34.fejezet Igen szeretem Nicolet!

*Nicole szemszöge*

Egy ismeretlen szobában ébredtem. Nagyon szédültem és igen kába is voltam. A kép amit magam előtt láttam igen homályos volt. Többszöri pislogás után kezdett minden kitisztulni. Lassan de biztosan felültem az ágyon így jobban körbe tudtam nézni. Majd az tudatosult bennem, hogy elraboltak. Egy egész normális szobában voltam. Be volt rendezve a falról nem jött le a vakolat meg nem volt büdös sem. Majd ajtó nyitódásra lettem figyelmes. Számomra ismeretlen férfi lépett be arcán egy hatalmas nagy vigyorral.

-Hol vagyok? És ki maga?-törtem meg a csendet.

-Jaj édesem. Te most fogoly vagy nálam. Mivel a kis barátod csúnya dolgot tett és most fizetni fog.-kezdett

felmenni bennem a pumpa.

-Nem válaszoltál a kérdésemre. Ki vagy te és hol vagyok?-lettem egyre idegesebb.

-Zack vagyok. És most egy házban tartózkodsz babám.-mosolygott.

-Úgyis megtalálnák. Justin jön vagy az apám vagy Austin.-vetettem felé egy gúnyos pillantást.

-Szóval te vagy Jack Moor lánya? A kis Nicole.-méregetett szemével. -Tudod apád igen egy veszélyes ember. Főleg Austin. Tudod ő még Justinon is túl tesz.-mondhatott bármit nekem.

-Tudod most engem ez mennyire nem érdekel?-néztem teljes undorral rá.

-Na ide figyelj.-kapta el torkomat és a falnak vágott. -Tisztelettel beszélj velem.-tekintete csak úgy égett.

-Eressz el!-löktem el magamtól. Majd pedig éreztem, hogy egy nagyot lekever.

-Remélem megtanulod, hogy velem tisztelettel beszélj vagy különben megjárod.-fogtam meg az ütés helyét. az arcom csak úgy égett. Emlékszem amikor Justin ütött meg. Akkor ismertem meg Ryant először. -Most pedig szépen itt maradsz kussban!-mordult rám.

-Miért mi lesz ha nem csinálom azt amit mondasz?-keltem ki magamból.

-Nagyon csúnyán megjárod.-kapta el a karomat.

-Eressz el!-próbáltam ellökdösni magamtól.

-Kussolj ribanc!-lökött az ágyra majd pedig fölém tornyosult.

-Ne hagyd abba.-fogta le kezeimet majd a nyakamat kezdte el csókolgatni. -Ne!-visítottam próbáltam minden erőmet összeszedni és lelökni magamról.

-Ha ellenkezel babám csak rosszabb lesz.-fojtatta tovább. -Tudod mit inkább adok egy kis cuccot jobban bepörögsz.-kötözte ki kezemet. Kihúzta az egyik fiókot majd kivett belőle egy injekciós tűt meg a hozzávaló

drogot.

-Ne csináld!-húztam fel lábaimat.

-Óh nyugi cicám.-oldozta ki egyik kezemet.-próbáltam elhúzni de sokkal erősebb volt nálam. Majd megéreztem a tűszúrást. Egy könnycsepp csordult ki a szememből. -Nyugi már vége is.-húzta ki a tűt bőrömből. Éreztem ahogy egy kicsit zsibbad a kezem. Majd pedig megéreztem hatását.

*Justin szemszöge*
Lentről zajokat hallottam. Biztos csak képzelődök épp át akartam ölelni Nicolet amikor észrevettem, hogy nincs mellettem. Mintha ágyúból lőttek ki úgy ugrottam fel és gyors kaptam fel ruháimat belebújtam cipőmbe és egy fegyvert fogtam kezembe. Gyors lesiettem és megláttam Zacket, és Nicolet a hátán.
-Most szépen leveszed róla a mocskos kezeidet.-szegeztem rá a fegyveremet.
-Jajj Bieber milyen rég láttalak. Tudod nem így kell üdvözölni egy jó barátot.-vigyorgott. -De szerintem jobban járnál ha eldobnád a fegyvert.-vette el a hátáról Nicolet egy egy fegyvert szegezett a fejéhez. Láttam, hogy nincs magánál. Ki tudja mint adott be neki. -Dobd el a fegyvert Bieber vagy a lány kap golyót a csinos kis fejecskéjébe!-emelte fel hangját. Nem kockáztathattam. Leraktam a földre a fegyveremet. -Jó fiú. Most pedig rúgd ide.-úgy tettem ahogy mondta. -Látom értesz a szóból ezért nem öllek meg de kapsz egy búcsúajándékot.-majd hallottam ahogy a fegyver elsül és iszonyatos fájdalmat éreztem a karomban. A földre rogytam és ahol eltalált azt a helyet szorongattam. -Viszlát Bieber.-sétált ki Nicolellal együtt. Nem tudtam utána menni még megmozdulni is alig tudtam. A telefonomat nagy nehezen előkaptam és Ryant kezdtem el tárcsázni.
-Igen Justin. Tudod hány óra van?-hallottam meg kómás hangját.
-Haver nagy gáz van.-szisszentem fel.
-Tesó megijesztesz.
-Zack itt járt és elvitte Nicolet engem meg meglőtt. Most azonnal szólj Chaznak és Fredonak, hogy menjetek utána.-áh kibaszottul fájt a karom.
-Én nem megyek én odamegyek és segítek. Ne szóljunk Austinnak vagy az apjának?
-Eszedbe ne jusson!-mordultam rá.
-De siessetek!-nyomtam ki. Nagy nehezen felkeltem és elvánszorogtam a földszinti fürdőbe. Elővettem az elsősegély dobozt és leszaggattam magamról a pólómat majd egy vattát alkoholba mártottam és a lőtt sebre helyeztem. Azt hittem, hogy a golyó csak súrolta de nem. valahogy azt is ki kell szednem. Iszonyatos fájdalmat éreztem és nagyon vérzett is. Majd hallottam ahogy Ryan barátom beront és kiabál.
-Justin!
-Itt vagyok! Fürdő!-kiabáltam neki. Majd pedig bejött.
-Várj segítek.-szorította el karomat majd törölgette a vért. -Ez lehet, hogy fájni fog.
-Nem érdekel csak szedd ki azt a kurva golyót.-szorítottam össze szemeimet és állkapcsomat. Iszonyatosan fáj ahogy Ryan kiszedte a golyót. Majd megkönnyebbülve pillantottam a sebemre. Még mindig vérzett nagyon. -Justin ezt összekel varrni.-nézett rám.
-Hozd ide az érzéstelenítőt. Tudod hol van.-bólintott majd elszaladtam érte. Én addig fertőtlenítettem a sebemet. Rohadtul csípet. Ezért Zack egy szép kis golyót kap a fejébe. Ryan visszaért az érzéstelenítővel. Gyors összevarrta a sebemet amit nézni borzalmas volt. A vértől is irtózok. Soha nem akartam orvos lenni már az ájulás kerülgetett a látványtól amikor Ryan barátom vizet öntött a képembe, hogy térjek észhez.
-Na végre magadhoz tértél.-nevetett fel. A sebem be volt kötve és olyan mintha nem is lett volna meg az egyik karom annyira elzsibbadt.
-Chaz nem hívott?-haraptam alsó ajkamba.
-Nyugi Justin meglesz Nicole.-pakoltunk össze és leültünk a kanapéra. -De te most nem mész sehova ilyen kézzel.-adta ki a parancsot.
-Rendben apa.-motyogtam. -De képtelen vagyok itt ülni és várni, hogy mikor hívnak Chazék vagy bukkannak fel Nicolellal. Belepusztulok az aggódásba és szét vett a düh. Zack tudod milyen nagyon tartok attól, hogy hozzáér vagy esetleg bántja vagy olyanra kényszeríti amit nem akar. De legjobban attól félek, hogy bedrogozza mert Nicole így is egy kicsit függő, és ez is az én hibám. Nálam fedezte fel először utána meg egy darabig szedte majd pedig abbahagyta. Utána én meg adtam neki.-tettem arcomat a tenyerembe. A sírás határán voltam. Még csak most tudatosult bennem, hogy mennyi rosszat tettem vele.
-Justin.-érintette meg vállamat. Tekintetemet ráemeltem. -Előkerül nyugodj meg. Látom, hogy nagyon fontos neked.

-Tudod Ryan múltkor amikor ott raktárban beszélgettünk Selena is szóba került és igen elbizonytalanítottatok. Akkor nem is tudtam, hogy kit szeretek. Abban a hitben voltam, hogy Selena hiányát Nicolenál találtam meg. De nem. Rájöttem, hogy csak összezavarodtam. Nekem Nicolera van szükségem. A tegnap olyan gyönyörű volt. Csak mi ketten voltunk az egész színházban. Énekeltünk együtt és láttam, hogy boldog. Utána meg filmeztünk ott is nagyon jól szórakoztunk. Az egész délután csak rólunk kettőnkről szólt. Nem volt semmi és senki aki megzavarta volna. Utána meg hazajöttünk. És vére együtt lehettünk. Aznap este amikor együtt voltunk végre, és nem csak vágyból hanem szerelemből.  Igen szeretem Nicolet. Beleszerettem, és most már nem akarom elengedni. Azt akarom, hogy velem legyen és senki másé.

Csak is az enyém. És most, hogy nincs itt velem és bármikor történhet vele valami borzasztó.-töröltem le a könnyeimet. Majd Ryan pityergésére lettem figyelmes. Kérdőn ránéztem.
-Haver minek kellett ilyen meghatót mondanod.-én már a röhögés szélén voltam. -Most miattad én is sírok te hülye buzi.-pityergett tovább.
-Jól van Ryan. Jól van.-öleltem át. Közben halkan felkuncogtam.
-Én nem akarok szerelmes lenni.-nyökögött tovább.
-Pedig ez a világ egyik legszebb érzése.-suttogtam.
-De egy csaj nekem túl nagy felelősség.-szipogott.
-Tudjuk haver. Mi örülünk ha betudod kötni a cipőd.-ekkor nem bírtam tovább felröhögtem.
-Ez nem vicces.-kezdett el ütni egy párnával.
-Haver ne!-röhögtem tovább.
-Ezt most megérdemled.-én csak röhögtem tovább. Majd hallottam, hogy Ryan is felnevet.
-Na most elég.-ültünk vissza az előző helyünkre.
-Olyan gonosz tudsz lenni. Én meghallgatom a csöpögős kis love sztoridat és nyugtatgatlak majd amikor sírsz nem röhöglek ki hanem próbálok segíteni. te meg amikor én sírok egyből kiröhögsz.-durcizott be.
-Jaj haver.-bokszoltam vállába.
-De akkor is olyan rosszul eset.-komolyan mintha egy három éves gyereket látnék. Még Jaxon sem szokott ilyet csinálni vagy Jazzy. Pedig ők gyerekek Ryan meg felnőtt, na jó felnőttnek nem mondanám de azért nem kéne lesüllyednie egy gyerek szintjére. Gondolatmenetemből a telefonom csörgése zökkentett ki. Egyből felvettem.
-Hali Bieber.-szólt bele Zack.
-Hol van Nicole?!-emeltem fel a hangomat.
-Igazán tudni akarod?-nem láttam de tudtam, hogy elmosolyodik.
-Hol van?-mondtam parancsolóan.
-Az ágyamban. Hát te most vagyok vele túl egy meneten és mit ne mondjak már tudom miért fogtad meg. Rohadt jó volt a csaj.-áradozott. Bennem meg olyan szinten felment a pumpa, hogy most megtudtam volna fojtani.
-Ha egy ujjal is hozzámersz érni...-szakított félbe.
-Hát erről lekéstél mert nem csak az ujjamat használtam.-röhögött fel. -Tudod milyen könnyű volt ágyba vinni csak egy kis party drogot adtam neki és pörgött a csaj mint az állat. Várj.-lesokkolt a hír.
-Helloka Bieber!-hallottam Nicole csilingelő hangját. -Te most hol vagy?-vihogott összevissza. Nem nem!
-Nicole.-suttogtam.
-Igen Juju? Nem akarsz értem jönni kezd itt olyan uncsi lenni minden. De eláruljak egy titkot.-mondta suttogva. -Kaptam cuccot és most boldog vagyok.-vihogott fel. -Na de én most mentem.-kuncogott fel majd kinyomta. A telefon kiesett a kezemből és teljesen megdermedtem.
-Justin mit mondott?-kérdezte Ryan. Hirtelen az előttünk lévő üveg dohányzó asztal felborítottam ami ezer és ezer szilánkra tört. Majd pedig ami az utamba került földhöz vágtam vagy lelöktem. hatalmasat ütöttem a falba ami behorpadt majd a földre csúsztam és utat engedtem a könnyeimnek. Nem lehet, hogy az a mocsok hozzáért. Ez is az én hibám. Nem vigyáztam rá nem óvtam meg. Ilyen könnyen elragadták tőlem. Nem ez nem történhet meg nem vihetik el tőlem Nicolet. Ő az enyém!  -Justin az isten szerelmére mondj valamit.-jött mellém Ryan.
-Zack hívott.-szipogtam. -Nála van Nicole és...-szorítottam ökölbe kezemet. -Bedrogozta és ilyenkor Nicole nem tudja, hogy mit tesz vagy mi folyik körülötte. Teljesen más Nicole létezik olyankor és ez a szemét ezt kihasználta és megfektette.-iszonyatos düh tombolt bennem.
-Lehet, hogy csak szórakozott, hogy dühös legyél.
-Nem! Odaadta Nicolet és igaz mind amit mondott. Hallottam teljesen önkívületi állapotban volt vagy van. Most azonnal meg kell találnunk és elhoznunk.-álltam fel és töröltem meg a szemeimet.
-Justin te ilyen állapotban nem jöhetsz.
-Nem érdekel tőlem meg is ölhet csak Nicole szabaduljon ki onnan.-néztem barátom szemébe.
~3 nappal később~
Nicoleról még mindig semmi hír. Austin és Benjamin pedig megtudta a dolgot és most mindenért engem okolnak, hogy ha nem jött volna el velem Nicole akkor most is itt lenne velünk. Az apjának is fülébe jutott és fura módon az öreg nem engem okolt. Szerintem tudta, hogy ha Austinnal lett volna vele is megtörténhetett volna. Szinte az egész környéket átkutattunk.
-Chaz helyzet jelentést.-léptem be a szobába.
-Figyelj Ryan mondta nekünk, hogy egyik nap felhívott téged Zack. Szóval ha bemérjük, hogy honnan hívott akkor megvan Nicole is.-basszus erre már az első nap gondolhattam volna.
-Jó akkor csináljuk.-sikeresen be is mértük a helyet. Ez a nyomorult elvitte őt Las Vegasba. -Persze, hogy nem találtuk hiszen nem is ezen a kontinensen van.-túrtam idegesen a hajamba.
-Haver nem véletlen vitte őt oda. Hiszen Zacknek ott hatalmas sztriptíz bárja van amihez kapcsolódik egy kaszinó is.
-Nem, nem, nem! A puszta kezemmel fogom megölni.-csaptam idegesen az asztalra.
-Bieber, hogy álltok?-lépett be Mahone és Nicole apja.
-Nicole...-haraptam alsó ajkamba.
-Bieber mond már az isten szerelmére!-mordult rém Austin.
-Las Vegasban van.-kerültem velük a szemkontaktust.
-Mégis mi a francért?
-Austin.-nézett rá Nicole apja. -Las Vegas a világ egy leghíresebb kaszinó városa.-ekkor lehetett látni, hogy Austin kétségbe esik.
-Nem nem nem!-ütött a falba.
-Nyugodj meg.-szólt rá Jack. -Most menjetek és keressétek meg. Küldök erősítést is. De most menjetek!-emelte fel hangját. Összepakoltuk a fegyvereket és beszálltunk egy repülőbe.
~Las Vegasban~
-Na és most merre?-mordult rám Austin.
-Nyugi mindjárt szerzek egy kocsit.-indultam el Ryannal gyors kibéreltünk egy fekete range rovert. Mindenki beszállt és elindultunk Zack sztriptíz bárjához. Nagyon félek, hogy talán olyat fogok látni amit nem szeretnék. Nagyon féltem Nicolet. Majd arra lettem figyelmes, hogy meg is érkeztünk. Elmondtam a tervet a srácoknak. Mindenki fogott egy fegyvert és akkor hajrá! Én és Ryan mentünk előre. Szépen a hátsó ajtón bejutottunk míg Chazék a főbejáratot használták. Épp az öltözők előtt haladtam el amikor meghallottam egy ismerős nevetést. Megtorpantam ami barátomnak is feltűnt.
-Justin gyere már.-mondta ingerülten. Majd pedig benyitottam. Nicolet pillantottam meg egy nem hétköznapi ruhában.
-Nicole.-képedtem el. Ryan is mellém sietett. Mind a ketten tátott szájjal néztünk. Hát nem kicsit lett szoros a gatyám, amilyen szexi cuccban volt.
-Justin.-ugrott nyakamba. -Elhoztad a barátodat is?-mérte végig Ryant. Tudtam, hogy most is be van lőve. -Ti is jöttetek szórakozni?-vihogott össze vissza.
-Mi most szépen lelépünk.-ragadtam meg a karját.
-De miért? Még csak most érzem, hogy igazán élek.-kacagott fel.
-Nicole most csak a drog beszél belőled.-húztam magam után.
-Ne!-rántotta ki kezét.
-Oh az isten szerelmére mindent nekem kell csinálnom.-kaptam fel a hátára Ryan Nicolet.
-Tegyél le!-püfölte a hátát.
-Nem hallottátok azt mondta, hogy tegyétek le.-hallottam meg mögülem Zack idegesítő hangját.
-Zack barátom mikor is találkoztunk utoljára?-vigyorogtam gúnyosan.
-Zack szólj nekik, hogy tegyenek le.-szólalt fel Nicole.
-Hallottad a hölgyet.-mutatott Nicolre.
-Ryan vidd ki Nicolet most!-hangsúlyoztam az utolsó szót.
-Nicole nem megy sehova!-rántott fegyvert amit rám szegezett.
-Na hallottátok most lerakhattok mert mindjárt ide hányok.-nyökögött Nicole.
-Mi lenne ha ajánlanék egy alkut Bieber? Itt hagyod nekem Nicolet és nem öllek meg.-húzta fel az egyik szemöldökét.
-Zack...-hajtottam le a fejemet. -Sajnos nem alkuszok ilyen emberekkel.-hirtelen rántottam elő pisztolyomat és leadtam egy lövést. Zack teste a földre rogyott.
-Féreg.-motyogtam.
-Ezt miért csináltad?-jött mellém könnybe lábadt szemekkel Nicole. -Ő is csak ember, halált mégsem érdemelt volna.-fogta meg a karomat.
-Még te mondod?! Nicole megerőszakolt, és prostinak állított be!-emeltem fel a hangomat.
-Justin.-fogta meg a karomat.
-Mi a baj?-ijedtem meg.
-Nem érz...-zuhant a karjaimba.
-Ryan szólj Austinéknak! MOST!-kiabáltam. Ő csak bólintott és szaladt is. -Nicole kérlek térj magadhoz.-pofozgattam finoman. Nem sokkal később Austinék is megérkeztek. Egyből egy kórházat rohamoztunk meg. Mindenki kint ül és idegesen várja az orvost. Nem hiszem el, hogy neki 1 óra kell, hogy megvizsgáljon egy beteget komolyan? Az ujjaimat idegesen tördelem és lábammal toporzékolok halkan. Nem tudjátok mennyire rettegek, hogy talán azért esett össze mert túladagolta magát. Félek, hogy elvesztem, rettegek a gondolattól, hogy talán az orvos úgy jön ki, hogy közli velünk, hogy Nicole meghalt. Nem bírnám ki. Ha ő nem él akkor nem miért kéne? Tudom, hogy sok mindenkinek hiányoznék sőt több millió embernek. A családomnak, rajongóinak és barátaimnak. De én így nem tudnék élni, hogy akit mindennél jobban szeretek nincs mellettem. Nem érezhetem, nem csókolhatom meg és nem mondhatom el neki, hogy Szeretem! Gondolatmenetemből az orvos léptei zavartak meg. Mindenki idegesen és türelmetlenül várta az orvost válaszát.
-Mrs. Moor állapota stabil de igen nagy mennyiségű drogot fogyasztott és ezt a szervezete már nem bírta feldolgozni és ezért esett össze.-mindenki felsóhajtott. -De van más is.-na jó most lefagytam. -Sajnos Nicole sokkos állapotba került és ilyenkor az emberek elzárkóznak mindentől és mindenkitől. Nem beszélnek, nem akarnak enni, inni és kimozdulni. Ebből nagyon nehezen lehet felépülni lehet, hogy napok kérdése,hetek,hónapok vagy rosszabbik esetben évek.-lapozgatta a dossziéját.
-Belehet menni?-törtem meg a csendet.
-Igen de csak mindig egy személy tartózkodhat nála. Azt hiszem, hogy mintha azt mondta volna, hogy Mosztinnal akarna beszélni.-na ekkor hangos nevetésbe törtünk ki.
-Austin.-nyögte be. -Melyik szobában találom?-tette fel a kérdést.
-Az 55-be.-adta az egyenes választ.

*Austin szemszöge*
Bementem és megláttam Nicolet ahogy mozdulatlanul ül és maga elé mered. Írtam az apjának, hogy megvan Nicole. Leültem az ágyhoz és megfogtam a kezét.
-Nicole...-nyeltem nagyot. -Nem szabad magad hagynod, hogy ilyen állapotban legyél. Tudom, hogy szörnyű dolgok értek, de te egy erős lány vagy aki nagyon sok mindent kibírt és eltűrt. Nem adtad fel soha! Szóval most sem szabad feladnod! Küzdened kell, hogy ezt a sokkos állapotot legyőzd! Hidd el mi mind itt vagyunk és segítünk neked csak akarnod kell! Ha van elég nagy akaraterő benned akkor mindenre képes vagy. Szóval kérlek vegyél magadon erőt és próbáld a sötét és szörnyű dolgokat lenyelni. Tudom, hogy nem könnyű de most már minden rendben van. Mert innentől kezdve jobban fogok rád vigyázni és óvni. Eddig is ezt csináltam de nem elég jól de most már tudom, hogy mindenhonnan veszély leselkedik rád. De ez is tudod ki hibája. Justiné. Miatta vagy mindig bajban. Nem veszed észre, hogy az egyetlen ember aki itt árt neked az ő. Mondhatja, hogy szeret, vagy csinálhat bármit, nem szabad elfelejtened, hogy milyen szörnyű dolgokat csinált. Hányszor sírtál miatta, hányszor voltál miatta padlón. Nicole egyet kérek tőled, hogy ne hagyd magad, és, hogy kerüld Biebert. Ő csak kihasznál. Teljesen tönkre tesz.-borzalmas volt így látni, hogy nem reagál semmire. -Gondolom, hogy most rettegsz, hogy mikor ér a következő támadás de nem lesz olyan mert én itt vagyok. Vigyázok rád.-simítottam meg arcát. Azt vettem észre, hogy egy könnycsepp csordul ki a szeméből. Közelebb hajoltam és letöröltem. -Szeretlek Nicole.-néztem szemeibe, majd megcsókoltam. Éreztem ahogy szánk egyszerre mozog. Majd pedig elváltam puha ajkaitól. Szemeit ekkor nyitotta ki amik

könnyesek voltak.
-Austin.-suttogta nagyon halkan a nevem.
-Kérlek ne sírj. Már eleget sírtál. Amikor így látlak a szívem szakad meg. Fáj így látni, fáj látni, hogy egy olyan ember miatt szenvedsz aki nem érdemel meg. Mert Bieber nem becsül meg. Kihasznált mind végig. Csak egy dologra kelettél neki és ezt te is tudod, hogy mire a szexre. Tudod az ő világában nem létezik az a szó, hogy szerelem. Úgy, hogy kérlek most az egyszer hallgass rám. Hagyd ott őt felejtsd el! Mert ha továbbra is vele maradsz csak szenvedni fogsz.-simogattam az arcát.

*Nicole szemszöge*
Valahol igaza van Austinnak. Minden Justin hibája de valahol én is hibás vagyok. Miért nem tudom őt elengedni? Talán beleszerettem? Mert eddig nem éreztem azt mint most. Igen félek és rettegek. De Austin közelében minden félelmem és rettegésem elszáll. Szeretem őt nagyon de nem úgy mint ahogy egy másik személyt.