy húzzál ki!-mordultam rá. Nem szólt semmit csak megéríntette mellkhasomat és mélyen a szemembe nézett. És egy hirtelen lépést tett amire nem számítottam...
2014. március 1., szombat
18. rész Utolsó nap!
Amikor reggel kinyitottam a szemem Ross még aludt. Felkeltem az ágyból és magamra kaptam egy pulóvert. Bementem a fürdőbe és ahogy a ruháimat pakolásztam a zsebemből kiesett egy nyaklánc. Felvettem és eszembe jutott, hogy ezt akkor raktam el amikor Justin a szobába rántott. Szép kis medál volt. Amikor megfogtam emlékek törtek fel bennem. Egy parkolóban voltam. Ott volt Ross, Justin és a szép szemű gyerek. Komolyan még mindig nem tudom, hogy hogyan hívják. Szóval én ott álltam közöttük és Justin magához rántott és előkapott egy pisztolyt. Én iszonyatosan féltem.
-Te velem jössz és ha valamelyikőtök megmozdul.-fenyegetőzött a fegyverrel.
-Nem hagyom, hogy elvidd inkább lőj le!-mondta a kék szemű gyerek.
-Ne!-ugrottam elé könnyes szemekkel. -Inkább vigyél el csak ne bántsd!-mondtam zokogva.
-Szállj be a kocsiba.-mutatott felé. Beszálltam és féltem, hogy mi lesz Ross és a másik emberke komolyan adok mindjárt neki egy nevet ott álltak ás néztek. Nem tehettek semmit mert tudták, hogy akkor vér fog folyni itt. Justin is beszélt és elhajtottunk. Ekkor elengedtem a medált ami a földre eset. Én pedig idegességemben a földre kuporodtam és a hajamba túrtam. Féltem és remegett a testem. Ross benyitott.
-Nicole minden rendben?-ült le mellém.
-Nem. Kezdek megőrülni látomásaim vannak és félek, hogy megtörténnek velem ezek.-kuporodtam jobban össze.
-Milyen látomásaid?-értetlenkedett.
-Rossz látomások. Ha valamit megfogok aminek van ilyen értéke vagy valamivel kapcsolatos akkor látomások emlékek törnek fel bennem. És félek, hogy beteljesülnek. Meg állandóan egy gyereket látok. Mindenhol. Álmomban és az emlékeimben meg a látomásaimban is. De fogalmam sincs, hogy ki lehet?-bújtam Ross ölébe.
-Nicole ez lehet, hogy egy jel. Lehet, hogy az a gyerek fel fog bukkanni az életben és igen fontos szerepet fog betölteni.-simogatott.
-Lehet. De nem értem. Az előbb amit ott megfogtam nyakláncot akkor is az volt, hogy egy parkolóban voltunk te én Justin és az a gyerek. Justin magház rántott és pisztolyt szegezett rátok és azzal fenyegetőzött, hogy ha nem megyek el vele akkor megöl titeket.-sírtam el magam.
-Nicole ez nem valóság. Ez csak képzelet.-magyarázta.
-De olyan valós. Már félek megfogni dolgokat. Mindenhol emlékek áradata.-öleltem szorosan magamhoz. Majd kimentünk enni és magamra hagyott mert mennie kellet órára. Nekünk szerencsére az első óra elmaradt. Elővettem a naplóm és írni kezdtem. ,,Kedves Naplóm! Egyre több látomásaim vannak és félek, hogy ezek a látomások jelek vagyis, hogy ezek a dolgok megfognak velem történni. Némelyikük elég rémisztő és bevallom aggasztó. Nem akarom, hogy valóra váljanak. Mindegyikben Justin agresszív és akaratos volt. Vajon tényleg ilyen lesz? Mindent megfog tenni csak azért, hogy ágyba vihessen? Én nem ilyennek ismertem fáj de be kell vallanom, hogy a látszat néha csal. Lehet, hogy kedves volt velem meg minden de ez csak látszat és az álarca mögött rejtőzik az igazi Justin, aki nem is olyan kedves mint amilyennek mondja magát. Nem tudom mi lesz ha innen a hajóról elkerülök nem lesz Ross. Félek, hogy Justin követni fog és ott lesz a nyomomban és nem fog hagyni engem. Nem akarom. Vagy lehet, hogy nem?" Leraktam a tollat a naplóval együtt és kidőltem az ágyban. Majd jobbra fordítottam a fejem és Rosst láttam mellettem. Aztán balra akkor pedig Justint. Mind a kettő engem nézett és vártak a szavaimra. De amikor megérintettem volna az egyikőjüket eltűntek. Természetesen a képzeletem
játszott velem. Felkeltem és megpillantottam egy kis dobozt a szekrényemen. Már megint? Nekem mindig van valami az asztalomon? Volt mellette egy kis boríték amit tudjátok a csokrokba szoktak elrejteni. Ez állt benne: "Emlékszel?,, Levettem a doboz tetejét és olyan kis süti volt benne macarone. Egyből beugrott, hogy ez Justin kedvenc sütije, és ezt tömte a számba amikor rosszul voltam. De ezt minek küldte? Hiszen köztünk mindennek vége. De nem tudtam ellenállni nekik és megettem őket. Ahh de jól esett. Olyan finom volt. Olyan kevés volt még vagy kb. 5 ilyen dobozt megtudtam volna enni. Na összepakoltam és cuccal együtt elmentem sétálni a fedélzetre mert még volt időm az órákig. Szóval leültem egy asztalhoz és limonádét szürcsöltem. Majd késztetést éreztem, hogy elmenjek a stúdióba. Fogtam magam felkeltem és ahogy haladtam találtam egy kis cédulát. ,,Gyere még tovább már nem sok kell!" Mi van? Rossz előérzetem van. Szóval úgy mentem mint a betörős filmekben körültekintve jól. Tuti hülyének néztek akik láttak. Szóval mentem tovább és a stúdió ajtója előtt megálltam. Megfogtam a kilincset és leakartam nyomni de nem tudtam megtenni. Féltem, hogy valami baj lesz. Nem, nem futamodhatok meg szembe kell néznem a félelmeimmel. Szóval benyitottam hirtelen. Körbe tekintettem és csak egy kis fényt láttam. Odamentem és ott is volt egy cetli. ,,Vigyázz mert a legrosszabb emberrel játszol. Nem tudod milyen kegyetlen és gonosz emberrel állsz szembe. Aki képes lenne bármit megtenni, hogy elérje a célját. Úgy, hogy vigyázz légy mindig résen és soha ne fordíts senkinek hátat." Na jó most már tényleg össze vagyok zavarodva. Majd valaki bejött és felkapcsolta a világítást és megfordultam és justin volt az. Egymásra néztünk én pedig egyből indultam az ajtó felé mire megragadta a karomat.
-Kérlek álljál meg egy szóra.
-Mi van?-kérdeztem unott arccal.
-Beszélhetünk?-húzta fel a szemöldökét.
-Nem.-vágtam rá.
-Akkor legalább hallgass meg.
-Figyelj Justin Bieber. Elegem van a kis meglepetéseidből, és a kis ajándékaidból. Miért nem tudod felfogni, hogy köztünk mindennek vége. Érted vége! És hagyjál békén.-néztem mélyen a szemébe.
-Hogy te mennyire kéreted magad.-mondta nevetve. Ekkor pofon vágtam mire a falnak szorított.
-Te meg mennyire nem bírod magad kordában tartani.-mondtam szúrós tekintettel. Erre nem mondott semmit majd lazán ellöktem magamtól és kivonultam a stúdióból. Hogy milyen egy gyerek ez. Komolyan. Na mentem és beültem a tanterembe elővettem a telefonom és közbe körülvettek a Belieberek.
-Mit tettél a mi kis Jujunkkal? Annyira maga alatt és nem akar semmit sem csinálni. Úgy, hogy halljuk mit tettél vele!?-kérdezte fenyegetőzve.
-Semmit.-mondtam fapofával.
-És azt hiszed, hogy ezt el is hisszük?-kérdezte flegmán.
-Figyelj a kis Jujutok és köztem nincs semmi. Már régóta. Csak nem bírja feldolgozni, hogy nem tudott ágyba vinni ennyi.-mondtam egy gúnyos mosollyal az arcomon és becsöngettek majd megérkezett Justin is elfoglalta helyét és a tanár egész órán dumált én meg majdnem szét untam magam. Amikor vége lett jött a következő dupla angol és dogát írtunk mind a kettőn. Szuper! Utána a többi csak ment te még hogyan. Olyan lassan, hogy még a tej is megalszik a tanár szájában. A hátsó sor már aludt amikor végre megszólalt az isteni csengő. Igen! Fogtam magam felkeltem és visszamentem a kabinomba majd egy levelet találtam a földön. ,,Kedves Nicole Moor! Szeretnénk felhívni figyelmét, hogy a kabinját pénteken pontosan 1 óráig el kell hagyni!" Pénteken?! Nem úgy volt, hogy vasárnap? De jóó holnap csütörtök. Lefeküdtem az ágyra és néztem valami kis filmet. Majd azon kaptam magam, hogy már 10-óra van. Elmentem fürödni utána meg be az ágyba. Elaludtam. Reggel igen fáradtan keltem a hajam káosz volt. Írtam egy üzenetet anyunak. ,,Pénteken gyertek értem 1 óráig kikel cuccolnom." Elmentem reggelizni de nem bírtam sokat enni szóval abba is hagytam majd anyutól jött is válasz. ,,Rendben szívem 10-re ott leszünk." Hát de jó de én megmondtam anyuék már csak ilyenek. Elmentem felöltöztem fogat mostam majd elmentem és beültem órákra kiosztottak egy csomó dogát. Mindegyikük ötös volt. Igen! Pedig nem sokat tanulok. De nem baj. Vége lettek az óráknak és visszamentem a szobámba és elkezdtem pakolászni. a ruhák felét összepakoltam és abba hagytam. Majd a többit holnap. Fáradtan az ágyra huppantam és leültem facebookozni. Majd elkezdtünk Tobiassal videochatelni. Nagyon jól szórakoztam. Haláli a gyerek.
