12. rész Selena visszatér?!

Ekkor kopogtak az ajtómon. Letörölgettem a könnyeimet és vettem egy nagy levegőt odasétáltam az ajtóhoz és kinyitottam. Justin volt az de ahogy kinyitottam az ajtót megcsókolt. Tökre meglepődtem. Egy kicsit eltoltam magamtól.
-Justin...-vágott közbe.
-Csss!-tette az ujját a számra. -Azt mondtad, hogy majd jöjjek vissza amikor csak egy lányra tudok figyelni.-tűrte el a hajamat.
-Elég gyors voltál mit ne mondjak. De most is csak kamuzol vagy igazat mondasz?-néztem végig rajta.
-Nicole.-fogta meg a kezemet és a szívére helyezte. Hallottam a szív dobbanásait. Ekkor ránéztem és megöleltem.
-Miért csinálod ezt velem?-motyogtam a fülébe.
-Nem tudom. De viszont tudom, hogy szeretlek és szükségem van rád.-csókolt meg. Majd újra és újra megcsókolt.
-Justin. Ezt még te se gondoltad át rendesen.-távolodtam el.
-De. Én csakis téged akarlak.-húzott vissza.
-Justin.-fejeztem volna be de közbe vágott.
-Mivel bizonyítsam be, hogy szeretlek és csakis te kellesz nekem?-érintette meg az arcomat.
-Úgy, hogy talán nem flörtölsz minden második csajjal. Meg például nem iszol és nem drogozol.-löktem  el magamtól.
-Ezt mégis honnan veszed?-értetlenkedett.
-Justin ugyan kérlek. Azt hiszed nem veszem észre. Egyszer le is buktál és esténként szoktál inni meg drogozni lehet, hogy már nem de inni tuti.-vágtam a fejéhez.
-Vannak hibáim igen beismerem. De megtudok változni de ahhoz szükségem van hozzád.-fogta meg a derekamat.
-És mi van ha nem sikerül?-vettem le a kezeit a derekamról.
-Nicole érted bármit megtennék.-próbált közel hajolni de nem engedtem.
-Justin. Szóval azt állítod, hogy csak akkor tudsz megváltozni, hogy ha veled vagyok?-néztem rá furán.
-Hát igen.-mondta határozottan.
-Hát te nem vagy normális! Ezzel csak most azt érted el, hogy jobban lejjebb süllyedtél.-nevettem el magam.
-Vagyis nem úgy értem.-fogta a fejét. -Muszáj kiforgatnod a szavaimat?-túrt bele a hajába.
-Mi én? Én csak kérdeztem valamit te meg válaszoltál.-háborodtam fel de közben muszáj volt nevetnem. Olyan vicces volt Justin ahogy kiborult.
-Jó de nem úgy értettem teljesen. Nem zsarolni akarlak, és kérlek ne nevess.-röhögte már ő is el magát. De nem tudtam abba hagyni a nevetést mert Justin olyan durcis volt meg egyben ideges és olyan aranyos volt. Szerintem ha láttátok volna ti is nevettetek volna.
-Bocs de nem tudom visszafojtani.-törölgettem a könnyeimet.
-Nicole. Kérlek.-vágta be a hisztit.
-Jó.-fojtottam vissza a nevetést pár másodpercre majd nem tudtam tovább és kijött rajtam. -Bocsánat sajnálom!-most már tényleg abba hagytam. Ránéztem Justinra, és ő is rám nézett egy darabig csak nézegettük egymást.
-Nicole de akkor most komolyan beszéljük meg ezt.-ült le az ágyamra.
-Rendben. Szerintem az lesz a legjobb ha most szüneteltetünk. Legyünk csak barátok.-nyújtottam a kezemet. Justinnak annyira nem tetszett az ötlet de bele ment. Kezet ráztunk mint két barát.
-A barátok szoktak ölelkezni.-tartotta szét a kezeit és pedig megöleltem. Jól esett. Ekkor meghallottam amire gondol. ,,Pedig reménykedtem benne, hogy kibékülünk de nem. Legalább nem lökött el magától. De úgyis ez csak egy darabig lesz így, hogy így most Nicolellal barátunk leszünk. Remélem hamar együtt leszünk mert nagyon szeretem és szükségem van rá." Jajj ez aranyos volt. Jól estek a szavai. Bár nem szeretek az emberek gondolataiban turkálni de nem tehetek ellene semmit. Pedig néha jó lenne.
-Nicole. Most megyek jó?-kérdezte majd hátrálni kezdett.
