*Nicole szemszöge*
Na amikor reggel felkeltem nagyon szomorú voltam. Távol voltam a szerelememtől aki nagyon fontos nekem
-Nicole! Gyere le egy kicsit!-kiabált anya a földszintről. Ajjh vajon mit akarhat. A lépcsőn lefelé nyomkodtam a telefonom és nagyon belemerültem.
-Mi van anya?-mondtam nyűgösen majd felnéztem és a telefont kiejtettem a kezemből. Nem hittem a szememnek. Tobias volt a nappaliban. -Úristen!-futottam oda hozzá és a nyakába ugrottam. -Tényleg itt vagy! Jézusom!-szorítottam magamhoz.
-Igen. Én is örülök, hogy láthatlak.-viszonozta az ölelésemet.
-Mikor jöttetek?-támadtam le a kérdésemmel.
-Nem olyan rég. Pillanat megnézem hol van már Benjamin.-ment ki a házból.
-Nicole ki ez a gyerek?-kérdezte suttogva anya.
-Egy jó barátom.-mondtam mosolyogva. De ki az a Benjamin? Majd visszajöttek. Amikor Tobias belépett és utána a fiú aki valószínűleg Benjamin a földre rogytam.
-Szívem minden rendben.-kapott utánam anya. Tobiasék is oda siettek hozzám.
-Te Benjamin vagy?-kérdeztem rémülten.
-Igen. Benjamin Lasnier vagyok.-mutatkozott be. Ez az a gyerek volt az akit mindig láttam akit lerajzoltam.
-De te hogyan?! Mikor?! Mi? Nem értek semmit.-zavarodtam teljesen össze és felfutottam a szobámba. Előkerestem a rajzom és néztem. Nem hittem a szememnek. Majd kopogtam az ajtómon.
-Nicole bemehetünk?-kérdezte Tobias.
-Gyertek-mondtam unottan.
-Mi a baj? Olyan mintha szellemet láttál volna.-gyűltek körém.
-Jé ez én vagyok.-szólalt fel Benjamin.
-Nem mondod.-vágta rá Tobias.
-Ünnep rontó-motyogta.
-Elmondanád, hogy ki vagy és miért kísértesz?-néztem Benjaminra.
-Már bemutatkoztam és mi van?-nézett rám furán.
-Tudod én nekem fogalmam sem volt míg fel nem bukkantál, hogy ki vagy. Állandóan a látomásaimban és a gondolataimban meg az álmomba túrtad magad. A végén már azt hittem, hogy bolond vagyok.-magyaráztam el.
-Benjamin te még miket tettél amiről én nem tudok?-nézett nagy szemekkel Tobias Benjaminra.
-Ezt még jó magam sem tudtam.-röhögött fel. -Nem tudom de te mi vagy valami látnok vagy mi?
-Gondolat olvasó.-vágtam rá egyhangúan.
-Ohh igazán akkor mindjárt tesztelünk.-mondták kórusban.
-Benjamin most épp arra gondol, hogy Tobias hogyan nézne ki kisminkelve. Tobias pedig, hogy milyen parfümöt használok.-soroltam fel. -Ja és amúgy Paco Rabane.-súgtam oda neki.
-Basszus tényleg.-nyögte ki Benjamin. Tobias pedig ledermedt biztos egy kicsit zavarba jött. -Úhh te Belieber vagy?!-szúrta kis a Justinos dobozomat. Basszus miért nem csuktam be a szekrény ajtómat.
-Ne nyúlj hozzá!-mászat át Tobiason és Benjaminra estem.
-Oké.-tartózkodott.
-Még a telefonszáma is megvan neki-mutatta fel a telómat Tobias.
-Pár perce érkeztetek de már bele kell túrni a magánéletembe szerintem is.-mondtam felháborodva.
-Bocs de hihetetlen. Megkapom a telefonszámát?-kérdezte Tobias de mielőtt válaszoltam volna már Benjaminnal kiírták. Hát akkor jó.
-Különben meddig maradtok?-tettem a kérdést.
-Lehet, hogy holnap megyünk vissza. De tudod szeretnénk valamit kérni tőled.-váltott komolyra.
-Még is mit? Selena telefonszámét?-kérdezte flegmán.
-Jöhet.-vágta rá Benjamin.
-Nem az. Benjamin.-szólt rá mérgesen. -Nem akarsz velünk eljönni Dániába?-erre mit mondani nem tudtam. Ledermedtem. Annyira jóba még nem vagyunk, hogy elmenjek velük szerintem.
