2. éved. 3. rész (43.fejezet) Én akartam meghalni!

*Nicole szemszöge*

Ott feküdtem és egy szó sem jött ki a számon. Ledöbbentem, és megrekedtem. Fölém hajolt, és alig voltak

köztünk pár centik, lassan felemeltem tekintetem rá.

-Most nem tudod, hogy milyen gonosz leszek veled.-vigyorgott ördögien.

-Már tapasztaltam.-néztem közömbösen szemeibe.

-Oh igazán?-kérdezte felvont szemöldökkel.

-Igen.-vágtam rá.

-Akkor hadd legyek még gonoszabb.-hajolt el tőlem. -Srácok hozzátok!-kiabált Justin. Én csak értetlenül néztem, majd az ajtó nyitódott, és Ryanék hozták be Benjamint megkötözve.

-Mit akartok vele?-riadtam meg, és odaakartam menni de Justin lefogott. -Eressz el!-rángatóztam.

-Készülj a legborzalmasabbra édesem.-súgta fülembe. 

-Mit akartok vele?-estem kétségbe.

-Ne aggódj gyorsak leszünk vele és fájdalom mentesek.-röhögött ördögien. Chaz elővett egy fegyvert, és Benjamin fejéhez szegezte.

-Ne!-kiabáltam és próbáltam kiszabadulni Justin szorításából. Majd hallottam, ahogy a fegyver elsül. Benjamin teste a földre rogyott. -Ne!-üvöltöttem, és csak potyogtak a könnyeim. Kiabáltam, üvöltöttem torkom szakadtából, és már nem láttam semmit a könnyeimtől. Teste élettelen volt, és szemei tágra voltak nyílva. Borzalmas volt így látni. Megölte... Megölte azt akit szerettem. Ezt soha nem fogom neki megbocsájtani! Ha ő megölte, akkor én megölöm őt. Még mindig keservesen sírtam. Justin engedett a szorításán én pedig kaptam az alkalmon és Benjaminhoz futottam. Leguggoltam, és fejét óvatosan az ölembe emeltem. Könnyeim még mindig patakként folytak, végig az arcomon.
-Meg fogom bosszulni a halálodat.-suttogtam. Egy apró csókot leheltem a homlokára, és végig simítottam az arcán.
-Na jó, megvolt az elbúcsúzás.-rángatott fel Bieber, de én reflexből pofon vágtam. A fiúk halkan egy huh ejtettek ki az szájukon.
-Ezt nem fogod megúszni, és tudod mivel fogsz fizetni ezért?!-kiabáltam arcába. -Az életeddel! Ha bosszút akarsz akkor hajra, de tudd, hogy én sem vagyok az a fajta aki hagyja magát. Háborút indítottál ezzel a húzásoddal Bieber, és ha vért akarsz akkor vér lesz. Csak nem az én vérem, hanem a tied! Átkozni fogod ezt a tettedet, mert én addig nem nyugszom míg meg nem öllek. Ezt vedd hadüzenetnek! Mert itt és most elkezdődött a háború, és csak akkor lesz vége, ha egyikünk meghal, aki ez esetben te leszel!-felment bennem teljesen a pumpa szinte ölni tudtam volna a két kezemmel. Ő csak kárörvendően felnevetett.
-Tudod, édesem egy szavamba kerül, és itt és most, golyót repíthetnék a fejedbe! De nem teszem, mert lassú, és fájdalmas kínzást szántam neked.-ragadott karon, és kifele kezdett húzni.
-Eressz el!-kaptam el karját, és a falnak vágtam. Futni kezdtem de nem jártam sikerrel ugyanis utolért, és felkapott, majd az udvarra cipelt. Ott pedig betuszkolt egy kocsiba. A többiek meg hol vannak? Mit csinált velük? Az ajtókat bezárta majd ott hagyott a kocsiban egyedül. Még mindig ki voltam. Hogy tehette ezt? Soha nem gondoltam, volna, hogy képes hideg vérrel ölni. Mi lett azzal a nagy szerelmével, amit irántam érzett? Hiszen annyiszor hajtogatta, hogy én vagyok számára az igazi. Csak így akart megfűzni. Megölte, azt az embert aki fontos volt számomra, és szerettem. Ez alatt az egy év alatt még mindig nem tudtam elfelejteni. Még mindig a szívemben van, és ott él az iránta érzett szerelmem, ami már kezd foszladozni. Annak ellenére, hogy milyen borzalmas dolgokat tett velem, még mindig gondolok rá, még mindig álmodok vele, még mindig érzem a csókjainak ízét, még mindig érzem mámorító illatát. Most is rá gondolok. Miért nem tudom, végleg elfelejteni?! Miért nem vagyok képes kitépni a szívemből? Majd láttam a közeledő csapatot, és megpillantottam Selenát ahogy a kocsi felé tuszkolják. Hirtelen az ajtó nyitódott mellettem és Selt lökték be rajta. Előre Justin és Ryan szállt be.
-Sel?-lepődtem meg.
-Nicole?-ő is csak igen furcsán nézett akárcsak én.
-Jajj megvolt a csajos csevej most pedig mind a ketten kussoljatok.-mordult ránk Justin, és beindították a kocsit. Egy darabig kocsikáztunk majd megálltunk egy nagy raktár épületnél.
-Minek hoztál ide?-kérdeztem flegmán.
-Majd meglátod.-fordult felém majd kacsintott egyet, és Ryannal kiszálltak a kocsiból. Justin az én oldalamra jött Ryan pedig Selenáéra. Megfogtam minket, és a hátukra dobtak. Mind a ketten rugdalóztunk kiabáltunk de mindhiába. Ahogy beértünk a raktárépületbe ami nem is az volt hanem egy sztriptíz bár.
-Én biztos nem fogok itt táncikálni.-mondtam miközben körbenéztem.
-Nem is itt kell hanem egy szobában nekem. Tudod te a VIP részlegen leszel. Vagyis csak én nekem műsorozol.-nem láttam, de tudtam, hogy kaján vigyor van az arcán. Érdekes mert a helyen egy árva lélek

sem volt, és akkor eset le, hogy reggel van. Beértünk egy szobaszerűségbe majd lerakott engem.
-Hol van Sel?-nyeltem nagyot.
-Ryan barátomnál.-vigyorgott, majd pedig helyet foglalt mellettem a piros bőrkanapén. -Mi lenne, ha most megmutatnád, hogy mit tudsz?-mászott rám. Nekem a reakcióm egy pofon volt. -Cica, kezd elegem lenni a visszautasításaidból.-láttam, hogy állkapcsa megfeszül. Hirtelen elkapta a karomat iszonyatos erővel szorította. -Ne várd meg míg elfogy a türelmem, mert nem leszek, hozzád kegyes. Nem tudod, hogy ki vagyok, és, hogy mire vagyok képes.
-Még, hogy nem tudom, hogy ki vagy?!-jöttek elő a könnyeim. -Egy utolsó senkiházi féreg, akinek nincsen szíve, és akár a családját, is hidegvérrel meggyilkolná!-üvöltöttem a képébe. -Mégis mond el nekem, hogy hova tűnt az a Justin aki újra saját maga volt?-itt hangom már jóval halkabb volt. -Mond, hol van Kidrauhl? Te nem ilyen voltál. Hol van az a gyerek aki mindig mosolyog, és nincs a lelkében gyűlölet.-néztem szemeibe.
-Az a gyerek meghalt.-hangja dühvel volt tele.
-Pedig azt a gyereket mindenki szerette. Tudod a Beliebereid nem ebbe a Justinba szerettek bele, hanem Kidrauhlba!-potyogtak a könnyeim. -Csak ahogy az évek teltek ez a gyerek ahogy te mondtad meghalt.-álltam fel. -Soha nem gyűlöltelek ennyire, mint most.-bújtam arcába.
-Oh igazán?-húzta fel a szemöldökét. -Tudod, Nicole drága míg te aludtál, én egy kicsit kutatgattam.-itt a lélegzetem megállt. -És nem is tudod, hogy miket találtam. Találtam, és egy szép kis mappát. Először nem nagyon izgatott, majd amikor kiesett belőle egy rajz annál jobban. Nem tudtam, hogy ilyen jól rajzolsz, és a mappácskádban pedig rengeteg rajzot találtam magamról. Meg találtam köztük kis jegyzeteket is, amik rólam szólnak. Élmény volt őket elolvasni.-vigyorgott ördögien. -Tudom, hogy még mindig szeretsz.-suttogta ajkaimba. -De én sem mondok le rólad.-suttogta ezt már füleimbe. Nem szóltam semmit hanem hátát fordítottam neki. -Na Nicole.-karolt át. -Tudom, hogy te is szeretnéd. Tudom, hogy vágysz rám. Kellek neked.-csókolta meg a nyakamat.
-Justin kérlek.-nyöszörögtem. Morgott egyet majd kiment. Leültem a kanapéra és sírni kezdtem. Mégis, hogy tehette ezt? Még mindig felfoghatatlan számomra az amit Benjaminnal tett. Szemeimből a könnyek már patakként folytak a könnyek. Hiányzol Benjamin nagyon. Miért akar engem kínozni Justin? Miért nem hagyj békén engem? Hirtelen Selena lépett be.
-Nicole mi a baj? Valamit csinált veled?-jött mellém.
-Nem. De reggel amikor felébredtem ott volt, és utána meg megölte Benjamint.-sírtam el magam.
-Annyira sajnálom.-ölelt át.
-De ezt nem fogom annyiban hagyni. Mindent visszafog kapni. De először is meg kell innen szöknünk.-töröltem meg a szemeimet.
-Mégis hogyan?-képedt el.
-Justin úgyis beakar minket majd állítani táncolni, és akkor mi meg leitatjuk őket, mi meg szépen leszökünk.-magyaráztam ki tervemet.

*Justin szemszöge*
Annyit változott ez alat az egy év alatt. Teljesen más lett, a modora, viselkedése, külseje és beszédstílusa. Mintha egy új Nicole lenne. Sokkal érettebb, és szexibb is lett, azt nem tagadom, de akkor is még mindig ott van benne az az apró kis törékeny lány akit megismertem. Emlékszem akkor sem bírt, de most már gyűlöl, vagyis próbálja velem elhitetni. Tudom, hogy még mindig érez valamit irántam, tudom, hogy még mindig vágyik rám, és a csókjaimra, hogy megérintsem, hogy apró puszikkal hintsem be a testét, hogy újra éjszakákat töltsünk. Érzem, hogy még mindig vágyik, rám, és nem vert ki a fejéből. Tudom, érzem, és ezt az érzést semmi sem bizonytalaníthatja el. Mindig is szeretett, és mindig is fog. De azt soha nem bocsájtom meg, neki, hogy így kikosarazott. A lelkembe gázolt, és millió darabokra törte a szívemet. Én az életemet akartam vele összekötni, és ő meg közli velem, hogy csak játszott velem. Soha senki nem volt ilyen kegyetlen velem, az érzéseimet tisztelték, hogy én is másokét. Én soha ilyen nem voltam Nicolellal. Bevallom, hogy én is sokat ártottam neki, de akkor is szerintem azért ezt nem érdemeltem meg. Én őszintén szerettem képes lettem volna érte mindent feladni, ha kell az életemet is odaadtam volna érte. De, mind hiába, hiszen ez az egész számára csak jéták volt, míg számomra a valóságot jelentette. De Nicole mai kijelentésén, hogy Hol van Kidrauhl? Tényleg elgondolkoztam. Mindenki jobban szerette azt az énemet mint a mostanit. De tudjátok nekem nem volt tinédzser korom. Én helyette bent stúdióztam és építettem a karrieremet, míg mások kint lógtak a haverokkal, és játszadoztak, én addig dolgoztam. Új számokat csináltuk, gyakoroltunk a fellépésekre, és most ez a tinédzser korszakom most jött ki. Tombolok, és lázadok. Nem tehetek róla, én is ember vagyok és hibázok. Régen mindig mindenből példamutató, és rendes gyereknek néztem ki. Most meg azt mondják rólam, hogy egy drogos és megtört sztár vagyok. Nem ismerik az életem. Nem tudják, hogy én min mentem keresztül. Csak annyit tudnak amiket leírnak az újságokba, amiből semmi sem igaz, max annyi, hogy Justin Bieber a nevem. A családomon, barátaimon, és a Beliebereimen kívül senki sem tudd rólam semmit. Ők ismerik az én történetemet, ők tudják, hogy én kivagyok igazából, ők nem hisznek a pletykáknak ők nekem hisznek! Ők azok akik igazán szeretnek, és mellettem állnak. Ők az én igazi nagy családom. Ők kiállnak értem, és megvédenek, ők tisztelnek engem, és felnéznek rám. Ilyen emberekért érdemes élni. Gondolkozásomból Ryan barátom zökkentett ki.
-Haver...-ült le mellém. -A csajok most eszeltek ki egy ötletet miszerint lelépnek.-közölte velem az információt.
-Milyen tervet?-kérdeztem meg.
-Hogy mivel este beállítod őket táncolni leakarnak minket itat, hogy elhúzhassanak.-mondta.
-Oh csakhogy ez nm fog összejönni.-vigyorodtam ördögien.
-Miben sántikálsz Bieber?-nézett értetlenül rám Ryan.
-Na figyelj az lesz, hogy beszélek Bradyvel, (pultos csávó) hogy ,,whiskeyt'' adjon a csajoknak ami igazából tea lesz, és elhitetjük a csajokkal, hogy részegek vagyunk, és amikor leakarnak lépni elkapjuk őket.-avattam be tervembe.
-De szerintem a csajok nem olyan hülyék, hogy nem tudják megkülönböztetni a teát és a whiskeyt.-ekkor gondolkoztam egy kicsit.
-Figyel szerintem nem fogják átvizsgálni, csak hozzák és töltik.-hadartam le.
-Jól van haver.-veregetett hátba.


