10. rész Csalódás!

-Úgy döntöttem, hogy az egyiketeket el kell, hogy engedjem sajnos. Még ha meg is szakad a szívem. Mert mind a ketten fontosak vagytok nekem. De sajnos mind a kettőtökkel nem lehetek. Úgy, hogy arra a döntésre jutottam, hogy.-fejezte be volna de megakadtam. Vajon jól döntök biztos vagyok benne? Ekkor egy kicsit megszédültem és elvesztettem az egyensúlyomat. Justin egy hirtelen mozdulattal megragadott. Felkapott és az ágyra rakott.
-Jól vagy? Elég sápadt lettél. Várj hozok egy kis vizet.-elment a konyhába majd egy pohár vízzel tért vissza átnyújtotta kortyoltam belőle egy kicsit és az asztalra raktam.
-Justin.-fogtam meg a kezét.
-Igen? De biztos, hogy jól vagy ne hívjak orvost vagy...-vágtam közbe.
-Nem kell semmi tényleg jól vagyok csak egy kicsit megszédültem. Ennyi.-ültem fel.
-Biztos?-kérdezte.
-Persze. Nem fogok meghalni nyugi.-nevettem el magam.
-Jó. De biztos jól vagy?-kérdezte nevetve.
-Justin. Jól vagyok.-hajtottam a fejem a vállára.
-Oké. Most már elhiszem.-karolt át.
-De most térjünk vissza amiért jöttem.-ültem vele szembe.
-Rendben.-nézett a nagy barna szemeivel mélyen a szemembe.
-Szóval úgy döntöttem, hogy. Hogy téged választalak. Nem tudom miért de valami nagyon erős köt hozzád. Rossban inkább a barátot látom benned meg azt aki igazán boldoggá tud tenni. Ez az igazság sokat töprengtem, hogy kit válasszak és arra a döntésre jutottam, hogy te vagy a megfelelő ember számomra.-öleltem át.
-Nagyon szeretlek-súgta a fülembe.
-Én is téged.-csordult ki egy könnycsepp a szememből.
-Mi lenne ha most elmennék valahova vagy csinálnánk valamit?-kérdezte.
-Rendben. De mégis mit?
-Van egy ötletem.-fogta meg a kezemet és kirángatott az ágyból.
-De várj előtte átakarok öltözni.-nyöszörögtem.
-Jó. Lányok.-csóválta a fejét.
-Megvársz itt és majd visszajövök vagy elkísérsz?-kérdeztem és az ajtóra mutattam.
-Várj.-sétált el.
-De Justin.-ültem vissza az ágyra. Pár perc múlva ruhákkal a kezében tért vissza.
-Tessék vedd fel ezt.-adta oda.
-Ez meg honnan van?-csodálkoztam.
-Neked vettem.
-Sajnálom de ezt nem fogadhatom el.-nyújtottam vissza.
-Mer?-nézett furán.
-Mert Justin túl sokat költesz rám.
-De te azzal fizeted vissza, hogy itt vagy mellettem és, hogy szeretsz és boldoggá teszel.-nyomott egy puszit a

számra.
-Igazán?-kérdeztem olyan huncut nézéssel.
-Igen.-karolta át a derekamat. Én egy hirtelen mozdulattal megcsókoltam. Utána fogtam a ruhát és a fürdőbe vonultam. Egy kicsit leültem a földre és elgondolkoztam. Mindent végig gondoltam, hogy tényleg ezt akarom és, hogy végig csinálom. Utána míg gondolkodtam Justin rontott be a fürdőbe.
-Nicole. Mi a baj? Megint rosszul vagy?-ült le mellém a földre.
-Nem. Csak elgondolkodtam.-hajtottam le a fejem.
-És mégis min?-hajolt közel.
-Kettőkön. Meg, hogy mi lesz majd velünk.-sóhajtottam.
-Majd minden idővel kiderül. Nem kell ezen gondolkozni. Lesz ahogy lesz. Ezen ne törd magad.-egy puszit lehelt a homlokomra.
-Igazad van. Na akkor kimész fel szeretnék öltözni?-néztem kutyus szemekkel.
-Minek hisz a barátnőm vagy. Nem láthatlak amikor átöltözöl?-a kezeit a derekamra kulcsolta.
-Hahaha. Természetes, hogy nem.-tuszkoltam ki az ajtón.
-Istenem lányok.-mászott ki. Utána megnéztem, hogy milyen ruhát vett nekem ez az eszement ember. Ahogy

jobban megnéztem a ruhát elsápadtam. Ez iszonyatosan gyönyörűen szép volt. Felvettem és eligazítottam a hajam és kinyitottam az ajtót, Justin elképedt.
-Na hogy áll?-fordultam egyet.
-Gyönyörű vagy. De most kivételes.-mosolygott. Justin is eléggé kicsípte magát. Szmokingban volt. Be kell, hogy valljam nagyon sőt kiválón állt neki. Többször kéne neki ilyet hordania.
-Mehetünk.-nyújtotta a karját.
-Persze.-karoltam át. Elsétáltunk egy bálba el is felejtettem, hogy bál lesz biztos akkor mondták amikor Justinnal leléptünk. De akkor ő honnan tudta? Ja hisz ő Justin Bieber. Amikor beléptünk a terembe azt hittem hátast dobok. Olyan

fantasztikus díszítés volt meg a zene is nagyon tetszett.
-Justin te ezt honnan tudtad?-néztem rá csillogó szemekkel.
-Csak tudtam. Na de menjünk táncolni.-fogta meg a kezemet. Elkezdtünk lassúzni. Folyton egymást néztük. Le sem vettük egymásról a tekintetünket. Majd közel hajoltunk egymáshoz és Justin megcsókolt. Ott csókolóztunk a terem közepén. Egy gyönyörű szép számra. Amikor abbahagytuk egymás falását akkor elmentem inni valamit mert már nagyon szomjas voltam. Az egyik Belieber mellettem töltötte a puncsát. Figyeltem, hogy nem a köt belém vagy valami. De semmi. Fura mi van ezekkel? Biztos belenyugodtak, hogy Justin és én elválaszthatatlanok vagyunk. Kár volt elkiabálnom magam. Mögöttem megjelentek azok akik szokásosan belém kötnek.
-Jajj nézzétek ki van?-mondta flegmán.
-Ja éreztem, hogy itt vagy mert eléggé romlott lett a levegő.-jött a következő beszólás.
-Végezetek? Mert már elegem van abból, hogy piszkáltok. Mennyetek mást boldogítani.-fordultam meg de visszarántott.
-Te nekem ne fordíts hátat. Mégis, hogy merészeled ezt?-mondta nagyképűen. Én nekem itt pattant el az agyam. Fogtam a puncsomat és szó szerint az arcába öntöttem. A csaj sokkot kapott csak úgy kapkodta a levegőt, és visítani kezdett ekkor Justin hátulról felkapott és gyorsan kivitt. Amikor már kellő távolságra voltunk akkor lerakott.
-Nicole. Tudod ki volt ez a csaj?-fogta a fejét.
-Nem.-csóváltam a fejem.
-Ő a hajó tulajdonosának a lánya. Ha ezt megtudja, hogy mit csináltál akkor repülsz.-dühöngött.
-Erre a két hétre nem fognak ne aggódj.-sétáltam tovább.
-Téged ennyire hidegen hagy?-haladt velem tovább.
-Justin mindjárt vége a sulinak. És téged mit izgat, hogy kirúgnak vagy sem?-néztem tágra nyílt szemekkel.
-Hát azért mert egyrészt a barátnőm vagy. Másrészt meg fontos vagy nekem.-fogta meg a kezemet.
-Justin most inkább megyek.-hagytam faképnél.
-Nicole. Mi történt? Valami baj van? Mert aki most itt van Nicole az nem az kedves, aranyos, életvidám Nicole akit én megismertem.-jelentette ki. Ránéztem aztán  pedig ott hagytam. Visszamentem a szobámba. Az ágyra kuporodtam. Próbáltam nem arra gondolni, hogy... Nem is gondolok rá nem is mondom ki. Elég bajom van nekem is. Jött egy üzenet a telefonomra. Ki írt? Justin. ,,Nicole mi a baj? Olyan más lettél. Mond el lehet, hogy tudok segíteni. Beszéljük meg. Justin" Nem volt kedvem válaszolni semmihez sem volt kedvem. Olyan lehangolt lettem. Feküdtem az ágyon és a plafont néztem. Olyan rossz senki sem ért meg. Hirtelen kopogtak azt ajtón. Oda sétáltam és kinyitottam Justin volt az.
-Justin most nincs kedvem ehhez?-nyafogva az ágyba dőltem.
-De lesz. És most szépen mindent elmondasz.-ült le mellém.
-Menj el.-dünnyögtem.
-Nem.-vágta rá.
-Hagyjál.-legyintettem.
-Majd ha elmondod, hogy mi  a bajod.-piszkálta a hajamat.
-Justin hagyjál. És jó a hajam mi?-böködtem a kezét.
-ja jó a hajad. Lehet, hogy fodrász leszek.-piszkálta tovább a hajam.
-Ha végeztél el is mehetsz. Szia.-fordultam neki háttal.
-Nicole. Most komolyan mi a baj?-fordított maga felé.
-Semmi.-néztem oldalra.
-Nézz a szemembe.-simított meg az arcom. A szemébe néztem és nem tudtam neki hazudni muszáj volt valakinek elmondanom. És ez a valaki Justin volt.
-Justin tudod.-fojtattam volna de a sírás közbe szólt.
-Ne sírj.-ölelt át.
-De muszáj eddig magamba fojtottam de most már nem bírom.-mondtam a könnyektől fulladozva.
-Jól van. Tudod nekem bármit elmondhatsz.-simogatta a hátamat.
-Teljesen ki vagyok. Még csak most fogtam fel, hogy két hetem van. Ross is Berlinbe utazik és te is mész mert menned kell a rajongóid várnak rád és számítanak is. És én meg egyedül fogok maradni. De nem akarok tudod, hogy mennyire fogtok hiányozni?-nyöszörögtem.
-Nicole. Én mindig itt leszek melletted. Nekem te vagy az életem ha te nem vagy mellettem akkor akkor nem

is tudom, hogy mit tennék.-szorított magához.
-Justin.-szipogtam.
-Igen.-suttogta.
-Szeretlek.-néztem a szemébe.
-Én is téged.-csókolt meg. Justin ahogy megcsókolt éreztem, hogy őszintén szeret. Ekkor már tudtam, hogy ő mindig mellettem marad és, hogy fontos vagyok neki. Megfogott és szépen lassan az ágyon hátra döntött. Ekkor hirtelen kopogtak. Pont most komolyan pont most? Ajjh. Felálltam és kinyitottam.
-Maga Nicole Moor?-kérdezte egy fura ember. Még soha nem láttam.
-Igen én vagyok. De miért?-kicsit megijedtem.
-Csomagja érkezett. Kérem itt írja alá.-nyújtotta a papírt. Szépen alá firkantottam és már távozott is a

