6. rész Justin vs Ross!

Igen az órák után pedig hatalmas botrány lett. Ahogy kiléptünk a teremből a Belieberek letámadtak minket azzal, hogy miért én vagyok Justin barátnője. A nagy tömegből valahogy kiszabadultam de Justint elvesztettem. Hirtelen egy kar rántott el és egy teremben  találtam magam és az ajtó hangját hallottam ahogy becsukódik. Sötét volt. Nem láttam semmit csak egy alakot de nem tudom, hogy ki. Éreztem, hogy a kezét végig simítja az arcomon. Én hátrálni kezdtem mire azt vettem észre, hogy a falba ütköztem. Istenem most mit tegyek? Csak sóhajtozni tudtam mire az az ismeretlen alak megcsókolt. Én ellöktem magamtól, és próbáltam valamerre menni de elég nehéz volt úgy, hogy nem látok semmit meg ráadásul magassarkúban voltam. Szerencsétlenségemre elestem valamiben és a földre zuhantam. Elég rendesen bevágtam a lábam alig tudtam ráállni.
-Ááá!-szóltam el magam. A földön négy kézláb másztam míg végül a sarokba nem találtam magam. Gyorsan elővettem a telefonomat és világítani kezdtem vele közben pedig nagy nehezen de valahogy felálltam. Hirtelen eszembe jutott, hogy van rajta ilyen lámpa alkalmazás gyors bekapcsoltam és Ross állt előttem. Csak néztem nem jött ki egy szó sem a számon. Még mindig fájt a lábam szentem kiment a bokám. A telefont elvette a kezemből és megcsókolt. Fél lábon állva nagyon király volt smárolni. Ross a végén felvett a karjaiba. Olyan jó érzés volt és az asztalra ültetett. Megfogta a lábamat és levette a cipőt róla. Felszisszentem.
-Bocs.-fogta olyan óvatosan meg a bokámat mintha a világ legtörékenyebb dolgát fogná a kezében. Végig őt néztem egyszerűen nem tudtam levenni róla a szememet. Amikor megvizsgálta a bokámat kijelentette, hogy kiment.
-Most hogyan fogok órára menni?-aggódtam.
-Ez legyen a legkevesebb bajod. Kiment a bokád és téged az izgat, hogy hogyan jutsz el órára?-förmedt rám.
-Jól van na.-duzzogtam. Felvett a karjaiba és elvitt az orvosiba. Amikor beléptünk az ápolónő egyből tudta, hogy mi a baj amikor látta, hogy Ross a karjaiba tart. Olyan jó érzés mint a mesékben amikor eljön érted a szőke herceged és a karjaiban visz. Na ez pont olyan volt. Ross lerakott az ágyra a nővérke bekente valamivel meg bekötözte nem volt valami kellemes érzés. Utána magunkra hagyott.
-Sajnálom. Miattam van ez.-túrt bele a hajába idegesen. Olyan szexi volt. A vállára raktam a kezemet és bólintottam, hogy nincs semmibaj. Egy sunyi mosolyt vetett utána meg egy puszit nyomott volna a számra de elhajoltam.
-Mi a baj?-értetlenkedett.
-Elvileg nekem haragudnom kéne rád. A nyaklánc és a kép miatt.-fordítottam el a fejemet.
-Mi milyen nyaklánc és kép?-húzta fel a szemöldökét.
-Jajj Ross! Ne játszd itt magad! Tudok mindenről. A nyaklánc egy másik lányé volt. A kép pedig.-elővettem a telefonomat és megmutattam neki. Ross falfehér lett.
-Ez honnan van?- lett ideges.
-Nem tudom valaki küldte.-tettem úgy mintha nem izgatna. Ekkor belépett Justin.Egy mosolyt küldtünk egymásnak. Odajött és egy puszit nyomott az arcomra.
-Veled meg mi történt?-kérdezte aggódva.
-Semmi komoly csak kiment a bokám.-legyintettem egyet.
-Semmi komoly?! Úristen és hogy? Mikor? Hol?-bombázott egymás után a kérdésekkel.
-Ross kérlek hagyj most magunkra Justinnal majd máskor folytatjuk.-bólintott egyet és kisétált.
-Na?-tárta szét a karjait. Magamhoz rántottam és megöleltem.
-Ajjh. Te. Mindig muszáj aggódnod.-szorított jobban magához.
-Igen. Mert szeretlek.-tolt el magától és egy forró csókot nyomott a számra. Amikor abbahagytuk nem tudom, hogy miért de már annyira nem is fájt a lábam.
-Justin. Mondanom kell valamit. Tudod, hogy nemsokára vége a sulinak, és akkor az útjaink külön vállnak. Te mész a világot járni én pedig megyek vissza Floridába. De azt akarom mondani, hogy mindig is...-befejeztem volna a mondatom ha nem csókol le. Utána bejött az ápolónő és azt mondta, hogy elmehetek csak felrak a lábamra egy rögzítőt. Amikor végre valahára felrakta akkor felálltam de nem jött össze egyből elvesztettem az egyensúlyomat de Justin elkapott. Örök hála neki!
-Vigyázz.-nevetett fel. Én csak vetettem rá egy gúnyos mosolyt és elköszöntünk utána pedig elmentünk Justin kabinjába. Mire odaértünk komolyan leizzadtam. Nyár volt meg ráadásul ilyen izé is volt a lábamon nagyon király volt. Amikor beléptünk akkor jutott eszembe valami.
-Hogyan fogok fürdeni?-keseredtem el.
-Ha akarod segítek.-vetett egy mosolyt. Én reflexből odacsaptam neki. De nem sokra mentem vele.
-Komolyan ha még egyszer ilyet mondasz nem tudom mit csinálok veled.-kezdtem mérges lenni. Ekkor

elment mögém megfogta a derekamat és egy puszit nyomott a nyakamra.
-Szeretnék neked valamit adni.-súgta a fülembe.
-Mit?-fordultam felé. Ekkor elővett egy kis dobozt. Úristen ugye nem a kezemet akarja megkérni? Még túl fiatal vagyok a házassághoz. Kinyitotta és egy gyönyörű gyűrű volt benne.
-Nicole. Kérlek légy a barátnőm.-nyújtotta felém a kis dobozt. Csak néztem Justinra. Nem tudtam mit mondani. Képtelen lennék most nemet mondani neki. Azzal összetörném a szívét. Még mindig a gyűrűt nézegettem, és a helyet, hogy hazudtam volna Justinnak elmondtam az igazat.
-Justin. Még nem állok készen egy kapcsolatra. Még idő kell, hogy feltudjam dolgozni a dolgokat. Nem akarok addig igent mondani míg teljesen biztos vagyok az egészben. A kettőnk közötti kapcsolatban. Sajnálom de addig nem fogadhatom el a gyűrűt míg viszonozni nem tudom az érzéseidet.-nyújtottam vissza neki a gyűrűt.
-Köszönöm, hogy őszinte voltál hozzá. Rendben tiszteletben tartom a döntésedet addig várok rád. De kérlek a gyűrűt fogadd el. Ez a tied.-kivette a dobozból és felhúzta az ujjamra. Mosolyogtam. Jó érzés volt. Nagyon megkedveltem Justint. Olyan mintha a testvérem lenne. Akit nagyon szeretek.
-Justin kéne mennem.-mutattam az ajtó felé.
-Még maradj kérlek.-nézett kutyus szemekkel.
-Jajj kélek ne nézz így.-jöttem zavarba.
-Mer?-fogta meg a kezemet.
-Mer ilyenkor olyan zavarba tudsz hozni.-pirultam el.
-Olyan aranyos vagy ilyenkor.-simította végig az arcomat. Közeledett.
-Justin ígértél valamit.-suttogtam.
-Tudom de olyan nehéz betartanom. Főleg ha ilyen szemekkel nézel rám. Meg ilyen közel vagy hozzám.-közeledett jobban. Kénytelen voltam megállítani.
-Justin. Ha nem hagyod abba akkor távolság tartó leszek veled.-váltottam komolyra. Már amennyire tudtam.
-Rendben.-fordult el tőlem de hirtelen vissza fordult és lopott egy csókot tőlem. Erre olyan mérges lettem, hogy gyorsan felkaptam egy párnát és elkezdtem ütni vele. Ő meg elvette tőlem és elkapott.
-Justin! Justin!-kiabáltam közben pedig rám jött a röhögő görcs. Elestünk és az ágyra huppantunk. Természetesen és kerültem alulra és Justin pedig rajtam feküdt. Istenem megint közel kerültünk egymáshoz. Justin nézett mintha még nem látott volna engem. Most már olyan közel voltunk egymáshoz, hogy egy ropi sem fért volna el közöttünk. Szólni akartam de nem tudtam. Mintha elment volna a hangom. Justin továbbra is nézett. Ekkor zavarba jöttem. Ő pedig elmosolyodott és egy puszit nyomott az arcomra, és felült. Én is felkeltem. Justin egy kicsit lehangolt volt. Gondoltam valahogy fel kéne vidítani. Ekkor odabújtam hozzá és most én nyomtam egy puszit az arcára. Már mindjárt boldogabb lett.
-Örülök, hogy most jobb lett a kedved.-hajtottam a fejemet a vállára.
-Én meg örülök, hogy törődsz velem.-mosolyodott el.
-Jajj te!-böktem oldalba mire ő elkezdett csikizni. Felsikítottam és kérleltem, hogy hagyja abba. Már a könnyeim jöttek amikor hirtelen valami érzést éreztem. Valami rosszat. Mintha baj közelegne. Ilyet még soha nem éreztem.
-Mi a baj? Olyan fal sápadt lettél. Hozzak vizet? Vagy valamit?-kérdezte.
-Nem, nem kell semmi. Csak rossz érzésem van. Mintha valami baj lenne.-na jó most már tényleg kezdtem rosszul lenni. Felálltam és színes foltokat kezdtem látni majd minden elsötétült. Egy szobában találtam magam és Justin volt ott megkötözve. Csupa vér volt minden körülötte. Oda rohantam hozzá. Elkezdtem sírni. Felhajtotta a fejét és csak annyit tudott mondani, hogy menekülj. Ekkor kinyitottam a szememet és valami nedves volt a fejemen. Meg Justin idegesen ült az ágyon és mintha sírna. Felültem.
-Justin?-bújtam oda hozzá.
-Nicole!-ölelt át  mint még soha. Egyre jobban szorított magához.
-Justin egy kicsit túl szoros.-mondtam alig hallhatóan mivel már nem kaptam levegőt.
-Bocs.-engedett el.
-Köszönöm.-vettem egy nagy levegőt.
-De tudod olyan jó érzés ölelgetni olyat akit szeretsz.-simította végig az arcomat. Megint belekerültünk abba a pillantásba amikor csak nézegetjük egymást. Nem tudom, hogy miért de olyan késztetést éreztem, hogy nyugodtam megcsókolhatom. Közeledtem felé szép lassan de Justin nem bírt várni és magához húzott. Elkezdtünk vadul csókolózni. Amikor Justin elkezdte lehúzni a ruhámat akkor megfogtam a kezét. Tudta, hogy mire utalok, és fel is fogta. Szerencsére. Egy puszit nyomtam a szájára és felálltam. Utána ő is felállt és megfogta a derekamat.
-A biztonság kedvéért foglak ne hogy megint elájulj.-majd magához ölelt.
-Justin amikor elkapott az a rossz érzés és elájultam. Utána téged láttalak. Egy szobában voltál és megvoltál kötözve. Körülötted minden vér volt. Én elkezdtem sírni és odamentem hozzád és azt mondtad, hogy meneküljek. Ugye ez nem egy jel?-néztem rá aggódva.
-Dehogyis! Csak képzelődtél. De azért kérlek máskor ne hozd rám a szívbajt.-csókolt meg.
-De amikor felkeltem te az ágyon sírtál?-húztam fel a szemöldököm.
-Nem. Csak ideges voltam. Nem tudtam, hogy mit csináljak minden olyan hirtelen történt.-túrt bele a hajába.
-De akkor most mi van közöttünk Justin?-néztem rá komolyan.
-Nem tudom. Mert egyik pillanatban azt mondod, hogy még várni akarsz mert még nem vagy belém szerelmes. Most meg smároltunk. Vagyis nem tudom. De azért megpróbálhatnánk. Legalább egy esélyt adj!- nézett rám olyan szemekkel mint nem is tudom de olyan cuki volt.
-Nem tudom. Próbáljuk meg? De nem tudom, hogy készen állok-e egy kapcsolatra.-harapdáltam a számat.
-Csak egy esélyt Nicole! Kérlek!-térdelt le elém. Hosszas gondolkodás után eldöntöttem. Rossal nem akarok lenni mert amit tett velem elég nagy szemétség volt. Justin meg igazán szeret. Úgy, hogy adok neki egy esélyt ha meg nem sikerül akkor leülök vele és beszélem. Biztos megfogja érteni. De remélem, hogy sikerülni fog. Ránéztem Justinra.
-Sajnálom Justin.-hajtottam le a fejemet de egy kicsit megakartam szívatni úgy tettem mintha elutasítanám. Justin felállt. Én ránéztem mosolyogva és amikor rám nézett leesett neki. A nyakába ugrottam és megcsókoltam.
-Ilyet ne csinálj többet.-nézett rám mosolyogva.
-Rendben. Csak egy kicsit szívatni akartalak.-nyomtam egy puszit a szájára.
-Tudod most én vagyok a világ legboldogabb embere.- ölelt magához szorosan.
-De Justin most már tényleg el kell mennem.-de Justin megfogta a kezemet arra utalva, hogy mér maradjak. De mondtam neki, hogy most már tényleg mennem kell. Utána még mondtam neki, hogy este benézek. Búcsúzásként egy hosszú csókkal ajándékoztuk meg egymást. Elsétáltam nagy nehezen a hülye rögzítő miatt Ross kabinjához. Kopogtam. Ross kinyitotta az ajtót.
-Szia!-üdvözöltem.
-Szia gyere be.-kecmeregtem be az ajtón nagy nehezen. Utána leültem az ágyra. Ross is helyet foglalt mellettem.
-Nos akkor most beszélhetünk. Hol is tartottunk?-gondolkodtam.
-Valami képnél.-karolt át. Hirtelen düh kapott el.
-Ja igen a kép. Kérlek beavatnál, hogy ki is az a csaj?-löktem le a kezét a vállamról.
-Az a lány régen a barátnőm volt. Laura. De régen.-fordított maga felé.
-Akkor miért most küldték el?-néztem rá kérdőn.
-Nem tudom. Azt sem tudom, hogy miért neked küldték el.-mondta.
-Ross van egy olyan érzésem, hogy valamit rejtegetsz előlem.-néztem mélyen a szemébe. A gondolatok nem jöttek. Amikor kellet volna. Ilyen nincs!
-Hidd el nem rejteget semmit.-tárta szét a karjait.
-Jó rendben. De azt a tudomásodra adom, hogy soha többet nem akarlak látni!-dühödtem fel és az ajtó felé vettem az irányt. De Ross megfogta a kezemet és magához rántott.
-Ezt most miért mondod?-nézett mélyen a szemembe.
-Mert ez így van.
-Mi de miért? Justin?-kérdezte.
-Ha igazán akarod tudni akkor igen Justin, és tud, hogy összejöttünk. Úgy, hogy felejts el!-rohantam el. Befutottam a kabinba és becsuktam az ajtót.
-Nicole kérlek beszéljünk.-rontott be az ajtón mint valami ideg bajos ember. Basszus elfelejtettem bezárni az ajtót.
-Kimennél kérlek?!-förmedtem rá.
-Nem addig nem amíg meg nem beszéltük ezt.-próbáltam kitolni de meg sem tudtam mozdítani. Klassz.
-Én mondtam ha kell akkor egész este itt leszek.-tette keresztbe a kezét.
-Rendben felőlem maradhatsz. De azt tud, hogy most el kell mennem. Úgy, hogy jó szórakozást.-kaptam fel a táskát és kimentem. De Ross megfogott és visszarántott. Szerencsétlenségemre hátra estem de Ross megfogott.
-Hagyjál békén.-motyogtam.
-Nem.-erre megcsókolt. De ellöktem magamtól és elrohantam. Már amennyire tudtam a hülye lábam miatt. Ross jött utánam. Megfordultam és szinte hozzásimultam olyan közel volt hozzám.
-Békén hagynál! Ha pedig nem sikítani fogok.-fenyegettem meg.
-Felőlem sikíthatsz.-erre a mondatára elkezdtem torkom szakadtából visítani. Befogta gyors a számát és csitítgatott. Na ennyit arról, hogy sikíthatsz. Elkezdtem csapkodni a kezét, hogy már leveheti a számról. Nem akarta levenni ezért bevetettem az ovis módszert szóval megharaptam. Erre ő egy hirtelen mozdulattal elragadta a kezét.
-Magadnak köszönheted.-egy gúnyos mosollyal ott hagytam. De ő nem adta fel ilyen könnyen. Utánam jött.
-Meddig akarsz követni?-néztem rá nagy szemekkel.
-Ha kell életem végéig.
-Ross kérlek ne köves.
-De ha elmondod akkor békén hagylak.-megforgattam a szemeimet és egy hirtelen mozdulattal megragadtam a kezét és egy terembe rántottam be. Fogalmam sem volt, hogy hol voltunk meg egy kicsit sötét is volt. Egy kicsit féltem és megszorítottam a kezét.
-Ross becsaptál és elmondhatatlanul haragszok rád.
-De miért?
-A nyaklánc miatt is.
-De először is a nyaklánc anyukámé volt. Azért adtam neked mert még anno apukám is annak a lánynak adta akit szeretett.
-De akkor a látomásomban miért te voltál?
-Gondolom apukám miatt.
-De Justin is.-fejeztem be volna de közbe vágott.
-Ide figyelj Justin amióta itt van csak ártani akar nekünk.-fogta meg a kezemet.
-De ezt nem akarom elhinni.-ráztam meg a fejemet.
-Nicole. Telebeszélte a fejedet mindennel. Ő nem szeret. Csak kiakar használni. Minden lánnyal ezt csinálja. Higgy nekem.
-De ezt nem hiszem el. Justint én nem ilyennek ismertem meg.-kezdtek jönni a könnyeim.
-Mert megjátssza magát. Elhiteti veled, hogy szeret aztán jól kihasznál.-törölgette a könnyeimet.
-És ezt mégis honnan tudod? Nem is ismered.-vontam kérdőn.
-Dehogyis nem ismerem. És ismerem azokat a lányokat is akiket jó csúnyán megbántott.
-Beszélnem kell vele. Akkor hiszem el ha ezt ő a szemembe mondja.
-Rendben. de vigyázz mert nagyon jól tud hazudni.-kisétáltunk és jobbra mentem Ross pedig balra. El sétáltam Justin kabinjához és pont ekkor meghallottam a hangját úgy, hogy elbújtam és meglestem, hogy mit csinál. Egy lánnyal volt és mit ne mondjak csókolóztak. És az fájt a legjobban, hogy utána bementek a kabinba vagyis Justin vitte be a kezeiben a csajt. Rossnak igaza volt. Justin csak mindenkit kihasznál. Lefotóztam őket, hogy legyen bizonyítékom arra az esetre ha Justin letagadná az egészet.Iszonyatos fájdalmat éreztem. Sírva visszamentem a kabinba. Le kuporodtam a földre és zokogni kezdtem. Dühömben minden ami az utamba került a földhöz vágtam. Először egy vázát majd a párnákat. Végül mindent szétdöntöttem. Leírhatatlan amit most érzek. Fájdalom,keserűség és gyűlölet kavarodik bennem. Soha többet nem fogok senkiben sem bízni. Itt már mindenki egy aljas hazug csaló. Hova keveredtem én? Pedig én tényleg hittem Justinnak. Azt hittem, hogy komolyan szeret de úgy látszik, hogy nem. Még mindig sírtam körülöttem már minden tele volt összegyűrt papírzsepivel. Justinnak dobtam egy üzit. ,,Kedves Justin! Van számodra egy meglepetésem. Holnap gyere a kabinomhoz. Puszii Nicole." Most már csakis a bosszú járt a fejemben. Kitaláltam egy tökéletes bosszút drága Justinunknak. Ledőltem az ágyra mér egy kicsit pityeregtem majd elaludtam.