2. évad 11. fejezet (51. rész) Fényképek!

*Nicole szemszöge*

4 év telt el azóta, hogy nem láttam, 4 év telt, hogy lemondott róla, 4 éve, hogy folyamatosan rá gondolok. A napjaim mindennap ugyanúgy telnek. Szenvedek, sírok, és néha valamennyire sikerül egy mosolyt az arcomra felvarázsolnom. A fiam miatt muszáj... Igen megszületett a gyermekem Jae. Mindig amikor ránézek mintha Justint látnám. Az arca teljesen olyan, mint az övé csak a szeme nem. Azt az egyet tőlem örökölte. Austinnal pedig, hogy mi is van? Még mindig a férjem, és jelenleg beletörődtem, hogy az is fog maradni. Nagy nehezen de beleegyeztem, hogy legyen egy közös gyerekünk. A többiekkel pedig nem nagyon tartom a kapcsolatot. Mióta véget ért a suli a barátságunk is kezdett romlani. Most pedig minden erőfeszítésemmel azon vagyok, hogy boldog legyek a fiam miatt. Másért nem is de ő érte megéri. Borzalmas látni, a csalódott és szomorú arcát. Nem akarom, hogy miattam rosszul érezze magát. Már csak ő maradt nekem Justinból.

-Anya!-szaladt be a szobába Jae.

-Igen kisfiam?-kérdeztem mosolyogva.

-Már megint szomorkodtál?-mászott ölembe.

-Nem.-küldtem felé egy mosolyt.

-De látom, hogy valami nyomaszt.-meresztette rám nagy kék szemeit.

-Jól vagyok.-simítottam meg a fejét.

-Apa megint dolgozik.-görbült le az ajka. Igen Jae úgy tudja, hogy az igazi apja Austin. Ő semmit sem tud Justinról. 

-Délutánra itthon lesz.-mondtam neki lágy hangon.

-Anya eltörtem az ütőket.-hajtotta le a fejét bűnbánóan.

-Már megint?-kérdeztem nevetve.

-Sajnálom.-nézett szemeimbe. Sajnos Jae nemcsak kívűlről hasonlít az apjára hanem belülről is. Mindene a zene. Jelenleg dobol, de tudom, hogy ahogy nőni fog jön a többi hangszer is. Szerencsére még énekelni nem kezdett el. De már most a szenvedélye a dobolás. Tudom, hogy Justin is így kezdte, majd jött a gitár...

-Nincs semmibaj. Gyere elmegyünk venni másikat.-fogtam meg aprócska kezét. Felvettük a cipőnket, és már indultunk is.

*Justin szemszöge*

Elveszve érzem magam nélküle, fáj, hogy nincs mellettem. Életem legnagyobb hibáját követtem el azzal, hogy nem mentem el, és szabadítottam ki. 4 év telt el azóta, és nem telik el úgy nap, hogy ne gondolnék rá, hogy ne jutna eszembe ő és a közös élményeink. Vajon mi lehet a gyerekünkkel is? Egyáltalán jól vannak? Fáj, hogy nem tudok róluk semmit, fáj, hogy nincsenek mellettem. Megint haladok lefelé a lejtőn, megint érzem azt, hogy nemsokára összeroppanok. A mai napig szenvedek, hogy nincs velem. hogy nincsenek velem.

-Jajj haver szedd össze magad.-bökött oldalba Ryan.

-Mintha az olyan könnyű lenne.-sétáltunk egy parkban. -Te nem tudod, hogy milyen elveszíteni az életed szerelmét. Tudod...-ekkor nekem jött valaki hátulról. Megfordultam, és egy kisgyereket véltem felfedezni. Esküszöm, mintha magamat látnám kicsibe. Csak a szeme volt más. -Szia hát te.-guggoltam le hozzá, és elmosolyodott, mire nekem is mosolyognom kellett.

-Te vagy Justin Bieber.-ugrott nyakamba.

-Igen én vagyok.-ahogy megölelt melegség járta a testem. Mintha már ismerném. Rémisztően hasonlít lát.

-Jae! Jae hol vagy?-hallottam meg egy ismerős hangot. Felkaptam a kis csöpséget a kezembe, amikor tekintetem megakadt rajta.

-Nicole?-dermedtem le.

-Nézd anya! Ő Justin Bieber! Tudod ő a példaképem.-és ekkor tudatosult bennem, hogy akit, most a kezembe tartok a fiam. Nem hiszem el, hogy itt vannak. Jézusom...

-Justin.-Nicole szintúgy lefagyott.

-Justin ugye velünk tartasz.-néztem rá. -Éppen ütőket megyünk venni a dobozhoz.-vigyorgott.

-Persze.-küldtem felé egy mosolyt.

-Justin kérlek add oda a fiam.-kapta ki erőszakosan a karjaim közül.

-Beszélhetnénk?-kérdeztem.

-Nekünk nincs miről beszélni.-felelte ridegen.

-Anya ti ismeritek egymást?-szólalt meg a fiam.

-Jae menj a játszótérre a többiekhez.-puszilta fejen, majd elengedte a kezét, és a kisfiú, vagyis a fiam elszaladt.

-Justin én visszamegyek a szállodába-mondta Ryan, majd bólintott és elment.

-Ő tényleg a fiam?-kérdeztem, és nem sok kellett, hogy elsírjam magam.

-Igen.-felelte karba tett kézzel.

-És mit szeret? Mit csinál? És tényleg engem tekint példaképének? Érdekli a zene?-halmoztam el kérdésekkel.

-Nagyon szeret zenélni, és jelenleg dobol.-felelte halkan.

-Nicole el sem tudod, hinni, hogy mennyire örülök, hogy láthatlak benneteket. Nem tudod, hogy mennyire hiányoztatok.-éreztem, hogy egy könnycsepp csordul ki a szememből.

-Ne haragudj Justin de szeretnék menni.-indult el,  de megragadtam a karját.

-Kérlek, ne menj el. Nem bírnám ki nélküled.-néztem szemeibe.

-Ezzel már elkéstél. Van egy gyermekem, és egy férjem is.-nyalta meg ajkát.

-A gyerek az enyém, és a férjed, pedig nem is szeret.

-Justin, kérlek ne nehezítsd meg a dolgom.-láttam rajta, hogy nem sok kell neki és sír.

-Legalább ma, kérlek ma legyetek velem.-néztem kérlelően a szemeibe. -Nem teheted meg, hogy a saját fiamtól elszakítasz.

-Justin kérlek.-remegett meg a hangja. Hirtelen magamhoz húztam, és szorosan átöleltem. Hogy mit éreztem ekkor? Boldogságot. Éreztem a mámorító illatát, és éreztem őt. Éreztem, hogy karjai körém fonódnak, és, hogy felzokog.

-Annyira hiányoztál.-suttogta a fülembe. -Nem akarlak elveszíteni Justin.-potyogott könnye a nyakamba.

-Én sem téged.-pusziltam a hajába. Lassan elengedtük egymást.

-De tudod, hogy nem mehetek veled. Nem lehetek veled. A mi történetünk véget ért. Ha a fiam megtudná, hogy végig be volt csapva, nem hiszem, hogy képes lenne feldolgozni. Ő Ausintra tényleg apjaként tekint. Elkel engednünk egymást.-tudtam, hogy az utolsó mondatot nem gondolta komolyan.

-Nem fogok lemondani a fiamról.-szorítottam ökölbe a kezemet. -Tőle nem taszíthatsz el, és joga van megtudni, hogy ki is az apja valójában.-néztem egyenesen a szemébe.

-Egyszer majd úgyis megtudja, csak nem most. De most tényleg szeretnék menni.

-Nicole. Akkor legalább őt hadd kapjam meg mára.-néztem kérlelően rá. Hezitált nagyon, majd bólintott. 

-De én is veletek megyek. A végén még elvinnéd.-dörmögte, és elindultunk Jae-ért.

-Anya!-szaladt oda hozzá. -Justin is velünk de jó.-ujjongott. -Most foghatjátok, mind a ketten a kezem.-nyújtotta aprócska kezét felém, amit megfogtam. Olyan kicsi, olyan kis törékeny. Úgy sétáltunk, mint egy igazi kis család. -Justin te is szoktál dobolni?-kérdezte mosolyogva.

-Igen.-feleltem mosolyogva. -Ha akarod, akkor ma bevihetlek a stúdióba, és ott választhatsz bármilyen hangszert.

-Anya ugye elengedsz?-nézett Nicole kutyus szemekkel.

-Még meglátom.-felelte kedvesen.

-Jó fiú leszek.-esküszöm, mintha magamat látnám.

-Jae van már kedvenc énekesed?-tapogatóztam.

-Igen. Te-vágta rá. 

-Tényleg?-kérdeztem mosolyogva. 

-Igen. Nagyon szeretem ahogy énekelsz. Meg tudom, hogy sokat dolgozol, és ennek meg is van az eredménye. Sok rajongód van akik támogatnak, és felnéznek rá, mint én.-felnéz rám. Csak ez a két szó lebeg előttem. -Nagyon szeretem a zenédet Justin.-sétáltunk tovább.

-Van kedvenced?

-Huh, hát nem is tudom.-gondolkodott el.

-A One Time.-nézett rám.

-És miért?

-Azért mert azzal a számmal indítottál. Az volt az első számod. Nagyon szeretem, mert látszik, hogy akkor még más voltál, és, hogy tényleg komolyan vetted.

-Akkor szerinted most már nem is veszem komolyan az éneklést?-lepődtem meg.

-De.-kacagott fel. -Csak akkor még a karriered elején voltál.-komolyan úgy érzem, hogy nem is egy gyerekkel beszélek, hanem egy felnőttel. Besétáltunk egy boltba, és Jae-el választottunk ütőt, és nagy nehezen meggyőztük Nicolet, hogy menjünk el a stúdióba.

-Húú!-nézett körül Jae. -Mennyi hangszer, és ezek mik?-mutatott az albumaimra a falon.

-Az albumaim.-guggoltam le mellé. -Ez itt platina lett.-mutattam rá.

-Egyszer nekem is lesz ilyenem.-ábrándozott.

-Sokat kell dolgoznod érte.-borzoltam meg a fejét.

-A hajam.-nyafogott. -Most elrontottad.-kezdett hisztizni.

-Gyere megcsináljuk.-nyújtottam a kezem, majd leültünk a tükör elé és beállítottam neki a haját.

-Most olyan mint a tied.

-És tetszik?

-Igen.-ölelt át. Szinte elveszik a karjaim között apró kis teste. Amikor elengedtem láttam, hogy Nicole figyel minket. Az egész délutánt együtt töltöttük, és Jae-nek megmutattam az összes hangszert. Kicsit megtanítottam gitározni, és bekel, hogy valljam, van érzéke hozzá. Figyeltem az összes mozdulatát, amit csinál, és mond. Számomra ez a nap valami csodálatos volt. A fiammal, és Nicoellal tölthettem aki időközbe megtört, és velünk együtt szórakozott.

-Holnap elmehetnénk a vidámparkba.-ajánlottam fel az ötletet.

-Jóó!-ugrándozott Jae. 

-Nem hiszem, hogy jó ötlet lenne. Holnap különben is apuval leszünk.-nézett rá.

-De anya kérlek.-kezdett el nyafogni. -Justinnal akarok lenni.-bújt oda hozzám.

-Jae.-szólt rá Nicole.

-Addig nem megyek haza, míg igent nem mondasz.-ült le durcisan a kanapéra.

-Jae kérlek ne szórakozz.-én csak nevetni tudtam rajtuk.

-Apa tuti, hogy nem lesz otthon. Különben is, ő nem olyan, mint Justin. Ő neki ahányszor a zenét említem mérges lesz. Ő sose hozott volna el egy stúdióba. Ő nem értékeli azt amit én szeretek.-oh szóval Mahone nem szereti, hogy a ,,fia" a zenével foglalkozzon.

-Milyen kis makacs.-mosolyodtam el.

-Akárcsak az apja.-láttam, hogy halványan elmosolyodik. Én is szörnyen nehéz eset vagyok, főleg akkor amikor nem az van amit akarok.

-Anya kérlek.-nézett nagy szemeivel rá.

-Rendben.-adta be a derekát.

-Igen!-kezdett el tapsolva ugrálni a kanapén. -Köszönöm!-szaladt oda Nicolehoz, és egy puszit nyomott az arcára. -Te vagy a világ legjobb anyukája!-örvendezett. 

-Hányra menjek értetek?

-Kettő.-mondta, és elindultunk lefele. Beszálltunk a kocsimba, mert eléggé sötét volt, és nem engedtem, hogy ilyenkor mászkáljanak a városba. 

-Köszönöm ezt a mai napot Justin.-ugrott az ölembe Jae. Majd hirtelen, éreztem, hogy egy puszit nyomott az arcomra.

-Jae menj feküdj le már későre jár.-küldte be kisfiát.

-Rendben anyu.-indult befele.

-Justin tudod...-nem bírtam tovább. Magamhoz rántottam, és megcsókoltam. Már nem is tudom, hogy mióta sóvárgok azokért az ajkakért. Azonnal visszacsókolt, és neki nyomtam az autónak. Vad csókolózásba kezdtünk, és kezem levándorolt a combjához, majd finoman belemarkoltam, és felhúztam. Kezével beletúrt a hajamba, ami kissé beindított. Már jó ideje nem voltam csajjal. Mind a ketten égtünk a vágytól, hogy végre együtt lehessünk. 

-Nicole.-csókolgattam a nyakát. -Annyira kívánlak.-morogtam a fülébe.

-Én is téged.-sóhajtotta fel.

-Ha most nem kaphatlak meg abba beleőrülök.-nyitottam ki a kocsit, és a hátsó ülésre vettettük magunkat. 

-Austin bármelyik percben hazajöhet.-rántottam le a felsőjét.

-Nem érdekel.-kezdtem el csókolgatni felső testét. Csókjaimmal lefele haladtam, és nadrágját, is könnyedén lehámoztam róla. Mind a kettőnkön, már csak alsónemű volt. Melltartóját könnyedén kipattintottam, és melleit kezdtem kényeztetni, amit ő jóleső sóhajokkal díjazott.

-Justin.-nyögte fel a nevem, mikor csókjaimmal elértem érzékeny pontját.

-Nem is tudod, hogy mióta várok erre a pillanatra.

-Csináld, ne állj meg mert azt nem bírom ki.-vetette hátra fejét. Bugyiját is eltüntettem róla, és ő sem habozott le rántotta rólam a bokszerem. Fölé kerekedtem, de tudtam, hogy mennyire vágyik rá kényeztetni akartam. Nem gyors menetre vágytam.

*Nicole szemszöge*

Eszméletlen nagy erejű vágy uralkodott el rajtam, és nem tudok neki megálljt parancsolni. Hirtelen éreztem, hogy Justin szája lefele halad és elérte azt a pontot. Nyelve melege átjárta a testemet. Belőlem pedig egy jól eső nyögést váltott ki. Fura volt az érzés, de mégis élveztem. Hajába túrtam, és testem nem bírt magával. Többet akartam ebből a gyerekből. Hirtelen lassú tempóra váltott, és ezzel pedig a biztos halálba tudott küldeni.

-Ne csináld.-nyögtem ki.

-Imádlak.-morogta. -Imádom a testedet.-simított végig rajta, és a hátamon a hideg futkosott. -Imádlak ahogy vagy.-nyomott egy csókot rá.

-Justin.-sóhajtottam fel.

-Bírd ki.-kúszott fel ajkaimhoz. Vadul megcsókolt, és keze, pedig melleimet kényeztette. Eszméletlenül jól csinálta, és minden egyes mozdulata, maga volt a mennyország. Hirtelen minden figyelmeztetés nélkül belém hatolt, és hangosan felnyögtem. Fura volt, mert nem kezdett el egyből mozogni hanem csókokkal halmozott el. Minden lépése megfontolt volt, tudtam, hogy mit akar csinálni. Míg én élvezkedtem a gyönyörben lassan elkezdett mozogni.
-Nem is... tudod, hogy mennyire vágytam erre.-suttogtam fülébe.
-Hát még én.-nyögte fel. -Hiányoztál nagyon. Hiányoztak a vele töltött idők. Főleg az ilyenek.-nevetett fel. Hihetetlen, hogy még ilyenkor is előjön a perverz énje. Kulcscsontomra egy lágy csókot lehelt, és felültünk. Ölébe finoman ültem, és mikor teljesen az ölébe csúsztam, egy sóhaj csúszott ki a számon. Justin a fejét nyakamba fúrta, és apró puszikkal felhagyott helyette szívni kezdte a nyakam. Ujjaimmal felszántottam tökéletes haját és kezét csípőmre csúsztatta, majd még beljebb tolt az ölébe, mire hirtelen felnyögtem. Szokatlan volt az érzés nagyon. Miután végzett a nyakammal visszafektetett az ülésre, és innentől kezdve pedig nem állt meg.

-Justin, bűntudatom van.-néztem rá.
-Ne legyen.-fogta meg a kezemet. -Hidd el, minden rendben lesz.-néztünk egymás szemébe.
-Rossz előérzetem van.-hajtottam le a fejem.
-Ne legyen.-nyomott egy puszit az arcomra. -Menj, mert Jae már vár.-adtam egy puszit az arácra, és kiszálltam a kocsiból, majd bementem. Felmentem és halkan benyitottam Jae szobájába, és ő már aludt. Odamentem az ágyához, és egy puszit nyomtam a fejére.


*Austin szemszöge*
-Főnök levél érkezett.-rakott Jade egy borítékot az asztalomra.
-Ki küldte?-méregettem a levelet.
-Nem tudom.-vont vállat majd kiment. Kinyitottam és fényképek voltak benne. Az első képen Nicole és Bieber volt ahogy csókolóztak. A második képen pedig ahogy már a kocsiban vannak felső nélkül. A harmadik képen pedig már elég rendesen lehet látni, hogy mit csináltak. Mérhetetlen düh fogott el. Felpattantam a székemből, a képekkel a kezemben és elindultam Nicolehoz.
-Ez mégis mit?! Ha?! Elmondaná?-dobtam elé a fényképeket. Ijedtem meredt rám, majd félve megnézte a fényképeket. -Te képes voltál megcsalni?! Egyáltalán hol a büdös fenében találkoztál te Bieberrel?!-keltem ki magamból.
-Austin én...