-Egy kicsit korai nem?-húztam el a számat.
-Lehet. De gondold meg. Mi most megyünk ha kellünk csak hívj a számomat elmentettem a telódba.-köszöntek el majd magamra hagytak. Lehet, hogy jó lenne velük elmenni nem tudom. De Benjamin nem is tudom. Mintha egy kicsit megkavart volna. Ajjh butaságokat beszélek. Szóval azt a sétámat most megteszem elmentem a közeli parkba és leültem egy fa alá. Néztem az eget. Majd hirtelen csatlakozott mellém Benjamin.
*Benjamin szemszöge*
Na szóval miután elmentünk Tobiassál Nicolek házából utána kedvem támadt sétálni.
-Én elmegyek sétálni majd jövök.-jelentettem ki miközben a telefonomon az időt néztem.
-Rendben csak el ne tévedj.-figyelmeztetett.
-Oké apu. Különben is van nálam telefon meg csak egy parkot akarok megnézni.-ezzel ott is hagytam és elkezdtem valamerre sétálni és megláttam Nicolet. Kíváncsi voltam, hogy hova megy szóval követtem majd észrevettem, hogy ő is egy parkba megy. Leült egy fa alá. Gondoltam oda megyek hozzá. Hátulról mentem majd megijesztettem akkorát ugrott és sikított.
-Te meg honnan jöttél? És mikor? És hogyan?-kérdezte hadarva.
-Hát csak jöttem.-feküdtem le a fűbe és az éget bámultam.
-Kösz ezt az értelmes választ.-mondta morogva majd leült mellém. Kedvem lett volna jó szorosan magamhoz ölelni. Nagyon szimpatikus nekem Nicole. Kedves aranyos lány.
-Tök szép az ég. Imádom az ilyen napokat sehol egy felhő vagy valami gyönyörűen tiszta az ég.-mondta az eget fürkészve.
-Igen. Főleg amikor a napsugarai a szemedre sütnek és csodaszépen csillognak mint valami ékkő.-néztem rá és ő is rám. Nem sok kellett, hogy megcsókoljam de nem akarok egyből rámászni. Még várni akarok. Várok a megfelelő pillanatra és időre.
-Már sokan mondták. Mindenkinél a szemem aratott.-röhögtünk fel.
-Nem csodálom.
-Te sem panaszkodhatsz. Neked is amikor belenézek akkor tengert látok benne de amikor a nap rásüt akkor egy ékkövet.-mondta miközben mélyen a szemebe nézett.
-De a tied más. Neked ki lehet olvasni belőle, hogy milyen kedved van.
-Ohh igazán? Akkor milyen kedvem van.-hajolt közelebb, hogy jobban lássam a szemeit. Na jó itt már alig tudtam magam visszafogni.
-Most boldog vagy de szomorú is.-Erre fel ült és összegubózott. -Valami rosszat mondtam?-értetlenkedtem.
-Nem. Tökéletesen a lelkembe látsz. Boldog vagyok mert itt vagytok. De viszont szomorú is mert távol vagyok a barátomtól. Tudod rengeteg olyan dolog történt velem a hajón. Vannak sokkolók is meg szép pillanatok. Majd ha idejét érzem akkor elmondom. De szerintem nem jött el még az a perc.-mondta lehangolva. Nem tudom, hogy mi történhetett vele de biztos sok fájdalom érte. És mi az, hogy hiányzik a barátja?! Van pasija? Ohh hát ezt buktam. De viszont távol vannak egymástól. Lehet, hogy Nicolnak fáj de ez a távolsági kapcsolat nem nagyon fog összejönni.
-Rendben. Nicole akkora a nyomás rajtad annyi fájdalom ért téged és szenvedés rengeteget csalódtál. Ki az az ember aki ilyet képes tenni veled?-érintettem meg a vállát. Majd elkezdte a halk zokogását és az ölembe borult.
-Annyira fáj.-mondta halkan a könnyektől fulladozva. A szívem szakadt meg, hogy így láttam. -Olyan undorítóan viselkedett megalázott, semmibe vett és olyanokat csinált.-sorolta fel.
-Nicole nyugodj meg. Tessék itt egy zsebi.-nyomtam a kezébe majd megtörölte a könnyes arcát és kifújta az orrát. Ki az aki ennyire megbántotta és így lelkileg széttörte?
-Ne haragudj Benjamin de most már mennem kell.-állt fel. -Olyan szánalmas vagyok itt pityergek neked a hülyeségeimről.-törölgette a szemeit és én is felálltam.
-Nicole ezek nekem nem hülyeségek. Csak azt nem bírom felfogni, hogy ki az az ember aki ennyire tönkre tett. Hogyan tudott megbántani? Hisz te nem vagy az a gonosz lány. Le vagyok döbbenve. Látom, hogy sok minden bánt és kiakarod valakinek önteni a szívedet mert az akkor kiadott könnyeket visszafojtottad.-erre megölelt és egy puszit nyomott az arcomra.
-Hiszen mintha ismernéd ez egész történetemet. Tudod, hogy mi érzek. Csak a sztori alapját nem tudod. De ígérem, hogy ha beszélni akarok róla te leszel az első ember akinek elmondom.-nézett a szemebe majd elment. Még egy kicsit maradtam és visszamentem Tobiashoz.
*Nicole szemszöge*
Mikor elmentem a parkból zaklatott voltam. Mindenféle érzelmek kavarogtak bennem. Volt egy pillanat amikor megcsókoltam volna szívem szerint. De most meg mintha barátságot éreznék. Vagyis szóval semmit nem értek. Benjamin úgy megkavart. De, hogy lehet ez? Mi szerelmes vagyok belé? Ugyanúgy érzem magam mint amikor Ross és Justin között kellett választanom. Még mindig szeretem Rosst de viszont Benjamin olyan más, különleges megvan a maga vonzása. Valahogy amikor vele vagyok nem tudok kiigazodni. Valamikor többet szeretnék de valamikor meg elég a barátság. Pedig csak most ismertem meg. Közben ahogy így gondolkoztam hazaérkeztem. Bementem a házba ledobtam a cipőm és szó nélkül felmentem a szobámba. Az ajtót bezártam. Leültem a sarokba és végig gondoltam mindent. Az eddigi történteket. Végül arra a tudomásra jutottam, hogy elmegyek Tobiasékkal. Jobb lesz nekem szerintem ott. Jó lesz ott új környezet meg új emberek új kapcsolatok. Lementem ebédezni mert anya hívott. Elég szótlanul kezdtük el az étkezést míg végül apa felhozta a hajós sulit.
-Na kislányom nem is mesélted milyen volt az iskola.-törölte meg a száját a szalvétával.
-Nem volt rossz csak kár, hogy ilyen kevés idő volt.
-1 hónap kislányom az azért eléggé hosszú idő. Szeretnénk tudni anyáddal, hogy mit csináltál mivel töltötted az idődet és, hogy kikkel ismerkedtél meg.-sorolta apu. Persze elmondom, hogy majdnem öngyilkos lettem lefeküdtem Rossal és justin Bieber meg megakart erőszakolni meg eltörtem a lábam is. Sóval jó kis történet lenne szerintem szívrohamot kapnának ha elmondanám nekik.
-Semmi úgy nagyon nem történt velem megismerkedtem pár emberrel és jól szórakoztunk.-majd hirtelen csörögni kezdett a telefonom. -Bocsi!-keltem fel az asztaltól és felvettem.
-Szia cica! Csak, hogy tudd közel járok hozzád. Úgyis megtalállak és az enyém leszel.-mondta egy ismeretlen hang és le is rakta.
-Mi a franc bajod van?!-nyomkodtam idegesen a telefonomat és azon kaptam magam, hogy anyuék engem néznek. -Öhh... Jól vagyok.-mondtam egy hamis mosollyal az arcomon és visszaültem az asztalhoz. Végig kínos csend ment, míg be nem fejeztük az ebédezést. Felmentem és megnéztem a telefonomat. Ismeretlen volt a szám szóval nem tudom visszahívni. Ki lehetett? Ki az aki szórakozik velem? Muszáj volt kiszellőztetnem a fejem szóval úgy döntöttem, hogy lemegyek a partra. Le kocogtam a lépcsőn felhúztam a cipőm.
-Elmentem majd jövök!-kiabáltam és már be is csuktam az ajtót. Elmentem Tobiaséhoz. Csöngettem és az anyukája nyitott ajtót.
-Csókolom! Nicole Moor vagyok. Tobias és Benjamin itthon van?-kérdeztem udvariasan.
-Persze. Gyere beljebb.-engedett be a házba. Nagyon klassz volt. -Kérlek foglalj helyett míg szólok a fiúknak. Jajj de udvariatlan vagyok. Tobias anyukája vagyok.-fogtunk kezet és fel is ment az emeletre. Majd kiabálást hallottam.
-Én megyek le előbb! Rám jobban kíváncsi!-mondta Tobias Benjaminnak.
-Nem márt rám jobban!-hallottam a dulakodásukat és végül ebből az lett, hogy legurultak a lépcsőn.
-Jézusom!-ugrottam fel riadtam és kaptam a kezem a szám elé.
-Szia Nicole!-ugrott fel Benjamin és nézett rám. -Háh!-vágta Tobias képébe.
-Lehet, hogy most te nyertél de legközelebb nem.-vetett rá szúrós tekintetett.
-Nincs kedvetek lejönni velem a partra?-kérdeztem.
-Mi itt van tengerpart?-kerekedett el Tobias szeme.
-Hahó ez itt Florida. Már maga az egész egy félsziget.-magyaráztam. -Kitalálom föciből 2 vagy.-vágtam rá.
-Nem talált mivel hármas vagyok.-mondta nagy mosollyal az arcán.
-Benjamin?
-Négyes!-vágta rá.
-Én ötös!-örvendeztem. -Szóval én nyertem! Háh!-ejtettem egy győzedelmi táncot. -Na akkor mehetünk?-kérdeztem nagy mosollyal az arcomon. Bólintottak és lesétáltunk a tengerpartra. Nem voltak sokan csak páran.
*Benjamin szemszöge*
Tobiassal összenéztünk vagyis ez azt jelenti nálunk, hogy rosszat csinálunk. Nicole felé szaladtunk felkaptam a karjaimba és futottunk be és ott pedig a vízbe dobtam. Tobiassal megszakadtunk a röhögéstől és Nicole pedig dühbe gurult.
-Ez nem volt vicces!-tombolta ki magát és közeledett felém majd a vízbe rántott. A következő soros pedig Tobias volt őt pedig fellökte majd durcásan ki trappolt a partra. Mi is kimentünk utána ő pedig helyet foglalt egy sziklán.
-Most haragszol ránk?-kérdeztem tőle.
-Nem.-mondta mérgelődve.
-Pedig nem úgy tűnik.-mondta Tobias.
-Jól vagyok. Csak hideg a víz és most fázok.-mondta vacogva és jobban összebújt.
-Odaadnám a pólóm ha nem lenne vizes mert valakinek bele kellett löknie a vízbe.-mondtam a szavakat hangsúlyozva.
-Jól van na.-legyintett egyet.
-Hazamenjünk?-nézett rá Tobias.
-Jó lenne. Azt hittem nyugodtan tudok napozni de hát... Na mindegy.-állt fel. Szépen visszasétáltunk Tobiasekhoz. Felmentünk adtunk Nicolnak egy törölközőt mi meg addig átöltöztünk. Tobias anyukája jól megszidott minket meg, hogy hogyan lehettünk ilyen felelőtlenek tudjátok jött a rizsa-duma. Azt hittem, hogy soha nem fogja abba hagyni Nicole pedig szépen el kuncogott az ágyon addig amíg mi meg a fejmosást kaptuk. Remélem nem fog megfázni.
-Ne hozzak valami teát vagy valami meleget?-előzött meg a kérdéssel Tobias.
-Köszönöm nem kell semmi.-felelte Nicole.
-Én elmegyek átöltözni.-mutatott az ajtó felé és kiment e ruhákkal együtt. Kettesben maradtunk Nicolellal. Leültem mellé az ágyra.
-Biztos nem kell semmi?-kérdeztem meg.
-De. Te kellesz Benjamin.-húzott magához és vadul megcsókolt. Majd eldőltünk az ágyon. Fantáziáltam el. De ez nem történt meg csak a fejemben játszódott le.
-Benjamin.
-Igen Nicole?-mentem oda hozzá.
-Mikor mentek vissza Daniába?-kérdezte a kezét tördelve.
-Holnap mert csak átutazóba jöttünk. Tobias apukájának van itt valami üzleti dolga aztán azt jöttek elintézni és magukkal hoztak engem is.
-Mert döntöttem. Amit kérdeztetek. Elmegyek veletek.-adta az egyenes választ. Nem hittem a fülemnek. Nicole tényleg velünk jön.
-Tényleg?-kérdeztem meglepődve.
-Igen. Szerintem jót tenne egy kis környezet változás. Meg van egy zaklatom és félek, hogy megtalál.-borult a karjaimba.
-Milyen zaklató.-szorítottam magamhoz.
-Felhívott valaki és azt mondta, hogy közel jár, hogy megtaláljon és, hogy úgyis meg fog találni és nagyon félek. Félek, hogy az a személy Justin.-bökte ki.
-Justin? Úgy érted Justin Bieber?-néztem rá furán.
-Igen. Tudod én Justin barátnője voltam. Beleszerettem teljesen elcsavarta a fejem közben pedig szörnyű dolgokat művelt velem. Megakart erőszakolni, miatta lettem majdnem öngyilkos, amikor együtt voltunk ivott, drogozott és mindennap megcsalt egy másik lánnyal. Meg amikor megakartam bocsátani neki akkor meg végképp összetört. Elmondta, hogy drogdíler. Gyűlölőm ezt a gyereke. És addig nem nyugszik míg meg nem szerezz.-amikor ezeket Nicole elmondta könnybe lábadt szemekkel nem hittem el amiket mondott. Én azt hittem, hogy Justin jó és szereti a rajondóit meg, hogy teljesen más. De ezek alapján egy bunkó seggfej.
-Nem gondoltam volna, hogy ennyi szenvedés ért. Bár láttam, hogy nagy a nyomás rajtad.
*Nicole szemszöge*
,,Bár láttam, hogy nagy a nyomás rajtad." Amikor ez a mondat hagyta el a száját összeállt a kép. Emlékeztek a titokzatos SMS-zőmre? Aki belelát a lelkembe na az Benjamin. De mégis honnan a francból tud ez mindent rólam?
-Basszus te voltál az akivel üzizgettem!-kiáltottam fel.
-Hát nem tagadom. Azt hittem, hogy nem fogok lebukni de hát tévedtem.-ismerte be a tettét.
-Te szemét!-kezdtem el ütni egy párnával. Majd elvette a párnát és alulra kerültem és rá ült a csípőmre a kezemet meg letaszította. Ekkor csak szemeztünk egymással és ránk tört Tobias.
-Ember mennyetek szobára ne itt.-motyogta. Mind a ketten ránéztünk és felröhögtünk.
-Na én megyek és átöltözök.-szállt le rólam és kivonult.
-Mi volt ez a kis jelenet itt Benjaminnak?-kérdezte Tobias perverzen.
-Mi lett volna?-kérdeztem nevetve.
-Hát nem is tudom. Talán elcsattant pár csók is.-húzogatta a szemöldökét.
-Te hülye!-böktem oldalba.
-Jó jó! Nem kell tagadni. Megértem én.-állt fel.
-De nem történt semmi!-mondtam egy kicsit felhúzva magam.
-Persze persze Nicole!-ment ki a szobából.
-De tényleg nem történt semmi!-kiabáltam utána. Felkeltem az ágyról és kimentem a szobából. Majd láttam, hogy az egyik ajtó résnyire nyitva van. Benéztem és épp Benjamin öltözött. Amikor levette a pólóját és végig néztem a testén a lábaim megremegtek. Majd bement a fürdőbe.
-Te meg mit csinálsz?-ijesztett félholtra. Akkorát sikítottam volna de szerencsére időben befogta a számat.
-Te megakarsz ölni?-mondtam suttogva.
-Nem állt szándékomban.-röhögött fel halkan. -De tetszett mi amit láttál?-kérdezte kuncogva. Nem mondtam semmit csak visszamentem a szobába és felvettem a cipőmet.
-Te meg hova mész?-kérdezte az ajtófélfának neki dőlve.
-Haza hova mennék bazdmeg?-mondtam morogva.
-Most meg a bajod?
-Csak az, hogy néha úgy feltudsz húzni.
-Nicole én csak a tényeket közvetítem veled.-ekkor belépet Benjamin is a szobába.
-Mi a téma?-kérdezte.
-Semmi.-mondtuk kórusban.
-Na én megyek. Már így is sokat időztem itt. már 4 óra is elmúlt.-vettem az irányt az ajtó felé.
-Nicole akkor holnap mikor induljunk?-kérdezte Benjamin.
-Miről maradtam le?-kérdezte kíváncsian.
-Ja veletek megyek ha nem gond.
-Szuper! Akkor mikor jössz holnap?-tette fel a kérdést Tobias.
-Nem tudom még összesem pakoltam. De nekem mindegy amikor ti indultok de még lekel rendeznem a szüleimmel.-mondtam unottan.
-Ha kell átmegyünk és segítünk meggyőzni őket-kacsintott Tobias.
-Nem kell.-mosolyogtam. -Boldogulok.-hagytam el a szobát. Leértem a földszintre elköszöntem Tobias anyukájától és hazamentem. Felmentem és összepakoltam a cuccaimat. Nem tudom, hogy mennyi időre megyek el ezért sok mindent bepakoltam. Ekkor anyu rám nyitott.
-Te meg mit csinálsz?-kérdezte meglepődve.
-Anyu elmegyek Tobiassekkal. Nem tudom, hogy mikor térek haza lehet csak nyár végén de jót tenne nekem egy kis környezet változás. Új hely, új személyek, új barátok. Nagyon kedves és aranyos családja van.-mondtam el neki. Szerintem sokkot kapott a hír hallatán mert nem szólt semmit csak ült és nézett.
-És mikor hoztad ezt a döntést?-kérdezte könnyes szemekkel.
-Amikor felajánlották az ajánlatot először fura volt a dolog de aztán jobbnak láttam ha elmegyek. Anya sok minden történt velem a hajón. Sok fájdalmat és pofont kaptam az élettől. Ezeket pedig elakarom felejteni. ÉS ezt csak úgy tudom ha vannak mellettem és támogatnak. Benjaminék pedig ezt teszik velem. Szeretem őket és fontosak nekem.-böktem ki neki.
-Nem szívesen mondom és ha meg is szakad a szívem de látom, hogy annyira akarsz menni és nem tűnnek bajkeverőknek a fiúk. Féltelek de megnyugtat, hogy a szülők is ott lesznek. Szóval rendben. Apáddal pedig később rendezem az ügyet.-ment bele a dologba.
-Köszönöm!-ugrottam a nyakába. -Most pedig pakolok tovább kitudja mikor indulunk holnap.-guggoltam le a cuccom mellé.
-Rendben.-nyomott egy puszit a homlokomra. Amikor pakolásztam előkerült a Justinos cuccaim. Elővettem a nyakláncot. Egy könnycsepp csordult ki a szememből. Letöröltem és visszaraktam az egész dobozt ahol volt a szekrényem mélyébe. Lezártam ezt a témát és pont. Justin Bieber egy seggfej! Amikor összepakoltam felhívtam Tobiast és megbeszéltem vele a holnapot. Holnap 11-kor indulunk. Majd amikor mindennel végeztem anyu kiabált, hogy menjek le vacsizni. Lementem és helyet foglaltam az asztalnál. Gyors megettem a kaját és fel is mentem a szobámba. Lefürödtem és pizsibe bújtam majd bemásztam az ágyamban. Izgatott voltam a holnap miatt. Dánia?! Wááá! Vajon milyen lehet ott más nyelvet beszélnek és biztos minden nyugodtabb mint itt. Majd nem kellett sok és elaludtam.
*Benjamin szemszöge*
Reggel felkeltem mivel Tobias üvöltözött.
-Mi a faszt csinálsz? Már az embert aludni sem hagyják?-mentem be morgolódva hozzá.
-Az, hogy nincs meg az a kibaszott hajzselém!-túrt szét mindent.
-A fürdőben a felső polcon nézted?-kérdeztem egy nagyot ásítva. Ekkor abba hagyta a kutakodást kiment majd visszajött felzselézett hajjal. -Ekkor sípánkólást csapni egy hülye zselé miatt.-forgattam meg a szemeimet.
-Neked sem ártana és szed össze magad Lasnier mert mindjárt megyünk Nicoleért.-mondta morogva. Felkeltem nyújtózkodtam majd elmentem tusolni és felöltöztem. Reggelizni nem nagyon volt kedvem szóval csak egy kettő szem gyümölcsöt bekaptam. Amikor mindenki elkészült elmentünk Nicoleék házához. A kocsi megállt mi meg Tobiassal kiszálltunk. Csöngettük és Nicole anyukája nyitott ajtót.
-Csókolom Mrs. Moor!-mondtam mosolyogva. -Nicole?-kérdeztük Tobiassal kórusban.
-Sziasztok fiúk! Nicole még a szobájában van felmehettek megnézni szerintem már felkelt.-mutatott az emelet felé.
-Rendben köszönjük.-sétáltunk a képcső felé és felmentünk Nicole szobájába. Lassan benyitottam és Nicole még aludt.
-Valahogy meg kellene szívatni.-suttogta Tobias.
-De hogyan?-kérdeztem szintén halkan.
-Várj.-állított meg az ajtóban ő pedig lassan bement a fürdőbe. Nem sokkal később kijött egy vödör vízzel. Ő pedig az ajtóra felrakta a vödör vizet. Tobias lehuppant a fotelbe majd egy magazint kapott a kezébe. Én odamentem Nicole ágyához és leülten a szabad helyre. Majd a füléhez hajoltam.
