4. rész Vacsora!

Ma elég nyugtalanul keltem mivel tegnap nem találtam a szobájában Rosst. Remélem nincs semmi baja.

Megnéztem mennyi az idő. 6:00 óra, elég korán keltem sebaj legalább lesz időm ruhát választani elmentem reggelizni, fogat mosni majd beágyaztam és összepakoltam. Amikor végre végeztem a cuccaim összerámolásával akkor kitártam a szekrényem ajtaját. 15 perc gondolkodás után kiválasztottam. Ma elég kényelmesen öltöztem. Ránéztem a telefonomra, hogy megtudjam mennyi az idő. Amikor megfogtam jött egy üzenet rá. ,,Várom, hogy lássalak! Úgy hiányzol!" Ajhh istenem ki vagy?! Sóhajtottam egyet és megnéztem az időt. 6:40 volt. Sétálok egyet a fedélzeten hátha megtalálom ezt a titokzatos embert. Fogtam a cuccomat és kiléptem az ajtón sehol egy árva lélek. Igen hisz még kora volt. Elsétáltam a fedélzetre de csak olyan 20 ember ha volt ott. Leültem az egyik asztalhoz. Elővettem a telefonom. Dobtam egy üzit Rossnak és Justinnak. Ross:,, Szia! Tegnap hol voltál mert kerestelek de nem találtalak. Remélem nincs bajod! Puszii Nicole." Justin: Sziia! Bocs, hogy ha felébresztettelek de nincs kedved lejönni itt vagyok a fedélzeten és annyira unatkozom. Puszii Nicole." Justintól pár perc múlva jött is válasz. ,,De megyek és nem ébresztettél fel már fent voltam pár perc és ott vagyok. Justin." Rosstól semmi válasz nem jött kezdek komolyan aggódni. Vajon meglátott volna csókolózni Justinnal? Nem az nem lehet! Hirtelen valaki hátulról befogta a szememet.
-Itt vagyok.-mondta közben pedig levette a kezét a szemeimről.
-Szia Justin!-köszöntem.
-Van valami baj? Olyan szomorúnak tűnsz.-simította végig a kezét az arcomon közben pedig helyett foglalt az asztalnál.
-Tudod tegnap beszélni akartam Rossal de nem volt a szobájában és most is küldtem neki egy üzenetet de rá se hederített, és ez most olyan rosszul esik.-mondtam elkeseredve.
-Jaj ne szomorkodj! Lehet, hogy sokat kellett tanulni vagy lemerült a telefonja.-magyarázta Justin.
-De akkor is kicsit szarul esik. Nem kicsit hanem nagyon.-hajtottam le a fejemet.
-Gyere felvidítalak!-fogta meg a kezemet és húzott maga után épp, hogy csak a cuccaimat megtudtam fogni.
-Hova megyünk?-tudakoltam.
-Majd meglátod.-mondta titokzatosan. Elmenetünk a fedélzet túlsó felére és ott volt egy terem. Justin befogta a szememet.
-Ne less!-nevetett fel.
-Nem is tudnék! Na de most komolyan hol vagyunk?-kérdeztem. Közben pedig hallottam ahogy kinyitja az ajtót és haladtunk előre. Ekkor hirtelen levette a kezét a szemeimről. Kinyitottam őket. Amikor megláttam azt a sok gyönyörű fényképeket meg rajzokat és festményeket. Nem hittem a szemeimnek. Örömömben elkezdtem sírni.
-Köszönöm, Köszönöm!-ugrottam a nyakába.
-Gondoltam, hogy örülni fogsz neki.-súgta a fülembe.
-Honnan tudtad, hogy oda vagyok a művészetért?-tudakoltam.
-Tudod amikor hozzám dobták be az adataidat meg az órarendedet akkor egy kicsit bele néztem.-ejtett egy sunyi mosolyt.
-Te! De köszönöm.-még egyszer megöltem.
-Igazán nincs mit. De ha már itt vagyunk még van időnk gyere nézzünk körbe.-fogta meg a kezemet.

-Nézd nekem ez a kedvencem.-mutattam egy eszméletlenül gyönyörű képre.
-Tényleg nagyon szép.-felelte.
-És neked melyik tetszek vagy tetszenek.-böktem oldalba.
-Nem tudok választani mindegyik nagyon szép.-húzta el a száját.
-Ha akarod akkor festek vagy rajzolok neked valamit.-néztem rá.
-Komolyan? Bármit lerajzolsz?-csillant fel a szeme.
-Hát azért nem kell elájulni mert annyira csodálatosan nem tudok rajzolni.-kuncogtam fel.
-Rendben ezzel a lehetőséggel még élni fogok de most már mennünk kell.-elkezdtünk az ajtóhoz sétálni Justin becsukta és elsétáltunk a fedélzetre. Amikor oda értünk megpillantottam Rosst. Gyors oda szaladtam hozzá.
-Szia!-köszöntem neki udvariasan.
-Szia!-válaszolt.
-Baj van?-húztam fel a szemöldököm.
-Nem nincs az ég világon semmi sincs minden a legnagyobb rendben van.-vetett rám egy gúnyos mosolyt.
-Ross mi a baj komolyan kérdezem?-kezdtem aggódni.
-Mondtam már, hogy nincs semmi baj!-emelte fel a hangját.
-Jól van csak kérlek ne kiabálj.-törtem le.
-Jobban tennéd ha most elmennél és a kis Justinoddal foglalkoznál.-jelentette ki flegmán. Ki bújt a szög a zsákból. Szóval mindent tudd.
-Mindenről tudsz?-tördeltem a kezeimet.
-Majd máskor megbeszéljük elnézést de most órára kell mennem.-elment és ott hagyott. A szívem tört össze. Oda jött hozzám Justin.
-Minden rendben?-kérdezte.
-Nem nincs semmi sincs rendben!-elkezdtem sírni és elszaladtam. Elkezdtem futni nem tudom, hogy hova

csak futottam. Hallottam ahogy Justin utánam szól, hogy álljak meg de rá se hederítettem csak futottam tovább. Hirtelen a fedélzet egy olyan szakaszához érkeztem ahol volt egy nagy ajtó. Benyitottam és egy stúdió volt az nem akármilyen stúdió volt egy zene stúdió. Csak ámuldoztam szerencsére értek egy kisit hozzá mivel apukám legjobb barátja egy stúdióban dolgozik és többször is voltam ott és megmutatta, hogy mit hogyan kell használni. Fogtam és beállítottam Miley Cyrus Wrecking Ball című számát és elkezdtem énekelni. Annyira jól eset, hogy így énekelhettem olyan mintha a körülöttem lévő világ megszűnt volna a problémáimmal együtt. Amikor vége lett a számnak megfordultam és Ross állt kint. Most komolyan végig hallgatta ahogy énekelek. Elkezdett tapsolni.
-Nem is tudtam, hogy ilyen jól tudsz énekelni.-tárta szét a karjait.
-Én meg nem is tudtam, hogy szóba akarsz velem állni.-tettem csípőre a kezemet.
-Először nem is akartam. De meggondoltam magamat. Kerestelek de nem találtalak ezért eljöttem ide tudod amikor ideges vagy összetörve érzem magam akkor mindig ide jövök és énekelek mert az mindig megnyugtat. De ahogy láttam, hogy hogyan átérzed ezt a dalt olyan jó érzés volt. Mert nem csak azért énekled mert kötelező hanem mert átérzed.-ahogy ezt elmondta Ross én közben kijöttem hozzá.
-Tudom mit akarsz mondani.-néztem mélyen a szemébe.
-Miért tetted ezt?-tette a kezeit az arcomra és súgta oda nekem.
-Nem tudom Justin teljesen összekavart. Nem tudom mit érzek.-csordult ki egy könny a szememből.
-Pedig ez a döntés rád hárul én nem dönthetek helyetted. Csak egyet tudok tanácsolni hallgass a szívedre!-utána megcsókolt és az 5 perces csókolózásunk után eldöntöttük, hogy bemegyünk az utolsó 3 órára és utána találkozunk. Bementem a tanterembe leültem és elővettem a könyvemet és olvasni kezdtem.
-Hova tűntél tudod mennyire aggódtam miattad!-ült le mellém Justin.
-Ne aggódj jól vagyok és még élek.-nevettem fel.
-De ilyet ne csinálj!-túrt bele a hajába.
-Jól van nem fogok. De majd kéne beszélgetnünk kettőnkről.-váltottam komolyra.
-Rendben.-simította végig a karját a kezemen. Töri órán végig untam magam Justin meg jól elvolt ott hátul a

kis barátnőivel. De ha tudnák, hogy én már smároltam is vele szentem kikaparnák a szemem. Vagy ha előttük kapna le Justin. Jújj! Nem is folytatom, és utána dupla biosz következett arról meg ne is beszéljünk borzalmas annyi maradt meg bennem, hogy a tanár elkezdett az emlősökről beszélni és onnantól minden sötét. Kicsöngettek és gyors felszívódtam a kabinomhoz siettem és valami csinosat magamra kaptam. Ahogy kiléptem Rossba botlottam.
-Szia! Milyen gyönyörű vagy.-dicsérte meg a ruhámat.
-Köszönöm!-pirultam el.
-Gyere már tudom, hogy hova megyünk!-fogta meg a kezemet és elkezdtünk a fedélzet felé sétálni. Egyszer csak egy étterem elé érkeztünk. Úristen most komolyan elvisz vacsorázni ez olyan romantikus és már kezd lemenni a naplemente olyan szép.
-Jó napot. Van egy asztal foglalásom Ross Lynch néven.-mondta udvariasan.
-Igen. Itt van. Fáradjanak be maguké az ötös asztal.-kísért be minket és megmutatta az asztalunkat. Helyett foglaltunk. Ross illedelmesen kihúzta a széket nekem, hogy helyett tudjak foglalni.
-Köszönöm.
-Mit szeretnek parancsolni.-nyomott mind a kettőnknek egy étlapot a kezébe.
-Nicole te mit kérsz?-kérdezte.
-Én egy limonádét kérek.-pillantottam bele az étlapba.
-Rendben akkor két limonádé lesz.-jelentette ki Ross. Jújj ő is limonádét kért!
-Más valamit még hozhatok?-tette fel a kérdést.
-Még válogatunk.-bogarászta tovább az étlapot.
-Rendben.-és el is ment a pincér.
-Ross nagyon szépen köszönöm, hogy elhoztál ide ez olyan romantikus és innen tökéletesen lehet látni a naplementét.-fogtam meg a kezét.
-Nincs miért hálálkodnod ezt azért teszem, hogy még erősebb legyen a kapcsolatunk.-nézett milyen a szemembe. Közben pedig megérkeztek a limonádék.
-Tessék egy a csinos kis hölgynek és egy a fiatal embernek.-tette az italokat az asztalra. Utána meg elment.
-Na sikerült neked választani?-kérdeztem.
-Nem tudok választani.-nevetett fel.
-És neked?-nézett fel az étlapról.
-Nekem sem.-könyököltem az asztalra. Nagy nehezen de választottunk és Ross szólt a pincérnek, hogy választottunk. 15 perc múlva ki is hozták. Közben jött egy üzi a telefonomra. ,,Hol vagy? Nem azt mondta, hogy beszélni akarsz velem kettőnkről? Justin." Jujj tényleg teljesen elfelejtettem Justint.
-Basszus!-kiáltottam fel.
-Valami baj?-nézett kérdőn rám.
-Semmi csak elfelejtettem valamit de később elrendezem.-legyintettem egyet. Fogtam a telefonomat és ,,Most jelenleg nem érek rá de amint végeztem beszélünk ígérem. Puszii Nicole." Elküldte neki és elraktam a táskámba. Utána elkezdtem enni az ételt nagyon finom volt miután befejeztük az étkezést elkezdtünk társalogni.
visszaírtam Justinnak.
-Van számodra egy meglepetésem.-fogta meg a kezemet.
-Mi?-húztam fel a szememet.
-Majd meglátod. De most elviszlek egy különleges helyre.-kacsintott egyet.
-Rendben.-vetettem felé egy mosolyt.
-Pincér fizetnénk!-szólt az egyik felszolgálóhoz.
-Rendben.-odajött és oda adta a blokkot Rossnak ő pedig fizetett és elvitt a fedélzetre.
-Na és mit akarsz mutatni?-kíváncsiskodtam.
-Csukd be a szemed most kérlek.-én közben pedig lecsuktam. Hallottam, hogy valamit kinyit és valamit a nyakamba rakott elég hideg volt az a tárgy.
-Mi ez? Tök hideg.-nevettem fel.
-Most kinyithatod.-lépett elém én pedig kinyitottam a szemeimet és egy gyönyörű szép nyaklánc volt a nyakamban.
-Tetszik?-kérdezte félve.
-Nagyon gyönyörű köszönöm köszönöm!-öleltem át és egy csókot nyomtam a szájára.
-Azért ilyet választottam mert egyrészt szeretlek és ezért szív alakú másrészt pedig a Nicole névről mindig egy pillangó jut eszembe.-mondta Ross.
-Ez kedves tőled. Különben nekem is a nevemről egy pillangó jut eszembe.-feleltem.
-Nézd egy hullócsillag! Kívánj valamit.-mutatott az égre.
-Azt kívánom, hogy még sokáig együtt legyünk.-fordultam felé mire ő egy csókot nyomott a számra.
-Én is.-suttogta. Megfogta a kezemet és elsétáltunk a kabinjáig. Ott elő vette a kulcsot és benyitott és mindenhol gyertyák voltak és rózsaszirmok. Bementünk a szobába. Becsukta az ajtót. Utána elkezdtünk egymással szemezni majd csókolóztunk és neki dőltünk a falnak. Végig simította a karomat amitől egy kicsit kirázott a hideg. Utána felkapott a karjaiba és lefektetett az ágyra és elkezdte csókolni a nyakamat. Hirtelen kopogtak. Komolyan pont most!? Ilyen nincs. Csak abban reménykedtem, hogy nem Justin. Ross sóhajtott egyet majd gyors elfújkálta a gyertyákat és ajtót nyitott. Na ki állt ott? Pontosan Justin. Szuper!
-Nicolehoz jöttem.-rontott be az ajtón. De Ross elállta az útját.
-Majd később beszélsz vele.-csukta volna be az ajtót de nem jött össze Justin berontott mint valami ideg beteg állat. Odajött hozzám és felkapott a hátára mint valami zsákot és kiakart vinni.
-Tegyél le! Hallod Tegyél le!-sikítottam.
-Tegyed le most azonnal!-emelte fel a hangját Ross.
-Majd visszakapod! Most pedig beszélünk Nicole!-vitt volna ki de Ross Hirtelen lekapott a válláról nem tudom, hogy hogyan de leszedett. Én az ágyra huppantam és Ross készült volna, higy beverjen egyet Justinnak de szerencsére kettőjük közé tudtam ugrani.
-Elég legyen! Ezt most hagyjátok abba!- kiabáltam és utána elviharoztam már a folyóson voltam amikor is Justin megragadta a karomat én meg reflexből lekevertem neki egy pofont.
-Hagyjál békén!-elmondtam elég érhetően. Utána bementem a szobába és becsaptam magam mögött az ajtót. Lecsúsztam a földre és zokogni kezdtem. Nem tudom meddig sírtam de arra eszméltem fel, hogy valaki kopog.
-Nicole én vagyok Ross.-mondta letörten. Felálltam a könnycseppeket letöröltem az arcomról és ajtót nyitottam.
-Mit akarsz?-néztem rá kérdőn.
-Beszélhetnénk?-húzta fel a szemöldökét.
-Gyere.-szipogtam egyet.
-Sajnálom. Nem így terveztem az estét.-ült le az ágyra.
-Semmibaj. Justin mindent tönkre tett.-én is csatlakoztam Ross mellé. Ekkor szembe ült velem és megfogta az arcomat és mélyen a szemembe nézett.
-Szeretlek.-mondta őszintén.
-Én is szeretlek.-csókolt meg. Nem tudom meddig nyaltuk egymást de utána az ágyra döntött és elkezdte a szoknyámat lehúzni.
-Még ne.-súgtam neki oda.
-Rendben ha te nem akarod akkor nem erőltetem.-nézett megértően.
-Köszönöm.-néztem a szemét és elvesztem a tekintetében. Ross kifeküdt az ágyon én pedig a mellkasára feküdtem. Olyan jó érzés volt hallottam, hogy hogyan ver a szíve. Ő pedig a fejemet simogatta. Elaludtam közben. Az álmom elég érdekes volt. Volt benne egy gyerek aki irtó helyes volt és volt egy másik fiú is meg még ott volt Justin is. De a többi homály.