2. évad 6. rész (46. fejezet) Üzenet!

*Nicole szemszöge*

-Eressz el!-sikítottam.

-Maradj csöndbe babám.-kötözte meg a kezemet.

-Segítség!-kiáltottam, majd Austin befogta a számat.

-Maradj csöndbe, vagy a kis drága Justinkád, kap egy golyót.-bújtunk be egy bokorba.

-Nicole!-hallottam Justin hangját.

-Ne feledd, ha csak meg mukkansz, holtan találod.-nagyot nyeltem, és próbáltam halk lenni.

-Nicole! Kérlek gyere elő! Szerelmem.-most legszívesebben kiáltanék egy nagyot, hogy itt vagyok, de nem kockáztathatok.

-Valahol itt kell lennie.-hallottam Chris hangját.

-Tudod, hogy itt van valahol. Érzem.-mondta Justin. Austin már olyan szinten szorította a derekamat, hogy nem éreztem a lábam, és zsibbadott, szóval megmozdultam egy kicsit, és egy gally reccsent alattam.

-Hallottad.-mondta Chris Justinnak.

-Nicole.-súgta fülembe Austin. Majd éreztem, hogy valami hideget, szegez a halántékomhoz. -Nem megmondtam?-hangja rémisztő volt. -De téged túl kár lenne megölni szóval búcsúzz a barátodtól.-nem láttam te tudtam, hogy elmosolyodik.

-Kérlek.-súgtam halkan. -Bármit megteszek csak ne bántsd.-mondtam olyan halkan ahogy csak tudtam.

-Nicole tudom, hogy itt vagy!-kiabált Justin.

-Kislány gyere elő! Ne játsszál!-kiabált most már Chris is.

-Egyet kellene tenned.-súgta Austin a fülembe. -Velem jönnöd.-én aprót bólintottam.

-Justin lehet, hogy nincs is itt.-mondta Chris.

-Akkor mi volt az a reccsenés?

-Lehet, hogy csak őz volt.-legyintett Chris.

-De itt a lova.-a francba!

-Mi van ha megakar minket vezetni? Itt hagyta de közben meg elment valamerre.-gyerünk Chris vedd rá. Menjetek el!

-Igazad van.-vakarta a tarkóját Justin.

-Menjünk.-szálltak fel a lovukra, és elvitték az enyémet is. Austin végre elengedett, és szinte kilökött a bokorból.

-Na mi most pedig megyünk.-rántott fel a földről.

-Egy kicsit több tiszteletet ember!-mordultam rá.

-Be vagy állva mi?-kérdezte röhögve. -Nembaj.-lehelte szavait nyakamra, mire én felsóhajtottam. Felkapott a hátára, és vitt, majd egy kis ösvényre értünk, és megálltunk. Egy kocsiba tuszkolt, majd ő is beszállt.

-Mire kellek én neked?-kérdeztem a mellettem vezető fiút.

-Azt hitted, hogy tétlenül nézem, azt, hogy ti összejöttök? Tévedésben élsz cicám.-kacagott fel.

-Azt hiszed, hogy Justin nem fog megtalálni?-nevettem fel. -Tévedésben élsz szívem.-kacsintottam.

-Én a helyedben befognám.-morogta.

-Miért is?-kérdeztem vigyorogva.

-Mert tudod a barátod élete a kezemben van.-szorongatta a kormányt.

-Tudod, Justin mindig is jobb volt nálad, mindenben. A minden közé pedig a maffia is tartozik. Tudod már nekem is vannak embereim, akik keresni fognak. Ott van Justin is, meg apám és ő nekik az emberei. Nem hiszem, hogy eltudnál úgy rejteni, hogy ők ne találjanak meg.-nevettem fel jóízűen.

-Kíváncsi leszek, hogy majd a nap végén is ilyen jól fogsz kacagni.-felelte ridegen és közömbösen. -De amúgy mikor lett ilyen nagy a pofád? Hiszen soha nem voltál ilyen merész.-pillantott rám. 

-Szóval nem vagyok merész?-kérdeztem flegmán. Ekkor lefékezett, és oldalra álltunk.

-Ja.-vágta rá és felém nézett.

-Szóval...-másztam át az ölébe. -Nem vagyok bevállalós?-hajoltam ajkaihoz.

-Igen.-csúsztatta kezeit derekamra. 

-Ilyet, nem mondhatsz.-suttogtam, majd felnevettem. -Akkor te nem ismered a mostani Nicole Moort.-dőltem hátra.

-Dehogyisnem.-rántott vissza. -Úgy ismerlek, mint a tenyeremet.-kezei már pólóm alatt vándoroltak.

-Nem hinném.-csókoltam meg. Majd el is váltunk. -Nem tudsz rólam semmit.-csúsztattam a kezem pólója alá. Megéreztem isteni kockás hasát, és ő is észrevette, hogy tetszik. Egy pillanat alatt lerántotta magáról.

*Austin szemszöge*

Nicolet, olyan könnyen kilehet játszani. De, hogy be van lőve az még segít is. Nem tudja, vagyis nincs tudatában azzal amit tesz. Ismerem, azt a drogot amit használ, és, hogy is mondjam elég kemény. Megnézzük, hogy milyen belőve, mennyire vad? ajkaira tapadtam, és szinte már téptük a másikét, és közben a ruhák kezdtek lekerülni rólunk. Tudom, hogy hol kell az ellenséget támadni. Ahol a legjobban fáj. Ez esetben Justin  gyengéje Nicole. Ha ezt megtudja, hogy én, és a kis szív szerelme szórakoztunk egy kicsit, szétrobban.

