1. rész Új suli!

Anyukámék úgy döntöttek, hogy hajós suliba küldenek. Először nem tetszett  az ötlet, de utána kezdtem bele törődni. Úgy, hogy elkezdtem pakolni. Igen sok cuccot kellett vinnem de szerencsére csak nyári ruhákra volt szükségem. Ez az egy előnye volt a sulinak meg persze, hogy nem átlagos iskola. Nagy nehezen de össze rámoltam a ruháimat,cipőimet,kiegészítőimet és 4 hatalmas bőröndöt meg 2 kis táskát viszek el magammal. Utólag eszembe jutott, hogy el kéne vinnem magammal az I-phone-mat meg a tabletemet. Ezek nélkül meg is haltam volna. Anyáék segítettek lecipekedni és bepakoltunk a kocsiba és a kikötőhöz mentünk. 15 perc kocsikázás után megérkeztünk. Amikor kiszálltunk tátva maradt a szám egy igazi luxus hajó volt ott. Apa kezdte el kipakolni a bőröndjeimet utána meg anyukám is segített neki. Én addig ott fürkésztem a hajót, és még mindig nem akartam hinni a szememnek.
-Nicole! Segíthetnél!- szólt anya.
-Rendben!- vánszorogtam a kocsihoz.
-Te viszel egy bőröndöt és a két kicsi táskát.-jelentette ki anya. Persze mindig én szakadjak meg. Nagy nehezen de felcipekedtünk. Ezután beálltunk a sorba, hogy megkaphassam a szobám kulcsát. 10 perc után sorra is kerültünk.
-Jó napot! Üdvözlöm önöket a Ocean Sweet Dream hajós iskolában. Mi a neved kislányom?-kérdezte a recepciós nő.
- Nicole Moor!-feleltem.
- Nicole,Nicole... Öhh... megvan igen itt van Nicole Moor! A te szobád a 15-ös lesz. Tessék remélem jól fogod magad érezni.-nyomta a kezembe a kulcsot. Apáékkal együtt elballagtunk a szobámhoz. Megfogtam a kulcsot és kinyitottam az ajtót amikor beléptünk szóhoz sem jutottam. Hát nem egy nagy szobát kaptam de a lényeg az volt, hogy külön fürdőm volt. Egy kicsit rosszul esett, hogy egyedül leszek de legalább enyém az egész szoba.
-Na kislányom mi nekünk menni kell mert van még dolgunk.-jelentette ki apu és átölelt közben pedig egy puszit nyomott a fejemre.
- Nicole mindig legyél elérhető és telefon közelben!-mondta aggódóan anya. Ezt követően átöleltük egymást és egy könnycsepp csordult ki a szememből gyors letöröltem, hogy ne lássák főleg anya. Mert akkor elkezd zokogni. Utána elmentek, és én egyedül maradtam a szobában. 20 perc múlva kipakoltam. Hát így nézett ki a szobám vagy is a kabinom. Gondoltam ismerkedek ezért bekopogtam a kabinommal szembeni szobába.
-Gyere be. -jött a válasz. Hát akkor rendben. Benyitottam és egy irtó helyes gyereket pillantottam meg ahogy a gitárján a húrokat állítgatja. Istenem milyen cuki!! A tekintete meg pontosan rám szegeződött.
-Szia Nicole vagyok! Nicole Moor!- mondtam mosolyogva.
-Szia Nicole én Ross vagyok Ross Lynch!- mutatkozott be.
- Bocsi ha zavarlak csak tudod új vagyok és még ismerkedek.- magyaráztam.
- Én is új vagyok. Nagyon örülök, hogy megismerhetlek. Nincs kedved lejönni a fedélzetre úgy hallottam, hogy majd este lesz valami, de most is lemehetünk megnézni.
-Rendben nekem jó. - jelentettem ki és azt hittem, hogy ott dobok egy hátast. Most komolyan azt mondta. hogy menjünk le a fedélzetre? Istenem!! Felállt, lerakta a gitárját és együtt lementünk a fedélzetre. Közben pedig csak feldobtam egy témát, hogy ne legyen csend tudjátok, a kínos csend. Annál rosszabb nincs! Leértünk a fedélzetre.
-Gyere nézzük meg mik vannak!- hirtelen megragadta a karomat és maga után húzott. Istenem megfogta a kezemet! Hát nem aranyos? Dehogyis nem! Közben ahogy körbe pillantottam mindenhol különféle standok álltak és zene ment. Hirtelen megszólalt Justin Bieber-től az All around the world. Mennyire szeretem ezt a számot.
-Mennyire szeretem ezt a számot!-mondtuk egyszerre. Kicsit megdöbbentem, hogy van egy közös számunk. Elmosolyodtunk.
-Akarsz táncolni?-kérdezte. Istenem ennél jobb nap nem is lehetne!
-Persze menjünk!-megfogtam a kezét és elkezdtünk táncolni, és utána csomóan csatlakoztak hozzánk. Végén már szinte mindenki táncolt. Állandóan egymás szemébe néztünk közeben pedig figyeltem nehogy elessek vagy rálépjek a lábára mert az nagyon ciki lenne. Vége lett a számnak. Utána valami gagyit rakta be úgyhogy nem is táncoltunk.
-Nem iszunk valamit meg körbe kéne néznünk.-mondtam.
-Rendben.-bólintott közben. -Mit kérsz?- kérdezte.
-Egy limonádét.- a kedvencem imádom.
-Te is szereted limonádét? Én imádom.- közben pedig a kezembe nyomta a poharat.
-Igen! Látom van azért bennünk közös.-mosolyogtam és a tekintetét figyeltem de semmit nem tudtam kiszűrni belőle. Pedig ha valakinek belenézek a szemébe tudom, hogy mit érez. Igen én így születtem ha valakinek belenézek a szemébe megtudom mondani, hogy mit érez. De az ő tekintetéből semmit nem tudtam kiszedni. Próbáltam másnál is de náluk bevált. Nem tudom, hogy az övét miért nem tudom megmondani.
-Igen van. És még mit szeretsz meg miket?-kérdezte közben a limonádéját szürcsölte.
-Mire vagy kíváncsi? Mit akarsz megtudni rólam?-feleltem.
-Mindenre ami veled kapcsolatos.-nevette el magát. Én sem bírtam ki nevetés nélkül úgy, hogy muszáj volt nevetnem.
-Rendben. De nem megyünk valami kevésbé nyüzsis helyre?
-De rendben nincs is semmi érdekes dolog. Azt hittem, hogy valami rendezvények lesznek meg, hogy oda adják az órarendünket de úgy látszik, hogy nem. Na gyere menjünk!-átkarolt és elmentünk a kabinjába. Úristen! Értitek a kabinjába! Leültünk egymással szembe és megint próbáltam a tekintetéből valamit kiolvasni de megint semmi. Ilyen nincs komolyan!
-Na akkor kérlek mesélj magadról.- mondta közben pedig a nagy barna szemeit rám szegezte.
-Hol is kezdjem... Először is nem nagy szám az életem. Egyke gyerek vagyok. Floridában lakok. Anyukámék írattak be ebbe a suliba először nem tetszett az ötlet de már nem bánon, hogy ide küldtek. Legalább találkozhattam veled. A kedvenc gyümölcsöm az eper.Nagyon szeretem az állatokat főleg a kutyákat de sajnos nem lehet mert apukám allergiás rá. Imádom a zöld színt az a kedvencem. Nagyon szeretek zenét hallgatni. És végül allergiás vagyok a málnára.
-Jó, hogy mondod, hogy allergiás vagy a málnára akkor tudom, hogy a közeledbe nem viszek olyat.-jelentette ki.
-És most te is mesélj magadról. Én is meséltem most te vagy a soron.-néztem mélyen a szemébe.
-Rendben. Van négy testvérem akiket nagyon szeretek. Imádok énekelni ez az életem. Ezzel szeretnék foglalkozni éltem végéig. Imádok sportolni. A kedvenc színem a kék. És imádom én is az epret!-tette hozzá mosolyogva. Jaj ha láttátok volna milyen cuki volt istenem!
-Örülök, hogy ennyi közös van bennünk! De ha már szóba került az, hogy szeretsz énekelni, megmutatod nekem az egyik számodat kíváncsi vagyok rá, hogy hogyan énekelsz.
-Persze rendben. Tessék válasz egyet.-nyomta a kezembe ez jegyzettömböt amin kb. 20 szám fel volt sorolva. Gondoltam legyen az ötödik az I think about you.
-Legyen az ötödik!-mondtam széles mosollyal az arcomon.
-Rendben.-fogta a gitárját és elkezdet rajta játszani amikor belekezdet az éneklésbe azt hitem, hogy kiesek a székből. Emberek ennek a gyereknek aranyhangja van. Tágra nyílt szemekkel néztem és csak ámuldoztam. De a szám is olyan szép volt és meg is hatottam. Egy könnycsepp csordult ki a szememből, és pont akkor fejezte be a dalt.
-Bocsánat nem akartalak megsiratni.-közelebb hajolt, hogy letörölje a könnycseppet az arcomról. A szánk között csak pár centi volt éppen, hogy csak nem ért össze. Egymást tekintetét fürkésztük. Istenem tudom, hogy sokadjára mondom de akkor is neki vannak a leggyönyörűbb szemei! Elhajoltam mert nem akartam már az első alkalommal lesmárolni pedig szívem szerint megtettem volna. De inkább nem nyomulok megvárom míg ő teszi meg az első lépést.
-Na most mennem kéne mert eléggé késő van és holnap hosszú napunk lesz.-mondtam közben pedig felálltam. Amikor felkeltem megfogta a kezemet és magához rántott.
-Tudod nem tudom, hogy miért de olyan különös dolgot érzek irántad mióta megismertelek.-suttogta a fülembe. Hirtelen ledermedtem egyszerűen nem tudtam, hogy mit válaszoljak. Csak álltam ott. Utána mélyen a szemembe nézett. Hirtelen amikor egymást figyeltük kitudtam olvasni az érzéseit. Mindent láttam és hallottam. Csak ledermedve néztem.Oda hajoltam a füléhez és halkan belesúgtam a fülébe:
-Mennem kell holnap majd találkozunk. Jó éjt.-utána elengedte a kezemet és még egy utolsó pillantást vettetem rá és kimentem a kabinjából. Beértem a szobámba és leültem az ágyamra, és elkezdtem merengeni a gondolatain. Istenem most tényleg higgyek benne? Folyton ezek a gondolatai forognak folyton a fejemben:
,, Milyen gyönyörű szemei vannak igaz, hogy csak nemrég ismertem meg de már most megtetszett élvezem amikor vele vagyok. Hála istennek sok a közös bennünk remélem, hogy egy nap majd együtt leszünk." Sok agyalás után elmentem zuhanyozni és felvettem a pizsim és elaludtam. Ez az első, hogy ilyen távol alszom anyuéktól. Hirtelen jött egy üzenet az I-phone-ra. Anya üzent és ekkor vettem észre 11 nem fogadott hívás anyától. Úristen! Az üzenet így szólt: Drága édes kislányom a telefonodat meg hol hagytad! Írj vissza vagy hívj!!!!! Anya. Ahogy elolvastam egyből tárcsáztam anyát. Jó sokáig dumáltunk kb. egy fél órát. Amikor végre leraktam akkor utána pár perc múlva el is aludtam. Jó éjt! Mindenkinek! :)