5. rész Drog!

Reggel amikor felébredtem Ross már nem volt mellettem. Gyors elmentem tusolni. A zuhany alatt

elgondolkodtam a tegnapi dolgokon. Justin miért rontott csak úgy be? Nem tudott várni? De ezt mindenképp megbeszélem vele ma úgysincs első három órám. Igen!! Végre egy kis lazítás. Kiszálltam a zuhany alól megtörölköztem és felöltöztem. Fogtam a telefonomat és elindultam Justinhoz. Csak egy gond van nem tudom, hogy hol van a kabinja. Tudom már dobok neki egy üzit. ,Szeretnék veled beszélni hol van a kabinod? Nicole." Jött is válasz: ,,Rendben a 45 számú. Justin" Eltipegtem a magassarkúmban és amikor odaértem azt hittem, hogy soha nem találom meg. Justin ajtót nyitott.
-Gyere. Már vártalak.-hívott be.
-Tartózol nekem egy magyarázattal.-tettem csípőre a kezemet.
-Tudom és nagyon röstellem a tegnapi viselkedésemet nem tudom mi ütött belém. -magyarázta. Hirtelen megpillantottam az asztalán valami kis zacskót amiben valami fehér por volt. Hirtelen a legrosszabbra gondoltam. Nem az nem lehet! Odamentem, hogy közelebbről is megnézzem és az volt amitől a legjobban féltem.
-Justin ez mi?-megfogtam és felé fordultam riadt arccal. Justin csak nézett és lehajtotta a fejét. Nem válaszolt.
-Te most komolyan drogozol?-kaptam a kezemet a szám elé. Ledobtam az asztalra és az ajtó felé vettem az irányt de Justin elállta az utamat.
-Sajnálom.-hullt ki egy könnycsepp a szeméből.
-Tudod mekkorát csalódtam benned. Ez nem megoldás. Azt hittem sőt nem is gondoltam volna, hogy te képes vagy, hogy ehhez a szemetet beszedd. Ez tönkre teszi az életedet.-hulltak a sós könnyemcseppeim.
-Nem is tudom, hogy miért nyúltam hozzá.-rázta a fejét.
-Justin ez nem megoldás. Soha többet ne csinálj ilyet kérlek soha többet.-öleltem át.
-Megígérem neked.-szorított magához. Tudtam, hogy Justin nem véletlen nyúlt drogokhoz, és azt is tudtam, hogy most nagy szüksége van rám. Nem hagyhatom, hogy vissza essen vagy rosszabbra fajuljon a dolog. Azt soha nem engedném. Egy kicsit eltoltam magamtól.
-Justin. Mióta csinálod ezt?-vettem egy nagy levegőt.
-Ez volt talán a második.-túrt bele a hajába.
-Akkor ez nem az első eset? Justin valami baj van? Miért csinálsz ilyet?-fogtam meg a fejemet. Justin nem válaszolt csak állt. Néztem próbáltam a gondolatait olvasni de semmi pont amikor kell nem tudom.
-Justin kérlek válaszolj. Lehet, hogy tudok segíteni.-fogtam meg a kezét. Belenézett a szemembe és egy nagy levegőt vett.
-Tudod megöl a féltékenység. Az ahogy látom rajtad, hogy Rosst szereted, vagy amikor vele vagy és megcsókol. Egyszerűen felrobbanok a dühtől. Meg amikor megcsókolsz vagy megcsókoltalak akkor is láttam rajtad, hogy Rosst szereted nem pedig engem.-túrt bele a hajába. Ekkor csak úgy potyogtak a könnyek a szemeimből.
-Úristen! Mindennek én vagyok a hibája! Ha én nem vagyok te ezt nem csinálod! Mit tettem egy szörnyeteg vagyok!-rogytam össze a földre és zokogtam.
-Nem dehogyis! Nem te vagy a hibás! Nicole nem te vagy ez csak is az én hibám!-próbált nyugtatgatni.
-De Justin ha én nem lépek be az életedbe és nem találkozunk akkor ez meg sem történik.-mondtam sírva.
-Kérlek ne mondj ilyet te vagy a legjobb az életemben ami történhetett. Tudod szeretlek Nicole! Szeretlek tiszta szívemből.-emelte fel a fejemet és a szemeimbe nézett. Letörölgette a könnyeimet. Átöleltem.
-Justin.-motyogtam.
-Ne most ne beszélj csak maradj egy kicsit csöndben.-szorított magához jobban. Eltoltam magamtól és a gondolatait akartam olvasni. De ebből megint nem ez lett Justin megint nem bírt parancsolni az érzelmeinek és lekapott. Istenem egy kicsit dühös voltam rá de nem akartam még jobban elkeseríteni ezért hagytam neki. Justin megdöntött és a földre huppantunk.
-Justin.-ragadtam meg a kezét.
-Sajnálom.-dőlt hátra és túrt bele. Én felültem és összekuporogtam. Megfogtam a medálomat és szorítani kezdtem. Majd hirtelen emlékek törtek rám. De nem az enyémek hanem Ross emlékei. Láttam ahogy egy lánnyal van. A tengerparton vannak és egy ugyanilyen nyakláncot ad annak a lánynak. Utána rárakta a nyakára és megcsókolta. Hirtelen eltűnt a kép és minden fekete lett. Most komolyan ugyanazt a nyakláncot ami most nálam van már ugyanolyan volt annál a lánynál, és mi van ha a kettő ugyanaz? Nem ezt nem hiszem el ilyen nincs.
-Nicole jól vagy minden rendben?-szólt hozzám Justin.
-Nem nincs! Semmi nincs!-Keltem fel és dührohamot kaptam. Fogtam a nyakláncot és letéptem a nyakamról és mély megvetést éreztem iránta
-Nyugi! Mi a baj?-kérdezte.
-Ross, és ez a nyaklánc. Már volt előttem egy másik lánynál. És képes volt csak úgy utána oda adni.-szorítottam ökölbe a kezemet, és próbáltam a sírást vissza fojtani. De pár könnycseppek kicsordultak a szemeimből.
-Ezt honnan veszed?-húzta fel a szemöldökét.
-Láttam. Tudod gondolat olvasó vagyok. Ahogy szorosan megszorítottam a nyakláncot láttam a múltját.-mondtam el neki az egyik nagy titkomat. Justin csak tátott szájjal nézett rám.
-Akkor te szoktad hallani a gondolataimat?-nézett nagy szemekkel.
-Igen de valamikor nem tudom, hogy miért nem hallom őket.
-És ezt miért nem mondtad eddig?
-Mert nem tartottam fontosnak, hogy közöljem veled különben is ez egy titok de neked elmondtam mert bízok benned.-mondtam.
-Örülök, hogy bízol bennem.-vettet egy mosolyt.
-Justin. Nagyot csalódtam Rossban pedig vakon bíztam benne de ő csúnyán átvert, és ez nagyon fáj. Nem tudom, hogy képes leszek-e szembe állni vagy beszélni egyáltalán.-mondtam közben pedig mélyen a szemébe néztem.
-Én itt leszek mindig segítek ha problémád van akkor csak szólj én mindig segítek.-ölelt magához és egy puszit nyomott a hajamba. Jól esett, hogy ezt mondta. De most a szívemben egy hatalmas nagy lyuk tátong.
-Justin most már kéne mennem.-de még mindig ölelkeztünk.
-Nem akarom. Azt akarom, hogy most maradj.-szorított jobban magához.
-Justin. De mennem kéne. Kérlek.-de még mindig nem engedett el. Próbáltam kiszabadulni de sehogy sem tudtam. Hirtelen elvesztettem az egyensúlyomat és Justinnal együtt a földre huppantunk. Ilyen közel még soha nem voltunk egymáshoz. Láttam a csillogást a szemeiben. Még csak most tűnt fel, hogy milyen nagyok és milyen szép barnák. Csak nézegettük egymást és hirtelen felröhögtem. Justin sem bírta ki nevetés nélkül és mind a kettőn a földön fekve fuldokoltunk a nevetéstől. Amikor nagy nehezen abba hagytuk felültem és rápillantottam az órára. Még volt kb. majdnem egy órám.
-Justin.-fordultam felé.
-Mondjad.-kuncogott fel.
-Hoztam egy döntést.-mondtam komolyan.
-Miről?-nézett kérdőn.
-Rossról. Beszélek vele. Úgyis  2 hónap és vége a hajós sulinak. Haza megyek és keresek valami külföldi sulit jó messzire.-szomorodtam el. Hirtelen jött egy üzi a telefonomra. Egy kép volt amikor megpillantottam

azt hittem, hogy a szívem szakad meg. Olyan érzés volt mintha szíven döftek volna. Borzalmas érzés volt.
-Nicole? Nicole mi a baj?-kérdezett Justin.
-Justin...-borultam a karjaiba sírva. Telefont meg leejtettem a földre.
-Ne sírj nem érdemli ez a szemét, hogy sírj miatta.-simította végig a hátamat.
-Borzalmasan érzem magam.-mondtam a könnyektől fulladozva.
-Kitaláltam valamit. Hogy hogyan álljunk rajta bosszút.-adott egy zsepit.
-Hogyan?-fújtam ki az orromat.
-Gyere. De először is töröld le az azokat a könnyeket.-vidított fel.
-Jó.-bár egy kicsit még mindig rosszul esett, hogy Rossnak fájdalmat okozunk. Nem voltam teljesen biztos az ötletben.
-Mi a baj?-nyomott egy puszit az arcomra.
-Nem vagyok biztos abban, hogy ezt végig akarom csinálni.-hajtottam le a fejemet és bűntudatom lett.
-Ne keseredj el. Csak azt kapja amit megérdemel.-emelt fel az államnál fogva.
-De akkor is rossz érzés.-szomorodtam el.
-Gondolj bele, hogy ő mit tett veled a nyaklánc és a kép. Ideje, hogy te is visszavágj.-érvelt Justin. Jogosan. Összeszedtem magam vettem egy mély levegőt és felálltam.
-Mehetünk.-mondtam határozottan. amíg oda értünk a fedélzethez addig Justin elmagyarázta, hogy mit kell csinálnom. Pont jókor jöttünk. Ross ott szerencsére még nem vett észre. Justinnal elkezdtünk beszélgetni elég sokan voltak lent mi van ennyi embernek nincs órája? Jól megy nekik. Na akkor beszélgettünk és én háttal álltam Rossnak amikor kiszúrt minket Justin gyorsan megcsókolt. Ahogy mondta viszonoztam. Ez volt az első, hogy viszonoztam és, hogy bekel valljam egész jól esett. De eldurvultak a helyzetek. Rossnak egyáltalán nem tetszett. Engem szó szerint kitépett Justin karjaiból és egyet behúzott a fiúnak. Én csak riadtan néztem, és hirtelen közéjük vetettem magam mielőtt még jobban megsérült volna valaki. A szemek ránk szegeződtek.
-Elég! Ross ez most mire volt jó?-álltam Justin pártjára.
-Mire volt jó!? Most komolyan kérdezed?!-háborodott fel.
-Igen! Miért úgy nézek ki mint aki viccel?-tettem csípőre a kezemet.
-Eddig úgy tudtam, hogy a barátnőm vagy.-vágta a fejemhez Ross.
-Bocs rosszul mondtad voltam a barátnőd. Ugyanis szakítok.-mondtam rezzenés nélkül az arcába. Rosson láttam a csalódottságot és az összetörést. Pedig a szívem szakadt meg amikor ezt mondtam.
-Most velem jössz!-fogta meg a kezemet. Szívem szerint vele mentem volna. De Justin közbe lépett.
-Azt lesheted hapsikám!-húzott vissza.
-Nicole kérlek gyere velem.-nézett rám olyan tudjátok most adj nekem igazat szemmel. Nem tudtam dönteni. Szívem szerint Rossal mentem volna de neki szenvednie kellene a terv szerint. Először Rossra néztem majd Justinra. Mind a ketten a válaszomat várták és a háttérben is a tömeg. Majd Justinhoz sétáltam. Justin vetett egy én győztem mosolyt Ross felé. Ross pedig dühöngve elviharzott.
-Ügyes voltál.-súgta a fülembe és közben pedig átölelt.
-Egy pillanatig nem tudtam, hogy kit válasszak. De rájöttem.-harabdáltam a számat.
-Gyere.-fogta meg a kezemet. Elmentünk a stúdióba. Ahol már korábban jártam. Justin elindított egy számot ami az egyik kedvenc számom volt. Ami ráadásul az ő száma volt. Elkezdtünk énekelni a Be alright számát. Olyan jó érzés volt énekelni főleg, hogy Justin is ott voltam mellettem. Örülök, hogy barátot találtam benne. Amikor végeztünk az énekléssel akkor elmentünk az órákra és az órák után pedig...

4. rész Vacsora!

Ma elég nyugtalanul keltem mivel tegnap nem találtam a szobájában Rosst. Remélem nincs semmi baja.

Megnéztem mennyi az idő. 6:00 óra, elég korán keltem sebaj legalább lesz időm ruhát választani elmentem reggelizni, fogat mosni majd beágyaztam és összepakoltam. Amikor végre végeztem a cuccaim összerámolásával akkor kitártam a szekrényem ajtaját. 15 perc gondolkodás után kiválasztottam. Ma elég kényelmesen öltöztem. Ránéztem a telefonomra, hogy megtudjam mennyi az idő. Amikor megfogtam jött egy üzenet rá. ,,Várom, hogy lássalak! Úgy hiányzol!" Ajhh istenem ki vagy?! Sóhajtottam egyet és megnéztem az időt. 6:40 volt. Sétálok egyet a fedélzeten hátha megtalálom ezt a titokzatos embert. Fogtam a cuccomat és kiléptem az ajtón sehol egy árva lélek. Igen hisz még kora volt. Elsétáltam a fedélzetre de csak olyan 20 ember ha volt ott. Leültem az egyik asztalhoz. Elővettem a telefonom. Dobtam egy üzit Rossnak és Justinnak. Ross:,, Szia! Tegnap hol voltál mert kerestelek de nem találtalak. Remélem nincs bajod! Puszii Nicole." Justin: Sziia! Bocs, hogy ha felébresztettelek de nincs kedved lejönni itt vagyok a fedélzeten és annyira unatkozom. Puszii Nicole." Justintól pár perc múlva jött is válasz. ,,De megyek és nem ébresztettél fel már fent voltam pár perc és ott vagyok. Justin." Rosstól semmi válasz nem jött kezdek komolyan aggódni. Vajon meglátott volna csókolózni Justinnal? Nem az nem lehet! Hirtelen valaki hátulról befogta a szememet.
-Itt vagyok.-mondta közben pedig levette a kezét a szemeimről.
-Szia Justin!-köszöntem.
-Van valami baj? Olyan szomorúnak tűnsz.-simította végig a kezét az arcomon közben pedig helyett foglalt az asztalnál.
-Tudod tegnap beszélni akartam Rossal de nem volt a szobájában és most is küldtem neki egy üzenetet de rá se hederített, és ez most olyan rosszul esik.-mondtam elkeseredve.
-Jaj ne szomorkodj! Lehet, hogy sokat kellett tanulni vagy lemerült a telefonja.-magyarázta Justin.
-De akkor is kicsit szarul esik. Nem kicsit hanem nagyon.-hajtottam le a fejemet.
-Gyere felvidítalak!-fogta meg a kezemet és húzott maga után épp, hogy csak a cuccaimat megtudtam fogni.
-Hova megyünk?-tudakoltam.
-Majd meglátod.-mondta titokzatosan. Elmenetünk a fedélzet túlsó felére és ott volt egy terem. Justin befogta a szememet.
-Ne less!-nevetett fel.
-Nem is tudnék! Na de most komolyan hol vagyunk?-kérdeztem. Közben pedig hallottam ahogy kinyitja az ajtót és haladtunk előre. Ekkor hirtelen levette a kezét a szemeimről. Kinyitottam őket. Amikor megláttam azt a sok gyönyörű fényképeket meg rajzokat és festményeket. Nem hittem a szemeimnek. Örömömben elkezdtem sírni.
-Köszönöm, Köszönöm!-ugrottam a nyakába.
-Gondoltam, hogy örülni fogsz neki.-súgta a fülembe.
-Honnan tudtad, hogy oda vagyok a művészetért?-tudakoltam.
-Tudod amikor hozzám dobták be az adataidat meg az órarendedet akkor egy kicsit bele néztem.-ejtett egy sunyi mosolyt.
-Te! De köszönöm.-még egyszer megöltem.
-Igazán nincs mit. De ha már itt vagyunk még van időnk gyere nézzünk körbe.-fogta meg a kezemet.

-Nézd nekem ez a kedvencem.-mutattam egy eszméletlenül gyönyörű képre.
-Tényleg nagyon szép.-felelte.
-És neked melyik tetszek vagy tetszenek.-böktem oldalba.
-Nem tudok választani mindegyik nagyon szép.-húzta el a száját.
-Ha akarod akkor festek vagy rajzolok neked valamit.-néztem rá.
-Komolyan? Bármit lerajzolsz?-csillant fel a szeme.
-Hát azért nem kell elájulni mert annyira csodálatosan nem tudok rajzolni.-kuncogtam fel.
-Rendben ezzel a lehetőséggel még élni fogok de most már mennünk kell.-elkezdtünk az ajtóhoz sétálni Justin becsukta és elsétáltunk a fedélzetre. Amikor oda értünk megpillantottam Rosst. Gyors oda szaladtam hozzá.
-Szia!-köszöntem neki udvariasan.
-Szia!-válaszolt.
-Baj van?-húztam fel a szemöldököm.
-Nem nincs az ég világon semmi sincs minden a legnagyobb rendben van.-vetett rám egy gúnyos mosolyt.
-Ross mi a baj komolyan kérdezem?-kezdtem aggódni.
-Mondtam már, hogy nincs semmi baj!-emelte fel a hangját.
-Jól van csak kérlek ne kiabálj.-törtem le.
-Jobban tennéd ha most elmennél és a kis Justinoddal foglalkoznál.-jelentette ki flegmán. Ki bújt a szög a zsákból. Szóval mindent tudd.
-Mindenről tudsz?-tördeltem a kezeimet.
-Majd máskor megbeszéljük elnézést de most órára kell mennem.-elment és ott hagyott. A szívem tört össze. Oda jött hozzám Justin.
-Minden rendben?-kérdezte.
-Nem nincs semmi sincs rendben!-elkezdtem sírni és elszaladtam. Elkezdtem futni nem tudom, hogy hova

csak futottam. Hallottam ahogy Justin utánam szól, hogy álljak meg de rá se hederítettem csak futottam tovább. Hirtelen a fedélzet egy olyan szakaszához érkeztem ahol volt egy nagy ajtó. Benyitottam és egy stúdió volt az nem akármilyen stúdió volt egy zene stúdió. Csak ámuldoztam szerencsére értek egy kisit hozzá mivel apukám legjobb barátja egy stúdióban dolgozik és többször is voltam ott és megmutatta, hogy mit hogyan kell használni. Fogtam és beállítottam Miley Cyrus Wrecking Ball című számát és elkezdtem énekelni. Annyira jól eset, hogy így énekelhettem olyan mintha a körülöttem lévő világ megszűnt volna a problémáimmal együtt. Amikor vége lett a számnak megfordultam és Ross állt kint. Most komolyan végig hallgatta ahogy énekelek. Elkezdett tapsolni.
-Nem is tudtam, hogy ilyen jól tudsz énekelni.-tárta szét a karjait.
-Én meg nem is tudtam, hogy szóba akarsz velem állni.-tettem csípőre a kezemet.
-Először nem is akartam. De meggondoltam magamat. Kerestelek de nem találtalak ezért eljöttem ide tudod amikor ideges vagy összetörve érzem magam akkor mindig ide jövök és énekelek mert az mindig megnyugtat. De ahogy láttam, hogy hogyan átérzed ezt a dalt olyan jó érzés volt. Mert nem csak azért énekled mert kötelező hanem mert átérzed.-ahogy ezt elmondta Ross én közben kijöttem hozzá.
-Tudom mit akarsz mondani.-néztem mélyen a szemébe.
-Miért tetted ezt?-tette a kezeit az arcomra és súgta oda nekem.
-Nem tudom Justin teljesen összekavart. Nem tudom mit érzek.-csordult ki egy könny a szememből.
-Pedig ez a döntés rád hárul én nem dönthetek helyetted. Csak egyet tudok tanácsolni hallgass a szívedre!-utána megcsókolt és az 5 perces csókolózásunk után eldöntöttük, hogy bemegyünk az utolsó 3 órára és utána találkozunk. Bementem a tanterembe leültem és elővettem a könyvemet és olvasni kezdtem.
-Hova tűntél tudod mennyire aggódtam miattad!-ült le mellém Justin.
-Ne aggódj jól vagyok és még élek.-nevettem fel.
-De ilyet ne csinálj!-túrt bele a hajába.
-Jól van nem fogok. De majd kéne beszélgetnünk kettőnkről.-váltottam komolyra.
-Rendben.-simította végig a karját a kezemen. Töri órán végig untam magam Justin meg jól elvolt ott hátul a

kis barátnőivel. De ha tudnák, hogy én már smároltam is vele szentem kikaparnák a szemem. Vagy ha előttük kapna le Justin. Jújj! Nem is folytatom, és utána dupla biosz következett arról meg ne is beszéljünk borzalmas annyi maradt meg bennem, hogy a tanár elkezdett az emlősökről beszélni és onnantól minden sötét. Kicsöngettek és gyors felszívódtam a kabinomhoz siettem és valami csinosat magamra kaptam. Ahogy kiléptem Rossba botlottam.
-Szia! Milyen gyönyörű vagy.-dicsérte meg a ruhámat.
-Köszönöm!-pirultam el.
-Gyere már tudom, hogy hova megyünk!-fogta meg a kezemet és elkezdtünk a fedélzet felé sétálni. Egyszer csak egy étterem elé érkeztünk. Úristen most komolyan elvisz vacsorázni ez olyan romantikus és már kezd lemenni a naplemente olyan szép.
-Jó napot. Van egy asztal foglalásom Ross Lynch néven.-mondta udvariasan.
-Igen. Itt van. Fáradjanak be maguké az ötös asztal.-kísért be minket és megmutatta az asztalunkat. Helyett foglaltunk. Ross illedelmesen kihúzta a széket nekem, hogy helyett tudjak foglalni.
-Köszönöm.
-Mit szeretnek parancsolni.-nyomott mind a kettőnknek egy étlapot a kezébe.
-Nicole te mit kérsz?-kérdezte.
-Én egy limonádét kérek.-pillantottam bele az étlapba.
-Rendben akkor két limonádé lesz.-jelentette ki Ross. Jújj ő is limonádét kért!
-Más valamit még hozhatok?-tette fel a kérdést.
-Még válogatunk.-bogarászta tovább az étlapot.
-Rendben.-és el is ment a pincér.
-Ross nagyon szépen köszönöm, hogy elhoztál ide ez olyan romantikus és innen tökéletesen lehet látni a naplementét.-fogtam meg a kezét.
-Nincs miért hálálkodnod ezt azért teszem, hogy még erősebb legyen a kapcsolatunk.-nézett milyen a szemembe. Közben pedig megérkeztek a limonádék.
-Tessék egy a csinos kis hölgynek és egy a fiatal embernek.-tette az italokat az asztalra. Utána meg elment.
-Na sikerült neked választani?-kérdeztem.
-Nem tudok választani.-nevetett fel.
-És neked?-nézett fel az étlapról.
-Nekem sem.-könyököltem az asztalra. Nagy nehezen de választottunk és Ross szólt a pincérnek, hogy választottunk. 15 perc múlva ki is hozták. Közben jött egy üzi a telefonomra. ,,Hol vagy? Nem azt mondta, hogy beszélni akarsz velem kettőnkről? Justin." Jujj tényleg teljesen elfelejtettem Justint.
-Basszus!-kiáltottam fel.
-Valami baj?-nézett kérdőn rám.
-Semmi csak elfelejtettem valamit de később elrendezem.-legyintettem egyet. Fogtam a telefonomat és ,,Most jelenleg nem érek rá de amint végeztem beszélünk ígérem. Puszii Nicole." Elküldte neki és elraktam a táskámba. Utána elkezdtem enni az ételt nagyon finom volt miután befejeztük az étkezést elkezdtünk társalogni.
visszaírtam Justinnak.
-Van számodra egy meglepetésem.-fogta meg a kezemet.
-Mi?-húztam fel a szememet.
-Majd meglátod. De most elviszlek egy különleges helyre.-kacsintott egyet.
-Rendben.-vetettem felé egy mosolyt.
-Pincér fizetnénk!-szólt az egyik felszolgálóhoz.
-Rendben.-odajött és oda adta a blokkot Rossnak ő pedig fizetett és elvitt a fedélzetre.
-Na és mit akarsz mutatni?-kíváncsiskodtam.
-Csukd be a szemed most kérlek.-én közben pedig lecsuktam. Hallottam, hogy valamit kinyit és valamit a nyakamba rakott elég hideg volt az a tárgy.
-Mi ez? Tök hideg.-nevettem fel.
-Most kinyithatod.-lépett elém én pedig kinyitottam a szemeimet és egy gyönyörű szép nyaklánc volt a nyakamban.
-Tetszik?-kérdezte félve.
-Nagyon gyönyörű köszönöm köszönöm!-öleltem át és egy csókot nyomtam a szájára.
-Azért ilyet választottam mert egyrészt szeretlek és ezért szív alakú másrészt pedig a Nicole névről mindig egy pillangó jut eszembe.-mondta Ross.
-Ez kedves tőled. Különben nekem is a nevemről egy pillangó jut eszembe.-feleltem.
-Nézd egy hullócsillag! Kívánj valamit.-mutatott az égre.
-Azt kívánom, hogy még sokáig együtt legyünk.-fordultam felé mire ő egy csókot nyomott a számra.
-Én is.-suttogta. Megfogta a kezemet és elsétáltunk a kabinjáig. Ott elő vette a kulcsot és benyitott és mindenhol gyertyák voltak és rózsaszirmok. Bementünk a szobába. Becsukta az ajtót. Utána elkezdtünk egymással szemezni majd csókolóztunk és neki dőltünk a falnak. Végig simította a karomat amitől egy kicsit kirázott a hideg. Utána felkapott a karjaiba és lefektetett az ágyra és elkezdte csókolni a nyakamat. Hirtelen kopogtak. Komolyan pont most!? Ilyen nincs. Csak abban reménykedtem, hogy nem Justin. Ross sóhajtott egyet majd gyors elfújkálta a gyertyákat és ajtót nyitott. Na ki állt ott? Pontosan Justin. Szuper!
-Nicolehoz jöttem.-rontott be az ajtón. De Ross elállta az útját.
-Majd később beszélsz vele.-csukta volna be az ajtót de nem jött össze Justin berontott mint valami ideg beteg állat. Odajött hozzám és felkapott a hátára mint valami zsákot és kiakart vinni.
-Tegyél le! Hallod Tegyél le!-sikítottam.
-Tegyed le most azonnal!-emelte fel a hangját Ross.
-Majd visszakapod! Most pedig beszélünk Nicole!-vitt volna ki de Ross Hirtelen lekapott a válláról nem tudom, hogy hogyan de leszedett. Én az ágyra huppantam és Ross készült volna, higy beverjen egyet Justinnak de szerencsére kettőjük közé tudtam ugrani.
-Elég legyen! Ezt most hagyjátok abba!- kiabáltam és utána elviharoztam már a folyóson voltam amikor is Justin megragadta a karomat én meg reflexből lekevertem neki egy pofont.
-Hagyjál békén!-elmondtam elég érhetően. Utána bementem a szobába és becsaptam magam mögött az ajtót. Lecsúsztam a földre és zokogni kezdtem. Nem tudom meddig sírtam de arra eszméltem fel, hogy valaki kopog.
-Nicole én vagyok Ross.-mondta letörten. Felálltam a könnycseppeket letöröltem az arcomról és ajtót nyitottam.
-Mit akarsz?-néztem rá kérdőn.
-Beszélhetnénk?-húzta fel a szemöldökét.
-Gyere.-szipogtam egyet.
-Sajnálom. Nem így terveztem az estét.-ült le az ágyra.
-Semmibaj. Justin mindent tönkre tett.-én is csatlakoztam Ross mellé. Ekkor szembe ült velem és megfogta az arcomat és mélyen a szemembe nézett.
-Szeretlek.-mondta őszintén.
-Én is szeretlek.-csókolt meg. Nem tudom meddig nyaltuk egymást de utána az ágyra döntött és elkezdte a szoknyámat lehúzni.
-Még ne.-súgtam neki oda.
-Rendben ha te nem akarod akkor nem erőltetem.-nézett megértően.
-Köszönöm.-néztem a szemét és elvesztem a tekintetében. Ross kifeküdt az ágyon én pedig a mellkasára feküdtem. Olyan jó érzés volt hallottam, hogy hogyan ver a szíve. Ő pedig a fejemet simogatta. Elaludtam közben. Az álmom elég érdekes volt. Volt benne egy gyerek aki irtó helyes volt és volt egy másik fiú is meg még ott volt Justin is. De a többi homály.

3. rész Barátság vagy szerelem?

A reggelem nem kezdődött valami jól. Még mindig zavar az üzenet. Amit állítólag Justin küldött. Ennek utána kell járnom. De előtte összepakolászom mára a cuccom. Megfogtam az I-phone-mat és elindítottam rajta Katy perry Roar című dalt. Imádom ezt a számot. Reggeliztem majd elmentem tusolni és választani ruhát. Hát elég nehezen de kiválasztottam. Ma elég csinosan öltöztem nem tudom, hogy miért de most ehhez volt kedvem. Megfogtam az órarendemet és a kis határidő naplómat meg az I-phone-met beleraktam az iskola táskámba. Ahogy kiléptem az ajtón Rossba botlottam.

-Szia!-nyomott egy csókot a számra.

-Szia!-súgtam a fülébe.

-Mehetünk?-kérdezte.

-Igen készen vagyok. Neked Milyen órád lesz?-tudakoltam tőle.

-Öhh... Matekkel kezdünk, és Ms. Bricks a tanárunk állítólag nagyon szigorú úgy, hogy remélem nem fogok megbukni.-húzta el egy kicsit a száját.
-Miért nem megy a matek? Ha kell segítek nyugodtan szólj. Szerencsére én elég jó vagyok abból. Amúgy nekem töri lesz Mrs. Darlin-nal.-mondtam közben pedig sétáltunk a termek felé.
-Kösz. Élni fogok a segítséggel. Hát be kell valljam elég béna vagyok vagyok matekból úgy, hogy kösz még egyszer a segítséget.-ejtett egy mosolyt felém. Közben megérkeztünk a termekhez.
-Nincs mit szívesen segítek neked. Na de most mennem kell. Órák után találkozunk vagy ki tudja lehet, hogy lesz közös óránk.-búcsúztam el tőle és egy csókot nyomott a számra. Besétáltam a terembe, és ki volt ott. Justin. Természetesen minden lány ott lebzselt körülötte. De ahogy Justin észre vett egyből oda jött hozzám de ez a lányoknak nagyon nem tetszett.
-Szia!-üdvözölt nagy mosollyal az arcán.
-Szia!-köszöntem.
-Ma nagyon csinos vagy. Tudod a kék a kedvenc színem.-nevetett fel. Ekkor egy kicsit zavarba jöttem. De ahogy ezt a két mondatott elmondta, és háttérben levő csajok meghallották szúrós tekintetett vetettek rám.
-Köszönöm.-ültem le az ablak felőli padsorba, hogy ha unatkozok eltudjak merülni a tenger csodálatos látványában. Justin is leült mellém.
-Ugye nem zavar ha leültem melléd?-kérdezte.
-Nem. Legalább nem unatkozok. Lesz akivel tudok beszélgetni.- fordultam felé és megint szemezni kezdtünk. Hirtelen meghallottam a gondolatait. ,,Milyen csinos ma. Igaz, hogy már mondtam neki de akkor is. Mennyire jól áll neki a kék. Meg olyan gyönyörű nagy szemei vannak."
-Justin.-szóltam hozzá..
-Igen?-válaszolt.
-Tudod tegnap kaptam egy üzenetet egy ismeretlentől, és kiszeretném deríteni, hogy ki küldte.-magyaráztam neki.
-Milyen üzenet?-értetlenkedett. ekkor elővettem a telefonomat és az arcába nyomtam.
-Egy kicsit közel van.-ekkor hátrébb húztam, hogy eltudja olvasni. Ekkor becsöngettek. A lányok meg odajöttek és Justin szó szerint elhurcolták. Végül is rajongók. Az óra elég uncsi volt. Kicsöngettek. Justin nem tudott szabadulni a Belieberektől. Állandóan nyaggatták. Szegény. Kisétáltam a teremből. Most van egy lyukas órám úgy hogy visszamentem a kabinomba. Lefeküdtem az ágyra. Gondoltam átöltözök mert már kezd kényelmetlen lenni a ruha. Úgy, hogy felvettem valami lazát. Jött egy üzenet a telefonomra. ,,Állandóan te jársz a fejemben, és nem tudlak kiverni belőle. Nap, mint nap látlak a fedélzeten. Elmentél előttem párszor. Szólni akartam feléd de nem mertem. Amikor meg akartam és sikerült is volna de te arra már eltűntél. Remélem egy nap majd beszélünk." Megint az az ismeretlen volt. De most vissza is írtam. ,, Nagyon örülök neki. :) De kérlek áruld el, hogy ki vagy." Tök jó egy tök idegen emberrel beszélgetek. Vártam pár percet és hirtelen kopogtak. Kinyitottam az ajtót.
-Gyorsan vigyázz engedj mielőtt megtalálnak!-tuszkoltam be magát Justin. Becsuktam az ajtót. Jött egy üzenet a telefonomra. Gyorsan az ágyra ugrottam, hogy megnézzem az üzenetet. Justin csak nézett. ,,Majd elmondom de nem most:) Amúgy ma is gyönyörű voltál." Leraktam a telefont az ágyra és megfordultam és Justinnal találtam magam szembe. Köpni nyelni nem tudtam. Annyira meghökkentem. Justin közeledett jobban már amennyire tudott hisz így is csak alig pár centik voltak közöttünk.

-Ne kérlek!-suttogtam.
-De mér?-motyogta.
-Mert nekem van barátom és Ross nekem fontos.-mondtam alig hallhatóan.
-Rendben ha te ezt akarod akkor tiszteletben fogom tartani. De azt tud, hogy várni fogok rád.-súgta a fülembe. Utána elhajolt tőlem és az ágyra ült.
-Justin sajnálom de nem tehetem azt Rossal.-magyaráztam neki.
-Tudom mert őt jobban szereted és inkább vele akarsz lenni.-mondta közben pedig lehajtotta a fejét.
-Nem! Téged is szeretlek csak nem úgy mint Rosst. Téged barátként szeretlek.-mondtam neki közben pedig a sírást próbáltam vissza fojtani.
-Igazán?!-vont kérdőn.
-Igen!-ekkor már tényleg sírtam. Ekkor felállt.
-Akkor mond a szemembe!-mondta parancsolóan. Felálltam és a szemébe néztem.
-Én... én...-nem tudom, hogy mi történt velem de nem bírtam kimondani mindig amikor belekezdtem elakadtat a szavam. Ekkor Justin a két kezét az arcomra rakta és megcsókolt. Viszonoztam nem tudom miért de egy olyan vágy kapott el, hogy muszáj volt megcsókolnom. Egy kicsit elhúzott magától.
-Most is csak egy barát vagyok?-kérdezte halkan. Nem tudtam mit válaszolni csak néztem és néztem. Hirtelen beugrott, hogy óra kéne menni mert mindjárt kezdődik.
-Órám lesz mennem kell.-tereltem a témát. Kapkodtam össze a cuccaimat. Justin megfogta a kezemet és vissza húzott.
-Nem válaszoltál a kérdésemre.-jelentette ki.
-Justin órám lesz és elfogok késni.-magyaráztam és felkaptam a táskámat és kimentem az ajtón. Gyors megkerestem a termett ahol lesz órám és beültem a padba. Szerencsére beértem. Utána miután beértem pár perc múlva megérkezett Justin. Most komolyan neki is ugyanakkor lesznek órái mint nekem? Bezzeg Rossnak meg nem. Jó igaz Justin híres mindig az van amit akar csak egyet csettintenie kell aztán kész. Nem akartam neki megmondani, hogy mit érzek mert valójában és sem tudom. Jobb lenne ha most egyikükkel sem találkoznék. Nyugalomra van szükségem. Kicsöngettek. Most komi vége az órának hisz még csak most ültem be?! Na mindegy. Gyors összepakolásztam és menekülni próbáltam Justin elől.
-Nicole állj meg beszélnünk kell!-kiabált és elkezdett futni felém. Gyorsan elrohantam nem akartam vele beszélni.
-Nicole!-kiabált utánam. Egyre gyorsabban futottam amennyire csak tudtam. A kabinomhoz siettem de épp amikor beértem volna elkapott. Basszus! Pedig olyan közel voltam már.
-Kérlek beszéljük meg!-nézett rám kutyus szemekkel.
-Nem, és kérlek ne feszegessük tovább a témát.-mondtam neki.
-De én tudni akarom.-mondta reménnyel a szemében.
-Justin még én jó magam sem tudom, hogy mit érzek! És így akarsz választ?-emeltem fel egy kicsit a hangom.
-Hát akkor döntsd! Én vagy Ross.-mondta határozottan. Pont ettől féltem, hogy választás elé állít. Ezt úgy utálom. Mintha olyan könnyű lenne választani.
-Tudod milyen nehéz választás elé állítottál? Te nem tudod, hogy nekem milyen nehezemre esik ez, hogy választok? Bocs szerintem nem mert te eddig mindent megkaptál!-ahogy ezeket mondtam rám jött a sírás.
-Ezt az egy kérést kértem tőled, hogy döntsd. De azt nem mondtam, hogy most azonnal.-modta és magához ölelt én pedig tovább bőgtem.
-Justin.-suttogtam és közben pedig a könnyektől fulladoztam.
-Hm?-válaszolta.
-Bennünk kéne órára nem?-ekkor már egy kicsit megnyugodtam.
-Nem akarok.-jelentette ki.
-De muszáj mert kivágnak legalább az első nap.-motyogtam.
-Addig nem megyek sehova míg meg nem nyugszol.-adott egyenes választ.
-Megnyugodtam.
-Ilyen gyorsan?
-Igen. Most mehetünk?
-Igen.-elsétáltunk a tanterembe leültünk egymás mellé de ez a lányoknak nagyon nem tetszett szinte a levegőben lehetett érezni, hogy a halálomat kívánják meg persze hallottam a gondolatukat. Istenem milyenek a mai rajongók szó szerint ölni tudnának. Justin végig engem nézett és a kezemet fogta. Megint hallottam a gondolatait. ,,Örülök, hogy megismerkedtem vele. Nagyon szeretem és nem akarom elveszíteni abba belepusztulnék. Remélem sokáig a közelében maradhatok még ha csak a barátja lehetek. De remélem egy nap már több leszek mint egy barát." Kicsöngettek. Ma vége is lettek az óráinknak mivel csak ennyi volt. De jó is lenne ha mindennap ennyi óránk lenne. Justinnal kimentünk volna de a Belieberek letámadtak minket.
-Te miattad Justin nem is törődik velünk!-mondta az egyik csaj.
-Igen állandóan veled van a helyet, hogy velünk lenne!-kiabálta a másik.
-Igen minden a te hibád Justin fut utánad de te meg le se szarod! Más lány ölni tudna ezért!-ordította.
-Elég legyen! Nem tűröm, hogy így beszéljetek Nicole-ról! Még a rajondóimnak sem!-kiabált Justin. Utána megfogta a kezemet és ott hagytuk a társaságot. Elkísért a kabinomhoz.
-Köszönöm, hogy megvédtél.-hálálkodtam neki.
-Nincs mit érted bármit megtennék.-jelentette ki és vetett egy mosolyt.
-De most hosszú volt ez a nap úgy, hogy megyek tanulni.-közben pedig nyitottam ki az ajtómat.
-Várj még ne menj! Kérlek!
-De mert még tanulnom kell meg ott az az üzenet meg...-befejeztem volna de közbe vágott.
-Milyen üzenet?-húzta fel a szemöldökét.
-Van egy srác fogalmam sincs, hogy ki de üzeneteket küldözget, hogy állandóan a fejében járok és mindig rám gondol meg, hogy megakart szólítani de vagy eltűntem vagy nem mert.-hadartam le gyorsan.
-Na mindegy. Akkor ha tanulni akarsz akkor nem zavarlak.-nyomott egy puszit az arcomra, mint egy barát és elment. Bementem és becsuktam az ajtót és leültem az ágyra. Tényleg ma reggeltől fogva nem is láttam Rosst. Vajon mi lehet vele? Feltápászkodtam és bekopogtam hozzá. Semmi. Bekopogtam még  egyszer lehet, hogy nem hallotta. De ekkor is semmi. Remélem nincs baja. Visszamentem tanultam egy kicsit vacsiztam majd elmentem tusolni és elaludtam.

2. rész Váratlan találkozás!

Tegnap elég sokáig fent voltam. Ma Jai Waetford Your Eyes számra ébredtem imádom ezt a számot amikor erre a számra kelek utána a kedvem mindig olyan jó, és ma is az volt. Felkeltem beágyaztam és elmentem enni és utána meg lezuhanyoztam. Oda sétáltam a szekrényemhez és 10 perc válogatás után kiválasztottam, hogy mit veszek fel. Mivel nagyon jó idő volt így elég lengén öltöztem. Utána elmentem sminkelni, és amikor végeztem vele kopogtak az ajtómon. Juj istenem biztos Ross lesz. gyors eligazítottam a hajam és oda mentem az ajtóhoz és kinyitottam. Na és szerintetek ki állt ott? Mielőtt Ross-ra tippelnétek, hát nem ő állt ott. Először azt hittem, hogy csak képzelődök vagy csak álmodok. De nem. Az ajtómban Justin Bieber állt. Akinek oda vagyok a zenéiért. De amúgy a gyerek nem annyira volt szimpi.
-Bocs, hogy zavarlak de a te órarendedet hozzám dobták be. Gondoltam elhozom neked nem volt nehéz megtalálni mivel a csomagolás alján apró betűkkel rajta van a szobaszámod. Tessék.-nyomta mosolyogva a kezembe a csomagot.
-Köszi! Ha te nem vagy nem is tudom, hogy mit csináltam volna szerintem fel sem tűnt volna, hogy hiányzik.- egy mély pillantást vettetem a szemébe. Szerintem neki is feltűnt.
-Meghívhatlak valamire? Mert ma még úgysem lesznek óráink csak egy után kell bemenni.-ajánlotta fel az ötletet.
-Rendben.- egyeztem bele hiszem semmi bajom nem lesz ha elmegyünk egyet sétálni a fedélzetre vagy iszunk valamit. Ekkor felvette a napszemüvegét és a csukját a fejére húzta gondolom nem akarta, hogy felismerjék. Hiszen kitudja mennyi belieber van a fedélzeten.
-Egy kicsit csodálkoztam, hogy téged nem is zavar, hogy én tudod Justin Bieber vagyok.- mondta. Ekkor a pillanatban azt hittem, hogy ott hanyatt vágódok a röhögéstől.
-Nem, nem zavar. Tudod én nem vagyok belieber. Igaz, hogy a zenédet nagyon szeretem de érted nem vagyok oda nagyon. Már bocsánat.-ekkor egy kis gúnyos mosoly jelent meg az arcomon.
-Igazán? Akkor például nem is zavarna ha megcsókolnálak?- mondta mosollyal az arcán. Ekkor olyan vörös lett a fejem.
-Inkább menjünk ne itt az ajtóban álljunk.-tereltem a témát. Ekkor hirtelen megfogta a kezemet és magához ölelt és így egymás karjában behátráltunk a szobámba és közben egymás szemébe néztünk. Hallottam a gondolatait és szóhoz sem jutottam, hogy milyen beteg ez az ember. Hirtelen megcsókolt én meg csak néztem. Reagálni nem tudtam semmit csak úgy álltunk a szoba közepén és hirtelen észbe kaptam és ellöktem magamtól.
-Ez mi volt?! Normális vagy minden lánnyal ezt csinálod akivel találkozol csak úgy lekapod?!-háborodtam fel. Szerencsére, hogy Ross nem látta még az kellett volna. Nem tudtam volna neki mit mondani.
-Nyugodj meg. Nem akartam, hogy így felkapd a vizet.-nyugtatott. De én nem nyugodtam le. Tovább kiabáltam. Mivel nyitva volt az ajtó szinte az egész szint hallotta, hogy hogyan oltom le Justin Biebert.
-De akkor is, hogy képzelted, hogy csak úgy megcsókolsz!-vágtam a fejéhez. Ekkor kinyílt Ross szoba ajtója, és ledermedtem. Hirtelen könnyek csordultak ki a szemeimből. Éreztem, hogy ennek rossz vége lesz.
-Mi folyik itt?- kérdezte Ross.
-Semmi el lehet menni.-jelentett ki Justin. Én míg mindig ott álltam és könnyek csöpögtek ki a szemeimből.
-Nicole mi baj? Mit tettél vele te rohadék!- kiabált Ross és  elkezdte rángatni Justint. Igazán kellemes látvány volt mit ne mondjak.
-Hagyjátok abba! Elég, elég legyen!- kiabáltam mielőtt valami durva dolog történt volna. Ekkor Ross elengedte Justint. -Kérlek most menjetek el.-mondtam és közben a könnyeket töröltem le a szemeimről. Ross rám nézett és megint hallottam a gondolatait. Nem estek valami jól főleg az elején de utána csak annyit hallottam, hogy remélem, hogy jól van. Ekkor kiment Justin.
-Jól vagyok ne aggódj. suttogtam. Ekkor Ross oda jött és szorosan magához ölelt. Olyan jól esett. Viszonoztam az ölelését.
-Mit csinált veled?-súgta a fülembe.
-Nem érdekes majd elrendezem vele.-válaszoltam.
-Ne feledd ha bármi baj van én itt leszek neked mindig rám mindig számíthatsz.-ekkor a két kezét az arcomra tette és mélyen a szemembe nézett.
-Rendben. Örülök, hogy te itt vagy nekem.-ekkor megint egy könny csordult ki a szememből. Letörölte és megint eszembe jutott az a pillanat amikor énekelt Ross és akkor is letörölte az arcomról a könnycseppet.
- Na gyere mutatok valamit.-megfogta a kezemet és halkan lesurrantunk a fedélzetre és utána egy olyan helyre vitt vagyis a fedélzet alsó részére vitt ahol volt egy hatalmas üveg ablak és ott lehet látni az óceánt és a benne úszó halakat. Istenem olyan gyönyörű látvány volt. Csak ámuldozni tudtam.
-Köszönöm!-fogtam meg a kezét.
-Nincs mit. Neked bármit megtennék.-ekkor közel hajolt hozzám és megcsókolt. Istenem értitek megcsókolt! Természetesen viszonoztam. Olyan boldog voltam. Soha nem voltam még ilyen boldog. Utána még beszélgettünk ott és vissza kísért a szobámba.
-Jó éjszakát!-mondtam és egy csókot nyomtam a szájára.
-Neked is!-suttogta és elköszöntünk egymástól. Boldogan tértem vissza a szobámba ahol ki nem találjátok ki volt. Igen Justin. Becsuktam az ajtót.
-Te meg mit keresel itt?-kérdeztem flegmán.
-Nem tudtam úgy elaludni, hogy nem tisztáztam volna veled ezt a csók ügyet.-mondta lehangolóan.
-Figyelj Justin...-befejeztem volna de közbe vágott.
-Kérlek hallgass végig!-emelte fel egy kicsit a hangját. Bólintottam egyet, hogy akkor mondja.
-Sajnálom hiba volt, hogy így egyből megcsókoltalak. Nagyon sajnálom kérlek bocsáss meg!-fogta meg a kezemet és megint hallottam a gondolatait. Közben  pedig egymás szemébe néztünk. Ezeket hallottam: ,,Remélem megbocsát nekem ez nagyon fontos, hogy megbocsásson nem tudom, hogy miért de egy érzelem köt hozzá pontosan nem tudom, hogy mi de valami erős érzelem." 
-Figyelj Justin. Felejtsük el ezt az egészet borítsunk rá fátylat. De egyet ígérj meg ilyet nem csinálsz soha többet. Rendben?-vettetem rá egy komoly pillantást.
-Ígérem. Köszönöm.-ölelt át mint egy barát és viszonoztam.
-De most már késő van ideje lenne menned. Holnap majd találkozunk.-kinyitottam az ajtót neki és a két kezét az arcomra rakta és egy puszit nyomott az arcomra. Én egy nagyot csaptam a fejére.
-Áú!-suttogta.
-Ígértél valamit!-motyogtam neki halkan.
-De az a csókkal volt kapcsolatos.-mondta halkan.
-Na menj mielőtt olyat teszek amit megbánok.-és becsuktam az ajtót. Elmentem zuhanyozni és elővettem a tabetemet és felmentem facebookra. 6 üzenetem jött. Az összes a volt osztálytársaimtól. Válaszoltam rájuk és utána kiléptem és leraktam az asztalra. Ekkor rezgett a telefonom. Egy üzenet jött. ,,Szeretlek!". Ismeretlen számtól jött. Biztos Ross küldte. De neki honnan lenne meg a telefonszámom hisz meg sem adtam neki. Akkor ki? Az egyik volt osztálytársam? Justin? Nem az nem lehet, hogy Justin. Ekkor hirtelen beugrott, hogy ő hozta vissza az órarendemet és abba pedig benne van a nevem meg mindenem. Megfogtam a pakkot és fel volt nyitva. Akkor most komolyan ő írta? Nem akarom elhinni. Ilyen nincs. Ekkor mérgemben a takarót a fejemre húztam. Utána pár perc múlva pedig kitudtam az orromat mert már alig kaptam levegőt. Nemsokára pedig elaludtam. Jó éjt mindenkinek! :)