~Jó pár óra elteltével~

Nicole jelenleg hátul alszik, és nem csodálom. Egy ilyen menet után, és látszott, hogy teljesen be volt állva. Majd elkezdett mocorogni, és végül felébredt. Én, meg pont most parkoltam le.
-Megérkeztünk.-szálltam, ki majd az ő oldalára siettem, és kiemeltem a kocsiból. Eléggé kómás volt. Bezártam a kocsit, majd bementünk, és leraktam a kanapéra.
-Hol vagyunk?-kérdezte, én pedig a konyhába lépdeltem.
-Dallas.-vettem elő egy poharat, majd egy jó nagy adag whiskeyt öntöttem magamnak.
-Mi?!-akadt fen a hangja, és ő is csatlakozott mellém. -Azonnal vigyél vissza!-mondta szinte parancsolóan.
-Miért is?-kortyoltam bele italomba.
-Mert, nem hozzád tartozom! Nem vagyok a tulajdonod, hogy kedved szerint vigyél ide és oda, akaratom ellenére!-emelte fel a hangját.
-Pedig hozzám tartozol.-karoltam át, és leraktam a poharam a konyhapultra. -Amilyen menetet lenyomtunk a kocsiban.-bújtam nyakába, és lágy csókokat leheltem rá.
-Várj!-lökött el magától. -Mi...-remegett meg a hangja.
-Fogadom, hogy neked ez volt, az első kocsi szexed.-vigyorogtam.
-Te rohadék!-vágott pofon.
-Velem te ne szórakozz!-kaptam el a kezét, és a pultnak nyomtam.
-Eressz el!-szűrte ki a fogai közül. -Különben is, nem voltam magamnál!-próbált kifogást keresni.
-Dehogyisnem. Nagyon is magadnál voltál, és a legjobb, hogy az egész megvan videón!-mutattam fel a telefonom.
-Nyomorult!-akarta kikapni a kezemből, de mivel magasabb vagyok nála feltartottam.
-Tudod, csak egy gombnyomás, és az egész elmegy Bieberkének.-mosolyodtam el sunyin.
-Meg ne próbáld!-hangja szinte forrt a dühtől.
-Hát attól, függ, hogy hogyan viselkedsz.-látszott, hogy sikerült felhúznom.
-Austin, add oda!-mondta és kezét ökölbe szorította.
-Mi lesz ha nem?-húztam az agyát.
-Nem mondom el többször! Add oda!-feszengett már az idegtől.
-Mondok valamit.-bújtam arcába. -A hol testemen keresztül.-suttogtam. Ekkor egy hirtelen mozdulattal hátravágódtunk, és Nicole próbálta a telefonomat elvenni. De mivel én erősebb vagyok, fordítottam a helyzetünkön, és került alulra. Kezeit feje mellé szorítottam, és teljes testsúlyommal ránehezedtem.
-Eressz el!-visította.
-Rossz voltál Nicole! Ezzel kiérdemeltél egy büntetést. Még pedig, hogy elküldjem a videót.
-Austin ne!-kiabálta. -Kérlek.-ezt már suttogva mondta.
-Hiába nézel így. Nem hatsz meg. Lehet, hogy Biebernél beválik, de nálam nem. Én nem vagyok ő.
-De valljuk, be, hogy szívesen lennél a helyébe.
-Egy frászt.-vágtam rá.
-Akkor miért nem engedsz el? Miért akarsz minket elválasztani? Miért nem hagyod, hogy boldog legyek?-kérdezte, és szemei csillogtak a könnytől.
-Mert nem vele kéne boldognak lenned! Ő nem érdemel meg!-lettem ingerült.
-Miért te megérdemelsz? Ott volt az esélyed, de elbasztad! Elementél, és otthagytál, mint egy rongyot! Ha akkor nem mész el, és nem hagysz magamra, akkor lehet, hogy most is együtt lennénk! De nem! Te cseszted el!-kiabálta a képembe.
-Tudom.-keltem fel róla. -De neki mennyi esélyt adtál, és mennyit eljátszott. Neki mindig megtudtál bocsájtani, azok ellenére amiket tett. Én meg egyszer hibáztam, és egyből elküldtél. Valld be, hogy mindig is őt szeretted.-néztem szemeibe.
-Ez nem igaz!-vágott fel. -Benjamint komolyan szerettem.
-Ő is hibázott, és visszamentél hozzá!-emeltem fel a hangom. -Te engem soha nem szerettél. Fogadjunk, hogy amikor lefeküdtünk, azt nem az érzéseid miatt tetted.
-De, akkor tényleg valami megmozdult bennem irántad.-érintette meg a karom.
-De amikor vele vagy, azt szerelemből teszed. Ott nem a vágyaid uralkodnak rajtad, hanem a szerelem. Amikor együtt voltunk azt hittem, hogy tényleg szeretsz, és, hogy azért fekszel le velem, de nem. Akkor is ő járt csak a fejedben. Mindig is őt szeretted.-tudtam, hogy mit kell tennem. Felálltam, és elővettem a telefonom.
-Austin mit csinálsz?-kérdezte riadtan.
-Amit már az elején megkellet volna, amikor idejöttünk.-és megnyomtam a gombot, ami elküldte a videót Biebernek. Nicole arca kétségbe esést sugárzott, és tudtam, hogy bármelyik percben összeomolhat.
-Mond, hogy nem?-kérdezte, és szeméből egy könny szökött ki.
-De.-vágtam rá.