2. évad 8. rész (48. rész) Csók!

*Nicole szemszöge*

Most mégis mi lesz? Leültünk a hintaágyba.

-Akkor egy idióta vagyok.-hajtottam le a fejem.

-Tényleg, mi volt ez az előbbi kis jelenet?-kérdezte barátom.

-Kicsit összekaptunk.-motyogtam.

-Látom. De figyelj, most egy darabig hagyd. Ilyenkor mi férfiak...-ekkor felröhögtem.

-Fiúk.-mosolyogtam.

-Fiúk.-kezdett bele. -Időre van szükségünk, és lenyugszunk. Kicsit iszunk, rosszabbik esetben, pedig seggrészegre leisszuk magunkat, és egy fantasztikus éjszakát töltünk el egy csajjal.

-Ezzel nem segítesz!-mordultam rá. -Nagyon nem!-most Justin tuti, haragszik rám. Elmegy keres egy nálam szebb lányt, akivel elhempereg. Közben meg nem is tudja, hogy úton van egy kisbaba ami az övé. Apám teljesen ki lesz, ha megtudja. Justint kinyírja én meg életre szóló szobafogságot kapok. 

-Bocs. De nyugodj, meg minden rendben lesz.-karolt át. Miért is Christ hoztam ki? Ekkor megjelent Lucy. Az én hősöm!

-Jöttem váltani.-állt meg Puckerman előtt.

-Dumcsizzatok.-állt fel Chris, majd bement.

-Na mesélj.-ült le.

-Lucy.-vettem nagy levegőt.

-Nicole, ennyire komoly?-nézett szemeimbe.

-Tudod.-nem bírtam tovább, könnyeimnek utat engedtem. -Terhes vagyok.-böktem ki.

-Mi?-hangja két oktávot ugrott. -Justintól ugye?

-Igen.-bólintottam. 

-Ajjh ne sírj.-ölelt át.

-Hogy ne sírnék. Nem akar gyereket.-töröltem le sós könnycseppjeimet. 

-Mi?-engedett el.

-Ezért is kaptunk össze.-szipogtam.

-Elmondtad neki?

-Nem. Csak megkérdeztem, hogy mit tenne, ha mondjuk terhes lennék, és azt mondta, hogy nem szeretne gyereket. Mert, hogy még nem áll rá készen. Meg, hogy ő még élvezni szeretné az életét. Ha nem akar gyereket, akkor nem kell tudnia róla. De elvetetni nem fogom. Megtartom, és felnevelem egyedül. Nem akarom, hogy terhére legyek. Szóval amint befejeztem a sulit, elmegyek.-zártam le a témát. 

-Nicole, biztos ezt akarod tenni?

-Igen. Hiszen, megmondta egyenesen a szemembe, hogy neki nem kell gyerek. Akkor nem is lesz. Majd talál, egy olyan lányt, aki tökéletes számára. Mert én nem vagyok az.-nevettem fel kínomban. -Soha nem voltam az számára.-ráztam a fejem.

-Ne mond ezt.-fogta meg a vállam.

-Neki is állok pakolni, mert még ma visszamegyek Floridába. Ez az utolsó évem. Az utolsó gimis évem. Jöttök, ha akartok, de én visszamegyek.-álltam fel. Úgy látszik, hogy Justinnal mi a történetünk, soha nem fog jól végződni. Soha nem legyünk boldogok. Mert a mi történetünk, nem úgy végződik, hogy boldogan élnek, míg meg nem halnak. A mi történetünk, teljesen más. A miénknek szomorú a vége, az eleje, és az egész. Van pár szép pillanat benne, de a nagy része, szomorú. Mindig is tudtam, hogy az élet nem egy tündérmese. Az én életem, sem az. Felmentem a szobámba, és nekiálltam pakolni. Ajtókopogást hallottam. 

-Gyere.-töröltem le a könnyeimet. 

-Nicole.-jött be Benjamin. -Mit csinálsz?

-Pakolok. Elmegyek.-gyömöszöltem a ruháimat, a bőröndbe. 

-Hova?

-Vissza. Hazamegyek. Nincs miért már itt maradnunk. A sulit is beakarom fejezni.-mentem a fürdőbe.

-Kétlem, hogy a suli miatt akarsz hazamenni.-jött utánam. -Mit csinált?-pakolásztam a kis táskámba a dolgokat.

-Semmit.-vágtam rá.

-Nicole.-fogta meg a kezem. 

-Semmit, és ha megbocsájtasz, nem akarok róla beszélni.-viharoztam ki. Tovább pakolásztam.

-Nem gyötröm magam.-ezzel pedig ott hagyott. Becipzároztam a bőröndöm, és leültem. Nem hiszem el, hogy megint így végződik. Külön vagyunk, ismét. Nem akarom én ezt. Nem akarom itt hagyni, de nem hagy más lehetőséget. Szeretem őt, nagyon, de... Istenem miért nem hagyod, hogy együtt legyünk? Miért választasz minket állandóan külön. Amikor elmentünk, és csak ketten voltunk, minden olyan jó volt. Az egész napot együtt töltöttük, és csak egymással foglalkoztunk. Senki, és semmi nem zavart meg minket. Most is miért, nem lehetünk, olyan boldogak. Az az éjszaka is valami csodálatos volt. 

-Kérlek, ne csináld ezt velünk.-suttogtam, és lecsuktam a szemem, majd egy könnycsepp csorgott végig az arcomon. -Nem akarom, elveszíteni. Nem akarom elengedni. Kérlek.-néztem fel az égre.  Megfogtam a bőröndöm kallantyúját, és felkaptam a kabátom, majd kinyitottam az ajtót, ahol Justin fogadott. Egymás szemébe néztünk, és csak álltunk ott. Justin ajkaimnak rontott, és így hátráltunk, be a szobába. A hajába túrtam, majd az ajtót, bevágta, és az ágyon terültünk el. Vadul csókolózni kezdtünk, és Justinról leszedtem a

pólóját.

-Justin.-szakadtam el tőle.

-Nem akarom, hogy elmenj. Idióta voltam.-lihegte. -Sajnálom, amiket mondtam.

-Valamit mondanom kell.-suttogtam.

-Lucy mindent elmondott. Szerencsére még időben.

-Ennyit a titok tartásról.-forgattam meg a szemem.

-Nem érdekel, amit mondtam. Szeretném azt a gyereket. Mert tudom, hogy tőled van, és csak ez számít.-mosolygott. -De fiú lesz én választok neki nevet.-ekkor felnevettem.

-Justin, nem is tudom, hogy mit mondjak.

-Én igen. Szeretlek.-csókolt meg.

-Én is Justin Bieber.-túrtam hajába.

-Még mindig nem hiszem el. Apa leszek.

-Igen, lesz egy közös gyerekünk. A mi gyerekünk.-isteni volt ezt kimondani.

-A mi kis gyerekünk.-csókolta meg a hasamat.

-De nem tudom, hogy a többiek mit fognak hozzászólni.-ültünk fel.

-Mi lenne ha kiderítenénk?-kérdezte mosolyogva.

-Kicsit félek.

-Nyugi, itt leszek.-kapta fel a pólóját. Kézen fogva lementünk, és behívtunk mindenkit a nappaliba. -Nicole szeretne nektek valamit mondani.-szólalt meg Justin.

-Justinnal kisbabánk lesz.-nyögtem ki.

-Úristen!-visított Ryan. -Én leszek a keresztapja!-ekkor Justin felröhögött.

-Nyugodj meg haver.-szólt rá. Benjamin arca mindent leírt. Csalódott volt és szomorú. 

-Benjamin...-nem hagyta hogy befejezzem, mert kirohant a házból. Utána mentem, és az istállónál szerencsére elcsíptem. -Benjamin kérlek hallgass meg.-ekkor megállt és szembe fordult velem. -Sajnálom.nyögtem ki, és könnyeim utat törtek.

-Mit? Hogy gyereked lesz, vagy, hogy Justin az apja?

-Sajnálom, hogy fájdalmat okoztam. Hidd el, soha nem állt szándékomban bántani.-remegett meg a hangom. -Szeretlek nagyon, és nem akarlak elveszíteni, mint barátot. Szükségem van rád. Fontos vagy nekem.-töröltem le az előbuggyanó könnyeket.

-De Nicole te ezt nem érted. Én még mindig szeretlek, és nekem látni, azt, hogy ti itt együtt vagytok, és majd amikor megszületik a babátok. Nem tudnám végig nézni.-elé léptem és pontosan a szemébe néztem ahol egy apró kis könny bújt el.

-Ne tedd ezt velem. Ne kérd, hogy válasszak. Mert akkor őt választom. Nem rég kaptam vissza. Nem bírnám ki nélküle.-suttogtam.

-Sajnálom Nicole, de én ezt képtelen vagyok végig nézni.-harapott alsó ajkába.

-Kérlek ne menj el.-sírtam el magam. -Könyörgök.-öleltem át. -Kérlek ne, menj el.-súgtam fülébe. -Kellesz nekem. Szükségem van rád.-még mindig nem ölelt át. -Szeretlek.-motyogtak. Két szoros kar ölelt át.

-Én is. Mindennél jobban.-simogatta a hátamat. Lassan elváltunk egymástól.  

*Benjamin szemszöge*

Borzalmas volt az amikor Nicole közölte velünk, hogy gyereket vár Justintól. Az életem kettétört, mert tudtam, hogy végleg elvesztettem. Végleg, nem kapom vissza. Volt egy kis reményem, de az is szerte foszlott. Az utolsó remény sugaram is kialudt. Talán ez egy jel, hogy Nicolet nem nekem szánták. Miért fáj, ez ennyire? Miért pont őt választotta? Megérdemli, hogy boldog legyen, mert sokat szenvedett, és ha ő, őt választja akkor tiszteletben kell tartanom a döntését. Őt szereti, és ez ellen semmit nem tehetek. Elválaszthatatlanok és ezt nevezik igaz szerelemnek. Majd egyszer, az én életembe is betoppan az a lány aki talán elfelejteti velem Nicolelt. 

-Nem akarom, hogy esetleg elmenj, vagy itt hagyj.-mondta.

-Nem megyek.-simítottam meg az arcát. Bementünk, és a többiek nagyban beszélgettek. 

-Justin, nem megyünk el Selenához? Megszeretném látogatni.

-Miért mi a baja?-kérdeztem a mellettem álló lányt.

-Selena rehabon van.-harapott alsó ajkába.

-Én is bemegyek, ha nem nagy gond.-vágtam zsebre a kezem.

-Ti most Selena Gomezról beszéltek?-kérdezte Chris.

-Igen.-mondtuk kórusban.

-Hát akkor én is megyek. Jó csajszi.-kacsintott.

-Kötve hiszem, hogy bejönnél neki.-nevetett Bieber.

-Egy próbát megér.-dörzsölte össze a tenyerét.

-Ti maradtok?-fordult Nicole Lucyékhoz. -Tényleg Tobias hol van?
-Ja dolga akadt.-nyögte ki Ross.
-Aha.-bólintott Nicole. Beszálltunk a kocsiba és elindultunk Selenához. Nem szívesen jövök ilyen helyre, de kíváncsi vagyok, hogy vele mi van.

*Justin szemszöge*
Ahogy beértünk a recepcióhoz mentünk.
-Jó napot. Selena Gomezhez jöttünk.-feleltem kedvesen.
-Gomez kisasszony csak egy embert tud fogadni jelenleg. De holnap visszajöhetnek, mert akkor többen is látogathatják.-felelte a hölgy.
-Justin, menj be te hozzá.-felelte Nicole.
-De...
-Kérlek. Akkor még maradunk egy napot, és holnap visszajövünk. De, most menj be te hozzá.-fogta meg a kezem.
-Jó.-mondtam, majd puszit adtam kedvesem arcára.
-Miss Gomez a 2. emelten található a 255 szobában.-mondta mosolyogva a hölgy. Elindulta lassan. Beszálltam a liftbe ami felvitt a a 2. emeletre. Lassan elballagtam a 255-ös ajtóig, és kopogtam, majd egy ,,gyere" után benyitottam. Selena ott ült összekuporodva az ablak előtt.
-Szia Sel.-köszöntem.
-Szia.-köszönt halkan, majd letörölte az előbuggyanó könnyeket. Helyet foglaltam mellette, és a szemébe néztem. -Mi késztetett rá, hogy meglátogass?-kérdezte.
-Nicolellal jöttem, meg a Chris és Benjamin is itt van. Nicole mondta, hogy jöjjek fel én mert csak egy ember jöhetett fel. De mond, miért Sel? Miért kellett idáig?-könnyeim csak úgy potyogtak neki.
-Te ezt nem értheted.-rázta a fejét.  -Hisz hogyan is érthetnéd. Te mindig mindent megkapsz.-törölgette

könnyeit. -Mindig eléred a célod. Mást nem veszel figyelembe, csak azt, hogy mi neked a fontos.-borzalmas volt így látni. Összetört és arca szenvedést sugallt. -Egyszer gondolhatnál másra is.-szipogott.
-Sel...-csak ennyit tudtam kinyögni.
-Képzeld tudok mindent. Tudom, hogy összejöttetek Nicolella. Gratulálok.
-Látom.-dünnyögtem.
-Nem Justin. Én tényleg komolyan gratulálok nektek. Boldogok vagytok. Nekem ez elég, hogy akiket szeretek azok boldogok.-fújta ki az orrát.
-Fáj. Látom rajtad, hogy fáj, és, hogy nem ezt akarod. Sel, kérlek ne csináld ezt.-fogta meg a kezét.
-De én csak így tudom feldolgozni.
-Mi? Hogy mindennap annyit iszol és drogozol, hogy ide juss. Nem, ez nem az a Selena akit én megismertem.
-Tudod, Justin az emberek változnak. Mi is megváltoztunk. Nézz ránk.-mosolyodott el. -Te boldog vagy, és megtaláltad életed szerelmét, akit mindig is kerestél.
-De te nem vagy az.-ekkor lehajtotta a fejét.
-Mert nincs mellettem az az ember akit szeretek. Nincs az a fiú mellettem aki hosszú évekig velem volt. Akit annyira szeretek még most is. Akibe első pillantásra beleszerettem.-nyelt nagyot, és könnyeit fojtotta vissza.
-Sel, kérlek, ne nehezítsd meg a dolgom. Elég, hogy így látlak. A szívem szakad meg.-szorongattam a kezét.
-Szeretlek, még mindig Justin.-nézett szemeimbe. -Ez ellen pedig nem tudok mit tenni. Még mindig ugyanúgy szeretlek.-hajolt közelebb. Homlokunk szinte már összeért.
-Sel, ne csináld, mert félek, hogy nem tudom megállni.-suttogtam.
-Nekem is pont olyan nagy akarat erő kell mint neked.-lehelt szavait ajkaimra. -Szeretlek Justin. Tudom, hogy helytelen, hogy ezt csinálom, veled, hiszen a legjobb barátnőm pasija vagy. De egyszerűen, hogy itt vagy egy karnyújtásra tőlem, de mégsem érhetek hozzád, mégsem csókolhatlak meg.-éreztem, hogy könnye a kezemre hullik.
-Sel, kérlek.-hunytam le a szemem. -Nem tehetem ezt Nicolellal.-vettem nagy levegőt.
-Csak utoljára.-nem bírtam én sem nagyon. Selena mindig is egy különleges lány marad az életemben. Mellette tanultam, meg is az az igaz szerelem. Ő volt nekem az első nagy szerelmem. Soha nem felejtem el, és soha nem fogom kizárni az életemből. Nem lennék rá képes. Fontos nekem nagyon. Megéreztem Sel puha ajkait és tudom, hogy most hibát követek el, de visszacsókoltam. Nem tudom, hogy mi ütött belém, de egyszerűen nem bírtam leállni. Majd, mint valami villámcsapás úgy hasított belém, hogy most kell leállnom.
-Sel, kérlek.-toltam el magamtól. Mind a ketten ziháltunk, és homlokunkat egymásénak döntöttük.
-Nem is tudod, hogy most mit indítottál el bennem.-érintette meg az arcom. Keze jéghideg volt, te viszont a teste meleget árasztott.
-Nem szabad. Nem tehetem ezt Nicolellal. Én szeretem őt.-szorítottam ökölbe a kezem, és felálltam.  Ajkamba harapva hagytam el a szobát, és kissé ideges is voltam. Hiszen, most csaltam meg a szerelmemet, gyermekem anyját, és a leendő feleségemet. Hupsz, ezt lehet, hogy előre elkiabáltam. De őszinte leszek vele. Hisz egy kapcsolat mit ér őszinteség nélkül. Hibáztam, és bűnhődjek érte. Tudom, hogy Nicole ki lesz akadva, de remélem, hogy megérti. A liftajtó kinyílt, én pedig könnyedén szálltam ki belőle.
-Hogy van?-jött mellém szerelmem.
-Kissé ki van. De mondtam, neki, hogy holnap bejössz. Nem bírja nagyon a bezártságot. Egyedül érzi magát, nagyon.-karoltam át, és kifelé vettük az irányt.
-Holnap bejövök hozzá, és akkor holnapután mehetünk is haza.-mosolygott. beszálltunk a kocsiba, majd visszamentünk a házba.
-Na mi volt?-kérdezte Ryan. Fejemmel az emeletre böktem. Körbe néztem, hogy tiszta-e a telep, és belekezdtem.
-Ajjh tesó.-sóhajtottam.
-Oh, oh ez már rosszul kezdődik.-rázta a fejét.
-Bementem, és beszélgetni kezdtünk, annyira össze volt zuhanva. Ha láttad volna.  Szemei szinte vérvörösek voltak. Könnyei pedig megállás nélkül csak potyogtak. Teljesen kifordult önmagából.-túrtam a hajamba.
-Elhiszem, hogy szar volt így látni. Hiszen Selenának mindig is igényes megjelenése volt. Egy mosolygós csaj, aki egy energia bomba.
-De most az ellentéte volt. Elkezdte mondani, hogy még mindig szeret. Még mindig szerelmes belém, és valami fura érzés kapott és olyat csináltunk amit nem kellett volna.
-Lefeküdtetek?-képedt el.
-Az kellett volna.-remélem érezhető volt a szarkazmus. -Megcsókolt, és én meg idióta visszacsókoltam. Nem is tudom, hogy hogyan tehettem ezt Nicolellal. Egy idióta vagy!-ütöttem a falba, majd Ryanre néztem aki lefagyva figyelt, mögém. Megfordultam, és Nicolet pillantottam meg magam mögött.
-Te csókolóztál Selenával?-dermedt le.
-Nicole, esküszöm, hogy megmagyarázom.-léptem elé, majd a keze csattant az arcomon.
-A gyerekedet várom, és próbálok mindenben segíteni, és próbálom a kapcsolatunkat tökéletesre formálni, és erre te ezt teszed?! Megcsalsz a legjobb barátnőmmel?!-emelte fel a hangját.
-Nicole kérlek...-vágott közbe.
-Nem nem érdekel. De azt tudd, hogy ezzel hibát követtél el. Még pedig, azt érted el, hogy soha nem fogsz látni engem, és a gyerekünket!-üvöltötte, majd elviharzott. utána rohantam, és próbáltam menteni a helyzetet.

2. évad 7. rész (47. fejezet) Nem akar gyereket!

*Justin szemszöge*

Teljesen ki vagyok, mert Nicolenak nyoma veszett. Semmit nem tudunk róla, és egyre rosszabb előérzetem van. Hirtelen rezgett a telefonom, miszerint üzenetet kaptam. Mahone-tól jött. Mit akar ez a seggfej? Egy videót küldött. Ahogy megnyitottam, és elkezdtem nézni, egyszerre éreztem azt, hogy egy kést döfnek belém, és, hogy szét vet az ideg. A telefont tiszta erőmből a földhöz vágtam, ami darabokra hullott.

-Te normális vagy?!-visított Ryan.

-Fogd be!-mordultam rá.

-Mi a fasz bajod van?-kérdezte kikerekedett szemekkel.

-Az, hogy ez a nyomorult, a kocsiban megbaszta Nicolet. És, ahogy látom, elég jól szórakoztak.-ütöttem a falba.

-Haver nyugodj meg!-jött be Puckerman.

-Menjetek a francba!-rontottam ki. Visszafogom hozni, ha meghalok akkor is. Valami sántít nekem ezzel a videóval kapcsolatosan, és kifogom deríteni. Kocsiba szálltam, és valamerre elindultam. Gondolkozz Bieber, ha Austin lennél, na ez már rosszul kezdődik. Mert ha Austin lennék, akkor öngyilkos lennék. De most az ő fejével kell gondolkoznom. Nem mehettek messze. Bekapcsoltam a GPS-t és megnéztem, hogy Texashoz, melyik közeli város van. Houston, Dallas, vagy Austin. Ez a három hely van a legközelebb. Ha nem olyan egoista akkor nem Austinba vitte. Szóval maradt Houston, és Dallas. Nem vagyok biztos, de mintha lenne egy háza Dallasba. Houstonba, csak nem vitte, hisz az nagyon közel van. De lehet, hogy oda vitte, nem tudhatom. Azért benézek Houstonba, és utána Dallasba. 

~este~

Már szinte mindent megnézte. Már Dallasba vagyok, és fogalmam sincs, hogy esetleg, hol is lehetnek. Félek, hogy nem esetleg nem találom, meg. Fájt, az a videó, hogy még mennyire, de én is sokszor megcsaltam Nicolet, és valamilyen szinten megérdemeltem. Csak egy a lényeg, neki ne legyen baja. Kérlek istenem ad, hogy épségben megtaláljam. Nem bírnám ki, ha valami baja lenne. Szeretem őt, nagyon, és mindennél fontosabb. Majd pedig megálltam egy háznál, és gondolkodtam. Nicole hol lehetsz? Mit nem adnék, ha most itt lennél mellettem. Lehunytam a szemem, és nagyot sóhajtottam.

*Nicole szemszöge*

Az életem most ért véget. Ha Justin megnézi a videót, azt hiszi, hogy megint csak kihasználtam, és játszottam vele. Ne, az nem lehet!

-Hogy tehetted?-kérdeztem. -TE IDIÓTA!-rontottam neki. Ütni kezdtem, és közben a könnyeim potyogtak, majd pedig megszereztem a fegyverét, és rászegeztem.

-Nicole, nyugodj meg.-tartotta fel a kezét, védekezés képen.

-Na, mi van most nem olyan nagy a pofád?-röhögtem fel. -Most vigyél vissza!-kiabáltam.

-Nem foglak!-rántott magához, és a pisztolyt, elvette tőlem.

-Eressz el!-próbáltam eltaszítani magamtól.

-Nem foglak, visszaengedni ahhoz a nyomorulthoz.-szűrte ki fogai közül. Ekkor lendült, a lábam, és szépen beletérdeltem, a férfiasságába, majd felmentem az emeltre. Menekülni, még nem fogok, majd akkor ha nem számít, rá. Bezárkóztam, és az ágyra feküdtem. 

Már egy jó ideje itt lehetek, és a nap is lement. Ajjh istenem. Justin, most hol vagy? Hol lehetsz? Kérlek segíts ki innen. Annyira hiányzol, de kérlek, gyere, és szabadíts ki innen. Hirtelen hangokat, hallottam a fejemben. Justin hangját, vagyis a gondolatait hallottam.  Kérlek adj egy jelet, hogy hol vagy. Bárhol is vagy, megtalállak, és tudd, hogy nagyon szeretlek. Megtalállak, és akkor elmegyünk, jó messzire, csak mi ketten, és akkor senki, sem választhat el minket. Istenem Nicole annyira hiányzol.

-Te is nekem Justin.-hunytam le a szemem, és egy könnycsepp gördült ki. -Szeretlek, nagyon, és tudd, hogy mindig szerettelek, és mindig is foglak. Kérlek gyere értem. Ne hagyd, hogy ez a szemét, tegyen velem valamit.-suttogta, és közben több könny szökött ki a szememből. -Istenem, miért nem hagyod, hogy végre boldogok legyünk? Miért kell minket, mindig szétválasztani?-tettem fel sorra a kérdéseket. -Szeretem őt nagyon, és ő is, de kérlek, hagyd, hogy együtt legyünk.-fordultam a hátamra, és a plafont kezdtem el nézni.

-Nicole.-kopogott Austin az ajtómon. Választ nem kapott, tőlem, szóval tovább próbálkozott. -Kérlek nyisd ki.-miért gyanús nekem ez a dolog? Bementem a fürdőbe, és ahogy elértem az ajtót, megszédültem. A világ forogni kezdett velem. Megkapaszkodtam, az ajtófélfába, és lecsúsztam a földre. Mélyeket sóhajtottam, és kezdett elmúlni. -Nicole, édesem, kérlek nyisd ki!-szinte már dörömbölt. Egyből leesett, hogy részeg! Ide aztán be nem engedem! Bezártam a fürdő ajtót, a biztonság kedvéért. Ahogy elfordultam az ajtótól, olyan hányinger kapott el, hogy egyből a wc-t céloztam meg. Mégis mi a francért hányok, ha nincs is bennem semmi. Nem az nem lehet! De hiszen, még mindig nem jött meg... Idegesen csúsztam a csempés padlóra. NEM, NEM! De amikor lent voltunk a parton akkor sem védekeztünk egyszer sem. De biztos, hogy nem akkor, hiszen... De amikor egyik nap reggel Justin mellett ébredtem a buli után, lehet, hogy olyan részegek voltunk, hogy elfelejtettünk. Oh istenem! Túrtam idegesen a hajamba. Az már megvolt majdnem egy hete. Te jézus... De még van remény. Lehet, hogy nem vagyok terhes, nem lehetek benne biztos, először kell szereznem egy terhességi tesztet. Majd nagy csattanást hallottam, majd minden elhalkult. Kinyitottam az ajtót, és Austinnal találtam magam szembe.

-Szia cica.-vigyorodott el. Az alkohol csak úgy áradt belőle, és azt hittem, hogy megint hánynom kell. Na Nicole most menekülj, vagy neked véged... 

-Mit akarsz?-kérdeztem riadtam.

-Szórakozni.-jött közelebb.

-Nem hiszem, hogy ez jó ötlet.-léptem egyet hátrébb. 

-Dehogyisnem.-jött közelebb, majd hirtelen mozdulattal kikerültem, és lefele szaladtam. Hallottam, hogy jön utánam, és a nevemet kiabálja. Épp a bejárati ajtót téptem volna fel, amikor elkapta a derekamat, és a számat, egy hatalmas sikoly hagyta el. Ad, hogy valaki meghallotta.

-Segítség!-üvöltöttem, majd a kanapéra tuszkolt. -Szállj le rólam!-toltam el magamtól amennyire csak tudtam. -Segítség!-kiabáltam tovább. Ő pedig nekiállt vetkőztetni. -Justin.-suttogtam, és mintha meghallotta volna, az ajtó kivágódott, és Justin állt ott.

-Azonnal vedd le róla a mocskos kezed.-szegezett rá fegyvert. Austin felnevetett, és egy könnyed mozdulattal, felrántott, majd magához szorított, és fegyvert nyomott a fejemhez.

-Jobban tennéd, ha a fegyvert leraknád.-nevetett fel.

-Hagyd őt békén.-arca érzelem mentes volt. 

-Sajnos nem tehetem.-fegyver kattanást hallottam.

-Mit akarsz?-kérdezte Justin.

-Ami neked a  legjobban fájna. Szóval Nicolet kérem.-nagyot nyeltem.

-Előbb ölöm, meg magam, mint, hogy őt átadjam neked.-köpte a szavakat oda.

-Pedig vagy odaadod vagy meghal.

-Justin.-suttogtam a nevét. Rám nézett, és szeme csillogni kezdet. Nagy levegőt vettem, és megmarkoltam Austin kezét, és minden erőmet összeszedtem, és egy mozdulattal hátra csavartam, és előre nyomta, aminek a következtében nyomott egy hasast. A fegyverét Justin kirúgta a kezéből, és elé állt.

-Na most legyen nagy a pofád.-nézett le rá, és fegyverét, majdnem elsütötte.

-Justin!-szóltam rá. -Nem teheted ezt!-néztem már könyörögve. Fogta a fegyverét a nadrágjába csúsztatta, és megragadta a karomat, majd maga mögé húzott.

-Ha még egyszer meglátlak a csajom közelébe, akkor már nem fog érdekelni, hogy ő mit mond, mert úgyis megöllek.-hangja dühös volt. Majd egy hatalmasat belerúgott, és elhagytuk a házat. Beültünk a kocsiba, és elhajtottunk. Nem szóltunk egymáshoz, majd egy bolt előtt lefékezett. Leállította a kocsit és felém fordult. Nem mondott semmit, csak magához húzott, és szorosan átölelt. Átemelt az ölébe, és úgy öleltük tovább egymást.

-Annyira szeretlek.-suttogta a fülembe.

-Azt hittem, hogy soha nem találsz meg.-remegett meg a hangom.

-Mindig megtalállak.-puszilt bele a hajamba. -Mindig itt leszek. Bármi is történik, én mindig itt leszek.

-Soha ne engedj el.

-Soha, ne mond, hogy soha.-nevettünk fel. -Gyere menjünk, be mert biztos, hogy reggel óta nem ettél semmit.-ragadta meg a kezemet, majd kiszálltunk. Elég sok mindent vettünk, és épp Justin kerestem, mert szem elöl vesztettem, és szerintetek, hol volt? Természetesen, hogy a női részlegen.

-Ilyen nem kell?-mutatott fel egy tamponos dobozt. Én fejbe csaptam magam, és felnevettem.

-Szerinte te innen gyere ki.-kezdtem húzni magam után.

-Én csak kérdeztem.-nevetett. -Jajj várj valamit elfelejtettem.-rohant vissza, majd valamit belerakott a kosárba. Na jó nem akarom tudni, hogy mit. -Itt vagyok.-jött mellém. -Gondoltam ez biztos kell.-kacsintott, majd a kosárba néztem. Bár ne tettem volna. Na jó, mit is várunk Justintól. Kis perverz.

-Minek vettél ennyit?-kérdeztem nevetést visszafojtva.

-Hát, mondjuk, hogy ne kelljen sokszor futkározni érte. Különben is, tőlem csinálhatjuk napi 3x.-csókolta meg a nyakamat.

-Justin.-nevettem fel. 

-Nekem nincs ellenvetésem.-sétáltunk a pénztár felé. Justin, amikor nem figyelt elemeltem a polcról, egy tesztet, és szerencsére nem vette észre. Fizettünk, majd a kocsihoz sétáltunk. -A málna a kedvenc gyümölcsöd nem?-kérdezte.

-Igen, miért?-nem válaszolt csak elmosolyodott. -Te beteg vagy!-löktem meg a vállát. 

-Ha már csináljuk, akkor legyen élvezetes.-pillantott rám, majd vissza az útra. 

-Mit is vártam tőled.-fogtam a fejem. Már hajnal körül járhat az idő, és lassan megérkezünk Texasba.

Arra riadtam fel, hogy valaki megmozdult mellettem, majd azt vettem észre, hogy a szobámba vagyunk, és Justin fekszik mellettem. Odabújtam hozzá, és éreztem ahogy átkarol. ő az életem, ő az akiért élek, és ő az aki a világot jelenti nekem. Tiszta szívemből szeretem.

Reggel amikor felébredtem Justin még aludt. Óvatosan kimásztam mellőle, és észrevettem, hogy az asztalomon, ott pihent a teszt. Basszus most biztos tudja. Felkaptam, és a fürdőbe vonultam. Megcsináltam, és vártam a csíkokra. Letelt az idő, és félve de megnéztem, és pozitív lett. 

-Nem.-eset ki a kezemből. Most mit fogok tenni. Egy biztos a gyereket elvetetni nem fogom. Csak Justin reakciójától félek, hogy esetleg, ő nem szeretné. A tesztet kidobtam a dobozzal együtt, és megmostam az arcomat, és a hajamat felkötöttem. Beálltam a tükör elé, és felhúztam a pólóm, majd a hasamat kezdtem el kémlelni. Nem hiszem el, még mindig, hogy itt bent van, egy kisbaba. 

-Te mit csinálsz?-fordultam a félig alvó Justin felé.

-Csak megnéztem, hogy nem-e híztam.-engedtem le a pólóm.

-Te még ducin is tökéletes lennél.-jött oda, és üdvözölt, egy reggeli csókkal.

-Justin lenne egy kérdésem. Ez csak ilyen felvetést.

-Jézusom mit tettél?-rémült meg.

-Semmit.-nevettem. -Mit tennél, ha mondjuk terhes lennék? Vagyis te szeretnél gyereket?-tördeltem az ujjaimat.

-Mond, meg őszintén terhes vagy?-vakarta meg a tarkóját.

-Nem.-hazudtam, a szemébe. Fájt amit tettem, de muszáj volt.

-Hát nem tudom, tudod még nem állok készen arra, hogy apa legyek. Még szeretném élvezni az életet, nem szeretnék már most azzal foglalkozni, hogy milyen neve legyen a gyereknek, vagy, hogy milyen szobája lenne. Szóval, még én nem szeretnék gyereket, Mondjuk egy 2 év múlva oké, de most nem. Meg szeretném korai lenne mind a kettőnknek egy gyerek. Meg 9 hónapig szex nélkül. Az nem én lennék, kétlem, hogy kibírnám.-nyújtózkodott. 

-Szóval nem akarsz gyereket?-kérdezte félve.

-Nem.-vágta rá. A szívem tört össze. Nem szeretne egy gyereket, de már ,,úton" van. -Mi az valami rosszat mondtam? Holt sápadt lettél.-simította meg az arcomat. Nem akar gyereket. Alig bírtam visszafogni a sírást. Istenem ez is csak velem történhet meg. Justin magához húzott, és megcsókolt. Nem bírtam visszacsókolni annyira sokkolt a hír, majd elengedte az ajkaimat. -Valami baj, van.-mondta komor arccal.

-Dehogyis.-jöttem el tőle, majd, mint az őrült ruhát kerestem magamnak.

-Nicole, ne mond, hogy nincs.-jött ki ő is.

-De mondom, hogy nincs.-kaptam elő egy cicanadrágot, és egy pulcsit, majd magamra kaptam a conversem.
-De látom.-kapott fel egy nadrágot, és egy cipőt.
-De nincsen.-mentem ki a szobából.
-Nicole!-jött utánam, közben belebújt egy pólóba.
-Justin!-utánoztam.
-Állj már meg.-kapta el a karomat.
-Mi az?-fordultam felé.
-Elmondanád, hogy mégis mi a bajod?-tárta szét a karjait.
-Semmi.-mondtam flegmán.
-Ja azért lettél, ilyen.-forgatta meg a szemét.
-Milyen?
-Hát ilyen.-mutatott végig rajtam.
-Oh, bocs, hogy nem vagyok tökéletes, de, mintha még fent azt mondtad, hogy az vagyok.
-Tudod, változhat a véleményem.-emelte fel a hangját.
-Akkor nekem, is változhat a véleményem.
-Mégis miben?-kérdezte mosolyogva.
-Abban, hogy veled maradok!-vágtam a fejéhez.
-Akkor szakítasz?-kérdezte, de mér a mosoly nem volt az arcán.
-Igen.-vágtam rá.
-Jó.-felelte.
-Jó.-vágtam rá.
-Jó.
-Jó.
-Jó!-mondtuk egyszerre.
-Ryan!-kapta el a karját.
-Chris.-én meg az övét. Szúrós pillantásokat küldtünk egymás felé, majd ő jobbra, ment én meg balra.. Idióta!

2. évad 6. rész (46. fejezet) Üzenet!

*Nicole szemszöge*

-Eressz el!-sikítottam.

-Maradj csöndbe babám.-kötözte meg a kezemet.

-Segítség!-kiáltottam, majd Austin befogta a számat.

-Maradj csöndbe, vagy a kis drága Justinkád, kap egy golyót.-bújtunk be egy bokorba.

-Nicole!-hallottam Justin hangját.

-Ne feledd, ha csak meg mukkansz, holtan találod.-nagyot nyeltem, és próbáltam halk lenni.

-Nicole! Kérlek gyere elő! Szerelmem.-most legszívesebben kiáltanék egy nagyot, hogy itt vagyok, de nem kockáztathatok.

-Valahol itt kell lennie.-hallottam Chris hangját.

-Tudod, hogy itt van valahol. Érzem.-mondta Justin. Austin már olyan szinten szorította a derekamat, hogy nem éreztem a lábam, és zsibbadott, szóval megmozdultam egy kicsit, és egy gally reccsent alattam.

-Hallottad.-mondta Chris Justinnak.

-Nicole.-súgta fülembe Austin. Majd éreztem, hogy valami hideget, szegez a halántékomhoz. -Nem megmondtam?-hangja rémisztő volt. -De téged túl kár lenne megölni szóval búcsúzz a barátodtól.-nem láttam te tudtam, hogy elmosolyodik.

-Kérlek.-súgtam halkan. -Bármit megteszek csak ne bántsd.-mondtam olyan halkan ahogy csak tudtam.

-Nicole tudom, hogy itt vagy!-kiabált Justin.

-Kislány gyere elő! Ne játsszál!-kiabált most már Chris is.

-Egyet kellene tenned.-súgta Austin a fülembe. -Velem jönnöd.-én aprót bólintottam.

-Justin lehet, hogy nincs is itt.-mondta Chris.

-Akkor mi volt az a reccsenés?

-Lehet, hogy csak őz volt.-legyintett Chris.

-De itt a lova.-a francba!

-Mi van ha megakar minket vezetni? Itt hagyta de közben meg elment valamerre.-gyerünk Chris vedd rá. Menjetek el!

-Igazad van.-vakarta a tarkóját Justin.

-Menjünk.-szálltak fel a lovukra, és elvitték az enyémet is. Austin végre elengedett, és szinte kilökött a bokorból.

-Na mi most pedig megyünk.-rántott fel a földről.

-Egy kicsit több tiszteletet ember!-mordultam rá.

-Be vagy állva mi?-kérdezte röhögve. -Nembaj.-lehelte szavait nyakamra, mire én felsóhajtottam. Felkapott a hátára, és vitt, majd egy kis ösvényre értünk, és megálltunk. Egy kocsiba tuszkolt, majd ő is beszállt.

-Mire kellek én neked?-kérdeztem a mellettem vezető fiút.

-Azt hitted, hogy tétlenül nézem, azt, hogy ti összejöttök? Tévedésben élsz cicám.-kacagott fel.

-Azt hiszed, hogy Justin nem fog megtalálni?-nevettem fel. -Tévedésben élsz szívem.-kacsintottam.

-Én a helyedben befognám.-morogta.

-Miért is?-kérdeztem vigyorogva.

-Mert tudod a barátod élete a kezemben van.-szorongatta a kormányt.

-Tudod, Justin mindig is jobb volt nálad, mindenben. A minden közé pedig a maffia is tartozik. Tudod már nekem is vannak embereim, akik keresni fognak. Ott van Justin is, meg apám és ő nekik az emberei. Nem hiszem, hogy eltudnál úgy rejteni, hogy ők ne találjanak meg.-nevettem fel jóízűen.

-Kíváncsi leszek, hogy majd a nap végén is ilyen jól fogsz kacagni.-felelte ridegen és közömbösen. -De amúgy mikor lett ilyen nagy a pofád? Hiszen soha nem voltál ilyen merész.-pillantott rám. 

-Szóval nem vagyok merész?-kérdeztem flegmán. Ekkor lefékezett, és oldalra álltunk.

-Ja.-vágta rá és felém nézett.

-Szóval...-másztam át az ölébe. -Nem vagyok bevállalós?-hajoltam ajkaihoz.

-Igen.-csúsztatta kezeit derekamra. 

-Ilyet, nem mondhatsz.-suttogtam, majd felnevettem. -Akkor te nem ismered a mostani Nicole Moort.-dőltem hátra.

-Dehogyisnem.-rántott vissza. -Úgy ismerlek, mint a tenyeremet.-kezei már pólóm alatt vándoroltak.

-Nem hinném.-csókoltam meg. Majd el is váltunk. -Nem tudsz rólam semmit.-csúsztattam a kezem pólója alá. Megéreztem isteni kockás hasát, és ő is észrevette, hogy tetszik. Egy pillanat alatt lerántotta magáról.

*Austin szemszöge*

Nicolet, olyan könnyen kilehet játszani. De, hogy be van lőve az még segít is. Nem tudja, vagyis nincs tudatában azzal amit tesz. Ismerem, azt a drogot amit használ, és, hogy is mondjam elég kemény. Megnézzük, hogy milyen belőve, mennyire vad? ajkaira tapadtam, és szinte már téptük a másikét, és közben a ruhák kezdtek lekerülni rólunk. Tudom, hogy hol kell az ellenséget támadni. Ahol a legjobban fáj. Ez esetben Justin  gyengéje Nicole. Ha ezt megtudja, hogy én, és a kis szív szerelme szórakoztunk egy kicsit, szétrobban.

~Jó pár óra elteltével~

Nicole jelenleg hátul alszik, és nem csodálom. Egy ilyen menet után, és látszott, hogy teljesen be volt állva. Majd elkezdett mocorogni, és végül felébredt. Én, meg pont most parkoltam le.
-Megérkeztünk.-szálltam, ki majd az ő oldalára siettem, és kiemeltem a kocsiból. Eléggé kómás volt. Bezártam a kocsit, majd bementünk, és leraktam a kanapéra.
-Hol vagyunk?-kérdezte, én pedig a konyhába lépdeltem.
-Dallas.-vettem elő egy poharat, majd egy jó nagy adag whiskeyt öntöttem magamnak.
-Mi?!-akadt fen a hangja, és ő is csatlakozott mellém. -Azonnal vigyél vissza!-mondta szinte parancsolóan.
-Miért is?-kortyoltam bele italomba.
-Mert, nem hozzád tartozom! Nem vagyok a tulajdonod, hogy kedved szerint vigyél ide és oda, akaratom ellenére!-emelte fel a hangját.
-Pedig hozzám tartozol.-karoltam át, és leraktam a poharam a konyhapultra. -Amilyen menetet lenyomtunk a kocsiban.-bújtam nyakába, és lágy csókokat leheltem rá.
-Várj!-lökött el magától. -Mi...-remegett meg a hangja.
-Fogadom, hogy neked ez volt, az első kocsi szexed.-vigyorogtam.
-Te rohadék!-vágott pofon.
-Velem te ne szórakozz!-kaptam el a kezét, és a pultnak nyomtam.
-Eressz el!-szűrte ki a fogai közül. -Különben is, nem voltam magamnál!-próbált kifogást keresni.
-Dehogyisnem. Nagyon is magadnál voltál, és a legjobb, hogy az egész megvan videón!-mutattam fel a telefonom.
-Nyomorult!-akarta kikapni a kezemből, de mivel magasabb vagyok nála feltartottam.
-Tudod, csak egy gombnyomás, és az egész elmegy Bieberkének.-mosolyodtam el sunyin.
-Meg ne próbáld!-hangja szinte forrt a dühtől.
-Hát attól, függ, hogy hogyan viselkedsz.-látszott, hogy sikerült felhúznom.
-Austin, add oda!-mondta és kezét ökölbe szorította.
-Mi lesz ha nem?-húztam az agyát.
-Nem mondom el többször! Add oda!-feszengett már az idegtől.
-Mondok valamit.-bújtam arcába. -A hol testemen keresztül.-suttogtam. Ekkor egy hirtelen mozdulattal hátravágódtunk, és Nicole próbálta a telefonomat elvenni. De mivel én erősebb vagyok, fordítottam a helyzetünkön, és került alulra. Kezeit feje mellé szorítottam, és teljes testsúlyommal ránehezedtem.
-Eressz el!-visította.
-Rossz voltál Nicole! Ezzel kiérdemeltél egy büntetést. Még pedig, hogy elküldjem a videót.
-Austin ne!-kiabálta. -Kérlek.-ezt már suttogva mondta.
-Hiába nézel így. Nem hatsz meg. Lehet, hogy Biebernél beválik, de nálam nem. Én nem vagyok ő.
-De valljuk, be, hogy szívesen lennél a helyébe.
-Egy frászt.-vágtam rá.
-Akkor miért nem engedsz el? Miért akarsz minket elválasztani? Miért nem hagyod, hogy boldog legyek?-kérdezte, és szemei csillogtak a könnytől.
-Mert nem vele kéne boldognak lenned! Ő nem érdemel meg!-lettem ingerült.
-Miért te megérdemelsz? Ott volt az esélyed, de elbasztad! Elementél, és otthagytál, mint egy rongyot! Ha akkor nem mész el, és nem hagysz magamra, akkor lehet, hogy most is együtt lennénk! De nem! Te cseszted el!-kiabálta a képembe.
-Tudom.-keltem fel róla. -De neki mennyi esélyt adtál, és mennyit eljátszott. Neki mindig megtudtál bocsájtani, azok ellenére amiket tett. Én meg egyszer hibáztam, és egyből elküldtél. Valld be, hogy mindig is őt szeretted.-néztem szemeibe.
-Ez nem igaz!-vágott fel. -Benjamint komolyan szerettem.
-Ő is hibázott, és visszamentél hozzá!-emeltem fel a hangom. -Te engem soha nem szerettél. Fogadjunk, hogy amikor lefeküdtünk, azt nem az érzéseid miatt tetted.
-De, akkor tényleg valami megmozdult bennem irántad.-érintette meg a karom.
-De amikor vele vagy, azt szerelemből teszed. Ott nem a vágyaid uralkodnak rajtad, hanem a szerelem. Amikor együtt voltunk azt hittem, hogy tényleg szeretsz, és, hogy azért fekszel le velem, de nem. Akkor is ő járt csak a fejedben. Mindig is őt szeretted.-tudtam, hogy mit kell tennem. Felálltam, és elővettem a telefonom.
-Austin mit csinálsz?-kérdezte riadtan.
-Amit már az elején megkellet volna, amikor idejöttünk.-és megnyomtam a gombot, ami elküldte a videót Biebernek. Nicole arca kétségbe esést sugárzott, és tudtam, hogy bármelyik percben összeomolhat.
-Mond, hogy nem?-kérdezte, és szeméből egy könny szökött ki.
-De.-vágtam rá.

2. évad 5. rész (45.fejezet) Elvinni!

*Nicole szemszöge*

Reggel a tenger hangjára ébredtem, ami csodálatos volt. Justin, még békésen aludt, szóval nem akartam felkelteni. Óvatosan kimásztam a karjai közül, és felvettem a fehérneműimet, és Justin ingét. Láttam, hogy

pont megtudom nézni a napfelkeltetét. Huh, jó korán keltem. Még soha nem láttam, ilyen gyönyörű látványt. Kicsit még hűvös volt, és még a szél is fújt, de nem érdekelt. Közelebb, mentem a vízhez, és a lábamat, szinte ellepte. Lágyan simogatta, a bőrömet, és még beljebb merészkedtem, már térdemig ért a víz. Kezemmel, megérintettem a víz felszínét, és beljebb, mentem. Mentem, és csak mentem, a víz hívogató hangját hallottam. Majd mögöttem kiabálást hallottam, és hirtelen jött egy nagy hullám ami magával ragadott. Hirtelen a víz alatt találtam magam, és próbáltam a felszínre úszni, a hullám húzott magával. Éreztem, hogy a

levegőm kezd fogyni, és éreztem, hogy testem lefele húz, és szinte már majdnem elértem a tengerfenéket. Szemeim kezdtek lecsukódni, és minden elsötétül. Hirtelen arra ébredtem, hogy köhögnöm kell. Elég sok vizet köhögtem fel, és szemeim is kinyitódtak. Justin tekintetével találtam magam szembe.

-Mi történt?-kérdeztem, kicsit rekedtes hangomon.

-Elragadott egy hullám, és majdnem megfulladtál. Tudod, hogy megijedtem? Tudod milyen szar arra felkelni, hogy nem vagy mellettem, és azt veszem észre, hogy bent vagy a vízbe és hirtelen a víz alá kerülsz? Teljes...-nem hagytam, hogy befejezze, mert közbe vágtam a csókommal. Azonnal visszacsókolt, majd forró csókunk után elmosolyodott.

-Megnyugodtál?-kérdeztem kuncogva.

-Nem, ki kell engesztelned ahhoz.-mosolyodott el perverzen.

-Mi lenne, ha visszamennénk a szállodába, és reggeliznénk, meg csinálnánk egyest, és mást.-húztam végig mutató ujjam, mellkasán.

-Nem is olyan rossz.-kapott fel karjaiba.-majd felszedtük a ruháinkat, és visszamentünk a szállodába. Kicsit sem néztek meg minket az emberek. De most kit érdekel? Engem aztán nem, és Justint sem zavarta a dolog. Felértünk a szobába, és Justin rendelt kaját, én pedig addig lezuhanyoztam. A zuhany alatt eszembe jutott, hogy ma megkellet volna jönnie de nem jött meg. Ez egy kicsit aggaszt, hiszen akikkel srácokkal voltam, mindig védekeztünk. Biztos csak csúszik egy kicsit. Befejeztem a zuhanyozást, és megtörölköztem majd Justin egyik pólójába bújtam bele. Istenem, hogy milyen jó illata van. Megszárítottam a hajam, majd egy kicsit meg is igazítottam, és kimentem. Justin ott várt az ágyon a sok finomsággal. Lehuppantam mellé, majd a kis szendvicseket kezdtem el pusztítani.

-Látom, hogy az étvágyad már rendes.-nyomott egy puszit az arcomra.

-De most nehogy sokat merj enni, mert az a hambi is kifogott rajtad.-nevettem fel.

-De ha egyszer a hasam, éhes akkor muszáj kapni.-mutatott a pocijára. Egy darabig rajta volt a tekintetem, ugyanis kidolgozott hasát nézni öröm volt számomra. -Tudom, hogy jól néz ki.-nevetett fel.

-Ez enyém is.-húztam fel a pólóm. A kelleténél egy kicsit tovább húztam, és Justinnak meg is akadtak a szemei, szóval gyorsan leengedtem a pólót.

-Jé hiszen az én pólóm van rajtad.-eszmélt fel.

-Miért, baj?-kérdeztem.

-Igen, úgy, hogy kérem.-nyújtotta a kezét.

-Tessék.-nyomtam a kezébe.

-Most sokkal jobban nézel ki.-jelent meg az arcán egy kaján vigyor, majd az ajkaimnak eset. És ekkor tudatosult bennem, hogy csak húzta az agyam.

-Te szemét.-vigyorodtunk el.

-Szeretem ha kevés ruha van rajta.-puszilta meg az orromat.

-Nem szép dolog átvágni a barátnődet.-vágtam durcis fejet.

-Oh, és a te előbbi akciód. Tudod nem szép dolog ráijeszteni a barátodra. Szóval most már kvittek vagyunk.-vigyorogtam. Nyakát kezdtem el csókolgatni, és mind a kettőnk eléggé bedurvult.

*Justin szemszöge*

~§~

Fáradtam és kifáradva dőltem hátra az ágyban. Egy elég durva menetet nyomtunk, le és mind a ketten kiengedtük az állatot magunkból. Nicolet egyáltalán nem zavarta, hogy durva voltam, viszont ő is nem semmi volt. A hátamnak viszont annyi. Még most is ég egy kicsit.

-Még most is hozod a formád.-röhögött fel.

-Én sosem estem ki belőle.-fordultam felé. Felültem, és Nicole egy kisebb fajta sikoly hagyta el a száját. -Mi az?-néztem rá.

-A hátad.-mutatott rá.

-Ja egy kicsit ég.-húztam el a szám szélét.

-Hozok rá egy kis kenőcsöt.-pattant fel az ágyról, majd pár perc múlva visszatért. Ráült a csípőmre, és elkezdte a hátamat bekenni, ami valljuk be nagyon jól eset. Ahogy közben maszírozott, és kezei bejárták a hátamat, majd apró csókokat, éreztem a nyakamnál. Hirtelen fordítottam a helyzetünkön, és Nicole került alulra. Egy huncut mosollyal ajándékozott meg. -Nem sokára indulnunk kell.-szomorodott el.
-De addig élvezzük ki ezt a kis időt.-kezdtem el nyakát csókolgatni.
-Justin, inkább menjünk készülődni.-tolt el egy kicsit magától.
-Jó.-dünnyögtem, majd leszálltam kedvesemről, és öltözni kezdtem. Mikor felöltöztünk, és összecsomagoltunk, és lementünk. Leadtam a kulcsot, majd elköszöntünk, és a gépem felé vettük az irányt.
-Köszönöm ezt a tegnapi napot.-nyomott egy puszit az arcomra.
-Nem én köszönöm, hogy visszafogadtál.-karoltam át. Felszálltunk, és az utat, szinte végig aludtuk. Arra ébredtünk fel, hogy megérkeztünk Texasba. Időközben visszakapcsoltuk a telefonunkat, mert tegnap kikapcsoltuk, hogy senki ne zavarjon minket. Kocsiba szálltunk, és Nicole már kezdett ideges lenni.
-Ne aggódj minden rendben lesz.-küldtem felé egy mosolyt, közben az utat pásztáztam.
-Nagyon ki lesznek akadva. Hisz láttad, mennyi üzim, és nem fogadott hívásom volt.-tördelte ujjait.
-Engem Scooter többször keresett meg a többiek, mint téged összesen.-nevettem fel, és leparkoltunk a ház előtt. -Na akkor felkészültél?-kérdeztem a nevetést visszafojtva.
-Ez nem vicces.-vágott oldalba. -Majd megnézem, hogy hogyan fogsz majd fosni Scootertől.-küldött felém egy mosolyt.
-Olyan nem lesz.-szálltunk ki. Nicole egyre és egyre idegesebb lett, szóval megfogtam a kezét, és ujjainkat összekulcsoltuk, majd lenyomta az ajtókilincset, és az ajtót kinyitotta. Mindenki felénk kapta a fejét, és tudtam, hogy most jön a hab a tortán.
-Te meg mégis, hol a büdös életbe voltatok?!-kezdte a letolást Lasnier.
-Legalább dobhattál volna egy üzit tesó!-folytatta Ryan.
-Az eszem megáll! Mégis mit képzeltetek? Leléptek egy napra se szó se beszéd nélkül?!-Scooter.
-Befejeztétek?-kérdeztem unottan.
-Nicole beszélhetünk négyszemközt?-kérdezte Lasnier.
-Nem!-vágtam rá.
-Justin.-fordult felém Nicole. Szemei kérlelőek voltak, és lassan elengedtem a kezét, és elvonultak. Scooter, és Ryan karon ragadtak, és szó szerinte kitoloncoltak az udvarra.
-Ha legközelebb kikapcsolod azt a szaros telefont a torkodon nyomom le!-mordult rám Ryan.
-Ilyet ne csinálj többet.-rázta a fejét menedzserem.
-De mégis hol voltatok? Várj kitalálom elmentetek romantikázni.-ekkor meglepődtem.
-Honnan tudod?-ekkor a kezembe nyomott egy magazint amin mi vagyunk Nicolellal a címlapon ahogy csókolózunk.
-Mindenhol ezt nyomatják a tv, a weboldalak, és az összes magazinban ez van.-felelte Scooter.
-Legalább nem kell titkolnunk.-vigyorogtam.
-Várd meg, míg találkozol Austinnal és Nicole apjával.-sóhajtott Ryan.
-Várjunk csak. Austinnak mégis mi köze van a mi kapcsolatunkhoz?-képedtem el.
-Tudod Austin még mindig védi Nicolet, még ha ő már nem is annyira szereti.-rágcsálta száját Ryan.
-Mi mégis mióta nem bírja Nicole Austint? Hiszen mindig is puszi pajtások voltak.-kicsit meglepődtem amikor közölte velem a tényt barátom.
-Tudod Justin.-sóhajtott Scot. -Amikor Nicole és Austin lefeküdtek, akkor Austin otthagyta őt. De hiszen ezt te is tudod. Hiszen akkor mentetted meg. De Austin azért lépett le, mert a bárjába kellett menni. Nicole számon kért tőle mindent és Austin mivel mindig is őszinte volt elmondta neki.-ekkor félbe szakítottam.
-Ti mégis honnan tudtok erről?-vontam őket kérdőn.
-Nicole elmondott nekem mindent. Tudod mi tartottuk a kapcsolatot.-szólalt fel Ryan.
-Folytasd.-szóltam Scotnak.
-Na miután Austin elmondott mindent Nicolenak, ő teljesen kiborult. Ekkor változott meg. Drogokhoz nyúlt, és mindennap bulizni járt, és csont részegre itta magát. Ekkor találkozott Chrissel. Közben társult hozzájuk Lucy is. Nicole pedig drog függő lett. Keményen szívta, és nem egyszer túlzásba vitte. Szerencse, nem lett komoly baja egyszer sem. Közben pedig vitte az apja maffiáját, immáron egyedül. Teljes jogot kapott ott. De még a mai napig nem lábalt ki a drog szenvedélyéből, és alkohol függőségéből.-ledöbbentem. Olyan szinten nem tudtam mit mondani, hogy az már siralmas. Egy szót nem tudtam kinyögni. Olyan hitetlen ez az egész.
-Erről előbb nem tudtatok volna szólni?-hangomban lehetett érezni a dühöt.
-Nem érdeklődtél felőle, és inkább nem akartunk ezzel terhelni.-felelte egyszerű nyugodtsággal Ryan. Mérges voltam, mert Austin tehet erről az egészről. Csak kerüljön a kezem közé. Berontottam a házba és Nicolet láttam ahogy szinte zokog.

*Nicole szemszöge*
Amikor elhívott Benjamin beszélgetni, kicsit féltem. Bementünk a szobámba, majd lassan becsukta az ajtót.
-Volnál szíves elmondani, hogy mégis ez mi?-dobott elém egy magazint amin én és Justin voltuk ahogy faltuk egymást.
-Sajnálom Benjamin.-hajtottam le a fejemet.
-Csak ennyit jelentek neked?! Azt hiszed, hogy egy sajnálómmal elvan intézve?!-emelte fel a hangját. -Én újra bíztam benned, és azt hittem, hogy ez kölcsönös de nem.-rázta a fejét. -Mégis ő miben jobb nálam? Őt miért szereted annyira azok ellenére amiket tett?!-vágta hozzám szavait.
-Benjamin kérlek...-vágott közbe.
-Válaszolj Nicole!-ordította. Ekkor engem a sírás kerülgetett. Elgyengültem pedig én nem ilyen vagyok, mindig is kemény voltam, ás határozott most pedig ezeknek az ellenkezőjét mutattam.
-Tudod a szívnek nem lehet parancsolni. Azt hiszed, hogy nem próbáltam kizárni őt? Vagy, hogy nem próbáltam elfelejteni? Számtalanszor próbáltam, de mind hiába. Szeretem mindennél jobban. Az életemet adnám érte.-mondtam egyenesen a szemébe.
-Nem hiszem el, hogy képes vagy őt szeretni. Megalázott kétszer is, és amiket tett veled felfoghatatlan.-emlékeztetett azokra a dolgokra amiket nagy nehezen és hosszú idő után lezártam.
-Hallgass!-kiabáltam. -Fejezd be!-zokogtam.
-Én csak a tényeket állítom eléd.-felelte cinikusan.
-Miért csinálod ezt? Miért nem tudod elfogadni, hogy őt szeretem?-álltam elé.
-Mert még mindig szeretlek.-mondta arcrezzenés nélkül de szemei csillogni kezdett, a könnyektől. Éreztem, hogy arcomon valami hideg folyik végig. Kirohantam a szobából, és a földszintre futottam, majd pont ekkor jött be Justin.
-Nicole mi történt?-jött mellém. Mindenki minket nézett.
-Mégis mit bámultok?! Basszus ilyen nagy cucc vagy?!-keltem ki magamból.
-Nyugodj meg.-csitítgatott a mellettem lévő srác.
-Nem, te is kussolj!-ordítottam. -Elegem van belőletek!-rohantam ki, és futni kezdtem. A lovardába mentem, felpattantam egy lóra, és csak vágtáztam ki. Nem törődtem, hogy mennyire veszélyesen gyorsan megyek, és semmivel csak elakartam menni. Egy kis folyónál megálltam, és kikötöttem a lovamat. A zsebembe nyúltam, és egy kis zacskót húztam ki belőle. Egy kis tablettát kaptam a számba, és éreztem ahogy a cucc szinte szét árad a testemben. A pupilláim kitágultak, színek megerősödtek, és az adrenalin szintem igen magasra ugrott. Kifeküdtem a fűbe, és élveztem a friss szellő illatát.
-Moor?-hallottam mögöttem egy hangot. Fejemet felkaptam, és megfordultam. Teljes életnagyságban láttam előttem akit utolsó veszekedésünk óta nem láttam.
-Mahone?-kérdeztem meglepődve. -Mit keresel itt, Texasban?-húztam fel a szemöldököm.
-Én is kérdezhetném ezt tőled.-csatlakozott mellém a fűbe. Megváltozott. Hangja mélyebb lett, és arca is másabb. Illata sem már ugyanaz. -Hallom Bieber újra a képbe jött.-köpte oda a szavakat szinte undorral. Igen nagyon elhidegültünk egymástól.
-Neked ahhoz semmi közöd.-feleltem flegmán. -Neked nem Los Angelesben kéne lenned?-néztem kérdőn felé.
-De. Csak akadt egy kis ügyem itt.-húztam ördögi mosolyra a száját.
-Mégis mi?-kérdeztem. Nem értettem mire célozz, de amikor ez a kérdés elhagyta a számat, még jobban vigyorgott. Napszemüvegét levette, és végre felém nézett. Tekintet szinte sugározta a gyűlöletet, és a megvetést.
-Elvinni.-ahogy ezt kimondta ledermedtem. Nem ezt nem teheti!

2. évad 4. rész (44. fejezet) Még mindig szeretlek!

*Nicole szemszöge*

Szemeim csak úgy kipattantak, és feleszméltem, hogy csak álmodtam ezt az egészt. Csak egy álom volt. Szintem kiugrottam az ágyamból, és felszabtam az ajtót.

-Benjamin!-rontottam be hozzá. 

-Mi az?-fordult felém mert épp öltözködött. Egy odafutottam hozzá, és a nyakába borultam. Éreztem, hogy pár könny kifut a szememből. Szorosan öleltem magamhoz, és éreztem, hogy viszonozza az ölelésemet. -Nicole valami baj van?-kérdezte aggódva. 

-Nem nincs.-távolodtam el tőle, és szemeibe néztem, majd ajkaira tapadtam. Olyan, mintha már ezer éve nem láttam volna. Annyira hiányzott. Pedig csak egy álom volt az egész. Csókomat viszonozta majd elváltunk egymástól.

-Biztos minden rendben van?-kérdezte.

-Borzalmas álmom volt.-kezdtem el. -Olyan valóságos volt. Amikor reggel felébredtem Justin volt a szobámba, utána meg behoztak és megöltek. Minden olyan valóságos volt. De most már tudom, hogy csak álmodtam. Annyira jó, hogy itt vagy, hogy most már itt vagy és érezhetlek.-ekkor arcomat kezei közé fogta és lágyan megcsókolt. Csókja finom, és édes volt. Egy pillanatra sem akartam tőle elszakadni, de sajnos levegőhiány miatt muszáj volt elválnunk.
-Jó, most már mindennek vége.-simogatta az arcomat. -A lényeg, hogy neked nincsen bajod.-ölelt át. Annyira jó volt érezni, hogy itt van. De most már tudom, hogy mit kell tennem. Elváltam Benjamintól, majd egy puszit nyomtam a szájára, és a szobámba indultam. A szekrényem elé léptem, majd magamra kaptam a ruháimat és megigazítottam a hajam, majd fogat mostam, és egy kis sminket is feldobtam. Nem volt kedvem reggelizni, csak egy dolog érdekelt. Előkaptam a telefonom, és tárcsázni kezdtem.
-Már vártam, hogy mikor hívsz édes.-hallottam gúnyos hangját.
-Szeretnék találkozni. Beszélni akarok veled.-mondtam monotonon.
-Rendben. De elég ha lejössz, és gyalogolsz egy 5 percet. Tudod már itt vagyok.-nem láttam, de tudtam, hogy elmosolyodott.
-Rendben indulok.-nyomtam ki. Lesétáltam, és a többiekkel találkoztam.
-Szia Nicole.-köszöntött Lucy.
-Sziasztok.-intettem, majd az ajtó felé kezdtem menni.
-Hova mész?-kérdezte Chris.
-El, és majd jövök.-csuktam be az ajtót. Lehet, hogy nem a legjobb ötlet, volt magassarkút felvenni kavicsos útra. Végre, amikor már egy jó ideje mentem, megpillantottam Justin kocsiját. Kinyitottam az ajtót majd pedig beszálltam.
-Na és miről akartál beszélni?-fordult felém.
-Menjünk be a városba.-mondtam unottan.
-Mi lenne, ha hozzám mennénk.-tűrte el hajamat a nyakamtól, majd pedig a csókot lehelt rá.
-Justin kérlek.-szóltam rá erélyesen.
-Régebben mindig imádtad, ha ezt csináltam veled.-suttogta nyakamba.
-Kérlek indulj el.-fordultam az ablak felé. Elindította a kocsit majd pedig a városban egy parknál megálltunk. Kiszálltunk, én egyből egy napszemüveget raktam fel, ahogy Justin is. Leültünk egy padra, majd felé fordultam. -Neked én tényleg nem jelentettem semmit?-nem látta szememet, de könnyben úszkáltak. -Csak ennyi voltam neked?-próbáltam a sírást visszafojtani.
-Nem értelek.-ráncolta össze homlokát.
-Úgy értem, hogy ezalatt az egy év alatt, egyszer sem hiányoztam, egyszer sem merült fel benned, hogy írsz nekem valamit, vagy, hogy talán meglátogatsz?
-Nicole.-fújta ki a levegőt. -Én már lezártam ezt a témát. Tovább léptem, ahogy te is.-közölte velem ridegen. Ekkor kínomban felnevettem.
-Tovább lépni?-kérdeztem szinte magamtól. -Bármennyire is szeretnék, nem megy. Bármennyire is szeretnélek elfeledni, nem megy. Akárhányszor próbálkozok,kiverni téged a fejemből, nem megy. Nem tudlak elfelejteni, kitépni a szívemből. Még mindig bennem él az az szerelem ami irántad érzek.-fújtam ki szaggatottan a levegőt, és már szinte nem láttam semmi, se a napszemüvegemtől, sem a könnyeimtől. -Még mindig szeretlek.-suttogtam. Ekkor levettem a szemüveget és ránéztem. Arcára a döbbenet ült ki. Úgy nézett ki, mint aki szelleme látott volna. -Igen, még mindig szeretlek Justin Bieber.-mondtam halhatóan. -Próbáltalak elfelejteni, téged, ezért is engedtem közel magamhoz Benjamint, hogy hátha sikerül vele elfelejteni téged. De hiába gyötröm maga, hiába szeretném nem tudlak.-a mondtad végét már elbőgtem. Egy pillanat alatt, megéreztem ajkait amik már olyan rég hiányoztak, amikre mindennap vágyok, és sóvárgok. Automatikusan visszacsókoltam, és közelebb húzódtam hozzá. Kezeimet felvezettem nyakába, és élveztem a pillanat hevét, majd szép lassan elváltunk egymástól.
-Menjünk el.-suttogta ajkaimba. -Kérlek, csak egy igenedbe kerül, és bárhova elviszlek.-szemeiben ott csillogott a reménység. Szám mosolyra húzódott, mert tudtam, hogy nyert ügyem van.
-Kankunban még nem jártam.-mosolyogtam. Letörölte a könnyeimet, majd egy lágy csókot lehelt ajkaimra, és kézen ragadott. -Máris megyünk?-kérdeztem tőle.
-Minél hamarabb elakarok menni.-mondta.
-De hiszen cucc sincs nálam.
-Az kit érdekel. Különben is úgy jobban nézel ki.-na itt az a Justin akit annyira imádunk. Erre a reakcióm csak egy nevetés volt. Kocsiba szálltunk, majd a reptérre mentünk. Felszálltunk Justin magángépére, és már indultunk is. Egész úton Justin ölében ültem, és élveztem, ahogy simogat és néha-néha megpuszil. Alig vártam, hogy leszálljunk. Egy kicsit elbóbiskoltam.
-Szerelmem.-suttogta Justin fülembe. Olyan jó érzés volt erre felkelni. Egyből mosoly csúszott a számra, majd egy csókkal köszöntem majd úgymond, hogy ennek nevezett. Szinte futottam ki a repülőről, és egyből, kiszálltam magassarkúmból, és ahogy futottam a tenger felé, valahova levágtam a homokba. Érezni, akartam a tengert.

*Justin szemszöge*
Boldog voltam, mert Nicole szeret, és újra velem van. Hiába nem lehet, hogy külsőre változott, de még mindig benne el, az a kislány Nicole. Ahogy futott a tenger felém, mosoly csúszott az arcomra. Az én barátnőm. Ahogy lábát a víz érte megállt, és kezeit kitárta, majd hagyta, hogy a szél belé kapjon. Én is a cipője mellé levágtam a sajátomat, majd mögé mentem, és kezeimet dereka köré fontam, fejemet, pedig vállába fúrtam.
-Soha nem voltam, ennyire boldog, és szabad. Most érzem, hogy tényleg élek. Eddig olyan elveszett voltam, Valami mindig hiányozott az életemből, valamit, vagyis inkább valakit mindig hiányoltam. fordult velem szembe.
-Szeretlek.-csókoltam meg. Most már soha nem fogom elengedni, most már csak a halál választhat el minket. -De most mi lenne, ha elmennénk átöltözni, és szobát kivenni, és utána meg hadd lepjelek meg.-ajánlottam fel.
-Benne vagyok.-mosolygott pimaszul. Kézen fogva, mentünk, és vettük fel a cipőnket, majd egy közeli szállodába mentünk, és kivettünk egy szobát. Ahogy felértünk a szobába, Nicole rögtön az ágyba vetődött. -Jobban örültem volna ha tengerpartit bérelsz.-szomorodott el.
-Mindegy, hogy hol vagyunk, csak együtt.-tornyosultam fölé.
-Igaz.-csókolt meg. -De az romantikusabb lett volna.
-Még nem tudod, hogy mivel készültem neked.-csókolgattam nyakát.
-Ne mond el. Szeretem a meglepéseket.-kuncogott. -De most akkor menjünk ruháért.
~Vásárlás után a parton~
Nicolenak egy irtó szexi bikinit választottam, én meg csak egy fürdőgatyát felvettem.
-Nincs kedved megmártózni?-kérdeztem a mellettem napozó barátnőmet.
-Nagyon mérges leszel, ha azt mondom, hogy egy kicsit még napozni szeretnék?-nézett rám boci szemekkel.
-Igen. Miért nem vagy képes bejönni abba a kibaszott vízbe?-mordultam rá. Nicole csak nézett, és teljesen megrémült. -Csak vicceltem.-nevettem fel.
-De buzi vagy.-lökte meg a vállamat, és felnevetett.
-Tudom, hogy szeretsz.-nyomtam egy puszit a szájára. -Amúgy napozz csak nyugodtan, én addig elmegyek, valami kajáért mert éhen halok. Te nem kérsz valamit szerelmem?-az utolsó szónál elmosolyodott.
-Egy koktélt hozol nekem?-nézett rám nagy kék szemeivel.
-Persze.-ezzel elmentem először kaját kérni magamnak, és útközben pedig összefutottam, Arianával. -Szia kicsi lány.-szólítottam meg.
-Justin.-öleltük meg egymást. -Rég láttalak. De, hogy-hogy itt vagy?-kérdezte.
-Nicolellal jöttünk, de jó lenne ha ezt senki se tudná. Kettesben szeretnénk lenni. Látod ott napozik.-mutattam meg neki.
-Akkor újra együtt vagytok?-kérdezte mosolyogva.
-Igen-mondtam határozottan.
-Akkor, én most megyek, mert szeretnék Nicolellal is beszélni. Szia.-öleltük meg egymást majd elment. Én rendeltem magamnak egy jó nagy hamburgert, és elmentem Nicole koktéljáért. Lila színűt kértem neki, mert az annyira tetszett. Visszamentem hozzá, de láttam, hogy Ariana nincs mellette, gondolom már elment.
-Édesem, itt az italod.-nyújtottam át neki.
-Köszönöm.-láttam rajta, hogy valami bántja.
-Valami baj van?-ültem le mellé.
-Ariana mondta, hogy Sel rehabra jár.-szomorodott el. -Rosszul érzem, magam, hogy nem vagyok mellette. Ő is mindig ott volt, ha szükségem volt rá.-nézett szemeimbe.
-Nicole, kérlek. Most jöttünk el, és végre kettesben lehetünk egy kicsit. Mi lenne, ha egy kicsit most önző lennél, és kettőnkkel foglalkoznál.-néztem rá kutyus szemekkel. Holnap visszamegyünk ígérem, de kérlek, hogy a ma csak rólunk szóljon.-küldtem felé egy mosolyt.
-Rendben.-csókolt meg. Ő meg itta az italát, én pedig megettem a hamburgerem.
-Jaj istenem.-feküdtem ki a napozó ágyon. Nicole csak felnevetett. -Mi az?-kérdeztem tőle mosolyogva.
-Olyan vagy, mint egy jóllakott óvodás.-mind a ketten felkuncogtunk. -Most ha akarod elmehetünk fürdeni.-fordult a hasára.
-Jó, csak várj egy kicsit, mert mindjárt szét puccanok.-fújtam ki a levegőt.
-Kellett neked akkorát enned.
-Éhes voltam.
-De akkor is.-vártunk egy kicsit, majd bementünk a vízbe. Nicole előttem megállt, én pedig köré fontam a kezeimet. -Szeretem amikor ezt csinálod.-fordult velem szembe. Feneke alá nyúltam, és felemeltem, ő pedig lábait derekam köré fonta. Egymás ajkaira tapadtunk, és csak úgy faltuk őket.
-Szeretlek.-váltunk el egymástól.
-Én is.-suttogta. Még egy darabig úszkáltunk a vízben, majd pedig kimentünk.
-Mi lenne ha elmennénk megnézni a várost?-kérdezte miközben törölgette magát.
-Rendben.-húztam magamhoz, majd törölközővel együtt összebújtunk, és egy hosszú csókot váltottunk. Elmentünk átöltözni, majd béreltem egy kocsit, és bementünk a városba. Éppen a városban sétáltunk, és felmerül bennem egy kérdés.
-Mennyire szeretsz?-kérdeztem mosolyogva.
-Hogy azt elmondani nem lehet.-nyomott egy puszit a számra. -És te?-kérdezte nevetve.
-Hogy én mennyire szeretlek? Megmutatom.-szakadtam el tőle. Felálltam egy padra, és Nicole értetlen tekintetével találkoztam. -Mindenki tudja meg, hogy én Nicole Moort a világon mindennél jobban szeretem!-kiabáltam el magam. Természetesen a rajongóim most is megjelentek. Nicole csak nevetett és elpirult. Csináltam pár képet, és aláírást is adtam, majd visszatértem szerelmemhez.
-Őrült vagy.-kuncogtam, majd pedig átkaroltam.
-Mert a szerelmed, megőrjít.-pusziltam bele hajába. Még sétálgattunk egy darabig, és kezdett a ap lefelé menni, vagyis visszamentünk a szállodába.
-Na és most mit tervezel?-akasztotta kezeit nyakamba.
-Hát.-csókoltam meg a nyakát. -Arra gondoltam, hogy elmehetnénk most zuhanyozni, utána meg meglepetés.-folytattam tovább.
-Mindig megtudsz lepni.-kezdtünk el lépkedni a fürdő felé. Ahogy beértünk, a falnak nyomtam, és egymás ajkait téptünk.Megszabadítottuk egymást a ruháinktól, és beálltunk a zuhany alá. Mind a kettőnk teste kezdett felforrósodni, én pedig neki nyomtam Nicolet a csempének, majd nyakát kezdtem el szívni, ő addig hajamba túrt ami még jobban beindított. Combja alá nyúltam és felhúztam, de tudtam, hogy most még hagynom kell. Csókunkat azzal szakítottam, meg, hogy elmosolyodtam.
-Ezzel még várnunk kell.-súgtam fülébe. Gyors lezuhanyoztunk, majd elmentünk öltözni. Én gyorsan felkaptam valamit de ügyeltem arra, is, hogy egy kicsit elegáns legyek. Beállítottam a hajam majd fújtam magamra egy kis parfümöt is. Hirtelen Nicole rontott be egy irtó szexi ruhában.
-Justin nem tudok cipőt választani.-mutatta fel a két magassarkút.
-Nem is muszáj felvenned azt.-küldtem felé egy mosolyt.
-Mi, nem vacsorázni megyünk?-kerekedtek el szemei.
-Majd meglátod.-kacsintottam.
-Akkor hiába öltöztem így.-mutatott végig magán.
-Akkor már a barátod kedvéért nem is öltözöl ki, csak ha megyünk valahova?
-De.-bújt karajaim közé.
-Szerintem a fekete szexibb.-néztem szemeibe.
-Mindig is jó ízlésed volt.-nyomott egy puszit a számra.
-Na gyere menjünk.-megvártam míg felhúzza a cipőjét, és lementünk a partra.
-Itt nincs is semmi.-nézett körbe.
-Ne türelmetlenkedj.-léptem mögé, és egy lila kendővel betakartam a szemét. -Most megyünk oda.-súgtam fülébe.
-Justin nem akarok nagyot esni.-nevettünk fel.
-Nem fogsz, de nyugi mindjárt ott vagyunk.-még mentünk pár lépést és megálltunk. -Megérkeztünk.-vettem le róla óvatosan a kendőt.

*Nicole szemszöge*
Amikor kinyitottam a szemem, azt hittem, hogy csak álmodok. Minden olyan romantikus volt, és az egészet

ő szervezte csak KETTŐNKNEK.
-Nyugi nem fog minket senki sem meglátni, mert tudod a part többi részén is van ilyen. És én pedig ezt béreltem ki.-megfordultam vele szembe és megcsókoltam. Azonnal visszacsókolt, és felkapott, majd egy ágy felé kezdtünk sétálni. Óvatosan a hátamra fektetett, majd fölém tornyosult. -Szeretném, ha ez az este emlékezetes lenne számodra.-nyúlt az ágy oldalához, majd egy üveg bort emelt fel, és a másik kezében pedig két pohár pihent. Felütünk, majd Justin kinyitotta a bort, és elfogyasztottuk.
-Köszönöm ezt az egészet, hogy mindenre figyeltél, még a legapróbb részletre is.-bújtam oda hozzá.
-Neked bármit.-egymás szemébe néztünk, és izzót a köztünk lévő levegő. Már olyan rég vártam erre, a pillanatra, hogy újra vele lehessek. Ajkaira tapadtam, és hátradőltem, és ezzel húztam őt is magammal. Justin keze elvándorolt a szoknyám cipzárjához, és óvatosan megszabadított tőle. Szemeibe néztem, és láttam, hogy ott csillog a vágy és reménység sugara. -Nicole.-simította meg az arcomat. Nyakamat vette célba, és szívni kezdte azt a pontot megint amit a zuhanyzóban. Apró nyögések hagyták el a számat, és néhol egy-egy sóhajtás. Inge gombjait kezdtem el kigombolni, szépen lassan. Amikor megszabadítottam tőle, nadrágja övéhez csúszott kezem. Szerencsére nem kellett vele vacakolni, így gyorsan lekerült róla. Mindkettőnkön már csak fehérnemű volt. A háttérben lehetett hallani a tenger morajlását, és halk sodródását. Minden olyan tökéletes, és romantikus volt. Justin óvatosan kikapcsolta a melltartómat, és testem csókolgatásába kezdett. Utána lekerült rólunk, minden ruha. Olyan finoman, és lágyan csinált mindent. Nem volt durva és erőszakos, nem a vágy és a megszokás uralta, hanem az érzelmei. Ahogy testem egyre forrósodott érintésétől, és csókjaitól már nehezen de visszafogtam magam. Lassan, és óvatosan hatolt belém, ami egy kisebb nyögést váltott ki belőlem. Normál tempóban kezdett el mozogni, és közben egymást testét leptük el csókokkal. Ez most teljesen más volt, ez nem szex volt hanem szeretkezés. Már nagyon rég voltam ilyen boldog. A hangulat csak fokozódott, és mind a kettőnk jobban élvezte a helyzetet. Justin lejjebb haladt a testemen a csókokkal, és hasamnál megállt. Betartotta a tisztes határokat, és semmit sem lépett át. Én puha és tökéletesen beállított haját túrtam szét. Újra visszatért ajkamhoz, és forró csókot váltottunk. Felütünk, és óvatosan ráereszkedtem férfiasságára, és egy hangos sóhaj hagyta el a számat. Justin egy kezével a fenekemet fogta, hogy segítsen megemelkedni, a másikkal pedig a tarkómnál fogva húzott közelebb. Testünk szinte összeforrt, és egy pillanatra se engedtünk, el a másik ajkát. Hátrahajtottam a fejem, és most teljesen az ölébe ültem, és mind a két kezemet a nyakába vezettem. Fenekemről a keze hátamra csúszott, és nyakamat kezdte el csókolgatni. Hirtelen, kibillentem az egyensúlyomból mert túl hátra ereszkedtem, és a puha párnák közé landoltunk. Csókcsatát kezdtünk el, és közben szép lassan mind a kettőnk elment. Justin boldogan ,,mászott" ki belőlem, és huppant mellém. Karjaiba húzott, és összebújva aludtunk el. Sikerült neki, elérte, hogy ez az estém legyen a legemlékezetesebb.
-Boldog vagyok, hogy most egy ilyen éjszakát tölthettem el veled.-puszilta meg a fejem.
-Én nem tudok már mit mondani, a boldogságtól. Ez az este valami varázslatos volt.-bújtam közelebb hozzá. Összebújva és egy kicsit fáradtan hajtottuk álomra a fejünket.

Sziasztok! Sajnálom, hogy ennyit kellett rá várni, csak egy kicsit nehéz egyszerre három blogot írni, de most hoztam nektek egy részt. A másik blogon azt írtam, hogy erre írok utoljára, de most romantikus hangulatom voltxd Szóval meghoztam a 44. részt. Sajnálattal közlöm veletek, hogy már sajnos nem sok van vissza a blogból, mert mindennek ennek a sztorinak is van vége, és egyszer oda is elérkezünk. Nem szívesen fejezem be a sztorit, de hát muszáj. De mé nem tartunk ott, addig még van idő. Szóval remélem tetszett ez a rész nektek, és örülnék neki ha megajándékoznátok egy pár kommenttel.