fiatalember. Becsuktam az ajtót és az ágyra huppantam a csomaggal együtt.
-Mi van benne?-kérdezte Justin.
-Fogalmam sincs.-ráztam meg. Elkezdtem kibontani. Egy napló volt benne. Biztos anyukám küldte de viszont nem volt hozzá levél. Sem az, hogy honnan postázták. Fura. De nagyon tetszett a napló.
-Napló. Lányoknak való dolog.-mondta.
-Az. Lányoknak való. Legalább ide kiönthetem a szívemet.-nyitottam ki.
-Na ha végeztél a napló nézelődésével akkor csinálunk valamit.-fogott egy párnát és ráhajtotta a fejét. Én még egy darabig a naplóval foglalkoztam majd az éjjeli szekrényemre raktam.
-Végeztem.-néztem Justinra aki már aludt. Jajj istenem mindjárt megeszem. Komolyan mindenki olyan cuki amikor alszik. Próbáltam halk lenni. Lefeküdtem vele szembe és néztem ahogy szundikál. Majd végül az sült ki ebből, hogy bealudtam. Az álmomban egy fiú volt barna haj és ékszín kék szemei voltak. Nagyon helyes volt. Egy tengerparton voltunk és sétálgattunk megfogta a kezemet majd megcsókolt. Ekkor felébredtem. Justin még mindig aludt. Kimásztam az ágyból és a fürdőbe mentem. Megmostam az arcom és utána a tükörbe néztem ott volt a hátam mögött az a gyerek. Ekkor elsikítottam magam. A földre kuporodtam és utána Justin a fürdőbe rontott.
-Mi történt?-kérdezte aggódva.
-Elment?-kérdeztem remegő hangon.
-Ki? Nem is volt itt senki.-nézett értetlenül.
-De láttam itt volt. Egy fiú. Mögöttem állt.-még mindig zaklatott voltam.
-Nicole. Szerintem csak képzelődtél. Nyugi.-ölelt magához.
-De olyan valós volt. Érted mint te.-szorítottam magamhoz.
-Jó.-egy puszit lehelt a hajamba. Még egy darabig ölelkeztünk majd visszamentünk a szobába. Ekkor már nyugodtabb voltam. Ránéztem az órára pont éjfél volt. Úristen holnap meg suli.
-Justin elég későre jár holnap meg suli.-böktem oldalba.
-Jó. Nembaj.-karolt át és egy puszit nyomott az arcomra.
-De egy kicsit baj. Tudod ezen a héten doga hátán doga lesz igaz tanultam de nem akarok holnap kinézni úgy mint egy zombi.-ásítottam.
-Te még akkor is gyönyörű lennél.-csókolgatta a nyakamat. Ekkor kitört rajtam a röhögőgörcs.
-Jó. Kérlek hagyd abba.-fulladoztam a nevetéstől. Még utána jól megcsikizett aztán abbahagyta. Ezt még visszafogja kapni. Megint ránéztem a telefonomra hajnali 2 óra volt. Úristen!
-Mi a baj?-kérdezte.
-Tudod mennyi az idő?! Úristen! Holnap tuti, hogy elalszok órán.-szorítottam egy párnát a fejemhez.
-Nicole. Nyugi. Iszol egy nagy adag kávét aztán kész.-szedte ki a párnát az arcomból.
-Nem szeretem nagyon a kávét. Megszívtad.-dobtam meg párnával.
-Nicole. Most komolyan én szívtam meg? Te nem tudsz majd felkelni.-nézett olyan megmondtam nézéssel.
-Pukkadj meg!-fordítottam hátat neki.
-Jól van bocsánat.-fogta meg a vállamat és hátra rántott és pont az ölébe huppantam. Csak nézni tudtam a nagy szemeit. Elvesztem bennük.
-Ilyenkor mindig arra gondolok, hogy mit nézel annyira rajtam.-simította meg az arcom.
-A szemeidet. Tudod olyan szépek. Mindig elveszek bennük. Egész nap tudtán nézni.-fogtam meg a kezét.
-Akkor én mit mondjak a te gyönyörű ékszín kék szemeidre.-amikor kimondta azt, hogy ékszín kék egyből az a fiú jutott eszembe. -Valami rosszat mondtam?-nézett furán.
-Nem. Nincs semmibaj.-ültem fel.
-De hirtelen elszomorodtál.-hajolt oda hozzám. Ekkor ránéztem és gondolkozásba estem. Justin. Justin Bieber van itt előttem aki szeret és engem akar. Vele akarok lenni sokáig. Végig azon gondolkodtam, hogy eddig mi történt velem és Justinnal. Ez ment végig a fejemben. Majd feleszméltem és hirtelen megcsókoltam. Hátra is huppantunk az ágyon. Vad csókolózásba kezdtünk. Szép lassan  kigomboltam az ingét. Ekkor jött egy üzenet a laptopomra.
-Justin várj egy kicsit.-toltam el magamtól és a laptop elé másztam. El is felejtettem, hogy bekapcsolva hagytam. Egy ismeretlentől érkezett egy videó fájt küldtek. Elindítottam és nem hittem a szememnek. Justin egyből lecsapta a laptopomat.
-Nicole.-kezdett bele.
-Nem Justin. Most menj el.-szedtem össze a a ruháit és nyitottam ki az ajtót.
-Nicole.-szorított a falhoz.
-Justin. Menj el tudod mekkorát csalódtam benned. Soha többet nem akarlak látni.-törölgettem a könnyeimet.
-Nem amíg végig nem hallgatsz.-tűrte el a hajamat.
-Akkor várhatsz!-egy hirtelen mozdulattal ellöktem magamtól és rácsuktam az ajtót.
-Nicole! Nicole nyisd ki az ajtót!-kiabálta Justin. A földre kuporodtam és a sírás tört ki rajtam.
-Nicole kérlek. Beszéljük meg.-mondta már halkabban. Megfogtam a kilincset egy darabig az volt bennem, hogy kinyitom de aztán meggondoltam magam.
-Menj el Justin! Hagyj békén!-kiabáltam zokogva. Majd nem kaptam választ ekkor tudtom, hogy elment. Elmentem lezuhanyoztam és az ágyba feküdtem nem sokat aludtam mivel elég későn feküdtem le és nagyon nem hagyott nyugodni az a videó folyton az járt a fejemben. Fogtam elő vettem a naplómat és írni kezdtem. ,,Kedves Naplóm! Ma nagyon szomorú vagyok mivel akit szerettem csúnyám átvert és ezt most nagyon fáj. Legszívesebben meghalnék. Olyan rossz érzés amikor az a személy akit mindennél jobban szeretsz átver és becsap meg ráadásul ki is akar használni. Úgy, hogy most a szívem romokban áll. Nem tudom, hogy kinek önthetném ki a lelkemet. Mert nincs kedvem senkivel sem beszélni úgy, hogy inkább magamba folyton az lesz a legjobb. Most úgy gondolom, hogy már senkiben sem bízhatok. Azt veszem észre, hogy mindenkiben csalódok. Olyan rossz érzés." Fejeztem be. Próbáltam aludni de nem jártam sok sikerrel meg persze amikor elaludtam volna akkor meg kelni kellett a hülye suli miatt. Felkeltem tök hulla fáradtam egy szemhunyásnyit sem aludtam. Választottam ruhát és ahogy kiléptem az ajtón...

9. rész Döntöttem!

-Ha annyira akarod. Azt akarom kérni, hogy gyere velem majd.-fogta meg a kezeimet.
-Hova?-kérdeztem
-Ahova akarsz csak legyél velem.-csókolt meg. Egy kicsit sokkot kaptam amikor ezt mondta én durvábbra számítottam volna, hogy tölts el velem egy éjszakát vagy valami. De szerencsére nem. Menjek vele?
-Mi a baj olyan lehangolt lettél?-kérdezte.
-Hogy érted, hogy menjek veled?-még mindig nem értettem a kérdést.
-Úgy, hogy maradj mellettem mert nélküled nem tudok élni. Rájöttem, hogy nagy szükségem van rád.-magyarázta.
-Te most lényegében azt akarod, hogy ha vége a sulinak és tartsak veled?
-Igen.-felelte. Nem tudtam erre mit mondani. Igen nem? És ha megint összeveszünk? Vagy olyat követ el?
-Justin. Most egy csomó kérdés merült fel bennem. Mi van ha összekapunk? Vagy megutáljuk egymást még durván 2 hetünk van az alatt bármit történhet.-fogtam meg a fejem.
-Nem. Ne is gondolj ilyenekre. Nem lesz semmibaj.-ölelt át. De bennem még mindig ott volt az ha mégis?
-Most megyek jó?-néztem rá.
-Jó ha menned kell.-felelte.
-Rendben akkor majd még beszélünk. Szia!-csuktam be az ajtót. Az előbb olyan feszült volt a légkör közöttünk Justinnal. Kaptam egy üzit. ,,Sziia Nicole! Nincs kedved egyet beszélgetni már régen voltunk együtt. Na mit szólsz hozzá? Ross". Igaz nem ártana egy jó kis beszélgetés. ,,Persze Rendben hol?Nicole". Vártam egy kicsit mire megjött az üzi. ,,Mondjuk nálam most?" Mivel már elkezdtem visszafelé sétálni a kabinomhoz, úgy, hogy mindjárt ott voltam. Bekopogtam.
-Huh! Ez gyors volt.-nyitotta ki.
-Tudom. ültem le a kanapéra.
-Mi a baj látom, hogy valami nagyon nem hagyj nyugodni.-ült le mellém.
-Hogy te mennyire belelátsz az ember szívébe.-könyököltem a térdemre.
-Na mi a baj?-kérdezte.
-Justin. Kötöttünk egy fogadást és ő nyert és most azt kéri, hogy menjek vele. De attól félek, hogy megint összeveszünk vagy valami akkor mit fogok csinálni?-hadartam le gyorsan.
-Öhh. Megfogtál. Csak annyit tudok mondani, hogy minden okkal történik, és, hogy hallgass a szívedre. Majd az idő eldönti.-mondta.
-Ez mily bölcs volt.-öleltem át.
-Köszönöm.-viszonozta.
-Olyan jó, hogy vagy nekem. Nélküled elvesznék. Tényleg nem is láttalak hol voltatok Párizsban?-kérdeztem.
-Hát én nekem nem nagyon volt kedvem lemenni mert már ezerszer láttam Párizst kívülről tudom, hogy mi hol van meg minden.-mondta unottan.
-Komolyan? Én most voltam először és iszonyatos nagy élmény volt nekem ezt látni. Az a sok minden. Nem tudom elmondani, hogy mennyire jó érzés volt látni őket.-ábrándoztam.
-Örülök, hogy jól szórakoztál.-mosolyodott el.
-Na és mesélj most te. Mit csináltál?-érdeklődtem.
-Semmi érdekeset.-hajolt közelebb.
-Igazán.-vesztem el a tekintetében. Már majdnem megcsókolt amikor észbe kaptam. Eltoltam egy kicsit magamtól.
-Ross. Én Justinnal vagyok most.-hajtottam le a fejem.
-De nem értem miért vagy vele. Hisz annyi fájdalmat okozott.-túrt bele a hajára.
-Mert szeretem.-tördeltem az ujjaimat.
-Igazán? Szerintem csak kényszerből vagy vele.-nézett rám.
-Nem. Nem kényszerből vagyok vele. Azért vagyok vele mert szeretem.
-Nicole.-simította végig a karomat.
-Ross. Mondom.-mondtam nyöszörögve. Igaz nem tagadom, hogy Ross iránt még mindig érzek valamit. De ugyanúgy Justin iránt is. Csak azt nem tudom, hogy melyik az erősebb. Míg én elkalandoztam a gondolataimban Ross kihasználva az alkalmat megcsókolt. Olyan hirtelen ért a dolog. Értitek míg én az életem nagy gondjaimon merengek ők lekap. Eltoltam magamtól.
-Ross. Nem tehetem értsd meg.-suttogtam.
-Szóval megtennéd csak félsz, hogy kiderül.-vetett egy sunyi mosolyt.
-Ne forgasd ki a szavaimat.-mérgelődtem.
-Nem forgatom ki. Tudom, hogy még mindig érzel valamit irántam.-érintette meg az arcomat.
-Honnan veszed ilyen biztosra?-sóhajtottam.
-Csak tudom a nézésedből és a csókodból.-Hajoltunk közel egymáshoz.
-Ross. Mos hagyjuk abba mert még a végén olyat csinálok amit később megbánok.-fordítottam el a fejem. Ekkor a karomnál fogva visszarántott és olyan közel voltunk egymáshoz. Csak néztünk és néztünk. Majdnem bírtam parancsolni az érzéseimnek és megcsókoltam. A szívem úgy zakatolt mint még soha. Elkezdtünk vadul csókolózni. Majd felkapott és bevitt a szobájába. Ott lerakott az ágyra. Elkezdte a nyakamat csókolgatni. Lehúztam róla a pólóját majd ő az farmerdzsekimet. A cipő is lekerült rólunk. A végén amikor leakarta venni a melltartómat akkor megfogtam a kezét.
-Mi baj?-kérdezte.
-Félek.-szorítottam ökölbe a kezemet.
-Ha nem akarod akkor nem muszáj.-ült le mellém.
-Most teljesen össze vagyok zavarodva.-csordult ki egy könnycsepp a szememből. Átölelt.
-Nicole. Előbb utóbb választanod kell nem játszhatsz mindkettőnkkel.-mondta.
-Tudom. De nem tudok egyszerűen nem megy.-kezdtem zokogni.
-Nicole. Hallgass a szívedre. Most az mit súg?-törölgette a könnyeimet.
-A szívem azt súgja, hogy szeretlek mind a kettőtöket. De nem tudok választani.-néztem rá.
-Nicole ha megcsókolsz engem akkor mit érzel? És amikor Justint csókolod meg akkor mit érzel? Erre gondolj.-mondta. Elgondolkoztam egy kicsit lehunytam a szemem és mély lélegzetet vettem és emlékezni kezdtem a csókokra. Pár perc múlva tudtam a választ.
-Döntöttem.-mondtam határozottan.
-Nos?-kérdezte.
-Ross. Úgy döntöttem, hogy majd az idő dönt. Hisz te mondtad idővel minden kiderül.-kezdtem felöltözni.
-Nicole. Sok sikert a döntéshez.-vette fel a pólóját. Mikor felöltöztünk elbúcsúztunk egymástól majd visszamentem a kabinomba. Utána lefürödtem majd ágyba dőltem és elaludtam. Nem sokat aludtam. Egész végig az járt a fejemben, hogy ki mellett fogok kikötni. Majd arra leszek figyelmes, hogy már hajnali 3 van. Úristen ezt most komoly, hogy ennyi az idő? Képtelen vagyok aludni. Fogtam magam felkeltem és a

szekrényem elé másztam majd ruhát választottam. Szórakozni támadt kedvem. Bulizni akarok. Fogtam magam elsétáltam a fedélzetre. Ott pedig bementem az egyik szórakozó helyre. Elég sokan voltak. Éppen Martin Garrix Animals című szám ment imádom. Volt jó sok helyes pasi is. Odamentem a pulthoz és kértem egy koktélt. Egy szempillantás alatt annyi fiú volt körülöttem.
-Sziasztok.-köszöntem.
-Szia. Nincs kedved egyet táncolni.kérdezte az egyik.
-De persze. Amúgy Nicole vagyok.-nyújtottam kezet.
-Én David.-fogott kezet. Elkezdtünk táncolni mire arra lettem figyelmes, hogy Justin jött be. Úristen ha meglát. Nem is tudom mi lesz.
-Bocs David de most mennem kell.-hagytam ott. Próbáltam feltűnés nélkül kijutni a tömegből. De elég nehéz volt meg magassarkúban voltam. Megbotlottam és beleestem egy tök cuki fiú ölébe.
-Szia. Te meg honnan pottyantál ide? Tán a mennyből?-kérdezte. Olyan zavarba jöttem.
-Bocs de mennem kell.-keltem fel. Mentem tovább hátra néztem, hogy hol lehet Justin és amikor visszafordultam, hogy előre nézzek pont bele ütköztem.
-Szia!-akartam lelépni de megfogta a kezemet és visszarántott.
-Tán nem előlem bujkálsz?-nézett.
-Dehogyis.-emeltem fel a hangom.
-Biztos? Mert eddig úgy vettem észre.-rakta keresztbe a karjait.
-Mi lenne ha ezt a beszélgetést holnap folytatnánk?-akartam menni.
-Szerintem beszéljük meg most.-húzott magával.
-De nem akarom.-hátráltam. Erre mögöttem megjelent David.
-Úgy hallottam, hogy a hölgy nem akar távozni.-állt közénk.
-Te meg ki vagy, hogy beleszólj a dolgunkba?-borult ki Justin.
-Ahhoz neked semmi közöd. Megkérlek, hogy hagyd békén Nicolet.-lökte meg Justint.
-Mit jössz nekem.-húzott be neki. David a földre került mindenki minket nézett.
-Justin ne! Menjünk!-tuszkoltam.
-Ezt még megbánod! Seggfej!-kiabált utánunk. Mi gyorsan kirohantunk. A folyóson megállítottam Justint.
-Te normális vagy?!-kiabáltam rá.
-Nicole nincs ehhez kedvem.-akart elmenni de elé álltam.
-Nem most végig hallgatsz!-erre a hátára emelt és elvitt a kabinjába. Ott lerakott az ágyra.
-Tartozol nekem egy vallomással.-amikor ezt a mondatod kimondta megállt bennem az ütő. Egyből az ugrott be, hogy majdnem lefeküdte Rossal.
-Mégis miről?-nyeltem egy nagyot.
-Tudod te pontosan.-jött közel hozzám.
-Nem tudom miről beszélsz.-hajtottam le  fejem.
-Nicole nézz rám!-hajtotta fel a fejem. Lassan a tekintetemet rámeresztettem.
-Igen.-mondtam rettegve.
-Miért mentél el? Tudom, hogy valami nyomja a szívedet és azt is tudom, hogy valamit rejtegetsz előlem.-mondta határozottan. Mennyire belelát a szívembe.
-Öhh...-tördeltem az ujjaimat és egyre idegesebb lettem.
-Nicole.Tudod, hogy nekem bármit elmondhatsz.-ült le mellém.
-Majdnem lefeküdtem Rossal.-böktem ki, és felálltam.
-Hogy mi? Ugye ez csak vicc?-szorította meg a kezemet.
-Justin ez fáj. Engedj el kérlek.-próbáltam kiszabadulni a szorításából.
-Nicole válaszolj a kérdésemre.-szorított meg jobban.
-Igen. De nem történt semmi. Most pedig eressz el! Justin ez fáj.-iszonyatos dühöt láttam a szemében. Egy pillanatig azt hittem, hogy megfog ütni. Elengedte a karomat és egy vázát a földhöz vágott. Majd a földre térdelt. Nem tudtam mit csinálni. Csak néztem.
-Most menj el. Egyedül akarok lenni.-morogta.
-Nem értem miért vagy kiborulva te is lefeküdtél azzal a csajjal.-vágtam a fejéhez. Felállt és odajött hozzám és mélyen a szemebe nézett.
-Most válaszolj őszintén. Kibe vagy szerelmes?-megint ideges lett.
-Nem tudom össze vagyok zavarodva teljesen ezért is mentem el bulizni.
-Hát pedig döntened kell.-emelte fel a hangját.
-Te miért nem tudsz olyan megértő lenni mint Ross. Ő megét engemet eltudta fogadni, hogy össze vagyok zavarodva és tudd várni! De te nem tudsz forró fejű vagy és akaratos!-kiabáltam.
-Ohh igazán akkor válaszd az imádatos Rossodat!-vágta hozzám.
-Jó!-vágtam rá.
-Jó!-vágott vissza.
-Jó!-csordult ki egy könnycsepp a szememből.
-Jó!-fordított hátat.
-Jó!-rohantam ki a szobából. Visszamentem a szobába és sírva az ágyba dőltem. Miért nem ért meg ez olyan nagy kérés? Ross miért értett meg? Vajon ez egy jel, hogy őt válasszam? Nem értek már semmit. Egy kicsit még pityeregtem majd elaludtam. Felébredtem délután 1-kor. Jézusom mennyit aludtam. Nem sok kedvem volt kimozdulni az elmúltak miatt. Letusoltam majd ettem egy kicsit belebújtam egy melegítőbe és tanulni kezdtem. Amikor végeztem a tanulással délután 4 óra lett. Szupii. Teljesen elment az élet kedvem. Felmentem facebookra elég régen voltam. Jött egy csomó üzim mindegyikre válaszoltam meg kb 100 értesítésem volt. Na itt is kb 1 órát tököltem. Kopogtak.
-Szia.-mondtam fáradtan.
-Szia. Mi történt olyan letört vagy?-kérdezte Ross.
-Tegnap elmentem szórakozni és Justin utánam jött majd összeverekedett és utána csúnyán összevesztünk és most teljesen ki vagyok-bőgtem el magam.
-Jól van.-ölelt át.
-De Ross tudod mi fáj a legjobban. Az, hogy amikor elmondtam neki, hogy majdnem lefeküdtünk fel volt háborodva pedig nem is feküdtünk le ő meg igen egy csajjal. Meg egyszerűen nem ért meg.-szipogtam.
-Nicole. Justin nem érdemli meg, hogy szeresd. Látod mit tesz veled?-simogatta a hátamat.
-Ross. De félek, hogy rossz döntést hozok. Érted mi van ha rosszul döntök?-jobban sírtam.
-Nem kell félned. Van időd én bízok benned, hogy jó döntés hozol.-törölgette a könnyeimet.
-Annyira örülök, hogy te mindig tudod, hogy mit kell mondanod. Mindig tudod, hogy hogyan vigasztalj meg.-öleltem át.
-Mert ismerlek és figyelek rád.-suttogta. Annyira jól esnek a szavai örülök, hogy mindig itt van mellettem amikor kell.
-Nicole valamit el kell mondanom.-hajtotta le a fejét.
-Mit?-kérdeztem aggódva.
-Miután véget ér ez a suli nekem Berlinbe kell utaznom.-mondta keseredve.
-Mi miért? Ne menj nem engedem.-szorítottam magamhoz.
-De muszáj jelentkeztem egy zenei suliba és felvettek és Berlinbe kell utaznom.-szorított magához.
-Nem akarom nagyon fogsz hiányozni. Szükségem van rád.-néztem a szemébe.
-De erről álmodtam, hogy azt csináljam mait szeretek. De sajnos áldozatot kell, hogy hozzak érte. A családomat is nagyon ritkán láthatom meg téged is.-simította meg az arcom.
-Annyira fogsz hiányozni.-kerülgetett a sírás.
-De majd tudunk beszélgetni. Chatelni meg webcamerázni.-próbált felvidítani.
-De az teljesen más. Ki fog felvidítani ki lesz itt mellettem ha tanácsra szorulok?-csordult ki egy könnycsepp a szememből.
-Megszakad a szívem ha így látlak. Kérlek ne sírj. Te is nagyon fogsz nekem hiányozni.-öleltük át egymást. Én továbbra is sírtam nem bírtam visszafojtani. Annyira fáj, hogy olyan messze lesz tőlem, hogy nem lesz itt velem. Elképzelni se tudjátok, hogy mennyire fáj. Olyan mintha szíven döftek volna annyira fáj. Nem is tudom mi lesz velem ha Justin is elhagy. Őt is nagyon szeretem. Lehet, hogy jobban ki leszek? Nem is merek belegondolni. Épp elég Ross.
-Szeretlek.-suttogta.
-Én is téged.-mondtam alig hallhatóan. Egy darabig még ölelkeztünk majd elengedtük egymást.
-De még van két hetem. Nézd a jó oldalát.-mondta egy erőltetett mosollyal.
-De az olyan gyorsan elfog menni. Nagyon kevés az az idő.-törtem le.
-Jobb mintha ha holnap kellene utaznom. Ekkor odahajoltam és egy csókot nyomtam a szájára. Ekkor hátra dőltünk és az ágyon feküdtünk majd a plafont kezdtük nézegetni. Ross megfogta a kezemet. Olyan jól eset. Most már eldöntöttem, hogy kit választok teljesen biztos voltam. Az egyiket el kell engednem de a másikat soha nem fogom. Mindig mellettem lesz.
-Most mennem kell. Még van egy kis dolgom majd benézek és holnap lesz egy kis programunk.-nyomtam egy puszit az arcára. Majd elsétáltam Justinhoz. Bekopogtam és ajtót nyitott.
-Beszélhetnénk?-kérdeztem olyan kislányos hangon.
-Miről?-dőlt az ajtófélfának.
-Kettőnkről.-harapdáltam a számat.
-Gyere.-engedett be. Megálltam előtte és mélyen a szemébe néztem.
-Sajnálom. Tudom hibáztam de én is ember vagyok. Neked is voltak botlásaid meg nekem is vannak és még lesznek. De tanultam belőle. És most azért jöttem, hogy elmondjam, hogy döntöttem.-nyeltem egy nagyot.
-Örülök, hogy sikerült döntened. És ha szabad megtudnom kit választottál.-túrt bele a hajába.
-Én úgy döntöttem, hogy...

