37.fejezet Adok egy esélyt magunknak!

Sziasztok látom, hogy olvassátok a részeket aminek nagyon örülök de valahogy kezd elmenni az ihletem ezért is szoktam később felrakni délután a részeket mert nem akarok lapos sztorikat adni nektek mert ahhoz kinek van kedve? Őszintén senkinek sem. Szóval próbálom magamat összeszedni és gondolataimat is, hogy kapjak valami jó kis ihletet. Remélem összejön és tetszeni fog nektek a részek. De miután lezárult a blog hét egy darabig nem lesz rész itt. De a másik blogomon ami nem rég nyitotta meg kapuit oda fogok. Ezt a blogot egy nagyon rövidke kis szünetre fogom ítélni de ezt a ti érdeketek miatt csinálom! A szünet alatt 1 vagy max 2 hetet értek.

*Nicole szemszöge*

Austin és csajokkal épp menni akartunk amikor Justin bukkant fel.

-Te meg mit keresel itt?-kérdezte flegmán Austintól.

-Talán neked is szia.-néztek egymás szemébe.

-Nicole mit keres itt?-mutatott Austinra.

-Miért nem jöhet le a strandra? Vagy nem látogathat meg?-keltem ki magamból.

-Nem.-vágta rá.

-Justin miért nem bírod felfogni, hogy vannak fiú barátaim és lesznek is. Ennyi erővel eltilthatnál Ryantól meg a többi sráctól is.-mutatottam a fiúk felé.

-Úristen kimondta a nevemet!-kezdett el ugrálni Ryan.

-Ne most Ryan!-mordultunk rá Justinnal.

-Jól van bocsi.-halkult el.

-Austin a barátom, és a ha ezt nem vagy képes felfogni akkor...-csuklott el a hangom. Justin csak nézett. Mindenki várt a reakciónkra. -Egyszer az életben igazán félre tehetnéd a féltékenységedet!-kiabáltam rá majd pedig elrohantam. Egyedül akartam lenni.Szóval visszamentem a házba és szobámba vettem utam. Kimentem az erkélyre. Nem tudom miért de fájt és azt vettem észre, hogy könnyeim szaporán folynak le.

-Nicole.-jött mellém Austin. Könnyes tekintetemet ráemeltem. -Ne sírj.-törölgette a sós könnycseppeket. -Nem érdemli meg. Inkább hadd lássam azt a gyönyörű szép mosolyodat.-mosolyodott el. -Na. Csak egy kicsit.-mutatta a kicsit.

-Nem megy.-suttogtam. -Miért nem bírja felfogni, hogy...-markoltam meg a korlátot és erősen szorongattam. -Hogy te is a barátom vagy. Nem szabhatja meg, hogy kivel legyek.-dühös voltam. Justin miért nem képes elfogadni?

-Nyugodj meg.-helyezte kezét a kezemre. -Biztos mérges vagy de ez nem megoldás.-megint tekintetünk összeért. -Nicole egyszer kérlek hallgass rám. Hagyd ott. Nem ér annyit, hogy te sírj. De boldog vagy vele?-kérdezte. Erre nem tudtam mit mondani. Nem jött ki egy szó sem a számon. -Nem,-kérdezte.

-Austin.-szorongattam a korlátot. -Én...-hullott le egy könnycsepp a szememből. -Nem bírom!-gubbasztottam le a földre.

-Mit csinált?-guggolt le mellém.

-Semmit.-ráztam a fejem.

-Hát akkor? Nicole aggódom érted.-fogta meg a kezemet.

-Austin mennyire bízhatok benned?-néztem szemeibe.

-Amennyire egy barátban.

-Én...-ekkor Justin toppant be.

-Austin kérlek hagyj magunkra.-állt meg az ajtóban. Austin rám nézett én csak bólintottam.

-Mit akarsz?-álltam fel és megtöröltem a szemeimet. Háttal álltam neki.

-Nicole megtennéd, hogy a szemembe nézel amikor hozzád beszélek.-hangja ingerült volt.

-Igen?-fordultam felé és hangomban némi flegmaság is ékeskedett.

-Velem kérlek ne beszélj így én is megadom neked a tiszteletet.-hangja ingerült volt.

-Justin nincs kedvem veszekedni.

-Hidd el nekem sincs.-még mindig ideges volt. Gondolati csak úgy cikáztak. ,,Miért ilyen rideg velem? Miért viselkedik így velem? Inkább örülne annak, hogy féltékeny vagyok. De nem ő bevágja a hisztit mert ő Mr. Moor kisasszony. Igen neki mindent szabad. Néha feltudd de nagyon húzni de akkor is nem kéne így beszélni-e velem. Én sem úgy beszélek vele mint egy kutyával."

-Először is nem hisztizek. Csak fogd fel, hogy Austin a barátom és ha nem tetszik akkor most itt ennek VÉGE!-hangsúlyoztam az utolsó szót. Ő csak felröhögött. -Nem vicceltem.-néztem végig rajta.

-Tudod mi a nevetséges? Az, hogy egy olyan ember miatt képes lennél kidobni aki nálam is rosszabb. Eddig csak azért nem szóltam mert nem akartam konfliktust de most mér nem érdekel. Austin közel sem az az ember akinek te hiszed. Ha tudnád, hogy milyen sötét ügyei vannak soha a büdös életben szóba nem állnál vele. De kérdezd őt.-még mindig vigyorgott.

-Tudod mit? Kétlem, hogy nálad rosszabb ember létezik! Ő mellette sose szenvedtem annyit mint melletted! Ő soha nem bántott meg! Nem volt hozzám egy rossz szava! Veled ellentétben! Ő mindig vigyázott rám és óvott a bajtól! És te?! Inkább a halálba tuszkoltál! Nem egyszer voltam miattad padlón!-jöttek elő a könnyeim.

-Kérlek ne kezd megint az önsajnálkozást, mert nagyon nem áll jól.-rázta fejét.

-Tudod mit Bieber?-néztem rá.

-Mit édesem?húzta fel a szemöldökét.

-Azt hittem, hogy végre megváltoztál. De nem.-jött rám a síró görcs. -Hittem, hogy más lettél. Egy olyan ember aki fontos nekem és szerethetem. Végre azt hittem, hogy innentől kezdve nincs szenvedés, és boldogunk leszünk. De nem.-hajtottam le a fejemet.

-Tudod az élet ilyen. Mindenki koppan egyszer egy nagyot.

-Én már eleget szenvedtem. Ennyit bírtam tovább nincs!-akartam menni de megragadta a karomat. Tekintetünk összeért.

*Justin szemszöge*

Hogy mondhattam neki ezeket? Hiszen szeretem. Miért csináltam ezt? Istenem most tuti, hogy elvesztettem. De képtelen vagyok őt elengedni. Mert tudom, hogy Austin kihasználná az alkalmat.

-Sajnálom.-suttogtam.

-Sajnálhatod is.-rántotta ki a kezét. -Én nem a játékod vagyok. Nekem is vannak érzéseim. De te ezt nem értékeled. Justin én szeretlek de...-nem akartam, hogy kimondja úgy, hogy belé fojtottam a szót. Ajkaira tapadtam. Éreztem ahogy egy könnycsepp gördül le az arcomon. Kezei köz fogta arcomat és visszacsókolt. Nem akartam elengedni. Nem tudnám. Hiába van az a mondás ha valakit szeretsz engedd el. Én nem tudnám. Mert rájöttem, hogy Nicole az az ember akire szükségem van. Azt szeretném ha ő lenne a feleségem a gyermekeim anyja. Nagyon szeretem őt. Lassan és nehezen de elváltunk egymástól.

-Szeretlek. Nem akarom, hogy elmenj és itt hagyj.-suttogtam ajkaiba.

-Én is nagyon.-ölelt át. -Nem akarom, hogy megint ilyen csúnyán összevesszünk.-szipogott.

-Én sem.-szorítottam ölelésemen. Megpusziltam a feje búbját majd rám nézett.

-Sajnálom, hogy olyanokat vágtam a fejedhez.-arca megbánó volt.

-Megbocsájtok.-nyomtam egy puszit a szájára.

~1 hét elteltével~

Ma Nicolet vacsorázni viszem. Éppen rá várok. Vagyis már nem. Gyönyörű szép lila szoknyában volt ami pánt nélküli volt. Legalább könnyebb dolgom lesz. És hozzá pedig egy fekete magassarkú. A haja enyhén hullámos volt és lazán omlott a vállára.

-Mehetünk?-nyújtottam karom.

-Igen.-karolt bele. Hogy hova viszem? Egy Szállodába. Egy romantikus vacsorát terveztem mivel megszeretném kérni a kezét. Úgy érzem eljött az idő, hogy megkérjem neki. Szépen beszálltunk a kocsiba. Az út csendesen telt. 15 pert autókázás után megérkeztünk. Segítettem neki kiszállni. Felmentünk és aj ajtó előtt megálltunk.

-Miért hoztál ide?-kérdezte kuncogva Nicole.

-Van egy meglepetésem. De szeretném ha lehunynád a szemed.-mosolyogtam. Tudjátok nagyon izgulok.

-Rendben.-kérésemnek eleget tett és lehunyta szemeit. Kinyitottam az ajtót és megfogtam kezét.

-Nehogy less.-szóltam rá.

-Nem fogok.-nevetett fel. -De egy kicsit félek, hogy elfogok esni.

-Nem fogsz mert itt vagyok.-sétáltunk előre. -Éss... Kinyithatod.-próbáltam romantikus hangulatot csinálni. Gyertyafényes vacsora és mindenütt rózsa szirom.

-Ez gyönyörű.-fordult felém és megcsókolt. -Köszönöm.-nevetett fel.

-Nincs mit. De gyere üljünk le.-odasétáltunk az asztalhoz és kihúztam neki a széket majd én is helyet foglaltam. Elfogyasztottunk a vacsorát majd pedig kinyitottunk egy vörös bort. Itt az idő most vagy soha.

-Nicole...-tenyerem teljesen izzadt.

-Igen Justin.-mosolygott édesen.

-Szeretnék feltenni egy kérdést.-na jó Bieber szedd össze magad sikerülni fog.

-Mond csak nyugodtan.-ő nyugodt volt és meg majdnem szétestem idegességemben. Zakóm belső zsebébe nyúltam és elővettem a dobozt. Tekintetemet lassan Nicolera emeltem és kinyitottam a dobozt ahol gyűrű lapult. -Nicole Moor hozzám jönnél feleségül?-tettem fel a nagy kérdést.

*Nicole szemszöge*

Valahogy sejtettem, hogy ma nem azért jöttünk, hogy tudjátok na mindegy... Szóval most lehet, hogy undorító lesz amit fogok csinálni de a bosszú az bosszú.

-Justin...-vettem nagy levegőt. -Nem is tudod, hogy mennyire vártam ezt a pillanatot.-itt mind a ketten elmosolyodtunk. Szegény ha tudná, hogy most mi fog következni. -Tudod te engem nem igazán ismersz. Végig megvezettelek. Végig az volt a tervem, hogy elérjem, hogy belém szeress és azokat a sok gyötrelmeket amiket okoztál visszakapd. Azt hitted, hogy talán azokat szépen lenyelem? Hát nem! Tudod nem szerettelek. Pedig te olyan aranyos voltál azzal a sok rózsával és ajándékkal de nem jött össze. Annyira jó volt látni, hogy bevetted, hogy én tényleg szeretlek.

-Hagyd abba!-szorította ökölbe a kezét.

-Nem szépen végig hallgatsz!-emeltem fel a hangomat. -Most érezd azt a fájdalmat amit én éreztem amikor azokat a borzalmas dolgokat tetted velem! Szenvedj te is annyira mint amennyire én!-éreztem ahogy összetörik.

-Fejezd be!-csapott az asztalra és felállt. -Miért?-emelte rám könnyes tekintetét.

-Én megfogadtam, hogy bosszút esküdök ellened. És most pedig beváltottam. Te mondtam még régen az élet egy játék, és a játékot tudni kell játszani. ÉS tudtommal a játékban vannak ellenfelek,csapdák, meglepetések. Ez elején te vezettél Bieber de most fordult a kocka én állok nyerésre.-jelent meg az arcomon egy ördögi vigyor.

-Rád sem ismerek. Te nem az a Nicole vagy akit én megismertem. De annál sokkal rosszabb vagy.-szűrte ki a szavakat fogai közül.

-Tudod a világ változik és benne én is.-kortyoltam italomba. -Én csak visszaadtam amit te csináltál velem.álltam fel. -Ja és szívesen. Remélem ez egy emlékezetes pillanat lesz számodra, mert én tuti, hogy nem fogom elfeledni.-ezzel a mondatommal sétáltam ki. Elértem amit akartam. Remélem egy életre megtanulta, hogy velem nem szórakozhat. Telefonomat elővettem és Austint tárcsáztam.

-Szia.-szólt bele.

-Érte tudnál jönni?

-Persze, 5 perc és ott vagyok.-kinyomta majd ahogy mondta öt perc múlva ott is volt. Beszálltam és elindultunk. -Mi történt, hogy már is jössz?-ja igen Austinnak nem mondtam el. De most már muszáj lesz.

-Először érjünk haza és mindent elmondok.-fújtam ki a levegőt.

-Ugye nem bántott?-pillantott rám.

-Austin te és az aggódó kérdéseid.-nevettem fel.

-Bocs, hogy fontos vagy.-nevetett fel. Haza is értünk és leparkolt a házunk előtt. -Na mesélj kislány.-fordult felém.

-Kidobtam Biebert.-böktem ki.

-Végre!-örvendezett.

-Ez egy kicsit kárörvendő volt.-néztem felé.

-Végre megjött az eszed.-puszilta meg a fejemet.

-Austin nyugi.-szóltam rá.

-Jó csak boldog vagyok. De miért dobtad ki?-na és ekkor éreztem, hogy valakinek muszáj kiöntenem a szívemet.

-Készülj mert amit mondani fogok hosszú lesz.-vettem nagy levegőt. -Amikor megismerkedtem Justinnal számomra csak egy nagyképű gyerek volt. Majd elkezdett felém közeledni. Így megismertem. Szóval én akkoriban Rossal jártam, de közben Justin rendesen bekavart mind a kettőnknek. Szóval egy ideig szüneteltettem a Rossal való kapcsolatomat és Bieberhez fordultam. Úgy éreztem, hogy nála vigaszra találok. De csak hittem. Mondott minden szépet és jót. Beetetett, hogy fontos vagyok neki és szeret. De valahogy Rosshoz szegődtem valami felé húzott és amikor közöltem a hírt Jussal nem volt elragadtatva. Elég rendesen kiborult utána pedig megakart erőszakolni ami majdnem össze is jött neki de Ross ott volt és megmentett. Közben pedig felbukkant Selena is akivel a kapcsolatom először elég rosszul indult de most néz ránk nagyon jó barátok lettünk. Utána meg vége lett a hajós sulinak és Justinnal nem beszéltem nem is láttam egy darabig. Rossal tartottam a kapcsolatot ahogy tudtam de amikor Justin újra felbukkant és a fenyegető SMS-ei, nagyon megijedtem. Közben pedig összeismerkedtem Tobiassal. Nagyon aranyos és szimpatikus srácnak tűnt. Majd amikor hazamentem nemsokára megjelent nálunk de ezt tudtam. De aki vele jött nagyon meglepett mert az a személy Benjamin volt. Tudod ő a gondolataimban és az álmaimban jelentek meg először és fogalmam sem volt róla, hogy kicsoda. De amikor ott állt előttem életnagyságban egy kicsit sokkot kaptam. Majd miután felfogta az agyam feltettek egy ajánlatot, hogy utazzak el velük. Én pedig velük mentem. Amikor megérkeztünk Benjamin és köztem kezdett valami kialakulni és Rossrol nem voltak semmilyen hírek. Majd megtörtént az, hogy én és Benjamin egymásba szerettünk. Majd pedig egyik éjszaka Justin elrabolt. Minden itt kezdődött. Életem legrosszabb három napját töltöttem nála. Úgy éreztem magam mintha egy börtönbe lennék. Be voltam zárva és aki fogva tartott Bieber volt. Rettegtem, hogy megteszi azt. Féltem nagyon. De hiába mert megtette.-próbáltam a sírást visszafojtani. -Megtette és akkor azt éreztem, hogy egy világ omlott bennem össze. Megakartam halni, megszabadulni a fájdalomtól és a szenvedéstől. Aznap este kimentem az erkélyre és épp leakartam magam vetni de Justin visszarántott. Ha akkor nem ment meg akkor már halott lennék. Utána a háznál felbukkant Ross. Hogy honnan azt nem tudom. Elakart vinni de nem jött össze mert Justin megint ott volt. Szépen elmondta, hogy megfektetett és Ross elárulva érezte magát szóval lemondott rólam én pedig visszamentem a házba. Soha nem felejtem el, hogy akkor amikor bementünk elkezdett velem kiabálni majd pedig megütött. Jött volna a következő de akkor belépett Ryan és megállította. Akkor ismertem meg őt. Nagyon megijedtem akkor. Meg is köszöntem neki, hogy segített mert kitudja, hogy ha ő nincs mit tett volna velem. Utána pedig Tobiasék is felbukkantak. Justin megakarta lőni Benjamin de én elé ugrottam. Én kaptam a golyót és egyből vittek a kórházba azóta is itt van a golyó hege.-mutattam meg neki. -Egy darabig csned volt és minden ment szépen. Leköltöztünk a partra mert azt hittük, hogy ott Justin nem talál ránk.De tévedtünk. Felbukkant. Többször is meglátogatott. Egyszer elmentem vele sétálni mert beszélni szerettem volna vele. Jó messzire elvitt, már ilyen erdős részen voltunk és egy gyönyörű tóhoz értünk. Ott minden olyan gyönyörű volt. De csak volt. Egy kicsit összekaptunk majd visszaakartam indulni de Justin erőszakoskodott. Képes lett volna az erdőben megerőszakolni. De valahogy eltudtam tőle szökni. Futottam amíg csak a lábam bírta. Majd megint utolért de valahogy, hogy ha nagyon erősen koncentrálok fejfájást tudok csinálni az embereknél, és ez bevált. Utána megint szaladni kezdtem de nem bírtam mivel egész nap nem ettem semmit mert mivel anorexiás voltam. Összeestem majd bent a szobámban találtam magam. Közben az is kiderült, hogy terhes voltam Justintól de úgy tudtam, hogy elment a gyerek de mégsem. A drogra is rászoktam hála Biebernek. Egy darabi igen függő voltam és tőle is kaptam az anyagból. Közben mint mondta, hogy terhes voltam de elvetéltem. Az is nagyon megrázott. Majd jött a szülinapom. Azon a napon ismertelek meg. Azon a napon léptél be az életemben amit egyáltalán nem bánok. Innentől pedig tudod te is, hogy miket szenvedtem el. Hiszem mindent elmondtam neked. Justint pedig azért dobtam ki mert nem bírtam lenyelni azokat a fájdalmakat. Szóval megesküdtem, hogy bosszút esküdök ellene. Amit ma váltottam be. Arra vártam, hogy belém szeressen. Amit el is értem. Ma azért vitt el vacsorázni, hogy megkérje a kezemet. Én elmondtam neki, hogy egyáltalán nem szeretem és, hogy nem érzek iránta semmit. Teljesen kiborult.-éreztem ahogy pár könnycsepp utat tört magának.
-Nicole.-fogta meg vállamat.
-Nem Austin. Eleget tűrtem. Annyit sírtam és szenvedtem miatta. Te nem tudod, hogy mennyire fájt, hogy mennyire szörnyű volt átélni ezeket. Amiket tett és hozzávágott a fejemhez. Nem nem bírom tovább ennyi volt, és most mindenért megfizetett.-halk zokogásba törtem.
-Ne sírj.-ölelt át amit viszonoztam.
-Tönkre tette a kapcsolatomat Rossal majd úgymond felbérelte Ludmillát aki közénk állt Benjaminnal és elválasztott tőle. Majd pedig megfenyegetett, hogy ha nem fekszek le vele akkor megöl. Ezt egy ember már nem bírta volna ki. Amennyit én szenvedtem és eltűrtem. Más már rég feladta volna. Mindenkitől elakar szakítani.-mondtam könnyek között.
-Mi lenne ha most csak magadra gondolnál?
-Nem most már tudom mit akarok. Te Austin soha nem bántottál soha nem tettél velem semmi rosszat. Adok egy esélyt magunknak.-néztünk egymás szemeibe.