24. rész Bosszút állok rajtad Justin Bieber!

*Benjamin szemszöge*
Bementem Nicolhoz de sehol. Benéztem Tobiashoz is, hogy hátha ott de hiába. Körbe kutattuk az egész házat de semmi. Kimentünk a partra ott is kerestük de mintha nyoma veszett volna. Remélem nem Bieber keze van a dologba. Meg amikor megjött Ludmilla akkor is tök fura volt. Nem ilyen szokott lenni. Nagyon aggódom miatta. Remélem nincs baja de addig nem nyugszom meg míg nem lesz itt a házban.
-Most mit fogunk tenni?-tette fel a kérdést Tobias.
-Fogalmam sincs. A part nagy és bárhol lehet, mi meg csak egy részét néztük meg.-vizslattam a táját.
-Tudod szerintem Nicole valamit bevett.-vakarta meg tarkóját.
-Honnan veszed?-néztem rá.
-Mert nem vetted észre tök fura volt meg mi ti Ludmillával dumáltatok egy kicsit benéztem a szobájába és furán viselkedett. Tudod mint amikor beveszed a cuccot és utána fel vagy dobódva. Na Nicole is ilyen volt.-bökte ki.
-Bieber adhatott neki anyagot?
-Lehet. De lehet, hogy saját maga vette be. Amiket elmesélt, hogy mit tett vele nem csodálom, hogy hozzányúlt.-vettem nagy levegőt.
-De muszáj megtalálnunk.-néztem körbe.
-Benjamin már kezd lemenni a nap. Kötve hiszen, hogy megtalálnánk ma. Bárhol lehet. Meg ha Bieber vitte el biztos, hogy nem a házába vitte mert tudja, hogy ott keresnénk először Nicolet. Szóval most annyit tehetünk, hogy megvárjuk a holnapot. Fáj kimondanom de sajnos igen.-tette kezét vállamra.
-Igazad van.-hajtottam le fejemet. -Akkor menjünk vissza.-battyogtunk be a házba. Mérges voltam mert Nicole nincs meg és tuti, hogy Bieber keze van a dologban de ha csak egy ujjal is hozzámer érni akkor nem lesz kegyelem. Eleget szenvedett miatta Nicole nem akarom, hogy még jobban összeroppanjon.
~Másnap reggel~
*Nicole szemszöge*
Reggel amikor felkeltem azt hittem, hogy szétreped a fejem. Fura de a tegnap este teljesen kiesett addig minden megvan, hogy eljöttünk ide és utána semmi. Benjamin nyitott be a szobámba.
-Te meg hol voltál?-lepődött meg.
-Itt mint láthatod.-mutattam az ágyamra.
-Tegnap eltűntél kerestünk mindenhol de sehol sem voltál.-ült le az ágy szélére.
-Mi? Tudod mit Benjamin most hagynál mert mindjárt szétszakad a fejem és nincs kedvem veszekedni.-fojtottam arcomat egy párnába.
-Jó hagylak de előtte válaszolj egy kérdésemre.
-Mi az?-dörmögtem.
-Nicole te drogozol?-éreztem hangjában a feszültséget.
-Ja persze.-nyögtem ki és elnevettem magam. -Csak egy kis füves cigit szívtam ennyi.-emeltem tekintetemet rá.
-Te normális vagy?-akadt ki.
-Nyugi különben is csak egyet szívtam.-legyintettem.
-Nicole az az egyetlen szál is függővé tesz.-váltott komolyra.
-Kimennél?-nyitottam tágra a szemeimet.
-Megvagy kattanva.-csapta be az ajtót.
-Idióta!-dobtam neki a párnát az ajtónak. Ajjh megölöm! Mit kell felfújni egy kis füves cigi miatt. Nem haltam meg. Rezegni kezdett a telefonom. Üzenetet kaptam. ,,Jó volt a tegnapi éjszaka megismételném" Mi van?! Mi történt tegnap? De a legdurvább, hogy Justin küldte. Mit csináltam? Úristen! Semmire sem
emlékszem. Fogtam magam felöltöztem és kimentem a szobámból a fiúk meg szépen reggeliztek. -Lemegyek a partra!-csaptam be az ajtót mögöttem. Muszáj kiderítenem, hogy mi történt tegnap. Dobtam egy üzit Justinnak: ,,Mit történt tegnap éjszaka?" Nem sokat kellett váron a válaszra mivel ez a szerencsétlen mindig magánál hordja a telefont. ,,Szerintem ez mindent elmond!" és küldött egy fájt. Nem! Ez nem lehet, hogy én lefeküdtem vele. Istenem mi ütött belém?! Biztos a szar cucctól van, hogy semmire sem emlékszem. Teljesen a hatalmába kerített és most is megkívántam. Szükségem van rá. Muszáj szereznem! Benjaminéknál tuti van hiszen ők ilyennel kereskednek szóval biztos találok valami anyagot ha meg nem akkor megyek Bieberhez nála mindig van ilyen. Megfogok őrülni ha nem jutok hozzá. Bementem és a srácok állítottak meg.
-Nicole beszélnünk kell.-néztek mind ketten komolyan.
-Mondjátok.-vágtam rá kissé idegesen.
-Minden rendben kissé feszült vagy?-nézett rám Tobias.
-Persze minden rendben.-mosolyogtam.
-Nicole te remegsz.-riadt meg Benjamin.
-Dehogyis!-feleltem.
-Benjamin tudod ez minek a jele.-sóhajtott fel Tobias.
-Jól vagyok srácok.-próbáltam velük elhitetni.
-Féltem, hogy ez lesz.-fogta a fejét. -Gyere.-ragadta meg a karomat, és behúzott a szobába.
-Mi az?-förmedtem rá.
-Kezdődik. Kellett neked elszívni azt a rohadt anyagot nem látod rákaptál. Nicole Justinnak nem olyan cuccai vannak amik gyengék hanem pont az ellenkezője ő az erőset szereti.-magyarázkodott.
