30.-31. fejezet Most a markomba vagy Nicole Moor!

Sziasztok!:) Megszeretném köszönni a 10000 oldalmegjelenítést és ennek alkalmából dupla epizóddal ajándékozlak meg benneteket:) Remélem tetszeni fog. 

*Justin szemszöge*

-Hát Scooter, én és Nicole együtt vagyunk.-mosolyogtam sunyin.

-Miért érzem azt, hogy ebből baj lesz?-nézett rám.

-Mert lehet, hogy igazad van.-jelent meg az arcomon egy sunyi mosoly. -Scot holnapra megbeszélhetsz egy interjút.-néztem meg a kottákat.

-De Justin holnap lesz egy rendezvény amire jó lenne ha elmennél, jó színben tüntetne fel.-rendezgette az asztalt.

-Jajj már tudom is, hogy kivel megyek.-kaptam elő telefonomat. Gyors felmentem twittere és posztoltam. @justinbieber Mindenkinek az életében van egy olyan személy akit mindennél jobban szeretsz és még ráadásul ő ezt viszonozza:) Szeretlek @nicolemoor ♥ Na most pedig tárcsáztam az édes kis barátnőmet.

-Mit akarsz?-kérdezte flegmán.

-Csak, hogy tisztában legyél cica azzal, hogy holnap jössz velem a díjátadóra mivel úgy tudják, hogy együtt vagyunk és ezt az imént erősítettem meg. Amúgy szívesen.-húztam mosolyra a számat. Tudtam, hogy most fog robbanni a bomba.

-MI?!-akadt ki. -Én veled nem megyek sehova! Nem, hogy nyilvános helyre! Mit szívtál Bieber?-tudtam, hogy most nagyon tombol.

-Eddig még semmit de ha már itt tartunk délután interjúra is megyünk szóval nemsokára érted megyek csini legyél.-nyomtam ki válaszát meg se várva. -Scot most kellene adnom egy interjút intézkedj.-kezdtem el a kottát elemezni majd egészen megfogott a dallama és énekelni kezdtem. Mint amit tudni illik Justin Bieber egyből tudja, hogy hogyan kell a dalt énekelni. Miután fantasztikusan felvettük a dalomat Scooter közölte, hogy 1 óra múlva mehetek interjúra. Szóval irány Nicolehoz. Bepattantam a kocsimba és elindultam Mahone házához. Mikor megérkeztem illedelmesen csöngettem mint valami jól nevelt fiú.

-Mit akarsz itt Bieber?-nyitott ajtót Mahone.

-Hát így kell üdvözölni egy barátot?-mosolyodtam el.

-Nincs kedvem ehhez a báj csevejhez. Szóval mit akarsz?-dőlt az ajtófélfának.

-A barátnőmért jöttem. Megtennéd, hogy szólsz neki mivel interjúra kell mennünk.-mosolyogtam önelégülten.

-Hát biztos, hogy Nicolet nem viszed sehova.-nevetett a képembe.

-Mi van itt?-jelent meg az ajtóban Nicole.

-Na kincsem készülődj mert megyünk.-közöltem vele.

-Hova?-hangja egy kicsit magasabbra szökött.

-Interjúra. Mivel a csajom vagy. Nem olvastad a twitteren az új kiírásomat?-húztam fel a szemöldökömet. Nicole elő kapta a telefonját majd olvasni kezdett.

-Most a szobámba!-mordult rám és karon ragadott.

-De cica komolyan most akarod lenyomni azt a menetet tudod utána is letudjuk.-vigyorodtam el és közben a szobája felé vezetett. -De tőlem most is lenyomhatjuk.-ekkor éreztem, hogy fejbe vágott.

-Fogd be!-mordult rám majd beértünk a szobájába és becsapta az ajtót. -Maradj itt 10 perc és kész leszek. Én ne nyúlj semmihez!-emelte fel ujját.

-Rendben anyu.-motyogtam. Mit sem törődve Nicole kikötésével körbe néztem és találtam elég durva dolgokat. Majd mint minden pasi én is benéztem a fehérneműs fiókjába. Na jó nem kutatgatok itt tovább. Majd olyat találtam ami pont kapóra jön. Nicole drágánk naplója. A francba kulcs kell hozzá! Gyorsan Bieber keresd keresd mindjárt kijön! Kerestem mindenhol próbáltam halkan és természetesen nem rumlit csinálni. Majd feladtam leültem az ágyra és azt vettem észre, hogy valami kilóg a párna alól. Felemeltem és bingó! Szóval most már csak elkel dugnom a naplót. gyors a kabátomat levettem és közé raktam a könyvet a kulcsot meg zsebre vágtam. Most a markomba vagy Nicole Moor! Majd ki is jött egy elég cuki szerelésben. -Csinos vagy.-karoltam át.

-Na azért nem kell rám mászni.-lökte le kezemet magáról.

-Viszlát Mahone!-intettem neki. -Majd hozom valamikor.-kacsintottam és már ki is léptünk a házból ahol egyből a fotósok rohamoztak meg minket.

-Jutstin ti most együtt vagytok?-kérdezte az egyik.

-Justin mi is van köztetek pontosan Nicolellal?-jött a kövi. Nicole előre küldtem aki beszállt a kocsiba.

-Nézzétek a Napi sztár híreket és mindent megtudtok.-intettem nekik majd én is bevágódtam a kocsiba. Kabátomat óvatosan leraktam, hogy a könyv ki ne essen. Majd pedig irány az interjú! Mikor megérkeztünk az épülethez Nicole egy kicsi csodálkozott. -Na gyere!-pattantam ki és úri emberhez méltóan kinyitottam neki az ajtót. Majd segítettem neki kiszállni. Majd szépen besétáltunk. Elfoglaltunk a helyünket a kanapén és látszott, hogy Nicole izgul. -Nyugodj meg.-fogtam meg a kezét és egy puszit nyomtam az arcára.

-Nem tudok.-toporzékolt a lábával.

-Nicole itt vagyok. Csak jelezz ha pl nem tudod a választ vagy nem akarsz válaszolni.-mosolyogtam.

-Rendben.-bólintott. Még mindig eléggé idegesnek tűnt.

-Oh hát itt is a szerelmes pár.-jött be Carly. Felálltam és megöleltem. -Jó újra látni Bieber.-mosolygott.

-Ő itt Nicole.-segítettem felállni.

-Nagyon örülök Nicole Moor.-fogtak kezet.

-Carly Morgan.-mosolygott. -Na akkor kezdhetjük is.-foglaltunk helyet. És már kezdődött is a műsor. -Nagy szerettel üdvözlök mindenkit! A mai sztár vendégünk Justin Bieber és a barátnője Nicole Moor. Ha már itt vagytok kicsit meséljetek magatokról.-Nicolellal összenéztük és láttam, hogy ő akar beszélni.

-Hát Justinnal nem régóta vagyunk együtt.-fogta meg a kezemet. -Nagyon szeretjük egymást. Vannak döccenők a kapcsolatunkban de kiében nincsen? Volt szerencsém megismerni a kisöccsét Jaxont aki nagyon a szívemhez nőtt. Nagyon jól kijönnek Justinnal. Justin nagyon vigyázz rá mintha az apja lenne amin néha még én magam is meglepődök. A kapcsolatunk igen jó de sajnos nem mindig tudunk együtt lenni mivel mind a kettőnknek igen sok a dolga. Meg sajnos a nyár végén elkezdődik neki a turnéja.-hajtotta le a fejét.

-Ha szabad megtudnom, hogy miért is vagytok keveset együtt?-tette fel a kérdést Carly. Ekkor Nicole rám nézett na Bieber most találj ki valamit.

-Hát mivel nekem ott a karrierem Nicole meg persze még tanul.-mosolyogtam.

-Na hát akkor jöjjön pár kérdés, hogy mennyire is ismeritek egymást. -Nicole veled kezdem.-kezdte el olvasni a lapokat. Hát nem tudom, hogy menni fog-e neki. -Mikor és hol született Justin?-hát ezt csak tudja.

-1994. március 1. 12:56 perckor és Torontóban.-még az időt is tudja pedig én azt nem is tudtam.

-Oh milyen pontosan tudja a kisasszony. Akkor a következő. Mi Justin kedvenc kajája, színe?

-Ez könnyű. A spagetti és a kedvenc színe a lila de az aranyt is szereti.-hát az én csajom meglátszik.

-Rendben akkor Justin te jössz.-hát én tudni illik mindent tudok Nicoleról. -Mit dolgozik az apja?-kösz bazdmeg jobbat nem tudtál volna?!

-Vállalat vezető.-adtam egyenes választ.

-Nicolenak van-e testvére?

-Ez alap kérdés. Amúgy nincsen egyke az én hercegnőm.-pusziltam meg.

-Mikor és hol volt az első randitok?-hát ha lett volna olyan.

-Egy hajón.

-Hajón?-kérdezte furcsálkodva Carly.

-Igen egy hajón volt.-szólalt fel Nicole is.

-És mikor csattant el az első csók?-tette fel izgatottan a kérdést.

-Hát nem is tudom az már elég régen volt. Azóta milliónyi is elcsattant.-vakartam meg a tarkómat. -De ha jól emlékszek nem sokkal azután miután megismerkedtünk.-igazából már az első nap lekaptam. De ezt inkább jobb, hogy ha nem tudják. Így is az egész egy nagy kamu. Csak azért csinálom, hogy Nicolet piszkálhassam meg, hogy újra és újra ágyba vihessem. ,,Bieber hallok mindent szóvalj kussolj vagy itt helyben mindent kitálalok de a mindent alatt mindent értek!" Hülye liba! Ekkor éreztem, hogy körmeit kezembe vési. Mivel tudjátok fogtuk egymás kezét. Én meg szorongatni kezdtem. Kicsit sem néztünk ki hülyén.

-Minden rendben?-kérdezte aggódva Carly.

-Persze.-vágtuk rá.

-Rendben. És ha már itt vagy Justin akkor megtisztelő lenne ha énekelnél is nekünk.

-Már vártam, hogy mikor mondod.-kacsintottam.

Majd felálltam és elmentem egy gitárért. Helyet foglaltam egy székben majd beállítottam a mikrofont kellő magasságba és ölembe vettem a gitárt. -Ezt a dalt egy olyan személynek éneklem aki nagyon fontos számomra.-néztem Nicolera. Tudom, hogy imádja a dalaimat. Tudjátok szoktam hallani amikor énekel vagy épp dúdolja az ÉN dalomat. Általában mindig ugyanazt szóval azt éneklem el neki. -Nicole ez most neked szól.-és elkezdtem énekelni az As long as you love met. Végig egymás szemébe néztünk és észrevettem valami csillogást a szemében. A dalt teljes átérzéssel énekeltem. Még soha nem tudtam ilyen jól elénekelni. Miket beszélek én mindig tökéletesen éneklek el mindent. Hisz én vagyok Justin Bieber. Mikor a szám végére értem mindenki tapsolt. Nicole felállt és felém közeledett. Majd pedig megcsókolt. Milyen jól játssza a szerepét. Én pedig szépen kiélvezhetem. Milyen gonosz vagyok... De hát ilyen az élet... Hozzá kell szokni. Elköszöntünk Carlytól majd pedig visszavittem Austinhoz.

-Ne feledd holnap díjátadóra megyünk.-szóltam utána mikor már kiszállt a kocsiból.

-Hányra jössz?-kérdezte.

-7-re szóval csinos legyél ám.-kacsintottam majd elhajtottam. Hazamentem és vittem magammal a naplóját is. Na akkor drága Nicole nézzük a kis titkaidat. Előkaptam a kulcsot majd kinyitottam. Az eleje elég csöpögős volt mit ne mondjak majd utána kezdett érdekes lenni. ,,Kedves Naplóm! Igen furcsa dolgot fogok bevallani amit még magam sem hiszek el. Azt hiszem, hogy újra szerelmes lettem. De nem is akárkibe hanem Justinba." Na jól kezdődik. Olvassuk is tovább. Milyen izgi mint valami jó kis sztori. ,,Nem tudom, hogy hogyan sikerült újra belé habarodnom de az biztos, hogy el kell magamtól löknöm, és az az éjszaka amit együtt töltöttünk valami fantasztikus volt. Olyan jó volt érezni a testét és, hogy akar. A csókjai a mennybe küldenek és a teste pedig mámorító. Soha nem láttam ilyen kidolgozott testet. De el kell felejtenem mert ő csak egy nyomorult féreg akinek csak a szexre kellek semmit többre. Szóval próbálom a Benjamin iránt érzett szerelmemet fellobbantani. Justinét pedig kitörölni." Jajj Nicole drágám én miket tudok meg. És tudom, hogy jól nézek ki. De nem csak te vágytál rám hanem én is rád. Bár most is. Egy veled való kis szórakozásra mindig készen állok. Olvassuk tovább ez olyan izgi! Komolyan úgy érzem magam mint valami három éves gyerek. ,,Kedves naplóm! Justin olyan oldalát mutatta amit soha nem akartam megismerni. Durva és kíméletlen volt velem amit soha nem bocsájtok meg neki. Ezért bosszút esküdök ellene amit meg is fogok valósítani. Szerencsére Austin is velem is van aki erőt ad nekem. Nem tudom mi lenne ha ő nem lenne velem. Szerintem teljesen összeomlanék. Fontos lett nekem. És fura az a tény, hogy csókolóztunk. De viszont ott van Benjamin és csak most jöttem rá, hogy mennyire is szeretem. De ő Ludmillával van és elveszettem. Le kell mondanom róla ami nem lesz könnyű. Viszont újra képbe jött Ross. Vele is nem tudom, hogy mit kezdjek. Egyszerűen döntések állnak előttem amiket nem tudok meghozni. Kezdem azt hinni, hogy az lesz a legjobb ha mindenkitől elszakadok és elmegyek apuval és csak is a maffiának szentelem az életem." Mintha a szívem szorult volna össze. Emlékszem amikor én kezdtem el a maffiát. Ugyanannyi idős voltam mint Nicole. Egy nyápic kisfiú voltam. De rendesen gatyába ráztak. Nem szeretem a múltat bolygatni,áskálódni benne. Rengeteg megvetést és utálatot kaptam. De most már semmi nem állhat az utamba. Számomra már csak a jelen létezik. Na akkor olvassuk tovább. Vagyis akartam mert mivel csak ennyit írt. Mi van?! Ilyen gyorsan végigértem volna? Majd pedig tovább lapoztam és hátra felé egy igen meghökkentő dolgot kezdtem el olvasni. ,,A titkom a titkos életem. Amiről senki sem tud. Volt már sejtésem arról, hogy apu nem rendes állást végez hát erre rá is jöttem. Valahogy mindig is volt bennem az a tudod, hogy maffiázó. Így hát én is elkezdtem magamat képezni de a legnagyobb titokban. Éjszakánkét kiszöktem egy fegyverrel és elég messze mentem a háztól, hogy ne legyenek hallhatóak a lövések. Gyakoroltam minden egyes éjszaka. Persze próbálkoztam a betöréssel a halk lopakodássál és legutolsó sorban a verekedéssel. De ezeket mind hatalmas nagy titokban. Most pedig el kell játszanom a béna és ügyetlen lányt akinek fogalma sincs, hogy mit hogyan kell. De ez simán megy ha eddig nem buktam le akkor ezután sem fogok. De a legeslegnagyobb titkom, hogy..." Mi a fasz?! Hiányzik a következő oldal. Ilyen nincs pont most amikor a legizgibb rész jönne és ahh.. De most már ideje aludnom mert holnap hosszú nap elé nézek. Beraktam a fiókomba a naplót és mellé a kulcsot. Bebattyogtam a fürdőbe levetkőztem majd beálltam a zuhany alá. Miután kijöttem onnan belebújtam a pizsimbe vagyis egy bokszerbe. Ezután belevetettem magam az ágyba és nem sokkal később el is aludtam.

*Nicole szemszöge*

Nem tudok aludni. Már nem is tudom, hogy mióta forgolódok. Valami nem hagy nyugodni. Állandóan Justin jár a fejemben. Amikor nekem énekelt mintha nem csak úgy énekelte mert mi vagyunk a szerelemes pár. Hanem mintha tényleg érezne valamit irántam. Hülyeségeket beszélek. Köztünk soha nem is volt semmi és nem is lesz. Benjamin meg... még mindig nem tudom, hogy mi is lesz velünk. Szeretem meg minden de nem lehetünk együtt. De az a csók. Istenem szavak nincsenek rá. De lehet, hogy ez volt egyben az utolsó csókunk is. Kezdjek mindent újra Rossal? Basszus nem hívtam fel! Mennyi az idő? Felkaptam a telefonomat ami 21:30 mutatott. Szabad ilyenkor embereket zargatni? Mindegy én fogok! Felhívtam gyors.

-Szia Nicole.-hangja elég jó kedvű volt.

-Zavarlak?-markolásztam a takaróm sarkát.

-Dehogyis. Éppen a tesóimmal vagyok mivel megérkeztek.

-Az jó. Üdvözlöm őket. Ross tudod szeretnék veled beszélni. Holnap esetleg nem érnél rá?-tettem fel a kérdést.

-De ráérek.-nem láttam de éreztem, hogy mosolyra húzódik a szája.

-Akkor megbeszéltük nem is zavarlak tovább. Szia.

-Szia.-raktam le. Istenem segíts meg. Ad, hogy helyes döntést hozzak. Félek, hogy valamit rosszul csinálok. De mit is fogadtam meg, hogy a szerelmet kizárom az életemből. De ez valahogy nem megy. Nem vagyok rá képes. Mert egyszerűen nem megy. Belebolondulok abba, hogy nem lehetek azzal akivel akarok. Rossal meg csak tisztázni szeretném a dolgokat. Lesimítani, hogy csak barátok legyünk. Semmi több. -Ajjh istenem miért büntetsz?!-beszéltem az égiekhez. -Tudom, hogy hibáztam de akkor is!-ekkor kopogtak az ajtómon.

-Te még fent vagy?-találkoztam Austin álmos tekintetével. Milyen cuki amikor kócos a haja.

-Láthatod.-hajtottam le a fejemet.

-Hé mi a baj?-ült le mellém.

-Semmi csak...-csuklott meg a hangom. -Te soha nem éreztél olyat, hogy ha nem lehetsz azzal akivel akarsz és úgy érzed, hogy megfulladsz?-jöttek elő a könnyeim.

-Dehogyisnem.-nézett szemeimbe. Egy ártatlan mosolyt küldött felém letörölgette a könnyeimet majd szemeimbe nézett újra. Mintha teljesen elvarázsolt volna. Közeledni kezdett.

-Austin.-állt meg. De szemei csillogni kezdtek. Nem bírta tovább. Ajkait az enyémre nyomta. Nem tudom, hogy miért de hagytam és vissza is csókoltam. Majd elváltunk egymástól.

-Szeretlek Nicole. El sem tudod képzelni, hogy mennyire. És amikor az a tudat van bennem, hogy Bieberrel vagy felemészt a düh és tombolok. Fáj, hogy nem lehetsz az enyém.-mondta minden egyes szavát komolyan. Én csak nagyot nyeltem. Nem tudom, hogy mit kezdjek. Mondjam meg, hogy nem szeretem és, hogy csak barátságot akarok vagy, hogy én is érzek valamit iránta. De nem lenne szép ha ezt tennem Austinnal. Nem használhatom ki mert elakarom felejteni Benjamint.

-Austin... Én nem akarlak bántani sem hiú ábrándokat kelteni benned de én sajnos nem így érzek mint te. Kihasználni meg nem akarlak. Fontos vagy nekem de mint barát. Szeretni foglak de mint barátot.-húztam egy erőltetett mosolyra a számat.

-És ha adnál egy esélyt?-ekkor bevillant egy kép. Emlékszem amikor Justin kért tőlem esélyt. Ajjh hessegessük el ezeket a gondolatokat.

-Nem tudom.-hajoltam el.

-Nicole...-fogta meg a kezemet. -Ha nem megy akkor nem fogom erőltetni.

-De én most jelenleg Justin Bieber barátnője vagyok. Képzeld el mekkora botrány törne ki ha megtudnák.

-Nicole nyugodj meg.-simította meg az arcomat. -Ha nem akarod akkor nem fogom rád erőltetni mint Bieber.-puszilta meg a homlokomat. -Jó éjt.-állt fel.

-Austin.-szóltam utána.

-Igen?-fordult felém. Felpattantam és megöleltem.

-Köszönöm, hogy vagy nekem.-suttogtam fülébe.

-Én is, hogy te nekem.-éreztem ahogy szorosan magához ölel. Majd lassan elváltunk egymástól.

-Jó éjt.-nyomtam egy puszit az arcára. Mosolygott. -Ja és holnap baj lenne ha nem mennék be? Mert egy barátommal lesz találkám és Bieber éjszakára elrabol valami gálára. Amihez semmi kedvem de muszáj.-dünnyögtem.

-Biztos, hogy nem. Amúgy reggel meg kéne beszélni pár dolgot vannak új fejlemények.

-Rendben.-majd kiment. Ágyba bújtam és egy darabig forgolódtam majd álomba merültem. Reggel álmosan keltem. Nyújtózkodtam meg utamat a fürdőbe vettem. Megmostam az arcom, felkötöttem a hajam majd pedig lezuhanyoztam. Kiszálltam a kabinból egy törölközőt magamra tekertem majd felvettem a kikészített

ruhámat. Kimentem és sehol senki. Hát ez fura... Leültem a konyhába és enni kezdtem. Majd azt vettem észre, hogy megint fogytam. Beleharaptam a szendvicsbe de azt a falatot is alig bírtam lenyelni. Undorom lesz ha a kajára nézek.

-Jó reggelt!-toppant be Austin.

-Szia!-köszöntem.

-Ennyi volt a reggelid?-mutatott a szendvicsemre.

-Igen.-álltam fel.

-Nicole.-szólt rám komoran.

-Mi az?-vettem elő egy poharat. Majd mellém jött és így egymás szemébe néztünk.

-Jól vagy?-kérdezte aggódóan.

-Persze.-erőltettem egy mosolyt az arcomra.

-Nagyon keveset eszel és egyre jobban fogyól.-fogta meg a kezemet.

-Minden rendben.-akartam elmenni de visszarántott magához. Mivel magassarkú volt rajtam ezért ha nem fog meg valószínű, hogy esek egy akkorát.

-Kérlek ne hazudj. Ez nincs rendjén.-semmi kedvem elmondani, hogy beteg vagyok.

-Austin nekem mennem kell.-próbáltam kiszabadulni de hiába.

-Rossal csak délután találkozol és Bieber meg este jön érted.-milyen jól informált.

-De van más elintézni valóm is.-kerestem kifogást.

-Meglehet de azt most félre kell raknod.-húzta mosolyra a száját. Olyan klassz, hogy szorosan fog és nem enged el, és alig van köztünk pár centik. -Nicole elmondhatod mivel rosszabb?-ilyenkor utálok a szemébe nézni mert nem tudok neki hazudni.

-Igen bajom van mert beteg vagyok.-hajtottam le a fejemet. Ekkor engedett a szorításából.

-Nicole de ez ellen tudsz tenni csak enned kell.-emelte fel a fejemet államnál fogva. -Én itt vagyok és segítek.-jött közelebb.

-Austin.-lábadtak könnybe a szemeim.

-Nicole.-kulcsoltuk össze az ujjainkat. Kezét arcomra helyezte. Lábaim remegni kezdtek majd pedig nem tudtam tovább tartani magamat ezért meg kellett fognia. -Élmény, hogy a karjaim közt láthatlak.-kuncogott fel. Nekem is mosolyra húzódott a szám. -Tudod mennyire szeretem amikor mosolyogsz. Olyankor vagy a leggyönyörűbb.-tűrte el egy kósza hajtincsemet.

-Austin...-rakta ujját a számra.

-Megengeded?-suttogta a szavakat ajkaimba. Csak egymás szemébe néztünk egy szót nem tudtam kinyögni. Majd megéreztem puha ajkait az enyémeken. Nem tudom mi van velem de mintha Austin iránt megmozdult volna valami bennem. Visszacsókoltam. Kezeimet felvezettem a nyakába ő pedig derekamra. Ajkunk felvett egy ritmust. Nyelve bejutást kért amit meg is adtam neki.

*Justin szemszöge*

Már reggel óta itt dekkolok Austin háza előtt és figyelem a tényeket. Nem fogom hagyni, hogy rá másszon.

-Haver ez már beteges amit művelsz. Komolyan. Mit szívtál tesó?-szólalt fel kómásan Ryan.

-Fogd be!-nézegettem a távcsövemmel be a házba. -Ezt nem hiszem el! Ilyen nincs a kurva életbe!-morgolódtam.

-Mi az haver?-szólalt fel.

-Az, hogy Austinkánk épp Nicole csókját élvezi. Nem hiszem el, hogy engedi neki. Csak nekem van ehhez jogom. Este kapni fog a drága.-húzta egy ördögi mosolyra a számat.

-Ne, hogy meg merd erőszakolni mert akkor én foglak péppé verni.-fenyegetőzött. Ekkor ránéztem olyan hol nem szarom le nézéssel.

-De itt volt elég most leállítóm míg be nem viszi a szobába.-kerestem fegyvert.

-Már késő. Indulnak.

-Mi a fasz?-kaptam fel a fejemet és szerencsésen be is vágtam. -Na nem ebből nem eszik.-töltöttem meg a pisztolyom és kipattantam a kocsiból. Berúgtam az ajtót és berontottam a szobába. -A játéknak most ért véget!-szegeztem a fegyvert Austinra. -Nicole menj ki a kocsihoz! MOST!-mordultam rá.

-Nicole nem megy sehova.-fogta meg a kezét. -Majd este úgyis nálad lesz.-állt fel.

-Elég legyen!-kelt ki magából Nicole. Mind a ketten rá néztünk. -Elegem van, hogy úgy kezeltek mint valami tárgyat, hogy egyszer az egyiknél vagyok másszor meg a másiknál.-szorította ökölbe a kezét. -De most én döntök! Még pedig, hogy hagyjatok!-kelt ki magából teljesen csak égett a dühtől. -Justin este találkozunk de addig van pár dolgom. Austin neked pedig szia!-sétált ki.

-Nicole!-mentem utána.

-Mit akarsz? Mégis ezek után?-nézett szemembe.

-Gyere velem.

-Te mos komolyan nem fogtad fel amit mondtam? Istenem agyfaszt kapok tőletek! Mondtam, hogy majd este találkozunk.-ment ki a házból. Természetesen utána mentem.

-Szia hercegnőm!-köszönt neki Ryan.

-Szia!-intett neki.

-Baj van?

-Ne most Ryan.-ment tovább. Ez mégis hova megy?

-Nicole!-kiabáltam utána. Ekkor megtorpant majd lassan felém fordult. Felé kezdtem sétálni majd előtte megálltam. -Nem hiányzik esetleg valamid?-egyből a kezére nézett ahol az a karkötő van mindig amit Austintól kapott... -Nem ékszeredre gondoltam mondjuk másra.-húztam az agyát. -Mondjuk egy könyv? Esetleg napló?-nyomtam meg a napló szót.

-Te nyomorult!-akart nekem esni de lefogtam.

-Inkább meg kéne köszönnöd, hogy megtaláltam.-mosolyogtam.

-Megtaláltad?! Inkább elloptad!-égett a szemében a düh. -Kérem vissza.-mondta egy kicsit higgadtabban.

-Miből gondolod, hogy visszaadom?-nevettem fel.

-Mit kérsz?-tért a lényegre.

-Tetszik, hogy tudod hogyan is mennek a dolgok.-leheltem a szavakat a nyakára. -Tudod te jól, hogy mi kell nekem. Ha megadod nekem azt akkor szépen visszakapod a naplód és én egy szót sem fogok szólni.-csókoltam meg a nyakát. Ez az illat. Soha nem lehet megunni. Imádom az illatát. -Este várlak.-engedtem el és visszamentem Ryanhez.

-Egyszer igazán kölcsönadhatnád.-nyafogott miközben beszálltunk a kocsiba.

-Azt lesheted.-röhögtem a képébe. -Ő az enyém.-indítottam be a kocsit.

-Nekem is kell szereznem egy csajt. Komolyan.-nyomkodta a telefonját.

-Hát nem ártana legalább nem az én véremet szívnád.-néztem az utat.

-Ma este buli?

-Nem megy. Valami flancos estére megyünk Nicolellal. Tudod, hogy jó színben tűnjek fel.-kacagtam.

-Akkor kicsíped magad?-röhögött.

-Ja. Szmoking meg minden.-parkoltunk le. -Szólj Chazéknek, hogy jöjjenek mert gyűlést tartunk.-szálltam ki és bementem a házba.

*Nicole szemszöge*

Nekem annyi. Justin mindent tud. Minden titkomra fény derült. Mindent elolvasott. Ne ne! Ilyen nincs ez csak is velem történik. Igen büntessetek égiek! Szerintem is! Fogalmam sincs, hogy most fogok csinálni. Először is elmegyek Rosshoz. Fogtam egy taxit majd kifizettem és bementem abba a szállodába ahol Ross szállt meg.

-Szia!-nyitott ajtót.

-Szia!-mentem be.

-Ha már itt vagy hadd mutassam be a tesóimat. Ő itt Ryker, Rocky a bátyáim. Nővérem Rydel. És végül ez öcsém Ryland.-mutatott be nekik.

-Nicole Moor.-fogtam mindegyikkel kezet.

Igen sokat beszélgettünk is kijöttünk egymással majd ők leléptek mert midnenkinek dolga akadt szóval így Rossal kettesben maradtunk. -Valamit szeretnék mondani.-ültünk le és egymás szemébe néztünk. -Ross szeretnék tisztázni mindent. Hogy mi is van köztünk.-ekkor megfogta a kezem.

-Nem kell semmit sem mondanod. Tudom, hogy nem úgy érzel irántam és ezt elfogadom. De remélem barátok leszünk.-mosolygott.

-Persze.-öleltem át.

-Most már mennem kéne mert még van dolgom.-keltem fel.

-Hazaviszlek.-ajánlotta. Lesétáltunk próbáltam lehajtott fejjel menni, hogy senki se lásson meg még az kéne. Beszálltunk a kocsiba majd visszavitt Austinhoz.

-Köszönöm, hogy hazahoztál. Jó volt ez az délután szívesen megismételném.-mosolyogtam.

-Én is örültem.-majd megöleltük egymást és egy puszit adtam az arcára majd bementem a házba. A ház kongott az ürességtől. Az asztalon egy kis papír fogadott. ,,Elmentem majd jövök:) Vigyázz magadra! Austin" Szuper egyedül vagyok. Bementem a szobámba és beálltam a gardrób elé. Előtte beraktam Duke Dumont I Got U számát. Imádom ezt a dalt. Kerestem valami estélyi ruhát és sikerrel is jártam. Utána pedig hozzáillő magassarkút. Miután kiválasztottam a szettemet jöhet a hajam és a sminkem. De nem ártana előtte lezuhanyozni. Szóval gyors letusoltam majd belebújtam a fehérneműimbe és beálltam a tükör elé. Felvittem egy nem kihívó sminket hanem ilyen lágy ami megszokott tőlem. Visszavettem a karkötőmet. Azt soha nem veszem le. Mintha amikor rajtam van biztonságban érzem magam. Most pedig jöhet a hajam. Enyhén begöndörítettem és fújtam rá hajlakkot, hogy megtartsa formáját. Utána meg belebújtam a ruhámba, és a cipőmbe. Ránéztem az órára ami 18:45 mutatott. Szupi még van időm. Szóval jöhet a parfüm. Jajj azt annyira szeretem. Miután jól telefújtam magam leültem az ágyra. Ajtó kattanásra lettem figyelmes.

-Austin?-sétáltam ki a szobámból. Sötét volt. A konyha felől hallottam zajokat. Tudjátok elég nagy konyhája van Austinnak. Egy serpenyőt vettem a kezembe. Majd megláttam egy árnyat. A kezemben lévő tárgyat a levegőbe emeltem. Majd hangokra lettem figyelmes. Na jó tuti, hogy betörő van a házba. Hirtelen felkapcsolódott a lámpa és forogtam egyet és majdnem leütöttem Austint.

-Nyugi én vagyok!-tett fel kezeit védekezésképpen.

-Tudod, hogy megijesztettél?-förmedtem rá.

-Látom.-mutatott a serpenyőre. -Egy maffiás lánya serpenyővel akarja megvédeni magát.-röhögött fel.

-Örülj neki, hogy nem pisztolyt hoztam különben kaptál volna egy pár golyót.-néztem rá szúrósan.

-Na nyugi van. Amúgy csinos vagy.-mért végig és megnyalta alsó ajkait.

-Köszönöm.-biztos elpirultam.

-Mikor jön Bieber?-tette fel a kérdést.

-Nemsokára itt lesz.-forgattam meg a szememet és visszaraktam a serpenyőt ahonnan elvettem.

-Látom a karkötő mindig a kezeden van.-fogta meg a csuklómat.

-Igen biztonságot sugall.-néztem szemeibe. Kezét arcomra helyezte és próbálta a köztünk lévő helyet megszüntetni. De mint mindent varázst ezt is megtörték. Méghozzá Bieber jelenléte.

-Csak nem megzavartam valamit?-várjunk csak ez, hogy jött be?

-Hogy jöttél be?-furcsálkodtam.

-Nyitva volt az ajtó.-mutatott maga mögé. Milyen jól áll neki az öltöny. Mintha már egy kész férfit látnék. -Kiélvezted a látványt?-ébresztett fel ábrándozásomból.

-Menjünk.-adtam Austinnak egy puszit majd távoztunk.

-Remélem én nem puszit kapok tőled.-nyitotta ki az ajtót nekem.

-Ne aggódj nem.-mosolyogtam. -Mióta is vagy ilyen úri ember?-néztem rá kérdőn és a kocsiba szálltunk be közbe.

-Mióta ilyen barátnőm van aki kiérdemli.-húzta széles mosolyra az arcát.

-Te beteg vagy.-motyogtam.

-Meglehet mert a jelenlétedben megőrülök.-hajolt közel. Ajkaimat pásztázta majd pedig nekik esett. Próbáltam eltolni kevesebb sikerrel.

-Justin.-szakadtam el tőle.

-Legszívesebben itt helyben letepernélek.-suttogta ajkaimba.

-De ez nem lehetséges. Soha többet nem kapsz meg. Különben is egy hiba és mindent kitálalok.-fenyegettem meg. Ekkor kárörvendően felnevetett.

-Édesem te engem ne merészelj megzsarolni. Itt én diktálom a szabályokat amik a következők. Azt teszed amit mondok vagy különben minden kis titkodat szétkürtölök. Azt hitted nem olvastam bele a kis könyvedbe. Tudom, hogy mélységesen belém szerettél és, hogy egy szavamba kerül és kis Austinkádnak annyi. De ha nem teszed amit mondok akkor Benjaminnak is pápá.-tudta, hogy most ő szorított sarokba.

-Ne merd megtenni!-emeltem fel a hangomat.

-Nem is fogom ha te szépen mind megcsinálod azt amit kérek. Tudod este kedvem lenne egy kicsit szórakozni úgy se kötötték a lelkemre, hogy mikorra kéne haza dobni téged. Szóval?-húzta megint mosolyra a száját.

-Undorodom tőled Justin Drew Bieber.-köptem oda neki a szavakat.

-Én is szeretlek.-csókolt meg erőszakosan. Nyelvét akaratom ellenére is számba dugta. Próbáltam ellökni vagy valamit csinálni. Ekkor nem erősen de ráharaptam a nyelvére. -Áhh esf tudod hog fájt?-fogta meg a nyelvét. Olyan viccesen beszélt.

-Bocsánat csak nem tudtam neked ellenállni és egy kicsit bevadultam.-játszottam a megbánó kislányt.

-Na azért.-simította meg az arcomat és végre valahára elindultunk. Hát amikor megérkeztünk nem kicsit meglepődtem. Justin kiszállt a kocsiból és átsietett az én oldalamra és kinyitotta majd pedig segített kiszállni.

-Köszönöm.-vettem fel a mű mosolyt.

-Nincs mit szerelmem.-azonnal elleptek minket a riporterektől a fotósokig mindenki.

*Justin szemszöge*

Csak egy ,,kisebb" sereg rohamozott meg minket. Itt voltak a drága Beliebereim is. Jajj, hogy mennyire szeretem őket. Adtam nekik pár aláírást meg egy kettő fotó és visszamentem Nicolehoz akit a riporterek faggattak.

-Itt vagyok szerelmem csak a Belieberem tudod.-karoltam át derekánál fogva.

-Tudom, hogy mennyire fontosak neked.-nyomott egy puszit a számra amit egyből le is kaptak.

-Justin kérlek válaszolj! Nicolellal milyen a viszonyotok?

-Tökéletes mindenkinek ilyen barátnőt kívánok.-feleltem.

-Nicole milyen érzés egy hírességgel együtt járni?!

-Annyival több, hogy egy kicsit vigyáznunk kell. Nem mehetünk egyből álca nélkül az utcára. Meg akadnak rajongók akikkel szintúgy vigyázni kell. De alapjában nálam Justin mindig is egy szupersztár marad. Az én szupersztárom.-csókolt meg. Jaj ez de jól esett. A vakuk hangja csak úgy hallatszott. Tuti, hogy holnap megjelennek az újságokban.

-De most már megyünk.-nyilatkoztam majd az irányt befelé vettük természetesen alig engedtek minket el de jöttek biztonsági őrök akik simán átjuttattak minket. Bent már sokkal nyugodtam és kellemesebb volt a levegő. -Kérsz valamit inni édesen?-hajoltam füléhez.

-Nem.-morogta. Csomó ismerős arcot láttam. Usher, Maejor, Katy meg még sorolhatnám. Egyszer egy nem várt csapat bukkant fel. Persze, hogy a buzireksönök.

-Justin Bieber és az újdonsült barátnője.-mondta cinikusan Harry.

-Ti a One Direction vagytok.-képedt  el Nicole. Mond, hogy nem rajongójuk. -Imádom a dalaitokat. Voltam már a koncerteteken is.-szuper. Megforgattam a szemeimet és Nicole jobban átkaroltam.

-Sajnálatos, hogy nem találkoztunk akkor. De ha már itt vagyunk akkor hadd mutatkozzunk be. Zayn Malik.-csókolta meg a kezét és egy puszit nyomott az arcára. Jajj de nyálas.

-Harry Stylest.-csókolta meg a kezét.

-Liam Payne.-ez még ölelést is adott.

-Louis Tomlinson.-ölelés puszi. Én jobbat tudok esküszöm.

-Niall Horan.-kacsintott majd ez is kezet csókolt.

-Nem kell bemutatkoznod jól tudjuk, hogy ki vagy.-mondta Malik. -Nagyon gyönyörű vagy ma este. De ahogy végig nézegettük a képeidet te mindenhol ragyogtál.-Nicole teljesen elpirult.

-Köszönöm. Nem is tudjátok, hogy ez milyen, hogy ti a One Direction az képeimet nézegettétek.-képedt el.

-Volt pontozás is.-kacagott fel Tomlinson.

-Ohh igazán és ha szabad tudnom ki hányra értékelt.-vetette be a csábos nézését. Nem tudom meddig bírom.

-Hát személy szerint nem akarom felsorolni de mindenkitől vagy 10 pontot vagy 9-et kaptál.-mosolygott Harry.

-Jajj de aranyosak vagytok.-kuncogott.

-Ne haragudjatok de most már kéne mennünk mert még sok vendégnek kell bemutatnom Nicolet.-húztam mosolyra a számat.

-Remélem még összefutunk srácok.-intett nekik majd tovább. Mentünk. -Bieber nem kell féltékenységi rohamot kapnod.-suttogta fülembe.

-Kimondta, hogy féltékeny vagyok?-képedtem el.

-Látszott rajtad, hogy mindjárt neki ugrassz az egyiknek.-mosolygott önelégülten.

-Minek hisz te bármikor az enyém lehetsz.-1 pont Bieber 0 Moor.

-Ohh igazán de ne feledd csaphatok akkora botrányt, hogy akár ki is tilthatnak. Vagy simán flörtölgethetek bármelyik pasival.

-Ne feledd a napló és titkok.-suttogtam.

-Nem mernéd! Egy szavamba kerül és apám golyót repít a fejedbe.-nézett szúrós tekintettel.

-Hogy, hogy nem te? Hiszen képezted magad. Kíváncsi vagyok milyen vagy akció közben. De az egyiket már tapasztaltam.-nyomtam egy csókot a nyakára. A jelenlegi állás. 3 Bieber 2 Moor.

-Rohadj meg.-sétált az egyik asztalhoz ahol kaják voltak kirakva.

-Tudod, hogy amit most eszel az csiga.-Nicole erre a kijelentésemre kiköpte a kaját. Szerencsémre leköpte na kit? Orlando Bloomot.

-Úramisten! Nagyon sajnálom!-vett a kezébe egy szalvétát és elkezdte törölgetni. Én majdnem megszakadtam a röhögéstől.  -Komolyan nagyon sajnálom. Ha kell kifizetem a tisztítást.-törölgette tovább.

-Semmibaj csak legközelebb ha lehet tartsd magadban az ennivalót.-mondta kedvesen Orlando.

-Komolyan nagyon sajnálom.-mutatott megbánást.

-Bieber barátnője vagy?-tette fel a kérdést.

-Igen velem van.-szólaltam fel a röhögést pedig visszafojtottam.

-Szerencsés vagy, hogy egy ilyen szép lány a barátnőd.-bókolt Nicolenak.

-Hát nem könnyű egy ilyen szép és számomra tökéletes lányt találni.-Nicole újra mellém került és pedig átkaroltam. -Mi lenne ha még egy kicsit maradnánk és utána lelépnénk?-súgtam fülébe.

-Rendben de akkor vigyél haza AUSTINHOZ!-hangsúlyozta az utolsó szót.

-Majd még meglátom.-pusziltam meg a fülét.

-Úgysem mernéd?-hangjában lehetett érezni, hogy szinte felrobban a dühtől.

-Azt hittem, hogy ennél jobban ismersz cicám?-csúsztattam le a kezemet a fenekére.

-Justin.-kapta el a karomat. -Nyilvános helyen vagyunk.-akad ki.

-Nyugi cica.-karoltam át.

-Ha innen elhúzunk komolyan neked annyi.

-Uhh valaki milyen tüzes. Begerjesztesz teljesen.-suttogtam a fülébe. Ekkor megjelent egy nem várt személy, Gomezkénk. 

-Selena!-ölelték meg egymást.

-Nicole.-mosolygott. -Justin.-csókoltam meg a kezét.

-Selena.-kacsintottam. Tudtam, hogy Selena nem hevert ki mivel ez is benne volt Nicole naplójában szóval kapható még egy pár menetre.

-Milyen szép vagy. Egyedül jöttél?-tette fel a kérdést Nicole ami engem is érdekelt.

-Nem. Van partnerem.-ekkor előjött és mind a ketten igen nagyot néztünk. Mi a fasz?! 

*Nicole szemszöge*

Justinnal szintúgy megdermedtünk.

-Austin?-akadtam ki.

-Szia Nicole.-puszilt arcon. -Bieber.-fogtak kezet.

-Ti ismeritek egymást?-mutatott ránk Sel. Na most mit mondjak nem mondhatom, hogy nála lakok. Austin küldtem egy jelet, hogy most te jössz.

-Igen ismerjük. Tudod én és Nicole igen jóba vagyunk.-adott elfogadható magyarázatot. Csak Bieber el ne szólja magát.

-Megbocsátotok nekünk egy percre?-ragadtam karon Austint majd hátrébb vittem a tömegben. -Te meg mit keresel itt?! Selenával?-kértem számon.

-Az a feladatom, hogy vigyázzak rád. Különben is Selena jó parti.-nyalta meg ajkait.

-Austin ne merd bántani. Mert akkor velem gyűlik meg a bajod.-fenyegettem meg.

-Nyugi. Tudod én nem vagyok Bieber 2.-forgatta meg szemeit.

-Még szerencse.-mosolyogtam. -Jó látni. Eddig a legizgibb dolog ami történt, hogy leköptem Orlando Bloomot.-emlékeztem vissza.

-Mi ez most komoly?-szakadt a röhögéstől. -És én erről lemaradtam?-még mindig fuldokolt.

-Halál ciki volt.-csaptam meg.

-Jajj nyugi!-karolt át.

-Austin itt özönlenek a lesifotósok.-szedtem le karját.

-Bocs már megszoktam. Amúgy mi a helyzet Bieberrel?

-Mi lenne eddig megvolt a tipi-tapi meg a csók. Semmi több.-forgattam meg a szemeimet. -Elegem van belőle meg inkább hagyjuk...-legyintettem.

-Engem érdekel. Ha akarod kimehetünk a kertbe.-mutatott ki. 

-Nem kéne szólni nekik?

-Minek?-rángatta meg a vállát. 

Hát jó akkor menjünk.-majd kisétáltunk a kertbe. Egy szökőkútnál foglaltunk helyet.

-Na mesélj.-nézett a szemembe.

-Hát az, hogy Justinnál van a naplóm és abba beleírtam mindent. Az összes titkom minden benne van szinte az egész életem. És most mindent tud. Az összes titkom és ha nem csinálom azt amit ő mond akkor elmondja...-hajtottam le a fejemet.

-Nicole tudod én itt vagyok ha baj van nyugodtan fordulj hozzám segítségért. Ha kell mindenáron visszaszerzem azt a naplót neked.-fogta meg a kezemet.

-Nem lehet Austin. Észreveszi és akkor nekem annyi. Sajnos ez az én harcom. Nem segíthetsz. Muszáj azt tennem amit mond.-gördült ki egy könnycsepp a szememből. -A markában vagyok és nem menekülhetek.-töröltem le.

-Nem engedem. Nem hagyom, hogy kihasználjon.-szorította ökölbe a kezét.

-Austin... Köszönöm, hogy segíteni akarsz de mondtam ez az én harcom. De tudod, hogy mennyire rettegek. Képtelen vagyok neki megtenni amit kér.-temettem arcomat a kezeimbe.

-Nicole.-ölelt át. Jól eset ez az ölelés. -Szeretlek.-suttogta a fülembe. Ez a szó ami olyan boldoggá tesz. De sajnos nem Austin szájából. 

-Köszönöm, hogy itt vagy.-motyogtam.

-Remélem kiélveztétek egymást.-hallottam meg azt a hangot amit annyira utálok. Elváltunk egymástól megtörölgettem a szemeimet majd Bieber felé fordultam.

-Mit akarsz?-kérdeztem ridegen.

-Tudod édesem az idő pénz.-mutatott órájára. -Szóval nyomás a kocsi. Van pár elintézni valónk.-nyalta meg ajkait.

-Nem viszed el.-állt fel Austin.

-Ki vagy te, hogy beleszólj?-kérdezte flegmán. -Várj inkább kérdezzük meg Nicole drágát, hogy kivel tart.-húzta gúnyos mosolyra a száját.

-Akkora egy patkány vagy.-mondtam olyan undorral, hogy szinte az leírhatatlan. 

-Na így kell bánni a pasiddal?-játszotta a durcást.

-Kedvem lenne világgá kürtölni, hogy milyen egy féreg vagy. Te egyáltalán ember vagy? Hogy lehetsz ilyen kegyetlen?-most felment bennem a pumpa. -Tönkre tetted az életem!-fakadtam ki és ordítani kezdtem. -Miattad mentünk szét Benjaminnal! Miattad voltam terhes! Miattad voltam állandóan a halál torkában! Miattad van minden! Soha nem gyűlöltem senkit sem annyira mint téged Justin Drew Bieber!-estem neki és ütni kezdtem nem érdekel, hogy holnap ez a címlapon lesz. De Austin leállított.

-Nicole nyugodj meg!-fogott le.

-Nem! Tönkre tett mindent!-fakadtam sírva. Úgy nézhettem ki mint valami hisztérikus lány aki nem kapja meg amit akar. -Eddig tűrtem de most volt elég. Átkozni fogod, hogy megismertél. Mert minden egyes napodat pokollá fogom tenni! Ha kell a halálba küldelek!-égtem a dühtől. Szavaim nem viccek voltak.

-Jajj kicsi lány befejezted?-nevetett. -Na most megbocsájtasz Mahone hazaviszem a hölgyet.-ragadott karon és a kocsiig vonszolt. Még mindig csak úgy tomboltam. Beszálltunk majd az út csendesen telt.

-Megnyugodtál?-pillantott rám. Nem szóltam inkább magamba fojtottam nem akartam, hogy kirakjon a semmi közepén. -Kérdeztem valamit.-szólalt meg.

-Akkor mi van?-dünnyögtem.

-El is várom, hogy válaszolj.

-Semmi közöd hozzá. Tessék válaszoltam.-néztem ki az ablakon.

-Ha nem úgy viselkedsz ahogy akarom soha nem lesz tied a könyv.-álltunk meg. Majd kiszállt a kocsiból és befele vette az irányt. Én nem szálltam ki. Majd hallottam ahogy a zár kattan. Inkább éjszakázom itt kin mint vele bent. Nincs kedvem összebújni hozzáérni se semmit. Hánynom kell ettől a gyerektől. Majd láttam, hogy visszajön a kocsihoz. Kinyitotta az ajtómat majd felkapott a hátára. -Csak azért sem hagyom, hogy kin aludj. Tudod az ágyam sokkal kényelmesebb.-kacagott fel. Ekkor a lábammal megrúgtam. Mindjárt befogta a száját. Na így már mindjárt másabb. Bevitt majd az emeltre vitt. Csak ugye nem a szobájába. Dehogyisnem... Lerakott az ágyra majd mellém ült. -Ettél ma valamit?-vakarta meg a tarkóját.

-Nem tartozik neked magyarázattal.-fordítottam el a fejem. Rá sem bírok nézni.

*Justin szemszöge*

Tudom, hogy most nagyon ki van akadva. Szóval ideje bedobnom a kedves Justint.

-Figyelj ha akarod hozok neked valamit.-ajánlottam fel. Jaj de utálom ezt csinálni komolyan hányok.

-Figyelj te most komolyan ennyire hülyének nézel?-akad ki. -Tudom, hogy amit most jelenleg mutatsz vagyis ez az oldalad nem létezik. Csak, hogy tudd nem dőlők be neked! Kiismertelek annyira, hogy tudjam, hogy most pontosan mit is akarsz.-na nem is olyan hülye mint amilyennek képzeltem. 

-Akkor vágjunk bele a dolgokba.-dörzsöltem össze a tenyerem. Majd közeledni kezdtem felé de ő megfogta a kezem hátra csavarta majd az ágyra nyomott. -Bazdmeg ez fáj!-kiáltottam el magam. Ezt meg, hogy a francba csinálta?!

-Ne merj hozzám érni.-engedett el. De ekkor elkaptam.

-Na ide figyelj!-néztünk egyenesen egymás szemébe. -Kell az a szaros napló vagy sem?!-emeltem fel a hangomat. Nem szólt semmit. -Szerintem is. Szóval kapsz öt percet, hogy összeszedd magad.-engedtem el és kimentem a szobából. Egyszerűen feltudd de úgy de úgy húzni. Lementem ittam pár pohár vodkát. Aminek meg is lett a hatása. Egy kicsit becsíptem de sebaj. Felmentem és Nicole ott ült az ágyon. 

-Felkészültél?-nyaltam meg ajkaimat majd hátra döntöttem az ágyon. Láttam, hogy nem reagál semmit. -Na cica tudom, hogy te is akarod.-kényeztettem a nyakát.

-Csak csináld.-mondta határozottan. -Nem érdekel hisz már mindent elcsesztél.-ekkor megálltam és a szemébe néztem. 

-Miért van az, hogy mindig megnehezíted a dolgom.-sóhajtottam fel.

-Nem veszed észre, hogy ez mind a te hibád. Ha csak egy kicsit is kedvesebb vagy nem lennél erőszakos lehet, hogy lehetne köztünk valami de így. Hiányzik az a gyerek akit úgy szerettem. Aki mindig mosolyog. Aki mindenkin segít. Aki nem drogozik nem iszik és nem az egy éjszakás kalandoknak él.-nem érettem, hogy most miről beszél. -Hiányzik Kidrauhl!-ne ekkor lehidaltam. -Ha hiszed ha nem én is egykor Beliebered voltam. Úgy rajongtam érted mint még soha senki. Imádtalak, te voltál a mindenem. Legtöbbször ott voltam a koncertjeiden és tomboltam. Mindig is vágytam arra, hogy egyszer a barátnőd legyek. De nem ennek a Justin Biebernek. Imádtalak egészen 18 éves korodig. Utána kezdtél el drogozni, füvezni meg persze sorszámra a lányokat döngetni.-elképedtem amit mondott. Nem hittem a fülemnek. Ez lehetetlen, hogy ő Belieber volt.