25. rész Muszáj elmennem!

*Nicole szemszöge*
-Justin nem.-vágtam rá. -Kihasználnál. Ismerlek, és csak szexre kellenék. Különben is én Benjamin szeretem. Fogd fel eljátszottad az esélyeidet.-ültem fel.
-A csókodból nem ez jött le.-próbált hatást gyakorolni rá, és jött az a tipikus Bieber nézés.
-Nem tudsz meghatni a nézéseddel.-vágtam oda neki.
-Tudom, hogy égsz a vágytól, hogy megcsókolhass és velem legyél.-bújt az arcomba. Ajkaink már súrolták egymást. Próbáltam ellent mondani a vágyaimnak. Mert már azon voltam, hogy lekapom. Uralkodj magadon Nicole! Ő Bieber! Mi történt velem? -Ne is próbáld letagadni.-tapadt ajkaimra, és mint hülye viszonoztam. Keze a egyre feljebb csúszott a pólóm alatt, a másikkal pedig a seggemet markolászta.
-Kérlek ne.-toltam el.
-Látod.-jelent meg az arcán egy sunyi mosoly. -Valld be, hogy még mindig érzel valamit irántam. Várj nem is kell a kis könyvecskédben mindent megtaláltam.-basszus azt meg ott hagytam. Gondolhattam volna, hogy úgyis megtaláltja. -Mi van elvitte a cica a nyelvedet?-csókolgatta a nyakamat.
-Justin.-nyögtem ki. Nem hagyta abba tovább csinálta és visszatért a számra. Lépteket hallottam. Most pedig kezdem a bosszút. -Segítség!-kiáltottam fel. Justin egyből betapasztottam a számat.
-Nincs itthon senki. A barátaidat meg körútra küldtem.-jelent meg az arcán egy gusztustalan mosoly. -Szóval csak ketten vagyunk. Bármit csinálhatok veled mert csak órák múlva jönnek meg. Kezét levette a számról.
-Nem hiszek neked. Segítség! Benjamin!-kiabáltam. Ekkor Justin egyik haverja lépett be. Ryan.
-Halkabban nem megy!-kiabálta. -Nicole?-húzta fel a szemöldökét. -Nem azt mondtad nekem Bieber, hogy Ludmillához jövünk?-tette keresztbe karjait.
-Ryan bazdmeg!-kiabálta el magát Justin.
-Most lebuktál!-vágtam a képébe, ledöntöttem magamról és Ryan nyakába ugrottam. -Köszi Ryan.-nyomtam az arcára egy puszit. -Ennyi vagy Bieber-mutattam be neki. Ryan csak szakadt a nevetéstől.
-Na most mivel kaptam egy puszit este nem érsz rá?-jelent meg az arcán egy perverz mosoly.
-Van barátom.-vágtam a képébe mosolyogva.
-Attól még tarthatsz egy kis kiruccanást.-kacsintott.
-Ryan!-Bieber feje már izzót a dühtől, hogy Ryan itt flörtölget velem.
-Szeretem őt.-veregettem meg a vállát.
-De azért gondold meg.-markolt bele a seggembe.
-Na!-vágtam mellkason.
-Csak nekem engedi.-kacsintott Bieber.
-Tévedésben élsz szívecském.-vettem felé egy gúny mosolyt.
-De amúgy különben tudtam, hogy ti Ludmillával igen jó viszonyban vagytok. Volt egy fülesem.-nevettem el magam.
-Ki?-fordult felém Ryan. Kezemmel a fejemre csaptam.
-Na szented ki?-kérdezte flegmán Justin. Míg ők jól beszélgettek én addig a telefonomon a friss híreket

néztem. Hirtelen egy kép csapta meg a szememet. Hát Selena bazdmeg? Elborult ez elmém Bieber elé léptem és a kezem szépen csattant az arcán.
-Rohadj meg!-akartam menni de elkapta a csuklómat.
-Mi a fasz bajod van?-kapta fel a vizet.
-Szerinted mi? Az, hogy rámásztál a barátnőmre.-nyomtam a képébe a telefonomat.
-Ja. Jó, hogy a többit nem tudod.-nevette el magát és közelebb húzott. -Szívesen megismétlem veled azt amit Selenával.-jelent meg az arcán egy perverz mosoly.
-Fújj ember mennyetek szobára.-szólalt fel Ryan.
-Ott vagyunk tesó.-röhögte el magát Justin.
-Justin nem ezért jöttünk. Hozd a csajt aztán húzzunk.-nyafogott mint valami 5 éves gyerek.
-Jól van.-mondta unottan, majd a vállára kapott és kivittek.
-Eressz el te paraszt!-kiabáltam.
-Nyugi.-csapott a fenekemre. Huhhh Bieber érik neked egy alapos tökön rúgás. -Ryan vezetsz?-kérdezte.
-Ha akarod.-ült be a volán mögé. Justin pedig velem együtt hátul foglalt helyett. Az ablakhoz akartam ülni de az ölébe ültetett.
-Justin.-szóltam rá.
-Igen babám?-fordult felém és a combomat tapizta.
-Egy nem vagyok a babád se a cicád se semmid. Másodszor ne tapizz.-szedtem le a kezét.
-Jó akkor nem tapizlak.-és megcsókolt. Csak úgy falta az ajkaimat és bevallom nem is volt olyan rossz. Miket beszélek Föld hívja Nicole Moort! Elakartam tolni de megfogta a csuklómat és nem engedte el. A másik keze pedig pólóm alá csúszott. Ennyit a nem tapizásról. Majd eszembe jutott, hogy a másik kezem szabad és a mellkasánál fogva eltoltam de csak egy kicsit tudtam.
-Kérlek.-néztem nagy barna szemeibe amiben egyből elvesztem.
-Ne mond, hogy nem élvezted.-nyalta meg ajkait.
-Gyerekek megérkeztünk.-fordult hátra hozzánk Ryan. -Nem volt semmi az a csók amit lenyomtatok előbb.-nevette el magát. -Nyelves volt mi?-ekkor Justin is szakadt. Istenem, hogy ez a Ryan milyen hülye. Mindenből poént csinál.
-Neked nincs barátnőd?-húztam fel a szemöldököm.
-Nem szabad vagyok. Szóval ha olyan kedved van tudod egy kis lazításra vágysz csak csörögj.-kacsintott. Erre muszáj volt felröhögnöm.
-És nem szeretnél egy barátnőt?-kérdeztem halál komolyan.
-Ja bro. Állandóan csak velem meg a srácokkal vagy.-nyögte be Justin.
-Nicole mikor menjek érted ma ráérsz?-nézegette a telefonját.
-Mondtam, hogy van barátom.-nevettem fel.
-Ja Nicole felszállt a Bieber vonatra. Szóval Ryan ezt benézted.-karolt át jobban.
-Mégis mióta vagyok a barátnőd?-fordultam felé. -Avas be kérlek. Mert én erről lemaradtam.-Ryan csak röhögött.
-Hát ezt benézted tesó.-Justin erre vállba vágta.
-Áú!-ugrott egyet az ülésén.
-Komolyan mintha gyerekek közt lennék.-forgattam meg szemeimet.
-Na akkor menjünk.-pattantak ki a kocsiból és Justin megint a vállára dobott.
-Nem unod?-kérdeztem flegmán.
-Nem legalább tapizhatom a szép kis formás seggedet.-röhögött fel, ekkor hátba vágtam majd nyögött egyet.
-Tesó ne itt élvezz el nekem.-léptünk be a házba.
-Csak hátba vágtam nem kell félre érteni.-mentegetőztem.
-Ja persze. Hülye azért én se vagyok.vágódott le a kanapéra.
-Komolyan szerzek neked egy csajt.-csattantam fel.
-Justin nem örülne ha este együtt lennénk.-rakott le Justin.
-Hát nem.-vágta rá.
-Nem azt mondtam, hogy a barátnő én leszek. Nem hiszem el, hogy nem találsz valakit.-csaptam fejbe magam.
-Ne bántsd magad cicám.-húzott magához Justin.
-Ne bosszants fel te is! Elég az idióta haverod.-vágtam oda neki. -Ryan milyen csajt szeretnél?-keresgéltem a névjegyzékek között.
-Olyan aminek jó nagy melle van és szép kis formás popsija meg jó legyen az ágyba.-nevettek fel Justinnal.
-Akkor Biebert kérdezd mert ő neki volt már ilyen lányokkal kapcsolatai nem is eggyel. Csak ráér valamelyik kurvád?-fordultam felé és széles mosolyra húztam a számat.
-Huh várj!-kapta elő telefonját. -Britney? Várj az nemsokára jön hozzám. Alexa?-mutatta Ryannak.
-De tiszta plasztik.-nyafogott.
-Haj tesó!-sóhajtott fel. -Chanel? Erica? Jesmina? Jessica? Tiffany? Jennifer?-vágtam közbe.
-Hány van még?-kerekedtek el a szemeim.
-Figyelj édesem! Amikor mi először voltunk együtt akkor azt hiszem, hogy te voltál a 69. Direkt neked tartogattam azt a helyet mert tudod ez a kedvenc számom.-röhögött a képembe.
-Remélem az egyik csaj AIDS volt.-trappoltam fel az emeletre. Tudtam, hogy most Ryannal egy darabig csajokat válogatnak szóval benyitottam a szobájába. Hát rend volt amin csodálkoztam is. Keresgélni kerestem majd zárkattanásra lettem figyelmes. Tekintetemet hátra kaptam és Justint pillantottam meg.
-Úgy is sokára jönnek a csajok szóval felavathatjuk az ágyat. Úgyis új huzatot raktam fel mert tudtam, hogy jössz.-közeledett felém én meg reflex szerűen hátráltam. Majd arra lettem figyelmes, hogy az ágyba ütköztem egy pillanatra tekintetemet lekaptam Justinról és már az ágyon is landoltam. Justin fölém mászott. -Imádom a kék szemeidet olyan cukik.-simította meg arcomat. -De a stílusod ami legjobban beindít.-közelebb hajolt és kezei barangolni kezdtek a testemen. Nem kicsit voltam zavarban.
-Justin.-szólaltam meg halkan.
-Hmm?-válaszolta.
-Szerelmes vagy belém?-jézusom most tényleg ezt kimondtam. Tényleg igazán befoghatnám! Egy mosolyra húzta a száját és fülemhez hajolt.
-Te azt nem is tudod, hogy mennyire.-suttogta. A hideg végig futott a testemen. Tudtam, hogy nem gondolja komolyan.
-Nem akarsz leszállni rólam?-próbáltam eltolni kevés sikerrel.
-Eltaláltad.-vágta rá és ajkaimra tapadt. Csókja szenvedélyes és vággyal teli volt. Nem volt durva hanem gyengéd. Pólómat szépen levette rólam és mielőtt számat kinyitottam volna és egy alapos fejmosást adtam volna neki letámadt. Egyik kezét arcomon pihentette a másikkal pedig melltartóm csatolóját kereste amit nem fog megtalálni mivel egy hirtelen mozdulattal lelöktem magamról.
-Elmentek neked otthonról?!-tomboltam.
-Nyugi cica.-jelent meg az arcán az a gusztustalan mosoly. Ekkor pofon vágtam majd elkapta a csuklómat és az ágyra dobott. Fölém kerekedett és a szeme égett a dühtől. -Na ide figyelj eddig türelmes voltam. De még egy ilyen és úgy raklak ki a semmi közepére, hogy a holnapot nem éred meg.-fenyegetőzött.
-Sajnálom.-pusmogtam.
-Mindjárt más.
-Hogy egy ekkor tapló buzi vagy!-vágtam a képébe. Most tudtam, hogy felhúztam. -Na mit fogsz tenni? Megütsz? Megint?-húztam az agyát. -Üss meg! Na mi lesz Bieber?-kiabáltam jobban. Már a kezét a levegő emelte szememet meg lehunytam és vártam, hogy mikor súlyt le rám de csak ajkait éreztem meg.
-Soha többet nem tudnálak bántani egyszer tettem meg de nagyon megbántam.-amikor ezeket a szavakat kimondta tényleg látszott rajta, hogy komolyan gondolja őket. -De azt ne gondold komolyan, hogy tényleg szerelmes vagyok beléd.
-Neked mindig el kell rontanod a szép perceket.-puffogtam.
-Azok a szép percek amikor nevetsz amikor boldog vagy és a szemeid csillognak az örömtől az számomra látni maga a mennyország.-tűrte el a hajamat és mélyen a szemembe nézett.
-Ezt te sem gondoltad komolyan.-néztem rá furán.
-De ezt már biztosan.-csókolt meg. De ez a csók más volt mint a többi. Ez olyan volt mint az első csók. Minden érzelemmel teli. Kezemet hátára csúsztattam és körmömet végig húztam rajta éreztem, hogy a teste megfeszül. De ne azt higgyétek, hogy beadtam a derekamat. Csak, hogy így szokta mondani Justin? Igen megkóstoltalak. Egy kicsit eltoltam magamtól.
-Remélem élvezted mert többet nem kapsz.-húztam mosolyra a számat.
-Jó vicc.-nevette el magát.
-Justin de én most halál komolyan mondtam.-löktem le magamról, és szegény Juju a padlón landolt.
-Bazdmeg!-kiáltott.
-Bocsi.-rántottam meg a vállamat majd pedig az ágy szélére másztam és így pont Bieber fölött voltam.
-Most te is jössz.-rántott le az ágyról és rajta landoltam.
-Te állat!-sikítottam fel. Szemeimbe nézett és keze a derekamon pihent. -Mit nézel annyira?-kérdeztem nyersen.
-Téged.-vágta rá.
-Tényleg azt hittem, hogy Britney Spears!-vágtam fel.  -Elengednél?-kérdeztem egy kicsit félve.
-Nem.-vágta rá. Kezei feljebb kezdtek csúszni és mivel nem volt rajtam póló megtalálta a melltartóm csatját és sikeresen ki is kapcsolta.
-Justin!-visítottam fel.
-Nyugi.-csókolgatta a vállamat majd a nyakamra tért. -Ruha nélkül szexibb vagy.-komolyan ha visszaszerzem a felsőmet és a melltartómat tökön rúgom. Szerencsémre el is dobta az előbb levett rólam ruha darabot ami a szoba túlsó felében landolt. -Ha kell menj érte.-jelent meg az arcán egy perverz mosoly. Féltem lemászni róla tudjátok nagyon szégyenlős vagyok, főleg ha a testemről van szó.
-Justin ne csináld ezt.-néztem szánakozóan.
-Mit?-kérdezte tök nyugodtan. -Érezni akarom a testedet.-túrt bele hajamba és ajkaink összeforrtak. A pólóját kéne megszereznem. De ahhoz, hogy levegye nekem is fel kell emelkednem. Tudjátok most a kezem a mellem előtt van, hogy takarjam és úgy fekszek Bieberen. Még ellökni sem tudom. Másik keze nadrágom kigombolásával foglalkozik. Na jó Nicole egy hirtelen mozdulat és az ágyra vágódsz. Összeszedtem minden erőmet és olyan gyorsan ahogy tudtam megemelkedtem és az ágyra ugrottam természetesen hasast dobtam. Felnéztem és a felsőmet kerestem.
-Csak nem ezt keresed?-szólal meg mögöttem Justin és tekintetemet hátra kaptam. A szemét ott lóbálja a felsőmet.
-Justin bazdmeg ugye most csak szórakozol velem?!-förmedek rá.
-Ha kell gyere érte.-sunyin nevetett. Nagy erőt vettem magamon és hajamat a melleimre temettem és felálltam. Justin csak figyelte reakciómat. Elé léptem és szemébe néztem. Derekamnál fogva magához húzott.
-Gyönyörű vagy.-suttogta fülembe. -Ha nincs ruha ha van akkor is te az én hercegnőm maradsz.-jajj istenem hány lánynak suttogta már ezt a fülébe csak azért mert leteperje őket. Egy váratlan pillanatban kikaptam kezéből a felsőmet és magamra kaptam. Melltartóm keresésébe kezdtem amit meg is találtam és gyorsan magamra kaptam.
-Ez volt az utolsó, hogy ide jöttem ebbe az őrültek házába!-vágtam be az ajtót mögöttem. Lementem a nappaliba ahol Ryan és egy csajt zavartam hát, hogy így mondjam elég intim pillanatban. A szám tátva maradt és csak egy kezet érzetem a szememen.
-Ez nem neked való. Még kicsi vagy hozzá.-suttogta a fülembe Justin majd felkapott és a konyhába vitt.
-Mi az, hogy kicsi vagyok?-akadtam ki.
-Hány éves is vagy?-tette fel a kérdést.
-17.-vágtam rá.
-Én meg 20 szóval kuss.-nyögte be. -Ez is bizonyítja, hogy jóval tapasztaltabb és érettebb vagyok mint te.-vágta a képembe.
-Azt elismerem, hogy szex és csajok felszedésében tapasztaltabb vagy de, hogy érettebb phhh...-röhögtem fel.
-Igen Nicole te már csak tudod, hiszen teszteltél.-kacsintott. Na jó most megkapod a tökön rúgásodat és odaléptem majd kezemet nyakára helyeztem és úgy tettem mintha megakarnám csókolni de a térdem szépen belevágódott a kis Jerryjébe.
-Egy kis meglepetés.-nyomta egy puszit az arcára ő pedig a földre térdelt és fájó területét szorította.
-Ez mire volt jó?-kérdezte meggyötört arccal.
-Egy lecke, hogy tudd, hogy Nicole Moorral nem jó ujjat húzni.-kócoltam össze a háját és egy poharat vettem le a polcról majd narancslevet öntöttem magamnak. Míg iszogattam a gyümölcslevemet addig Justin összeszedte magát.
-Akkor én is adnék egy leckét.-nyomott a falnak. -Justin Bieberrel nem lehet szórakozni. Szóval most büntetést kapsz.-jelent meg az arcán egy perverz mosoly.
-Justin kérlek ne.-remegett meg a hangom. Tudtam jól, hogy mire gondol. Belegondolni és borzalamas. Nem engedhetem, hogy újra megcsinálja velem.
-Css.-tette ujját a számra. -Kíméletes leszek és gyors ne aggódj.-suttogta. Szavaitól kirázott a hideg. A gyomrom görcsben állt és hányinger kapott el. Hirtelen ellöktem magamtól és a fürdőbe rohantam és a WC vettem célba. Kijött belőlem minden. Fejem is hasogatni kezdett. Ez az átkozott terhesség. Amikor végeztem a hányással számat kiöblítettem és belenéztem a tükörbe. Szemeim könnybe lábadtak. Arcom falfehér volt egy kis gyötört lánykával találtam magam. Még, hogy én gyönyörű vagyok? Az életem egy kész káosz. Szerelemes vagyok egy srácba akit meg sem érdemlek. Közben terhes lettem egy parasztól és istenem... Megint az az érzés keringett bennem. Az a csábító érzés. Az az átkozott drog muszáj szereznem. Megmostam az arcom és ahogy kiléptem két barna szempárral találtam magam szembe.
-Ne vigyelek orvoshoz?-vakarta meg tarkóját.
-Nem kell.-hagytam ott és a szobájába mentem ahol sikeresen találtam is ami nekem kell. Gyors bevettem és éreztem ahogy hatni kezd. Amikor kiléptem a szobából Justinba botlottam. Az ajtóhoz simultam. A lélegzetem megállt csak nehogy rájöjjön.
-Te mit kerestél bent?-húztam fel szemöldökét.
-Semmit.-vágtam rá.
-Nicole.-kezét neki nyomta az ajtónak és így megtámasztotta magát.
-Semmit.-emeltem fel egy kicsit a hangomat.
-Ne hazudj.-már is sem volt halk.
-Ha annyira akarod tudni...-tartottam szünetet. -Csak egy kicsit kiakarok kapcsolódni.-kacsintottam és őt kikerülve battyogtam le a nappaliba. Ryannal találkoztam de a csaj akivel az előbb kefélt nyoma sincs. -Hol a kis társaságod?-röhögtem fel.
-Ja Britney. Elment.-mutatott az ajtóra.
-Jól nyomtátok mint ne mondjak.-vágódtam le a kanapéra mellé.
-Megmutathatom neked is.-hajolt közelebb. Csak nevetni tudtam rajta.
-Annak nem lenni jó vége.-majd kezei derekamra onnan pedig seggemre csúsztak. Ajkaink majdnem összeértek amikor Bieber toppant be.
-Ryan! Enged el!-parancsolt rá.
-Nyugi lazulj el!-legyintettem.
-Te eszednél vagy?!-rángatott fel a kanapéról. -Bedrogozol közbe pedig terhes vagy és még te nyugtatgatsz?-szemeim izzadtak a dühtől.

*Benjamin szemszöge*
Amikor hazaértünk a ház üressége fogadott. Nem kis munka volt ezt a cuccot kiszállítani.
-Nicole?-léptem szobájába de üres volt.
-Nincs.-csuktam  be szobaajtaját.
-Ajjh ember, hogy ez a Bieber nem nyugszik. Komolyan. Na hozd a fegyvered azt lépjünk.-biccentett a fejével én pedig felsiettem a szobámba ott a fiókból kikaptam egy fegyvert és már a kocsiban ültünk. Tudtuk Justin házához vezető utat nagyon is jól. De most én fogom szétlőni a fejét. Ideges szálltam ki a kocsiból és mint valami őrült úgy téptem föl a bejárati ajtót. Mindenkinek lefagyott a tekintete. Butler a kanapén feküdt rajta Nicole és Bieber pedig próbálta leszedni őt.
-Benjamin!-kiáltott fel és a nyakamba ugrott. Tudtam, hogy be van lőve.
-Csak a csajomért jöttem Bieber. És ha már itt vagyok hagyok egy kis ajándékot is.-nevettem fel gonoszan és ezzel a lendülettel egy golyót röpítettem Justin lábába. Hangosan felkiáltott. Butler fegyvert rántott. -Nyugi már megyünk is.-tettem fel a kezemet védekezés kép.
-Ez nem volt szép tőled. Fájni fog neki.-biggyesztette ajkait le.
-Na gyere menjünk.-ragadtam karon és a kocsihoz sétáltunk. Nicolet beültettem hátulról én pedig az anyósülésen foglaltam helyet.
-Szia Tobi.-puszilta meg Nicole.
-Szia Nicole.-vágott riadt képet.
-Be van lőve.-mutattam Nicolera.
-Ugye most csak szívatsz?-fagyott le.
-Nézz rá.-mutattam Nicolera. Nem szólt semmit semmit de látszott rajta, hogy feldúlt volt. A kormányt egész úton markolászta. Amikor megérkeztünk Nicole bedobta a szunyát. Felvettem és bevittem majd az ágyára fektettem. Betakartam és egy puszit nyomtam a homlokára. Halkan elhagytam szobáját és barátomhoz csatlakoztam aki idegileg ki volt teljesen. -Minden rendben?-fordultam felé.
-Persze.-nyomkodta telefonját.
-Tesó nekem nem tudsz hazudni. Na bökd ki.-,,vágtam" vállba.
-Köt a titok tartás.-nézett rám.
-Szóval Nicolellal kapcsolatos a dolog.
-Ja.-vágta rá.
-De azért rohadtul ne zavarjon, hogy nekem is közöm van hozzá hiszen a barátnőm.-fakadtam ki és a konyhába battyogtam.
-Benjamin.-jött utánam. -Ő kért meg, hogy ne mondjam el és ha megteszem a fejemet veszi le.-dőlt a konyhapultnak.
-Csak tudod az zavar, hogy neked mindent elmond engem meg jó magasról leszar.-csaptam az asztalra.
-Benjamin kérdezd őt. Én meg arról nem tehetek, hogy ami köztetek van kezd eltűnni.-rántotta meg vállát.
-Kösz.-vágtam rá. Felmentem a szobámba és az ágyra terültem. Gondolkoztam kettőnkön. Hogy hol rontattam el? Miért hűlt ki így a kapcsolatunk? Mit csinálok rosszul? Kimentem az erkélyre mert levegőzni vágytam. Lehet, hogy elmegyek és keresek a parton valami csendes kis zugot. Fogtam magam bejöttem az erkélyről és az ágyamon Ludmilla fogadott ülve. Na jó erre nem számítottam.
-Benju!-ugrott nyakamba.
-Szia Ludmilla.-karoltam át félig.
-Miért nem kerestél? Tudod megijedtem, hogy valami bajod eset?-vágott kétségbe arcot.
-Jól vagyok mit láthatod.-vetettem felé egy mosolyt.
-De akkor is annyira aggódtam.-helyezte karjait nyakamba. -Fontos vagy nekem.-hajolt közelebb, majd pedig megcsókolt. Fura de viszonoztam, levegőhiány miatt ajkaink elváltak egymástól. -Már mennyire hiányoltam a csókodat.-nevette el magát. -Olyan kevés időt töltünk együtt, és tudtommal együtt vagyunk.-ja egy aprócska hiba Ludmillának még a szűrét nem raktam ki. Szóval nem tudom, hogy mi legyen.

*Nicole szemszöge*
Amikor felébredtem az ágyamban találtam magam. A fejem hasogatott és szédültem is. Előkaptam a telefonom és felmentem twitterre. Kíváncsi voltam, hogy Bieber uraság mit rakott fel. Nem hiszem el én

mikor csináltam vele közös képet? Én erre nem is emlékszem. Jézusom. Bár elég jó lett. Főleg Justi képe. Nyomtam rá egy tetsziket és retwetteltem. Nemsokára egy üzim jött. Justintól természetesen. ,,Látom tetszik a közös képünk. De a kis barátodra nagyon figyelj mert a veszély leselkedik rá." Az utolsó mondatot nem tudtam mire vélni mert nem emlékeztem semmire miután bedrogoztam. ,,Az utolsó mondatodat nem értem elmagyaráznád?" üzentem én is neki pár perc várakozás után választ kaptam a kérdésemre. ,,Hát a kis barátod golyót repített a lábamba és most ágyhoz vagyok kötve és 2 hét múlva megyek turnézni mégis hogyan fogok gyakorolni még pisilni sem tudok egyedül kimenni." A szívem kihagyott egy ütemet. Justinnak baja eset. Várjunk csak engem ez hol érdekel hiszen utálom. De akkor is rossz érzés kerített el. Nicole ne dőlj be neki! Felfog épülni és nem lesz neki baja! Te most csakis a Benjaminnal való kapcsolatotokra koncentrálj! Szólalt meg a belső hangom. Próbálok de nem megy. Muszáj megnézném és tudomást szereznem róla, hogy nem esett baja.
-Felébredtél?-toppant be Tobias.
-Ja.-nyújtózkodtam.
-Szexi a selfietek Bieberrel.-mutatta a képet.
-Láttam. Biztos akkor csináltuk amikor megvoltam csípve.-terültem el az ágyamon.
-Olvastad a komikat?-böngészte az hozzászólásokat.
-Nem.-vágtam rá.
-Szerintem se olvasd el.-röhögött fel.
-Mer?-kaptam ki a kezéből a telefont. Az új trend az lett, hogy #JustinAndNicoleNever hát kösz. -Menjenek a picsába.-vágtam le a telefont az ágyra.
-Nyugi hiszen nem szándékoztál Justinnal összejönni?-nem szóltam semmit. -Nicole ugye nem?-kerekedtek el a szemei.
-Nem.-néztem rá. -Csak húztam az agyad-löktem meg egy kicsit.
-Na azért.-karolt át. -Már azt hittem, hogy azért nem szólsz mert tényleg összeakarsz vele jönni.-nézett rém.
-Én és Bieber?-nevettem fel. -Jaj jönnének azok a hülye becenevek mit a Jelena és Jariana meg Jiley. Utálom azokat.-nyafogtam.
-Ti lennétek a Jicole páros.-nevette el magát.
-Lennénk de nem leszünk.-mondtam monotonon. -Hol van Benjamin?-kérdeztem.
-Öhh... Hát izé...-dadogott.
-Tobias.-néztem rá komolyan.
-Nem tudom.-tagadott mindent. Felkeltem és az ajtó felé vettem az irányt de elállta az utamat. -Mondtam, hogy milyen szép ma a hajad.-ekkor ellöktem az ajtótól és mint valami őrült úgy téptem fel. Majd Tobias utánam jött és felkapott a vállára. -Tegyél le!-üvöltöttem. Tobias!-kiabáltam mint valami ideg beteg.
-Most vissza megyünk a szobádba.-fordult a szoba felé.
-Az istenit tegyél már le!-kiabáltam és közbe kapálóztam is.
-Mi a szart csináltok?!-jött le az emeltről Benjamin de nem egyedül mert Ludmilla is a társaságában volt.
-Ő mit keress itt?-mutattam a szőkére.
-Miért nem lehet itt?-kérdezte kissé flegmán. -Biebernek is szabad bejárása van akkor Ludminak miért nem lehet?-húzta fel a szemöldökét.
-Biebernek nincs szabad bejárása mert mindig vagy betör mint valami rabló vagy csak ha kedve szottyan akkor jön.-vágtam fel.
-Ohh igazán és azt hogyan magyarázod meg, hogy mindig ismétlem mindig amikor jön akkor te elmész vele?!-kezdett hangosabban beszélni.
-Először is Tobias tegyél már le!-mordultam rá és ahogy mondtam le is tett. -Másodszor ő visz el. Múltkor is akaratom ellenére vitt el!-néztem egyenesen a szemébe.
-Te mint valami jó kislány engedelmeskedtél neki?-vágta a képembe.
-Nem tehetek arról, hogy ő sokkal erősebb nálam és ti amikor kellene soha nem vagytok itthon. Mert mindig mentek...-csapta a kezét a számra.
-Ludmilla nem tud a dologról.-suttogta úgy, hogy én halljam csak. Kezét lekaptam a számról és könnyekkel együtt a szobámba vonultam és bezárkóztam. Mérges voltam, hogy csak így neki ugrottunk egymásnak. Ha a többiek nem lettek volna ott tuti neki mentem volna. Sírtam és csak sírtam mert fájt. Most tuti, hogy ki nem állhat. A hasam hirtelen görcsbe rándult és iszonyatosan fájni kezdett. Olyan hirtelen hatolt belém ez a fájdalom, hogy reagálni is alig tudtam. A földre rogytam és fájdalmamban összekuporodtam és a hasamat szorongattam. Nagyon fájt a könnyeim meg csak úgy folytak és folytak. Mintha ezer tűt szúrtak volna a hasamba. Próbáltam felállni de akkor nagyot estem és a hasamra. Ekkor felordítottam. Nagyon fájt.
-Nicole!-akart valaki bejönni. -Nicole nyisd ki.-dörömbölt az ajtón Benjamin. Próbáltam felállni de nagyon fájt a hasam. Valahogy nagy küzdelmek között de kinyitottam az ajtót. -Mi a baj?-jött egyből hozzám.
-A hasam.-nyögtem ki. -Fáj.-és kiáltottam egy nagyot mert iszonyatosan nagy fájdalom szúrt bele.
-Nicole te vérzel.-riadt fel. Tekintetemet odakaptam. Tudtam, hogy a babával van gond. -Tudom, hogy kínos a kérdésem de ez...-tudtam mire céloz.
-Ez nem az.-jöttek a könnyeim. -Kérlek vigyél be a kórházba.-néztem. Felkapott és amikor kivitt Tobias riadt tekintetével találtam magam szembe. Berakott a kocsiba és a kórházba vitt. Tobias is velünk tartott.
~Kórházban vizsgálatok után~
Miután jól kivizsgáltak felkészültem a legrosszabbra. Bejött az orvos. Megkértem, hogy küldje ki Benjaminékat.
-Mrs. Moor sajnálattal közlöm, hogy elvetélt. A kisbabája elment.-közölte sóhajtás kíséretében. Egy könnycsepp csordult ki a szememből. Fájt az a tudat, hogy elment az a kicsi gyerek. Így is úgyis el lett volna vetetve de nem így akartam. -Sajnálom.-ment ki.
-Doktor úr.-szólaltam fel.
-Igen?-emelte tekintetét rám.
-Beküldené Tobiast?-néztem rá kérlelően.
-Természetesen.-bólintott és távozott, helyette pedig Tobias jött be.
-Mit mondott?-ült az ágyamra.
-Elment a baba.-fakadtam sírva.
-Nyugi.-ölelt át.
-Benjaminnak mond azt, hogy rosszul lettem.-néztem a szemébe. -A telefonom.-töröltem meg szemeimet.
-Tessék.-nyomta kezembe. -Minek kell?-ráncolta össze homlokát.
-Beszélni akarok.-mondtam mogorván. Tudtam, hogy most ki segíthet. Ki nyújthat támaszt nekem most. Mert ő az akire számíthatok most. Szóval dobtam neki egy üzit. ,,Szeretnék veled találkozni és beszélgetni mert most szükségen van rád. Te vagy az egyetlen ember akire most számíthatok és támaszt nyújthat. Szeretnék egy szívességet is kérni." Küldtem el neki. -Magamra hagynál. Mond meg Benjaminnak, hogy később jöjjön be. Most magányra vágyom.-kuporodtam össze.
-Rendben.-nyomott egy puszit a homlokomra. Miután Tobias kiment az üzenetemre választ kaptam. ,,Persze. Mikor, hova és hányra menjek érted?" Egy kicsit gondolkoztam mert Benjaminéknak ezt nem fogom elmondani szóval az egészet titokban kell megcsinálnom. Leírtam neki a pontos címet vagyis Benjaminék házát mert ha a tengerpartra jön akkor könnyen kiszúrják. Most elakarok menni. Mindent itt hagyni egy darabig. Max egy vagy két hétre megyek el. Mindent elterveztem. Lehet, hogy fájni fog nekik. De muszáj elmennem.