2. évad 5. rész (45.fejezet) Elvinni!

*Nicole szemszöge*

Reggel a tenger hangjára ébredtem, ami csodálatos volt. Justin, még békésen aludt, szóval nem akartam felkelteni. Óvatosan kimásztam a karjai közül, és felvettem a fehérneműimet, és Justin ingét. Láttam, hogy

pont megtudom nézni a napfelkeltetét. Huh, jó korán keltem. Még soha nem láttam, ilyen gyönyörű látványt. Kicsit még hűvös volt, és még a szél is fújt, de nem érdekelt. Közelebb, mentem a vízhez, és a lábamat, szinte ellepte. Lágyan simogatta, a bőrömet, és még beljebb merészkedtem, már térdemig ért a víz. Kezemmel, megérintettem a víz felszínét, és beljebb, mentem. Mentem, és csak mentem, a víz hívogató hangját hallottam. Majd mögöttem kiabálást hallottam, és hirtelen jött egy nagy hullám ami magával ragadott. Hirtelen a víz alatt találtam magam, és próbáltam a felszínre úszni, a hullám húzott magával. Éreztem, hogy a

levegőm kezd fogyni, és éreztem, hogy testem lefele húz, és szinte már majdnem elértem a tengerfenéket. Szemeim kezdtek lecsukódni, és minden elsötétül. Hirtelen arra ébredtem, hogy köhögnöm kell. Elég sok vizet köhögtem fel, és szemeim is kinyitódtak. Justin tekintetével találtam magam szembe.

-Mi történt?-kérdeztem, kicsit rekedtes hangomon.

-Elragadott egy hullám, és majdnem megfulladtál. Tudod, hogy megijedtem? Tudod milyen szar arra felkelni, hogy nem vagy mellettem, és azt veszem észre, hogy bent vagy a vízbe és hirtelen a víz alá kerülsz? Teljes...-nem hagytam, hogy befejezze, mert közbe vágtam a csókommal. Azonnal visszacsókolt, majd forró csókunk után elmosolyodott.

-Megnyugodtál?-kérdeztem kuncogva.

-Nem, ki kell engesztelned ahhoz.-mosolyodott el perverzen.

-Mi lenne, ha visszamennénk a szállodába, és reggeliznénk, meg csinálnánk egyest, és mást.-húztam végig mutató ujjam, mellkasán.

-Nem is olyan rossz.-kapott fel karjaiba.-majd felszedtük a ruháinkat, és visszamentünk a szállodába. Kicsit sem néztek meg minket az emberek. De most kit érdekel? Engem aztán nem, és Justint sem zavarta a dolog. Felértünk a szobába, és Justin rendelt kaját, én pedig addig lezuhanyoztam. A zuhany alatt eszembe jutott, hogy ma megkellet volna jönnie de nem jött meg. Ez egy kicsit aggaszt, hiszen akikkel srácokkal voltam, mindig védekeztünk. Biztos csak csúszik egy kicsit. Befejeztem a zuhanyozást, és megtörölköztem majd Justin egyik pólójába bújtam bele. Istenem, hogy milyen jó illata van. Megszárítottam a hajam, majd egy kicsit meg is igazítottam, és kimentem. Justin ott várt az ágyon a sok finomsággal. Lehuppantam mellé, majd a kis szendvicseket kezdtem el pusztítani.

-Látom, hogy az étvágyad már rendes.-nyomott egy puszit az arcomra.

-De most nehogy sokat merj enni, mert az a hambi is kifogott rajtad.-nevettem fel.

-De ha egyszer a hasam, éhes akkor muszáj kapni.-mutatott a pocijára. Egy darabig rajta volt a tekintetem, ugyanis kidolgozott hasát nézni öröm volt számomra. -Tudom, hogy jól néz ki.-nevetett fel.

-Ez enyém is.-húztam fel a pólóm. A kelleténél egy kicsit tovább húztam, és Justinnak meg is akadtak a szemei, szóval gyorsan leengedtem a pólót.

-Jé hiszen az én pólóm van rajtad.-eszmélt fel.

