25. rész Muszáj elmennem!

*Nicole szemszöge*
-Justin nem.-vágtam rá. -Kihasználnál. Ismerlek, és csak szexre kellenék. Különben is én Benjamin szeretem. Fogd fel eljátszottad az esélyeidet.-ültem fel.
-A csókodból nem ez jött le.-próbált hatást gyakorolni rá, és jött az a tipikus Bieber nézés.
-Nem tudsz meghatni a nézéseddel.-vágtam oda neki.
-Tudom, hogy égsz a vágytól, hogy megcsókolhass és velem legyél.-bújt az arcomba. Ajkaink már súrolták egymást. Próbáltam ellent mondani a vágyaimnak. Mert már azon voltam, hogy lekapom. Uralkodj magadon Nicole! Ő Bieber! Mi történt velem? -Ne is próbáld letagadni.-tapadt ajkaimra, és mint hülye viszonoztam. Keze a egyre feljebb csúszott a pólóm alatt, a másikkal pedig a seggemet markolászta.
-Kérlek ne.-toltam el.
-Látod.-jelent meg az arcán egy sunyi mosoly. -Valld be, hogy még mindig érzel valamit irántam. Várj nem is kell a kis könyvecskédben mindent megtaláltam.-basszus azt meg ott hagytam. Gondolhattam volna, hogy úgyis megtaláltja. -Mi van elvitte a cica a nyelvedet?-csókolgatta a nyakamat.
-Justin.-nyögtem ki. Nem hagyta abba tovább csinálta és visszatért a számra. Lépteket hallottam. Most pedig kezdem a bosszút. -Segítség!-kiáltottam fel. Justin egyből betapasztottam a számat.
-Nincs itthon senki. A barátaidat meg körútra küldtem.-jelent meg az arcán egy gusztustalan mosoly. -Szóval csak ketten vagyunk. Bármit csinálhatok veled mert csak órák múlva jönnek meg. Kezét levette a számról.
-Nem hiszek neked. Segítség! Benjamin!-kiabáltam. Ekkor Justin egyik haverja lépett be. Ryan.
-Halkabban nem megy!-kiabálta. -Nicole?-húzta fel a szemöldökét. -Nem azt mondtad nekem Bieber, hogy Ludmillához jövünk?-tette keresztbe karjait.
-Ryan bazdmeg!-kiabálta el magát Justin.
-Most lebuktál!-vágtam a képébe, ledöntöttem magamról és Ryan nyakába ugrottam. -Köszi Ryan.-nyomtam az arcára egy puszit. -Ennyi vagy Bieber-mutattam be neki. Ryan csak szakadt a nevetéstől.
-Na most mivel kaptam egy puszit este nem érsz rá?-jelent meg az arcán egy perverz mosoly.
-Van barátom.-vágtam a képébe mosolyogva.
-Attól még tarthatsz egy kis kiruccanást.-kacsintott.
-Ryan!-Bieber feje már izzót a dühtől, hogy Ryan itt flörtölget velem.
-Szeretem őt.-veregettem meg a vállát.
-De azért gondold meg.-markolt bele a seggembe.
-Na!-vágtam mellkason.
-Csak nekem engedi.-kacsintott Bieber.
-Tévedésben élsz szívecském.-vettem felé egy gúny mosolyt.
-De amúgy különben tudtam, hogy ti Ludmillával igen jó viszonyban vagytok. Volt egy fülesem.-nevettem el magam.
-Ki?-fordult felém Ryan. Kezemmel a fejemre csaptam.
-Na szented ki?-kérdezte flegmán Justin. Míg ők jól beszélgettek én addig a telefonomon a friss híreket

néztem. Hirtelen egy kép csapta meg a szememet. Hát Selena bazdmeg? Elborult ez elmém Bieber elé léptem és a kezem szépen csattant az arcán.
-Rohadj meg!-akartam menni de elkapta a csuklómat.
-Mi a fasz bajod van?-kapta fel a vizet.
-Szerinted mi? Az, hogy rámásztál a barátnőmre.-nyomtam a képébe a telefonomat.
-Ja. Jó, hogy a többit nem tudod.-nevette el magát és közelebb húzott. -Szívesen megismétlem veled azt amit Selenával.-jelent meg az arcán egy perverz mosoly.
-Fújj ember mennyetek szobára.-szólalt fel Ryan.
-Ott vagyunk tesó.-röhögte el magát Justin.
-Justin nem ezért jöttünk. Hozd a csajt aztán húzzunk.-nyafogott mint valami 5 éves gyerek.
-Jól van.-mondta unottan, majd a vállára kapott és kivittek.
-Eressz el te paraszt!-kiabáltam.
-Nyugi.-csapott a fenekemre. Huhhh Bieber érik neked egy alapos tökön rúgás. -Ryan vezetsz?-kérdezte.
-Ha akarod.-ült be a volán mögé. Justin pedig velem együtt hátul foglalt helyett. Az ablakhoz akartam ülni de az ölébe ültetett.
-Justin.-szóltam rá.
-Igen babám?-fordult felém és a combomat tapizta.
-Egy nem vagyok a babád se a cicád se semmid. Másodszor ne tapizz.-szedtem le a kezét.
-Jó akkor nem tapizlak.-és megcsókolt. Csak úgy falta az ajkaimat és bevallom nem is volt olyan rossz. Miket beszélek Föld hívja Nicole Moort! Elakartam tolni de megfogta a csuklómat és nem engedte el. A másik keze pedig pólóm alá csúszott. Ennyit a nem tapizásról. Majd eszembe jutott, hogy a másik kezem szabad és a mellkasánál fogva eltoltam de csak egy kicsit tudtam.
-Kérlek.-néztem nagy barna szemeibe amiben egyből elvesztem.
-Ne mond, hogy nem élvezted.-nyalta meg ajkait.
-Gyerekek megérkeztünk.-fordult hátra hozzánk Ryan. -Nem volt semmi az a csók amit lenyomtatok előbb.-nevette el magát. -Nyelves volt mi?-ekkor Justin is szakadt. Istenem, hogy ez a Ryan milyen hülye. Mindenből poént csinál.
-Neked nincs barátnőd?-húztam fel a szemöldököm.
-Nem szabad vagyok. Szóval ha olyan kedved van tudod egy kis lazításra vágysz csak csörögj.-kacsintott. Erre muszáj volt felröhögnöm.
-És nem szeretnél egy barátnőt?-kérdeztem halál komolyan.
-Ja bro. Állandóan csak velem meg a srácokkal vagy.-nyögte be Justin.
-Nicole mikor menjek érted ma ráérsz?-nézegette a telefonját.
-Mondtam, hogy van barátom.-nevettem fel.
-Ja Nicole felszállt a Bieber vonatra. Szóval Ryan ezt benézted.-karolt át jobban.
-Mégis mióta vagyok a barátnőd?-fordultam felé. -Avas be kérlek. Mert én erről lemaradtam.-Ryan csak röhögött.
-Hát ezt benézted tesó.-Justin erre vállba vágta.
-Áú!-ugrott egyet az ülésén.
-Komolyan mintha gyerekek közt lennék.-forgattam meg szemeimet.
-Na akkor menjünk.-pattantak ki a kocsiból és Justin megint a vállára dobott.
-Nem unod?-kérdeztem flegmán.
-Nem legalább tapizhatom a szép kis formás seggedet.-röhögött fel, ekkor hátba vágtam majd nyögött egyet.
-Tesó ne itt élvezz el nekem.-léptünk be a házba.
-Csak hátba vágtam nem kell félre érteni.-mentegetőztem.
-Ja persze. Hülye azért én se vagyok.vágódott le a kanapéra.
-Komolyan szerzek neked egy csajt.-csattantam fel.
-Justin nem örülne ha este együtt lennénk.-rakott le Justin.
-Hát nem.-vágta rá.
-Nem azt mondtam, hogy a barátnő én leszek. Nem hiszem el, hogy nem találsz valakit.-csaptam fejbe magam.
-Ne bántsd magad cicám.-húzott magához Justin.
-Ne bosszants fel te is! Elég az idióta haverod.-vágtam oda neki. -Ryan milyen csajt szeretnél?-keresgéltem a névjegyzékek között.
-Olyan aminek jó nagy melle van és szép kis formás popsija meg jó legyen az ágyba.-nevettek fel Justinnal.
-Akkor Biebert kérdezd mert ő neki volt már ilyen lányokkal kapcsolatai nem is eggyel. Csak ráér valamelyik kurvád?-fordultam felé és széles mosolyra húztam a számat.
-Huh várj!-kapta elő telefonját. -Britney? Várj az nemsokára jön hozzám. Alexa?-mutatta Ryannak.
-De tiszta plasztik.-nyafogott.
-Haj tesó!-sóhajtott fel. -Chanel? Erica? Jesmina? Jessica? Tiffany? Jennifer?-vágtam közbe.
-Hány van még?-kerekedtek el a szemeim.
-Figyelj édesem! Amikor mi először voltunk együtt akkor azt hiszem, hogy te voltál a 69. Direkt neked tartogattam azt a helyet mert tudod ez a kedvenc számom.-röhögött a képembe.
-Remélem az egyik csaj AIDS volt.-trappoltam fel az emeletre. Tudtam, hogy most Ryannal egy darabig csajokat válogatnak szóval benyitottam a szobájába. Hát rend volt amin csodálkoztam is. Keresgélni kerestem majd zárkattanásra lettem figyelmes. Tekintetemet hátra kaptam és Justint pillantottam meg.
-Úgy is sokára jönnek a csajok szóval felavathatjuk az ágyat. Úgyis új huzatot raktam fel mert tudtam, hogy jössz.-közeledett felém én meg reflex szerűen hátráltam. Majd arra lettem figyelmes, hogy az ágyba ütköztem egy pillanatra tekintetemet lekaptam Justinról és már az ágyon is landoltam. Justin fölém mászott. -Imádom a kék szemeidet olyan cukik.-simította meg arcomat. -De a stílusod ami legjobban beindít.-közelebb hajolt és kezei barangolni kezdtek a testemen. Nem kicsit voltam zavarban.
-Justin.-szólaltam meg halkan.
-Hmm?-válaszolta.
-Szerelmes vagy belém?-jézusom most tényleg ezt kimondtam. Tényleg igazán befoghatnám! Egy mosolyra húzta a száját és fülemhez hajolt.
-Te azt nem is tudod, hogy mennyire.-suttogta. A hideg végig futott a testemen. Tudtam, hogy nem gondolja komolyan.
-Nem akarsz leszállni rólam?-próbáltam eltolni kevés sikerrel.
-Eltaláltad.-vágta rá és ajkaimra tapadt. Csókja szenvedélyes és vággyal teli volt. Nem volt durva hanem gyengéd. Pólómat szépen levette rólam és mielőtt számat kinyitottam volna és egy alapos fejmosást adtam volna neki letámadt. Egyik kezét arcomon pihentette a másikkal pedig melltartóm csatolóját kereste amit nem fog megtalálni mivel egy hirtelen mozdulattal lelöktem magamról.
-Elmentek neked otthonról?!-tomboltam.
-Nyugi cica.-jelent meg az arcán az a gusztustalan mosoly. Ekkor pofon vágtam majd elkapta a csuklómat és az ágyra dobott. Fölém kerekedett és a szeme égett a dühtől. -Na ide figyelj eddig türelmes voltam. De még egy ilyen és úgy raklak ki a semmi közepére, hogy a holnapot nem éred meg.-fenyegetőzött.
-Sajnálom.-pusmogtam.
-Mindjárt más.
-Hogy egy ekkor tapló buzi vagy!-vágtam a képébe. Most tudtam, hogy felhúztam. -Na mit fogsz tenni? Megütsz? Megint?-húztam az agyát. -Üss meg! Na mi lesz Bieber?-kiabáltam jobban. Már a kezét a levegő emelte szememet meg lehunytam és vártam, hogy mikor súlyt le rám de csak ajkait éreztem meg.
-Soha többet nem tudnálak bántani egyszer tettem meg de nagyon megbántam.-amikor ezeket a szavakat kimondta tényleg látszott rajta, hogy komolyan gondolja őket. -De azt ne gondold komolyan, hogy tényleg szerelmes vagyok beléd.
-Neked mindig el kell rontanod a szép perceket.-puffogtam.
-Azok a szép percek amikor nevetsz amikor boldog vagy és a szemeid csillognak az örömtől az számomra látni maga a mennyország.-tűrte el a hajamat és mélyen a szemembe nézett.
-Ezt te sem gondoltad komolyan.-néztem rá furán.
-De ezt már biztosan.-csókolt meg. De ez a csók más volt mint a többi. Ez olyan volt mint az első csók. Minden érzelemmel teli. Kezemet hátára csúsztattam és körmömet végig húztam rajta éreztem, hogy a teste megfeszül. De ne azt higgyétek, hogy beadtam a derekamat. Csak, hogy így szokta mondani Justin? Igen megkóstoltalak. Egy kicsit eltoltam magamtól.
-Remélem élvezted mert többet nem kapsz.-húztam mosolyra a számat.
-Jó vicc.-nevette el magát.
-Justin de én most halál komolyan mondtam.-löktem le magamról, és szegény Juju a padlón landolt.
-Bazdmeg!-kiáltott.
-Bocsi.-rántottam meg a vállamat majd pedig az ágy szélére másztam és így pont Bieber fölött voltam.
-Most te is jössz.-rántott le az ágyról és rajta landoltam.
-Te állat!-sikítottam fel. Szemeimbe nézett és keze a derekamon pihent. -Mit nézel annyira?-kérdeztem nyersen.
-Téged.-vágta rá.
-Tényleg azt hittem, hogy Britney Spears!-vágtam fel.  -Elengednél?-kérdeztem egy kicsit félve.
-Nem.-vágta rá. Kezei feljebb kezdtek csúszni és mivel nem volt rajtam póló megtalálta a melltartóm csatját és sikeresen ki is kapcsolta.
-Justin!-visítottam fel.
-Nyugi.-csókolgatta a vállamat majd a nyakamra tért. -Ruha nélkül szexibb vagy.-komolyan ha visszaszerzem a felsőmet és a melltartómat tökön rúgom. Szerencsémre el is dobta az előbb levett rólam ruha darabot ami a szoba túlsó felében landolt. -Ha kell menj érte.-jelent meg az arcán egy perverz mosoly. Féltem lemászni róla tudjátok nagyon szégyenlős vagyok, főleg ha a testemről van szó.
-Justin ne csináld ezt.-néztem szánakozóan.
-Mit?-kérdezte tök nyugodtan. -Érezni akarom a testedet.-túrt bele hajamba és ajkaink összeforrtak. A pólóját kéne megszereznem. De ahhoz, hogy levegye nekem is fel kell emelkednem. Tudjátok most a kezem a mellem előtt van, hogy takarjam és úgy fekszek Bieberen. Még ellökni sem tudom. Másik keze nadrágom kigombolásával foglalkozik. Na jó Nicole egy hirtelen mozdulat és az ágyra vágódsz. Összeszedtem minden erőmet és olyan gyorsan ahogy tudtam megemelkedtem és az ágyra ugrottam természetesen hasast dobtam. Felnéztem és a felsőmet kerestem.
-Csak nem ezt keresed?-szólal meg mögöttem Justin és tekintetemet hátra kaptam. A szemét ott lóbálja a felsőmet.
-Justin bazdmeg ugye most csak szórakozol velem?!-förmedek rá.
-Ha kell gyere érte.-sunyin nevetett. Nagy erőt vettem magamon és hajamat a melleimre temettem és felálltam. Justin csak figyelte reakciómat. Elé léptem és szemébe néztem. Derekamnál fogva magához húzott.
-Gyönyörű vagy.-suttogta fülembe. -Ha nincs ruha ha van akkor is te az én hercegnőm maradsz.-jajj istenem hány lánynak suttogta már ezt a fülébe csak azért mert leteperje őket. Egy váratlan pillanatban kikaptam kezéből a felsőmet és magamra kaptam. Melltartóm keresésébe kezdtem amit meg is találtam és gyorsan magamra kaptam.
-Ez volt az utolsó, hogy ide jöttem ebbe az őrültek házába!-vágtam be az ajtót mögöttem. Lementem a nappaliba ahol Ryan és egy csajt zavartam hát, hogy így mondjam elég intim pillanatban. A szám tátva maradt és csak egy kezet érzetem a szememen.
-Ez nem neked való. Még kicsi vagy hozzá.-suttogta a fülembe Justin majd felkapott és a konyhába vitt.
-Mi az, hogy kicsi vagyok?-akadtam ki.
-Hány éves is vagy?-tette fel a kérdést.
-17.-vágtam rá.
-Én meg 20 szóval kuss.-nyögte be. -Ez is bizonyítja, hogy jóval tapasztaltabb és érettebb vagyok mint te.-vágta a képembe.
-Azt elismerem, hogy szex és csajok felszedésében tapasztaltabb vagy de, hogy érettebb phhh...-röhögtem fel.
-Igen Nicole te már csak tudod, hiszen teszteltél.-kacsintott. Na jó most megkapod a tökön rúgásodat és odaléptem majd kezemet nyakára helyeztem és úgy tettem mintha megakarnám csókolni de a térdem szépen belevágódott a kis Jerryjébe.
-Egy kis meglepetés.-nyomta egy puszit az arcára ő pedig a földre térdelt és fájó területét szorította.
-Ez mire volt jó?-kérdezte meggyötört arccal.
-Egy lecke, hogy tudd, hogy Nicole Moorral nem jó ujjat húzni.-kócoltam össze a háját és egy poharat vettem le a polcról majd narancslevet öntöttem magamnak. Míg iszogattam a gyümölcslevemet addig Justin összeszedte magát.
-Akkor én is adnék egy leckét.-nyomott a falnak. -Justin Bieberrel nem lehet szórakozni. Szóval most büntetést kapsz.-jelent meg az arcán egy perverz mosoly.
-Justin kérlek ne.-remegett meg a hangom. Tudtam jól, hogy mire gondol. Belegondolni és borzalamas. Nem engedhetem, hogy újra megcsinálja velem.
-Css.-tette ujját a számra. -Kíméletes leszek és gyors ne aggódj.-suttogta. Szavaitól kirázott a hideg. A gyomrom görcsben állt és hányinger kapott el. Hirtelen ellöktem magamtól és a fürdőbe rohantam és a WC vettem célba. Kijött belőlem minden. Fejem is hasogatni kezdett. Ez az átkozott terhesség. Amikor végeztem a hányással számat kiöblítettem és belenéztem a tükörbe. Szemeim könnybe lábadtak. Arcom falfehér volt egy kis gyötört lánykával találtam magam. Még, hogy én gyönyörű vagyok? Az életem egy kész káosz. Szerelemes vagyok egy srácba akit meg sem érdemlek. Közben terhes lettem egy parasztól és istenem... Megint az az érzés keringett bennem. Az a csábító érzés. Az az átkozott drog muszáj szereznem. Megmostam az arcom és ahogy kiléptem két barna szempárral találtam magam szembe.
-Ne vigyelek orvoshoz?-vakarta meg tarkóját.
-Nem kell.-hagytam ott és a szobájába mentem ahol sikeresen találtam is ami nekem kell. Gyors bevettem és éreztem ahogy hatni kezd. Amikor kiléptem a szobából Justinba botlottam. Az ajtóhoz simultam. A lélegzetem megállt csak nehogy rájöjjön.
-Te mit kerestél bent?-húztam fel szemöldökét.
-Semmit.-vágtam rá.
-Nicole.-kezét neki nyomta az ajtónak és így megtámasztotta magát.
-Semmit.-emeltem fel egy kicsit a hangomat.
-Ne hazudj.-már is sem volt halk.
-Ha annyira akarod tudni...-tartottam szünetet. -Csak egy kicsit kiakarok kapcsolódni.-kacsintottam és őt kikerülve battyogtam le a nappaliba. Ryannal találkoztam de a csaj akivel az előbb kefélt nyoma sincs. -Hol a kis társaságod?-röhögtem fel.
-Ja Britney. Elment.-mutatott az ajtóra.
-Jól nyomtátok mint ne mondjak.-vágódtam le a kanapéra mellé.
-Megmutathatom neked is.-hajolt közelebb. Csak nevetni tudtam rajta.
-Annak nem lenni jó vége.-majd kezei derekamra onnan pedig seggemre csúsztak. Ajkaink majdnem összeértek amikor Bieber toppant be.
-Ryan! Enged el!-parancsolt rá.
-Nyugi lazulj el!-legyintettem.
-Te eszednél vagy?!-rángatott fel a kanapéról. -Bedrogozol közbe pedig terhes vagy és még te nyugtatgatsz?-szemeim izzadtak a dühtől.

*Benjamin szemszöge*
Amikor hazaértünk a ház üressége fogadott. Nem kis munka volt ezt a cuccot kiszállítani.
-Nicole?-léptem szobájába de üres volt.
-Nincs.-csuktam  be szobaajtaját.
-Ajjh ember, hogy ez a Bieber nem nyugszik. Komolyan. Na hozd a fegyvered azt lépjünk.-biccentett a fejével én pedig felsiettem a szobámba ott a fiókból kikaptam egy fegyvert és már a kocsiban ültünk. Tudtuk Justin házához vezető utat nagyon is jól. De most én fogom szétlőni a fejét. Ideges szálltam ki a kocsiból és mint valami őrült úgy téptem föl a bejárati ajtót. Mindenkinek lefagyott a tekintete. Butler a kanapén feküdt rajta Nicole és Bieber pedig próbálta leszedni őt.
-Benjamin!-kiáltott fel és a nyakamba ugrott. Tudtam, hogy be van lőve.
-Csak a csajomért jöttem Bieber. És ha már itt vagyok hagyok egy kis ajándékot is.-nevettem fel gonoszan és ezzel a lendülettel egy golyót röpítettem Justin lábába. Hangosan felkiáltott. Butler fegyvert rántott. -Nyugi már megyünk is.-tettem fel a kezemet védekezés kép.
-Ez nem volt szép tőled. Fájni fog neki.-biggyesztette ajkait le.
-Na gyere menjünk.-ragadtam karon és a kocsihoz sétáltunk. Nicolet beültettem hátulról én pedig az anyósülésen foglaltam helyet.
-Szia Tobi.-puszilta meg Nicole.
-Szia Nicole.-vágott riadt képet.
-Be van lőve.-mutattam Nicolera.
-Ugye most csak szívatsz?-fagyott le.
-Nézz rá.-mutattam Nicolera. Nem szólt semmit semmit de látszott rajta, hogy feldúlt volt. A kormányt egész úton markolászta. Amikor megérkeztünk Nicole bedobta a szunyát. Felvettem és bevittem majd az ágyára fektettem. Betakartam és egy puszit nyomtam a homlokára. Halkan elhagytam szobáját és barátomhoz csatlakoztam aki idegileg ki volt teljesen. -Minden rendben?-fordultam felé.
-Persze.-nyomkodta telefonját.
-Tesó nekem nem tudsz hazudni. Na bökd ki.-,,vágtam" vállba.
-Köt a titok tartás.-nézett rám.
-Szóval Nicolellal kapcsolatos a dolog.
-Ja.-vágta rá.
-De azért rohadtul ne zavarjon, hogy nekem is közöm van hozzá hiszen a barátnőm.-fakadtam ki és a konyhába battyogtam.
-Benjamin.-jött utánam. -Ő kért meg, hogy ne mondjam el és ha megteszem a fejemet veszi le.-dőlt a konyhapultnak.
-Csak tudod az zavar, hogy neked mindent elmond engem meg jó magasról leszar.-csaptam az asztalra.
-Benjamin kérdezd őt. Én meg arról nem tehetek, hogy ami köztetek van kezd eltűnni.-rántotta meg vállát.
-Kösz.-vágtam rá. Felmentem a szobámba és az ágyra terültem. Gondolkoztam kettőnkön. Hogy hol rontattam el? Miért hűlt ki így a kapcsolatunk? Mit csinálok rosszul? Kimentem az erkélyre mert levegőzni vágytam. Lehet, hogy elmegyek és keresek a parton valami csendes kis zugot. Fogtam magam bejöttem az erkélyről és az ágyamon Ludmilla fogadott ülve. Na jó erre nem számítottam.
-Benju!-ugrott nyakamba.
-Szia Ludmilla.-karoltam át félig.
-Miért nem kerestél? Tudod megijedtem, hogy valami bajod eset?-vágott kétségbe arcot.
-Jól vagyok mit láthatod.-vetettem felé egy mosolyt.
-De akkor is annyira aggódtam.-helyezte karjait nyakamba. -Fontos vagy nekem.-hajolt közelebb, majd pedig megcsókolt. Fura de viszonoztam, levegőhiány miatt ajkaink elváltak egymástól. -Már mennyire hiányoltam a csókodat.-nevette el magát. -Olyan kevés időt töltünk együtt, és tudtommal együtt vagyunk.-ja egy aprócska hiba Ludmillának még a szűrét nem raktam ki. Szóval nem tudom, hogy mi legyen.

*Nicole szemszöge*
Amikor felébredtem az ágyamban találtam magam. A fejem hasogatott és szédültem is. Előkaptam a telefonom és felmentem twitterre. Kíváncsi voltam, hogy Bieber uraság mit rakott fel. Nem hiszem el én

mikor csináltam vele közös képet? Én erre nem is emlékszem. Jézusom. Bár elég jó lett. Főleg Justi képe. Nyomtam rá egy tetsziket és retwetteltem. Nemsokára egy üzim jött. Justintól természetesen. ,,Látom tetszik a közös képünk. De a kis barátodra nagyon figyelj mert a veszély leselkedik rá." Az utolsó mondatot nem tudtam mire vélni mert nem emlékeztem semmire miután bedrogoztam. ,,Az utolsó mondatodat nem értem elmagyaráznád?" üzentem én is neki pár perc várakozás után választ kaptam a kérdésemre. ,,Hát a kis barátod golyót repített a lábamba és most ágyhoz vagyok kötve és 2 hét múlva megyek turnézni mégis hogyan fogok gyakorolni még pisilni sem tudok egyedül kimenni." A szívem kihagyott egy ütemet. Justinnak baja eset. Várjunk csak engem ez hol érdekel hiszen utálom. De akkor is rossz érzés kerített el. Nicole ne dőlj be neki! Felfog épülni és nem lesz neki baja! Te most csakis a Benjaminnal való kapcsolatotokra koncentrálj! Szólalt meg a belső hangom. Próbálok de nem megy. Muszáj megnézném és tudomást szereznem róla, hogy nem esett baja.
-Felébredtél?-toppant be Tobias.
-Ja.-nyújtózkodtam.
-Szexi a selfietek Bieberrel.-mutatta a képet.
-Láttam. Biztos akkor csináltuk amikor megvoltam csípve.-terültem el az ágyamon.
-Olvastad a komikat?-böngészte az hozzászólásokat.
-Nem.-vágtam rá.
-Szerintem se olvasd el.-röhögött fel.
-Mer?-kaptam ki a kezéből a telefont. Az új trend az lett, hogy #JustinAndNicoleNever hát kösz. -Menjenek a picsába.-vágtam le a telefont az ágyra.
-Nyugi hiszen nem szándékoztál Justinnal összejönni?-nem szóltam semmit. -Nicole ugye nem?-kerekedtek el a szemei.
-Nem.-néztem rá. -Csak húztam az agyad-löktem meg egy kicsit.
-Na azért.-karolt át. -Már azt hittem, hogy azért nem szólsz mert tényleg összeakarsz vele jönni.-nézett rém.
-Én és Bieber?-nevettem fel. -Jaj jönnének azok a hülye becenevek mit a Jelena és Jariana meg Jiley. Utálom azokat.-nyafogtam.
-Ti lennétek a Jicole páros.-nevette el magát.
-Lennénk de nem leszünk.-mondtam monotonon. -Hol van Benjamin?-kérdeztem.
-Öhh... Hát izé...-dadogott.
-Tobias.-néztem rá komolyan.
-Nem tudom.-tagadott mindent. Felkeltem és az ajtó felé vettem az irányt de elállta az utamat. -Mondtam, hogy milyen szép ma a hajad.-ekkor ellöktem az ajtótól és mint valami őrült úgy téptem fel. Majd Tobias utánam jött és felkapott a vállára. -Tegyél le!-üvöltöttem. Tobias!-kiabáltam mint valami ideg beteg.
-Most vissza megyünk a szobádba.-fordult a szoba felé.
-Az istenit tegyél már le!-kiabáltam és közbe kapálóztam is.
-Mi a szart csináltok?!-jött le az emeltről Benjamin de nem egyedül mert Ludmilla is a társaságában volt.
-Ő mit keress itt?-mutattam a szőkére.
-Miért nem lehet itt?-kérdezte kissé flegmán. -Biebernek is szabad bejárása van akkor Ludminak miért nem lehet?-húzta fel a szemöldökét.
-Biebernek nincs szabad bejárása mert mindig vagy betör mint valami rabló vagy csak ha kedve szottyan akkor jön.-vágtam fel.
-Ohh igazán és azt hogyan magyarázod meg, hogy mindig ismétlem mindig amikor jön akkor te elmész vele?!-kezdett hangosabban beszélni.
-Először is Tobias tegyél már le!-mordultam rá és ahogy mondtam le is tett. -Másodszor ő visz el. Múltkor is akaratom ellenére vitt el!-néztem egyenesen a szemébe.
-Te mint valami jó kislány engedelmeskedtél neki?-vágta a képembe.
-Nem tehetek arról, hogy ő sokkal erősebb nálam és ti amikor kellene soha nem vagytok itthon. Mert mindig mentek...-csapta a kezét a számra.
-Ludmilla nem tud a dologról.-suttogta úgy, hogy én halljam csak. Kezét lekaptam a számról és könnyekkel együtt a szobámba vonultam és bezárkóztam. Mérges voltam, hogy csak így neki ugrottunk egymásnak. Ha a többiek nem lettek volna ott tuti neki mentem volna. Sírtam és csak sírtam mert fájt. Most tuti, hogy ki nem állhat. A hasam hirtelen görcsbe rándult és iszonyatosan fájni kezdett. Olyan hirtelen hatolt belém ez a fájdalom, hogy reagálni is alig tudtam. A földre rogytam és fájdalmamban összekuporodtam és a hasamat szorongattam. Nagyon fájt a könnyeim meg csak úgy folytak és folytak. Mintha ezer tűt szúrtak volna a hasamba. Próbáltam felállni de akkor nagyot estem és a hasamra. Ekkor felordítottam. Nagyon fájt.
-Nicole!-akart valaki bejönni. -Nicole nyisd ki.-dörömbölt az ajtón Benjamin. Próbáltam felállni de nagyon fájt a hasam. Valahogy nagy küzdelmek között de kinyitottam az ajtót. -Mi a baj?-jött egyből hozzám.
-A hasam.-nyögtem ki. -Fáj.-és kiáltottam egy nagyot mert iszonyatosan nagy fájdalom szúrt bele.
-Nicole te vérzel.-riadt fel. Tekintetemet odakaptam. Tudtam, hogy a babával van gond. -Tudom, hogy kínos a kérdésem de ez...-tudtam mire céloz.
-Ez nem az.-jöttek a könnyeim. -Kérlek vigyél be a kórházba.-néztem. Felkapott és amikor kivitt Tobias riadt tekintetével találtam magam szembe. Berakott a kocsiba és a kórházba vitt. Tobias is velünk tartott.
~Kórházban vizsgálatok után~
Miután jól kivizsgáltak felkészültem a legrosszabbra. Bejött az orvos. Megkértem, hogy küldje ki Benjaminékat.
-Mrs. Moor sajnálattal közlöm, hogy elvetélt. A kisbabája elment.-közölte sóhajtás kíséretében. Egy könnycsepp csordult ki a szememből. Fájt az a tudat, hogy elment az a kicsi gyerek. Így is úgyis el lett volna vetetve de nem így akartam. -Sajnálom.-ment ki.
-Doktor úr.-szólaltam fel.
-Igen?-emelte tekintetét rám.
-Beküldené Tobiast?-néztem rá kérlelően.
-Természetesen.-bólintott és távozott, helyette pedig Tobias jött be.
-Mit mondott?-ült az ágyamra.
-Elment a baba.-fakadtam sírva.
-Nyugi.-ölelt át.
-Benjaminnak mond azt, hogy rosszul lettem.-néztem a szemébe. -A telefonom.-töröltem meg szemeimet.
-Tessék.-nyomta kezembe. -Minek kell?-ráncolta össze homlokát.
-Beszélni akarok.-mondtam mogorván. Tudtam, hogy most ki segíthet. Ki nyújthat támaszt nekem most. Mert ő az akire számíthatok most. Szóval dobtam neki egy üzit. ,,Szeretnék veled találkozni és beszélgetni mert most szükségen van rád. Te vagy az egyetlen ember akire most számíthatok és támaszt nyújthat. Szeretnék egy szívességet is kérni." Küldtem el neki. -Magamra hagynál. Mond meg Benjaminnak, hogy később jöjjön be. Most magányra vágyom.-kuporodtam össze.
-Rendben.-nyomott egy puszit a homlokomra. Miután Tobias kiment az üzenetemre választ kaptam. ,,Persze. Mikor, hova és hányra menjek érted?" Egy kicsit gondolkoztam mert Benjaminéknak ezt nem fogom elmondani szóval az egészet titokban kell megcsinálnom. Leírtam neki a pontos címet vagyis Benjaminék házát mert ha a tengerpartra jön akkor könnyen kiszúrják. Most elakarok menni. Mindent itt hagyni egy darabig. Max egy vagy két hétre megyek el. Mindent elterveztem. Lehet, hogy fájni fog nekik. De muszáj elmennem.

24. rész Bosszút állok rajtad Justin Bieber!

*Benjamin szemszöge*
Bementem Nicolhoz de sehol. Benéztem Tobiashoz is, hogy hátha ott de hiába. Körbe kutattuk az egész házat de semmi. Kimentünk a partra ott is kerestük de mintha nyoma veszett volna. Remélem nem Bieber keze van a dologba. Meg amikor megjött Ludmilla akkor is tök fura volt. Nem ilyen szokott lenni. Nagyon aggódom miatta. Remélem nincs baja de addig nem nyugszom meg míg nem lesz itt a házban.
-Most mit fogunk tenni?-tette fel a kérdést Tobias.
-Fogalmam sincs. A part nagy és bárhol lehet, mi meg csak egy részét néztük meg.-vizslattam a táját.
-Tudod szerintem Nicole valamit bevett.-vakarta meg tarkóját.
-Honnan veszed?-néztem rá.
-Mert nem vetted észre tök fura volt meg mi ti Ludmillával dumáltatok egy kicsit benéztem a szobájába és furán viselkedett. Tudod mint amikor beveszed a cuccot és utána fel vagy dobódva. Na Nicole is ilyen volt.-bökte ki.
-Bieber adhatott neki anyagot?
-Lehet. De lehet, hogy saját maga vette be. Amiket elmesélt, hogy mit tett vele nem csodálom, hogy hozzányúlt.-vettem nagy levegőt.
-De muszáj megtalálnunk.-néztem körbe.
-Benjamin már kezd lemenni a nap. Kötve hiszen, hogy megtalálnánk ma. Bárhol lehet. Meg ha Bieber vitte el biztos, hogy nem a házába vitte mert tudja, hogy ott keresnénk először Nicolet. Szóval most annyit tehetünk, hogy megvárjuk a holnapot. Fáj kimondanom de sajnos igen.-tette kezét vállamra.
-Igazad van.-hajtottam le fejemet. -Akkor menjünk vissza.-battyogtunk be a házba. Mérges voltam mert Nicole nincs meg és tuti, hogy Bieber keze van a dologban de ha csak egy ujjal is hozzámer érni akkor nem lesz kegyelem. Eleget szenvedett miatta Nicole nem akarom, hogy még jobban összeroppanjon.
~Másnap reggel~
*Nicole szemszöge*
Reggel amikor felkeltem azt hittem, hogy szétreped a fejem. Fura de a tegnap este teljesen kiesett addig minden megvan, hogy eljöttünk ide és utána semmi. Benjamin nyitott be a szobámba.
-Te meg hol voltál?-lepődött meg.
-Itt mint láthatod.-mutattam az ágyamra.
-Tegnap eltűntél kerestünk mindenhol de sehol sem voltál.-ült le az ágy szélére.
-Mi? Tudod mit Benjamin most hagynál mert mindjárt szétszakad a fejem és nincs kedvem veszekedni.-fojtottam arcomat egy párnába.
-Jó hagylak de előtte válaszolj egy kérdésemre.
-Mi az?-dörmögtem.
-Nicole te drogozol?-éreztem hangjában a feszültséget.
-Ja persze.-nyögtem ki és elnevettem magam. -Csak egy kis füves cigit szívtam ennyi.-emeltem tekintetemet rá.
-Te normális vagy?-akadt ki.
-Nyugi különben is csak egyet szívtam.-legyintettem.
-Nicole az az egyetlen szál is függővé tesz.-váltott komolyra.
-Kimennél?-nyitottam tágra a szemeimet.
-Megvagy kattanva.-csapta be az ajtót.
-Idióta!-dobtam neki a párnát az ajtónak. Ajjh megölöm! Mit kell felfújni egy kis füves cigi miatt. Nem haltam meg. Rezegni kezdett a telefonom. Üzenetet kaptam. ,,Jó volt a tegnapi éjszaka megismételném" Mi van?! Mi történt tegnap? De a legdurvább, hogy Justin küldte. Mit csináltam? Úristen! Semmire sem
emlékszem. Fogtam magam felöltöztem és kimentem a szobámból a fiúk meg szépen reggeliztek. -Lemegyek a partra!-csaptam be az ajtót mögöttem. Muszáj kiderítenem, hogy mi történt tegnap. Dobtam egy üzit Justinnak: ,,Mit történt tegnap éjszaka?" Nem sokat kellett váron a válaszra mivel ez a szerencsétlen mindig magánál hordja a telefont. ,,Szerintem ez mindent elmond!" és küldött egy fájt. Nem! Ez nem lehet, hogy én lefeküdtem vele. Istenem mi ütött belém?! Biztos a szar cucctól van, hogy semmire sem emlékszem. Teljesen a hatalmába kerített és most is megkívántam. Szükségem van rá. Muszáj szereznem! Benjaminéknál tuti van hiszen ők ilyennel kereskednek szóval biztos találok valami anyagot ha meg nem akkor megyek Bieberhez nála mindig van ilyen. Megfogok őrülni ha nem jutok hozzá. Bementem és a srácok állítottak meg.
-Nicole beszélnünk kell.-néztek mind ketten komolyan.
-Mondjátok.-vágtam rá kissé idegesen.
-Minden rendben kissé feszült vagy?-nézett rám Tobias.
-Persze minden rendben.-mosolyogtam.
-Nicole te remegsz.-riadt meg Benjamin.
-Dehogyis!-feleltem.
-Benjamin tudod ez minek a jele.-sóhajtott fel Tobias.
-Jól vagyok srácok.-próbáltam velük elhitetni.
-Féltem, hogy ez lesz.-fogta a fejét. -Gyere.-ragadta meg a karomat, és behúzott a szobába.
-Mi az?-förmedtem rá.
-Kezdődik. Kellett neked elszívni azt a rohadt anyagot nem látod rákaptál. Nicole Justinnak nem olyan cuccai vannak amik gyengék hanem pont az ellenkezője ő az erőset szereti.-magyarázkodott.
-Majd ha végeztél a kis meséddel akkor szólj.-dőltem el az ágyon. Megragadt a csuklómat és egy nagy lendülettel felhúzott pontosan a szemébe néztem.
-Én nem játszok. Nicole itt az életed a tét. Figyelj muszáj leszoknod. A szervezeted kívánja de nem szabad hozzá nyúlnod mert tönkre tesz egy roncs leszel. Azt pedig nem akarom végig nézni, hogy hogyan teszed magad tönkre. Fontos vagy nekem és szükségem van rád. Ha pedig elveszítelek abba belepusztulok. Kérlek állj meg még most az elején.-látszott, hogy aggódik de nem tudom, hogy visszatudom-e magam tartani most is egy kis hang azt súgja, hogy gyerünk ne hallgass rá kimegy és mehetsz az anyagért és újra boldog leszel. Egy másik pedig, hogy álld meg mert tönkre teszed magad. Nagy erőket kell vennem.
-Rendben.-suttogtam.
-Nicole hallgass rám én csak jót akarok neked.-ekkor feltörtek bennem az érzelmek és ellöktem magamtól.
-Honnan tudod, hogy nekem mi a jó?! Senki sem tudja, hogy nekem mi a jó és, hogy mit akarok! Soha senki sem tudta, hogy mit akarok vagy szeretnék! Mindig az volt amit mondtak! Nekem nem voltak választási lehetőségeim! Vagy ezt csinálom vagy semmit! Tudod ez élet nem mindig úgy alakul ahogy akarjuk. Sőt pont az ellenkezője!.-sírtam el magam. A földre rogytam és csak zokogtam. Most jött ki rajtam az amit Justinnál visszafojtottam. Leguggolt hozzám és átölelt.
-Semmibaj.-suttogta. -Nyugodj meg Nicole.-simogatta a hátamat.
-De te nem tudod, hogy min mentem keresztül mennyit szenvedtem. Justin is...-itt a hangom megcsuklott.
-Mit tett?-nézett a szemembe.
-Mivel tegnap nem voltam észnél ő ezt kihasználta gondolom elmentem vele és...-nem bírtam fojtatni tovább.
-Kitalálta.-forgatta meg a szemeit.
-Sajnos nem.-mutattam meg a telefonomat. Felkelt és elakart menni de elálltam az útját. -Ne kérlek ne menj el! Megtörtént nem tudsz már semmit sem tenni.
-Dehogyisnem jól szétverem a képét.-töltötte meg a fegyverét.
-Kérlek Benjamin.-néztem rá könnyes szemekkel. -Kérlek.-hajoltam közelebb. Mind a ketten egymást néztük és ajkaink összeért. Kezét az arcomra rakta a másikat pedig a derekamra csúsztatta. AJkaink elváltak levegő hiány miatt. -Szeretlek.-suttogtam ajkaira.

