-Ne érj hozzám!-kiabáltam rá és felálltam. -Te mégis milyen ember vagy?-sírtam el magam. -Mégis, hogy tehetted? Hogy vagy képes úgy felkelni, és végig csinálni a napot, hogy közbe ilyen üzleteket hajtasz végre?-kezdtek remegni a kezeim és értetlenül néztem Justinra. A szemeim megteltek könnyekkel.
-Nicole kérlek.-akart megérinteni de ellöktem.
-Ne érj hozzám! Én hittem benned! Hittem, hogy megváltozol, de hibába! Hittem kettőnkben! Reménykedtem, hogy újrakezdhetnénk de ezzel mindent elvágtál! Most az irántad érzett szerelmed átváltozott gyűlöletté!-vágtam a fejéhez és közben a sírás fájdalmát éreztem. Olyan mintha fojtogatnának. Most ami Justinhoz kötött szertefoszlott. Eddig a madzag vékonyodott de most végleg elszakadt hiába kötöm össze mert a csomó megmarad. Nem értettem, hogy Justin miért csinálta ezt? Miért akarja, hogy szenvedjek és, hogy meggyűlöljem? Megfogta a kezemet majd a falnak szorított és megcsókolt ellenkezni sehogyan sem tudtam. Miért csinálja ezt? Kezdek belefáradni. A remény fénye egyre jobban halványul míg csak a nagy sötétség marad. Majd egy kicsit elhajolt.
-Miért csinálod ezt velem?-kérdeztem könnyes szemekkel. -Miért akarod, hogy meggyűlöljelek? Miért jó, hogy ha az érzelmeimet a földbe tiporod?-tettem fel sorra a kérdéseket.
-Nicole én szeretlek.-mondta de ezt már nem tudtam elhinni.
-Aki szeret az nem így viselkedik velem. Ezek a szavak jelentéktelenek számomra. Már nem hiszek neked. Ahogy már szerelmet sem érzek irántad.-mondtam arcmegrezzenés nélkül. -Ezzel most elástad magad Justin Bieber.-Justin gondolatati igazán megviseltek. ,,Most legalább nem fog szenvedni miattam most gyűlöl lehet, hogy nekem fájni fog de ő legalább nem fog szenvedni nem fog összeroppanni nem fog csalódni. Remélem elfeled és soha nem fogok neki fájdalmat okozni. Jobb lesz neki így. A történteket meg elfeledni. Nem volt értelme a szerelmünknek hiszen állandóan bántottuk egymást. Jobb lesz neki más mellett. Ezzel le is zárult a történetünk végleg."
-Én most megyek nincs itt már semmi keresni valóm.-sétált ki. Most nem tudom, hogy mit érzek mert egyszerűen amit Justin művel. Kedvem lenne most törni zúzni. Miért jó neki ez? Én nem ezt akartam. Azt hittem, hogy minden rendben lesz, hogy minden tökéletes lesz köztünk de hát tévedtem. Fáj de most csalódtam Justinban. Az iránta érzet szerelmem kezd meghalni. Eszembe jutnak a vele töltött idők mint egy kis rövid film.
Csodásak voltak azok a pillanatok. De Justin ezzel mindent elrontott. Nem tudom, hogy most mit csináljak. A kezemet ökölbe szorítottam. Egyre erősebben szorítottam míg a vágásokból vér kezdett folyni. Ekkor belépett Ross.
-Megakarok halni Ross. Minden összedőlt körülöttem. És fogalmam sincs, hogy mit tegyek.-mondtam nyökögve.
-Jó nyugodj meg. Minden rendben lesz.-próbált nyugtatni.
-A pólódat is összevéreztem.-potyogtak a könnyeim.
-Az a legkevesebb. Most az a lényeg, hogy rendben legyél. Gyere bekötözöm a kezed.-mentünk be a fürdőbe elővette az első segéd dobozt és először fertőtlenítette nem volt valami kellemes érzés utána meg bekötözte. Majd visszamentünk és leültünk az ágyra. -Jobban vagy?-kérdezte aggódva.
-Egy kicsit de még mindig úgy érzem magam mintha fojtogatnának.
-Nicole nem veszed észre, hogy Bieber teljesen tönkre tesz. Nézd meg mit tett veled? Állandóan szenvedsz miatta. Én mellettem egy könnycseppet sem ejtenél én mindig arra törekednék, hogy mosolyogni lássalak.-amikor elhangzottak ezek a szavak a szájából egy kis mosolyt telepedett a számra. A nyakába borultam.
-Köszönöm, hogy itt vagy nekem nélküled nem tudom mi lenne.-mondtam alig halhatóan.
-Rám mindig számíthatsz.-szorított magához. Nagyon jól esett, hogy Ross itt van és támogat és mindig mellettem áll. Hozzá mindig fordulhatok segítségért mert tárt karokkal vár. Szeret és figyel rám és legfőképp támogat. De mégsem tudok úgy érezni iránta mint Justin iránt. Miért? Miért nem megy? Justint mégis szeretem annak ellenére, hogy miket tett velem. Erős kötelék húz hozzám de fogalmam sincs, hogy mi az.
-Ross. Mit érzel irántam mit szeretsz bennem miért jövök be neked mi az ami ennyire elvarázsolt bennem?-kérdeztem kapkodva.
-Nicole. Elég csak rád nézni és már az elvarázsol. Elég egy pillantás egy halk szó és egy érintés. De ami legjobban megfogott az, hogy őszinte vagy. Ha baj van elmondod ha valami nyomja a szíved azt is elmondod.-sorolta fel Ross. Tényleg ő csak a jó tulajdonságaimat látja. Ross nem ismer teljesen ahogy senki sem. Senki nem tudja az én nagy titkomat. Még Justin sem. Nem tudják, hogy van egy másik oldalam egy teljesen más életem. De erre még egyik sem áll készen, hogy megtudja. Még én magam sem állok készen arra, hogy ezt elmondjam. -Nicole nekem el kellene mennem. Remélem nem baj?-mosolyt vetettem felé ezzel azt jelezve, hogy nem majd megöleltük egymást és elment. Most pedig Justinhoz kéne mennem és ugyanezt a kérdést feltennem. De nincs hozzá merszem. Hirtelen rezegni kezdett a telefonom. ,,Amikor megláttam a fotódat elvarázsoltál a mosolyoddal a szemeiddel. Amikor rád nézek akkor egy aranyos, kedves őszinte lányt látok. De valamikor amikor nézem a képeidet akkor látok egy teljesen más Nicolet. Aki nem olyan mint a megszokott más a jelleme a stílusa vagyis teljesen különbözik a másik Nicoltól. Lehet, hogy ezt mások nem tudják de én igen látom rajtad és azt is, hogy valami nyomaszt nagyon. Egy nehéz döntés előtt állsz de nem tudsz választani. Mert félsz, hogy beleesel abba a hibába, hogy rosszat választasz. De ne félj ha a szívedre hallgatsz akkor mind rendben lesz." Tévedtem valaki mégis ismeri a titkomat. Ismer teljesen ahogy még senki más. De ki lehet az? Ki az aki ennyire ismer? Még a szüleim sem tudnak mindent rólam. ,,Ki vagy és honnan ismersz? Honnan tudsz rólam ennyi mindent talán ismerlek?" Vártam töprengve a választ. ,,Nem nem ismersz. Még!" Még? ,,Elárulnál magadról valamit? Mondjuk tulajdonságra gondolok." Úristen ki az? De tuti, hogy
-A jó büdös életbe!-kiabáltam fel. Na jó ezt tuti, hogy meghallotta. Ekkor kinyílt mögöttem az ajtó. Én ott álltam háttál és mozdulatlanul. Francba! Ilyen nincs!
-Nicole.-törte meg a csendet. Én ott mérgelődtem. Komolyan ilyen nincs. Majd megfordultam. Megpillantottam Justint a szemei vörösek voltak és alkohol szaga volt. Jajj ne!
-Justin.-csordult ki egy könnycsepp a szememből. Justin nem szólt semmit hanem magához rántott és átölelt. Majd hallottam a halk zokogását. Ezt tényleg én tettem tényleg én ilyenre képes vagyok.
-Sajnálom. Mindent megbántam. Sajnálom, hogy megbántottalak, hogy fájdalmat okoztam. Ezerszer megbántam.-tolt el és a szemembe nézett. -Kérlek bocsáss meg.-térdelt le elém. A kezemet a szám elé kaptam és a sírást próbáltam visszafojtani. nem tudtam mit döntsek mit tegyek. Fogalmam sem volt róla. Megnéztem a telefonomat és egy üzenetet kaptam. ,,Hallgass a szívedre!" A szívem azt mondja, hogy bocsássak meg de az eszem, hogy nem. Ránéztem Justinra aki még mindig a válaszomat várta. Majd nem bírtam tovább és elkezdtem sírni és elszaladtam. A folyóson Ross elkapott.
-Nicole mi a baj?-kérdezte aggódva én csak ránéztem könnyes szemekkel. -Gyere menjünk be.-mentünk be
a kabinjába. Majd a karjaiba borultam és úgy sírtam ahogy csak tudtam. Ő szó nélkül átölelt és próbált megnyugtatni. Éreztem, hogy aggódik értem és fáj neki, hogy így lát. Majd amikor egy kicsit megnyugodtam leültünk a kanapéra. Fura de az ő kabinja kétszer akkora volt mint az enyém.
-Most már jobban vagy egy kicsit?-érintett meg.
-Nem.-vágtam rá szipogva.
-Justin tett megint valamit?-amikor ezt mondta hirtelen felugrottam és a szekrény felé sétáltam lassan.
-Elmentem hozzá és beszélni akartam vele de inkább úgy döntöttem, hogy nem.-akadt meg a szemem a szekrényen lévő kis késen. Odaértem és a kezembe vettem. Legszívesebben magamba szúrtam volna és ott meghaltam volna. Már nem sok hiányzott, hogy magamba szúrjam.
-Nicole!-kapott el és a kezemből kiesett a kés. Én mint aki megörült rángatózni kezdtem és üvölteni. Majd a kanapéra nyomott és a kezeimet lefogta. Ekkor egy pillanatra megnyugodtam és egymás szemébe néztünk. Majd valami különös érzést kezdtem érezni. Lassan közeledett és megcsókolt. A kezemet lassan és finoman elengedte és felkapott és bevitt a szobájába. Ott lerakott az ágyra és tovább csókolóztunk. Szép lassan levette a kardigánomat majd a pólómat. Olyan érzés kapott el ami még soha. Valami különös érzés amit
-Nicole. Biztos ezt akartad?-kérdezte.
-Igen mert tudom, hogy te nem használnál ki mert te nem olyan vagy. Bárcsak mindenki ilyen lenne mint te. Boldog vagyok, hogy téged választottalak.-csókoltam meg.
-Örülök, hogy bízol bennem. De mi lesz Justinnal?-húzta el a száját.
-Semmi. Ha megtudja akkor megtudja. Belefáradtam, hogy állandóan szenvedek miatta. Most volt elég Justin Bieberből. Nem is tudom, hogy hogyan tudtam így belehabarodni abba a gyerekbe. Már kialakult róla a véleményem. Ezzel lezártam a Justin sztorit.-jelentettem ki egyértelműen.
-Nicole. Tudom, hogy még egy darabig érezni fogsz iránta valamit ezt meg is értem. De örülök, hogy próbálod elfelejteni Biebert nincs jó hatással rád. Nem rendes gyerek vannak sötét titkai amik, hogy ha megtudnád összetörnél.-simította meg az arcomat.
-Már tudom.-mondtam lehangolóan és felültem. -Olyat tudtam meg ami nagyon fájt. Képzeld el, hogy azt akit nagyon szeretsz és megtudod róla, hogy drogdíler.-mondtam el és közben egy könnycsepp csordult ki a szememből. -Én még mindig nem tudom felfogni, hogy volt képes ilyet tenni. Utána meg a szemembe mondja. Mégis, hogy lehet valaki ilyen?-néztem könnyes szemekkel Rossra.
-Kérlek ne sírj nem érdemli meg a könnyeidet.-ölelt szorosan magához.
-De annyira fáj.-motyogtam.
-Gondolom. De Nicole erősnek kell lenned mutasd meg, hogy tudsz erős maradni.-mosolygott rám.
-Rendben.-felkeltem és felkaptam magamra a ruháimat. Ross Hátulról egy csókot lehelt a nyakamra és az ölébe húzott.
-Szeretem amikor így csillognak a szemeid.-nézett mélyen beléjük. Ekkor felnevettem.
-Igazán?-érintettem meg az arcát. -Mennyi az idő? Bocs ez most csak jött.-mondtam nevetve. Ross megnézte a telefonján.
-Édes szívecském 9 óra van.-mondta olyan nyálasan.
-Köszönöm.-csíptem meg az arcát. -Nem akarom, hogy holnap legyen!-dőltem egy párnára.
-Én sem. Belegondolni is rossz. Tudod mennyire fogsz hiányozni a szívem szakad meg.
-Ross. Nem kell rögtön elkeseredni gondolj arra, hogy azt az 1 hetet boldogan fogjuk eltölteni.-mosolyogtam rá. -De most elmegyek aludni mert a holnapi nap hosszú lesz.-adtam neki egy búcsú csókot és elmentem. Bementem és volt egy olyan érzésem mintha valaki itt járt volna. Odamentem az íróasztalomhoz és egy levelet találtam. Kinyitottam és ez állt benne: ,,Kedves Nicole! Tudom sokat hibáztam de azért gondolhatnál, hogy nekem is vannak érzéseim és magasról leszarod őket, és ez rohadtul fáj. De ha ezt akarod akkor így lesz. Hagyjuk egymást békén nem fogok annyit szenvedni miatt hiszen ezernyi más lányt megkaphatok nem fogok leragadni nálad. Csak, hogy tudd bárkit megkaphatok akit akarok és egyszer te is ott leszel a listámon. Justin" Hát ez rohadt kedvesen és finoman fogalmazott mit ne mondjak.
Most mutatkozott meg nekünk az igazi Justin Bieber. Gratulálok neki. Nem gondoltam volna, hogy ilyen bunkó. Komolyan teljesen másnak hittem. De hát nem. Fogtam magam ettem egy kicsit és elmentem aludni. Amikor lefeküdtem és lecsuktam a szemem egy tengerparton találtam magam. Ott volt velem az a gyerek akit le is rajzoltam. Bementünk egy házba jó nagy volt, és rám nézett majd megérintette az arcomat és megcsókolt. Éreztem mindent szó szerint ahogy az ajka hozzáér az enyémhez. Fura volt. Majd hirtelen berontott Justin és elkezdett üvölteni meg ráncigálni a fiút. Én közéjük vettem magam és próbáltam Justin leszedni róla. Majd magához rántott és megfenyegette, hogy ha még egyszer megcsókol vagy hozzám ér akkor nagy baj lesz belőle. Utána elráncigált a kocsiba és elmentünk valahova. Majd megálltunk egy szálloda előtt és én nem akartam kiszállni a kocsiból mire ő felkapott a hátára és felvitt az egyik szobába. Ott lerakott mire én gyors amerre csak tudtam szaladtam és végül bezárkóztam a fürdőbe. Justin üvöltött és dörömbölt, hogy nyissam ki az ajtót de nem. Tudtam, hogy ha kimegyek leakar fektetni még ha nem is akarom. Ideges voltam nagyon nem tudtam mit csináljak féltem is. Se telefon semmi nem volt nálam kétségbe esetten a földre kuporodtam. A kezeim remegtek. Majd odamentem a kádhoz és megengedtem a vizet. Justin még mindig az ajtót ütötte. Próbálta betörni de nem sikerült neki. Majd amikor elegendő víz fojt elzártam a csapot. Lassan beleszálltam majd a mély levegőt vettem és lebuktam a víz alá. Egyre jobban fogyott a levegőm míg végül nem kaptam azt se. Ekkor hirtelen felébredtem. A szívem hevesen vert és a levegőt kapkodtam. Majd megnyugodtam és visszafeküdtem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése