27. rész Szülinapom! 1.rész

*Nicole szemszöge*
-Apád maffiázó?-pillantott rám Ross.
-Igen.-vágtam rá.
-Nem félsz, hogy elveszítheted bármikor neki minden percben az élete veszélyben van és bármikor megölhetik.-markolászta a kormányt.
-Nem ismered apámat ha tudnád, hogy mennyi ember őrzi.-forgattam meg a szemeimet. -Lehet, hogy most engemet is védenek emberek csak nem tudok róluk mert elbújtak.-rántottam meg a vállam. -Na de ne erről beszéljünk. Hogy megy a banda?-fordultam felé.
-Jól. Sok számot adtunk ki meg a rajongó táborok gyülekeznek. Mindenhol ott vannak és néha megpróbálnak még a szobádba is beszökni.-nevettem fel.
-Nem könnyű híresnek lenni.-mosolyogtam.
-Hát nem.-kuncogott fel.
-Hova megyünk most?-néztem az útra.
-A szállodába viszlek. Vagy hova szeretnél menni? Mondj egy várost.-pillantott rám.
-Nekem jó a szálloda is.-motyogtam. Még egy darabig csak mentünk és megérkeztünk. Öröm volt kiszállni mert úgy elzsibbadt a lábam. Felcuccoltunk és Rossal egy lakosztályba kerültem de külön szobába. Majd amikor mindent kipakoltam leültem az ágyamra és elővettem a naplómat. Olyan rég írtam bele. Mostanában semmire sincs időm. ,,Kedves naplóm! A szívem most romokban áll. Akiben legjobban bíztam és azt hittem, hogy mindennél jobban szeret megcsalt, és ez nekem annyira fáj, hogy azt leírni nem tudom. Lehet, hogy kívülről nem látszik de belülről minden romokban áll. Szóval mostantól minden szerelemet KIZÁROK az életemből. Úgy döntöttem, hogy elmegyek apához és beállok a maffiába. Muszáj megerősödnöm és magabiztosnak lennem. Lehet, hogy nem fog tetszeni neki az ötlet de majd valakinek vinnie kell az üzletet. Csak attól félek, hogy kapok ,,segítőt" aki kioktat és tudtommal Bieber a legjobb embere szóval nagy valószínűséggel őt fogom kapni. Eljövök de megszabadulni nem tudok tőle. De ha igazán jó akarok lenni akkor a legjobbtól kellene tanulnom. Tényleg miért nem apám képezz ki? Azt sokkal jobban élvezném mert ő nem kezd el fogdosni meg nyomulni. De itt jön képbe az, hogy apuci pici lánya mit akar."
-Nicole.-nyitott be Ross.
-Igen.-csaptam be a naplómat.
-Megzavartalak?-csukta be az ajtót.
-Nem.-vágtam rá mosolyogva.
-Nem kérsz valamit inni? Enni?
-Egy szendvicset elfogadok.-keltem fel. Kimentünk a konyhába én helyet foglaltam az asztalnál és ő pedig csinált nekem. Miután megettem éreztem, hogy tele vagyok.
-Azt ne mond, hogy tele vagy?-kérdezte és mosolyra húzta a száját.
-De.-nevettem fel.
-Eléggé kis soványka lettél.-érintette meg a karomat.
-Tudom de én így érzem magam jól.-álltam fel. -Bemegyek mert van egy telefonom apuval.-mutattam az ajtó felé.
-Persze menj csak.-bólintott. Bementem és gyors felléptem twitterre. Benjamin ezt posztolta ki. Jajj ezt akkor csináltuk amikor még nála voltam. Milyen boldogok voltunk mind a ketten. Egy könnycsepp gördült le az arcomon, de egyből le is töröltem. Soha többet nem fogok egy fiú miatt sem sírni. ezt fűzte hozzá: @benjaminlasnier Amikor rád nézek mindig mosolyognom kell mert te vagy az öröm az életemben! Szeretlek Nicole Moor<3 Hibáztam de mindent megteszek, hogy minden a régi legyen:) Istenem milyen aranyos. A szívem szakad meg. Bármennyire is szeretném de nem tudom nem szeretni. Soha nem leszek képes elfelejteni őt. A könnyek csak úgy szöktek ki a szememből. Hangos pityergésbe kezdtem.
-Nicole.-lépett be Ross. -Minden rendben?-ült le az ágyra.
-Nem nincs.-ráztam meg a fejem.
-Mesélj.-simította meg a karomat.
-Miután eljöttem megismerkedtem egy fiúval akivel később komolyra fordult a helyzet. De időközben Justin is beavatkozott a dolgokba és megkavart mindent. Időközben rosszul lettem bevittek a kórházba és Justin eljátszotta a halálomat és azt hitték, hogy meghaltam. Így Justin elvitt magához és történtek a dolgok. Egy este olyan dolgot tett velem aminek a tüskéje örökre bent lesz a szívemben. Utána amikor elkerültem tőle kiderült, hogy Benjaminnak akivel összejöttem barátnője lett. Utána a dolgok felgyorsultak és minden jól alakult egészen máig. Mert ma tudomásomra jutott, hogy Benjamin a ,,barátnőjével" lefeküdt és ez nagyon fáj.-töröltem le a könnycseppeket.
