2. évad 4. rész (44. fejezet) Még mindig szeretlek!

*Nicole szemszöge*

Szemeim csak úgy kipattantak, és feleszméltem, hogy csak álmodtam ezt az egészt. Csak egy álom volt. Szintem kiugrottam az ágyamból, és felszabtam az ajtót.

-Benjamin!-rontottam be hozzá. 

-Mi az?-fordult felém mert épp öltözködött. Egy odafutottam hozzá, és a nyakába borultam. Éreztem, hogy pár könny kifut a szememből. Szorosan öleltem magamhoz, és éreztem, hogy viszonozza az ölelésemet. -Nicole valami baj van?-kérdezte aggódva. 

-Nem nincs.-távolodtam el tőle, és szemeibe néztem, majd ajkaira tapadtam. Olyan, mintha már ezer éve nem láttam volna. Annyira hiányzott. Pedig csak egy álom volt az egész. Csókomat viszonozta majd elváltunk egymástól.

-Biztos minden rendben van?-kérdezte.

-Borzalmas álmom volt.-kezdtem el. -Olyan valóságos volt. Amikor reggel felébredtem Justin volt a szobámba, utána meg behoztak és megöltek. Minden olyan valóságos volt. De most már tudom, hogy csak álmodtam. Annyira jó, hogy itt vagy, hogy most már itt vagy és érezhetlek.-ekkor arcomat kezei közé fogta és lágyan megcsókolt. Csókja finom, és édes volt. Egy pillanatra sem akartam tőle elszakadni, de sajnos levegőhiány miatt muszáj volt elválnunk.
-Jó, most már mindennek vége.-simogatta az arcomat. -A lényeg, hogy neked nincsen bajod.-ölelt át. Annyira jó volt érezni, hogy itt van. De most már tudom, hogy mit kell tennem. Elváltam Benjamintól, majd egy puszit nyomtam a szájára, és a szobámba indultam. A szekrényem elé léptem, majd magamra kaptam a ruháimat és megigazítottam a hajam, majd fogat mostam, és egy kis sminket is feldobtam. Nem volt kedvem reggelizni, csak egy dolog érdekelt. Előkaptam a telefonom, és tárcsázni kezdtem.
-Már vártam, hogy mikor hívsz édes.-hallottam gúnyos hangját.
-Szeretnék találkozni. Beszélni akarok veled.-mondtam monotonon.
-Rendben. De elég ha lejössz, és gyalogolsz egy 5 percet. Tudod már itt vagyok.-nem láttam, de tudtam, hogy elmosolyodott.
-Rendben indulok.-nyomtam ki. Lesétáltam, és a többiekkel találkoztam.
-Szia Nicole.-köszöntött Lucy.
-Sziasztok.-intettem, majd az ajtó felé kezdtem menni.
-Hova mész?-kérdezte Chris.
-El, és majd jövök.-csuktam be az ajtót. Lehet, hogy nem a legjobb ötlet, volt magassarkút felvenni kavicsos útra. Végre, amikor már egy jó ideje mentem, megpillantottam Justin kocsiját. Kinyitottam az ajtót majd pedig beszálltam.
-Na és miről akartál beszélni?-fordult felém.
-Menjünk be a városba.-mondtam unottan.
-Mi lenne, ha hozzám mennénk.-tűrte el hajamat a nyakamtól, majd pedig a csókot lehelt rá.
-Justin kérlek.-szóltam rá erélyesen.
-Régebben mindig imádtad, ha ezt csináltam veled.-suttogta nyakamba.
-Kérlek indulj el.-fordultam az ablak felé. Elindította a kocsit majd pedig a városban egy parknál megálltunk. Kiszálltunk, én egyből egy napszemüveget raktam fel, ahogy Justin is. Leültünk egy padra, majd felé fordultam. -Neked én tényleg nem jelentettem semmit?-nem látta szememet, de könnyben úszkáltak. -Csak ennyi voltam neked?-próbáltam a sírást visszafojtani.
-Nem értelek.-ráncolta össze homlokát.
-Úgy értem, hogy ezalatt az egy év alatt, egyszer sem hiányoztam, egyszer sem merült fel benned, hogy írsz nekem valamit, vagy, hogy talán meglátogatsz?
-Nicole.-fújta ki a levegőt. -Én már lezártam ezt a témát. Tovább léptem, ahogy te is.-közölte velem ridegen. Ekkor kínomban felnevettem.
-Tovább lépni?-kérdeztem szinte magamtól. -Bármennyire is szeretnék, nem megy. Bármennyire is szeretnélek elfeledni, nem megy. Akárhányszor próbálkozok,kiverni téged a fejemből, nem megy. Nem tudlak elfelejteni, kitépni a szívemből. Még mindig bennem él az az szerelem ami irántad érzek.-fújtam ki szaggatottan a levegőt, és már szinte nem láttam semmi, se a napszemüvegemtől, sem a könnyeimtől. -Még mindig szeretlek.-suttogtam. Ekkor levettem a szemüveget és ránéztem. Arcára a döbbenet ült ki. Úgy nézett ki, mint aki szelleme látott volna. -Igen, még mindig szeretlek Justin Bieber.-mondtam halhatóan. -Próbáltalak elfelejteni, téged, ezért is engedtem közel magamhoz Benjamint, hogy hátha sikerül vele elfelejteni téged. De hiába gyötröm maga, hiába szeretném nem tudlak.-a mondtad végét már elbőgtem. Egy pillanat alatt, megéreztem ajkait amik már olyan rég hiányoztak, amikre mindennap vágyok, és sóvárgok. Automatikusan visszacsókoltam, és közelebb húzódtam hozzá. Kezeimet felvezettem nyakába, és élveztem a pillanat hevét, majd szép lassan elváltunk egymástól.
-Menjünk el.-suttogta ajkaimba. -Kérlek, csak egy igenedbe kerül, és bárhova elviszlek.-szemeiben ott csillogott a reménység. Szám mosolyra húzódott, mert tudtam, hogy nyert ügyem van.
-Kankunban még nem jártam.-mosolyogtam. Letörölte a könnyeimet, majd egy lágy csókot lehelt ajkaimra, és kézen ragadott. -Máris megyünk?-kérdeztem tőle.
-Minél hamarabb elakarok menni.-mondta.
-De hiszen cucc sincs nálam.
-Az kit érdekel. Különben is úgy jobban nézel ki.-na itt az a Justin akit annyira imádunk. Erre a reakcióm csak egy nevetés volt. Kocsiba szálltunk, majd a reptérre mentünk. Felszálltunk Justin magángépére, és már indultunk is. Egész úton Justin ölében ültem, és élveztem, ahogy simogat és néha-néha megpuszil. Alig vártam, hogy leszálljunk. Egy kicsit elbóbiskoltam.
-Szerelmem.-suttogta Justin fülembe. Olyan jó érzés volt erre felkelni. Egyből mosoly csúszott a számra, majd egy csókkal köszöntem majd úgymond, hogy ennek nevezett. Szinte futottam ki a repülőről, és egyből, kiszálltam magassarkúmból, és ahogy futottam a tenger felé, valahova levágtam a homokba. Érezni, akartam a tengert.

*Justin szemszöge*
Boldog voltam, mert Nicole szeret, és újra velem van. Hiába nem lehet, hogy külsőre változott, de még mindig benne el, az a kislány Nicole. Ahogy futott a tenger felém, mosoly csúszott az arcomra. Az én barátnőm. Ahogy lábát a víz érte megállt, és kezeit kitárta, majd hagyta, hogy a szél belé kapjon. Én is a cipője mellé levágtam a sajátomat, majd mögé mentem, és kezeimet dereka köré fontam, fejemet, pedig vállába fúrtam.
-Soha nem voltam, ennyire boldog, és szabad. Most érzem, hogy tényleg élek. Eddig olyan elveszett voltam, Valami mindig hiányozott az életemből, valamit, vagyis inkább valakit mindig hiányoltam. fordult velem szembe.
-Szeretlek.-csókoltam meg. Most már soha nem fogom elengedni, most már csak a halál választhat el minket. -De most mi lenne, ha elmennénk átöltözni, és szobát kivenni, és utána meg hadd lepjelek meg.-ajánlottam fel.
-Benne vagyok.-mosolygott pimaszul. Kézen fogva, mentünk, és vettük fel a cipőnket, majd egy közeli szállodába mentünk, és kivettünk egy szobát. Ahogy felértünk a szobába, Nicole rögtön az ágyba vetődött. -Jobban örültem volna ha tengerpartit bérelsz.-szomorodott el.
-Mindegy, hogy hol vagyunk, csak együtt.-tornyosultam fölé.
-Igaz.-csókolt meg. -De az romantikusabb lett volna.
-Még nem tudod, hogy mivel készültem neked.-csókolgattam nyakát.
-Ne mond el. Szeretem a meglepéseket.-kuncogott. -De most akkor menjünk ruháért.
~Vásárlás után a parton~
Nicolenak egy irtó szexi bikinit választottam, én meg csak egy fürdőgatyát felvettem.
-Nincs kedved megmártózni?-kérdeztem a mellettem napozó barátnőmet.
-Nagyon mérges leszel, ha azt mondom, hogy egy kicsit még napozni szeretnék?-nézett rám boci szemekkel.
-Igen. Miért nem vagy képes bejönni abba a kibaszott vízbe?-mordultam rá. Nicole csak nézett, és teljesen megrémült. -Csak vicceltem.-nevettem fel.
-De buzi vagy.-lökte meg a vállamat, és felnevetett.
-Tudom, hogy szeretsz.-nyomtam egy puszit a szájára. -Amúgy napozz csak nyugodtan, én addig elmegyek, valami kajáért mert éhen halok. Te nem kérsz valamit szerelmem?-az utolsó szónál elmosolyodott.
-Egy koktélt hozol nekem?-nézett rám nagy kék szemeivel.
-Persze.-ezzel elmentem először kaját kérni magamnak, és útközben pedig összefutottam, Arianával. -Szia kicsi lány.-szólítottam meg.
-Justin.-öleltük meg egymást. -Rég láttalak. De, hogy-hogy itt vagy?-kérdezte.
-Nicolellal jöttünk, de jó lenne ha ezt senki se tudná. Kettesben szeretnénk lenni. Látod ott napozik.-mutattam meg neki.
-Akkor újra együtt vagytok?-kérdezte mosolyogva.
-Igen-mondtam határozottan.
-Akkor, én most megyek, mert szeretnék Nicolellal is beszélni. Szia.-öleltük meg egymást majd elment. Én rendeltem magamnak egy jó nagy hamburgert, és elmentem Nicole koktéljáért. Lila színűt kértem neki, mert az annyira tetszett. Visszamentem hozzá, de láttam, hogy Ariana nincs mellette, gondolom már elment.
-Édesem, itt az italod.-nyújtottam át neki.
-Köszönöm.-láttam rajta, hogy valami bántja.
-Valami baj van?-ültem le mellé.
-Ariana mondta, hogy Sel rehabra jár.-szomorodott el. -Rosszul érzem, magam, hogy nem vagyok mellette. Ő is mindig ott volt, ha szükségem volt rá.-nézett szemeimbe.
-Nicole, kérlek. Most jöttünk el, és végre kettesben lehetünk egy kicsit. Mi lenne, ha egy kicsit most önző lennél, és kettőnkkel foglalkoznál.-néztem rá kutyus szemekkel. Holnap visszamegyünk ígérem, de kérlek, hogy a ma csak rólunk szóljon.-küldtem felé egy mosolyt.
-Rendben.-csókolt meg. Ő meg itta az italát, én pedig megettem a hamburgerem.
-Jaj istenem.-feküdtem ki a napozó ágyon. Nicole csak felnevetett. -Mi az?-kérdeztem tőle mosolyogva.
-Olyan vagy, mint egy jóllakott óvodás.-mind a ketten felkuncogtunk. -Most ha akarod elmehetünk fürdeni.-fordult a hasára.
-Jó, csak várj egy kicsit, mert mindjárt szét puccanok.-fújtam ki a levegőt.
-Kellett neked akkorát enned.
-Éhes voltam.
-De akkor is.-vártunk egy kicsit, majd bementünk a vízbe. Nicole előttem megállt, én pedig köré fontam a kezeimet. -Szeretem amikor ezt csinálod.-fordult velem szembe. Feneke alá nyúltam, és felemeltem, ő pedig lábait derekam köré fonta. Egymás ajkaira tapadtunk, és csak úgy faltuk őket.
-Szeretlek.-váltunk el egymástól.
-Én is.-suttogta. Még egy darabig úszkáltunk a vízben, majd pedig kimentünk.
-Mi lenne ha elmennénk megnézni a várost?-kérdezte miközben törölgette magát.
-Rendben.-húztam magamhoz, majd törölközővel együtt összebújtunk, és egy hosszú csókot váltottunk. Elmentünk átöltözni, majd béreltem egy kocsit, és bementünk a városba. Éppen a városban sétáltunk, és felmerül bennem egy kérdés.
-Mennyire szeretsz?-kérdeztem mosolyogva.
-Hogy azt elmondani nem lehet.-nyomott egy puszit a számra. -És te?-kérdezte nevetve.
-Hogy én mennyire szeretlek? Megmutatom.-szakadtam el tőle. Felálltam egy padra, és Nicole értetlen tekintetével találkoztam. -Mindenki tudja meg, hogy én Nicole Moort a világon mindennél jobban szeretem!-kiabáltam el magam. Természetesen a rajongóim most is megjelentek. Nicole csak nevetett és elpirult. Csináltam pár képet, és aláírást is adtam, majd visszatértem szerelmemhez.
-Őrült vagy.-kuncogtam, majd pedig átkaroltam.
-Mert a szerelmed, megőrjít.-pusziltam bele hajába. Még sétálgattunk egy darabig, és kezdett a ap lefelé menni, vagyis visszamentünk a szállodába.
-Na és most mit tervezel?-akasztotta kezeit nyakamba.
-Hát.-csókoltam meg a nyakát. -Arra gondoltam, hogy elmehetnénk most zuhanyozni, utána meg meglepetés.-folytattam tovább.
-Mindig megtudsz lepni.-kezdtünk el lépkedni a fürdő felé. Ahogy beértünk, a falnak nyomtam, és egymás ajkait téptünk.Megszabadítottuk egymást a ruháinktól, és beálltunk a zuhany alá. Mind a kettőnk teste kezdett felforrósodni, én pedig neki nyomtam Nicolet a csempének, majd nyakát kezdtem el szívni, ő addig hajamba túrt ami még jobban beindított. Combja alá nyúltam és felhúztam, de tudtam, hogy most még hagynom kell. Csókunkat azzal szakítottam, meg, hogy elmosolyodtam.
-Ezzel még várnunk kell.-súgtam fülébe. Gyors lezuhanyoztunk, majd elmentünk öltözni. Én gyorsan felkaptam valamit de ügyeltem arra, is, hogy egy kicsit elegáns legyek. Beállítottam a hajam majd fújtam magamra egy kis parfümöt is. Hirtelen Nicole rontott be egy irtó szexi ruhában.
-Justin nem tudok cipőt választani.-mutatta fel a két magassarkút.
-Nem is muszáj felvenned azt.-küldtem felé egy mosolyt.
-Mi, nem vacsorázni megyünk?-kerekedtek el szemei.
-Majd meglátod.-kacsintottam.
-Akkor hiába öltöztem így.-mutatott végig magán.
-Akkor már a barátod kedvéért nem is öltözöl ki, csak ha megyünk valahova?
-De.-bújt karajaim közé.
-Szerintem a fekete szexibb.-néztem szemeibe.
-Mindig is jó ízlésed volt.-nyomott egy puszit a számra.
-Na gyere menjünk.-megvártam míg felhúzza a cipőjét, és lementünk a partra.
-Itt nincs is semmi.-nézett körbe.
-Ne türelmetlenkedj.-léptem mögé, és egy lila kendővel betakartam a szemét. -Most megyünk oda.-súgtam fülébe.
-Justin nem akarok nagyot esni.-nevettünk fel.
-Nem fogsz, de nyugi mindjárt ott vagyunk.-még mentünk pár lépést és megálltunk. -Megérkeztünk.-vettem le róla óvatosan a kendőt.

*Nicole szemszöge*
Amikor kinyitottam a szemem, azt hittem, hogy csak álmodok. Minden olyan romantikus volt, és az egészet

ő szervezte csak KETTŐNKNEK.
-Nyugi nem fog minket senki sem meglátni, mert tudod a part többi részén is van ilyen. És én pedig ezt béreltem ki.-megfordultam vele szembe és megcsókoltam. Azonnal visszacsókolt, és felkapott, majd egy ágy felé kezdtünk sétálni. Óvatosan a hátamra fektetett, majd fölém tornyosult. -Szeretném, ha ez az este emlékezetes lenne számodra.-nyúlt az ágy oldalához, majd egy üveg bort emelt fel, és a másik kezében pedig két pohár pihent. Felütünk, majd Justin kinyitotta a bort, és elfogyasztottuk.
-Köszönöm ezt az egészet, hogy mindenre figyeltél, még a legapróbb részletre is.-bújtam oda hozzá.
-Neked bármit.-egymás szemébe néztünk, és izzót a köztünk lévő levegő. Már olyan rég vártam erre, a pillanatra, hogy újra vele lehessek. Ajkaira tapadtam, és hátradőltem, és ezzel húztam őt is magammal. Justin keze elvándorolt a szoknyám cipzárjához, és óvatosan megszabadított tőle. Szemeibe néztem, és láttam, hogy ott csillog a vágy és reménység sugara. -Nicole.-simította meg az arcomat. Nyakamat vette célba, és szívni kezdte azt a pontot megint amit a zuhanyzóban. Apró nyögések hagyták el a számat, és néhol egy-egy sóhajtás. Inge gombjait kezdtem el kigombolni, szépen lassan. Amikor megszabadítottam tőle, nadrágja övéhez csúszott kezem. Szerencsére nem kellett vele vacakolni, így gyorsan lekerült róla. Mindkettőnkön már csak fehérnemű volt. A háttérben lehetett hallani a tenger morajlását, és halk sodródását. Minden olyan tökéletes, és romantikus volt. Justin óvatosan kikapcsolta a melltartómat, és testem csókolgatásába kezdett. Utána lekerült rólunk, minden ruha. Olyan finoman, és lágyan csinált mindent. Nem volt durva és erőszakos, nem a vágy és a megszokás uralta, hanem az érzelmei. Ahogy testem egyre forrósodott érintésétől, és csókjaitól már nehezen de visszafogtam magam. Lassan, és óvatosan hatolt belém, ami egy kisebb nyögést váltott ki belőlem. Normál tempóban kezdett el mozogni, és közben egymást testét leptük el csókokkal. Ez most teljesen más volt, ez nem szex volt hanem szeretkezés. Már nagyon rég voltam ilyen boldog. A hangulat csak fokozódott, és mind a kettőnk jobban élvezte a helyzetet. Justin lejjebb haladt a testemen a csókokkal, és hasamnál megállt. Betartotta a tisztes határokat, és semmit sem lépett át. Én puha és tökéletesen beállított haját túrtam szét. Újra visszatért ajkamhoz, és forró csókot váltottunk. Felütünk, és óvatosan ráereszkedtem férfiasságára, és egy hangos sóhaj hagyta el a számat. Justin egy kezével a fenekemet fogta, hogy segítsen megemelkedni, a másikkal pedig a tarkómnál fogva húzott közelebb. Testünk szinte összeforrt, és egy pillanatra se engedtünk, el a másik ajkát. Hátrahajtottam a fejem, és most teljesen az ölébe ültem, és mind a két kezemet a nyakába vezettem. Fenekemről a keze hátamra csúszott, és nyakamat kezdte el csókolgatni. Hirtelen, kibillentem az egyensúlyomból mert túl hátra ereszkedtem, és a puha párnák közé landoltunk. Csókcsatát kezdtünk el, és közben szép lassan mind a kettőnk elment. Justin boldogan ,,mászott" ki belőlem, és huppant mellém. Karjaiba húzott, és összebújva aludtunk el. Sikerült neki, elérte, hogy ez az estém legyen a legemlékezetesebb.
-Boldog vagyok, hogy most egy ilyen éjszakát tölthettem el veled.-puszilta meg a fejem.
-Én nem tudok már mit mondani, a boldogságtól. Ez az este valami varázslatos volt.-bújtam közelebb hozzá. Összebújva és egy kicsit fáradtan hajtottuk álomra a fejünket.

Sziasztok! Sajnálom, hogy ennyit kellett rá várni, csak egy kicsit nehéz egyszerre három blogot írni, de most hoztam nektek egy részt. A másik blogon azt írtam, hogy erre írok utoljára, de most romantikus hangulatom voltxd Szóval meghoztam a 44. részt. Sajnálattal közlöm veletek, hogy már sajnos nem sok van vissza a blogból, mert mindennek ennek a sztorinak is van vége, és egyszer oda is elérkezünk. Nem szívesen fejezem be a sztorit, de hát muszáj. De mé nem tartunk ott, addig még van idő. Szóval remélem tetszett ez a rész nektek, és örülnék neki ha megajándékoznátok egy pár kommenttel.