8. rész Párizs!

Reggel, amikor felkeltem akkor még Justin aludt. Nem akartam felkelteni, mert olyan cukin szundikált.

Halkan kimásztam az ágyból készítettem reggelit majd ruhákkal együtt a fürdőbe mentem. Közben pedig levettem a rögzítőt mert tegnap hallottam, hogy már lelehet venni. Amikor lezuhanyoztam és kiszálltam akkor Justint pillantottam meg. Akkorát sikítottam, hogy szerintem az egész fedélzet hallotta. Szerencsére mindig, amikor kiszállok, akkor magamra tekerek egy törölközőt.

-Te meg mi a jó istent keresel itt? Tudod ez a saját magán szférám! Most azonnal takaródj ki!-tuszkoltam ki az ajtón.

-Befejezted?-kérdezte.

-Majd ha kimentél és engedsz felöltözni. Menj enni ott az asztalon a kaja.-csuktam be az ajtót előtte. Na, végre kiment. Felöltöztem kisminkeltem magam megfésülködtem majd

kimentem.

-Végre végeztél.-feküdt unottan az ágyon.

-Nő vagyok. Nem pasi.-néztem rá flegmán.

-Jól van na.-vágott hozzám egy párnát.

-Na ez mi volt?-förmedtem rá.

-Mi lett volna. Amúgy mit csináljunk?-kérdezte.

-Én már tudom.-vágtam hozzá egy másik párnát.

-Te akartad.-és elkezdtünk párna csatázni. Szuper volt. Komolyan Justin annyira élvezte, meg a párnák mivel tollpárnák voltak szóval mindenütt tollacskák voltak. A végén már úgy nézett ki mint egy csirke. Amikor abba hagytuk akkor én belevetettem magam a toll kupacba. Iszonyatosan jó érzés volt. Mindenhol apró tollpihék szállingóztak. 

-Össze kéne takarítani?-nézett rám.

-Megcsinálod helyettem?-néztem rá kutyus szemekkel.
-Nem.-vágta rá.
-Kösz. Szép kis barát vagy mit ne mondjak.-háborodtam fel.
-Szóval a barátod vagyok. Akkor kérek egy csókot.-húzott magához.
-Justin.-szórtam meg tollakkal.
-Igen.-és tüsszentett egy nagyot. Olyan cuki volt. Ekkor nyomtam egy puszit az arcára.
-Csak puszit kapok?-kérdezte.
-Ha kitakarítasz kapsz többet.-nevettem el magam. Justin erre a mondatomra elkezdte összeszedegetni a tollakat. Én addig az ágyra huppantam. Lecsuktam a szemem és egy kicsit pihentem. Pár perc múlva arra ébredek, hogy Justin az arcomat simogatja.
-Végeztem.-mosolygott. Erre egy puszit nyomtam a szájára.
-Tessék ahogy ígértem-dőltem vissza.
-Csak ennyi?-szomorkodott el.
-Igen. Nem megyünk el valahova? Unatkozok.-keltem fel.
-Hova akarsz menni?-nézett rám.
-Nem tudom. Nincs valami ötleted?
-Mintha azt hallottam volna, hogy ma délután megállunk egy városban. De nem biztos.-mondta.
-Komolyan hol állunk meg? Párizsban? Bár most fogalmam sincs, hogy hol vagyunk vagyis, hogy merre mentünk eddig.-csillant fel a remény a szemeben, hogy az álom városomban fogunk megállni.
-Várj kiderítem.-elővette a telefonját és pötyögött rajta egy kicsit, majd tárcsázott valakit és pár perc múlva lerakta.
-Na?-néztem tágra nyílt szemekkel.
-Elmondom ha adsz egy csókot.-csücsörített. Én erre egy párnával arcon nyomtam.
-Tessék megkaptad a párnától.-röhögtem el magam.
-Ezt most visszakapod.-és elkezdett csikizni.
-Ne! Ne! Segítség! Hagyd abba! Ááá!-sikoltoztam. Erre a szobába berontott Ross. Nagyon szupi volt mi Justinnal ott feküdtünk az ágyon ő meg az ajtóban állt tágra nyílt szemekkel.
-Ross. Te meg mit keresel itt?-kérdeztem.
-Hát kiáltozást hallottam.-felelte.
-Ne aggódj nincs semmibajom csak szórakoztunk Justinnal.-magyaráztam.
-Jó akkor én megyek nem zavarok tovább.-mutatott az ajtaja felé.
-Jó. Akkor majd este beszélünk. Szia!-becsukta az ajtót.
-Justin többet ne csikizz meg.-néztem rá.
-Jól van na. Te meg az arcomba nyomtad a párnát.-nevetett fel.
-Na akkor elmondod, hogy hova megyünk?-néztem rá nagy szemekkel.
-Egy csókért talán de többért biztos.-nevetett kajánul.
-Jó de csak azért mert egyrészt szeretlek másrészt meg megakarom tudni, hogy hova megyünk mert nem birok addig várni.-szorítottam magamhoz egy párnát. Majd adtam neki egy hosszú csókot.
-Most már megmondom. Párizsba megyünk.-erre elkezdtem visongani mint valami örült és átöleltem Justin.
-Ez most komoly? Nem akarom elhinni.-ugrándoztam az ágyon.
-Nyugi! Nicole nyugi!-rántott az ágyra vissza, hogy hagyjam abba az ugrálás.
-De akkor is nem hiszem el, hogy tényleg Párizsba utazunk. Érted mindig is elakartam jutni oda és végre most eljutok. Meg persze ahova még húz a szívem az Koppenhága. Nem tudom de oda is mindig elakartam jutni. Mintha valaki lenne ott aki nagyon fontos nekem. Megkérdeztem a szüleimet de nem élnek ott rokonaink. A családunkból senki sem tartozik oda.-magyaráztam Justinnak.
-Ha véget ér ez a suli akkor ígérem, hogy elviszlek Koppenhágába.-fogta meg a kezemet.
-Komolyan?-öleltem magamhoz.
-Természetesen.-viszonozta.
-Köszönöm.-suttogtam.
-Na de valami kis francia ruhát fel kéne vennem ha már egyszer Franciaországba megyünk.-ugrottam a szekrényem elé és tártam ki az ajtaját.
-Ez most komoly?-mondta nyöszörögve.
-A helyet, hogy itt nyafogsz inkább segíts ruhát választani.-húztam ki az ágyból. De nem bírtam megmozdítani. Hiába mindent csináltam, húztam a karját majd a lábát, próbáltam letolni de semmi. Ekkor beugrott. Megfogtam a fülét és húzni kezdtem.
Áú! Áú! Áú!-kelt fel gyorsan és a szerkény elé húztam.
-Na most figyelsz?-néztem rá.
-Igen.-mondta duzzogva és a fülét simogatta.
-Na akkor szóval mit vegyek fel?-tártam szét a karjaimat. Justin végignézte a ruháimat és 5 perc után

kiválasztott egy ruha összeállítást és a kezembe nyomta majd a fürdőbe tuszkolt.
-Addig ki ne gyere míg fel nem vetted!-csapta be az ajtót. Megnéztem, hogy Justin mit választott. Elég aranyos volt de nem volt franciás de mindegy ő választotta és egész jó ízlése van. Felkaptam magamra és kisminkeltem magam majd fújtam magamra egy kis parfümöt a kedvencemet. Paco Rabanne parfümét imádom ezt az illatot olyan finom és kellemes. Kimentem és forogtam egyet és ránéztem Justin tudjátok olyan nézéssel, hogy na milyen?
-Nagyon csinos vagy.-mosolygott.
-Köszönöm. De ezt csak is neked köszönhetem.-nyomtam egy puszit az arcára.
-Ugye milyen jó ízlésem van? Milyen finom illatod van.-hajolt a nyakamhoz.
-Köszönöm. De most menjünk a fedélzetre.-fogtam meg a kezét és elsétáltunk. Amikor odaértünk az összes Belieber minket bámult. Iszonyatosan kellemetlenül éreztem magam. Azok a szúrós tekintetek.
-Ne is törődj velük majd megszokják.-súgta a fülembe. Bólintottam egyet. Ekkor megérkezett egy olyan program szervezős emberke.
-Mindenki figyeljen! Mind tudjátok, hogy történelemből és földrajzból is elérkeztünk Franciaországhoz, és ennek érdekében a kapitány beleegyezésével elintéztem, hogy könnyebben és szórakoztatóbban tanuljunk ezért megállunk Párizsban. Úgy, hogy mindenki válasszon egy csoportpartnert.-mikor ezt kimondta az a nő mindenki Justint rohanta le. Mindenki azt akarta, hogy őt válassza. Justin pedig határozottan kijelentette, hogy engem választ. Haha azt benéztétek! Odajött hozzám és megfogta a kezemet.
-Köszönöm.-sutyorogtam.
-Ez nem ér mindig azzal az ízléstelen csajjal vagy!-kiabált ránk olyan flegmán az egyik csaj.
-Csak, hogy felvilágosítsalak róla képzeld ezt a ruha összeállítást Justin választotta.-léptem a lány elé. Nem válaszolt semmit csak elballagott a többivel. Utána mindenki kapott egy útikönyvet. Abba benne voltak, hogy hova megyünk miket kell majd csinálnunk stb. Utána leültünk beszélgettünk egymással majd összehívtak mindenkit mert leszállunk a hajóról. Végre! Justin megfogta a kezemet.
-Maradj mellettem Párizs nagy város és ha eltévedsz nehezen fogsz boldogulni.-suttogta.
-Kösz a biztatást.-motyogtam. Az idegen vezető nő elmagyarázta a szabályokat meg, hogy mindig maradjunk együtt.Végre amikor befejezte a dumálást akkor elindultunk. Először a Notre Dame-mi tornyot

