33. fejezet Selena vagy Nicole?

Sziasztok a kelleténél korábban hoztam remélem nem baj:) Jó olvasást:D


*Nicole szemszöge*

-Szia.-köszönt.

-Szia.-intettem majd beljebb fáradtam. Idegesen a kanapéra ültem. Justin pedig előttem a dohányzó asztalra ült. -Miről szerettél volna beszélni?-tettem fel idegesen a kérdést.

-Nicole.-fogta meg a kezeimet. - Kezdjünk mindent elölről kérlek.-nézett bűnbánóan a szemembe.

-Justin ha újra is kezdenénk az egészet megbízni már nem tudnék benned. Rettegnék, hogy talán mikor durvulsz be és teszed meg azt amitől a legjobban félek. Nem bírnám ki, túl sok lenne nekem. Max barátok lehetünk semmi több.-hajtottam le a fejemet. Ekkor államnál fogva felemelte a fejemet majd tekintetünk összeért.

-Hadd bizonyítsam be, hogy megtudok változni de ehhez a te segítségedre van szükségem. Nélküled összeomlok. Szükségem van rád. Ha nem vagy mellettem akkor hiányollak és ha meg velem vagy felemészt a vágy, hogy az enyém lehess. Tudom, hogy hibáztam és igen sokat bántottalak csak tudod nem akartam szerelmes lenni. Nem akartam ugyanúgy  járni mint Selenával. Nem akartam szenvedni szóval próbáltalak ellökni magamtól de valahogy nem ment. Sajnálom, hogy amikor először úgy mond együtt voltunk, hogy erőszakoskodtam. Csak annyira kívántalak, hogy nem tudtam magamon uralkodni. Másodszor pedig holt részeg voltam azt sem tudtam, hogy hol vagyok vagy mit teszek. De ez nem mentség amit tettem. Mindent megbántam. Megbántam, hogy bántottalak vagy ártottam neked.-ekkor egy könnycsepp gördült végig az arcomon.

-Jus...-nem tudtam befejezni mert belém fojtotta a szót csókjával. Nem tudtam neki ellenállni. Ugyanúgy kívántam ahogy ő engem. Éreztem, hogy felkap a karjaiba és az irányt felfele veszi. Óvatosan belökte az ajtót és az ágyára fektetett.

-Nicole kívánlak.-suttogta ajkaimba. Az eszem azt súgtam, hogy álljak le mert ez nem helyes. A szívemben pedig egy apró hang azt harsogta, hogy most igazán együtt lehetünk mert nem csak a vágy fogja irányítani hanem az irántam érzett érzelmei. Most engedjem neki vagy sem? Anyukám mindig azt mondta, hogy azt tegyem amit a szívem diktál.

-Én is Justin.-majd vadul az ajkaimnak eset. Mint minden tökéletes pillanatot ezt is megzavarták. Justin telefonja csörgött.

-Francba!-morogta majd idegesen felvette a telefont és kisétált, hogy ne halljam amiről beszélnek.

*Justin szemszöge*

Miután azt hittem, hogy Nicolellal végre együtt lehetek de mégsem majdnem elborult az elmém. De Ryan volt az és ő csak akkor hív ha valami fontos dolgot akar közölni velem.

-Mondjad bro.-szóltam a telefonba ingerülten.

-Mi az Justin igen morcos a hangod?-nevetett fel.

-Az, hogy te is a legjobbkor hívsz. Épp Nicolet vittem volna ágyba de nem neked hívnod kellett.-közöltem vele a problémámat.

-Ne haver most csak szívatsz.-képedt el. -Komolyan Nicole cicát majdnem ágyba dugtad? Komolyan egyszer én is kiakarom próbálni.-röhögött.

-Csak szeretnéd haver. Ő tudod Bieber tulajdona.-húztam mosolyra a számat.

-Hát amit most fogok veled közölni nem nagyon fog tetszeni.-éreztem valahogy, hogy nem jó hírt akar velem közölni. -Szerintem jobb is, hogy Nicolet nem vitted ágyba mert az apja tombol mivel Austin elég sok mindent elmondott neki. A srácokkal pont arra jártunk és hallottuk az egész beszélgetést. Szóval az lesz a legjobb ha hazaviszed Nicolet. És ne mondj neki semmit!-majd pedig kinyomta. 

-A rohadt életbe!-vágtam öklömet a falba.

-Justin minden rendben?-lépett ki félve az ajtó mögül.

-Persze.-higgadtam le. Felé fordultam majd kezeit a nyakamba helyezte és egy csókot lehelt a számra.

-Engem nem tudsz átverni.-nézett huncutul rám.

-Túl jól ismersz.-nyúltam combjához és felemeltem. Éreztem ahogy lábait derekam köré fonja. 

-Nem tudsz nekem hazudni.-nyomott apró csókokat a számra. -Na elmondod?-nevetett fel.

-Az a helyzet, hogy...-raktam le a földre. -Ryan hívott és szállítmány érkezett. Szóval nekem mennem kellene.-hazudtam neki.

-Rendben akkor én is megyek úgy is van bent pár elintézni valóm.-basszus erre is gondolhattam volna. Végül is mi baja lesz? Kocsiba szálltunk ás elvittem a főhadiszállásra. Kiszálltunk a kocsiból és befelé vettük az irányt. Idézem kézen fogva mentünk be. De lehet, hogy hiba volt mert, amikor Austin és Nicole apja meglátta nem nagyon örült neki.

-Nicole kimész Austinnal mert szeretnék beszélni Justinnal.-ekkor éreztem, hogy most igazán nagy szarban vagyok. A francba!

-Nem!-jelentette ki határozottan. Mindannyian elég nagyot néztünk. -Tudom, hogy azt fogod neki mondani, hogy hagyjon békén és ha nem teszi meg akkor megfenyegeted azzal, hogy megölöd. Apa tudom, hogy mit teszek. Tudom, hogy kivel akarok lenni.-érvelt Nicole.

-Én vagyok az apád és azt teszed amit mondok!-emelte fel a hangját. -És megtiltom, hogy Justinnal együtt legyél. Vagy talán elfelejtetted, hogy mennyit szenvedtél miatta. Mennyit könnyet hullajtottál érte. Mi mindenen mentél keresztül miatta. Látom megint olyat ettél magaddal amit nem szabadott volna.-ekkor Nicole próbálta a kezét takarni. -Szóval most verd ki a fejedből, hogy ti valaha is együtt lesztek. Különben is Justin nemsokára turnéra megy szóval úgysem jött volna össze. 1 év igen sok idő. Nem bírtátok volna ki.-fejezte be az öreg.

-De Justin megbánta amit tett velem.-hullott ki egy könnycsepp a szeméből.

-Mondani könnyű. Justin te menj a dolgodra Nicole te itt maradsz velem és Austinnal.-éreztem, hogy Nicolenak nem sok kell és robban. Kezeit ökölbe szorította és fejét lehajtotta. Tudtam, hogy a sírással küszköd. Odamentem volna és megöleltem volna de nem tehettem. Kimentem és ott hagytam. Lementem a fiúkhoz.

-Na mi van Bieber? Igen le vagy törve.-szólt hozzám Chaz.
-Az, hogy most amikor Nicolellal minden jól alakul persze, hogy Austin és az apja belerondít.-morogtam.
-És ha szabad tudnunk Nicole iránt amit érzel az szerelem vagy fellángolás?-nézett rám Fredo. Na igazából én sem tudom.
-Nem nevezném szerelemnek.-feleltem.
-Bieber ha csak kiakarod használni akkor most fejezd be mert ebből nem fogsz jól kijönni.-nézett rám mindenki komolyan.
-Ryannak teljesen igaza van. Haver ha nem szereted a csajt akkor hagyd a francba így is már megfektetted szóval lépj tovább. Akkor inkább azt mondom, hogy Selenaval gyere össze.-magyarázkodott Chaz.
-Hogyan jön a képbe Selena? Az a kapcsolat már rég meghalt. A média mindent elbaszott. Boldogok voltunk de nem volt egy szabad percünk mert mindenki mindenhol ott volt, és ez rohadt idegesítő volt már. Ezért úgy döntöttünk, hogy külön válunk. De Selena azóta sem hevert ki.
-És te Bieber? Kiheverted Selenat?-mondta Ryan. Mindenki a válaszomat várta.
-Figyeljetek a múltat nem jó bolygatni. Nem leszünk többet együtt. A Justin és Selena történet lezárult.-vagy mégsem? Lehet, hogy csak Nicolenál keresem Selena hiányát? Igen sok időt voltunk együtt Selenaval és boldogok voltunk nagyon. Ő volt az első olyan lány akit tiszta szívemből szerettem. Képes lettem volna érte mindent feladni. Ahogy ő is értem. De a sok utáló és a média mindent tönkre tett. Lehet, hogy még mindig szeretem? Teljesen összetörtem amikor szakítottunk és megfogadtam, hogy nem leszek többet szerelmes. De jött Nicole. De most már nem tudom. A fiúk elbizonytalanítottak. Most komolyan nem tudom, hogy ki is kell nekem. Selena vagy Nicole? Komolyan most nem tudom. De egy módon kideríthetem.
-Haver itt vagy?-hadonászott előttem Fredo.
-Hah?-eszméltem fel.
-Min gondolkoztál ennyire?-kérdezte Ryan.
-Ryan emlékszel te, hogy hol is forgattuk a U smile klippjét?-támadt egy ötletem.
-Persze azt hiszem New Yorkban. De miért?-itt mindenki furán nézett rám.
-Azért mert van egy fantasztikus ötletem.-majd elmeséltem nekik, hogy mit is tervezek és eléggé meglepődtek.
-Honnan veszed, hogy Nicole belemegy?-húzta fel a szemöldökét Chaz.
-Mert szeret.-mosolyogtam a képébe.
-Haver milyen mázlista vagy, hogy egy ilyen csaj van oda érted. Ha nem jönne össze majd Chaz bácsi megvigasztalja.-nevetett.
-Nem is mert engem jobban szeret.-dugta ki a nyelvét gyerekesen Ryan.
-Nem is!-vágott vissza Chaz. Ekkor halk kacagásra lettünk figyelmesek.
-Olyan gyerekesek vagytok.-toppant be Nicole. Éreztem, hogy most nem azt a boldogságot sugározza magából hanem bosszút és gyűlöletet. -De már csak ez van.-nézett bosszúsan rám. Nem értettem semmit.
-Nicole minden rendben?-köszörültem meg a torkomat.
-Persze minden a legnagyobb rendben van.-vette elő a műmosolyát. -Chaz segítenél vagy Ryan?-állt meg a két fiú között.
-Majd én!-állt fel mind a kettő.
-Tőlem jöhettek mind a ketten. Gyertek.-mielőtt kilépett vetett felém egy huncut mosolyt és távozott.
-Ez mi a fasz volt?-fakadtam ki.
-Bro nem azt mondtad, hogy minden rendben van köztetek?-értetlenkedett Fredo.
-De. Akkor most ez mi volt?-ment fel bennem a pumpa.
-Hát haver...-kezdtem egyre idegesebb lenni. Mégis mi a francot mondott neki az apja?!
-Most szépen kifaggatjuk Mahonet.-pattantam fel idegesen.
-Justin nehogy őrültséget csinálj.-szólt utánam Fredo.
-Nyugi nem lesz semmi.-haladtam tovább. Majd az egyik folyosón megpillantottam keresett személyemet.
-Mahone!-kiáltottam el magam.
-Mit akarsz?-állt meg én pedig közelebb mentem hozzá. Majd elkaptam a pólóját megmarkoltam és a falnak löktem.
-Mégis mi a szarral tömtétek tele Nicole fejét?-szűrtem ki a fogaim közül a szavakat.
-Csak is az igazat mondtuk neki. De inkább őt kérdezd. Úgyis szívesen elmondja neked. Tudod Bieber nagyon szánalmas amit teszel. Nem tudod értékelni Nicolet. Azok ellenére amiket tettél vele ő még mindig szeret. De te semmibe veszed. Egy olcsó kurvának nézed akit csak ágyba dugsz és kihasználod. Ő meg azt hiszi, hogy tényleg szereted pedig nem.-lökött el magától. -Egy nyomorult féreg vagy. Ha nem szereted miért nem engeded el? Miért játszol vele?-halmozott el kérdésekkel.
-Nem fogom neked megadni azt az örömöt, hogy a tied legyen és ágyba vidd. Mert Nicole úgyis engem szeret és ez ellen semmit sem tehetsz. Szeret és mondhatok neki bármit elhiszi. Csak egy kicsit finomabban és kedvesebben bánok vele és a tenyeremből eszik. De téged soha nem fog annyira szeretni mint engem.-mosolyogtam a képébe.
-Szerintem ideje lenne megfordulnod Bieber.-mutatott mögém.
-Mégis miért?-fordultam meg. Ott állt Nicole mögöttem és könnyes szemeit meresztette rám.
-Te mekkora egy hazug vagy!-ordított. -Hittem neked kezdtem azt hinni, hogy megváltozol de becsaptál! Hazudtál és átvertél! Austinnak végig igaza volt, nem szabad benned bízni! Ugyanaz vagy, egy önző és csak magadra gondoló ember! Undorodom tőled!-szemeiből csak úgy fojt a könny.
-Nicole kér...-akartam hozzáérni.
-Ne érj hozzám!-szegezte rám fegyverét. -Soha többet nem akarlak látni.-futott el és természetesen Austin utána ment.

*Nicole szemszöge*
Apáéknak igaza volt Justin nem olyan akinek én gondolom. Újra csalódtam benne. Pedig azt hittem, hogy megváltozott de nem. Kirohantam az épületből és a közeli erdőbe vettem az irányt. Futottam és csak futottam amíg a lábam bírta. Alig láttam a könnyeimtől de csak haladtam majd amikor azt ítéltem meg, hogy tovább nem megy megálltam és a földre rogytam. Keservesen sírtam. Majd gally recsegést hallottam. Fejemet felkaptam és szemeimet megtöröltem. Fel álltam és a hang irányába emeltem a pisztolyom. Majd megpillantottam Austint. Újabb könnyek szöktem a szemembe és nem bírtam tovább.
-Nicole.-mondta ki nevemet.
-Austin.-borultam nyakába.
-Nyugodj meg.-zárt karjai közé.
-Te vagy az egyetlen személy aki nem bántott és vigyázz rám és szeret.-suttogtam fülébe.
-Nicole Bieber tudod milyen csak kiakart használni. Látod mire ment ki a játék.-itt eltolt magától egy kicsit így egymás szemébe néztünk. -Adj egy esélyt, hogy bebizonyítsam, hogy mennyire szeretlek.-nagyot nyeltem mert számítottam a következő lépésére, vagyis, hogy megcsókol. Csókja gyengéd volt és lehetett érezni, hogy komolyak a szándékai. A varázst meg kellett törnöm.
-Austin.-toltam el magamtól. -Tudod most nem állok érzelmi szinten úgy, hogy készen álljak egy kapcsolatra.-haraptam alsó ajkamba.
-Persze megértem. Mi lenne ha elmennénk egyet lőni talán megnyugszol.
-Bieber lehet a célpontom?-néztem rá.
-Ha akarod.-kuncogott fel mire én sem bírtam ki nevetés nélkül. -De gyere menjünk.-és elkezdtünk visszafelé sétálni. Az út igen csendesen telt. Nem volt kedvem beszélgetni. Majd amikor beértünk az épületbe akkor a fegyvertár felé vettük az irányt. Körbe néztem és a számomra szimpatikus pisztolyt a kezembe vettem és Austin felé fordultam.
-Ezt szeretném.-vizsgáltam a kezemben lévő fegyvert.
-Rendben. Akkor menjünk ki a lőtérre.-karolt át és az előbb említett helyre mentünk. Egész jól eset lövöldözni meg minden. Olyan feszültség oldó. Élveztem minden egyes lövést. Amikor befejeztem Austin mondta, hogy mindjárt jön mert van valami elintézni valója. Én addig sétáltam egy kicsit, hogy addig is szokjam a helyet. Majd egy ajtón megakadt a szemem. Résnyire ki volt nyitva. Tudom nem szép dolog leskelődni de most muszájnak éreztem. Justin volt bent. De amit hallottam az még jobban felzaklatott. Halk zokogást hallottam. Justin zokogását. Borzalmas volt így látni őt komolyan. Háttal volt nekem de akkor is. Halkan, jobban kinyitottam az ajtót és mögé sétáltam.
-Justin.-érintettem meg a vállát. Könnyes tekintetét rám emelte, majd pedig vissza a padlóra.
-Nicole kérlek menj el.-szorította ökölbe a kezét.
-Justin kérlek.-karoltam át karját.
-Nicole.-éreztem ahogy egész teste megfeszül.
-Nem akarlak itt hagyni.-suttogtam. Elé álltam és próbáltam tekintetét elkapni amit sikerült is. -Engem nem zavar ha sírsz. Nem zavar, hogy kimutatod az érzéseidet. Ettől nem vagy sem kevesebb sem több.-jelent meg az arcomon egy halvány mosoly. Letöröltem könnyeit majd csak szemeztünk. Kezeim közé fogtam arcát. Ő hátra tűrte a hajamat. Majd közeledni kezdett és megéreztem puha ajkait. Nem akartam elszakadni tőle. Kezeimet a nyaka köré fontam ő pedig derekamra. Finoman és lágyan csókolt. Tudtam, hogy nem szabadna hagynom neki az előbbi miatt de nem akarom, hogy abbahagyja. Levegőhiány miatt elváltak ajkaink.
-Szökjünk el. Menjünk el hagyjunk itt mindent és éljünk boldogan. A pénz nem gond.-suttogta ajkaimba szavait.
-Justin...-néztem szemeibe. -Nem. Nem lehet. Haragudnom kéne rád és gyűlölnöm. Mi soha nem lehetünk együtt.-szakadtam ki karjai közül.
-Nicole kérlek ne mondj ilyet.-ragadta meg karomat.
-De Justin. Én próbálkozok de te ugyanaz vagy. Sose fogsz megváltozni. Soha.
-Soha nem mond, hogy soha.-húzta végig hüvelykujját alsó ajkamon. -Kérlek engedd, hogy bebizonyítsam, hogy melletted más vagyok.-nyalta meg ajkát.
-Mégis hogyan? Kötve hiszem, hogy letudnál nyűgözni.
-Nem tudod mire vagyok képes azért...-hajolt fülemhez. -Akit szeretek.-nyomott egy puszit rá. Az utolsó szónál leragadtam. -Négyre érted megyek.-nyomott egy csókot a számra. -Csinos legyél.-és ezzel a mondatával ki is lépett a szobából. Austin toppant be.
-Minden rendben? Láttam Biebert kijönni innen.-én még mindig le voltam fagyva.
-Persze minden rendben.
-Nagyon fehér vagy gyere elmegyünk enni.-karolt át és kifelé vettük az irányt.
-Austin mikor mehetek én is úgymond küldetésre.-nevettem el magam.
-Még nem állsz rá készen. Még van mit csiszolni rajtad.-jelent meg az arcán egy széles mosoly.
-Oh szóval most azt mondod, hogy béna vagyok?-tettem csípőre a kezem és beálltam elé.
-Nem csak még kezdő vagy.-vágta zsebre a kezét.
-A faszt!-nevettem a képébe. -Na próbálj megütni.-mutattam magamra.
-Hülye vagy ha azt hiszed, hogy bántani foglak.-nézett rám.
-Tudom, hogy nem ütnél meg soha de akkor csak csinálj úgy mintha megakarnál ütni.
-Nem.-vette fel a poker facet.
-Austin.-néztem rá.
-Figyelj, csináljuk azt, hogy fegyvert szegezek rád, és te neked meg az a feladatod, hogy megszerezd.-vette elő fegyverét és rám szegezte. Már épp amikor kirúgtam volna a kezéből a fegyvert valaki megelőzött. Justin csavarta ki Austin kezéből a pisztolyt majd behúzott neki egyet. Már a következőt adta volna neki de szerencsére megállítottam.
-Justin ne!-ugrottam rá. Tudom nem a legjobb megoldás de most ez jutott először az eszembe.
-Majdnem megölt!-jöttem le a hátáról.
-Dehogyis! Csak megakartam neki mutatni, hogy egy fiúval is eltudok bánni.-segítettem felkelni Austinnak. -De azért aranyos, hogy aggódsz értem.-küldtem felé egy mosolyt. -Jól vagy Austin?-fordultam felé.
-Persze.-bólintott.  -Szerintem menjünk mára ennyi elég volt.-karolt át vetettem egy utolsó pillantást Jussra. Ő persze kacsintott és mutatta, hogy majd hív. Austinnal hazamentünk és leültünk enni. Fura de megjött az étvágyam. -Örömmel látom, hogy eszel.-kortyolt italába.
-Nem tudom de most olyan ehetnékem van.-csak úgy faltam a szendvicsemet. Miután befejeztük az evést

telefonomra pillantottam. Egy üzenet érkezett Benjamintól. Majd szép kis beszélgetésbe elegyedtünk.
-Nicole.-szólt rám Austin mire én leraktam a telefont.
-Mondjad.-néztem rá.
-Nem lenne kedved valamikor elmenni valahova?-kérdezte meg szégyenlősen.
-Ezt vegyem úgy mint egy randit?-nevettem fel.
-Nem. Hanem csak úgy te és én valahova mint barátok.-kerülte a szemkontaktust.
-Rendben. És hova óhajtasz vinni?-erre a mondatomra már rám nézett.
-Azt majd megtudod.-megnéztem az időt és azt hittem, hogy lefordulok a székről. Már csak fél órám maradt, hogy elkészüljek.
-Nekem most mennem kell.-pattantam fel a székről és szó szerint futottam be a szobába. A fürdőt vettem célba. Gyors lekaptam magamról a karkötőt és a ruháimat majd beálltam a zuhany alá. Miután jól megmosakodtam és megtörülköztem elmentem ruhát választani. Na ez az ami most nehezen ment. Mi az istent vegyek fel?! Szétnéztem a ruhásszekrényben de már

kezdtem feladni. Mikor megpillantottam egy rucit. Ez tökéletes lesz. Feldobtam egy sminket és a hajamat megigazítottam majd visszaraktam a kezemre a karkötőt és csöngettek.
-Nyitooooooooooom!-rohantam ki. Az ajtó előtt gyors haj és ruha igazítás majd kinyitottam.
-Csinos vagy.-üdvözölt mosolyával.
-Köszönöm.-mosolyogtam vissza.
-Ha lehet még ma hozd vissza.-jött mögém Austin.
-Megpróbálom de nem ígérek semmit.-kacsintott Justin. Szépen kisétáltunk a kocsihoz majd beültünk. -Nicole.-fordult felém mire én is. Csak bámultuk egymást. Majd pedig mind a ketten egymás ajkát kezdtünk el falni.
-Justin.-szakadtam el tőle egy kicsit. -Ezt ne itt.-suttogtam.
-De nem bírom ki estig.-éreztem, hogy keze fenekemre csúszik. -Nicole annyira kívánlak.-nyalta meg ajkait.
-Kérlek ne egy kocsiban.-nevettem fel.
-Már csináltam szóval tudom, hogy hogyan kell.-jelent meg az arcán egy kaján mosoly.
-Inkább induljunk.-nyomtam egy puszit a szájára. Bekapcsoltuk az övet majd arra lettem figyelmes, hogy a repülőtérre visz. -Te mégis hova viszel? Mond, hogy nem Alaszkába?-akadtam ki.
-Nyugi cica. Csak New Yorkba megyünk.-állította le a kocsit. -Tessék egy napszemüveg.-nyomott egy puszit az arcomra. Kiszálltunk és mind a ketten felvettük az ,,álcánkat". Elsétáltunk Juss magángépéhez és felszálltunk. Az út elég csendesen és gyorsan telt. Váltottunk pár csókot. Majd pedig leszálltunk.
-Na és most hova?-néztem rá kérdőn.
-Meglepi.-kulcsoltuk össze ujjainkat.

*Justin szemszöge*
Amikor az autóban voltunk azt hittem, hogy ott helyben leteperem. Nem sok kellett hozzá. Ha Nicole nem állít meg akkor simán megteszem. Most pedig itt sétálgatunk New York utcáin kézen fogva.
-Nicole.-álltunk meg.
-Igen?-mosolygott.
-Szeretsz?-komolyan ezt én mondtam.
-Nem Justin.-ekkor sokkolt a híre. -Hanem imádlak.-ugrott a nyakamba. Egy csókot lehelt a számra. -És te?-nézett rám kiskutya szemekkel.
-Én is.-el sem hiszem, hogy kimondtam. De azért még mindig vannak kétségeim. Beszélni fogok mindenképpen Selenával. El sétáltunk a színházhoz. Lefoglaltam ez egészet, hogy csak mi ketten legyünk Nicolellal. A színház másik felében pedig egy hatalmas nagy mozi terem van. Szóval eleszünk.
-Hűha!-pillantott körbe.
-És az egész csak a miénk mára.-karoltam át.
-Kibérelted miattam?-képedt el.
-Igen.-ekkor megéreztem puha ajkait az enyéimen. -Na gyere.-húztam a színpad felé ahol egy nagy zongora volt.
-Mindig is megakartam tanulni zongorázni.-ültünk le.
-Ha akarod lehetek a tanárod.-villantottam meg fogaimat.

-Nem hiszem, hogy melletted tudnék koncentrálni.-nézett huncutul. Majd elkezdtem neki játszani az egyik dalomat. De nem énekeltem csak játszottam. Majd észre vettem, hogy Nicole halkan énekli szóval felismerte. Majd pedig együtt énekeltük tovább.
-You smile, I smile.-fejeztük be az éneklést.
-Nagyon szeretem ezt a számod.-ölelt át.
-Én meg téged.-suttogtam fülébe.
-Nem nézünk szét még?-pillantott rám kérdőn.
-De hiszen azért jöttünk.-Nicolellal nagyon jól elszórakoztunk megnéztünk a Kavarás című filmet. Hát annyit nevettünk rajta, hogy azt elmondani nem lehet. Elég jól elütöttük az órát. Szóval ideje volt haza indulni. Gyorsan és zökkenő mentesen hazaérkeztünk. Nicolet nem akartam haza vinni szóval nálam parkoltunk le.
-És most mit tervezel?-léptünk be a házba.
-Nem is tudom.-kaptam fel. -Mihez lenne kedved.-nyomtam egy puszit a szájára.
-Hát...-na és még ő mondja, hogy perverz vagyok.
-Te kis huncut.-nevettünk fel.
-Jajj de izé vagy.-haladtunk felfele.
-Mi lenne ha fojtanánk azt amit a kocsiban elkezdtünk.-estem neki ajkainak.
-Felőlem.-döntöttem le az ágyon. Szépen lassan kezdtem el lehámozni róla a ruháját. Ő addig ajkaimat kezdte el kényeztetni finom csókjaival. Miután megszabadítottam szoknyájától ő szinte letépte rólam a pólómat. Nadrágom övéhez tévedett keze és ott kezdett el ügyködni. Én nyakát vettem célba és kiszemeltem egy pontot majd finoman szívni kezdtem.
-Juss.-nyögte fel nevemet.
-Ohhh babám. Ha tudnád már mióta vágyom erre.-suttogtam nyakába. Szépen kicsatoltam melltartóját és végig csókoltam az egész testét. Hangos sóhajok hagyták el mind a kettőnk száját. Szépen leszedtem róla utolsó ruhadarabját ahogy magamról is. Elővettem egy óvszert amit felhúztam és kezdődhet a játék. Szépen belé hatoltam amit Nicole egy nyögéssel díjazott. Egymás ajkaira tapadtunk vagy lassan mozogni kezdtem benne. Éreztem ahogy néha körmét a hátamba vési. A szobát hangos nyögéseink töltötték be. Kezeim bejárták egész testét és ő ezt mond engedte. majd pedig gyorsítottam a tempómon.
-Justin.-mondta ki nevemet.
-Tudom baby tudom.-suttogtam ajkaiba. Nem sok kellett mind a kettőnknek, hogy elérjük a csúcsot. Még párat löktem rajta és egyszerre mentünk el. Kicsúsztam belőle és mellé feküdtem. Mind a ketten szaporán vettük a levegőt. Majd pedig szépen bemászott karjaim közé és fejét mellkasomra helyezte. -Még mindig nem semmi vagy babám.-pusziltam meg fejét.
-Te is formában vagy.-kuncogott fel.
-Egy veled való játékra mindig készen állok és a legjobb formámat hozom. Szapora levegő vételünk csillapodott majd éreztem, hogy szemeim egyre jobban lejjebb csukódnak.

*Nicole szemszöge*
Hangzavarra riadtam fel. Gyors felkaptam ruháimat és belebújtam cipőmbe. Lefele vettem az irányt. Megpillantottam valakit. Gyorsan az egyik fiókhoz siettem és épp egy fegyvert vettem volna ki amikor valaki hátulról befogta a számat és minden elsötétült.