-Majd ha végeztél a kis meséddel akkor szólj.-dőltem el az ágyon. Megragadt a csuklómat és egy nagy lendülettel felhúzott pontosan a szemébe néztem.
-Én nem játszok. Nicole itt az életed a tét. Figyelj muszáj leszoknod. A szervezeted kívánja de nem szabad hozzá nyúlnod mert tönkre tesz egy roncs leszel. Azt pedig nem akarom végig nézni, hogy hogyan teszed magad tönkre. Fontos vagy nekem és szükségem van rád. Ha pedig elveszítelek abba belepusztulok. Kérlek állj meg még most az elején.-látszott, hogy aggódik de nem tudom, hogy visszatudom-e magam tartani most is egy kis hang azt súgja, hogy gyerünk ne hallgass rá kimegy és mehetsz az anyagért és újra boldog leszel. Egy másik pedig, hogy álld meg mert tönkre teszed magad. Nagy erőket kell vennem.
-Rendben.-suttogtam.
-Nicole hallgass rám én csak jót akarok neked.-ekkor feltörtek bennem az érzelmek és ellöktem magamtól.
-Honnan tudod, hogy nekem mi a jó?! Senki sem tudja, hogy nekem mi a jó és, hogy mit akarok! Soha senki sem tudta, hogy mit akarok vagy szeretnék! Mindig az volt amit mondtak! Nekem nem voltak választási lehetőségeim! Vagy ezt csinálom vagy semmit! Tudod ez élet nem mindig úgy alakul ahogy akarjuk. Sőt pont az ellenkezője!.-sírtam el magam. A földre rogytam és csak zokogtam. Most jött ki rajtam az amit Justinnál visszafojtottam. Leguggolt hozzám és átölelt.
-Semmibaj.-suttogta. -Nyugodj meg Nicole.-simogatta a hátamat.
-De te nem tudod, hogy min mentem keresztül mennyit szenvedtem. Justin is...-itt a hangom megcsuklott.
-Mit tett?-nézett a szemembe.
-Mivel tegnap nem voltam észnél ő ezt kihasználta gondolom elmentem vele és...-nem bírtam fojtatni tovább.
-Kitalálta.-forgatta meg a szemeit.
-Sajnos nem.-mutattam meg a telefonomat. Felkelt és elakart menni de elálltam az útját. -Ne kérlek ne menj el! Megtörtént nem tudsz már semmit sem tenni.
-Dehogyisnem jól szétverem a képét.-töltötte meg a fegyverét.
-Kérlek Benjamin.-néztem rá könnyes szemekkel. -Kérlek.-hajoltam közelebb. Mind a ketten egymást néztük és ajkaink összeért. Kezét az arcomra rakta a másikat pedig a derekamra csúsztatta. AJkaink elváltak levegő hiány miatt. -Szeretlek.-suttogtam ajkaira.

*Benjamin szemszöge*
Nicole kérlelt, hogy maradjak elakartam menni de a csókjával maradásra bírt. Megnyugtatott. Jó érzés volt érezni az ajkait és azt a szenvedélyt. Imádom amikor kimondja azt a bizonyos sz- betűs szót. Melegség járja át a szívemet. Most lehet, hogy megállított de legközelebb sajnos már ez nem fog maradásra bírni. Nem fogom hagyni, hogy Bieber kedve szerint játsszon vele. Ő nem egy utcasarki. Ő annál sokkal több. Bieber csak kihasználja mert tudja, hogy ezzel bosszantani tudd. Tudjátok mi Bieberrel anno barátok voltunk de jött Selena Gomez! Na minden ott kezdődött. Selena teljesen elcsavarta szegény srácnak a fejét. Közben én is belehabarodtam. Egy éjszaka igen sokat ittam és Selena is a társaságomban volt és tudjátok hát megtörtént igen lefeküdtünk. De ez még semmi! Ekkor betoppant Bieber barátunk és tombolt ahogy meglátott minket. Akkor megesküdött, hogy mind a kettőnket tönkre teszi. Selenával azóta sem beszéltem és ezt a sztorit még Tobias sem tudja mivel vele ezután ismerkedtem meg.
-Pihenned kéne.-néztem a szemeibe. -Igen fáradt vagy jót fog tenni.-bólintott és lefeküdt. Megvártam míg elalszik és kimentem a nappaliban Tobias fogadott.
-Mennünk kell.-vágott komoly fejet.
-Árut szállítani?-húztam fel a szemöldököm.
-Ja.-vágta rá.
-De Nicolet nem hagyhatom itt. Főleg nem egyedül.-túrtam idegesen a hajamba.
-Muszáj. A főnök most dobott üzenetet, hogy árú érkezett és ki kell szállítanunk. Különben mióta Nicole itt van még csak most szállítunk először.-nyomkodta telefonját.
-Most hagyjuk itt egyedül?-vakartam meg a tarkómat.
-Mást nem tehetünk.-húzta el a száját.
-De akkor sietünk!-emeltem fel az ujjamat.
-Rendben na gyere mert még elkésünk.-mentünk ki a házból. Nagyon nem tetszik az ötlet, hogy egyedül hagyjuk Nicolet mert Bieber tudja, hogy hol vagyunk. De mégis honnan a francból tudta meg? Ezt is kifogom deríteni.

*Nicole szemszöge*
Amikor nagy nehezen álomba ringattam magam bár ne tettem volna. Álmomban az az éjszaka képei jelentek meg. Undorodom magamtól, hogy voltam én ilyenre képes. Az az anyag teljesen elvarázsolt. Még mindig kívánom. Felültem az ágyon és ezt megbosszulom. Justin Bieber nem tudod kivel húztál ujjat. Fogtam a telefonomat és aput tárcsáztam előtte pedig próbáltam felvenni a zokogós szerepet.
-Szia kicsim.-szólt bele apu.
-Ap-apu.-dadogtam.
-Mi történt kicsim?-riadt meg.
-Az a sze-szemét. Nem is tudod, hogy mit tett velem.-játszottam a sírós lányt.
-Mit tett Benjamin?-hangja fenyegetőre váltott.
-Nem Benjamin nem tett semmit. Ellenkezőleg védelmet és biztonságot és szeretet nyújt. Tudod én szeretem őt. Fontos nekem és ő neki is én. Tobias is figyel rám. Kiváló barátban leltem rá. De...-,,csuklott" meg a hangom.
-Mond szívem mi történt? Ki bántott?-kezdett türelme elfogyni.
-Justin.-nyögtem ki és jobban ,,zokogtam". -Mindent elmondott. Azt is, hogy te vagy a főnöke. Miért nem mondtad? Meg borzalmas dolgokat tett velem. Bántott és a legjobban az fáj, hogy olyat tett velem amit soha sem fogok elfelejteni.-ekkor komolyan már a sírás környékén voltam.
-Kicsim ez nem telefon téma de gondoskodom, hogy megkapja a jutalmát.
-De apu. Én akarom. Azt akarom, hogy lássam szenvedni. Én akarom kínozni, ahogy ő tette velem. Érezze ugyanazt a fájdalmat amit én.-és aput be is avattam egy kis tervbe. Küld nekem pár embert, hogy én mennyire szeretem. Ma bosszút állok rajtad Justin Bieber! Természetesen Benjaminéknak semmit sem fogok mondani mert tuti, hogy nem mennének bele az ötletbe. Szóval dobtam üzit Biebernek. ,,Ma este tali nálad?" Biztos belefog menni csak szereznem kell valami szexi ruhát és kész meg bekel vetnem a csábos Nicolet. ,,Mi van a kis Benjud nem tudja nyújtani amire vágysz?" Forduljon fel. ,,Veled jobban szokok szórakozni. Jobban felcsigázol." Mekkora balfék ha beveszi. ,,Rendben cica mikorra menjek érted?"  ,,9-re de ne lássanak meg!"  ,,Rendben szívecském de valami szexit húzz fel!" Ez lesz életem legjobb bosszúja és még jól is fogok kinézni. Gyorsan elmentem zuhanyozni bevallom nagyon jól eset a hajamat is megmostam majd gyors megszárítottam és elkezdtem begöndöríteni. A sminkem következett amit rohadt jól megcsináltam és természetesen a piros rúzs sem maradhat el. Most pedig a ruhám és a cipőm

következik. Szerintem ez a szoknya szexi szóval most már csak a
magassarkút kell kiválasztanom. Azt is sikerült szerencsére választanom.  Ránéztem az órára és már fél kilenc volt. Benjaminék hol vannak? Már mikor elmentek remélem nincs bajuk de azért elmondhatták volna, hogy hova mennek vagy, hogy mikor jönnek. Justin is mindjárt itt van. Apa emberei már itt vannak a háznál. Majd Benjaminék betoppantak. Basszus nem láthatnak így!
-Nicole.-nyitott be Benjamin. -Huh de csini vagy hova készülsz?-tette fel a kérdést.
-Hát bulizni mert itt van az egyik barátnőm és megbeszéltük, hogy tartunk egy csajos estét.-kerestem valami hihető magyarázatot.
-Nem is mondtad, hogy van itt barátnőd?-húzta fel szemöldökét.
-Hát én sem tudtam, hogy ide költözött csak beszélgettünk és mondta, hogy innen nem messze lakik szóval elmegyünk egyet szórakozni.-még mindig hazudtam.
-Jó akkor elviszlek.nyitotta már az ajtót.
-Nem kell!-vágtam rá. -Ő jön értem mindjárt itt van.-néztem meg az időt. Justin bármelyik percben itt lehet. Telefonom már meg is szólalt. Justin volt a kijelzőn próbáltam takarni, hogy Benjamin ne lássa meg. -Na megyek mert már itt is van értem.-csókoltam meg és mentem ki de megfogta a kezem.
-Nicole ugye nem Bieberhez mész?-ezt meg honnan szedte? Túl jól ismer.
-Nem.-próbáltam azt a látszatot kelteni mint aki teljesen igazat mond. Közel hajolt és mélyen a szemembe nézett.
-Ha hazudsz úgy is rájövök.-suttogta. Egy nagyot nyeltem. Nem mondhattam meg neki mert nem engedte volna, hogy ezt csináljam.
-Hidd el nem lesz semmi bajom, épségben hazajövök.-súgtam ajkaira.
-Nicole ha hülyeséget akarsz csinálni akkor most mond el.-hangja határozott volt.
-Nyugi nem lesz semmi bajom majd jövök.-nyomtam egy puszit a szájára és kis is mentem a ház előtt nem messze volt egy nagy fekete kocsi. Odasétáltam és beszállta.
-Azt hitte, hogy nem jössz.-kuncogott fel.
-Téged nem hagynálak ki.-fordultam felé mire ő alsó ajkaiba harapott szexisen. Közelebb hajolt és megcsókolt tele szenvedéllyel. Lassan elváltunk egymástól és elindultunk a házába. A gondolatai pedig. Hát emberek olyan kiéhezett ez a csávó, hogy azt elmondani nem tudom. Durva, hogy meg nem fordulnak a fejében. Megérkeztünk és kipattant a kocsiból kinyitotta az ajtómat és megragadta a karomat és  a ház felé vettük az irányt. Gyors kinyitotta a ház ajtaját és velem szembe fordult. Az egyik kezével a derekamat ragadta meg a másikkal pedig a hajamba túrt és megcsókolt. Istenem, hogy mennyire jól csókol. Ezt én mondtam?! Na Nicole szedd össze magad bosszút kell állnod rajta! Felkapott és a szobájába vitt. Tudtam, hogy a srácok valahol itt vannak a ház környékén szóval csak egy kiabálás vagy jel és jönnek. Az ágyban lefektetett és kezei barangolni kezdtek. Egyikkel fenekembe markolt a másikkal pedig a lábamat fogdosta. Én beletúrtam a hajába és nem bírtam elszakadni ajkától. Miről beszélek?! Levegőhiány miatt elváltunk.
-Kívánlak Nicole Moor és ha most nem kaplak meg azt nem érem túl.-súgta ajkaimra. Felkavart Justin teljesen. Mit tegyek? Most a bosszú a legfontosabb! Egy gonosz vigyor jelent meg az arcomon mire ő értetlen fejet vágott. Felkeltem szép lassan.
-Mi van?-vágott értetlen fejet.
-Srácok.-kiáltottam el magam és csak úgy száguldoztak be és Justin fegyvert akart rántani de nem jött össze mivel a fiúk lefogták. 
-Nicole mi ez?-kérdezte és próbált kiszabadulni a szorításokból. Közel hajoltam arcához és mélyen a szemébe néztem.
-A bosszúm.-vigyorogtam. Egy kisebb fajta tört rántottam elő. -Csak nem gondoltad, hogy a nekem okozott fájdalmakat csak úgy lenyelem. Mindennek van ára Bieber. És te most fizetsz.-túrtam hajába és fejét hátra feszítettem, a tört pedig szorosan nyakához szegeztem. -Most pedig jól figyelj rám. Mert többször nem mondom el. Remélem jól megnézel mert most látsz utoljára. Soha többet ne keress mert nem vagyok rád kíváncsi és nem is leszek. Remélem betartod mert most az életed az én kezemben van. Úgy látszik fordult a játszma én állok nyerésre.-mosolyodtam el. -Most pedig egy kicsit megkínozlak ahogy te tetted velem.-majd pedig vállánál egy kisebb vágást ejtettem mire ő felszisszent. -Juju baba ez csak a kezdet volt.-mondtam nyálasan a fiúk felnevettek. Még egy pár karcolást húztam rajta. -Srácok mehet neki párütés is. De egy kicsit kíméljétek hiszen ő Justin Bieber.-jelent meg az arcomon egy gúny mosoly. Amikor végeztek vele akkor intettem a srácoknak, hogy menjenek a dolgukra majd én is haza ugrok. -Remélem felfogtad a leckét.-Justin felszedte magát a padlóról és rám nézett. Tekintetet forrt a dühtől.
-Undorító egy kurva vagy!-törölte le a vért ajakiról.
-Csak ennyi?-lepődtem meg. -Ez csak figyelmeztetés volt.-lépdeltem közelebb hozzá. -Tudd, hogy egy maffia vezér lányával húztál ujjat. Hiába vagy e a nagy világ hírű popsztár. Én erősebb leszek nálad.-vágtam oda neki.
-Nicole tudom mi a gyenge pontod és ott fogok visszaütni de az nagyon fájni fog.-ezzel most egy kisebb fájdalmat okozott.
-Ha csak újjal is hozzá mersz érni, MEGHALSZ!-mondtam fegyelmezetten.
-Ajánlok egy alkut.-nevettem fel.
-Én nem alkuszok idiótákkal.-vigyorogtam.
-Pedig jobban tennéd. Semmi mást nem kérek mint egy éjszakát.-jelent meg az arcán egy perverz mosoly.
-Te hülye vagy?-kerekedtek el a szemeim. Álmodban sem.-vettem az irányt az ajtó felé.
-Pedig akkor békén hagynálak örökre.-ekkor megálltam.
-Azt én soha nem érem meg, hogy te lekopj.-dőltem az ajtófélfának. Majd közeledni kezdett és pontosan előttem megállt. -Neked is jobb lenne.-tűrte el a hajamat. Hatalmas hibát követnék el ha belemennék de békén hagyna. De várjunk csak Bieberről beszélünk tuti nem tartaná be.
-Minek hiszen úgysem tartanád be.-vetettem rá szúrós tekintetett.
-De egy veled töltött éjszakáért bármit megtennék.-hajolt közel és a nyakamon végig húzta ajkait. -Hogy érezhessem a bőröd illatát.-suttogtam és közbe egy csókolt lehelt rá. -A csókjaid ízét. De legjobban a testedet.-állt meg ajkaim előtt. 
-Mi van csak én tudlak kielégíteni?-nem mondott semmit.
-Csak gondold át.-húzta mosolyra a száját. Megforgattam a szemeimet és ott hagytam haza vettem az irányt.

*Benjamin szemszöge*
Nicole már mikor elment és még mindig nem jött meg. Ajtó csapódásra lettem figyelmes Moor kisasszony jött haza.
-Hol voltál?-támadtam le.
-Bulizni.-vágta rá.
-Nicole.-néztem rá.
-Ezt megbeszéltük. Megmondtam, hogy épségben és egyben jövök haza. Látod?-mutatott magán végig.
-Valahogy akárhogyan is próbálkozom de nem tudok neked hinni. Miért érzem, hogy hazudsz?-húztam fel szemöldököm. Elém ballagott eszméletlen szexi ruhájában és egyik kezét a tarkómra a másikat pedig a mellkhasamra rakta. 
-Túl jól ismersz.-csókolt meg. Mindig rabul ejt csókjaival és most is így tett. Ajkaink elváltak.
-Biebernél voltál?-bombáztam kérdéssel.
-Benjamin.Kérlek ne feszegessük ezt a témát.-tekintetét oldalra szegezte.
-Mit tett veled?-lettem ideges.
-Semmi. Inkább én.-jelent meg az arcán egy sunyi mosoly.
-Mi?-szakadt fel belőlem.
-Csak egy kicsit helyre raktam semmi több. Kapott egy kis leckét Moortól.-nem hittem a fülemnek. -De ami ez után jött az már zavar.-ekkor elkomorodott. Bementünk szobájába és az ágyon helyet foglaltunk.
-Mesélj.-néztem rá.
-Azt mondta, hogy békén hagy örökre.-mondta lehangoltan.
-Végre!-csattantam fel.
-Egy feltétellel.-na ekkor a jó kedvem elillant.
-Mit kért az a buzi?-kérdeztem nyersen.
-Egy éjszakát.-vágta rá.
-Na azt már nem!-forrt fel bennem a düh.
-De Benjamin végleg békén hagyna.-jelent meg a szeme sarkában egy könnycsepp.
-Felejtsd el! Előbb ölöm meg én mint, hogy te kényszerből odaad magad!-kiabáltam. -Nicole különben is mindjárt véget ér a szünete és megy turnézni. Csak kiakar használni.-túrtam hajamba.
-Rendben. De tudd, hogy csak is azért mentem volna bele a dologba, hogy téged és a szeretteimet ne bántsa mert nekem ti de legfőképp te vagy a legfontosabb.-ölelt át amit viszonoztam.
-Szeretlek mindennél jobban.-suttogtam.
-Én is.-nézett szemembe és közeledett míg ajkaink össze nem értek. Majd Tobias toppant be.
-Bocs, hogy megzavartam a romantikus kis pillanatotokat de Nicole van egy vendéged.-látszott arcán a feszültség. 
-Ki az?-húzta fel szemöldökét édesem.
-Gyere ki de Benjamin veled meg úgyis beszélni szeretnék.
-Jól van.-sétált ki szexi magassarkújában.

*Nicole szemszöge*
Kimentem és nem hittem a szememnek Selena volt az akit várt engem.
-Nicole de jó, hogy megtaláltalak.-jött oda és ölelt meg.
-Mi a baj?-lepődtem meg.
-Csak annyiért jöttem mert nem sokáig maradok. Hogy vigyázz Justinnal főleg Ludmillával ők szövetkeztek. Most is azt tervezik, hogy mikor csapnak le rád.-ekkor tátva maradt a szám.
-Ludmilláról lehet látni már távolról, hogy ribanc de, hogy ekkora?-kerekedtek el szemeim.
-Amit akarnak azt meg is szerzik. Veszélyesek nagyon.-lett egy kicsit zaklatott.
-De ezt nem néztem volna ki, hogy ők együtt.-húztam fel a szemöldököm.
-Miért neked nem tűnt egy kicsit sem furcsának, hogy Ludmilla érdekes, hogy pont akkor jött mikor te eltűntél?-tette fel a kérdést csípőre tett.
-Nekem ez még nem fordult meg a fejemben.-elmélkedtem el. Selena ekkor a fejét csapkodta.
-Nicole...-szakított félbe minket Benjamin.
-Selena?-lépett ki az ajtón.
-Benjamin?-mind a kettő teljesen lefagyott.
-Ne meg mondtam, hogy maradj bent!-emelte fel a hangját Tobias.
-Mit keress ez itt?-mutatott Selenára.
-Már menni készültem.-vette az irányt az ajtó felé.
-Várj!-kaptam utána. -Nem maradhatna éjszakára?-fordultam a fiúk felé. Benjamin nem szólt semmit ahogy Tobias sem.
-Nem akarok a terhetekre lenni meg kényelmesebb lenne egy szállodában.-mentegetőzött.
-Kérlek.-néztem rá kutyus szemekkel.
-De tényleg nem akarok zavarni.
-Felőlem.-forgatta meg szemeit Benjamin és a szobájába vette az irányt.
-Tobias ugye maradhat?-léptem elé.
-Rendben.-ekkor a nyakába ugrottam. -Köszönöm.-súgtam a fülébe és egy puszit nyomtam az arcára. -De én most megyek aludni legyetek jók.-nyomott ő is egy puszit az arcomra.
-Ő a pasid?-mentünk be a szobámba.
-Nem. Benjamin a barátom Tobias meg olyan mintha a bátyám lenne.-mosolyogtam felé és helyet foglaltunk az ágyon.
-Értem. És mióta vagytok együtt?-tette fel a kérdést.
-Mióta eljöttem a hajóról és felbukkant az életemben és rá pár nap múlva.-meséltem el neki amire nem nagyon vagyok büszke, hogy csak így kidobtam Rosst és még elég sok magyarázattal tartozok neki.
-És neked nem volt egy másik fiúd várj, hogy is hívták...-gondolkozott el.
-Ross Lynch?-kérdeztem rá.
-Az!-csattant fel. -Vele mi is van?-ráncolta össze szemöldökét.
-Hát ez az amire nem vagyok büszke.-hajtottam le fejemet és egy nagyot sóhajtottam.
-Nyugi nekem elmondhatsz bármit.-ölelt szorosan magához. Jól esett, hogy végre egy lánnyal is megtudok dolgokat beszélni. Jól eset, hogy itt van és érdekli mi van velem.
-Hát hol is kezdjem mint mondtam, hogy mióta eljöttem a hajóról azóta pár napra rá összejöttünk Benjaminnal. Ross volt nekem az első olyan fiú aki igazán értékelt meg persze az első akinek odaadtam magam.-ekkor Selena elmosolyodott. -Ha már itt tartunk neked ki volt az első?-kérdeztem rá. Ekkor mind a ketten felröhögtünk.
-Várj az már nem most volt egy két éve. De erre nem vagyok büszke mert nekem Justin volt az első. De akkor teljesen más volt. A mostani Justinnak az ellenkezője. Nehéz elhinni de igaz.-nézett rám.
-Tudom volt szerencsém megismerni azt az oldalát mivel megmutatta.-játszottam szoknyám aljával.
-Mert?
-Tudod elvitt magához vagyis fogalmazzunk úgy, hogy elrabolt és 3 napot töltöttem nála. Életem legrosszabb három napját. Az volt a mázlim, hogy pont akkor került hozzánk Jaxon. Hát az a gyerek valami haláli. Cska azt sajnálom, hogy milyen egy tuskó bátyja van...-majd pedig szépen elmeséltem neki, hogy mit tett velem meg hogyan is bánt velem.
-Nagyon sajnálom.-ölelt ismét meg és viszonoztam mint a többit.
-Jól esett valakinek teljesen kiönteni a szívemet.-csordult ki egy könnycsepp a szememből.
-Na de most már le kellene feküdnünk.-terült szét az ágyamon.
-Ja már elég későre jár mindjárt keresek neked valami pizsit.-keresgéltem a szekrényemben.
-Megteszi egy póló is.-legyintett.
-Persze majd Selena Gomez egy sima pólóban alszik.-néztem rá és mindketten felröhögtünk. Választottam neki pizsit ami tetszett is neki ő elment gyors zuhanyozni ami tényleg elég gyors volt szóval én következtem. bementem és szép lassan levetkőztem és a zuhany alá álltam jaj istenem de jól esett. Ahogy az apró vízcseppek végigfutnak a testemen és felold teljesen. Felemelő érzés volt. Kiléptem a zuhany alól megtörölköztem és belebújtam a pizsimben ami csak egy francia bugyi volt és egy topp. Amikor kiléptem a fürdőből Selena már bedobta a szunyát. Nem akartam zavarni szóval kimentem a szobából. Érdekes de Tobias is fent volt.
-Hát te meg?-ültem le mellé.
-Csak egy pohár tejért jöttem. Nem kérsz?-kérdezte meg és hirtelen olyan hányinger kapott el. -Nicole minden rendben?-érintette meg vállamat.
-Nem.-és ezzel a mozdulattal olyan gyorsan felkaptam meg és futottam a fürdőbe ahogy csak tudtam. Majd miután jól kihánytam magam és kiöblítettem a számat visszatértem a nappaliba.
-Minden rendben?-kérdezte aggódva és helyett foglaltam mellette.
-Iszonyatosan szarul van a hasam. Nem is ettem szinte semmit már nem is tudom mikor ettem utoljára és mégis hánytam.-szóltam el magam. Igen Benjaminék még nem tudják, hogy állítólagos beteg vagyok ami hülyeség.
-Ma még nem ettél?-kerekedtek el szemei.
-De.-vágtam rá kellemetlenül.
-Nicole.-nézett rám olyan engem nem tudsz becsapni nézéssel.
-Jó igen és akkor mi van? Nem fogok meghalni Bieber is állandóan etetett mert állítólag...-csaptam a számra.
-Állítólag?-húzta fel a szemöldökét. Mindig túl sokat beszélek a francba!
-Semmi.-álltam fel és a konyhába vettem az irányt természetesen nem adta fel és követett meg faggatózott. 
-Nicole.-ragadta meg a karomat.
-Ígérd meg, hogy nem mondod el senkinek főleg Benjaminnak nem.suttogtam.
-Ígérem.-vette ő is komolyra.
-Állítólag...-nyeltem egy nagyot. -Anorexiás vagyok.-hajtottam le a fejemet. Csak annyit éreztem, hogy magához húz és szorosan átölel. Lehet, hogy tényleg az vagyok és az ennyire nagy baj?
-Ki fogsz belőle mászni mert addig foglak tömni míg ki nem puccansz.-húzódott mindkettőnk szája egy mosolyra.
-Szeretlek.-öleltem át.
-Én is.-suttogta fülembe. Majd megint szörnyen hányingerem lett. -Nicole falfehér vagy. Minden rendben?-kezdett megint aggódni.
-Csak szarul van a gyomrom meg egy kicsit szédülök.-kaptam kezemet a hasamhoz.
-Hozzak vizet?-kérdezte.
-Nem lenne rossz.-vágtam savanyú képet. Mi lehet velem miért vagyok szarul? Hisz nem ettem semmit de attól nem szoktam rosszul lenni? Nem is vagyok terhes. Akkor mi? Nem értem. Gondolatmeneteimből Tobias zökkentett ki és a poharat a kezembe nyomta. Felhúztam és jól eset az a hideg víz. Felfrissített de még mindig szarul voltam.
-Köszi.-mosolyogtam felé és leraktam az asztalra a poharat.
-Jobban vagy?-fordult felém.
-Már egy kicsit.-mutattam kezemmel.
-Aggódok érted holnap elmegyünk orvoshoz.érintette meg a vállamat.
-Rendben bátyó.-dőltem ölébe és mind a ketten elmosolyogtunk. A gyomrom még mindig nem volt a régi de már nem fájt annyira de még mindig szédültem szóval ahogy felálltam egyből Tobias ölébe zuhantam.
-Majd beviszlek.-kacsintott.
-Tobias nem aludhatok veled? Mert Sel már elaludt és nem akarom zavarni.-kérdeztem egy kicsit félve.
-Persze.-vitt fel a szobájába. Lefeküdtünk vagyis úgy, hogy Tobias mellkasára  hajtottam a fejemet ő pedig átkarolt. Nyugodt voltam és kényelmes is volt.

*Benjamin szemszöge*
Reggel igen frissen és kipihentem keltem. Lemegyek megnézem a kis drága barátnőmet. Amikor benyitottam kicsit meglepődtem mert Selena feküdt az ágyban nem pedig Nicole. Hol lehet? Tudom már. Felrohantam az emeletre és benyitottam Tobiashoz. A látvány nem volt kedvező számomra. Összebújva aludtak mint valami kis angyalok. A düh forrt bennem. Hagyom őket a francba szóval becsuktam az ajtót és lementem a konyhába. Készítettem valami reggelit és leültem az asztalhoz. Épp a szendvicsemet majszolgattam mikor kiabálásokra lettem figyelmes. Nicole kiabálásaira.
-Tobias! Te!-jött fentről a kiabálás, majd pedig Nicole rohant le vizes lufikkal a kezében és egy kicsit ázott is volt. Bebújt a kanapé mögé.
-Hol vagy te áruló?!-kiabálta Tobias barátom.
-Valaki még alszik.-kortyoltam narancslevembe.
-Mi?-fordult felém. Ekkor Nicole pontosan fejbe dobta. -Ezt most megkapod!-rohanta le édesemet és dobálta amíg el nem fogyott a vízi bombája. Nicole se hagyta magát ő is dobálta. Majd próbáltam őket szétszedni és ekkor Selena toppant be.
-Halkabban nem megy?-kérdezte komásan. Erre megfogtam egy lufit és az arcába dobtam.
-A reggeli frissítőd.-mondtam nagy mosollyal kísérve.
-Lasnier!-szalad felém és természetes én is kaptam egy kettő lufit. Szóval tökéletesen elvoltunk mint valami öt évesek brigádja komolyan. Mindannyian helyett foglaltunk a konyhában lévő étkező asztalnál.
-Jó volt mi?-kérdeztem nevetve. Mindenki csak nevetett.
-Éhes vagyok.-vágta be Tobias.
-Akkor szolgáld ki magad.-nézett rá Nicole.
-Nem csinálsz nekem szendvicset?-nézett rá kutyus szemekkel.
-Eltaláltad.-csípte meg az arcát.
-Jól van ezt megjegyeztem.-fordult a széken Tobias vagyis így háttal volt Nicolenak.
-Hát akkor bazdmeg.-nyögte be.
-Gyerekek.-vágtuk rá Selenával egyszerre.
-Na akkor majd én csinálok kaját.-csaptam az asztalra és a hűtő elé léptem. Kipakoltam mindent és majd csinálnak maguknak szendvicset vagy mit bánom én.
-Nicole.-szólt Tobias miközben a kenyerét kente.
-Igen?-nézet rá.
-Egyél.-vágta rá.
-Nem kell.-jelent meg az arcán egy fintor.
-Akkor én foglak megtetetni de akkor nem lesz választás, hogy mit kérsz azt  kapsz amit beléd tömök.-nevették el magukat. Mikor lettek ezek ilyen jóba? Jó eddig is barátok voltak de nem voltak így összenőve. Nicole hanyagol mostanában a kapcsolatunk igen gyenge lett. Ma még nem is kaptam semmi puszit vagy egy szeretlek.
-Tobias ne.-ellenkezett Nicole Tobias már összekente szegényt vajjal.
-Enni kell Nicole.-állt meg egy pillanatra.
-Jól van.-vette fel a durcis arcát. Olyan aranyos amikor puforog. Vett egy szelet kenyeret rakott bele vajat szalámit meg zöldséget és beleharapott. Csönd telepedett le, amit Selena tört meg.
-Én szerinte ma lelépek.-hála istennek. Nem annyira bírom Selenát hisz tudjátok szememben egy ribanc már bocsánat a kifejezésért de az én véleményem.
-Miért?-görbült le Nicole szája.
-Bieberrel klippet kell forgatnom az új számunknak.-forgatta meg szemeit. -Most van csak ideje mert megy turnéra. Vagyis készül és nem sok ideje van mivel nagyon sok időt a stúdióban fog tölteni mert új dalokat fog hozni egy albumot is akar csinálni szóval csak ma tudott beszorítani a naptárába.-remélem jól kiélvezik egymást. Hiába mutatja azt, hogy megveti tudom, hogy ott lesz valami köztük akár a stúdióban is megcsinálnák.
-Sajnállak. Ne maradj egyedül vele mert rád mászik.-kacsintott Nicole.
-Nem is szándékoztam vele. Felvesszük a klippet és lépek.-forgatta meg szemeit. Ekkor felnevettem.
-Mi az?-fordult felém Nicole.
-Semmi.-legyintettem.
-Nicole mennünk mennünk kéne.-nézett a telefonjára Tobias.
-Hova mentek?-kérdeztem.
-Tobiasnak van egy kis elintézni valója és megkért, hogy segítsek neki.-hadarta. -Akkor menjünk.-keltek fel az asztaltól. Nicole odajött hozzám és egy csókot nyomott a számra, majd fülemhez hajolt. -Nem kell féltékenységi rohamot kapnod este majd kiengesztellek.-suttogta. Széles mosolyra húztam a számat majd pedig távoztak velük együtt Selena is. Hát akkor elmegyek megnézni a tesóimat már rég láttam őket.

*Nicole szemszöge*
Tobiassal már itt ülünk a rendelőben és nagyon izgulok. Fogalmam sincs, hogy mi bajom lehet.
-Nicole Moor?-állt meg előttünk egy nővér.
-Igen én vagyok az.-álltam fel.
-Kérem jöjjön velem.
-A barátom is jöhet?-kérdeztem.
-Persze.-bólintott és Tobiassal együtt bementünk egy terembe.
-Kérem foglaljanak helyett.-mutatott a székekre a doktornő. -Mi a panasza Morr kisasszony?-húzta fel a szemöldökét.
-Fáj a hasam szédülök és hányingerem van.-panaszoltam el neki.
-Átküldjük egy vizsgálatra és minden kiderül. A fiatal embert megkérem, hogy várjon meg itt minket pár perc is itt vagyunk.
~Vizsgálat után~
Zokogva futottam vissza abba terembe ahol Tobias van.
-Mi a baj?-kapta fel magát.
-Menjünk haza kérlek.-néztem rá könnyes szemekkel.- Átölelt és kimentünk a rendelőből és hazavettük az irányt. Amikor megérkeztünk a szobámba zárkóztam volna ha Tobias is nem siet utánam.
-Elmondod, hogy mit mondott?-ült le mellém az ágyra. Könnyes szemeimet megtörölve ránéztem.
-Állapotos vagyok.-suttogtam. Ledöbbent. De mégis, hogyan hiszen bevettem a fogamzásgátlót. Nem tudom. Vagy akkor amikor olyannyira kiütöttem magam, hogy azt sem tudtam, hogy mit csinálok. De Justin nem olyan hülye, hogy elköveti kétszer ugyanazt a hibát. Bár ebbe van egy kis kételyem.
-Nicole tudod egy kicsit utána néztem a te érdekedben mert aggódtam, hogy mi van veled lehet, hogy ki fogsz röhögni de én csak miattad olvasgattam.-röhögte el magát. Jézusom ez miket olvasott? Na jó jobb ha nem tudom. -De a fogamzásgátlót előtt kell bevenni nem utána mert ez olyan mintha be sem vetted volna.-na jó leesett miket olvasott. Aranyos, hogy utána nézett és aggódik értem. Egy puszit nyomtam az arcára. -Ezt miért kaptam?-kérdezte mosolyogva.
-Csak úgy.-nyugodtam meg egy kicsit.
-Lehiggadtál. Minden rendben lesz. Nem szabad felhúznod magad. De azért azt elmondhatnád, hogy most mit fogsz kezdeni egy babával?-karolt át.
-Fogalmam sincs. Nem hagyhatom meg Benjamin miatt. Szeretem és fontos nekem ő. De ha megtudja kiakad. Nem tudnánk együtt lenni. Meg túl fiatal vagyok egy babához. Azt sem tudom, hogy hogyan kell egy gyereket nevelni. Jobb lesz ha elvetetem. Mindenkinek jobb lesz.-hajtottam fejemet le.
-Biztos ezt akarod?-tűrte el hajamat.
-Nincs más választásom.-csordult ki egy könnycsepp a szememből. Kezemet ökölbe szorítottam. -De Bosszút fogok állni Justin Bieberen. Ezt megfogadom. Amit tett velem azt nem fogom megbocsájtani neki. Mindent visszakap.-lettem határozott.
-Bieberrel nem jó ujjat húzni. Tapasztalatból mondom. Meg úgyis mindjárt kezdődik a turnéja. Elmegy 1 évre. Békén hagy.-hajtottam fejemet a vállára.
-De akkor is. Már kapott ízelítőt. De most mindent visszakap.
-Te jártál Bierenél?-kerekedtek el szemei.
-Nem.-vágtam rá.
-Ja persze. Ezt olyannak mond aki el is hiszi.-vette fel a poker facet.
-Jól van voltam nála és kapott pár ütést és kisebb nagyobb karcolásokat.-forgattam meg a szemeimet.
-Nicole ebből baj lesz.-könyökölt a lábára.
-Nyugi ma is meglátogatom.-húztam egy gonosz mosolyra az arcomat.
-Na azt már nem.-állt fel. -Benjaminnak lesz ehhez egy két szava azt hiszem.-ekkor felálltam én is és mélyen a szemébe nézte.
-És mi van ha Benjamin nem tudd róla?-kérdeztem csábosan.
-De úgyis megtudja.-nevette el magát.
-Na. Ez lehet mi kis titkunk.-húztam végig mutató ujjamat a mellkasán.
-Nicole nem Benjamin vagyok.-lépett egyet hátrébb.
-Tobi kérlek.-fogtam meg kezét.
-Baj lesz ebből.-mondta határozottan.
-Na kérlek kérlek.-hisztiztem.
-Jól van legyen.-adta be a derekát. -De kérek egy puszit és egy ölelést.-hát jól ez bele fér. karajaiba vetettem magam és egy puszit nyomtam az arcára. -De ha kettőig nem jössz haza megyek érted de akkor mindketten kaptok.-suttogtam fülembe.
-Rendben bátyó.-engedtük el egymást majd pedig kiment. A telefonom csöngésére lettem figyelmes. A kijelzőn Bieber fotója villogott. -Mit akarsz?-kérdeztem flegmán.
-Hét így beszélsz a leendő gyermeked apjával?-mi a faszról beszél ez? Honnan tudja? -Ja nem mondtam, hogy akinél voltál doki ismerem. Elég jól.-undorító. -Mikor fogod világra hozni szeretném látni a kis porontyot.-felment bennem a pumpa.
-Szállj le a magas lóról Bieber mert akkorát kapsz, hogy a fal adja a másikat. Különben is a gyerekhez semmi jogod!-üvöltöttem a telefonba.
-De hát én vagyok az apja. Ja és este hányra jössz mert tudod előtted jelentkeztek páran és akkor úgy várlak.-felfordul a gyomrom tőle.
-Minek menjek hiszen a doki is megmondta míg állapotos vagyok úgysem tudsz megdugni.-kaffogtam.
-Nyugi kíméletes leszek.-igaz nem láttam de tudtam, hogy ott az arcán az a rohadt mosoly.
-És még te akarsz apa lenni? Hiszen semmit nem tudsz megcsinálni. A dugáson kívül semmihez sem értesz! Pont ezért ez a gyerek nem lesz!-raktam le a telefont és zokogásba kezdtem. Miért keseríti meg az életemet? Miért akarja, hogy szenvedjek? Miért nem képes elengedni? Fogtam a naplómat és írni kezdtem. ,,Kedves Naplóm! Az utóbbi időbe nem nagyon volt időm írni de most szakítok rá. Sok minden történt velem kiderült, hogy mégis terhes vagyok ami egyben áldás és átok számomra. Egy kisgyerek a világ legcsodálatosabb dolga. De számomra nem csodálatos. Az apja egy maffiázó buzi aki csak csajozik és iszik. Hála istennek elmegy turnézni és 1 évig nem lesz vele bajom. Benjaminnal az utóbbi időben egy kicsit eltávolodtunk de remélem, hogy minden rendben lesz. Szeretem és fontos nekem. A két fiú közt az a különbség először is, hogy az egyiket szeretem a másikat pedig ki nem állhatom. Justinnak csak a szórakozásra kellek és, hogy kielégítse a vágyait. Benjamin meg őszintén szeret és mindig tudja, hogy mi kell nekem. Ez az ami megkülönbözteti őket. Tobiassal meg mostanában igen jó lett a kapcsolatunk aminek nagyon örülök." Még mindig zokogtak és a sorokat is sírva írtam. Majd ajtó nyitódásra lettem figyelmes gondoltam biztos Benjamin szóval amikor belépett az illető a szobámba egyből a karjaiba vettem magam, és csak sírtam. Majd észre vettem, hogy ez nem Benjamin. Amikor megpillantottam supra cipőjét leesett, hogy Justin ölelgetem. Felnéztem és így egyenesen a szemébe néztem.
-Tudom, hogy hiányoztam.-tűrte hátra a hajtincsemet. Majd pedig egyre közelebb hajolt és ajkaink összeértek. Én mint valami hülye hagytam mert teljesen lefagytam. Majd pedig szép lassan az ágyra döntött. Hiszitek vagy sem Justin teljesen elvarázsolt. A csókja rabul ejtett. Ajkaink elváltak.
-Szükségem van rád.-suttogta. -Kérlek gyere el velem.-nézett szemeimbe.
-Justin...