*Benjamin szemszöge*
Nicole kérlelt, hogy maradjak elakartam menni de a csókjával maradásra bírt. Megnyugtatott. Jó érzés volt érezni az ajkait és azt a szenvedélyt. Imádom amikor kimondja azt a bizonyos sz- betűs szót. Melegség járja át a szívemet. Most lehet, hogy megállított de legközelebb sajnos már ez nem fog maradásra bírni. Nem fogom hagyni, hogy Bieber kedve szerint játsszon vele. Ő nem egy utcasarki. Ő annál sokkal több. Bieber csak kihasználja mert tudja, hogy ezzel bosszantani tudd. Tudjátok mi Bieberrel anno barátok voltunk de jött Selena Gomez! Na minden ott kezdődött. Selena teljesen elcsavarta szegény srácnak a fejét. Közben én is belehabarodtam. Egy éjszaka igen sokat ittam és Selena is a társaságomban volt és tudjátok hát megtörtént igen lefeküdtünk. De ez még semmi! Ekkor betoppant Bieber barátunk és tombolt ahogy meglátott minket. Akkor megesküdött, hogy mind a kettőnket tönkre teszi. Selenával azóta sem beszéltem és ezt a sztorit még Tobias sem tudja mivel vele ezután ismerkedtem meg.
-Pihenned kéne.-néztem a szemeibe. -Igen fáradt vagy jót fog tenni.-bólintott és lefeküdt. Megvártam míg elalszik és kimentem a nappaliban Tobias fogadott.
-Mennünk kell.-vágott komoly fejet.
-Árut szállítani?-húztam fel a szemöldököm.
-Ja.-vágta rá.
-De Nicolet nem hagyhatom itt. Főleg nem egyedül.-túrtam idegesen a hajamba.
-Muszáj. A főnök most dobott üzenetet, hogy árú érkezett és ki kell szállítanunk. Különben mióta Nicole itt van még csak most szállítunk először.-nyomkodta telefonját.
-Most hagyjuk itt egyedül?-vakartam meg a tarkómat.
-Mást nem tehetünk.-húzta el a száját.
-De akkor sietünk!-emeltem fel az ujjamat.
-Rendben na gyere mert még elkésünk.-mentünk ki a házból. Nagyon nem tetszik az ötlet, hogy egyedül hagyjuk Nicolet mert Bieber tudja, hogy hol vagyunk. De mégis honnan a francból tudta meg? Ezt is kifogom deríteni.

*Nicole szemszöge*
Amikor nagy nehezen álomba ringattam magam bár ne tettem volna. Álmomban az az éjszaka képei jelentek meg. Undorodom magamtól, hogy voltam én ilyenre képes. Az az anyag teljesen elvarázsolt. Még mindig kívánom. Felültem az ágyon és ezt megbosszulom. Justin Bieber nem tudod kivel húztál ujjat. Fogtam a telefonomat és aput tárcsáztam előtte pedig próbáltam felvenni a zokogós szerepet.
-Szia kicsim.-szólt bele apu.
-Ap-apu.-dadogtam.
-Mi történt kicsim?-riadt meg.
-Az a sze-szemét. Nem is tudod, hogy mit tett velem.-játszottam a sírós lányt.
-Mit tett Benjamin?-hangja fenyegetőre váltott.
-Nem Benjamin nem tett semmit. Ellenkezőleg védelmet és biztonságot és szeretet nyújt. Tudod én szeretem őt. Fontos nekem és ő neki is én. Tobias is figyel rám. Kiváló barátban leltem rá. De...-,,csuklott" meg a hangom.
-Mond szívem mi történt? Ki bántott?-kezdett türelme elfogyni.
-Justin.-nyögtem ki és jobban ,,zokogtam". -Mindent elmondott. Azt is, hogy te vagy a főnöke. Miért nem mondtad? Meg borzalmas dolgokat tett velem. Bántott és a legjobban az fáj, hogy olyat tett velem amit soha sem fogok elfelejteni.-ekkor komolyan már a sírás környékén voltam.
-Kicsim ez nem telefon téma de gondoskodom, hogy megkapja a jutalmát.
-De apu. Én akarom. Azt akarom, hogy lássam szenvedni. Én akarom kínozni, ahogy ő tette velem. Érezze ugyanazt a fájdalmat amit én.-és aput be is avattam egy kis tervbe. Küld nekem pár embert, hogy én mennyire szeretem. Ma bosszút állok rajtad Justin Bieber! Természetesen Benjaminéknak semmit sem fogok mondani mert tuti, hogy nem mennének bele az ötletbe. Szóval dobtam üzit Biebernek. ,,Ma este tali nálad?" Biztos belefog menni csak szereznem kell valami szexi ruhát és kész meg bekel vetnem a csábos Nicolet. ,,Mi van a kis Benjud nem tudja nyújtani amire vágysz?" Forduljon fel. ,,Veled jobban szokok szórakozni. Jobban felcsigázol." Mekkora balfék ha beveszi. ,,Rendben cica mikorra menjek érted?"  ,,9-re de ne lássanak meg!"  ,,Rendben szívecském de valami szexit húzz fel!" Ez lesz életem legjobb bosszúja és még jól is fogok kinézni. Gyorsan elmentem zuhanyozni bevallom nagyon jól eset a hajamat is megmostam majd gyors megszárítottam és elkezdtem begöndöríteni. A sminkem következett amit rohadt jól megcsináltam és természetesen a piros rúzs sem maradhat el. Most pedig a ruhám és a cipőm

következik. Szerintem ez a szoknya szexi szóval most már csak a
magassarkút kell kiválasztanom. Azt is sikerült szerencsére választanom.  Ránéztem az órára és már fél kilenc volt. Benjaminék hol vannak? Már mikor elmentek remélem nincs bajuk de azért elmondhatták volna, hogy hova mennek vagy, hogy mikor jönnek. Justin is mindjárt itt van. Apa emberei már itt vannak a háznál. Majd Benjaminék betoppantak. Basszus nem láthatnak így!
-Nicole.-nyitott be Benjamin. -Huh de csini vagy hova készülsz?-tette fel a kérdést.
-Hát bulizni mert itt van az egyik barátnőm és megbeszéltük, hogy tartunk egy csajos estét.-kerestem valami hihető magyarázatot.
-Nem is mondtad, hogy van itt barátnőd?-húzta fel szemöldökét.
-Hát én sem tudtam, hogy ide költözött csak beszélgettünk és mondta, hogy innen nem messze lakik szóval elmegyünk egyet szórakozni.-még mindig hazudtam.
-Jó akkor elviszlek.nyitotta már az ajtót.
-Nem kell!-vágtam rá. -Ő jön értem mindjárt itt van.-néztem meg az időt. Justin bármelyik percben itt lehet. Telefonom már meg is szólalt. Justin volt a kijelzőn próbáltam takarni, hogy Benjamin ne lássa meg. -Na megyek mert már itt is van értem.-csókoltam meg és mentem ki de megfogta a kezem.
-Nicole ugye nem Bieberhez mész?-ezt meg honnan szedte? Túl jól ismer.
-Nem.-próbáltam azt a látszatot kelteni mint aki teljesen igazat mond. Közel hajolt és mélyen a szemembe nézett.
-Ha hazudsz úgy is rájövök.-suttogta. Egy nagyot nyeltem. Nem mondhattam meg neki mert nem engedte volna, hogy ezt csináljam.
-Hidd el nem lesz semmi bajom, épségben hazajövök.-súgtam ajkaira.
-Nicole ha hülyeséget akarsz csinálni akkor most mond el.-hangja határozott volt.
-Nyugi nem lesz semmi bajom majd jövök.-nyomtam egy puszit a szájára és kis is mentem a ház előtt nem messze volt egy nagy fekete kocsi. Odasétáltam és beszállta.
-Azt hitte, hogy nem jössz.-kuncogott fel.
-Téged nem hagynálak ki.-fordultam felé mire ő alsó ajkaiba harapott szexisen. Közelebb hajolt és megcsókolt tele szenvedéllyel. Lassan elváltunk egymástól és elindultunk a házába. A gondolatai pedig. Hát emberek olyan kiéhezett ez a csávó, hogy azt elmondani nem tudom. Durva, hogy meg nem fordulnak a fejében. Megérkeztünk és kipattant a kocsiból kinyitotta az ajtómat és megragadta a karomat és  a ház felé vettük az irányt. Gyors kinyitotta a ház ajtaját és velem szembe fordult. Az egyik kezével a derekamat ragadta meg a másikkal pedig a hajamba túrt és megcsókolt. Istenem, hogy mennyire jól csókol. Ezt én mondtam?! Na Nicole szedd össze magad bosszút kell állnod rajta! Felkapott és a szobájába vitt. Tudtam, hogy a srácok valahol itt vannak a ház környékén szóval csak egy kiabálás vagy jel és jönnek. Az ágyban lefektetett és kezei barangolni kezdtek. Egyikkel fenekembe markolt a másikkal pedig a lábamat fogdosta. Én beletúrtam a hajába és nem bírtam elszakadni ajkától. Miről beszélek?! Levegőhiány miatt elváltunk.
-Kívánlak Nicole Moor és ha most nem kaplak meg azt nem érem túl.-súgta ajkaimra. Felkavart Justin teljesen. Mit tegyek? Most a bosszú a legfontosabb! Egy gonosz vigyor jelent meg az arcomon mire ő értetlen fejet vágott. Felkeltem szép lassan.
-Mi van?-vágott értetlen fejet.
-Srácok.-kiáltottam el magam és csak úgy száguldoztak be és Justin fegyvert akart rántani de nem jött össze mivel a fiúk lefogták. 
-Nicole mi ez?-kérdezte és próbált kiszabadulni a szorításokból. Közel hajoltam arcához és mélyen a szemébe néztem.
-A bosszúm.-vigyorogtam. Egy kisebb fajta tört rántottam elő. -Csak nem gondoltad, hogy a nekem okozott fájdalmakat csak úgy lenyelem. Mindennek van ára Bieber. És te most fizetsz.-túrtam hajába és fejét hátra feszítettem, a tört pedig szorosan nyakához szegeztem. -Most pedig jól figyelj rám. Mert többször nem mondom el. Remélem jól megnézel mert most látsz utoljára. Soha többet ne keress mert nem vagyok rád kíváncsi és nem is leszek. Remélem betartod mert most az életed az én kezemben van. Úgy látszik fordult a játszma én állok nyerésre.-mosolyodtam el. -Most pedig egy kicsit megkínozlak ahogy te tetted velem.-majd pedig vállánál egy kisebb vágást ejtettem mire ő felszisszent. -Juju baba ez csak a kezdet volt.-mondtam nyálasan a fiúk felnevettek. Még egy pár karcolást húztam rajta. -Srácok mehet neki párütés is. De egy kicsit kíméljétek hiszen ő Justin Bieber.-jelent meg az arcomon egy gúny mosoly. Amikor végeztek vele akkor intettem a srácoknak, hogy menjenek a dolgukra majd én is haza ugrok. -Remélem felfogtad a leckét.-Justin felszedte magát a padlóról és rám nézett. Tekintetet forrt a dühtől.
-Undorító egy kurva vagy!-törölte le a vért ajakiról.
-Csak ennyi?-lepődtem meg. -Ez csak figyelmeztetés volt.-lépdeltem közelebb hozzá. -Tudd, hogy egy maffia vezér lányával húztál ujjat. Hiába vagy e a nagy világ hírű popsztár. Én erősebb leszek nálad.-vágtam oda neki.
-Nicole tudom mi a gyenge pontod és ott fogok visszaütni de az nagyon fájni fog.-ezzel most egy kisebb fájdalmat okozott.
-Ha csak újjal is hozzá mersz érni, MEGHALSZ!-mondtam fegyelmezetten.
-Ajánlok egy alkut.-nevettem fel.
-Én nem alkuszok idiótákkal.-vigyorogtam.
-Pedig jobban tennéd. Semmi mást nem kérek mint egy éjszakát.-jelent meg az arcán egy perverz mosoly.
-Te hülye vagy?-kerekedtek el a szemeim. Álmodban sem.-vettem az irányt az ajtó felé.
-Pedig akkor békén hagynálak örökre.-ekkor megálltam.
-Azt én soha nem érem meg, hogy te lekopj.-dőltem az ajtófélfának. Majd közeledni kezdett és pontosan előttem megállt. -Neked is jobb lenne.-tűrte el a hajamat. Hatalmas hibát követnék el ha belemennék de békén hagyna. De várjunk csak Bieberről beszélünk tuti nem tartaná be.
-Minek hiszen úgysem tartanád be.-vetettem rá szúrós tekintetett.
-De egy veled töltött éjszakáért bármit megtennék.-hajolt közel és a nyakamon végig húzta ajkait. -Hogy érezhessem a bőröd illatát.-suttogtam és közbe egy csókolt lehelt rá. -A csókjaid ízét. De legjobban a testedet.-állt meg ajkaim előtt. 
-Mi van csak én tudlak kielégíteni?-nem mondott semmit.
-Csak gondold át.-húzta mosolyra a száját. Megforgattam a szemeimet és ott hagytam haza vettem az irányt.

*Benjamin szemszöge*
Nicole már mikor elment és még mindig nem jött meg. Ajtó csapódásra lettem figyelmes Moor kisasszony jött haza.
-Hol voltál?-támadtam le.
-Bulizni.-vágta rá.
-Nicole.-néztem rá.
-Ezt megbeszéltük. Megmondtam, hogy épségben és egyben jövök haza. Látod?-mutatott magán végig.
-Valahogy akárhogyan is próbálkozom de nem tudok neked hinni. Miért érzem, hogy hazudsz?-húztam fel szemöldököm. Elém ballagott eszméletlen szexi ruhájában és egyik kezét a tarkómra a másikat pedig a mellkhasamra rakta. 
-Túl jól ismersz.-csókolt meg. Mindig rabul ejt csókjaival és most is így tett. Ajkaink elváltak.
-Biebernél voltál?-bombáztam kérdéssel.
-Benjamin.Kérlek ne feszegessük ezt a témát.-tekintetét oldalra szegezte.
-Mit tett veled?-lettem ideges.
-Semmi. Inkább én.-jelent meg az arcán egy sunyi mosoly.
-Mi?-szakadt fel belőlem.
-Csak egy kicsit helyre raktam semmi több. Kapott egy kis leckét Moortól.-nem hittem a fülemnek. -De ami ez után jött az már zavar.-ekkor elkomorodott. Bementünk szobájába és az ágyon helyet foglaltunk.
-Mesélj.-néztem rá.
-Azt mondta, hogy békén hagy örökre.-mondta lehangoltan.
-Végre!-csattantam fel.
-Egy feltétellel.-na ekkor a jó kedvem elillant.
-Mit kért az a buzi?-kérdeztem nyersen.
-Egy éjszakát.-vágta rá.
-Na azt már nem!-forrt fel bennem a düh.
-De Benjamin végleg békén hagyna.-jelent meg a szeme sarkában egy könnycsepp.
-Felejtsd el! Előbb ölöm meg én mint, hogy te kényszerből odaad magad!-kiabáltam. -Nicole különben is mindjárt véget ér a szünete és megy turnézni. Csak kiakar használni.-túrtam hajamba.
-Rendben. De tudd, hogy csak is azért mentem volna bele a dologba, hogy téged és a szeretteimet ne bántsa mert nekem ti de legfőképp te vagy a legfontosabb.-ölelt át amit viszonoztam.
-Szeretlek mindennél jobban.-suttogtam.
-Én is.-nézett szemembe és közeledett míg ajkaink össze nem értek. Majd Tobias toppant be.
-Bocs, hogy megzavartam a romantikus kis pillanatotokat de Nicole van egy vendéged.-látszott arcán a feszültség. 
-Ki az?-húzta fel szemöldökét édesem.
-Gyere ki de Benjamin veled meg úgyis beszélni szeretnék.
-Jól van.-sétált ki szexi magassarkújában.

*Nicole szemszöge*
Kimentem és nem hittem a szememnek Selena volt az akit várt engem.
-Nicole de jó, hogy megtaláltalak.-jött oda és ölelt meg.
-Mi a baj?-lepődtem meg.
-Csak annyiért jöttem mert nem sokáig maradok. Hogy vigyázz Justinnal főleg Ludmillával ők szövetkeztek. Most is azt tervezik, hogy mikor csapnak le rád.-ekkor tátva maradt a szám.
-Ludmilláról lehet látni már távolról, hogy ribanc de, hogy ekkora?-kerekedtek el szemeim.
-Amit akarnak azt meg is szerzik. Veszélyesek nagyon.-lett egy kicsit zaklatott.
-De ezt nem néztem volna ki, hogy ők együtt.-húztam fel a szemöldököm.
-Miért neked nem tűnt egy kicsit sem furcsának, hogy Ludmilla érdekes, hogy pont akkor jött mikor te eltűntél?-tette fel a kérdést csípőre tett.
-Nekem ez még nem fordult meg a fejemben.-elmélkedtem el. Selena ekkor a fejét csapkodta.
-Nicole...-szakított félbe minket Benjamin.
-Selena?-lépett ki az ajtón.
-Benjamin?-mind a kettő teljesen lefagyott.
-Ne meg mondtam, hogy maradj bent!-emelte fel a hangját Tobias.
-Mit keress ez itt?-mutatott Selenára.
-Már menni készültem.-vette az irányt az ajtó felé.
-Várj!-kaptam utána. -Nem maradhatna éjszakára?-fordultam a fiúk felé. Benjamin nem szólt semmit ahogy Tobias sem.
-Nem akarok a terhetekre lenni meg kényelmesebb lenne egy szállodában.-mentegetőzött.
-Kérlek.-néztem rá kutyus szemekkel.
-De tényleg nem akarok zavarni.
-Felőlem.-forgatta meg szemeit Benjamin és a szobájába vette az irányt.
-Tobias ugye maradhat?-léptem elé.
-Rendben.-ekkor a nyakába ugrottam. -Köszönöm.-súgtam a fülébe és egy puszit nyomtam az arcára. -De én most megyek aludni legyetek jók.-nyomott ő is egy puszit az arcomra.
-Ő a pasid?-mentünk be a szobámba.
-Nem. Benjamin a barátom Tobias meg olyan mintha a bátyám lenne.-mosolyogtam felé és helyet foglaltunk az ágyon.
-Értem. És mióta vagytok együtt?-tette fel a kérdést.
-Mióta eljöttem a hajóról és felbukkant az életemben és rá pár nap múlva.-meséltem el neki amire nem nagyon vagyok büszke, hogy csak így kidobtam Rosst és még elég sok magyarázattal tartozok neki.
-És neked nem volt egy másik fiúd várj, hogy is hívták...-gondolkozott el.
-Ross Lynch?-kérdeztem rá.
-Az!-csattant fel. -Vele mi is van?-ráncolta össze szemöldökét.
-Hát ez az amire nem vagyok büszke.-hajtottam le fejemet és egy nagyot sóhajtottam.
-Nyugi nekem elmondhatsz bármit.-ölelt szorosan magához. Jól esett, hogy végre egy lánnyal is megtudok dolgokat beszélni. Jól eset, hogy itt van és érdekli mi van velem.
-Hát hol is kezdjem mint mondtam, hogy mióta eljöttem a hajóról azóta pár napra rá összejöttünk Benjaminnal. Ross volt nekem az első olyan fiú aki igazán értékelt meg persze az első akinek odaadtam magam.-ekkor Selena elmosolyodott. -Ha már itt tartunk neked ki volt az első?-kérdeztem rá. Ekkor mind a ketten felröhögtünk.
-Várj az már nem most volt egy két éve. De erre nem vagyok büszke mert nekem Justin volt az első. De akkor teljesen más volt. A mostani Justinnak az ellenkezője. Nehéz elhinni de igaz.-nézett rám.
-Tudom volt szerencsém megismerni azt az oldalát mivel megmutatta.-játszottam szoknyám aljával.
-Mert?
-Tudod elvitt magához vagyis fogalmazzunk úgy, hogy elrabolt és 3 napot töltöttem nála. Életem legrosszabb három napját. Az volt a mázlim, hogy pont akkor került hozzánk Jaxon. Hát az a gyerek valami haláli. Cska azt sajnálom, hogy milyen egy tuskó bátyja van...-majd pedig szépen elmeséltem neki, hogy mit tett velem meg hogyan is bánt velem.
-Nagyon sajnálom.-ölelt ismét meg és viszonoztam mint a többit.
-Jól esett valakinek teljesen kiönteni a szívemet.-csordult ki egy könnycsepp a szememből.
-Na de most már le kellene feküdnünk.-terült szét az ágyamon.
-Ja már elég későre jár mindjárt keresek neked valami pizsit.-keresgéltem a szekrényemben.
-Megteszi egy póló is.-legyintett.
-Persze majd Selena Gomez egy sima pólóban alszik.-néztem rá és mindketten felröhögtünk. Választottam neki pizsit ami tetszett is neki ő elment gyors zuhanyozni ami tényleg elég gyors volt szóval én következtem. bementem és szép lassan levetkőztem és a zuhany alá álltam jaj istenem de jól esett. Ahogy az apró vízcseppek végigfutnak a testemen és felold teljesen. Felemelő érzés volt. Kiléptem a zuhany alól megtörölköztem és belebújtam a pizsimben ami csak egy francia bugyi volt és egy topp. Amikor kiléptem a fürdőből Selena már bedobta a szunyát. Nem akartam zavarni szóval kimentem a szobából. Érdekes de Tobias is fent volt.
-Hát te meg?-ültem le mellé.
-Csak egy pohár tejért jöttem. Nem kérsz?-kérdezte meg és hirtelen olyan hányinger kapott el. -Nicole minden rendben?-érintette meg vállamat.
-Nem.-és ezzel a mozdulattal olyan gyorsan felkaptam meg és futottam a fürdőbe ahogy csak tudtam. Majd miután jól kihánytam magam és kiöblítettem a számat visszatértem a nappaliba.
-Minden rendben?-kérdezte aggódva és helyett foglaltam mellette.
-Iszonyatosan szarul van a hasam. Nem is ettem szinte semmit már nem is tudom mikor ettem utoljára és mégis hánytam.-szóltam el magam. Igen Benjaminék még nem tudják, hogy állítólagos beteg vagyok ami hülyeség.
-Ma még nem ettél?-kerekedtek el szemei.
-De.-vágtam rá kellemetlenül.
-Nicole.-nézett rám olyan engem nem tudsz becsapni nézéssel.
-Jó igen és akkor mi van? Nem fogok meghalni Bieber is állandóan etetett mert állítólag...-csaptam a számra.
-Állítólag?-húzta fel a szemöldökét. Mindig túl sokat beszélek a francba!
-Semmi.-álltam fel és a konyhába vettem az irányt természetesen nem adta fel és követett meg faggatózott. 
-Nicole.-ragadta meg a karomat.
-Ígérd meg, hogy nem mondod el senkinek főleg Benjaminnak nem.suttogtam.
-Ígérem.-vette ő is komolyra.
-Állítólag...-nyeltem egy nagyot. -Anorexiás vagyok.-hajtottam le a fejemet. Csak annyit éreztem, hogy magához húz és szorosan átölel. Lehet, hogy tényleg az vagyok és az ennyire nagy baj?
-Ki fogsz belőle mászni mert addig foglak tömni míg ki nem puccansz.-húzódott mindkettőnk szája egy mosolyra.
-Szeretlek.-öleltem át.
-Én is.-suttogta fülembe. Majd megint szörnyen hányingerem lett. -Nicole falfehér vagy. Minden rendben?-kezdett megint aggódni.
-Csak szarul van a gyomrom meg egy kicsit szédülök.-kaptam kezemet a hasamhoz.
-Hozzak vizet?-kérdezte.
-Nem lenne rossz.-vágtam savanyú képet. Mi lehet velem miért vagyok szarul? Hisz nem ettem semmit de attól nem szoktam rosszul lenni? Nem is vagyok terhes. Akkor mi? Nem értem. Gondolatmeneteimből Tobias zökkentett ki és a poharat a kezembe nyomta. Felhúztam és jól eset az a hideg víz. Felfrissített de még mindig szarul voltam.
-Köszi.-mosolyogtam felé és leraktam az asztalra a poharat.
-Jobban vagy?-fordult felém.
-Már egy kicsit.-mutattam kezemmel.
-Aggódok érted holnap elmegyünk orvoshoz.érintette meg a vállamat.
-Rendben bátyó.-dőltem ölébe és mind a ketten elmosolyogtunk. A gyomrom még mindig nem volt a régi de már nem fájt annyira de még mindig szédültem szóval ahogy felálltam egyből Tobias ölébe zuhantam.
-Majd beviszlek.-kacsintott.
-Tobias nem aludhatok veled? Mert Sel már elaludt és nem akarom zavarni.-kérdeztem egy kicsit félve.
-Persze.-vitt fel a szobájába. Lefeküdtünk vagyis úgy, hogy Tobias mellkasára  hajtottam a fejemet ő pedig átkarolt. Nyugodt voltam és kényelmes is volt.

*Benjamin szemszöge*
Reggel igen frissen és kipihentem keltem. Lemegyek megnézem a kis drága barátnőmet. Amikor benyitottam kicsit meglepődtem mert Selena feküdt az ágyban nem pedig Nicole. Hol lehet? Tudom már. Felrohantam az emeletre és benyitottam Tobiashoz. A látvány nem volt kedvező számomra. Összebújva aludtak mint valami kis angyalok. A düh forrt bennem. Hagyom őket a francba szóval becsuktam az ajtót és lementem a konyhába. Készítettem valami reggelit és leültem az asztalhoz. Épp a szendvicsemet majszolgattam mikor kiabálásokra lettem figyelmes. Nicole kiabálásaira.
-Tobias! Te!-jött fentről a kiabálás, majd pedig Nicole rohant le vizes lufikkal a kezében és egy kicsit ázott is volt. Bebújt a kanapé mögé.
-Hol vagy te áruló?!-kiabálta Tobias barátom.
-Valaki még alszik.-kortyoltam narancslevembe.
-Mi?-fordult felém. Ekkor Nicole pontosan fejbe dobta. -Ezt most megkapod!-rohanta le édesemet és dobálta amíg el nem fogyott a vízi bombája. Nicole se hagyta magát ő is dobálta. Majd próbáltam őket szétszedni és ekkor Selena toppant be.
-Halkabban nem megy?-kérdezte komásan. Erre megfogtam egy lufit és az arcába dobtam.
-A reggeli frissítőd.-mondtam nagy mosollyal kísérve.
-Lasnier!-szalad felém és természetes én is kaptam egy kettő lufit. Szóval tökéletesen elvoltunk mint valami öt évesek brigádja komolyan. Mindannyian helyett foglaltunk a konyhában lévő étkező asztalnál.
-Jó volt mi?-kérdeztem nevetve. Mindenki csak nevetett.
-Éhes vagyok.-vágta be Tobias.
-Akkor szolgáld ki magad.-nézett rá Nicole.
-Nem csinálsz nekem szendvicset?-nézett rá kutyus szemekkel.
-Eltaláltad.-csípte meg az arcát.
-Jól van ezt megjegyeztem.-fordult a széken Tobias vagyis így háttal volt Nicolenak.
-Hát akkor bazdmeg.-nyögte be.
-Gyerekek.-vágtuk rá Selenával egyszerre.
-Na akkor majd én csinálok kaját.-csaptam az asztalra és a hűtő elé léptem. Kipakoltam mindent és majd csinálnak maguknak szendvicset vagy mit bánom én.
-Nicole.-szólt Tobias miközben a kenyerét kente.
-Igen?-nézet rá.
-Egyél.-vágta rá.
-Nem kell.-jelent meg az arcán egy fintor.
-Akkor én foglak megtetetni de akkor nem lesz választás, hogy mit kérsz azt  kapsz amit beléd tömök.-nevették el magukat. Mikor lettek ezek ilyen jóba? Jó eddig is barátok voltak de nem voltak így összenőve. Nicole hanyagol mostanában a kapcsolatunk igen gyenge lett. Ma még nem is kaptam semmi puszit vagy egy szeretlek.
-Tobias ne.-ellenkezett Nicole Tobias már összekente szegényt vajjal.
-Enni kell Nicole.-állt meg egy pillanatra.
-Jól van.-vette fel a durcis arcát. Olyan aranyos amikor puforog. Vett egy szelet kenyeret rakott bele vajat szalámit meg zöldséget és beleharapott. Csönd telepedett le, amit Selena tört meg.
-Én szerinte ma lelépek.-hála istennek. Nem annyira bírom Selenát hisz tudjátok szememben egy ribanc már bocsánat a kifejezésért de az én véleményem.
-Miért?-görbült le Nicole szája.
-Bieberrel klippet kell forgatnom az új számunknak.-forgatta meg szemeit. -Most van csak ideje mert megy turnéra. Vagyis készül és nem sok ideje van mivel nagyon sok időt a stúdióban fog tölteni mert új dalokat fog hozni egy albumot is akar csinálni szóval csak ma tudott beszorítani a naptárába.-remélem jól kiélvezik egymást. Hiába mutatja azt, hogy megveti tudom, hogy ott lesz valami köztük akár a stúdióban is megcsinálnák.
-Sajnállak. Ne maradj egyedül vele mert rád mászik.-kacsintott Nicole.
-Nem is szándékoztam vele. Felvesszük a klippet és lépek.-forgatta meg szemeit. Ekkor felnevettem.
-Mi az?-fordult felém Nicole.
-Semmi.-legyintettem.
-Nicole mennünk mennünk kéne.-nézett a telefonjára Tobias.
-Hova mentek?-kérdeztem.
-Tobiasnak van egy kis elintézni valója és megkért, hogy segítsek neki.-hadarta. -Akkor menjünk.-keltek fel az asztaltól. Nicole odajött hozzám és egy csókot nyomott a számra, majd fülemhez hajolt. -Nem kell féltékenységi rohamot kapnod este majd kiengesztellek.-suttogta. Széles mosolyra húztam a számat majd pedig távoztak velük együtt Selena is. Hát akkor elmegyek megnézni a tesóimat már rég láttam őket.