1. rész Új suli!

Anyukámék úgy döntöttek, hogy hajós suliba küldenek. Először nem tetszett  az ötlet, de utána kezdtem bele törődni. Úgy, hogy elkezdtem pakolni. Igen sok cuccot kellett vinnem de szerencsére csak nyári ruhákra volt szükségem. Ez az egy előnye volt a sulinak meg persze, hogy nem átlagos iskola. Nagy nehezen de össze rámoltam a ruháimat,cipőimet,kiegészítőimet és 4 hatalmas bőröndöt meg 2 kis táskát viszek el magammal. Utólag eszembe jutott, hogy el kéne vinnem magammal az I-phone-mat meg a tabletemet. Ezek nélkül meg is haltam volna. Anyáék segítettek lecipekedni és bepakoltunk a kocsiba és a kikötőhöz mentünk. 15 perc kocsikázás után megérkeztünk. Amikor kiszálltunk tátva maradt a szám egy igazi luxus hajó volt ott. Apa kezdte el kipakolni a bőröndjeimet utána meg anyukám is segített neki. Én addig ott fürkésztem a hajót, és még mindig nem akartam hinni a szememnek.
-Nicole! Segíthetnél!- szólt anya.
-Rendben!- vánszorogtam a kocsihoz.
-Te viszel egy bőröndöt és a két kicsi táskát.-jelentette ki anya. Persze mindig én szakadjak meg. Nagy nehezen de felcipekedtünk. Ezután beálltunk a sorba, hogy megkaphassam a szobám kulcsát. 10 perc után sorra is kerültünk.
-Jó napot! Üdvözlöm önöket a Ocean Sweet Dream hajós iskolában. Mi a neved kislányom?-kérdezte a recepciós nő.
- Nicole Moor!-feleltem.
- Nicole,Nicole... Öhh... megvan igen itt van Nicole Moor! A te szobád a 15-ös lesz. Tessék remélem jól fogod magad érezni.-nyomta a kezembe a kulcsot. Apáékkal együtt elballagtunk a szobámhoz. Megfogtam a kulcsot és kinyitottam az ajtót amikor beléptünk szóhoz sem jutottam. Hát nem egy nagy szobát kaptam de a lényeg az volt, hogy külön fürdőm volt. Egy kicsit rosszul esett, hogy egyedül leszek de legalább enyém az egész szoba.
-Na kislányom mi nekünk menni kell mert van még dolgunk.-jelentette ki apu és átölelt közben pedig egy puszit nyomott a fejemre.
- Nicole mindig legyél elérhető és telefon közelben!-mondta aggódóan anya. Ezt követően átöleltük egymást és egy könnycsepp csordult ki a szememből gyors letöröltem, hogy ne lássák főleg anya. Mert akkor elkezd zokogni. Utána elmentek, és én egyedül maradtam a szobában. 20 perc múlva kipakoltam. Hát így nézett ki a szobám vagy is a kabinom. Gondoltam ismerkedek ezért bekopogtam a kabinommal szembeni szobába.
-Gyere be. -jött a válasz. Hát akkor rendben. Benyitottam és egy irtó helyes gyereket pillantottam meg ahogy a gitárján a húrokat állítgatja. Istenem milyen cuki!! A tekintete meg pontosan rám szegeződött.
-Szia Nicole vagyok! Nicole Moor!- mondtam mosolyogva.
-Szia Nicole én Ross vagyok Ross Lynch!- mutatkozott be.
- Bocsi ha zavarlak csak tudod új vagyok és még ismerkedek.- magyaráztam.
- Én is új vagyok. Nagyon örülök, hogy megismerhetlek. Nincs kedved lejönni a fedélzetre úgy hallottam, hogy majd este lesz valami, de most is lemehetünk megnézni.
-Rendben nekem jó. - jelentettem ki és azt hittem, hogy ott dobok egy hátast. Most komolyan azt mondta. hogy menjünk le a fedélzetre? Istenem!! Felállt, lerakta a gitárját és együtt lementünk a fedélzetre. Közben pedig csak feldobtam egy témát, hogy ne legyen csend tudjátok, a kínos csend. Annál rosszabb nincs! Leértünk a fedélzetre.
-Gyere nézzük meg mik vannak!- hirtelen megragadta a karomat és maga után húzott. Istenem megfogta a kezemet! Hát nem aranyos? Dehogyis nem! Közben ahogy körbe pillantottam mindenhol különféle standok álltak és zene ment. Hirtelen megszólalt Justin Bieber-től az All around the world. Mennyire szeretem ezt a számot.
-Mennyire szeretem ezt a számot!-mondtuk egyszerre. Kicsit megdöbbentem, hogy van egy közös számunk. Elmosolyodtunk.
-Akarsz táncolni?-kérdezte. Istenem ennél jobb nap nem is lehetne!
-Persze menjünk!-megfogtam a kezét és elkezdtünk táncolni, és utána csomóan csatlakoztak hozzánk. Végén már szinte mindenki táncolt. Állandóan egymás szemébe néztünk közeben pedig figyeltem nehogy elessek vagy rálépjek a lábára mert az nagyon ciki lenne. Vége lett a számnak. Utána valami gagyit rakta be úgyhogy nem is táncoltunk.
-Nem iszunk valamit meg körbe kéne néznünk.-mondtam.
-Rendben.-bólintott közben. -Mit kérsz?- kérdezte.
-Egy limonádét.- a kedvencem imádom.
-Te is szereted limonádét? Én imádom.- közben pedig a kezembe nyomta a poharat.
-Igen! Látom van azért bennünk közös.-mosolyogtam és a tekintetét figyeltem de semmit nem tudtam kiszűrni belőle. Pedig ha valakinek belenézek a szemébe tudom, hogy mit érez. Igen én így születtem ha valakinek belenézek a szemébe megtudom mondani, hogy mit érez. De az ő tekintetéből semmit nem tudtam kiszedni. Próbáltam másnál is de náluk bevált. Nem tudom, hogy az övét miért nem tudom megmondani.
