21. rész Beteg vagy!

*Nicole szemszöge*
-Dehogyisnem. Tudom mi a gyenge pontod!-ekkor elsült Justin fegyvere. Már előre tudtam, hogy Benjamin lesz a célpontja szóval Benjamin elé vetettem magam. Iszonyatos fájdalmat éreztem az oldalamon. A kezemet odaszorítottam és Benjamin kezeibe hullottam. Justin rémülten nézett a fegyver kiesett a kezéből. Gondolom ő sem számított a lépésemre.
-Hívjatok mentőt!-üvöltött Benjamin. Minden kezdett homályosodni a képek és a hangok is. A fájdalom meg csak erősödött. -Nicole nyugodj meg minden rendben lesz.-mondta remegő hangon és a kezemet szorongatta. Láttam, hogy Justin a épp a mentőket hívja. Ránéztem Tobiasra akinek az arcán aggodalom és félelem látszott majd Benjaminra néztem akinek a szeme sarkában kis könnycsepp jelent meg.
-Kifogod bírni Nicole erős vagy! Tarts ki!-mondta már Tobias és remegő hangon. Próbáltam minden erőmet összeszedni.
-Benjamin...-nyöszörögtem ki.
-Css! Ne beszélj az csak ront a helyzeten.-hallgattatott el.
-Ez a te hibád!-esett neki Tobias Justinnak. -Ha meghal miattad esküszöm a puszta kezemmel nyírlak ki! De szenvedni fogsz Bieber! Kínszenvedés között fogsz meghalni!-lökdöste hátra.
-Nyugodj meg!-mordult rá Justin. Benjaminra néztem. Megérintettem kezemmel az arcát.
-Szeretlek.-nyögtem ki és szemeim kezdtek egyre jobban lecsukódni.
-Nicole maradj ébren!-pofozgatott óvatosan. Majd erős sziréna hangot hallottam tudtam, hogy megérkeztek a mentők. Beraktam majd egy kórteremben találtam magam. Az oldalam még mindig szúrt az erős fájdalomtól. Körbepillantottam és üres volt a szoba. Majd egy kint lévő veszekedésre lettem figyelmes vagyis csak hallottam.
-Uraim egyszerre csak egy mehet be.-mondta az ápolónő. Majd mind a hárman beestek az ajtón. -Sajnálom kisasszony. Csak egyikük maradhat itt.-állt eléjük. Majd rám néztek. Tudtam, hogy várják, hogy kit mondjak.
-Tobias kérlek te maradj benn.-nyögtem ki nagy nehezen majd az oldalamhoz kaptam. Mindenki egy kicsit megszeppent.
-Akkor kérem a többi távozzon.-küldte ki Justinékat az ápoló. Helyett foglalt mellettem Tobias.
-Jobban vagy?-érintette meg a kezemet.
-Hát. Eléggé fáj még a lövés helye.-szisszentem fel.
-Mégis, hogy voltál képes ezt tenni?-csóválta a fejét.
-Ha nem teszem akkor Benjamin feküdne itt.-kaptam fel a vizet. -Justin túl lőtt a célon. Nem is tudod milyen lett. Egy szörnyeteg. Durva és agresszív és már a pillantásával félelmet kelt bennem.-néztem oldalra.
-Nyugi nem fogjuk hagyni, hogy elvigyen mert mi fogunk hazavinni és nálunk leszel és vigyázunk rád.-ölelt át ekkor megint felszisszentem. -Bocsi.-mosolyodott el.
-Beküldenéd Justint? Lenne amit még nem beszéltünk meg. De ha lehet Benjamin ne szerezzen róla tudomást.-birizgáltam a kezemet.
-Rendben.-nyomott egy puszit a homlokomra majd felállt és pár perc múlva Justin betoppant.
-Hallom beszélni akarsz velem.-támaszkodott neki az ágyamnak.
-Igen.-vettem egy nagy levegőt. -Mégis, hogy volt képed fegyvert emelni Benjaminra? Neked teljesen elmentek otthonról?!-borultam ki.
-Jajj kezdi a rizsa dumát.-sóhajtott fel.
-Tudod, hogy egy telefon apának és neked annyi!-fenyegettem meg.
-Meg ne próbáld!-jött közelebb és emelte fel a hangját.
-Mert mi lesz?-húztam fel a szemöldököm.
-Mert akkor nem te kapod a legközelebbi golyót.-hajolt a képembe.
-Ne merészeld Justin. Tudod, hogy csettintek apámnak és neked véged.-hangsúlyoztam ki az utolsó szót.
-Először is ő még nem is tudja, hogy a pici lánya tudja, hogy az övé a legnagyobb maffiázó vállalat.-fordított hátat és sétálgatott a szobában.
-De attól sem lesz elragadtatva, hogy majdnem megöltél és elmondtad a titkát. Most én állok nyerésre Bieber!-jelent meg egy győzedelmi mosoly.
-Lehet, hogy ezt a kört te nyerted Moor. De a következőt tuti, hogy elveszted.-jött megint felém és a kéz a párnámba nyomta. Tekintete az ajkaimon megakadt. Ledermedtem csak azon imádkoztam, hogy ha megcsókolna akkor Benjamin ne toppanjon be. -Úgyis az enyém leszel.-lehelte az ajkaimra majd megcsókolt. Lágyan és gyengéden csókolt.Kezét arcomon végig simított. Végül a nyakamra is nyomott egy csókot. Egy kaján mosollyal távozott is.
-Mit keresett bent Bieber?!-rontott be Benjamin.
-Csak volt egy kis megbeszélni valónk.-legyintettem.
-Jobban vagy már?-ült mellém.
-Igen. Egy kicsit már jobban.-mosolyodtam el. -Ha a közelemben vagy mindig jobban és boldogabbnak érzem magam.-fogtam meg a kezét.
-Ha meg te a közelemben vagy nem bírom megállni, hogy ne nézzek a szemedbe és, hogy ki ne mondjam, hogy szeretlek.-csókolt meg. Lassú és szenvedélyes csókolózásba kezdtünk. Amit bevallom nagyon élveztem. Benjamin jelenléte és csókja mindig megnyugtat és erőt ad nekem. Levegő hiány miatt elváltak ajkaink.
-Szeretlek.-suttogtam.
-Én is de nagyon de nagyon.-nyomott sok puszit a számra. Öröm pillanatunkat Tobias zavarta meg.
-Látom rosszkor jöttem.-nevette el magát.
-Maradj nyugodtan.-hívta közénk Benjamin.
-Innentől, hogy lesz tovább?-néztem kettőjükre.
-Nem tudom, hogy Bieber míg képbe van addig nincs nyugtunk.-szorongatta kezemet.
-Nyugodj meg Benjamin. Nicole apja elintézi azt csumi.-legyintetett egyet.
-Várj! Ti honnan tudjátok, hogy az apám maffiózó hisz én is csak Justintól tudtam meg.-vágtam döbbent képet. Hát de még a fiúk. vajon Justinnak igaza volt, hogy Benjaminék sem teljesen tiszták.
-Miért maffiózó?!-képedt el Benjamin.
-Ti tudtátok és nem szóltatok?! De ugye ti nem dolgoztok együtt Justinnal?-akadtam ki teljesen.
-Te hülye?! Bieberrel mi nem üzletelünk. Neki csak piszkos ügyei vannak. Mi tisztán játsszunk.-állt fel Tobias és az ablakhoz sétált.
-Valaki elmondana mindent mert így ebből nem értek semmit.-kaptam ki a kezemet Benjamin fogásából.

*Benjamin szemszöge*
Tobias ha mos nem szólja el magát akkor a kis titkunk titok is marad. De nem. Szóval erőt vettem magamon Tobiassal összenéztünk és bólintott. Szóval reméljük készen áll az igazságra amit már Bieber elkezdett.
-Szóval Nicole.-vakartam meg a tarkómat. -Szóval mi is annál a vállalatnál ,,dolgozunk" amit az édesapád vezet. Mi is úgymond az alkalmazottai vagyunk. Csak Justin a piszkos munkát végzi mi meg csak szállítunk. Jövünk és megyünk ennyi. Meg a rendelést rendezzük.-fordítottam oldalra a fejemet. Képtelen voltam belenézni Nicole szemébe. Gondolom most csalódott bennünk.
-Magamra hagynátok.-leplezte könnyeit de én így is láttam. Tobiassal kimentünk és magára hagytuk. Nem szívesen hagytam ott mert féltem, hogy butaságot csinál. Tobias elment a mosdóba én pedig bementem Nicolehoz aki az ablaknál állt.
-Te normális vagy? Neked nem szabadna még lábra állnod. Még megerőlteted magad.-siettem oda hozzá. Majd rám nézett könnyes szemekkel.
-Azt hittem, hogy ti mások vagytok. Mond mégis miért?-csuklott meg a hangja. -Miért van az, hogy akibe beleszeretek az vagy maffiázó vagy csak kiakar használni?-csóválta a fejét.
-Nicole...-szakított félbe.
-Csalódtam bennetek Benjamin. Nekem is vannak olyan dolgaim amit lehet, hogy soha nem tudsz meg de azok nem ilyen komolyok. Bíztam, hogy ti mások vagytok mint Justin de. Legalább őszinték voltatok velem.-törölte le könnyeit. Nagy levegőt vett majd kifújta. Rám nézett és elém lépett. Szemei sarkában megint könnyek gyűltek.
-Sajnálom, hogy fájdalmat okoztam neked, hogy csalódnod kellett bennem. Azt akartam, hogy soha ne gyere rá de Bieber elcseszte. És...-tapasztotta ujját a számra.
-Bármennyire is fáj nem tudlak utálni. Mivel Benjamin Lasnier annyira belevésted magad a szívembe.-csókolt meg. Próbáltam finom lenni és a sebét kerülni. De ez olyan lehetetlennek tűnt mert amikor megcsókol kívánom testestül lelkestül. Minden csókja maga a mennyország. Majd ajkaink elváltak és szorosan magához ölelt.
~ 5 nappal később ~
Végre kiengedik Nicolet a kórházból de a doki a lelkünkre kötötte, hogy ne erőltesse meg magát és főleg ne hajolgasson. Tobiassal hazavittük és a szobájába küldtünk. Biebernek amikor bejöttünk a kórházba és kijött Nicole szobájából nyoma veszett. Nem is baj legalább addig sem zargatja.
-Na és, hogy haladtok Nicolellal?-ültünk le a kanapéra.
-Jól megvagyunk.-nyomkodtam a telefonomat.
-Csóknál mentetek tovább?-nevette el magát.
-Te hülye! Nem akarom elsietni. Majd mindennek eljön az ideje és a helye. Hallod haver neked is kéne egy csaj. Látszik rajtad, hogy ki vagy. Már vagy, hogy egy hónapja szakítottatok Mandyval és azóta nem találtál csajt. Ilyen még nem volt. Max egy hét szokott eltelni a csaj váltás között. Szedd össze magad Neergaard!-löktem meg.
-Jól van na. Különben is hála nekem most együtt vagytok Nicolel.-vágta oda. De végül is igaza volt mert ő talált rá mutatta meg és tartotta vele a kapcsolatot. Igaz én is mert nagy nehezen de megszereztem a telefonszámát és egy kicsit üzengettünk. Elég sok mindent kiderítettem. Főleg, hogy az apja elég sok mindent leírva tart a lányáról magánál. Így könnyen utánanézhettem Nicolnak, hogy hol él hol lakik mit szeret és a többi.

*Nicole szemszöge*
A szobában ügyködve elő kotortam a naplómat mert igen régen írtam bele. ,,Kedves Naplóm! Sok minden történt velem. Volt szerencsém megízlelni a halált és a félelem ízét egyszerre. Justinnál a fogságom nem sokáig tartott szerencsémre de volt egy pont amikor nagyon összezuhantam. Féltem és rettegtem de nagyon. De valami lázba hozott amikor megcsókolt. Vajon lehet, hogy még érzek valamit iránta? Kötve hinném hisz a düh és a gyűlölet mindent felemésztett. Fura volt látni, hogy ennyire megváltozott. Hiszen nekem teljesen más oldalát mutatta. Justin fontos volt nekem én nagyon szerettem őt. De én neki csak játék voltam. Nem több mint egy egy éjszakás kaland. Pedig azt hittem, hogy én is fontos vagyok neki és, hogy szeret meg, hogy számítok neki. De félrevezetett. Ez az ami nagyon bánt. Benjaminnal teljesen más a helyzet. Ő nyíltan kimond mindent. Mellette érzem, hogy ő szeret és, hogy fontos vagyok neki. Ez a kettő közt a különbség." Becsuktam és az ágyra raktam mert gondoltam úgyis folytatom tovább. Végig azon járt az agyam, hogy most mi lesz. Mi Justin következő lépése? Vagy majd én fogok nála kikötni? Jézusom én miket hordok össze. Majd én Nicole Moor Justin Biebernek fog könyörögni. Az az idő soha nem jön el. Olyan mélyre nem fogok süllyedni. Lementem mert egy kicsit szomjas voltam amikor kopogást hallottam.
-Nyitom!-szaladtam oda lelkesen de amikor ajtót nyitottam a lelkesedésem szertefoszlott.
-Szia cica! Hozta a telefonodat.-mutogatta az orrom előtt majd a kezembe nyomta.
-Kösz.-nyögtem ki meglepetten.
-Elkellene velem jönnöd mert az apád este szeretne látni.-mondta sejtelmesen. Kicsit megszeppentem és először azt hittem, hogy csapda de nem. Justin gondolataiban hallottam volna.
Szóval felkaptam egy pulcsit és tornacipőt és beültem Justin mellé a kocsiba. Útközben kétszer is letapizta a combomat. Kellett nekem rövidnadrágba jönni. Előkaptam a telefonom és Benjamint tárcsáztam.
-Kit hívsz?-tette fel egyből a kérdést.
-Közöd?-néztem rá olyan tudjátok, hogy mi a fasz közöd van hozzá nézéssel.
-Jól van én csak kérdeztem.-markolászta a kormányt. Tudtam, hogy zavarja a dolog és feszült. Szóval fokoztam a helyzetet. Amikor Benjamin felvette a telefont kezdtem is.
-Szia Nicole vagyok! Csak tudd eljöttem mert az apám vacsorázni akar velem szóval ne aggódj értem.-jelent meg az arcomon egy kaján mosoly.
-Rendben de kivel vagy?-kérdezte Benjamin egy kicsit idegesen.
-Justinnal.-motyogtam. -De ne aggódj mert nem hagyom neki, hogy tapizzon vagy valami. Ha hazaérek este csinálunk valamit?-vette a lapot Benjamin.