-Persze rendben ha menned kell akkor menj.-legyintettem. Majd Justin távozott. Fura, hogy most ő is a

barátom lesz. Kitudja meddig? Csak annyit tudok, hogy most szünetre van szükségem. Fogtam a könyveket és tanulni kezdtem jó sokáig tanultam. Majd reggel arra ébredek, hogy a könyveken fekszek és egy nyáltócsa van mellettem. Na látjátok ennyire unalmas a kémia. Olyan hülyeség az a tantárgy. Ránéztem a telefonomra és már 7 óra volt. Szerencsére ma nincsen első óránk. Fogtam magam összecuccoltam, reggeliztem majd ruhát választottam. Majd megint megnéztem a telefonomat és jött egy üzenet rá: ,,Találkozni akarok most! Justin" Mily kedvesen fogalmazott mit ne mondjak. Fogtam magam és eltopogtam Justinhoz. Eléggé idegesnek tűnt remélem nincs semmibaj.
-Nicole. Te és Ross között mi történt?-töprengett. Én csak tágra nyílt szemekkel néztem.
-Mi? Ez most, hogy jön ide? Tudod te is jól, hogy Rossal már régóta barátok vagyunk.-mondta egy kicsit remegő hangon. Mert tartottam Justintól.
-Igazán? Én nem így tudok róla. Állítólag te meg Ross minden este találkozgattok.-kért számon.
-Bocs, hogy mondod?-értetlenkedtem.
-Igen jól hallottad!-mondtam olyan nem hiszem el hangon.
-Na akkor először is Rossal mi már tök régóta nem találkozunk úgy, csak mint barátok. Másrészt tudtommal mi barátok vagyunk és nem pedig pár. Különben is nem akarlak megsérteni de nem rád tartozik a szerelmi életem.-tettem csípőre a kezem.
-Jól van én csak aggódok érted.-rakta keresztbe a kezeit. Ekkor ránéztem olyan komolyan nézéssel. -Én csak nem akarom, hogy butaságot csinál vagy bajod essen.-magyarázta.
-Justin nem 5 éves vagyok. Tudok magamra vigyázni. De azért jól esik, hogy aggódsz értem.-öleltem meg.
-Nincs kedved valamit csinálni?-vetette fel az ötletet.
-Justin már így is késében vagyok. Úgy, hogy már mennem kéne.-vettem az irányt az ajtó felé.
-Nicole most komolyan?-tárta szét a karjait.
-Igen.-fordultam meg. -Ja és jut eszembe megszeretnélek kérni, hogy amit ott hátul csinálsz a lányokkal ha lehet halkan.-távoztam egy gúnyos mosollyal. Majd kaptam egy üzit Justintól. ,,Csak tán nem zavar! Valaki féltékeny!" Ekkor egy kicsit elgurult a gyógyszerem. "Justin nem vagyok féltékeny és igen zavaró mert nem tudok koncentrálni a vihogásotoktól. Úgy, hogy kérlek csöndben. Köszii!" Justin erre csak annyit tudott írni: ,,Jó rendben akkor új helyem lesz!" Ekkor olyan hangosan gondolkozott de olyanokról. Komolyan nem százas ez a gyerek. Ekkor írtam neki mert már nagyon zavaró volt. ,,Kedves Justinkám! Ha lehet halkabban mert zavaró és komolyan most ilyenekre kell gondolni?" Most végre halkabb de még így is hallom vissza kéne mennem a kabinomba. De ekkor nem hiszitek kit láttam bemenni Justinhoz. Azt hittem, hogy ott hátast dobok. Meg is dörzsöltem a szemeimet hát ha csak képzelődök de nem. Értitek Selena Gomez volt az. Élőben még szebb. Ő az én példaképem. Gyorsan dobtam egy üzit Justinnak. ,,Szia! Bocs a zavarásért szerezz nekem Selenától autógrammot! Köszönöm! Majd valahogy meghálálom csak szerezz!"  Justin nem válaszolt furcsállottam egy kicsit ekkor odaosontam az ajtójához és hallottam mindent.
-Justin miért nem mondtad, hogy új barátnőd van?!-kiabálta Selena. -Te hazug dög!-mondta hangosabban ekkor valami csattanást hallottam gondolom pofon vágta.
-Selena nyugodj meg! Nicoellal nincs köztünk semmi.-próbálta nyugtatni.
-Ohh szóval Nicolenak hívják. Mivel jobb ő mint én?-mondta majdnem sírós hangon.
-Selena a mi kapcsolatunknak már rég vége. Különben is te hagytál ott én mondtam, hogy próbáljuk meg de nem te ellöktél magadtól.-vágta a fejéhez.
-Justin kérlek most kezdjük újból.-mondta már sírva.
-Selena. Hiddel nem tudom. Már nem  úgy tekintek rád mint akkor. Én most már Nicolelt szeretem. Kérlek most menj el.-utasította vissza.
-Jó de ezt nem hagyom ennyiben.-ekkor Selena kinyitotta az ajtót én pedig szó szerint beestem a szobába. Mind a ketten tágra nyílt szemekkel néztek. Én meg csak ott hevertem a földön szótlanul. Justin teljesen ledermedt. Most biztos nagyot csalódott bennem, hogy én mekkora hülye vagyok komolyan...