-Igen van. És még mit szeretsz meg miket?-kérdezte közben a limonádéját szürcsölte.
-Mire vagy kíváncsi? Mit akarsz megtudni rólam?-feleltem.
-Mindenre ami veled kapcsolatos.-nevette el magát. Én sem bírtam ki nevetés nélkül úgy, hogy muszáj volt nevetnem.
-Rendben. De nem megyünk valami kevésbé nyüzsis helyre?
-De rendben nincs is semmi érdekes dolog. Azt hittem, hogy valami rendezvények lesznek meg, hogy oda adják az órarendünket de úgy látszik, hogy nem. Na gyere menjünk!-átkarolt és elmentünk a kabinjába. Úristen! Értitek a kabinjába! Leültünk egymással szembe és megint próbáltam a tekintetéből valamit kiolvasni de megint semmi. Ilyen nincs komolyan!
-Na akkor kérlek mesélj magadról.- mondta közben pedig a nagy barna szemeit rám szegezte.
-Hol is kezdjem... Először is nem nagy szám az életem. Egyke gyerek vagyok. Floridában lakok. Anyukámék írattak be ebbe a suliba először nem tetszett az ötlet de már nem bánon, hogy ide küldtek. Legalább találkozhattam veled. A kedvenc gyümölcsöm az eper.Nagyon szeretem az állatokat főleg a kutyákat de sajnos nem lehet mert apukám allergiás rá. Imádom a zöld színt az a kedvencem. Nagyon szeretek zenét hallgatni. És végül allergiás vagyok a málnára.
-Jó, hogy mondod, hogy allergiás vagy a málnára akkor tudom, hogy a közeledbe nem viszek olyat.-jelentette ki.
-És most te is mesélj magadról. Én is meséltem most te vagy a soron.-néztem mélyen a szemébe.
-Rendben. Van négy testvérem akiket nagyon szeretek. Imádok énekelni ez az életem. Ezzel szeretnék foglalkozni éltem végéig. Imádok sportolni. A kedvenc színem a kék. És imádom én is az epret!-tette hozzá mosolyogva. Jaj ha láttátok volna milyen cuki volt istenem!
-Örülök, hogy ennyi közös van bennünk! De ha már szóba került az, hogy szeretsz énekelni, megmutatod nekem az egyik számodat kíváncsi vagyok rá, hogy hogyan énekelsz.
-Persze rendben. Tessék válasz egyet.-nyomta a kezembe ez jegyzettömböt amin kb. 20 szám fel volt sorolva. Gondoltam legyen az ötödik az I think about you.
-Legyen az ötödik!-mondtam széles mosollyal az arcomon.
-Rendben.-fogta a gitárját és elkezdet rajta játszani amikor belekezdet az éneklésbe azt hitem, hogy kiesek a székből. Emberek ennek a gyereknek aranyhangja van. Tágra nyílt szemekkel néztem és csak ámuldoztam. De a szám is olyan szép volt és meg is hatottam. Egy könnycsepp csordult ki a szememből, és pont akkor fejezte be a dalt.
-Bocsánat nem akartalak megsiratni.-közelebb hajolt, hogy letörölje a könnycseppet az arcomról. A szánk között csak pár centi volt éppen, hogy csak nem ért össze. Egymást tekintetét fürkésztük. Istenem tudom, hogy sokadjára mondom de akkor is neki vannak a leggyönyörűbb szemei! Elhajoltam mert nem akartam már az első alkalommal lesmárolni pedig szívem szerint megtettem volna. De inkább nem nyomulok megvárom míg ő teszi meg az első lépést.
-Na most mennem kéne mert eléggé késő van és holnap hosszú napunk lesz.-mondtam közben pedig felálltam. Amikor felkeltem megfogta a kezemet és magához rántott.
-Tudod nem tudom, hogy miért de olyan különös dolgot érzek irántad mióta megismertelek.-suttogta a fülembe. Hirtelen ledermedtem egyszerűen nem tudtam, hogy mit válaszoljak. Csak álltam ott. Utána mélyen a szemembe nézett. Hirtelen amikor egymást figyeltük kitudtam olvasni az érzéseit. Mindent láttam és hallottam. Csak ledermedve néztem.Oda hajoltam a füléhez és halkan belesúgtam a fülébe:
-Mennem kell holnap majd találkozunk. Jó éjt.-utána elengedte a kezemet és még egy utolsó pillantást vettetem rá és kimentem a kabinjából. Beértem a szobámba és leültem az ágyamra, és elkezdtem merengeni a gondolatain. Istenem most tényleg higgyek benne? Folyton ezek a gondolatai forognak folyton a fejemben:
,, Milyen gyönyörű szemei vannak igaz, hogy csak nemrég ismertem meg de már most megtetszett élvezem amikor vele vagyok. Hála istennek sok a közös bennünk remélem, hogy egy nap majd együtt leszünk." Sok agyalás után elmentem zuhanyozni és felvettem a pizsim és elaludtam. Ez az első, hogy ilyen távol alszom anyuéktól. Hirtelen jött egy üzenet az I-phone-ra. Anya üzent és ekkor vettem észre 11 nem fogadott hívás anyától. Úristen! Az üzenet így szólt: Drága édes kislányom a telefonodat meg hol hagytad! Írj vissza vagy hívj!!!!! Anya. Ahogy elolvastam egyből tárcsáztam anyát. Jó sokáig dumáltunk kb. egy fél órát. Amikor végre leraktam akkor utána pár perc múlva el is aludtam. Jó éjt! Mindenkinek! :)

Sziasztok! Mindenkit üdvözlök az oldalon remélem tetszeni fog ez a történet. Egy lány életéről fog szólni aki sok szenvedésen és boldogságon fog átmenni. Először a történet egy hajós suliban fog elkezdődni majd Nicole találkozik egy fiúval és idővel szerelmesek lesznek... 
Bogi