*Nicole szemszöge*
Tobiassal már itt ülünk a rendelőben és nagyon izgulok. Fogalmam sincs, hogy mi bajom lehet.
-Nicole Moor?-állt meg előttünk egy nővér.
-Igen én vagyok az.-álltam fel.
-Kérem jöjjön velem.
-A barátom is jöhet?-kérdeztem.
-Persze.-bólintott és Tobiassal együtt bementünk egy terembe.
-Kérem foglaljanak helyett.-mutatott a székekre a doktornő. -Mi a panasza Morr kisasszony?-húzta fel a szemöldökét.
-Fáj a hasam szédülök és hányingerem van.-panaszoltam el neki.
-Átküldjük egy vizsgálatra és minden kiderül. A fiatal embert megkérem, hogy várjon meg itt minket pár perc is itt vagyunk.
~Vizsgálat után~
Zokogva futottam vissza abba terembe ahol Tobias van.
-Mi a baj?-kapta fel magát.
-Menjünk haza kérlek.-néztem rá könnyes szemekkel.- Átölelt és kimentünk a rendelőből és hazavettük az irányt. Amikor megérkeztünk a szobámba zárkóztam volna ha Tobias is nem siet utánam.
-Elmondod, hogy mit mondott?-ült le mellém az ágyra. Könnyes szemeimet megtörölve ránéztem.
-Állapotos vagyok.-suttogtam. Ledöbbent. De mégis, hogyan hiszen bevettem a fogamzásgátlót. Nem tudom. Vagy akkor amikor olyannyira kiütöttem magam, hogy azt sem tudtam, hogy mit csinálok. De Justin nem olyan hülye, hogy elköveti kétszer ugyanazt a hibát. Bár ebbe van egy kis kételyem.
-Nicole tudod egy kicsit utána néztem a te érdekedben mert aggódtam, hogy mi van veled lehet, hogy ki fogsz röhögni de én csak miattad olvasgattam.-röhögte el magát. Jézusom ez miket olvasott? Na jó jobb ha nem tudom. -De a fogamzásgátlót előtt kell bevenni nem utána mert ez olyan mintha be sem vetted volna.-na jó leesett miket olvasott. Aranyos, hogy utána nézett és aggódik értem. Egy puszit nyomtam az arcára. -Ezt miért kaptam?-kérdezte mosolyogva.
-Csak úgy.-nyugodtam meg egy kicsit.
-Lehiggadtál. Minden rendben lesz. Nem szabad felhúznod magad. De azért azt elmondhatnád, hogy most mit fogsz kezdeni egy babával?-karolt át.
-Fogalmam sincs. Nem hagyhatom meg Benjamin miatt. Szeretem és fontos nekem ő. De ha megtudja kiakad. Nem tudnánk együtt lenni. Meg túl fiatal vagyok egy babához. Azt sem tudom, hogy hogyan kell egy gyereket nevelni. Jobb lesz ha elvetetem. Mindenkinek jobb lesz.-hajtottam fejemet le.
-Biztos ezt akarod?-tűrte el hajamat.
-Nincs más választásom.-csordult ki egy könnycsepp a szememből. Kezemet ökölbe szorítottam. -De Bosszút fogok állni Justin Bieberen. Ezt megfogadom. Amit tett velem azt nem fogom megbocsájtani neki. Mindent visszakap.-lettem határozott.
-Bieberrel nem jó ujjat húzni. Tapasztalatból mondom. Meg úgyis mindjárt kezdődik a turnéja. Elmegy 1 évre. Békén hagy.-hajtottam fejemet a vállára.
-De akkor is. Már kapott ízelítőt. De most mindent visszakap.
-Te jártál Bierenél?-kerekedtek el szemei.
-Nem.-vágtam rá.
-Ja persze. Ezt olyannak mond aki el is hiszi.-vette fel a poker facet.
-Jól van voltam nála és kapott pár ütést és kisebb nagyobb karcolásokat.-forgattam meg a szemeimet.
-Nicole ebből baj lesz.-könyökölt a lábára.
-Nyugi ma is meglátogatom.-húztam egy gonosz mosolyra az arcomat.
-Na azt már nem.-állt fel. -Benjaminnak lesz ehhez egy két szava azt hiszem.-ekkor felálltam én is és mélyen a szemébe nézte.
-És mi van ha Benjamin nem tudd róla?-kérdeztem csábosan.
-De úgyis megtudja.-nevette el magát.
-Na. Ez lehet mi kis titkunk.-húztam végig mutató ujjamat a mellkasán.
-Nicole nem Benjamin vagyok.-lépett egyet hátrébb.
-Tobi kérlek.-fogtam meg kezét.
-Baj lesz ebből.-mondta határozottan.
-Na kérlek kérlek.-hisztiztem.
-Jól van legyen.-adta be a derekát. -De kérek egy puszit és egy ölelést.-hát jól ez bele fér. karajaiba vetettem magam és egy puszit nyomtam az arcára. -De ha kettőig nem jössz haza megyek érted de akkor mindketten kaptok.-suttogtam fülembe.
-Rendben bátyó.-engedtük el egymást majd pedig kiment. A telefonom csöngésére lettem figyelmes. A kijelzőn Bieber fotója villogott. -Mit akarsz?-kérdeztem flegmán.
-Hét így beszélsz a leendő gyermeked apjával?-mi a faszról beszél ez? Honnan tudja? -Ja nem mondtam, hogy akinél voltál doki ismerem. Elég jól.-undorító. -Mikor fogod világra hozni szeretném látni a kis porontyot.-felment bennem a pumpa.
-Szállj le a magas lóról Bieber mert akkorát kapsz, hogy a fal adja a másikat. Különben is a gyerekhez semmi jogod!-üvöltöttem a telefonba.
-De hát én vagyok az apja. Ja és este hányra jössz mert tudod előtted jelentkeztek páran és akkor úgy várlak.-felfordul a gyomrom tőle.
-Minek menjek hiszen a doki is megmondta míg állapotos vagyok úgysem tudsz megdugni.-kaffogtam.
-Nyugi kíméletes leszek.-igaz nem láttam de tudtam, hogy ott az arcán az a rohadt mosoly.
-És még te akarsz apa lenni? Hiszen semmit nem tudsz megcsinálni. A dugáson kívül semmihez sem értesz! Pont ezért ez a gyerek nem lesz!-raktam le a telefont és zokogásba kezdtem. Miért keseríti meg az életemet? Miért akarja, hogy szenvedjek? Miért nem képes elengedni? Fogtam a naplómat és írni kezdtem. ,,Kedves Naplóm! Az utóbbi időbe nem nagyon volt időm írni de most szakítok rá. Sok minden történt velem kiderült, hogy mégis terhes vagyok ami egyben áldás és átok számomra. Egy kisgyerek a világ legcsodálatosabb dolga. De számomra nem csodálatos. Az apja egy maffiázó buzi aki csak csajozik és iszik. Hála istennek elmegy turnézni és 1 évig nem lesz vele bajom. Benjaminnal az utóbbi időben egy kicsit eltávolodtunk de remélem, hogy minden rendben lesz. Szeretem és fontos nekem. A két fiú közt az a különbség először is, hogy az egyiket szeretem a másikat pedig ki nem állhatom. Justinnak csak a szórakozásra kellek és, hogy kielégítse a vágyait. Benjamin meg őszintén szeret és mindig tudja, hogy mi kell nekem. Ez az ami megkülönbözteti őket. Tobiassal meg mostanában igen jó lett a kapcsolatunk aminek nagyon örülök." Még mindig zokogtak és a sorokat is sírva írtam. Majd ajtó nyitódásra lettem figyelmes gondoltam biztos Benjamin szóval amikor belépett az illető a szobámba egyből a karjaiba vettem magam, és csak sírtam. Majd észre vettem, hogy ez nem Benjamin. Amikor megpillantottam supra cipőjét leesett, hogy Justin ölelgetem. Felnéztem és így egyenesen a szemébe néztem.
-Tudom, hogy hiányoztam.-tűrte hátra a hajtincsemet. Majd pedig egyre közelebb hajolt és ajkaink összeértek. Én mint valami hülye hagytam mert teljesen lefagytam. Majd pedig szép lassan az ágyra döntött. Hiszitek vagy sem Justin teljesen elvarázsolt. A csókja rabul ejtett. Ajkaink elváltak.
-Szükségem van rád.-suttogta. -Kérlek gyere el velem.-nézett szemeimbe.
-Justin...

23. rész Volt baba nincs baba!

-Köszi az infót Ryan.-mosolyogtam felé.
-Nicole.-kapott a kezemért. -Ezt nem mondhatod el Justinnak.-hangjában érezhető volt a komolyság. -Ha ezt megtudná, hogy te tudod akkor bajok lennének. A kis Benjaminod biztos nem élné túl épp bőrrel.-na jó lefagytam.
-Azt úgysem merné megtenni. Mert tudja, hogy azzal elveszítene.-kaptam ki kezemet szorításából.
-Honnan veszed?
-Ryan. Justin tudja, hogy nekem per pillanat Benjamin a legfontosabb, és ha őt megölné azzal engem is elveszítene. Ezzel a végrendeletemet írná meg. Eddig is sokat tűrtem neki de ezt már nem tudnám kibírni. Sokszor érzem magam mellette fojtogatva, de mégis biztonságban. Ő annak ellenére, hogy olyanokat csinál és mond nekem mégis véd. Tudod ismerem Justint. Ismerem a taktikáját. Amíg vele voltam volt szerencsém megismerni.-hagytam ott. Felmentem és Justin ajtaja előtt megálltam, de ekkor az én szobám ajtaja nyílott.
-Nicole.-jött oda hozzám Jaxon.
-Mi a baj?-guggoltam le hozzá.
-Rosszat álmodtam.-dörzsölte meg szemeit.
-Jól van nem kell félni.-öleltem meg.
-Azt álmodtam, hogy ti Justinnal veszekedtek mert olyat tudtál meg amit nem kellett volna és bátyó ekkor fegyvert rántott elő én pedig nem néztem oda és csak annyit hallottam ahogy elsül.-szomorodott el.
-Nyugalom ez nem történhet meg.-mosolyogtam felé. -A te bátyód nagyon szeret téged és képtelen lenne neked ártani még ez a gondolatmenet át sem futna az agyán. Tudod Jaxon a kis bátyókád óv a rossztól és félt a veszélytől de legfőképp szeret. Számára te fontos vagy neki nagyon. Lehet, hogy keménynek mutatja magát de ez csak a látszat mert a maszkja alatt ott van az a kedves aggódó és gondoskodó Justin.-ölelt át.
-Nicole ugye ti Justinnal összejöttök és elvesz feleségül és akkor te leszel az én második anyukám.-ekkor elnevettem magam. Én mit MRS. Bieber?! Ez még viccnek is rossz.
-Figyelj Jaxon ez nem rajtam múlik hanem Justinon.-simogattam meg a feje búbját.
-Mi folyik itt?-jött oda hozzánk Justin.
-Justin.-szaladt oda hozzá Jaxon. -Ugye Nicole lesz a feleséged?-kérdezte csillogó szemekkel. Ekkor Justin rám nézett de zavarban volt nagyon.
-Öcskös még ott nem tartunk.-nevette el magát. Utálom Justint de amikor nevet szinte jó érzés telít el. Amikor mosolyog akkor egy teljesen más Justin Biebert látok. Egy jobb Justin Biebert.
-Na de most már milyen jó lenne. Ő lenne a második anyukám.-mondta olyan cukin, hogy az már hihetetlen.
-Öcsi na menj vissza aludni.-mutatott a szobám felé.
-Jó de akkor ti is jöttök.-fogta meg a kezünket és berángatott minket. Jó volt ágyba bújni. Nem sokat aludtam. Szar éjszaka volt ez. Amikor reggel felkeltem Justinnak hűlt helye volt. Jaxon még nagyba aludt. Egy puszit nyomtam a homlokára és a fürdőbe vonultam. Fogat mostam majd megcsináltam a hajam és levonultam.
-Reggelt!-köszönt Justin. Az asztalon ahol helyet foglaltam minden kaja volt amit ellehetett képzelni reggelinek. -Na most pedig enni fogsz.-ült le és a telefonját buzerálta.
-Csak egy bibi van.-néztem rá.
-Mi?-szegezte rám tekintetét.
-Hogy nem vagyok éhes.-keltem is fel majd a nappaliba vonultam.
-Nicole told vissza a pici seggedet és húzzál kajálni míg szépen kérem.-emelte fel hangját.
-Majd eszek ha kell.-legyintettem és a kanapén kifeküdtem. Hallottam lépteit majd fölém hajolt.
-Ha nem mész saját szándékkal akkor kénytelen vagyok erőszakoskodni.-kapott fel és lerakott a székre. -Legalább egy szaros palacsintát toljál be.-megforgattam szemeimet és nagy nehezen de letuszkoltam azt a palacsintát.
-Most boldog vagy?-kérdeztem flegmán. Csak egy önelégült mosolyt vetett felém. Kimentem a konyhába ő pedig utánam jött amikor megfordultam vele találtam magam szembe.
-Elképzeltelek, hogy fehér ruhában az oltárhoz vonulsz. Utána pedig kimondod az igent és elmegyünk nászútra és majd idővel lesznek gyerekeink egy fiú és egy lány. A kis Jasmine és Jerry.-tekintete megakadt a számon. Amikor kimondta, hogy Jerry azt hittem, hogy ott hanyatt vágódok. Beteg ez az ember. Tisztában vagyok vele, hogy kit hívnak Jerrynek.
-Azért ennyire ne legyél perverz különben is ha fiam lesz akkor Brian a leendő neve.-böktem mellhason.
-De akkor a Jasmine maradhat?-húzta fel a szemöldökét.
-Nem is vagyok terhes!-fordultam el.
-De nem ártana ellenőrizni mert nem védekeztünk.-ekkor az éppen szekrényből kivett poharat a földre ejtettem. Jézusom tényleg! A lélegzetem megállt és rosszul lettem. Hirtelen forogni kezdett velem a világ és a hangokkal együtt a kép is torzulni kezdett. Szemeim lecsukódtak. Amikor feleszméltem a szobámban találtam magam. Justin ült az ágy szélén és engem figyelt.
-Jól vagy?-kérdezte és hangjában lehetett érezni az aggódást.
-Csak sokkot kaptam a hír hallatán.-fordítottam el fejemet.
-De azért kéne egy tesztet csinálnod.-ekkor elkapott a düh.
-Mi lenne ha hagynál azzal a rohadt teszttel?! Torkig vagy veled és ezzel az egésszel! Mi lenne ha békén hagynál és kiszállnál az életemből?!-ordítottam vele.
-Én próbálok veled kedves lenni de veled nem lehet kedvesen bánni!-kiabált ő is.
-Kedves?!-váltott a hangom magasra. -Te mégis hol élsz? Soha nem voltál velem kedves! Miattad vagyok most ilyen lelki állapotban! Lelkileg halott vagyok és testileg is romokban.-sírtam el magam. Justin nem szólt semmit csak nézett. Ekkor Jaxon toppant be.
-Miért kiabáltok?-mondta szomorkodva.
-Nem kiabálunk csak beszélgetünk.-vágta rá Justin.
-Ja azért lehet hallani a szobámból.-dünnyögte utána pedig helyett foglalt az ágyamon.
-Jaxon magunkra hagynál minket Justinnal?-kérleltem kedves hangon.
-De akkor kérlek ne veszekedjetek. Így hogyan leszünk egy család?-nézett ránk. Egy család?! Én és Justin?! Hát ennél nagyobb hülyeséget még nem hallottam. Az egyszer biztos, hogy én nem Justin Drew Bieberrel fogok családot alapítani. Előbb halok meg! Ekkor egy kis mosoly szökött az arcomra, majd felálltam és nagy nehezen de bebicegtem a fürdőbe. Éreztem ahogy Justin tekintete rám szegeződik pontosabban a fenekemre. Tipikus Justin szokás. A fürdőben megmostam arcomat és a tükörbe néztem. Láttam egy érzelmileg roncs és összetört lányt. Én nem ilyen vagyok. Hova tűnt az az életvidám lány aki mindig boldog és szeretettel halmozza el az embereket? Na hát az a Nicole Moor meghalt! Amíg így a tükör előtt merengtem Justin toppant be.
-Na, hogy vagy Mrs. Bieber?-nevetett fel cinikusan. Ekkor a kezem az arcán csattant.
-Ezt soha többet ne mond ki!-vágtam az arcába. -Te is tisztában vagy vele, hogy gyűlöllek.-fordítottam neki hátat.
-Annyira gyűlölsz, hogy már szinte szeretsz.-fordított maga felé. Ekkor felnevettem. Jól esett a pofájába nevetni. Gondolatai olyanok voltak amik elmondhatatlanok. ,,Annyira el van magától szállva de csak egyszer esne akkorát pofára, hogy azt egész életében bánná. De miután úgymond ,,szórakoztunk" tisztára érzelmi változásai vannak. Rosszabb mint egy nyolc éves gyerek. De még egy darabig akarom kínozni. Olyan jó látni amikor mérges mert olyan tüzes és vad, teljesen felcsigáz. De viszont aggaszt, hogy talán terhes. Ha ez az érzésem beigazolódna akkor tuti, hogy ki lenne nagyon." 
-Kellene pár dolog és el kéne menni bevásárolni.-mondtam halkan.
-Öltözz fel és elmegyünk Jaxont meg addig Ryanra bízom.-ezzel távozott is. 15 perc múlva készen is voltam, közben Ryan is megérkezett utána pedig Justinnal kocsiba ültünk és elmentünk bevásárolni.
*Boltban*
Szerencsére Justint senki sem ismerte fel még az kéne, hogy itt letámadják a rajongói.
-Na mit szeretnél vásárolni?-tolta a kosarat.
-Szerinted mit?-néztem rá és felvettem a poker facet. -Kaját bazdmeg.-dünnyögtem.
-Már megint mi a fasz bajod van? Bármit csinálok neked az mindig rossz.-emelte fel a hangját és az emberek bámulni kezdtek. Karon fogtam és odább húztam.
-Tudod itt vannak emberek is.-mondtam közben pedig az élelmiszereket néztem.
-Tudod mit mond meg, hogy mi kell én addig összeszedem te pedig addig csak... legyél.-majd felsoroltam, hogy mit hozzon és én pedig mentem. Hirtelen a ruhás résznél leálltam. Amikor megpillantottam a babaruhákat könny szaladt ki a szememből. Mi van ha tényleg terhes vagyok? Mit fogok én csinálni? Justin nem szerezhet róla tudomást. Ha esetleg az lennék elmennék jó messzire mindenkit hátra hagyva és új életet kezdenék. Justin tuti azt akarná, hogy elvetessem, de nem vehetem el egy gyerek életét. Mi lesz ha fiú lesz? Olyan lesz mint Justin? Agresszív és követelődző? Gondolataimból Bieber zökkentett ki.
-Gondoltam, hogy itt leszel-vetett felém egy mosolyt. Ritka őt úgy igazán mosolyogni látni.
-Gyors voltál.-fordítottam el fejemet és a könnycseppeket letöröltem.
-Te sírtál?-fogta meg csuklómat.
-Nem.-szipogtam. Fejemet maga felé fordította és belenéztem szemeibe.
-Hoztam neked valamit.-mutatott felém egy terhességi tesztet. -Szerintem el kéne végezned ez a legegyszerűbb, hogy kiderüljön.
-Olyan hülye vagy miért nem vettél fogamzásgátlót?-kerekedtek el szemeim.
-Persze majd én fiú odamegyek és kérek egy olyat.
-Akkor majd megyek én.-majd pedig elbattyogtam és amikor azt mondták, hogy nincs legszívesebben neki mentem volna a gyógyszerésznek. Mi az, hogy nincs?! Egy gyógyszertárban mindennek kell lennie! Visszamentem Justinhoz.
-Na?-kérdezte.
-Azt mondták, hogy nincsen.-mondtam duzzogva.
-Mi az, hogy nincs?-kerekedtek el a szemei.
-Na én is így reagáltam.-vágtam rá. -De van még gyógyszertár itt. Nem?-fordultam felé.
-Nem nagyon ismerem a várost de biztos van.-fogott karon és elmentünk a pénztárhoz majd fizettünk és kerestünk egy gyógyszertárat szerencsére ott adtak olyan szar tablettát. Utunk hazafelé vitt. Bevittük a szatyrokat természetesen nekem kellett kipakolni. De majd a nagy Justin Bieber pakol. Ez a hülye megvette a terhességi tesztet. Azt félre raktam a tablettáimmal együtt. Mindent elpakoltam majd felmentem és a fürdőbe zárkóztam. Kezemben volt a fogamzásgátló és a terhességi teszt. Kíváncsi voltam, hogy tényleg az vagyok-e az. Szóval ahogy kell elvégeztem a tesztet. Vártam a csíkokra. Amikor eleget vártam megnéztem. A teszt pozitív lett. Nem hittem el. Úristen én tényleg terhes vagyok. Azért voltam olyan szarul igaz most is az vagyok. De nem volt semmi hányás vagy valami. Kétségbe estem. Most mit tegyek megtartsam vagy bevegyem a gyógyszert? Mit csináljak? A földre estem és összegörnyedve sírtam. Lépteket hallottam. Gyors összeszedtem magam és a tesztet elrejtettem. Justin toppant be.
-Minden rendben?-kérdezte.
-Persze.-vetettem felé egy hamis mosolyt. Nem nagyon akart hinni nekem. Közeledett felém és pontosan előttem megállt.
-Hazudsz.-vágta rá.
-Dehogy hazudok.-tagadtam mindent.
-Innen látom a szemedből, hogy nem mondasz igazat.-lépett felém és már egész közel voltunk egymáshoz. -nekem nem tudsz hazudni.-tűrte el hajamat. -Na bökd ki mi a baj.-nézett mélyen szemembe.
-Mondom, hogy nincs semmi.-fordultam el mert nem akartam a szemébe nézni.
-Nicole.-kapta el karomat és magához rántott. -Terhes vagy?-tett fel a kínos kérdést.
-Honnan veszed?-kérdeztem cinikusan.
-Mivel elvitted a terhességi tesztet.-hoppá!
-Dehogy vagyok az. Honnan vetted ezt a hülyeséget.-hangom megváltozott egészen vékonyra.
-Most is hazudsz.-húzta fel a szemöldökét.
-Miért is?
-Akkor mutasd meg a tesztet.-ajjh van esze neki.
-Kidobtam.-kerestem mentséget.
-Nicole.-érintette meg arcomat. -Ne hazudj.-tekintete szúrós volt. A könnyeket pedig próbáltam visszafojtani, szinte már küszködtem, de egy könnycsepp mégis kicsordult a szememből. Nem mondott semmit csak megcsókolt ez nem egy átlagos csók volt hanem televolt érzelemmel. Ajkaink elváltak és szorosan magához ölelt. Azt hittem, hogy teljesen máshogy fogja kezelni a dolgot. De nem akartam, hogy tudomást vegyen róla. -Mit fogsz tenni?-tette fel a nagy kérdést.
-Nem tudom.-nyögtem ki.
-Nicole gondolj bele abba, hogy egy kisgyerek nagy felelősség. Nem vagy elég érett hozzá. Rengeteg figyelmet és törődést kell neki szentelni. Meg iskolába jársz még. Gondolj bele mi lenne ha ez a baba megszületne?-ahogy ezeket elmondta igaza volt.
-Kimennél?-kérdeztem kissé rekedtes hangon.
-Nem akarlak egyedül hagyni.-majd a kezembe nyomta a tablettákat. Ez a helyes megoldás. Fogtam a kapszulát és lenyeltem. Volt baba nincs baba!
-Most sem akarsz?-kérleltem.
-Ha először eszel.-húzott maga után. Dünnyögve levánszorogtam és elém rakott egy hatalmas szendvicset.
-Ugye nem gondolod, hogy ezt megeszem.-mutattam a kajára.
-Dehogyisnem. Ha kell én magam etetlek meg.-felakartam állni de Justin visszatuszkolt. Megkezdtem a szendvicset de nem sikerült elpusztítanom.
-Több már nem megy le.-hisztiztem.
-Ajjh.-sóhajtott fel. -Ez is már haladás. De ma még legalább 3-szor eszel.-muatta fel az ujját.
-3-szor?-akadtam ki. -Különben is téged mióta érdekellek ennyire?-ekkor köpni nyelni nem tudott. -Csak nem tetszem?-néztem rá huncutul.
-Hol élsz te lány?-kapta fel a vizet.
-Ez már haladás nem kurvának hívtál.-csattantam fel.
-Attól még, hogy nem mondtam ki annak tartalak.-hajolt fülemhez. -Szó szerint.-súgta bele. Nyomorult. Miért nem tud kedves lenni? Hol élek az az idő sosem jön el, hogy ő kedves lesz.Tudjátok beleolvastam ám Justin ,,naplójába". Elég érdekes dolgokat tudtam meg de, volt olyan is amit jobb elfeledni, olyan titkokra tettem szert ami meglepett. Miután eltűnt újra összeszűrte a levet Selenával. Közben pedig 20 másikkal csajjal. Voltak mélypontja és még egyéb gondjai de tudtátok azt, hogy alsó nadrágban is szokott zuhanyozni? Ez egy kicsit furi. Meg volt olyan is, hogy a konyhában ébredt fel az asztalon pucéran. Na jó most egy kis undor kapott el. De mióta itt vagyok nem is tűnt fel neki, hogy eltűnt. Kár volt elkiabálnom.
-Nicole!-ordított torka szakadtából. Vajon mi baja? Forgattam szemeimet.
-Mi az?-kiabáltam a konyhából.
-Add vissza.-nézett komoran.
-Mégis mit?-röhögtem el magamat. Tudtam, hogy a könyvet keresi.
-Tudod te azt nagyon jól jól. De ne szórakozz. Add vissza!-csapott az asztalra.
-Úgyis elolvastam az uncsi részeket pedig kihagytam.-legyintettem.
-Te mégis miről beszélsz?-nézett hülyének.
-Miért te miről beszélsz?-hupsz.
-Én a fegyveremről. De te?!-mutatott felém.
-Semmi.-vágtam rá és mentem is volna ha nem ragadt magához. Egy kis gúny mosoly szökött az arcomra. -Ha igazán akarod tudni ,,kölcsönvettem" a naplódat.-vágtam a képébe.
-Hogy mi?-kihasználtam az alkalmat és kiszabadultam szorításából. -Jól hallottad.-nyomtam egy puszit arcára és húztam fel a szobába. Jaxon toppant be hozzám.
-Nicole!-ugrott hozzám. -Rajzolunk?-kérdezte kutyus szemekkel. Bólintottam és kerestem lapot majd

ceruzát. Rajzoltam csak rajzoltam és ezzel a rajzzal az érzelmeimet fejeztem ki. A lány szeme sokat mond el. Abba rejtettem el az érzelmeimet. Tele van gyötrelemmel és már szinte könnyes. Bennem is egy nagy fekete lyuk tátong és kopár, szürke vagyok. Összetörtem de most úgy igazából. Igen Nicole Moor megtört! Most már csak egy elhatározásom maradt, hogy innen megszökjek. Nem vagyok boldog sőt gyűlölök itt lenni! Jaxon szépen és nyugodtan tovább rajzolt mellettem én pedig egy tervet eszeltem ki. Este megszökök ha törik ha szakad.
-Mit rajzoltál?-hajolt a lapom fölé. -De szép!-kiáltott fel.
-Köszönöm. És te mit rajzoltál?-nevettem felé.
-Hát én egy családot rajzoltam. Ez itt Justin mellette te utána én meg Jazzy.-ekkor egy könnycsepp csordult ki a szememből. -Ne sírj Nicole.-ölelt meg. -Most adok valamit.-suttogta majd egy puszit nyomott az arcomra. De kis aranyos. -Én is kérek most de olyan cuppanosat mint amilyet a bátyónak szoktál adni.-csücsörített.
-Öcskös jó ha most itt megállsz.-nevette fel Justin.
-Bátyó! Nézd Nicole megint mit alkotott.-mutatta fel a lapomat. Közelebb jött és jobban szemügyre vette. Tudta ő nagyon jól, hogy ezzel mit akartam kifejezni.
-Öcsi nem mész Ryannak segíteni?-kérdezte Justin.
-Itt van?! Akkor megyek.-jött oda hozzám és adott még egy puszit és most én is adtam neki majd távozott.
-Én nem is kapok? De én nem puszit kérek.-húzott magához és közben száját nyalta meg.
-Eressz el!-toltam el magamtól.
-Milyen kis harcias lettél.-még mindig nem engedett el.
-Miért nem fogod fel, hogy ne érj hozzám?-akadtam ki.
-Nyugi. Tudom, hogy te is szórakozni akarsz.-csókolta meg nyakamat. Most azt hiszi, hogy belemegyek a játékába. Nem is rossz ötlet. Csesszünk ki Bieberrel. Ekkor engedtem lazítottam és ő pedig tovább kényeztetett. Szépen hátra fektetett és majd megszabadítottam felsőjétől és körmeimet végig húztam a hátán amitől teste megfeszült. Egyik kezét a derekamon pihentette a másikat pedig az arcomon. Amikor ajkaimtól elvált én pedig a képébe röhögtem.
-Te most komolyan azt hitted, hogy én lefekszek veled?-jelent meg az arcomon egy gúny mosoly. -Kínos!-vágtam képébe és kicsusszantam alóla. -Tanulj meg játszani Bieber.-csoszogtam a fürdőbe és tükör előtt megálltam kihúztam egy fiókot mit találtam benne füves cigit és gyufát. Pont erre van szükségem, hogy megnyugodjak. Megfogtam kinéztem Justinnak nyoma sincs. Szóval fogtam és rágyújtottam. Kifeküdtem az

ágyon és szépen el szívtam. Olyan felszabadultnak éreztem magam mintha minden gondom elszállt volna. A füst átjárta tüdőmet és utána kifújtam. Öröm volt szívni.
-Te mi a faszt csinálsz?-toppant be Ryan.
-Nyugi.-ültem fel.
-Ha ezt Justin megtudja akkor...-vágtam közbe.
-De nem fogja megtudni.-néztem rá huncutul. -Ugye Ryan.-vetettem be azt a csábító nézést.
-Nicole.-jött oda és kikapta a kezemből a cigit vagyis szerette volna. -Ez nem neked való. Különben is honnan szedted?
-Az én titkom.-hajoltam egészen közel és a füstöt az arcába fújtam.
-Erős ez a cucc.-váltott komolyra.
-Nyugi szép fiú. Egyszer én is lazíthatok.-szívtam bele és kifújtam.
-Nicole add oda mielőtt Justin megtudja.-kapkodott a cigimért.
-Mit hangoskodtok?-lépett be Justin. -Te meg mi a szart csinálsz?-jött idegesen és elvette a cuccomat.
-Úgyis végeztem.-vágtam a képébe.
-Te meg miért nem vetted el tőle.-mordult Ryanra.
-Szerinted nem azt akartam?-forgatta meg szemeit.
-Nem úgy tűnt.-kihasználtam az alkalmat és leléptem. Észre se vették. Szépen eljöttem onnan és utam egyenesen Benjaminhoz vezetett. Azt hittem nehezebb lesz megszökni. Elővettem a telefonom és kikerestem a

címet. A GPS segítségével oda is találtam amikor kopogtam egy szőke hajú lány nyitott ajtót.
-Hát téged édes meg mi szél hozott ide?-mondta gúnyosan.
-Inkább téged?-vágtam fel.
-Én a barátom miatt vagyok itt.-vágta a képembe. Tobias ilyen barátnőt talált? Jézusom erről a csajról lehet látni, hogy az egója akkor, hogy Biebert is túlszárnyalja.
-Ha szabad tudnom ki a kis barátod?-de valaki jött.
-Ludmilla ki jött?-jött az ajtóba Benjamin és amikor meglátott nem hitt a szemének.
-Nem tudom Benju valami kis csaj de én most megyek.-nyomott egy csókot Benjaminnak. Ez Benjamin barátnője?! Akadtam ki. A kis Ludmi pedig távozott.
-Nicole.-remegett meg hangja. Szememből könnyek szöktek ki. Nem lehet. Ilyen gyorsan túllépett rajtam. Ennyit jelentettem neki? Elakartam szaladni de nem tudtam. Karjaiba borultam és zokogtam. Ott ölelkeztünk az ajtóban. Újra megölelni és érezni, hogy itt van mellettem felemelő érzés. majd lassan elváltunk egymástól és bementünk. Leültünk a kanapéra. Nem tudtam egy szót sem kinyögni. A csendet végül Benjamin törte meg.
-Bieber hazudott.-nyögte ki.
-Miben?-szipogtam.
-Amikor bementünk azt mondta, hogy meghaltál. Egy orvos is volt mellette és ő pedig igazolta az állítását bementünk és a gépek le voltak kapcsolva te pedig ott feküdtél. Nem bírtalak így látni és elmentünk. Ki voltam teljesen.-itt hangja megcsuklott. Nem akartam elhinni amit mondott. Justin képes volt eljátszani a halálomat? Ez már mindenen túl tesz.
-De mi ez a barátnő?-böktem ki.
-Ludmilla?-bólintottam. -Ő vele csak azért voltam, hogy próbáljalak felejteni de nem megy. Bárhogyan is próbálkoztam nem tudlak kiverni a fejemből sem a szívemből. A fiúk találták nekem. Azt mondták jó lenne ha nemcsak egész nap a szobádban kuksolnék.-hajtotta le fejét.
-Nekem is csak végig te jártál a fejemben.-néztem rá és tekintetünk összeért. Közeledni kezdtünk egymáshoz de elhajoltam, és felálltam. -Hazaköltözök.-mondtam ki megrezzenés nélkül.
-Mi?-akadt ki. -De...-vágtam közbe.
-Így lesz jó. Még fel kell dolgoznom a történteket. Rengeteg fájdalom és gyötrődés ért amik talán soha nem hagynak nyugodni. Tudod Justin nagy sebeket  ejtett rajtam.-mentem fel a szobámba. Körbe néztem és sírni akartam tombolni. Az ágyra dőltem és egy párnát szorongattam. Mindenki magamra hagyott.
-Benjamin.-nyitott be Tobias. Nem fordultam meg háttal feküdtem neki. Hallottam lépteit közeledni és amikor elém ért megdöbbent. Sokkolt ami látott. -Nicole.-nyögte ki. Könnyes szemeimet rá szegeztem és egyből a nyakába vetettem magam.
-Te vagy az egyetlen aki mindig itt van nekem és segít.-suttogtam fülébe. -Benjaminnal beszéltem már. Hazafogok menni.-töröltem meg szemeimet.
-De mi történt?-nézett értetlenkedve.
-Justin becsapott benneteket ahogy engem is. Azt mondta nektek, hogy meghaltam nekem pedig azt, hogy nem is jöttetek be és nem is vagytok rám kíváncsiak. Utána elvitt magához és...-itt hangom megcsuklott.
-Bántott?-érintette meg karomat ami még mindig fájt szóval egy kicsit összeszorítottam szemem. Tobias felhúzta pólóm ujját és sokkolta a látvány. -Ezt ő tette?-mutatott a foltjaimra.
-Hagyjuk-tűrtem le és az ablak elé mentem.
-Nicole mit tett veled?-fordított maga felé.
-El sem tudod képzelni milyen volt ott.-borultam karjai közé.
-Nyugodj meg.-simogatta hátamat.
-Benjamin soha nem tudhatja meg. Muszáj egy kis időre elmennem, hogy a gondolataimat rendbe tudjam rakni. Nem sok időm van mert Justin biztos már keress, mivel megszöktem.-mondtam el könnyes szemekkel.
-Nekem bármit elmondhatsz itt vagyok és segítek.-nézett a szemembe.
-Először valahogy tűrtem a szavait de aznap este olyat tett velem ami örök foltot hagy életemben és soha nem fogom elfelejteni ha lecsukom szemem azok az emlékek visszatérnek ahogy fölöttem van és... Utána megakartam szökni és találkoztam Rossal ott volt segíteni akart de Justin közbe jött és olyat mondott amit nem kellett volna. Visszavitt a házba és utána nekem esett először egy akkora pofont lekevert, hogy a földön landoltam kaptam volna a következőt de szerencsére jött Ryan Justin egyik haverja és leállította. Próbált megnyugtatni. Mivel Justin megerőszakolt lett következménye is.-vettem egy nagy levegőt. -Terhes lettem de már nincs meg mivel mondta, hogy az a legjobb megoldás ha nem lesz szóval vettem be fogamzásgátlót és szóval nincs.-Tobias csak figyelte ahogy elmesélem a Justinos ,,kalandomat".
-De ha terhes vagy biztos, hogy használt a fogamzásgátló?-húzta el száját.
-Szerintem igen.
-Azért jó lenne kivizsgáltatni. De tudod, hogy Biebert simán börtönbe juttathatod. Nemi erőszak és bántalmazás miatt.
-Mi értelme lenne? Úgysem ítélnék el hiszen ő a nagy Justin Bieber. Tuti lefizetné őket szóval semmi esélyem.-sétáltam ágyamhoz.
-Kéne pakolnom még ma elkel tűnnöm innen.-néztem Tobiasra.
-Figyelj a szüleimnek van lent a parton egy házuk lemehetnék oda ott tuti, hogy nem keresne.-dobta fel az ötletet.
-Várj egy kicsit.-sétáltam az ajtóhoz és kinyitottam és Benjamin állt ott. -Mindent hallottál?-kérdeztem félve.
-Igen.-vágta rá. -Tobias magunkra hagynál?-ő pedig biccentett és elhagyta a szobát.
-Hiába mondasz bármit az már semmin sem segít.-vágtam neki oda neki.
-Még ez sem.-csókolt meg. Nem tudtam ellökni mert a csókja be kell vallanom hiányzott olyan mint a levegő ha nem kapom meg meghalok. Nem akartam elszakadni ajkaitól de a levegő hiány miatt muszáj volt. -s
Szükségem van rád. Ha nem vagy velem egyszerűen megőrülök.-suttogta ajkaimra.
-De muszáj elmennem.-néztem bele csillogó kék szemeibe.
-Ahogy Tobias mondta miért nem megyünk le a partra?
-Félek, hogy megtalál. Különben is Ross is újra itt van és fogalmam sincs, hogy hogyan talált meg.-szakadtam el tőle.
-Nicole itt vagyok és ha kell bármi áron megvédelek. Ha azt kell, hogy öljek akkor ölök ha kell itt hagyok mindent, az életemet adnám érted.-fogta meg csuklómat.
-Ekkora áldozatot nem kérhetek tőled.-néztem rá kérlelő szemekkel.
-Nem kell kérned mert én magam adom.
-Benjamin. Félek kimondani de Justin közeledőben van. Hallom a gondolatait. Szóval most mennünk kell.-harapdáltam számat.
-Rendben akkor szedd össze a cuccaidat szólok Tobiasnak.-ment ki a szobából. Gyors bedobáltam ruhákat egy bőröndbe. Még pár dolgot összecuccoltam és mit találtam. Amit Justintól kaptam még gyűrűt. Emlékszem ezzel kérte meg, hogy a barátnője legyek. Rossz emlékek szóval visszaraktam oda ahol volt.
-Mehetünk?-tört be Benjamin.
-Persze.-kaptam a bőröndöm után és már mentünk is. 15 perc kocsikázás után le is értünk. -Amúgy mi lesz a tesóiddal?-kérdeztem és közben pedig kiszálltunk.
-Ledobtam őket a nagyihoz.-legyintett. -Ott biztonságban vannak. Anyáék meg csak este érnek haza de mondtam nekik, hogy lent vannak szóval nyugi.-mentünk be. Mindenki választott szobát. Én is de hát ez

milyen tengerparti ház ha ilyen szobák vannak? nekem a szoba nagyon tetszett. Most kezdtem igazán felszabadulni, úgy látszik most kezd el hatni a cucc. Minden olyan teher mentes lett és jobb.
-Benjamin.-mentem ki a szobámból. Valaki kopogott az ajtón. Odasétáltam és kinyitottam a kis szőke csaj volt. -Te meg, hogy?-lelődtem meg.
-Te mégis még miért vagy itt?-kérdezte flegmán.
-Tudod én itt lakom. Vagyis Benjaminék hoztak le.-vágtam a képébe.
-Mi?-akadt ki. -De te mégis kinek képzeled magad, hogy csak így jössz és bekavarsz mindenbe?-háborodott fel.
-Édes kicsi Ludmi, az egyetlen aki keveri a dolgokat az te vagy.-mutattam rá.
-Na ide figyelj te kis cafka.-kezdte a fenyegetőzést. -Ha azért jöttél, hogy Benjamin közelében legyél most meg mondom, hogy nem fogom megadni azt az örömöt. Ő az enyém és szállj le róla. Remélem világos voltam. Nem tudod, hogy mire vagyok képes azért, hogy valamit megszerezzek.-jött Benjamin az ajtóhoz.
-Mi folyik itt? Ludmilla?-estek ki majdnem a szemei.
-Jajj jó, hogy jössz Benju!-vetette magát karjaiba. -Borzalmas ez a lány nekem akart esni. Olyanokat mondott nekem, hogy szálljak le rólad vagy különben megbánom.-játszotta az ártatlan. Ezt nem hiszen el. Cinikusan nevettem fel.
-Nicole ez igaz?-nézett rám.
-Persze minden szava igaz meg az is, hogy szeret.-legyintettem. -Nincs kedvem nézni ahogy enyelegtek szóval viszlát.-mentem be a szobámba. Lefeküdtem az ágyamon és elakartam menni. Ki a partra és futni a szélben meg a vízben. Érezni, hogy szabad vagyok és senki sem tarthat fogva. Senki sem állíthat meg. Amikor minden elcsendesült kimentem. Olyan jó volt érezni a homokot és amikor egyre közelebb mentem a vízhez és elérte a lábamat szinte felfrissültem.
-Látom szereted a tenger.-szólalt meg mögöttem egy ismerős hang. Fejemet hátra kaptam és Bieber volt az.
-Igen szeretem.-vetettem felé egy mosolyt hisztitek vagy sem de nyugodt voltam. Sőt még soha sem voltam ilyen nyugodt és felszabadult. Közeledett felém és a derekamnál fogva magához húzott egészen közel.
-Tudod bárhova is mész én megtalállak.-suttogta ajkaimra.
-Tudom. Mindig érzem a közelségedet.-néztem szemeibe.
-Nincs kedved szórakozni.-húzta mosolyra a száját.
-De.-csattantam fel. Megfogta a kezemet és elmentünk egy számomra idegen helyre. Tudja a srác, hogy hogyan tudd felcsigázni.