Ahogy kiléptem az ajtón Justinba botlottam. Megfogta a karomat és berántott a szobába.
-Eressz el!-kapta ki a karomat a kezéből.
-Először hallgass végig kérlek.-fogta meg a kezemet.
-Nem nincs szükségem újabb hazugságokra!-löktem el magamtól.
-Nicole. Értsd meg szükségem van rád.-szorított magához.
-Eressz el. Sikítani fogok.-fenyegetőztem.
-Úgysem mersz.-vetett egy mosolyt.
-Úgy gondolod.-és mint az örült elkezdtem sikítani. Justin befogta a számat, és neki nyomott a falnak. Megint szorult helyzetben éreztem magam. Ficánkoltam, hogy eresszen el és, hogy vegye le a kezét a számról mert már nagyon idegesítő volt. Amikor végre felfogta akkor szép lassan levette a kezét a számról. Nem akartam vele tovább maradni kettesben mert olyan nyomasztóan éreztem magam. Úgy, hogy fogtam magam és tökön rúgtam fogtam a cuccom és leléptem.
-Ja és én mondtam, hogy menj el figyelmeztettelek. Remélem megtanultad a leckét.-vetettem egy én győztem mosolyt. Justin csak a földön feküdt a fájdalomtól. Az osztályban még a könyvet bújtam és gondoltam, hogy doga lesz vagy felelés. Jól sejtettem. Természetesen engem feleltettek. Nem tudom, hogy hogyan csináltam de 5 kaptam soha nem kaptam fizikából ötöst. Következő órán rögdogát írtunk. Az is egész jól ment. Annyira idegesítő volt, hogy Justin egész végig minden órán ott rötyögött hátul a hülye lányokkal. Tudom, hogy azért csinálja, hogy felhúzzon de nem fog menni. Olyan szánalmas. Azt hiszi, hogy izgat. Tőlem még le is feküdhet velük várjunk csak szerintem már meg volt. Csodálkoznék, hogy ha nem. A többi órán is feleltünk vagy írtunk. Szerencsére készültem. Amikor végeztünk az órákkal kedvem támadt sétálni a fedélzeten. Előkaptam a telefonomat és tárcsáztam Rosst. Megkérdeztem, hogy nem a jön le és természetesen igent mondott. Amikor megérkezett leültünk ittunk egy limonádét és utána sétáltunk meg közben beszélgettünk.
-Na és Justinnal, hogy haladsz?-kérdezett rá. Ekkor megálltam és egy kicsit elszomorodtam. Majd hirtelen kapkodni kezdtem a levegőt mert a sírást próbáltam visszafojtani. Ross egyből átölelt és gondolta, hogy mi történhetett vagyis hallottam. ,,Már megint ez a szemét bántotta. Miért nem bír magával? Csak jól helyre kéne rakni. Csak kerüljön a kezeim közé. Szegény Nicole mindig miatta bánatos ha velem lenne én soha nem bántanám meg. Mekkora egy idióta Bieber."
-Ross köszönöm ezek a szavak jól estek.-mosolyogtam rá.
-Milyen szavak? Ja. Bocs hangos voltam.-ő is nevetett már.
-Csak egy kicsit.-mutattam a kezemmel.
-Bocs. De jó látni, hogy már boldogabb vagy. És akarsz róla beszélni?-kérdezte aggódva.
-Nem nagyon. Ne beszéljünk Justinról van jobb téma is nála. Inkább menjünk csináljunk valamit. Van is egy ötletem. Mi lenne ha elmennénk a játékterembe?-lett jobb kedvem.
-Az jó ötlet. Látod amikor velem vagy mindig jobb a kedved.-karolt át.
-Erre már én is rájöttem.-a fejemet a vállára hajtottam és amikor megérkeztünk egyből a táncgéphez futottunk. Iszonyatosan jól szórakoztam. Amit ott bénáztam. Mindenki röhögött de nem izgatott a lényeg az, hogy én jól érezzem magam. Ross olyan jól nyomta csak néztem. Utána elmentünk a bowling terembe. Na ez az én sportágam. Itt nem győzhet le. Régen a barátaimmal mindig mentünk. Mindenki csak nézett mert egymás után döntöttem le a bábukat. Természetesen hibátlanul.
-Hol tanultál meg így bowlingozni?-lepődött meg.
-Régen sokat nyomtam. Te meg hol tanultál meg így táncolni?-tettem csípőre a kezem.
-Sehol csak szeretek és ez ilyen hobbyvál vált.-válogatta a bowling golyókat. Ekkor megjelentek megint azok az idegesítő lányok kivel? Justinnal. Pont ehhez semmi kedvem nem volt. Velük összefutni. Mindegyik átkarolta Justin és Justin is. Mondtam már, hogy mennyire gyökér lett?
-Nézd Juju kik vannak itt.-vágott fel az egyik csaj. Mikor ezt kimondta Rossal kitört rajtunk a nevetés.
-Mi ilyen mulatságos?-tette csípőre a kezét a másik hülye lány.
-Juju? Ezt most komoly?-törölgettem a könnyeimet.
-Jajj ne is törődj velük Jus. Csak féltékenyek.-mondta sajnáltatóan.
-Egyre jobb. Mi lesz a következő név? Juju baba?-vágott vissza Ross.
-Te meg meg se szólalj.-mondta flegmán Justin.
-Mert akkor mi lesz?-kérdeztem nagyképűen.
-Szerintem nem akarod tudni.-húzta jobban magához az egyik csajt.
-Justin egy kicsit leállhatnál és nem lehetne halkabban zavarnak a perverz gondolataid.-raktam a kezemet a szám elé. Ross próbálta visszafojtani a nevetést.
-Jajj bocs. Nem akartam hangos lenni. De tudod felcsigáztak a lányok.-vetett egy perverz mosolyt. Erre a kis társasága visítani kezdett vagy röhögtek nem tudtam kiszűrni.
-Ja nem úgy mint te.-igazította a haját a hülye szőke lány.
-Ezzel meg mit értesz?-néztem rá furán.
-Úgy értem, hogy mi neki jobban kellünk mint te. Végre megtalálta a megfelelő társaságot. És nem pedig veled van.-bújt jobban Justinhoz.
-Mi meg találta a ribanc társaságot? Eddig is meg volt neki. Csak most új tagokat kereset. Sajnállak benneteket. Csak ennyit tudok mondani. Na gyere menjünk Ross mert elég rossz lett itt a levegő.-fordultam sarkon.
-Megfutamodsz mi?!-kiabált utánam Justin. Erre olyan düh kapott el megfordultam és oda mentem egész közel és a szemébe néztem.
-Én futamodok meg? Nem én hazudok összevissza. Gondolkozz el egy kicsit Bieber. Csak egyet mondok én komolyan hittem neked.-láttam az arcán, hogy most aztán a lelkébe tapostam. Pont ezt nem akartam de kihozott a sodromból magának köszönheti. Ekkor meghallottam amire gondol. ,,Miért? Miért kell, hogy gyűlöljön? Pedig én mindig szeretem, és mindig is szeretni fogom. Miért kell, hogy bántsam? Mindig azokat bántom meg akik fontosak. Miért? Miért?"
-Justin.-zökkentettem ki a gondolataiból. -Erre csak te tudod a választ. Szerintem gondolkozz el!-mondtam határozottan majd elmentünk Rossal.
-Hogy érted amit az előbb mondtál?-értetlenkedett.
-Hosszú. Csak annyi, hogy a gondolatai. Különben nem értem, hogy Justin miért ilyen?-háborodtam fel.
-Nicole.-állított meg.
-Igen?-néztem rá.
-Az előbb még háborúztatok Justinnal most meg sajnálod néha én sem értelek. Egyszer hallani sem akarsz róla most meg felhozod. Nicole most egyáltalán mi van köztetek?-borult ki egy kicsit Ross.
-Nem tudom. De semmit nem értek Justin amikor vele vagyok akkor tök jó de mindig jön valami vagy valaki aki mindent elront. Pont ettől féltem. Tudtam.-túrtam bele a hajamba.
-Mitől Nicole?-érintette meg a vállamat.
-Hogy rosszul választok, hogy hibázok! Mert mindig a rosszat választom! Mert egy idióta vagyok! Eddig soha semmi nem jött össze! Jobb lett volna ha soha nem jövök el ide!-borultam ki. Iszonyatosan dühös voltam magamra.
-Nicole. Nyugodj meg.-próbált vigasztalni.
-Nem! Nem tudok! Bocs Ross de most inkább megyek. Mert még olyat mondok és megbántalak. Ahhoz meg semmi kedvem.-fordultam sarkon. Ross megfogta a karomat és visszahúzott.
-Nicole. Nem vagy jó állapotban. Nem akarlak egyedül hagyni mert félek, hogy valami butaságot csinálsz.-amikor ezt kimondta majdnem a szívem szakadt meg. Már gyülemlettek a könnyeim. Ekkor szorosan magamhoz öleltem. Olyan jól estek a szavai. Ross igazi barát aki soha nem hagy cserben. Ha hülyeséget követnék el azt se hagyná, hogy egyedül csináljam.
-Annyira szeretlek.-szorítottam jobban magamhoz.
-Én is téged.-simította meg a fejem.
-De most tényleg egyedül akarok lenni muszáj egyedül lennem és átgondolnom a dolgokat.-toltam el magamtól.
-Rendben. De ígérd meg, hogy nem csinálsz hülyeséget.-figyelmeztetett.
-Ígérem.-vetettem egy mosolyt felé majd ott hagytam. A kabinba érve egyből a naplót kaptam a kezemhez. ,,Kedves Naplóm! Ma nagyon rosszul sültek el a dolgok. Borzasztóan fáj amit Justin csinál. Én szeretem kell nekem mert meghalok nélküle de mindig valami közbe jön. Soha nem lehetünk rendesen együtt. Miért kell ilyen nehéznek lennie a szerelemnek? Miért kell, hogy ennyit szenvedjünk? De mikor Justinnal együtt vagyok akkor megszűnik körülöttem a problémáimmal együtt a világ. Mikor megölel. Mikor közel húz magához. Mikor átkarol. Mikor erősen szorít. Mikor nem akar elengedni. Mikor mélyen bele néz a szemembe. Mikor némán ül mellettem. Mikor fogja a kezem. Mikor simogatja az arcom. Mikor közeledik hozzám. Mikor megcsókol. Mikor a fülembe súgja, hogy szeret. Azt hiszem ez mindennel felér! Bárcsak minden olyan könnyű lenne de nem." Becsuktak a naplómat bezártam és az éjjeli szekrényemre raktam. Az ágyon feküdtem és a plafont néztem. Folyton Justinon járt a fejem. Hirtelen rezegni kezdett a telóm. Egy üzenetet kaptam egyből arra gondoltam biztos Justin írt de nem. Emlékeztek arra a névtelenre? Na ő volt az. Még mindig nem tudom, hogy ki az. ,,Szia! Már régóta nem írtam tudom. Sajnálom csak tudod sok gondjaim akadtak. De tudom furdal a kíváncsiság, hogy ki vagyok ha le jössz a fedélzetre akkor megtudod." Na végre felfedi magát. Vajon tényleg ki lehet. Gyorsan kaptam magam és leszaladtam a fedélzetre. Ahogy leértem olyan sokan voltak. Mindenhol a Belieberek álltak. Vagyis a színpad körül. Tényleg az mióta van ott? Még csak most tűnt fel. Majd hirtelen megjelent a színpadon Justin. Ez meg hol hagyta a felsőjét? A lányok ekkor elkezdtek visongani.
-Sziasztok egy számot fogok énekelni. Ez a szám egy lánynak szól akit mindennél jobban szeretek.-mondta.
Akkor már értem miért vannak itt a lányok és ez a sok ember. Justin kiszúrt a tömegből. Ekkor egy kicsit zavarba jöttem. Elkezdte énekelni a Change Me című dalát. Végig engem nézett. Amikor befejezte leakartam lépni, hogy ne lássa, hogy mindjárt elsírom magam.
-Nicole!-kiabált utánam. Ekkor mindenki felém nézett és utat nyitottak a színpad felé.. Én még mindig háttal álltam. Nem mertem megfordulni. De vettem egy nagy levegőt és megfordultam. Egyenesen a szemébe néztem.
-Nem is vagy kíváncsi már a névtelen zaklatódra?-húzta fel a szemöldökét. Ekkor esett le, hogy Justin az. Ez most komoly? De hisz akkor is jött üzim amikor velem volt. Hogy csinálta? Fogta magát és lesétált a színpadról. Odajött hozzám és letérdelt.
-Nicole. Nem kezdhetnénk újból?-fogta meg a kezemet és ahogy rám nézett egy könnycsepp csordult ki a szeméből. Ekkor ideges lettem. Egyre gyorsabban dobogott a szívem körbe tekintettem és volt aki azt kívánta, hogy bárcsak ő lenne ott valaki ott suttogta, hogy mondj már igent. Igazából én sem tudtam, hogy mit válaszoljak.
-Justin én...-akadtam meg.
-Mondj már igent!-kiabálta valaki be. Ekkor a lányok olyan dühösek lettek.
-Justin komolyan őt választod. Van jobb nála is!-szólt be az egyik Belieber.
-Emberek elhallgatnátok! Én Nicole válaszára vagyok kíváncsi nem a tietekre!-kiabált Justin.
-Justin. Ezt nem lehetett volna kettesben megbeszélni itt mindenki előtt kell?-suttogtam.
-Mert ha kettesben akarok veled beszélni akkor nem hallgatsz meg.-mondta halkan.
-Jogos. De...-akadtam meg. Igent akartam volna mondani de nem mertem. Féltem az újabb csalódástól féltem, hogy megint Justin olyat tesz amit nem kellene. Mert attól félek, hogy Justinnak fájdalmat okozok.
-De?-kérdezte tök hangosan.
-Sajnálom de nem. Aranyos volt tőled ez az egész de nem.-kezdtem hátrálni. Justin felállt és iszonyatosokat gondolt. Egyből az jutott eszébe, hogy Ross miatt utasítottam vissza. Egyből megakarta keresni és megverni el is indult de útját álltam.
-Justin ne csináld.-fogtam meg a karját.
-Te ebbe ne szólj bele.-lökött el magától. Utána szaladtam. A folyóson szerencsére eltudtam kapni.
-Justin kérlek ne csináld! Bajod lesz belőle!-fogtam le.
-És téged az mit érdekel. Hiszen Rosst választod.-vágta a fejemhez olyan flegma stílusban és ott hagyott. Rosszul estek ezek a szavak nagyon. De ökölbe szorítottam a kezem és nagy levegőt vettem.
-Nem Ross miatt utasítottalak vissza! Hanem pont miattam! Engem üss meg ne Rosst!-kiabáltam utána Justin megállt és megfordult.
-Hogy?-nézett furán.
-Igen miattam utasítottalak vissza. Úgy, hogy amit megakarsz verni az én vagyok.-mondtam könnyes szemekkel. Justin nem értette odajött és belenézett a szemembe.
-Nem hiszek neked.-vágta a fejemhez.
-Pedig jobban tennéd. Azért utasítottalak vissza mert féltem, hogy megbántalak és azt nem bírnám ki ha te szenvednél.-hajtottam le a fejemet és a kezemet szorongattam.
-Nicole te utoljára mikor ártottál nekem?-ránéztem és a kezemet már szinte úgy szorongattam és tökre piros lett. Justin megfogta a kezét olyan jó hideg volt. -Ne csináld.-mondta.
-Justin mondom jobb lesz ha nem lesz köztünk semmi. Hagyjuk most így a dolgokat. Majd ha lesz valami akkor lesz de ha nem akkor nem.-harapdáltam a számat.
-Nicole. Te tényleg ezt akarod?-kérdezte félve.
-Nem. De muszáj egy kis idő mert még mindig nem dolgoztam fel azt a videót. Justin miért teszed ezt velem ha annyira szeretsz?-kérdeztem és megint a kezemet kezdtem szorongatni.
-Nem tudom. A lányok mindig rám másznak és...-nem fojtatta tovább.
-Te meg hagyod nekik. Justin és így akarsz kapcsolatot? Mit vársz, hogy nézzem el, hogy mindennap más és más lányokkal vagy? Hát kösz ebből nem kérek. Majd akkor keress fel ha tudsz koncentrálni egy lányra.-hagytam ott. Visszafutottam a kabinomba és az ágyba bújtam. Sírtam mint még soha. Iszonyatosan fájt és a legnagyobb baj, hogy még mindig szeretem Justint. Miért nem tudom elfeledni? Miért? Miért nem tud megváltozni? Igaz, hogy a dalban azt énekelte, hogy csak te tudsz megváltoztatni de úgy nem akarok vele lenni, hogy éjszaka meg ki tudja kikkel van. Nem így nem akarok vele lenni. Még ha meg is szakad a szívem. Ekkor kopogtak az ajtómon...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése