2. rész Váratlan találkozás!

Tegnap elég sokáig fent voltam. Ma Jai Waetford Your Eyes számra ébredtem imádom ezt a számot amikor erre a számra kelek utána a kedvem mindig olyan jó, és ma is az volt. Felkeltem beágyaztam és elmentem enni és utána meg lezuhanyoztam. Oda sétáltam a szekrényemhez és 10 perc válogatás után kiválasztottam, hogy mit veszek fel. Mivel nagyon jó idő volt így elég lengén öltöztem. Utána elmentem sminkelni, és amikor végeztem vele kopogtak az ajtómon. Juj istenem biztos Ross lesz. gyors eligazítottam a hajam és oda mentem az ajtóhoz és kinyitottam. Na és szerintetek ki állt ott? Mielőtt Ross-ra tippelnétek, hát nem ő állt ott. Először azt hittem, hogy csak képzelődök vagy csak álmodok. De nem. Az ajtómban Justin Bieber állt. Akinek oda vagyok a zenéiért. De amúgy a gyerek nem annyira volt szimpi.
-Bocs, hogy zavarlak de a te órarendedet hozzám dobták be. Gondoltam elhozom neked nem volt nehéz megtalálni mivel a csomagolás alján apró betűkkel rajta van a szobaszámod. Tessék.-nyomta mosolyogva a kezembe a csomagot.
-Köszi! Ha te nem vagy nem is tudom, hogy mit csináltam volna szerintem fel sem tűnt volna, hogy hiányzik.- egy mély pillantást vettetem a szemébe. Szerintem neki is feltűnt.
-Meghívhatlak valamire? Mert ma még úgysem lesznek óráink csak egy után kell bemenni.-ajánlotta fel az ötletet.
-Rendben.- egyeztem bele hiszem semmi bajom nem lesz ha elmegyünk egyet sétálni a fedélzetre vagy iszunk valamit. Ekkor felvette a napszemüvegét és a csukját a fejére húzta gondolom nem akarta, hogy felismerjék. Hiszen kitudja mennyi belieber van a fedélzeten.
-Egy kicsit csodálkoztam, hogy téged nem is zavar, hogy én tudod Justin Bieber vagyok.- mondta. Ekkor a pillanatban azt hittem, hogy ott hanyatt vágódok a röhögéstől.
-Nem, nem zavar. Tudod én nem vagyok belieber. Igaz, hogy a zenédet nagyon szeretem de érted nem vagyok oda nagyon. Már bocsánat.-ekkor egy kis gúnyos mosoly jelent meg az arcomon.
-Igazán? Akkor például nem is zavarna ha megcsókolnálak?- mondta mosollyal az arcán. Ekkor olyan vörös lett a fejem.
-Inkább menjünk ne itt az ajtóban álljunk.-tereltem a témát. Ekkor hirtelen megfogta a kezemet és magához ölelt és így egymás karjában behátráltunk a szobámba és közben egymás szemébe néztünk. Hallottam a gondolatait és szóhoz sem jutottam, hogy milyen beteg ez az ember. Hirtelen megcsókolt én meg csak néztem. Reagálni nem tudtam semmit csak úgy álltunk a szoba közepén és hirtelen észbe kaptam és ellöktem magamtól.
-Ez mi volt?! Normális vagy minden lánnyal ezt csinálod akivel találkozol csak úgy lekapod?!-háborodtam fel. Szerencsére, hogy Ross nem látta még az kellett volna. Nem tudtam volna neki mit mondani.
-Nyugodj meg. Nem akartam, hogy így felkapd a vizet.-nyugtatott. De én nem nyugodtam le. Tovább kiabáltam. Mivel nyitva volt az ajtó szinte az egész szint hallotta, hogy hogyan oltom le Justin Biebert.
-De akkor is, hogy képzelted, hogy csak úgy megcsókolsz!-vágtam a fejéhez. Ekkor kinyílt Ross szoba ajtója, és ledermedtem. Hirtelen könnyek csordultak ki a szemeimből. Éreztem, hogy ennek rossz vége lesz.
-Mi folyik itt?- kérdezte Ross.
-Semmi el lehet menni.-jelentett ki Justin. Én míg mindig ott álltam és könnyek csöpögtek ki a szemeimből.
-Nicole mi baj? Mit tettél vele te rohadék!- kiabált Ross és  elkezdte rángatni Justint. Igazán kellemes látvány volt mit ne mondjak.
-Hagyjátok abba! Elég, elég legyen!- kiabáltam mielőtt valami durva dolog történt volna. Ekkor Ross elengedte Justint. -Kérlek most menjetek el.-mondtam és közben a könnyeket töröltem le a szemeimről. Ross rám nézett és megint hallottam a gondolatait. Nem estek valami jól főleg az elején de utána csak annyit hallottam, hogy remélem, hogy jól van. Ekkor kiment Justin.
-Jól vagyok ne aggódj. suttogtam. Ekkor Ross oda jött és szorosan magához ölelt. Olyan jól esett. Viszonoztam az ölelését.
-Mit csinált veled?-súgta a fülembe.
-Nem érdekes majd elrendezem vele.-válaszoltam.
-Ne feledd ha bármi baj van én itt leszek neked mindig rám mindig számíthatsz.-ekkor a két kezét az arcomra tette és mélyen a szemembe nézett.
-Rendben. Örülök, hogy te itt vagy nekem.-ekkor megint egy könny csordult ki a szememből. Letörölte és megint eszembe jutott az a pillanat amikor énekelt Ross és akkor is letörölte az arcomról a könnycseppet.
- Na gyere mutatok valamit.-megfogta a kezemet és halkan lesurrantunk a fedélzetre és utána egy olyan helyre vitt vagyis a fedélzet alsó részére vitt ahol volt egy hatalmas üveg ablak és ott lehet látni az óceánt és a benne úszó halakat. Istenem olyan gyönyörű látvány volt. Csak ámuldozni tudtam.
-Köszönöm!-fogtam meg a kezét.
-Nincs mit. Neked bármit megtennék.-ekkor közel hajolt hozzám és megcsókolt. Istenem értitek megcsókolt! Természetesen viszonoztam. Olyan boldog voltam. Soha nem voltam még ilyen boldog. Utána még beszélgettünk ott és vissza kísért a szobámba.
-Jó éjszakát!-mondtam és egy csókot nyomtam a szájára.
-Neked is!-suttogta és elköszöntünk egymástól. Boldogan tértem vissza a szobámba ahol ki nem találjátok ki volt. Igen Justin. Becsuktam az ajtót.
-Te meg mit keresel itt?-kérdeztem flegmán.
-Nem tudtam úgy elaludni, hogy nem tisztáztam volna veled ezt a csók ügyet.-mondta lehangolóan.
-Figyelj Justin...-befejeztem volna de közbe vágott.
-Kérlek hallgass végig!-emelte fel egy kicsit a hangját. Bólintottam egyet, hogy akkor mondja.
-Sajnálom hiba volt, hogy így egyből megcsókoltalak. Nagyon sajnálom kérlek bocsáss meg!-fogta meg a kezemet és megint hallottam a gondolatait. Közben  pedig egymás szemébe néztünk. Ezeket hallottam: ,,Remélem megbocsát nekem ez nagyon fontos, hogy megbocsásson nem tudom, hogy miért de egy érzelem köt hozzá pontosan nem tudom, hogy mi de valami erős érzelem." 
-Figyelj Justin. Felejtsük el ezt az egészet borítsunk rá fátylat. De egyet ígérj meg ilyet nem csinálsz soha többet. Rendben?-vettetem rá egy komoly pillantást.
-Ígérem. Köszönöm.-ölelt át mint egy barát és viszonoztam.
-De most már késő van ideje lenne menned. Holnap majd találkozunk.-kinyitottam az ajtót neki és a két kezét az arcomra rakta és egy puszit nyomott az arcomra. Én egy nagyot csaptam a fejére.
-Áú!-suttogta.
-Ígértél valamit!-motyogtam neki halkan.
-De az a csókkal volt kapcsolatos.-mondta halkan.
-Na menj mielőtt olyat teszek amit megbánok.-és becsuktam az ajtót. Elmentem zuhanyozni és elővettem a tabetemet és felmentem facebookra. 6 üzenetem jött. Az összes a volt osztálytársaimtól. Válaszoltam rájuk és utána kiléptem és leraktam az asztalra. Ekkor rezgett a telefonom. Egy üzenet jött. ,,Szeretlek!". Ismeretlen számtól jött. Biztos Ross küldte. De neki honnan lenne meg a telefonszámom hisz meg sem adtam neki. Akkor ki? Az egyik volt osztálytársam? Justin? Nem az nem lehet, hogy Justin. Ekkor hirtelen beugrott, hogy ő hozta vissza az órarendemet és abba pedig benne van a nevem meg mindenem. Megfogtam a pakkot és fel volt nyitva. Akkor most komolyan ő írta? Nem akarom elhinni. Ilyen nincs. Ekkor mérgemben a takarót a fejemre húztam. Utána pár perc múlva pedig kitudtam az orromat mert már alig kaptam levegőt. Nemsokára pedig elaludtam. Jó éjt mindenkinek! :)