14. rész Álom!

Na szóval amikor Justinék pontosabban Justin és a Belieberei meg természetesen Selena is vele volt és megjelentek egyből tudtam, hogy itt baj lesz.
-Ross nem megyünk el valahova nincs kedvem Justin fejét nézni.-mondtam neki közben pedig az ajtó felé mutogattam.
-Minek figyelj mi most azért jöttünk mivel jól akarjuk érezni magunkat Bieberrel meg nem törődj. Hagyjad! Ő ott el lesz a társaságában.-rendben úgy tettem ahogy Ross mondta tovább táncoltunk meg minden. Elmentem a pulthoz mivel valamit innom kell.
-Egy mojitot kérek.-jelentettem ki közben pedig kifújtam magam.
-Csak nem elfáradtál?-kérdezte a pult mögötti srác.
-De. A barátommal sokat táncoltunk.-mutattam Ross felé.
-Ő az a szőke hajú gyerek akit a csajok úgy letámadták?-kérdezte ekkor nem tudtam, hogy kiről beszél amikor hátra néztem akkor pillantottam meg Rosst és tényleg körbe vették a lányok. Ekkor olyan düh kapott el, hogy az leírhatatlan.
-Várj egy kicsit a mojitoval van egy kis dolgom előtte.-hagytam ott és visszamentem Rosshoz. -Ross egy kicsit rosszul érzem magam.-próbáltam színlelni. Nem akartam lesmárolni mivel az ósdi trükk.
-Mi a baj? Mid fáj? Várj gyere üljünk le.-fogott meg és leültünk egy asztalhoz.
-Most már jobban vagyok, hogy itt vagy mellettem.-mosolyogtam rá.
-Igazán?-nevetett kajánul és elkezdtünk csókolózni. Ekkor meghallottam Justin gondolatait. Hogy az Isten... Na jó nem káromkodok. Visszafogom magam. ,,Nem hiszem el, hogy itt kell egymást nyalni. Azt hiszi, hogy így visszatud kapni hát nem. De én tökéletesen beérem Selenaval. De ha azt akarja, hogy piszkosan játsszunk felőlem. Akkor én is bevetek pár taktikát." Komolyan ez a gyerek nem normális nem komplett mint valami UFO! Igen UFO! Azt hiszi, hogy én féltékennyé akarom tenni ugyan kérlek hisz én akartam, hogy ami köztünk van annak legyen vége. De ahogy ő mondta akkor piszkosan fogunk játszani.
-Nem iszunk valamit?-kérdeztem. Közben pedig a tervemet gondoltam át. Muhahahaha! Véged van mert úgyis én nyerek! Ennyi vagy! Na jó ez kb. olyan 3 éves kisgyerek szintje volt. Most komolyan idáig süllyedtem? Ennél én egy kicsit érettebb vagyok testileg, szellemileg és agyilag. Lehet, hogy Justin nem de én tuti. De nem baj csak azért is visszavágok csak meg kell várnom míg elkezdi.
-Rendben akkor hozok valamit. Mit kérsz?-állt fel.
-Egy mojitot.-vetettem egy mosolyt felé.
-Rendben mindjárt jövök.-el is ment. Ekkor jött egy üzenet a telefonomra Justin volt az. ,,Mi van lelépett a kis barátod?" Uhh ekkor szúrós tekintetett szegeztem a telefonomra és pötyögni kezdtem. ,,Piáért ment de ne zavarjon, tudod ő udvariasan hoz nekem nem úgy mint te a kis barátnődnek." Ezt az égést. Justin csak nézett és vetettem egy azt a kört én nyertem mosolyt. Ekkor megfogta Selena kezét és elkezdtek táncolni. Most komolyan csak erre futja közben Ross meghozta az italomat. Én ott szürcsöltem közben pedig végig őket bámultam.
-Nicole minden rendben?-érintette meg a vállamat.
-Persze minden a legnagyobb rendben van. Ross szerinted Selena egy 10 skálán mennyit érdemelne?-raktam le a poharat az asztalra.
-Öhhh... 9 adnék neki. Mert senki sem olyan szép mint az én barátnőm te 10 skálán végtelent kapnál.-húzott magához és megint smárolásba kezdtünk. Na most ezt is én nyertem. Justin erre nagyon dühbe gurult szóval ő is elkezdte nyalni falni Selenat. Jajj azt hiszi, hogy most ezzel feltud húzni hát nem.
-Mi lenne ha kevésbé nyüzsis helyre mennénk és akkor tudunk rendesen egymással foglalkozni.-nyomtam egy puszit a szájára.
-Rendben.-megfogta a kezemet és felálltunk közben pedig többször is csókot váltottunk. Justinnak nagyon nem tetszett de hisz nekem is van barátom meg neki is van barátnője. Úgy, hogy csak foglalkozzon vele hisz én is ezt teszem foglalkozok a pasimmal. Elhagytuk a bulit és Ross szobájába vonultunk. Ahogy beléptünk felkapott és bevitt a szobájába. Először a nyakamat csókolgatta majd a számat. Majd amikor Ross elkezdte hátul a szoknyámon a cipzárt lehúzni szó szerint valaki betört az ajtón. Na szerintetek ki volt ez az ideg beteg állat? Pontosan Justin Bieber.
-Te most velem jössz!-fogta meg a kezemet és szerint kiráncigált az ágyból.
-Eressz el!-rántottam ki a kezemet a fogásából. -Nem vihetsz el akaratom ellenére!-kiabáltam.
-De! Mert nem hagyom, hogy ezzel a nyomorulttal feküdj le!-mutatott Rossra.
-Szóval én vagyok nyomorult??-állt fel. -Pont te beszélsz?-lökte meg. Úhh ebből bunyó lesz.
-Na jó most abbahagyjátok!-álltam közéjük.
-Nicole te velem jössz!-rántott magához.
-Dehogy megyek veled! Justin tudtommal neked csajod van menj hozzá vissza!-mondtam a szemébe nézve.
-Selena nem a barátnőm.-jelentette ki.
-Te normális vagy?! Képes voltál kihasználni?! Te egy szemét dög vagy!-ugrottam neki ütöttem ahol csak értem nem hagyom, hogy így meggyalázza a lányokat még ha az Selena is hiszem ő is ember. Igaz, hogy nem vagyunk jóba de akkor is.
-Nicole nyugodj meg!-fogott le Justin.
-Nem! Ameddig nem végeztem veled!-ekkor úgy lefogott, hogy mozdulni sem tudtam. -Undorító vagy! Hogy tudod így kihasználni ez embereket?-vágtam a fejéhez ő pedig szép lassan elengedett. -Justin menj el.-mutattam az ajtóhoz. Justin nem szólt semmit dühösen kirohant. Az ajtót úgy becsapta, hogy nem is tudom. Én rajtam meg kitört a sírás. Ross átölelt. -Mikor fog végre békén hagyni és megérteni, hogy köztünk mindennek vége?-mondta közben pedig alig kaptam levegőt a bőgéstől.
-Nem tudom Nicole de ne aggódj itt vagyok és megvédelek.-nyomott egy puszit a fejemre. Ekkor összeszedtem magam. Letörölgette a könnyeimet, és felálltam.
-Most jobb lesz ha megyek. Elég zűrös volt ez az este. Most pedig nyugalomra van szükségem.-szipogtam.
-Rendben. Álmodj szépeket.-váltottunk egy hosszú csókot majd úgy tettem mintha visszamentem volna de nem. Ezt most és mindörökre rendezem. Elmentem Justinhoz én is úgy tettem ahogy ő vagyis betörtem hozzá.
-Még is mi a fen...-fejezte be volna de amit láttam sokkot kaptam. Mindenhol gyógyszerek és drogok voltak a földön heverve. Justin sehol. Ekkor benyitottam a fürdőbe ott volt a zuhany alatt és a vizet folyatta magára a szemei le voltak csukódva. Odarohantam hozzá. Megnéztem, hogy van-e pulzusa szerencsére még volt. -Justin! Justin!-ráztam meg. Nem reagált. -Justin kérlek ébredj fel! Ne szórakozz kérlek! Justin kérlek!-próbáltam felébreszteni de semmi. Úristen ez brutálisan bedrogozta magát. -Justin könyörgök kelj fel! Könyörgök!-jöttek a könnyei. -Nem adhatod fel kelj fel! A családod miatt a rajongóid miatt! Mert fontos vagy nekik mert szeretnek! Könyörgök kelj fel!-öltem át és rettenetesen zokogni kezdtem. -Szükségem van rád, nem halhatsz meg mert ahogy te is mondanád Believe!-gyorsan elő kaptam a telefonom szerencsére el volt benne mente a hajós mentő szolgálat telószáma tárcsáztam és azt mondták, hogy 10 perc és itt vannak. Elzártam a csapot gyorsan eltüntettem a drogokat és a gyógyszereket majd visszamentem Justinhoz. -Justin kérlek kelj fel nem halhatsz meg mert szükségem van rád mert mert még mindig szeretlek.-sírtam el magam. -Kérlek tudom, hogy már nem szeretsz de legalább a családod miatt küzdj!-ekkor megcsókoltam. Amikor elhajoltam akkor résnyire kinyitotta a szemét. -Justin!-öleltem át. -Hát élsz! Köszönöm istenem!-potyogtak a könnyei. Átöleltem éreztem ahogy a kezét a derekamra rakja. Közben pedig megérkeztek a mentősök elvitték Justint és is velük mentem. Borzalmas volt ilyen állapotban látni. Senkinek nem kívánom. Főleg nem Justinnak. Istenem csak mentsék meg. Semmi mást nem kérek. Amikor végre beengedtek hozzá bementem ott feküdt mozdulatlanul mint valami halott az arca fal fehér volt. A kezemet a szám elé kaptam. Odamentem az ágy széléhez és megérintettem a karját. Ekkor kinyitotta a szemét. A kezemet elkaptam onnan.
-Bocsánat ha felébresztettelek.-mondtam közben pedig oldalra néztem.
-Semmibaj.-mondta alig hallhatóan. Ekkor bejött az orvos.
-Szóval megvizsgáltuk a szervezetében igen nagy mennyiségű kábítószert és gyógyszert találtunk de szerencsére időben megtalálta így tudtunk rajta segíteni, de nem sokon múlt az élete Mr. Bieber. Máskor kerülje az ilyen dolgokat kérem. Ma este biztos, hogy itt bent fogja tölteni az éjszakát. Ha bármi gond van csak szóljanak.-még megnézte a műszereket, meg hogy minden rendben és kiment.
-Miért tetted?-kérdeztem. Justin nem válaszolt csak a karomat megfogta. Egy pillantást vettem rám és egy könnycsepp hullt ki a szeméből. Most láttam másodszor, hogy ,,sír" nagyon szarul eset, hogy így láttam. -Kérlek mondj valamit beleőrülök, hogy nem szólsz egy árva szót sem.-mondtam közben pedig a kezeim remegni kezdtek.
-Szeretlek.-suttogta. Ekkor ránéztem és láttam, hogy tényleg igazán mondja nem hazudik hanem igazat mond. Mindvégig azt hittem, hogy csak játszadozik velem pedig nem tényleg szeret. Én meg ellöktem magamtól mert azt hittem, hogy csak kiakar használni. Mit tettem miattam süllyed ide, hogy az öngyilkossággal próbálkozott. Nekem kéne most ott feküdnöm nem pedig neki.
-Sajnálom.-sírtam el magam és hátat fordítottam neki. -Nem akartam.-ekkor az ajtó felé sétáltam, és

kimentem. Nem bírtam tovább ott maradni. Odakint oda adták Justin cuccait nekem. Ekkor a kezembe került a kabin kulcsa is a telefonja és a ruhái. Visszavittem ezeket a szobájába és ekkor valami kibökte a szememet. Ahogy Justin ruháit rendezgettem mert eléggé kupi volt találtam egy könyvet. Vagyis nem is könyv volt hanem ilyen napló szerű. Tudom nem szabadna belenéznem de muszáj volt. ,,Első nap a suliban. Nagyon fura, hogy így mindentől távol vagyok főleg a családomtól igaz tőlük sokszor távol vagyok de ez teljesen más mert itt is vannak rajongóim de sehol egy papparazzi vagy újságíró se sajtó szóval minden nyugis." Tovább nem olvastam mert annyira nem izgatott szóval hátrébb lapoztam. ,,Nicole utál gyűlöl és erről csak én tehetek idióta vagyok. Elvesztettem azt aki a legfontosabb nekem. Egyszerűen nem tudom kiverni a fejemből a szívemből, gondolataimból sehonnan. Amikor énekelek rá gondolok amikor tanulok vagyis nem nagyon akkor is végig ő jár a fejemben de amikor vele vagyok leírhatatlan. De ez már nem lesz így. Mert eltávolodtunk egymástól nagyon. Selena is újra felbukkant nem tudom, hogy hogyan talált meg de nem is tudom miért akar újra együtt lenni velem hisz én már nem is szeretem. Én Nicolet szeretem hiába mondtam neki de ő azt hiszi, hogy csak kiakarom használni az elején igen mert azt hittem, hogy olyan mint a többi csaj de nem ő teljesen más. Ahogy egyre jobban megismertem egyre jobban megváltozott róla a véleményem. A végén meg már azon kaptam magam, hogy beleszerettem. De ő meg már semmit sem érez irántam egyenesen gyűlöl. Rosst választotta és a szemembe is mondta ami a legjobban fájt azok a szavak amiket a fejemhez vágott. Soha nem éreztem ilyent, hogy valaki ennyire gyűlölt volna vagy ennyire megbántott volna. De ő

neki sikerült..." Tovább nem bírtam olvasni mert borzalmas volt. Mindenről én tehetek egy szörnyeteg vagyok a földre kuporodtam és a könyvet szorongattam. Majd amikor egy kicsit megnyugodtam akkor tovább pakolásztam majd képeket találtam. Az összesen én voltam. Egy csomó kép rólam, ekkor megnéztem amin a hátuljára volt írva. ,,Itt  olyan szép ez a kedvenc képen róla. Itt olyan természetes."  Ezt nem is így szerkesztettem meg. De így sokkal szebb. Nem is tudtam, hogy Justinnak ennyi dolga van rólam. Képek még a bejegyzéseiben is benne vagyok. Fogtam visszaraktam a képeket és amikor végeztem a szoba rendben rakásával fogtam a telefonját mert biztos szüksége lesz rá, visszamentem Justinhoz, hogy mi van vele. Amikor bementem éppen háttal ült nekem. Megijedtem, hogy valami baja van. Lassan az ágyhoz sétáltam. Hátulról megérintettem a vállát. Ekkor ránézett. A szemei pirosak és be voltak dagadva.
-Minden rendben?-kérdeztem remegő hangon.
-Nem nincsen.-fordította el a fejét.
-Justin mond el mi a baj? Érlek lehet, hogy segíthetek.-ültem le mellé.
-Nem kérek a segítségedből. Menj vissza a barátodhoz neki nagyobb szüksége van rád. Ne fáraszd magad a dolgaimmal mert semmi közöd hozzá mert nincs semmi közünk egymáshoz. Most pedig örülnék ha elmennél.-mondta olyan hangnemben ami nagyon bántott. Mintha kicserélték volna. Az előbb azt mondta, hogy szeret most meg nem értem. Mi lett vele?
-Rendben. Nem zavarlak. Sajnálom, hogy segíteni akartam.-álltam fel.
-Nicole.-fogta meg a kezem. Ránéztem de ideges lettem nagyon. Rossz előérzetem volt. Justin összecsuklott de szerencsére elkaptam felraktam az ágyra.
-Justin! Justin!-kiabáltam. Ekkor kirohantam. -Orvost valaki orvost!-ekkor rohantak a nővérkék kettő be is jött és utána a főorvos is aki az előbb volt itt. -Mi a baja?-kérdeztem idegesen közben pedig a kezemet szorongattam.
-Rosszul lett. Biztos leesett a vérnyomása. De most jelenleg nincs semmi baj a pulzusa normális és a szívverése. Nemsokára fel is ébred. Nekem most van dolgom ha bármi baj van akkor szóljon.-figyelmeztetett.
-Rendben és köszönöm.-ezzel ki is ment én pedig tovább ott voltam Justin mellett. Megnéztem az időt. Éjfél lesz nemsokára. Szuper nem érdekel nem tudnék úgy elaludni, hogy nem tudom, hogy Justinnal minden rendben van-e. Leültem az ágy szélére, és megfogtam a kezét. Csak legyen minden rendben. Csak ne legyen baja ennyit kérek. Közben pedig a könnyeim csordultak ki. Egy puszit nyomtam a homlokára. Amikor elhajoltam éreztem mert még mindig a kezét fogtam, hogy megszorítja de csak egy kicsit. -Itt vagyok nem fogok elmenni míg jobban nem leszel mert tudom, hogy az én hibám.-mondtam nagyon halkan közben pedig

elgondolkodtam. Féltem a következményektől féltem mindentől de legjobban attól, hogy mi lesz Justinnal. Odavittem egy széket és a fejemet lehajtottam az ágyra és úgy figyeltem Justint. Biztos, hogy elaludtam mert amikor kinyitottam a szemem világos volt már. Megnéztem Justin telóján az időt reggel 7 volt. Visszaraktam vetettem rá egy pillantást és visszamentem a kabinomba. Reggelizni nem volt kedvem mert nem is tudnék fogtam magam letusoltam és átöltöztem. Majd összepakoltam és bementem órákra. A lányok csodálkoztak, hogy mi van Justinnal, hogy hol van. De szerencsére egyik sem kérdezte meg tőlem, hogy mi van vele. Nem tudtam volna mit mondani. Miután vége lettek az órákra visszamentem a kabinomba útközben pedig összefutottam Rossal.
-Nicole mi a baj? Látom az arcodon.-kérdezte aggódva. Ránéztem és sírni kezdtem.
-Mindenről én tehetek. Miattam süllyedt ide. Miattam van most bent.-meséltem el neki, hogy mi történt Justinnal.
-Nicole nyugodj meg kérlek.-ölelt át. Igazából Ross nem fogta fel, hogy pontosan mi van nem tudott rá mit reagálni nem szólt semmit utána. Visszakísért és egy kicsit beszélgettünk meg próbált felvidítani de nem nagyon jött össze majd mennie kellett. Felmentem facebookra Tobias írt egy üzit. ,,Szia! Képzeld van egy nagy hírem nemsokára megyünk a családommal és a barátommal nyaralni és eddig úgy néz ki, hogy Floridába megyünk úgy, hogy találkozni fogunk:)" Ennek viszont egy kicsit örültem jó lenne megismerkedni vele. Várjunk csak jön a barátja is? Az meg ki lehet? Mindegy biztos jó fej. Majd meglátjuk.
,,Az szuper! Remélem összefutunk jó lenne megismerkedni amúgy én is nemsokára hazamegyek már csak 1 hét:)" És ekkor jutott eszembe, hogy már csütörtök van. Holnap meg péntek és nemsokára eljön egy utolsó hét amitől nagyon félek. Nem akarom. Kiléptem facebookról és elmentem Justinhoz. Amikor beléptem a szobába már állt. Halkan becsuktam az ajtót. Majd odasétáltam hozzá.
-Látom már jobban vagy.-közöltem vele. Ekkor megfordult. Végig nézett rajtam.
-Ahogy láthatod.-mondta lehangoltan. -Miért nem hagytál meghalni?-fogta meg a kezemet és magához rántott.
-Hogy mondhatsz ilyet? Nem gondolsz a családodra a szeretteidre a rajondóidra nekik te vagy a mindenük érted meg is halnának.-nyeltem egy nagyot.
-Egy idő után úgyis beletörődtek volna.-emelte fel a hangját.
-De én nem!-vágtam rá és hátat fordítottam neki.
-Ezt nem gondoltad komolyan?-mondta olyan nem hiszem el hangnemben.
-De. Mert még mindig szeretlek nem veszed észre? Justin szerelmes vagyok beléd és bárhogyan próbálkozok nem tudlak kiverni a fejemből. Mert ide a szívem legmélyére beástad magad ahonnan nem tudlak kitépni mert annyira mélyre fúrtad magad.-mondtam közben pedig a sírást fojtottam vissza. Justin ledermedt nem hitt a fülének azt hitte, hogy hazudok.
-Tudom, hogy most csak át akarsz vágni. Nem hiszek neked most már egy szavadat sem hiszem el.-vágta a fejemhez. Nagyon szarul estek a szavai.
-Te már nem az a Justin vagy akit én megismertem. Megváltoztál méghozzá nagyon.-mondtam remegő hangon.
-És akkor mi van? Az ember változik. Különben is neked ehhez semmi közöd. Örülnék ha elmennél és nem figyelnél állandóan.-mutatott az ajtó felé.
-Mit tettem, hogy így megváltoztál? Miért vagy ilyen? Mért teszed ezt?-sorra tettem fel a kérdéseket neki.
-Mert ilyen lettem ha nem tetszik el lehet menni. Nem kell kíváncsinak lenni rám mert én sem vagyok rád kíváncsi. Na menj már el!-kiabált rám. Felforrt bennem a düh. Ekkor lekevertem neki egy pofont.
-Elmegyek. De jól néz meg mert most láttál utoljára! Viszlát Justin!-kiviharoztam a szobából és egyszerre voltam dühös és szomorú. De inkább dühös. Most képes lennék valakit puszta kézzel megölni. Visszamentem átöltöztem sportos ruhába és elmentem a konditerembe. Muszáj volt ezt valahogy kiadnom magamból szóval beálltam boxolni. Iszonyatosan jól eset valamit ütni. Kemény 2 óra edzés után visszamentem a kabinba. Ekkor egy kicsit rosszul lettem gyors ittam akkor egy kicsit jobb lett de most sem az igazi. Utána letusoltam. Elővettem a naplómat és írni kezdtem: ,,Kedves Naplóm! Borzalmas dolgok történtek Justin félelmetesen megváltozott negatív irányban. Félek, hogy baja lesz de ő nem is kíváncsi rám. Bevallom, hogy nagyon fájtak a szavai de megérdemlem hiszen én  is szörnyűeket mondtam neki. Ezt csak visszakapom de én nem változtam meg. De ő igen. Már csak 1 hét és vége a sulinak nagyon fog hiányozni ez a hely. A séták a csókok amikor párna csatáztunk Justinnal vagy amikor először megcsókolt a koncert amit nekem adott és én meg visszautasítottam. Minden fog hiányozni." Becsuktam mert többet nem tudtam írni egy kicsit tanultam. Majd megnéztem az időt már 8 óra volt. Unatkoztam nem tudtam, hogy mit csináljak. Egy darabig néztem a plafont de bele örülök a semmit tevésbe. Ekkor megcsörrent a telefonom. Anya hívott. Már milyen rég beszéltem vele. Felvettem majd 1 óra anya lánya beszélgetés után leraktam. Felnőttek soha sem fogom megérteni őket. Majd gondoltam egyet és ahogy kiléptem volna az ajtón Selenaba botlottam.
-Te meg mit akarsz?-kérdeztem az ajtófélfának neki dőlve.
-Beszélhetünk?-kérdezte.
-Miről?-húztam fel a szemöldököm.
-Jusintról.-nézett újra rám.
-Ha elakarod dicsekedni, hogy újra együtt vagytok nem vagyok rá kíváncsi.-akartam becsukni az ajtót de nem hagyta.
-Várj kérlek most teljesen másról van szó.-ekkor beengedtem leültünk az ágyra. -Justin teljesen megváltozott voltam ma bent nála és megszeretném köszönni amit érte tettél. De teljesen megváltozott a modora minden.-mesélte.
-Tudom. Beszéltem vele vagyis akartam de nem lehet. Nem hallgat meg senkit. De attól félek, hogy a drogokba és az alkoholba menekül. Ezt meg nem akarom, hogy tönkre tegye magát.-harapdáltam a számat.
-Én sem. De nem tudod mi okozott nála ilyen változást?-kérdezte aggódva.
-Kérdeztem de nem mondta meg. De csak sejtem.-mondtam.
-Mi? Mi a sejtésed?-kérdezte. Elmeséltem Selnanak, hogy elmentem Justin kabinjába és, hogy mit találtam

egy kicsit le volt döbbenve. -De én nem akartam neki rosszat. Nem akartam, hogy ideáig süllyedjen. Megmondtam leültünk szépen elmondtam neki de nem hagyott. Aztán tovább feszegette a határokat majd csak azon kapom magam, hogy élet halál között van.-töröltem le az egyik könnycseppemet.
-Sajnálom, hogy ilyen voltam nem szabadott volna ide jönnöm csak ártottam ezzel mindenkinek.-sírta el magát.
-Kérlek ne sírj. Én sem voltam valami kedves de nézd most meg úgy beszélgetünk mint két jó barát. Mindig is felnéztem rád hisz nekem te vagy a példaképem és ez, hogy itt vagy és beszélgetsz velem nagy megtisztelés. Tudod hány rajongód veszne meg azért, hogy beszélgess velük.-ekkor rám nézett és mosolygott majd megöleltük egymást.
-Néz ránk az elején még harcban álltunk most meg? Hát mit mondhatnék félre ismertelek más vagy mint amilyennek hittelek. De örülök, hogy nincs közöttünk konfliktus.  Remélem lehetünk barátok.-mosolygott rám.
-Persze örülnék ha ilyen barátnőm lehetne mint te.-érintettem meg a karját.
-De még mindig aggaszt Justin. Félek, hogy baja esik.-törölgette meg a szemeit.
-Én is de nem fogom ezt annyiban hagyni. Valahogy muszáj lesz észhez térítenem. Mert ez így tovább nem mehet.-hadartam le.
-Tudom de mit kéne csinálni?-nézett rám.
-Nem tudom. De jobb lenne ha most ott hagynánk nem mennék a közelébe kerülni.
-Végül is. De nekem holnap vissza kell mennem Chicagoba. Sajnálom Nicole de ez a feladat rád hárul maradnék csak fellépésem lesz és igen sok jegyet vettek erre a koncertre és nem szeretnék senkinek sem csalódást okozni legfőbben a rajongóimnak. Na de most elmegyek. Örültem, hogy beszéltünk.-megöleltük egymást majd elment. Gondolkoztam mindenen, hogy hogyan lehetne Justint jó útra téríteni. Közben jött egy üzenet a telefonomra. ,,Látni akarlak" Meglepett, hogy pont Justin írta hisz pont ő mondta, hogy menjek el és, hogy nem kell a segítségem. Fogtam magam és elmentem hozzá. Ahogy megpillantottam tudtam, hogy itt baj lesz.
-Miért akarsz látni?-kérdeztem flegmán.
-Mert muszáj. Nem bírom ki nélküled.-szorított a falnak.
-Eressz el!-próbáltam ellökni magamtól de nem hagyta.
-Kívánlak. Szükségem van rád.-csókolgatta a nyakamat.
-Hagyjál békén! Szállj le rólam!-kiabáltam. De nem hagyta abba. -Segítség!-ordítottam. Csak valaki jöjjön könyörgök. Elkezdte a felsőmet lehúzni rólam. -Ne! Hagyjál békén!-rángattam magam. Ekkor hirtelen berontott Ross. Megfogta Justint és jól behúzott neki egyet. Én egyből felpattantam és mögé mentem.
-Ha még egyszer ilyet mersz vele csinálni esküszöm megöllek!-fenyegette meg. Justin csak a vérző ajkát törölgette.
-Jajj azt hiszed, hogy a kis barátnőd nem szerette volna?! Hiszen még mindig engem szeret!-állt fel.
-Ez nem igaz hazudsz!-rángatta meg a pólójánál.
-Ohh igazán amikor megtalált akkor is elmondta meg a kórházban is. Ha nem hiszed el akkor kérdezd őt!-lökte el magától Rosst.
-Nem hiszek neked. Már annyi mindent kitaláltál de ha az a célod, hogy szét válasz minket akkor közlöm veled, hogy nem fog sikerülni. Gyere Nicole menjünk.-fogta meg a kezemet és elmentünk a kabinjába és elültünk a kanapéra.
-Ross honnan tudtad, hogy ott vagyok?-kérdeztem.
-Szerinted nem tudom, hogy mikor miket csinálsz?-nevette el magát.
-Jézusom te figyelsz be vagyok kamerázva?-kerekedtek el a szemeim.
-Nem az azért már túlzás lenne csak amikor ki jössz a kabinodból tökre lehet hallani. Meg amikor nyomatod ezerrel a zenét.-nyomott egy puszit a számra.
-Csoda a többi szomszédaim nem szóltak érte igaz már több mint 1 hónapja itt vagyok és nem is tudom, hogy kik a többi szomszédaim. Fura mi?-néztem rá.
-Csak egy kicsit. Vagy nem tudom. De miért mentél Justinhoz?-tűrte el a hajamat.
-Mert az írta, hogy látni akarlak. Nem tudtam, hogy mit akar ezért elmentem de bár ne tettem volna. Megbántam. Nem hittem, hogy egyszer Justin képes lenne ilyen dolgot csinálni. Nagyon féltem Ross ha te nem jössz.-öleltem meg.
-Nicole én mindig itt vagyok és mindig számíthatsz rám.-csókolt meg.
-Tudom egyre jobban érzem.-pusziltam meg.
-De amit Justin mondott ugye nem igaz?-húzta fel a szemöldökét. Amikor ezt mondta megállt bennem az ütő.Nem akartam hazudni Rossnak de nem is akartam összetörni a szívét.
-Nem nem igaz. Lehet, hogy érzek még iránta valamit de az nem szerelem.-tagadtam le. Nem akartam elmondani az igazat. Jobbnak láttam ha hazudok.
-Rendben. Már megijedtem, hogy igaz. De mi lenne ha csinálnánk valamit?-elkezdett csókolgatni. Belőlem meg kitört a röhögés.
-Rendben de mit?-feküdtem bele az ölébe.
-Mihez van kedved? Mi lenne ha egy kicsit foglalkoznánk egymással.-simogatta az arcomat.
-Ross inkább most ne kérlek. Még mindig nem tudtam felemészteni amit Justin akart velem tenni. Olyan hihetetlennek tűnik.-ültem fel és egy kicsit összekuporodtam.
-Ne aggódj nem hagyom, hogy az az idióta bántson. Előbb fojtom meg a két kezemmel.-ölelt át. Bevallom eddig nem féltem Justintól de most már tartok tőle egy kicsit félek, hogy ha kettesbe kerülök vele akkor olyat tesz amit nem szeretnék. Félek és reszketek. Miért akart ilyet tenni? Miért lett ilyen? Miért kellett ilyet tennie? Miért? Miért?
-Nicole? Minden rendben?-kérdezte.
-Persze de inkább elmegyek aludni most nem vágyom semmire.-álltam fel.
-Rendben álmodj szépeket szerelmem.-csókolt meg. Majd visszamentem letusoltam és felvettem a pizsim. Egy kicsit émelyegni kezdtem. Majd valakit láttam nem tudtam kivenni ki az mert minden elsötétült. Éreztem, hogy valaki hozzám ér. A keze jég hideg volt. Érintése mint a hópelyhek ahogy bőrödhöz érnek. Majd amikor felkeltem az ágyban feküdtem és láttam valakit kimenni az ajtón. A fejem nedves volt. Biztos összecsuklottam. Majd visszafeküdtem az ágyba és gondolkoztam, hogy ki volt az aki itt járt. Biztos, hogy nem Ross volt mert ő itt maradt volna velem. Talán Justin volt az? De ő mit kereset volna itt a szobámba. Visszafeküdtem majd nem bírtam aludni felpattantam felkaptam valami ruhát és elszaladtam Justinhoz berontottam hozzá. Ő ott ült az ágyon és ahogy megpillantott egy kicsit meg is döbbent. Én felé mentem majd ő felállt és elkezdtünk vadul csókolózni. Utána az ágyra huppantunk és lekerült rólunk a ruha. Olyan jó volt érezni Justin testét. Végig simítani a kezemet a kocka hasán ohhh. Elolvadtam. Majd miközben csókolgatod vadul beletúrni a hajába. Vagy amikor a kezét végig simítja a testemen mindenhol át járt a melegség. Éreztem azt a szenvedélyt amikor először megcsókolt. Majd egy kis idővel abbahagytuk egymás falását akkor felkelt és felöltözött.
-Te meg mit csinálsz?-kérdeztem megdöbbenve.
-Öltözök. Csak tán nem azt gondoltad, hogy most ezután együtt leszünk megint?-kérdezte nevetve. Ekkor egy világ omlott össze bennem. -Nicole te pont jól tudod, hogy csak erre kellettél csak megakartalak kapni. És most sikerült úgy, hogy ezt a napot nem fogom elfeledni soha. Nicole Moor önszántából odaadta magát nekem.-ekkor megállt a szívem sokkot kaptam.
-Neeeeeem!-pattantak ki a szemeim. -Ez csak egy álom volt.-sóhajtoztam. -Szerencsére csak álmodtam. Már komolyan azt hittem, hogy megtörtént olyan valós volt minden.-túrtam bele a hajamba. Egy kicsit zaklatott voltam. Végleg ki kéne vernem a fejemből Justint. El kéne felednem. Lehet, hogy ez az álom egy jel volt. Vajon ha most ugyan ezt megcsinálnám most akkor tényleg ezt történne nem hinném el. Borzalmas volt de éreztem mindent azt a csodálatos érzést amikor együtt voltam Justinnal és azt az iszonyatos fájdalmat is. Felkeltem ittam egy jó nagy pohár vizet és visszafeküdtem. Majd jó sokára el is aludtam.

13. rész Érzelmek,emlékek!

Na szóval én beestem az ajtón és mit ne mondjak elég kellemetlen volt. Nem tudtam mit mondjak ekkor hallottam, hogy Justin mire gondol így akart nekem jelet dobni. Most megmentette az életemet.
-Úristen te tényleg Selena Gomez vagy! Nem hiszem el, hogy itt van előttem a példaképem! Adnál egy autógrammot?!-keltem fel és mondtam olyan visító hangon. Selena ekkor vett elő egy tollat és át nyújtott egy

dedikált CD-ét. -Justin te is adnál nekem?!-mondtam izgatottam. Kicsit sem fura, hogy én pont én kérek tőle autógrammot. Justin is át nyújtott egy dedikált posztert. Én ekkor elsprinteltem. Visszamentem a kabinomba és csak Selena aláírását néztem. Olyan jó volt látni. Justin most tényleg megmentett örök hála neki. Ekkor ránéztem az órára és még volt időm. Juhuu! Tudok addig egyet sétálni. Fogtam magam átöltöztem mert nem annyira tetszett ez a ruha. Amikor felöltöztem a fedélzetre sétáltam és egyszer csak megpillantottam Selenát ő nem szúrt ki. Ekkor valaki elkezdte kiabálni a nevem.
-Nicole! Nicole! Várj!-kiabálta egy ismeretlen hang. Ekkor Selena rám nézett és szerintem lebuktam.
-Téged Nicolnak hívnak?-kérdezte.
-Dehogyis.-próbáltam letagadni.
-Dehogyis nem ő Nicole Moor aki állítólag Justin Bieber barátnője. Vagyis hát most nem tudjuk, hogy mi van köztük.-mondta az egyik Belieber aki utál. Szóval lebuktam.
-Dehogyis ő egy rajongó.-mutatott rám Selena.
-Rajongó?! Max a tied. Ő Justin szerelme.-mondta képmutatóan.
-Ohh. Akkor szóval te vagy az a híres Nicole.- mért végig a szemével.
-Ohh, hogy elszaladt az idő nekem mennem kell órára.-vettem az irányt a kabinok felé de Selena visszahúzott.
-Nem mész te sehova. Mi nekünk komolyan el kell beszélgetnünk.-rakta csípőre a kezét.
-Igen lehet. Csak nem most. Tudod nekem órám lesz és...-szakított félbe.
-Ja, ja biztos. Csak engem ez nem érdekel. Nem értem mi tetszett meg Justinnnak benned?-sétált körülöttem. Istenem jöjjön már valaki aki megment. Justin?! Ross?! Hol vagytok? Segítség! Ekkor nem tudom, hogy hogyan de Justin megjelent. Köszönöm istenem. Odajött.
-Selena te mit keresel itt?-értetlenkedett.
-Csak megnéztem a barátnődet.-közölte vele.
-Jó megnézted most mehetsz.-fogta meg a kezemet Justin.
-Ha azt te csak hiszed. Jól távozok csak előtte hadd adjak valamit a barátnődnek.-és ekkor hirtelen egy pofont kevert le nekem.
-Selena! Most azonnal menj innen!-rángatta.
-Eressz el!-csapkodta.
-Csak, hogy tisztázzuk nem is vagyunk együtt!-kiabáltam. Ekkor mind a ketten így ledermedtek. Selena csak nézett. Justin szintén. Ekkor Sel kirántotta magát Justin szorításából.
-És szerinted ezt el is fogom hinni?-mondta képmutatóan.
-Szánalmasok vagytok mind a ketten.-sétált el.
-Nicole jól vagy?-simogatta meg az arcomat.
-Igen jól vagyok. Nem ütött akkorát.-mosolyogtam.
-Rendben.-ölelt meg.
-Justin most pedig órára kéne menni.-húztam el a számat.
-Jó. Menjünk gyere.-indult el.
-Nem kéne cucc?-néztem rá.
-Ja de.-röhögte el magát. Visszasétáltunk a kabinomba aztán Justinéba. Amikor Justinnál voltunk akkor Justin leült az ágyra.
-Mi a baj?-kérdeztem.
-Semmi.-mondta lehangoltan.
-Justin nekem nem tudsz hazudni.-karoltam át.
-Nicole. Félek, hogy Selena ártani fog neked.-túrt bele a hajába idegesen.
-Te most Selena Gomezről beszélsz?-nyíltak tágra a szemeim.
-Igen róla. Te nem tudod, hogy mire képes ha valakit szeret.-sóhajtott.
-Justin ugyan kérlek Selena nem gonosz. Ő egy tök kedves vicces lány. Tudod nekem ő a példaképem és olyan akarok lenni mint ő.-álltam fel.
-Ezt most verd ki a fejedből.-rántott vissza az ágyra.
-Miért?-értetlenkedtem.
-Mert az soha nem hagynám. Te nem lehetsz olyan mint ő. Te Nicole Moor vagy. Te így vagy tökéletesen és nem kell olyannak lenned mint Selena. Nicole mi mind akik körülötted vannak azért szeretnek amilyen vagy.-lett megint ideges.
-Justin én nem azt mondtam, hogy pontosan olyan akarok lenni mint ő. Hanem csak külsőre. Olyan stílust akarok és olyan szép akarok lenni mint ő.-fordítottam el a fejem.
-Tudott mit menjünk mert tényleg elkésünk.-fogta meg a kezemet és maga után ráncigált. Beültünk órára. Ja és igen Justinnak lett új helye még pedig mellettem. Klassz a lányok gyilkos pillantást vettetek rám. Bioszon békát kellett boncolni azt hittem, hogy ott kidobom a taccsot.
-Justin ezt te fogod csinálni én hozzá nem érek ehhez az izéhez.-nyújtottam neki oda a metszőt.
-Nicole ez csak egy béka nyugi.-nevetett.
-Ez nem vicces. Mindjárt ide felraklak és téged boncollak fel.-néztem rá dühösen.
-Addig tetszik, hogy felraksz az asztalra. De jobban örülnék ha inkább kényeztetnél.-hajolt közel hozzám. Ekkor felkaptam az egyik könyvemet és ütni kezdetem vele. Kivette a kezemből és szorosan magához ölelt. Csak néztük egymást és ekkor megjelent a tanárnő. Ekkor elengedett Justin.
-Nos akkor kezdjük el az órát.-rakta le a cuccait. -Remélem mindenkinek van párja. Mivel ez csoport munka. Először is kérem, hogy fogjátok meg a metszőt és kezdjétek el a felboncolást.-közbe járkált körbe. Justin ekkor egy csókot nyomott a nyakamra és felsikítottam mert ott nagyon csikis vagyok.
-Ms. Moor kérem!-nézett ránk.
-Elnézést.-néztem Justinra.
-Bocsi.-suttogta Justin.
-Mr. Bieber! Kérem maradjon csöndben. Tudhatná, hogy az órámon nem tűrök fegyelmezetlenséget.-folytatta a körbe sétálást az osztályba. Ekkor Justin elkezdte vágni a békát. Minden csupa vér lett. Én csak néztem és próbáltam a hányást visszafojtani.
-Nos akkor tanulmányozzák a belső szerveiket. Nézzek meg a szívét a veséjét,máját.-sorolta.
-Nicole baj van igen sápadt lettél?-kérdezte és a kezét törölgette a vér miatt.
-Mr. Bieber kérem fojtassa ha ennyire szeret beszélni.-állt meg mellettünk.
-Hát azt mondta, hogy nézzük meg a belső szerveit. És maga egy csomót felsorolt.-magyarázta.
-Igen. De akkor válaszoljon mit tudd a békákról? Milyen béka amilyet maga most boncol?-húzta fel a szemöldökét. Esküszöm ez a nyanya rosszabb mint egy mostoha. Direkt pikkel Justinra. Legszívesebben most leütném. -Mr. Bieber még mindig várom a válaszát.-csapta le a kezét az asztalra. Hogy nem tud megpukkadni komolyan. Ekkor elvettette a sulykot nálam.
-Istenem nem tök mindegy így is úgy is halott már szegény, és hagyja békén Justint.-raktam a kezemet a számra. A tanár tágra nyílt szemekkel nézett úgy szintén a többiek is.
-Ms. Moor azonnal menjen ki innen! Nem tűröm az ilyen beszédet!-mutatott az ajtó felé. Fogtam magam ledobtam a köpenyt az asztalra és kisétáltam. Jól becsaptam az ajtót. Hülye nyanya. De én jogosan érveltem. Nem izgat ha lehúz engem. Na jó csak egy kicsit. Kit áltatok teljesen ki vagyok, hogy mondhattam ilyet soha nem beszéltem így egy tanárral. Úristen nekem vég mit fogok tenni. Csak annyit, hogy visszamegyek a kabinomba és jégkrémbe fojtom a bánatom. De nincs is jégkrémem szuper mehetek el venni. Ekkor az ajtón Justin lépett ki.
-Hát te meg?-kérdezte a falnak neki dőlve.
-Kijöttem mert nem bírtam a tanárt.-ekkor megláttam Justin vérző karját.
-Úristen a karod! Vérzik!-fogtam meg.
-Tudom. Kellett valami ürügy, hogy kijöjjek.-biccentette meg a vállát.
-Te normális vagy? Most azonnal megyünk az orvosiba.-rángattam magam után.
-Minek nálam is van egy elsősegély doboz majd ott bekötöd.-állt meg.
-De.-vágott közbe.
-Nicole ez csak egy kis karc. Nem fogok meghalni. Ha mégis akkor úgy szeretnék meghalni, hogy már eltöltöttem veled egy éjszakát.-hajolt közel egy csókért. Ekkor a lábára tapostam. Elpattant az agyam. A perverz állat én itt aggódok érte ő neki meg csak azon jár az esze ne ez is szép egy mazsola.
-Ezt most minek csináltad?-már jöttek a könnyei a fájdalomtól.
-Mert megérdemelted!-vágtam rá.
-De miért?-kérdezte közben pedig a lábát fogdosta. Megfogtam a karját és visszamentünk a kabinjába végig egy szót sem szóltam hozzá. Kicsit magába szállhatna a fickó.
-Hol van az a hülye doboz?-kérdeztem idegesen. Mert még mindig pipa voltam Justinra.
-Fürdőszoba balt oldalt egy fehér kis szekrényben jobb oldalt asszem.-vakarta a fejét meg. Bementem jól mondta meg is találtam amikor felkeltem mivel lent volt és le kellett guggolnom és bevágtam a fejemet.
-Ááúhh!-sipákoltam fej és a fejemet dörzsöltem.
-Minden rendben?-nézett be.
-Igen persze.-dünnyögtem. Kimentem leültünk az ágyra kipakoltam ami kell.
-Bocs ez egy kicsit fájni fog.-vettem a kezembe a fertőtlenítőt.
-Mi?-eszmélt fel. -Várj!-de mire kimondta már kezdtem fúj. Justin összeszorította a kezét és az arca ha láttátok volna. Közbe muszáj volt nevetnem. Amikor végeztem a fertőtlenítéssel akkor bekötöttem.
-Most már jobb?-kérdeztem egy mosollyal az arcomon.
-Igen.-mondta durcisan.
.Mi a baj Jujuka?-kérdeztem gügyögve.
-Nicole. Ne kezd mert rossz vége lesz.-könyökölt a lábára.
-Miért? Hisz te nem azt mondtad, hogy soha nem bántanál.-kérdeztem közben pedig a tekintetét próbáltam

elkapni. Ekkor felém nézett egy kicsit megriadtam. Megfogta az államat közel hajolt a szánk már majdnem összeért de Justin elhajolt. Ez most mire volt jó?
-Bocs elragadtak a szenvedélyeim.-fordította el a fejét. Legszívesebben megcsókoltam volna de nem. Nem szabad! Koncentrálj Nicole! Koncentrálj! Nem szabad megadnod magad.
-Elég fáradtnak tűnsz. Hagylak pihenni.-keltem fel.
-Itt hagysz?-kérdezte riadtan.
-Hány éves vagy Justin?-tettem csípőre a kezem.
-4 és még vigyázni kell rám és szeretni.-nevette el magát.
-Komolyan? Justin ne játszd itt a hülyét.-vágta be a durcit.
-Jól van Nicole. Csak hülyülök.-bökött oldalba.
-Te itt engem ne böktöss!-csaptam a kezére.
-Nicole. Mi a baj?-kérdezte és közben engem stírölt.
-Nincs semmi csak.-rekedtem meg.
-Csak?-nézett.
-Mindegy hagyjuk.-legyintettem. Igazából az zavart, hogy Justin miért nem csókolt meg. Vajon most már nem is szeret? Biztos Selena tetszik neki hiszen ő sokkal szebb tehetségesebb meg híresebb és összeillenek. Úgy, hogy jobb ha kiszállok.
-Nicole.-szólt Justin biztos már többször is szólt csak lekalandoztam.
-Igen.-eszméltem fel.
-Mi a baj?-fogta meg a kezemet.
-Semmi. Na de most megyek pihenj majd később benézek.-mutattam az ajtó felé.
-Nem mész te sehova míg el nem mondod, hogy mi a bajod.-belerántott az ölébe éreztem ahogy átkarol. Olyan jó érzés volt. -Na akkor mesélj. Időm mint a tenger.-vetett egy aranyos mosolyt felém.
-Ohh szóval időd mint a tenger? Akkor tanulj meg!-nyomtam a kezébe a könyvet és felálltam. -Majd ha kész vagy akkor szólj!-vettem az irányt az ajtó felé.
-Nicole.-ragadott meg hátulról és az ágyon kötöttünk ki. -Ha kell egész nap foglak nyúzni míg el nem mondod.-simította végig az arcomat. Kirázott egy kicsit a hideg.
-Nem lényeges hülyeség. Inkább törődj a saját gondjaiddal. Meg...-fejeztem volna be ha engedi de megcsókolt. Próbáltam a fejemet elhúzni sikerült is egy kicsit. -Justin ne.-suttogtam.
-De tudom, hogy te is akarod. akkor meg minek ellenkezel.-túrt bele a hajamba és újra megcsókolt. Megígértem magamnak valamit és azt be is fogom tartani. Ökölbe szorítottam a kezem és összeszedtem az összes erőmet és megpróbáltam lelökni magamról Justint. Sikerült is.
-Justin ne kérlek. Ne erőltesd.-könyököltem a térdemre.
-De Nicole szeretlek. Nem bírom ki, hogy meg ne csókoljalak.-hajolt közel.
-Pedig muszáj lesz. Mert az elején amit éreztem az a fellángolás már nem olyan erős kezd elmúlni.-mondtam a szemébe. Justint sokkalta a hír. Ledermedt. Pedig ez nem is igaz de Selena szereti és én nem akarok az útjába állni mert így is úgy is megszerezte volna. Különben is mi már Justinnal nem vagyunk együtt. Muszáj lesz elfelejtenem.
-Nicole te most szívatsz?-kérdezte tágra nyílt szemekkel.
-Nem. Halál komolyan mondom. Úgy, hogy menj vissza Selenához. Ő tudja viszonozni az érzelmeidet.-vettem egy nagy levegőt és próbáltam a sírást visszafojtani. Belegondolni is rossz, hogy Justin egy más lánnyal van szörnyű. A szívem szakad meg.
-De Nicole én téged szeretlek. Én már nem szeretem Selenát.-fordított maga felé.
-Próbáld meg Justin. Jobb lesz ha elfelejtesz. De most tényleg megyek még lesznek óráim. Addig