néztük meg. Egyszerűen fantasztikus látvány volt. Ez a gótikus templom nemcsak kívülről hanem belülről is csodálatos volt. A többiek nem nagyon élvezték számukra egy átlagos építmény volt. De mint én aki imádja a művészetet valóságos álom volt látni.
-Ugye milyen káprázatos?-kérdezte Justintól.
-Aha. Nagyon szép a díszítése.-mondta unottan.
-Most komolyan téged ennyire nem izgat?-háborodtam fel.
-Nicole. Engem egy ilyen annyira nem tud felizgatni. Értsd meg engem nem ilyenek érdekelnek.-vágta a fejemhez.
-Jó hagyjuk látszik, hogy nem egyforma ízlésünk van.-keseredtem el. Mert fájt amit Justin mondott. Utána ott hagytam és a többiekhez odamentem. Justin utánam jött. Megfogta a kezemet és odébb rántott.
-Most haragszol rám?-húzta fel a szemöldökét.
-Nem.-dünnyögtem.
-Ne hazudj. Látom az arcodon.-vágta rá.
-Menjünk. A többiek is mennek nincs kedvem  lemaradni.-rántottam ki a kezemet a fogásából. Justin jött utánam. Amikor befejeztük a Notre Dame nézését utána a Versailles-i Kastélyt néztük meg. Azt is imádom

olyan csodaszép. Nem érdekel ha Justint nem érdekli az a lényeg, hogy én itt vagyok és, hogy láthatom ezeket. Amikor megnéztük a kastélyt mert nem jártuk végig az egy kicsit hosszú lett volna meg akkor több mint egy napot sétálhatnánk. Hatalmas nagy ez az építmény és nagyon gazdag a díszítése. Nekem nagyon tetszett. Justint elveszettem én mindig a csoporttal haladtam. Biztos valamelyik csajjal cseveg. Vagy többel. Ezután pedig a kedvencemet néztük meg az Eiffel-tornyot. Ez Párizs legszebb építménye, és a legromantikusabb. Amikor felértünk a tetejére Justin hátulról átölelt iszonyatosan jól esett. Azt hittem, hogy megharagudott rám. De nem. Hátrafordultam hozzá és egy csókot nyomtam a szájára nem is lehetne ennél romantikusabb két szerelmes ember csókolózik az Eiffel-torony tetején. Utána átöleltem.
-Hol voltál eddig?-kérdeztem.
-Hoztam neked valamit.-egy rózsát nyújtott át. Jaj, hogy egyem a kis szívét.
-Ezt komolyan nekem hoztad?-fogtam meg.
-Ki másnak. Csak neked csak most.-utána pedig megnéztük a kilátást valami fantasztikus volt. Beláttuk egész Párizst. Egy olyan jó egy fél óra múlva pedig visszamentünk a hajóra. Ajjh! Pedig úgy maradtam volna még bevásárolni sem álltunk meg. Visszaértünk mi Justinnal leléptünk nincs kedvem végig hallgatni az a nőt már így is sokat dumált ma. Elmentünk a szobájába. Ekkor eszembe jutott, hogy már csak két hét és vége a sulinak. De míg itt vagyok kihasználom. Justinnal elkezdtünk Just Dance 2014 játszani mivel megtaláltam a szobájában. A kis szemét nem is mondta, hogy van neki.
-Na figyelj kötünk egy fogadást?-kérdezte.
-Igen.-vágtam rá.
-Jó. Ha legalább 3-szor legyőzöl akkor kérhetsz bármit. De ha én nyerek akkor mondjunk. Mit is kérjek? Megvan. Majd a végén kiderül. Nem mondom meg.-rakta be a CD-t.
-Háromszor hülye vagy! Te napi szinten táncolsz a fellépések miatt. Nem lehetne kettő?-förmedtem rá.
-Jó akkor kettő. De egy puszit kérek.-húzott magához.
-Kezdődik.-indítottam el. Az első szám amire táncoltunk az Ariana Grande The Way. Nem volt nehéz a szám elég húzósak lettek a pontszámok. Az első kört én nyertem 1 ponttal. Justin teljesen kiakadt. Értitek 1 ponttal győztem le! A következő számot közösen választottuk Olly Murs Troublemaker. Amikor végeztünk a számmal azt hittem, hogy meghalok. Olyan gyorsan kellett mozogni Justin egész jól nyomta. Ezt a kört ő nyerte és nem egy ponttal hanem nagyon sokkal.
-Eddig döntetlen. A következő mindent visz.-válogatott számokat.
-Kösz a biztatást. De megfogom nyerni! Bármi áron!-szedtem össze magam.
-Na mi legyen?-kérdezte.
-Kesha C'mon?-néztem rá.
-Jó ha akarod.-indította el. Vettünk egy nagy levegőt és mind a ketten úgy táncoltunk mintha az életünk múlna rajta. Nem volt nehéz a szám de könnyű sem. Amikor a végén kidobta az eredményt nem néztem oda féltem, hogy Justin nyert.
-Nicole.-fogta meg a kezemet. Ekkor ránéztem és azt hittem, hogy hátast dobok.
-Döntetlen?! Ez most komoly?! Ilyen nincs!-dühödtem fel.
-Most akkor nyomunk még egyet?-kérdezte.
-Így is szét táncoltam magam. A semmiért.-vettem egy mély lélegzetet és benyomtam egy számot csak úgy. Christina Aguilera Feel This Moment számra táncoltunk. Kár volt azt választanom azt hittem, hogy nem kell annyit táncolni de rosszul hittem. Nem hiszitek, hogy ki nyert. Teljesen kiakadtam rajta.
-Mi ilyen nincs!-kaptam szívrohamot.
-Dehogyisnem! Én nyertem! Igen!-térdelt le a földre.
-Nem! Nem! Direkt csináltad!-vágtam le a hisztit.
-Nicole fogad el, hogy nyertem!-ölelt át.
-Csesszed meg!-böktem oldalba.
-Kösz. Na akkor ahogy fogadtunk teljesítened kell egy kívánságomat.-örvendezett.
-Mi az?-kérdeztem kétségbe esetten.
-Nem kell kétségbe esned. Nem olyat fogok kérni nyugodj meg.-nevette el magát.
-Jól van na. Én kinézem belőled.-mondtam.
-Igazán?-lépett oda hozzám és mélyen a szemembe nézett. Ekkor hallottam a gondolatit. Milyen piszkos fantáziája van ennek komolyan.
-Justin. Nem lehetne, hogy másra gondolsz? Tudod ez egy kicsit kínos nekem amikor ilyenekre gondolsz.-vetettem egy sunyi mosolyt.
-Nicole! Szállj ki a fejemből!-vörösödött el a feje.
-Jó bocsi meg egy kicsit halkabb is lehetne.-röhögtem.
-Nicole!-kezdett mérges lenni.
-Jó! Jó!-próbáltam a nevetést visszafojtani.
-Kérlek. Hagyd a gondolataimat.-hajolt közel hozzám.
-Rendben.-suttogtam.
-Köszönöm.-mondta halkan.
-Elárulod, hogy mit akarsz kérni?-kérdeztem.
-Ha annyira akarod. Azt akarom kérni, hogy...

7. rész Bosszú vagy mégsem?

Reggel felkeltem, és amikor meglátta, hogy milyen kupit csináltam azt hittem, hogy elájulok. Kimásztam az ágyból és összepakoltam. A pakolás után megittam egy jó nagy bögre kávét. Még mindig úgy éreztem magam mint aki már ezer éve nem aludt. Hát a kávé nem sokat használt mit ne mondjak. Bementem a fürdőbe, és amikor belenéztem a tükörbe azt hittem, hogy kísértetet látok. Olyan brutálisan néztem ki. Hát nem csodálom a tegnapi miatt. Meg amennyi zsepit összeszedtem. Még a titanic-on sem sírtam ennyit. Fogtam egy jó nagy darab vattát és elkezdtem lemosni az arcomat. Mire végeztem már nem éreztem a kezemet. Utána kisminkeltem  magamat és ruhát választottam. Valami jó kis ruhát akarok felvenni ami
tökéletes lesz a bosszúmhoz.
-Áá! Ez tökéletes!-vettem elő egy vörös piros  mintás ruhát. Kerestem hozzá egy magassarkút és kiegészítőket. Leszedtem azt a hülye rögzítőt mert már semmi baja nem volt a lábamnak bár egy kicsit még megvolt dagadva. De nem izgatott. Amikor elkészültem kopogtak. Biztos Justin. Oda tipegtem az ajtóhoz és akkor éreztem, hogy fáj a lában. De semmi nem ronthatja el a bosszúmat.
-Szia!-nyomtam egy csókot a szájára.
-Szia! Na mi volt ilyen fontos?-mért végig a szemével.
-Ne itt beszéljük meg inkább menjünk hozzád át.-karoltam át és elindultunk.
-Ha szabad megjegyeznem nagyon csinos vagy. Igazán jól áll neked a vörös szín.-nyomot egy puszit az arcomra. Legszívesebben képen nyomtam volna de inkább vetettem felé egy hamis mosolyt mintha minden rendben lenne. Amikor megérkeztünk a táskámból kivettem egy kendőt és bekötöttem  Justin szemét.
-Mi ez valami játék?-nevetett fel. Én csak toltam előre, hogy menjen.
-Gyere majd megtudod.-amikor beértünk Justin átkarolt és elkezdett csókolgatni. Én fogtam magam és leültettem egy székre. Utána pedig a táskámból előkotortam egy bilincset és kikötöttem.
-Na jó most tényleg mit fogsz velem csinálni?-nevetett.
-Játszani fogunk.-fogtam a tejszínhabot és a hajára fújtam majd egy kis csoki sziruppal leöntöttem. Most már értem amikor azt mondják, hogy édes a bosszú.
-Nicole! Mit csinálsz? Mi ez?-kezdett ideges lenni. Levetem a kendőt róla és leültem az ágyra pontosan vele szembe.
-Kedves drága Justinom. Hol is kezdjem? Megvan. Először is pokolian jól érzem magam, hogy így láthatlak. Másodszor pedig kérlek beszélj nekem arról a tegnapi lányról.-vetettem rá gúnyos mosolyt. Justin csak szótlanul ült és nézett.
-Milyen lányról beszélsz?-nyelt egy nagyot.
-Várj kérlek szépen mindjárt megmutatom. Direkt a te kedvedért csináltam képet.-mutatta meg neki a bizonyítékot.
-Ez... Erre én nem emlékszek. Mikor volt?-tette sorra fel a kérdéseket.
-Jajj Justin kérlek ne próbálj átverni! Mindent jól tudok. Előttem nem kell megjátszanod magad. Ross mindent elmondott. Ismerem a kis történetedet.-kóstoltam meg róla a tejszínhabot.
-Miért mit mondott? És kérlek engedj el már tisztára ragadok.-kezdte feszegetni a bilincset.
-Pedig így olyan finom vagy. Szó szerint!-nevettem fel.
-Nicole. Kérlek!-próbált kiszabadulni.
-Jajj, hogy elszaladt az idő! Nekem most mennem kell! Csáó!-álltam fel.
-Ne kérlek nem hagyhatsz itt!-esett kétségbe Justin.
-Dehogyisnem!-vettem az irányt az ajtó felé.
-Nicole! Nicole!-kiabált utánam.
-Ja igen elfelejtettem valamit.-fordultam vissza.
-Azt hittem, hogy tényleg itt hagysz.-nyugodott meg. De én nem azért mentem vissza, hogy elengedjem hanem azért, hogy lefotózzam.
-Na de most már tényleg nem fogom ezt a pillanatot elfejteni. Köszi a képet. Jó szórakozást!-hagytam ott és becsuktam az ajtót. Hallottam ahogy utánam kiabál de rá se hederítettem. Éppen visszaértem volna a kabinomhoz amikor iszonyatos görcs kapta el a lábamat. Nem tudtam rá állni. Muszáj volt levennem a cipőt. Nagyon fájt. Hirtelen pont arra jött Ross. Amikor meglátott egyből odajött segíteni.
-Nicole mi a baj?-kérdezte.
-Nagyon fáj a lábam. Nem tudok ráállni.-jöttek a könnyeim. Ross egyből felkapott és vitt az orvosiba.
-Nicolnak nagyon fáj a lába.-rakott az ágyra. Az ápolónő pedig egyből lejegelte. Utána meg bekente és bekötötte.
-De kisasszony hol van a rögzítője?-nézett rám nagy szemekkel.
-Hát levettem.-néztem Ross felé.
-De ilyet nem szabad csinálni.-lett mérges az ápoló.-utána rakott fel egy másikat. Elmondta Rossnak, hogy mit kell majd csinálnia. Szóval ő lesz a segítőm. Vagyis olyan mintha a csicskám lenni. Na jó nem mondok ilyet. Hiszem ő segített nekem. Ross segített felállni és visszakísért a kabinba.
-Köszönöm, hogy segítettél.-mosolyogtam.
-Nincs mit. Jókor voltam jó helyen.-ült le mellém az ágyra.
-Ross be kell valamit vallanom.-fordultam felé és tördeltem az ujjaimat.
-Mit?-kérdezte.
-Igazad volt. Justinnal kapcsolatosan.-csordult ki egy könnycsepp a szememből. Ross nem mondott semmit csak átölelt. Olyan jó érzés volt. Nem azt mondta, hogy ne én meg mondtam, és hogy miért nem hallgattál rám.
-Ne szomorkodj. Nem érdemli meg, hogy miatta ne legyél boldog.-nyugtatott meg Ross.
-Köszönöm, hogy próbálsz felvidítani.-lett egy kicsit jobb a kedvem.
-Na mosolyogj!-kérlelt. Muszáj volt nevetnem mert egyszerűen nem bírtam ki, hogy ne röhögjek amikor kimondta ezt. Ross is elkezdett nevetni.
-Na de most órára kéne menni szerencsére most később kezdik el.-álltam fel instabilan. Utána összepakoltam és Rossal együtt elmentünk órára. Én művészettörténelemre mentem ő pedig föcire. Én kifejezetten élveztem az órát annak ellenére, hogy elég szarul van a lábam. Kicsöngettek. Eszembe jutott, hogy Justin még mindig ott van és segítségért kiáltozik. Vagy mégsem? Kitudja. Bár legalább megtanulta, hogy kivel húzott ujjat. A többi óra elég unalmasan telt. Fizikán komolyan azt hittem, hogy bealszok. Olyan uncsi volt. Nem is tudom, hogy hogyan lehet szeretni azt a tantárgyat. De most komolyan? Órák után vissza battyogtam a kabinomba. Ahogy beléptem Justinnal találtam magam szembe. Kiáltani akartam de befogta a számat és az ajtónak szorított. Nem volt kellemes érzés. Hirtelen olyan félelem terített el. Azt hittem, hogy meg fog verni. Szemtől szembe néztük egymást. Justinnak láttam azt a dühöt a szemében. Nagyon féltem tőle. Nem tudtam, hogy mi a szándéka velem. Próbáltam kiszabadulni de nem engedett el. Már a könnyeim jöttek ekkor végre levette a kezét a számról.
-Kérlek ne bánts.-suttogtam. Justin elsápadt.
-Én nem tudnálak bántani. Mégis honnan vetted, hogy bántani akarlak?-kérdezte.
-Hát azért jöttél nem?-néztem rá.
-Nem.-vágta rá.
-Hát akkor?-néztem kérdőn.
-Bocsánatot akarok kérni.-hajolt közel hozzám.
-Késő bánat.-löktem el magamtól.
-De Nicole. Értsd meg nem tudok nélküled élni. Ha nem láthatlak...-közbe vágtam.
-Akkor mi?-fordultam hozzá. Justin egy hirtelen mozdulattal magához rántott és megcsókolt. Próbáltam ellenkezni de nem tudtam úgy lefogott. Ekkor rátapostam a lábára mire elengedett.
-Most menj el.-mutattam az ajtó felé.
-Nem.-tette a kezeit az arcomra.
-De Justin.-sóhajtottam.
-Kérlek kezdjük újból.
-Nem. Volt egy esélyed de elszúrtad.
-De egy utolsót.
-Ha azt is elszúrod. Justin elegem van abból, hogy folyton mindenkiben csalódok. Érted elegem van.
-De ígérem most nem fogsz.
-Nem tudok neked hinni. Sajnálom.-fordultam el.
-Nicole.-jött elém.
-Justin. Most nem. Különben is honnan tudjam, hogy higgyek neked-e?
-Bíz bennem.-nézett rám.
-De nem tudok. Tudod milyen szarul esett, hogy láttalak azzal a csajjal. Mert azt hittem, hogy komolyan szeretsz. De nem.-megint neki álltam sírni.
-De komolyan szeretlek.-ölelt magához.
-Akkor nem feküdtél volna le azzal a lánnyal.-vágtam a fejéhez.
-Tudod az nap egy kicsit sokat ittam.
-Ez nem magyarázat. Ez a te hibád Justin.-tettem a kezem keresztbe.
-Tudom és már megbántam. De könyörgök adj egy második esélyt.-térdelt le elém. Nem tudtam mit
mondani féltem a csalódástól. Féltem, hogy megint becsapnak. Nem akarok megint szenvedni.
-Justin menj el.-nyitottam ki az ajtót. Justin felállt.
-Tudom, hogy érzel valamit irántam.-csukta be és neki nyomott az ajtónak.
-Justin.-suttogtam. Elkezdett csókolgatni. Megfogtam a kezét, és összekulcsoltuk az ujjainkat. Justin
megfogott és felemelt. Lerakott az ágyra és szép lassan végig simította a karomat.
-Justin most menj el kérlek.-ültem fel.
-Nicole.-tolt vissza az ágyra. Csak ott feküdtem és egy csókot lehelt a nyakamra.
-Justin.-súgtam a fülébe.
-Szeretlek.-nézett rám és olyan őszintén mondta.
-Kérlek menj el.-néztem rá.
-De Nicole. Te is szeretsz. Miért akarod, hogy elmenjek?-kérdezte.
-Honnan veszed ilyen egyértelműen, hogy szeretlek?-húztam fel a szemöldököm.
-Mert érzem. Ahogy rám nézel. Az érintésedből és a csókodból.-fogta meg a kezemet.
-Na jó Justin most menj el kérlek. Most.-álltam fel és bicegtem el az ajtóhoz. Kinyitottam és mutattam, hogy mehet. Justin felállt és vetett egy utolsó pillantást rám utána kiment. Az ajtónak dőltem. Egy nagyot sóhajtottam majd a földre csúsztam. Vajon igaza lehet? Tényleg érzek valamit iránta? Nem az nem lehet. Gonosz volt velem. Most pedig hagyjon békén. Nem tudom, hogy holnap hogyan leszek képes beszélni vele. Meg ott van Ross is. Istenem. Már csak 1 hónap és vége ennek a sulinak. Nem bírom ki addig. Pedig muszáj lesz. Ajhh. Elmentem utána megágyaztam és  nagy nehezen de megfürödtem. Bár már majdnem azon voltam, hogy ott hagyom az egészet. Később ettem egy kicsit. Jött egy üzenet a telefonromra. ,,Látni akarlak. Találkozzunk a fedélzeten. Justin." Egy szép kedves üzenetet válaszoltam: Te hülye vagy? Már pizsiben vagyok. Nem fogok a kedvedért lesétálni a fedélzetre így is fáj a lábam majd még lefutok neked oda.  Persze még mit nem? Majd holnap beszélünk. Jó éjt! Nicole." Justin nem hagyta annyiban a dolgot. ,,Akkor át megyek várj." Most komolyan átakar jönni? Igaz holnap úgy sincs suli mivel hétvége lesz. Igen. Gyorsan felálltam és átöltöztem. Nincs kedvem, hogy pizsiben lásson. Gyors kikaptam valamit a szekrényből. Justin közben pedig megérkezett. Kopogás nélkül bejött. Istenem komolyan legközelebb bezárom az ajtót.

-Kopogni nem szokás?-kérdeztem flegmán.
-Nem.-vágta rá.
-Mi volt ilyen fontos?-a cipőt nem vettem fel mert nem volt kedvem.
-Nicole nem tudok úgy elaludni, hogy meg nem bocsátasz.-fogta meg a kezemet.
-Megvan bocsátva. Mehetsz. Szia.-mosolyogtam rá.
-Tudom, hogy haragszol rám de kérlek bocsáss meg és adj egy új esélyt.-nézett rám nagy szemekkel.
-Túl sokat kérsz Justin.-fordultam el.
-Akkor csak adj egy esélyt.-jött elém.
-Nem megy. Nem tudok benned bízni.-vontam meg a vállam.
-Akkor hagyd, hogy bebizonyítsam.-hajolt közel. De elhajoltam.
-Kérlek ne Justin.-fogtam meg a fejem.
-Nicole. Mond a szemebe, hogy nem szeretsz, és, hogy soha többet nem akarsz látni.-nézett mélyen a szemembe. Nem voltam képes ezt mondani a szemébe mert ez nem igaz. Hallgattam tovább.
-Justin.-nyeltem egy nagyot. Nem mondott semmit megfordult és az ajtó felé vette az irányt. Megfogtam a karját. Visszafordult és rám nézett. Én nekem már potyogtak a könnyeim. Mert tudtam, ha hagyom elmenni akkor lehet, hogy soha többet nem látom.
-Ne menj el.-öleltem át és elkezdtem bőgni. Justin viszonozta az ölelésem.
-Már egy pillanatra azt hittem, hogy nem jelentek semmit számodra.-simította végig a hátamat.
-Dehogyisnem.-néztem rám könnyes szemekkel. Letörölgette a könnyeket az arcomról. Leültünk az ágyra és elkezdtünk beszélgetni. Utána meg egy filmet néztünk. Ráadásul horrorfilmet. Az egyik pillanatban annyira megijedtem, hogy Justin kezét hirtelen megragadtam.
-Minden rendben?-nézett rám.
-Igen. Jól vagyok. Vagyis voltam mostanáig mert ma tuti biztos, hogy nem alszok. Hála neked.-förmedtem rá.
-Bocs. Mondhattad volna, hogy ennyire félsz akkor nem nézünk ilyet.-nevetett fel.
-Mi én félek? Szívd vissza!-háborodtam fel, és elkezdtem ütni egy párnával. Justin próbált védekezni. De olyan dühös lettem, hogy úgy ütöttem, hogy a végén leesett az ágyról. Ijedségemben eldobtam a párnát.
-Úristen! Justin jól vagy?-másztam oda hozzá. Nem válaszolt. Csak feküdt a földön. Elkezdtem egyre jobban kétségbe esni. Nem tudtam mit csinálni. Kiabáltam, hogy Justin kelj fel. De nem. Úristen ugye nincs semmibaja?
-Justin! Justin! Kérlek ébredj fel! Kérlek!-kezdtem el rázni. Már sírni kezdtem majdnem közel hajoltam hozzá, hogy megnézzem, hogy lélegzik-e. Ekkor hirtelen a nyakamnál megragadott és megcsókolt. Úgy megijedtem, hogy azt el nem tudom mondani. Nagyon király volt a földön smárolni. Pedig azt hittem, hogy tényleg valami baja esett. Ezt még visszakapja. Végre amikor befejeztük a csókolózást. Akkor eszembe jutott egy jó kis tréfa. Felálltam és elkezdtem az ágy felé sétálni. Hirtelen a földre rogytam. Hallottam, ahogy Justin odaszalad hozzám, és szólítgat, hogy ébredjek fel. Justin kiment a fürdőbe valamiért gondolom vizet hoz nekem. Én a fürdőszoba ajtó mellé álltam, hogy amikor kijön akkor jól megijesztem. Amikor kilépett az ajtón elé ugrottam, és Justin akkorát ugrott, hogy megcsúszott és a földre zuhant ha láttátok volna az arcát én szétröhögtem magamat.
-Na megijedtél?-fulladoztam a röhögéstől.
-Ezt miért csináltad?-kelt fel a padlóról.
-Most már kvittek vagyunk. Én csak egyenlítettem. Te is a frászt hoztad rám.-dőltem az ajtófélfának.
-De akkor is én nem voltam ilyen kegyetlen veled.-háborodott fel. Erre a mondatára keresztbe tettem a kezem és felhúztam a szemöldököm.
-Tényleg?-néztem rá.
-Na jó.-legyintett egyet és átkarolta a derekamat majd egy puszit nyomott a számra.
-Most mérges vagyok rád.-toltam el magamtól.
-Mert?-nézett rám.
-Csak vicc volt.-böktem oldalba. Justin erre elkezdett csikizni a padlón kötöttünk ki. Én nekem már olyan vörös volt a fejem mint egy paradicsomé. Justin is fulladozott a röhögéstől mert én is csikiztem közben. A földön feküdtünk és a plafont bámultuk. Ránéztem Justinra utána meg ő rám. Végig simította az arcomat utána pedig egy forró csókot nyomott a számra. Utána felültünk az ágyra beszélgettünk majd filmet néztünk Justin pedig közben bealudt. Nem akartam felkelteni mert olyan cukin aludt. Úgy, hogy kikapcsoltam a tévét és odabújtam Justinhoz majd elaludtam.

6. rész Justin vs Ross!

Igen az órák után pedig hatalmas botrány lett. Ahogy kiléptünk a teremből a Belieberek letámadtak minket azzal, hogy miért én vagyok Justin barátnője. A nagy tömegből valahogy kiszabadultam de Justint elvesztettem. Hirtelen egy kar rántott el és egy teremben  találtam magam és az ajtó hangját hallottam ahogy becsukódik. Sötét volt. Nem láttam semmit csak egy alakot de nem tudom, hogy ki. Éreztem, hogy a kezét végig simítja az arcomon. Én hátrálni kezdtem mire azt vettem észre, hogy a falba ütköztem. Istenem most mit tegyek? Csak sóhajtozni tudtam mire az az ismeretlen alak megcsókolt. Én ellöktem magamtól, és próbáltam valamerre menni de elég nehéz volt úgy, hogy nem látok semmit meg ráadásul magassarkúban voltam. Szerencsétlenségemre elestem valamiben és a földre zuhantam. Elég rendesen bevágtam a lábam alig tudtam ráállni.
-Ááá!-szóltam el magam. A földön négy kézláb másztam míg végül a sarokba nem találtam magam. Gyorsan elővettem a telefonomat és világítani kezdtem vele közben pedig nagy nehezen de valahogy felálltam. Hirtelen eszembe jutott, hogy van rajta ilyen lámpa alkalmazás gyors bekapcsoltam és Ross állt előttem. Csak néztem nem jött ki egy szó sem a számon. Még mindig fájt a lábam szentem kiment a bokám. A telefont elvette a kezemből és megcsókolt. Fél lábon állva nagyon király volt smárolni. Ross a végén felvett a karjaiba. Olyan jó érzés volt és az asztalra ültetett. Megfogta a lábamat és levette a cipőt róla. Felszisszentem.
-Bocs.-fogta olyan óvatosan meg a bokámat mintha a világ legtörékenyebb dolgát fogná a kezében. Végig őt néztem egyszerűen nem tudtam levenni róla a szememet. Amikor megvizsgálta a bokámat kijelentette, hogy kiment.
-Most hogyan fogok órára menni?-aggódtam.
-Ez legyen a legkevesebb bajod. Kiment a bokád és téged az izgat, hogy hogyan jutsz el órára?-förmedt rám.
-Jól van na.-duzzogtam. Felvett a karjaiba és elvitt az orvosiba. Amikor beléptünk az ápolónő egyből tudta, hogy mi a baj amikor látta, hogy Ross a karjaiba tart. Olyan jó érzés mint a mesékben amikor eljön érted a szőke herceged és a karjaiban visz. Na ez pont olyan volt. Ross lerakott az ágyra a nővérke bekente valamivel meg bekötözte nem volt valami kellemes érzés. Utána magunkra hagyott.
-Sajnálom. Miattam van ez.-túrt bele a hajába idegesen. Olyan szexi volt. A vállára raktam a kezemet és bólintottam, hogy nincs semmibaj. Egy sunyi mosolyt vetett utána meg egy puszit nyomott volna a számra de elhajoltam.
-Mi a baj?-értetlenkedett.
-Elvileg nekem haragudnom kéne rád. A nyaklánc és a kép miatt.-fordítottam el a fejemet.
-Mi milyen nyaklánc és kép?-húzta fel a szemöldökét.
-Jajj Ross! Ne játszd itt magad! Tudok mindenről. A nyaklánc egy másik lányé volt. A kép pedig.-elővettem a telefonomat és megmutattam neki. Ross falfehér lett.
-Ez honnan van?- lett ideges.
-Nem tudom valaki küldte.-tettem úgy mintha nem izgatna. Ekkor belépett Justin.Egy mosolyt küldtünk egymásnak. Odajött és egy puszit nyomott az arcomra.
-Veled meg mi történt?-kérdezte aggódva.
-Semmi komoly csak kiment a bokám.-legyintettem egyet.
-Semmi komoly?! Úristen és hogy? Mikor? Hol?-bombázott egymás után a kérdésekkel.
-Ross kérlek hagyj most magunkra Justinnal majd máskor folytatjuk.-bólintott egyet és kisétált.
-Na?-tárta szét a karjait. Magamhoz rántottam és megöleltem.
-Ajjh. Te. Mindig muszáj aggódnod.-szorított jobban magához.
-Igen. Mert szeretlek.-tolt el magától és egy forró csókot nyomott a számra. Amikor abbahagytuk nem tudom, hogy miért de már annyira nem is fájt a lábam.
-Justin. Mondanom kell valamit. Tudod, hogy nemsokára vége a sulinak, és akkor az útjaink külön vállnak. Te mész a világot járni én pedig megyek vissza Floridába. De azt akarom mondani, hogy mindig is...-befejeztem volna a mondatom ha nem csókol le. Utána bejött az ápolónő és azt mondta, hogy elmehetek csak felrak a lábamra egy rögzítőt. Amikor végre valahára felrakta akkor felálltam de nem jött össze egyből elvesztettem az egyensúlyomat de Justin elkapott. Örök hála neki!
-Vigyázz.-nevetett fel. Én csak vetettem rá egy gúnyos mosolyt és elköszöntünk utána pedig elmentünk Justin kabinjába. Mire odaértünk komolyan leizzadtam. Nyár volt meg ráadásul ilyen izé is volt a lábamon nagyon király volt. Amikor beléptünk akkor jutott eszembe valami.
-Hogyan fogok fürdeni?-keseredtem el.
-Ha akarod segítek.-vetett egy mosolyt. Én reflexből odacsaptam neki. De nem sokra mentem vele.
-Komolyan ha még egyszer ilyet mondasz nem tudom mit csinálok veled.-kezdtem mérges lenni. Ekkor

elment mögém megfogta a derekamat és egy puszit nyomott a nyakamra.
-Szeretnék neked valamit adni.-súgta a fülembe.
-Mit?-fordultam felé. Ekkor elővett egy kis dobozt. Úristen ugye nem a kezemet akarja megkérni? Még túl fiatal vagyok a házassághoz. Kinyitotta és egy gyönyörű gyűrű volt benne.
-Nicole. Kérlek légy a barátnőm.-nyújtotta felém a kis dobozt. Csak néztem Justinra. Nem tudtam mit mondani. Képtelen lennék most nemet mondani neki. Azzal összetörném a szívét. Még mindig a gyűrűt nézegettem, és a helyet, hogy hazudtam volna Justinnak elmondtam az igazat.
-Justin. Még nem állok készen egy kapcsolatra. Még idő kell, hogy feltudjam dolgozni a dolgokat. Nem akarok addig igent mondani míg teljesen biztos vagyok az egészben. A kettőnk közötti kapcsolatban. Sajnálom de addig nem fogadhatom el a gyűrűt míg viszonozni nem tudom az érzéseidet.-nyújtottam vissza neki a gyűrűt.
-Köszönöm, hogy őszinte voltál hozzá. Rendben tiszteletben tartom a döntésedet addig várok rád. De kérlek a gyűrűt fogadd el. Ez a tied.-kivette a dobozból és felhúzta az ujjamra. Mosolyogtam. Jó érzés volt. Nagyon megkedveltem Justint. Olyan mintha a testvérem lenne. Akit nagyon szeretek.
-Justin kéne mennem.-mutattam az ajtó felé.
-Még maradj kérlek.-nézett kutyus szemekkel.
-Jajj kélek ne nézz így.-jöttem zavarba.
-Mer?-fogta meg a kezemet.
-Mer ilyenkor olyan zavarba tudsz hozni.-pirultam el.
-Olyan aranyos vagy ilyenkor.-simította végig az arcomat. Közeledett.
-Justin ígértél valamit.-suttogtam.
-Tudom de olyan nehéz betartanom. Főleg ha ilyen szemekkel nézel rám. Meg ilyen közel vagy hozzám.-közeledett jobban. Kénytelen voltam megállítani.
-Justin. Ha nem hagyod abba akkor távolság tartó leszek veled.-váltottam komolyra. Már amennyire tudtam.
-Rendben.-fordult el tőlem de hirtelen vissza fordult és lopott egy csókot tőlem. Erre olyan mérges lettem, hogy gyorsan felkaptam egy párnát és elkezdtem ütni vele. Ő meg elvette tőlem és elkapott.
-Justin! Justin!-kiabáltam közben pedig rám jött a röhögő görcs. Elestünk és az ágyra huppantunk. Természetesen és kerültem alulra és Justin pedig rajtam feküdt. Istenem megint közel kerültünk egymáshoz. Justin nézett mintha még nem látott volna engem. Most már olyan közel voltunk egymáshoz, hogy egy ropi sem fért volna el közöttünk. Szólni akartam de nem tudtam. Mintha elment volna a hangom. Justin továbbra is nézett. Ekkor zavarba jöttem. Ő pedig elmosolyodott és egy puszit nyomott az arcomra, és felült. Én is felkeltem. Justin egy kicsit lehangolt volt. Gondoltam valahogy fel kéne vidítani. Ekkor odabújtam hozzá és most én nyomtam egy puszit az arcára. Már mindjárt boldogabb lett.
-Örülök, hogy most jobb lett a kedved.-hajtottam a fejemet a vállára.
-Én meg örülök, hogy törődsz velem.-mosolyodott el.
-Jajj te!-böktem oldalba mire ő elkezdett csikizni. Felsikítottam és kérleltem, hogy hagyja abba. Már a könnyeim jöttek amikor hirtelen valami érzést éreztem. Valami rosszat. Mintha baj közelegne. Ilyet még soha nem éreztem.
-Mi a baj? Olyan fal sápadt lettél. Hozzak vizet? Vagy valamit?-kérdezte.
-Nem, nem kell semmi. Csak rossz érzésem van. Mintha valami baj lenne.-na jó most már tényleg kezdtem rosszul lenni. Felálltam és színes foltokat kezdtem látni majd minden elsötétült. Egy szobában találtam magam és Justin volt ott megkötözve. Csupa vér volt minden körülötte. Oda rohantam hozzá. Elkezdtem sírni. Felhajtotta a fejét és csak annyit tudott mondani, hogy menekülj. Ekkor kinyitottam a szememet és valami nedves volt a fejemen. Meg Justin idegesen ült az ágyon és mintha sírna. Felültem.
-Justin?-bújtam oda hozzá.
-Nicole!-ölelt át  mint még soha. Egyre jobban szorított magához.
-Justin egy kicsit túl szoros.-mondtam alig hallhatóan mivel már nem kaptam levegőt.
-Bocs.-engedett el.
-Köszönöm.-vettem egy nagy levegőt.
-De tudod olyan jó érzés ölelgetni olyat akit szeretsz.-simította végig az arcomat. Megint belekerültünk abba a pillantásba amikor csak nézegetjük egymást. Nem tudom, hogy miért de olyan késztetést éreztem, hogy nyugodtam megcsókolhatom. Közeledtem felé szép lassan de Justin nem bírt várni és magához húzott. Elkezdtünk vadul csókolózni. Amikor Justin elkezdte lehúzni a ruhámat akkor megfogtam a kezét. Tudta, hogy mire utalok, és fel is fogta. Szerencsére. Egy puszit nyomtam a szájára és felálltam. Utána ő is felállt és megfogta a derekamat.
-A biztonság kedvéért foglak ne hogy megint elájulj.-majd magához ölelt.
-Justin amikor elkapott az a rossz érzés és elájultam. Utána téged láttalak. Egy szobában voltál és megvoltál kötözve. Körülötted minden vér volt. Én elkezdtem sírni és odamentem hozzád és azt mondtad, hogy meneküljek. Ugye ez nem egy jel?-néztem rá aggódva.
-Dehogyis! Csak képzelődtél. De azért kérlek máskor ne hozd rám a szívbajt.-csókolt meg.
-De amikor felkeltem te az ágyon sírtál?-húztam fel a szemöldököm.
-Nem. Csak ideges voltam. Nem tudtam, hogy mit csináljak minden olyan hirtelen történt.-túrt bele a hajába.
-De akkor most mi van közöttünk Justin?-néztem rá komolyan.
-Nem tudom. Mert egyik pillanatban azt mondod, hogy még várni akarsz mert még nem vagy belém szerelmes. Most meg smároltunk. Vagyis nem tudom. De azért megpróbálhatnánk. Legalább egy esélyt adj!- nézett rám olyan szemekkel mint nem is tudom de olyan cuki volt.
-Nem tudom. Próbáljuk meg? De nem tudom, hogy készen állok-e egy kapcsolatra.-harapdáltam a számat.
-Csak egy esélyt Nicole! Kérlek!-térdelt le elém. Hosszas gondolkodás után eldöntöttem. Rossal nem akarok lenni mert amit tett velem elég nagy szemétség volt. Justin meg igazán szeret. Úgy, hogy adok neki egy esélyt ha meg nem sikerül akkor leülök vele és beszélem. Biztos megfogja érteni. De remélem, hogy sikerülni fog. Ránéztem Justinra.
-Sajnálom Justin.-hajtottam le a fejemet de egy kicsit megakartam szívatni úgy tettem mintha elutasítanám. Justin felállt. Én ránéztem mosolyogva és amikor rám nézett leesett neki. A nyakába ugrottam és megcsókoltam.
-Ilyet ne csinálj többet.-nézett rám mosolyogva.
-Rendben. Csak egy kicsit szívatni akartalak.-nyomtam egy puszit a szájára.
-Tudod most én vagyok a világ legboldogabb embere.- ölelt magához szorosan.
-De Justin most már tényleg el kell mennem.-de Justin megfogta a kezemet arra utalva, hogy mér maradjak. De mondtam neki, hogy most már tényleg mennem kell. Utána még mondtam neki, hogy este benézek. Búcsúzásként egy hosszú csókkal ajándékoztuk meg egymást. Elsétáltam nagy nehezen a hülye rögzítő miatt Ross kabinjához. Kopogtam. Ross kinyitotta az ajtót.
-Szia!-üdvözöltem.
-Szia gyere be.-kecmeregtem be az ajtón nagy nehezen. Utána leültem az ágyra. Ross is helyet foglalt mellettem.
-Nos akkor most beszélhetünk. Hol is tartottunk?-gondolkodtam.
-Valami képnél.-karolt át. Hirtelen düh kapott el.
-Ja igen a kép. Kérlek beavatnál, hogy ki is az a csaj?-löktem le a kezét a vállamról.
-Az a lány régen a barátnőm volt. Laura. De régen.-fordított maga felé.
-Akkor miért most küldték el?-néztem rá kérdőn.
-Nem tudom. Azt sem tudom, hogy miért neked küldték el.-mondta.
-Ross van egy olyan érzésem, hogy valamit rejtegetsz előlem.-néztem mélyen a szemébe. A gondolatok nem jöttek. Amikor kellet volna. Ilyen nincs!
-Hidd el nem rejteget semmit.-tárta szét a karjait.
-Jó rendben. De azt a tudomásodra adom, hogy soha többet nem akarlak látni!-dühödtem fel és az ajtó felé vettem az irányt. De Ross megfogta a kezemet és magához rántott.
-Ezt most miért mondod?-nézett mélyen a szemembe.
-Mert ez így van.
-Mi de miért? Justin?-kérdezte.
-Ha igazán akarod tudni akkor igen Justin, és tud, hogy összejöttünk. Úgy, hogy felejts el!-rohantam el. Befutottam a kabinba és becsuktam az ajtót.
-Nicole kérlek beszéljünk.-rontott be az ajtón mint valami ideg bajos ember. Basszus elfelejtettem bezárni az ajtót.
-Kimennél kérlek?!-förmedtem rá.
-Nem addig nem amíg meg nem beszéltük ezt.-próbáltam kitolni de meg sem tudtam mozdítani. Klassz.
-Én mondtam ha kell akkor egész este itt leszek.-tette keresztbe a kezét.
-Rendben felőlem maradhatsz. De azt tud, hogy most el kell mennem. Úgy, hogy jó szórakozást.-kaptam fel a táskát és kimentem. De Ross megfogott és visszarántott. Szerencsétlenségemre hátra estem de Ross megfogott.
-Hagyjál békén.-motyogtam.
-Nem.-erre megcsókolt. De ellöktem magamtól és elrohantam. Már amennyire tudtam a hülye lábam miatt. Ross jött utánam. Megfordultam és szinte hozzásimultam olyan közel volt hozzám.
-Békén hagynál! Ha pedig nem sikítani fogok.-fenyegettem meg.
-Felőlem sikíthatsz.-erre a mondatára elkezdtem torkom szakadtából visítani. Befogta gyors a számát és csitítgatott. Na ennyit arról, hogy sikíthatsz. Elkezdtem csapkodni a kezét, hogy már leveheti a számról. Nem akarta levenni ezért bevetettem az ovis módszert szóval megharaptam. Erre ő egy hirtelen mozdulattal elragadta a kezét.
-Magadnak köszönheted.-egy gúnyos mosollyal ott hagytam. De ő nem adta fel ilyen könnyen. Utánam jött.
-Meddig akarsz követni?-néztem rá nagy szemekkel.
-Ha kell életem végéig.
-Ross kérlek ne köves.
-De ha elmondod akkor békén hagylak.-megforgattam a szemeimet és egy hirtelen mozdulattal megragadtam a kezét és egy terembe rántottam be. Fogalmam sem volt, hogy hol voltunk meg egy kicsit sötét is volt. Egy kicsit féltem és megszorítottam a kezét.
-Ross becsaptál és elmondhatatlanul haragszok rád.
-De miért?
-A nyaklánc miatt is.
-De először is a nyaklánc anyukámé volt. Azért adtam neked mert még anno apukám is annak a lánynak adta akit szeretett.
-De akkor a látomásomban miért te voltál?
-Gondolom apukám miatt.
-De Justin is.-fejeztem be volna de közbe vágott.
-Ide figyelj Justin amióta itt van csak ártani akar nekünk.-fogta meg a kezemet.
-De ezt nem akarom elhinni.-ráztam meg a fejemet.
-Nicole. Telebeszélte a fejedet mindennel. Ő nem szeret. Csak kiakar használni. Minden lánnyal ezt csinálja. Higgy nekem.
-De ezt nem hiszem el. Justint én nem ilyennek ismertem meg.-kezdtek jönni a könnyeim.
-Mert megjátssza magát. Elhiteti veled, hogy szeret aztán jól kihasznál.-törölgette a könnyeimet.
-És ezt mégis honnan tudod? Nem is ismered.-vontam kérdőn.
-Dehogyis nem ismerem. És ismerem azokat a lányokat is akiket jó csúnyán megbántott.
-Beszélnem kell vele. Akkor hiszem el ha ezt ő a szemembe mondja.
-Rendben. de vigyázz mert nagyon jól tud hazudni.-kisétáltunk és jobbra mentem Ross pedig balra. El sétáltam Justin kabinjához és pont ekkor meghallottam a hangját úgy, hogy elbújtam és meglestem, hogy mit csinál. Egy lánnyal volt és mit ne mondjak csókolóztak. És az fájt a legjobban, hogy utána bementek a kabinba vagyis Justin vitte be a kezeiben a csajt. Rossnak igaza volt. Justin csak mindenkit kihasznál. Lefotóztam őket, hogy legyen bizonyítékom arra az esetre ha Justin letagadná az egészet.Iszonyatos fájdalmat éreztem. Sírva visszamentem a kabinba. Le kuporodtam a földre és zokogni kezdtem. Dühömben minden ami az utamba került a földhöz vágtam. Először egy vázát majd a párnákat. Végül mindent szétdöntöttem. Leírhatatlan amit most érzek. Fájdalom,keserűség és gyűlölet kavarodik bennem. Soha többet nem fogok senkiben sem bízni. Itt már mindenki egy aljas hazug csaló. Hova keveredtem én? Pedig én tényleg hittem Justinnak. Azt hittem, hogy komolyan szeret de úgy látszik, hogy nem. Még mindig sírtam körülöttem már minden tele volt összegyűrt papírzsepivel. Justinnak dobtam egy üzit. ,,Kedves Justin! Van számodra egy meglepetésem. Holnap gyere a kabinomhoz. Puszii Nicole." Most már csakis a bosszú járt a fejemben. Kitaláltam egy tökéletes bosszút drága Justinunknak. Ledőltem az ágyra mér egy kicsit pityeregtem majd elaludtam.