-Szia!-nyomott egy csókot a számra.
-Szia!-súgtam a fülébe.
-Mehetünk?-kérdezte.
-Igen készen vagyok. Neked Milyen órád lesz?-tudakoltam tőle.
-Öhh... Matekkel kezdünk, és Ms. Bricks a tanárunk állítólag nagyon szigorú úgy, hogy remélem nem fogok megbukni.-húzta el egy kicsit a száját.
-Miért nem megy a matek? Ha kell segítek nyugodtan szólj. Szerencsére én elég jó vagyok abból. Amúgy nekem töri lesz Mrs. Darlin-nal.-mondtam közben pedig sétáltunk a termek felé.
-Kösz. Élni fogok a segítséggel. Hát be kell valljam elég béna vagyok vagyok matekból úgy, hogy kösz még egyszer a segítséget.-ejtett egy mosolyt felém. Közben megérkeztünk a termekhez.
-Nincs mit szívesen segítek neked. Na de most mennem kell. Órák után találkozunk vagy ki tudja lehet, hogy lesz közös óránk.-búcsúztam el tőle és egy csókot nyomott a számra. Besétáltam a terembe, és ki volt ott. Justin. Természetesen minden lány ott lebzselt körülötte. De ahogy Justin észre vett egyből oda jött hozzám de ez a lányoknak nagyon nem tetszett.
-Szia!-üdvözölt nagy mosollyal az arcán.
-Szia!-köszöntem.
-Ma nagyon csinos vagy. Tudod a kék a kedvenc színem.-nevetett fel. Ekkor egy kicsit zavarba jöttem. De ahogy ezt a két mondatott elmondta, és háttérben levő csajok meghallották szúrós tekintetett vetettek rám.
-Köszönöm.-ültem le az ablak felőli padsorba, hogy ha unatkozok eltudjak merülni a tenger csodálatos látványában. Justin is leült mellém.
-Ugye nem zavar ha leültem melléd?-kérdezte.
-Nem. Legalább nem unatkozok. Lesz akivel tudok beszélgetni.- fordultam felé és megint szemezni kezdtünk. Hirtelen meghallottam a gondolatait. ,,Milyen csinos ma. Igaz, hogy már mondtam neki de akkor is. Mennyire jól áll neki a kék. Meg olyan gyönyörű nagy szemei vannak."
-Justin.-szóltam hozzá..
-Igen?-válaszolt.
-Tudod tegnap kaptam egy üzenetet egy ismeretlentől, és kiszeretném deríteni, hogy ki küldte.-magyaráztam neki.
-Milyen üzenet?-értetlenkedett. ekkor elővettem a telefonomat és az arcába nyomtam.
-Egy kicsit közel van.-ekkor hátrébb húztam, hogy eltudja olvasni. Ekkor becsöngettek. A lányok meg odajöttek és Justin szó szerint elhurcolták. Végül is rajongók. Az óra elég uncsi volt. Kicsöngettek. Justin nem tudott szabadulni a Belieberektől. Állandóan nyaggatták. Szegény. Kisétáltam a teremből. Most van egy lyukas órám úgy hogy visszamentem a kabinomba. Lefeküdtem az ágyra. Gondoltam átöltözök mert már kezd kényelmetlen lenni a ruha. Úgy, hogy felvettem valami lazát. Jött egy üzenet a telefonomra. ,,Állandóan te jársz a fejemben, és nem tudlak kiverni belőle. Nap, mint nap látlak a fedélzeten. Elmentél előttem párszor. Szólni akartam feléd de nem mertem. Amikor meg akartam és sikerült is volna de te arra már eltűntél. Remélem egy nap majd beszélünk." Megint az az ismeretlen volt. De most vissza is írtam. ,, Nagyon örülök neki. :) De kérlek áruld el, hogy ki vagy." Tök jó egy tök idegen emberrel beszélgetek. Vártam pár percet és hirtelen kopogtak. Kinyitottam az ajtót.
-Gyorsan vigyázz engedj mielőtt megtalálnak!-tuszkoltam be magát Justin. Becsuktam az ajtót. Jött egy üzenet a telefonomra. Gyorsan az ágyra ugrottam, hogy megnézzem az üzenetet. Justin csak nézett. ,,Majd elmondom de nem most:) Amúgy ma is gyönyörű voltál." Leraktam a telefont az ágyra és megfordultam és Justinnal találtam magam szembe. Köpni nyelni nem tudtam. Annyira meghökkentem. Justin közeledett jobban már amennyire tudott hisz így is csak alig pár centik voltak közöttünk.
-Ne kérlek!-suttogtam.
-De mér?-motyogta.
-Mert nekem van barátom és Ross nekem fontos.-mondtam alig hallhatóan.
-Rendben ha te ezt akarod akkor tiszteletben fogom tartani. De azt tud, hogy várni fogok rád.-súgta a fülembe. Utána elhajolt tőlem és az ágyra ült.
-Justin sajnálom de nem tehetem azt Rossal.-magyaráztam neki.
-Tudom mert őt jobban szereted és inkább vele akarsz lenni.-mondta közben pedig lehajtotta a fejét.
-Nem! Téged is szeretlek csak nem úgy mint Rosst. Téged barátként szeretlek.-mondtam neki közben pedig a sírást próbáltam vissza fojtani.
-Igazán?!-vont kérdőn.
-Igen!-ekkor már tényleg sírtam. Ekkor felállt.
-Akkor mond a szemembe!-mondta parancsolóan. Felálltam és a szemébe néztem.
-Én... én...-nem tudom, hogy mi történt velem de nem bírtam kimondani mindig amikor belekezdtem elakadtat a szavam. Ekkor Justin a két kezét az arcomra rakta és megcsókolt. Viszonoztam nem tudom miért de egy olyan vágy kapott el, hogy muszáj volt megcsókolnom. Egy kicsit elhúzott magától.
-Most is csak egy barát vagyok?-kérdezte halkan. Nem tudtam mit válaszolni csak néztem és néztem. Hirtelen beugrott, hogy óra kéne menni mert mindjárt kezdődik.
-Órám lesz mennem kell.-tereltem a témát. Kapkodtam össze a cuccaimat. Justin megfogta a kezemet és vissza húzott.
-Nem válaszoltál a kérdésemre.-jelentette ki.
-Justin órám lesz és elfogok késni.-magyaráztam és felkaptam a táskámat és kimentem az ajtón. Gyors megkerestem a termett ahol lesz órám és beültem a padba. Szerencsére beértem. Utána miután beértem pár perc múlva megérkezett Justin. Most komolyan neki is ugyanakkor lesznek órái mint nekem? Bezzeg Rossnak meg nem. Jó igaz Justin híres mindig az van amit akar csak egyet csettintenie kell aztán kész. Nem akartam neki megmondani, hogy mit érzek mert valójában és sem tudom. Jobb lenne ha most egyikükkel sem találkoznék. Nyugalomra van szükségem. Kicsöngettek. Most komi vége az órának hisz még csak most ültem be?! Na mindegy. Gyors összepakolásztam és menekülni próbáltam Justin elől.
-Nicole állj meg beszélnünk kell!-kiabált és elkezdett futni felém. Gyorsan elrohantam nem akartam vele beszélni.
-Nicole!-kiabált utánam. Egyre gyorsabban futottam amennyire csak tudtam. A kabinomhoz siettem de épp amikor beértem volna elkapott. Basszus! Pedig olyan közel voltam már.
-Kérlek beszéljük meg!-nézett rám kutyus szemekkel.
-Nem, és kérlek ne feszegessük tovább a témát.-mondtam neki.
-De én tudni akarom.-mondta reménnyel a szemében.
-Justin még én jó magam sem tudom, hogy mit érzek! És így akarsz választ?-emeltem fel egy kicsit a hangom.
-Hát akkor döntsd! Én vagy Ross.-mondta határozottan. Pont ettől féltem, hogy választás elé állít. Ezt úgy utálom. Mintha olyan könnyű lenne választani.
-Tudod milyen nehéz választás elé állítottál? Te nem tudod, hogy nekem milyen nehezemre esik ez, hogy választok? Bocs szerintem nem mert te eddig mindent megkaptál!-ahogy ezeket mondtam rám jött a sírás.
-Ezt az egy kérést kértem tőled, hogy döntsd. De azt nem mondtam, hogy most azonnal.-modta és magához ölelt én pedig tovább bőgtem.
-Justin.-suttogtam és közben pedig a könnyektől fulladoztam.
-Hm?-válaszolta.
-Bennünk kéne órára nem?-ekkor már egy kicsit megnyugodtam.
-Nem akarok.-jelentette ki.
-De muszáj mert kivágnak legalább az első nap.-motyogtam.
-Addig nem megyek sehova míg meg nem nyugszol.-adott egyenes választ.
-Megnyugodtam.
-Ilyen gyorsan?
-Igen. Most mehetünk?