visszamegyek a kabinomba.-nem szólt semmit és fogtam magam visszamásztam a kabinomba. Amikor
becsuktam az ajtót nem bírtam tovább sírni kezdtem a földre csúsztam. Sírtam keservesen. Majd nagy nehezen de összeszedtem magam felkeltem bementem a fürdőbe megmostam az arcom. Amikor belenéztem a tükörbe megint azt a gyereket láttam egy kicsit megriadtam. Megdörzsöltem a szemem de akkor már nem volt ott. Na jó kezdek megörülni. Fogtam a dolgaimat és elmentem órákra. Végig egy szót sem szóltam csak ültem és írtam. Mivel egymás után jöttek a dolgozatok. Amikor vége lett az utolsó órának nem volt kedvem semmihez. Fogtam magam vettem 1 literes fagyit és azzal visszaballagtam a szobámba. Elő kotortam a naplómat és írni kezdtem.  ,,Kedves Naplóm! Iszonyúan szomorú vagyok egy fiú miatt aki szeret és én is szeretem. De nem lehetünk együtt. Mert mindig valami vagy valaki szétránt minket, és már nem bírom. Csalódásról csalódás ér. Meg van egy másik lány is aki sokkal szebb, tehetségesebb és híresebb. Ő sokkal jobban illik Justinhoz, és a rajongók is örülnének Jelenának. Én meg addig megpróbálom kiheverni ezt a szerelmet. Nem tudom, hogy sikerül de ha küzdök és nem adom fel akkor lehet. Mindenhez pozitívan kell hozzá állni! Azt mondják, hogy az igaz szerelem soha nem múlik el. Most nem tudom, hogy Justinnal ez az. De ha igen akkor örökre szenvedni fogok csak annyit tudok. De küzdeni fogok a barátságért. Nem tudom, hogy mit fogok tenni. De ha vége a sulinak nem lesz se Justin sem Ross. Senki nem fog támaszt nyújtani nekem. Egyedül leszek. Mind a kettőt elfogom veszíteni."  Ekkor a tollat elengedtem ami a földre zuhant. Belesem gondoltam már csak 1 hét és még pár nap és itt hagyom ezt a helyet. Hiányozni fognak a srácok. Fogtam magam felálltam beraktam Justin egyik számát a Believe. Annyira szép ez a száma. És megint kitört rajtam a sírás. Összecsuklottam és a földön kuporogtam és zokogtam.
-Istenem segíts meg!-mondtam a könnyektől fulladozva. Ekkor muszáj volt kiadnom a fájdalmamat és keservemben ordítottam. Erre Ross tört a szobámba. Amikor meglátta, hogy milyen sokkos állapotban vagyok egyből átölelt.
-Nicole nyugi minden rendben lesz.-suttogta és szorosan magához ölelt.
-Megakarok halni.-mondtam közbe pedig a levegőt kapkodtam.
-Nicole nyugi. Mond mi történt?-törölgette a könnyeimet.
-Minden. Megakarok halni Ross. Nem bírom.-hullottam a karjaiba.
-Nicole ne mondj ilyeneket. Kérlek tudod milyen rossz, hogy így látlak a szívem szakad meg.-simogatta a fejemet.
-Ross. Minden összedőlt visszajött Selena is. Meg mindjárt vége a sulinak is és elveszítelek benneteket is.-öleltem át szorosan és még jobban elkezdtem sírni. Ekkor egy kicsit eltolt magától letörölte a könnyeimet majd mélyen a szemembe nézett.
-Nicole te engem soha nm fogsz elveszíteni én mindig itt leszek neked. Rám mindig számíthatsz. Tudod nekem bármikor bárhol és bármit elmondhatsz. Nicole eddig te vagy a legjobb dolog az életemben ami történhetett, hogy megismerhetlek az egy isteni csoda. Mert szeretlek és fontos vagy nekem, és ezt most jól vésd az eszedbe te engem soha nem fogsz elveszíteni. Mindig itt leszek ha kell. Mert szeretlek.-megjelentek a könnyek a szemem sarkaiban amiket mondott Ross. Az ilyen emberekért érdemes élni. Aki bármi is történik ott van segít és támogat.
-Ross köszönöm. Ha te nemlennél összeomolnék te olyan vagy nekem, hogy nem nem is tudok rád mit mondani.-öleltem magamhoz ő pedig örömmel viszonozta. Most elgondolkoztam egy dolgon. Justin nekem soha ilyet nem mondott. Soha nem kezelt így. Ross pedig mindig tudta, hogy mit kell mondani. Mindig segített és támogatott, igaz Justin is csak ő más hogyan. Most jöttem rá, hogy ki az aki igazán mindennél jobban szeret és bármit megtenne értem. És ez az ember Ross Lynch. -Ross. Mondanom kell valamit.-tördeltem az ujjaimat.
-Mit?-kérdezte.
-Most jöttem rá egy igen fontos dologra. De előtte szeretnék egy kérdést feltenni. Még mindig szeretsz?-néztem mélyen a szemébe.
-Nicole téged soha nem tudlak elfelejteni. És még mindig nem sikerült kihevernem téged. Igen tiszta szívemből.-ekkor közelebb hajolt. Istenem miért szerettem bele Justinba? Miért nem tudok beleszeretni Rossba pedig az elején sikerült. Most miért nem megy? De elfogom felejteni Justint. Ekkor én is közeledtem Rosshoz és megcsókoltuk egymást. Egy kicsit ellöktem magamtól Rosst.
-Ross.-harapdáltam a számat.
-Nicole. Mi lenne ha megpróbálnánk újra?-érintettük össze a fejünket.
-Szerinted menne?-kérdeztem egy kicsit félve.
-Ha akarjuk akkor igen.-csókolt meg.
-Félek.-motyogtam.
-Nem kell én itt leszek melletted.-ekkor megcsókoltam és hoztam magamban egy ígéretet. Justint kifogom verni a fejemből, és mindenen azon leszek, hogy újra beleszeressek Rossba. Tudom fájni fog Justinnak de neki jobb lesz Selena mellett. Ekkor kopogtam az ajtómon. Ross felállt és kinyitotta. Most fog a háború kezdődni komolyan. Justin toppant be.
-Justin.-álltam fel.
-Neked is szia.-nézett végig rajtam. -Ő mit keres itt.-mutatott Rossra.
-Kérlek légy kedvesebb vele.-álltam Ross mellé.
-Jó. Beszélhetünk négy szem közt?-kérdezte idegesen.
-Rendben.-nyomtam egy puszit Ross arcára és távozott.
-Ez mi volt?-kért számon.
-Justin kérlek ülj le valamit el kell mondanom.-mutattam az ágyra.
-Mit? Mond, hogy nem az amire gondolok.-ült le.
-Én és Ross együtt vagyunk.-mondtam de nem néztem a szemébe.
-Nem!-állt fel és nagyon ideges lett. A falnak támaszkodott. -Mond a szemebe, hogy őt szereted nem pedig engem.-térdelt le hozzám. Belenéztem a szemébe a könnyeim megint megjelentek a szemeim sarkában. Tudtam, hogy erre képtelen vagyok. De muszáj volt ezt kimondanom mert így soha nem fogom kiheverni Justint.
-Én.-nyeltem egy nagyot. -Rosst választom.-mondtam ki határozottan de ekkor hallottam ahogy a szívem ketté tör. A kezeim remegtek féltem Justin reakciójától. A könnyeimet meg visszafojtottam, ahogy az érzelmeimet. Nem szabad kiadnom most nem adhatom ki magamból.
-Nem ezt nem hiszem el. Hazudsz! Érzem, hogy nem mondasz igazat!-túrt bele a hajába. És egyre idegesebb lett.
-Justin nyugodj meg kérlek!-fogtam meg a kezét.
-Nem! Nem nyugszom meg!-lökött el magától. -Nicole most felfogtad, hogy mekkora fájdalmat okoztál?-jöttek a könnyei. Most láttam először sírni Justint. Azt hittem, hogy a szívem szakad meg. Nem gondoltam volna, hogy ennyire fontos vagyok neki. Azt hittem, hogy amikor azt mondja, hogy nagyon szeret, hogy csak azért mondja mert a barátnője voltam. Nem gondoltam, hogy ő azt ennyire komolyan gondolta. Annyira lelkiismeret furdalásom van.
-Justin sajnálom.-hajtottam le fejemet és potyogni kezdtek a könnyeim.
-Én meg azt sajnálom, hogy beléd szerettem.-amikor ezt kimondta azt hittem, hogy rosszul hallok. Most komolyan ezt mondta. Ezzel szíven döfött. Ledermedtem. Nem szóltam csak álltam némán és zokogtam. Csak a halk szipogásomat lehetett hallani. -Most miért nem mondasz semmi? Mit hittél majd a sajnálatoddal minden le van rendezve? Nem nincsen.-fogott meg. -Nézz a szemebe Nicole!-kiabálta. Könnyes szemekkel ránéztem. -Most jól figyelj. Én komolyan szerettelek. Azt hittem, hogy te is. De úgy látszik, hogy nem. Csak játszottál az érzelmeimmel. Hittem benned hittem kettőnkben, hogy ennek a kapcsolatnak lesz jövője de nem. Csalódtam benned. Nagyon nagyot. Miért miért kellett ezt tenned? Tudod mit felejtsük el ezt. Tegyünk úgy mintha kettőnk között nem is történt volna semmi. De látom ez neked nem fog gondot okozni.-engedett el és megtörölgette a szemeit. Iszonyúan rosszul estek a szavai. De az utolsó mondata nem volt igaz. De inkább gyűlöljön meg így könnyebb lesz neki elengednie. Vetett rám egy pillantást aztán pedig távozott. Összecsuklottam a földre zuhantam. Nem ejtettem egy könnycseppet sem magamba fojtottam. Leküzdöttem az érzelmeimet. Jobb lesz ez így mindenkinek. Teljesen megértem Justin reakcióját. Gondoltam, hogy kifog borulni de arra nem, hogy ennyire. Fogtam elővettem a jégkrémemet és abba fojtottam a bánatomat közben pedig zenét hallgattam és felmentem facebookra. Egy levelet kaptam egy ismeretlen fiútól. Fura. Azt írta, hogy: ,,Kedeves Nicole! Nagyon szimpatikus lánynak tűnsz. Remélem, hogy jobban megfogjuk egymást ismerni. Szeretnék veled majd beszélgetni és találkozni mint barátilag természetesen. Tobias" Nagyon szuper neve van a gyereknek. Írtam is neki mert eléggé szimpi volt. ,,Kedves Tobias! Szívesen találkozok veled csak most én jelenleg egy hajós iskolában vagyok. De 1 hét és végzek itt akkor összefuthatnánk. Amúgy te hol laksz? Nicole" Vártam egy pár percet és jött is válasz. ,,Szuper! Én Dániában lakom. Te?" Uhh de klassz végre egy normális fiú aki egy másik kontinensen lakik. ,,Az hiszem, hogy ez nem fog összejönni és Floridában lakok. Elég messze vagyunk egymástól de ha akarod írhatunk egymásnak levelet meg itt is beszélgethetünk meg videó chatelhetünk" Szegény Tobias most biztos egy kicsit letört. ,,Rendben. Na de most nekem mennem kell találkozom van a barátommal szia Nicole!" Köszönt el. Nem akartam, hogy elmenjen tök jó volt vele beszélgetni bár még fogalmam sincs, hogy ki ez a gyerek de már most megtetszett. ,,Szia!" köszöntem én is el tőle. Közbe pedig tovább majszoltam a fagyimat. A végén agyfagyást kaptam nem csodálom egybe lenyomni 1 liter fagyit. Majd beraktam egy romantikus filmet és akkor még jobban elkapott a sírás. Még vágytam egy kis fagyira ezért gyors felpattantam a cipőmbe belebújtam majd lesétáltam a fedélzetre. Egy kicsit sem, néztek hülyének, hogy az előbb kértem 1 liter fagyit és most meg 2 litert. Na amikor végre megkaptam akkor visszamásztam közben pedig összefutottam Selenával. Megállított én ott akartam hagyni de utamat állta.
-Nincs kedvem csevegni.-mondta lehangoltan.
-Pedig lesz! Most pedig kérlek mond el, hogy mi van közted és Justin között?-tette csípőre a kezét.
-Miért érdekel annyira  hiszen csak barátok vagyunk Justinnal és most közöltem vele, hogy nem akarok tőle semmit, és teljesen kibukott. Úgy, hogy mehetsz megvigasztalni. Szia!-haladtam volna tovább de megfogta a kezemet.
-Várj kérlek Nicole! Miért hagytad ott hisz lehet látni rajtatok, hogy szeretitek egymást.-tűrte el a haját.
-Selena ez már csak rám és Justinra tartozik. Menj Justinhoz szabad az út előtte hisz nem ezt akartad elérted a célod mehetsz szia!-hagytam ott. Visszagubóztam az ágyamba és neki estem a fagyimnak. Közben pedig a facebookot és a zenét nyomattam. Isac Elliot New Way Home című számát hallgattam imádom a gyereket. Tök jó lenne vele találkozni. Nagyon szeretem a zenéjét. Twittelek is neki. ,,Kedves Isac! Imádom a zenédet és nagyon szeretnék veled találkozni! :* <3" Ekkor mertem egy nagy kanál fagyit és beletuszkoltam a számba. Utána már nagyon kellett pisilnem úgy, hogy elmentem. Mire visszajöttem azt hittem sokkot kapok. Először sikítozni kezdtem majd az ágyon ugrálni és sikeresen beleléptem a vödör fagyimba. Na én sem vagyok százas.
-Visszaírt Isaaaac!-mondtam vinnyogó hangon. -Wíííííííííííííííííííí!-ekkor megnéztem, hogy mit írt. "Kedves Nicole! <3 Nagyon örülök, hogy tetszenek a zenéim remélem, hogy összefutunk:*" Jajj ez jól eset de még mindig nem annyira, hogy a szívemen lévő sebet beforrasztja. Telefonon ekkor hívni kezdtek. Amikor felvettem szó szerint beleüvöltöttem mert agyfagyást kaptam. Sorry a vonal túlsó felén lévőnek.
-Süketíts meg szerintem is!-szólt bele egy ismerős hang.
-Bocs! Agyfagyást kaptam.-nevettem el magam. -De amúgy te ki vagy?-nyaltam le a kanalat.
-Én vagyok a halál! Na szerinted?-mondta olyan nem hiszem el hangon. Ekkor beugrott, hogy a volt barátom az Daniel.
-Daniel te vagy az komolyan?-mondtam és közben pedig a kanál kiesett a számból.
-Nem én vagyok a szomszéd csávó. Igen én vagyok.-mondta flegmán. Honnan van neki meg a számom? Amikor szakítottunk hosszú sztori akkor minden vele való kapcsolatot megszüntettem. Még a telefonszámomat is megváltoztattam.
-Honnan a francból van meg a telefonszámom?!-emeltem fel a hangom.
-Neked is szia! Amúgy jól kösz, hogy kérdezed.-jelentette ki.
-Szia Daniel! Hogy vagy? Én jól.-mondtam olyan vékony hangon és közben pedig egy hamis mosoly volt az arcomon.
-Na ez már jobban tetszik.-jelentette ki győzedelmesen. -Amúgy meg megvannak a kapcsolataim.-mondta közben pedig elröhögte magát.
-Na jó tudod mit ennek most vége!-akartam lerakni.
-Ne várj fontos mondani valóm van!-kiabálta.
-Mégis mi?-forgattam a szemeimet.
-Csak annyit mondok, hogy vigyázz Bieberrel!-ekkor lerakta.
-Mi? Mégis miért?-kiabáltam bele de hiába. Visszaakartam hívni de a kis izé rejtett számon hívott. Vajon mit

értett azon, hogy vigyázzak Justinnal? Hisz most. Szegény biztos teljesen ki van. Ekkor elhatároztam, hogy

elmegyek megnézni. Felkeltem és elsétáltam amikor odaértem az ajtó résnyire ki volt nyitva. Láttam, hogy Selenával csókolóznak. Ilyen gyorsan túl lépett volna rajtam. Egy könnycsepp csordult le az arcomon. Fájt amit láttam. De én engedtem Selenanak zöld utat. Ő meg hülye lett volna nem kihasználni. Hisz Justin minden lány álma. Ahogy nekem is fáj beismernem de igen. Bárcsak eltudnám felejteni. Ekkor a kabinom felé vettem az irányt. Út közben megálltam visszanéztem Justin kabinja felé. Fáj, hogy nemsokára vége a sulinak és haragban fogunk elválni. Pedig emlékszem mit kért tőlem, hogy menjek vele. Ekkor eszembe jutottak a vele töltött idők a csókok az éjszaka amikor elaludt vagy amikor rám tört a fürdőben. A simogatásai a szavai, hogy mennyire szeret és, hogy nélkülem meghalni. Meg az a dal amit nekem énekelt. Azóta is a fejemben cseng. Ahogy az összes emlék ami hozzá köt. Ekkor olyan jó volt visszaemlékezni ezekre. Egy mosoly telepedett az arcomra. De legjobban a csókokra volt jó érzés visszaemlékezni. De ezek már csak emlékek. A mi történetünk ezennel befejeződött. Nincs többé Justin és Nicole. Ekkor összeszedtem a gondolataimat és rájöttem valamire. Hisz nekem van egy csodálatos kedves barátom aki szeret mindennél jobban. Fogtam magam és elmentem Rosshoz. Amikor ajtót nyitott egyből a letámadtam a száját. A csókolózásunkból hamar vad smárolás lett. Ekkor Ross egy kicsit eltolt magától.
-Nicole.-suttogta közben pedig az arcomat simogatta.
-Szeretlek!-csókoltam.
-Én is téged.-nyomott egy puszit a számra.
-Mi lenne ha valamit csinálnánk?-mosolyodtam el.
-Mihez lenne kedved?-emelt fel és az ágyra fektetett.
-Nem is tudom.-csókolgattuk egymást. -Neked mihez van kedved?-kérdeztem.
-Veled együtt lenni.-tűrte el a hajamat.
-Gondoltam.-nevettem el magam. -Na de most komolyan? Megvan!-csillant fel a szemem. -Mi lenne ha elmennénk buliba?-vettetem fel az ötletet.
-Nem is tudom már mindjárt 10 óra.-nézte meg az időt.
-És a buli még csak ilyenkor szokott kezdődni.-ültünk fel.
-Jó de max 1-ig maradunk.-ekkor a nyakába ugrottam az örömtől.
-Fél óra és kész vagyok.-jelentettem ki. Ekkor Ross szemei elkerekedtek.
-Fél óra?! Fel kapsz valamit azt kész!-legyintett egyet.
-Igen neked szívem.-pusziltam meg. -Na de megyek mert soha nem készülök el.-felálltam egy utolsó csókot

nyomtam a szájára és visszamentem rendben raktam az ágyamat a fagyis dobozokat kidobtam és a szekrényem elé ugrottam. Nem akartam annyira kiöltözni hiszen csak bulizni megyünk nem pedig bálba úgy, hogy kiválasztottam egy egyszerű ruhát. Végül úgy döntöttem, hogy a táskát nem viszem magammal. Amikor elkészültem átsétáltam Rosshoz. Az ajtó előtt megálltam ekkor meghallottam Ross telefon beszélgetést.
-Nem nem tudom, hogy még hogyan mondjam el neki teljesen kiakadna ha megtudná, hogy nem fogadom el a jelentkezést a suliba és, hogy a testvéreimmel megyek túrnéra akkor meg annyira sem tudnám látni mintha ha a suliba mennék mert akkor egyik városról a másikra kéne mennem és max csak telefonon tudnánk beszélgetni. Teljesen elkenődne így is kikészült szegény Biebertől.-hadarta le gyorsan. -Igen majd elmondom neki csak keresem a megfelelő módot. Na de most megyek mert biztos már készen van.-ekkor kinyitotta az ajtót én ott álltam ledermedve.
-Miért nem mondtad el?-keseredtem el.
-Mert nem akartalak megbántani mert pont ezt akartam elkerülni.-túrt bele a hajába.
-De nem sikerült Ross tudod, hogy nekem bármit elmondhatsz. Megértettem volna. Nem vagyok fogyatékos, hogy mindent 1000-szer kell elmondani.-néztem mélyen a szemébe.
-Tudom csak kerestem a megfelelő pillanatot.-fogta meg a kezemet.
-Örülök, hogy sikeresek lesztek a testvéreiddel de az viszont fájni fog, hogy távol leszünk egymástól.-öleltem meg.
-Na akkor mehetünk?-kérdezte.
-Igen.-karoltam át. Rossal elsétáltunk a buliba. És ne tudjátok meg, hogy mi történt először minden jól indult táncoltunk de amikor Justinék megjelentek minden egy szempillantás alatt összedőlt...

12. rész Selena visszatér?!

Ekkor kopogtak az ajtómon. Letörölgettem a könnyeimet és vettem egy nagy levegőt odasétáltam az ajtóhoz és kinyitottam. Justin volt az de ahogy kinyitottam az ajtót megcsókolt. Tökre meglepődtem. Egy kicsit eltoltam magamtól.
-Justin...-vágott közbe.
-Csss!-tette az ujját a számra. -Azt mondtad, hogy majd jöjjek vissza amikor csak egy lányra tudok figyelni.-tűrte el a hajamat.
-Elég gyors voltál mit ne mondjak. De most is csak kamuzol vagy igazat mondasz?-néztem végig rajta.
-Nicole.-fogta meg a kezemet és a szívére helyezte. Hallottam a szív dobbanásait. Ekkor ránéztem és megöleltem.
-Miért csinálod ezt velem?-motyogtam a fülébe.
-Nem tudom. De viszont tudom, hogy szeretlek és szükségem van rád.-csókolt meg. Majd újra és újra megcsókolt.
-Justin. Ezt még te se gondoltad át rendesen.-távolodtam el.
-De. Én csakis téged akarlak.-húzott vissza.
-Justin.-fejeztem volna be de közbe vágott.
-Mivel bizonyítsam be, hogy szeretlek és csakis te kellesz nekem?-érintette meg az arcomat.
-Úgy, hogy talán nem flörtölsz minden második csajjal. Meg például nem iszol és nem drogozol.-löktem  el magamtól.
-Ezt mégis honnan veszed?-értetlenkedett.
-Justin ugyan kérlek. Azt hiszed nem veszem észre. Egyszer le is buktál és esténként szoktál inni meg drogozni lehet, hogy már nem de inni tuti.-vágtam a fejéhez.
-Vannak hibáim igen beismerem. De megtudok változni de ahhoz szükségem van hozzád.-fogta meg a derekamat.
-És mi van ha nem sikerül?-vettem le a kezeit a derekamról.
-Nicole érted bármit megtennék.-próbált közel hajolni de nem engedtem.
-Justin. Szóval azt állítod, hogy csak akkor tudsz megváltozni, hogy ha veled vagyok?-néztem rá furán.
-Hát igen.-mondta határozottan.
-Hát te nem vagy normális! Ezzel csak most azt érted el, hogy jobban lejjebb süllyedtél.-nevettem el magam.
-Vagyis nem úgy értem.-fogta a fejét. -Muszáj kiforgatnod a szavaimat?-túrt bele a hajába.
-Mi én? Én csak kérdeztem valamit te meg válaszoltál.-háborodtam fel de közben muszáj volt nevetnem. Olyan vicces volt Justin ahogy kiborult.
-Jó de nem úgy értettem teljesen. Nem zsarolni akarlak, és kérlek ne nevess.-röhögte már ő is el magát. De nem tudtam abba hagyni a nevetést mert Justin olyan durcis volt meg egyben ideges és olyan aranyos volt. Szerintem ha láttátok volna ti is nevettetek volna.
-Bocs de nem tudom visszafojtani.-törölgettem a könnyeimet.
-Nicole. Kérlek.-vágta be a hisztit.
-Jó.-fojtottam vissza a nevetést pár másodpercre majd nem tudtam tovább és kijött rajtam. -Bocsánat sajnálom!-most már tényleg abba hagytam. Ránéztem Justinra, és ő is rám nézett egy darabig csak nézegettük egymást.
-Nicole de akkor most komolyan beszéljük meg ezt.-ült le az ágyamra.
-Rendben. Szerintem az lesz a legjobb ha most szüneteltetünk. Legyünk csak barátok.-nyújtottam a kezemet. Justinnak annyira nem tetszett az ötlet de bele ment. Kezet ráztunk mint két barát.
-A barátok szoktak ölelkezni.-tartotta szét a kezeit és pedig megöleltem. Jól esett. Ekkor meghallottam amire gondol. ,,Pedig reménykedtem benne, hogy kibékülünk de nem. Legalább nem lökött el magától. De úgyis ez csak egy darabig lesz így, hogy így most Nicolellal barátunk leszünk. Remélem hamar együtt leszünk mert nagyon szeretem és szükségem van rá." Jajj ez aranyos volt. Jól estek a szavai. Bár nem szeretek az emberek gondolataiban turkálni de nem tehetek ellene semmit. Pedig néha jó lenne.
-Nicole. Most megyek jó?-kérdezte majd hátrálni kezdett.
-Persze rendben ha menned kell akkor menj.-legyintettem. Majd Justin távozott. Fura, hogy most ő is a

barátom lesz. Kitudja meddig? Csak annyit tudok, hogy most szünetre van szükségem. Fogtam a könyveket és tanulni kezdtem jó sokáig tanultam. Majd reggel arra ébredek, hogy a könyveken fekszek és egy nyáltócsa van mellettem. Na látjátok ennyire unalmas a kémia. Olyan hülyeség az a tantárgy. Ránéztem a telefonomra és már 7 óra volt. Szerencsére ma nincsen első óránk. Fogtam magam összecuccoltam, reggeliztem majd ruhát választottam. Majd megint megnéztem a telefonomat és jött egy üzenet rá: ,,Találkozni akarok most! Justin" Mily kedvesen fogalmazott mit ne mondjak. Fogtam magam és eltopogtam Justinhoz. Eléggé idegesnek tűnt remélem nincs semmibaj.
-Nicole. Te és Ross között mi történt?-töprengett. Én csak tágra nyílt szemekkel néztem.
-Mi? Ez most, hogy jön ide? Tudod te is jól, hogy Rossal már régóta barátok vagyunk.-mondta egy kicsit remegő hangon. Mert tartottam Justintól.
-Igazán? Én nem így tudok róla. Állítólag te meg Ross minden este találkozgattok.-kért számon.
-Bocs, hogy mondod?-értetlenkedtem.
-Igen jól hallottad!-mondtam olyan nem hiszem el hangon.
-Na akkor először is Rossal mi már tök régóta nem találkozunk úgy, csak mint barátok. Másrészt tudtommal mi barátok vagyunk és nem pedig pár. Különben is nem akarlak megsérteni de nem rád tartozik a szerelmi életem.-tettem csípőre a kezem.
-Jól van én csak aggódok érted.-rakta keresztbe a kezeit. Ekkor ránéztem olyan komolyan nézéssel. -Én csak nem akarom, hogy butaságot csinál vagy bajod essen.-magyarázta.
-Justin nem 5 éves vagyok. Tudok magamra vigyázni. De azért jól esik, hogy aggódsz értem.-öleltem meg.
-Nincs kedved valamit csinálni?-vetette fel az ötletet.
-Justin már így is késében vagyok. Úgy, hogy már mennem kéne.-vettem az irányt az ajtó felé.
-Nicole most komolyan?-tárta szét a karjait.
-Igen.-fordultam meg. -Ja és jut eszembe megszeretnélek kérni, hogy amit ott hátul csinálsz a lányokkal ha lehet halkan.-távoztam egy gúnyos mosollyal. Majd kaptam egy üzit Justintól. ,,Csak tán nem zavar! Valaki féltékeny!" Ekkor egy kicsit elgurult a gyógyszerem. "Justin nem vagyok féltékeny és igen zavaró mert nem tudok koncentrálni a vihogásotoktól. Úgy, hogy kérlek csöndben. Köszii!" Justin erre csak annyit tudott írni: ,,Jó rendben akkor új helyem lesz!" Ekkor olyan hangosan gondolkozott de olyanokról. Komolyan nem százas ez a gyerek. Ekkor írtam neki mert már nagyon zavaró volt. ,,Kedves Justinkám! Ha lehet halkabban mert zavaró és komolyan most ilyenekre kell gondolni?" Most végre halkabb de még így is hallom vissza kéne mennem a kabinomba. De ekkor nem hiszitek kit láttam bemenni Justinhoz. Azt hittem, hogy ott hátast dobok. Meg is dörzsöltem a szemeimet hát ha csak képzelődök de nem. Értitek Selena Gomez volt az. Élőben még szebb. Ő az én példaképem. Gyorsan dobtam egy üzit Justinnak. ,,Szia! Bocs a zavarásért szerezz nekem Selenától autógrammot! Köszönöm! Majd valahogy meghálálom csak szerezz!"  Justin nem válaszolt furcsállottam egy kicsit ekkor odaosontam az ajtójához és hallottam mindent.
-Justin miért nem mondtad, hogy új barátnőd van?!-kiabálta Selena. -Te hazug dög!-mondta hangosabban ekkor valami csattanást hallottam gondolom pofon vágta.
-Selena nyugodj meg! Nicoellal nincs köztünk semmi.-próbálta nyugtatni.
-Ohh szóval Nicolenak hívják. Mivel jobb ő mint én?-mondta majdnem sírós hangon.
-Selena a mi kapcsolatunknak már rég vége. Különben is te hagytál ott én mondtam, hogy próbáljuk meg de nem te ellöktél magadtól.-vágta a fejéhez.
-Justin kérlek most kezdjük újból.-mondta már sírva.
-Selena. Hiddel nem tudom. Már nem  úgy tekintek rád mint akkor. Én most már Nicolelt szeretem. Kérlek most menj el.-utasította vissza.
-Jó de ezt nem hagyom ennyiben.-ekkor Selena kinyitotta az ajtót én pedig szó szerint beestem a szobába. Mind a ketten tágra nyílt szemekkel néztek. Én meg csak ott hevertem a földön szótlanul. Justin teljesen ledermedt. Most biztos nagyot csalódott bennem, hogy én mekkora hülye vagyok komolyan...

11. rész Sajnálom de nem!

Ahogy kiléptem az ajtón Justinba botlottam. Megfogta a karomat és berántott a szobába.
-Eressz el!-kapta ki a karomat a kezéből.
-Először hallgass végig kérlek.-fogta meg a kezemet.
-Nem nincs szükségem újabb hazugságokra!-löktem el magamtól.
-Nicole. Értsd meg szükségem van rád.-szorított magához.
-Eressz el. Sikítani fogok.-fenyegetőztem.
-Úgysem mersz.-vetett egy mosolyt.
-Úgy gondolod.-és mint az örült elkezdtem sikítani. Justin befogta a számat, és neki nyomott a falnak. Megint szorult helyzetben éreztem magam. Ficánkoltam, hogy eresszen el és, hogy vegye le a kezét a számról mert már nagyon idegesítő volt. Amikor végre felfogta akkor szép lassan levette a kezét a számról. Nem akartam vele tovább maradni kettesben mert olyan nyomasztóan éreztem magam. Úgy, hogy fogtam magam és tökön rúgtam fogtam a cuccom és leléptem.
-Ja és én mondtam, hogy menj el figyelmeztettelek. Remélem megtanultad a leckét.-vetettem egy én győztem mosolyt. Justin csak a földön feküdt a fájdalomtól. Az osztályban még a könyvet bújtam és gondoltam, hogy doga lesz vagy felelés. Jól sejtettem. Természetesen engem feleltettek. Nem tudom, hogy hogyan csináltam de 5 kaptam soha nem kaptam fizikából ötöst. Következő órán rögdogát írtunk. Az is egész jól ment. Annyira idegesítő volt, hogy Justin egész végig minden órán ott rötyögött hátul a hülye lányokkal. Tudom, hogy azért csinálja, hogy felhúzzon de nem fog menni. Olyan szánalmas. Azt hiszi, hogy izgat. Tőlem még le is feküdhet velük várjunk csak szerintem már meg volt. Csodálkoznék, hogy ha nem. A többi órán is feleltünk vagy írtunk. Szerencsére készültem. Amikor végeztünk az órákkal kedvem támadt sétálni a fedélzeten. Előkaptam a telefonomat és tárcsáztam Rosst. Megkérdeztem, hogy nem a jön le és természetesen igent mondott. Amikor megérkezett leültünk ittunk egy limonádét és  utána sétáltunk meg közben beszélgettünk.
-Na és Justinnal, hogy haladsz?-kérdezett rá. Ekkor megálltam és egy kicsit elszomorodtam. Majd hirtelen kapkodni kezdtem a levegőt mert a sírást próbáltam visszafojtani. Ross egyből átölelt és gondolta, hogy mi történhetett vagyis hallottam. ,,Már megint ez a szemét bántotta. Miért nem bír magával? Csak jól helyre kéne rakni. Csak kerüljön a kezeim közé. Szegény Nicole mindig miatta bánatos ha velem lenne én soha nem bántanám meg. Mekkora egy idióta Bieber." 
-Ross köszönöm ezek a szavak jól estek.-mosolyogtam rá.
-Milyen szavak? Ja. Bocs hangos voltam.-ő is nevetett már.
-Csak egy kicsit.-mutattam a kezemmel.
-Bocs. De jó látni, hogy már boldogabb vagy. És akarsz róla beszélni?-kérdezte aggódva.
-Nem nagyon. Ne beszéljünk Justinról van jobb téma is nála. Inkább menjünk csináljunk valamit. Van is egy ötletem. Mi lenne ha elmennénk a játékterembe?-lett jobb kedvem.
-Az jó ötlet. Látod amikor velem vagy mindig jobb a kedved.-karolt át.
-Erre már én is rájöttem.-a fejemet a vállára hajtottam és amikor megérkeztünk egyből a táncgéphez futottunk. Iszonyatosan jól szórakoztam. Amit ott bénáztam. Mindenki röhögött de nem izgatott a lényeg az, hogy én jól érezzem magam. Ross olyan jól nyomta csak néztem. Utána elmentünk a bowling terembe. Na ez az én sportágam. Itt nem győzhet le. Régen a barátaimmal mindig mentünk. Mindenki csak nézett mert egymás után döntöttem le a bábukat. Természetesen hibátlanul.
-Hol tanultál meg így bowlingozni?-lepődött meg.
-Régen sokat nyomtam. Te meg hol tanultál meg így táncolni?-tettem csípőre a kezem.
-Sehol csak szeretek és ez ilyen hobbyvál vált.-válogatta a bowling golyókat. Ekkor megjelentek megint azok az idegesítő lányok kivel? Justinnal. Pont ehhez semmi kedvem nem volt. Velük összefutni. Mindegyik átkarolta Justin és Justin is. Mondtam már, hogy mennyire gyökér lett?
-Nézd Juju kik vannak itt.-vágott fel az egyik csaj. Mikor ezt kimondta Rossal kitört rajtunk a nevetés.
-Mi ilyen mulatságos?-tette csípőre a kezét a másik hülye lány.
-Juju? Ezt most komoly?-törölgettem a könnyeimet.
-Jajj ne is törődj velük Jus. Csak féltékenyek.-mondta sajnáltatóan.
-Egyre jobb. Mi lesz a következő név? Juju baba?-vágott vissza Ross.
-Te meg meg se szólalj.-mondta flegmán Justin.
-Mert akkor mi lesz?-kérdeztem nagyképűen.
-Szerintem nem akarod tudni.-húzta jobban magához az egyik csajt.
-Justin egy kicsit leállhatnál és nem lehetne halkabban zavarnak a perverz gondolataid.-raktam a kezemet a szám elé. Ross próbálta visszafojtani a nevetést.
-Jajj bocs. Nem akartam hangos lenni. De tudod felcsigáztak a lányok.-vetett egy perverz mosolyt. Erre a kis társasága visítani kezdett vagy röhögtek nem tudtam kiszűrni.
-Ja nem úgy mint te.-igazította a haját a hülye szőke lány.
-Ezzel meg mit értesz?-néztem rá furán.
-Úgy értem, hogy mi neki jobban kellünk mint te. Végre megtalálta a megfelelő társaságot. És nem pedig veled van.-bújt jobban Justinhoz.
-Mi meg találta a ribanc társaságot? Eddig is meg volt neki. Csak most új tagokat kereset. Sajnállak benneteket. Csak ennyit tudok mondani. Na gyere menjünk Ross mert elég rossz lett itt a levegő.-fordultam sarkon.
-Megfutamodsz mi?!-kiabált utánam Justin. Erre olyan düh kapott el megfordultam és oda mentem egész közel és a szemébe néztem.
-Én futamodok meg? Nem én hazudok összevissza. Gondolkozz el egy kicsit Bieber. Csak egyet mondok én komolyan hittem neked.-láttam az arcán, hogy most aztán a lelkébe tapostam. Pont ezt nem akartam de kihozott a sodromból magának köszönheti. Ekkor meghallottam amire gondol. ,,Miért? Miért kell, hogy gyűlöljön? Pedig én mindig szeretem, és mindig is szeretni fogom. Miért kell, hogy bántsam? Mindig azokat bántom meg akik fontosak. Miért? Miért?" 
-Justin.-zökkentettem ki a gondolataiból. -Erre csak te tudod a választ. Szerintem gondolkozz el!-mondtam határozottan majd elmentünk Rossal.
-Hogy érted amit az előbb mondtál?-értetlenkedett.
-Hosszú. Csak annyi, hogy a gondolatai. Különben nem értem, hogy Justin miért ilyen?-háborodtam fel.
-Nicole.-állított meg.
-Igen?-néztem rá.
-Az előbb még háborúztatok Justinnal most meg sajnálod néha én sem értelek. Egyszer hallani sem akarsz róla most meg felhozod. Nicole most egyáltalán mi van köztetek?-borult ki egy kicsit Ross.
-Nem tudom. De semmit nem értek Justin amikor vele vagyok akkor tök jó de mindig jön valami vagy valaki aki mindent elront. Pont ettől féltem. Tudtam.-túrtam bele a hajamba.
-Mitől Nicole?-érintette meg a vállamat.
-Hogy rosszul választok, hogy hibázok! Mert mindig a rosszat választom! Mert egy idióta vagyok! Eddig soha semmi nem jött össze! Jobb lett volna ha soha nem jövök el ide!-borultam ki. Iszonyatosan dühös voltam magamra.
-Nicole. Nyugodj meg.-próbált vigasztalni.
-Nem! Nem tudok! Bocs Ross de most inkább megyek. Mert még olyat mondok és megbántalak. Ahhoz meg semmi kedvem.-fordultam sarkon. Ross megfogta a karomat és visszahúzott.
-Nicole. Nem vagy jó állapotban. Nem akarlak egyedül hagyni mert félek, hogy valami butaságot csinálsz.-amikor ezt kimondta majdnem a szívem szakadt meg. Már gyülemlettek a könnyeim. Ekkor szorosan magamhoz öleltem. Olyan jól estek a szavai. Ross igazi barát aki soha nem hagy cserben. Ha hülyeséget követnék el azt se hagyná, hogy egyedül csináljam.
-Annyira szeretlek.-szorítottam jobban magamhoz.
-Én is téged.-simította meg a fejem.
-De most tényleg egyedül akarok lenni muszáj egyedül lennem és átgondolnom a dolgokat.-toltam el magamtól.
-Rendben. De ígérd meg, hogy nem csinálsz hülyeséget.-figyelmeztetett.
-Ígérem.-vetettem egy mosolyt felé majd ott hagytam. A kabinba érve egyből a naplót kaptam a kezemhez. ,,Kedves Naplóm! Ma nagyon rosszul sültek el a dolgok. Borzasztóan fáj amit Justin csinál. Én szeretem kell nekem mert meghalok nélküle de mindig valami közbe jön. Soha nem lehetünk rendesen együtt. Miért kell ilyen nehéznek lennie a szerelemnek? Miért kell, hogy ennyit szenvedjünk? De mikor Justinnal együtt vagyok akkor megszűnik körülöttem a problémáimmal együtt a világ. Mikor megölel. Mikor közel húz magához. Mikor átkarol. Mikor erősen szorít. Mikor nem akar elengedni. Mikor mélyen bele néz a szemembe. Mikor némán ül mellettem. Mikor fogja a kezem. Mikor simogatja az arcom. Mikor közeledik hozzám. Mikor megcsókol. Mikor a fülembe súgja, hogy szeret. Azt hiszem ez mindennel felér!  Bárcsak minden olyan könnyű lenne de nem." Becsuktak a naplómat bezártam és az éjjeli szekrényemre raktam. Az ágyon feküdtem és a plafont néztem. Folyton Justinon járt a fejem. Hirtelen rezegni kezdett a telóm. Egy üzenetet kaptam egyből arra gondoltam biztos Justin írt de nem. Emlékeztek arra a névtelenre? Na ő volt az. Még mindig nem tudom, hogy ki az. ,,Szia! Már régóta nem írtam tudom. Sajnálom csak tudod sok gondjaim akadtak. De tudom furdal a kíváncsiság, hogy ki vagyok ha le jössz a fedélzetre akkor megtudod." Na végre felfedi magát. Vajon tényleg ki lehet. Gyorsan kaptam magam és leszaladtam a fedélzetre. Ahogy leértem olyan sokan voltak. Mindenhol a Belieberek álltak. Vagyis a színpad körül. Tényleg az mióta van ott? Még csak most tűnt fel. Majd hirtelen megjelent a színpadon Justin. Ez meg hol hagyta a felsőjét? A lányok ekkor elkezdtek visongani.
-Sziasztok egy számot fogok énekelni. Ez a szám egy lánynak szól akit mindennél jobban szeretek.-mondta.

Akkor már értem miért vannak itt a lányok és ez a sok ember. Justin kiszúrt a tömegből. Ekkor egy kicsit zavarba jöttem. Elkezdte énekelni a Change Me című dalát. Végig engem nézett. Amikor befejezte leakartam lépni, hogy ne lássa, hogy mindjárt elsírom magam.
-Nicole!-kiabált utánam. Ekkor mindenki felém nézett és utat nyitottak a színpad felé.. Én még mindig háttal álltam. Nem mertem megfordulni. De vettem egy nagy levegőt és megfordultam. Egyenesen a szemébe néztem.
-Nem is vagy kíváncsi már a névtelen zaklatódra?-húzta fel a szemöldökét. Ekkor esett le, hogy Justin az. Ez most komoly? De hisz akkor is jött üzim amikor velem volt. Hogy csinálta? Fogta magát és lesétált a színpadról. Odajött hozzám és letérdelt.
-Nicole. Nem kezdhetnénk újból?-fogta meg a kezemet és ahogy rám nézett egy könnycsepp csordult ki a szeméből. Ekkor ideges lettem. Egyre gyorsabban dobogott a szívem körbe tekintettem és volt aki azt kívánta, hogy bárcsak ő lenne ott valaki ott suttogta, hogy mondj már igent. Igazából én sem tudtam, hogy mit válaszoljak.
-Justin én...-akadtam meg.
-Mondj már igent!-kiabálta valaki be. Ekkor a lányok olyan dühösek lettek.
-Justin komolyan őt választod. Van jobb nála is!-szólt be az egyik Belieber.
-Emberek elhallgatnátok! Én Nicole válaszára vagyok kíváncsi nem a tietekre!-kiabált Justin.
-Justin. Ezt nem lehetett volna kettesben megbeszélni itt mindenki előtt kell?-suttogtam.
-Mert ha kettesben akarok veled beszélni akkor nem hallgatsz meg.-mondta halkan.
-Jogos. De...-akadtam meg. Igent akartam volna mondani de nem mertem. Féltem az újabb csalódástól féltem, hogy megint Justin olyat tesz amit nem kellene. Mert attól félek, hogy Justinnak fájdalmat okozok.
-De?-kérdezte tök hangosan.
-Sajnálom de nem. Aranyos volt tőled ez az egész de nem.-kezdtem hátrálni. Justin felállt és iszonyatosokat gondolt. Egyből az jutott eszébe, hogy Ross miatt utasítottam vissza. Egyből megakarta keresni és megverni el is indult de útját álltam.
-Justin ne csináld.-fogtam meg a karját.
-Te ebbe ne szólj bele.-lökött el magától. Utána szaladtam. A folyóson szerencsére eltudtam kapni.
-Justin kérlek ne csináld! Bajod lesz belőle!-fogtam le.
-És téged az mit érdekel. Hiszen Rosst választod.-vágta a fejemhez olyan flegma stílusban és ott hagyott. Rosszul estek ezek a szavak nagyon. De ökölbe szorítottam a kezem és nagy levegőt vettem.
-Nem Ross miatt utasítottalak vissza! Hanem pont miattam! Engem üss meg ne Rosst!-kiabáltam utána Justin megállt és megfordult.
-Hogy?-nézett furán.
-Igen miattam utasítottalak vissza. Úgy, hogy amit megakarsz verni az én vagyok.-mondtam könnyes szemekkel. Justin nem értette odajött és belenézett a szemembe.
-Nem hiszek neked.-vágta a fejemhez.
-Pedig jobban tennéd. Azért utasítottalak vissza mert féltem, hogy megbántalak és azt nem bírnám ki ha te szenvednél.-hajtottam le a fejemet és a kezemet szorongattam.
-Nicole te utoljára mikor ártottál nekem?-ránéztem és a kezemet már szinte úgy szorongattam és tökre piros lett. Justin megfogta a kezét olyan jó hideg volt. -Ne csináld.-mondta.
-Justin mondom jobb lesz ha nem lesz köztünk semmi. Hagyjuk most így a dolgokat. Majd ha lesz valami akkor lesz de ha nem akkor nem.-harapdáltam a számat.
-Nicole. Te tényleg ezt akarod?-kérdezte félve.
-Nem. De muszáj egy kis idő mert még mindig nem dolgoztam fel azt a videót. Justin miért teszed ezt velem ha annyira szeretsz?-kérdeztem és megint a kezemet kezdtem szorongatni.
-Nem tudom. A lányok mindig rám másznak és...-nem fojtatta tovább.
-Te meg hagyod nekik. Justin és így akarsz kapcsolatot? Mit vársz, hogy nézzem el, hogy mindennap más és más lányokkal vagy? Hát kösz ebből nem kérek. Majd akkor keress fel ha tudsz koncentrálni egy lányra.-hagytam ott. Visszafutottam a kabinomba és az ágyba bújtam. Sírtam mint még soha. Iszonyatosan fájt és a legnagyobb baj, hogy még mindig szeretem Justint. Miért nem tudom elfeledni? Miért? Miért nem tud megváltozni? Igaz, hogy a dalban azt énekelte, hogy csak te tudsz megváltoztatni de úgy nem akarok vele lenni, hogy éjszaka meg ki tudja kikkel van. Nem így nem akarok vele lenni. Még ha meg is szakad a szívem. Ekkor kopogtak az ajtómon...