32. fejezet Kettőnkről!

*Justin szemszöge*

Kicsit sokként ért Nicole szavai.

-Ez olyan lehetetlen hiszen utálsz egyenesen gyűlölsz.-keltem fel róla.

-Pedig igaz Bieber.-arca rezzenéstelen volt.

-De akkor elítélsz. Nem tudod, hogy miken mentem keresztül mennyi mindent kellett átvészelnem.-túrtam idegesen a hajamba.

-De van róla fogalmam. Tudom, hogy nagyon megviselt Avalanna halála is.-amikor meghallom ezt a nevet a szívem szorul össze. Vajon most boldog fen ez én Mrs. Bieberem?

-Sajnálom.-simította meg az arcomat. -Gondolom nem volt könnyű ráadásul el sem tudtál tőle búcsúzni rendesen nem voltál vele ott az utolsó perceiben de tudd most már boldog és odafentről figyelj rád.-szavai nyugtatók voltak. De akkor is megtörtem... Könnycseppek gördültek végig az arcomon. Majd arra eszméltem fel, hogy Nicole szorosan magához ölel. -Mindenkinek hiányzik.-suttogta szavait fülembe.

-El sem tudod képzelni, hogy mennyire.-karoltam át. Majd miután kiölelgettünk egymást elváltunk.

-Láthatnám újra azt a mosolyt amit már nem is tudom mióta nem láttam?-kérdezte. Nem is tudom, hogy mióta nem mosolyogtam olyan úgy igazán.

-Nem tudom, hogy képes leszek rá.-húztam az agyát.

-Kérlek.-most jöttem rá, hogy mi igen egy fura párt alkotunk Nicolellal egyik pillanatban mindjárt kinyírjuk a másikat most meg kb. az 5 évesek szintjén vagyunk. Vagyis szóval egy frankó összeállítás vagyunk.

-Ha kapok valamit.-direkt nem mosolyogtam.

-Mit?-nézett nagy kék szemeivel rám.

-Egy csókot.-jelentettem ki. -De a számra és nem csak egy pusz pá. Hanem rendes igazi csókot kérek.-szabtam meg a határokat.

-Tudod mit hagyjuk.-legyintett és menni akart majd pedig visszarántottam. Testünk egymáshoz simult és ajkaink között miniméterek voltak. Tekintetünk csak úgy összeforrt. Nicole ajkai elnyíltak egymástól. Szóval ez egy jel volt. Majd ajkaink összeforrtak. Lassú ritmust vettünk fel és nyelvemet óvatosan a szájába dugtam. Nem ellenkezett mintha ő is akarná. Pedig előbb még a nézésével is megtudod volna ölni. De ez tipikus ki tudd ellenállni Biebernek? Hát senki. Kezeimet derekára csúsztattam és elkezdtünk az ágy felé lépdelni szép lassan. Na jó ez nem az én stílusom de ha megakarom kapni muszáj lesz. Nem a türelmes természetemről vagyok híres. Ajkaink elváltak. -Justin.-állított meg. -Nem.-tolt el magától. -Nem akarok megint a játékod lenni. Nem dőlök be neki. Hagyjuk egymást békén.-ennek mi a franc baja van?

-Komolyan nem értelek.-túrtam idegesen a hajamba. -Egyik percben utálsz majd jössz a lelkizéseddel most meg megint hagyj nem akarlak stílust vetted fel. Komolyan Nicole ha szeretsz akkor miért nem vallod be egyszerűen?-fogtam össze két kezét.

-Mert ez nem igaz.-rántotta ki őket. -Ne próbálj manipulálni! Főleg a szavaimat kiforgatni! Nem dőlök be neked!-viharzott ki a szobából. Komolyan lassan a tököm tele lesz vele. Várjunk ez hova akar menni az éjszaka közepén. -Nicole drágám van fogalmad arról, hogy mennyi az idő?!-ordítottam utána.

*Nicole szemszöge*

Nem tudom mi ütött belém. Majdnem lefeküdtünk. ,,Szedd össze magad Nicole! Nem veszed észre, hogy megint a bolondját járatja veled? Ne légy ennyire buta! Szóval szedd össze magad te Benjamit szereted és ha igazán szereted akkor küzdj érte! Mikor volt az, hogy feladtad? Mikor volt az, hogy nem küzdöttél azért ami a tied? Soha szóval kapd össze magad!" Szólalt meg a belső hangom akinek teljesen igaza volt. Majd Justin hangjára lettem figyelmes.

 -Nicole drágám van fogalmad arról, hogy mennyi az idő?!-ordított utánam. A francba nem mehetek ki ilyen ruhában az éjszaka kellős közepén. Szóval fogtam magam és leültem a kanapéra. Nem tehettem mást. Csak vártam és vártam. Szemeim kezdtek már lecsukódni majd egy kicsit elszundítottam. Arra lettem figyelmes, hogy valaki éppen a karjaiban visz. Résnyire kinyitottam őket és Justin izmos karját pillantottam meg. Majd éreztem, hogy valami puhára tesz.

-Justin.-nyöszörögtem.

-Igen hercegnőm.-súgta fülembe. -Óhajtasz valamit?-nyomott egy csókot a nyakamra amitől a testem beleremegett.

-Fáradt vagyok-mondtam kómásan.

-Nem akarsz átöltözni, hogy kényelmesebb legyen.-motyogta a szavakat a nyakamba.

-Nincs erőm.-nyöszörögtem.

-Tudod én itt vagyok és segíthetek.-simította végig ujjával a karomat.

-Inkább maradok ruhában.-fészkelődtem.

-Tőlem aztán én csak segíteni akartam.-lehelt egy csókot a számra.  Majd hallottam, ahogy a fürdőbe bemegy.

-Justin!-üvöltöttem.

-Mi az?-jött ki a fürdőből de már ő vetkőzött.

-Kapok egy pólót?-még mindig nem mozdultam.

-Valaki igen lusta.-sétált a szekrénye elé majd kivett egy pólót és rám dobta.

-Kösz.-morogtam. Épp vetkőzni akartam amikor észre vettem, hogy épp engem figyel. -Na mehetsz csak ennyit akartam.-mutattam a fürdőbe. Ő csak felnevetett majd bevonult. Levetkőztem és felhúztam a pólót amit Justintól kaptam. Olyan jó illata volt mint neki. Többször is beleszimatoltam.

-Mi van ennyire jó illata van?-szólalt fel.

-Te mióta állsz ott?-kerekedtek el a szemeim.

-Azóta, hogy pont láttam a vetkőzős jelenetedet.-jelent meg az arcán egy perverz mosoly.

-Na  jó éjt.-húztam a fejemre a takarót. Majd éreztem, hogy az ágy besüpped mellettem és a takaró alá csúszik Justin kezem ami pedig tiltott helyre vándorol. -Most kiveszed innen a kezed vagy nem éred meg a holnapot!-fenyegettem meg. De mintha a falnak beszéltem volna. Kezét tovább vezette. -Justin Drew Bieber!-sikítottam fel.

-Nyugi cicám.-karolt át. A takarót leszedtem a fejemről és felé fordultam. -Mondjad.-nézett rám nagy barna szemeivel.

-Utállak!-néztem rá szúrósan.

-Én is szeretlek babám.-nyomott egy puszit a számra.

-Ja és nem akarok még egy tipi-tapit.-fordultam a másik oldalamra.

-Értettem.-karolt át. Morogtam egy sort majd lehunytam a szemeimet. Majd csiklandozós éreztem a nyakamnál ami egyben kellemes is volt. Majd a kéz ami rajtam pihent a pólóm alá csúszott egészen a mellemig. Majd észrevettem, hogy éppen Justin csókolgatja a nyakamat és a keze pedig megint tiltott helyeken vándorol.

-Nem voltam világos?-förmedtem rá.

-Kívánlak babám.-csókolt meg.

-Justin.-szakadtam el tőle.

-Mi lenne ha ezt levennénk?-akarta leszedni a karkötőmet.

-Meg ne próbáld.-kaptam ki kezemet a szorításából.

-Oh mióta fontos neked ennyire ez a karkötő?-csodálkozott el.

-Mert egy olyan személytől kaptam aki fontos nekem.-néztem a szemébe. Tudtam, hogy most felfogja magát húzni. -Justin aludni akarok.-néztem rá kérlelően. Morgott egy pár sort majd beadta a derekát. Szépen elhelyezkedtünk.

-De ugye tudod, hogy még jössz nekem.-suttogta a fülembe. -mert különben nincs napló és pápá titkok és Austin.-az utolsó szónál ledermedtem.

-Nem ebben állapodtunk meg.-fordultam felé.

-De tudod most nem adtam meg amit akartam szóval büntetlek. Ha tovább makacskodsz akkor egy éjszakával nem fogom beérni.-húzta mosolyra a száját.

-Rendben megteszem mit akarsz?-kijelentésemen igen meglepődött. Austin fontos nekem most már a napló nem nagyon izgat de tudom, hogy Bieber ilyenkor nem viccel és nem akarom, hogy Austinnnak baja essen.

-Oh ilyen fontos neked az a fiú?-nézett kérdőn.

-Igen mert ő megért és tudja, hogy hogyan kell bánni a lányokkal.-szűrtem ki a szavakat a fogaim közül.

-Tudod én is tudok bánni a lányokkal.-húztam végig ujját a dekoltázsomon. -Eléggé tapasztalt vagyok. De ha már feltetted a kérdés a válaszom téged.-suttogta az utolsó szót.

-Most?-nyeltem nagyot.

-Igen.-majd pedig várt. Nem mert mozdulni kezeim ökölbe szorultak. Féltem és rettegtem. Majd ő kezdeményezett. Ajkaimnak esett. Csak úgy falta őket és keze derekamra csúszott onnan pedig felsőm alá. Testem remegésbe indult. -Nyugi baba finom leszek nem fog fájni.-nézett szemeimbe. De muszáj Austinért muszáj megtennem. Nem akarom elveszíteni. Majd pedig hagytam magam.

~    §   ~

Justin már elaludt de én nem. Nem is tudom, hogy hogyan tudtam végig csinálni. Most gyűlölöm magam. Kimásztam óvatosan az ágyból. lementem a nappaliba és ott pedig a fürdőbe mentem. Leültem a hideg kőre és zokogni kezdtem. Miért miért? Undorodom magamtól. Amikor belenéztem a tükörbe nem bírtam tovább. Hozzávágtam az egyik sampont és a tükör darabokra tört. Majd a földre rogytam és tovább sírtam. Teljesen kétségbe estem. Könnyeim már marták a szememet. Megfogtam az egyik üvegszilánkot. Egy darabig csak néztem majd szép lassan végig húztam a karomon és csak néztem a kibuggyanó vért ahogy végig folyik a kezemen a földre. Egyre többször megismételtem ezt és utána pedig a szilánkot elengedtem. Felkeltem majd kimentem a fürdőből. Justinnal találtam magam szembe.

-Nicole.-nézett rám ijedten. Majd forogni kezdett velem a világ és utána képszakadás.

*Justin szemszöge*

Miután jól kiélveztem Nicolet ami isteni volt. Álomra hunytam a szemem. Majd csörömpölésre lettem figyelmes. Szemeim kipattantak és megláttam, hogy Nicole nincs mellettem. Fent körülnéztem de sehol szóval akkor lent van. Lesiettem és pont ekkor jött ki Nicole a fürdőből. Sötét volt és nem nagyon láttam de hallottam, hogy valami csöpög. Majd a padlóra pillantottam a valami vér volt és Nicole vére.

-Nicole.-néztem rá riadtan. Majd láttam, hogy nem bírja magát tartani és szerencsémre elkaptam. A keze tele volt vágásokkal. A francba! Gyorsan felkaptam és a kanapéra fektettem közben sikerült magamat is meg a kanapét is összevéreznem de ez volt a legkisebb bajom. Rohantam az elsősegély dobozért majd vissza Nicolehoz. Próbáltam elszorítani a vágást, hogy ne vérezzen el. De előttem gyors lefertőtlenítettem és megmostam, hogy ne fertőződjön el. Majd szépen bekötöttem. Nagyon megijedtem. megnéztem a pulzusát ami igen alacsony volt. Na ilyenkor mit kell csinálni? Talán egy kis víz feléleszti. Szóval elmentem egy pohár vízért amit óvatosan Nicole arcába fröcsköltem. Szemei kezdtek kinyitódni hála az istennek. -Nicole jól vagy?-kérdeztem aggódva.

-Hagyj békén és megkérhetlek ne érj hozzám.-kelt fel nehézkesen de ahogy lábra állt egyből elvesztette egyensúlyát. Utána kaptam és a karjaimban kötött ki. Egyből kipattant belőle és az emeletre sietett. Halottam, ahogy az ajtó csapódik.

-Egy köszönöm is megteszi!-kiabáltam fel.

-Szopd le magad keresztbe Justin Drew Bieber!-kiáltott le. Hát ki ez? Komolyan még én látom el és mentem meg az életét és ez kapom? Hát komolyan ez a mai világ. Mindenki igen elvan magával szállva ez a Nicole is... Feltakarítottam a vért mindenhonnan majd nyugovóra értem. Reggel igen morcosan keltem mivel Nicole megint nem bírt a seggén maradni vagy a szobájában kuksolni nem neki reggel 7 órakor zenét kell üvöltetni és énekelnie meg közbe hallottam, hogy valami el is tört. Szóval megdörzsöltem a szememet majd bementem a fürdőbe. Megmostam az arcom belenéztem a tükörbe majd megcsodáltam magam. Gyors letusoltam majd arra lettem figyelmes, hogy Nicole az egyik számomat énekli amit persze most adtunk ki a Looking For You. Bevallom egész jó hangja van de az enyémnél nem jobb. Na jó ez gonosz volt... Miután kiszálltam a zuhany alól és felöltöztem majd belőttem a hajamat utamat lefelé vettem. Hát elég rendesen kiütötte magát a csaj három üveg vodkát lenyomott és már a negyedik volt a kezében de az is csak félig. Odamentem és a hifit kikapcsoltam majd Nicolehoz vettem az utam aki a dohányzó asztalon táncikált.

-Kapcsold vissza!-vihogott összevissza, majd pedig majdnem leesett de elkaptam.

-Ezt most elveszem.-vettem ki a kezéből a vodkás üveget.

-Eressz el te paraszt és ad vissza a piámat.-kapálózott összevissza. -Tudod ez legalább kielégít.-röhögött a képembe. Ekkor egy kicsit elpattant nálam a húr. Megragadtam a karját és magamhoz húztam.

-Oh igazán?-égtem a dühtől. -Hát este nem épp úgy viselkedtél mint aki nem akarja.-nyaltam meg ajkaimat.

-Pedig nem akartam. Csak Austin miatt tettem mert ő az aki megérdemli, hogy ezt tegyem érte!-ordított velem.

-Na ide figyelj! Ez az én házam szóval én diktálom a szabályokat és ha nem tetszik el lehet húzni a picsába!-most már én sem fogtam vissza magam.

-Ezer örömmel Bieber.-röhögött egy sort majd felment az emeletre és átöltözött. Iszonyat szexi volt megnyaltam ajkaimat de látszott rajta, hogy holt részeg és menni is alig bírt. -Ja és tudd látszik, hogy tegnap nem voltál formában.-vihogott. -Még egy kezdő is jobban nyomta volna.-tudta, hogy ezzel fel tud húzni. -Ja és ,,szakítunk"!-mutatta az időzőjelet. -Nem vagyok hajlandó veled egy légtérben lenni ráadásul a csajodat játszani.

-Na először is akkor szakítunk amikor én azt mondom vagy nem kapsz vissza semmit és Austin is halott lesz.-húztam mosolyra a számat.

-De megkaptad amit akartál lefeküdtem veled szóval kérem a naplót! És hagyd békén Austint!-kiabált.

-Majd akkor adom vissza ha kedvem van.-ekkor nem várt lépést tett. Ujját végig húzta a mellkasomtól egészen Jerryig. Egy jól eső sóhaj hagyta el a számat. Közel hajolt a fülemhez amire apró puszit nyomott. Teljesen elgyengültem amit ő észre is vett és ezt kihasználta. Ugyanis megragadta a kezemet hátra fordította majd előre nyomott amitől estem egy nagyot. A földön feküdtem hason és hallottam ahogy bilincs kattan.

-Most visszaadod vagy ne akard megtudni, hogy mit teszek veled.-fenyegetőzött.

-Ajjh cica teljesen beindítasz.-röhögtem fel.

-Pedig nem arra megy ki a játék. Szóval hol van a naplóm?-hangja agresszív volt.

-Nem is tudom.-húztam az agyát. Majd éreztem, hogy valamit a fejemhez szegezz. Ami nem más mint az én pisztolyom volt.

-Utoljára kérdezem, hogy a naplóm!?-megforgattam a szememet majd fordultam egyet és így ő is dőlt szóval kaptam magam és gyors ráfeküdtem.

-Majd megmondom.-nyomtam egy csókot az ajkaira.

-Szállj le rólam!-lökött le magáról majd felfele vette az irányt. Majd próbáltam a bilincset leszedni magamról amit sikeresen le is szedtem. Honnan a francból szerezte meg a pisztolyomat is hogyan találta meg? Majd lépteket hallottam Nicole lépteit. A kezében pedig ott volt a naplója.

-Hogyan a francba találtad meg?!-képedtem el.

-Hát tudod már tudom, hogy mi hol van és azt is, hogy hova dugnád őket.-mosolygott.

-Ja tudod, hogy hova dugnám.-kacagtam fel.

-Annyira gyerekes vagy.-akart menni de megállt. A kezéből a könyv kiesett és a fejét kezdte el fogni.

-Nicole jól vagy?-sétáltam felé. Hirtelen egyensúlyát elvesztettem és ezzel ő is dőlni kezdett.

-Nicole!-kaptam utána. Szemeit újra kinyitotta. -Mi a bajod?-kezdtem aggódni. Körbe nézett de nem válaszolt. -Nicole ettél ma valamit?-tettem fel az első kérdést ami az eszembe jutott. Nem válaszolt csak nézett szóval nem. -Akkor most megyünk enni.-kaptam karjaim közé és leültettem az asztalhoz és csináltam neki egy szendvicset majd narancslevet is elé raktam. Ekkor eszembe jutott, hogy nekem is kéne valamit enni. Szóval ugyanazt találtam magamnak mint Nicolenak. Leültem de észre vettem, hogy hozzá se nyúlt az ételhez. -Nem akarsz enni például?-ültem le vele szembe.

-Nincs étvágyam.-jelentette ki.

-Pedig enned kell.-haraptam szendvicsembe.

-Nem vagyok éhes.-holt nyugodt volt és nem moccant. Gyors lenyeltem a falatot.

-Nicole kérlek egyél. Megfogsz betegedni.-ittam a narancslevemből.

-Nem akarok enni nincs étvágyam.-láttam rajta, hogy valami nagyon bántja.

-Pedig hidd el jót tesz csak. Jól érzed magad?-ekkor rám nézett. Szemei könnybe lábadtak.

-Bocs.-kelt fel a székből és felrohant. Egyből én is ezt tettem.

-Nicole!-szaladtam utána szerencsére utol is értem a szobájában. -Minden rendben?-néztem rá.

-Hagyj békén.-fordított hátat.

-Nem mert érdekel, hogy mi van veled.-fordítottam magam felé.

-Oh igazán pedig rohadtul nem úgy tűnik.-kelt ki magából.

-Ne beszélj velem ilyen hangnemben.-parancsoltam rá.

-Nem vagy az apám!-mordult rám.

-De a pasid!-érveltem ami elég ciki volt.

-Ezt te sem gondoltad komolyan.-röhögött a képembe. -Mégis mióta? Mert bocs én erről lemaradtam.-még mindig nevetett. Nem tudtam mit mondani mert tényleg elég egy kínos szitu volt. -De ha most megbocsájtasz én távozok.-akart menni de utána kaptam.

-Nicole.-tekintetünk összeért.

-Ne Bieber ne kezd! Lehet, hogy a Belieberjeidnél ez hat de nálam nem.

-De te is közéjük tartozol.-húzódott mosolyra a szám.

-TartomTAM. Múlt időben édes kicsi szívem.-jelent egy az arcán egy gúny mosoly.

-De akkor is az voltál.-rántottam magamhoz. Eléggé riadt volt. Haját hátra tűrtem és ajka és tekintetét cikáztam.

*Nicole szemszöge*

Justinnal megint olyan helyzetbe kerültem amibe nem akartam. Nem bírok vele már beszélni rá nézni vagy egy légtérben lenni vele. Undorodom a személyiségétől. Valamikor pedig a félelem is elkap. Bevallom néha rettegek. Mikor feleszméltem Justin éppen az ajkaimon csüngött. De a csókja nem az a durva és most megfektetlek volt hanem az az igazi. Gyenge és lágy volt teli érzékkel. Levegőhiány miatt elváltak ajkaink.

-Szükségem van rád nem akarom, hogy elmenj és itt hagyj.-suttogta ajkaimba. Szavain eléggé meglepődtem. Hátrálni kezdtem ami neki is feltűnt. -Nicole kérlek.-nézett rám megbánó szemekkel.

-Justin nem maradhatok nem tarthatsz fogva. A mi fejezetünk lezárult. Muszáj elengedned. A mi kapcsolatunk nem jött össze. Ha akkor nem löksz el magadtól és nem teszed ezeket lehet, hogy most is együtt lennénk de nem. Sajnálom.-rohantam le a földszintre és felkaptam a naplómat és futottam. Futottam addig míg a lábam bírta. Amikor már úgy éreztem, hogy nem megy tovább sétáltam egészen Austin házáig.  Berohantam és a szobámat rohamoztam meg. Bezárkóztam. Nem akartam senkit sem beengedni. Egyedül akartam lenni. Justin szavai nagyon felkavartak. Nem szabad magam hagynom ő rossz és csak a mélybe taszítana.

-Nicole kérlek nyisd ki.-kopogott ajtómon Austin. Nem válaszoltam. -Nicole.-kopogott tovább. Csak ültem és ültem. Kezeimre pillantottam ahol a kötés ékeskedett. -Nicole!-hangja ingerültebb volt. Nem tudhat meg semmit. Hogy mit tettem. Milyen áldozatot hoztam érte. Semmit. Felkeltem és ajtót nyitottam. -Minden rendben?-nézett szemeimbe.

-Igen.-ejtettem ki ezt a szót halkan.

-Látom, hogy valami bánt. Bieber megint csinált valamit?

-Nem.-vágtam rá. -Semmit sem csinált.-fordultam meg.

-Nicole aggódom minden rendben?-jött elém.

-Igen.-suttogtam. -Kérlek hagyj magamra.-egy könnycsepp gördült le az arcomon és kezeimet ökölbe szorítottam. Nem bírtam megtörtem. Államnál fogva felemelte a fejemet. Így egyenesen a szemeimbe tudott nézni.

-Nicole.-ölelt át. Jól esett, hogy érezhettem, hogy itt van. Amikor Benjaminnal voltam együtt mindig Tobias öntött belém lelket. Olyan rég láttam őket és úgy hiányoznak főleg Benjamin. Majd Austinnal elváltunk. -Mi történt? Épp az imént akartam érted menni.-magyarázkodott.

-Austin nincs kedvem beszélgetni. Egyedül akarok lenni.-majd szeme megakadt a kezemen.

-Mit tettél?-nézegette a kötést.

-Semmit.-rántottam ki kezemet a szorításából.

-Nicole. Kérlek mond el. Ez nem állapot.-soha nem fogja megtudni. Soha ne mondom el neki.

-Kérlek menj ki.-suttogtam. Állt és nézett. -Austin.-emeltem rá könnyes tekintetemet. Látszott rajta, hogy nem ezt akarta. Kisétált én pedig bezárkóztam ismét. Naplómat kezembe vettem és egy tollat. ,,Kedves Naplóm! Borzalmas volt az éjszaka. Justin kényszerített, hogy lefeküdjek vele. Muszáj volt megtennem mert ha nem akkor Austint megöli. Nem kockáztathattam. Túl fontos lett nekem Austin és nem bírnám ki nélküle. Justintól nagyon mocskos húzás volt. De nem tehettem semmit.Teljesen összetörtem. Megint elkezdtem magamat bántani. Justin részben megölt és részben megmentet. Lelkemet teljesen összetörte és megölte de visszahozott az életbe. Nélküle meghaltam volna. De azokat a szavakat amiket mondott. Nem tudom kiverni a fejemből. Felkavart és zavarodottá tett. Nem nem lehetek újra szerelmes belé. És ez ellen küzdeni fogok. Ő nem hozzám való. A legjobb lesz ha elmegyek és mindent magam mögött hagyok. Itt hagyok mindenkit elmegyek apuval és új életet kezdek. Semmi másra nem fogok koncentrálni mint a maffiára és a sulira. Mert innentől kezdve nincs régi Nicole csak az új és megtörhetetlen."  Naplómat nyitva hagytam és kimentem egy pohár vízért. Szerencsére ne futottam össze Austinnal. Elővettem egy sütit amit nagy nehezen de megettem. Utána láttam egy nagy üveg whiskeyt amiből töltöttem magamnak. Jajj de jól esett. Miután végeztem a konyhában visszamentem és Austint ült az ágyamon. Könnyes volt a szeme. Nem értettem.

-Minden rendben?-ültem le mellé.

-Hogy? Hogyan voltál képes ekkora áldozatot hozni értem? Miattam vagy ilyen állapotban.-apró könnyek gördültek végig az arcán. -Nem érdemlem meg, hogy éljek. Nem szabadott volna ekkora áldozatot hoznod értem.-folytak végig az arcán a könnycseppek.

-Austin.-simítottam meg a vállát. -Már vége megtettem és ez ellen semmit sem lehet csinálni. Önszántamból tettem. Akkor is megcsináltam volna ha te ellenzed és inkább a halált választod.-néztünk egymás szemébe. Majd pedig átölelt amit viszonoztam.

-Ajjh Nicole nem tudom...-sóhajtott fel. -Hogy ezt hogyan fogom kibírni.-szakadtunk el egymástól. -Szeretlek és nem tudlak kiverni a szívemből. Az, hogy itt vagy és megölelhetlek vagy hozzád érhetek csoda.-és amikor ezeket a szavakat mondta mintha Justin mondta volna. Nem nem lehet össze kell szednem magam. -Minden rendben?-zökkentett ki a gondolatmenetemből.

-Persze.-mosolyogtam.

-Te még ilyenkor is mosolyogsz, hogy csinálod. Pedig annyira borzalmat kellett átélned Bieber miatt. Annyit ártott és te ezek ellenére mégis képes vagy vele lenni, mellette és szeretni.-az utolsó szónál a lélegzetem megakadt.

-Honnan veszed, hogy szeretem?-néztem rá értetlenül.

-Onnam, hogy Nicole állandóan vele vagy.

-Azért mert nem hagyj békén és nem tudom, hogy hogyan taszíthatnám el magamtól.-keltem ki magamból.

-Itt nem az a baj, hogy nem tudod hanem, hogy nem akarod.-és ekkor jöttem rá, hogy Austin nem beszél badarságokat. -Szereted csaknem akarod bevallani magadnak. Azok ellenére amiket tett és többször is a halálba lököt te még mindig ugyanúgy szereted. Nicole látom rajtad hiába leplezed. Ahogy ránézel megérinted amikor csókolóztok. Tudod mit adnék ha egyszer rám is úgy néznél vagy úgy csókolnál meg.-dühös volt és a kezét ökölbe szorította majd kiviharzott. Nem tudom, hogy mi is van igazából. Szükségem van valakire akivel beszélhetnék. Austinnal most nem lehet beszélni. Felkaptam magam és az órára tekintettem ami 1 órát ütött. Felkaptam a torna csukám és a telefonomat majd távoztam a házból. Fogtam egy taxit majd elmentem Tobiashoz. Vele kellett beszélnem. Idegesen álltam meg Benjaminék házánál mert általában itt tartózkodik. Félve nyomtam meg a csenőt és idegesen tördeltem az ujjamat. Nem várt személy nyitott ajtót.

-Hát téged kislány meg mi szél hozott?kérdezte cinikusan Ludmilla. -Azt hittem, hogy felfogtad, hogy vesztettél Benjamin az enyém. Én nyertem és ez ellen semmit sem tehetsz. Justinnal milyen jól elterveztük a kis tervünket, hogy titeket szétválasszunk ami sikerrel is járt. Te Biebernél szenvedsz míg én Benjamint élvezem. Ha tudnád, hogy milyen isteni.-ekkor nem bírta tovább. Lekevertem neki egy pofont.

-Akkora egy képmutató ribanc vagy.-szűrtem ki a fogaim közül a szavakat.

-Meglehet de akkor is Benjamin az enyém.-röhögött fel.

-Ludmilla!-csapott meg egy ismerős hang. Mindketten hátra pillantottunk. Benjamin dühös tekintetével találkoztunk.

-Benju én...

-Elterveztétek?-nevetett fel cinikusan. -Komolyan, hogy lehettek ilyen undorítóak?-égett csak a dühtől.

-Benju...-vágott közbe.

-Kérlek menj el.-mutatott az ajtóra. Ludmilla elővette a mű könnyeit és ,,sírva'' kirohant a házból. Mivel úgy gondoltam, hogy nekem nincs itt már keresnivalóm szóval menni akartam. -Nicole.-szólt utánam Benjamin. Megfordultam és egyenesen a szemébe néztem. -Miért jöttél?-kérdezte.

-Beszélni akartam de úgy látszik, hogy az ráér szóval inkább megyek.-akartam távozni de utánam nyúlt. Majd vészesen közel voltunk egymáshoz.

-Kérlek maradj.-suttogta ajkaimba.

-Benjamin kérlek ne.-lábadtak könnybe a szemeim. Nekem nem Justinra van szükségem hanem rá. Össze voltam zavarodva. Nekem Benjamin kell nem Justin. Kezét arcomra helyeztem majd ajkaink összeértek. Innentől kezdve nem érdekelt semmi csak, hogy újra vele lehessek. kezemet felvezettem nyakában majd vadul csókolózni kezdtünk. Benjamin felkapott majd becsukta az ajtót és bevitt az egyik földszinti szobába. Óvatosan és finoman lerakott az ágyra majd a nyakamat finoman és gyengéden csókolgatni kezdte. Kezét pólóm alá csúsztatta majd lekapta rólam. Valami azt sugallta, hogy most álljunk meg. Furcsa érzés kapott el. -Benjamin.-suttogtam.

-Mond.-állt meg.

-Nekem ez most nem megy.-sütöttem le a tekintetemet. 

-Semmibaj ha nem akarod akkor nem kell.-kelt fel rólam.

-Köszönöm.-suttogtam és felkaptam magamra a felsőmet. -Féltem, hogy nem így reagálsz és esetleg erőszakoskodni kezdesz.-tördeltem ujjaimat.

-Nicole én nem vagyok Bieber. Ha nem akarod akkor nem erőltetem. Tiszteletben tartom a kérésedet. De látom, hogy valami bánt.-fogta meg a kezemet.

-Ennyire bele látsz a lelkembe?-emeltem könnyes tekintetemet rá.

-Na mesélj.-karolt át és egy csókot lehelt az ajkaimra.

-Justin fenyeget. Teljesen sakkban tart. Nála volt a naplóm és azt mondta, hogy ha nem teszem meg amit kér minden kitálal. Először nem akartam de aztán feladtam és hagytam az egészet. De aztán meg azzal zsarolt, hogy megöli Austint. Szóval azt tettem amit kért.-hajtottam le a fejemet és halk zokogásba kezdtem.

-Mond, hogy nem...-vágtam közbe

-De.-nyögtem ki nehezen. Éreztem, hogy szorosan magához ölel. 

-Nyugodj meg.-simogatta a hátamat. Majd rezegni kezdett a telefonom. Justin írt üzit. Hát elég ,,jól"

elbeszélgettünk. -Minden rendben?-érintette meg a kezemet.
-Persze. Van valami innivalótok?-álltam fel.
-Alkohollal nem szolgállak ki.-jelentette ki.
-Ha te nem akkor majd én magamat.-sétáltam ki. Tobiassal találkoztam és egyből a nyakába ugrottam. -Istenem annyira hiányoztál.-pusziltam meg.
-Te is nekem.-szorított ölelésén.
-Tobias ha így fojtatod megfojtasz a szereteteddel.-fulladoztam.
-Jajj bocsi.-engedett el.
-Így már mindjárt másabb.-vettem nagy levegőt.
-Na és mi járatba vagy?-ültünk le az asztalhoz.
-Hát ő izé...-kerestem valami jó kifogást.
-Nicolenak hála rájöttem, hogy Ludmilla csak kihasznált és ezért kidobtam.-jelentette ki holt nyugodtan Benjamin.
-Na végre tesó észhez tértél. És akkor ti most?-mutatott ránk. Na erre én is kíváncsi vagyok.
-Hát mos egyenlőre nincs semmi.-közölte velünk a tényt. Részben rosszul eset de valahol igaza is van. Majd az idő dönt. Kitudja lehet, hogy nem is Benjamin mellett fogok kikötni. Lehet, hogy az a fiú mellett fogok dönteni akire még magam sem számítok.
-Nicole!-hadonászott előttem Tobias.
-Bocs. Miről van szó?-eszméltem fel.
-Nincs kedved valamihez?-néztek rám és várták a döntésemet.
-Hát igazából az van, hogy 2 óra múlva lesz egy találkám Justinnal de nem akarok sokáig időzni nála.-adtam választ.
-Mi lenne ha elmennénk egyet sétálni.-ajánlotta fel az ötletet Tobias.
-Hozod a tesóidat is?-néztem rá cukin.
-Persze jönnek. Csak szólok nekik.-állt fel az asztaltól és az emeltre sietett. Az meg nem érdekel ha meglátnak a lesi fotósok végül is csak sétálni megyünk és nem kettesben. Lejöttek a többiek az emeletről és elvittük Batmant Benjamin kutyáját is. Most legalább lesz időm megnézni a főteret. Útközben megálltunk fagyizni mert Marius addig nyafogott, hogy neki fagyi kell míg meg nem győzött minket.
-Nicole most ugye többet fogsz minket látogatni? Tudod mindenkinek nagyon hiányzol. Főleg Benjaminnak éjszakánkét szoktam hallani amikor gitározik és énekel. És mindig rólad énekel.-ekkor igen zavarba jöttem.
-Jól van öcsi most már csöndbe maradhatsz.-láttam, hogy Benjamin is igen zavarba jött. A lányok meg csak kuncogtak Tobiassal együtt.
-De hát Benjamin mond már meg neki, hogy szereted!-trappolt egyet a lábával. Tobiasék nem bírtál tovább hangos nevetésbe törtek ki.
-Ti meg igazán csöndben maradhatnátok.-mordult rájuk.
-Nyugi haver. Tisztában vagyunk, hogy a ti kapcsolatotok...-ekkor kezemet a szájára tapasztottam.
-Tobias tudod itt lesi fotósok vannak és ha elég hangosan kikotyogod akkor nekem annyi. A sajtó kikészít engem és Biebert is meg Benjamint.-néztem rá ijesztően.
-Oké.-szedte le a kezemet a szájáról. A nap további részé igen jól telt még sétálgattunk tovább és arra lettem figyelmes, hogy mennem kell Justinhoz.
-Nekem most mennem kell. Remélem még ma összefutunk.-adtam a fiúknak egy-egy puszit a lányokat meg megöleltem és Justinhoz vettem az irányt. Tudtam, hogy ez kemény dió lesz. Főleg, hogy kettőnkről akar beszélni. Becsöngettem majd vártam, hogy ajtót nyisson. Ott álltam és az ujjaimat tördeltem. Rettentően ideges voltam. El nem tudtam képzelni, hogy mégis mi a francot akar a mi kapcsolatunkról dumálni. Majd pedig végre valahára ajtót nyitott.