18. rész Utolsó nap!

Amikor reggel  kinyitottam a szemem Ross még aludt. Felkeltem az ágyból és magamra kaptam egy pulóvert. Bementem a fürdőbe és ahogy a ruháimat pakolásztam a zsebemből kiesett egy nyaklánc. Felvettem és eszembe jutott, hogy ezt akkor raktam el amikor Justin a szobába rántott. Szép kis medál volt. Amikor megfogtam emlékek törtek fel bennem. Egy parkolóban voltam. Ott volt Ross, Justin és a szép szemű gyerek. Komolyan még mindig nem tudom, hogy hogyan hívják. Szóval én ott álltam közöttük és Justin magához rántott és előkapott egy pisztolyt. Én iszonyatosan féltem.
-Te velem jössz és ha valamelyikőtök megmozdul.-fenyegetőzött a fegyverrel.
-Nem hagyom, hogy elvidd inkább lőj le!-mondta a kék szemű gyerek.
-Ne!-ugrottam elé könnyes szemekkel. -Inkább vigyél el csak ne bántsd!-mondtam zokogva.
-Szállj be a kocsiba.-mutatott felé. Beszálltam és féltem, hogy mi lesz Ross és a másik emberke komolyan adok mindjárt neki egy nevet ott álltak ás néztek. Nem tehettek semmit mert tudták, hogy akkor vér fog folyni itt. Justin is beszélt és elhajtottunk. Ekkor elengedtem a medált ami a földre eset. Én pedig idegességemben a földre kuporodtam és a hajamba túrtam. Féltem és remegett a testem. Ross benyitott.
-Nicole minden rendben?-ült le mellém.
-Nem. Kezdek megőrülni látomásaim vannak és félek, hogy megtörténnek velem ezek.-kuporodtam jobban össze.
-Milyen látomásaid?-értetlenkedett.
-Rossz látomások. Ha valamit megfogok aminek van ilyen értéke vagy valamivel kapcsolatos akkor látomások emlékek törnek fel bennem. És félek, hogy beteljesülnek. Meg állandóan egy gyereket látok. Mindenhol. Álmomban és az emlékeimben meg a látomásaimban is. De fogalmam sincs, hogy ki lehet?-bújtam Ross ölébe.
-Nicole ez lehet, hogy egy jel. Lehet, hogy az a gyerek fel fog bukkanni az életben és igen fontos szerepet fog betölteni.-simogatott.
-Lehet. De nem értem. Az előbb amit ott megfogtam nyakláncot akkor is az volt, hogy egy parkolóban voltunk te én Justin és az a gyerek. Justin magház rántott és pisztolyt szegezett rátok és azzal  fenyegetőzött, hogy ha nem megyek el vele akkor megöl titeket.-sírtam el magam.
-Nicole ez nem valóság. Ez csak képzelet.-magyarázta.
-De olyan valós. Már félek megfogni dolgokat. Mindenhol emlékek áradata.-öleltem szorosan magamhoz. Majd kimentünk enni és magamra hagyott mert mennie kellet órára. Nekünk szerencsére az első óra elmaradt. Elővettem a naplóm és írni kezdtem. ,,Kedves Naplóm! Egyre több látomásaim vannak és félek, hogy ezek a látomások jelek vagyis, hogy ezek a dolgok megfognak velem történni. Némelyikük elég rémisztő és bevallom aggasztó. Nem akarom, hogy valóra váljanak. Mindegyikben Justin agresszív és akaratos volt. Vajon tényleg ilyen lesz? Mindent megfog tenni csak azért, hogy ágyba vihessen? Én nem ilyennek ismertem fáj de be kell vallanom, hogy a látszat néha csal. Lehet, hogy kedves volt velem meg minden de ez csak látszat és az álarca mögött rejtőzik az igazi Justin, aki nem is olyan kedves mint amilyennek mondja magát. Nem tudom mi lesz ha innen a hajóról elkerülök nem lesz Ross. Félek, hogy Justin követni fog és ott lesz a nyomomban és nem fog hagyni engem. Nem akarom. Vagy lehet, hogy nem?" Leraktam a tollat a naplóval együtt és kidőltem az ágyban. Majd jobbra fordítottam a fejem és Rosst láttam mellettem. Aztán balra akkor pedig Justint. Mind a kettő engem nézett és vártak a szavaimra. De amikor megérintettem volna az egyikőjüket eltűntek. Természetesen a képzeletem

játszott velem. Felkeltem és megpillantottam egy kis dobozt a szekrényemen. Már megint? Nekem mindig van valami az asztalomon? Volt mellette egy kis boríték amit tudjátok a csokrokba szoktak elrejteni. Ez állt benne: "Emlékszel?,, Levettem a doboz tetejét és olyan kis süti volt benne macarone. Egyből beugrott, hogy ez Justin kedvenc sütije, és ezt tömte a számba amikor rosszul voltam. De ezt minek küldte? Hiszen köztünk mindennek vége. De nem tudtam ellenállni nekik és megettem őket. Ahh de jól esett. Olyan finom volt. Olyan kevés volt még vagy kb. 5 ilyen dobozt megtudtam volna enni. Na összepakoltam és cuccal együtt elmentem sétálni a fedélzetre mert még volt időm az órákig. Szóval leültem egy asztalhoz és limonádét szürcsöltem. Majd késztetést éreztem, hogy elmenjek a stúdióba. Fogtam magam felkeltem és ahogy haladtam találtam egy kis cédulát. ,,Gyere még tovább már nem sok kell!" Mi van? Rossz előérzetem van. Szóval úgy mentem mint a betörős filmekben körültekintve jól. Tuti hülyének néztek akik láttak. Szóval mentem tovább és a stúdió ajtója előtt megálltam. Megfogtam a kilincset és leakartam nyomni de nem tudtam megtenni. Féltem, hogy valami baj lesz. Nem, nem futamodhatok meg szembe kell néznem a félelmeimmel. Szóval benyitottam hirtelen. Körbe tekintettem és csak egy kis fényt láttam. Odamentem és ott is volt egy cetli. ,,Vigyázz mert a legrosszabb emberrel játszol. Nem tudod milyen kegyetlen és gonosz emberrel állsz szembe. Aki képes lenne bármit megtenni, hogy elérje a célját. Úgy, hogy vigyázz légy mindig résen és soha ne fordíts senkinek hátat." Na jó most már tényleg össze vagyok zavarodva. Majd valaki bejött és felkapcsolta a világítást és megfordultam és justin volt az. Egymásra néztünk én pedig egyből indultam az ajtó felé mire megragadta a karomat.
-Kérlek álljál meg egy szóra.
-Mi van?-kérdeztem unott arccal.
-Beszélhetünk?-húzta fel a szemöldökét.
-Nem.-vágtam rá.
-Akkor legalább hallgass meg.
-Figyelj Justin Bieber. Elegem van a kis meglepetéseidből, és a kis ajándékaidból. Miért nem tudod felfogni, hogy köztünk mindennek vége. Érted vége! És hagyjál békén.-néztem mélyen a szemébe.
-Hogy te mennyire kéreted magad.-mondta nevetve. Ekkor pofon vágtam mire a falnak szorított.
-Te meg mennyire nem bírod magad kordában tartani.-mondtam szúrós tekintettel. Erre nem mondott semmit majd lazán ellöktem magamtól és kivonultam a stúdióból. Hogy milyen egy gyerek ez. Komolyan. Na mentem és beültem a tanterembe elővettem a telefonom és közbe körülvettek a Belieberek.
-Mit tettél a mi kis Jujunkkal? Annyira maga alatt és nem akar semmit sem csinálni. Úgy, hogy halljuk mit tettél vele!?-kérdezte fenyegetőzve.
-Semmit.-mondtam fapofával.
-És azt hiszed, hogy ezt el is hisszük?-kérdezte flegmán.
-Figyelj a kis Jujutok és köztem nincs semmi. Már régóta. Csak nem bírja feldolgozni, hogy nem tudott ágyba vinni ennyi.-mondtam egy gúnyos mosollyal az arcomon és becsöngettek majd megérkezett Justin is elfoglalta helyét és a tanár egész órán dumált én meg majdnem szét untam magam. Amikor vége lett jött a következő dupla angol és dogát írtunk mind a kettőn. Szuper! Utána a többi csak ment te még hogyan. Olyan lassan, hogy még a tej is megalszik a tanár szájában. A hátsó sor már aludt amikor végre megszólalt az isteni csengő. Igen! Fogtam magam felkeltem és visszamentem a kabinomba majd egy levelet találtam a földön. ,,Kedves Nicole Moor! Szeretnénk felhívni figyelmét, hogy a kabinját pénteken pontosan 1 óráig el kell hagyni!" Pénteken?! Nem úgy volt, hogy vasárnap? De jóó holnap csütörtök. Lefeküdtem az ágyra és néztem valami kis filmet. Majd azon kaptam magam, hogy már 10-óra van. Elmentem fürödni utána meg be az ágyba. Elaludtam. Reggel igen fáradtan keltem a hajam káosz volt. Írtam egy üzenetet anyunak. ,,Pénteken gyertek értem 1 óráig kikel cuccolnom." Elmentem reggelizni de nem bírtam sokat enni szóval abba is hagytam majd anyutól jött is válasz. ,,Rendben szívem 10-re ott leszünk." Hát de jó de én megmondtam anyuék már csak ilyenek. Elmentem felöltöztem fogat mostam majd elmentem és beültem órákra kiosztottak egy csomó dogát. Mindegyikük ötös volt. Igen! Pedig nem sokat tanulok. De nem baj. Vége lettek az óráknak és visszamentem a szobámba és elkezdtem pakolászni. a ruhák felét összepakoltam és abba hagytam. Majd a többit holnap. Fáradtan az ágyra huppantam és leültem facebookozni. Majd elkezdtünk Tobiassal videochatelni. Nagyon jól szórakoztam. Haláli a gyerek.
-Na és mikor jöttök?-kérdeztem kíváncsian.
-Hát elvileg ha minden jól megy akkor szombaton ott leszünk.-jelentette ki.
-Komolyan én pont előtte nap megyek haza. Juj alig várom. Nem bírom ki addig. Tudod nagyon örülök, hogy megismerkedtünk. Úgy érzem, hogy mi tökre egy hullám hosszan vagyunk meg megértjük egymást. Igazi barátra leltem benned. Egy kincs vagy tudod?-kérdeztem huncutul.
-Tényleg? Ilyet még senki nem mondott nekem. De tudod te is nagyon aranyos vagy és jó hallgatóság. Olyan mintha már ezer éve ismernélek pedig csak most beszélgettünk el rendesen eddig csak üzengettünk de most olyan mintha ott lennék melletted. Jó lenne megérinteni és átölelni mint barátot.-mondta mosolyogva.
-Igen jó lenne. De nemsokára megtehetjük.
-Igen. Na de most már mennem kell. Örülök, hogy jót beszélgethettünk. Szia!-búcsúzott el. Majd utána

gondoltam meg már 7 óra volt elmegyek bulizni. Szóval most kereshettem ruhát nagy nehezen találtam mivel amit összepakoltam nem akartam széttúrni. Szóval felöltöztem megcsináltam a hajam meg a sminkem és szépen elmentem. Ahogy beléptem igen sokan voltak és rohadt jó hangulat volt. Majd leültem a bárhoz és láttam, hogy ma bármilyen piát kaphatsz. Milyen suli ez komolyan? Na akkor már kihasználjuk.
-Egy Whiskyt kérek.-szóltam hozzá a pultos fickóhoz.
-Gyengét vagy erőset?
-Erőset.-vágtam rá és már elém is rakta. Én szépen azt szürcsölgettem és amikor befejeztem akkor elmentem táncolni. Nagyon nyomtam.
-Kérek még egyet de legyen erősebb.-csaptam le a pultra.
-Huh te aztán nyomatod!-csinálta közben a piát. -Tessék de ne, hogy túlzásba vidd.-figyelmeztetett. De én rá se hederítettem. Gondoltam, hogy többet úgyse fog adni azért elmentem a másik pultos fiúhoz és megittam egy üveg Whiskyt.
*Jó pár órával később*
Felkeltem az ágyból. Az ágyból?! Úristen mi történt? Na ahogy felkeltem Justin feküdt mellettem hátat fordítva. Megnyugtatott mert mind a ketten fel voltunk öltözve. Én iszonyatosan másnapos voltam. Hasogatott a fejem és hányingerem volt. Mi történhetett tegnap? Semmire nem emlékszem. Jézusom remélem semmi olyant nem csináltam. Kimentem a fürdőbe és átöltöztem. Majd amikor kijöttem Justin már fent volt.
-Tegnap jól nyomtad nagyon.-kuncogott fel.
-Mer?-néztem rá tudjátok olyan mi a bajod nézéssel.
-Nem emlékszel?-kérdezte nevetve és felém nézett.
-Nem. Semmire sem emlékszem.-dőltem neki a falnak.
-Akkor elmondom. Először is totál részeg voltál. Még rajtam is túltettél úgy, hogy a közel jövőben ne nyúlj alkoholhoz. Másodszor pedig kikezdtél egy tök idegen pasival és ha nem lépek közbe le is fektet valószínűleg. És legutoljára amit élvezet elmondanom, hogy olyanokat mondtál. Amik, hogy is mondjam felizgattak.-mondta nevetve.
-Mi a fasz bajod van?-néztem rá kerek szemekkel. -De remélem tisztába vagy vele, hogy részeg voltam.
-Ohh igazán?-jött felém. -Nem is emlékszel arra amikor azt mondtad, hogy kívánsz és többször is megcsókoltál.-szorított a falnak. Én csak nézni tudtam na jó tegnap tényleg berúgtam ha ilyeneket mondtam. -Aztán mondtad, hogy még mindig szeretsz és, hogy nem tudsz elfeledni mert annyira kívánsz és mélységesen belém szerettél.-tűrte el a hajam.
-Kössz ennyi elég volt eddig is hányingerem volt de most már jobban. De azért köszönöm, hogy visszahoztál és, hogy nem hagytad.-vonultam odébb. Nem bírom amikor ilyen közel vagyunk.
-Rendben. Na de megyek, hogy összetudj készülődni.-sétált ki a szobából. Én pedig nem hittem el, hogy tényleg ezeket mondtam. Basszus mi van ha le is feküdtem vele? Nem az nem lehet. Justin csak nem lenne olyan aljas, hogy kihasználja. Bár én már szinte mindent kinézek belőle. Összepakoltam és elmentem az órákra. A teremben bent volt az összes tanár és kiosztottak mondván ilyen kis bizonyítványt. Én mindenből ötöst kaptam. Szóval ezzel végett is értek a tanórák vagyis nem is voltak utolsó nap miért is legyen. Nemsokára megérkeznek anyáék is. Elmentem Rosshoz. Amikor odaértem már korábban írtam neki egy levelet és az volt a kezemben. Amikor az ajtó kinyílt Ross szomorúan állt ott. Én egyből átöleltem.
-Van számodra valamim-nyújtottam át neki a levelet. -De csak akkor nyithatod ki ha már elhagytuk a hajót.
-Annyira fogsz hiányozni.-szorított magához.
-Te is.-csordult ki egy könnycsepp a szememből. -Vajon még találkozni fogunk? Látni fogjuk még egymást?-kérdeztem.
-Ezt megígérem neked.-adott egy hosszú csókot. -Nem fogom elfeledni az itt eltöltött időket. Minden itt bent lesz a szívemben ahogy te is.
-Én is soha nem foglak elfeledni. Nem hittem, hogy ilyen nehéz lesz elbúcsúzni.-sírtam el magam. -Nem akarok hazamenni.-mondtam könnyes szemekkel.
-Én sem. De Nicole biztos fogunk találkozni. Nagyon szeretlek.-csókolt meg. Majd elváltunk nagy nehezen egymástól és bementem a szobámba és körbe néztem. Mindenhol emlékek voltak. Emlékszem az első napra amikor még senkit sem ismertem. Aztán jött Ross majd pedig Justin. Fáj itt hagyni ezeket az emlékeket. De örülök, hogy megismertem őket. Justinnak kevésbé inkább örülök, hogy nem kell tovább találkoznom vele. De Ross nagyon fog hiányozni. Összepakoltam a maradék cuccom és üres volt a szoba. Úgy nézett ki ahogy először beléptem. Kaptam anyától az üzit, hogy már itt vannak értem. Szóval a két hatalmas bőröndömmel és a többi kis táskámmal elhagytam a kabinom. Utoljára végig mentem a folyóson majd a fedélzeten. Ekkor eszembe jutott valami amit ott hagytam. Visszafutottam a kabinomba és az ágyamon egy nagy csokor vörös rózsa volt. ,,Köszönöm az itt töltött időket. Nem foglak soha elfeledni. Örökre a szívembe vésted

magad és ott is maradsz. Szeretlek!" Ohh de kedves ez az üzenet de nem értem, hogy Ross miért nem írta rá a nevét. Majd ahogy tovább kutakodtam a csokorban egy kis dobozka is előjött. A dobozban pedig egy újabb üzenet: ,,Egy emlék, hogy ne feledd honnan indult a történetünk." És megnéztem a dobozban pedig egy kagylós medál volt. Kinyitottam a kagylót és abba ez volt beleírva:  ,,Forever Love" Most nem tudom, hogy melyikük adta. Még a rózsát sem. Mennem kellett a nyakláncot a nyakamba akasztottam a rózsát felkaptam meg azt a cuccot amit itt hagytam még utoljára körbe pillantottam és a bőröndökkel együtt elmentem. Meg volt a fedélzeten az utolsó séta és amikor leszálltam a hajóról és ránéztem egy könnycsepp csordult ki a szememből. Közben pedig megérkeztek anyáék bepakoltunk és hazamentünk. Nagyon szomorú voltam. Rossnak írtam egy üzenetet: ,,Nagyon hiányzol! Szeretlek!" Közben pedig haza is értünk. Én felmentem a szobámba és utána anyuék fel is hozták a cuccom. Apu kiment de anya nem.
-Mi a baj kincsem?-kérdezte aggódva és leült mellém az ágyra.
-Semmi nincsen csak még úgy maradtam volna.-néztem meg a telefonom és pont ekkor kaptam választ Rosstól. ,,Te is nekem<3 Szeretlek!" 
-Tudod nekem elmondhatsz bármit.-simogatta meg a karom.
-De tényleg nincsen semmi meg egy kicsit fáradt is vagyok meg még úgyis ki kell pakolnom.-dőltem egy párnára.
-Jó rendben.-nyomott egy puszit a fejemre és kiment. Persze majd elmondom neki, hogy szerelmes lettem majdnem megerőszakoltak meg lefeküdtem egy gyerekkel. Persze. Kipakoltam a cuccom és ekkor előjött a Justin Bieber dedikált CD meg a Selena Gomezes poszter. A Selenásat kiraktam a Justinos emlékeket meg pedig egy dobozba raktam. Mindent amit tőle kaptam a dobozra pedig felírtam, hogy Justin Bieber Memory. Utána eldugtam a szekrényem mélyébe majd elmentem tusolni és vacsizni bár nem voltam éhes de anya meg is ölt volna ha vacsi nélkül fekszek le. Utána pedig be a pihe puha ágyba. Fura volt itthon aludni 1 hónap után. Majd még merengtem egy kicsit és bedobtam a szunyát.