-Jól vagy? Elég sápadt lettél. Várj hozok egy kis vizet.-elment a konyhába majd egy pohár vízzel tért vissza átnyújtotta kortyoltam belőle egy kicsit és az asztalra raktam.
-Justin.-fogtam meg a kezét.
-Igen? De biztos, hogy jól vagy ne hívjak orvost vagy...-vágtam közbe.
-Nem kell semmi tényleg jól vagyok csak egy kicsit megszédültem. Ennyi.-ültem fel.
-Biztos?-kérdezte.
-Persze. Nem fogok meghalni nyugi.-nevettem el magam.
-Jó. De biztos jól vagy?-kérdezte nevetve.
-Justin. Jól vagyok.-hajtottam a fejem a vállára.
-Oké. Most már elhiszem.-karolt át.
-De most térjünk vissza amiért jöttem.-ültem vele szembe.
-Rendben.-nézett a nagy barna szemeivel mélyen a szemembe.
-Szóval úgy döntöttem, hogy. Hogy téged választalak. Nem tudom miért de valami nagyon erős köt hozzád. Rossban inkább a barátot látom benned meg azt aki igazán boldoggá tud tenni. Ez az igazság sokat töprengtem, hogy kit válasszak és arra a döntésre jutottam, hogy te vagy a megfelelő ember számomra.-öleltem át.
-Nagyon szeretlek-súgta a fülembe.
-Én is téged.-csordult ki egy könnycsepp a szememből.
-Mi lenne ha most elmennék valahova vagy csinálnánk valamit?-kérdezte.
-Rendben. De mégis mit?
-Van egy ötletem.-fogta meg a kezemet és kirángatott az ágyból.
-De várj előtte átakarok öltözni.-nyöszörögtem.
-Jó. Lányok.-csóválta a fejét.
-Megvársz itt és majd visszajövök vagy elkísérsz?-kérdeztem és az ajtóra mutattam.
-Várj.-sétált el.
-De Justin.-ültem vissza az ágyra. Pár perc múlva ruhákkal a kezében tért vissza.
-Tessék vedd fel ezt.-adta oda.
-Ez meg honnan van?-csodálkoztam.
-Neked vettem.
-Sajnálom de ezt nem fogadhatom el.-nyújtottam vissza.
-Mer?-nézett furán.
-Mert Justin túl sokat költesz rám.
-De te azzal fizeted vissza, hogy itt vagy mellettem és, hogy szeretsz és boldoggá teszel.-nyomott egy puszit a
-Igazán?-kérdeztem olyan huncut nézéssel.
-Igen.-karolta át a derekamat. Én egy hirtelen mozdulattal megcsókoltam. Utána fogtam a ruhát és a fürdőbe vonultam. Egy kicsit leültem a földre és elgondolkoztam. Mindent végig gondoltam, hogy tényleg ezt akarom és, hogy végig csinálom. Utána míg gondolkodtam Justin rontott be a fürdőbe.
-Nicole. Mi a baj? Megint rosszul vagy?-ült le mellém a földre.
-Nem. Csak elgondolkodtam.-hajtottam le a fejem.
-És mégis min?-hajolt közel.
-Kettőkön. Meg, hogy mi lesz majd velünk.-sóhajtottam.
-Majd minden idővel kiderül. Nem kell ezen gondolkozni. Lesz ahogy lesz. Ezen ne törd magad.-egy puszit lehelt a homlokomra.
-Igazad van. Na akkor kimész fel szeretnék öltözni?-néztem kutyus szemekkel.
-Minek hisz a barátnőm vagy. Nem láthatlak amikor átöltözöl?-a kezeit a derekamra kulcsolta.
-Hahaha. Természetes, hogy nem.-tuszkoltam ki az ajtón.
-Istenem lányok.-mászott ki. Utána megnéztem, hogy milyen ruhát vett nekem ez az eszement ember. Ahogy
-Na hogy áll?-fordultam egyet.
-Gyönyörű vagy. De most kivételes.-mosolygott. Justin is eléggé kicsípte magát. Szmokingban volt. Be kell, hogy valljam nagyon sőt kiválón állt neki. Többször kéne neki ilyet hordania.
-Mehetünk.-nyújtotta a karját.
-Persze.-karoltam át. Elsétáltunk egy bálba el is felejtettem, hogy bál lesz biztos akkor mondták amikor Justinnal leléptünk. De akkor ő honnan tudta? Ja hisz ő Justin Bieber. Amikor beléptünk a terembe azt hittem hátast dobok. Olyan
-Justin te ezt honnan tudtad?-néztem rá csillogó szemekkel.
-Csak tudtam. Na de menjünk táncolni.-fogta meg a kezemet. Elkezdtünk lassúzni. Folyton egymást néztük. Le sem vettük egymásról a tekintetünket. Majd közel hajoltunk egymáshoz és Justin megcsókolt. Ott csókolóztunk a terem közepén. Egy gyönyörű szép számra. Amikor abbahagytuk egymás falását akkor elmentem inni valamit mert már nagyon szomjas voltam. Az egyik Belieber mellettem töltötte a puncsát. Figyeltem, hogy nem a köt belém vagy valami. De semmi. Fura mi van ezekkel? Biztos belenyugodtak, hogy Justin és én elválaszthatatlanok vagyunk. Kár volt elkiabálnom magam. Mögöttem megjelentek azok akik szokásosan belém kötnek.
-Jajj nézzétek ki van?-mondta flegmán.
-Ja éreztem, hogy itt vagy mert eléggé romlott lett a levegő.-jött a következő beszólás.
-Végezetek? Mert már elegem van abból, hogy piszkáltok. Mennyetek mást boldogítani.-fordultam meg de visszarántott.
-Te nekem ne fordíts hátat. Mégis, hogy merészeled ezt?-mondta nagyképűen. Én nekem itt pattant el az agyam. Fogtam a puncsomat és szó szerint az arcába öntöttem. A csaj sokkot kapott csak úgy kapkodta a levegőt, és visítani kezdett ekkor Justin hátulról felkapott és gyorsan kivitt. Amikor már kellő távolságra voltunk akkor lerakott.
-Nicole. Tudod ki volt ez a csaj?-fogta a fejét.
-Nem.-csóváltam a fejem.
-Ő a hajó tulajdonosának a lánya. Ha ezt megtudja, hogy mit csináltál akkor repülsz.-dühöngött.
-Erre a két hétre nem fognak ne aggódj.-sétáltam tovább.
-Téged ennyire hidegen hagy?-haladt velem tovább.
-Justin mindjárt vége a sulinak. És téged mit izgat, hogy kirúgnak vagy sem?-néztem tágra nyílt szemekkel.
-Hát azért mert egyrészt a barátnőm vagy. Másrészt meg fontos vagy nekem.-fogta meg a kezemet.
-Justin most inkább megyek.-hagytam faképnél.
-Nicole. Mi történt? Valami baj van? Mert aki most itt van Nicole az nem az kedves, aranyos, életvidám Nicole akit én megismertem.-jelentette ki. Ránéztem aztán pedig ott hagytam. Visszamentem a szobámba. Az ágyra kuporodtam. Próbáltam nem arra gondolni, hogy... Nem is gondolok rá nem is mondom ki. Elég bajom van nekem is. Jött egy üzenet a telefonomra. Ki írt? Justin. ,,Nicole mi a baj? Olyan más lettél. Mond el lehet, hogy tudok segíteni. Beszéljük meg. Justin" Nem volt kedvem válaszolni semmihez sem volt kedvem. Olyan lehangolt lettem. Feküdtem az ágyon és a plafont néztem. Olyan rossz senki sem ért meg. Hirtelen kopogtak azt ajtón. Oda sétáltam és kinyitottam Justin volt az.
-Justin most nincs kedvem ehhez?-nyafogva az ágyba dőltem.
-De lesz. És most szépen mindent elmondasz.-ült le mellém.
-Menj el.-dünnyögtem.
-Nem.-vágta rá.
-Hagyjál.-legyintettem.
-Majd ha elmondod, hogy mi a bajod.-piszkálta a hajamat.
-Justin hagyjál. És jó a hajam mi?-böködtem a kezét.
-ja jó a hajad. Lehet, hogy fodrász leszek.-piszkálta tovább a hajam.
-Ha végeztél el is mehetsz. Szia.-fordultam neki háttal.
-Nicole. Most komolyan mi a baj?-fordított maga felé.
-Semmi.-néztem oldalra.
-Nézz a szemembe.-simított meg az arcom. A szemébe néztem és nem tudtam neki hazudni muszáj volt valakinek elmondanom. És ez a valaki Justin volt.
-Justin tudod.-fojtattam volna de a sírás közbe szólt.