-Igen.-elsétáltunk a tanterembe leültünk egymás mellé de ez a lányoknak nagyon nem tetszett szinte a levegőben lehetett érezni, hogy a halálomat kívánják meg persze hallottam a gondolatukat. Istenem milyenek a mai rajongók szó szerint ölni tudnának. Justin végig engem nézett és a kezemet fogta. Megint hallottam a gondolatait. ,,Örülök, hogy megismerkedtem vele. Nagyon szeretem és nem akarom elveszíteni abba belepusztulnék. Remélem sokáig a közelében maradhatok még ha csak a barátja lehetek. De remélem egy nap már több leszek mint egy barát." Kicsöngettek. Ma vége is lettek az óráinknak mivel csak ennyi volt. De jó is lenne ha mindennap ennyi óránk lenne. Justinnal kimentünk volna de a Belieberek letámadtak minket.
-Te miattad Justin nem is törődik velünk!-mondta az egyik csaj.
-Igen állandóan veled van a helyet, hogy velünk lenne!-kiabálta a másik.
-Igen minden a te hibád Justin fut utánad de te meg le se szarod! Más lány ölni tudna ezért!-ordította.
-Elég legyen! Nem tűröm, hogy így beszéljetek Nicole-ról! Még a rajondóimnak sem!-kiabált Justin. Utána megfogta a kezemet és ott hagytuk a társaságot. Elkísért a kabinomhoz.
-Köszönöm, hogy megvédtél.-hálálkodtam neki.
-Nincs mit érted bármit megtennék.-jelentette ki és vetett egy mosolyt.
-De most hosszú volt ez a nap úgy, hogy megyek tanulni.-közben pedig nyitottam ki az ajtómat.
-Várj még ne menj! Kérlek!
-De mert még tanulnom kell meg ott az az üzenet meg...-befejeztem volna de közbe vágott.
-Milyen üzenet?-húzta fel a szemöldökét.
-Van egy srác fogalmam sincs, hogy ki de üzeneteket küldözget, hogy állandóan a fejében járok és mindig rám gondol meg, hogy megakart szólítani de vagy eltűntem vagy nem mert.-hadartam le gyorsan.
-Na mindegy. Akkor ha tanulni akarsz akkor nem zavarlak.-nyomott egy puszit az arcomra, mint egy barát és elment. Bementem és becsuktam az ajtót és leültem az ágyra. Tényleg ma reggeltől fogva nem is láttam Rosst. Vajon mi lehet vele? Feltápászkodtam és bekopogtam hozzá. Semmi. Bekopogtam még egyszer lehet, hogy nem hallotta. De ekkor is semmi. Remélem nincs baja. Visszamentem tanultam egy kicsit vacsiztam majd elmentem tusolni és elaludtam.
-Miért nem megy a matek? Ha kell segítek nyugodtan szólj. Szerencsére én elég jó vagyok abból. Amúgy nekem töri lesz Mrs. Darlin-nal.-mondtam közben pedig sétáltunk a termek felé.
-Kösz. Élni fogok a segítséggel. Hát be kell valljam elég béna vagyok vagyok matekból úgy, hogy kösz még egyszer a segítséget.-ejtett egy mosolyt felém. Közben megérkeztünk a termekhez.
-Nincs mit szívesen segítek neked. Na de most mennem kell. Órák után találkozunk vagy ki tudja lehet, hogy lesz közös óránk.-búcsúztam el tőle és egy csókot nyomott a számra. Besétáltam a terembe, és ki volt ott. Justin. Természetesen minden lány ott lebzselt körülötte. De ahogy Justin észre vett egyből oda jött hozzám de ez a lányoknak nagyon nem tetszett.
-Szia!-üdvözölt nagy mosollyal az arcán.
-Szia!-köszöntem.
-Ma nagyon csinos vagy. Tudod a kék a kedvenc színem.-nevetett fel. Ekkor egy kicsit zavarba jöttem. De ahogy ezt a két mondatott elmondta, és háttérben levő csajok meghallották szúrós tekintetett vetettek rám.
-Köszönöm.-ültem le az ablak felőli padsorba, hogy ha unatkozok eltudjak merülni a tenger csodálatos látványában. Justin is leült mellém.
-Ugye nem zavar ha leültem melléd?-kérdezte.
-Nem. Legalább nem unatkozok. Lesz akivel tudok beszélgetni.- fordultam felé és megint szemezni kezdtünk. Hirtelen meghallottam a gondolatait. ,,Milyen csinos ma. Igaz, hogy már mondtam neki de akkor is. Mennyire jól áll neki a kék. Meg olyan gyönyörű nagy szemei vannak."
-Justin.-szóltam hozzá..
-Igen?-válaszolt.
-Tudod tegnap kaptam egy üzenetet egy ismeretlentől, és kiszeretném deríteni, hogy ki küldte.-magyaráztam neki.
-Milyen üzenet?-értetlenkedett. ekkor elővettem a telefonomat és az arcába nyomtam.
-Egy kicsit közel van.-ekkor hátrébb húztam, hogy eltudja olvasni. Ekkor becsöngettek. A lányok meg odajöttek és Justin szó szerint elhurcolták. Végül is rajongók. Az óra elég uncsi volt. Kicsöngettek. Justin nem tudott szabadulni a Belieberektől. Állandóan nyaggatták. Szegény. Kisétáltam a teremből. Most van egy lyukas órám úgy hogy visszamentem a kabinomba. Lefeküdtem az ágyra. Gondoltam átöltözök mert már kezd kényelmetlen lenni a ruha. Úgy, hogy felvettem valami lazát. Jött egy üzenet a telefonomra. ,,Állandóan te jársz a fejemben, és nem tudlak kiverni belőle. Nap, mint nap látlak a fedélzeten. Elmentél előttem párszor. Szólni akartam feléd de nem mertem. Amikor meg akartam és sikerült is volna de te arra már eltűntél. Remélem egy nap majd beszélünk." Megint az az ismeretlen volt. De most vissza is írtam. ,, Nagyon örülök neki. :) De kérlek áruld el, hogy ki vagy." Tök jó egy tök idegen emberrel beszélgetek. Vártam pár percet és hirtelen kopogtak. Kinyitottam az ajtót.
-Gyorsan vigyázz engedj mielőtt megtalálnak!-tuszkoltam be magát Justin. Becsuktam az ajtót. Jött egy üzenet a telefonomra. Gyorsan az ágyra ugrottam, hogy megnézzem az üzenetet. Justin csak nézett. ,,Majd elmondom de nem most:) Amúgy ma is gyönyörű voltál." Leraktam a telefont az ágyra és megfordultam és Justinnal találtam magam szembe. Köpni nyelni nem tudtam. Annyira meghökkentem. Justin közeledett jobban már amennyire tudott hisz így is csak alig pár centik voltak közöttünk.
-De mér?-motyogta.
-Mert nekem van barátom és Ross nekem fontos.-mondtam alig hallhatóan.
-Rendben ha te ezt akarod akkor tiszteletben fogom tartani. De azt tud, hogy várni fogok rád.-súgta a fülembe. Utána elhajolt tőlem és az ágyra ült.
-Justin sajnálom de nem tehetem azt Rossal.-magyaráztam neki.
-Tudom mert őt jobban szereted és inkább vele akarsz lenni.-mondta közben pedig lehajtotta a fejét.
-Nem! Téged is szeretlek csak nem úgy mint Rosst. Téged barátként szeretlek.-mondtam neki közben pedig a sírást próbáltam vissza fojtani.
-Igazán?!-vont kérdőn.
-Igen!-ekkor már tényleg sírtam. Ekkor felállt.
-Akkor mond a szemembe!-mondta parancsolóan. Felálltam és a szemébe néztem.
-Én... én...-nem tudom, hogy mi történt velem de nem bírtam kimondani mindig amikor belekezdtem elakadtat a szavam. Ekkor Justin a két kezét az arcomra rakta és megcsókolt. Viszonoztam nem tudom miért de egy olyan vágy kapott el, hogy muszáj volt megcsókolnom. Egy kicsit elhúzott magától.
-Most is csak egy barát vagyok?-kérdezte halkan. Nem tudtam mit válaszolni csak néztem és néztem. Hirtelen beugrott, hogy óra kéne menni mert mindjárt kezdődik.
-Órám lesz mennem kell.-tereltem a témát. Kapkodtam össze a cuccaimat. Justin megfogta a kezemet és vissza húzott.
-Nem válaszoltál a kérdésemre.-jelentette ki.
-Justin órám lesz és elfogok késni.-magyaráztam és felkaptam a táskámat és kimentem az ajtón. Gyors megkerestem a termett ahol lesz órám és beültem a padba. Szerencsére beértem. Utána miután beértem pár perc múlva megérkezett Justin. Most komolyan neki is ugyanakkor lesznek órái mint nekem? Bezzeg Rossnak meg nem. Jó igaz Justin híres mindig az van amit akar csak egyet csettintenie kell aztán kész. Nem akartam neki megmondani, hogy mit érzek mert valójában és sem tudom. Jobb lenne ha most egyikükkel sem találkoznék. Nyugalomra van szükségem. Kicsöngettek. Most komi vége az órának hisz még csak most ültem be?! Na mindegy. Gyors összepakolásztam és menekülni próbáltam Justin elől.
-Nicole állj meg beszélnünk kell!-kiabált és elkezdett futni felém. Gyorsan elrohantam nem akartam vele beszélni.
-Nicole!-kiabált utánam. Egyre gyorsabban futottam amennyire csak tudtam. A kabinomhoz siettem de épp amikor beértem volna elkapott. Basszus! Pedig olyan közel voltam már.
-Kérlek beszéljük meg!-nézett rám kutyus szemekkel.
-Nem, és kérlek ne feszegessük tovább a témát.-mondtam neki.
-De én tudni akarom.-mondta reménnyel a szemében.
-Justin még én jó magam sem tudom, hogy mit érzek! És így akarsz választ?-emeltem fel egy kicsit a hangom.
-Hát akkor döntsd! Én vagy Ross.-mondta határozottan. Pont ettől féltem, hogy választás elé állít. Ezt úgy utálom. Mintha olyan könnyű lenne választani.
-Tudod milyen nehéz választás elé állítottál? Te nem tudod, hogy nekem milyen nehezemre esik ez, hogy választok? Bocs szerintem nem mert te eddig mindent megkaptál!-ahogy ezeket mondtam rám jött a sírás.
-Ezt az egy kérést kértem tőled, hogy döntsd. De azt nem mondtam, hogy most azonnal.-modta és magához ölelt én pedig tovább bőgtem.
-Justin.-suttogtam és közben pedig a könnyektől fulladoztam.
-Hm?-válaszolta.
-Bennünk kéne órára nem?-ekkor már egy kicsit megnyugodtam.
-Nem akarok.-jelentette ki.
-De muszáj mert kivágnak legalább az első nap.-motyogtam.
-Addig nem megyek sehova míg meg nem nyugszol.-adott egyenes választ.
-Megnyugodtam.
-Ilyen gyorsan?
-Igen. Most mehetünk?
-Igen.-elsétáltunk a tanterembe leültünk egymás mellé de ez a lányoknak nagyon nem tetszett szinte a levegőben lehetett érezni, hogy a halálomat kívánják meg persze hallottam a gondolatukat. Istenem milyenek a mai rajongók szó szerint ölni tudnának. Justin végig engem nézett és a kezemet fogta. Megint hallottam a gondolatait. ,,Örülök, hogy megismerkedtem vele. Nagyon szeretem és nem akarom elveszíteni abba belepusztulnék. Remélem sokáig a közelében maradhatok még ha csak a barátja lehetek. De remélem egy nap már több leszek mint egy barát." Kicsöngettek. Ma vége is lettek az óráinknak mivel csak ennyi volt. De jó is lenne ha mindennap ennyi óránk lenne. Justinnal kimentünk volna de a Belieberek letámadtak minket.
-Te miattad Justin nem is törődik velünk!-mondta az egyik csaj.
-Igen állandóan veled van a helyet, hogy velünk lenne!-kiabálta a másik.
-Igen minden a te hibád Justin fut utánad de te meg le se szarod! Más lány ölni tudna ezért!-ordította.
-Elég legyen! Nem tűröm, hogy így beszéljetek Nicole-ról! Még a rajondóimnak sem!-kiabált Justin. Utána megfogta a kezemet és ott hagytuk a társaságot. Elkísért a kabinomhoz.
-Köszönöm, hogy megvédtél.-hálálkodtam neki.
-Nincs mit érted bármit megtennék.-jelentette ki és vetett egy mosolyt.
-De most hosszú volt ez a nap úgy, hogy megyek tanulni.-közben pedig nyitottam ki az ajtómat.
-Várj még ne menj! Kérlek!
-De mert még tanulnom kell meg ott az az üzenet meg...-befejeztem volna de közbe vágott.
-Milyen üzenet?-húzta fel a szemöldökét.
-Van egy srác fogalmam sincs, hogy ki de üzeneteket küldözget, hogy állandóan a fejében járok és mindig rám gondol meg, hogy megakart szólítani de vagy eltűntem vagy nem mert.-hadartam le gyorsan.
-Na mindegy. Akkor ha tanulni akarsz akkor nem zavarlak.-nyomott egy puszit az arcomra, mint egy barát és elment. Bementem és becsuktam az ajtót és leültem az ágyra. Tényleg ma reggeltől fogva nem is láttam Rosst. Vajon mi lehet vele? Feltápászkodtam és bekopogtam hozzá. Semmi. Bekopogtam még egyszer lehet, hogy nem hallotta. De ekkor is semmi. Remélem nincs baja. Visszamentem tanultam egy kicsit vacsiztam majd elmentem tusolni és elaludtam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése