2. évad. 2. rész (42.fejezet) Texas!

*Nicole szemszöge*

Az a sok tetkó, és aranybarna haj, rózsaszínes telt ajkai, és még nem látott mogyoróbarna szemei. 

-Justin.-suttogtam nevét. Még mindig nem fogtam, fel, hogy ő fekszik itt az ágyamban, és én tegnap lefeküdtem vele. De hogyan került ide? Honnan tudta, hogy nálam lesz buli? Miért pont vele? Miért nem mással? Miért bukkant fel megint? Miért kellett visszajönnie? Miért? Miért? Én jól megvoltam nélküle, boldog voltam, és éltem az életem. Nincs szükségem rá. Nem akarok megint szenvedni. Nem kérek megint belőle. Egy életre elég volt belőle. De ha megnézzük ő is változott. Az arca, és sokkal izmosabb lett, a hasa is sokkal jobban kivan dolgozva. A kezén is a bicepsze nagyobb lett. Drága Nicole Moor most fejezd be a nyálcsorgatást vagy kimegyek és úgy megtéplek, hogy azt öröm lesz nézni! Szólalt meg a belső hangom. Az ágy széléhez húzódtam, és gyors magamra kaptam a bugyimat, és a melltartómat. Ahogy felálltam egy kart éreztem meg a csuklómon, és visszarántott. Pontosan Justinnal voltam szembe.

-Nicole.-simította meg az arcomat.

-Miért jöttél vissza?-szűrtem ki a szavakat fogaim közül.

-Látni szerettelek volna.-húzta mosolyra a száját.

-Én nem. Szóval fogd a cuccod, és takarodj.-akartam felállni, de fordított a helyzetünkön, és én alulra kerültem. 

-Látom, ez alatt az egy év alatt megváltoztál. Hogy is mondjam, jobban nézel ki, és vadabb is lettél, főleg az ágyban.-hajolt nyakamhoz. Végig húzta rajta a száját, és bármennyire is megszerettem volna fojtani a fiút ,élveztem. -Nem semmi voltál az ágyban.-csókolt meg. Nem tudtam nemet mondani, neki igyekeztem de valahogy megfogott megint. Nagy nehezen eltoltam magamtól.

-Menj el!-forrtam a dühtől.

-Tudom, hogy azt akarod, hogy maradjak. Látom a szemedben.-ekkor lefagytam. -Nem csak engem csapsz be ezzel, hogy letagadod, hogy még mindig érzel valamit irántam, hanem magadat is.-vigyorgott önelégülten. 

-Nem csapok be senkit. Nem érzek irántad semmit, ezért is küldtelek, el a francba.-húztam mosolyra a számat. -Fogadd el Bieber, egy csaj kidobott mert nem kellettél neki! Igen nem mindenkinek kellesz. Tudod attól még, hogy jól nézel ki az nem is azt jelenti, hogy kellesz valakinek egy menetnél tovább.-tudtam, hogy most sarokba szorítottam.

-Tegnap nem ezt mondtad.-még mindig mosolygott. -Végig amikor együtt voltunk, a fülembe súgtad, hogy...-hajolt fülemhez. -Kívánlak Justin. Szeretlek Justin. Érezni akarlak.-suttogta fülembe. A hangjától felállt a szőr a hátamon. -Olyan csábító voltál, és nem bírtam megállni, hogy ne érjek hozzád. Annyira kívántalak, és te sem ellenkeztél. Nagyon élveztem az estét.-nyalta meg a fülemet. -Eléggé merész is voltál ami még jobban fokozta a helyzetet.-csókolt meg. Miért csinálja ezt velem? 

-Elég!-löktem le magamról. Felpattantam, és idegesen felé pillantottam. -Miért jöttél valójában? Ha szexre kellettem akkor megvolt, szia, mehetsz is. Ha meg nem akkor mégis miért? Ha?-egyre idegesebb lettem.

-Érted jöttem.-lépett elém, és a falnak szorított. -Velem fogsz jönni.-ekkor muszáj volt felnevetnem.

-Nem megyek én veled sehova. Bieber, menj keress más csajt. Én boldog vagyok itt. Úgy, hogy fogd magad, és húzz el a francba!-köptem le.

-Ezt nem kellett volna.-kapta el a hajamat és az ágyra dobott. 

-Most mit fogsz csinálni? Megerőszakolsz? Hajrá! Tudod elég sokan vannak a házban és ha neki állok sikítozni vagy netán egy golyót kapsz a fejedbe ne csodálkozz.-mordultam rá.

-Igen nagy lett a szád, de mindjárt megoldjuk.-kapta el a karomat és fürdőbe rángatott. 

-Mégis mit akarsz csinálni?-riadtam meg.

-Majd meglátod.-zárta be az ajtót. 

-Justin, ne húzd ki a gyufát.-néztem rá szúrósan.

-Oh tudtam, hogy nem itt lesz.-nyitotta ki az ajtót majd kiment, és rám zárta. Majd pedig visszajött egy kötéllel(?) a kezében. Majd pedig nekem esett. Kapálóztam próbáltam megütni valahol de nem nagyon sikerül, és megkötözött. Kivitt majd az ágyra dobott. A szám be volt kötözve, és menekülni sehogy sem tudtam. Segítséget sem tudtam sehogy hívni. Justin felöltözött majd pedig felkapott. -Ne aggódj. Mivel nem jössz magadtól. Én viszlek, akaratod ellenére.-kivitt az erkélyre, és megpillantottam Ryant. Justin egy könnyed mozdulattal ledobott, majd Ryan pedig elkapott. Berakott a kocsiba majd Justin is beszállt.

-Mit akarsz vele?-nézett Ryan Justinra.

-Megtartani akarom.-vigyorgott.

-Minek?-nézett rá kérdőn.

-Otthoni szórakozásra.-ekkor a torkom összeszorult. Elkezdtem összevissza mocorogni és rugdalózni. -Cica maradj nyugton.-de én csak azért sem maradtam nyugton majd Justin hátrajött hozzám, és az ölébe vett. Lehúzta a számról a kendőt, és én kiabálni kezdtem mint az őrült.

-Eresszetek el! Most!-mint valami hisztérikus úgy viselkedtem. -Eresszetek el!-ordítottam tovább.

-Cica maradj csöndben.-fogta be a számat de én megharaptam a kezét. -Ááá!-kapta el kezét a számról. -Ne húzd ki a gyufát mert csúnyán jársz.-kötözte be a számat majd pedig átkarolt, és így mentünk tovább. Leparkoltunk egy nagy ház előtt ami valószínűleg Justin háza. Bementünk majd Justin felvitt az emeltre és eloldozott. Elém dobott ruhákat és mondta, hogy öltözzek fel.

-Hova akarsz menni?-nyeltem nagyot.

-Los Angeles.-mondta higgadtan. Justin bement a fürdőbe én meg kaptam magam az alkalmon, és futni kezdtem. Lent Ryannal futottam össze aki ivott, én meg futottam tovább.

-Nicole!-jöttek utánam. Futottam ahogy bírtam. Beültem a kocsiba, és ezek a marhák bent hagyták a kulcsot. Elindítottam, és hazamentem. Ennyire hülyék nem lehetnek. Otthon amikor beértem a házba, hát nem kicsit hidaltam le. Elég nagy kupi volt. A medencében megtaláltam a srácokat, de Chris meg a fán volt. 

-Ébresztő!-kiabáltam. Mindenki felkapta a fejét. Odamentem Benjaminhoz, és látta, hogy baj van, szóval odébb mentünk.

-Mi történt?-kérdezte kómás fejjel.

-Justin, is tegnap itt volt a partyn, és tudod full részegek voltunk, és reggel mellette ébredtem fel. Elakar vinni Los Angelesbe.-karoltam át magam.

-Mi?-akadt ki.

-Szóval amelyen gyorsan csak lehet, el kell húznunk innen.-néztem rá idegesen.

-Srácok szedjétek össze magatokat!-kiabált Benjamin. -Útnak indulunk.-mondta.

-Mi de mi lesz a sulival?-képedtem el.

-Az a legkevesebb.-legyintett. A srácok összeszedték magukat. Én addig felmentem összepakolni, pár cuccot. Fogalmam sincs, hogy hova akar menni. Hirtelen Benjamin nyitott be.

-Hova akarsz menni?-néztem rá.

-Texas.

-Ez most komoly? Le viszel a tanyára?-képedtem el.

-Senkinek sem árt egy kis vidéki levegő. Szóval olyan rucikat csomagolj.-kacsintott majd kiment. Én egy bőröndre való ruhát csomagoltam, és egy kisebb táskába a fontosabb dolgokat. Gyors átöltöztem. magamra kaptam egy kockás inget amit megkötöttem így a hasam közepéig ért és hozzávágtam egy rövid farmernacit majd egy övet, és magamra kaptam a western csizmámat, meg persze a fejemre a kalap. Lementünk, és elmentünk a többiekhez és összecuccoltunk. 15 óra és 32 perc kocsikázás után azt hittem, hogy nem fogom érezni a seggemet ha nem szállok ki ebből a kocsiból.
-Megérkeztünk.-parkolt le Benjamin.
-Végre.-szinte ki ugrottam a kocsiból. -Srácok nem érzem a seggem!-kiáltottam el magam. Ezen csak nevettek.
-Én a lábamat nem.-szállt ki Tobias.
-Jajj ne nyafogjatok egy kis kocsikázástól.-szállt ki Benjamin.
-Fogd be!-mordultam rá.
-Oké.-rakta fel a kezét védekezés képen.
-Inkább pakoljunk ki.-ment a csomagtartóhoz Ross.
-Szerintem is.-jött mellém Lucy.
-Hol van Chris?-néztem a srácokra. Mindenki egy kérdő pillantást küldött felém. Odamentem a kocsihoz és akkor vettem észre, hogy bealudt. Odahajoltam füléhez.
-CHRIS PUCKERMAN AZONNAL KELJ FEL!-ordítottam.
-Mit történt?-riadt fel.
-Semmi csak megérkeztünk.-vigyorogtam.
-Haha.-vágott durcis fejet. Amikor kiszedtük a csomagjainkat rápillantottam a házra. Nekem elnyerte a tetszésemet nagyon bejön. Meg Texast is imádom. Felis hívom Sellt. Lehet, hogy itthon van.
-Hali csajszi.-szóltam bele mosolyogva.
-Szia.
-Hol vagy?
-Én most? Nemsokára megyek haza Texasba.
-Szuper. Tudod, most mi is itt vagyunk a srácokkal. Örülnék ha összefutnánk.
-De miért vagytok Texasban?
-Hosszú. Ha találkozunk elmondom. De annyi, hogy Justin miatt. De nem is bánom. Még sosem voltam itt, és nagyon tetszik a környék.
-Örülök neki. De most már le kell tennem.
-Szia.
-Szia.-ezzel pedig kinyomta. Bementünk a házba és nem hittem a szememnek.

Előszoba

Konyha

Nappali

Szobám

Fürdőszoba

Iroda

Hátsókert

Hát nem kicsit esett le az állam amikor körbe néztünk.
-Benjamin vannak itt lovak is?-néztem felé.
-Persze.-mosolygott.
-Akkor szerintem, én kipakolok és megyek is. Eljönnél velem?-néztem rá boci szemekkel.
-Menjetek romantikázni, mi megleszünk.-karolt belénk Chris. Ekkor mind a ketten olyan fejet, vágtunk, hogy mostfogdbeChris. -Jól van na.-ment fel az emeletre. Én is felmentem a szobámba és kipakoltam.
-Nicole.-dugta be a fejét Lucy.
-Mondjad.-pakolásztam, majd pedig az egyik könyvem beesett az asztal alá.
-Szerinted lehet köztünk valami Rossal?
-MI?-vágtam be a fejem. -Ezt, hogy érted?-dörzsöltem meg a fejem és felé fordultam.
-Hát, hogy szerinted Ross érez valamit irántam? Vagyis köztünk lehetne több barátságnál?-játszadozott a hajával.
-Hát nem tudom. Bocs nem vagyok jövendő mondó. Ez egy kicsit sokkon ért.-röhögtem. -Miért neked bejön Ross?-néztem rá kérdőn.
-Aha. Szerintem tök jól néz ki.-ábrándozott.
-Úgy látszik lőttek a lovaglásomnak.-ráztam a fejem.
-Miért?
-Mert magammal kell vinnem Christ és Tobiast is, hogy kettesben legyetek.
-Nem muszáj.-vigyorgott. -Elég ha hátraküldjük őket a hátsókertbe, mi meg Rossal itt leszünk a házba.-ez nem is olyan rossz ötlet.
-Szerinted így jó leszek lovagolni?-álltam fel.
-Van egy sejtésem, hogy te nem is lovagolni akarsz, igazából csak kettesben lenni Benjaminnal.-vigyorodott el.
-Barátok vagyunk.-dobtam meg egy párnával.
-Aha.-röhögött fel. Még el pakoltam pár dolgot és indultam lefele Lucyval. -Na akkor én szólok a srácoknak.-ő csak bólintott. -Tobias, Chris.-szóltam nekik. Benjamin pont Rossal beszélgetett szuper.
-Mi az?-kérdezte Chris.
-Figyeljetek. Lesz egy kis feladatotok. Lucyt és Rosst hagyjátok kettesben. Ti menjetek ki a hátsó kertben, és legyetek ott. De őket hagyjátok.-mondtam határozottan.
-Mi Lucynak tetszik Ross?-képedt el Tobias.
-Igen.-mosolyogtam.
-Hát nem tudom, hogy mennyire fog ez összejönni.-vakarta tarkóját Chris.
-Mert?-néztem rá kérdőn.
-Mert tegnap is Ross eléggé nyomult rád. És láttam, hogy elcsattant pár csók is köztetek.
-Mi?-ugrott két oktávval feljebb a hangom. -Tudod mit nem izgat. Hagyjátok őket békén csak ennyit kérek.-hagytam őket ott.
-Benjamin megyünk?-léptem oda hozzá.
-Persze.-küldött felém egy mosolyt.
-Hova mentek?-nézett rám kérdőn Ross.
-Lovagolni.-mosolyogtam majd pedig az istállóba mentünk.
-Melyik lovat szeretnéd?-mosolygott.
-Feketét akarok.-haraptam alsó ajkamba.
-Akkor ez esetben Amont ajánlom.-nyergelte fel nekem. Amikor ő is választott lovat kimentünk lovagolni a birtokra.
-Benjamin nektek mióta van itt birtokotok?-haladtunk lassan.
-Ohh ez igazából úgymond nem a miénk, hanem a szüleim vásárolták meg. Mi csak leszoktunk idejönni hétvégente.-mosolygott.
-Akkor azért vagy mindig olyan elfoglalt.-kuncogtam.
-Szeretek itt lenni. Van egy kedvenc helyem. Nem messze van innen. Ha akarod megmutatom.
-Rendben.-mosolyogtam. Egy darabig vágtáztunk majd erdőbe értünk. Már leszálltunk a lóról, mert szét ültem a seggem és így, gyalogoltunk. Hamarosan egy gyönyörű helyre érkeztünk. Nem hittem a szememnek. A hely

káprázatos volt. Megértem, hogy miért ez Benjamin kedvenc helye. A lovakat kikötöttük, hogy nehogy elmenjenek, és leültünk.
-Gyönyörű ez a hely.-néztem körbe.
-Ha idejövök mindig megnyugszok. A víz csobogása olyan nyugtató.-terült el a fűben.
-Meghiszem.-álltam fel, majd kibújtam a csizmámból, és levettem a kalapom is, melléjük raktam a telefonom.
-Mit csinálsz?-ült fel.
-Megnézem milyen a víz.-sétáltam a vízhez majd lassan beledugtam a lábam. Nem volt olyan hideg szóval belementem.
-Vigyázz mert hamar mélyül!-kiáltott utánam.
-Oh, nyugi!-sétáltam beljebb. Hirtelen nem éreztem magam alatt talajt és azt vettem, észre, hogy elmerülök.  Nagyon megijedtem, és pánikot kaptam. Hallottam, Benjamin utánam kiabál. Majd pedig egy kart éreztem meg a derekamnál, ami a felszín felé húzott. Ahogy a felszínre értünk, levegőért kapkodtam.
-Jól vagy?-kérdezte.
-Persze.-még mindig lihegtem.
-Én megmondtam.-nézett rám. Megforgattam a szemeimet és kiúsztunk. Leültünk, és csak néztük a táját.
-De tényleg jól vagy? Nem is tudod, hogy megrémültem, amikor hirtelen eltűntél a látókörömből.-pillantott rám aggódóan.
-Jól vagyok.-küldtem felé egy mosolyt. Majd pedig megölelt. Nagyon jól esett.
-Annyira megijedtem.-súgta fülembe.
-De élek.-kuncogtam. Majd pedig elváltunk egymástól de csak egy kicsit. Egymás szemébe meredtünk, és vártuk a másik lépését. Végül a köztünk lévő távolságot Benjamin törte meg azzal, hogy ajkaimra tapadt. Bevallom nem volt ellenemre, és nagyon is élveztem. Egyszerre mozgott a szánk, és valami megmozdult bennem. Levegőhiány miatt elváltunk. Mind a kettőnknek egy mosoly csúszott a szájára. Ezt a csodás pillanatot a telefonom, hangja zavarta meg. Ismeretlen szám volt, és felvettem.
-Hello, baby. Készülődj mert nemsokára érted megyek.-hallottam meg Justin hangját.
-Kereshetsz, mert úgysem találsz meg.
-Dehogyisnem. Nem ismersz eléggé, cica.-röhögött.
-Dehogyisnem. Egy undorító féreg vagy.-nyomtam ki.
-Bieber?-kérdezte Benjamin.
-Igen.-nyeltem nagyot.
-Menjünk vissza, gyere.-fogta meg a kezemet. Ujjainkat összekulcsoltuk. Én felkaptam a cuccom, és visszaültünk a lovakra majd a házhoz vágtáztunk.
-Ti meg hol jártatok?-mért végig Chris.
-Fürödtünk egy kicsit.-röhögtük el magunkat Benjaminnal.
-Szerintem meg, volt ott más is.-kuncogott Tobias.
-Honnan veszed?-néztem kérdőn.
-Összekulcsolt ujjak.-vágta rá Chris. Hirtelen a kezünkre néztünk és egyből elengedtük. Az arcom tiszta vörös lett érzem. -Moor te zavarban vagy?-képedt el Chris.
-Dehogyis.-kaptam a fejemre a kalapom.
-Dehogyisnem!-vette le. -Nicole Moor zavarba jött.-röhögött.
-Chris.-kaptam ki a kezéből a kalapom, majd a szobámba siettem. A fürdőmbe mentem, és megálltam a tükör előtt. Ajkamat megérintettem, és a csókra visszagondoltam, és ajkamba haraptam. Kimentem és előkerestem egy laza szettet és gyors lezuhanyoztam. Magamra kaptam amit előbb kiválasztottam. Megigazítottam a hajam, és feldobtam egy nagyon alap sminket. Ami alapozó, és szempillaspirálból állt. Lementem a többiekhez akik kint voltak. Látom, hogy Ross és Lucy elég rendesen összemelegedtek. Én kivettem a hűtőből a narancslevet majd töltöttem magamnak, amit el is fogyasztottam. Éreztem, hogy két kar fonódik a derekamra, és fejét a vállamon pihentette.
-Én is kapok?-súgta fülembe.
-Nem is tudom.-fordultam vele szembe.
-Na.-simította meg az arcomat.
-Hát...-húztam mosolyra a számat.
-Megmentettelek.-érintettük, össze homlokunkat. Majd pedig ajkainak este. Kezemet felvezettem a nyakába ő pedig továbbra is a derekamon tartotta.
-Mit látnak szemeim?-egyből elváltunk egymástól, és Chrissel találkozott a tekintetünk.
-Ez nem az...-vágott szavamba.
-Jól láttam. És szólni emberek luxus?-vigyorgott.
-Te! A frászt hoztad ránk.-röhögött Benjamin.
-Különben annyira lehet, látni, hogy izzik köztetek a levegő.-vigyorgott sunyin.
-Nem is.-ültünk le.
-Dehogyisnem.-kezdett el enni egy almát.
-Most már tudod.-fogtuk meg egymás kezét Benjaminnal.
-Ugye nem itt fogtok turbékolni.-röhögött Chris Benjaminnal együtt.
-Haha.-forgattam meg a szemeimet. -Ja szerintem, holnap benéz, hozzánk Selena.-ekkor Benjamin, meglepődött.
-Minek?-hangja súrolta a flegmaság szintjét.
-Mert a barátnőm és szeretném látni.-néztem szemeibe.
-Oh ez jó lesz.-csillogott Chris szeme. -Az első konfliktus.
-De arra nem gondoltál, hogy egyesek nem kívánják látni.-húzta fel a szemöldökét.
-Van egy kis baj édesem.-hangom gúnyosra váltott.
-Mégis mi?
-Az, hogy mások véleménye nem érdekel.-hagytam ott. Felmentem a szobámba, és előkerestem a naplóm. Már alig van benne hely, de sebaj vettem egy másikat. Basszus el is felejtettem, hogy anyuéknak kéne szólni, hogy eljöttünk otthonról. Előkaptam a telefonom, és aput tárcsáztam.
-Szia kincsem.-szólt bele.
-Szia apa. Csak azért hívlak, hogy megmondjam, nem vagyok otthon.
-Mégis hol vagy?-lepődött meg.
-Texasban.
-HOL?-akadt ki.
-Texas.
-De mégis miért?
-Justin.-halkultam el.
-Visszajött megint?
-Igen, és elakart vinni. Majdnem sikerült is neki, de megszöktem.
-Egyedül vagy ott?
-Nem a srácokkal és Lucyval vagyok itt, szóval nem kell féltened. Csak szólni akartam.
-Kicsim, és mi lesz a sulival?
-Most hiányzok két hetet, elmegyek az orvoshoz kérek tőle igazolást. Apa most ez legyen a legkisebb bajod. Ha ott maradok ugyanúgy próbálkozna.
-Jól van. De nagyon vigyázz magadra. És remélem nem tartottál bulit.
-Oh apa alig hallak, halo, halo?-nyomtam ki. Huh ez meleg helyzet volt. Lementem a többiekhez, és elég jól elbeszélgettük, meg medencéztünk is. Elég későre járt már szóval elbúcsúztam a többiektől, és felmentem a szobámba. Letusoltam, majd belebújtam a pizsimbe és megpillantottam, az ágyon a naplóm. Jé hiszen írni akartam bele! Fogtam egy tollat a kezembe és leültem. ,,Kedves Naplóm! Most jelenleg Texasban tartózkodom a barátaimmal, és remekül érzem magam. Nagyon megtetszett ez a hely. Itt minden olyan nyugodt nem úgy, mint Floridában. A levegő is tisztább. Ma Benjaminnal voltunk kint lovagolni, és igaz majdnem megfulladtam, de ő kimentett, és utána meg csókolóztunk amit valljunk be nagyon élveztem. Lucy és Ross is kezdenek egymásra hangolódni aminek örülök, mert megérdemelnék, hogy boldogok legyenek. Most minden egyenesbe jött, csak egy probléma van amit, úgy hívnak, hogy Justin Bieber. Újra felbukkant az életembe, és okát azt nem tudom. Eddig minden olyan jól alakult talán túl tökéletesen, és most ezt kapom. Hát köszönöm! Rohadtul!" Becsuktam majd elrejtettem a fiókba és elővettem a mappám. Előkaptam egy lapot, és rajzolni kezdtem. Fél óra rajzolgatás után kész lettem. Már megint ő jár a fejemben. Már megint ő rá gondolok, aki annyit ártott nekem. Valami van benne, és nem tudok elszakadni tőle.

(a rajz saját készítésű)

Lekapcsoltam a világítást, és bebújtam az ágyamban. Még hallottam, ahogy a srácok vihognak egy kicsit majd csönd telepedett le. Az első éjszakám itt Texasban. Reggel arra ébredtem, hogy valaki simogatja az arcom.

-Benjamin.-suttogtam.

-Sajnos nem.-hallottam, meg azt az ismerős hangot. Szemeim kipattantak, és megpillantottam. -Mondtam, hogy megtalállak édes.-vigyorgott ördögien.

Hey mindenkinek! Unatkoztam és hát hoztam nektek egy részt:D Tudom nem lett a legjobb de igyekeztem valami izgit belerakni szóval remélem tetszett ez a rész. A következőt nem tudom, hogy mikorra tudnám hozni nektek, de először a másikra kéne felraknom, vagyis nem ártana mert eléggé le vagyok maradva. Szóval legközelebb a másikra hozok részt és utána erre. Addig is puszi mindenkinek.