13. rész Érzelmek,emlékek!

Na szóval én beestem az ajtón és mit ne mondjak elég kellemetlen volt. Nem tudtam mit mondjak ekkor hallottam, hogy Justin mire gondol így akart nekem jelet dobni. Most megmentette az életemet.
-Úristen te tényleg Selena Gomez vagy! Nem hiszem el, hogy itt van előttem a példaképem! Adnál egy autógrammot?!-keltem fel és mondtam olyan visító hangon. Selena ekkor vett elő egy tollat és át nyújtott egy

dedikált CD-ét. -Justin te is adnál nekem?!-mondtam izgatottam. Kicsit sem fura, hogy én pont én kérek tőle autógrammot. Justin is át nyújtott egy dedikált posztert. Én ekkor elsprinteltem. Visszamentem a kabinomba és csak Selena aláírását néztem. Olyan jó volt látni. Justin most tényleg megmentett örök hála neki. Ekkor ránéztem az órára és még volt időm. Juhuu! Tudok addig egyet sétálni. Fogtam magam átöltöztem mert nem annyira tetszett ez a ruha. Amikor felöltöztem a fedélzetre sétáltam és egyszer csak megpillantottam Selenát ő nem szúrt ki. Ekkor valaki elkezdte kiabálni a nevem.
-Nicole! Nicole! Várj!-kiabálta egy ismeretlen hang. Ekkor Selena rám nézett és szerintem lebuktam.
-Téged Nicolnak hívnak?-kérdezte.
-Dehogyis.-próbáltam letagadni.
-Dehogyis nem ő Nicole Moor aki állítólag Justin Bieber barátnője. Vagyis hát most nem tudjuk, hogy mi van köztük.-mondta az egyik Belieber aki utál. Szóval lebuktam.
-Dehogyis ő egy rajongó.-mutatott rám Selena.
-Rajongó?! Max a tied. Ő Justin szerelme.-mondta képmutatóan.
-Ohh. Akkor szóval te vagy az a híres Nicole.- mért végig a szemével.
-Ohh, hogy elszaladt az idő nekem mennem kell órára.-vettem az irányt a kabinok felé de Selena visszahúzott.
-Nem mész te sehova. Mi nekünk komolyan el kell beszélgetnünk.-rakta csípőre a kezét.
-Igen lehet. Csak nem most. Tudod nekem órám lesz és...-szakított félbe.
-Ja, ja biztos. Csak engem ez nem érdekel. Nem értem mi tetszett meg Justinnnak benned?-sétált körülöttem. Istenem jöjjön már valaki aki megment. Justin?! Ross?! Hol vagytok? Segítség! Ekkor nem tudom, hogy hogyan de Justin megjelent. Köszönöm istenem. Odajött.
-Selena te mit keresel itt?-értetlenkedett.
-Csak megnéztem a barátnődet.-közölte vele.
-Jó megnézted most mehetsz.-fogta meg a kezemet Justin.
-Ha azt te csak hiszed. Jól távozok csak előtte hadd adjak valamit a barátnődnek.-és ekkor hirtelen egy pofont kevert le nekem.
-Selena! Most azonnal menj innen!-rángatta.
-Eressz el!-csapkodta.
-Csak, hogy tisztázzuk nem is vagyunk együtt!-kiabáltam. Ekkor mind a ketten így ledermedtek. Selena csak nézett. Justin szintén. Ekkor Sel kirántotta magát Justin szorításából.
-És szerinted ezt el is fogom hinni?-mondta képmutatóan.
-Szánalmasok vagytok mind a ketten.-sétált el.
-Nicole jól vagy?-simogatta meg az arcomat.
-Igen jól vagyok. Nem ütött akkorát.-mosolyogtam.
-Rendben.-ölelt meg.
-Justin most pedig órára kéne menni.-húztam el a számat.
-Jó. Menjünk gyere.-indult el.
-Nem kéne cucc?-néztem rá.
-Ja de.-röhögte el magát. Visszasétáltunk a kabinomba aztán Justinéba. Amikor Justinnál voltunk akkor Justin leült az ágyra.
-Mi a baj?-kérdeztem.
-Semmi.-mondta lehangoltan.
-Justin nekem nem tudsz hazudni.-karoltam át.
-Nicole. Félek, hogy Selena ártani fog neked.-túrt bele a hajába idegesen.
-Te most Selena Gomezről beszélsz?-nyíltak tágra a szemeim.
-Igen róla. Te nem tudod, hogy mire képes ha valakit szeret.-sóhajtott.
-Justin ugyan kérlek Selena nem gonosz. Ő egy tök kedves vicces lány. Tudod nekem ő a példaképem és olyan akarok lenni mint ő.-álltam fel.
-Ezt most verd ki a fejedből.-rántott vissza az ágyra.
-Miért?-értetlenkedtem.
-Mert az soha nem hagynám. Te nem lehetsz olyan mint ő. Te Nicole Moor vagy. Te így vagy tökéletesen és nem kell olyannak lenned mint Selena. Nicole mi mind akik körülötted vannak azért szeretnek amilyen vagy.-lett megint ideges.
-Justin én nem azt mondtam, hogy pontosan olyan akarok lenni mint ő. Hanem csak külsőre. Olyan stílust akarok és olyan szép akarok lenni mint ő.-fordítottam el a fejem.
-Tudott mit menjünk mert tényleg elkésünk.-fogta meg a kezemet és maga után ráncigált. Beültünk órára. Ja és igen Justinnak lett új helye még pedig mellettem. Klassz a lányok gyilkos pillantást vettetek rám. Bioszon békát kellett boncolni azt hittem, hogy ott kidobom a taccsot.
-Justin ezt te fogod csinálni én hozzá nem érek ehhez az izéhez.-nyújtottam neki oda a metszőt.
-Nicole ez csak egy béka nyugi.-nevetett.
-Ez nem vicces. Mindjárt ide felraklak és téged boncollak fel.-néztem rá dühösen.
-Addig tetszik, hogy felraksz az asztalra. De jobban örülnék ha inkább kényeztetnél.-hajolt közel hozzám. Ekkor felkaptam az egyik könyvemet és ütni kezdetem vele. Kivette a kezemből és szorosan magához ölelt. Csak néztük egymást és ekkor megjelent a tanárnő. Ekkor elengedett Justin.
-Nos akkor kezdjük el az órát.-rakta le a cuccait. -Remélem mindenkinek van párja. Mivel ez csoport munka. Először is kérem, hogy fogjátok meg a metszőt és kezdjétek el a felboncolást.-közbe járkált körbe. Justin ekkor egy csókot nyomott a nyakamra és felsikítottam mert ott nagyon csikis vagyok.
-Ms. Moor kérem!-nézett ránk.
-Elnézést.-néztem Justinra.
-Bocsi.-suttogta Justin.
-Mr. Bieber! Kérem maradjon csöndben. Tudhatná, hogy az órámon nem tűrök fegyelmezetlenséget.-folytatta a körbe sétálást az osztályba. Ekkor Justin elkezdte vágni a békát. Minden csupa vér lett. Én csak néztem és próbáltam a hányást visszafojtani.
-Nos akkor tanulmányozzák a belső szerveiket. Nézzek meg a szívét a veséjét,máját.-sorolta.
-Nicole baj van igen sápadt lettél?-kérdezte és a kezét törölgette a vér miatt.
-Mr. Bieber kérem fojtassa ha ennyire szeret beszélni.-állt meg mellettünk.
-Hát azt mondta, hogy nézzük meg a belső szerveit. És maga egy csomót felsorolt.-magyarázta.
-Igen. De akkor válaszoljon mit tudd a békákról? Milyen béka amilyet maga most boncol?-húzta fel a szemöldökét. Esküszöm ez a nyanya rosszabb mint egy mostoha. Direkt pikkel Justinra. Legszívesebben most leütném. -Mr. Bieber még mindig várom a válaszát.-csapta le a kezét az asztalra. Hogy nem tud megpukkadni komolyan. Ekkor elvettette a sulykot nálam.
-Istenem nem tök mindegy így is úgy is halott már szegény, és hagyja békén Justint.-raktam a kezemet a számra. A tanár tágra nyílt szemekkel nézett úgy szintén a többiek is.
-Ms. Moor azonnal menjen ki innen! Nem tűröm az ilyen beszédet!-mutatott az ajtó felé. Fogtam magam ledobtam a köpenyt az asztalra és kisétáltam. Jól becsaptam az ajtót. Hülye nyanya. De én jogosan érveltem. Nem izgat ha lehúz engem. Na jó csak egy kicsit. Kit áltatok teljesen ki vagyok, hogy mondhattam ilyet soha nem beszéltem így egy tanárral. Úristen nekem vég mit fogok tenni. Csak annyit, hogy visszamegyek a kabinomba és jégkrémbe fojtom a bánatom. De nincs is jégkrémem szuper mehetek el venni. Ekkor az ajtón Justin lépett ki.
-Hát te meg?-kérdezte a falnak neki dőlve.
-Kijöttem mert nem bírtam a tanárt.-ekkor megláttam Justin vérző karját.
-Úristen a karod! Vérzik!-fogtam meg.
-Tudom. Kellett valami ürügy, hogy kijöjjek.-biccentette meg a vállát.
-Te normális vagy? Most azonnal megyünk az orvosiba.-rángattam magam után.
-Minek nálam is van egy elsősegély doboz majd ott bekötöd.-állt meg.
-De.-vágott közbe.
-Nicole ez csak egy kis karc. Nem fogok meghalni. Ha mégis akkor úgy szeretnék meghalni, hogy már eltöltöttem veled egy éjszakát.-hajolt közel egy csókért. Ekkor a lábára tapostam. Elpattant az agyam. A perverz állat én itt aggódok érte ő neki meg csak azon jár az esze ne ez is szép egy mazsola.
-Ezt most minek csináltad?-már jöttek a könnyei a fájdalomtól.
-Mert megérdemelted!-vágtam rá.
-De miért?-kérdezte közben pedig a lábát fogdosta. Megfogtam a karját és visszamentünk a kabinjába végig egy szót sem szóltam hozzá. Kicsit magába szállhatna a fickó.
-Hol van az a hülye doboz?-kérdeztem idegesen. Mert még mindig pipa voltam Justinra.
-Fürdőszoba balt oldalt egy fehér kis szekrényben jobb oldalt asszem.-vakarta a fejét meg. Bementem jól mondta meg is találtam amikor felkeltem mivel lent volt és le kellett guggolnom és bevágtam a fejemet.
-Ááúhh!-sipákoltam fej és a fejemet dörzsöltem.
-Minden rendben?-nézett be.
-Igen persze.-dünnyögtem. Kimentem leültünk az ágyra kipakoltam ami kell.
-Bocs ez egy kicsit fájni fog.-vettem a kezembe a fertőtlenítőt.
-Mi?-eszmélt fel. -Várj!-de mire kimondta már kezdtem fúj. Justin összeszorította a kezét és az arca ha láttátok volna. Közbe muszáj volt nevetnem. Amikor végeztem a fertőtlenítéssel akkor bekötöttem.
-Most már jobb?-kérdeztem egy mosollyal az arcomon.
-Igen.-mondta durcisan.
.Mi a baj Jujuka?-kérdeztem gügyögve.
-Nicole. Ne kezd mert rossz vége lesz.-könyökölt a lábára.
-Miért? Hisz te nem azt mondtad, hogy soha nem bántanál.-kérdeztem közben pedig a tekintetét próbáltam

elkapni. Ekkor felém nézett egy kicsit megriadtam. Megfogta az államat közel hajolt a szánk már majdnem összeért de Justin elhajolt. Ez most mire volt jó?
-Bocs elragadtak a szenvedélyeim.-fordította el a fejét. Legszívesebben megcsókoltam volna de nem. Nem szabad! Koncentrálj Nicole! Koncentrálj! Nem szabad megadnod magad.
-Elég fáradtnak tűnsz. Hagylak pihenni.-keltem fel.
-Itt hagysz?-kérdezte riadtan.
-Hány éves vagy Justin?-tettem csípőre a kezem.
-4 és még vigyázni kell rám és szeretni.-nevette el magát.
-Komolyan? Justin ne játszd itt a hülyét.-vágta be a durcit.
-Jól van Nicole. Csak hülyülök.-bökött oldalba.
-Te itt engem ne böktöss!-csaptam a kezére.
-Nicole. Mi a baj?-kérdezte és közben engem stírölt.
-Nincs semmi csak.-rekedtem meg.
-Csak?-nézett.
-Mindegy hagyjuk.-legyintettem. Igazából az zavart, hogy Justin miért nem csókolt meg. Vajon most már nem is szeret? Biztos Selena tetszik neki hiszen ő sokkal szebb tehetségesebb meg híresebb és összeillenek. Úgy, hogy jobb ha kiszállok.
-Nicole.-szólt Justin biztos már többször is szólt csak lekalandoztam.
-Igen.-eszméltem fel.
-Mi a baj?-fogta meg a kezemet.
-Semmi. Na de most megyek pihenj majd később benézek.-mutattam az ajtó felé.
-Nem mész te sehova míg el nem mondod, hogy mi a bajod.-belerántott az ölébe éreztem ahogy átkarol. Olyan jó érzés volt. -Na akkor mesélj. Időm mint a tenger.-vetett egy aranyos mosolyt felém.
-Ohh szóval időd mint a tenger? Akkor tanulj meg!-nyomtam a kezébe a könyvet és felálltam. -Majd ha kész vagy akkor szólj!-vettem az irányt az ajtó felé.
-Nicole.-ragadott meg hátulról és az ágyon kötöttünk ki. -Ha kell egész nap foglak nyúzni míg el nem mondod.-simította végig az arcomat. Kirázott egy kicsit a hideg.
-Nem lényeges hülyeség. Inkább törődj a saját gondjaiddal. Meg...-fejeztem volna be ha engedi de megcsókolt. Próbáltam a fejemet elhúzni sikerült is egy kicsit. -Justin ne.-suttogtam.
-De tudom, hogy te is akarod. akkor meg minek ellenkezel.-túrt bele a hajamba és újra megcsókolt. Megígértem magamnak valamit és azt be is fogom tartani. Ökölbe szorítottam a kezem és összeszedtem az összes erőmet és megpróbáltam lelökni magamról Justint. Sikerült is.
-Justin ne kérlek. Ne erőltesd.-könyököltem a térdemre.
-De Nicole szeretlek. Nem bírom ki, hogy meg ne csókoljalak.-hajolt közel.
-Pedig muszáj lesz. Mert az elején amit éreztem az a fellángolás már nem olyan erős kezd elmúlni.-mondtam a szemébe. Justint sokkalta a hír. Ledermedt. Pedig ez nem is igaz de Selena szereti és én nem akarok az útjába állni mert így is úgy is megszerezte volna. Különben is mi már Justinnal nem vagyunk együtt. Muszáj lesz elfelejtenem.
-Nicole te most szívatsz?-kérdezte tágra nyílt szemekkel.
-Nem. Halál komolyan mondom. Úgy, hogy menj vissza Selenához. Ő tudja viszonozni az érzelmeidet.-vettem egy nagy levegőt és próbáltam a sírást visszafojtani. Belegondolni is rossz, hogy Justin egy más lánnyal van szörnyű. A szívem szakad meg.
-De Nicole én téged szeretlek. Én már nem szeretem Selenát.-fordított maga felé.
-Próbáld meg Justin. Jobb lesz ha elfelejtesz. De most tényleg megyek még lesznek óráim. Addig

visszamegyek a kabinomba.-nem szólt semmit és fogtam magam visszamásztam a kabinomba. Amikor
becsuktam az ajtót nem bírtam tovább sírni kezdtem a földre csúsztam. Sírtam keservesen. Majd nagy nehezen de összeszedtem magam felkeltem bementem a fürdőbe megmostam az arcom. Amikor belenéztem a tükörbe megint azt a gyereket láttam egy kicsit megriadtam. Megdörzsöltem a szemem de akkor már nem volt ott. Na jó kezdek megörülni. Fogtam a dolgaimat és elmentem órákra. Végig egy szót sem szóltam csak ültem és írtam. Mivel egymás után jöttek a dolgozatok. Amikor vége lett az utolsó órának nem volt kedvem semmihez. Fogtam magam vettem 1 literes fagyit és azzal visszaballagtam a szobámba. Elő kotortam a naplómat és írni kezdtem.  ,,Kedves Naplóm! Iszonyúan szomorú vagyok egy fiú miatt aki szeret és én is szeretem. De nem lehetünk együtt. Mert mindig valami vagy valaki szétránt minket, és már nem bírom. Csalódásról csalódás ér. Meg van egy másik lány is aki sokkal szebb, tehetségesebb és híresebb. Ő sokkal jobban illik Justinhoz, és a rajongók is örülnének Jelenának. Én meg addig megpróbálom kiheverni ezt a szerelmet. Nem tudom, hogy sikerül de ha küzdök és nem adom fel akkor lehet. Mindenhez pozitívan kell hozzá állni! Azt mondják, hogy az igaz szerelem soha nem múlik el. Most nem tudom, hogy Justinnal ez az. De ha igen akkor örökre szenvedni fogok csak annyit tudok. De küzdeni fogok a barátságért. Nem tudom, hogy mit fogok tenni. De ha vége a sulinak nem lesz se Justin sem Ross. Senki nem fog támaszt nyújtani nekem. Egyedül leszek. Mind a kettőt elfogom veszíteni."  Ekkor a tollat elengedtem ami a földre zuhant. Belesem gondoltam már csak 1 hét és még pár nap és itt hagyom ezt a helyet. Hiányozni fognak a srácok. Fogtam magam felálltam beraktam Justin egyik számát a Believe. Annyira szép ez a száma. És megint kitört rajtam a sírás. Összecsuklottam és a földön kuporogtam és zokogtam.
-Istenem segíts meg!-mondtam a könnyektől fulladozva. Ekkor muszáj volt kiadnom a fájdalmamat és keservemben ordítottam. Erre Ross tört a szobámba. Amikor meglátta, hogy milyen sokkos állapotban vagyok egyből átölelt.
-Nicole nyugi minden rendben lesz.-suttogta és szorosan magához ölelt.
-Megakarok halni.-mondtam közbe pedig a levegőt kapkodtam.
-Nicole nyugi. Mond mi történt?-törölgette a könnyeimet.
-Minden. Megakarok halni Ross. Nem bírom.-hullottam a karjaiba.
-Nicole ne mondj ilyeneket. Kérlek tudod milyen rossz, hogy így látlak a szívem szakad meg.-simogatta a fejemet.
-Ross. Minden összedőlt visszajött Selena is. Meg mindjárt vége a sulinak is és elveszítelek benneteket is.-öleltem át szorosan és még jobban elkezdtem sírni. Ekkor egy kicsit eltolt magától letörölte a könnyeimet majd mélyen a szemembe nézett.
-Nicole te engem soha nm fogsz elveszíteni én mindig itt leszek neked. Rám mindig számíthatsz. Tudod nekem bármikor bárhol és bármit elmondhatsz. Nicole eddig te vagy a legjobb dolog az életemben ami történhetett, hogy megismerhetlek az egy isteni csoda. Mert szeretlek és fontos vagy nekem, és ezt most jól vésd az eszedbe te engem soha nem fogsz elveszíteni. Mindig itt leszek ha kell. Mert szeretlek.-megjelentek a könnyek a szemem sarkaiban amiket mondott Ross. Az ilyen emberekért érdemes élni. Aki bármi is történik ott van segít és támogat.
-Ross köszönöm. Ha te nemlennél összeomolnék te olyan vagy nekem, hogy nem nem is tudok rád mit mondani.-öleltem magamhoz ő pedig örömmel viszonozta. Most elgondolkoztam egy dolgon. Justin nekem soha ilyet nem mondott. Soha nem kezelt így. Ross pedig mindig tudta, hogy mit kell mondani. Mindig segített és támogatott, igaz Justin is csak ő más hogyan. Most jöttem rá, hogy ki az aki igazán mindennél jobban szeret és bármit megtenne értem. És ez az ember Ross Lynch. -Ross. Mondanom kell valamit.-tördeltem az ujjaimat.
-Mit?-kérdezte.
-Most jöttem rá egy igen fontos dologra. De előtte szeretnék egy kérdést feltenni. Még mindig szeretsz?-néztem mélyen a szemébe.
-Nicole téged soha nem tudlak elfelejteni. És még mindig nem sikerült kihevernem téged. Igen tiszta szívemből.-ekkor közelebb hajolt. Istenem miért szerettem bele Justinba? Miért nem tudok beleszeretni Rossba pedig az elején sikerült. Most miért nem megy? De elfogom felejteni Justint. Ekkor én is közeledtem Rosshoz és megcsókoltuk egymást. Egy kicsit ellöktem magamtól Rosst.
-Ross.-harapdáltam a számat.
-Nicole. Mi lenne ha megpróbálnánk újra?-érintettük össze a fejünket.
-Szerinted menne?-kérdeztem egy kicsit félve.
-Ha akarjuk akkor igen.-csókolt meg.
-Félek.-motyogtam.
-Nem kell én itt leszek melletted.-ekkor megcsókoltam és hoztam magamban egy ígéretet. Justint kifogom verni a fejemből, és mindenen azon leszek, hogy újra beleszeressek Rossba. Tudom fájni fog Justinnak de neki jobb lesz Selena mellett. Ekkor kopogtam az ajtómon. Ross felállt és kinyitotta. Most fog a háború kezdődni komolyan. Justin toppant be.
-Justin.-álltam fel.
-Neked is szia.-nézett végig rajtam. -Ő mit keres itt.-mutatott Rossra.
-Kérlek légy kedvesebb vele.-álltam Ross mellé.
-Jó. Beszélhetünk négy szem közt?-kérdezte idegesen.
-Rendben.-nyomtam egy puszit Ross arcára és távozott.
-Ez mi volt?-kért számon.
-Justin kérlek ülj le valamit el kell mondanom.-mutattam az ágyra.
-Mit? Mond, hogy nem az amire gondolok.-ült le.
-Én és Ross együtt vagyunk.-mondtam de nem néztem a szemébe.
-Nem!-állt fel és nagyon ideges lett. A falnak támaszkodott. -Mond a szemebe, hogy őt szereted nem pedig engem.-térdelt le hozzám. Belenéztem a szemébe a könnyeim megint megjelentek a szemeim sarkában. Tudtam, hogy erre képtelen vagyok. De muszáj volt ezt kimondanom mert így soha nem fogom kiheverni Justint.
-Én.-nyeltem egy nagyot. -Rosst választom.-mondtam ki határozottan de ekkor hallottam ahogy a szívem ketté tör. A kezeim remegtek féltem Justin reakciójától. A könnyeimet meg visszafojtottam, ahogy az érzelmeimet. Nem szabad kiadnom most nem adhatom ki magamból.
-Nem ezt nem hiszem el. Hazudsz! Érzem, hogy nem mondasz igazat!-túrt bele a hajába. És egyre idegesebb lett.
-Justin nyugodj meg kérlek!-fogtam meg a kezét.
-Nem! Nem nyugszom meg!-lökött el magától. -Nicole most felfogtad, hogy mekkora fájdalmat okoztál?-jöttek a könnyei. Most láttam először sírni Justint. Azt hittem, hogy a szívem szakad meg. Nem gondoltam volna, hogy ennyire fontos vagyok neki. Azt hittem, hogy amikor azt mondja, hogy nagyon szeret, hogy csak azért mondja mert a barátnője voltam. Nem gondoltam, hogy ő azt ennyire komolyan gondolta. Annyira lelkiismeret furdalásom van.
-Justin sajnálom.-hajtottam le fejemet és potyogni kezdtek a könnyeim.
-Én meg azt sajnálom, hogy beléd szerettem.-amikor ezt kimondta azt hittem, hogy rosszul hallok. Most komolyan ezt mondta. Ezzel szíven döfött. Ledermedtem. Nem szóltam csak álltam némán és zokogtam. Csak a halk szipogásomat lehetett hallani. -Most miért nem mondasz semmi? Mit hittél majd a sajnálatoddal minden le van rendezve? Nem nincsen.-fogott meg. -Nézz a szemebe Nicole!-kiabálta. Könnyes szemekkel ránéztem. -Most jól figyelj. Én komolyan szerettelek. Azt hittem, hogy te is. De úgy látszik, hogy nem. Csak játszottál az érzelmeimmel. Hittem benned hittem kettőnkben, hogy ennek a kapcsolatnak lesz jövője de nem. Csalódtam benned. Nagyon nagyot. Miért miért kellett ezt tenned? Tudod mit felejtsük el ezt. Tegyünk úgy mintha kettőnk között nem is történt volna semmi. De látom ez neked nem fog gondot okozni.-engedett el és megtörölgette a szemeit. Iszonyúan rosszul estek a szavai. De az utolsó mondata nem volt igaz. De inkább gyűlöljön meg így könnyebb lesz neki elengednie. Vetett rám egy pillantást aztán pedig távozott. Összecsuklottam a földre zuhantam. Nem ejtettem egy könnycseppet sem magamba fojtottam. Leküzdöttem az érzelmeimet. Jobb lesz ez így mindenkinek. Teljesen megértem Justin reakcióját. Gondoltam, hogy kifog borulni de arra nem, hogy ennyire. Fogtam elővettem a jégkrémemet és abba fojtottam a bánatomat közben pedig zenét hallgattam és felmentem facebookra. Egy levelet kaptam egy ismeretlen fiútól. Fura. Azt írta, hogy: ,,Kedeves Nicole! Nagyon szimpatikus lánynak tűnsz. Remélem, hogy jobban megfogjuk egymást ismerni. Szeretnék veled majd beszélgetni és találkozni mint barátilag természetesen. Tobias" Nagyon szuper neve van a gyereknek. Írtam is neki mert eléggé szimpi volt. ,,Kedves Tobias! Szívesen találkozok veled csak most én jelenleg egy hajós iskolában vagyok. De 1 hét és végzek itt akkor összefuthatnánk. Amúgy te hol laksz? Nicole" Vártam egy pár percet és jött is válasz. ,,Szuper! Én Dániában lakom. Te?" Uhh de klassz végre egy normális fiú aki egy másik kontinensen lakik. ,,Az hiszem, hogy ez nem fog összejönni és Floridában lakok. Elég messze vagyunk egymástól de ha akarod írhatunk egymásnak levelet meg itt is beszélgethetünk meg videó chatelhetünk" Szegény Tobias most biztos egy kicsit letört. ,,Rendben. Na de most nekem mennem kell találkozom van a barátommal szia Nicole!" Köszönt el. Nem akartam, hogy elmenjen tök jó volt vele beszélgetni bár még fogalmam sincs, hogy ki ez a gyerek de már most megtetszett. ,,Szia!" köszöntem én is el tőle. Közbe pedig tovább majszoltam a fagyimat. A végén agyfagyást kaptam nem csodálom egybe lenyomni 1 liter fagyit. Majd beraktam egy romantikus filmet és akkor még jobban elkapott a sírás. Még vágytam egy kis fagyira ezért gyors felpattantam a cipőmbe belebújtam majd lesétáltam a fedélzetre. Egy kicsit sem, néztek hülyének, hogy az előbb kértem 1 liter fagyit és most meg 2 litert. Na amikor végre megkaptam akkor visszamásztam közben pedig összefutottam Selenával. Megállított én ott akartam hagyni de utamat állta.
-Nincs kedvem csevegni.-mondta lehangoltan.
-Pedig lesz! Most pedig kérlek mond el, hogy mi van közted és Justin között?-tette csípőre a kezét.
-Miért érdekel annyira  hiszen csak barátok vagyunk Justinnal és most közöltem vele, hogy nem akarok tőle semmit, és teljesen kibukott. Úgy, hogy mehetsz megvigasztalni. Szia!-haladtam volna tovább de megfogta a kezemet.
-Várj kérlek Nicole! Miért hagytad ott hisz lehet látni rajtatok, hogy szeretitek egymást.-tűrte el a haját.
-Selena ez már csak rám és Justinra tartozik. Menj Justinhoz szabad az út előtte hisz nem ezt akartad elérted a célod mehetsz szia!-hagytam ott. Visszagubóztam az ágyamba és neki estem a fagyimnak. Közben pedig a facebookot és a zenét nyomattam. Isac Elliot New Way Home című számát hallgattam imádom a gyereket. Tök jó lenne vele találkozni. Nagyon szeretem a zenéjét. Twittelek is neki. ,,Kedves Isac! Imádom a zenédet és nagyon szeretnék veled találkozni! :* <3" Ekkor mertem egy nagy kanál fagyit és beletuszkoltam a számba. Utána már nagyon kellett pisilnem úgy, hogy elmentem. Mire visszajöttem azt hittem sokkot kapok. Először sikítozni kezdtem majd az ágyon ugrálni és sikeresen beleléptem a vödör fagyimba. Na én sem vagyok százas.
-Visszaírt Isaaaac!-mondtam vinnyogó hangon. -Wíííííííííííííííííííí!-ekkor megnéztem, hogy mit írt. "Kedves Nicole! <3 Nagyon örülök, hogy tetszenek a zenéim remélem, hogy összefutunk:*" Jajj ez jól eset de még mindig nem annyira, hogy a szívemen lévő sebet beforrasztja. Telefonon ekkor hívni kezdtek. Amikor felvettem szó szerint beleüvöltöttem mert agyfagyást kaptam. Sorry a vonal túlsó felén lévőnek.
-Süketíts meg szerintem is!-szólt bele egy ismerős hang.
-Bocs! Agyfagyást kaptam.-nevettem el magam. -De amúgy te ki vagy?-nyaltam le a kanalat.
-Én vagyok a halál! Na szerinted?-mondta olyan nem hiszem el hangon. Ekkor beugrott, hogy a volt barátom az Daniel.
-Daniel te vagy az komolyan?-mondtam és közben pedig a kanál kiesett a számból.
-Nem én vagyok a szomszéd csávó. Igen én vagyok.-mondta flegmán. Honnan van neki meg a számom? Amikor szakítottunk hosszú sztori akkor minden vele való kapcsolatot megszüntettem. Még a telefonszámomat is megváltoztattam.
-Honnan a francból van meg a telefonszámom?!-emeltem fel a hangom.
-Neked is szia! Amúgy jól kösz, hogy kérdezed.-jelentette ki.
-Szia Daniel! Hogy vagy? Én jól.-mondtam olyan vékony hangon és közben pedig egy hamis mosoly volt az arcomon.
-Na ez már jobban tetszik.-jelentette ki győzedelmesen. -Amúgy meg megvannak a kapcsolataim.-mondta közben pedig elröhögte magát.
-Na jó tudod mit ennek most vége!-akartam lerakni.
-Ne várj fontos mondani valóm van!-kiabálta.
-Mégis mi?-forgattam a szemeimet.
-Csak annyit mondok, hogy vigyázz Bieberrel!-ekkor lerakta.
-Mi? Mégis miért?-kiabáltam bele de hiába. Visszaakartam hívni de a kis izé rejtett számon hívott. Vajon mit

értett azon, hogy vigyázzak Justinnal? Hisz most. Szegény biztos teljesen ki van. Ekkor elhatároztam, hogy

elmegyek megnézni. Felkeltem és elsétáltam amikor odaértem az ajtó résnyire ki volt nyitva. Láttam, hogy Selenával csókolóznak. Ilyen gyorsan túl lépett volna rajtam. Egy könnycsepp csordult le az arcomon. Fájt amit láttam. De én engedtem Selenanak zöld utat. Ő meg hülye lett volna nem kihasználni. Hisz Justin minden lány álma. Ahogy nekem is fáj beismernem de igen. Bárcsak eltudnám felejteni. Ekkor a kabinom felé vettem az irányt. Út közben megálltam visszanéztem Justin kabinja felé. Fáj, hogy nemsokára vége a sulinak és haragban fogunk elválni. Pedig emlékszem mit kért tőlem, hogy menjek vele. Ekkor eszembe jutottak a vele töltött idők a csókok az éjszaka amikor elaludt vagy amikor rám tört a fürdőben. A simogatásai a szavai, hogy mennyire szeret és, hogy nélkülem meghalni. Meg az a dal amit nekem énekelt. Azóta is a fejemben cseng. Ahogy az összes emlék ami hozzá köt. Ekkor olyan jó volt visszaemlékezni ezekre. Egy mosoly telepedett az arcomra. De legjobban a csókokra volt jó érzés visszaemlékezni. De ezek már csak emlékek. A mi történetünk ezennel befejeződött. Nincs többé Justin és Nicole. Ekkor összeszedtem a gondolataimat és rájöttem valamire. Hisz nekem van egy csodálatos kedves barátom aki szeret mindennél jobban. Fogtam magam és elmentem Rosshoz. Amikor ajtót nyitott egyből a letámadtam a száját. A csókolózásunkból hamar vad smárolás lett. Ekkor Ross egy kicsit eltolt magától.
-Nicole.-suttogta közben pedig az arcomat simogatta.
-Szeretlek!-csókoltam.
-Én is téged.-nyomott egy puszit a számra.
-Mi lenne ha valamit csinálnánk?-mosolyodtam el.
-Mihez lenne kedved?-emelt fel és az ágyra fektetett.
-Nem is tudom.-csókolgattuk egymást. -Neked mihez van kedved?-kérdeztem.
-Veled együtt lenni.-tűrte el a hajamat.
-Gondoltam.-nevettem el magam. -Na de most komolyan? Megvan!-csillant fel a szemem. -Mi lenne ha elmennénk buliba?-vettetem fel az ötletet.
-Nem is tudom már mindjárt 10 óra.-nézte meg az időt.
-És a buli még csak ilyenkor szokott kezdődni.-ültünk fel.
-Jó de max 1-ig maradunk.-ekkor a nyakába ugrottam az örömtől.
-Fél óra és kész vagyok.-jelentettem ki. Ekkor Ross szemei elkerekedtek.
-Fél óra?! Fel kapsz valamit azt kész!-legyintett egyet.
-Igen neked szívem.-pusziltam meg. -Na de megyek mert soha nem készülök el.-felálltam egy utolsó csókot

nyomtam a szájára és visszamentem rendben raktam az ágyamat a fagyis dobozokat kidobtam és a szekrényem elé ugrottam. Nem akartam annyira kiöltözni hiszen csak bulizni megyünk nem pedig bálba úgy, hogy kiválasztottam egy egyszerű ruhát. Végül úgy döntöttem, hogy a táskát nem viszem magammal. Amikor elkészültem átsétáltam Rosshoz. Az ajtó előtt megálltam ekkor meghallottam Ross telefon beszélgetést.
-Nem nem tudom, hogy még hogyan mondjam el neki teljesen kiakadna ha megtudná, hogy nem fogadom el a jelentkezést a suliba és, hogy a testvéreimmel megyek túrnéra akkor meg annyira sem tudnám látni mintha ha a suliba mennék mert akkor egyik városról a másikra kéne mennem és max csak telefonon tudnánk beszélgetni. Teljesen elkenődne így is kikészült szegény Biebertől.-hadarta le gyorsan. -Igen majd elmondom neki csak keresem a megfelelő módot. Na de most megyek mert biztos már készen van.-ekkor kinyitotta az ajtót én ott álltam ledermedve.
-Miért nem mondtad el?-keseredtem el.
-Mert nem akartalak megbántani mert pont ezt akartam elkerülni.-túrt bele a hajába.
-De nem sikerült Ross tudod, hogy nekem bármit elmondhatsz. Megértettem volna. Nem vagyok fogyatékos, hogy mindent 1000-szer kell elmondani.-néztem mélyen a szemébe.
-Tudom csak kerestem a megfelelő pillanatot.-fogta meg a kezemet.
-Örülök, hogy sikeresek lesztek a testvéreiddel de az viszont fájni fog, hogy távol leszünk egymástól.-öleltem meg.
-Na akkor mehetünk?-kérdezte.
-Igen.-karoltam át. Rossal elsétáltunk a buliba. És ne tudjátok meg, hogy mi történt először minden jól indult táncoltunk de amikor Justinék megjelentek minden egy szempillantás alatt összedőlt...