14. rész Álom!

Na szóval amikor Justinék pontosabban Justin és a Belieberei meg természetesen Selena is vele volt és megjelentek egyből tudtam, hogy itt baj lesz.
-Ross nem megyünk el valahova nincs kedvem Justin fejét nézni.-mondtam neki közben pedig az ajtó felé mutogattam.
-Minek figyelj mi most azért jöttünk mivel jól akarjuk érezni magunkat Bieberrel meg nem törődj. Hagyjad! Ő ott el lesz a társaságában.-rendben úgy tettem ahogy Ross mondta tovább táncoltunk meg minden. Elmentem a pulthoz mivel valamit innom kell.
-Egy mojitot kérek.-jelentettem ki közben pedig kifújtam magam.
-Csak nem elfáradtál?-kérdezte a pult mögötti srác.
-De. A barátommal sokat táncoltunk.-mutattam Ross felé.
-Ő az a szőke hajú gyerek akit a csajok úgy letámadták?-kérdezte ekkor nem tudtam, hogy kiről beszél amikor hátra néztem akkor pillantottam meg Rosst és tényleg körbe vették a lányok. Ekkor olyan düh kapott el, hogy az leírhatatlan.
-Várj egy kicsit a mojitoval van egy kis dolgom előtte.-hagytam ott és visszamentem Rosshoz. -Ross egy kicsit rosszul érzem magam.-próbáltam színlelni. Nem akartam lesmárolni mivel az ósdi trükk.
-Mi a baj? Mid fáj? Várj gyere üljünk le.-fogott meg és leültünk egy asztalhoz.
-Most már jobban vagyok, hogy itt vagy mellettem.-mosolyogtam rá.
-Igazán?-nevetett kajánul és elkezdtünk csókolózni. Ekkor meghallottam Justin gondolatait. Hogy az Isten... Na jó nem káromkodok. Visszafogom magam. ,,Nem hiszem el, hogy itt kell egymást nyalni. Azt hiszi, hogy így visszatud kapni hát nem. De én tökéletesen beérem Selenaval. De ha azt akarja, hogy piszkosan játsszunk felőlem. Akkor én is bevetek pár taktikát." Komolyan ez a gyerek nem normális nem komplett mint valami UFO! Igen UFO! Azt hiszi, hogy én féltékennyé akarom tenni ugyan kérlek hisz én akartam, hogy ami köztünk van annak legyen vége. De ahogy ő mondta akkor piszkosan fogunk játszani.
-Nem iszunk valamit?-kérdeztem. Közben pedig a tervemet gondoltam át. Muhahahaha! Véged van mert úgyis én nyerek! Ennyi vagy! Na jó ez kb. olyan 3 éves kisgyerek szintje volt. Most komolyan idáig süllyedtem? Ennél én egy kicsit érettebb vagyok testileg, szellemileg és agyilag. Lehet, hogy Justin nem de én tuti. De nem baj csak azért is visszavágok csak meg kell várnom míg elkezdi.
-Rendben akkor hozok valamit. Mit kérsz?-állt fel.
-Egy mojitot.-vetettem egy mosolyt felé.
-Rendben mindjárt jövök.-el is ment. Ekkor jött egy üzenet a telefonomra Justin volt az. ,,Mi van lelépett a kis barátod?" Uhh ekkor szúrós tekintetett szegeztem a telefonomra és pötyögni kezdtem. ,,Piáért ment de ne zavarjon, tudod ő udvariasan hoz nekem nem úgy mint te a kis barátnődnek." Ezt az égést. Justin csak nézett és vetettem egy azt a kört én nyertem mosolyt. Ekkor megfogta Selena kezét és elkezdtek táncolni. Most komolyan csak erre futja közben Ross meghozta az italomat. Én ott szürcsöltem közben pedig végig őket bámultam.
-Nicole minden rendben?-érintette meg a vállamat.
-Persze minden a legnagyobb rendben van. Ross szerinted Selena egy 10 skálán mennyit érdemelne?-raktam le a poharat az asztalra.
-Öhhh... 9 adnék neki. Mert senki sem olyan szép mint az én barátnőm te 10 skálán végtelent kapnál.-húzott magához és megint smárolásba kezdtünk. Na most ezt is én nyertem. Justin erre nagyon dühbe gurult szóval ő is elkezdte nyalni falni Selenat. Jajj azt hiszi, hogy most ezzel feltud húzni hát nem.
-Mi lenne ha kevésbé nyüzsis helyre mennénk és akkor tudunk rendesen egymással foglalkozni.-nyomtam egy puszit a szájára.
-Rendben.-megfogta a kezemet és felálltunk közben pedig többször is csókot váltottunk. Justinnak nagyon nem tetszett de hisz nekem is van barátom meg neki is van barátnője. Úgy, hogy csak foglalkozzon vele hisz én is ezt teszem foglalkozok a pasimmal. Elhagytuk a bulit és Ross szobájába vonultunk. Ahogy beléptünk felkapott és bevitt a szobájába. Először a nyakamat csókolgatta majd a számat. Majd amikor Ross elkezdte hátul a szoknyámon a cipzárt lehúzni szó szerint valaki betört az ajtón. Na szerintetek ki volt ez az ideg beteg állat? Pontosan Justin Bieber.
-Te most velem jössz!-fogta meg a kezemet és szerint kiráncigált az ágyból.
-Eressz el!-rántottam ki a kezemet a fogásából. -Nem vihetsz el akaratom ellenére!-kiabáltam.
-De! Mert nem hagyom, hogy ezzel a nyomorulttal feküdj le!-mutatott Rossra.
-Szóval én vagyok nyomorult??-állt fel. -Pont te beszélsz?-lökte meg. Úhh ebből bunyó lesz.
-Na jó most abbahagyjátok!-álltam közéjük.
-Nicole te velem jössz!-rántott magához.
-Dehogy megyek veled! Justin tudtommal neked csajod van menj hozzá vissza!-mondtam a szemébe nézve.
-Selena nem a barátnőm.-jelentette ki.
-Te normális vagy?! Képes voltál kihasználni?! Te egy szemét dög vagy!-ugrottam neki ütöttem ahol csak értem nem hagyom, hogy így meggyalázza a lányokat még ha az Selena is hiszem ő is ember. Igaz, hogy nem vagyunk jóba de akkor is.
-Nicole nyugodj meg!-fogott le Justin.
-Nem! Ameddig nem végeztem veled!-ekkor úgy lefogott, hogy mozdulni sem tudtam. -Undorító vagy! Hogy tudod így kihasználni ez embereket?-vágtam a fejéhez ő pedig szép lassan elengedett. -Justin menj el.-mutattam az ajtóhoz. Justin nem szólt semmit dühösen kirohant. Az ajtót úgy becsapta, hogy nem is tudom. Én rajtam meg kitört a sírás. Ross átölelt. -Mikor fog végre békén hagyni és megérteni, hogy köztünk mindennek vége?-mondta közben pedig alig kaptam levegőt a bőgéstől.
-Nem tudom Nicole de ne aggódj itt vagyok és megvédelek.-nyomott egy puszit a fejemre. Ekkor összeszedtem magam. Letörölgette a könnyeimet, és felálltam.
-Most jobb lesz ha megyek. Elég zűrös volt ez az este. Most pedig nyugalomra van szükségem.-szipogtam.
-Rendben. Álmodj szépeket.-váltottunk egy hosszú csókot majd úgy tettem mintha visszamentem volna de nem. Ezt most és mindörökre rendezem. Elmentem Justinhoz én is úgy tettem ahogy ő vagyis betörtem hozzá.
