Sziasztok!
Hát elérkeztünk ide is, hogy felteszem az utolsó bejegyzésemet erre a blogra. Fájó szívvel írom ezeket a sorokat. Tudjátok nekem ez a blog sokat jelent mivel ez volt úgymond ez első igazi blogom. Az elején amint visszaolvastam igen kezdő volt. Sokszor fogtam a fejemet és csak néztem, hogy jézusom ezt komolyan én írtam?! Bátran merem azt kijelenteni, hogy igenis fejlődtem írás szempontjából. Ezt nem csak én hanem a magyar tanárom is alá tudja tanúsítani. De a helyesírásom a mai napig valami borzalmas, szóval áldom a jó istent és azokat az embereket akik feltaláltak a helyesírás ellenőrzőt. Na, de visszatérve a blogra örültem, hogy megoszthattam veletek a történetet. Bár sokszor összekuszáltam a dolgokat nézzétek el nekem. Mostanában elég sokszor csúsztam az idővel de ez az évem elég rázom volt és igen sok dolog történt velem ami miatt nem tudtam írni. De nem kell búsulni ugyanis a többi blogomon megtalálhattok. Nem fogok eltűnni és az írást meg feladni végképp nem fogom! Bár volt egy időszakom, hogy fontolgattam, hogy abbahagyom de rájöttem, hogy nem tudnám. Egyszerűen imádom ezt csinálni, és az, hogy ti itt vagytok és, hogy olvassátok boldogsággal tölt el. Mert tudom, hogy nem hiába írok, mert valakiket igenis érdekel. Szóval rengeteg hálával és köszönettel tartozok nektek! Köszönöm, hogy vagytok nekem! Ez az első blogom amit véglegesen befejezek. Sok kommentet kaptam amik ihletet és erőt adtak a további fejezetek megírásában. Köszönöm azoknak az olvasóknak akik vették a fáradságot és úgymond ,,megajándékoztak" ezekkel a véleményekkel. Sajnálattal közlöm veletek, hogy rájöttem, hogy epilógust nem tudok írni. Egyszerűen nem tudom, hogy ezután hogyan is folytathatnám. Szóval a fantáziátokra bízom. Hagyom, hogy ti kreáljátok meg a történet végén, hogy a saját kedvetek szerint érjem úgy véget ahogy ti elképzeltétek. Ezennel pedig az As Long As You Love Me bezárja kapuit. Véglegesen is vége van a történetnek. Mint mondtam szeretettel várlak benneteket a többi blogomon.