-Miért, baj?-kérdeztem.

-Igen, úgy, hogy kérem.-nyújtotta a kezét.

-Tessék.-nyomtam a kezébe.

-Most sokkal jobban nézel ki.-jelent meg az arcán egy kaján vigyor, majd az ajkaimnak eset. És ekkor tudatosult bennem, hogy csak húzta az agyam.

-Te szemét.-vigyorodtunk el.

-Szeretem ha kevés ruha van rajta.-puszilta meg az orromat.

-Nem szép dolog átvágni a barátnődet.-vágtam durcis fejet.

-Oh, és a te előbbi akciód. Tudod nem szép dolog ráijeszteni a barátodra. Szóval most már kvittek vagyunk.-vigyorogtam. Nyakát kezdtem el csókolgatni, és mind a kettőnk eléggé bedurvult.

*Justin szemszöge*

~§~

Fáradtam és kifáradva dőltem hátra az ágyban. Egy elég durva menetet nyomtunk, le és mind a ketten kiengedtük az állatot magunkból. Nicolet egyáltalán nem zavarta, hogy durva voltam, viszont ő is nem semmi volt. A hátamnak viszont annyi. Még most is ég egy kicsit.

-Még most is hozod a formád.-röhögött fel.

-Én sosem estem ki belőle.-fordultam felé. Felültem, és Nicole egy kisebb fajta sikoly hagyta el a száját. -Mi az?-néztem rá.

-A hátad.-mutatott rá.

-Ja egy kicsit ég.-húztam el a szám szélét.

-Hozok rá egy kis kenőcsöt.-pattant fel az ágyról, majd pár perc múlva visszatért. Ráült a csípőmre, és elkezdte a hátamat bekenni, ami valljuk be nagyon jól eset. Ahogy közben maszírozott, és kezei bejárták a hátamat, majd apró csókokat, éreztem a nyakamnál. Hirtelen fordítottam a helyzetünkön, és Nicole került alulra. Egy huncut mosollyal ajándékozott meg. -Nem sokára indulnunk kell.-szomorodott el.
-De addig élvezzük ki ezt a kis időt.-kezdtem el nyakát csókolgatni.
-Justin, inkább menjünk készülődni.-tolt el egy kicsit magától.
-Jó.-dünnyögtem, majd leszálltam kedvesemről, és öltözni kezdtem. Mikor felöltöztünk, és összecsomagoltunk, és lementünk. Leadtam a kulcsot, majd elköszöntünk, és a gépem felé vettük az irányt.
-Köszönöm ezt a tegnapi napot.-nyomott egy puszit az arcomra.
-Nem én köszönöm, hogy visszafogadtál.-karoltam át. Felszálltunk, és az utat, szinte végig aludtuk. Arra ébredtünk fel, hogy megérkeztünk Texasba. Időközben visszakapcsoltuk a telefonunkat, mert tegnap kikapcsoltuk, hogy senki ne zavarjon minket. Kocsiba szálltunk, és Nicole már kezdett ideges lenni.
-Ne aggódj minden rendben lesz.-küldtem felé egy mosolyt, közben az utat pásztáztam.
-Nagyon ki lesznek akadva. Hisz láttad, mennyi üzim, és nem fogadott hívásom volt.-tördelte ujjait.
-Engem Scooter többször keresett meg a többiek, mint téged összesen.-nevettem fel, és leparkoltunk a ház előtt. -Na akkor felkészültél?-kérdeztem a nevetést visszafojtva.
-Ez nem vicces.-vágott oldalba. -Majd megnézem, hogy hogyan fogsz majd fosni Scootertől.-küldött felém egy mosolyt.
-Olyan nem lesz.-szálltunk ki. Nicole egyre és egyre idegesebb lett, szóval megfogtam a kezét, és ujjainkat összekulcsoltuk, majd lenyomta az ajtókilincset, és az ajtót kinyitotta. Mindenki felénk kapta a fejét, és tudtam, hogy most jön a hab a tortán.
-Te meg mégis, hol a büdös életbe voltatok?!-kezdte a letolást Lasnier.
-Legalább dobhattál volna egy üzit tesó!-folytatta Ryan.
-Az eszem megáll! Mégis mit képzeltetek? Leléptek egy napra se szó se beszéd nélkül?!-Scooter.
-Befejeztétek?-kérdeztem unottan.
-Nicole beszélhetünk négyszemközt?-kérdezte Lasnier.
-Nem!-vágtam rá.
-Justin.-fordult felém Nicole. Szemei kérlelőek voltak, és lassan elengedtem a kezét, és elvonultak. Scooter, és Ryan karon ragadtak, és szó szerinte kitoloncoltak az udvarra.
-Ha legközelebb kikapcsolod azt a szaros telefont a torkodon nyomom le!-mordult rám Ryan.
-Ilyet ne csinálj többet.-rázta a fejét menedzserem.
-De mégis hol voltatok? Várj kitalálom elmentetek romantikázni.-ekkor meglepődtem.
-Honnan tudod?-ekkor a kezembe nyomott egy magazint amin mi vagyunk Nicolellal a címlapon ahogy csókolózunk.
-Mindenhol ezt nyomatják a tv, a weboldalak, és az összes magazinban ez van.-felelte Scooter.
-Legalább nem kell titkolnunk.-vigyorogtam.
-Várd meg, míg találkozol Austinnal és Nicole apjával.-sóhajtott Ryan.
-Várjunk csak. Austinnak mégis mi köze van a mi kapcsolatunkhoz?-képedtem el.
-Tudod Austin még mindig védi Nicolet, még ha ő már nem is annyira szereti.-rágcsálta száját Ryan.
-Mi mégis mióta nem bírja Nicole Austint? Hiszen mindig is puszi pajtások voltak.-kicsit meglepődtem amikor közölte velem a tényt barátom.
-Tudod Justin.-sóhajtott Scot. -Amikor Nicole és Austin lefeküdtek, akkor Austin otthagyta őt. De hiszen ezt te is tudod. Hiszen akkor mentetted meg. De Austin azért lépett le, mert a bárjába kellett menni. Nicole számon kért tőle mindent és Austin mivel mindig is őszinte volt elmondta neki.-ekkor félbe szakítottam.
-Ti mégis honnan tudtok erről?-vontam őket kérdőn.
-Nicole elmondott nekem mindent. Tudod mi tartottuk a kapcsolatot.-szólalt fel Ryan.
-Folytasd.-szóltam Scotnak.
-Na miután Austin elmondott mindent Nicolenak, ő teljesen kiborult. Ekkor változott meg. Drogokhoz nyúlt, és mindennap bulizni járt, és csont részegre itta magát. Ekkor találkozott Chrissel. Közben társult hozzájuk Lucy is. Nicole pedig drog függő lett. Keményen szívta, és nem egyszer túlzásba vitte. Szerencse, nem lett komoly baja egyszer sem. Közben pedig vitte az apja maffiáját, immáron egyedül. Teljes jogot kapott ott. De még a mai napig nem lábalt ki a drog szenvedélyéből, és alkohol függőségéből.-ledöbbentem. Olyan szinten nem tudtam mit mondani, hogy az már siralmas. Egy szót nem tudtam kinyögni. Olyan hitetlen ez az egész.
-Erről előbb nem tudtatok volna szólni?-hangomban lehetett érezni a dühöt.
-Nem érdeklődtél felőle, és inkább nem akartunk ezzel terhelni.-felelte egyszerű nyugodtsággal Ryan. Mérges voltam, mert Austin tehet erről az egészről. Csak kerüljön a kezem közé. Berontottam a házba és Nicolet láttam ahogy szinte zokog.

*Nicole szemszöge*
Amikor elhívott Benjamin beszélgetni, kicsit féltem. Bementünk a szobámba, majd lassan becsukta az ajtót.
-Volnál szíves elmondani, hogy mégis ez mi?-dobott elém egy magazint amin én és Justin voltuk ahogy faltuk egymást.
-Sajnálom Benjamin.-hajtottam le a fejemet.
-Csak ennyit jelentek neked?! Azt hiszed, hogy egy sajnálómmal elvan intézve?!-emelte fel a hangját. -Én újra bíztam benned, és azt hittem, hogy ez kölcsönös de nem.-rázta a fejét. -Mégis ő miben jobb nálam? Őt miért szereted annyira azok ellenére amiket tett?!-vágta hozzám szavait.
-Benjamin kérlek...-vágott közbe.
-Válaszolj Nicole!-ordította. Ekkor engem a sírás kerülgetett. Elgyengültem pedig én nem ilyen vagyok, mindig is kemény voltam, ás határozott most pedig ezeknek az ellenkezőjét mutattam.
-Tudod a szívnek nem lehet parancsolni. Azt hiszed, hogy nem próbáltam kizárni őt? Vagy, hogy nem próbáltam elfelejteni? Számtalanszor próbáltam, de mind hiába. Szeretem mindennél jobban. Az életemet adnám érte.-mondtam egyenesen a szemébe.
-Nem hiszem el, hogy képes vagy őt szeretni. Megalázott kétszer is, és amiket tett veled felfoghatatlan.-emlékeztetett azokra a dolgokra amiket nagy nehezen és hosszú idő után lezártam.
-Hallgass!-kiabáltam. -Fejezd be!-zokogtam.
-Én csak a tényeket állítom eléd.-felelte cinikusan.
-Miért csinálod ezt? Miért nem tudod elfogadni, hogy őt szeretem?-álltam elé.
-Mert még mindig szeretlek.-mondta arcrezzenés nélkül de szemei csillogni kezdett, a könnyektől. Éreztem, hogy arcomon valami hideg folyik végig. Kirohantam a szobából, és a földszintre futottam, majd pont ekkor jött be Justin.
-Nicole mi történt?-jött mellém. Mindenki minket nézett.
-Mégis mit bámultok?! Basszus ilyen nagy cucc vagy?!-keltem ki magamból.
-Nyugodj meg.-csitítgatott a mellettem lévő srác.
-Nem, te is kussolj!-ordítottam. -Elegem van belőletek!-rohantam ki, és futni kezdtem. A lovardába mentem, felpattantam egy lóra, és csak vágtáztam ki. Nem törődtem, hogy mennyire veszélyesen gyorsan megyek, és semmivel csak elakartam menni. Egy kis folyónál megálltam, és kikötöttem a lovamat. A zsebembe nyúltam, és egy kis zacskót húztam ki belőle. Egy kis tablettát kaptam a számba, és éreztem ahogy a cucc szinte szét árad a testemben. A pupilláim kitágultak, színek megerősödtek, és az adrenalin szintem igen magasra ugrott. Kifeküdtem a fűbe, és élveztem a friss szellő illatát.
-Moor?-hallottam mögöttem egy hangot. Fejemet felkaptam, és megfordultam. Teljes életnagyságban láttam előttem akit utolsó veszekedésünk óta nem láttam.
-Mahone?-kérdeztem meglepődve. -Mit keresel itt, Texasban?-húztam fel a szemöldököm.
-Én is kérdezhetném ezt tőled.-csatlakozott mellém a fűbe. Megváltozott. Hangja mélyebb lett, és arca is másabb. Illata sem már ugyanaz. -Hallom Bieber újra a képbe jött.-köpte oda a szavakat szinte undorral. Igen nagyon elhidegültünk egymástól.
-Neked ahhoz semmi közöd.-feleltem flegmán. -Neked nem Los Angelesben kéne lenned?-néztem kérdőn felé.
-De. Csak akadt egy kis ügyem itt.-húztam ördögi mosolyra a száját.
-Mégis mi?-kérdeztem. Nem értettem mire célozz, de amikor ez a kérdés elhagyta a számat, még jobban vigyorgott. Napszemüvegét levette, és végre felém nézett. Tekintet szinte sugározta a gyűlöletet, és a megvetést.
-Elvinni.-ahogy ezt kimondta ledermedtem. Nem ezt nem teheti!