*Nicole szemszöge*
~Este a színpad mögött~
-Én tuti, hogy ilyen ruhában nem megyek ki!-mordultam Justinra.
-Dehogyisnem!-csapott a seggemre. Mivel Texasban vagyunk Justin azt találta ki, hogy öltözzünk falatnyi cowgirl szerkóba.
-Bieber neked teljesen elment az eszed?! Ha én kimegyek és mondjuk van itt egy paparazzi és lekap? Tudod ebből mekkora baj lesz? A karrierem oda a te baromságod miatt!-dühöngött Sel.
-Nyugi nem lesz baj.-karolta át.
-Ne érj hozzám!-kiabált rá.
-Jól van nyugi.-rakta fel a kezét védekezés képen.
-Én nem megyek ki!-viharoztam el. Az öltözőbe mentem és levágódtam a kanapéra. -Mégis kinek képzeli magát, hogy csak így parancsolgat nekünk?! Fúj de utálom!-vágtam a földhöz a kalapom. -Istenem miért nem lehet egy átlag életem?! Miért kellett Bieberrel találkoznom?! A rohadt életbe!-vágtam a földhöz egy poharat.
-Lenyugodtál?-kérdezte Justin az ajtófélfának nekidőlve.
-Rohadtul nem mert az idegeimre mész! Egész nap csak a parancsolgatásodat hallgattam amiből elegem van! Miért nem vagy képes engem békén hagyni? Miért nem vagy képes kiszállni az életemből?! Nem veszed észre, hogy így mind a kettőnknek könnyebb lenne?-emeltem fel a hangomat.
-Először is ne ordítsd mert hallak! Másodszor pedig nem fogom hagyni, hogy boldog légy.-mosolygott ördögien.
-A tűzzel játszol Bieber!-szorítottam ökölbe a kezemet. -A srácok már biztos szóltak, hogy eltűntem, és apám már keress és meg is fog találni!-kiabáltam.
-Azt kétlem.-vigyorgott.
-Tudod mit nem értek? Miért nem hagysz békén? Hiszen nem szeretsz, csak kínozni akarsz. Tudod már eleget szenvedtem eleget kínoztál, ez nem volt neked elég? Nem volt elég, hogy többször is a halálba tuszkoltál? Még meddig akarsz kínozni? Míg meg nem halok?-szemeimből már folytak a könnyek.
-Érezd azt a fájdalmat amit nekem okoztál. Nem tudod, hogy milyen fájdalmas volt az nekem.-láttam, hogy szemei bekönnyeztek. -Padlóra kerültem, ha egyik nap Ryan nem jön be és nem állít le akkor megölöm magam. Nem tudod, te, hogy milyen nehezen dolgoztam fel azt, hogy elhagytál. Hogy elhagyott életem szerelme! Te nem tudod, hogy mit meg nem tettem volna érted. Azt hittem, hogy végre boldog leszek azzal akit tiszta szívemből szeretek, de nem.-gördült végig egy könnycsepp az arcán. -Sajnálom, hogy bántottalak, sajnálom, hogy annyit ártottam neked. Azt is sajnálom, hogy soha nem lehetek Kidrauhl. Ő meghalt, és visszahozni már nem tudom. A régi énem meghalt, pedig amikor velem voltál akkor kezdett újraéledni de te végleg megölted. Végre érezni kezdtem, hogy újra önmagam vagyok. Még a mai napig nem tudtam normálisan feldolgozni. Még mindig szeretlek, és ez ellen nem tudok semmit sem tenni. Gyűlölöm emiatt magam, hogy még mindig szeretlek. Miért nem vagyok képes kitépni a szívemből téged?!-üvöltötte az utolsó mondatát. -Mond miért kínoz még mindig engem a szerelmed?
-Tényleg igazán szeretsz?-léptem elé és szemeibe néztem.
-Igen.-nyelte le könnyeit. Közelebb merészkedtem ajkaihoz és rájuk tapadtam. Azonnal visszacsókolt, és egy szenvedélyes csókot váltottunk. Közben pedig kihúztam a nadrágjából a fegyverét, és lassan elváltunk egymástól.
-Sajnálom Justin de én már így képtelen vagyok élni. Annyi mindent nyeltem le és ezt már nem bírom. Túl sok érzelmet fojtottam el. De tudd, hogy mindig is szerettelek, és amikor kidobtalak a bosszú beszélt belőlem. Utána is szerettelek csak féltem magamnak is bevallani. Féltem ettől a szerelemtől. Féltem nagyon.-emeltem a pisztolyt a fejemhez és lehunytam a szemeimet és egy könnycsepp végig fojt az arcomon, majd meghúztam a ravaszt. Minden elsötétült. Most már tudtam, hogy végleg meghaltam. Lehet, hogy sokak hiányolni fognak de én akartam ezt. Én akartam meghalni.

Sziasztok! Tudom, hogy késtem a résszel amit nagyon sajnálok csak mostanában kevés az időm:( De ne aggódjatok most megpróbálom hamarabb hozni a következőt és ne keseregjetek lehet, hogy most itt egy kicsit értelmetlenül lett vége de a következő részben megtudjátok, hogy miért:)

2. évad. 2. rész (42.fejezet) Texas!

*Nicole szemszöge*

Az a sok tetkó, és aranybarna haj, rózsaszínes telt ajkai, és még nem látott mogyoróbarna szemei. 

-Justin.-suttogtam nevét. Még mindig nem fogtam, fel, hogy ő fekszik itt az ágyamban, és én tegnap lefeküdtem vele. De hogyan került ide? Honnan tudta, hogy nálam lesz buli? Miért pont vele? Miért nem mással? Miért bukkant fel megint? Miért kellett visszajönnie? Miért? Miért? Én jól megvoltam nélküle, boldog voltam, és éltem az életem. Nincs szükségem rá. Nem akarok megint szenvedni. Nem kérek megint belőle. Egy életre elég volt belőle. De ha megnézzük ő is változott. Az arca, és sokkal izmosabb lett, a hasa is sokkal jobban kivan dolgozva. A kezén is a bicepsze nagyobb lett. Drága Nicole Moor most fejezd be a nyálcsorgatást vagy kimegyek és úgy megtéplek, hogy azt öröm lesz nézni! Szólalt meg a belső hangom. Az ágy széléhez húzódtam, és gyors magamra kaptam a bugyimat, és a melltartómat. Ahogy felálltam egy kart éreztem meg a csuklómon, és visszarántott. Pontosan Justinnal voltam szembe.

-Nicole.-simította meg az arcomat.

-Miért jöttél vissza?-szűrtem ki a szavakat fogaim közül.

-Látni szerettelek volna.-húzta mosolyra a száját.

-Én nem. Szóval fogd a cuccod, és takarodj.-akartam felállni, de fordított a helyzetünkön, és én alulra kerültem. 

-Látom, ez alatt az egy év alatt megváltoztál. Hogy is mondjam, jobban nézel ki, és vadabb is lettél, főleg az ágyban.-hajolt nyakamhoz. Végig húzta rajta a száját, és bármennyire is megszerettem volna fojtani a fiút ,élveztem. -Nem semmi voltál az ágyban.-csókolt meg. Nem tudtam nemet mondani, neki igyekeztem de valahogy megfogott megint. Nagy nehezen eltoltam magamtól.

-Menj el!-forrtam a dühtől.

-Tudom, hogy azt akarod, hogy maradjak. Látom a szemedben.-ekkor lefagytam. -Nem csak engem csapsz be ezzel, hogy letagadod, hogy még mindig érzel valamit irántam, hanem magadat is.-vigyorgott önelégülten. 

-Nem csapok be senkit. Nem érzek irántad semmit, ezért is küldtelek, el a francba.-húztam mosolyra a számat. -Fogadd el Bieber, egy csaj kidobott mert nem kellettél neki! Igen nem mindenkinek kellesz. Tudod attól még, hogy jól nézel ki az nem is azt jelenti, hogy kellesz valakinek egy menetnél tovább.-tudtam, hogy most sarokba szorítottam.

-Tegnap nem ezt mondtad.-még mindig mosolygott. -Végig amikor együtt voltunk, a fülembe súgtad, hogy...-hajolt fülemhez. -Kívánlak Justin. Szeretlek Justin. Érezni akarlak.-suttogta fülembe. A hangjától felállt a szőr a hátamon. -Olyan csábító voltál, és nem bírtam megállni, hogy ne érjek hozzád. Annyira kívántalak, és te sem ellenkeztél. Nagyon élveztem az estét.-nyalta meg a fülemet. -Eléggé merész is voltál ami még jobban fokozta a helyzetet.-csókolt meg. Miért csinálja ezt velem? 

-Elég!-löktem le magamról. Felpattantam, és idegesen felé pillantottam. -Miért jöttél valójában? Ha szexre kellettem akkor megvolt, szia, mehetsz is. Ha meg nem akkor mégis miért? Ha?-egyre idegesebb lettem.

-Érted jöttem.-lépett elém, és a falnak szorított. -Velem fogsz jönni.-ekkor muszáj volt felnevetnem.

-Nem megyek én veled sehova. Bieber, menj keress más csajt. Én boldog vagyok itt. Úgy, hogy fogd magad, és húzz el a francba!-köptem le.

-Ezt nem kellett volna.-kapta el a hajamat és az ágyra dobott. 

-Most mit fogsz csinálni? Megerőszakolsz? Hajrá! Tudod elég sokan vannak a házban és ha neki állok sikítozni vagy netán egy golyót kapsz a fejedbe ne csodálkozz.-mordultam rá.

-Igen nagy lett a szád, de mindjárt megoldjuk.-kapta el a karomat és fürdőbe rángatott. 

-Mégis mit akarsz csinálni?-riadtam meg.

-Majd meglátod.-zárta be az ajtót. 

-Justin, ne húzd ki a gyufát.-néztem rá szúrósan.

-Oh tudtam, hogy nem itt lesz.-nyitotta ki az ajtót majd kiment, és rám zárta. Majd pedig visszajött egy kötéllel(?) a kezében. Majd pedig nekem esett. Kapálóztam próbáltam megütni valahol de nem nagyon sikerül, és megkötözött. Kivitt majd az ágyra dobott. A szám be volt kötözve, és menekülni sehogy sem tudtam. Segítséget sem tudtam sehogy hívni. Justin felöltözött majd pedig felkapott. -Ne aggódj. Mivel nem jössz magadtól. Én viszlek, akaratod ellenére.-kivitt az erkélyre, és megpillantottam Ryant. Justin egy könnyed mozdulattal ledobott, majd Ryan pedig elkapott. Berakott a kocsiba majd Justin is beszállt.

-Mit akarsz vele?-nézett Ryan Justinra.

-Megtartani akarom.-vigyorgott.

-Minek?-nézett rá kérdőn.

-Otthoni szórakozásra.-ekkor a torkom összeszorult. Elkezdtem összevissza mocorogni és rugdalózni. -Cica maradj nyugton.-de én csak azért sem maradtam nyugton majd Justin hátrajött hozzám, és az ölébe vett. Lehúzta a számról a kendőt, és én kiabálni kezdtem mint az őrült.

-Eresszetek el! Most!-mint valami hisztérikus úgy viselkedtem. -Eresszetek el!-ordítottam tovább.

-Cica maradj csöndben.-fogta be a számat de én megharaptam a kezét. -Ááá!-kapta el kezét a számról. -Ne húzd ki a gyufát mert csúnyán jársz.-kötözte be a számat majd pedig átkarolt, és így mentünk tovább. Leparkoltunk egy nagy ház előtt ami valószínűleg Justin háza. Bementünk majd Justin felvitt az emeltre és eloldozott. Elém dobott ruhákat és mondta, hogy öltözzek fel.

-Hova akarsz menni?-nyeltem nagyot.

-Los Angeles.-mondta higgadtan. Justin bement a fürdőbe én meg kaptam magam az alkalmon, és futni kezdtem. Lent Ryannal futottam össze aki ivott, én meg futottam tovább.

-Nicole!-jöttek utánam. Futottam ahogy bírtam. Beültem a kocsiba, és ezek a marhák bent hagyták a kulcsot. Elindítottam, és hazamentem. Ennyire hülyék nem lehetnek. Otthon amikor beértem a házba, hát nem kicsit hidaltam le. Elég nagy kupi volt. A medencében megtaláltam a srácokat, de Chris meg a fán volt. 

-Ébresztő!-kiabáltam. Mindenki felkapta a fejét. Odamentem Benjaminhoz, és látta, hogy baj van, szóval odébb mentünk.

-Mi történt?-kérdezte kómás fejjel.

-Justin, is tegnap itt volt a partyn, és tudod full részegek voltunk, és reggel mellette ébredtem fel. Elakar vinni Los Angelesbe.-karoltam át magam.

-Mi?-akadt ki.

-Szóval amelyen gyorsan csak lehet, el kell húznunk innen.-néztem rá idegesen.

-Srácok szedjétek össze magatokat!-kiabált Benjamin. -Útnak indulunk.-mondta.

-Mi de mi lesz a sulival?-képedtem el.

-Az a legkevesebb.-legyintett. A srácok összeszedték magukat. Én addig felmentem összepakolni, pár cuccot. Fogalmam sincs, hogy hova akar menni. Hirtelen Benjamin nyitott be.

-Hova akarsz menni?-néztem rá.

-Texas.

-Ez most komoly? Le viszel a tanyára?-képedtem el.

-Senkinek sem árt egy kis vidéki levegő. Szóval olyan rucikat csomagolj.-kacsintott majd kiment. Én egy bőröndre való ruhát csomagoltam, és egy kisebb táskába a fontosabb dolgokat. Gyors átöltöztem. magamra kaptam egy kockás inget amit megkötöttem így a hasam közepéig ért és hozzávágtam egy rövid farmernacit majd egy övet, és magamra kaptam a western csizmámat, meg persze a fejemre a kalap. Lementünk, és elmentünk a többiekhez és összecuccoltunk. 15 óra és 32 perc kocsikázás után azt hittem, hogy nem fogom érezni a seggemet ha nem szállok ki ebből a kocsiból.
-Megérkeztünk.-parkolt le Benjamin.
-Végre.-szinte ki ugrottam a kocsiból. -Srácok nem érzem a seggem!-kiáltottam el magam. Ezen csak nevettek.
-Én a lábamat nem.-szállt ki Tobias.
-Jajj ne nyafogjatok egy kis kocsikázástól.-szállt ki Benjamin.
-Fogd be!-mordultam rá.
-Oké.-rakta fel a kezét védekezés képen.
-Inkább pakoljunk ki.-ment a csomagtartóhoz Ross.
-Szerintem is.-jött mellém Lucy.
-Hol van Chris?-néztem a srácokra. Mindenki egy kérdő pillantást küldött felém. Odamentem a kocsihoz és akkor vettem észre, hogy bealudt. Odahajoltam füléhez.
-CHRIS PUCKERMAN AZONNAL KELJ FEL!-ordítottam.
-Mit történt?-riadt fel.
-Semmi csak megérkeztünk.-vigyorogtam.
-Haha.-vágott durcis fejet. Amikor kiszedtük a csomagjainkat rápillantottam a házra. Nekem elnyerte a tetszésemet nagyon bejön. Meg Texast is imádom. Felis hívom Sellt. Lehet, hogy itthon van.
-Hali csajszi.-szóltam bele mosolyogva.
-Szia.
-Hol vagy?
-Én most? Nemsokára megyek haza Texasba.
-Szuper. Tudod, most mi is itt vagyunk a srácokkal. Örülnék ha összefutnánk.
-De miért vagytok Texasban?
-Hosszú. Ha találkozunk elmondom. De annyi, hogy Justin miatt. De nem is bánom. Még sosem voltam itt, és nagyon tetszik a környék.
-Örülök neki. De most már le kell tennem.
-Szia.
-Szia.-ezzel pedig kinyomta. Bementünk a házba és nem hittem a szememnek.