-Ébresztő álom szuszék.-suttogtam bele. Nagy nehezen kinyitotta a szemét és rám nézett.
-Mennyi az idő?-nyöszörögte nyújtózkodás közben.
-7 óra van.-vágta rá Tobias aki még mindig a magazint lapozta.
-Mennyi?-ugrott fel az ágyra. -7 óra?! Ti normálisak vagytok ilyen korán akartok indulni?-akadt ki.
-Ja. Úgy, hogy menny és frissítsd fel magad szívem.-mondta Tobias egy mosollyal az arcán. Nicole duzzogva kimászott az ágyból és mit sem sejtve az ajtó felé vette az irányt. Megnyitotta jobban a bejáratot és a vödör víz szépen a fején landolt. Nicole felsikított és iszonyatos dühbe gurult. Tobias felé vette az irányt és a fotelbe nyomta.
-Most ezért kinyírlak te!-ütötte volna meg de felkaptam ő pedig összevissza rugdosott és mocorgott. Tobiassal majdnem megszakadtunk a röhögéstől. Ő már a fotelból kiesve a földön feküdt a nevetéstől. Majd elengedtem Nicolet.
-Ezt nagyon megbánjátok!-mondta fenyegetőzve és kiviharzott a szobából.
-Legalább nem kell már tusolnod!-kiabáltam utána még mindig a nevetéstől fulladozva.
-Haha!-mondta unottan. 15 perc után visszajött.
-Mehetünk.-jelentette ki még mindig duzzogva.
-Rendben.-fogtuk meg a cuccait Nicolnak és szépen lebattyogtunk vele a kocsi elé. Nicole elbúcsúzott a szüleitől és beszálltunk majd a repülőtér felé vettük az irányt. Felszálltunk és elfoglaltuk a helyünket. 4 és fél óra utazás után megérkeztük Dániába. Nálunk leszünk mert a szüleim úgyse sokat vannak otthon Tobias szülei segítettek becuccolni és el is mentek. Majd a tesóim és megjelentek.
*Nicole szemszöge*
Amikor beléptünk Benjaminék házába azt hittem dobok egy hátast rohadt szép volt meg hatalmas. Majd megjelentek a testvérei jó sokan voltak.
-Benjamin!-ugrott Benjamin nyakába a kis szőke hajú gyerek akinek ugyanolyan szép szeme volt mint Benjaminnak.
-Marius ő itt Nicole. Nicole ő Marius.-mutatott be egymásnak minket.
-Szia Nicole!-nyújtotta a kezét és közben fülig ért a szája a mosolygástól. Olyan kisaranyos megtudnám zabálni.
-Szia Marius!-fogtunk kezet. Majd bemutatta Benjamin a lánytesóit is. Kedvesen fogattak nagyon.
-Megmutatom a szobádat.-fogta meg a kezemet és felmentünk az emeletre. Amikor megérintette a karomat
még kaptam egy bazi nagy gardróbot. Majd Tobias toppant be a cuccaimmal a szobába.
-Mi most pedig magadra hagyunk. Pakolj ki csinálj amit akarsz és ha valamire szükség lenne a szomszédos szobákban vagy a nappaliban megtalálsz minket.-csukták be az ajtót. Majd bementem a gardróba. Sokáig pakolásztam mire mindent kiraktam. Azt hittem soha nem fogok vele végezni. Majd leültem és körbe néztem, hogy milyen lett. Jó tudom sok mindent hoztam. Nem is tudom, hogy hogyan fért ez mind bele a táskáimba? Na de mindegy. Lementem de sehol senki. Gondoltam kimegyek egyet levegőzni. Szóval fogtam magam és kivánszorogtam a kertbe.Volt egy nagy és annak a tövébe leültem. Majd azt vettem észre, hogy valaki küzelít egyből felkaptam a fejem és a bizonyos illetőre néztem. Csak Benjamin volt az. Csatlakozott a társaságomhoz és helyett foglalt mellettem.
-Nicole.-törte meg a csendet és egymás szemébe néztünk. Majd közelebb hajolt én pedig lefagytam. Most meg fog csókolni? Úristen majd azon kaptam magam, hogy az ajkaink egymáshoz tapadtak. A kezét az arcomhoz érintette és viszonoztam a csókját. Majd vagy már 5 perce, hogy egymást nyaltuk de nekem az az öt perc mintha csak 10 másodperc lett volna. Majd lassan elváltunk egymástól. A homlokunkkal megtartottuk egymást.
-Nicole. Érzek valamit irántad ami nagyon erős. Vagyis beléd szerettem. Teljesen elvarázsoltál.-suttogta.
-Bevallom, hogy én is érzek valamit irántad. De Benjamin nekem barátom van.-mondta a végét elfojtva.
-Nicole annak a kapcsolatnak előbb vagy utóbb úgyis vége lenne hiszen tök messze vagytok egymástól.-lett egy kicsit ingerült.
-De Benjamin...-vágott bele a mondatomba.
-Szeretlek!-csókolt meg újra. Ha nem csókolna olyan eszméletlenül jól már rég ellöktem volna magamtól de beadtam a derekamat. Majd a vad csókolózásunkat Tobias zavarta meg.
-Khhh!-szólalt fel hangosan. Majd ránéztünk. -Bocsánat, hogy megzavartam ezt a kellemes és romantikus pillanatot de Benjamin húzzál be mert a tesód nem hagy békén mert látni akar és kijönni meg lusta.-mondta összekulcsolt kézzel.
-Te is a legjobbkor jössz.-kell fel puforogva és be vánszorgott.
-Még, hogy nincs köztetek semmit?-húzta fel a szemöldökét és mosolygott. -Én megmondtam!Tobias mindig megmondja.-jelentette ki győzedelem ittasan.
-Ja ja persze.-túrtam össze a haját.
-Naa!-kapta el a kezemet. -Tudod milyen sokáig tartott beállítani? És te most összetúrtad.-akadt ki.
-Bocsi.-öleltem át. Jajj annyira szeretem. Olyan kis vicces és feltud dobni.
-Nem megyünk be? Vagy még időddzünk itt kin?-kérdezte.
-Nem tudom. Maradjunk beszélgeesünk egy jót.-néztem a szemébe.
-Rendben. Beavathatnál a kis Benjaminnal való románcodba.-lököt oldalba.
-Tobias!-szóltam ré és felröhögtünk.
-Na de most komolyan.-váltottt komolyra.
-Hát m,agam sem tudom mert ez a csók is váratlanul ért. Csak egy baj, hogy nekem van barátom de Benjamin magasról leszarja szóval nem tudom, hogy mi lesz.-könyököltem a térdemre.
-Ha kell beszélek vele. De tudod Benjamin néha csak megy a feje után és mindent eszetlenül csinál. Adj neki egy kis időt és feldolgozza és történik ami történik. Bízz mindent a véletrenlre. Csak ennyit tudok javasolni. De ha bármi baj van és segítség kell én itt vagyok.-na látjátok azért szeretem őt ennyire mert bármi van segít és csak annyi h szólnom kell neki és ő jön.
-Annyira szeretlek.-bújtam az ölébe. -Örülök, hogy barátok vagyok.-viszonozta az ölelésemet.
*Benjamin szemszöge *
Amikor végeztem a tesómmal az udvarra vettem az irányt és pont az ütötte meg a fülemet ahogty Nicole azt mondja Tobiasnak, hogy ,,Szeretlek" utána pedig ölelkeztek. Felforrt az agyvizem. Legszívesebben behúztam volna Tobiasnak. Idegességemet úgy vezettem le, hogy a falba ütöttem. Iszonyatosan dühös voltam. Majd Nicolek léptek be a nappaliba.
-Benjamin minden rendben van?-jött oda hozzám aggódva.
-Persze nincs az ég világon semmi.-mondtam gúnyos mosollyal az arcomon.
-Haver nyugodj meg.-állítottt lée Tobias.
-Te ne érj hozzám. Húzzatok a francba!-kiabáltam rájuk és felmentem a szobámba. Az ajtót nagy erővel csaptam be és az egész ház zengett tőle. Nem sokkal később Nicole rontott be aszobámba.
-Veled mi a franc van?-kérdezte.
-Húzzál ki!-mutattam az ajtóra.
-Addig nem míg elnem mondod, hogy mi a fasz bajod van.-ült le az ágyamra.
-Nicole így is ideges vagyok és nincs kedved viszekedni veled szóval most húzzál ki!-ordítottam rá.
-Nem míg elnem mondod, hogy mi a bajod!-állt velem szembe.
-Utoljára mondom el, hogy húzzál ki!-mordultam rá. Nem szólt semmit csak megéríntette mellkhasomat és mélyen a szemembe nézett. És egy hirtelen lépést tett amire nem számítottam...
köszönöm:)
VálaszTörlés