-Még is mi a fen...-fejezte be volna de amit láttam sokkot kaptam. Mindenhol gyógyszerek és drogok voltak a földön heverve. Justin sehol. Ekkor benyitottam a fürdőbe ott volt a zuhany alatt és a vizet folyatta magára a szemei le voltak csukódva. Odarohantam hozzá. Megnéztem, hogy van-e pulzusa szerencsére még volt. -Justin! Justin!-ráztam meg. Nem reagált. -Justin kérlek ébredj fel! Ne szórakozz kérlek! Justin kérlek!-próbáltam felébreszteni de semmi. Úristen ez brutálisan bedrogozta magát. -Justin könyörgök kelj fel! Könyörgök!-jöttek a könnyei. -Nem adhatod fel kelj fel! A családod miatt a rajongóid miatt! Mert fontos vagy nekik mert szeretnek! Könyörgök kelj fel!-öltem át és rettenetesen zokogni kezdtem. -Szükségem van rád, nem halhatsz meg mert ahogy te is mondanád Believe!-gyorsan elő kaptam a telefonom szerencsére el volt benne mente a hajós mentő szolgálat telószáma tárcsáztam és azt mondták, hogy 10 perc és itt vannak. Elzártam a csapot gyorsan eltüntettem a drogokat és a gyógyszereket majd visszamentem Justinhoz. -Justin kérlek kelj fel nem halhatsz meg mert szükségem van rád mert mert még mindig szeretlek.-sírtam el magam. -Kérlek tudom, hogy már nem szeretsz de legalább a családod miatt küzdj!-ekkor megcsókoltam. Amikor elhajoltam akkor résnyire kinyitotta a szemét. -Justin!-öleltem át. -Hát élsz! Köszönöm istenem!-potyogtak a könnyei. Átöleltem éreztem ahogy a kezét a derekamra rakja. Közben pedig megérkeztek a mentősök elvitték Justint és is velük mentem. Borzalmas volt ilyen állapotban látni. Senkinek nem kívánom. Főleg nem Justinnak. Istenem csak mentsék meg. Semmi mást nem kérek. Amikor végre beengedtek hozzá bementem ott feküdt mozdulatlanul mint valami halott az arca fal fehér volt. A kezemet a szám elé kaptam. Odamentem az ágy széléhez és megérintettem a karját. Ekkor kinyitotta a szemét. A kezemet elkaptam onnan.
-Bocsánat ha felébresztettelek.-mondtam közben pedig oldalra néztem.
-Semmibaj.-mondta alig hallhatóan. Ekkor bejött az orvos.
-Szóval megvizsgáltuk a szervezetében igen nagy mennyiségű kábítószert és gyógyszert találtunk de szerencsére időben megtalálta így tudtunk rajta segíteni, de nem sokon múlt az élete Mr. Bieber. Máskor kerülje az ilyen dolgokat kérem. Ma este biztos, hogy itt bent fogja tölteni az éjszakát. Ha bármi gond van csak szóljanak.-még megnézte a műszereket, meg hogy minden rendben és kiment.
-Miért tetted?-kérdeztem. Justin nem válaszolt csak a karomat megfogta. Egy pillantást vettem rám és egy könnycsepp hullt ki a szeméből. Most láttam másodszor, hogy ,,sír" nagyon szarul eset, hogy így láttam. -Kérlek mondj valamit beleőrülök, hogy nem szólsz egy árva szót sem.-mondtam közben pedig a kezeim remegni kezdtek.
-Szeretlek.-suttogta. Ekkor ránéztem és láttam, hogy tényleg igazán mondja nem hazudik hanem igazat mond. Mindvégig azt hittem, hogy csak játszadozik velem pedig nem tényleg szeret. Én meg ellöktem magamtól mert azt hittem, hogy csak kiakar használni. Mit tettem miattam süllyed ide, hogy az öngyilkossággal próbálkozott. Nekem kéne most ott feküdnöm nem pedig neki.
-Sajnálom.-sírtam el magam és hátat fordítottam neki. -Nem akartam.-ekkor az ajtó felé sétáltam, és

kimentem. Nem bírtam tovább ott maradni. Odakint oda adták Justin cuccait nekem. Ekkor a kezembe került a kabin kulcsa is a telefonja és a ruhái. Visszavittem ezeket a szobájába és ekkor valami kibökte a szememet. Ahogy Justin ruháit rendezgettem mert eléggé kupi volt találtam egy könyvet. Vagyis nem is könyv volt hanem ilyen napló szerű. Tudom nem szabadna belenéznem de muszáj volt. ,,Első nap a suliban. Nagyon fura, hogy így mindentől távol vagyok főleg a családomtól igaz tőlük sokszor távol vagyok de ez teljesen más mert itt is vannak rajongóim de sehol egy papparazzi vagy újságíró se sajtó szóval minden nyugis." Tovább nem olvastam mert annyira nem izgatott szóval hátrébb lapoztam. ,,Nicole utál gyűlöl és erről csak én tehetek idióta vagyok. Elvesztettem azt aki a legfontosabb nekem. Egyszerűen nem tudom kiverni a fejemből a szívemből, gondolataimból sehonnan. Amikor énekelek rá gondolok amikor tanulok vagyis nem nagyon akkor is végig ő jár a fejemben de amikor vele vagyok leírhatatlan. De ez már nem lesz így. Mert eltávolodtunk egymástól nagyon. Selena is újra felbukkant nem tudom, hogy hogyan talált meg de nem is tudom miért akar újra együtt lenni velem hisz én már nem is szeretem. Én Nicolet szeretem hiába mondtam neki de ő azt hiszi, hogy csak kiakarom használni az elején igen mert azt hittem, hogy olyan mint a többi csaj de nem ő teljesen más. Ahogy egyre jobban megismertem egyre jobban megváltozott róla a véleményem. A végén meg már azon kaptam magam, hogy beleszerettem. De ő meg már semmit sem érez irántam egyenesen gyűlöl. Rosst választotta és a szemembe is mondta ami a legjobban fájt azok a szavak amiket a fejemhez vágott. Soha nem éreztem ilyent, hogy valaki ennyire gyűlölt volna vagy ennyire megbántott volna. De ő

neki sikerült..." Tovább nem bírtam olvasni mert borzalmas volt. Mindenről én tehetek egy szörnyeteg vagyok a földre kuporodtam és a könyvet szorongattam. Majd amikor egy kicsit megnyugodtam akkor tovább pakolásztam majd képeket találtam. Az összesen én voltam. Egy csomó kép rólam, ekkor megnéztem amin a hátuljára volt írva. ,,Itt  olyan szép ez a kedvenc képen róla. Itt olyan természetes."  Ezt nem is így szerkesztettem meg. De így sokkal szebb. Nem is tudtam, hogy Justinnak ennyi dolga van rólam. Képek még a bejegyzéseiben is benne vagyok. Fogtam visszaraktam a képeket és amikor végeztem a szoba rendben rakásával fogtam a telefonját mert biztos szüksége lesz rá, visszamentem Justinhoz, hogy mi van vele. Amikor bementem éppen háttal ült nekem. Megijedtem, hogy valami baja van. Lassan az ágyhoz sétáltam. Hátulról megérintettem a vállát. Ekkor ránézett. A szemei pirosak és be voltak dagadva.
-Minden rendben?-kérdeztem remegő hangon.
-Nem nincsen.-fordította el a fejét.
-Justin mond el mi a baj? Érlek lehet, hogy segíthetek.-ültem le mellé.
-Nem kérek a segítségedből. Menj vissza a barátodhoz neki nagyobb szüksége van rád. Ne fáraszd magad a dolgaimmal mert semmi közöd hozzá mert nincs semmi közünk egymáshoz. Most pedig örülnék ha elmennél.-mondta olyan hangnemben ami nagyon bántott. Mintha kicserélték volna. Az előbb azt mondta, hogy szeret most meg nem értem. Mi lett vele?
-Rendben. Nem zavarlak. Sajnálom, hogy segíteni akartam.-álltam fel.
-Nicole.-fogta meg a kezem. Ránéztem de ideges lettem nagyon. Rossz előérzetem volt. Justin összecsuklott de szerencsére elkaptam felraktam az ágyra.
-Justin! Justin!-kiabáltam. Ekkor kirohantam. -Orvost valaki orvost!-ekkor rohantak a nővérkék kettő be is jött és utána a főorvos is aki az előbb volt itt. -Mi a baja?-kérdeztem idegesen közben pedig a kezemet szorongattam.
-Rosszul lett. Biztos leesett a vérnyomása. De most jelenleg nincs semmi baj a pulzusa normális és a szívverése. Nemsokára fel is ébred. Nekem most van dolgom ha bármi baj van akkor szóljon.-figyelmeztetett.
-Rendben és köszönöm.-ezzel ki is ment én pedig tovább ott voltam Justin mellett. Megnéztem az időt. Éjfél lesz nemsokára. Szuper nem érdekel nem tudnék úgy elaludni, hogy nem tudom, hogy Justinnal minden rendben van-e. Leültem az ágy szélére, és megfogtam a kezét. Csak legyen minden rendben. Csak ne legyen baja ennyit kérek. Közben pedig a könnyeim csordultak ki. Egy puszit nyomtam a homlokára. Amikor elhajoltam éreztem mert még mindig a kezét fogtam, hogy megszorítja de csak egy kicsit. -Itt vagyok nem fogok elmenni míg jobban nem leszel mert tudom, hogy az én hibám.-mondtam nagyon halkan közben pedig

elgondolkodtam. Féltem a következményektől féltem mindentől de legjobban attól, hogy mi lesz Justinnal. Odavittem egy széket és a fejemet lehajtottam az ágyra és úgy figyeltem Justint. Biztos, hogy elaludtam mert amikor kinyitottam a szemem világos volt már. Megnéztem Justin telóján az időt reggel 7 volt. Visszaraktam vetettem rá egy pillantást és visszamentem a kabinomba. Reggelizni nem volt kedvem mert nem is tudnék fogtam magam letusoltam és átöltöztem. Majd összepakoltam és bementem órákra. A lányok csodálkoztak, hogy mi van Justinnal, hogy hol van. De szerencsére egyik sem kérdezte meg tőlem, hogy mi van vele. Nem tudtam volna mit mondani. Miután vége lettek az órákra visszamentem a kabinomba útközben pedig összefutottam Rossal.
-Nicole mi a baj? Látom az arcodon.-kérdezte aggódva. Ránéztem és sírni kezdtem.
-Mindenről én tehetek. Miattam süllyedt ide. Miattam van most bent.-meséltem el neki, hogy mi történt Justinnal.
-Nicole nyugodj meg kérlek.-ölelt át. Igazából Ross nem fogta fel, hogy pontosan mi van nem tudott rá mit reagálni nem szólt semmit utána. Visszakísért és egy kicsit beszélgettünk meg próbált felvidítani de nem nagyon jött össze majd mennie kellett. Felmentem facebookra Tobias írt egy üzit. ,,Szia! Képzeld van egy nagy hírem nemsokára megyünk a családommal és a barátommal nyaralni és eddig úgy néz ki, hogy Floridába megyünk úgy, hogy találkozni fogunk:)" Ennek viszont egy kicsit örültem jó lenne megismerkedni vele. Várjunk csak jön a barátja is? Az meg ki lehet? Mindegy biztos jó fej. Majd meglátjuk.
,,Az szuper! Remélem összefutunk jó lenne megismerkedni amúgy én is nemsokára hazamegyek már csak 1 hét:)" És ekkor jutott eszembe, hogy már csütörtök van. Holnap meg péntek és nemsokára eljön egy utolsó hét amitől nagyon félek. Nem akarom. Kiléptem facebookról és elmentem Justinhoz. Amikor beléptem a szobába már állt. Halkan becsuktam az ajtót. Majd odasétáltam hozzá.
-Látom már jobban vagy.-közöltem vele. Ekkor megfordult. Végig nézett rajtam.
-Ahogy láthatod.-mondta lehangoltan. -Miért nem hagytál meghalni?-fogta meg a kezemet és magához rántott.
-Hogy mondhatsz ilyet? Nem gondolsz a családodra a szeretteidre a rajondóidra nekik te vagy a mindenük érted meg is halnának.-nyeltem egy nagyot.
-Egy idő után úgyis beletörődtek volna.-emelte fel a hangját.
-De én nem!-vágtam rá és hátat fordítottam neki.
-Ezt nem gondoltad komolyan?-mondta olyan nem hiszem el hangnemben.
-De. Mert még mindig szeretlek nem veszed észre? Justin szerelmes vagyok beléd és bárhogyan próbálkozok nem tudlak kiverni a fejemből. Mert ide a szívem legmélyére beástad magad ahonnan nem tudlak kitépni mert annyira mélyre fúrtad magad.-mondtam közben pedig a sírást fojtottam vissza. Justin ledermedt nem hitt a fülének azt hitte, hogy hazudok.
-Tudom, hogy most csak át akarsz vágni. Nem hiszek neked most már egy szavadat sem hiszem el.-vágta a fejemhez. Nagyon szarul estek a szavai.
-Te már nem az a Justin vagy akit én megismertem. Megváltoztál méghozzá nagyon.-mondtam remegő hangon.
-És akkor mi van? Az ember változik. Különben is neked ehhez semmi közöd. Örülnék ha elmennél és nem figyelnél állandóan.-mutatott az ajtó felé.
-Mit tettem, hogy így megváltoztál? Miért vagy ilyen? Mért teszed ezt?-sorra tettem fel a kérdéseket neki.
-Mert ilyen lettem ha nem tetszik el lehet menni. Nem kell kíváncsinak lenni rám mert én sem vagyok rád kíváncsi. Na menj már el!-kiabált rám. Felforrt bennem a düh. Ekkor lekevertem neki egy pofont.
-Elmegyek. De jól néz meg mert most láttál utoljára! Viszlát Justin!-kiviharoztam a szobából és egyszerre voltam dühös és szomorú. De inkább dühös. Most képes lennék valakit puszta kézzel megölni. Visszamentem átöltöztem sportos ruhába és elmentem a konditerembe. Muszáj volt ezt valahogy kiadnom magamból szóval beálltam boxolni. Iszonyatosan jól eset valamit ütni. Kemény 2 óra edzés után visszamentem a kabinba. Ekkor egy kicsit rosszul lettem gyors ittam akkor egy kicsit jobb lett de most sem az igazi. Utána letusoltam. Elővettem a naplómat és írni kezdtem: ,,Kedves Naplóm! Borzalmas dolgok történtek Justin félelmetesen megváltozott negatív irányban. Félek, hogy baja lesz de ő nem is kíváncsi rám. Bevallom, hogy nagyon fájtak a szavai de megérdemlem hiszen én  is szörnyűeket mondtam neki. Ezt csak visszakapom de én nem változtam meg. De ő igen. Már csak 1 hét és vége a sulinak nagyon fog hiányozni ez a hely. A séták a csókok amikor párna csatáztunk Justinnal vagy amikor először megcsókolt a koncert amit nekem adott és én meg visszautasítottam. Minden fog hiányozni." Becsuktam mert többet nem tudtam írni egy kicsit tanultam. Majd megnéztem az időt már 8 óra volt. Unatkoztam nem tudtam, hogy mit csináljak. Egy darabig néztem a plafont de bele örülök a semmit tevésbe. Ekkor megcsörrent a telefonom. Anya hívott. Már milyen rég beszéltem vele. Felvettem majd 1 óra anya lánya beszélgetés után leraktam. Felnőttek soha sem fogom megérteni őket. Majd gondoltam egyet és ahogy kiléptem volna az ajtón Selenaba botlottam.
-Te meg mit akarsz?-kérdeztem az ajtófélfának neki dőlve.
-Beszélhetünk?-kérdezte.
-Miről?-húztam fel a szemöldököm.
-Jusintról.-nézett újra rám.
-Ha elakarod dicsekedni, hogy újra együtt vagytok nem vagyok rá kíváncsi.-akartam becsukni az ajtót de nem hagyta.
-Várj kérlek most teljesen másról van szó.-ekkor beengedtem leültünk az ágyra. -Justin teljesen megváltozott voltam ma bent nála és megszeretném köszönni amit érte tettél. De teljesen megváltozott a modora minden.-mesélte.
-Tudom. Beszéltem vele vagyis akartam de nem lehet. Nem hallgat meg senkit. De attól félek, hogy a drogokba és az alkoholba menekül. Ezt meg nem akarom, hogy tönkre tegye magát.-harapdáltam a számat.
-Én sem. De nem tudod mi okozott nála ilyen változást?-kérdezte aggódva.
-Kérdeztem de nem mondta meg. De csak sejtem.-mondtam.
-Mi? Mi a sejtésed?-kérdezte. Elmeséltem Selnanak, hogy elmentem Justin kabinjába és, hogy mit találtam

egy kicsit le volt döbbenve. -De én nem akartam neki rosszat. Nem akartam, hogy ideáig süllyedjen. Megmondtam leültünk szépen elmondtam neki de nem hagyott. Aztán tovább feszegette a határokat majd csak azon kapom magam, hogy élet halál között van.-töröltem le az egyik könnycseppemet.
-Sajnálom, hogy ilyen voltam nem szabadott volna ide jönnöm csak ártottam ezzel mindenkinek.-sírta el magát.
-Kérlek ne sírj. Én sem voltam valami kedves de nézd most meg úgy beszélgetünk mint két jó barát. Mindig is felnéztem rád hisz nekem te vagy a példaképem és ez, hogy itt vagy és beszélgetsz velem nagy megtisztelés. Tudod hány rajongód veszne meg azért, hogy beszélgess velük.-ekkor rám nézett és mosolygott majd megöleltük egymást.
-Néz ránk az elején még harcban álltunk most meg? Hát mit mondhatnék félre ismertelek más vagy mint amilyennek hittelek. De örülök, hogy nincs közöttünk konfliktus.  Remélem lehetünk barátok.-mosolygott rám.
-Persze örülnék ha ilyen barátnőm lehetne mint te.-érintettem meg a karját.
-De még mindig aggaszt Justin. Félek, hogy baja esik.-törölgette meg a szemeit.
-Én is de nem fogom ezt annyiban hagyni. Valahogy muszáj lesz észhez térítenem. Mert ez így tovább nem mehet.-hadartam le.
-Tudom de mit kéne csinálni?-nézett rám.
-Nem tudom. De jobb lenne ha most ott hagynánk nem mennék a közelébe kerülni.
-Végül is. De nekem holnap vissza kell mennem Chicagoba. Sajnálom Nicole de ez a feladat rád hárul maradnék csak fellépésem lesz és igen sok jegyet vettek erre a koncertre és nem szeretnék senkinek sem csalódást okozni legfőbben a rajongóimnak. Na de most elmegyek. Örültem, hogy beszéltünk.-megöleltük egymást majd elment. Gondolkoztam mindenen, hogy hogyan lehetne Justint jó útra téríteni. Közben jött egy üzenet a telefonomra. ,,Látni akarlak" Meglepett, hogy pont Justin írta hisz pont ő mondta, hogy menjek el és, hogy nem kell a segítségem. Fogtam magam és elmentem hozzá. Ahogy megpillantottam tudtam, hogy itt baj lesz.
-Miért akarsz látni?-kérdeztem flegmán.
-Mert muszáj. Nem bírom ki nélküled.-szorított a falnak.
-Eressz el!-próbáltam ellökni magamtól de nem hagyta.
-Kívánlak. Szükségem van rád.-csókolgatta a nyakamat.
-Hagyjál békén! Szállj le rólam!-kiabáltam. De nem hagyta abba. -Segítség!-ordítottam. Csak valaki jöjjön könyörgök. Elkezdte a felsőmet lehúzni rólam. -Ne! Hagyjál békén!-rángattam magam. Ekkor hirtelen berontott Ross. Megfogta Justint és jól behúzott neki egyet. Én egyből felpattantam és mögé mentem.
-Ha még egyszer ilyet mersz vele csinálni esküszöm megöllek!-fenyegette meg. Justin csak a vérző ajkát törölgette.
-Jajj azt hiszed, hogy a kis barátnőd nem szerette volna?! Hiszen még mindig engem szeret!-állt fel.
-Ez nem igaz hazudsz!-rángatta meg a pólójánál.
-Ohh igazán amikor megtalált akkor is elmondta meg a kórházban is. Ha nem hiszed el akkor kérdezd őt!-lökte el magától Rosst.
-Nem hiszek neked. Már annyi mindent kitaláltál de ha az a célod, hogy szét válasz minket akkor közlöm veled, hogy nem fog sikerülni. Gyere Nicole menjünk.-fogta meg a kezemet és elmentünk a kabinjába és elültünk a kanapéra.
-Ross honnan tudtad, hogy ott vagyok?-kérdeztem.
-Szerinted nem tudom, hogy mikor miket csinálsz?-nevette el magát.
-Jézusom te figyelsz be vagyok kamerázva?-kerekedtek el a szemeim.
-Nem az azért már túlzás lenne csak amikor ki jössz a kabinodból tökre lehet hallani. Meg amikor nyomatod ezerrel a zenét.-nyomott egy puszit a számra.
-Csoda a többi szomszédaim nem szóltak érte igaz már több mint 1 hónapja itt vagyok és nem is tudom, hogy kik a többi szomszédaim. Fura mi?-néztem rá.
-Csak egy kicsit. Vagy nem tudom. De miért mentél Justinhoz?-tűrte el a hajamat.
-Mert az írta, hogy látni akarlak. Nem tudtam, hogy mit akar ezért elmentem de bár ne tettem volna. Megbántam. Nem hittem, hogy egyszer Justin képes lenne ilyen dolgot csinálni. Nagyon féltem Ross ha te nem jössz.-öleltem meg.
-Nicole én mindig itt vagyok és mindig számíthatsz rám.-csókolt meg.
-Tudom egyre jobban érzem.-pusziltam meg.
-De amit Justin mondott ugye nem igaz?-húzta fel a szemöldökét. Amikor ezt mondta megállt bennem az ütő.Nem akartam hazudni Rossnak de nem is akartam összetörni a szívét.
-Nem nem igaz. Lehet, hogy érzek még iránta valamit de az nem szerelem.-tagadtam le. Nem akartam elmondani az igazat. Jobbnak láttam ha hazudok.
-Rendben. Már megijedtem, hogy igaz. De mi lenne ha csinálnánk valamit?-elkezdett csókolgatni. Belőlem meg kitört a röhögés.
-Rendben de mit?-feküdtem bele az ölébe.
-Mihez van kedved? Mi lenne ha egy kicsit foglalkoznánk egymással.-simogatta az arcomat.
-Ross inkább most ne kérlek. Még mindig nem tudtam felemészteni amit Justin akart velem tenni. Olyan hihetetlennek tűnik.-ültem fel és egy kicsit összekuporodtam.
-Ne aggódj nem hagyom, hogy az az idióta bántson. Előbb fojtom meg a két kezemmel.-ölelt át. Bevallom eddig nem féltem Justintól de most már tartok tőle egy kicsit félek, hogy ha kettesbe kerülök vele akkor olyat tesz amit nem szeretnék. Félek és reszketek. Miért akart ilyet tenni? Miért lett ilyen? Miért kellett ilyet tennie? Miért? Miért?
-Nicole? Minden rendben?-kérdezte.
-Persze de inkább elmegyek aludni most nem vágyom semmire.-álltam fel.
-Rendben álmodj szépeket szerelmem.-csókolt meg. Majd visszamentem letusoltam és felvettem a pizsim. Egy kicsit émelyegni kezdtem. Majd valakit láttam nem tudtam kivenni ki az mert minden elsötétült. Éreztem, hogy valaki hozzám ér. A keze jég hideg volt. Érintése mint a hópelyhek ahogy bőrödhöz érnek. Majd amikor felkeltem az ágyban feküdtem és láttam valakit kimenni az ajtón. A fejem nedves volt. Biztos összecsuklottam. Majd visszafeküdtem az ágyba és gondolkoztam, hogy ki volt az aki itt járt. Biztos, hogy nem Ross volt mert ő itt maradt volna velem. Talán Justin volt az? De ő mit kereset volna itt a szobámba. Visszafeküdtem majd nem bírtam aludni felpattantam felkaptam valami ruhát és elszaladtam Justinhoz berontottam hozzá. Ő ott ült az ágyon és ahogy megpillantott egy kicsit meg is döbbent. Én felé mentem majd ő felállt és elkezdtünk vadul csókolózni. Utána az ágyra huppantunk és lekerült rólunk a ruha. Olyan jó volt érezni Justin testét. Végig simítani a kezemet a kocka hasán ohhh. Elolvadtam. Majd miközben csókolgatod vadul beletúrni a hajába. Vagy amikor a kezét végig simítja a testemen mindenhol át járt a melegség. Éreztem azt a szenvedélyt amikor először megcsókolt. Majd egy kis idővel abbahagytuk egymás falását akkor felkelt és felöltözött.
-Te meg mit csinálsz?-kérdeztem megdöbbenve.
-Öltözök. Csak tán nem azt gondoltad, hogy most ezután együtt leszünk megint?-kérdezte nevetve. Ekkor egy világ omlott össze bennem. -Nicole te pont jól tudod, hogy csak erre kellettél csak megakartalak kapni. És most sikerült úgy, hogy ezt a napot nem fogom elfeledni soha. Nicole Moor önszántából odaadta magát nekem.-ekkor megállt a szívem sokkot kaptam.
-Neeeeeem!-pattantak ki a szemeim. -Ez csak egy álom volt.-sóhajtoztam. -Szerencsére csak álmodtam. Már komolyan azt hittem, hogy megtörtént olyan valós volt minden.-túrtam bele a hajamba. Egy kicsit zaklatott voltam. Végleg ki kéne vernem a fejemből Justint. El kéne felednem. Lehet, hogy ez az álom egy jel volt. Vajon ha most ugyan ezt megcsinálnám most akkor tényleg ezt történne nem hinném el. Borzalmas volt de éreztem mindent azt a csodálatos érzést amikor együtt voltam Justinnal és azt az iszonyatos fájdalmat is. Felkeltem ittam egy jó nagy pohár vizet és visszafeküdtem. Majd jó sokára el is aludtam.