-Ne sírj.-ölelt át.
-De muszáj eddig magamba fojtottam de most már nem bírom.-mondtam a könnyektől fulladozva.
-Jól van. Tudod nekem bármit elmondhatsz.-simogatta a hátamat.
-Teljesen ki vagyok. Még csak most fogtam fel, hogy két hetem van. Ross is Berlinbe utazik és te is mész mert menned kell a rajongóid várnak rád és számítanak is. És én meg egyedül fogok maradni. De nem akarok tudod, hogy mennyire fogtok hiányozni?-nyöszörögtem.
-Nicole. Én mindig itt leszek melletted. Nekem te vagy az életem ha te nem vagy mellettem akkor akkor nem
-Justin.-szipogtam.
-Igen.-suttogta.
-Szeretlek.-néztem a szemébe.
-Én is téged.-csókolt meg. Justin ahogy megcsókolt éreztem, hogy őszintén szeret. Ekkor már tudtam, hogy ő mindig mellettem marad és, hogy fontos vagyok neki. Megfogott és szépen lassan az ágyon hátra döntött. Ekkor hirtelen kopogtak. Pont most komolyan pont most? Ajjh. Felálltam és kinyitottam.
-Maga Nicole Moor?-kérdezte egy fura ember. Még soha nem láttam.
-Igen én vagyok. De miért?-kicsit megijedtem.
-Csomagja érkezett. Kérem itt írja alá.-nyújtotta a papírt. Szépen alá firkantottam és már távozott is a
-Mi van benne?-kérdezte Justin.
-Fogalmam sincs.-ráztam meg. Elkezdtem kibontani. Egy napló volt benne. Biztos anyukám küldte de viszont nem volt hozzá levél. Sem az, hogy honnan postázták. Fura. De nagyon tetszett a napló.
-Napló. Lányoknak való dolog.-mondta.
-Az. Lányoknak való. Legalább ide kiönthetem a szívemet.-nyitottam ki.
-Na ha végeztél a napló nézelődésével akkor csinálunk valamit.-fogott egy párnát és ráhajtotta a fejét. Én még egy darabig a naplóval foglalkoztam majd az éjjeli szekrényemre raktam.
-Végeztem.-néztem Justinra aki már aludt. Jajj istenem mindjárt megeszem. Komolyan mindenki olyan cuki amikor alszik. Próbáltam halk lenni. Lefeküdtem vele szembe és néztem ahogy szundikál. Majd végül az sült ki ebből, hogy bealudtam. Az álmomban egy fiú volt barna haj és ékszín kék szemei voltak. Nagyon helyes volt. Egy tengerparton voltunk és sétálgattunk megfogta a kezemet majd megcsókolt. Ekkor felébredtem. Justin még mindig aludt. Kimásztam az ágyból és a fürdőbe mentem. Megmostam az arcom és utána a tükörbe néztem ott volt a hátam mögött az a gyerek. Ekkor elsikítottam magam. A földre kuporodtam és utána Justin a fürdőbe rontott.
-Mi történt?-kérdezte aggódva.
-Elment?-kérdeztem remegő hangon.
-Ki? Nem is volt itt senki.-nézett értetlenül.
-De láttam itt volt. Egy fiú. Mögöttem állt.-még mindig zaklatott voltam.
-Nicole. Szerintem csak képzelődtél. Nyugi.-ölelt magához.
-De olyan valós volt. Érted mint te.-szorítottam magamhoz.
-Jó.-egy puszit lehelt a hajamba. Még egy darabig ölelkeztünk majd visszamentünk a szobába. Ekkor már nyugodtabb voltam. Ránéztem az órára pont éjfél volt. Úristen holnap meg suli.
-Justin elég későre jár holnap meg suli.-böktem oldalba.
-Jó. Nembaj.-karolt át és egy puszit nyomott az arcomra.
-De egy kicsit baj. Tudod ezen a héten doga hátán doga lesz igaz tanultam de nem akarok holnap kinézni úgy mint egy zombi.-ásítottam.
-Te még akkor is gyönyörű lennél.-csókolgatta a nyakamat. Ekkor kitört rajtam a röhögőgörcs.
-Jó. Kérlek hagyd abba.-fulladoztam a nevetéstől. Még utána jól megcsikizett aztán abbahagyta. Ezt még visszafogja kapni. Megint ránéztem a telefonomra hajnali 2 óra volt. Úristen!
-Mi a baj?-kérdezte.
-Tudod mennyi az idő?! Úristen! Holnap tuti, hogy elalszok órán.-szorítottam egy párnát a fejemhez.
-Nicole. Nyugi. Iszol egy nagy adag kávét aztán kész.-szedte ki a párnát az arcomból.
-Nem szeretem nagyon a kávét. Megszívtad.-dobtam meg párnával.
-Nicole. Most komolyan én szívtam meg? Te nem tudsz majd felkelni.-nézett olyan megmondtam nézéssel.
-Pukkadj meg!-fordítottam hátat neki.
-Jól van bocsánat.-fogta meg a vállamat és hátra rántott és pont az ölébe huppantam. Csak nézni tudtam a nagy szemeit. Elvesztem bennük.
-Ilyenkor mindig arra gondolok, hogy mit nézel annyira rajtam.-simította meg az arcom.
-A szemeidet. Tudod olyan szépek. Mindig elveszek bennük. Egész nap tudtán nézni.-fogtam meg a kezét.
-Akkor én mit mondjak a te gyönyörű ékszín kék szemeidre.-amikor kimondta azt, hogy ékszín kék egyből az a fiú jutott eszembe. -Valami rosszat mondtam?-nézett furán.
-Nem. Nincs semmibaj.-ültem fel.
-De hirtelen elszomorodtál.-hajolt oda hozzám. Ekkor ránéztem és gondolkozásba estem. Justin. Justin Bieber van itt előttem aki szeret és engem akar. Vele akarok lenni sokáig. Végig azon gondolkodtam, hogy eddig mi történt velem és Justinnal. Ez ment végig a fejemben. Majd feleszméltem és hirtelen megcsókoltam. Hátra is huppantunk az ágyon. Vad csókolózásba kezdtünk. Szép lassan kigomboltam az ingét. Ekkor jött egy üzenet a laptopomra.
-Justin várj egy kicsit.-toltam el magamtól és a laptop elé másztam. El is felejtettem, hogy bekapcsolva hagytam. Egy ismeretlentől érkezett egy videó fájt küldtek. Elindítottam és nem hittem a szememnek. Justin egyből lecsapta a laptopomat.
-Nicole.-kezdett bele.
-Nem Justin. Most menj el.-szedtem össze a a ruháit és nyitottam ki az ajtót.
-Nicole.-szorított a falhoz.
-Justin. Menj el tudod mekkorát csalódtam benned. Soha többet nem akarlak látni.-törölgettem a könnyeimet.
-Nem amíg végig nem hallgatsz.-tűrte el a hajamat.
-Akkor várhatsz!-egy hirtelen mozdulattal ellöktem magamtól és rácsuktam az ajtót.
-Nicole! Nicole nyisd ki az ajtót!-kiabálta Justin. A földre kuporodtam és a sírás tört ki rajtam.
-Nicole kérlek. Beszéljük meg.-mondta már halkabban. Megfogtam a kilincset egy darabig az volt bennem, hogy kinyitom de aztán meggondoltam magam.
-Menj el Justin! Hagyj békén!-kiabáltam zokogva. Majd nem kaptam választ ekkor tudtom, hogy elment. Elmentem lezuhanyoztam és az ágyba feküdtem nem sokat aludtam mivel elég későn feküdtem le és nagyon nem hagyott nyugodni az a videó folyton az járt a fejemben. Fogtam elő vettem a naplómat és írni kezdtem. ,,Kedves Naplóm! Ma nagyon szomorú vagyok mivel akit szerettem csúnyám átvert és ezt most nagyon fáj. Legszívesebben meghalnék. Olyan rossz érzés amikor az a személy akit mindennél jobban szeretsz átver és becsap meg ráadásul ki is akar használni. Úgy, hogy most a szívem romokban áll. Nem tudom, hogy kinek önthetném ki a lelkemet. Mert nincs kedvem senkivel sem beszélni úgy, hogy inkább magamba folyton az lesz a legjobb. Most úgy gondolom, hogy már senkiben sem bízhatok. Azt veszem észre, hogy mindenkiben csalódok. Olyan rossz érzés." Fejeztem be. Próbáltam aludni de nem jártam sok sikerrel meg persze amikor elaludtam volna akkor meg kelni kellett a hülye suli miatt. Felkeltem tök hulla fáradtam egy szemhunyásnyit sem aludtam. Választottam ruhát és ahogy kiléptem az ajtón...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése