23. rész Volt baba nincs baba!

-Köszi az infót Ryan.-mosolyogtam felé.
-Nicole.-kapott a kezemért. -Ezt nem mondhatod el Justinnak.-hangjában érezhető volt a komolyság. -Ha ezt megtudná, hogy te tudod akkor bajok lennének. A kis Benjaminod biztos nem élné túl épp bőrrel.-na jó lefagytam.
-Azt úgysem merné megtenni. Mert tudja, hogy azzal elveszítene.-kaptam ki kezemet szorításából.
-Honnan veszed?
-Ryan. Justin tudja, hogy nekem per pillanat Benjamin a legfontosabb, és ha őt megölné azzal engem is elveszítene. Ezzel a végrendeletemet írná meg. Eddig is sokat tűrtem neki de ezt már nem tudnám kibírni. Sokszor érzem magam mellette fojtogatva, de mégis biztonságban. Ő annak ellenére, hogy olyanokat csinál és mond nekem mégis véd. Tudod ismerem Justint. Ismerem a taktikáját. Amíg vele voltam volt szerencsém megismerni.-hagytam ott. Felmentem és Justin ajtaja előtt megálltam, de ekkor az én szobám ajtaja nyílott.
-Nicole.-jött oda hozzám Jaxon.
-Mi a baj?-guggoltam le hozzá.
-Rosszat álmodtam.-dörzsölte meg szemeit.
-Jól van nem kell félni.-öleltem meg.
-Azt álmodtam, hogy ti Justinnal veszekedtek mert olyat tudtál meg amit nem kellett volna és bátyó ekkor fegyvert rántott elő én pedig nem néztem oda és csak annyit hallottam ahogy elsül.-szomorodott el.
-Nyugalom ez nem történhet meg.-mosolyogtam felé. -A te bátyód nagyon szeret téged és képtelen lenne neked ártani még ez a gondolatmenet át sem futna az agyán. Tudod Jaxon a kis bátyókád óv a rossztól és félt a veszélytől de legfőképp szeret. Számára te fontos vagy neki nagyon. Lehet, hogy keménynek mutatja magát de ez csak a látszat mert a maszkja alatt ott van az a kedves aggódó és gondoskodó Justin.-ölelt át.
-Nicole ugye ti Justinnal összejöttök és elvesz feleségül és akkor te leszel az én második anyukám.-ekkor elnevettem magam. Én mit MRS. Bieber?! Ez még viccnek is rossz.
-Figyelj Jaxon ez nem rajtam múlik hanem Justinon.-simogattam meg a feje búbját.
-Mi folyik itt?-jött oda hozzánk Justin.
-Justin.-szaladt oda hozzá Jaxon. -Ugye Nicole lesz a feleséged?-kérdezte csillogó szemekkel. Ekkor Justin rám nézett de zavarban volt nagyon.
-Öcskös még ott nem tartunk.-nevette el magát. Utálom Justint de amikor nevet szinte jó érzés telít el. Amikor mosolyog akkor egy teljesen más Justin Biebert látok. Egy jobb Justin Biebert.
-Na de most már milyen jó lenne. Ő lenne a második anyukám.-mondta olyan cukin, hogy az már hihetetlen.
-Öcsi na menj vissza aludni.-mutatott a szobám felé.
-Jó de akkor ti is jöttök.-fogta meg a kezünket és berángatott minket. Jó volt ágyba bújni. Nem sokat aludtam. Szar éjszaka volt ez. Amikor reggel felkeltem Justinnak hűlt helye volt. Jaxon még nagyba aludt. Egy puszit nyomtam a homlokára és a fürdőbe vonultam. Fogat mostam majd megcsináltam a hajam és levonultam.
-Reggelt!-köszönt Justin. Az asztalon ahol helyet foglaltam minden kaja volt amit ellehetett képzelni reggelinek. -Na most pedig enni fogsz.-ült le és a telefonját buzerálta.
-Csak egy bibi van.-néztem rá.
-Mi?-szegezte rám tekintetét.
-Hogy nem vagyok éhes.-keltem is fel majd a nappaliba vonultam.
-Nicole told vissza a pici seggedet és húzzál kajálni míg szépen kérem.-emelte fel hangját.
-Majd eszek ha kell.-legyintettem és a kanapén kifeküdtem. Hallottam lépteit majd fölém hajolt.
-Ha nem mész saját szándékkal akkor kénytelen vagyok erőszakoskodni.-kapott fel és lerakott a székre. -Legalább egy szaros palacsintát toljál be.-megforgattam szemeimet és nagy nehezen de letuszkoltam azt a palacsintát.
-Most boldog vagy?-kérdeztem flegmán. Csak egy önelégült mosolyt vetett felém. Kimentem a konyhába ő pedig utánam jött amikor megfordultam vele találtam magam szembe.
-Elképzeltelek, hogy fehér ruhában az oltárhoz vonulsz. Utána pedig kimondod az igent és elmegyünk nászútra és majd idővel lesznek gyerekeink egy fiú és egy lány. A kis Jasmine és Jerry.-tekintete megakadt a számon. Amikor kimondta, hogy Jerry azt hittem, hogy ott hanyatt vágódok. Beteg ez az ember. Tisztában vagyok vele, hogy kit hívnak Jerrynek.
-Azért ennyire ne legyél perverz különben is ha fiam lesz akkor Brian a leendő neve.-böktem mellhason.
-De akkor a Jasmine maradhat?-húzta fel a szemöldökét.
-Nem is vagyok terhes!-fordultam el.
-De nem ártana ellenőrizni mert nem védekeztünk.-ekkor az éppen szekrényből kivett poharat a földre ejtettem. Jézusom tényleg! A lélegzetem megállt és rosszul lettem. Hirtelen forogni kezdett velem a világ és a hangokkal együtt a kép is torzulni kezdett. Szemeim lecsukódtak. Amikor feleszméltem a szobámban találtam magam. Justin ült az ágy szélén és engem figyelt.
-Jól vagy?-kérdezte és hangjában lehetett érezni az aggódást.
-Csak sokkot kaptam a hír hallatán.-fordítottam el fejemet.
-De azért kéne egy tesztet csinálnod.-ekkor elkapott a düh.
-Mi lenne ha hagynál azzal a rohadt teszttel?! Torkig vagy veled és ezzel az egésszel! Mi lenne ha békén hagynál és kiszállnál az életemből?!-ordítottam vele.
-Én próbálok veled kedves lenni de veled nem lehet kedvesen bánni!-kiabált ő is.
-Kedves?!-váltott a hangom magasra. -Te mégis hol élsz? Soha nem voltál velem kedves! Miattad vagyok most ilyen lelki állapotban! Lelkileg halott vagyok és testileg is romokban.-sírtam el magam. Justin nem szólt semmit csak nézett. Ekkor Jaxon toppant be.
-Miért kiabáltok?-mondta szomorkodva.
-Nem kiabálunk csak beszélgetünk.-vágta rá Justin.
-Ja azért lehet hallani a szobámból.-dünnyögte utána pedig helyett foglalt az ágyamon.
-Jaxon magunkra hagynál minket Justinnal?-kérleltem kedves hangon.
-De akkor kérlek ne veszekedjetek. Így hogyan leszünk egy család?-nézett ránk. Egy család?! Én és Justin?! Hát ennél nagyobb hülyeséget még nem hallottam. Az egyszer biztos, hogy én nem Justin Drew Bieberrel fogok családot alapítani. Előbb halok meg! Ekkor egy kis mosoly szökött az arcomra, majd felálltam és nagy nehezen de bebicegtem a fürdőbe. Éreztem ahogy Justin tekintete rám szegeződik pontosabban a fenekemre. Tipikus Justin szokás. A fürdőben megmostam arcomat és a tükörbe néztem. Láttam egy érzelmileg roncs és összetört lányt. Én nem ilyen vagyok. Hova tűnt az az életvidám lány aki mindig boldog és szeretettel halmozza el az embereket? Na hát az a Nicole Moor meghalt! Amíg így a tükör előtt merengtem Justin toppant be.
-Na, hogy vagy Mrs. Bieber?-nevetett fel cinikusan. Ekkor a kezem az arcán csattant.
-Ezt soha többet ne mond ki!-vágtam az arcába. -Te is tisztában vagy vele, hogy gyűlöllek.-fordítottam neki hátat.
-Annyira gyűlölsz, hogy már szinte szeretsz.-fordított maga felé. Ekkor felnevettem. Jól esett a pofájába nevetni. Gondolatai olyanok voltak amik elmondhatatlanok. ,,Annyira el van magától szállva de csak egyszer esne akkorát pofára, hogy azt egész életében bánná. De miután úgymond ,,szórakoztunk" tisztára érzelmi változásai vannak. Rosszabb mint egy nyolc éves gyerek. De még egy darabig akarom kínozni. Olyan jó látni amikor mérges mert olyan tüzes és vad, teljesen felcsigáz. De viszont aggaszt, hogy talán terhes. Ha ez az érzésem beigazolódna akkor tuti, hogy ki lenne nagyon." 
-Kellene pár dolog és el kéne menni bevásárolni.-mondtam halkan.
-Öltözz fel és elmegyünk Jaxont meg addig Ryanra bízom.-ezzel távozott is. 15 perc múlva készen is voltam, közben Ryan is megérkezett utána pedig Justinnal kocsiba ültünk és elmentünk bevásárolni.
*Boltban*
Szerencsére Justint senki sem ismerte fel még az kéne, hogy itt letámadják a rajongói.
-Na mit szeretnél vásárolni?-tolta a kosarat.
-Szerinted mit?-néztem rá és felvettem a poker facet. -Kaját bazdmeg.-dünnyögtem.
-Már megint mi a fasz bajod van? Bármit csinálok neked az mindig rossz.-emelte fel a hangját és az emberek bámulni kezdtek. Karon fogtam és odább húztam.
-Tudod itt vannak emberek is.-mondtam közben pedig az élelmiszereket néztem.
-Tudod mit mond meg, hogy mi kell én addig összeszedem te pedig addig csak... legyél.-majd felsoroltam, hogy mit hozzon és én pedig mentem. Hirtelen a ruhás résznél leálltam. Amikor megpillantottam a babaruhákat könny szaladt ki a szememből. Mi van ha tényleg terhes vagyok? Mit fogok én csinálni? Justin nem szerezhet róla tudomást. Ha esetleg az lennék elmennék jó messzire mindenkit hátra hagyva és új életet kezdenék. Justin tuti azt akarná, hogy elvetessem, de nem vehetem el egy gyerek életét. Mi lesz ha fiú lesz? Olyan lesz mint Justin? Agresszív és követelődző? Gondolataimból Bieber zökkentett ki.
-Gondoltam, hogy itt leszel-vetett felém egy mosolyt. Ritka őt úgy igazán mosolyogni látni.
-Gyors voltál.-fordítottam el fejemet és a könnycseppeket letöröltem.
-Te sírtál?-fogta meg csuklómat.
-Nem.-szipogtam. Fejemet maga felé fordította és belenéztem szemeibe.
-Hoztam neked valamit.-mutatott felém egy terhességi tesztet. -Szerintem el kéne végezned ez a legegyszerűbb, hogy kiderüljön.
-Olyan hülye vagy miért nem vettél fogamzásgátlót?-kerekedtek el szemeim.
-Persze majd én fiú odamegyek és kérek egy olyat.
-Akkor majd megyek én.-majd pedig elbattyogtam és amikor azt mondták, hogy nincs legszívesebben neki mentem volna a gyógyszerésznek. Mi az, hogy nincs?! Egy gyógyszertárban mindennek kell lennie! Visszamentem Justinhoz.
-Na?-kérdezte.
-Azt mondták, hogy nincsen.-mondtam duzzogva.
-Mi az, hogy nincs?-kerekedtek el a szemei.
-Na én is így reagáltam.-vágtam rá. -De van még gyógyszertár itt. Nem?-fordultam felé.
-Nem nagyon ismerem a várost de biztos van.-fogott karon és elmentünk a pénztárhoz majd fizettünk és kerestünk egy gyógyszertárat szerencsére ott adtak olyan szar tablettát. Utunk hazafelé vitt. Bevittük a szatyrokat természetesen nekem kellett kipakolni. De majd a nagy Justin Bieber pakol. Ez a hülye megvette a terhességi tesztet. Azt félre raktam a tablettáimmal együtt. Mindent elpakoltam majd felmentem és a fürdőbe zárkóztam. Kezemben volt a fogamzásgátló és a terhességi teszt. Kíváncsi voltam, hogy tényleg az vagyok-e az. Szóval ahogy kell elvégeztem a tesztet. Vártam a csíkokra. Amikor eleget vártam megnéztem. A teszt pozitív lett. Nem hittem el. Úristen én tényleg terhes vagyok. Azért voltam olyan szarul igaz most is az vagyok. De nem volt semmi hányás vagy valami. Kétségbe estem. Most mit tegyek megtartsam vagy bevegyem a gyógyszert? Mit csináljak? A földre estem és összegörnyedve sírtam. Lépteket hallottam. Gyors összeszedtem magam és a tesztet elrejtettem. Justin toppant be.
-Minden rendben?-kérdezte.
-Persze.-vetettem felé egy hamis mosolyt. Nem nagyon akart hinni nekem. Közeledett felém és pontosan előttem megállt.
-Hazudsz.-vágta rá.
-Dehogy hazudok.-tagadtam mindent.
-Innen látom a szemedből, hogy nem mondasz igazat.-lépett felém és már egész közel voltunk egymáshoz. -nekem nem tudsz hazudni.-tűrte el hajamat. -Na bökd ki mi a baj.-nézett mélyen szemembe.
-Mondom, hogy nincs semmi.-fordultam el mert nem akartam a szemébe nézni.
-Nicole.-kapta el karomat és magához rántott. -Terhes vagy?-tett fel a kínos kérdést.
-Honnan veszed?-kérdeztem cinikusan.
-Mivel elvitted a terhességi tesztet.-hoppá!
-Dehogy vagyok az. Honnan vetted ezt a hülyeséget.-hangom megváltozott egészen vékonyra.
-Most is hazudsz.-húzta fel a szemöldökét.
-Miért is?
-Akkor mutasd meg a tesztet.-ajjh van esze neki.
-Kidobtam.-kerestem mentséget.
-Nicole.-érintette meg arcomat. -Ne hazudj.-tekintete szúrós volt. A könnyeket pedig próbáltam visszafojtani, szinte már küszködtem, de egy könnycsepp mégis kicsordult a szememből. Nem mondott semmit csak megcsókolt ez nem egy átlagos csók volt hanem televolt érzelemmel. Ajkaink elváltak és szorosan magához ölelt. Azt hittem, hogy teljesen máshogy fogja kezelni a dolgot. De nem akartam, hogy tudomást vegyen róla. -Mit fogsz tenni?-tette fel a nagy kérdést.
-Nem tudom.-nyögtem ki.
-Nicole gondolj bele abba, hogy egy kisgyerek nagy felelősség. Nem vagy elég érett hozzá. Rengeteg figyelmet és törődést kell neki szentelni. Meg iskolába jársz még. Gondolj bele mi lenne ha ez a baba megszületne?-ahogy ezeket elmondta igaza volt.
-Kimennél?-kérdeztem kissé rekedtes hangon.
-Nem akarlak egyedül hagyni.-majd a kezembe nyomta a tablettákat. Ez a helyes megoldás. Fogtam a kapszulát és lenyeltem. Volt baba nincs baba!
-Most sem akarsz?-kérleltem.
-Ha először eszel.-húzott maga után. Dünnyögve levánszorogtam és elém rakott egy hatalmas szendvicset.
-Ugye nem gondolod, hogy ezt megeszem.-mutattam a kajára.
-Dehogyisnem. Ha kell én magam etetlek meg.-felakartam állni de Justin visszatuszkolt. Megkezdtem a szendvicset de nem sikerült elpusztítanom.
-Több már nem megy le.-hisztiztem.
-Ajjh.-sóhajtott fel. -Ez is már haladás. De ma még legalább 3-szor eszel.-muatta fel az ujját.
-3-szor?-akadtam ki. -Különben is téged mióta érdekellek ennyire?-ekkor köpni nyelni nem tudott. -Csak nem tetszem?-néztem rá huncutul.
-Hol élsz te lány?-kapta fel a vizet.
-Ez már haladás nem kurvának hívtál.-csattantam fel.
-Attól még, hogy nem mondtam ki annak tartalak.-hajolt fülemhez. -Szó szerint.-súgta bele. Nyomorult. Miért nem tud kedves lenni? Hol élek az az idő sosem jön el, hogy ő kedves lesz.Tudjátok beleolvastam ám Justin ,,naplójába". Elég érdekes dolgokat tudtam meg de, volt olyan is amit jobb elfeledni, olyan titkokra tettem szert ami meglepett. Miután eltűnt újra összeszűrte a levet Selenával. Közben pedig 20 másikkal csajjal. Voltak mélypontja és még egyéb gondjai de tudtátok azt, hogy alsó nadrágban is szokott zuhanyozni? Ez egy kicsit furi. Meg volt olyan is, hogy a konyhában ébredt fel az asztalon pucéran. Na jó most egy kis undor kapott el. De mióta itt vagyok nem is tűnt fel neki, hogy eltűnt. Kár volt elkiabálnom.
-Nicole!-ordított torka szakadtából. Vajon mi baja? Forgattam szemeimet.
-Mi az?-kiabáltam a konyhából.
-Add vissza.-nézett komoran.
-Mégis mit?-röhögtem el magamat. Tudtam, hogy a könyvet keresi.
-Tudod te azt nagyon jól jól. De ne szórakozz. Add vissza!-csapott az asztalra.
-Úgyis elolvastam az uncsi részeket pedig kihagytam.-legyintettem.
-Te mégis miről beszélsz?-nézett hülyének.
-Miért te miről beszélsz?-hupsz.
-Én a fegyveremről. De te?!-mutatott felém.
-Semmi.-vágtam rá és mentem is volna ha nem ragadt magához. Egy kis gúny mosoly szökött az arcomra. -Ha igazán akarod tudni ,,kölcsönvettem" a naplódat.-vágtam a képébe.
-Hogy mi?-kihasználtam az alkalmat és kiszabadultam szorításából. -Jól hallottad.-nyomtam egy puszit arcára és húztam fel a szobába. Jaxon toppant be hozzám.
-Nicole!-ugrott hozzám. -Rajzolunk?-kérdezte kutyus szemekkel. Bólintottam és kerestem lapot majd

ceruzát. Rajzoltam csak rajzoltam és ezzel a rajzzal az érzelmeimet fejeztem ki. A lány szeme sokat mond el. Abba rejtettem el az érzelmeimet. Tele van gyötrelemmel és már szinte könnyes. Bennem is egy nagy fekete lyuk tátong és kopár, szürke vagyok. Összetörtem de most úgy igazából. Igen Nicole Moor megtört! Most már csak egy elhatározásom maradt, hogy innen megszökjek. Nem vagyok boldog sőt gyűlölök itt lenni! Jaxon szépen és nyugodtan tovább rajzolt mellettem én pedig egy tervet eszeltem ki. Este megszökök ha törik ha szakad.
-Mit rajzoltál?-hajolt a lapom fölé. -De szép!-kiáltott fel.
-Köszönöm. És te mit rajzoltál?-nevettem felé.
-Hát én egy családot rajzoltam. Ez itt Justin mellette te utána én meg Jazzy.-ekkor egy könnycsepp csordult ki a szememből. -Ne sírj Nicole.-ölelt meg. -Most adok valamit.-suttogta majd egy puszit nyomott az arcomra. De kis aranyos. -Én is kérek most de olyan cuppanosat mint amilyet a bátyónak szoktál adni.-csücsörített.
-Öcskös jó ha most itt megállsz.-nevette fel Justin.
-Bátyó! Nézd Nicole megint mit alkotott.-mutatta fel a lapomat. Közelebb jött és jobban szemügyre vette. Tudta ő nagyon jól, hogy ezzel mit akartam kifejezni.
-Öcsi nem mész Ryannak segíteni?-kérdezte Justin.
-Itt van?! Akkor megyek.-jött oda hozzám és adott még egy puszit és most én is adtam neki majd távozott.
-Én nem is kapok? De én nem puszit kérek.-húzott magához és közben száját nyalta meg.
-Eressz el!-toltam el magamtól.
-Milyen kis harcias lettél.-még mindig nem engedett el.
-Miért nem fogod fel, hogy ne érj hozzám?-akadtam ki.
-Nyugi. Tudom, hogy te is szórakozni akarsz.-csókolta meg nyakamat. Most azt hiszi, hogy belemegyek a játékába. Nem is rossz ötlet. Csesszünk ki Bieberrel. Ekkor engedtem lazítottam és ő pedig tovább kényeztetett. Szépen hátra fektetett és majd megszabadítottam felsőjétől és körmeimet végig húztam a hátán amitől teste megfeszült. Egyik kezét a derekamon pihentette a másikat pedig az arcomon. Amikor ajkaimtól elvált én pedig a képébe röhögtem.
-Te most komolyan azt hitted, hogy én lefekszek veled?-jelent meg az arcomon egy gúny mosoly. -Kínos!-vágtam képébe és kicsusszantam alóla. -Tanulj meg játszani Bieber.-csoszogtam a fürdőbe és tükör előtt megálltam kihúztam egy fiókot mit találtam benne füves cigit és gyufát. Pont erre van szükségem, hogy megnyugodjak. Megfogtam kinéztem Justinnak nyoma sincs. Szóval fogtam és rágyújtottam. Kifeküdtem az

ágyon és szépen el szívtam. Olyan felszabadultnak éreztem magam mintha minden gondom elszállt volna. A füst átjárta tüdőmet és utána kifújtam. Öröm volt szívni.
-Te mi a faszt csinálsz?-toppant be Ryan.
-Nyugi.-ültem fel.
-Ha ezt Justin megtudja akkor...-vágtam közbe.
-De nem fogja megtudni.-néztem rá huncutul. -Ugye Ryan.-vetettem be azt a csábító nézést.
-Nicole.-jött oda és kikapta a kezemből a cigit vagyis szerette volna. -Ez nem neked való. Különben is honnan szedted?
-Az én titkom.-hajoltam egészen közel és a füstöt az arcába fújtam.
-Erős ez a cucc.-váltott komolyra.
-Nyugi szép fiú. Egyszer én is lazíthatok.-szívtam bele és kifújtam.
-Nicole add oda mielőtt Justin megtudja.-kapkodott a cigimért.
-Mit hangoskodtok?-lépett be Justin. -Te meg mi a szart csinálsz?-jött idegesen és elvette a cuccomat.
-Úgyis végeztem.-vágtam a képébe.
-Te meg miért nem vetted el tőle.-mordult Ryanra.
-Szerinted nem azt akartam?-forgatta meg szemeit.
-Nem úgy tűnt.-kihasználtam az alkalmat és leléptem. Észre se vették. Szépen eljöttem onnan és utam egyenesen Benjaminhoz vezetett. Azt hittem nehezebb lesz megszökni. Elővettem a telefonom és kikerestem a

címet. A GPS segítségével oda is találtam amikor kopogtam egy szőke hajú lány nyitott ajtót.
-Hát téged édes meg mi szél hozott ide?-mondta gúnyosan.
-Inkább téged?-vágtam fel.
-Én a barátom miatt vagyok itt.-vágta a képembe. Tobias ilyen barátnőt talált? Jézusom erről a csajról lehet látni, hogy az egója akkor, hogy Biebert is túlszárnyalja.
-Ha szabad tudnom ki a kis barátod?-de valaki jött.
-Ludmilla ki jött?-jött az ajtóba Benjamin és amikor meglátott nem hitt a szemének.
-Nem tudom Benju valami kis csaj de én most megyek.-nyomott egy csókot Benjaminnak. Ez Benjamin barátnője?! Akadtam ki. A kis Ludmi pedig távozott.
-Nicole.-remegett meg hangja. Szememből könnyek szöktek ki. Nem lehet. Ilyen gyorsan túllépett rajtam. Ennyit jelentettem neki? Elakartam szaladni de nem tudtam. Karjaiba borultam és zokogtam. Ott ölelkeztünk az ajtóban. Újra megölelni és érezni, hogy itt van mellettem felemelő érzés. majd lassan elváltunk egymástól és bementünk. Leültünk a kanapéra. Nem tudtam egy szót sem kinyögni. A csendet végül Benjamin törte meg.
-Bieber hazudott.-nyögte ki.
-Miben?-szipogtam.
-Amikor bementünk azt mondta, hogy meghaltál. Egy orvos is volt mellette és ő pedig igazolta az állítását bementünk és a gépek le voltak kapcsolva te pedig ott feküdtél. Nem bírtalak így látni és elmentünk. Ki voltam teljesen.-itt hangja megcsuklott. Nem akartam elhinni amit mondott. Justin képes volt eljátszani a halálomat? Ez már mindenen túl tesz.
-De mi ez a barátnő?-böktem ki.
-Ludmilla?-bólintottam. -Ő vele csak azért voltam, hogy próbáljalak felejteni de nem megy. Bárhogyan is próbálkoztam nem tudlak kiverni a fejemből sem a szívemből. A fiúk találták nekem. Azt mondták jó lenne ha nemcsak egész nap a szobádban kuksolnék.-hajtotta le fejét.
-Nekem is csak végig te jártál a fejemben.-néztem rá és tekintetünk összeért. Közeledni kezdtünk egymáshoz de elhajoltam, és felálltam. -Hazaköltözök.-mondtam ki megrezzenés nélkül.
-Mi?-akadt ki. -De...-vágtam közbe.
-Így lesz jó. Még fel kell dolgoznom a történteket. Rengeteg fájdalom és gyötrődés ért amik talán soha nem hagynak nyugodni. Tudod Justin nagy sebeket  ejtett rajtam.-mentem fel a szobámba. Körbe néztem és sírni akartam tombolni. Az ágyra dőltem és egy párnát szorongattam. Mindenki magamra hagyott.
-Benjamin.-nyitott be Tobias. Nem fordultam meg háttal feküdtem neki. Hallottam lépteit közeledni és amikor elém ért megdöbbent. Sokkolt ami látott. -Nicole.-nyögte ki. Könnyes szemeimet rá szegeztem és egyből a nyakába vetettem magam.
-Te vagy az egyetlen aki mindig itt van nekem és segít.-suttogtam fülébe. -Benjaminnal beszéltem már. Hazafogok menni.-töröltem meg szemeimet.
-De mi történt?-nézett értetlenkedve.
-Justin becsapott benneteket ahogy engem is. Azt mondta nektek, hogy meghaltam nekem pedig azt, hogy nem is jöttetek be és nem is vagytok rám kíváncsiak. Utána elvitt magához és...-itt hangom megcsuklott.
-Bántott?-érintette meg karomat ami még mindig fájt szóval egy kicsit összeszorítottam szemem. Tobias felhúzta pólóm ujját és sokkolta a látvány. -Ezt ő tette?-mutatott a foltjaimra.
-Hagyjuk-tűrtem le és az ablak elé mentem.
-Nicole mit tett veled?-fordított maga felé.
-El sem tudod képzelni milyen volt ott.-borultam karjai közé.
-Nyugodj meg.-simogatta hátamat.
-Benjamin soha nem tudhatja meg. Muszáj egy kis időre elmennem, hogy a gondolataimat rendbe tudjam rakni. Nem sok időm van mert Justin biztos már keress, mivel megszöktem.-mondtam el könnyes szemekkel.
-Nekem bármit elmondhatsz itt vagyok és segítek.-nézett a szemembe.
-Először valahogy tűrtem a szavait de aznap este olyat tett velem ami örök foltot hagy életemben és soha nem fogom elfelejteni ha lecsukom szemem azok az emlékek visszatérnek ahogy fölöttem van és... Utána megakartam szökni és találkoztam Rossal ott volt segíteni akart de Justin közbe jött és olyat mondott amit nem kellett volna. Visszavitt a házba és utána nekem esett először egy akkora pofont lekevert, hogy a földön landoltam kaptam volna a következőt de szerencsére jött Ryan Justin egyik haverja és leállította. Próbált megnyugtatni. Mivel Justin megerőszakolt lett következménye is.-vettem egy nagy levegőt. -Terhes lettem de már nincs meg mivel mondta, hogy az a legjobb megoldás ha nem lesz szóval vettem be fogamzásgátlót és szóval nincs.-Tobias csak figyelte ahogy elmesélem a Justinos ,,kalandomat".
-De ha terhes vagy biztos, hogy használt a fogamzásgátló?-húzta el száját.
-Szerintem igen.
-Azért jó lenne kivizsgáltatni. De tudod, hogy Biebert simán börtönbe juttathatod. Nemi erőszak és bántalmazás miatt.
-Mi értelme lenne? Úgysem ítélnék el hiszen ő a nagy Justin Bieber. Tuti lefizetné őket szóval semmi esélyem.-sétáltam ágyamhoz.
-Kéne pakolnom még ma elkel tűnnöm innen.-néztem Tobiasra.
-Figyelj a szüleimnek van lent a parton egy házuk lemehetnék oda ott tuti, hogy nem keresne.-dobta fel az ötletet.
-Várj egy kicsit.-sétáltam az ajtóhoz és kinyitottam és Benjamin állt ott. -Mindent hallottál?-kérdeztem félve.
-Igen.-vágta rá. -Tobias magunkra hagynál?-ő pedig biccentett és elhagyta a szobát.
-Hiába mondasz bármit az már semmin sem segít.-vágtam neki oda neki.
-Még ez sem.-csókolt meg. Nem tudtam ellökni mert a csókja be kell vallanom hiányzott olyan mint a levegő ha nem kapom meg meghalok. Nem akartam elszakadni ajkaitól de a levegő hiány miatt muszáj volt. -s
Szükségem van rád. Ha nem vagy velem egyszerűen megőrülök.-suttogta ajkaimra.
-De muszáj elmennem.-néztem bele csillogó kék szemeibe.
-Ahogy Tobias mondta miért nem megyünk le a partra?
-Félek, hogy megtalál. Különben is Ross is újra itt van és fogalmam sincs, hogy hogyan talált meg.-szakadtam el tőle.
-Nicole itt vagyok és ha kell bármi áron megvédelek. Ha azt kell, hogy öljek akkor ölök ha kell itt hagyok mindent, az életemet adnám érted.-fogta meg csuklómat.
-Ekkora áldozatot nem kérhetek tőled.-néztem rá kérlelő szemekkel.
-Nem kell kérned mert én magam adom.
-Benjamin. Félek kimondani de Justin közeledőben van. Hallom a gondolatait. Szóval most mennünk kell.-harapdáltam számat.
-Rendben akkor szedd össze a cuccaidat szólok Tobiasnak.-ment ki a szobából. Gyors bedobáltam ruhákat egy bőröndbe. Még pár dolgot összecuccoltam és mit találtam. Amit Justintól kaptam még gyűrűt. Emlékszem ezzel kérte meg, hogy a barátnője legyek. Rossz emlékek szóval visszaraktam oda ahol volt.
-Mehetünk?-tört be Benjamin.
-Persze.-kaptam a bőröndöm után és már mentünk is. 15 perc kocsikázás után le is értünk. -Amúgy mi lesz a tesóiddal?-kérdeztem és közben pedig kiszálltunk.
-Ledobtam őket a nagyihoz.-legyintett. -Ott biztonságban vannak. Anyáék meg csak este érnek haza de mondtam nekik, hogy lent vannak szóval nyugi.-mentünk be. Mindenki választott szobát. Én is de hát ez

milyen tengerparti ház ha ilyen szobák vannak? nekem a szoba nagyon tetszett. Most kezdtem igazán felszabadulni, úgy látszik most kezd el hatni a cucc. Minden olyan teher mentes lett és jobb.
-Benjamin.-mentem ki a szobámból. Valaki kopogott az ajtón. Odasétáltam és kinyitottam a kis szőke csaj volt. -Te meg, hogy?-lelődtem meg.
-Te mégis még miért vagy itt?-kérdezte flegmán.
-Tudod én itt lakom. Vagyis Benjaminék hoztak le.-vágtam a képébe.
-Mi?-akadt ki. -De te mégis kinek képzeled magad, hogy csak így jössz és bekavarsz mindenbe?-háborodott fel.
-Édes kicsi Ludmi, az egyetlen aki keveri a dolgokat az te vagy.-mutattam rá.
-Na ide figyelj te kis cafka.-kezdte a fenyegetőzést. -Ha azért jöttél, hogy Benjamin közelében legyél most meg mondom, hogy nem fogom megadni azt az örömöt. Ő az enyém és szállj le róla. Remélem világos voltam. Nem tudod, hogy mire vagyok képes azért, hogy valamit megszerezzek.-jött Benjamin az ajtóhoz.
-Mi folyik itt? Ludmilla?-estek ki majdnem a szemei.
-Jajj jó, hogy jössz Benju!-vetette magát karjaiba. -Borzalmas ez a lány nekem akart esni. Olyanokat mondott nekem, hogy szálljak le rólad vagy különben megbánom.-játszotta az ártatlan. Ezt nem hiszen el. Cinikusan nevettem fel.
-Nicole ez igaz?-nézett rám.
-Persze minden szava igaz meg az is, hogy szeret.-legyintettem. -Nincs kedvem nézni ahogy enyelegtek szóval viszlát.-mentem be a szobámba. Lefeküdtem az ágyamon és elakartam menni. Ki a partra és futni a szélben meg a vízben. Érezni, hogy szabad vagyok és senki sem tarthat fogva. Senki sem állíthat meg. Amikor minden elcsendesült kimentem. Olyan jó volt érezni a homokot és amikor egyre közelebb mentem a vízhez és elérte a lábamat szinte felfrissültem.
-Látom szereted a tenger.-szólalt meg mögöttem egy ismerős hang. Fejemet hátra kaptam és Bieber volt az.
-Igen szeretem.-vetettem felé egy mosolyt hisztitek vagy sem de nyugodt voltam. Sőt még soha sem voltam ilyen nyugodt és felszabadult. Közeledett felém és a derekamnál fogva magához húzott egészen közel.
-Tudod bárhova is mész én megtalállak.-suttogta ajkaimra.
-Tudom. Mindig érzem a közelségedet.-néztem szemeibe.
-Nincs kedved szórakozni.-húzta mosolyra a száját.
-De.-csattantam fel. Megfogta a kezemet és elmentünk egy számomra idegen helyre. Tudja a srác, hogy hogyan tudd felcsigázni.