Előszoba

Konyha

Nappali

Szobám

Fürdőszoba

Iroda

Hátsókert

Hát nem kicsit esett le az állam amikor körbe néztünk.
-Benjamin vannak itt lovak is?-néztem felé.
-Persze.-mosolygott.
-Akkor szerintem, én kipakolok és megyek is. Eljönnél velem?-néztem rá boci szemekkel.
-Menjetek romantikázni, mi megleszünk.-karolt belénk Chris. Ekkor mind a ketten olyan fejet, vágtunk, hogy mostfogdbeChris. -Jól van na.-ment fel az emeletre. Én is felmentem a szobámba és kipakoltam.
-Nicole.-dugta be a fejét Lucy.
-Mondjad.-pakolásztam, majd pedig az egyik könyvem beesett az asztal alá.
-Szerinted lehet köztünk valami Rossal?
-MI?-vágtam be a fejem. -Ezt, hogy érted?-dörzsöltem meg a fejem és felé fordultam.
-Hát, hogy szerinted Ross érez valamit irántam? Vagyis köztünk lehetne több barátságnál?-játszadozott a hajával.
-Hát nem tudom. Bocs nem vagyok jövendő mondó. Ez egy kicsit sokkon ért.-röhögtem. -Miért neked bejön Ross?-néztem rá kérdőn.
-Aha. Szerintem tök jól néz ki.-ábrándozott.
-Úgy látszik lőttek a lovaglásomnak.-ráztam a fejem.
-Miért?
-Mert magammal kell vinnem Christ és Tobiast is, hogy kettesben legyetek.
-Nem muszáj.-vigyorgott. -Elég ha hátraküldjük őket a hátsókertbe, mi meg Rossal itt leszünk a házba.-ez nem is olyan rossz ötlet.
-Szerinted így jó leszek lovagolni?-álltam fel.
-Van egy sejtésem, hogy te nem is lovagolni akarsz, igazából csak kettesben lenni Benjaminnal.-vigyorodott el.
-Barátok vagyunk.-dobtam meg egy párnával.
-Aha.-röhögött fel. Még el pakoltam pár dolgot és indultam lefele Lucyval. -Na akkor én szólok a srácoknak.-ő csak bólintott. -Tobias, Chris.-szóltam nekik. Benjamin pont Rossal beszélgetett szuper.
-Mi az?-kérdezte Chris.
-Figyeljetek. Lesz egy kis feladatotok. Lucyt és Rosst hagyjátok kettesben. Ti menjetek ki a hátsó kertben, és legyetek ott. De őket hagyjátok.-mondtam határozottan.
-Mi Lucynak tetszik Ross?-képedt el Tobias.
-Igen.-mosolyogtam.
-Hát nem tudom, hogy mennyire fog ez összejönni.-vakarta tarkóját Chris.
-Mert?-néztem rá kérdőn.
-Mert tegnap is Ross eléggé nyomult rád. És láttam, hogy elcsattant pár csók is köztetek.
-Mi?-ugrott két oktávval feljebb a hangom. -Tudod mit nem izgat. Hagyjátok őket békén csak ennyit kérek.-hagytam őket ott.
-Benjamin megyünk?-léptem oda hozzá.
-Persze.-küldött felém egy mosolyt.
-Hova mentek?-nézett rám kérdőn Ross.
-Lovagolni.-mosolyogtam majd pedig az istállóba mentünk.
-Melyik lovat szeretnéd?-mosolygott.
-Feketét akarok.-haraptam alsó ajkamba.
-Akkor ez esetben Amont ajánlom.-nyergelte fel nekem. Amikor ő is választott lovat kimentünk lovagolni a birtokra.
-Benjamin nektek mióta van itt birtokotok?-haladtunk lassan.
-Ohh ez igazából úgymond nem a miénk, hanem a szüleim vásárolták meg. Mi csak leszoktunk idejönni hétvégente.-mosolygott.
-Akkor azért vagy mindig olyan elfoglalt.-kuncogtam.
-Szeretek itt lenni. Van egy kedvenc helyem. Nem messze van innen. Ha akarod megmutatom.
-Rendben.-mosolyogtam. Egy darabig vágtáztunk majd erdőbe értünk. Már leszálltunk a lóról, mert szét ültem a seggem és így, gyalogoltunk. Hamarosan egy gyönyörű helyre érkeztünk. Nem hittem a szememnek. A hely

káprázatos volt. Megértem, hogy miért ez Benjamin kedvenc helye. A lovakat kikötöttük, hogy nehogy elmenjenek, és leültünk.
-Gyönyörű ez a hely.-néztem körbe.
-Ha idejövök mindig megnyugszok. A víz csobogása olyan nyugtató.-terült el a fűben.
-Meghiszem.-álltam fel, majd kibújtam a csizmámból, és levettem a kalapom is, melléjük raktam a telefonom.
-Mit csinálsz?-ült fel.
-Megnézem milyen a víz.-sétáltam a vízhez majd lassan beledugtam a lábam. Nem volt olyan hideg szóval belementem.
-Vigyázz mert hamar mélyül!-kiáltott utánam.
-Oh, nyugi!-sétáltam beljebb. Hirtelen nem éreztem magam alatt talajt és azt vettem, észre, hogy elmerülök.  Nagyon megijedtem, és pánikot kaptam. Hallottam, Benjamin utánam kiabál. Majd pedig egy kart éreztem meg a derekamnál, ami a felszín felé húzott. Ahogy a felszínre értünk, levegőért kapkodtam.
-Jól vagy?-kérdezte.
-Persze.-még mindig lihegtem.
-Én megmondtam.-nézett rám. Megforgattam a szemeimet és kiúsztunk. Leültünk, és csak néztük a táját.
-De tényleg jól vagy? Nem is tudod, hogy megrémültem, amikor hirtelen eltűntél a látókörömből.-pillantott rám aggódóan.
-Jól vagyok.-küldtem felé egy mosolyt. Majd pedig megölelt. Nagyon jól esett.
-Annyira megijedtem.-súgta fülembe.
-De élek.-kuncogtam. Majd pedig elváltunk egymástól de csak egy kicsit. Egymás szemébe meredtünk, és vártuk a másik lépését. Végül a köztünk lévő távolságot Benjamin törte meg azzal, hogy ajkaimra tapadt. Bevallom nem volt ellenemre, és nagyon is élveztem. Egyszerre mozgott a szánk, és valami megmozdult bennem. Levegőhiány miatt elváltunk. Mind a kettőnknek egy mosoly csúszott a szájára. Ezt a csodás pillanatot a telefonom, hangja zavarta meg. Ismeretlen szám volt, és felvettem.
-Hello, baby. Készülődj mert nemsokára érted megyek.-hallottam meg Justin hangját.
-Kereshetsz, mert úgysem találsz meg.
-Dehogyisnem. Nem ismersz eléggé, cica.-röhögött.
-Dehogyisnem. Egy undorító féreg vagy.-nyomtam ki.
-Bieber?-kérdezte Benjamin.
-Igen.-nyeltem nagyot.
-Menjünk vissza, gyere.-fogta meg a kezemet. Ujjainkat összekulcsoltuk. Én felkaptam a cuccom, és visszaültünk a lovakra majd a házhoz vágtáztunk.
-Ti meg hol jártatok?-mért végig Chris.
-Fürödtünk egy kicsit.-röhögtük el magunkat Benjaminnal.
-Szerintem meg, volt ott más is.-kuncogott Tobias.
-Honnan veszed?-néztem kérdőn.
-Összekulcsolt ujjak.-vágta rá Chris. Hirtelen a kezünkre néztünk és egyből elengedtük. Az arcom tiszta vörös lett érzem. -Moor te zavarban vagy?-képedt el Chris.
-Dehogyis.-kaptam a fejemre a kalapom.
-Dehogyisnem!-vette le. -Nicole Moor zavarba jött.-röhögött.
-Chris.-kaptam ki a kezéből a kalapom, majd a szobámba siettem. A fürdőmbe mentem, és megálltam a tükör előtt. Ajkamat megérintettem, és a csókra visszagondoltam, és ajkamba haraptam. Kimentem és előkerestem egy laza szettet és gyors lezuhanyoztam. Magamra kaptam amit előbb kiválasztottam. Megigazítottam a hajam, és feldobtam egy nagyon alap sminket. Ami alapozó, és szempillaspirálból állt. Lementem a többiekhez akik kint voltak. Látom, hogy Ross és Lucy elég rendesen összemelegedtek. Én kivettem a hűtőből a narancslevet majd töltöttem magamnak, amit el is fogyasztottam. Éreztem, hogy két kar fonódik a derekamra, és fejét a vállamon pihentette.
-Én is kapok?-súgta fülembe.
-Nem is tudom.-fordultam vele szembe.
-Na.-simította meg az arcomat.
-Hát...-húztam mosolyra a számat.
-Megmentettelek.-érintettük, össze homlokunkat. Majd pedig ajkainak este. Kezemet felvezettem a nyakába ő pedig továbbra is a derekamon tartotta.
-Mit látnak szemeim?-egyből elváltunk egymástól, és Chrissel találkozott a tekintetünk.
-Ez nem az...-vágott szavamba.
-Jól láttam. És szólni emberek luxus?-vigyorgott.
-Te! A frászt hoztad ránk.-röhögött Benjamin.
-Különben annyira lehet, látni, hogy izzik köztetek a levegő.-vigyorgott sunyin.
-Nem is.-ültünk le.
-Dehogyisnem.-kezdett el enni egy almát.
-Most már tudod.-fogtuk meg egymás kezét Benjaminnal.
-Ugye nem itt fogtok turbékolni.-röhögött Chris Benjaminnal együtt.
-Haha.-forgattam meg a szemeimet. -Ja szerintem, holnap benéz, hozzánk Selena.-ekkor Benjamin, meglepődött.
-Minek?-hangja súrolta a flegmaság szintjét.
-Mert a barátnőm és szeretném látni.-néztem szemeibe.
-Oh ez jó lesz.-csillogott Chris szeme. -Az első konfliktus.
-De arra nem gondoltál, hogy egyesek nem kívánják látni.-húzta fel a szemöldökét.
-Van egy kis baj édesem.-hangom gúnyosra váltott.
-Mégis mi?
-Az, hogy mások véleménye nem érdekel.-hagytam ott. Felmentem a szobámba, és előkerestem a naplóm. Már alig van benne hely, de sebaj vettem egy másikat. Basszus el is felejtettem, hogy anyuéknak kéne szólni, hogy eljöttünk otthonról. Előkaptam a telefonom, és aput tárcsáztam.
-Szia kincsem.-szólt bele.
-Szia apa. Csak azért hívlak, hogy megmondjam, nem vagyok otthon.
-Mégis hol vagy?-lepődött meg.
-Texasban.
-HOL?-akadt ki.
-Texas.
-De mégis miért?
-Justin.-halkultam el.
-Visszajött megint?
-Igen, és elakart vinni. Majdnem sikerült is neki, de megszöktem.
-Egyedül vagy ott?
-Nem a srácokkal és Lucyval vagyok itt, szóval nem kell féltened. Csak szólni akartam.
-Kicsim, és mi lesz a sulival?
-Most hiányzok két hetet, elmegyek az orvoshoz kérek tőle igazolást. Apa most ez legyen a legkisebb bajod. Ha ott maradok ugyanúgy próbálkozna.
-Jól van. De nagyon vigyázz magadra. És remélem nem tartottál bulit.
-Oh apa alig hallak, halo, halo?-nyomtam ki. Huh ez meleg helyzet volt. Lementem a többiekhez, és elég jól elbeszélgettük, meg medencéztünk is. Elég későre járt már szóval elbúcsúztam a többiektől, és felmentem a szobámba. Letusoltam, majd belebújtam a pizsimbe és megpillantottam, az ágyon a naplóm. Jé hiszen írni akartam bele! Fogtam egy tollat a kezembe és leültem. ,,Kedves Naplóm! Most jelenleg Texasban tartózkodom a barátaimmal, és remekül érzem magam. Nagyon megtetszett ez a hely. Itt minden olyan nyugodt nem úgy, mint Floridában. A levegő is tisztább. Ma Benjaminnal voltunk kint lovagolni, és igaz majdnem megfulladtam, de ő kimentett, és utána meg csókolóztunk amit valljunk be nagyon élveztem. Lucy és Ross is kezdenek egymásra hangolódni aminek örülök, mert megérdemelnék, hogy boldogok legyenek. Most minden egyenesbe jött, csak egy probléma van amit, úgy hívnak, hogy Justin Bieber. Újra felbukkant az életembe, és okát azt nem tudom. Eddig minden olyan jól alakult talán túl tökéletesen, és most ezt kapom. Hát köszönöm! Rohadtul!" Becsuktam majd elrejtettem a fiókba és elővettem a mappám. Előkaptam egy lapot, és rajzolni kezdtem. Fél óra rajzolgatás után kész lettem. Már megint ő jár a fejemben. Már megint ő rá gondolok, aki annyit ártott nekem. Valami van benne, és nem tudok elszakadni tőle.

(a rajz saját készítésű)

Lekapcsoltam a világítást, és bebújtam az ágyamban. Még hallottam, ahogy a srácok vihognak egy kicsit majd csönd telepedett le. Az első éjszakám itt Texasban. Reggel arra ébredtem, hogy valaki simogatja az arcom.

-Benjamin.-suttogtam.

-Sajnos nem.-hallottam, meg azt az ismerős hangot. Szemeim kipattantak, és megpillantottam. -Mondtam, hogy megtalállak édes.-vigyorgott ördögien.

Hey mindenkinek! Unatkoztam és hát hoztam nektek egy részt:D Tudom nem lett a legjobb de igyekeztem valami izgit belerakni szóval remélem tetszett ez a rész. A következőt nem tudom, hogy mikorra tudnám hozni nektek, de először a másikra kéne felraknom, vagyis nem ártana mert eléggé le vagyok maradva. Szóval legközelebb a másikra hozok részt és utána erre. Addig is puszi mindenkinek.

2. évad. 1. rész (41.fejezet) Új élet!

Végre elérkeztünk a 2. évad első részéhez. Gondolom másra számítottatok de egy új évad, egy új fejezet. Szóval Nicole életében is egy új fejezet nyílik. Ne keseregjetek Justin nem tűnt el, nem esett ki a sztoriból csak most ebben a részben nem fog szerepelni. Szóval jó olvasást hozzá:)

*Nicole szemszöge*

~1 évvel később~

A nevem Nicole Moor. 19 éves vagyok és a Armonis Gimnáziumba járok. Sokan tudják, hogy nem egy átlagos lány vagyok. Apám maffiavezér ezért én is szerepet kaptam a bűnözői életben. Vannak piszkos ügyeim, drogcsempészet,gyilkolás. De ezekhez már hozzászoktam. Ez alatt az egy év alatt megváltoztam. Nemcsak belül de kívül is. Lett pár tetkóm és szőke lett a hajam, és sokkal jobban bánok a pisztollyal meg egy fiút is letudok nyomni. Most sokatoknak felmerült az a kérdés, hogy mi lett Justinnal? Gondolom arra is kíváncsiak vagytok, hogy mi lett a kapcsolatunkkal. Elárulom, hogy SEMMI! Nem is tudom, hogy mikor beszéltünk utoljára. A sajtó sokáig találgatott, hogy mi is lett a Jicole párossal, majd amikor lezajlott a nagy szakítás és a rajongók is kiheverték végre kényelembe helyezhettem magam. De gondolom, hogy nem csak Justin izgat benneteket, hanem a többiek is. Ja és egy apró dolog, visszajött az emlékezetem. Mindenre tökéletesen emlékszem. Hát Selenával és a csajokkal folyamatosan tartom a kapcsolatot, Benjamin és Tobiassal is akik ideköltöztek és az osztálytársaim. Austin meg, ő még mindig próbálkozik de nem sok sikerrel, mivel elértem amit mindig is akartam, kiölni a szerelmet az életemből.  Austin most jelenleg Los Angelesben van egy ügye miatt. Rossal pedig a kapcsolatunk végre visszanyerte értelmét. Nagyon jó barátok vagyunk, és ma át is jön hozzánk. Lett egy új barátnőm Lucy, akit imádok. Nagyon hasonlóak vagyunk. Mind a ketten imádunk bulizni, és sok a közös bennünk. Egy megszállotsága van, hogy imádja a rózsaszínű dolgokat. Ha látnátok a szobáját... Tömény rózsaszín minden. Néha azt hiszem, hogy egy barbi házban él. Most jelenleg matekórán ülök ami dög uncsi. Várom, hogy a csengő megszólaljon és végre elhúzhassak innen. A tanár még negyed óráig dumált amire én nem emlékszek mert SMS-eztem a fiúkkal. Majd arra eszméltem fel, hogy végre megszólalt a csengő. Mindenki menekülve sietett ki az osztályteremből. A csapatom csatlakozott hozzám, és amikor kiléptünk az udvarra, mindenki minket nézett és összesúgtak mögöttünk.

-Moor ma este buli?-üvöltött Chris. Oh Chris jó barátom. Ő úgymond a bulipárom. Imádunk bulizni és vele képtelenség nem részegen kijutni egy buliból. Volt olyan, hogy a tengerparton ébredtem vele. 

-Persze Puckerman!-küldtem felé egy mosolyt.

-De nem Rossal lesz talid?-kérdezte Lucy.

-De. Csak este nem lesz ott már. Egy jó bulihoz mindig jó kedvem van.-szálltunk be Benjamin kocsijába. Én hátraültem Tobiassal és Lucy meg Benjamin előre.

-Na és lesz...-nem fejezte be Tobias már elkapta a röhögőgörcs .

-Te állat.-röhögtem fel.

-Jól van.-kacagott tovább Tobias. Tovább beszélgettünk majd kidobtuk Lucyt és Tobiast is, és én időközben előre ültem. Megérkeztünk a házunkhoz, és Benjain leparkolt.

-Figyelj Nicole, én...-vágtam közbe.

-Benjamin, semmibaj. Megtörtént most istenem. Különben is részegek voltunk. De azért ne aggódjál, hogy elköpöm valakinek.-küldtem felé egy mosolyt.

-Nem az engem nem izgat, csak egy kicsit kellemetlenül éreztem magam, mivel mi tudod barátok vagyunk.-nézett szemeimbe.

-Barátok között is megesik.-mosolyogtam.

-De...-ekkor közbe vágtam azzal, hogy lesmároltam. Majd pedig elváltak ajkaink.

-Utálom, amikor sokáig magyarázkodsz.-suttogtam ajkába. -Látod, most is elcsattant egy csók. Történt valami? Nem. Szóval ennyi.-majd pedig kipattantam a kocsiból. Intettem neki, majd bementem. -Megjöttem!-kiáltottam el magam. Kibújtam cipőmből és a konyhába vettem az irányt. Leraktam az asztalra a cuccomat és a hűtőhöz léptem. Egy cetlit pillantottam meg. ,,Szia kicsim! Apáddal elmentünk pár napra, kikapcsolódni, és reméljük nem gond, hogy itt hagytunk. Az a pár nap max 4 vagy 3 nap. Addig is jó szórakozást." Szuper! Enyém a ház szóval rendezhetek bulit. Előkaptam a telefonom, és hívtam Christ.

-Igen Moor?-szólt bele.

-Az ősök leléptek buli nálam?

-Oké.Gyors átmegyek és akkor rendezzük.-kinyomta majd én kikaptam egy üveg narancslevet, amit el is fogyasztottam. A cuccomat felvittem a szobámba majd ahogy pakolásztam a kis éjjeli szekrényemben kicsúszott a mappám. Ebbe  mappába vannak azok a rajzaim amiket soha senki nem láthat meg. Részben

azért mert akkor kiderülne a titkom. Tudjátok, amikor azt mondtam, hogy sikerült végre kiölnöm a szerelmet az életemből nem teljesen mondtam igazat. Ebben a mappában vannak azok a rajzok amiket... Csöngettek. Gyors visszaraktam a helyére és bezártam a kis szekrényt. Utamat lefele vettem és ajtót nyitottam

-Chris.-öleltük meg egymást.

-Mizu kis csaj?-jött beljebb.

-Semmi. Bulizni akarok.-vigyorogtam önelégülten.

-Akkor ma este tudod, hogy semmire sem fogsz emlékezni.-kacsintott.

-Tudom.-dugtam ki a nyelvem.

-Hozom az ollót.-fenyegetőzött.

-Haha.-mentünk fel a szobámba. Én elővettem a laptopom, Chris meg a telefonját. Kiposztoltam, hogy ma este nálam buli, és Chris is írt egy csomó embernek. -Ez is letudva.-csuktam le a laptopom tetejét.

-Most megyünk piáért.-állt fel, követtem példáját és lebattyogtunk majd belebújtam cipőmbe és, kocsiba szálltunk.

-Milyen piát akarsz?-néztem rá.

-Valami ütőset.-röhögött.

-Gondoltam, hogy nem koccintóst.-kuncogtam. Leparkoltunk egy boltnál és bementünk. Hát nem túlzok ha azt mondom, hogy 5 szatyor piát vettünk és 4 zacskó nasit. Bepakoltunk mindent a kocsiba és indultunk haza. Lecuccoltunk és akkor neki kezdtünk.

-Milyen bulit akarsz?-nézett rám Chris.

-Medencés bulit.-fújtam fel egy lufit.

-Ohh a kedvencem.-vigyorodott el kajánul.

-Nem csak neked-vágtam hozzá egy lufit. Kivittük a lufikat majd a világítást is megcsináltuk. Matracokat dobtunk a medencébe kiraktuk az italokat is, meg a kaját. Kész lettünk két óra alatt. Szóval Ross is mindjárt itt lesz. Minden készen állt. Megálltam és körbe néztem. Majd hirtelen Chris felkapott és beugrott  velem a medencébe. Ahogy a felszínre értünk, én már készültem, hogy tomboljak, de helyette lekapta az ajkaimat. Fura eddig azt hittem, hogy Chris barátként tekint rám. Bírom őt meg minden de furán néznénk ki, mint egy pár. Majd pedig elváltunk egymástól.

-Bocs elragadott a hév.-suttogta.

-Semmibaj.-küldtem felé egy mosolyt. De most menned kéne mert Ross nemsokára itt lesz és még össze kell szednem magam.-másztam ki a medencéből.

-Akkor este találkozunk.-kísértem ki a bejárati ajtóhoz. Én gyors felszaladtam és ledobtam magamról a vizes ruhákat és felkaptam valami kis csinos ruhát. Megszárítottam a hajam és feldobtam valami jó kis sminket. Fél órán belül el is készültem. Belebújtam magassarkúmba, és pont csengettek. Az irányt lefele vettem és amikor megláttam az ajtóban Rosst, a nyakába ugrottam.

-Jó újra látni.-súgtam fülébe.

-Tégedet is.-majd rezegni kezdett a telefonom. Gyors lerendeztem Christ és én is megnyugodtam, hogy az a

csók csak ilyen csók volt. Na ezt én is jól megmondtam. Leültünk és elkezdtünk beszélgetni.

-Na és milyen a szupersztár élet?-kérdeztem nevetve.

-Jó, de néha fárasztó. A sok őrült rajongó és a paparazzik. Egy kicsit már sok. De most elég nyugis minden. És veled mi van?-nézett szemeimbe.

-Mint látod megvagyok. Este bulit tartok, ha akarsz itt maradhatsz, de figyelmeztetlek, hogy nem részegen nem jutsz haza.-nevettünk fel.

-Bieberrel minden rendben van?-harapott alsó ajkába.

-Ő már a múlt, én pedig a jelenben élek. Nem beszéltem vele múlt nyár óta. És, hogy megmondjam nem is izgat. Nem hiányzik. Vannak új barátaim, és a srácok is itt vannak, meg most te. Selenával és a csajokkal is tartom a kapcsolatot, és apuval meg viszem az üzletet. Szóval nincsenek unalmas napjaim. Élvezem az életet, és bulizok. Neked is ezt kéne tenned.-küldtem felé egy mosolyt.

-Látom boldog vagy.-fogta meg a kezemet. -Szép a karkötőd.-ekkor ránéztem és Austin jutott eszembe. Ezt akkor kaptam amikor őt megismertem és nem is szoktam levenni. Annyira hozzászoktam, hogy mindig a karomon van.

-Köszönöm. A 18. szülinapomra kaptam.-hát ehhez a szülinapomhoz nem sok jó emlék fűzz, főleg, hogy Bieber azt a mocskos dolgot csinálta. -De ugye jössz este?-csillant fel a szemem.

-Persze.-küldött felém egy mosolyt.

-Szuper.-csattantam fel. Még beszélgettünk egy jó darabig és már azon kaptunk magunkat, hogy este hét óra van. Ross hazament és elkészül a partyra. Én is felmentem, majd lezuhanyoztam és megtörölköztem, magamra kaptam a fürdőruhám, csak

hozzácsaptam egy rövidnadrágot. A hajamat kivasaltam és felraktam egy jó kis sminket. Órámra pillantottam ami nyolcat mutatott. Mindjárt itt vannak a vendégek, vagyis már itt is vannak mert csöngettek. Letrappoltam, és az ajtóban a srácok, meg Lucy állt.

-Jöttünk bulizni!-kiabált Tobias. Ahogy bejöttek, és becsuktam az ajtót, rá 2 percre megint csöngettek. Ajtót nyitottam és így ment ez egészen addig míg mindenki meg nem jött. Én most jelenleg iszom a koktélom, és Benjaminnal dumálok. A többiek valahol táncolnak vagy isznak.

-Na és milyen a buli?-kiabáltam mert a zenétől nem nagyon lehetett hallani, hogy mit mond a másik.

-Jól összehoztátok Chrissel.-hajolt fülemhez.

-Tudom.-vigyorogtam.

-Na akkor igyunk erre.-koccintottuk össze poharunkat és felhúztuk. Mind a ketten savanyú képet vágtunk.

-Hozok még egyet.-álltam fel. Odamentem a púlthoz majd gyors összedobtam valami jó kis piát. Megfogtam a poharakat és visszasétáltam Benjaminhoz.

-Uram a pohara.-kuncogtam, mert már jócskán volt bennem pia.

-Köszönöm hölgyem.-vette ki a kezemből. koccintottunk és felhúztuk. -Áhh ez mi volt? Nagyon erős.-vágott olyan képet, hogy azt hittem, hogy hanyatt vágódok a nevetéstől.

-Ez az én specialitásom.-kacsintottam. Elmentünk táncolni, és hát olyan jól éreztem magam, hogy beugrottam a medencébe. -Gyerünk! Egyszer élünk!-kiáltottam, és mindenki, mint az őrült kezdett beugrani a

medencébe. Nagyon jó volt a hangulat. Én táncoltam, majd éreztem, hogy két kar fonódik a derekamra. Hátrakaptam a fejem, és Ross volt az. Küldtem felé egy mosolyt.

-Nem is láttalak.-hajoltam füléhez.

-Én igen, és látom, hogy eléggé bevadultál.-röhögött fel.

-Nálam így zajlik egy buli.-tudtam, hogy tart, és egy kicsit hátra dőltem, és megtartott a vízen. Majd pedig felhúzott, és eléggé közel voltunk egymáshoz. -Mennyit ittál?-kuncogtam.

-Pont annyit ami nálam, még a józansági mérce.-nézett szemeimbe.

-A-a. Egy Nicole Moor által megrendezett buliról nem fogsz józanon távozni.-ragadtam karon, és kifele kezdtem húzni. Kevertem egy jó erőset neki, és én meg egy kicsit erősebbre váltottam, egy kis party drogra.

-Nicole szerintem nem kéne.-fogta meg a kezemet.

-Ha tudnád, hogy mennyi ilyent bevettem szerintem felpofoznál.-nevettem fel.

-Inkább igyál, mint ezt a szemetet bevedd.-kevert nekem egy italt. Koccintottunk, és felhúztuk.

-Te ez tényleg erős.-néztem rá.

-A tied is.-nevettünk fel.

-Úh imádom ezt a zenét, menjünk.-ragadtam meg a karját, és elkezdtünk táncolni. A banda összeállt mindenki ott volt, és egy kisebb csoportban táncoltunk. Még láttam, hogy jöttek páran, és Tobias elrángatott Chrissel együtt, hogy még igyunk, én benne voltam. Chris belém karolt, és így mentünk ki.

-Nagyon csini vagy.-súgta fülembe majd felkuncogott.

-Mennyit ittál?-néztem rá.

-Csak egy iciripicirit.-ültettem le egy székre.

-Csak 3 üveg vodkát nyomott le.-mondta Tobias.

-Erőset kérünk a hölggyel.-húzott ölébe.

-Igen ám!-csattantam fel.

-Tessék az italotok.-egész este így ment, csak sorra döntöttük a piákat, majd egy időtől fogva képszakadás. Reggel arra ébredtem, hogy valakin fekszek a szobámban. Ez a valaki nagyon ismerős volt. A fejem hasogatott, és a tegnap teljesen kiesett. Éreztem, hogy egy kar pihent a derekamon. Óvatosan felkeltem, és amikor megpillantottam az illető arcát, lefagytam. Megdörzsöltem a szemem, hogy nem-e látok rosszul, és nem. A legborzalmasabb, hogy lefeküdtünk, és én semmire sem emlékszem.

40.fejezet Austin titka!

Sziasztok, elérkeztünk az első éved utolsó részéhez. Vagyis ez azt jelenti, hogy egy nagyon rövidke szünetre vonulok. Tudom múltkor is úgy lett volna, hogy szünetelek, de megírtam a részt, mert ihletet kaptam és muszáj volt leírnom. Szóval remélem ez a rész is elnyeri a tetszéseteket. Most fény derül Austin titkára, amire annyira vártatok:)

*Justin szemszöge*

A szívem tört ketté. Már nem érdekelt semmi. Kész az életemnek vége. Elvesztettem azt az embert a világon, akit mindennél jobban szerettem. Soha többet nem fogom látni. Egy utolsó pillantást vetettem a házra majd pedig kocsimhoz vettem az irányt. Beültem és sírtam. Nem érdekelt, hogy ha látnak. Fájt nagyon. Elvesztettem végleg. Nem jön vissza, nincs újra kibékülés, nincs több olyan, hogy megbocsájtok. Mindennek vége. Austint választotta. Miért istenem miért?! Idegesen a kormányra csaptam. Nem, ez nem történhetett meg.

-Nicole.-suttogtam nevét. -Szeretlek.-folyt végig az arcomon egy könnycsepp. De a mi történetünk most végleg véget ért. Minden az én hibám. Minden miattam történt. Én csesztem el, és mi lett belőle? Elvesztettem. Soha nem fogom ezt megbocsájtani magamnak. Hagytam, hogy a düh és a nagyképű énem uralkodjon rajtam. Ha akkor nem csinálom azokat meg Nicolellal akkor lehet, hogy most már az esküvőt terveznénk. Hogy hova mennénk nászútra, milyen ruhájuk legyenek a koszorúslányoknak stb. Vagy kisbaba neveket válogatnánk. Istenem mindig is arról álmodtam, hogy Nicole és én egy családot alapítunk, sok gyerekkel. De ez mind csak álom marad. Egy idióta vagyok! Soha nem találok egy ilyen lányt, mint ő. Emlékszem, amikor először megláttam, először csókoltam, először érintettem meg, először voltunk igazán együtt. De ezek mind szép emlékek, de csak emlékek maradnak, semmi több. Vége, most már tényleg vége. Beindítottam a kocsit és elhajtottam. Elhajtottam a régi Bieber  család kastélyhoz. Leállítottam a kocsit majd elővettem a kulcsot és kiszálltam. Az ajtót kinyitottam majd beljebb sétáltam. Minden ugyanolyan, mint 60 évvel ezelőtt. A ház lakatlan, de van a gondnok, aki tisztán tarja a házat és a kertész, aki gondozza a kertet. Most vagyok itt talán másodszor. Felmentem az emeltre és benyitottam az üknagymamám szobájába. Leültem az ágyra és körbe néztem. Minden olyan régi. Elszerettem volna hozni ide Nicolet mert tudom, hogy odavan az ilyen helyekért. Körbe néztem mindenhol Nicolelos emlékeket láttam. Amikor nevet, amikor mosolyog, amikor csókolózunk, vagy amikor nézzük egymást. Nem tudom, hogy hogyan fogom őt elfelejteni, hiszen állandóan ő jár a fejemben. Felálltam és kinéztem az ablakon. Gyönyörű idő volt kint, hiszen nyár van. A nap csak úgy sütött és az égen egy felhő sem volt. Ha az égre nézek Nicole gyönyörű kék szemei jutnak eszembe. Bárcsak visszapörgethetném időt. Mindent megváltoztatnék. Minden elkövetett hibámat jóvátenném. Lehunytam szemeimet.

-Bárcsak minden a régi lenne.-suttogtam magamnak. -Bárcsak visszakaphatnám őt.-mondtam halkan. Majd kinyitottam a szemeimet. Elővettem a telefonomat és megkerestem a közös képeinket. Látni, hogy itt milyen

boldogok voltunk. Nem fogom kibírni nélküle. Annyira hiányzik, már most. Képtelen vagyok, még mindig felfogni, hogy már nem lehetünk együtt. Már nincs olyan, hogy MI. Valószínű, hogy már nem is lesz. Kitudja, hogy látni fogom-e még valaha. De ő döntött arról, hogy menjek. Ő akarta, hogy menjek el, mert ő inkább Austint választja. Megértem. Austin soha nem emelt rá kezet, soha nem bántotta, soha nem volt hozzá egy rossz szava. Míg én? Folyton bántottam, szenvedett mellettem. Hányszor került miattam padlóra? Hányszor bántotta magát az én hibámból? Miatta kezdett el drogozni, miattam akart öngyilkos lenni, miattam esett teherbe, miattam ejtett annyi könnyet. Minden az én hibám! Austin mellett jó helye lesz. Szereti mind a kettő egymást, és én ez ellen nem tehetek semmit. Meg értem, hogy Isten miért vette el őt tőlem. Jobb sorsa lesz neki ott. Boldog lesz, és engem csak ez érdekel. Nem fog szenvedni. Muszáj lesz őt elengednem.

-Muszáj.-suttogtam. Ökölbe szorítottam a kezemet és éreztem, hogy újabb könnycseppek szöknek ki a szememből. Szeretem és el kell engednem őt. Letöröltem a könnyeimet, és egy nagyot sóhajtottam. Egy

üzenetem jött. Örülök, hogy Ryan aggódik értem. Mindig is testvéremként tekintettem rá. Leültem az ágyra, és gondolkoztam. Vajon tényleg eltudom engedni? Vajon képes leszek elfelejteni? Képes lesz egy nap majd úgy felkelni, hogy nem ő rá fogok gondolni, hanem már egy másik lányra? Vajon sikerülni fog? Nem hiszem, hogy egy könnyedén eltudom majd engedni őt. Hiszen annyi mindenen mentünk keresztül. Amikor megpillantottam először tudtam, hogy ő nem egy átlagos csaj. Először csak arra ment ki a játék, hogy meghúzzam, majd idővel kezdtem valamit iránta érezni, ami egyre erősebb és erősebb lett. Gondolatmenetemből a fiúk hangja zökkentett ki.

-Bieber megjöttünk!-kiáltotta el magát Chaz.

-De buzi vagy! Nem illik csak úgy kiabálni.-mordult rá Fredo. Istenem. Megforgattam a szemeimet majd utamat lefele vettem.

-Hali.-intettem neki.

-Ennyire ki vagy, hogy még ölelést sem kapok?-tárta szét karjait Ryan. Ekkor ránéztem olyan mostnemépp alegjobbhangulatombanvagyok fejjel. -Na, gyere, üljünk le.-mentünk be a nappaliba és leültünk a kanapén.

-Na, nekünk kiöntheted a szívedet.-nézett rém Fredo.

-Elmentem ma reggel Nicolehoz és elakartam vinni. De abból az lett, hogy azt mondta, hogy menjek el. Mondtam neki, hogy ha kilépek, azon az ajtón soha többet nem jövök vissza. Valószínű, hogy ma csókoltam meg utoljára, ma láthattam utoljára. Nem tudom, hogy hogyan leszek képes túltenni magamat rajta. Ezer és ezer gondolat fordult meg a fejemben. Egy idióta vagyok, mert én csak ártottam neki. Későn vallottam be neki, hogy szeretem. Mert ha nem teszem meg vele azokat a dolgokat lehet, hogy most is együtt lennénk. Most már igazán átérzem azt, amikor azt mondják, hogy nem tudsz élni az életed szerelme nélkül. Most jöttem rá, hogy Nicole nekem mennyit jelent, hogy mennyire szeretem. Képes lennék érte meghalni, bármit megtenni, csak, hogy boldog legyen. De egy módon lehet boldog, ha elengedem. Mert tudom, hogy más mellett nagyobb biztonságban van, mint mellettem. Én csak bántottam. Nekem ő volt a mindenem. Soha nem fogok még egy ilyen lányt találni, mint ő. El kell engednem, az lesz a legjobb. De az fáj a legjobban, hogy Austinnal van. Pedig ha tudná, hogy milyen ügyei vannak. Srácok, én Nicolet úgy szeretem, mint még soha senkit. A csókjától a fellegekben érzem magam, ha magam mellett érzem, boldog vagyok. Ha mosolyogni látom, nekem az felér mindennel. Mert ha ő boldog, akkor én is. Ha szomorú, rosszul érzem magam. Nem tudjátok, hogy mennyi mindent megtennék azért, hogy újra magam mellett érezhessem, és, hogy újra együtt legyünk. Vagy, hogy mindent az elejétől kezdjek. Visszaakarom az időt pörgetni, hogy a hibáimat kijavítsam. Azt soha nem fogom magamnak megbocsájtani, hogy bántottam és szenvedést okoztam neki.-a végén már megint a sírás kerülgetett. Majd arra lettem figyelmes, hogy a srácok szipognak.

-Látod, most nem csak én pityergek.-mondta a sírást visszafojtva Ryan.

-Nem tehetek róla. Ilyen lelkizés után. Nekem is vannak érzéseim, bazdmeg.-pityergett Chaz.

-Haver többet nem lelkizünk veled.-törölgette a szemeit Fredo. -Ha igazán szereted, akkor ne mondj, le róla küzdj érte. Mentsd a menthetőt, és most, hogy semmire sem emlékszik ez egy újabb esély az újrakezdéshez. Nem tudja, hogy mit tettél vele.-mondta Fredo.

-Austin már elmondta neki.-nyeltem nagyot.

-Mondani bárki mondhat bármit. Justin itt az alkalom. Ő nem tudja, hogy mi történt vele. Ha most nem próbálod, meg akkor elfogod veszíteni. Megpróbáljam? Utoljára? Ha elküld, akkor elmegyek, de végleg, de nem próbálom meg akkor nem is fogom megtudni.

*Nicole szemszöge*

Miután Justin elment, nem tudom miért, de nagyon szarul eset. Mintha valaki szíven szúrt volna annyira rosszul eset. Leültem Austinhoz, és finoman pofozgatni kezdtem.

-Austin, Austin kérlek, ébredj.-majd pedig lassan kinyitotta a szemét.

-Mi történt?-kérdezte kómásan.

-Justin leütött.-haraptam alsó ajkamba.

-És te jól vagy?-ült fel.

-Igen jól vagyok.-küldtem felé egy mosolyt.

-Nicole ne hazudj, látom rajtad, hogy valami nagyon bánt.-simította meg az arcomat.

-Csak aggódtam, hogy nem-e esett valami bajod.-küldtem felé egy mosolyt.

-Jól vagyok.-nyomott egy puszit az arcomra. Felálltunk, de Austin rögtön megszédült szóval próbáltam megfogni.

-Látom, hogy jól vagy?-forgattam meg a szemeimet.

-Csak megszédültem egy kicsit.

-Gyere, menjünk be a szobába.-sétáltunk be. Austin lefektettem az ágyra. -Hozok egy pohár vizet.-válaszát meg se várva már szaladtam is a konyhába. Levettem a polcról egy poharat és vizet engedtem bele. Amikor indulni akartam, hirtelen erős fájdalom hasított a fejembe. Iszonyatosan rosszul lettem, és a kezemben lévő pohár a földre esett. A pohár darabokra hullt. Muszáj volt valamiben megkapaszkodnom. Forgott velem az egész világ, és a fejem pedig hasogatott. Nem bírtam tovább állni és a földre rogytam.

-Nicole.-jött ki Austin. -Nicole mi a baj?-jött oda hozzám.

-Rosszul vagyok.-nyögtem ki.

-Mid fáj?-remegett meg a hangja.

-A fejem, és nagyon szédülök.-majd pedig éreztem, hogy dőlök, de Austin, megragadott és felkapott. Bevitt a szobába és lerakott az ágyra. Előkapta a telefonját és tárcsázott. Egy orvost hívott.

-Minden rendben lesz, nyugi. Nemsokára itt az orvos.-simogatta a homlokomat. -Mindjárt jövök.-kiment majd hallottam, hogy összeszedi a szilánkokat és visszatért a kezében egy pohár vízzel. -Ezt kérlek, idd meg.-nyomta a kezembe. Úgy tettem, ahogy mondta. Felhúztam a pohár tartalmát, és egy kicsit már jobban éreztem magam. Austin leült mellém és a kezemet kezdte el simogatni.

-Austin.-törtem meg a csendet.

-Igen?-nézett szemeimbe.

-Az mit jelent, hogy ha egy feltételezzük fel, hogy egy lány elküldi azt a fiút, akivel nagyon sok mindenen mentek keresztül és szerelmesek is voltak. Majd a lányt egy baleset érte, és nem emlékezett semmire. A fiú meg nagyon szerette, de a lány elküldte, hiszen ne emlékezett rá és csak csupa rosszat hallott róla, és a lány utána mégis rosszul érzi magát.-fújtam ki a végén a levegőt.

-Erre azt mondom, hogy ha tényleg nagyon szereti a fiú a lányt, akkor küzdeni fog érte. Nem fogja feladni, míg újra meg nem szerzi.-küldött felém egy mosolyt. -Miért kérdezted?-húzta fel a szemöldökét.

-Csak úgy. Tudod csak úgy felmerült bennem.-haraptam alsó ajkamba.

-Most már jobban érzed magad?-simította meg a homlokomat.

-Egy kicsit.-mondtam a végén nagyon halkan. Austin közelebb hajolt majd megcsókolt. Egy kezét arcomra helyezte a másikat pedig derekamra és így elfektetett az ágyon. Egy kicsit eltoltam magamtól, hogy szemeibe nézhessek.

-Austin.-suttogtam nevét.

-Nem akarod ugye?-láttam az arcán, hogy nagyon bántja, és nem akarom megsérteni.

-Sajnálom, de most nem megy.-sütöttem le a tekintetemet. Leszállt rólam, és kiment a szobából. Most megsértődött volna? Nem akartam, hogy berágjon, de most képtelen vagyok erre. Végig Justin jár a fejemben és azok a mondatai. ,,Ha kilépek, azon az ajtón nem jövök vissza soha. Elmegyek örökre." Nem tudom miért, de utána kellett volna mennem. Meg kellett volna állítanom. Miért érzem azt, hogy valami erős kötelék van köztünk? Miért volt az, hogy amikor megcsókolt a lábam is remegni kezdett, és a szívverésem felgyorsult, a gyomromban pillangók ezrei repdestek. Vajon ő az a személy, akit én igazán szeretek? Vajon ő lenne számomra az igazi? Nem, hiszen ő csak kihasználna. Austin is megmondta, hogy mennyit ártott nekem. Hányszor megerőszakolt, hányszor kerültem miatta padlóra, hányszor bántott meg engem, és mennyi könnycseppet ejtettem miatta. Jó lesz nekem Austin mellett. Ő tényleg igazán szeret én hülye meg, megbántottam. Óvatosan a lábaimra álltam, és kimentem.

-Austin?-sétáltam a nappaliba. A kanapén ült és a feje le volt hajtva(?). -Austin.-ültem le mellé. Rám emelte könnyes tekintetét.

-Miért van, hogy te még most is őt szereted, pedig nem is emlékszel rá?-nyelt nagyot.

-Hogyan szerethetném őt, amikor ő annyit ártott nekem. Te pedig itt vagy mellettem és minden egyes lépésemet lesed. Figyelsz rám, és óvsz mindentől. Austin sajnálom az előbbit, hülye voltam. Tudom most már, hogy te mennyit jelentesz nekem, és, hogy mennyire szeretsz.-fogtam arcát kezeim közé. Láttam a csillogást a szemeiben és a reményt. Austin ajkaira tapadtam, és elkezdtem őket falni. Többet és többet akartam. Csókunkat a csengő zavarta meg.

-Ez is a legjobbkor.-morgott Austin. Én felálltam és gyors a szobába siettem. Lefeküdtem az ágyra. Bejött az orvos Austinnal elpanaszoltam, hogy mi a bajom majd pedig megvizsgált.

-A hölgynek semmi komoly baja. Valami érzelmi stressz jött ki rajta. De pihenjek sokat és igyon.-csukta össze táskáját, majd pedig Austin kikísérte, utána meg visszajött hozzám.

-Na, akkor menjünk apudhoz?-kérdezte.

-Most nem nagyon van kedvem.-motyogtam.

-Akkor mihez van kedved?-ült le mellém.

-Hááát.-néztem rá kuncogva.

-Hááát?-hajolt ajkaimhoz.

-Szerintem te is pontosan tudod.-tapadt ajkaimra. Elfeküdtünk az ágyon majd a keze becsúszott a felsőm alá és ott kezdte el kényeztetni a bőrömet a simogatásával. Közben egymás ajkait faltuk. Nemsokkal később a felső lekerült mind a kettőnkről.

-Biztos vagy benne?-suttogta ajkaimba. -Most még megállhatunk. Még visszatudom magam fogni.-a végén egy mosoly csúszott a szájára.

-Én már nem tudom magam.-csókoltam meg mohón. Ajkaimról áttért a nyakamra, és ott pedig apró csókokat nyomott rá, amitől én felsóhajtottam. Leszedtem róla a nadrágját is majd ő is rólam. A melltartómtól is megszabadított. Testemen lejjebb haladt a csókjaival. A hasam aljánál megállt és rám pillantott. Én felhúztam a fejét és ajkához hajoltam. -Csináld.-suttogtam. Újra nyakamat vettem célba és a keze lecsúszott a bugyimhoz. Kínzóan lassan húzta le, azt hittem, hogy belehalok. Most ezt direkt csinálta. -Ne kínozz tovább.-súgtam fülébe.

-De nem szeretem elkapkodni a dolgokat.-mosolyodott el. Ujjával megsimította az alsó ajkamat.

-Nem is tudod, hogy mennyire vártam már ezt a pillanatot.-egy mosolyt küldtem felé majd leszedtem róla a bokszerét. -Még mindig meggondolhatod magad.-suttogta a fülembe.

-Mi van, ha nem akarom meggondolni magamat?-kuncogtam fel. Tudom, hogy ezt nem fogom megbánni, hogy most lefekszek vele, mert ha úgy vesszük, érzek valamit iránta, és ő is irántam. Szóval ezt vehetjük úgy, hogy szerelemből tesszük. Arra eszméltem fel, hogy egy tasakot vesz, elő majd a tartalmát felveszi. Nyakamhoz hajolt majd egy csókot nyomott rá és belém hatolt. Egy kisebb nyögés hagyta el a számat. Egymás ajkaira tapadtunk és ő pedig lassan mozogni kezdett bennem. Minden egyes mozdulata lágy és gyengéd volt. Végi csókolta az egész testemet, utána meg a melleimet kezdte el kényeztetni.

-Austin.-nyögtem fel a nevét. Tempóján gyorsított és érezni kezdtem a gyönyört. Felhúztam a lábaimat és egy teljes méretét belém nyomta mire én már szinte felsikítottam. Combomba markolt és nagyobbakat lökött rajtam. Heves csókcsatába kezdtünk majd pedig elvált ajkaimtól és nyakamat csókolgatta majd testemen egy lejjebb és lejjebb haladt. Majdnem elérte az érzékeny pontomat, de felhúztam a fejét. -Jobban szeretem, ha az ajkaid az ajkaimat kényeztetik nem pedig mást.-kuncogtam fel. Éreztem, hogy nem sok kell és elmegyünk mind a ketten. Kezei bejárták az egész testemet. Majd pedig felütünk és úgy fojtattuk tovább. Austin keze végig a fenekem alatt volt, és így könnyebben tudtam megemelkedni. Ne csak ő kényeztessen engem, hanem én nekem is akcióba kell lépnem. Hátradöntöttem és csípőjére ráültem, ami lehet, hogy nem a legjobb ötlet volt, mert egy elég nagy nyögés hagyta el a számat. Nyakát vettem célba és lassú és kínzó csókokat nyomtam rá.

-Nicole ne csináld ezt velem.-hangja már szinte kérlelő volt.

-Én csak visszaadom azt, amit te.-kuncogtam nyakába. Végig a hátamat simogattam vagy a fenekemet markolászta. Lejjebb haladtam és minden egyes kockájára egy-egy puszit nyomtam, majd pedig fordított a helyzetünkön.

-Eleget kínoztál már.-tapadt ajkaimra. Megfogta a derekamat és teljes erejével belém nyomta magát, mire én belenyögtem a csókunkba.

-Austin, nem...-vágott szavamba.

-Nekem is.-karjaival körül ölelt és ez olyan szinten jól esett, mert biztonságban éreztem magam. Védve éreztem magam. Csókjaitól ellágyultam és függővé tett. Kezeimet hátára csúsztattam és tudtam, hogy már nagyon kevés van hátra. Tempóján még jobban gyorsított és a szobát a mi nyögéseink töltöttékbe. Utolsót lökte rajtam, de az volt a legjobb, mert akkor már végleg elmentem. Fáradtam huppant mellém. A szobát most már nem a nyögéseink töltötték be, hanem a szapora levegővételeink. Odabújtam hozzá majd ránk húzta a takarót és átkarolt. Megint azt a biztonságos érzést éreztem.

-Köszönöm, hogy egy élményben részesülhettem.-nyomott egy puszit a fejemre.

-Én is köszönöm.-néztem fel rá, mire ő egy apró puszit nyomott a számra. Még jobban hozzábújtam, a fejemet mellkasára hajtottam és álomra csuktam a szemem.

*Austin szemszöge*

Végre elértem, amit mindig is akartam. Nicole velem van és a kapcsolatunk is kezd komolyra fordulni. Hát egy ilyen után megértem, hogy elszundikál. Soha nem gondolta volna, hogy ennyire jó lesz vele. De egy kis bűntudatom van. Mert úgy érzem, hogy becsapom. Nem tudja, hogy milyen üzleteim vannak. Nem ismerő a másik énemet. Nem tudja, hogy igazából ki vagyok. amit most felé mutatok oldalam, általában ilyen vagyok, de amikor dolgozok, akkor szinte a mostani énemnek az ellentéte. Nem akarom, hogy megtudja, hogy mit csinálok, mert akkor egy életre megutálna. Nem akarom őt elveszteni. Tudom, hogy valahol a szíve legmélyén még mindig él benne az a szerelem amit Bieber iránt érez. Ezt kell belőle kiölnöm. Teljesen elfelejtetni vele Biebert, és ahogy elnézem, elég jó felé haladok. Hiszen ha most Bieber tudná, hogy mit műveltünk szerintem öngyilkos lenne. Azzal, hogy megszereztem Nicolet egyben bosszút is álltam Bieberen. Ezt megérdemelte. Nicole végre biztonságban lesz. Boldog fog lenni mellettem, mert mindent megfogok neki adni. Nem fogom hagyni, hogy szenvedjen vagy esetleg Bieber megint ártson neki. Engem is igen lefárasztott ez a kis akciónk Nicolellal szóval én is elszunyókáltam. Mikor felkeltem Nicole még mindig aludt. Istenem milyen aranyos. Majd mozgolódni kezdett, végül pedig felébredt.

-Hogy aludtál?-simítottam meg a karját.

-Fantasztikusan.-mosolyodott el. Majd pedig csöngettek. Kinéztem az ablakon, mert pont innen a bejárati ajtóra lehet látni.

-Basszus ezek a szüleid.-elkezdtem öltözni.

-Mi?!-ült fel Nicole. Mint valami örültek elkezdtünk öltözni.

-Én előre megyek és próbálom őket feltartani.-mondtam neki mire ő bólintott. Gyors megigazítottam a hajamat, mert Nicole elég rendesen széttúrta, majd pedig ajtót nyitottam. -Mr. és Mrs. Moor.-engedtem beljebb őket.

-Szerbusz, Austin.-köszönt Nicole anyukája.

-Austin fiam.-nyújtotta kezét Jack.

-Üdvözlöm önöket.-ültünk le a kanapéra. -Pont most akartunk indulni magukhoz.-álltam elő a fedő sztorival.

-Nicole hol van?-kérdezte Jack.

-Itt vagyok.-jött mellém majd pedig az anyukája felállt és megölelte.

-Jajj kislányom úgy aggódtunk érted. Amikor Austin mondta, hogy mi történt nagyon megijedtünk.-simította meg az arcát.

-Ne aggódj, mer, most lehet, hogy nincsenek emlékeim, de lehetnek újak.-küldött felé egy mosolyt. -Apu.-fordult Nicole Jack felé.

-Kislányom.-ölelték át egymást. -Látom Austin vigyázz rád. Látod neked egy ilyen férfi mellett a helyed.-mosolyodtak el mind ketten. Jól esik, hogy Jack nem ellenzi a kapcsolatunkat Nicolellal. De még ő se tudja, hogy milyen piszkos ügyeim vannak. Beszélgettünk egy darabig majd Nicole szülei elmentek és már eléggé késő volt.

-Nos, mihez lenne kedved?-karoltam át derekát.

-Aludni. Fáradt vagyok.-rakta karjait nyakamba.

-Nem csodálom.-terült szét az arcomon egy nagy vigyor.

-Haha. Nem csak azért. A szüleim lefárasztottak.-nyöszörögte a végét.

-Rendben.-nyomtam egy puszit a szájára.

-Nem megyünk zuhanyozni?-kérdezte.

-Rendben.-leindult és húzott maga után. Levetkőztünk majd beálltunk a zuhany alá. Nem nagyon bírtam magammal szóval megcsókoltam Nicolet. Nem ellenkezett, sőt vissza is csókolt. Megmostuk egymást. Én nagyon élveztem, mert nem szivacsot használtunk és egyszer véletlenül elkalandozott a kezem mire Nicole felnyögött. -Nem tudom megállni, hogy ne érjek hozzád.-súgta fülébe.

-Mi lenne, ha játszanánk olyat, hogy ki bírja tovább?-húzta fel a szemöldökét.

-Én már most vesztettem.-csúsztattam kezemet érzékeny pontjára.

-Austin.-sóhajtott fel, majd hátrahajtotta a fejét. Nyakát letámadtam és másik kezemet meg derekára helyeztem. Ő is igen kis huncut volt mivel én fent kényeztettem a nyakát, ,,véletlenül" lecsúszott a keze és férfiasságomba markolt.

-Nicole te kis rossz kislány.-kuncogtam fel.

-Te is csináltad akkor nekem is szabad.

-Úgy látszik, hogy mind a ketten vésztettünk.-nyúltam segge alá majd felkaptam. Neki döntöttem a csempének, és vadul csókolózni kezdtünk. Próbáltunk uralkodni magunkon, ami össze is jött. Miután kiáztattok magunkat elmentünk aludni. Vagyis Nicole. Mivel nekem el kell mennem a bárba. Az ajtóban megálltam és visszapillantottam az alvó Nicolera. Nem szívesen hagyom itt, de már muszáj be mennem, mert régen voltam. Remélem nem lesz baja. Ezzel a gondolattal kisétáltam a házból, természetesen halkan majd elhajtottam. Bementem a bárba és láttam, hogy a hely tele van. Az irodámba érkeztem ahol Jessica fogadott.

-Austin már régen jártál itt.-pillantott meg.

-Sok volt a dolgom.-ültem le a székembe.

-Engem is igen elhanyagoltál. A lányokkal már azt hittük, hogy valami baj történt.-ült az ölembe.

-Itt vagyok és élek.-simítottam meg a combját. Ekkor Riker nyitott be.

-Uh, bocs.-húzta el a száj szélét.

-Semmibaj gyere.-intettem neki. -Na, mi a helyzet.

-A sztriptíz bár nagyon jól megy, most is elég nagy a forgalmunk.-éreztem, hogy Jessica keze a nadrágomba csúszik.

-Na, most babám.-suttogtam fülébe.

-A következő csaj szállítmány, pedig holnap érkezik.-mutatta a papírokat.

-Pontosan hány lány?-néztem át a szállítmányos papírt.

-Hát olyan 30. De állítólag fele mg szűz.-röhögött fel.

-Azokat majd a csajok betanítják. Először táncolni és felszolgálni fognak. A többi meg mehet a vendégeknek.-írtam alá a papírokat.

-Austin ugye most már sűrűbben fogsz jelentkezni.-helyezte kezeit a nyakamba.

-Persze.-nyomtam egy csókot a szájára. -Riker elmehetsz.-intettem neki. -Nekem van egy kis dolgom Jessicaval.-tapadtam ajkaira.

39.fejezet Elmegyek örökre!

*Nicole szemszöge*

Nem tudom hol vagyok? Nem emlékszem semmire. Számtalan kérdés megfordult a fejembe. De a legnagyobb baj, hogy nem tudom ki vagyok. Semmire sem emlékszem.

-Öltözz fel.-állt fel az ágyról a fiú. Basszus mi volt a neve? Dusztin? Igen az, Dusztin. Felálltam és szekrényhez léptem majd kivettem egy pólót meg egy nadrágot. Bementem a fürdőbe gyors felöltöztem és egy cipőt is felkaptam. Kiléptem és vele találtam magam szembe. -Most elmegyünk.-ragadt meg a karomat.

-Mi?-húzott ki az erkélyre.

-Jól hallottad.-kapott fel.

-Mit csinálsz?-kapaszkodtam a nyakába.

-Most csukd be a szemed.-suttogta. Úgy tettem ahogy mondta. Majd pedig zuhanni kezdtem, és valaki elkapott.

-Szia kis csaj.-egy fekete bőrű tartott a karjaiban. Majd pedig Dusztin is leugrott. Hogy csinálta ezt hiszen holt részeg.

-Twist a kocsiba.-mordult rá.

-Hova visztek?-ijedtem meg.

-Az ágyamba.-vigyorgott sunyin Dusztin. Mielőtt bármit is reagálhattam volna betuszkoltak a kocsiba.

-Ezt nem tehetitek! Engedjetek ki!-rángattam a kocsiajtót. -Ezért börtönbe is kerülhettek! Akaratom ellenére elhurcoltatok!-kiabáltam.

-Kussoljál már be!-szegezett rám Dusztin egy fegyvert. A lélegzetem megállt és a vér is megfagyott bennem. Milyen emberek ezek? Bűnözők,maffiások,drogcsempészek? -Na végre.-rakta el a pisztolyát. Az út csendesen telt el. A nigga aminek elfejtettem a nevét, valami Wrist volt vagy mi. Áh tök mindegy! Dusztin kituszkolt a kocsiból és a hátára dobott. -Kösz haver a fuvart.-intett majd az utat befele vettük. Bezárta az ajtót engem pedig lerakott. -Mi a baj hercegnőm?-jött közelebb.

-Kérlek engedj el.-jöttek elő a könnyeim.

-Nem foglak bántani.-simította meg az arcomat.

-Részeg vagy.-nyeltem nagyot. Félek sőt rettegek tőle. Valami azt súgja, hogy nem jó szándékai vannak velem. Egyre csak jobban és jobban hátráltam, ő meg csak közeledett felém. Végül azon kaptam magam, hogy a falba ütköztem. Pontosan elém lépett és megint olyan közel hajolt. 

-Nem is tudod, hogy mennyire kívánlak.-húzta végig ajkait az enyémeken.

-Kérlek ne csináld.-remegett meg a hangom.

-Nem fog fájni. Tudod már csináltuk.-mi én lefeküdtem vele?! 

-Kérlek ne.-jött rám a sírógörcs.

-Na ne sírj mert a végén még megsajnállak.-törölgette a könnyeimet.

-Könyörgök.-néztem szemeibe. Széles mosolyra húzta a száját.

-A nagy Nicole Moor a maffia vezér lánya könyörög.-nevetett fel kárörvendően. Akkor Nicole Moornak hívnak, és milyen maffia vezér lánya? -Ezt is megéltük.-még mindig mosolygott.

-Kérlek engedj haza. Nem fogok semmit sem mondani csak hadd menjek haza.-még mindig remegtem.

-Hiszen otthon vagy.-csókolt meg. Csókja vad volt, és ellentmondó. Keze pedig testemen lejjebb haladt. Ekkor megcsörrent a telefonom. -Hagyd.-fojtatta a csókot tovább, de én felakartam venni. A képernyőn Austin(?) neve villogott. Ki ez a gyerek? Tök mindegy lehet, hogy segíthet nekem. Jó elő érzetem van. Szóval ellöktem magamtól Dusztin és felvettem.

-Segíts!-kiáltottam el magam de Dusztin kivette a kezemből a telefont.

-Ez hiba volt édesem.-morogta.

-Austin kérlek!-kiabáltam.

-Sajnos Austin nem fog segíteni.-nyomta ki majd a kanapéra dobta a telefont. Én futásnak eredtem. Az utamat felfele vettem és egy szobába zárkóztam. Vagyis szerettem volna mivel Dusztin gyorsabb volt nálam. -Most mivel rossz voltál büntetés jár érte.-zárta kulcsra az ajtót. 

-Ne, ne csináld.-hátráltam.

-Élvezni fogod hidd el.-lépett közelebb.

-Kérlek.-szemeimből már patakként fojt a könny.

-Jobban szeretem ha a lányok boldogok mielőtt beújítom őket.-tűrte el a hajamat. 

-Kérlek.-néztem barna szemeibe. -Ne csináld.-motyogtam.

-Nicole, Nicole.-sóhajtott egyet. -Tudod te egy igen szép...-nyomott egy csókot a nyakamra. -Okos...-megint. -Ravasz lány vagy.-ismételte meg. -De nem tudod elképzelni, hogy milyen fájdalmat okoztál nekem.-nézett szemeimbe.

-Nem tudom miről beszélsz.-haraptam alsó ajkamba.

-Dehogyisnem.-kuncogott.

-Részeg vagy, és nem tudod miket beszélsz.

-Cs!-rakta ujját számra. -De tudom.-tapadt ajkaimra. De most már tudom, hogy nincs visszaút. Lehunytam szemeimet és elengedtem magam. Tudom, hogy mi fog rám várni. Kezét combomhoz vezette majd felkapott és az ágyra fektetett. Nyakamat kezdte elhalmozni puszikkal. -Ígérem egy csodálatos este áll előtted.-suttogta fülembe. Kezét pólóm alá csúsztatta és megszabadított tőle. Melltartóm kapcsához nyúlt.

-Várj!-állítottam meg. Tudom, hogy most már nekem annyi és rosszabb, hogy ha ellenkezek. Felültünk és én magam vettem le a melltartómat és bújtam ki cipőmből majd nadrágomból.

-Szeretem ha kéreted magad.-csókolt meg ismét és hátra döntött. Megnyalta először a felső majd alsó ajkamat mire én szétnyitottam őket, és ő ezt kihasználva szépen becsúsztatta a nyelvét. Keze a combomat simogatta közben leszedte magáról a pólóját majd a nadrágját is. Utolsó ruhadarabomhoz nyúlt és éreztem ahogy egy könnycsepp végig folyik az arcomon. Hirtelen kivágódott az ajtó. Egy barna hajó és zöldeskék szemű srác állt ott.

-Most szállj le róla Bieber!-szegezte rá fegyverét. Én gyors magamra kaptam a melltartómat és a felsőmet.
-Sajnálom Mahone mert Nicole velem éjszakázik.-állt fel.
-Jajj bocs, de keresned kell egy másik Nicolet mert ő most velem jön.-pillantott rám. Istenem milyen szép szemei vannak. Míg ők fojtatták a bájcsevejt én addig felöltöztem. Valamit kerestem valami erős tárgyat. Az éjjeli szekrényen volt egy kis tömör szobor. Szóval a kezembe vettem és Dusztin mögé osontam és leütöttem aki a földre rogyott. -Nicole.-jött oda Austin és megölelt. Nem tudom miért hiszen nem is ismerem de visszaöleltem.
-Elmondanád, hogy te ki vagy és, hogy ő ki?-mutattam a földön heverő fiúra.
-Mi te miről beszélsz Nicole?-nevetett fel.
-Tudod nem emlékszek semmire.-hajtottam le a fejemet.
-Várj először menjünk el innen.-fogta meg a kezemet és lefele vettük az irányt. Olyan puha volt a keze. A kocsi felé vettük az irányt de megtorpantam ami neki is feltűnt.
-Ugye te nem akarsz elrabolni és utána...-vágott közbe.
-Dehogyis. Nicole figyelj, én soha nem bántanálak.-simította meg az arcomat és egy édes mosolyt küldött felém. -Gyere menjünk.-biccentett a fejével a kocsi felé. Gyors beszálltunk a kocsiba és elhajtottunk innen. Nem tudom, hogy hova vitt de egy szép házhoz azt tudom. Kiszálltunk majd bementünk. Leültünk a kanapéra. -Na akkor elmagyarázod pontosan, hogy mi történt?-törte meg a csendet.
-Nem emlékszek semmire. Amikor felkeltem Dusztin...-ekkor felröhögött.
-Justin Nicole Justinnak hívják.-kuncogott.
-Akkor Dusztin Justin?-pillantottam rá.
-Igen.-nevetett tovább.
-Jól van na.-húztam mosolyra a számat. -Na akkor amikor felkeltem akkor Justin volt ott a szobában. Akkor már nem emlékeztem semmire. Nem tudtam, hogy hol vagyok, ki ő, vagy, hogy mit akar. Ezernyi kérdés fordult meg bennem. De egyikre sem kaptam választ. Nem tudtam ki vagyok.-nyeltem nagyot. -Utána meg leült az ágyamra és a következő pillanatban pedig megcsókolt. Utána meg mondta, hogy öltözzek fel, és miután felöltöztem ledobott az erkélyről és valami Wrist vagy ki...-szólt közbe.
-Twist, Lil Twist.-mosolygott.
-Akkor az.-morogtam. -És akkor Twist meg elkapott és betuszkolta a kocsiba. Én meg nem tudtam, hogy hova akarnak vinni és rám jött a pánik roham és Justin meg rám mordult és fegyvert rántott. A vér is megfagyott bennem annyira megijedtem azt hittem, hogy le fog lőni. Utána meg...-hajtottam le a fejemet és nagy levegőt vettem. -Twist kirakott valahol minket egy tök szép háznál. Justin bevitt a házba és...-csuklott el a hangom.
-Nicole mit csinált?-fogta meg a kezemet.
-Erőszakoskodott és én meg nem akartam, hogy azt csinálja velem és felfutottam de nem volt elég gyors és utánam jött. Ha akkor nem toppansz be megerőszakol.-potyogtak a könnyeim.
-Ne aggódj én itt vagyok.-ölelt át.
-Úgy féltem már tudtam, hogy nincs visszaút de te jöttél.-viszonoztam az ölelését. -Köszönöm.-súgtam fülébe.
-Nem kell megköszönnöd nekem ez a feladatom, hogy vigyázzak rád.-tolt el egy kicsit magától, hogy egymás szemébe tudjunk nézni. Nyomott egy puszit a homlokomra ami egy kis mosolyt csalt az arcomra.
-És most hol vagyunk?-töröltem le a könnyeimet.
-Nálam. Írok egy üzit az apádnak, hogy nálam vagy és holnap majd mindent megbeszélünk vele. Jó?-kérdezte egy mosoly kíséretében.
-Persze.-bólintottam. Ő addig elvonult telefonálni. Felálltam, és gondoltam egy kicsit körbe nézek. Remélem

nem bánja. Majd megláttam egy képet amin mi ketten vagyunk. Ez a kép nagyon tetszett. Megfogtam és valami bevillant. Egy beszélgetés.

*Visszaemlékezés*

(30.-31. fejezet)

-Austin.-állt meg. De szemei csillogni kezdtek. Nem bírta tovább. Ajkait az enyémre nyomta. Nem tudom, hogy miért de hagytam és vissza is csókoltam. Majd elváltunk egymástól.

-Szeretlek Nicole. El sem tudod képzelni, hogy mennyire. És amikor az a tudat van bennem, hogy Bieberrel vagy felemészt a düh és tombolok. Fáj, hogy nem lehetsz az enyém.-mondta minden egyes szavát komolyan.

                             *Vége*

Jézusom ő szeret engem. És én tényleg együtt voltam Justinnal?!

-Itt vagyok.-jött be és én felé fordultam. -Látom észrevetted a képünket.-jött elém és megnézte ő is. -Nagyon szeretem ezt a képünket. Tudod ez akkor készült amikor igazán boldog voltál.-pillantott rám.

-Austin, te tényleg szerelmes vagy belém?-nyeltem nagyot. -Bocs nem akartam ilyen tapintatlan lenni.-jöttem zavarba.

-Honnan tudod?-kérdezte.

-Amikor megfogta a képet bevillant egy beszélgetés veled.-néztem félve a szemébe.

-El sem tudod képzelni, hogy mennyire. De ez reménytelen mert te Justint szereted vagyis már igazán én sem tudom.-ültünk le a kanapéra.

-Mi én azt az embert szeretem/szerettem aki megpróbált megerőszakolni?-akadtam ki.

-Tudod ő már megtette nem is egyszer.-ekkor nem hittem el amiket hallok.

-Megtette?-remegett a hangom.

-El sem tudod képzelni, hogy miket tett veled.-harapott alsó ajkába. Mégis milyen múltam van? Mi történhetett velem? Nem emlékszem semmire és ez nagyon zavar.

-És egyre válaszolj kérlek. Ki vagyok én valójában?-nyeltem nagyot.

-Hogy ki vagy?-kuncogott fel. -Egy olyan lány aki igen sok szenvedésen ment át és mégis kibírta. Egy erős lány vagy. Sok csapás ért de te kitartattál és itt vagy. Nem egyszer kerültél padlóra.-fogta meg a kezemet és ekkor vettem észre, hogy a csuklómon vágási hegek vannak. -Ezeket is mind Bieber miatt csináltad magaddal, mert olyan szinten nem bírtad már, hogy megakartál halni de valaki mindig megmentett. Rengeteg áldozatot hoztál, és ez is mind Justin hibája. Az összes kapcsolatodat szétvágta. Miatta kezdtél el drogozni és rossz útra tévedni. De te ennek ellenére mégis mellette álltál mégis őt szeretted. Próbáltunk tőle elszakítani de te vele maradtál. Nicole most, hogy semmire sem emlékszel egy új életet kezdhetsz. Egy fájdalom menteset. Csak egy dolgod lenne. Biebert eltaszítanod magadtól!-nem hittem, hogy ő ilyen gonosz. 

-Én tényleg ennyit szenvedtem? Én tényleg ennyi mindenen mentem át?-remegett meg a hangon.

-Ez amit elmondtam csak a történetednek az eleje. De szépen és lassan visszanyerheted az emlékeidet csak olyan személyekkel kell beszélned akik közel álltak vagy állnak hozzád.-mos már tudom, hogy Justin gonosz ember és, hogy mennyit ártott nekem. -De szerintem feküdjünk le.-ekkor riadtam ránéztem. -Nem úgy nyugi!-rakta fel a kezét védekezésképen.

-Már megijedtem.-esett le egy kő a szívemről.

-Majd annak is eljön az ideje.-kacsintott majd felállt. -Gyere keresünk neked egy szobát.-húzott maga után.

-Austin.-szóltam hozzá. Ekkor megállt és rám nézett. -Nem aludhatok veled mert nagyon félek, hogy esetleg Justin ide talál.-haraptam ajkamba.

-Persze. Ahogy helyben hagytad és még ráadásul részeg is volt nem hiszem, hogy ide találna.-karolt át és bementünk egy szobába. Austin adott egy pólót amit gyors magamra kaptam és bebújtunk az ágyba. Átkarolta a derekamat és így már biztonságban éreztem magam. Tudom, hogy ő jó ember és nem bántana. Őt egykönnyen megtudnám szeretni. De aludnom kéne mert a holnapi nap eléggé hosszú lesz és még sok mindenre kíváncsi vagyok. Ezekkel a mondatokkal aludtam el. Reggel mikor felkeltem Austin szuszogására lettem. Megfordultam és az alvó fiúval találkoztam. Istenem milyen aranyos amikor alszik, megtudnám zabálni. Annyira aranyosan

aludt, hogy muszáj volt néznem majd pedig láttam, hogy szép lassan kinyitja a szemeit. Ekkor felkuncogtam mert olyan aranyos volt és nem bírtam tovább.

-Mi ilyen vicces?-támasztotta meg fejét a kezével.

-Amúgy jó reggelt, és az előbbi cselekedeted halál cuki volt.-néztem rá.

-Neked is jó reggelt. És cukinak találtad?-mászott rám. Ezen egy kicsit meglepődtem.

-Most mire készülsz?-nevettem el magam.

-Nem is tudom.-érintettük össze homlokunkat. Ilyen közel még nem voltam hozzá. Belenéztem szemeibe és elvesztem teljesen bennük. Már orrunk hegye is összeért és szinte ajkaimon éreztem leheletét. Tudtam, hogy ebből csók lesz amit különösen nem is bánok inkább örülök neki. Szemeimet szép lassan behunytam és ajkaim szétnyíltak, majd pedig megéreztem az ajkait. Szánk egyszerre mozgott és egy ritmust felvettünk. Nyelvét óvatosan a számba helyezte és felkérte egy táncra az enyémet. Kezemmel hajába túrtam ami nagyon tetszett neki. Ő meg alám nyúlt így az ő keze a hátamon pihent. Majd pedig combomra csúszott mire én felhúztam a lábamat. Számról áttért a nyakamra. Eszméletlenül élveztem  helyzetet míg ő a nyakamat kényeztette a puszijaival és addig haját túrtam szét és ajkamat harapdáltam.  Austin combomat kezdte markolászni ami belőlem egy nyögés váltott ki. 

-Austin.-suttogtam nevét. Visszatért számra és újra élvezhettem azokat. Közben a keze becsúszott a pólóm alám. Igen csikis vagyok és olyan finoman simította meg a bőrömet, hogy belemosolyogtam a csókunkba. 

-Mi az?-kérdezte egy huncut mosoly kíséretében.

-Csikis vagyok.-kuncogtam.

-Oh igazán.-és elkezdett csikizni.

-Austin ne kérlek!-visítottam fel. Már fájt a hasam a nevetéstől és ebből a csikizésből az lett, hogy leestünk az ágyról. Én egyenesen Austinra estem. -Látod mi lett belőle?-néztem szemeibe.

-Bocsánat nem akartam.-tűrte el a hajamat.

-Megbocsájtok.-tapadtam ajkaira. Istenem vele olyan jól érzem magam. Azt hiszem, hogy ebből több lesz mint szimpla barátság. Levegőhiány miatt elváltunk.

-Ezt miért kaptam?-mosolyodtunk el.

-Nem tudom. Csak úgy.-még nyomtam egy gyors puszit és leszálltam róla.

-Gyere menjünk enni.-fogta meg a karomat és húzni kezdett de én nem mentem.

-Nincs erőm.-nyöszörögtem.

-Akkor kénytelen leszek elvinni téged.-jött oda és felkapott a karjaiba.

-Ilyet többször is csinálhatsz megengedem.-vitt ki a konyhába.

-Te pedig többször is adhatsz csókot.-nyomtam egyet a szájára. Kiértünk a konyhába és ott pedig lerakott egy székre. -Mit parancsol a hercegnő?-kérdezte.

-Nem is tudom. Nagyon nem vagyok éhes.-könyököltem az asztalon.

-Olyan nincs. A reggelire a nap legfontosabb étkezése. Csinálok palacsintát.-vette elő a serpenyőt.

-Segítek.-pattantam fel. Elővettük a hozzávaló dolgokat és amikor a lisztet a tálba öntöttük Austin összelisztezte az orromat. Ezért én is az övét.

-Csodálatos.-akaszkodtam a nyakába.

-Ugye.-mosolyogtam felé.

-Imádom amikor mosolyogsz.-karolta át a derekamat.

-Én tudod mit imádok?-hajoltam közelebb. -Ha megcsókolsz.-suttogtam ajkaiba. Több sem kellett

mert ajkunk összeért. Fenekemre csúsztatta a kezét, és felkapott, majd a konyhapultra ültetett. Nyakamat vette célpontnak. Hangos sóhajok hagyták el a számat.
-Nicole.-suttogta nevemet. Na szerintem nem lesz ebből a palacsinta sütésből semmi. Lábaimmal átkulcsoltam a derekát és közelebb érezhettem őt. -Kívánlak.-súgta fülembe. Ekkor bevillant egy kép. Ugyanez a szó hagyta el Justin száját is. Ekkor megálltam és ez neki is feltűnt. -Valami rosszat mondtam?-nézett szemeimbe.
-Justin is ugyanezt mondta. Bevillant egy kép.-zavarodtam össze. -Inkább süssük meg azt palacsintát.-szálltam le a pultról.
-Minden rendben?-fogta meg a kezemet.
-Persze.-bólintottam. Igazából semmi sincs rendben! Semmire sem emlékszek és az a legszörnyebb, hogy Justin aki nem is tudom, hogy milyen veszélyes ember felfog tuti keresni és lehet, hogy Austin nem lesz itt. A telefonom meg nála maradt. Azért meg vissza kéne  mennem lehet. Austinnal megsütöttük a palacsintát és leültünk, majd elfogyasztottuk.
-Austin Justinnál ott maradt a telefonom nem mehetnénk el érte?-néztem rá.
-Veszek neked újat.-bökte ki.
-De abba lehet, hogy van valami ami segít a visszaemlékezésben.-tördeltem az ujjaimat.
-Rendben.-mondta unottan.
-Akkor én most elmegyek elkészülődni.-álltam fel.
-Jó.-dünnyögte és a telefonját bújta. Ennek most mi a baja? Bementem a fürdőbe és lezuhanyoztam majd megfésültem a hajam és fogat mosta. Visszavettem a tegnapi ruhámat és kimentem a nappaliba.
-Austin?-néztem körül.
-Hello szpéségem.-hallottam meg egy ismerős hangot mögöttem.

*Justin szemszöge*
Mikor kinyitottam a szemem iszonyatosan hasogatott a fejem. Azt vettem észre, hogy egy nagy pupli van a fejemen. Felálltam és azt vettem észre, hogy nem a saját szobámban vagyok. Mégis mit keresek itt, egy szál bokszerben?! Tegnap egy kicsit sokat ittam de ennyire? Bementem a fürdőbe és lezuhanyoztam majd tiszta ruhákat kaptam magamra. A telefonomat kezdtem el kutatni amit meg is találtam. Lementem a nappaliba és a kanapén volt valami. Közelebb mentem és az Nicole telefonja volt. Mi történt tegnap? Megnéztem az utolsó hívást ami Austiné volt. Visszahallgattam és Nicole segítségért kiáltozott. Most is Austinnál van. Nem, nem! Ezt nem hagyom, hogy összejöjjenek. Ők soha nem lesznek együtt! Fogtam egy fegyvert majd a kocsikulcsomat és autóba szálltam. Austin háza előtt megtöltöttem a pisztolyom és beosontam. Austin a konyhában ügyködött és pont háttal volt nekem. Szuper! Halkan mögé lopakodtam és leütöttem. Azonnal a földön terült el. Odébb húztam, majd halottam, hogy nyílik az egyik szobaajtó.
-Austin?-hallottam meg Nicole hangját. Ő előttem volt szóval mögé léptem.
-Hello szépségem.-ekkor lassan megfordult és az arcára rémület volt felírva. 
-Te-te mit keresel itt?-remegett meg a hangja és hátrálni kezdett.
-Érted jöttem.-húztam mosolyra a számat.
-Hol van Austin?-kérdezte.
-Austin most egy darabig aludni fog.-erre a kijelentésemre közelebb jött.
-Mit tettél vele? Megölted?!-rontott nekem és ütni kezdett. Lefogtam  csuklójánál és így egymás szemébe néztünk. -Mit tettél Austinnal?-szűrte ki fogai közül a szavakat.
-Mert?-húztam fel a szemöldököm.
-Most azonnal áruld el!-mordult rém.
-És mi lesz ha nem?-húztam az agyát.
-Ne tudd meg.-szemében csak úgy égett a düh.
-Huh de félek.-kacagtam fel. Hirtelen fordult egyet de a kezét nem engedtem és így háta mögött voltak a kezei majd pedig átfordított és egy hatalmas hátast dobtam. Fájdalmamban felszisszentem. Ezt meg, hogy a faszba csinálta? Honnan volt ennyi ereje? A fegyveremet felszedtem a földről majd rám szegezte. 
-Utoljára mondom el. Hol van Austin.-hangja mérges és dühös volt. 
-A konyhában megtalálod.-egyből futott is. Na most meg vagy.  Ahogy odaértem Nicole az ölébe vette Austint és hallottam, ahogy halkan sír. 
-Austin kérlek ébredj.-suttogta. A szívem megszakadt, hogy így láttam. Elfelejtett és már őt szereti. A könnyeimet próbáltam lenyelni de egy kiszaladt a szememből. Nem lehet, hogy őt szereti. Én miért nem tudom magamat túltenni rajta? Miért nem tudom elfelejteni? -Mit tettél vele?-állt elém és szemeiből csak úgy folyt a könny. De ahogy szemeimbe nézett láttam, hogy meglepődött. -Te sírsz.-mondta halkan. Sarkon fordultam és menni akartam de karom után nyúlt. Elém jött. 
-Miért csináltad ezt? Miért volt jó, hogy lelkileg tönkre tettél?-remegett meg a hangom.
-Te mégis miről beszélsz?-vágott értetlen fejet.
-Te most tényleg ekkora hülyének nézel?-akadtam ki.
-Tudod nem emlékszem semmire.-hajtotta le a fejét. -Elvesztettem az emlékeimet.-ez a hír sokkon ért. Úristen mit csináltam én vele tegnap? Nagyon sokat ittam mert ki voltam de mit csináltam vele? -Kérlek menj el.-nézett szemeimbe. -Te rossz ember vagy. Austin mindent elmondott, hogy mennyit ártottál nekem, hogy mennyit szenvedtem miattad.-nem bírtam tovább. Arcát kezeim közé fogtam és megcsókoltam. Majd lassan elváltunk egymástól.
-Szeretlek Nicole.-suttogtam ajkaiba. 
-Ne csináld.-nyelt nagyot. -Hazudsz.-rázta fejét.
-Hallod.-raktam kezét a szívemre. -Hallod, hogy dobog? És tudod még miért dobog. Azért mert te élsz és itt vagy a közelemben. De ha eltaszítasz magadtól és gyűlölni fogsz, azt nem fogom kibírni.-nyeltem le a könnyeimet. Csak rázta a fejét lassan és végig a szemembe nézett. 
-Menj el kérlek-szakadt el tőlem.
-Elmegyek, de ha azon az ajtón kilépek...-mutattam az ajtóra. -Soha többet nem jövök vissza. Elmegyek örökre.-el sem hiszem, hogy ezeket mondtam. Hátat fordított és hallottam, ahogy sír. Nagy levegőt vettem és megtettem az első lépést és az ajtó felé mentem. Ahogy átléptem a küszöbét tudtam, hogy most láttam utoljára, most csókoltam meg utoljára, és most érinthettem meg utoljára. Viszlát Nicole Moor!