-Persze! Tudod mindig a csókjaid járnak a fejemben meg amikor olyan szenvedélyes és vad vagy.-és ezt végig hallotta Justin akit majdnem megevett a féltékenység. Tudjátok elég hangos a telefonom vagyis amikor valakivel beszélek azt mindent lehet hallani. De azt nem értem, hogy Justin miért volt mérges? Hiszen ő nem szeret csak egy éjszakás kalandra akar. DE CSAK AKAR! Mivel nem kap meg! Már szinte forrt a dühtől.
-Majd később beszélünk.-raktam le a telefont. -Mi a bajod?-fordultam felé. Hirtelen lefékezett. Rám nézett és utána kiszállt a kocsiból. Bement az erdőbe és pár ropogás és reccsenés meg üvöltés után visszatért a kocsiba. Na ezt meg mi lelte? Tényleg nem értettem. Hirtelen tekintetünk összeért és vadul neki esett a számnak. Ellenkezni nem volt időm mert hirtelen nem tudom, hogy honnan szerzett annyi erőt de felemelt és az ölébe rakott. Majd a nyakamat csókolgatta.
-Justin kérlek ne.-suttogtam.
-Css! Egyszer nekem is igazán hagyhatnád, hogy kényeztesselek.-lehelte ajkaimra. Majd felálltam vagyis amennyire tudtam, de visszarántott csak most háttal voltam neki és pont a férfiasságára estem és jól meg is éreztem. Tetszett neki a helyzet nagyon. Ilyenkor tudnám felpofozni. Újra a nyakamnak esett és amikor beleszívott egy halk nyögés hagyta el a számat. Kezeit a combon belső felén simította végig amikor elérte volna azt a pontot akkor felkaptam magam és a hátsó ülésre vágódtam. Kiszállt a kocsiból és kinyitotta a mellettem lévő ajtót.
-Komolyan nem értelek? Rajtad is lehet látni, hogy alig tudod magad visszafogni mert annyira kívánsz de nem akarod megcsalni a kis barátodat. Ha rajtam múlik nem tudja meg.-ekkor felvettem azt a ja persze tekintetett. Az első alkalomnál már a fejéhez vágná.
-Figyelj Justin! Nem tagadom érzek vágyat irántad de az csak vágy! Semmi több. És amit Benjamin iránt érzek az pedig szerelem. A kettő közt pedig hatalmas nagy különbség van. De kérlek ne vigyél abba a hibába, hogy lefeküdjek veled. Mert ahányszor bepróbálkozol egyre közelebb érsz a célodhoz. Én pedig abba reménykedek, hogy maradt benned annyi jószívűség, hogy ezt nem akarod.-néztem rá már könnyes szemekkel. Ekkor kárörvendően felnevetett.
-Cica te hol élsz?! Te most tényleg ekkora hülyének nézel? Addig fogok próbálkozni még meg nem kaplak.-hajolt egyenesen az arcomhoz. -A könnyeiddel meg nem fogsz meghatni. Az a Justin Bieber akivel megismerkedtél az nincs és soha a büdös életbe nem is létezett. Az csak a látszat kedvéért volt, hogy könnyebben az ágyba vigyelek. Komolyan ha csak egy percre is megfordult a fejedben, hogy én olyan csöpögős és nyálas voltam akkor tévedsz. Valaha voltam olyan kb. amikor 9 éves voltam. De az már nagyon régen volt. Most pedig ilyen vagyok!-csapta be az ajtót. Majd egész gyorsan vezetett. Fájt amiket a fejemhez vágott. ,,Hülye kis ribanc! Mégis hol él ez. A mai világban mégis mit ér a szerelem. Csak fájdalmat okozz semmi többet. Selena is kihasznált az volt az utolsó, hogy valaha is szerelmes voltam. Az összes csaj egy hülye kurva. Csak egyszeri használatra jó. Aztán kész. Ja és Nicole örülnék ha most is nem a gondolataimat olvasnád mert kurva idegesítő, hogy a fejemben turkálsz!" Ekkor egy kicsit zavarba jöttem mégis honnan tudja, hogy éppen a gondolatait olvastam. Majd még egy kicsit mentünk tovább és megálltunk a háza előtt. Bementünk de sehol senki. Ekkor hátra kaptam a fejem.
-Hol van az apám?-néztem rá ijedten.
-Nyugi majd megjön.-közeledett felém és a hajamat a fülem mögé tűrte. -Valamikor.-suttogta. Ekkor esett le, hogy ez a szemét csapdába csalt. Ellöktem magamtól és hátrálni kezdtem. Nagyon féltem. -Olyan kis naiv vagy Nicole!-kapta el a karomat és magához rántott. hogy dőlhettem be neki?! Mekkora egy idióta vagyok. Féltem nagyon. Tudtam, hogy most jött el a vég. Most fog megerőszakolni. Kezeim remegtek és lábaim összecsuklottak de sikeresen megtartott. Könnyeim sorra jöttek és próbáltam jobban összegubózni de nem ment. A falnak taszított és a nyakamat csókolgatta. Kérlek istenem segíts meg! Miért kell, hogy ez történjen velem? Miért kell, hogy ezt csinálja? Megpróbáltam eltaszítani magamtól ami csak egy darabig jött össze. Majd pedig gyors elszaladtam. mentem amerre láttam. Futottam fel az emeletre és bezártam az ajtót. Egyből Benjamint tárcsáztam.
-Segítség.-mondtam a telefonba a könnyektől fulladozva.
-Nicole mi a baj?-kérdezte Benjamin.ú
-Mentsetek ki Justintól!-ekkor betörte az ajtót. A telefon rémületemben kiesett a kezemből.
-Hülye ribanc!-jött közelebb felém én a földre kuporodtam és csak voltam nem tudtam semmit sem tenni és ekkor jutott eszembe, hogy Benjamin még mindig a vonalban van.
-Segítség! Mentsetek meg!-kiabáltam torka szakadtából.
-Kiabálhatsz itt senki sem hallja.-nevetett fel.
-De mert Benjaminék jönnek és kimentenek!-vágtam a fejéhez.
-De édes. Azt hiszed, hogy a herceged mire ide ér addig nem tudunk lenyomni egy menetet?-vette le a pólóját és megragadott. Próbáltam ellökni de hiába tovább csókolgatott és leszedte a pulcsit is rólam de fogalmam sincs, hogy hogyan mert olyan gyorsan csinálta. Majd az ágyon voltunk.
-Kérlek ne!-mondtam a sírástól könnyezve.
-Ez nem kívánság műsor.-jelent meg az arcán az a rohadt mosoly. Nem fogom ezt feldolgozni. Lelkileg teljesen tönkre fog tenni. Majd teljesen levetkőztetett és most jött el a vég. Éreztem ahogy belém hatol. Fájt nem csak fizikailag hanem lelkileg is. Ezt soha nem fogom neki megbocsájtani. Minden egyes lökésével a lelkembe hatolt. Majd amikor végre befejezte felöltözött és kiment. Én az ágyban tovább feküdtem és sírtam.
Majd hirtelen sikítva felébredtem. A szívem majd kiesett a helyéről és levegő után kapkodtam.
-Mi történt?-rontott le Tobias.
-Semmi csak volt egy borzalmas álmom.-túrtam bele a hajamba de még mindig sokk alatt álltam.
-Nyugi.-ölelt át.
-De borzalmas volt. Azt álmodtam, hogy Justin megerőszakolt és olyan borzalmas volt. Minden olyan valós volt és tényleg olyan volt mintha megtörtént volna.
-Nyugi ez csak álom volt.-ölelt jobban magához ami nagyon jól esett.

*Benjamin szemszöge*
Amikor bementem Nicole szobájába aludt és tudom, hogy nem szabadott volna megnéznem de beleolvastam a naplójába. Amikor azt írta Justinról a kezemet ökölbe szorítottam és visszafojtottam a dühömet. Kimentem és legszívesebben megöltem volna Biebert. De az, hogy Nicole érez valamit Justin iránt az ellen semmit sem tehetek. De még maga sem tudja. De abba biztos, hogy irántam szerelmet érez. De én ebbe kezdek kételkedni.
-Mi van Benjamin? Min merengsz ennyire?-érintette meg a vállamat Tobias.
-Ajjh csak tudod a lányok annyira bonyolultak.-fogaltunk helyet az ágyamon.
-Nicole?-húzta fel a szemöldökét.
-Igen.-hajtottam le a fejemet. -Tudom, hogy nem szabadott volna de beleolvastam a naplójába és azt írta, hogy valamit érez Justin iránt.-tördeltem kezeimet.
-Te hülye vagy ember?!-állt fel. -ha ezt megtudja kifog csinálni. Ilyet ne csinálj haver. Beleturkálni másnak az érzelmi világába a legnagyobb hiba.-akadt ki teljesen.
-Halkabban mert még valaki meghallja.-álltam fel én is.
-Ki hall meg mit?-sétált be Nicole a szobámba majd egy csókot nyomott az ajkaimra.
-Semmit.-mondtuk kórusban és furi hangon Tobiassal.
-Na ki vele.-vette fel a poker facet.
-Pasi dolog.-legyintett Tobias.
-Tudom, hogy nem hallom emberek.-ekkor esett le, hogy tényleg basszus gondolatolvasó! Gondolj másra gondolj másra! -Benjamin te beleolvastál a naplómba?!-fordult felém.
-Tobias!-néztem rá.
-Jól van na. Próbáltam nem rá gondolni de ekkor eszembe jutott, hogy mire nem kéne gondolnom és akkor eszembe jutott és Nicole meghallotta.-magyarázkodott.
-Tobias kérlek menj ki!-mutatott Nicole az ajtó felé. Ő pedig elhagyta a szobát. Ketten maradtunk tudtam, hogy most alapos fejmosást kapok. -Mennyit olvastál el?-nyögte ki.
-Elengedőt, hogy megtudjam, hogy érzel valamit Bieber iránt.-fontam össze karjaimat.
-Igen nem tagadom. Vannak vágyaim felém de melyik lánynak nincsenek. Amikor veled vagyok akkor is legszívesebben letámadnálak.-háborodott fel. Ekkor egy kicsit meglepődtem válaszán. -Sajnálom.-fordult felém majd közelebb jött és a szemembe nézett. Szemei csillogtak és nem tudtam neki ellenállni szóval megcsókoltam. Combjánál fogva felemeltem és karjait nyakam köré fonta majd az ágyban kötöttünk ki. Nicole olyan szenvedéllyel és vággyal csókolt mint még soha. Kezeimet pólója alá csúsztattam és ekkor egy mosoly jelent meg mindkettőnk arcán. Majd a csípőmre ült.
-Tudod néha eszembe jut az első perc amikor megjelentél az életemben vagyis nem személyesen hanem a gondolataimban. Tudod egy kicsit megrémültem. De akkor is tetszettél.-csókolt meg. Lehet, hogy most megtörtént volna az aminek kellett volna de nem így és nem itt akartam szóval elhajoltam.
-Most ne.-suttogtam.
-Valami baj van?-értetlenkedett.
-Majd mindennek eljön az ideje és a helye.-ültem fel és egy puszit nyomtam a homlokára.
-De ugye nincsen semmi köze ennek Justinhoz?-nézett rám.
-Dehogyis. Mondtam. Várj idővel mindennek el jön az ideje csak türelem.-csókoltam meg.
-De azt tudd, hogy szeretlek. Fontos vagy nekem és nem tudnám, hogy mit tennék ha elveszítenélek.-csordult ki egy könnycsepp a szeméből. Megöleltem majd kiment a szobából.

*Nicole szemszöge*
Egy kicsit össze vagyok zavarodva de az érzéseim Benjamin iránt őszinték és tiszták. Muszáj volt beszélnem Justinnal szóval az ajtó felé vettem az irányt. Amikor kinyitottam Justin állt ott és egy kicsit meglepődött.
-A telefonod.-nyomta a kezembe és ekkor beugrott az álmom.
-Kösz.-nyögtem ki nagyot nyelve.
-Akkor én most...-vágtam közbe.
-Beszélnünk kell!-vágtam rá.
-Rendben. Gyere elviszlek.-mutatott a kocsija felé.
-Miért nem megyünk fel és beszéljük meg ott.-remegett meg egy kicsit a hangom. Bevallom nagyon féltem. Nem szabad elmennem Justinnal.
-Valami baj van?-jött mögém Tobias.
-Nem nincs. Csak szeretnék beszélni Justinnal.-nyugtattam meg.
-Mi folyik itt?-jött le a lépcsőn Benjamin.
-Népgyűlést tartunk emberek.-forgatta meg a szemeit Justin.
-Semmi. Csak beszélni szeretnék Justinnal ennyi.-fordultam feléjük.
-Megyünk?-fogja meg a karomat.
-Igen.-mentünk fel az emeletre. Becsuktam az ajtót Justin pedig leült az ágyra és a telefonját nyomkodta.
-Kérlek figyelj most.-kulcsoltam össze ujjaimat mert eléggé ideges voltam.
-Figyelek.-tovább nyomkodja a telefonját.
-Leraknád azt a a rohadt telefont és figyelném rám!-akadtam ki.
-Figyelek.-dobta el az ágyban a telefonját tekintetét meg rám szegezte.
-Beszélni szeretnék kettőnkről.-léptem egyet közelebb de próbáltam tekintetét kerülni.
-Kettőnkről?-nevetett fel.
-Egyszer szeretnék veled komolyan beszélni. Ez olyan nagy kérés?-ment fel bennem a pumpa. Erre felállt és megállt előttem vagyis egész közel voltunk egymáshoz. Mélyen szemembe nézett.
-Nicole. Nem is tudtam, hogy számodra van még olyan, hogy kettőnk. Tudtommal utálsz és gyűlölsz. Bár a csókjaidból nem ezt szűrtem le.-harapott bele alsó ajkába.
-Őszinte szeretnék veled lenni. Tudom, hogy te le se szarod de muszáj elmondanom. Tudom, hogy én neked a szemedben csak egy ribanc vagyok de akkor is elmondom.-vettem egy nagy levegőt. De amikor kinyögtem volna az első szót ajkait az enyéimre tapasztotta. A vágy elragadott és viszonoztam. Felkapott és az ágyra fektetett.
-Justin ne.-toltam el magamtól.
-Ha neked így nem jó elmehetünk hozzám is.-jelent meg az arcán egy kaján mosoly. Felültem és hajamba túrtam.
-Miért jó ez neked? Miért akarsz kínozni?-remegett meg a hangom.
-Én csak kihasználom az alkalmakat.-hajolt közel.
-De én nem vagyok a játékod.-álltam fel. -Nem tagadom, hogy amikor veled vagyok érzek valamit. Valami vágyat. De az csak vágy.-fordítottam neki hátat de ő is felállt és magához fordított majd az ajtónak nyomott.
-Hát akkor meg mire vársz?-húzta fel a szemöldökét. Tisztában voltam Justin szándékában, hogy addig nem hagy békén míg a listáján fent vagyok. De nem értitek én képtelen vagyok ezt megtenni Benjaminnal. A szívem szakadna meg. Nem tudnék úgy elé állni és a szemébe nézni, hogy közben együtt vagyunk és én meg lefeküdtem Bieberrel. Egy könnycsepp hullott ki a szememből. -Jajj Nicole nem kell sírni.-törölte le a könnycseppet az arcomról.
-De te semmit sem  értesz.-löktem el magamtól.
-Nicole ez nem így van. Igen egy ribanc vagy aki csak kelleti magát de mindketten tisztában voltunk azzal, hogy mi kellünk egymásnak.-ragadta meg a karomat és szorosan magához szorított. Testünk összesimult és a szánk között alig volt pár centi. Lefagytam. Fogalmam sem volt, hogy mit csináljak.
-Soha nem fogsz megkapni.-vágtam a képébe. De legbelül éreztem, hogy úgyis az övé leszek valamikor. Csak idő kérdése.
-Tévedésben élsz cica. Én mindenkit megszerzek és megkapok. Minden az időtől függ. De ha azt akarod, hogy csúnyán játsszunk. Felőlem. De most megmondom, hogy úgyis nyerek.-engedett el. Kezeim remegtek. Egy szót sem tudtam kinyögni lábaim meg összecsuklottak. A földre hulltak. Tekintetem a padlón ragadt.
-Nem is tudom, hogy én hogyan voltam képes szeretni téged. Egy undorító féreg vagy.-jött ki rajtam a sírás.
-Nicoleka az élet egy nagy társasjáték. Legyen mondjuk az élet a kinevet a végén. Vannak bábuk és mezők meg lépések. Mindenki lép de vannak csapdák és valaki kiesik a játékból. Vagyis vannak nehézségek. Mindenkinek van egy bábuja ami a jelen esetben az élete és ha leültnek meghaltál szóval taktikázni kell vagy különben meghalsz. Fog fel ezt az egészet mint egy játékot csak ebben a játékban én nevetek a végén.-guggolt le mellém és ujjával államat megemelte és így egyenesen egymás szemébe néztünk. Ekkor megcsaptak gondolat menetei. ,,Annyira látszik, hogy mennyire össze van törve. Most simán ágyba tudnám vinni csak ha Lasnierék nem lennének itt. Nincs ennek az ajtónak kulcsa? Annyira tudtam, hogy kellek neki. Annyira látszott rajta, hogy kíván és, hogy nem tud ellenállni nekem. Csak Lasniert kéne a pályáról lesodorni és minden úgy menne ahogy szeretném. Előbbre jutnék a maffia cégnél meg Nicole is az enyém lenne. A kicsi hercegnő nem tudná feldolgozni az elvesztését és ekkor jövök képbe és szépen az alkalmat kihasználva megvigasztalom. Vajon milyen lehet az ágyban? Tüzes vagy inkább félénk és kezdő? De hát már csinálta." Na jó nekem itt lett elegem, hogy ez már a gusztustalanság legfelső foka az tuti.
-Figyelj nem vagyok kíváncsi a piszkos gondolataidra. Justin miért nem tudsz olyan lenni aki voltál?-ekkor egy kicsit megszeppent.
-Ezt pontosan, hogy érted, hogy olyan lenni?-értetlenkedett.
-Olyan amilyen voltál. Tudom a múltad a szüleid amikor te még nagyon kicsi voltál szétmentek. Anyukád egyedül nevelt és nehéz körülmények között. Mindig segítettél neki. Egy aranyos kis mosolygós gyerek voltál. És egy nap elhatároztad magad, hogy kimész az utcára és énekelsz. Ekkor jöttél rá, hogy mennyire szereted is zenét. Míg egy nap fel nem fedezett a kedves kis menedzsered Scooter. Először a One Time számoddal robbantál be. Hova tűnt az a Justin? Akit a Belieberjeid Kidrauhlként emlegetnek. Tudom azt is amikor Selena dobott teljesen padlót fogtál és ekkor keveredtél be a maffiázósokhoz. Mert nem tudtad feldolgozni, hogy elveszetted mert annyira szerelmes voltál belé. Hol van az a Justin aki kedves, jó fej és vicces?-mondtam el közben pedig a könnyekkel küszködtem.
-Te nem tudsz semmit!-vágta a fejemhez.
-Akkor tagadod, hogy amit most elmondtam nem igaz?-ragadtam meg karját. Rám nézett és nem szólt semmit. Tudtam, hogy most forrt benne a düh. És az járt az agyában: ,,Honnan tudja mind ezt rólam?" Megragadott és megcsókolt.
-Gyere el velem.-suttogta az ajkaimra. Ekkor azt hittem lehidalok. Ez most mi volt?
-De Justin nem mehetek el.-néztem barna szemeibe.
-Miért nem fogja senki sem tudni, hogy hol vagyunk.-érintette meg arcomat. Próbáltam olvasni a gondolataiba de mintha kikapcsolta volna. Nem tudtam, hogy ez most csapda vagy sem. Nem hagyhattam itt Benjamint és Tobiast. Különben is ez mit hisz, hogy szerelmes vagyok belé.
-Justin nem hagyhatok itt csapot papot. Különben is én Benjamint...-de nem engedte befejezni mert újra számnak esett. De most az ágyba vitt. Szenvedélyes csókolt. Tudtam, hogy ezt nem. De még is késztetést éreztem, hogy viszonozzam. Majd pólóm alá nyúlt és kezével a melltartómat akarta kikapcsolni. De ekkor megállítottam. Majd a szívem egyre hevesebben dobogott. Majd minden kezdett homályosodni. Egyre mélyebb levegőket vettem.
-Valami baj van Nicole?-kérdezte.
-Rosszul vagyok.-keltem fel és a fürdőbe futottam. A hideg csempézett földre feküdtem és forgott velem az egész világ. Ekkor eszembe jutottak a Justinnal való idők. Majd utána Benjaminnal. Vajon érzek valamit Justin iránt? Újra szerelmes leszek belé?
-Nicole.-guggolt le mellém.
-Szólj Benjaminnak. Nagyon rosszul vagyok.-néztem rá. De ő felkapott karjaiba majd kivitt a szobából. Ott Tobiasba botlottunk.
-Nicole mi történt?-nézett elkerekedett szemekkel rám.
-Rosszul van azt mondta szóval beviszem a kórházba.-közölte vele Justin.
-Mi is veled megyünk.-Justin csak bólintott majd levitt berakott a kocsi és elindult a kórházba. Majd minden egyre homályosabb lett és végül egy kórteremben találtam magam. Justin volt az ágyam mellett és engem nézett.
-Hol vagyok?-kérdeztem rekedtes hangon.
-A kórházban. A doki azt mondta...-ekkor nem fojtatta tovább.
-Mit mondott?-ültem fel. Oldalra hajtotta fejét és hallgatott. -Megfogok halni?-csuklott meg a hangom.
-Akár.-még mindig nem nézett a szemembe.
-Justin mit mondott?-érintettem meg.
-Anorexiás vagy Nicole.-állt fel és hátat fordított nekem. Én?! De hát eszek. -Az orvos azt mondta, hogy olyan keveset eszel, hogy ide jutottál.-nem akartam elhinni. De ez nem.
-Hisz eszek mindennap. Még így is tök dagadt vagyok. Nem látod?-álltam fel. Ekkor rám nézett.
-A 40 kilóddal. Egy 17 éves lány nem 40 kiló.-közeledett felém.
-Ez nem igaz!-vágtam a képébe. -Én nem vagyok anorexiás!-ordítoztam. Kiborultam nagyon.
-Nyugodj meg.-fogott le.
-Nem! Hagyjál!-ellenkeztem de erősebb volt nálam.
-Nyugodj meg!-kiabált már ő is. Ekkor abbahagytam a rángatózást és a szemébe néztem. A fejemet csóváltam. -Megfogsz gyógyulni. Csak enned kell.-tűrte el a hajamat. Kezeim remegtek és ezt ő is érezte.
-Hol vannak Benjaminék?-kérdeztem tőle könnyes szemekkel.
-Elmentek. Azt meg ne is kérdezd, hogy hova.-engedett el.
-Mi az, hogy elmentek?-kerekedtek el szemeim. Ez nem vall rájuk. Ekkor keresgélni kezdtem.
-Mit keresel?-vágta oda.
-A telefonomat.-mondtam flegmán.
-Ne keresd mert úgysem találod meg. Ugyanis minden cuccod Lasnierénél van.-közölte velem holt nyugodtan. Ekkor még jobban felment bennem a pumpa. Tudtam, hogy nem figyel mert azt a rohadt telefonját nyomkodja. Szóval elegem lett az egész életből mindenből. Fogtam egy szikét és amit már megtettem egyszer újra megkíséreltem de nem jött össze.
-Te meg mi a faszt csinálsz?-kapta ki a kezemből.
-Azt ami kell nekem.-vágtam hozzá.
-Azt hiszed, hogy hagyom, hogy megöld magad? Te nem normális. Inkább szedd össze magad mert elmegyünk.-rakta le a szikét.
-Én veled sehova sem megyek! Én csak egyetlen emberrel megyek el az pedig Benjamin.-közöltem vele nyersen.
-Olyan emberrel akarsz elmenni aki le se szarja, hogy beteg vagy.-amikor ezt közölte velem tudtam, hogy valami nem stimmel vagyis valami itt nem jó. Benjamin soha nem csinálna velem ilyet.
-Vigyél Benjaminékhoz.-néztem rá kérlelő szemekkel.
-Minek?-vágta rá flegmán.
-Mert közöm van hozzá, hogy miért nincsenek itt.-jöttek a könnyeim már.
-Mert pl nem érdekled őket?-húzta fel a szemöldökét.
-Tudom, hogy hazudsz.-vágtam a képébe felvettem a cipőmet és kiviharoztam a teremből. De ekkor...