26. rész Nicole ugye nem...

*Nicole szemszöge*
Miután egyedül maradtam a szobában, elgondolkoztam. Összeszedtem a gondolataimat. Először is úgy akarok elmenni, hogy mindent tisztázok. Először is Justinnal  való dolgaimat kell rendbe hoznom. ,,Valamikor tudnánk beszélni? Mert szeretnék mondani valamit ami téged is érint." Vártam míg visszaír. ,,Persze hercegnőm:* Miről szeretnél beszélni ha elárulod?" Istenem lehet, hogy megfogom bánni ezt az egészet. ,,Nem telefon téma szóval holnap várok rád reggel a parton." Adtam tudtára. ,,Ahogy akarok gyönyörűm! 10-kor ott leszek a szikláknál. Csini legyél!" Egyszer vízbe fogom fojtani. Egyáltalán nem vagyok olyan kedvemben, hogy jó pofizzak bárkinek. Ajtó nyitódásra lettem figyelmes.
-Remélem nem zavarok?-lépett be Benjamin majd az ágyamhoz jött.
-Nem.-sóhajtottam fel.
-Valami baj van?-nézett kérdően.
-Nem jól vagyok.-erőltettem fel egy mosolyt.
-Látom, hogy megviseltnek tűnsz.-nézett szomorúan.
-Csak nyomasztó itt lenni. Haza akarok menni.-kuporodtam össze.
-Nemsokára haza mehetsz. Csak órák kérdése.-küldött felém egy mosolyt.
-Az jó.-motyogtam.
-Mi baj olyan letört vagy.-nézett mélyen a szemembe.
-Semmi.-néztem rá.
-Nicole. Nekem nem tudsz hazudni.-érintette meg a lábamat.
-Komolyan. Csak egy kicsit fáradt is vagyok, meg mondtam, hogy haza akarok menni.-néztem ki az ablakon.
-Rendben. Hozzak valamit?-állt fel.
-Nem kell semmi.-vágtam rá.
-Rendben akkor egyedül hagylak.-puszilta meg a homlokomat. Miután elhagyta a szobát és végre egyedül voltam gondolkoztam. Törtem a fejem, hogy most mit fogok kezdeni. Muszáj egy darabig elmennem. Nem olyan sok időre csak pár hétre. Ahogy így elmerengtem magamban azon lettem figyelmes, hogy Tobiasék jönnek be az ajtón.
-Haza jöhetsz.-közölte velem Tobias. Vetettem egy mosolyt feléjük. Majd össze szedtem magam és elhagytuk a kórházat. Egész úton nem szóltam semmit. Amikor hazaértünk a szobámba vonultam ott pedig egy váratlan személy fogadott. Szólásra nyitottam volna a számat de befogta és a falnak taszított.
-Css. Nem bírtam holnapig várni.-tűrte el egy hajtincsemet a fülem mögé. -Miről akarsz beszélni?-vette le kezét a számról. De még mindig a falhoz voltam taszítva.
-Sok mindenről. De örülnék ha elengednél mert mindjárt felkenődök a falra.-löktem el magamtól. -De nem itt akarok beszélni.-néztem a padlóra.
-Rendben.-ragadta meg a karomat és ki is lépett volna az ajtón de bevágtam előtte.
-Neked teljesen elmentek otthonról?!-förmedtem rá. -Nem sétálhatsz ki csak úgy!-kiabáltam.
-Nyugi cica. Ha meglátnak megmondod, hogy sétálni megyünk. Nem kell mindent tudniuk.-kacsintott és már kis is nyitotta az ajtót és húzott maga után. Természetesen egyből lebuktunk. Tobias fegyvert rántott. -Nyugi Neergaard!-rakta fel a kezét védekezés képen.
-Mit keresel itt Bieber?-kérdezte bunkón Benjamin.
-Én hívtam.-szólaltam fel. -Beszélni akarok vele. Szóval lemegyünk a partra. Nem sokáig leszek max 1 órát.-ragadtam karon Justint és ahogy mondta a part felé vettük az irányt. Amikor kiértünk egyből elszakadtam tőle de ő magához húzott.
-Gyere mutatok valamit.-mondta titokzatosan. Elég sokat sétáltunk már azon kaptam magam, hogy nem a tengerparton vagyunk hanem egy erőben.
-Még meddig megyünk?-nyafogtam.
-Nyugi  mindjárt ott vagyunk.-egy darabig mentünk majd megállt előttem. -Csukd be a szemed.-úgy tettem

ahogy mondta.-kezeit derekamra fonta és úgy vezetett. -Nehogy less.-nevetett fel. Egyszer csak megálltunk. -Most kinyithatod.-úgy is tettem. De amikor megláttam a látványt a szám tátva maradt. Egy gyönyörű tóhoz hozott. -Kicsi szívem csukd be a szádat.-erre a mondatára egy kicsit zavarba jöttem.
-Gyönyörű.-nyögtem ki.
-Tudom.-ült le, majd én is helyet foglaltam mellette. -Egész nap tudnám nézni ahogy a vízen csillog a napfénye és fodrozódik meg ahogyan a madarak csicsergése az egész teret betöltik. De a legjobb az, hogy amikor ideges vagyok akkor ide jövök. Mióta idejöttem köszönhetem neked.-nézett rám. -Akkor eljöttem felfedezni a várost, és rátaláltam erre a helyre.-sóhajtott fel. Majd mind a ketten szólásra nyitottuk a szánkat.
-Itt minden olyan megnyugtató.-mondtuk egyszerre. Felröhögtünk és egymás szemébe néztünk.
-Ezt az oldaladat megtudnám szokni.-mosolyogtam felé. Erre csak egy nevetés volt a válasz.
-Jaj Nicole.-sóhajtott fel. -Te nem ismersz teljesen. De azt elismerem, hogy egy részemet már ismered és az életemről is igen sokat tudsz.-nézett rám és szemei csak úgy csillogtak a napfénytől. -Mit nézel annyira?-kérdezte nevetve. Egy kicsit zavarba jöttem gondolom el is pirultam.
-Semmit.-válaszoltam mosolyogva. -Csak azon gondolkoztam, hogy miért nem vagy mindig ilyen. Kedves nem pedig egy nagyképű bunkó szexmániás.-böktem ki.
-Ohh ez most szívem ütött.-tette a kezét a szívére és játszotta mint akit megsértettek.
-Jajj te!-nevettem fel, eldőltem és az ölébe estem karjaival pedig megtartott. Kezét az arcomra helyezte és arcával közeledni kezdett. Teljesen lefagytam. Ajkaink már milliméterekre voltak amíg össze nem értek. De ezt a varázst megtörtem. Eltoltam magamtól és szólásra nyitottam a számat.
-Justin...-vágott szavamba.
-Cssss.-nézett szemembe. -Most lazíts és engedd el magad. Hadd, hogy kényeztesselek és a felhők közé repítselek.-suttogta ajkaimba.
-De valami fontosat akarok mondani.-másztam ki karjai közül. -A babával kapcsolatos.-csuklott meg a hangom. -Elvetéltem.-csordult ki egy könnycsepp a szememből. Justinra néztem aki megdermedt.
-Sajnálom.-ölelt át amit viszonoztam. -Majd lesz másik.-jelent meg az arcán egy kaján mosoly. -Akár most is neki állhatunk.-nevetett fel.
-Te hülye!-löktem meg és mivel elég közel ültünk a tó széléhez ezért sikeresen belesett. Én meg majdnem megszakadtam a röhögéstől.
-Jól van  Moor! Ezt most visszakapod!-úszott ki és felém vette az irányt én próbáltam elmenekülni de felkapott és beugrott velem a vízbe.
-Justin!-visítottam amikor felértem a víz tetejére.
-Nyugi foglak.-karolt át.
-Tudok úszni.-vágtam a képébe.
-Fő a biztonság.-kacsintott. Erre a reagálásom egy szemforgatás volt. Keze lejjebb vándorolt a testemen és a fenekemre tévedt.
-Neked mániád a tapizás.-röhögtem fel.
-Főleg ha egy ilyen jó segged fogdoshatok.-vigyorodott el perverzen.
-De lerakhatsz leér a lábam.
-Nekem így jobb. Várj.-majd még közelebb nyomott magához és lábaimat a derekára kulcsoltam. -Így sokkal jobb.-suttogta a szavakat az ajkaimra. Majd belenézett szemeimbe és tekintette a számra tévedt. Ajkaink összeértek és a szánk egy ritmust vett fel. Nem tudom de vajon érzek valamit Justin iránt? Nem az nem történhet meg. Nem lehetek újra szerelmes belé. Nem követem újra ugyanazt a hibát. Ne légy naiv Nicole! Te csak egy dologra kellesz neki. Ne feledd veszélyes ez az ember!
-Justin ne.-szakadtam el tőle.
-Tudom, hogy te is akarod.-súgta fülembe. -Kellek neked, és te is kellesz nekem. Olyan vagy nekem mint a levegő ha nem kapok belőled akkor meghalok.-húzta ajkát végig a nyakamon mire felsóhajtottam.
-Kérlek ne.-szakadtak el tőle és kimásztam a tóból. Utánam jött és egymással szembe megálltunk. -Jobb lesz ha mi többet nem találkozunk. Zárjuk le ezt a fejezetet a Nicole és Justin fejezetet. Hisz még a rajongóid is utálnak. Meg ami köztünk van az csak csupán fellángolás. Csak vágy és szenvedély van köztünk. Semmi több. Nekem Justin ez nem kell.-próbáltam tekintetét kerülni.
-Nicole kérlek nézz a szemembe.-mondta határozottan és kérésének megfelelően tettem. -Lenne esélyem nálad?-tette fel a kérdést.
-Barátként.-vágtam rá.
-Figyelj édesem. Én többet jelentek neked mint barát de nem akarsz velem kapcsolatot. Szóval ami köztünk lenne az barátság extrákkal.-végig a szemembe nézett és teljesen megbabonázott. -Tudom, hogy ha Lasnier nem lenne a képben egyből nekem esnél.-nevette el magát.
-Justin...-vágott közbe.
-Nicole.-tette ujját a számra. -Ha megtörténne köztünk tudod mire gondolok akkor megnyugodna a pici szíved.-na most lett elegem.
-Hogy szarnád össze magad!-jobb beszólás nem jutott eszedbe Nicole? -Én felajánlottam a barátságomat de ha neked az nem elég akkor viszlát.-mentem valamerre. Az utat nem nagyon tudtam szóval próba szerencse.
-Kedvesem az ellenkező irányba kell menni.-nem látta arcát de tudom, hogy most egy hatalmas nagy mosoly van rajta. Durcásan megfordultam és a másik irányba mentem. -Várj elkísérlek mert még eltévedsz.-karolt át de kezeit egyből lelöktem magamról. -Ohh akkor most így játszunk.-lökött neki egy fának. -De itt én diktálom a szabályokat.-na most jött elő az a bunkó seggfej Bieber akit utálok. -Szóval most szót fogadó leszel és, hagyod, hogy apuci tegye a dolgát.-kezdte el csókolgatni a nyakamat. Féltem mert leblokkoltam. Telefon nincs nálam miért is lenne úgyis elázott volna. Kiabálni meg hiába kiabálok senki nem hallja meg. Már a felsőmet csúsztatta feljebb.
-Justin kérlek ne.-már éreztem a könnyeket az arcomon.
-Ígérem finom leszek. Igaz bevallom, hogy még erdőben soha nem csináltam de egyszer mindent el kell kezdeni.-rántotta le rólam a pólómat.
-Kérlek ne.-próbáltam ellökni magamtól de jobban magához húzott. Most tényleg kétségbe estem. Várjunk tudom, hogy hogyan tudok rá hatni. Összezavarom a gondolatait. A gondolataiba fúrtam magam. Erős fájdalmat okoztam ott.
-Áááá!-kapott fejéhez, és elengedett pólómat magamra kaptam. -Ezt mégis, hogy csináltad?-nézett meggyötört arccal rám.
-Fejlesztettem magam.-vágtam a képébe. Nem gondoltam, hogy fejfájást is tudok okozni neki. Mi attól még, hogy gondolatolvasó vagyok ilyet nem szabadna tudnom csinálni. Futásnak iramodtam de hallottam, hogy követ jön utánam. Mentem amerre láttam már azon kaptam magam, hogy kiértem az erdőből és a parton

vagyok. Még mindig futottam mint valami őrült. Majd nem bírtam tovább, megálltam. Egy pillanatra hátra tekintettem és Bieberrel találtam magam szembe. Felsikítottam. Befogta a számat és a szeme égett a dühtől. Próbáltam megint a gondolataiba férkőzni és tudjátok fájdalmat okozni. Ami össze is jött. Mivel megálltam ,,pihenni" volt energiám tovább futni. Majd megláttam a házat. De futni meg már nem bírtam.
-Benjamin!-kiabáltam tiszta erőmből majd a földre rogytam. Elfogyott minden energiám.

*Benjamin szemszöge*
Mérges voltam amikor Nicole és Bieber elmentek. Épp Tobiassal beszélgettünk amikor meghallottam, hogy valaki a nevemet kiabálja. Tudtam, hogy Nicole az. Egyből felugrottam és kifutottam. Majd megpillantottam Nicolet a homokban. Odaszaladtam hozzá és láttam, hogy nincs magánál. Felkaptam ölembe és a házba vittem. Lefektettem az ágyába. Teljesen át volt ázva. Nicole kezdett magához térni.
-Benjamin.-nyöszörögte.
-Itt vagyok.-fogtam meg a kezét. -Most már biztonságba vagy.-nyitotta ki szemét.
-Hol vagyok?-nézett körbe.
-A szobádban.-mosolyogtam felé. -Mi történt Nicole?-tettem fel a kérdést. Nicole felült és összekuporodott.
-Justin.-nyögte ki.
-Mit csinált?-ment fel bennem a pumpa.
-Meg akart...-csuklott meg a hangja. Na most nem érdekel de megfojtom. Kitéptem az ajtót felmentem a szobámba fogtam a fegyverem megtöltöttem és épp léptem volna ki az ajtón de Nicole utamat állta.
-Kérlek ne csináld.-szemei könnyesek voltak. -Nem akarlak elveszíteni. Lehet, hogy többen vannak és egyedül nincs esélyed. Kérlek ne tedd!-ölelt át. Majd olyat csinált amit még soha senki. ,,Kérlek Benjamin annyit nem ér hallgass rám. Szeretlek és fontos vagy nekem és ha elmész lehet, hogy nem jössz vissza. Bieber kemény nem biztos, hogy lenne esélyed ellene. Féltelek nagyon úgy, hogy kérlek ne menj tedd ezt meg értem."  -Kettőnkért.-suttogta.
-Ezt hogyan?-léptem egyet hátrébb.
-Úgy látszik, hogy mivel gondolatolvasó vagyok ez fejlődött. Tudok küldeni üzenetet és akár elmezavart is tudok okozni de az igen fáj.-elképedtem de ez hogyan? Hogyan a francban tud ilyet? Behalok valaki csípjen meg.
-Mégis mióta tudod ezt csinálni?-vakartam meg a tarkómat.
-Én is csak ma jöttem rá.-törölte le könnyeit.
-Erre nem tudok mit mondani.-kiakadtam teljesen. Mi a végén kiderül, hogy repülni is tud. Nekem ez egyszerre sok.
-Nem is kell.-lépett elém és kezét mellkasomra helyezte és a szemembe nézett. Ajkai vészesen közeledtek az enyémhez. -Csak ne menj el.-lehelte számra. Derekánál fogva megragadtam és felemeltem és lábait csípőmre fonta majd bementünk a szobájába. Ahhoz képest, hogy nemrég eszméletlenül találtam rá elég jól van. Lefektettem az ágyra majd fölé másztam. Elkezdtem csókolni a nyakát. -Benjamin.-suttogta.
-Igen hercegnőm.-motyogtam.
-Akarlak.-nyögte ki.
-Én is téged.-mondtam halkan.

*Nicole szemszöge*
Benjaminnal most tesszük meg a kapcsolatunk első fontos lépését aminek nagyon örülök mert ő az az ember akinek szívesen odaadom magam. Csak egy szavába kerül. Kezemet nyakába helyeztem és szánk felvett egy ritmus és úgy mozgott. Pólóját lerántottam róla ő meg az enyémet. Kezét derekamra csúsztatta. Nyakamról áttért a hasamra. Minden egyes porcikámat behintette apró csókjaival. Melltartómat kikapcsolta és valahova eldobta én pedig nadrágjával ügyködtem, nagy nehezen de megszabadítottam tőle. Lerúgta magáról a cipőt meg a zokniját is. Gyors lekaptam magamról a nadrágomat. Szóval rajtam egy bugyi volt már csak rajta pedig a boxerja.
-Biztos ezt akarod?-állt meg egy pillanatra.
-Igen.-csókoltam meg. Keze bugyim széléhez ért és mondván letépte rólam. Én is lekaptam róla boxerjét. Majd elővett egy óvszert és felhelyezte. Majd a lehető legfinomabban belém hatolt. Ekkor egy nyögés hagyta el a számat ő pedig elmosolyodott. Tempóján gyorsított majd amikor azt éreztem, hogy mind a ketten nem sokára elérjük azt a bizonyos csúcsot. Még lökött rajtam egy párat majd kicsúszott belőlem és mellém feküdt.
-Szeretlek.-suttogta és rám pillantott.
-Én is.-bújtam oda hozzá. Majd hátat fordítottam neki ő pedig átkarolt és így aludtunk el. Reggel amikor felkeltem iszonyatosan boldog voltam egy ilyen éjszaka után ki nem lenne az. Még az étvágyam is megjött. Óvatosan kikeltem az ágyból és a fürdőbe vettem az utam. Lezuhanyoztam majd felöltöztem és egy natúr sminket felraktam majd megcsináltam a hajam ez alatt azt értem, hogy felraktam kontyba. Amikor kiléptem a fürdőből akkor Benjamin épp nyújtózkodott.
-Reggelt.-nyöszörögte.
-Neked is.-bújtam oda és adtam neki egy reggeli csókot. -Nem jössz reggelizni?-kérdeztem mosolyogva.
-Na valakinek milyen jó kedve van.-kuncogott fel.
-Hát van is miért.-ragadtam meg a kezét és kisétáltunk a konyhába.
-Jó reggelt szerelmes pár.-köszöntött minket Tobias aki éppen reggelizett.
-Neked is.-öleltem meg. Odasétáltam a hűtőhöz és kipakoltam a reggelihez szükséges kaját. Amikor megláttam, hogy van habos pite. Nagyon szeretem. Leültünk Benjaminnal csináltam neki egy szendvicset majd amikor én elkészítettem volna a reggelimet csöngettek. -Nyitom!-rohantam az ajtóhoz. Bár ne nyitottam volna ki. Az a kis szőke ribanc volt itt.
-Benju!-tört be a házba engem meg majdnem feldöntött. -Nem érsz rá ma?-ült bele az ölébe. Na jó most kap ez a ribi. Látta, hogy majd felrobbanok és megcsókolta(!!). -Megismételhetnénk azt a délutánt amit nem rég tettünk.-suttogta de úgy, hogy én meghalljam.
-Mi a fasz?!-akadtam ki. -Ti lefeküdtetek?!-keltem ki magamból.
-Uhh itt bunyó lesz.-röhögött fel Tobias.
-Fogd be Neergaard!-mordultam rá.
-Igen jól hallottad. Amikor itt jártam. Emlékszel?-húzta fel a szemöldökét. És beugrott hisz Benjaminék az emeltről jöttek le. Odamentem az asztalhoz megfogtam a habos pitét és Benjamin fejére nyomtam. A narancslevet pedig Ludmi drága képébe öntöttem. Tobias majd megszakadt a nevetéstől még a székről is leesett. Legalább szórakozott egy jót. De én nem. Belülről összetörtem. Az összes fiú ugyanolyan. Egytől eddig csak az összes a szexre pályázik. Fogtam magam és bementem a szobámba. Ott összepakoltam a fontosabb cuccaimat egy bőröndbe mivel is ma elmegyek. Nem akartam, hogy meglássák ahogy elmegyek szóval az ablakon keresztül távoztam. De a cuccaimat ott hagytam természetesen eldugtam mert előtte el kell mennem egy helyre. Anyagra van szükségem. Most csak az tudd megnyugtatni. Szóval Bieberhez vettem az irányt. Amikor betoppantam Ryan barátommal futottam össze.
-Moor!-köszöntött. -Jöttél időpontra Bieberhez?-röhögött fel.
-Persze csak az kéne.-huppantam le a kanapéra.
-Ohh, hello Moor.-toppant be Justin. -Minek köszönhetem jelenléted?-dőlt neki a falnak.
-Anyagért jöttem.-álltam fel.
-Akkor mehetsz is cicám.-mutatott az ajtó felé.
-Jó akkor szólok a főnöknek, hogy Bieber bácsi milyen gonosz volt apuci egyetlen pici lányával.-mondtam ilyen cukin és közben a telefont kaptam elő.
-Mennyit kérsz?-kérdezte és kezét a tarkójára rakta.
-1 kilót.-mondtam mosolyogva.
-Hol élsz te babám?-nevetett fel cinikusan. -Minek neked annyi?
-Hogy egy darabog ne kelljen ide járkálnom.-vágtam oda.
-Most nincs nálam annyi. De ha feljössz velem akkor adok.-vigyorodott el perverzen.
-Miért nem tudod lehozni?-kérdeztem flegmán.
-Mert nem tudom, hogy milyet kérsz.
-Jól van.-puffogtam és felmentem vele.
-Döntsd meg bro!-kiáltott utánunk Ryan.
-Meg lesz!-ordított vissza Justin. -Na akkor milyet kérsz cica?-karolt át.
-Mid van?-fordultam felé.
-Kokain, Marihuána, LSD és Extasy. Most csak ezek vannak.-igazából fogalmam sincs, hogy mi a köztük a különbség. És még én vagyok egy maffiázó lánya?! -Na akkor milyet kérsz?-hajolt közelebb.
-Bieber!-löktem el magamtól.
-Annyira átlátszó vagy.-vágta a képembe.
-Ezt, hogy érted?-ráncoltam össze a homlokom.
-Úgy édesem, hogy annyira lehet látni rajtad, hogy félsz.-hajolt közelebb. -Félsz tőlem. Hiába mutatod a kemény törhetetlen Nicolet mert a maszkod alatt ott van az a szerény törékeny kicsi lány. Félsz velem kettesben lenni, félsz, hogy hozzád érek.-érintettem meg a karomat. -Vagy, hogy megcsókollak, félsz, hogy a hatalmamba kerülsz. Mert igazából ott legbelül szeretsz és érzel valamit irántam csak ezt még magadnak sem mered bevallani.-ajkaink már szinte majdnem összeértek.
-Miért csinálod ezt velem?-csordult ki egy könnycsepp a szememből.
-Mert tudod nekem te nem csak egy futó kaland vagy.-simította meg az arcomat. -Nem egy egy éjszakás kaland vagy. Annál sokkal több.-tapadt ajkaimra. Nem tudtam ellökni magamtól mert az eszem azt mondta, hogy de dőlj be neki Nicole de a szívemben egy nagyon ici-pici meg azt, mondta, hogy most hagyd. Szeret és kellesz neki. Anyukám mindig azt mondta, hogy a szívemre hallgassak. De nem tudok mit csinálni. Olyan őszintének tűnt amit mondott. Szóval a szívemre hallgattam. Visszacsókoltam és karjaimat nyaka köré fontam. Számról áttért a nyakamra majd fülemhez hajolt.
-Tudtam, hogy szeretsz.-suttogta bele. A hátamon végig futott a hideg. Felkapott és az ágyára fektetett. Leszedte rólam a felsőmet és hasamat hintette be apró puszikkal. Jóleső sóhajok hagyták el a számat. Keze derekamra fonódott. Majd felfele vette az irányt és amikor a számhoz ért megállt egy pillanatra és a szemembe nézett. -Tudod Nicole te más vagy mint a többi lány. Először azt hittem, hogy egy ribanc vagy de ahogy megismertelek rádöbbentem, hogy te egy erős de érzékeny lány vagy. Ha tudnálak se akarnálak elengedni mert már hozzászoktam, hogy te itt vagy és nélküled az életem üres lenne.-nem hittem a füleimnek. Justinnak fontos vagyok? -Kellesz nekem és nem akarlak elengedni.-csókolt meg. Teljesen ledöbbentem. Nyakamat elkezdte szívni és bevallom a végén már eléggé fájt szóval.
-Justin.-toltam el egy kicsit.
-Mondjad.-nézett a szemembe.
-Nekem ez nem megy.-ültem fel. -Képtelen vagyok rá. Nem tehetem ezt. Hiába csalt meg ő de én nem tudom ezt megtenni.-álltam fel és ökölbe szorítottam a kezemet. Könnycseppek gördültek végig az arcomon.
-Látod pont erről beszéltem.-kaptam tekintetem rá. -Félsz.-vágta rá.
-És akkor mi van ha félek?!-keltem ki magamból teljesen. -Egy pillanatra hittem neked de te neked mindent el kell rontanod?!-kiabáltam vele.
-Ide figyelj.-kapta el karomat amit megszorított. -Velem ne merészelj kiabálni ez itt az én házam az én szabályaim.-mondta de szinte égett dühtől. Na most tényleg féltem. Remegtem, és a szememből csak folyni kezdtek a könnycseppek. -Nem kell sírni cica.-törölte le a sós cseppeket. Kezem még mindig remegett ahogy az egész testem. Ajkaim elváltak egymástól majd amire nem számítottam megölelt(?). De nagyon jól esett. Éreztem az illatát ami mellesleg isteni. Egy kezemmel beletúrtam hajába a másikkal pedig átöleltem. -maradj velem.-suttogta. Elengedtük egymást és tekintetünk összeért.
-Mennem kell.-álltam fel de megragadta a karomat és visszarántott. Ajkunk összeért és nem engedett el. -Justin.-nyögtem fel nevét.
-Css. Kérlek most csak lazulj és hagyd, hogy vezessek.

(Mostantól a dolgokat nem Benjamin szemszögéből írom hanem Justinéból)


*Justin szemszöge*
Nem akartam, hogy elmenjen mert úgy éreztem, hogy lépnem kell, Meg különben is ma még senkit sem húztam meg és hát Jerry eléggé ki volt éhezve szegényke. De most megkapja a napi adagját. Tudtam, hogy Nicole nem tud nekem ellenállni meg ha mondok neki pár szép szót amivel megfűzöm és máris az ágyamban köt ki. Szóval jó voltál Bieber! Mivel már nem volt rajta felső szóval a melltartóját kellett kicsatolnom. Amiben már jártas vagyok szóval gyorsan leszedtem róla. Ő is lehúzta rólam a felsőmet és kidolgozott felső testemet kezdte el nézni.
-Tetszik mi?-nevettem fel ő meg csak zavarba jött. Jajj de szeretem ilyenkor a fejét. Nadrágjával elég sokat szarakodtam de sikerült kigombolnom és eldobtam a francba. Eddig ügyesen haladsz tesó! Dicsértem meg magam. De ki kéne kapcsolnom a gondolataimat mert ez még azt is eltudja olvasni szóval óvatosabbnak kell lennem. Kezét hátamra csúsztatta nadrágomat úgy rántotta le rólam. Cipőmet lerugdostam magamról a zoknimmal együtt. Nyelvem engedélyt kért, hogy bejussak amit ő meg is adott. Szánk egy ritmust felvett. Bugyiját simán lehúztam. Végre az enyém vagy! Mióta erre vártál Bieber! Kíváncsi vagyok milyen képet fog vágni Lasnier ha megtudja, hogy a csaja hozzám jött vigasztalásért. Lehúztam bokszerem és felhúztam egy óvszert mert nem akarom kétszer ugyanazt a hibát elkövetni, és szépen belé hatoltam. Nicole egy jó nagyot nyögött. -Nyugi nem fog fájni.-súgtam fülébe és ajkaimra tapadt. Először lassú ritmust vettem fel majd egyre gyorsítottam. Nicole bírta az iramot. Milyen kis tüzes.
-Justin.-nyögött fel.
-Tudom baby, tudom.-csókolgattam nyakát. Körmét végig húzta a hátamon ami nem volt kellemes. Majd mind a ketten elértük a gyönyör kapuját és kicsúsztam belőle. Mind a ketten ziháltunk. -Ez kurva jó volt.-nyögtem be. Nicole felém fordult én pedig rá néztem.
-Nemsokára mennem kell.-suttogta.
-Minek?-húztam fel a szemöldököm.
-Elmegyek.-ekkor néztem egy nagyot.
-Mi a francról beszélsz? És mégis kivel hova?-ültem fel.
-Elmegyek és kész.-ült fel ő is és neki akart állni öltözni de nem hagytam.
-Nicole ne szórakozz velem.-néztem a szemébe.
-Elmegyek egy kis időre és visszajövök majd.-kapta fel a ruháit magára. Én is felhúztam a bokszeremet.
-De minek mész el?-érintettem meg a karját.
-Szükségem van rá. Mindenkitől távol egy kicsit.-hajtotta le a fejét.
-Nicole bántottak?-emeltem fel fejét.
-Nem.-vágta rá.
-Ennyire hülyének nézel?
-Őszintén? Igen.-viharzott ki a szobámból. Utána rohantam de csak a nappaliban értem utol.
-Huhh látom lenyomtatok egy menetet. Meg hallani is lehetett.-nyögte be Butler.
-Ohh Ryan befognád.-mordult rá Nicole.
-Rendben.-dugult el.
-Nicole.-kaptam el a karját.
-Hagyd!-rántotta ki szorításomból. Nem örökre megyek el hanem pár hétre Bieber. Nyugalomra van szükségem. Meg apámmal is beszédem van.-ekkor egy kicsit megijedtem.
-Miért akarsz vele beszélni?-tette fel a kérdést.
-Az rám és rá tartozik. De nyugi a segged biztonságban van.
-Várj elviszlek.-mondtam neki és indultam felé.
-Egy szál bokszerban?-mutatott végig rajtam.
-Ja tesó öltözz már fel.
-Ryan!-kiabáltunk rá egyszerre.
-Jól van már!-ment ki a konyhába.
-Várj!-felrohantam az emeltre magamra kaptam a nadrágom meg a cipőm és rohantam le.
-Mi van Bieber pólóra nem telik?-kérdezte cinikusan.
-Haha de humoros valaki.-szálltunk be a kocsiba. Az út csendesen telt. Majd megálltam Neergaard házánál.
-Ja és ami kettőnk között volt...-vágtam közbe.
-Mikor ismételjük meg?-vigyorodtam el.
-Ajjh.-forgatta meg szemeit. Épp szállt ki a a kocsiból.
-Puszit nem kapok?-kiáltottam rá.
-Nem.-csapta be az ajtót. -Különben is nem kapta cuccot.-hajolt be a kocsiba. Ekkor kihasználtam az alkalmat és odahajoltam majd lekaptam. -Bieber!-mordult fel.
-Ja és tessék.dobtam oda neki pár tablettát. -De még egy csókot kérek.-csücsörítettem.
-Álmodban.-vágta rá.
-Ott nem csókot kapok.-jelent meg az arcomon egy perverz mosoly.
-Na szia.-sétált be a házba. Istenem, hogy milyen kibaszott jó segge van neki. De az ágyban milyen jó volt. Istenem soha nem fogom elfeledni ezt a napot. Kéne is bulit tartanom.

*Nicole szemszöge*
Amikor beléptem Tobiassal találtam magam szembe.
-Te meg mégis hol voltál?-kért számon.
-Valahol.-vágtam oda neki nyersen.
-Nicole!-emelte fel a hangját.
-Nem érek rá.-mentem be a szobámba.
-Tudod mennyire aggódtunk?-rontott be.
-Leszarom!-emeltem fel én is a hangom és elővettem a bőröndöm.
-Hova mész?-kérdezte.
-El.-vágtam rá.
-De mégis hova?-kerekedett el a szeme.
-Valahova. Apámmal van dolgom.-vele is de nem hozzá tartok. -A családi életembe pedig nem szólhattok bele.-vágtam rá és kimentem a nappaliba a cuccaimmal együtt.
-Hova mész?-tette fel a kérdést Benjamin.
-El.-vágtam rá morgolódva.
-Addig nem mész el még meg nem mondod, hogy hova mész és kivel.
-Neked meg főleg nem tartozok magyarázattal.-nevettem fel kárörvendően.
-Benjamin hagyd.-szólt közbe Tobias. -Apjához megy.
-Na akkor én megyek.-léptem ki a házból és Bieber kocsija még mindig itt parkolt. Odasétáltam. -Hát te meg?-szóltam hozzá.
-Rád vártam cica.-kacsintott és kiszállt a kocsiból.
-Mer?-néztem rá hülyén.
-Elviszlek.-pakolászta be a cuccaimat.
-Na ne vele nem mész sehova!-rontott ki a házból Benjamin.
-Nem is vele megyek!-keltem ki magamból.
-Akkor miért ő pakolássza a cuccodat?
-Egy azt hittem, hogy elment. Kettő felajánlotta, hogy elvisz. Három pedig szia.-ültem be a kocsiba. Bieber vetett egy győzedelmi mosolyt Benjaminra és elhajtottunk.
-Hova viszel én nem erre akarok menni.-förmedtem rá.
-Tényleg azt hiszed, hogy elengedlek?-nézett rám egy pillanatra. Ekkor megpillantottam a pisztolyát. Igen Nicole! Felkaptam és a fejéhez szegeztem.
-Vigyél a főtérre.-préseltem ki a szavakat a számból.
-Úgysem mernéd megtenni.-nevetett fel cinikusan.
-Bieber! Háromig számolok! Egy!... Kettő!...
-Három!-fékezett le és előre estem.
-Te buzi.-nyögtem fel.
-Az az egy nem vagyok édesem.-mosolygott a képembe.
-Mit akarsz?-váltottam komolyra.
-Hát...-húzta perverz mosolyra a száját.
-Szexelni nem fogok veled.-jelentettem ki egyértelműen.
-Nem is kell.-nevetett fel. -Egy vacsorát kérek.-csókolt meg.
-Mi? Max ha visszajöttem.-vágtam rá.
-Rendben.-vigyorodott el. 15 perc után végre megérkeztünk. Ross nem rég érkezhetett. -Vele mész el?-fogta meg a csuklómat.
-Igen.-rántottam ki a kezemet szorításából és kipattantam a kocsiból. -Ross!-ugrottam a nyakába.
-Szia Nicole!-ölelt át.
-Hello Lynch!-intett Justin.
-Hello Bieber.-izzott köztük a levegő.
-Segíts a cuccaimmal.-ragadtam meg Biebert.
-Rendben.-kipakolta majd átrakta Ross kocsijába.
-Aztán vigyázz magadra.-csókolt(!!!) meg.
-Bieber!-csaptam fejbe. Ross csak egyet kuncogott rajta. Majd álváltunk Justinnal és beszálltam Rosshoz.
-Jó újra látni.-mosolygott felém és elindította a kocsit.
-Tégedet is.-viszonoztam mosolyát. Ekkor megszólalt a telefonom. Tobias volt a kijelzőn. -Igen.-szóltam bele unottan.
-Komolyan Bieberrel mentél el?-hangja elég feszült volt.
-Ja de most már nem vele vagyok.-néztem ki az ablakon.
-Hanem?
-Ross.-vágtam rá.
-Az az a gyerek akivel a hajón voltál?
-Aha.
-Hol vagytok?
-Nem tudom.-adtam egyenes választ. -De apámmal akarok beszélni a maffia miatt.-mondtam a végét elég halkan.
-Nicole ugye nem...-vágtam közbe.
-De. És ez az én döntésem. Ha tetszik hanem.-raktam le.