38.fejezet Tényleg nem emlékszel semmire?

*Justin szemszöge*

Nem akartam elhinni amiket Nicole mond. Most én is tudom, hogy milyen az amikor azt mondják, hogy egy világ tört össze bennem. Az a lány akit szerettem és tűzbe raktam volna érte a kezemet soha nem szeretett. Csak játszott velem. Visszaadta amit én csináltam vele.

-Istenem miért büntetsz?!-kérdeztem az égieket. Teljesen kiborultam. Annyira fájtak Nicole szavai, hogy az embertelen. MInden ami az utamba került felborítottam. Nem ez nem lehet igaz, hogy képes volt velem ezt tenni, hiszen szeret. A mi szerelmünk igazi. Biztos csak álmodok. Ez egy rossz álom amiből mindjárt felébredek. Nem Bieber ez nem álom ez a valóság. Szólalt meg a belső hangom. -Nem!-üvöltöttem el magam. Nem teheti ezt velem. Miért? Könnyeim csak úgy folytak le az arcomon nem érdekelt semmi. Hogy lehettem ennyire hülye, hogy nem vettem észre, hogy csak szórakozik velem? Hülye voltam.-a földre ültem és utat engedtem a könnyeimnek. Ezt lehet, hogy megérdemeltem de nem fogom annyiban hagyni. Ha ő így akar játszani akkor legyen. Nem fogom hagyni, hogy csak így elbánjon velem. Nem fogok megint magamba zuhanni ahogy Selenánál tettem. Nicole egy veszélyes ember és erre csak most jöttem rá. Bosszút akar? Akkor megkapja. Addig nem nyugszom míg meg nem ölöm! Felkeltem és letöröltem a könnyeimet. utamat a kocsihoz vettem. Most csak is két szerelemem segíthet. A drog és a szex. Ezektől mindig jobb kedvem lesz. Szóval elmentem Twisthez.

-Csá haver.-pacsiztam le vele.

-Na, hogy ment az este?-majd a srácok is beléptek.

-Bieber haver.-ölelt át Ryan. Nagyon jól esett nem bírtam elengedni. Ő vette a lapot szóval intett a többiknek, hogy menjenek ki. -Mi történt?-ültünk le a kanapéra.

-Átvert.-küszködtem a könnyeimmel.

-Mi?-lepődött meg.

-Végig megvezetett. Elhitette velem, hogy ő is szeret. Az volt a terve, hogy beleszeressek majd megvárta a legjobb pillanatot és kidobott.-szorítottam ökölbe a kezemet.

-De hiszen annyira lehetett látni rajta, hogy tényleg szeret. Justin kétlem, hogy ilyen jó színész lett volna. Hisz Nicoleból ezt még mi sem néztük volna ki. Nem így ismertük meg.

-Én sem. De mentem a fejem után. Annyira biztos voltam benne, hogy szeret és ma akartam megkérni a kezét.-hajtottam le a fejemet.

-Sajnálom. De egyszer sem árulta el magát vagy valami utaló jelet sem küldött?-gondolkoztam el Ryan kérdésén.

-Hát ha az annak számít, hogy nem feküdtünk le már egy ideje.-vakartam meg a tarkómat.

-Hiszen a pontvadászatkor megvolt.

-Csak eljátszottuk. De nem hiszem el, hogy tényleg gyűlölne mert akkor aznap este nem adta volna oda magát. Tudod amikor lelkiztünk a kanapén.

-Igen és te kiröhögtél.-forgatta meg a szemeit.

-Nem hiszem, hogy nem szeretne. Nem tudná ilyen jól játszani a szerepét. Lehetetlen akit gyűlöl az ember az nem tud így viselkedni vele és kimondani őszintén, hogy szereti. Tudom, hogy szeret de a bosszúvágy uralkodott rajta.-nyeltem le a könnyeimet.

-És most mit akarsz vele tenni?-nézett rám.

-Megölni.-néztem barátomra.

-Justin a bosszú nem megoldás. Különben minden újságon ti vagytok.-rakott elém egy magazint. Mi voltunk a címlapon Nicolellal. Beleakartam olvasni szóval a kezembe vettem. Itt is volt rólunk egy cikk. 

A fele nem is igaz de hát mit vártam egy ilyen magazintól. Idegesen dobtam az asztalra.

-Justin szerintem jobb lenne, ha hagynád Nicolet. Nem ér annyit. Különben is kétlem, hogy megtudnád ölni. Most csak a harag beszél belőled. Van még ezer és ezer csaj a földön aki szívesen lenne a barátnőd.-fogta meg vállamat.

-Csak egy a baj. Nekem nem kell más. Nekem Nicole kell. Én őt akarom. És ha nem lehet az enyém akkor senkié sem lesz. Főleg nem Austiné.-szorítottam a kezemet ökölbe és éreztem, hogy a düh eluralkodik rajtam.

-Haver nyugodj meg.-szólt rám.

-Most nem megy!-álltam fel. -Szükségem van egy kis anyagra.-ekkor a srácok léptek be.

-Haver hallom cucc kell, tessék.-dobta oda.

-Kösz Lil. Rád mindig számíthatok.-kacsintottam.

-Bieber, ne vidd túlzásba.-jött mellém Ryan.

-Nyugi csak a megszokott adag.-néztem rá. -Haver csaj nincs?-tártam szét a karom. 

-Mi van a másikkal?-fújta ki a füstöt.

-Tényleg mi van Nicolellal?-kérdezte Fredo.

-Az a csaj a múlt. Én pedig a jelenben élek. Szóval kellene egy csaj.-szippantottam fel a fehér port. Érezni kezdtem a hatását.

-Sierra!-kiáltott Lil. Ekkor egy bomba csaj tipegett be. Hát rendesen beindított. Hatalmas nagy mellei voltak és kevés ruha volt rajta. Ma nem fogok unatkozni az tuti.-húztam mosolyra a számat és végig mértem az áldozatomat. -Gyere.-fogta meg a karomat és elkezdett a szoba felé húzni.

-Majd jövök srácok.-szóltam vissza nekik. Beléptünk és egyből nekem esett. 

*Nicole szemszöge*

Ott ültünk a kocsiban és egymás szemébe bámultunk.

-Nicole szerintem várjunk ezzel. Először most tisztázz mindent Justinnal, hiszen a média és a rajongók úgy tudják, hogy ti együtt vagytok. Először kell egy hihető sztori ami szerint szakítottatok.-magyarázkodott.

-Az csak egy twittelek valamit azt készen van.-legyintettem, és előkaptam a telefonomat.

-Gondold meg.-fogta meg a kezemet.

-Miért érzem azt, hogy te igazán nem is akarod, hogy szakítsak Bieberrel. Tudod mondott nem most hanem régebben egyet és mást. Hogy pl te sokkal rosszabb ember vagy nála, hogy sötétebb ügyeid vannak neked.-néztem szemébe. -Ez igaz?-kérdezte kicsit félve. Nem válaszolt inkább a másik irányba nézett. -Austin.-fogtam meg a kezét. -Mond, hogy te nem süllyedtél le a szintjére?-jöttek elő a könnyeim. -Mond, hogy te nem az a típus vagy aki lányokat futtat, és utána utcára dobja őket?-éreztem ahogy végig folyik egy könnycsepp az arcomon. ,,Nem vagyok képes neki még ezt elmondani. Nem akarom elmondani a múltamat. Képtelen lennék. Összetörni és elveszteném, mert becsaptam és nem voltam vele őszinte pedig ő mindent elmondott nekem. Szinte mindent tudok róla de ő semmit rólam." -Austin mit rejtegetsz előlem kérlek mond el.-nézett a szemembe.

-Sajnálom.-fogta kezei közé arcomat. -Nem mondhatok még semmit. Nem állok készen. Nem akarlak elveszteni értsd meg Nicole.-nyelt nagyokat.

-Akkor igaz.-hunytam le a szemeimet. -Becsaptál.-jött rám a zokogás.

-Sajnálom.-simította meg az arcomat.

-Miért nem bízhatok senkiben? Mindenki becsap vagy elárul.-ráztam a fejemet.

-Nicole egy idő után elmondtam volna.-szabadkozott.

-Mégis mennyi idő után? Austin és mind végig bíztam benned. Azt hittem, hogy ismerlek de közelről sem. Idegen lettél számomra.-hajtottam le a fejemet.

-Kérlek ne mondj ilyet. Nicole csak azért nem mondtam el mert tudtam, hogy akkor eltávolodsz tőlem és nem láthatlak. Ezt szerettem volna elkerülni.

-De nem jött össze.-ráztam a fejem. -Rengeteg kérdésem van amikre választ akarok. Tőled!

-Mi lenne ha holnap mindent elmondanék?-fogta meg a kezemet.

-Elmondasz mindent?-néztem könnyes szemeimmel rá.

-Minden kérdésedre választ kapsz.-bólintott.

-Holnap 4-kor a parton.-szálltam ki a kocsiból. Megtöröltem a szemeimet, majd pedig befele kezdtem menni. Nagyokat lélegeztem és próbáltam a sírás nyomait eltüntetni. Kinyitottam a bejárati ajtót és azt fedeztem fel, hogy anyuék alszanak. Szóval felmentem a szobámba és leültem az ágyra. Vajon milyen titkei lehetnek Austinnak? Ki ő? Milyen múlt kötődik hozzá amit senkivel sem osztott meg? Hogy lehet az, hogy ő rosszabb mint Justin? Számtalan kérdés megfordult a fejemben és egyikre sem kaptam választ. De holnap minden kiderül. Holnap minden kérdésemre választ kapok. Hirtelen rezegni kezdett a telefonom. Nagyon megijesztett ez az üzenet. Vajon ezt most vegyem annak, hogy meglátogat. Szedd össze magad Nicole csak rád akar ijeszteni! Gondolkozz egy kicsit! Hiszen ő most teljesen padlón van. Igaza volt a belső hangomnak. Szóval mit sem törődve Justin üzenetével. Bementem a fürdőbe és lehámoztam magamról a ruhát majd felkötöttem a hajam. Beálltam a tükör elé és lemostam a sminkemet. Utána pedig beálltam a zuhany alá. Jó volt ahogy a víz végig folyik a testemen. Felszabadultnak éreztem magam. Miután jól kiélveztem a zuhany gyönyörű érzését fogtam egy törcsit meg törölköztem majd pedig köntösömbe bújtam. Ahogy kiléptem a zuhanykabinból a lélegzetem megállt. Ugyanis Justin állt az ajtóban. Pontosabban az ajtófélfának neki dőlve.

-Mizu kincsem?-innen éreztem, hogy halál részeg.

-Justin te mit keresel itt?-remegett meg a hangom egy kicsit.

-Talán nem is örülsz?-lépett előre.

-Mit akarsz?-nyeltem nagyot.

-Mondtam, hogy beugrok.-jött közelebb. -Tudod hiányoztál.-rántott magához.

-Eressz el vagy sikítok.-próbáltam eltolni magamtól.

-Úgysem tennéd.-kezdte el kényeztetni a nyakamat.

-Justin kérlek.-próbáltam eltolni magamtól.

-Mi lenne ha játszanánk egy kicsit?-kapott fel.

-Justin!-kiabáltam.

-Fogd be!-lökött a falnak. A fejemet nagy koppanás érte, innentől kezdve meg elsötétedett minden. Mikor magamhoz tértem egy szobában voltam. Nem emlékszek semmire. Azt sem tudom, hogy hol vagyok. -Végre felkeltél, hülye kis ribanc.-szólalt meg a sarokból egy hang. 

-Vagy te és hol vagyok én?-kérdeztem meg riadtan.

-Nem is emlékszel rám?-állt fel. Ekkor megpillantottam az arcát. Barna haját és mogyoróbarna szemeit pillantottam meg. Nem emlékszem, hogy találkoztam volna vele. Sőt egyáltalán nem emlékszek semmire. -Nicole drága.-ült le az ágyra pontosan elém.

-Hol vagyok és ki vagy te?-néztem rá rémülten.

-Nem ismersz meg? Justin vagyok.-simogatta az arcomat. Éreztem az alkohol illatát.

-Milyen Justin? De te részeg vagy.-húzódtam hátrébb.

-Tényleg nem emlékszel semmire?-kérdezte.

-Nem.-remegett meg a hangom. 

-Akkor engedd, hogy visszaadjam az emlékeidet.-csókolt meg. Csókja mámorító volt és egyben tüzes. Élveztem nagyon de nem akarom, hogy rám másszon.

-Kérlek ne csináld ezt.-toltam el magamtól.

-Nyugi cica hiszem már számtalanszor csináltuk ezt.-kuncogott fel.

-Mi?-akadtam ki.

-Nem is tudod milyen jók voltak a veled töltött éjszakák az ágyban.-nyalta meg ajkát. Mi történhetett? Mi közöm van nekem ehhez a gyerekhez? És miért nem emlékszek semmire? 

Sziasztok ezzel zárnám a blog hetet. Remélem élveztétek a napi részeket de most egy ideig mint írtam visszavonulok. Ihletet kell szereznem. Szóval remélem tudtok várni. A következő rész megígérem, hogy már kellő képen hosszú lesz és esemény dús. Sok minden kiderül ami eddig Nicole számára ismeretlen. De Austin titkára kicsit még várnunk kell először is Nicolenak kell visszaszerezni az emlékeit hiszen drága Justinnak hála semmire sem emlékszik. Addig is ezer puszi nektek majd jelentkezek:)

37.fejezet Adok egy esélyt magunknak!

Sziasztok látom, hogy olvassátok a részeket aminek nagyon örülök de valahogy kezd elmenni az ihletem ezért is szoktam később felrakni délután a részeket mert nem akarok lapos sztorikat adni nektek mert ahhoz kinek van kedve? Őszintén senkinek sem. Szóval próbálom magamat összeszedni és gondolataimat is, hogy kapjak valami jó kis ihletet. Remélem összejön és tetszeni fog nektek a részek. De miután lezárult a blog hét egy darabig nem lesz rész itt. De a másik blogomon ami nem rég nyitotta meg kapuit oda fogok. Ezt a blogot egy nagyon rövidke kis szünetre fogom ítélni de ezt a ti érdeketek miatt csinálom! A szünet alatt 1 vagy max 2 hetet értek.

*Nicole szemszöge*

Austin és csajokkal épp menni akartunk amikor Justin bukkant fel.

-Te meg mit keresel itt?-kérdezte flegmán Austintól.

-Talán neked is szia.-néztek egymás szemébe.

-Nicole mit keres itt?-mutatott Austinra.

-Miért nem jöhet le a strandra? Vagy nem látogathat meg?-keltem ki magamból.

-Nem.-vágta rá.

-Justin miért nem bírod felfogni, hogy vannak fiú barátaim és lesznek is. Ennyi erővel eltilthatnál Ryantól meg a többi sráctól is.-mutatottam a fiúk felé.

-Úristen kimondta a nevemet!-kezdett el ugrálni Ryan.

-Ne most Ryan!-mordultunk rá Justinnal.

-Jól van bocsi.-halkult el.

-Austin a barátom, és a ha ezt nem vagy képes felfogni akkor...-csuklott el a hangom. Justin csak nézett. Mindenki várt a reakciónkra. -Egyszer az életben igazán félre tehetnéd a féltékenységedet!-kiabáltam rá majd pedig elrohantam. Egyedül akartam lenni.Szóval visszamentem a házba és szobámba vettem utam. Kimentem az erkélyre. Nem tudom miért de fájt és azt vettem észre, hogy könnyeim szaporán folynak le.

-Nicole.-jött mellém Austin. Könnyes tekintetemet ráemeltem. -Ne sírj.-törölgette a sós könnycseppeket. -Nem érdemli meg. Inkább hadd lássam azt a gyönyörű szép mosolyodat.-mosolyodott el. -Na. Csak egy kicsit.-mutatta a kicsit.

-Nem megy.-suttogtam. -Miért nem bírja felfogni, hogy...-markoltam meg a korlátot és erősen szorongattam. -Hogy te is a barátom vagy. Nem szabhatja meg, hogy kivel legyek.-dühös voltam. Justin miért nem képes elfogadni?

-Nyugodj meg.-helyezte kezét a kezemre. -Biztos mérges vagy de ez nem megoldás.-megint tekintetünk összeért. -Nicole egyszer kérlek hallgass rám. Hagyd ott. Nem ér annyit, hogy te sírj. De boldog vagy vele?-kérdezte. Erre nem tudtam mit mondani. Nem jött ki egy szó sem a számon. -Nem,-kérdezte.

-Austin.-szorongattam a korlátot. -Én...-hullott le egy könnycsepp a szememből. -Nem bírom!-gubbasztottam le a földre.

-Mit csinált?-guggolt le mellém.

-Semmit.-ráztam a fejem.

-Hát akkor? Nicole aggódom érted.-fogta meg a kezemet.

-Austin mennyire bízhatok benned?-néztem szemeibe.

-Amennyire egy barátban.

-Én...-ekkor Justin toppant be.

-Austin kérlek hagyj magunkra.-állt meg az ajtóban. Austin rám nézett én csak bólintottam.

-Mit akarsz?-álltam fel és megtöröltem a szemeimet. Háttal álltam neki.

-Nicole megtennéd, hogy a szemembe nézel amikor hozzád beszélek.-hangja ingerült volt.

-Igen?-fordultam felé és hangomban némi flegmaság is ékeskedett.

-Velem kérlek ne beszélj így én is megadom neked a tiszteletet.-hangja ingerült volt.

-Justin nincs kedvem veszekedni.

-Hidd el nekem sincs.-még mindig ideges volt. Gondolati csak úgy cikáztak. ,,Miért ilyen rideg velem? Miért viselkedik így velem? Inkább örülne annak, hogy féltékeny vagyok. De nem ő bevágja a hisztit mert ő Mr. Moor kisasszony. Igen neki mindent szabad. Néha feltudd de nagyon húzni de akkor is nem kéne így beszélni-e velem. Én sem úgy beszélek vele mint egy kutyával."

-Először is nem hisztizek. Csak fogd fel, hogy Austin a barátom és ha nem tetszik akkor most itt ennek VÉGE!-hangsúlyoztam az utolsó szót. Ő csak felröhögött. -Nem vicceltem.-néztem végig rajta.

-Tudod mi a nevetséges? Az, hogy egy olyan ember miatt képes lennél kidobni aki nálam is rosszabb. Eddig csak azért nem szóltam mert nem akartam konfliktust de most mér nem érdekel. Austin közel sem az az ember akinek te hiszed. Ha tudnád, hogy milyen sötét ügyei vannak soha a büdös életben szóba nem állnál vele. De kérdezd őt.-még mindig vigyorgott.

-Tudod mit? Kétlem, hogy nálad rosszabb ember létezik! Ő mellette sose szenvedtem annyit mint melletted! Ő soha nem bántott meg! Nem volt hozzám egy rossz szava! Veled ellentétben! Ő mindig vigyázott rám és óvott a bajtól! És te?! Inkább a halálba tuszkoltál! Nem egyszer voltam miattad padlón!-jöttek elő a könnyeim.

-Kérlek ne kezd megint az önsajnálkozást, mert nagyon nem áll jól.-rázta fejét.

-Tudod mit Bieber?-néztem rá.

-Mit édesem?húzta fel a szemöldökét.

-Azt hittem, hogy végre megváltoztál. De nem.-jött rám a síró görcs. -Hittem, hogy más lettél. Egy olyan ember aki fontos nekem és szerethetem. Végre azt hittem, hogy innentől kezdve nincs szenvedés, és boldogunk leszünk. De nem.-hajtottam le a fejemet.

-Tudod az élet ilyen. Mindenki koppan egyszer egy nagyot.

-Én már eleget szenvedtem. Ennyit bírtam tovább nincs!-akartam menni de megragadta a karomat. Tekintetünk összeért.

*Justin szemszöge*

Hogy mondhattam neki ezeket? Hiszen szeretem. Miért csináltam ezt? Istenem most tuti, hogy elvesztettem. De képtelen vagyok őt elengedni. Mert tudom, hogy Austin kihasználná az alkalmat.

-Sajnálom.-suttogtam.

-Sajnálhatod is.-rántotta ki a kezét. -Én nem a játékod vagyok. Nekem is vannak érzéseim. De te ezt nem értékeled. Justin én szeretlek de...-nem akartam, hogy kimondja úgy, hogy belé fojtottam a szót. Ajkaira tapadtam. Éreztem ahogy egy könnycsepp gördül le az arcomon. Kezei köz fogta arcomat és visszacsókolt. Nem akartam elengedni. Nem tudnám. Hiába van az a mondás ha valakit szeretsz engedd el. Én nem tudnám. Mert rájöttem, hogy Nicole az az ember akire szükségem van. Azt szeretném ha ő lenne a feleségem a gyermekeim anyja. Nagyon szeretem őt. Lassan és nehezen de elváltunk egymástól.

-Szeretlek. Nem akarom, hogy elmenj és itt hagyj.-suttogtam ajkaiba.

-Én is nagyon.-ölelt át. -Nem akarom, hogy megint ilyen csúnyán összevesszünk.-szipogott.

-Én sem.-szorítottam ölelésemen. Megpusziltam a feje búbját majd rám nézett.

-Sajnálom, hogy olyanokat vágtam a fejedhez.-arca megbánó volt.

-Megbocsájtok.-nyomtam egy puszit a szájára.

~1 hét elteltével~

Ma Nicolet vacsorázni viszem. Éppen rá várok. Vagyis már nem. Gyönyörű szép lila szoknyában volt ami pánt nélküli volt. Legalább könnyebb dolgom lesz. És hozzá pedig egy fekete magassarkú. A haja enyhén hullámos volt és lazán omlott a vállára.

-Mehetünk?-nyújtottam karom.

-Igen.-karolt bele. Hogy hova viszem? Egy Szállodába. Egy romantikus vacsorát terveztem mivel megszeretném kérni a kezét. Úgy érzem eljött az idő, hogy megkérjem neki. Szépen beszálltunk a kocsiba. Az út csendesen telt. 15 pert autókázás után megérkeztünk. Segítettem neki kiszállni. Felmentünk és aj ajtó előtt megálltunk.

-Miért hoztál ide?-kérdezte kuncogva Nicole.

-Van egy meglepetésem. De szeretném ha lehunynád a szemed.-mosolyogtam. Tudjátok nagyon izgulok.

-Rendben.-kérésemnek eleget tett és lehunyta szemeit. Kinyitottam az ajtót és megfogtam kezét.

-Nehogy less.-szóltam rá.

-Nem fogok.-nevetett fel. -De egy kicsit félek, hogy elfogok esni.

-Nem fogsz mert itt vagyok.-sétáltunk előre. -Éss... Kinyithatod.-próbáltam romantikus hangulatot csinálni. Gyertyafényes vacsora és mindenütt rózsa szirom.

-Ez gyönyörű.-fordult felém és megcsókolt. -Köszönöm.-nevetett fel.

-Nincs mit. De gyere üljünk le.-odasétáltunk az asztalhoz és kihúztam neki a széket majd én is helyet foglaltam. Elfogyasztottunk a vacsorát majd pedig kinyitottunk egy vörös bort. Itt az idő most vagy soha.

-Nicole...-tenyerem teljesen izzadt.

-Igen Justin.-mosolygott édesen.

-Szeretnék feltenni egy kérdést.-na jó Bieber szedd össze magad sikerülni fog.

-Mond csak nyugodtan.-ő nyugodt volt és meg majdnem szétestem idegességemben. Zakóm belső zsebébe nyúltam és elővettem a dobozt. Tekintetemet lassan Nicolera emeltem és kinyitottam a dobozt ahol gyűrű lapult. -Nicole Moor hozzám jönnél feleségül?-tettem fel a nagy kérdést.

*Nicole szemszöge*

Valahogy sejtettem, hogy ma nem azért jöttünk, hogy tudjátok na mindegy... Szóval most lehet, hogy undorító lesz amit fogok csinálni de a bosszú az bosszú.

-Justin...-vettem nagy levegőt. -Nem is tudod, hogy mennyire vártam ezt a pillanatot.-itt mind a ketten elmosolyodtunk. Szegény ha tudná, hogy most mi fog következni. -Tudod te engem nem igazán ismersz. Végig megvezettelek. Végig az volt a tervem, hogy elérjem, hogy belém szeress és azokat a sok gyötrelmeket amiket okoztál visszakapd. Azt hitted, hogy talán azokat szépen lenyelem? Hát nem! Tudod nem szerettelek. Pedig te olyan aranyos voltál azzal a sok rózsával és ajándékkal de nem jött össze. Annyira jó volt látni, hogy bevetted, hogy én tényleg szeretlek.

-Hagyd abba!-szorította ökölbe a kezét.

-Nem szépen végig hallgatsz!-emeltem fel a hangomat. -Most érezd azt a fájdalmat amit én éreztem amikor azokat a borzalmas dolgokat tetted velem! Szenvedj te is annyira mint amennyire én!-éreztem ahogy összetörik.

-Fejezd be!-csapott az asztalra és felállt. -Miért?-emelte rám könnyes tekintetét.

-Én megfogadtam, hogy bosszút esküdök ellened. És most pedig beváltottam. Te mondtam még régen az élet egy játék, és a játékot tudni kell játszani. ÉS tudtommal a játékban vannak ellenfelek,csapdák, meglepetések. Ez elején te vezettél Bieber de most fordult a kocka én állok nyerésre.-jelent meg az arcomon egy ördögi vigyor.

-Rád sem ismerek. Te nem az a Nicole vagy akit én megismertem. De annál sokkal rosszabb vagy.-szűrte ki a szavakat fogai közül.

-Tudod a világ változik és benne én is.-kortyoltam italomba. -Én csak visszaadtam amit te csináltál velem.álltam fel. -Ja és szívesen. Remélem ez egy emlékezetes pillanat lesz számodra, mert én tuti, hogy nem fogom elfeledni.-ezzel a mondatommal sétáltam ki. Elértem amit akartam. Remélem egy életre megtanulta, hogy velem nem szórakozhat. Telefonomat elővettem és Austint tárcsáztam.

-Szia.-szólt bele.

-Érte tudnál jönni?

-Persze, 5 perc és ott vagyok.-kinyomta majd ahogy mondta öt perc múlva ott is volt. Beszálltam és elindultunk. -Mi történt, hogy már is jössz?-ja igen Austinnak nem mondtam el. De most már muszáj lesz.

-Először érjünk haza és mindent elmondok.-fújtam ki a levegőt.

-Ugye nem bántott?-pillantott rám.

-Austin te és az aggódó kérdéseid.-nevettem fel.

-Bocs, hogy fontos vagy.-nevetett fel. Haza is értünk és leparkolt a házunk előtt. -Na mesélj kislány.-fordult felém.

-Kidobtam Biebert.-böktem ki.

-Végre!-örvendezett.

-Ez egy kicsit kárörvendő volt.-néztem felé.

-Végre megjött az eszed.-puszilta meg a fejemet.

-Austin nyugi.-szóltam rá.

-Jó csak boldog vagyok. De miért dobtad ki?-na és ekkor éreztem, hogy valakinek muszáj kiöntenem a szívemet.

-Készülj mert amit mondani fogok hosszú lesz.-vettem nagy levegőt. -Amikor megismerkedtem Justinnal számomra csak egy nagyképű gyerek volt. Majd elkezdett felém közeledni. Így megismertem. Szóval én akkoriban Rossal jártam, de közben Justin rendesen bekavart mind a kettőnknek. Szóval egy ideig szüneteltettem a Rossal való kapcsolatomat és Bieberhez fordultam. Úgy éreztem, hogy nála vigaszra találok. De csak hittem. Mondott minden szépet és jót. Beetetett, hogy fontos vagyok neki és szeret. De valahogy Rosshoz szegődtem valami felé húzott és amikor közöltem a hírt Jussal nem volt elragadtatva. Elég rendesen kiborult utána pedig megakart erőszakolni ami majdnem össze is jött neki de Ross ott volt és megmentett. Közben pedig felbukkant Selena is akivel a kapcsolatom először elég rosszul indult de most néz ránk nagyon jó barátok lettünk. Utána meg vége lett a hajós sulinak és Justinnal nem beszéltem nem is láttam egy darabig. Rossal tartottam a kapcsolatot ahogy tudtam de amikor Justin újra felbukkant és a fenyegető SMS-ei, nagyon megijedtem. Közben pedig összeismerkedtem Tobiassal. Nagyon aranyos és szimpatikus srácnak tűnt. Majd amikor hazamentem nemsokára megjelent nálunk de ezt tudtam. De aki vele jött nagyon meglepett mert az a személy Benjamin volt. Tudod ő a gondolataimban és az álmaimban jelentek meg először és fogalmam sem volt róla, hogy kicsoda. De amikor ott állt előttem életnagyságban egy kicsit sokkot kaptam. Majd miután felfogta az agyam feltettek egy ajánlatot, hogy utazzak el velük. Én pedig velük mentem. Amikor megérkeztünk Benjamin és köztem kezdett valami kialakulni és Rossrol nem voltak semmilyen hírek. Majd megtörtént az, hogy én és Benjamin egymásba szerettünk. Majd pedig egyik éjszaka Justin elrabolt. Minden itt kezdődött. Életem legrosszabb három napját töltöttem nála. Úgy éreztem magam mintha egy börtönbe lennék. Be voltam zárva és aki fogva tartott Bieber volt. Rettegtem, hogy megteszi azt. Féltem nagyon. De hiába mert megtette.-próbáltam a sírást visszafojtani. -Megtette és akkor azt éreztem, hogy egy világ omlott bennem össze. Megakartam halni, megszabadulni a fájdalomtól és a szenvedéstől. Aznap este kimentem az erkélyre és épp leakartam magam vetni de Justin visszarántott. Ha akkor nem ment meg akkor már halott lennék. Utána a háznál felbukkant Ross. Hogy honnan azt nem tudom. Elakart vinni de nem jött össze mert Justin megint ott volt. Szépen elmondta, hogy megfektetett és Ross elárulva érezte magát szóval lemondott rólam én pedig visszamentem a házba. Soha nem felejtem el, hogy akkor amikor bementünk elkezdett velem kiabálni majd pedig megütött. Jött volna a következő de akkor belépett Ryan és megállította. Akkor ismertem meg őt. Nagyon megijedtem akkor. Meg is köszöntem neki, hogy segített mert kitudja, hogy ha ő nincs mit tett volna velem. Utána pedig Tobiasék is felbukkantak. Justin megakarta lőni Benjamin de én elé ugrottam. Én kaptam a golyót és egyből vittek a kórházba azóta is itt van a golyó hege.-mutattam meg neki. -Egy darabig csned volt és minden ment szépen. Leköltöztünk a partra mert azt hittük, hogy ott Justin nem talál ránk.De tévedtünk. Felbukkant. Többször is meglátogatott. Egyszer elmentem vele sétálni mert beszélni szerettem volna vele. Jó messzire elvitt, már ilyen erdős részen voltunk és egy gyönyörű tóhoz értünk. Ott minden olyan gyönyörű volt. De csak volt. Egy kicsit összekaptunk majd visszaakartam indulni de Justin erőszakoskodott. Képes lett volna az erdőben megerőszakolni. De valahogy eltudtam tőle szökni. Futottam amíg csak a lábam bírta. Majd megint utolért de valahogy, hogy ha nagyon erősen koncentrálok fejfájást tudok csinálni az embereknél, és ez bevált. Utána megint szaladni kezdtem de nem bírtam mivel egész nap nem ettem semmit mert mivel anorexiás voltam. Összeestem majd bent a szobámban találtam magam. Közben az is kiderült, hogy terhes voltam Justintól de úgy tudtam, hogy elment a gyerek de mégsem. A drogra is rászoktam hála Biebernek. Egy darabi igen függő voltam és tőle is kaptam az anyagból. Közben mint mondta, hogy terhes voltam de elvetéltem. Az is nagyon megrázott. Majd jött a szülinapom. Azon a napon ismertelek meg. Azon a napon léptél be az életemben amit egyáltalán nem bánok. Innentől pedig tudod te is, hogy miket szenvedtem el. Hiszem mindent elmondtam neked. Justint pedig azért dobtam ki mert nem bírtam lenyelni azokat a fájdalmakat. Szóval megesküdtem, hogy bosszút esküdök ellene. Amit ma váltottam be. Arra vártam, hogy belém szeressen. Amit el is értem. Ma azért vitt el vacsorázni, hogy megkérje a kezemet. Én elmondtam neki, hogy egyáltalán nem szeretem és, hogy nem érzek iránta semmit. Teljesen kiborult.-éreztem ahogy pár könnycsepp utat tört magának.
-Nicole.-fogta meg vállamat.
-Nem Austin. Eleget tűrtem. Annyit sírtam és szenvedtem miatta. Te nem tudod, hogy mennyire fájt, hogy mennyire szörnyű volt átélni ezeket. Amiket tett és hozzávágott a fejemhez. Nem nem bírom tovább ennyi volt, és most mindenért megfizetett.-halk zokogásba törtem.
-Ne sírj.-ölelt át amit viszonoztam.
-Tönkre tette a kapcsolatomat Rossal majd úgymond felbérelte Ludmillát aki közénk állt Benjaminnal és elválasztott tőle. Majd pedig megfenyegetett, hogy ha nem fekszek le vele akkor megöl. Ezt egy ember már nem bírta volna ki. Amennyit én szenvedtem és eltűrtem. Más már rég feladta volna. Mindenkitől elakar szakítani.-mondtam könnyek között.
-Mi lenne ha most csak magadra gondolnál?
-Nem most már tudom mit akarok. Te Austin soha nem bántottál soha nem tettél velem semmi rosszat. Adok egy esélyt magunknak.-néztünk egymás szemeibe.

36. fejezet A bosszú mindenkinek jár!

*Nicole szemszöge*
Justinék nem semmi táncot nyomtak le. A többiek lent vannak mi meg feljöttünk egy kicsit. Lefeküdtünk az ágyra és csak nézzük egymást.
-Jobban vagy már különben?-fogta meg a kezemet és ujjainkat összekulcsoltuk.
-Igen. Ez a mai nap felejthetetlen lesz számomra.-kuncogtam fel.
-Ennek örülök.-hajolt közelebb. -Mindig elveszek a szemeidben.-néztünk fakas szemet.
-Én is a tieidben.-suttogtam.
-Nicole nem is tudod, hogy mennyire szeretlek.-simította meg az arcomat. -Igen szeretlek. És ezt nem csak úgy mondom hanem komolyan is gondolom.-fojtatta az előbbi cselekedetét.
-Aranyos vagy nagyon.-mosolyogtam.
-Akkor te nem is szeretsz?-eset kétségbe.
-Dehogyisnem.-nevettem fel.
-Akkor mond ki.-tornyosult fölém. -Hallani akarom, ahogy kimondod.-nyomott egy puszit a számra.
-Szeretlek Justin Bieber.-kezeimet nyakába vezettem. Ha tudná, hogy mit is tervezek szerintem páros lábbal rúgna ki a házából és talán soha nem is látnám. De majd mindent idővel megtud. Addig jobb is, hogy nem sejt semmit mert így szépen belesétált a csapdámba. De most térjünk vissza a barátnő szerephez. Ajkaimat csak úgy falta majd pedig nyakamra áttért. Először csak puszikkal halmozta majd szívni kezdte. Nekem apró nyögések hagyták el a számat. -Justin.-túrtam hajába.
-Mondjad baby.-lehelte szavait a nyakamra. Éreztem, ahogy kezem becsúszik a szoknyám alá és egyre feljebb halad.
-Kérlek ne csináld.-fogtam meg kezét.
-Rendben.-húzta ki onnan. -De tudd...-hajolt fülemhez. -Itt helyben letépném rólad a ruhát...-húzta végig az ajkait a fülemen. -Innentől meg tudnád, hogy mit tennék. De nem tudnám magam visszafogni. Ebbe a ruhádban is olyan szexi vagy.-suttogta.
-Akkor játsszunk egy kicsit.-fordultak egyet és én voltam felül. Ráültem csípőjére mire ő felnyögött.
-Szeretem amikor ilyen vadóc vagy.-húzta széles mosolyra száját.
-Oh igazán?-húztam végig ujjamat kockáin. Igen nem volt rajta póló. Mind tudjuk Justin szeret póló nélkül mászkálni és mutogatni magát. Ezt a parton is tapasztaltuk a kik akciója nyomán. Ujjamat egyre lejjebb vezettem mikor elértem férfiasságáig jól belemarkoltam mire egy nagy nyögés hagyta el a száját.
-Te mindig beindítasz.-nyalta meg ajkait. Ekkor meghallottam a többiek gondolatait az ajtó mögül.
-Van egy ötletem.-hajoltam füléhez. -A többiek itt vannak kint és hallgatóznak...-Justin felkuncogott. -Mi lenne ha eljátszanánk?-nevettünk fel halkan.
-Rendben.-bólintott. -Ohh!-nyögött fel. Én majdnem megszakadtam a röhögéstől de próbáltam halkan.
-Ahh!-nyögtem fel.
-Gyerünk Nicole csináld még!-mondta hangosan.
-Jus-tin!-nyögtem fel szaggatottan nevét.
-Gyerünk baby csináld még.-nyögdécselt fel Justin.
-Szerintem ennyi elég.-kuncogtam. -Bevették.-nyomtam egy puszit a szájára.
-Még sose játszottam el, hogy szexelek.-nevetett.
-Én sem.-hajtottam fejemet mellkasára. Éreztem ahogy átkarol és megpuszilja a fejem búbját.
-Bár jobban örültem volna ha tényleg csináljuk.-játszott a hajammal.
-De én még mindig...-vágott szavamba.
-Css! Nem kell nyugi.-tekintetemet ráemeltem és ráfeküdtem. Így Justin volt alul én meg rajta. -Kérek puszit.-csücsörítette száját.
-Csak puszit?-estem kétségbe.
-Nem többet kérek.-fordult velem. Majd ajkaimba tapadt. Olyan Finom és gyengéd csókot adott, hogy a

végébe belemosolyogtam.
-Na most menjünk ki.-kelt fel rólam. -Hallod te gombold ki a nadrágodat mert már lent vannak és amikor leértünk csak akkor gombold be.-mosolyogtam.
-Rendben.-kapott karjaiba majd forogtunk. Közben csak úgy faltuk egymás ajkait. Majd pedig letett és lementünk. Amikor beléptünk a nappaliba Justin épp akkor gombolta be a nadrágját. Mindenki csak nézett Chaznek meg Ryannak a chips kiesett a szájából.

*Selena szemszöge*
Nicole és Justin elég régóta fen vannak úgy, hogy a többiekkel úgy döntöttünk, hogy hallgatózunk egy kicsit. Szépen és halkan felmentünk és megálltunk Justin ajtaja előtt. Mindenki az ajtóra tapadt.
-Ezek nem is csinálnak semmit.-suttogta Chaz.
-Örülj neki.-bökte meg  Ryan. Majd pedig hangokat kezdtünk hallani.
-Ohh!-ez Justin nyögése volt.
-Még, hogy nem csinálnak semmit.-nézett rájuk Miley olyan énmegmondtamhogydugnak fejjel.
-Ahh!-ez pedig Nicole volt.
-Miért nem én vagyok ott?-csúszott a földre Ryan.
-Én akarok ott lenni.-hisztizett be Chaz.
-Nyugi srácok majd egyszer eljön a ti időtök is.-karolt beléjük Fredo.
-Gyerünk Nicole csináld még!-most Justin szólalt fel.
-Nem igaz komolyan ilyen nincs. Egyszer majd én is ott leszek és velem is ilyen keményen fogja nyomni.-állt fel Ryan.
-Nem mert velem.-ekkor a csajokkal le csss-eztük őket.
-Bocsi.-mondták kórusban.
-Jus-tin.-Ryan és Chaz meg már fogta a fejét.
-Mi van szűkül a naci?-röhögött Miley.
-Gyerünk csináld még baby!-kiáltott fel Justin.
-Na én nem bírom komolyan.-túrt idegesen a hajába Chaz.
-Nyugi haver.-nyugtatgatta Lil és Twist.
-El azért ne élvezzetek.-szólaltam meg én is. Mileyval csak pacsiztunk ezen a kijelentésemen.
-Na menjünk.-intettem nekik. Lementünk és a fiúk elkezdtek enni. Jézusom!

*Justin szemszöge*
Hát a fenti kis akciónk... Nem semmi volt. És a fiúk minket néztek tátott szájjal. Azt hittem, hogy ott fogok fetrengeni a nevetéstől. Persze a fiúk elvittek a fiú kódex miatt a csajok meg Nicolet a lány kódex miatt. Mi a konyhába vonultunk ők pedig  maradtak a nappaliban.
-Haver ti tényleg dugtatok?-tért a lényegre Ryan. Ekkor muszáj volt nevetnem.
-Igen.-kacagtam.
-Hallottuk elég keményen nyomtátok.-pacsiztunk Twisttel.
-Mivel Bieber csaja.-vigyorogtam önelégülten. Ha tudnák, hogy csak játszottunk.
-Na de én már nagyon fárad vagyok. Hazadobom a csajokat és megyek aludni.-nyújtózkodtam.
-Nem csodálom egy ilyen menet után.-bokszolt vállamba Lil. Kimentem és gyors hazavittem a csajokat. Már csak Nicole volt kin és én. Ott álltunk a bejárati ajtó előtt.
-Jó éjt.-nyomott egy puszit a számra.
-Neked is babám.-markoltam fenekébe. Épp megcsókoltam volna amikor meghallottuk, hogy valaki megköszörüli a torkát. Nicole apja állt az ajtóban. -Jó estét Mrs. Moor.-nyújtottam kezemet amit meg is fogott.
-Neked is Justin. Nicole tudod te hány óra van?-nézett lányára.
-Apa 18 éves vagyok.-forgatta meg szemeit.
-Kislányom a szobádba most.-nézett rá keményen.
-Rendben.-nyomott egy puszit az arcomra és épp menni akart.
-Nicole.-szóltam utána. megfordult és felém nézett. -Szeretlek.-mosolyogtam.
-Én is.-vigyorogva ment fel.
-Jó éjt Mrs. Moor.-sétáltam a kocsimhoz. Hazamentem és a fiúk már nagyba tolták a szunyát. Én is ruhástul befeküdtem az ágyba és elnyomott az álom. Reggel igen nehezen keltem fel. Utamat a zuhanyzóba vettem. Gyors vettem egy zuhanyt és megtörölköztem majd magamra kaptam a ruhákat. Hajamat beállítottam és utamat lefele vettem. A fiúk nagyba reggeliztek, gondoltam csatlakozok hozzájuk.
-Jó reggelt csipkerózsika.-üdvözölt Fredo.
-Kac-Kac.-gúnyolódtam. -Amúgy nektek is.-csináltam magamnak egy szendvicset.
-Ma mi a program?-ivott italába Chaz.
-Passz.-nyeltem le a falatot.
-Én elviszem Nicolet vidámparkba.-ábrándozott Ryan.
-Csak álmodban. Ryan haver, figyelj rám amit most mondok.-néztem rá komolyan. -Nicole jelenleg az én csajom szóval az oké, hogy neked tetszek de akkor is tedd túl magad rajta. Ő engem szeret és bocs haver de nincs nála esélyed.-kicsit már idegesített, hogy Ryan meg Chaz állandóan róla álmodoznak mintha lenne esélyük.
-Nyugi nem kell féltékenységi rohamot kapnod.-dobott meg egy kenyérrel.
-Haver!-szóltam rá.
-Tudod van olyan mondás, hogy megdobtak kővel dobd vissza kenyérrel.-mosolygott Ryan.
-De én nem dobtalak meg kővel.-a többiek csak szakadtak rajtunk.
-Na hagyjátok abba.-szólalt meg Fredo mire én egy zsemlét hozzávágtam. -Na jó!-állt fel és dobott meg kajával. Egy kisebb kaja csata alakult ki köztünk. Miután lezajlott a ,,háború'' körbenéztem.
-Most takaríthatjátok fel.-szóltam rájuk.
-Te is ugyanúgy csináltad.-mondta Twist.
-De az én házam.-kértem ki magamnak. Fogtunk magunkat és mindenki valami tisztító eszközt vett a kezébe. Miután végeztünk kimerülten a kanapéra ültünk.
-Fáradt vagyok.-nyögte ki Chaz.
-Nem csak te.-néztem rá.
-Menjünk el valahova.-ajánlotta fel Lil.
-Rendben.-csattantunk fel.

*Nicole szemszöge*
Igen boldogan sétáltam fel mert tudtam, hogy most már a tervem tökéletesen halad. Justin jól belesétál és amikor nem számít rá lecsapok. Mit hit, hogy talán amiket tett velem szépen lenyelem, mintha meg sem történt volna? Hát téved. A bosszú mindenkinek jár! Boldogan léptem be a csajokhoz.
-Na mi volt?-ültünk le egy nagy körbe.
-Semmi.-vigyorogtam.
-Aha.-bökött oldalba Ariana. Láttam, hogy valahogy Selenát zavarja a dolog. Nem akarom, hogy szenvedjem emiatt a féreg miatt. De most muszáj a szerepet játszanom.
-Csak annyi, hogy csókolóztunk aztán apu ránk tört és mielőtt feljöttem volna Justin azt mondta, hogy szeretlek.-a csajok ujjongani kezdtek. Selena is próbált örülni de láttam, hogy kamu mosoly és kamu boldogság. De nem mondhatom el neki a tervemet mert lehet, hogy elmondaná Justinnak.
-Bieber odáig van érted.-nevetett Miley.
-Nem csak ő.-kuncogtam fel. A csajokkal még egy darabig beszélgettünk majd elnyomott minket az álom. Reggel igen korán keltem. A többiek még aludtak. Lementem a konyhába és az asztalon egy nagy csokor vörös rózsa várt. Volt benne egy kártya amit kivettem belőle és olvasni kezdtem.
,,Jó reggelt szerelemem! Remélem jól aludtál és velem álmodtál:* Mert én veled álmodtam és iszonyatosan gyönyörű voltál mint a valóságban is. Remélem ma is összefutunk mert szeretnélek meglepni. Csók életed szereleme Justin"
Jó volt olvasni a sorokat és, mintha bűntudat lenne bennem. De nem nem szabad! Megérdemli ami vár rá. A csokrot vízbe raktam majd előkészültem a reggelihez. Az asztalra készítettem gyümölcssalátát,joghurtot és ilyen magvas dolgokat. Miután végeztem leültem, kezembe vettem egy pirítós és kenem rá lekvárt. Hallottam ahogy a csajok jönnek le.
-Jó reggelt.-köszöntöttem őket.
-Neked is.-ásított egy nagyot Miley. Helyet foglaltak és elkezdtek étkezni.
-Honnan a rózsa?-törte meg a csendet Selena.
-Szerinted?-kérdezte Demi mosolyogva.
-Azt ne mond, hogy Bieber küldte?-nézett rám Taylor.
-De és egy aranyos kis kártyát is.-adta oda nekik.
-De aranyos.-olvadozott Ariana. Selena reakcióját vártam de nem történt semmi. Ő is ugyanúgy elolvasta de nem törődött vele.
-Mi lenne ha ma csinálnánk valamit?-leplezte fájdalmát Sel.
-Menjünk le a partra biztos sok pasi lesz lent.-röhögött Miley.
-Felőlem.-adtam be a derekam. Majd reggeliztünk és átöltöztünk majd utunkat a part felé vettük. Ott pedig nem várt személyekkel találkoztunk. Persze, hogy Justinékkal.
-Hölgyeim ennyire hiányolnak minket?-kérdezte Twist.
-Bocs, hogy lejöttünk a strandra napozni.-mondta egy kis undorral Taylor.
-Semmibaj nyugodtan.-mosolygott Fredo. Éreztem, hogy valaki hátulról átölel. Megfordultam és Austinnal találtam magam szembe.
-Szia.-ugrottam nyakába.
-Látom kimozdultál.-szorított magához.
-Te, hogy hogy itt?-kérdeztem boldogan.
-Lejöttem egy kicsit. Kell a friss levegő.-mért végig.
-Szia Austin.-jött oda boldogan Selena.
-Szia.-ölelték meg egymást.
-Te vagy az a helyes gyerek Nicole szülinapjáról?-kérdezte Miley.
-Igen.-nevetett fel.
-Ti Nicolellal vagytok?-mutatott a csajokra.
-Igen.-vágták rá.
-Gyere tarts velünk Austin.-ajánlottam fel neki. Ezer örömmel. Éreztem, hogy valahogy ebből baj lesz. És a sejtésem be is igazolódott...

35.fejezet Pontvadászat!

*Nicole szemszöge*

Már kiengedtek a kórházból és úgy döntöttem, hogy haza akarok jönni Floridába. Most jelenleg itthon vagyok a szobámban és csak ülök. Még mindig nem hevertem ki azokat a napokat pedig 1 hét telt el azóta. Ma Selena jön hozzám és azt mondta, hogy még hoz valakit magával. Ajtókopogásra lettem figyelmes. Majd pedig Selena dugta be a fejét.

-Nicole.-ugrott nyakamba. -Gyertek csajok.-jöttek be. Meglepődtem mert mindenki itt volt aki a bulin is. Mindenki leült az ágyamra. -Mi most azért jöttünk, hogy segítsünk neked.-fogta meg a kezem.

-Igen Nicole te egy szép éltevidám lány vagy. Ez nem állapot, hogy egész nap egy szobában ülsz.-mosolygott Ariana.

-Igaza van. Gyerünk csajszi! Dobd be magad! Elmegyünk egy csajos napra és ha akarod akkor itt is alszunk és tartunk egy pizsama partyt!-kuncogott fel Miley.

-Na gyerünk! Választunk neked egy ruhát és irány vásárolni.-lépett a szekrényem elé Selena.

-Mi lenne ha én választanék ruhát?-kérdezte Miley.

-Miley ne vedd sértésnek de eléggé kihívó ruhákat szoktál te fel venni. Segítek majd én Selenának.-ment

Taylor a szekrényem elé. Szépen ki is választottak nekem egy szettet.

-Nekem tetszik.-mért végig Demi.

-Nekem is bejön.-mosolygott Ariana.

-Szerintem úgy néz ki mint van az az új sorozat mi is a neve egy csaj van benne. Ilyen nagyon ropi és állandóan énekel meg összevissza dobálja magát.-gondolkozott el Miley.

-Violetta?-kérdezte Taylor.

-Igen az. De most komolyan úgy néz ki mint egy virágszál.-mért végig.

-Jó lesz ez. Na de menjünk mert besötétedik.-karolt belém Demi.

-Még csak 1 óra van.-nézte meg a telefonját Sel.

-Akkor mehetünk?-pillantottak felém. Én csak bólintottam. Beültünk egy nagy kocsiba és a pláza felé vettük az irányt. Természetesen megrohamoztak minket a rajongók de gyorsan letudtuk őket. Először egy cipő boltba mentünk be. Egymást átkarolva sétáltunk. Majd pedig párokba szakadtunk. Én Selenával voltam Ariana Taylorral, Demi pedig Mileyval. 

-20 perc múlva itt és mindenki válasszon legalább 1 cipőt.-szabta meg a határokat Demi. Mi csak 

bólintottunk és utunkra mentünk. Én megláttam egy gyönyörű magassarkút. 

-Tetszik?-jött mellém Selena. Én ránéztem és tekintetünk összeért.

-Eléggé.-suttogtam.

-Akkor ezt megveszem neked.-kapta fel a cipős dobozt.

-Nem kell.-motyogtam.

-De én szeretném. Vedd úgy, hogy ajándék. Fogadjunk, hogy a szülinapi ajándékaidat sem nézted meg.

-A gardróbba vannak úgy ahogy hozták nekem.-hajtottam le a fejemet.

-Akkor ma eset kinyitjuk őket.-karolt át. -Ajjh Nicole! Örülnék ha egy kicsit boldogabb lennél. Egy mosolyt szeretnék látni.-kacagott fel. Én sem bírtam mosolyra húztam a számat. -Na azért. Figyelj ha akarod egész héten veled leszek, hogy ne unatkozz. Lehet, hogy a csajok is itt lesznek. Nekik sem ártana egy kis pihenés.

-Nem akarom, hogy rám pazarolják az idejüket.

-Nicole szerinted most is azért vannak itt mert kötelező? Nem. Hanem mert aggódnak érted. Fontos vagy nekik ahogy nekem is. Tudod soha nem volt ilyen jó barátnőm mint te. Igaz, hogy keveset találkozunk de én nagyon kedvellek húgomként tekintek rád. Nagyon szeretlek Nicole.-ölelt át amit viszonoztam.

-Én is Sell.-motyogtam fülébe.

-És most pedig ideje abbahagyni a depizést egy hétig csak azt csináltad ma pedig kirúgunk a hámból egy jó kis csajos pizsi partyval.-kiáltotta el magát.

-Kérem halkabban!-szólt ránk az eladós hölgy.

-Bocsi.-mondta Selena. Mi még egy darabig nézelődtünk Selena vagy 5 cipőt kinézett magának. A többiek is nem egy pár cipővel jöttek vissza. A következő bolt egy ruhás bolt volt. Itt elegáns és estélyi ruhák voltak. Most együtt mentünk. Mindenki talált magának valamit. Valaki minit valaki földig érőt. Majd én is

megpillantottam álmaim ruháját. Fel is próbáltam.
-Meseszép vagy benne.-mondta Ariana.
-Ezt tiszta olyan Nicolelos.-kuncogott Taylor.
-Tényleg.-nevetett fel Demi.
-Na akkor mindenki talált magának ruhát és cipőt is akkor menjünk enni valamit mert mindjárt összesek.-csattantam fel.
-Na Nicolenak megjött a kedve.-mosolygott Miley.
-Hála Selenának.-karoltam belé. Elsétáltunk a pénztárhoz ott hagytunk egy csinos kis összeget majd leültünk egy étterembe. Mindenki jól bekajált ahogy én is. Komolyan kezd visszajönni az étvágyam. Utunkat hazavettük. Amikor beléptünk a házba azzal a sok szatyorral. Látnotok kellett volna.
-Na hölgyeim megvolt a mai vásárlás?-kuncogott apu.
-Megvolt Mr. Moor.-válaszolta Selena.
-Apu baj lenne ha csajok itt maradnának estére?-kérdeztem kicsit félve.
-Nem dehogyis.-jött elém apa. -Örülök, hogy egy kicsit kimozdultál és jobb a kedved.-puszilta meg a homlokomat és megölelt. -Szeretlek kicsim.-mondta. A csajok száját csak egy Ohh hagyta el.

-Na elég az apa lánya jelenetből. Mi most felmegyünk és elő készülünk a pizsi partyra.-rohantunk fel. Lepakoltunk és azt vettük észre, hogy 6 óra van már. Előkészültünk mindenre. Mindenki belebújt a pizsijébe. Egy csomó párnát raktunk mindenhova és hálózsákot.

-Van egy ötletem.-csattant fel Miley. -Menjünk pont vadászatra.-húzta mosolyra a száját.

-Nekem tetszik az ötlet.-kuncogtam fel.

-Mi lenne ha fiúkat felhívnánk és ellenük lennénk?-ajánlotta fel az ötletet Selena.

-Vannak annyian?-kérdezte Taylor.

-Hát ott van Bieber,Ryan,Chaz,Fredo,Lil, Lil Za.-soroltam fel a fiúk nevét.

-De ők fiúk!-mondta Demi.

-Először is felhívom őket.-kaptam elő a telefonomat.

-Szia babám.-szólt bele Justin.

-Szia. A fiúkkal nincs kedvetek eljönni pontvadászatra?

-Most?

-Nem hanem majd amikor piros hó esik. Persze, hogy most.

-Milyen pontvadászatra akarsz menni ilyenkor?

-Nem én hanem a csajokkal. És tudod ilyen szórakozásnak szánjuk. Csak arra gondoltunk, hogy veletek élvezetesebb lenne.-kuncogtam.

-Hát baby kettesben az ágyban élvezetesebb.-röhögött.

-Jajj Bieber.-ráztam a fejem. -Mikor fogom megélni azt, hogy egy napig ne lennél perverz.

-Sajnálom cicám de szerintem azt nem fogod megélni. Melletted nem megy, hogy ne legyek perverz.

-Justin kérlek. Na akkor benne vagytok?

-Nem is tudom. Mi a tét?

-Várj egy kicsit.-raktam a kezemet a telefonhoz, hogy ne hallja. -Csajok Justin azt kérdezi, hogy mi a tét?

-Mond meg neki, hogy ha ők nyernek akkor kapnak tőlünk egy sztriptíz táncot. És ha mi akkor meg ők.-nevetett Miley.

-Hát nem tudom. Nekem nincs sok kedvem vetkőzni Biebernek.-húzta el a száját Taylor.

-Miley a sztriptíz alatt, hogy fehérneműre vetkőzünk és tancolunk nekik egy kicsit.-mondta Selena.

-Csajok nekem ez valahogy nem tetszik. Én nem akarom ezt.-harapdáltam a számat.

-Akkor legyen úgy, hogy mi kérjük ezt tőlük és kérdezd meg, hogy ők mit akarnak.-fogta meg a kezemet Sel.

-Rendben.-visszavettem a fülemhez a telefont. -Na úgy lesz, hogy ha mi nyerünk akkor adtok nekünk egy sztriptíz showt. De csak bokszerig vetkőztök!-hangsúlyoztam az utolsó mondatot.

-És ha mi nyerünk?

-Mit akartok?-kérdeztem unottan.

-Hát az teljesen más kérdés, hogy én mit akarok és a srácok mit akarnak.-nem láttam de tudom, hogy elmosolyodott.

-Justin várj egy kicsit.-álltam fel. -Mindjárt jövök csajok.-mentem ki a szobából. -Justin tudod, hogy én még mindig nem teljesen hevertem ki ami történt. Most is a csajoknak köszöntem, hogy kimozdultam és egy kicsit jobb a kedvem. Szóval arra szeretnélek kérni hogy...-itt közbe vágott.

-Nicole tudom. Nem kell elmondanod. De ti se hát, hogy mondjam nem semmit kértetek.-kuncogtunk fel. -Szóval mi lenne ha a csajok a srácokkal foglalkoznának mi meg addig felmennénk beszélgetni? De csak beszélgetni.-tetszett ez az ötlet.

-Nekem bejön. De tudod, hogy ott lesz Selena is.

-Tudom majd üdvözlöm. Akkor mi összeállítjuk a ti listátokat és ti meg a miénket. 5 pont legyen.

-Rendben.

-Szeretlek babám.-nyomta le. De aranyos volt az utolsó két szava. Mosolyogva tértem vissza a csajohoz.

-Na mi volt?-kérdezte kaján vigyorral Selena.

-Semmi. Úgy van, hogy azt kérték, hogy úgymond a fiúkkal foglalkozzunk. Tudjátok de nem az, hogy szobára mentek azt cső.-legyintettem.

-Jó.-mondták egyszerre.
-Akkor állítsuk össze nekik a pontokat. 5 pontot kell.-ültünk le.
-Miley te ilyenekben általában jó vagy. Szívatós kell.-adta Demi Miley kezébe a tollat.

-Hát csajok kell egy kis ihlet.-Miley gondolkozott egy darabig majd írt is valamit. Elkérte a telefonomat és pötyögött rajta nem kicsit. -Na lebeszéltem a fiúkkal itt van mit kell csinálnunk.-mutatta meg a feladatunkat.
-Ez most komoly?-akadtam ki.
-De milyen jókat írtál nekik.-kacagtunk fel.
-Akkor csajok gyerünk.-csattantam fel. Mindenki felöltözött egy elég szexi
ruhába. Én is eléggé kicsíptem magamat. Szóval mindannyian lesétáltunk a srácokhoz persze halkan mert apa és anya semmit nem tudhat meg. Amikor Justin megpillantott perverz mosolyra húzta a száját.
-Milyen gyönyörű valaki.-csókolta meg a kezemet.-egy kicsit jöttem csak zavarba. -Akkor mindenkinek a feladatot éjfélig kell teljesíteni. Minden feladatra fél óra áll rendelkezésetekre.-majd fülemhez hajolt. -Tudod ha most kettesben lennénk letepernélek.-puszilta meg a nyakamat.
-Te!-ütöttem meg a táskámmal.
-És, hogy ne csaljatok megnézzük, hogy ti hogyan csináljátok.-szólalt fel Ryan.
-Jaj tudod mi lányok becsületesek vagyunk.-bökte meg mutató ujjával a mellkasát Miley.
-Oh igazán cica?-karolta át derekát Ryan.
-Emberek szobára.-jelentette ki Chaz.
-Nyugi haver.-állította le Justin. -Nem akarsz esetleg velünk jönni?-húzta mosolyra a száját Justin.
-Nem Nicole velünk van.-karolt belé Selena. Úgy néztek egymásra mintha átkot bocsájtanának.
-Oké.-tette fel a kezét védekezésképen.
-Akkor mindenki kocsiba és megyünk egy buliba és az ott váró feladatokat csináljuk.-mindenki beszállt egy kocsiba és mentünk is. Kiszálltunk és a a fiúk kezébe nyomtuk a rózsaszín szoknyákat.
-Csinik vagytok.-mértük végig őket.
-Csak neked öltöztem ki így.-karolt át Justin. Közelebb hajolt és megéreztem puha ajkait. De eltoltam magamtól.
-Justin ne itt.-suttogtam.
-De annyira szexi vagy ebbe a ruhába.-markolt fenekembe.
-Justin.-kuncogtam.
-Ti meg addig szedjetek fel egy csajt.-szólalt meg Twist.
-Meglesz.-kacsintott Miley. Így csoportosan besétáltunk. -Sajnos ezt a románcot most itt szétválasztjuk. Nicole ők itt az ellenségek.-ragadott karon.
-Majd találkozunk még Baby.-kacsintott és a tömegbe vonultak. Mindenki jól megnézte őket. Ahogy én is Justint főleg a seggét. Mindig is jó segge volt de, hogy ennyire.
-Nicole!-hadonászott előttem Ariana. -Kész az egyik feladat.-ujjongott.
-Szuper. Igyunk valamit.-ültünk le a pulthoz. -Szia egy narancsos vodkát kérek és?-fordultam Ariana felé.
-Egy Jeam Beam lesz.
-Jól nyomod.-közben csatlakoztak hozzánk a csajok.
-Isztok?-értetlenkedett Taylor.
-Hadd igyanak, de akkor már én is kérek. Ti mit kértek?-csattant fel Miley. Selena ugyanazt rendelte amit én Taylor csak egy koktélt kért Demi meg azt amit Ariana Miley pedig extazist rendelt. Nekem is tökre tetszett.
-Iszogatunk iszogatunk?-kérdezte Ryan és közben leültek hozzánk.
-Nicole neked nem nagyon kéne.-nézett rám Justin.
-Mi csak három pohárral ittam.-kuncogtam.
-Jó de többet ne kérlek.-húzta féloldalas mosolyra száját.
-De olyat is akarok amit Miley iszik.-mutattam a mellettem lévő lény italára.
-Az neked már sok.-érvelt Justin. -Na de menjünk tovább. Mi megyünk a plázába feliratozni meg kirakatozni.
-De még mindig nem kaptunk képeket.-szólalt meg Lil Za.
-Pedig csináltunk.-vettük elő a telefonokat.
-Én Nicolet kérem!-szólalt meg egyszerre Ryan és Chaz. Mindenki őket nézte.
-Sajnálattal közlöm, hogy csak én nézhetem meg.-röhögtem. -Ugye nekem megmutatod?-néztem rá kutyus szemekkel.
-Nem is tudom.-húztam az agyát.
-Na.-hajolt ajkaimba. -Akkor talán nem teperlek le.-nyomott egy gyors puszit a számra.
-Tessék itt a nyamvadt fotód.-mutattam meg neki a képet.

*Justin szemszöge*
Hát amikor Nicole megmutatta a képet nem kicsit szűkült össze a nadrágom. A szám és tátva volta mit ő
csukott be. Persze Ryan és Chaz sem bírta ki, hogy ne lesse meg. Kicsit sem feltünően elkezdtek dőlni és amikor megpillantották a képet a két majom úgy zuhant a földre mivel leestek a székről.
-Jézusom jól vagytok.-ijedt meg Nicole.
-Persze minden rendben.-ültek vissza.
-De csajok mivel itt vagyunk egy bárban lenyomhatjátok a sztriptízt.-kortyolt italába Fredo.
-Rendben.-szólalt meg Selena. A csajok felálltak de megragadtam Nicole karját.
-Tudod nekem itt s lenyomhatod.-nyaltam meg ajkaimat.
-Ja Nicole.-csillant fel Chaz szeme.
-Kösz de ezt most kihagyom.-mondta Nicole. A csajok felmentek és berakták Ariana Give It Up című számát. Miközben énekeltek és egy erotikus táncot nyomtak, éreztem, hogy nadrágom jóval kisebb lesz. A srácok csak tátott szájjal nézték ahogy én is. Miután végett lett a számnak lejöttek és indulhattunk a plázába.
-Na Bieber a csajod igen jól nyomta-röhögött Ryan.
-Igen. Úgy megfektetném.-ábrándozott Chaz.
-Álmodik a nyomor haver.-nevettem fel.
-Nekem Miley jött be nagyon.-szólalt meg Twist haverom.
-Huh hát ő se semmi az ágyban.-jutott eszembe amikor én és Miley összejárkáltunk éjszakánként.
-Haver neked már mindenki megvolt?-kérdezte Fredo. Mindenki unott pofát vágott.
-Hát tudjátok én nem tehetek róla, hogy Jerry barátom ilyen kis rakoncátlan.-nevettem fel.
-Haver fékezd magad és a haverodat.-röhögött Lil és mi sem bírtuk ki anélkül.
-Amúgy milyen a csajjal az ágyban?-kérdezte Twist. Mindenki várta a válaszomat de legjobban Ryan és Chaz.
-Hát mit mondjak jó.-nyögtem ki.
-Jó?!-kérdezték kórusban.
-Igen.-vágtam rá.
-Hát azt hittem, hogy egy jónál többet kapunk.-szólalt meg Chaz.
-Mi most mit akartok részleteket?-forgattam meg a szemeimet.
-Igen.-vágták rá.
-Komolyan legközelebb felveszem nektek.-nevettünk fel.
-Én jobban örülnék ha én csinálhatnám.-ábrándozott el Ryan.
-Én farkam előbb lesz benne.-röhögött fel Chaz.
-Hát én már előbbre vagyok.-dőltem hátra az ülésben.
-És tényleg hányszor volt meg a csaj?-kérdezte Lil.
-5-ször?!-ráncoltam össze a homlokom. -Nem számolom.-kaptam elő a telefonomat.
-Egyszer nekem is megkel húznom.-hajtotta le a fejét Chaz. Mi csak ezen nevettünk.
-De én előbb fogom.-dugta ki a nyelvét Ryan.
-Nem mert én.-érvelt Chaz és megismételte Ryan előbbi cselekvését.
-Nyugi srácok olyanok vagytok mint valami ovisok.-állította le őket Fredo.
-Megérkeztünk.-szólalt meg Lil. Kipattantunk a kocsiból és úgy egyeztünk meg, hogy Twist és Chaz fog táblával mászkálni. Fredo és Ryan meg smárolni. Mivel a bárban már a csajt felszedtük. Mivel eléggé nagy az ismeretségi körünk ez könnyen ment. Én felkaptam egy napszemcsit meg a csukját ráhúztam a fejemre. A csajok tipegtek elénk.
-Na milyen volt a kocsikázás?-kérdezte Selena.
-Jó volt. Kitárgyaltuk Justin nem életét.-karolt belém Ryan. Nicole csak nagy szemekkel nézett rám.
-Hogy mi?-mondtak kórusba a csajok.
-Justin, MOST!-mordult rám Nicole.
-Csak nehogy túlzásba vigyétek.-szólt ránk Fredo. Jót szórakoztak rajta. Mi pedig elvonultunk a kocsi mögé.
-Nyugi semmi olyat nem mondtam.-törtem meg a csendet.
-Nem hiszem el komolyan.-nevetett fel. -Ti fiúknak csak a szexen jár az esze.-na már én is mosolyogtam ezen.
-Hát most istenem fiúk vagyunk.-rántottam meg a vállamat. -De ha már itt vagyunk kettesben. Kapok egy csókot?-raktam kezeimet derekára.
-Nem.-hajtotta oldalra a fejét.
-Na.-néztem rá cukin.
-A-a.-még mindig úgy volt a feje.
-Tudod, hogy szeretlek babym.-hajoltam közelebb.
-Ajjh nem lehet rád haragudni.-adat be a derekát és az ajkaimra cuppant. Miközben mi egymást faltuk arra lettünk figyelmesek, hogy fütyülni kezdenek. Csókunkat megszakítottuk és vettük észre, hogy a kis csapataink minket figyelnek.
-Minek kellett őket megzavarni?-csapta meg Demi Chaz fejét.
-Most én jövök.-jött felénk Ryan.
-Bocs haver a bolt már bezárt.-nevettünk fel.
-Ajjh a francba.-lett durcis.
-Na menjünk. De Tudod, hogy mi állunk nyerésre.-mosolygott Nicole. Közben pedig az irányt befele vettük. Basszus tényleg a csajoknak már csak egy feladat van. Nem nyerhetnek. A csajok leültek shakezni mi meg összegyűltünk. Kupok tanácsot tartottunk.
-Na figyeljetek. A csajoknak már csak egy feladatuk van. Nekünk mér van három szóval belehúzni. Twist Chaz ti menjetek gyorsan fussatok a táblával. Fredo Lil ti meg szedjetek fel gyors egy csajt az egyikőtök kapja le míg a másik meg lefotózza. Addig én kihallgatom a csajokat. Pacsiztunk gyorsan és mindenki ment a saját dolgára. Én mivel ahol a csajok leültek voltak kirakva ilyen bokros növények vagyis ott meghúztam magam. Hát ezek nagyon uncsi amiről beszélnek. Jó, hogy nem jött témába a tampon. Komolyan azt jobb téma. Mi legalább érdekesebbről beszélgetünk. Ők csak a cipőkről és a ruháról meg a körmeikről tudnak vásárolni. Majd hirtelen valaki megijesztett hátulról és én megugrottan és átestem a bokron és a csajok asztalán landoltam.
-Bocsi haver.-integettek a fiúk a bokor mögül.
-Hallgatózni nem szép dolog Bieber.-mondta Miley. Én csak lemásztam az asztalról. Na ennél cikibbet nem éltem még át. Odamentem a fiúkhoz és Chaz kapott tőlem egy szép fejbe csapást.
-Irány a tengerpart.-mordultunk rájuk.
-Azt mi sem hagyhatjuk ki.-szólta el magát Miley. Gyors utánunk szaladtak. Kocsiba szálltunk és az út igen rövid volt. Kiszálltunk és elkezdtünk vetkőzni. A csajok csak néztek minket. Már csak bokszer volt rajtunk.
-A bokszert is.-szólt ránk Selena. Láttam, hogy Nicole és Taylor nagyon zavarban van.
-Nicole te miért vagy ennyire zavarban hiszen már láttad Justin kis barátját.-szólt rá Miley. Ekkor felröhögtünk. Na már semmi ruha nem volt rajtunk.
-Futás.-mondta Selena.
-MI?-mondtuk kórusba.
-Az volt a pontban, hogy végig futtok.-mosolygott Selena.
-Bieber megkapom a bokszered?-kérdezte Miley.
-Tessék.-dobtam neki oda. -Ajándék.-dobtak neki oda egy puszit.
-Kösz így segítettél nekünk nyerni.-pacsiztak le a csajok.
-Nem.-vágtam rá.
-De mert nekünk az utolsó feladat egy helyes fiú alsóját megszerezni.-mutatta a telefonon.
-Haver ezt jól megcsináltad.-vágott fejbe Chaz.
-De fussatok már.-vigyorgott Sel. Mi elkezdtünk rohanni mint az örültek be a vízbe. Majd miután megmártóztunk visszamentünk a csajokhoz.
-Ki kér egy ölelést?-mentem közelebb hozzájuk.
-Először öltözz fel.-nevetett Demi.
-Nicole?-öleltem át.
-Ne!-nevetett fel. Felöltöztünk és elmentünk hozzánk. Hát akkor nem nyertünk de bedobjuk magunkat a csajoknak. Nicole nem semmi táncot kap tőlem.

34.fejezet Igen szeretem Nicolet!

*Nicole szemszöge*

Egy ismeretlen szobában ébredtem. Nagyon szédültem és igen kába is voltam. A kép amit magam előtt láttam igen homályos volt. Többszöri pislogás után kezdett minden kitisztulni. Lassan de biztosan felültem az ágyon így jobban körbe tudtam nézni. Majd az tudatosult bennem, hogy elraboltak. Egy egész normális szobában voltam. Be volt rendezve a falról nem jött le a vakolat meg nem volt büdös sem. Majd ajtó nyitódásra lettem figyelmes. Számomra ismeretlen férfi lépett be arcán egy hatalmas nagy vigyorral.

-Hol vagyok? És ki maga?-törtem meg a csendet.

-Jaj édesem. Te most fogoly vagy nálam. Mivel a kis barátod csúnya dolgot tett és most fizetni fog.-kezdett

felmenni bennem a pumpa.

-Nem válaszoltál a kérdésemre. Ki vagy te és hol vagyok?-lettem egyre idegesebb.

-Zack vagyok. És most egy házban tartózkodsz babám.-mosolygott.

-Úgyis megtalálnák. Justin jön vagy az apám vagy Austin.-vetettem felé egy gúnyos pillantást.

-Szóval te vagy Jack Moor lánya? A kis Nicole.-méregetett szemével. -Tudod apád igen egy veszélyes ember. Főleg Austin. Tudod ő még Justinon is túl tesz.-mondhatott bármit nekem.

-Tudod most engem ez mennyire nem érdekel?-néztem teljes undorral rá.

-Na ide figyelj.-kapta el torkomat és a falnak vágott. -Tisztelettel beszélj velem.-tekintete csak úgy égett.

-Eressz el!-löktem el magamtól. Majd pedig éreztem, hogy egy nagyot lekever.

-Remélem megtanulod, hogy velem tisztelettel beszélj vagy különben megjárod.-fogtam meg az ütés helyét. az arcom csak úgy égett. Emlékszem amikor Justin ütött meg. Akkor ismertem meg Ryant először. -Most pedig szépen itt maradsz kussban!-mordult rám.

-Miért mi lesz ha nem csinálom azt amit mondasz?-keltem ki magamból.

-Nagyon csúnyán megjárod.-kapta el a karomat.

-Eressz el!-próbáltam ellökdösni magamtól.

-Kussolj ribanc!-lökött az ágyra majd pedig fölém tornyosult.

-Ne hagyd abba.-fogta le kezeimet majd a nyakamat kezdte el csókolgatni. -Ne!-visítottam próbáltam minden erőmet összeszedni és lelökni magamról.

-Ha ellenkezel babám csak rosszabb lesz.-fojtatta tovább. -Tudod mit inkább adok egy kis cuccot jobban bepörögsz.-kötözte ki kezemet. Kihúzta az egyik fiókot majd kivett belőle egy injekciós tűt meg a hozzávaló

drogot.

-Ne csináld!-húztam fel lábaimat.

-Óh nyugi cicám.-oldozta ki egyik kezemet.-próbáltam elhúzni de sokkal erősebb volt nálam. Majd megéreztem a tűszúrást. Egy könnycsepp csordult ki a szememből. -Nyugi már vége is.-húzta ki a tűt bőrömből. Éreztem ahogy egy kicsit zsibbad a kezem. Majd pedig megéreztem hatását.

*Justin szemszöge*
Lentről zajokat hallottam. Biztos csak képzelődök épp át akartam ölelni Nicolet amikor észrevettem, hogy nincs mellettem. Mintha ágyúból lőttek ki úgy ugrottam fel és gyors kaptam fel ruháimat belebújtam cipőmbe és egy fegyvert fogtam kezembe. Gyors lesiettem és megláttam Zacket, és Nicolet a hátán.
-Most szépen leveszed róla a mocskos kezeidet.-szegeztem rá a fegyveremet.
-Jajj Bieber milyen rég láttalak. Tudod nem így kell üdvözölni egy jó barátot.-vigyorgott. -De szerintem jobban járnál ha eldobnád a fegyvert.-vette el a hátáról Nicolet egy egy fegyvert szegezett a fejéhez. Láttam, hogy nincs magánál. Ki tudja mint adott be neki. -Dobd el a fegyvert Bieber vagy a lány kap golyót a csinos kis fejecskéjébe!-emelte fel hangját. Nem kockáztathattam. Leraktam a földre a fegyveremet. -Jó fiú. Most pedig rúgd ide.-úgy tettem ahogy mondta. -Látom értesz a szóból ezért nem öllek meg de kapsz egy búcsúajándékot.-majd hallottam ahogy a fegyver elsül és iszonyatos fájdalmat éreztem a karomban. A földre rogytam és ahol eltalált azt a helyet szorongattam. -Viszlát Bieber.-sétált ki Nicolellal együtt. Nem tudtam utána menni még megmozdulni is alig tudtam. A telefonomat nagy nehezen előkaptam és Ryant kezdtem el tárcsázni.
-Igen Justin. Tudod hány óra van?-hallottam meg kómás hangját.
-Haver nagy gáz van.-szisszentem fel.
-Tesó megijesztesz.
-Zack itt járt és elvitte Nicolet engem meg meglőtt. Most azonnal szólj Chaznak és Fredonak, hogy menjetek utána.-áh kibaszottul fájt a karom.
-Én nem megyek én odamegyek és segítek. Ne szóljunk Austinnak vagy az apjának?
-Eszedbe ne jusson!-mordultam rá.
-De siessetek!-nyomtam ki. Nagy nehezen felkeltem és elvánszorogtam a földszinti fürdőbe. Elővettem az elsősegély dobozt és leszaggattam magamról a pólómat majd egy vattát alkoholba mártottam és a lőtt sebre helyeztem. Azt hittem, hogy a golyó csak súrolta de nem. valahogy azt is ki kell szednem. Iszonyatos fájdalmat éreztem és nagyon vérzett is. Majd hallottam ahogy Ryan barátom beront és kiabál.
-Justin!
-Itt vagyok! Fürdő!-kiabáltam neki. Majd pedig bejött.
-Várj segítek.-szorította el karomat majd törölgette a vért. -Ez lehet, hogy fájni fog.
-Nem érdekel csak szedd ki azt a kurva golyót.-szorítottam össze szemeimet és állkapcsomat. Iszonyatosan fáj ahogy Ryan kiszedte a golyót. Majd megkönnyebbülve pillantottam a sebemre. Még mindig vérzett nagyon. -Justin ezt összekel varrni.-nézett rám.
-Hozd ide az érzéstelenítőt. Tudod hol van.-bólintott majd elszaladtam érte. Én addig fertőtlenítettem a sebemet. Rohadtul csípet. Ezért Zack egy szép kis golyót kap a fejébe. Ryan visszaért az érzéstelenítővel. Gyors összevarrta a sebemet amit nézni borzalmas volt. A vértől is irtózok. Soha nem akartam orvos lenni már az ájulás kerülgetett a látványtól amikor Ryan barátom vizet öntött a képembe, hogy térjek észhez.
-Na végre magadhoz tértél.-nevetett fel. A sebem be volt kötve és olyan mintha nem is lett volna meg az egyik karom annyira elzsibbadt.
-Chaz nem hívott?-haraptam alsó ajkamba.
-Nyugi Justin meglesz Nicole.-pakoltunk össze és leültünk a kanapéra. -De te most nem mész sehova ilyen kézzel.-adta ki a parancsot.
-Rendben apa.-motyogtam. -De képtelen vagyok itt ülni és várni, hogy mikor hívnak Chazék vagy bukkannak fel Nicolellal. Belepusztulok az aggódásba és szét vett a düh. Zack tudod milyen nagyon tartok attól, hogy hozzáér vagy esetleg bántja vagy olyanra kényszeríti amit nem akar. De legjobban attól félek, hogy bedrogozza mert Nicole így is egy kicsit függő, és ez is az én hibám. Nálam fedezte fel először utána meg egy darabig szedte majd pedig abbahagyta. Utána én meg adtam neki.-tettem arcomat a tenyerembe. A sírás határán voltam. Még csak most tudatosult bennem, hogy mennyi rosszat tettem vele.
-Justin.-érintette meg vállamat. Tekintetemet ráemeltem. -Előkerül nyugodj meg. Látom, hogy nagyon fontos neked.

-Tudod Ryan múltkor amikor ott raktárban beszélgettünk Selena is szóba került és igen elbizonytalanítottatok. Akkor nem is tudtam, hogy kit szeretek. Abban a hitben voltam, hogy Selena hiányát Nicolenál találtam meg. De nem. Rájöttem, hogy csak összezavarodtam. Nekem Nicolera van szükségem. A tegnap olyan gyönyörű volt. Csak mi ketten voltunk az egész színházban. Énekeltünk együtt és láttam, hogy boldog. Utána meg filmeztünk ott is nagyon jól szórakoztunk. Az egész délután csak rólunk kettőnkről szólt. Nem volt semmi és senki aki megzavarta volna. Utána meg hazajöttünk. És vére együtt lehettünk. Aznap este amikor együtt voltunk végre, és nem csak vágyból hanem szerelemből.  Igen szeretem Nicolet. Beleszerettem, és most már nem akarom elengedni. Azt akarom, hogy velem legyen és senki másé.

Csak is az enyém. És most, hogy nincs itt velem és bármikor történhet vele valami borzasztó.-töröltem le a könnyeimet. Majd Ryan pityergésére lettem figyelmes. Kérdőn ránéztem.
-Haver minek kellett ilyen meghatót mondanod.-én már a röhögés szélén voltam. -Most miattad én is sírok te hülye buzi.-pityergett tovább.
-Jól van Ryan. Jól van.-öleltem át. Közben halkan felkuncogtam.
-Én nem akarok szerelmes lenni.-nyökögött tovább.
-Pedig ez a világ egyik legszebb érzése.-suttogtam.
-De egy csaj nekem túl nagy felelősség.-szipogott.
-Tudjuk haver. Mi örülünk ha betudod kötni a cipőd.-ekkor nem bírtam tovább felröhögtem.
-Ez nem vicces.-kezdett el ütni egy párnával.
-Haver ne!-röhögtem tovább.
-Ezt most megérdemled.-én csak röhögtem tovább. Majd hallottam, hogy Ryan is felnevet.
-Na most elég.-ültünk vissza az előző helyünkre.
-Olyan gonosz tudsz lenni. Én meghallgatom a csöpögős kis love sztoridat és nyugtatgatlak majd amikor sírsz nem röhöglek ki hanem próbálok segíteni. te meg amikor én sírok egyből kiröhögsz.-durcizott be.
-Jaj haver.-bokszoltam vállába.
-De akkor is olyan rosszul eset.-komolyan mintha egy három éves gyereket látnék. Még Jaxon sem szokott ilyet csinálni vagy Jazzy. Pedig ők gyerekek Ryan meg felnőtt, na jó felnőttnek nem mondanám de azért nem kéne lesüllyednie egy gyerek szintjére. Gondolatmenetemből a telefonom csörgése zökkentett ki. Egyből felvettem.
-Hali Bieber.-szólt bele Zack.
-Hol van Nicole?!-emeltem fel a hangomat.
-Igazán tudni akarod?-nem láttam de tudtam, hogy elmosolyodik.
-Hol van?-mondtam parancsolóan.
-Az ágyamban. Hát te most vagyok vele túl egy meneten és mit ne mondjak már tudom miért fogtad meg. Rohadt jó volt a csaj.-áradozott. Bennem meg olyan szinten felment a pumpa, hogy most megtudtam volna fojtani.
-Ha egy ujjal is hozzámersz érni...-szakított félbe.
-Hát erről lekéstél mert nem csak az ujjamat használtam.-röhögött fel. -Tudod milyen könnyű volt ágyba vinni csak egy kis party drogot adtam neki és pörgött a csaj mint az állat. Várj.-lesokkolt a hír.
-Helloka Bieber!-hallottam Nicole csilingelő hangját. -Te most hol vagy?-vihogott összevissza. Nem nem!
-Nicole.-suttogtam.
-Igen Juju? Nem akarsz értem jönni kezd itt olyan uncsi lenni minden. De eláruljak egy titkot.-mondta suttogva. -Kaptam cuccot és most boldog vagyok.-vihogott fel. -Na de én most mentem.-kuncogott fel majd kinyomta. A telefon kiesett a kezemből és teljesen megdermedtem.
-Justin mit mondott?-kérdezte Ryan. Hirtelen az előttünk lévő üveg dohányzó asztal felborítottam ami ezer és ezer szilánkra tört. Majd pedig ami az utamba került földhöz vágtam vagy lelöktem. hatalmasat ütöttem a falba ami behorpadt majd a földre csúsztam és utat engedtem a könnyeimnek. Nem lehet, hogy az a mocsok hozzáért. Ez is az én hibám. Nem vigyáztam rá nem óvtam meg. Ilyen könnyen elragadták tőlem. Nem ez nem történhet meg nem vihetik el tőlem Nicolet. Ő az enyém!  -Justin az isten szerelmére mondj valamit.-jött mellém Ryan.
-Zack hívott.-szipogtam. -Nála van Nicole és...-szorítottam ökölbe kezemet. -Bedrogozta és ilyenkor Nicole nem tudja, hogy mit tesz vagy mi folyik körülötte. Teljesen más Nicole létezik olyankor és ez a szemét ezt kihasználta és megfektette.-iszonyatos düh tombolt bennem.
-Lehet, hogy csak szórakozott, hogy dühös legyél.
-Nem! Odaadta Nicolet és igaz mind amit mondott. Hallottam teljesen önkívületi állapotban volt vagy van. Most azonnal meg kell találnunk és elhoznunk.-álltam fel és töröltem meg a szemeimet.
-Justin te ilyen állapotban nem jöhetsz.
-Nem érdekel tőlem meg is ölhet csak Nicole szabaduljon ki onnan.-néztem barátom szemébe.
~3 nappal később~
Nicoleról még mindig semmi hír. Austin és Benjamin pedig megtudta a dolgot és most mindenért engem okolnak, hogy ha nem jött volna el velem Nicole akkor most is itt lenne velünk. Az apjának is fülébe jutott és fura módon az öreg nem engem okolt. Szerintem tudta, hogy ha Austinnal lett volna vele is megtörténhetett volna. Szinte az egész környéket átkutattunk.
-Chaz helyzet jelentést.-léptem be a szobába.
-Figyelj Ryan mondta nekünk, hogy egyik nap felhívott téged Zack. Szóval ha bemérjük, hogy honnan hívott akkor megvan Nicole is.-basszus erre már az első nap gondolhattam volna.
-Jó akkor csináljuk.-sikeresen be is mértük a helyet. Ez a nyomorult elvitte őt Las Vegasba. -Persze, hogy nem találtuk hiszen nem is ezen a kontinensen van.-túrtam idegesen a hajamba.
-Haver nem véletlen vitte őt oda. Hiszen Zacknek ott hatalmas sztriptíz bárja van amihez kapcsolódik egy kaszinó is.
-Nem, nem, nem! A puszta kezemmel fogom megölni.-csaptam idegesen az asztalra.
-Bieber, hogy álltok?-lépett be Mahone és Nicole apja.
-Nicole...-haraptam alsó ajkamba.
-Bieber mond már az isten szerelmére!-mordult rém Austin.
-Las Vegasban van.-kerültem velük a szemkontaktust.
-Mégis mi a francért?
-Austin.-nézett rá Nicole apja. -Las Vegas a világ egy leghíresebb kaszinó városa.-ekkor lehetett látni, hogy Austin kétségbe esik.
-Nem nem nem!-ütött a falba.
-Nyugodj meg.-szólt rá Jack. -Most menjetek és keressétek meg. Küldök erősítést is. De most menjetek!-emelte fel hangját. Összepakoltuk a fegyvereket és beszálltunk egy repülőbe.
~Las Vegasban~
-Na és most merre?-mordult rám Austin.
-Nyugi mindjárt szerzek egy kocsit.-indultam el Ryannal gyors kibéreltünk egy fekete range rovert. Mindenki beszállt és elindultunk Zack sztriptíz bárjához. Nagyon félek, hogy talán olyat fogok látni amit nem szeretnék. Nagyon féltem Nicolet. Majd arra lettem figyelmes, hogy meg is érkeztünk. Elmondtam a tervet a srácoknak. Mindenki fogott egy fegyvert és akkor hajrá! Én és Ryan mentünk előre. Szépen a hátsó ajtón bejutottunk míg Chazék a főbejáratot használták. Épp az öltözők előtt haladtam el amikor meghallottam egy ismerős nevetést. Megtorpantam ami barátomnak is feltűnt.
-Justin gyere már.-mondta ingerülten. Majd pedig benyitottam. Nicolet pillantottam meg egy nem hétköznapi ruhában.
-Nicole.-képedtem el. Ryan is mellém sietett. Mind a ketten tátott szájjal néztünk. Hát nem kicsit lett szoros a gatyám, amilyen szexi cuccban volt.
-Justin.-ugrott nyakamba. -Elhoztad a barátodat is?-mérte végig Ryant. Tudtam, hogy most is be van lőve. -Ti is jöttetek szórakozni?-vihogott össze vissza.
-Mi most szépen lelépünk.-ragadtam meg a karját.
-De miért? Még csak most érzem, hogy igazán élek.-kacagott fel.
-Nicole most csak a drog beszél belőled.-húztam magam után.
-Ne!-rántotta ki kezét.
-Oh az isten szerelmére mindent nekem kell csinálnom.-kaptam fel a hátára Ryan Nicolet.
-Tegyél le!-püfölte a hátát.
-Nem hallottátok azt mondta, hogy tegyétek le.-hallottam meg mögülem Zack idegesítő hangját.
-Zack barátom mikor is találkoztunk utoljára?-vigyorogtam gúnyosan.
-Zack szólj nekik, hogy tegyenek le.-szólalt fel Nicole.
-Hallottad a hölgyet.-mutatott Nicolre.
-Ryan vidd ki Nicolet most!-hangsúlyoztam az utolsó szót.
-Nicole nem megy sehova!-rántott fegyvert amit rám szegezett.
-Na hallottátok most lerakhattok mert mindjárt ide hányok.-nyökögött Nicole.
-Mi lenne ha ajánlanék egy alkut Bieber? Itt hagyod nekem Nicolet és nem öllek meg.-húzta fel az egyik szemöldökét.
-Zack...-hajtottam le a fejemet. -Sajnos nem alkuszok ilyen emberekkel.-hirtelen rántottam elő pisztolyomat és leadtam egy lövést. Zack teste a földre rogyott.
-Féreg.-motyogtam.
-Ezt miért csináltad?-jött mellém könnybe lábadt szemekkel Nicole. -Ő is csak ember, halált mégsem érdemelt volna.-fogta meg a karomat.
-Még te mondod?! Nicole megerőszakolt, és prostinak állított be!-emeltem fel a hangomat.
-Justin.-fogta meg a karomat.
-Mi a baj?-ijedtem meg.
-Nem érz...-zuhant a karjaimba.
-Ryan szólj Austinéknak! MOST!-kiabáltam. Ő csak bólintott és szaladt is. -Nicole kérlek térj magadhoz.-pofozgattam finoman. Nem sokkal később Austinék is megérkeztek. Egyből egy kórházat rohamoztunk meg. Mindenki kint ül és idegesen várja az orvost. Nem hiszem el, hogy neki 1 óra kell, hogy megvizsgáljon egy beteget komolyan? Az ujjaimat idegesen tördelem és lábammal toporzékolok halkan. Nem tudjátok mennyire rettegek, hogy talán azért esett össze mert túladagolta magát. Félek, hogy elvesztem, rettegek a gondolattól, hogy talán az orvos úgy jön ki, hogy közli velünk, hogy Nicole meghalt. Nem bírnám ki. Ha ő nem él akkor nem miért kéne? Tudom, hogy sok mindenkinek hiányoznék sőt több millió embernek. A családomnak, rajongóinak és barátaimnak. De én így nem tudnék élni, hogy akit mindennél jobban szeretek nincs mellettem. Nem érezhetem, nem csókolhatom meg és nem mondhatom el neki, hogy Szeretem! Gondolatmenetemből az orvos léptei zavartak meg. Mindenki idegesen és türelmetlenül várta az orvost válaszát.
-Mrs. Moor állapota stabil de igen nagy mennyiségű drogot fogyasztott és ezt a szervezete már nem bírta feldolgozni és ezért esett össze.-mindenki felsóhajtott. -De van más is.-na jó most lefagytam. -Sajnos Nicole sokkos állapotba került és ilyenkor az emberek elzárkóznak mindentől és mindenkitől. Nem beszélnek, nem akarnak enni, inni és kimozdulni. Ebből nagyon nehezen lehet felépülni lehet, hogy napok kérdése,hetek,hónapok vagy rosszabbik esetben évek.-lapozgatta a dossziéját.
-Belehet menni?-törtem meg a csendet.
-Igen de csak mindig egy személy tartózkodhat nála. Azt hiszem, hogy mintha azt mondta volna, hogy Mosztinnal akarna beszélni.-na ekkor hangos nevetésbe törtünk ki.
-Austin.-nyögte be. -Melyik szobában találom?-tette fel a kérdést.
-Az 55-be.-adta az egyenes választ.

*Austin szemszöge*
Bementem és megláttam Nicolet ahogy mozdulatlanul ül és maga elé mered. Írtam az apjának, hogy megvan Nicole. Leültem az ágyhoz és megfogtam a kezét.
-Nicole...-nyeltem nagyot. -Nem szabad magad hagynod, hogy ilyen állapotban legyél. Tudom, hogy szörnyű dolgok értek, de te egy erős lány vagy aki nagyon sok mindent kibírt és eltűrt. Nem adtad fel soha! Szóval most sem szabad feladnod! Küzdened kell, hogy ezt a sokkos állapotot legyőzd! Hidd el mi mind itt vagyunk és segítünk neked csak akarnod kell! Ha van elég nagy akaraterő benned akkor mindenre képes vagy. Szóval kérlek vegyél magadon erőt és próbáld a sötét és szörnyű dolgokat lenyelni. Tudom, hogy nem könnyű de most már minden rendben van. Mert innentől kezdve jobban fogok rád vigyázni és óvni. Eddig is ezt csináltam de nem elég jól de most már tudom, hogy mindenhonnan veszély leselkedik rád. De ez is tudod ki hibája. Justiné. Miatta vagy mindig bajban. Nem veszed észre, hogy az egyetlen ember aki itt árt neked az ő. Mondhatja, hogy szeret, vagy csinálhat bármit, nem szabad elfelejtened, hogy milyen szörnyű dolgokat csinált. Hányszor sírtál miatta, hányszor voltál miatta padlón. Nicole egyet kérek tőled, hogy ne hagyd magad, és, hogy kerüld Biebert. Ő csak kihasznál. Teljesen tönkre tesz.-borzalmas volt így látni, hogy nem reagál semmire. -Gondolom, hogy most rettegsz, hogy mikor ér a következő támadás de nem lesz olyan mert én itt vagyok. Vigyázok rád.-simítottam meg arcát. Azt vettem észre, hogy egy könnycsepp csordul ki a szeméből. Közelebb hajoltam és letöröltem. -Szeretlek Nicole.-néztem szemeibe, majd megcsókoltam. Éreztem ahogy szánk egyszerre mozog. Majd pedig elváltam puha ajkaitól. Szemeit ekkor nyitotta ki amik

könnyesek voltak.
-Austin.-suttogta nagyon halkan a nevem.
-Kérlek ne sírj. Már eleget sírtál. Amikor így látlak a szívem szakad meg. Fáj így látni, fáj látni, hogy egy olyan ember miatt szenvedsz aki nem érdemel meg. Mert Bieber nem becsül meg. Kihasznált mind végig. Csak egy dologra kelettél neki és ezt te is tudod, hogy mire a szexre. Tudod az ő világában nem létezik az a szó, hogy szerelem. Úgy, hogy kérlek most az egyszer hallgass rám. Hagyd ott őt felejtsd el! Mert ha továbbra is vele maradsz csak szenvedni fogsz.-simogattam az arcát.

*Nicole szemszöge*
Valahol igaza van Austinnak. Minden Justin hibája de valahol én is hibás vagyok. Miért nem tudom őt elengedni? Talán beleszerettem? Mert eddig nem éreztem azt mint most. Igen félek és rettegek. De Austin közelében minden félelmem és rettegésem elszáll. Szeretem őt nagyon de nem úgy mint ahogy egy másik személyt.

Blog hét

Sziasztok arra gondoltam, hogy tartanék egy blog hetet. A blog hét alatt azt értem, hogy 1 hétig mindennap új részt hozok. Így egy kicsit felgyorsulnak a dolgok remélem tetszik az ötletem:) Persze a részek egy kicsit rövidebbek lesznek, mert lehetetlen mindennap ilyen hosszúságú részeket írni mint amilyeneket szoktam. Ha megpróbálnám sem tudnám mert nekem sem mindig jön ihletem. De most mivel sok időm van és szünet van megajándékozlak benneteket egy blog héttel. Megpróbálom izgalmas és eseménydúsra megcsinálni. Remélem nem fogtok bennem csalódni. Szóval a következő részt jövőhétre terveztem mert úgy gondoltam, hogy egy hosszúval indítok és a többi pedig egy kicsivel rövidebb lesz. De nem is akarom tovább szaporítani a szót majd jelentkezek:)

33. fejezet Selena vagy Nicole?

Sziasztok a kelleténél korábban hoztam remélem nem baj:) Jó olvasást:D


*Nicole szemszöge*

-Szia.-köszönt.

-Szia.-intettem majd beljebb fáradtam. Idegesen a kanapéra ültem. Justin pedig előttem a dohányzó asztalra ült. -Miről szerettél volna beszélni?-tettem fel idegesen a kérdést.

-Nicole.-fogta meg a kezeimet. - Kezdjünk mindent elölről kérlek.-nézett bűnbánóan a szemembe.

-Justin ha újra is kezdenénk az egészet megbízni már nem tudnék benned. Rettegnék, hogy talán mikor durvulsz be és teszed meg azt amitől a legjobban félek. Nem bírnám ki, túl sok lenne nekem. Max barátok lehetünk semmi több.-hajtottam le a fejemet. Ekkor államnál fogva felemelte a fejemet majd tekintetünk összeért.

-Hadd bizonyítsam be, hogy megtudok változni de ehhez a te segítségedre van szükségem. Nélküled összeomlok. Szükségem van rád. Ha nem vagy mellettem akkor hiányollak és ha meg velem vagy felemészt a vágy, hogy az enyém lehess. Tudom, hogy hibáztam és igen sokat bántottalak csak tudod nem akartam szerelmes lenni. Nem akartam ugyanúgy  járni mint Selenával. Nem akartam szenvedni szóval próbáltalak ellökni magamtól de valahogy nem ment. Sajnálom, hogy amikor először úgy mond együtt voltunk, hogy erőszakoskodtam. Csak annyira kívántalak, hogy nem tudtam magamon uralkodni. Másodszor pedig holt részeg voltam azt sem tudtam, hogy hol vagyok vagy mit teszek. De ez nem mentség amit tettem. Mindent megbántam. Megbántam, hogy bántottalak vagy ártottam neked.-ekkor egy könnycsepp gördült végig az arcomon.

-Jus...-nem tudtam befejezni mert belém fojtotta a szót csókjával. Nem tudtam neki ellenállni. Ugyanúgy kívántam ahogy ő engem. Éreztem, hogy felkap a karjaiba és az irányt felfele veszi. Óvatosan belökte az ajtót és az ágyára fektetett.

-Nicole kívánlak.-suttogta ajkaimba. Az eszem azt súgtam, hogy álljak le mert ez nem helyes. A szívemben pedig egy apró hang azt harsogta, hogy most igazán együtt lehetünk mert nem csak a vágy fogja irányítani hanem az irántam érzett érzelmei. Most engedjem neki vagy sem? Anyukám mindig azt mondta, hogy azt tegyem amit a szívem diktál.

-Én is Justin.-majd vadul az ajkaimnak eset. Mint minden tökéletes pillanatot ezt is megzavarták. Justin telefonja csörgött.

-Francba!-morogta majd idegesen felvette a telefont és kisétált, hogy ne halljam amiről beszélnek.

*Justin szemszöge*

Miután azt hittem, hogy Nicolellal végre együtt lehetek de mégsem majdnem elborult az elmém. De Ryan volt az és ő csak akkor hív ha valami fontos dolgot akar közölni velem.

-Mondjad bro.-szóltam a telefonba ingerülten.

-Mi az Justin igen morcos a hangod?-nevetett fel.

-Az, hogy te is a legjobbkor hívsz. Épp Nicolet vittem volna ágyba de nem neked hívnod kellett.-közöltem vele a problémámat.

-Ne haver most csak szívatsz.-képedt el. -Komolyan Nicole cicát majdnem ágyba dugtad? Komolyan egyszer én is kiakarom próbálni.-röhögött.

-Csak szeretnéd haver. Ő tudod Bieber tulajdona.-húztam mosolyra a számat.

-Hát amit most fogok veled közölni nem nagyon fog tetszeni.-éreztem valahogy, hogy nem jó hírt akar velem közölni. -Szerintem jobb is, hogy Nicolet nem vitted ágyba mert az apja tombol mivel Austin elég sok mindent elmondott neki. A srácokkal pont arra jártunk és hallottuk az egész beszélgetést. Szóval az lesz a legjobb ha hazaviszed Nicolet. És ne mondj neki semmit!-majd pedig kinyomta. 

-A rohadt életbe!-vágtam öklömet a falba.

-Justin minden rendben?-lépett ki félve az ajtó mögül.

-Persze.-higgadtam le. Felé fordultam majd kezeit a nyakamba helyezte és egy csókot lehelt a számra.

-Engem nem tudsz átverni.-nézett huncutul rám.

-Túl jól ismersz.-nyúltam combjához és felemeltem. Éreztem ahogy lábait derekam köré fonja. 

-Nem tudsz nekem hazudni.-nyomott apró csókokat a számra. -Na elmondod?-nevetett fel.

-Az a helyzet, hogy...-raktam le a földre. -Ryan hívott és szállítmány érkezett. Szóval nekem mennem kellene.-hazudtam neki.

-Rendben akkor én is megyek úgy is van bent pár elintézni valóm.-basszus erre is gondolhattam volna. Végül is mi baja lesz? Kocsiba szálltunk ás elvittem a főhadiszállásra. Kiszálltunk a kocsiból és befelé vettük az irányt. Idézem kézen fogva mentünk be. De lehet, hogy hiba volt mert, amikor Austin és Nicole apja meglátta nem nagyon örült neki.

-Nicole kimész Austinnal mert szeretnék beszélni Justinnal.-ekkor éreztem, hogy most igazán nagy szarban vagyok. A francba!

-Nem!-jelentette ki határozottan. Mindannyian elég nagyot néztünk. -Tudom, hogy azt fogod neki mondani, hogy hagyjon békén és ha nem teszi meg akkor megfenyegeted azzal, hogy megölöd. Apa tudom, hogy mit teszek. Tudom, hogy kivel akarok lenni.-érvelt Nicole.

-Én vagyok az apád és azt teszed amit mondok!-emelte fel a hangját. -És megtiltom, hogy Justinnal együtt legyél. Vagy talán elfelejtetted, hogy mennyit szenvedtél miatta. Mennyit könnyet hullajtottál érte. Mi mindenen mentél keresztül miatta. Látom megint olyat ettél magaddal amit nem szabadott volna.-ekkor Nicole próbálta a kezét takarni. -Szóval most verd ki a fejedből, hogy ti valaha is együtt lesztek. Különben is Justin nemsokára turnéra megy szóval úgysem jött volna össze. 1 év igen sok idő. Nem bírtátok volna ki.-fejezte be az öreg.

-De Justin megbánta amit tett velem.-hullott ki egy könnycsepp a szeméből.

-Mondani könnyű. Justin te menj a dolgodra Nicole te itt maradsz velem és Austinnal.-éreztem, hogy Nicolenak nem sok kell és robban. Kezeit ökölbe szorította és fejét lehajtotta. Tudtam, hogy a sírással küszköd. Odamentem volna és megöleltem volna de nem tehettem. Kimentem és ott hagytam. Lementem a fiúkhoz.

-Na mi van Bieber? Igen le vagy törve.-szólt hozzám Chaz.
-Az, hogy most amikor Nicolellal minden jól alakul persze, hogy Austin és az apja belerondít.-morogtam.
-És ha szabad tudnunk Nicole iránt amit érzel az szerelem vagy fellángolás?-nézett rám Fredo. Na igazából én sem tudom.
-Nem nevezném szerelemnek.-feleltem.
-Bieber ha csak kiakarod használni akkor most fejezd be mert ebből nem fogsz jól kijönni.-nézett rám mindenki komolyan.
-Ryannak teljesen igaza van. Haver ha nem szereted a csajt akkor hagyd a francba így is már megfektetted szóval lépj tovább. Akkor inkább azt mondom, hogy Selenaval gyere össze.-magyarázkodott Chaz.
-Hogyan jön a képbe Selena? Az a kapcsolat már rég meghalt. A média mindent elbaszott. Boldogok voltunk de nem volt egy szabad percünk mert mindenki mindenhol ott volt, és ez rohadt idegesítő volt már. Ezért úgy döntöttünk, hogy külön válunk. De Selena azóta sem hevert ki.
-És te Bieber? Kiheverted Selenat?-mondta Ryan. Mindenki a válaszomat várta.
-Figyeljetek a múltat nem jó bolygatni. Nem leszünk többet együtt. A Justin és Selena történet lezárult.-vagy mégsem? Lehet, hogy csak Nicolenál keresem Selena hiányát? Igen sok időt voltunk együtt Selenaval és boldogok voltunk nagyon. Ő volt az első olyan lány akit tiszta szívemből szerettem. Képes lettem volna érte mindent feladni. Ahogy ő is értem. De a sok utáló és a média mindent tönkre tett. Lehet, hogy még mindig szeretem? Teljesen összetörtem amikor szakítottunk és megfogadtam, hogy nem leszek többet szerelmes. De jött Nicole. De most már nem tudom. A fiúk elbizonytalanítottak. Most komolyan nem tudom, hogy ki is kell nekem. Selena vagy Nicole? Komolyan most nem tudom. De egy módon kideríthetem.
-Haver itt vagy?-hadonászott előttem Fredo.
-Hah?-eszméltem fel.
-Min gondolkoztál ennyire?-kérdezte Ryan.
-Ryan emlékszel te, hogy hol is forgattuk a U smile klippjét?-támadt egy ötletem.
-Persze azt hiszem New Yorkban. De miért?-itt mindenki furán nézett rám.
-Azért mert van egy fantasztikus ötletem.-majd elmeséltem nekik, hogy mit is tervezek és eléggé meglepődtek.
-Honnan veszed, hogy Nicole belemegy?-húzta fel a szemöldökét Chaz.
-Mert szeret.-mosolyogtam a képébe.
-Haver milyen mázlista vagy, hogy egy ilyen csaj van oda érted. Ha nem jönne össze majd Chaz bácsi megvigasztalja.-nevetett.
-Nem is mert engem jobban szeret.-dugta ki a nyelvét gyerekesen Ryan.
-Nem is!-vágott vissza Chaz. Ekkor halk kacagásra lettünk figyelmesek.
-Olyan gyerekesek vagytok.-toppant be Nicole. Éreztem, hogy most nem azt a boldogságot sugározza magából hanem bosszút és gyűlöletet. -De már csak ez van.-nézett bosszúsan rám. Nem értettem semmit.
-Nicole minden rendben?-köszörültem meg a torkomat.
-Persze minden a legnagyobb rendben van.-vette elő a műmosolyát. -Chaz segítenél vagy Ryan?-állt meg a két fiú között.
-Majd én!-állt fel mind a kettő.
-Tőlem jöhettek mind a ketten. Gyertek.-mielőtt kilépett vetett felém egy huncut mosolyt és távozott.
-Ez mi a fasz volt?-fakadtam ki.
-Bro nem azt mondtad, hogy minden rendben van köztetek?-értetlenkedett Fredo.
-De. Akkor most ez mi volt?-ment fel bennem a pumpa.
-Hát haver...-kezdtem egyre idegesebb lenni. Mégis mi a francot mondott neki az apja?!
-Most szépen kifaggatjuk Mahonet.-pattantam fel idegesen.
-Justin nehogy őrültséget csinálj.-szólt utánam Fredo.
-Nyugi nem lesz semmi.-haladtam tovább. Majd az egyik folyosón megpillantottam keresett személyemet.
-Mahone!-kiáltottam el magam.
-Mit akarsz?-állt meg én pedig közelebb mentem hozzá. Majd elkaptam a pólóját megmarkoltam és a falnak löktem.
-Mégis mi a szarral tömtétek tele Nicole fejét?-szűrtem ki a fogaim közül a szavakat.
-Csak is az igazat mondtuk neki. De inkább őt kérdezd. Úgyis szívesen elmondja neked. Tudod Bieber nagyon szánalmas amit teszel. Nem tudod értékelni Nicolet. Azok ellenére amiket tettél vele ő még mindig szeret. De te semmibe veszed. Egy olcsó kurvának nézed akit csak ágyba dugsz és kihasználod. Ő meg azt hiszi, hogy tényleg szereted pedig nem.-lökött el magától. -Egy nyomorult féreg vagy. Ha nem szereted miért nem engeded el? Miért játszol vele?-halmozott el kérdésekkel.
-Nem fogom neked megadni azt az örömöt, hogy a tied legyen és ágyba vidd. Mert Nicole úgyis engem szeret és ez ellen semmit sem tehetsz. Szeret és mondhatok neki bármit elhiszi. Csak egy kicsit finomabban és kedvesebben bánok vele és a tenyeremből eszik. De téged soha nem fog annyira szeretni mint engem.-mosolyogtam a képébe.
-Szerintem ideje lenne megfordulnod Bieber.-mutatott mögém.
-Mégis miért?-fordultam meg. Ott állt Nicole mögöttem és könnyes szemeit meresztette rám.
-Te mekkora egy hazug vagy!-ordított. -Hittem neked kezdtem azt hinni, hogy megváltozol de becsaptál! Hazudtál és átvertél! Austinnak végig igaza volt, nem szabad benned bízni! Ugyanaz vagy, egy önző és csak magadra gondoló ember! Undorodom tőled!-szemeiből csak úgy fojt a könny.
-Nicole kér...-akartam hozzáérni.
-Ne érj hozzám!-szegezte rám fegyverét. -Soha többet nem akarlak látni.-futott el és természetesen Austin utána ment.

*Nicole szemszöge*
Apáéknak igaza volt Justin nem olyan akinek én gondolom. Újra csalódtam benne. Pedig azt hittem, hogy megváltozott de nem. Kirohantam az épületből és a közeli erdőbe vettem az irányt. Futottam és csak futottam amíg a lábam bírta. Alig láttam a könnyeimtől de csak haladtam majd amikor azt ítéltem meg, hogy tovább nem megy megálltam és a földre rogytam. Keservesen sírtam. Majd gally recsegést hallottam. Fejemet felkaptam és szemeimet megtöröltem. Fel álltam és a hang irányába emeltem a pisztolyom. Majd megpillantottam Austint. Újabb könnyek szöktem a szemembe és nem bírtam tovább.
-Nicole.-mondta ki nevemet.
-Austin.-borultam nyakába.
-Nyugodj meg.-zárt karjai közé.
-Te vagy az egyetlen személy aki nem bántott és vigyázz rám és szeret.-suttogtam fülébe.
-Nicole Bieber tudod milyen csak kiakart használni. Látod mire ment ki a játék.-itt eltolt magától egy kicsit így egymás szemébe néztünk. -Adj egy esélyt, hogy bebizonyítsam, hogy mennyire szeretlek.-nagyot nyeltem mert számítottam a következő lépésére, vagyis, hogy megcsókol. Csókja gyengéd volt és lehetett érezni, hogy komolyak a szándékai. A varázst meg kellett törnöm.
-Austin.-toltam el magamtól. -Tudod most nem állok érzelmi szinten úgy, hogy készen álljak egy kapcsolatra.-haraptam alsó ajkamba.
-Persze megértem. Mi lenne ha elmennénk egyet lőni talán megnyugszol.
-Bieber lehet a célpontom?-néztem rá.
-Ha akarod.-kuncogott fel mire én sem bírtam ki nevetés nélkül. -De gyere menjünk.-és elkezdtünk visszafelé sétálni. Az út igen csendesen telt. Nem volt kedvem beszélgetni. Majd amikor beértünk az épületbe akkor a fegyvertár felé vettük az irányt. Körbe néztem és a számomra szimpatikus pisztolyt a kezembe vettem és Austin felé fordultam.
-Ezt szeretném.-vizsgáltam a kezemben lévő fegyvert.
-Rendben. Akkor menjünk ki a lőtérre.-karolt át és az előbb említett helyre mentünk. Egész jól eset lövöldözni meg minden. Olyan feszültség oldó. Élveztem minden egyes lövést. Amikor befejeztem Austin mondta, hogy mindjárt jön mert van valami elintézni valója. Én addig sétáltam egy kicsit, hogy addig is szokjam a helyet. Majd egy ajtón megakadt a szemem. Résnyire ki volt nyitva. Tudom nem szép dolog leskelődni de most muszájnak éreztem. Justin volt bent. De amit hallottam az még jobban felzaklatott. Halk zokogást hallottam. Justin zokogását. Borzalmas volt így látni őt komolyan. Háttal volt nekem de akkor is. Halkan, jobban kinyitottam az ajtót és mögé sétáltam.
-Justin.-érintettem meg a vállát. Könnyes tekintetét rám emelte, majd pedig vissza a padlóra.
-Nicole kérlek menj el.-szorította ökölbe a kezét.
-Justin kérlek.-karoltam át karját.
-Nicole.-éreztem ahogy egész teste megfeszül.
-Nem akarlak itt hagyni.-suttogtam. Elé álltam és próbáltam tekintetét elkapni amit sikerült is. -Engem nem zavar ha sírsz. Nem zavar, hogy kimutatod az érzéseidet. Ettől nem vagy sem kevesebb sem több.-jelent meg az arcomon egy halvány mosoly. Letöröltem könnyeit majd csak szemeztünk. Kezeim közé fogtam arcát. Ő hátra tűrte a hajamat. Majd közeledni kezdett és megéreztem puha ajkait. Nem akartam elszakadni tőle. Kezeimet a nyaka köré fontam ő pedig derekamra. Finoman és lágyan csókolt. Tudtam, hogy nem szabadna hagynom neki az előbbi miatt de nem akarom, hogy abbahagyja. Levegőhiány miatt elváltak ajkaink.
-Szökjünk el. Menjünk el hagyjunk itt mindent és éljünk boldogan. A pénz nem gond.-suttogta ajkaimba szavait.
-Justin...-néztem szemeibe. -Nem. Nem lehet. Haragudnom kéne rád és gyűlölnöm. Mi soha nem lehetünk együtt.-szakadtam ki karjai közül.
-Nicole kérlek ne mondj ilyet.-ragadta meg karomat.
-De Justin. Én próbálkozok de te ugyanaz vagy. Sose fogsz megváltozni. Soha.
-Soha nem mond, hogy soha.-húzta végig hüvelykujját alsó ajkamon. -Kérlek engedd, hogy bebizonyítsam, hogy melletted más vagyok.-nyalta meg ajkát.
-Mégis hogyan? Kötve hiszem, hogy letudnál nyűgözni.
-Nem tudod mire vagyok képes azért...-hajolt fülemhez. -Akit szeretek.-nyomott egy puszit rá. Az utolsó szónál leragadtam. -Négyre érted megyek.-nyomott egy csókot a számra. -Csinos legyél.-és ezzel a mondatával ki is lépett a szobából. Austin toppant be.
-Minden rendben? Láttam Biebert kijönni innen.-én még mindig le voltam fagyva.
-Persze minden rendben.
-Nagyon fehér vagy gyere elmegyünk enni.-karolt át és kifelé vettük az irányt.
-Austin mikor mehetek én is úgymond küldetésre.-nevettem el magam.
-Még nem állsz rá készen. Még van mit csiszolni rajtad.-jelent meg az arcán egy széles mosoly.
-Oh szóval most azt mondod, hogy béna vagyok?-tettem csípőre a kezem és beálltam elé.
-Nem csak még kezdő vagy.-vágta zsebre a kezét.
-A faszt!-nevettem a képébe. -Na próbálj megütni.-mutattam magamra.
-Hülye vagy ha azt hiszed, hogy bántani foglak.-nézett rám.
-Tudom, hogy nem ütnél meg soha de akkor csak csinálj úgy mintha megakarnál ütni.
-Nem.-vette fel a poker facet.
-Austin.-néztem rá.
-Figyelj, csináljuk azt, hogy fegyvert szegezek rád, és te neked meg az a feladatod, hogy megszerezd.-vette elő fegyverét és rám szegezte. Már épp amikor kirúgtam volna a kezéből a fegyvert valaki megelőzött. Justin csavarta ki Austin kezéből a pisztolyt majd behúzott neki egyet. Már a következőt adta volna neki de szerencsére megállítottam.
-Justin ne!-ugrottam rá. Tudom nem a legjobb megoldás de most ez jutott először az eszembe.
-Majdnem megölt!-jöttem le a hátáról.
-Dehogyis! Csak megakartam neki mutatni, hogy egy fiúval is eltudok bánni.-segítettem felkelni Austinnak. -De azért aranyos, hogy aggódsz értem.-küldtem felé egy mosolyt. -Jól vagy Austin?-fordultam felé.
-Persze.-bólintott.  -Szerintem menjünk mára ennyi elég volt.-karolt át vetettem egy utolsó pillantást Jussra. Ő persze kacsintott és mutatta, hogy majd hív. Austinnal hazamentünk és leültünk enni. Fura de megjött az étvágyam. -Örömmel látom, hogy eszel.-kortyolt italába.
-Nem tudom de most olyan ehetnékem van.-csak úgy faltam a szendvicsemet. Miután befejeztük az evést

telefonomra pillantottam. Egy üzenet érkezett Benjamintól. Majd szép kis beszélgetésbe elegyedtünk.
-Nicole.-szólt rám Austin mire én leraktam a telefont.
-Mondjad.-néztem rá.
-Nem lenne kedved valamikor elmenni valahova?-kérdezte meg szégyenlősen.
-Ezt vegyem úgy mint egy randit?-nevettem fel.
-Nem. Hanem csak úgy te és én valahova mint barátok.-kerülte a szemkontaktust.
-Rendben. És hova óhajtasz vinni?-erre a mondatomra már rám nézett.
-Azt majd megtudod.-megnéztem az időt és azt hittem, hogy lefordulok a székről. Már csak fél órám maradt, hogy elkészüljek.
-Nekem most mennem kell.-pattantam fel a székről és szó szerint futottam be a szobába. A fürdőt vettem célba. Gyors lekaptam magamról a karkötőt és a ruháimat majd beálltam a zuhany alá. Miután jól megmosakodtam és megtörülköztem elmentem ruhát választani. Na ez az ami most nehezen ment. Mi az istent vegyek fel?! Szétnéztem a ruhásszekrényben de már

kezdtem feladni. Mikor megpillantottam egy rucit. Ez tökéletes lesz. Feldobtam egy sminket és a hajamat megigazítottam majd visszaraktam a kezemre a karkötőt és csöngettek.
-Nyitooooooooooom!-rohantam ki. Az ajtó előtt gyors haj és ruha igazítás majd kinyitottam.
-Csinos vagy.-üdvözölt mosolyával.
-Köszönöm.-mosolyogtam vissza.
-Ha lehet még ma hozd vissza.-jött mögém Austin.
-Megpróbálom de nem ígérek semmit.-kacsintott Justin. Szépen kisétáltunk a kocsihoz majd beültünk. -Nicole.-fordult felém mire én is. Csak bámultuk egymást. Majd pedig mind a ketten egymás ajkát kezdtünk el falni.
-Justin.-szakadtam el tőle egy kicsit. -Ezt ne itt.-suttogtam.
-De nem bírom ki estig.-éreztem, hogy keze fenekemre csúszik. -Nicole annyira kívánlak.-nyalta meg ajkait.
-Kérlek ne egy kocsiban.-nevettem fel.
-Már csináltam szóval tudom, hogy hogyan kell.-jelent meg az arcán egy kaján mosoly.
-Inkább induljunk.-nyomtam egy puszit a szájára. Bekapcsoltuk az övet majd arra lettem figyelmes, hogy a repülőtérre visz. -Te mégis hova viszel? Mond, hogy nem Alaszkába?-akadtam ki.
-Nyugi cica. Csak New Yorkba megyünk.-állította le a kocsit. -Tessék egy napszemüveg.-nyomott egy puszit az arcomra. Kiszálltunk és mind a ketten felvettük az ,,álcánkat". Elsétáltunk Juss magángépéhez és felszálltunk. Az út elég csendesen és gyorsan telt. Váltottunk pár csókot. Majd pedig leszálltunk.
-Na és most hova?-néztem rá kérdőn.
-Meglepi.-kulcsoltuk össze ujjainkat.

*Justin szemszöge*
Amikor az autóban voltunk azt hittem, hogy ott helyben leteperem. Nem sok kellett hozzá. Ha Nicole nem állít meg akkor simán megteszem. Most pedig itt sétálgatunk New York utcáin kézen fogva.
-Nicole.-álltunk meg.
-Igen?-mosolygott.
-Szeretsz?-komolyan ezt én mondtam.
-Nem Justin.-ekkor sokkolt a híre. -Hanem imádlak.-ugrott a nyakamba. Egy csókot lehelt a számra. -És te?-nézett rám kiskutya szemekkel.
-Én is.-el sem hiszem, hogy kimondtam. De azért még mindig vannak kétségeim. Beszélni fogok mindenképpen Selenával. El sétáltunk a színházhoz. Lefoglaltam ez egészet, hogy csak mi ketten legyünk Nicolellal. A színház másik felében pedig egy hatalmas nagy mozi terem van. Szóval eleszünk.
-Hűha!-pillantott körbe.
-És az egész csak a miénk mára.-karoltam át.
-Kibérelted miattam?-képedt el.
-Igen.-ekkor megéreztem puha ajkait az enyéimen. -Na gyere.-húztam a színpad felé ahol egy nagy zongora volt.
-Mindig is megakartam tanulni zongorázni.-ültünk le.
-Ha akarod lehetek a tanárod.-villantottam meg fogaimat.

-Nem hiszem, hogy melletted tudnék koncentrálni.-nézett huncutul. Majd elkezdtem neki játszani az egyik dalomat. De nem énekeltem csak játszottam. Majd észre vettem, hogy Nicole halkan énekli szóval felismerte. Majd pedig együtt énekeltük tovább.
-You smile, I smile.-fejeztük be az éneklést.
-Nagyon szeretem ezt a számod.-ölelt át.
-Én meg téged.-suttogtam fülébe.
-Nem nézünk szét még?-pillantott rám kérdőn.
-De hiszen azért jöttünk.-Nicolellal nagyon jól elszórakoztunk megnéztünk a Kavarás című filmet. Hát annyit nevettünk rajta, hogy azt elmondani nem lehet. Elég jól elütöttük az órát. Szóval ideje volt haza indulni. Gyorsan és zökkenő mentesen hazaérkeztünk. Nicolet nem akartam haza vinni szóval nálam parkoltunk le.
-És most mit tervezel?-léptünk be a házba.
-Nem is tudom.-kaptam fel. -Mihez lenne kedved.-nyomtam egy puszit a szájára.
-Hát...-na és még ő mondja, hogy perverz vagyok.
-Te kis huncut.-nevettünk fel.
-Jajj de izé vagy.-haladtunk felfele.
-Mi lenne ha fojtanánk azt amit a kocsiban elkezdtünk.-estem neki ajkainak.
-Felőlem.-döntöttem le az ágyon. Szépen lassan kezdtem el lehámozni róla a ruháját. Ő addig ajkaimat kezdte el kényeztetni finom csókjaival. Miután megszabadítottam szoknyájától ő szinte letépte rólam a pólómat. Nadrágom övéhez tévedett keze és ott kezdett el ügyködni. Én nyakát vettem célba és kiszemeltem egy pontot majd finoman szívni kezdtem.
-Juss.-nyögte fel nevemet.
-Ohhh babám. Ha tudnád már mióta vágyom erre.-suttogtam nyakába. Szépen kicsatoltam melltartóját és végig csókoltam az egész testét. Hangos sóhajok hagyták el mind a kettőnk száját. Szépen leszedtem róla utolsó ruhadarabját ahogy magamról is. Elővettem egy óvszert amit felhúztam és kezdődhet a játék. Szépen belé hatoltam amit Nicole egy nyögéssel díjazott. Egymás ajkaira tapadtunk vagy lassan mozogni kezdtem benne. Éreztem ahogy néha körmét a hátamba vési. A szobát hangos nyögéseink töltötték be. Kezeim bejárták egész testét és ő ezt mond engedte. majd pedig gyorsítottam a tempómon.
-Justin.-mondta ki nevemet.
-Tudom baby tudom.-suttogtam ajkaiba. Nem sok kellett mind a kettőnknek, hogy elérjük a csúcsot. Még párat löktem rajta és egyszerre mentünk el. Kicsúsztam belőle és mellé feküdtem. Mind a ketten szaporán vettük a levegőt. Majd pedig szépen bemászott karjaim közé és fejét mellkasomra helyezte. -Még mindig nem semmi vagy babám.-pusziltam meg fejét.
-Te is formában vagy.-kuncogott fel.
-Egy veled való játékra mindig készen állok és a legjobb formámat hozom. Szapora levegő vételünk csillapodott majd éreztem, hogy szemeim egyre jobban lejjebb csukódnak.

*Nicole szemszöge*
Hangzavarra riadtam fel. Gyors felkaptam ruháimat és belebújtam cipőmbe. Lefele vettem az irányt. Megpillantottam valakit. Gyorsan az egyik fiókhoz siettem és épp egy fegyvert vettem volna ki amikor valaki hátulról befogta a számat és minden elsötétült.