-Na és mikor jöttök?-kérdeztem kíváncsian.
-Hát elvileg ha minden jól megy akkor szombaton ott leszünk.-jelentette ki.
-Komolyan én pont előtte nap megyek haza. Juj alig várom. Nem bírom ki addig. Tudod nagyon örülök, hogy megismerkedtünk. Úgy érzem, hogy mi tökre egy hullám hosszan vagyunk meg megértjük egymást. Igazi barátra leltem benned. Egy kincs vagy tudod?-kérdeztem huncutul.
-Tényleg? Ilyet még senki nem mondott nekem. De tudod te is nagyon aranyos vagy és jó hallgatóság. Olyan mintha már ezer éve ismernélek pedig csak most beszélgettünk el rendesen eddig csak üzengettünk de most olyan mintha ott lennék melletted. Jó lenne megérinteni és átölelni mint barátot.-mondta mosolyogva.
-Igen jó lenne. De nemsokára megtehetjük.
-Igen. Na de most már mennem kell. Örülök, hogy jót beszélgethettünk. Szia!-búcsúzott el. Majd utána
gondoltam meg már 7 óra volt elmegyek bulizni. Szóval most kereshettem ruhát nagy nehezen találtam mivel amit összepakoltam nem akartam széttúrni. Szóval felöltöztem megcsináltam a hajam meg a sminkem és szépen elmentem. Ahogy beléptem igen sokan voltak és rohadt jó hangulat volt. Majd leültem a bárhoz és láttam, hogy ma bármilyen piát kaphatsz. Milyen suli ez komolyan? Na akkor már kihasználjuk.
-Egy Whiskyt kérek.-szóltam hozzá a pultos fickóhoz.
-Gyengét vagy erőset?
-Erőset.-vágtam rá és már elém is rakta. Én szépen azt szürcsölgettem és amikor befejeztem akkor elmentem táncolni. Nagyon nyomtam.
-Kérek még egyet de legyen erősebb.-csaptam le a pultra.
-Huh te aztán nyomatod!-csinálta közben a piát. -Tessék de ne, hogy túlzásba vidd.-figyelmeztetett. De én rá se hederítettem. Gondoltam, hogy többet úgyse fog adni azért elmentem a másik pultos fiúhoz és megittam egy üveg Whiskyt.
*Jó pár órával később*
Felkeltem az ágyból. Az ágyból?! Úristen mi történt? Na ahogy felkeltem Justin feküdt mellettem hátat fordítva. Megnyugtatott mert mind a ketten fel voltunk öltözve. Én iszonyatosan másnapos voltam. Hasogatott a fejem és hányingerem volt. Mi történhetett tegnap? Semmire nem emlékszem. Jézusom remélem semmi olyant nem csináltam. Kimentem a fürdőbe és átöltöztem. Majd amikor kijöttem Justin már fent volt.
-Tegnap jól nyomtad nagyon.-kuncogott fel.
-Mer?-néztem rá tudjátok olyan mi a bajod nézéssel.
-Nem emlékszel?-kérdezte nevetve és felém nézett.
-Nem. Semmire sem emlékszem.-dőltem neki a falnak.
-Akkor elmondom. Először is totál részeg voltál. Még rajtam is túltettél úgy, hogy a közel jövőben ne nyúlj alkoholhoz. Másodszor pedig kikezdtél egy tök idegen pasival és ha nem lépek közbe le is fektet valószínűleg. És legutoljára amit élvezet elmondanom, hogy olyanokat mondtál. Amik, hogy is mondjam felizgattak.-mondta nevetve.
-Mi a fasz bajod van?-néztem rá kerek szemekkel. -De remélem tisztába vagy vele, hogy részeg voltam.
-Ohh igazán?-jött felém. -Nem is emlékszel arra amikor azt mondtad, hogy kívánsz és többször is megcsókoltál.-szorított a falnak. Én csak nézni tudtam na jó tegnap tényleg berúgtam ha ilyeneket mondtam. -Aztán mondtad, hogy még mindig szeretsz és, hogy nem tudsz elfeledni mert annyira kívánsz és mélységesen belém szerettél.-tűrte el a hajam.
-Kössz ennyi elég volt eddig is hányingerem volt de most már jobban. De azért köszönöm, hogy visszahoztál és, hogy nem hagytad.-vonultam odébb. Nem bírom amikor ilyen közel vagyunk.
-Rendben. Na de megyek, hogy összetudj készülődni.-sétált ki a szobából. Én pedig nem hittem el, hogy tényleg ezeket mondtam. Basszus mi van ha le is feküdtem vele? Nem az nem lehet. Justin csak nem lenne olyan aljas, hogy kihasználja. Bár én már szinte mindent kinézek belőle. Összepakoltam és elmentem az órákra. A teremben bent volt az összes tanár és kiosztottak mondván ilyen kis bizonyítványt. Én mindenből ötöst kaptam. Szóval ezzel végett is értek a tanórák vagyis nem is voltak utolsó nap miért is legyen. Nemsokára megérkeznek anyáék is. Elmentem Rosshoz. Amikor odaértem már korábban írtam neki egy levelet és az volt a kezemben. Amikor az ajtó kinyílt Ross szomorúan állt ott. Én egyből átöleltem.
-Van számodra valamim-nyújtottam át neki a levelet. -De csak akkor nyithatod ki ha már elhagytuk a hajót.
-Annyira fogsz hiányozni.-szorított magához.
-Te is.-csordult ki egy könnycsepp a szememből. -Vajon még találkozni fogunk? Látni fogjuk még egymást?-kérdeztem.
-Ezt megígérem neked.-adott egy hosszú csókot. -Nem fogom elfeledni az itt eltöltött időket. Minden itt bent lesz a szívemben ahogy te is.
-Én is soha nem foglak elfeledni. Nem hittem, hogy ilyen nehéz lesz elbúcsúzni.-sírtam el magam. -Nem akarok hazamenni.-mondtam könnyes szemekkel.
-Én sem. De Nicole biztos fogunk találkozni. Nagyon szeretlek.-csókolt meg. Majd elváltunk nagy nehezen egymástól és bementem a szobámba és körbe néztem. Mindenhol emlékek voltak. Emlékszem az első napra amikor még senkit sem ismertem. Aztán jött Ross majd pedig Justin. Fáj itt hagyni ezeket az emlékeket. De örülök, hogy megismertem őket. Justinnak kevésbé inkább örülök, hogy nem kell tovább találkoznom vele. De Ross nagyon fog hiányozni. Összepakoltam a maradék cuccom és üres volt a szoba. Úgy nézett ki ahogy először beléptem. Kaptam anyától az üzit, hogy már itt vannak értem. Szóval a két hatalmas bőröndömmel és a többi kis táskámmal elhagytam a kabinom. Utoljára végig mentem a folyóson majd a fedélzeten. Ekkor eszembe jutott valami amit ott hagytam. Visszafutottam a kabinomba és az ágyamon egy nagy csokor vörös rózsa volt. ,,Köszönöm az itt töltött időket. Nem foglak soha elfeledni. Örökre a szívembe vésted
magad és ott is maradsz. Szeretlek!" Ohh de kedves ez az üzenet de nem értem, hogy Ross miért nem írta rá a nevét. Majd ahogy tovább kutakodtam a csokorban egy kis dobozka is előjött. A dobozban pedig egy újabb üzenet: ,,Egy emlék, hogy ne feledd honnan indult a történetünk." És megnéztem a dobozban pedig egy kagylós medál volt. Kinyitottam a kagylót és abba ez volt beleírva: ,,Forever Love" Most nem tudom, hogy melyikük adta. Még a rózsát sem. Mennem kellett a nyakláncot a nyakamba akasztottam a rózsát felkaptam meg azt a cuccot amit itt hagytam még utoljára körbe pillantottam és a bőröndökkel együtt elmentem. Meg volt a fedélzeten az utolsó séta és amikor leszálltam a hajóról és ránéztem egy könnycsepp csordult ki a szememből. Közben pedig megérkeztek anyáék bepakoltunk és hazamentünk. Nagyon szomorú voltam. Rossnak írtam egy üzenetet: ,,Nagyon hiányzol! Szeretlek!" Közben pedig haza is értünk. Én felmentem a szobámba és utána anyuék fel is hozták a cuccom. Apu kiment de anya nem.
-Mi a baj kincsem?-kérdezte aggódva és leült mellém az ágyra.
-Semmi nincsen csak még úgy maradtam volna.-néztem meg a telefonom és pont ekkor kaptam választ Rosstól. ,,Te is nekem<3 Szeretlek!"
-Tudod nekem elmondhatsz bármit.-simogatta meg a karom.
-De tényleg nincsen semmi meg egy kicsit fáradt is vagyok meg még úgyis ki kell pakolnom.-dőltem egy párnára.
-Jó rendben.-nyomott egy puszit a fejemre és kiment. Persze majd elmondom neki, hogy szerelmes lettem majdnem megerőszakoltak meg lefeküdtem egy gyerekkel. Persze. Kipakoltam a cuccom és ekkor előjött a Justin Bieber dedikált CD meg a Selena Gomezes poszter. A Selenásat kiraktam a Justinos emlékeket meg pedig egy dobozba raktam. Mindent amit tőle kaptam a dobozra pedig felírtam, hogy Justin Bieber Memory. Utána eldugtam a szekrényem mélyébe majd elmentem tusolni és vacsizni bár nem voltam éhes de anya meg is ölt volna ha vacsi nélkül fekszek le. Utána pedig be a pihe puha ágyba. Fura volt itthon aludni 1 hónap után. Majd még merengtem egy kicsit és bedobtam a szunyát.
-Te velem jössz és ha valamelyikőtök megmozdul.-fenyegetőzött a fegyverrel.
-Nem hagyom, hogy elvidd inkább lőj le!-mondta a kék szemű gyerek.
-Ne!-ugrottam elé könnyes szemekkel. -Inkább vigyél el csak ne bántsd!-mondtam zokogva.
-Szállj be a kocsiba.-mutatott felé. Beszálltam és féltem, hogy mi lesz Ross és a másik emberke komolyan adok mindjárt neki egy nevet ott álltak ás néztek. Nem tehettek semmit mert tudták, hogy akkor vér fog folyni itt. Justin is beszélt és elhajtottunk. Ekkor elengedtem a medált ami a földre eset. Én pedig idegességemben a földre kuporodtam és a hajamba túrtam. Féltem és remegett a testem. Ross benyitott.
-Nicole minden rendben?-ült le mellém.
-Nem. Kezdek megőrülni látomásaim vannak és félek, hogy megtörténnek velem ezek.-kuporodtam jobban össze.
-Milyen látomásaid?-értetlenkedett.
-Rossz látomások. Ha valamit megfogok aminek van ilyen értéke vagy valamivel kapcsolatos akkor látomások emlékek törnek fel bennem. És félek, hogy beteljesülnek. Meg állandóan egy gyereket látok. Mindenhol. Álmomban és az emlékeimben meg a látomásaimban is. De fogalmam sincs, hogy ki lehet?-bújtam Ross ölébe.
-Nicole ez lehet, hogy egy jel. Lehet, hogy az a gyerek fel fog bukkanni az életben és igen fontos szerepet fog betölteni.-simogatott.
-Lehet. De nem értem. Az előbb amit ott megfogtam nyakláncot akkor is az volt, hogy egy parkolóban voltunk te én Justin és az a gyerek. Justin magház rántott és pisztolyt szegezett rátok és azzal fenyegetőzött, hogy ha nem megyek el vele akkor megöl titeket.-sírtam el magam.
-Nicole ez nem valóság. Ez csak képzelet.-magyarázta.
-De olyan valós. Már félek megfogni dolgokat. Mindenhol emlékek áradata.-öleltem szorosan magamhoz. Majd kimentünk enni és magamra hagyott mert mennie kellet órára. Nekünk szerencsére az első óra elmaradt. Elővettem a naplóm és írni kezdtem. ,,Kedves Naplóm! Egyre több látomásaim vannak és félek, hogy ezek a látomások jelek vagyis, hogy ezek a dolgok megfognak velem történni. Némelyikük elég rémisztő és bevallom aggasztó. Nem akarom, hogy valóra váljanak. Mindegyikben Justin agresszív és akaratos volt. Vajon tényleg ilyen lesz? Mindent megfog tenni csak azért, hogy ágyba vihessen? Én nem ilyennek ismertem fáj de be kell vallanom, hogy a látszat néha csal. Lehet, hogy kedves volt velem meg minden de ez csak látszat és az álarca mögött rejtőzik az igazi Justin, aki nem is olyan kedves mint amilyennek mondja magát. Nem tudom mi lesz ha innen a hajóról elkerülök nem lesz Ross. Félek, hogy Justin követni fog és ott lesz a nyomomban és nem fog hagyni engem. Nem akarom. Vagy lehet, hogy nem?" Leraktam a tollat a naplóval együtt és kidőltem az ágyban. Majd jobbra fordítottam a fejem és Rosst láttam mellettem. Aztán balra akkor pedig Justint. Mind a kettő engem nézett és vártak a szavaimra. De amikor megérintettem volna az egyikőjüket eltűntek. Természetesen a képzeletem
játszott velem. Felkeltem és megpillantottam egy kis dobozt a szekrényemen. Már megint? Nekem mindig van valami az asztalomon? Volt mellette egy kis boríték amit tudjátok a csokrokba szoktak elrejteni. Ez állt benne: "Emlékszel?,, Levettem a doboz tetejét és olyan kis süti volt benne macarone. Egyből beugrott, hogy ez Justin kedvenc sütije, és ezt tömte a számba amikor rosszul voltam. De ezt minek küldte? Hiszen köztünk mindennek vége. De nem tudtam ellenállni nekik és megettem őket. Ahh de jól esett. Olyan finom volt. Olyan kevés volt még vagy kb. 5 ilyen dobozt megtudtam volna enni. Na összepakoltam és cuccal együtt elmentem sétálni a fedélzetre mert még volt időm az órákig. Szóval leültem egy asztalhoz és limonádét szürcsöltem. Majd késztetést éreztem, hogy elmenjek a stúdióba. Fogtam magam felkeltem és ahogy haladtam találtam egy kis cédulát. ,,Gyere még tovább már nem sok kell!" Mi van? Rossz előérzetem van. Szóval úgy mentem mint a betörős filmekben körültekintve jól. Tuti hülyének néztek akik láttak. Szóval mentem tovább és a stúdió ajtója előtt megálltam. Megfogtam a kilincset és leakartam nyomni de nem tudtam megtenni. Féltem, hogy valami baj lesz. Nem, nem futamodhatok meg szembe kell néznem a félelmeimmel. Szóval benyitottam hirtelen. Körbe tekintettem és csak egy kis fényt láttam. Odamentem és ott is volt egy cetli. ,,Vigyázz mert a legrosszabb emberrel játszol. Nem tudod milyen kegyetlen és gonosz emberrel állsz szembe. Aki képes lenne bármit megtenni, hogy elérje a célját. Úgy, hogy vigyázz légy mindig résen és soha ne fordíts senkinek hátat." Na jó most már tényleg össze vagyok zavarodva. Majd valaki bejött és felkapcsolta a világítást és megfordultam és justin volt az. Egymásra néztünk én pedig egyből indultam az ajtó felé mire megragadta a karomat.-Kérlek álljál meg egy szóra.
-Mi van?-kérdeztem unott arccal.
-Beszélhetünk?-húzta fel a szemöldökét.
-Nem.-vágtam rá.
-Akkor legalább hallgass meg.
-Figyelj Justin Bieber. Elegem van a kis meglepetéseidből, és a kis ajándékaidból. Miért nem tudod felfogni, hogy köztünk mindennek vége. Érted vége! És hagyjál békén.-néztem mélyen a szemébe.
-Hogy te mennyire kéreted magad.-mondta nevetve. Ekkor pofon vágtam mire a falnak szorított.
-Te meg mennyire nem bírod magad kordában tartani.-mondtam szúrós tekintettel. Erre nem mondott semmit majd lazán ellöktem magamtól és kivonultam a stúdióból. Hogy milyen egy gyerek ez. Komolyan. Na mentem és beültem a tanterembe elővettem a telefonom és közbe körülvettek a Belieberek.
-Mit tettél a mi kis Jujunkkal? Annyira maga alatt és nem akar semmit sem csinálni. Úgy, hogy halljuk mit tettél vele!?-kérdezte fenyegetőzve.
-Semmit.-mondtam fapofával.
-És azt hiszed, hogy ezt el is hisszük?-kérdezte flegmán.
-Figyelj a kis Jujutok és köztem nincs semmi. Már régóta. Csak nem bírja feldolgozni, hogy nem tudott ágyba vinni ennyi.-mondtam egy gúnyos mosollyal az arcomon és becsöngettek majd megérkezett Justin is elfoglalta helyét és a tanár egész órán dumált én meg majdnem szét untam magam. Amikor vége lett jött a következő dupla angol és dogát írtunk mind a kettőn. Szuper! Utána a többi csak ment te még hogyan. Olyan lassan, hogy még a tej is megalszik a tanár szájában. A hátsó sor már aludt amikor végre megszólalt az isteni csengő. Igen! Fogtam magam felkeltem és visszamentem a kabinomba majd egy levelet találtam a földön. ,,Kedves Nicole Moor! Szeretnénk felhívni figyelmét, hogy a kabinját pénteken pontosan 1 óráig el kell hagyni!" Pénteken?! Nem úgy volt, hogy vasárnap? De jóó holnap csütörtök. Lefeküdtem az ágyra és néztem valami kis filmet. Majd azon kaptam magam, hogy már 10-óra van. Elmentem fürödni utána meg be az ágyba. Elaludtam. Reggel igen fáradtan keltem a hajam káosz volt. Írtam egy üzenetet anyunak. ,,Pénteken gyertek értem 1 óráig kikel cuccolnom." Elmentem reggelizni de nem bírtam sokat enni szóval abba is hagytam majd anyutól jött is válasz. ,,Rendben szívem 10-re ott leszünk." Hát de jó de én megmondtam anyuék már csak ilyenek. Elmentem felöltöztem fogat mostam majd elmentem és beültem órákra kiosztottak egy csomó dogát. Mindegyikük ötös volt. Igen! Pedig nem sokat tanulok. De nem baj. Vége lettek az óráknak és visszamentem a szobámba és elkezdtem pakolászni. a ruhák felét összepakoltam és abba hagytam. Majd a többit holnap. Fáradtan az ágyra huppantam és leültem facebookozni. Majd elkezdtünk Tobiassal videochatelni. Nagyon jól szórakoztam. Haláli a gyerek.
-Na és mikor jöttök?-kérdeztem kíváncsian.
-Hát elvileg ha minden jól megy akkor szombaton ott leszünk.-jelentette ki.
-Komolyan én pont előtte nap megyek haza. Juj alig várom. Nem bírom ki addig. Tudod nagyon örülök, hogy megismerkedtünk. Úgy érzem, hogy mi tökre egy hullám hosszan vagyunk meg megértjük egymást. Igazi barátra leltem benned. Egy kincs vagy tudod?-kérdeztem huncutul.
-Tényleg? Ilyet még senki nem mondott nekem. De tudod te is nagyon aranyos vagy és jó hallgatóság. Olyan mintha már ezer éve ismernélek pedig csak most beszélgettünk el rendesen eddig csak üzengettünk de most olyan mintha ott lennék melletted. Jó lenne megérinteni és átölelni mint barátot.-mondta mosolyogva.
-Igen jó lenne. De nemsokára megtehetjük.
-Igen. Na de most már mennem kell. Örülök, hogy jót beszélgethettünk. Szia!-búcsúzott el. Majd utána
-Egy Whiskyt kérek.-szóltam hozzá a pultos fickóhoz.
-Gyengét vagy erőset?
-Erőset.-vágtam rá és már elém is rakta. Én szépen azt szürcsölgettem és amikor befejeztem akkor elmentem táncolni. Nagyon nyomtam.
-Kérek még egyet de legyen erősebb.-csaptam le a pultra.
-Huh te aztán nyomatod!-csinálta közben a piát. -Tessék de ne, hogy túlzásba vidd.-figyelmeztetett. De én rá se hederítettem. Gondoltam, hogy többet úgyse fog adni azért elmentem a másik pultos fiúhoz és megittam egy üveg Whiskyt.
*Jó pár órával később*
Felkeltem az ágyból. Az ágyból?! Úristen mi történt? Na ahogy felkeltem Justin feküdt mellettem hátat fordítva. Megnyugtatott mert mind a ketten fel voltunk öltözve. Én iszonyatosan másnapos voltam. Hasogatott a fejem és hányingerem volt. Mi történhetett tegnap? Semmire nem emlékszem. Jézusom remélem semmi olyant nem csináltam. Kimentem a fürdőbe és átöltöztem. Majd amikor kijöttem Justin már fent volt.
-Tegnap jól nyomtad nagyon.-kuncogott fel.
-Mer?-néztem rá tudjátok olyan mi a bajod nézéssel.
-Nem emlékszel?-kérdezte nevetve és felém nézett.
-Nem. Semmire sem emlékszem.-dőltem neki a falnak.
-Akkor elmondom. Először is totál részeg voltál. Még rajtam is túltettél úgy, hogy a közel jövőben ne nyúlj alkoholhoz. Másodszor pedig kikezdtél egy tök idegen pasival és ha nem lépek közbe le is fektet valószínűleg. És legutoljára amit élvezet elmondanom, hogy olyanokat mondtál. Amik, hogy is mondjam felizgattak.-mondta nevetve.
-Mi a fasz bajod van?-néztem rá kerek szemekkel. -De remélem tisztába vagy vele, hogy részeg voltam.
-Ohh igazán?-jött felém. -Nem is emlékszel arra amikor azt mondtad, hogy kívánsz és többször is megcsókoltál.-szorított a falnak. Én csak nézni tudtam na jó tegnap tényleg berúgtam ha ilyeneket mondtam. -Aztán mondtad, hogy még mindig szeretsz és, hogy nem tudsz elfeledni mert annyira kívánsz és mélységesen belém szerettél.-tűrte el a hajam.
-Kössz ennyi elég volt eddig is hányingerem volt de most már jobban. De azért köszönöm, hogy visszahoztál és, hogy nem hagytad.-vonultam odébb. Nem bírom amikor ilyen közel vagyunk.
-Rendben. Na de megyek, hogy összetudj készülődni.-sétált ki a szobából. Én pedig nem hittem el, hogy tényleg ezeket mondtam. Basszus mi van ha le is feküdtem vele? Nem az nem lehet. Justin csak nem lenne olyan aljas, hogy kihasználja. Bár én már szinte mindent kinézek belőle. Összepakoltam és elmentem az órákra. A teremben bent volt az összes tanár és kiosztottak mondván ilyen kis bizonyítványt. Én mindenből ötöst kaptam. Szóval ezzel végett is értek a tanórák vagyis nem is voltak utolsó nap miért is legyen. Nemsokára megérkeznek anyáék is. Elmentem Rosshoz. Amikor odaértem már korábban írtam neki egy levelet és az volt a kezemben. Amikor az ajtó kinyílt Ross szomorúan állt ott. Én egyből átöleltem.
-Van számodra valamim-nyújtottam át neki a levelet. -De csak akkor nyithatod ki ha már elhagytuk a hajót.
-Annyira fogsz hiányozni.-szorított magához.
-Te is.-csordult ki egy könnycsepp a szememből. -Vajon még találkozni fogunk? Látni fogjuk még egymást?-kérdeztem.
-Ezt megígérem neked.-adott egy hosszú csókot. -Nem fogom elfeledni az itt eltöltött időket. Minden itt bent lesz a szívemben ahogy te is.
-Én is soha nem foglak elfeledni. Nem hittem, hogy ilyen nehéz lesz elbúcsúzni.-sírtam el magam. -Nem akarok hazamenni.-mondtam könnyes szemekkel.
-Én sem. De Nicole biztos fogunk találkozni. Nagyon szeretlek.-csókolt meg. Majd elváltunk nagy nehezen egymástól és bementem a szobámba és körbe néztem. Mindenhol emlékek voltak. Emlékszem az első napra amikor még senkit sem ismertem. Aztán jött Ross majd pedig Justin. Fáj itt hagyni ezeket az emlékeket. De örülök, hogy megismertem őket. Justinnak kevésbé inkább örülök, hogy nem kell tovább találkoznom vele. De Ross nagyon fog hiányozni. Összepakoltam a maradék cuccom és üres volt a szoba. Úgy nézett ki ahogy először beléptem. Kaptam anyától az üzit, hogy már itt vannak értem. Szóval a két hatalmas bőröndömmel és a többi kis táskámmal elhagytam a kabinom. Utoljára végig mentem a folyóson majd a fedélzeten. Ekkor eszembe jutott valami amit ott hagytam. Visszafutottam a kabinomba és az ágyamon egy nagy csokor vörös rózsa volt. ,,Köszönöm az itt töltött időket. Nem foglak soha elfeledni. Örökre a szívembe vésted
-Mi a baj kincsem?-kérdezte aggódva és leült mellém az ágyra.
-Semmi nincsen csak még úgy maradtam volna.-néztem meg a telefonom és pont ekkor kaptam választ Rosstól. ,,Te is nekem<3 Szeretlek!"
-Tudod nekem elmondhatsz bármit.-simogatta meg a karom.
-De tényleg nincsen semmi meg egy kicsit fáradt is vagyok meg még úgyis ki kell pakolnom.-dőltem egy párnára.
-Jó rendben.-nyomott egy puszit a fejemre és kiment. Persze majd elmondom neki, hogy szerelmes lettem majdnem megerőszakoltak meg lefeküdtem egy gyerekkel. Persze. Kipakoltam a cuccom és ekkor előjött a Justin Bieber dedikált CD meg a Selena Gomezes poszter. A Selenásat kiraktam a Justinos emlékeket meg pedig egy dobozba raktam. Mindent amit tőle kaptam a dobozra pedig felírtam, hogy Justin Bieber Memory. Utána eldugtam a szekrényem mélyébe majd elmentem tusolni és vacsizni bár nem voltam éhes de anya meg is ölt volna ha vacsi nélkül fekszek le. Utána pedig be a pihe puha ágyba. Fura volt itthon aludni 1 hónap után. Majd még merengtem egy kicsit és bedobtam a szunyát.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)