2. évad 10. fejezet (50. rész) Elvesztettem végleg!

*Nicole szemszöge*

Bezárva, egyedül és csak tétlenül ülsz, és nézed, ahogy közeledik az ítélet napja. Már két napja csak bezárva itt ülök, és néha Austin bejön megnéz, de csak ennyi. De a legborzalmasabb, hogy ma van az esküvő. Nem tudom, hogy hogyan tudom ezt végig csinálni, mert kimondani azt az igent számomra a világ legnehezebb dolga. Tudni, hogy egy olyan férfihoz mész hozzá aki csak bosszúból csinálja ezt az egészet, hogy a másiknak ártson hányinger keltő. Most jelenleg itt fekszek az ágyban, és sírok. Sírok mert tudom, hogy nincs visszaút. és azzal, hogy hozzámegyek Austinhoz Justint végleg elveszítem. Minden amit közösön átéltünk, és megtettünk együtt, az a mai nap szertefoszlott. Az életemnek hivatalosan is vége. De viszont az az egy dolog boldogít, vagyis reménykedek benne, hogy a gyerekünk kisfiú lesz, és Justinra fog hasonlítani. 

-Ébresztő!-rontott be Austin a szobámba, majd az ablakhoz sétált és a függönyt elhúzta. -Gyerünk Nicole, hisz ma van az esküvőnk napja.-felelte boldogan. -Na ne sírj. Hiszen én csak jót teszek veled. Nem engedem, hogy egy olyan ember mellett legyél aki annyit bántott, aki miatt annyit szenvedtél, és aki sokszor a padlóra küldött.-ült az ágyamra.

-Te semmit nem értesz.-morogtam. -Nem tudod, hogy mennyire szeretem, hogy érte képes lennék meghalni is. Mert számomra Ő az igazi. Ő az aki mindig mellettem volt, még ha nem is jó értelemben, de tudom most már, hogy mindvégig rá volt szükségem. Mert Ő az igaz szerelemem.-töröltem le a könnyeimet.

-Ez, mind szép és jó volt, de inkább öltözz, mert már 10 óra van. Van sok elintézni valónk. Ja és Selena a lányokkal nemsokára itt lesznek.-már nem haragszom Selre, egyáltalán nem is haragudtam rá. Justinra haragudtam, mert meg kellett volna állítania. -Na már itt is vannak.-nézett ki az  ablakon. -Szóval légy boldog.-nyomott egy puszit a számra, amit le is töröltem. Kiment engem pedig egyedül hagyott. Hallottam, ahogy a lányok jönnek, de képtelen voltam boldog lenni.

-Nicole.-hallottam Selena hangját.

-Sziasztok.-dünnyögtem, majd felültem.

-Te most tényleg hozzámész Austinhoz?-kérdezte Ariana, és a lányokkal helyet foglaltak az ágyamon.

-Muszáj.-szipogtam.

-Ezt, hogy érted?-kérdezte Miley.

-Ha nem megyek hozzá akkor megöli Justint, és engemet is.-hajtottam le a fejemet.

-Nicole...-néztem Selenára. -Van egy rossz hírünk.-húzta el a száját. -Justin elment.-amikor ezt meghallottam a szívverésem kétszeresére gyorsult, és levegőt is alig kaptam.

-Mi-mi az, hogy elment?-kérdeztem remegve.

-Nyugodj meg.-fogta meg a kezemet Demi.

-Kérlek ne idegeskedj Nicole.-nyugtatgatott Ariana.

-Justin elment turnézni, és csak este ér haza.-harapott alsó ajkába Sel.

-Nem, ez nem lehet igaz.-kezdtem el szaporábban venni a levegőt.

-Nicole nyugi.-fogta még mindig a kezem Demi.

-Nem!-ordítottam. -Nem nyugszom meg!-keltem ki magamból. -Nem!-ordítottam, és rám jött a sírógörcs.

-Nicole.-ölelt át Sel.

-Elment.-potyogtak a könnyeim. -Itt hagyott, nem is szeret. Ez azt, bizonyítja, hogy soha nem is szeretett.-sírtam, keservesen.

-Ne mondj ilyet. Justint tényleg szeret, de muszáj volt elmennie.-mondta  Ariana. elszakadtam Selenától, és felálltam.

-Mégis mit akarsz csinálni?-kérdezte Miley.

-Azt, ami a mai nap megkel tennem. Hozzámegyek Austinhoz.-kaptam fel egy szettet. 

-Nicole ne csinálj hülyeséget.-jött mellém Selly.

-Ez az én döntésem.-vettem elő a menyasszonyi ruhámat.
-Ezt most csak dacból mondod, mert mérges vagy rá.-mondta Ariana.
-Ti ezt nem értitek. Ha igazán fontos lennék neki, akkor már itt lenne, és készen állna, hogy megszöktessen. De nincs itt! És ez azt bizonyítja, hogy nem szeret.
-Nicole nyugodj meg.-fogta meg a vállamat Sel.
-Segítetek vagy sem, én akkor is hozzámegyek.-mentem be a fürdőbe.
-Nicole.-jött be Selena, és becsukta a fürdőajtót.
-Mondjad.-kezdtem el fésülni a hajam.
-Tudod hibát követtem el. Megcsókoltam Justint.-hajtotta le a fejét bűnbánóan.
-Tudom.-raktam le a fésűt, és elé mentem. -De nem haragszok.-ekkor felemelte a fejét.
-De hiszen...-vágtam közbe.
-Selena.-fogtam meg a kezét. -Igen hibáztál, de itt nem te vagy az egyedüli hibás. Megbocsájtok neked, mert a barátnőm vagy, sőt szinte a testvéremnek érezlek.-ekkor elmosolyodott, és megölelt.
-Biztos, vagy abban, hogy hozzá akarsz menni Austinhoz.-a döntésem nem változott.
-Igen.-mondtam határozottan.
-Legyen.-sóhajtott fel. -Hadd segítsek, a lányokkal.-húzott ki a szobába. Leültettek, a tükör elé, és mindenki körém gyűlt. Először hajat választottunk, és megcsinálták, közben Demi a körmömet festette. Selena és Miley a hajammal ügyködött, Ariana a ruhámat kémlelte, és két cipő között próbált dönteni. Mikor a csajok kész lettek a hajammal, ami nekem is nagyon tetszett, és Demi is végzett a körmömmel, sminket kezdtek nézegetni. Mindenkinek más tetszett. Egy kisebb veszekedés tört ki a csajok közül, és a végén az lett, hogy én választottam. Megláttam, egy számomra tökéleteset.
-Ez nem rossz.-mondta Demi.
-Megy a szemedhez is.-mosolygott Miley. Megcsinálták a sminkem, és már csak a ruha maradt. Bementem a fürdőbe, és nehézkesen de felvettem. Beálltam a tükör elé, és végig néztem magamon. Azt hittem, hogy majd először esküvői ruhában akkor látom magam mikor Justinhoz megyek férjhez, de tévedtem.
-Végig csinálom.-mondtam magamnak. Lecsuktam, egy pillanatra a szemem, és mély levegőt vettem. Kinyitottam az ajtót, és a lányok álltak előttem.
-Gyönyörű vagy.-mondta Demi.
-A világ legszebb menyasszonya.-mondta mosolyogva Ariana.
-Mennyi az idő?-kérdeztem kissé idegesen.
-10 perc múlva kettő.-nézte meg a telefonját Miley.
-Induljunk.-jelentettem ki.
-Várj.-szaladt az ágyhoz Selena. -A fátylad.-rakta a fejemre. Kezembe vettem a csokrom, és a lányok segítettek beszállni a kocsiba. Odaúton végig Justin járt a fejemben. Ennyit jelentene neki a szerelmünk? Ennyit jelentek neki? Ez a vég? A mi történetünk így végződik? Sose hittem, volna, hogy egyszer szerelmesek leszek a nagy Justin Bieberbe. Amikor megismertem, egy nagyképű és egoista alakot láttam benne. De ahogy jobban megismertem láttam, hogy ő nem ilyen. Beleszerettem, és most pedig hozzámegyek egy olyan emberhez, akit gyűlölök.
-Megérkeztünk.-szólalt fel Demi. Nagyot nyeltem, és kinyitottam az ajtót. Kiszálltam, és nagy erőt vettem magamon.
-Nicole.-állt elém Selena. -Még meggondolhatod magad.-nézett rám. Oldalra fordítottam a fejem, és reménykedtem, hogy Justin autóját látom meg majd, de nem. Visszanéztem Selre.
-Nem.-suttogtam. Felsétáltam az ajtóhoz, és megpillantottam apát.
-Kislányom.-szólt hozzám.
-Nem jött értem.-haraptam alsó ajkamba.
-Talán ez azt bizonyítja, hogy Ő nem hozzád való.-apunak sose volt Justin a szíve csücske, ő mindig is Austint szerette volna az oldalamon látni.
-Úgy gondolod, hogy nekem ő mellette van a helyem?-néztem szemébe.
-Erre nem nekem kell tudnom a választ, hanem neked.-fogta meg a kezemet.

(Ezt légyszíves indítsátok el)

https://www.youtube.com/watch?v=_6PGElCeUtU

Megfogtam apu kezét, és kinyílt előttünk a templom ajtaja. Felnéztem, és minden szem rászegeződött. A csajok ott álltak elől, és Selena arca mindent leírt. Austinra néztem, akinek az arcán egy apró mosoly bújt meg. Lassan elindultunk, és a zene is felcsendült. Minden egyes lépéssel, úgy éreztem, hogy Justint vesztem el. Már nem fog értem jönni. Nem fogom látni többet, és a gyerekemet is olyannal kell felnevelnem akit nem is szeretek. Elértünk az oltárig ahol Austin nyújtotta a kezét felém, én pedig elfogadtam. A pap elkezdte a beszédjét, én nekem pedig az agyam végig azon kattogott, hogy biztos, hogy képes leszek-e rá. 

-Itt a jelenlévők között van bárkinek is valami ellenvetése, hogy a két pár egybe kelljen? Az most szóljon vagy hallgasson.-mondta a pap. A bejárat felé néztem, és vártam, hogy Justin mikor is toppan be, de nem tette.

-Rendben.-fojtatta tovább. -Megfontoltad-e Isten előtt szándékodat, és szabad elhatározásból jöttél-e ide, hogy házasságot köss?-fordult Austinhoz.

-Igen.-válaszolta.

-Ígéred-e, hogy leendő feleségedet tiszteled és szereted, míg a halál el nem választ benneteket egymástól?-kérdezte tőle.

-Ígérem.-felelte.

-Megfontoltad-e Isten előtt szándékodat, és szabad elhatározásból jöttél-e ide, hogy házasságot köss?-kérdezte tőlem. Utoljára az ajtó felé fordultam, és még mindig reménykedtem, hogy Justin esetleg betoppan és kiment. Selenára néztem, és ő csak csalódottan nézett rám. nagy levegőt vettem, és szólásra nyitottam a szám.

-Igen.-nyögtem ki.

-Ígéred-e, hogy leendő férjedet tiszteled és szereted, míg a halál el nem választ benneteket egymástól?-kérdezte tőlem.

-Ígérem.-hajtottam le a fejem, és egy könnycsepp csordult ki a szememből. Austin fogta a gyűrűt, és az ujjamra húzta, majd én is az övére.

-Ezennel az atya, a fiú, és a szentlélek nevében házastársakká nyilvánítalak benneteket. Megcsókolhatod a menyasszonyt.-felelte mosolyogva. Austin egy csókot nyomott a számra, és éreztem, hogy most egy világ omlott össze bennem. Elvesztettem végleg!