-Sajnálom.-ölelt át. Közben jött egy üzi Biebertől. ,,Hallom beakarsz állni a maffiába szívem és az apád már tudja"  Honnan tud erről?
-Beszélni akarok az apámmal kimennél?-kérdeztem udvariasan.
-Persze.-sétált ki. Tárcsáztam aput máris.
-Szia lányom.-köszönt.
-Szia apu.-szipogtam.
-Kicsim te sírtál?
-Csak beütöttem a lábam.-találtam ki valami hazugságot.
-Aha persze. Ki az a szőke gyerek akivel vagy? Meg elég sokat járkálsz Justinhoz.-ezekről meg honnan tud?! Szerencse arról nem tud, hogy le is feküdtem vele.
-Honnan tudsz ezekről? Esetleg azt nem tudod, hogy mikor megyek pisilni?-kérdeztem flegmán.
-Kicsim én mindent tudok rólad.-nevetett fel. -Tudom, hogy miért voltál kórházba is.-na jó itt megfagyott bennem minden.
-Mindent?-kérdeztem remegő hangon.
-Mindent.-vágta rá.
-A Justinnal való történteket is.-nyeltem egy nagyot. -A mait is?-kérdeztem félve és egy hatalmas nagy gombóc volt a torkomban.
-Igen és nem fogom engedni, hogy vele gyere össze szóval felejtsd el őt és Benjamint is.-hangja fenyegető volt. -Justin kapott is egy szép kis ajándékot.-ekkor megrémültem.
-Mit tettél vele?-kérdeztem meg.
-Csak azt amit érdemelt.
-Apa!-emeltem fel a hangomat. -Ugye nincs baja?
-Holnap várlak a King street 97. sarkában. Beszélni akarok veled és a maffiáról.-rakta le. Megrémültem mi lehet Justinnal azonnal tárcsáztam.
-Haló.-szólt bele rekedtesen.
-Justin jól vagy?-kérdeztem rémültem meg.
-Jahh.-szisszent fel. -Minden rendben van.
-Mit tettek veled?
-Semmit jól vagyok.-nyöszörögte.
-Várj odamegyek.-raktam le. -Ross!-téptem fel az ajtót.
-Igen?-nézett fel a telefonjáról.
-El kell vinned Justinhoz.-vettem fel a cipőm.
-Mer?-ráncolta össze a homlokát.
-Mert szüksége van rám. Nyomás.-húztam fel őt és már szaladtam is le. Bepattantunk a kocsiba és Justinhoz vettük az irányt. Amikor megérkeztünk csak úgy rohantam be nem törődve semmivel. -Justin!-kiabáltam és az emeletre vettem az irányt. Csomó helyen vér volt. Amikor benyitottam a szobájába az ágyon feküdt és

próbálta magát fertőtleníteni. Arca össze volt verve és véres is volt. A nyakába ugrottan mire ő felszisszent. -Úgy aggódtam miattad azt hittem, hogy megöltek.-suttogtam fülébe. -Várj segítek.-kezdtem el fertőtleníteni. Némán tűrte néha teste és arca is megfeszült a fájdalomtól.
-Nem is tudtam, hogy ennyire fontos vagyok neked.-jelent meg az arcán egy kósza mosoly. Nem válaszoltam hanem az egyik sebére erősebben nyomtam rá a vattát amitől felszisszent. -Ezt szándékosan csináltad.-fogta meg a csuklómat.
-Persze.-nevettem fel. Amikor az apróbb sebekkel végeztem azt vettem észre, hogy a pólója teljesen átázott a vértől. Felhúztam és egy hatalmas nagy vágás volt ott. -Hol találok ollót?-kérdeztem tőle.
-Lent a konyhába.-futottam le mint valami őrült és utána meg fel.
-Miért nem mondtam, hogy megvágtak?-vágtam szét a pólóját.
-Elfelejtettem.-suttogta. Megforgattam a szemeimet és a fürdőbe léptem és kerestem az elsősegély dobozt amit meg is találtam. Lefertőtlenítettem majd bekötöttem neki.
-Feküdj le és pihenj.-tett ahogy mondtam.
-Rendben anyuci.-kacsintott.
-Jajj te.-forgattam meg a szemeimet. -Felhívom neked Ryant, hogy legyen itt és ápoljon.-kezdtem el keresni a telefonját. -Örülnék ha nem a seggemet bámulnád és áradoznál róla.-néztem rá.
-De ha egyszer olyan jó.-húzott közelebb magához.
-Bieber állítsd le magadat.-dobtam le kezeit magamról.
-Ne tegyél úgy mintha ha ma semmi sem történt volna.-nyalta meg ajkait.
-Az csak véletlen volt.-böktem ki.

*Justin szemszöge*
Hiába tagadja tudom, hogy odavan értem hisz még a vak is látja. Egyből ide sietett és aggódott értem. Meg mi az, hogy csak véletlen?! Persze szivi mind tudjuk, hogy odavagy értem hiszen ki nincsen? Ennyit a ma esti buliról de sikerül itt fognom akkor meg lesz a szórakozásom. -Nem kell felhívnod Ryant. Hiszen te sokkal jobb ápolóm vagy.-fogtam meg a kezét.
-De Justin...-vágtam közbe.
-Kérlek.-néztem rá kutyus szemekkel.
-Hogy én ezt mennyire megfogom bánni.-sóhajtott fel. Lehet te igen de én nem. -Jó mindjárt jövök.-sétált ki. Hova ment most? Mindegy, ma este tuti meghúzom. Hiába sérültem le az engem nem állíthat meg. Amíg nem jött Ryannal SMS-eztem.
Ryan:
Meghúztad?
Justin:
Persze már reggel megvolt haver
Ryan:
Nemsemmi vagy tesó... És milyen volt?
Justin:
Hát kurva jó az édes az ágyban nagyon jól nyomta
Ryan:
Letesztelem én isxd
Justin:
Arra várhatsz, mert most itt van és ápolni fog mert az apja jól elintézett
Ryan:
Huhh bro... Minden rendben veled?
Justin:
Ja megvagyok de voltam már jobban de egy kiadós szex után az leszek ne aggód;)
Ryan:
Hát ha ennyire jó az ágyban ahogy mondod nem csodálom
Justin:
De egy idő után megfogom unni akkor meg keresek mást... Szóval ne azt hidd h leragadok nála
Ryan:
Pedig elég sokat vagytok együtt... Ugyan ez volt Selenával is csak meghúzni akartad aztán puff Nicolellal is ez lesz 
Justin: 
Nem vennék rá mérget nem leszek többet szerelmes ez is egy kis ribanc mint a többi addig jó míg megnem unom aztán megy a selejtbe
Ryan:
Hát itt az a Bieber akit mindenki ismer:D Nem csalódtam benned haver
Justin:
Tudom tesó hisz én maga vagyok a tökély na de most megyek mert hallom a lépteit szóval csá bro
Ryan:
Csá
Nicole pont akkor lépett be a szobámba amikor leraktam a telefonomat.
-Csak ma estére maradok itt.-mondta határozottan.
-Rendben cica.-kacsintottam.
-Kapok egy pólót?-kérdezte és a kezét buzerálta.
-Felállnék de, ott a szekrényben találsz.-bólintott és odasétált. Így pontosan háttál állt nekem szóval jól szemügyre tudtam venni a szép kis popsiját. Jajj istenem úgy megmarkolnám.
-Justin.-nevetett fel. -Tudod, hogy mindent hallok.-fordult meg a kezében egy pólóval és becsukta a szekrényajtót.
-Bocs.-kaptam el tekintetemet róla. -Leakarsz zuhanyozni?-kérdeztem udvariasan.
-Ha nem baj.-jelent meg az arcán egy fél mosoly.
-Persze menj csak.-bólintottam ő pedig besétált. Felakartam ülni de hirtelen egy olyan szúró fájást éreztem az oldalamon. Oda pillantottam és átvérzett a kötszer. A kurva életbe! -Nicole!-kiabáltam és odakaptam a sebemhez.
-Mi történt?-rohant ki egy szál törölközőben. Istenem milyen szexi benne ha most nem lennék ilyen állapotban simán leteperném. Érzetem, hogy a nadrágom odalent eléggé szoros lett. -Justin te vérzel.-rohant oda hozzám. Gyors leszedte a kötésemet én pedig végig őt néztem. Egy pillanatra sem tudtam levenni róla a szememet. -Örülnék ha becsuknád a szádat.-na jó ekkor egy kicsit zavarba jöttem. Észre sem vettem, hogy nyitva volt. Gondolatba egy kicsit elkalandoztam és észre sem vettem, hogy végzett velem. -Kész is.-mosolygott.
-Kösz.-jelent meg az arcomon egy kósza mosoly.

*Nicole szemszöge*
-Nicole.-ráncolta össze homlokát a fájdalomtól.
-Mi a baj?-hajoltam oda hozzá és megfogtam a kezét. -Justin mi a baj?-kérdeztem idegesen.
-Nagyon fáj és ne-nem kapok leveg-őt.-kapkodott a levegőért. Nagyon megijedtem. -Ké-ér-lek egy egy csó-kot.-még mindig nem volt rendes a levegő vétele. Közelebb hajoltam és ajkaimat az övére nyomtam és a kezei derekamra fonódtak és magára húzott. Beletúrt hajamba másik kezével pedig fenekembe markolt. Ajkaink pedig elváltak és az arcán egy hatalmas nagy mosoly terült el.
-Te szemét!-csaptam meg.
-Látnod kellett volna az arcodat.-röhögött fel.
-Te!-keltem fel volna róla de nem engedett és nem tudtam nagyon ellenkezni mert féltem, hogy a törölköző leesik rólam. -Justin!-mordultam rá.
-Maradj már egy kicsit.-simította meg az arcomat. -Elmennék én is veled fürdeni de hát ágyhoz vagyok kötve.-nyalta meg alsó ajkát.
-Justin kérlek hadd zuhanyozzak le.-néztem rá kutyus szemekkel.
-Ha adsz egy csókot.-csücsörített. Megforgattam a szemeimet. Kezeim közé temettem arcát és ajkaink összeértek de ekkor vettem észre, hogy a anyagot ami rám volt kötözve épp azt szedi le rólam. -Justin.-morogtam.
-Nyugi szórakozzunk és lazítsunk egy kicsit.-puszilt meg.
-Nem nem lehet.-ekkor tekintete megdermedt. Elengedett én pedig felkeltem. -Különben is csak azért maradtam itt este mert többet nem találkozhatunk.-kerültem tekintetét de már szinte lyukat égetett belém.
-Miért?-ült fel.
-Mert ha veled maradok akkor megölnek.-belenéztem nagy barna szemeibe. -Apám megtiltotta, hogy találkozzak veled és ha továbbra is ellent mondok neki akkor egy parancsára bármikor neked annyi.-csordult le egy könnycsepp az arcomon. -Nem akarok kockáztatni. Itt az életed a tét.-vonultam be a fürdőbe és beálltam a zuhany alá. Jó volt letusolni majd kiszálltam megtörölköztem és felvettem a fehérneműmet és belebújtam Justin pólójába. Beleszagoltam és éreztem azt a kábító de mégis csodálatos illatot. Kiléptem a fürdőből és Justin gondterhelt tekintetével találkoztam. -Én átmegyek nem akarlak zavarni.-mutattam az ajtóra. Ajkába hajolt és szólásra nyitotta a száját.
-Nicole.-tartott hatás szünetet. -Te neked én mit jelentek?-ekkor nagyot nyeltem. Hisz erre még magam sem tudom a választ.
-Hát... öhh... izé...-habogtam összevissza. -Justin valamikor néha eltudnálak küldeni a fenébe is de valamikor meg amikor veled vagyok biztonságban és védelmezve érzem magam.-fejtettem ki.
-Ez nem volt válasz a kérdésemre.-ráncolta össze homlokát.
-Justin, én...-néztem a padlóra. Hallottam közeledni felém. Államnál fogva felemelte a fejemet így egyenesen a szemébe tudtam nézni.
-Milyen szerepet töltök be neked az életedben?-kérdezte és egy nagy gombóc volt a torkomban.
-Nem tudom.-suttogtam.
-Több vagyok mint barát?
-Nem.-vágtam rá.
-Cicám.-nevetett fel. -Akkor reggel nem történt volna meg az.-még mindig mosolygott.
-Az csak véletlen volt mert én össze voltam törve te pedig ezt kihasználtad.-emeltem fel a hangomat.
-Tudom, hogy odavagy értem csak magadnak is félsz ezt bevallani.-hajolt közelebb. -Tudom, hogy a csókjaimért sóvárogsz.-húzta végig ajkát az enyémen én pedig felsóhajtottam. -Kívánsz engem ahogy én is téged.-rakta kezét derekamra.
-Ne csináld ezt velem.-suttogtam.
-Tudom, hogy akarod és nem bírod magadat visszafogni.-csókolta meg a nyakamat.
-Justin.-nyögtem fel mivel elkezdte szívni a nyakamat. -Kérlek.-mondtam halkan de ő tovább fojtatta. Nyakamat oldalra hajtottam így jobban hozzá tudott férni.
-Kellesz nekem Nicole még ha az apád nem is engedi én akkor is hozzád fogok érni.-nyomott egy puszit a nyakamra. -Megfoglak érinteni.-haladt feljebb. -Csókolni.-nyomott egy puszit az állam vonalára. -És magamévá tenni.-csókolt meg de ellöktem egy kicsit magamtól.
-Kérlek ne.-néztem bele szemébe. Kikerültem és kisétáltam a szobából. Bementem a ,,szobámba".

~Reggel~
Amikor felkeltem rezgett a telefonom mivel azt is áthoztam tegnap. ,,Boldog Szülinapot!" Justintól jött az üzenet. Basszus tényleg ma van a 18. szülinapom. De ezt honnan tudja. Még kaptam anyutól aputól és a barátimtól is ilyen üzeneteket. Benjamintól is jött. ,,Nagyon Boldog Szülinapot szeretnék kívánni a világ legszebb lányának:*" Jól esett, hogy gondolt rám és írt. Tobias is írt: ,,Boldog Szülinapot hercegnő!" Milyen sokan gondoltak rám. Amikor felkeltem az ágyamból egy hatalmas nagy doboz volt ott és egy levél pihent a tetején. ,,Sajnálom, hogy nem ébreszthettelek fel és személyesen kívántam volna Boldog Szülinapot:) Fogadd sok szeretettel az ajándékomat. Justin" Megfogtam kinyitottam az ajándékot és egy
csodálatos ruha volt benne hozzá ékszerekkel. Gyönyörű volt maga a ruha és a hozzá való kiegészítők. Biztos egy vagyonba került. Bementem Justin szobájába de üres volt. Hova ment? Pedig megakartam köszönni neki az ajándékot. Felöltöztem rendbe szedtem magam megmostam a fogam és megcsináltam a

hajam is. Lementem a nappaliba és csöngettek. Amikor ajtót nyitottam egy irtó cuki fiú állt mögötte.
-Szia! Biztos te vagy Nicole.-köszöntött.
-Igen én vagyok.-mondtam mosolyogva.
-Én Austin vagyok.-nyújtott kezet én pedig megráztam, majd pedig beljebb tessékeltem. -Ma én ügyelek rád.-mosolygott.
-Mi van?-kerekedtek el a szemeim.
-Apád küldött. Vedd úgy, hogy mostantól én fogok rád vigyázni.-kacsintott.
-Mi a fasz?-akadtam ki. -Nem kell rám vigyázni.-flegmáztam. -18 lettem pont ma vagyis szóval felnőttem.
-Boldog Szülinapot! Különben tudtam, hogy ma van a szülinapod mert meglestem és hoztam ajándékot is.-vett elő egy kis dobozt. -Tessék.-nyújtotta át. Félve kinyitottam és egy tök szép karkötő volt benne. -Remélem tetszik.-küldött felém egy mosolyt.
-Nagyon szép igazán köszönöm.-öleltem meg amit azonnal viszonzott.
-Nem tudtam milyen az ízlésed szóval találomra választottam egyet.-bökte ki.
-Nagyon tetszik.-mosolyogtam, és fel is helyeztem a kezemre.
-Akkor rendben. Na de most gyere mert apukád beszélni szeretne veled beszélni.-ragadta meg a karomat.
-Várj! Visszajövünk még?-kérdeztem tőle.
-Nem hiszem.-vágta rá.
-Akkor egy pillanat.-rohantam fel és megragadtam a Justintól kapott ajándékomat a telefonomat a zsebembe csúsztattam és lesétáltam. -Mehetünk.-pillantottam Austinra.
-Mi ez a nagy doboz?-kérdezte megszeppenve és már ki is léptünk a házból.
-Az ajándékom.-vigyorogtam.
-Ekkora?-kérdezte meglepve.
-Aha.-vágtam rá.
-Hát oké.-nyitotta ki az autó kocsiját. Beraktam hátulra a dobozt és előre ültem Austin mellé. Az út egészen csendesen telt. Majd rezegni kezdett a telefonom. ,,Boldog Szülinapot barátnőm! Sajnálom, hogy csak most írtam de forgatáson voltam:) Selena" Honnan tudja mindenki, hogy ma van a szülinapom. Mindegy ma már annyi üzenetet kaptam. Megforgattam a szemeimet és Austinra pillantottam majd kuncogni kezdett.
-Mi olyan vicces?-tettem fel a kérdést.
-Hát tudod az mert nekem apád mesélt rólad, és amiket elmondott.-tört fel benne a nevetés.
-Miért mit mondott?
-Semmit, semmit.-legyintett.
-Austin.-szólaltam fel. -Mond.
-Majd ha eljön az ideje akkor elmondom.-pillantott rám.
-Akkor ne mond el pár perc és tudni fogom.-vigyorogtam. -Te perverz állat!-ütöttem vállba. -Apám nem is mondott semmit hanem te rólam fantáziáltál!-akadtam ki.
-Lebuktam.-fékezett le. -De...-fordult felém és így bele tudtam nézni nagy kék szemeibe. -Gondold csak át.-kacsintott és kiszállt a kocsiból. Majd átsétált az én oldalamra és kinyitotta az ajtómat. Bólintottam neki ezzel jelezve, hogy köszönöm. Egy szép kis házhoz hozott. Besétáltunk mindenki nézett nagyon minket. Majd megálltunk egy ajtót előtt ahol két nagy darab hapi volt, ja és a folyosó is tele volt testőrökkel. Apu tudja a dolgát. Amikor nagy nehezen beengedtek a testőrök aput pillantottam meg.
-Apa!-ugrottam a nyakába.
-Szia kislányom.-öleltük át egymást.
-Olyan rég láttalak.-szakadtunk el egymástól. -De te hogyan kerültél ide? Meg miért küldted rám Austint?-mutattam az imént említett személyre.
-Először is üzletem van itt amit nekem kell bonyolítani. Másodszor pedig jobban örülnék ha olyan társaságban lógnál mint Austiné. Benne megbízom ő az én jobb kezem.-jelentette ki büszkén. -Utoljára pedig Boldog Szülinapot drága kincsem.-ölelt át. -Később megkapod az ajándékodat.-puszilt homlokon. -Most pedig mint tudomásomra jutott beszeretnél állni a maffiába. Mivel már elég idős lettél engedélyezem de még csak kiképzés jön. Az akciózást felejtsd el!-jelentette ki határozottan. -Neked az még magas. Megkel tanulnod hidegvérrel ölnöd. Nem szabad gyengének lenned. De kislányom ha elkezded nem tudod abbahagyni. A segítőd pedig Austin lesz.-pillantottam rá aki fülig érő mosollyal díjazott meg.
-Hogy, hogy nem Justint kapom?-néztem apura.
-Kicsim nem hiába tiltottalak el tőle.-rendezgette a papírjait. -Elismerem jó ember sőt ő az egyik legjobb de szeret játszani a lányokkal. És nem hagyom, hogy veled is ezt tegye.
-Pedig ha tudnád, hogy tegnap lefeküdtem vele.-motyogtam halkan.
-Mit mondtál?-húzta fel a szemöldökét apa.
-Semmit.-mosolyogtam.
-Kislányom szeretnék neked valamit adni.-vett elő egy kis dobozt. -Ez édesanyádé volt ő ezt kapta a 18. szülinapjára és azt mondta, hogy szeretné ha a tied lenne.-nyújtotta át. Amikor kinyitottam nem hittem a szememnek. Amikor kicsi voltam mindig erre pályáztam de anya azt mondta, hogy ha nagyobb leszek nekem

adja.
-Ez gyönyörű.-öleltem át apát. -Nagyon köszönöm. Nem is érdemlem meg.-csordult ki egy könnycsepp a szememből.
-Dehogyisnem.-törölte le apu azt a könnycseppet. -Austin te pedig a lányomra úgy vigyázz mert ő drágább az életednél is!-mondta apa fenyegetően.
-Rendben Mr. Moor.-bólintott.
-Kicsim majd még este találkozunk.-súgta a fülembe. Milyen este?
-Apa. Visszamehetek Rosshoz?-kérdeztem és egy nagyot nyeltem.
-Az a kis szőke hajú.-írta körül.
-Igen.-vágtam rá.
-Rendben.-bólintott. Megöleltem még egyszer majd Austinnal elhagytuk az épületet.
-Hova lesz a fuvar?-ültünk be a kocsiba.
-A Hold szállóba.-indította el a kocsit és az út elég csendesen telt el. Bírom ezt a gyereket csöndes nem olyan mint Bieber aki az első alkalommal leakar teperni. Értem apu miért bízik ennyire benne. -Austin.-szóltam hozzá és ekkor pont megérkeztünk.
-Mondjad.-fordult felém.
-Te apuval vagyis te mióta vagy ebben az üzletben?-kérdeztem.
-Hát mióta is?-vakarta meg a tarkóját. -1 éve. Apád ajánlotta fel, hogy segít nekem és férfit farag belőlem. Mindig is úgy bűnt velem mint a fiával én pedig úgy néztem fel rá mint apámra. Tudod Nicole egy csodálatos és nagyszívű apád van. Büszke lehetsz rá nagyon. Én felnézek rá és tisztelem.-amikor elmondta ezeket mosolyra húztam a számat. -Mindig sokat beszélt rólad, hogy mennyire egy tökéletes gyerek vagy és, hogy soha nincs veled baj. Mindig mondja nekem, hogy ő a világ legbüszkébb apukája, hogy egy ilyen lánya van mint te.-kuncogott fel.
-Hát tudom én már csak ilyen vagyok.-röhögtem fel. -De közelről sem vagyok tökéletes. Mostanában elég nagy problémáim vannak.-hajtottam le a fejemet.
-Nicole nekem bármit elmondhatsz. Én itt vagyok.-ölelt át. Jól eset, hogy számíthatok rá.
-Tudod még nekem egy kicsit idegen vagy szinte semmit nem tudok rólad de te meg egy csomó dolgott tudsz rólam.
-Mi lenne ha elmennék valahova és akkor megismerkedhetnénk?-húzta fel a szemöldökét.
-Rendben.-válaszoltam.
-Figyelj már úgyis itt vagyunk a belvárosban mi lenne ha itt néznénk körül?-vetette fel az ötletet.
-Oké.-pattantam ki a kocsiból. Elkezdtünk sétálni és egy hatalmas nagy bevásárló központba kötöttünk ki. Amikor elhaladtunk egy újságos mellett a szemem megakadt nem egy újságon hanem nagyon sokan mivel az összesen vagyis majdnem az összes ugyanaz volt. Szóval megragadtam egyet. Az volt a címlapon: Justin Bieber új barátnője Nicole Moor? Még többet megtudhatsz a Jicole párosról! Hogy szakadna rájuk egy zongora.
-Mi az?-jött mellém Austin. -Ti Bieberrel együtt vagytok?-kérdezte.
-Dehogyis.-vágtam rá.
-A sajtó szerint meg igen.-kuncogott. Megvettem az újságot. Leültünk egy padra és olvasni kezdtem. ,,A napokban többször is láthattuk a tinibálványt Nicole Moor nevezetű lánnyal. Úgy látszik, hogy ami köztük van az több mint barátság. Ezt cáfolni nem tudják mivel bizonyítékaink is vannak. Többször is látták őket együtt, ráadásul Justin még egy közös képet is posztolt a twitterre. Sikerült lencsevégre

kapnunk is őket ahogy épp egymást falják. Azóta mióta Bieber szakított Selena Gomezzel most látják újra egy alakuló kapcsolatban. Nicoleról is elég sok mindent megtudtunk állítólag van neki egy barátja egy netceleb gyerek Benjamin Lasnier. Benjamin is twitterre egy képet posztolt, és ezt fűzte hozzá: @benjaminlasnier Amikor rád nézek mindig mosolyognom kell mert te vagy az öröm az életemben! Szeretlek Nicole Moor<3 Hibáztam de mindent megteszek, hogy minden a régi legyen:) Szóval most a rajongók is tombolnak! Huhh hát Bieber nem semmi csajt fogtál ki... 
-Nekem végem.-estem kétségbe.
-Nyugodj meg.-nyugtatgatott.
-Most már nekem sincs magánéletem. Austin nem láthatnak meg veled mert akkor még nagyobb ribancnak fognak beállítani.-ragadtam karon és befutottunk egy boltba.
-Annyira édes vagy ilyenkor.-nevetett fel. Ekkor egy kicsit zavarba jöttem.
-Keressünk egy helyet ahol nem látnak meg.-majd berángatott egy próbafülkébe.
-Tessék itt egy darabig nem látnak meg.-mosolygott. Elég közel voltunk egymáshoz. -De figyelj felveszel egy napszemüveget senki nem fogja tudni, hogy te vagy Nicole Moor.-adott egy tippet.
-Tényleg de kell egy kalap is.-gondolkoztam.
-Gyere keressünk.-fogta meg a kezemet és a boltban kezdtünk mindent végig nézni. Megálltunk ruhát is nézni elég vicces volt mert Austin mutatott egy csomó  kalapot és volt köztük olyan is. Szóval röhögtem. Miután választottunk kalapot jött a napszemüveg. Na itt jön a ráadás. Volt bajszos szemüveg is ami halálian állt rajtunk. Fél órát biztos eltököltünk. Ezután a pénztárhoz vettük az irányt. Kifizettük és eldöntöttük, hogy elmegyünk fagyizni. Austin olyan illedelmes volt, hogy meghívott engem. Én csokit kértem ahogy ő is.
-Austin.-szóltam rá.
-Igen.-nézett rám.
-Tiszta csoki a szád.-nevettem fel.
-A tied is.-röhögött ő is.
-Hol?-kérdeztem.
-Itt.-nyomta a fagyiját az arcomra.
-Te kis izé!-nevettem fel. -Ezt még visszakapod!-töröltem meg az arcomat.
-Fel vagyok készülve rá.-kacsintott. Megettük a maradék fagyit majd csörögni kezdett a telefonom.

*Justin szemszöge*
-Szia!-szólt bele Nicole.
-Szia hol vagy?-kérdeztem meg.
-A plázában.-nevetett fel.
-Egyedül?-húztam fel a szemöldököm.
-Nem. Apám kiküldte rám az egyik emberét vagyis szóval ő az új testőröm és azt szeretné, hogy vele legyek.-ekkor felment bennem a pumpa.
-Mi a neve a gyereknek?-mérgelődtem.
-Austin.-mondta vidáman. -Láttad a mai  cikket? Rólunk szól vagyis a Jicole párosról, és elhordtak benne minden ribancnak.-szomorodott el hangja.
-Láttam mérges is voltam. De majd egy interjúban mindent elintézek.
-De most megyek. Austiiiiiin!-visított fel és hallottam ahogy együtt kacagnak.
-Rendben szia.-nyomtam ki. -A kurva életbe!-döntöttem fel az asztalt.
-Nyugi tesó.-szólt Chaz.
-Hogyan nyugodjak meg ha Nicole Mahone-nal van?!-mordultam rá. -És ez ellen nem tudok semmit sem tenni mert az apja rendelte mellé!-kiabáltam és legszívesebben kinyírtam volna valakit.
-Haver nyugodj meg!-mordult rám Ryan. -Este úgyis a tied lesz amilyen bulit csinálunk neki. De az már tényleg milyen, hogy nekünk kell megcsinálni a buliját.-csomagolta az ajándékot.
-Le ne törjön a kezed.-nevettem fel cinikusan.
-Te semmit sem csináltál a vendéglistán kívül.-puffogta Fredo.
-Nekem ez a feladatom nektek meg az.-ültem le.
-Gomezt meghívtad?-ült mellém Chaz.
-Ja.-dünnyögtem.
-Neergaardéket?-kérdezte  nevetve.
-Őket is.-forgattam meg a szememet.
-Most ne azt mond, hogy ennyire letört téged ez a hír?! Komolyan féltékeny vagy Austinra?!-akadt ki.
-Dehogyis.-vágtam rá.
-Pedig tökre úgy néz ki.-vágták rá a többiek.
-Ti mióta vagytok a bírák?-kérdeztem felvont szemöldökkel.
-Mostantól.-vágta rá Ryan és a többiek pedig szakadtak. Chaz fogott egy lufit ami héliumos volt és szívott belőle.
-Na milyen a hangom?-kérdezte én meg majdnem lefordultam a székről a nevetés miatt a többiek is szakadtak. -Jajj Justin!-visított. Komolyan olyan volt a hangja mint aki most nyúz meg egy macskát.
-Na most én jövök.-vágtam rá és kivettem Chaz kezéből a lufit. Szívtam belőle és szólásra nyitottam a számat.
-Hello szkacok.-vigyorogtam mint a tejbe tök. A hangom egy ötéves kisgyerekéhez hasonlított aki be van szívva. Ryanék olyan vörösek lettek a röhögéstől. A többiek is kipróbálták. 1 óra múlva feldíszítettük a termet. Mindenhol lufik,kaja,pia és természetesen volt bárpult meg a kedvenc helyem a színpad. Igen énekelni fogok Nicolenak. El is döntöttem, hogy melyik számomat fogom. Az apja szigorú parancsba adta, hogy próbáljam a társaságát kerülni és Ryanék is. De olyan hülye azért nem vagyok, hogy ezt tartom. Úgyis enyém lesz az éjszaka. Már érzem a csókjait és a bőr illatát.
-Bieber!-hadonászott előttem a kezével Fredo.
-Igen?-eszméltem fel.
-Min gondolkoztál haver ennyire?-húzta a száját egy perverz mosolyra.
-Semmin.-öklöztem vállába.
-Moor-on jár az eszed mint mindig!-kiáltott fel Chaz. -Komoly nekem is kell látnom azt a csaj!-csattant fel. -Ha már Biebernek is elvette az eszét akkor velem mit tenne?-gondolkodott el.
-Felejtsd el Chaz!-mordultam rá. -Foglalt!-röhögtem a képébe.
-Nekem volt szerencsém megízlelni a csókját és letapizni.-szólalt fel Ryan.
-Komoly?-akadtak ki Fredoék.
-Jaja.-mondta büszkén.
-Csak azért mert én fent voltam a csaj meg be volt állva.-fontam össze karjaimat.
-De akkor is, srácok olyan jól csókol a csaj meg azok a formás popsik.-áradozott.
-De mindig én vagyok a csúcson.-jelentettem ki egy győztem mosollyal.
-Hát tesó nem!-vágták rá.
-Ross előbbre tart mint te!-szólalt fel Chaz. -Ő többször megkúrta mint te.-röhögött fel.
-Utolérem simán.-jelent meg az arcomon egy kaján mosoly.
-Hát ahogy ismerlek bro.-még befejeztük a csomagolást. Hát ha tudnátok mennyi ajándékot csomagoltunk be. Megszámolni sem tudom. Chaznak egyszer a kezét is becsomagoltuk annyira elfáradtunk. Még a saját bulimra sem készültem ennyire.
-Srácok öltözzetek fel rendesen ez a főnök kérése. Nehogy nekem ilyen sivár ruhába legyetek.-adtam ki a parancsot.
-Hát akkor kicsípem magam és bepróbálkozok Nicole cicánál.-röhögött fel Chaz.
-Álmodban haver.-veregettem meg a vállát. Rápillantottam az órára ami már 6 ütött. -Figyeljetek pontosan 7-re legyetek itt.
-Te mész Nicoleért?-kérdezte Ryan.
-Nem.-dünnyögtem. -Mahone hozzá.-pötyögtem a telefonomon. Elég sokan leszünk este szóval lesz döngethető csaj mivel Nicole apja meghívta majdnem az egész sulit. Szóval ha nem is járok sikerrel Nicolenál akkor ott a többi. Mindenki elment a maga dolgára készülődni így tettem én is.