Reggel amikor felébredtem Ross már nem volt mellettem. Gyors elmentem tusolni. A zuhany alatt
elgondolkodtam a tegnapi dolgokon. Justin miért rontott csak úgy be? Nem tudott várni? De ezt mindenképp megbeszélem vele ma úgysincs első három órám. Igen!! Végre egy kis lazítás. Kiszálltam a zuhany alól megtörölköztem és felöltöztem. Fogtam a telefonomat és elindultam Justinhoz. Csak egy gond van nem tudom, hogy hol van a kabinja. Tudom már dobok neki egy üzit. ,Szeretnék veled beszélni hol van a kabinod? Nicole." Jött is válasz: ,,Rendben a 45 számú. Justin" Eltipegtem a magassarkúmban és amikor odaértem azt hittem, hogy soha nem találom meg. Justin ajtót nyitott.
-Gyere. Már vártalak.-hívott be.
-Tartózol nekem egy magyarázattal.-tettem csípőre a kezemet.
-Tudom és nagyon röstellem a tegnapi viselkedésemet nem tudom mi ütött belém. -magyarázta. Hirtelen megpillantottam az asztalán valami kis zacskót amiben valami fehér por volt. Hirtelen a legrosszabbra gondoltam. Nem az nem lehet! Odamentem, hogy közelebbről is megnézzem és az volt amitől a legjobban féltem.
-Justin ez mi?-megfogtam és felé fordultam riadt arccal. Justin csak nézett és lehajtotta a fejét. Nem válaszolt.
-Te most komolyan drogozol?-kaptam a kezemet a szám elé. Ledobtam az asztalra és az ajtó felé vettem az irányt de Justin elállta az utamat.
-Sajnálom.-hullt ki egy könnycsepp a szeméből.
-Tudod mekkorát csalódtam benned. Ez nem megoldás. Azt hittem sőt nem is gondoltam volna, hogy te képes vagy, hogy ehhez a szemetet beszedd. Ez tönkre teszi az életedet.-hulltak a sós könnyemcseppeim.
-Nem is tudom, hogy miért nyúltam hozzá.-rázta a fejét.
-Justin ez nem megoldás. Soha többet ne csinálj ilyet kérlek soha többet.-öleltem át.
-Megígérem neked.-szorított magához. Tudtam, hogy Justin nem véletlen nyúlt drogokhoz, és azt is tudtam, hogy most nagy szüksége van rám. Nem hagyhatom, hogy vissza essen vagy rosszabbra fajuljon a dolog. Azt soha nem engedném. Egy kicsit eltoltam magamtól.
-Justin. Mióta csinálod ezt?-vettem egy nagy levegőt.
-Ez volt talán a második.-túrt bele a hajába.
-Akkor ez nem az első eset? Justin valami baj van? Miért csinálsz ilyet?-fogtam meg a fejemet. Justin nem válaszolt csak állt. Néztem próbáltam a gondolatait olvasni de semmi pont amikor kell nem tudom.
-Justin kérlek válaszolj. Lehet, hogy tudok segíteni.-fogtam meg a kezét. Belenézett a szemembe és egy nagy levegőt vett.
-Tudod megöl a féltékenység. Az ahogy látom rajtad, hogy Rosst szereted, vagy amikor vele vagy és megcsókol. Egyszerűen felrobbanok a dühtől. Meg amikor megcsókolsz vagy megcsókoltalak akkor is láttam rajtad, hogy Rosst szereted nem pedig engem.-túrt bele a hajába. Ekkor csak úgy potyogtak a könnyek a szemeimből.
-Úristen! Mindennek én vagyok a hibája! Ha én nem vagyok te ezt nem csinálod! Mit tettem egy szörnyeteg vagyok!-rogytam össze a földre és zokogtam.
-Nem dehogyis! Nem te vagy a hibás! Nicole nem te vagy ez csak is az én hibám!-próbált nyugtatgatni.
-De Justin ha én nem lépek be az életedbe és nem találkozunk akkor ez meg sem történik.-mondtam sírva.
-Kérlek ne mondj ilyet te vagy a legjobb az életemben ami történhetett. Tudod szeretlek Nicole! Szeretlek tiszta szívemből.-emelte fel a fejemet és a szemeimbe nézett. Letörölgette a könnyeimet. Átöleltem.
-Justin.-motyogtam.
-Ne most ne beszélj csak maradj egy kicsit csöndben.-szorított magához jobban. Eltoltam magamtól és a gondolatait akartam olvasni. De ebből megint nem ez lett Justin megint nem bírt parancsolni az érzelmeinek és lekapott. Istenem egy kicsit dühös voltam rá de nem akartam még jobban elkeseríteni ezért hagytam neki. Justin megdöntött és a földre huppantunk.
-Justin.-ragadtam meg a kezét.
-Sajnálom.-dőlt hátra és túrt bele. Én felültem és összekuporogtam. Megfogtam a medálomat és szorítani kezdtem. Majd hirtelen emlékek törtek rám. De nem az enyémek hanem Ross emlékei. Láttam ahogy egy lánnyal van. A tengerparton vannak és egy ugyanilyen nyakláncot ad annak a lánynak. Utána rárakta a nyakára és megcsókolta. Hirtelen eltűnt a kép és minden fekete lett. Most komolyan ugyanazt a nyakláncot ami most nálam van már ugyanolyan volt annál a lánynál, és mi van ha a kettő ugyanaz? Nem ezt nem hiszem el ilyen nincs.
-Nicole jól vagy minden rendben?-szólt hozzám Justin.
-Nem nincs! Semmi nincs!-Keltem fel és dührohamot kaptam. Fogtam a nyakláncot és letéptem a nyakamról és mély megvetést éreztem iránta
-Nyugi! Mi a baj?-kérdezte.
-Ross, és ez a nyaklánc. Már volt előttem egy másik lánynál. És képes volt csak úgy utána oda adni.-szorítottam ökölbe a kezemet, és próbáltam a sírást vissza fojtani. De pár könnycseppek kicsordultak a szemeimből.
-Ezt honnan veszed?-húzta fel a szemöldökét.
-Láttam. Tudod gondolat olvasó vagyok. Ahogy szorosan megszorítottam a nyakláncot láttam a múltját.-mondtam el neki az egyik nagy titkomat. Justin csak tátott szájjal nézett rám.
-Akkor te szoktad hallani a gondolataimat?-nézett nagy szemekkel.
-Igen de valamikor nem tudom, hogy miért nem hallom őket.
-És ezt miért nem mondtad eddig?
-Mert nem tartottam fontosnak, hogy közöljem veled különben is ez egy titok de neked elmondtam mert bízok benned.-mondtam.
-Örülök, hogy bízol bennem.-vettet egy mosolyt.
-Justin. Nagyot csalódtam Rossban pedig vakon bíztam benne de ő csúnyán átvert, és ez nagyon fáj. Nem tudom, hogy képes leszek-e szembe állni vagy beszélni egyáltalán.-mondtam közben pedig mélyen a szemébe néztem.
-Én itt leszek mindig segítek ha problémád van akkor csak szólj én mindig segítek.-ölelt magához és egy puszit nyomott a hajamba. Jól esett, hogy ezt mondta. De most a szívemben egy hatalmas nagy lyuk tátong.
-Justin most már kéne mennem.-de még mindig ölelkeztünk.
-Nem akarom. Azt akarom, hogy most maradj.-szorított jobban magához.
-Justin. De mennem kéne. Kérlek.-de még mindig nem engedett el. Próbáltam kiszabadulni de sehogy sem tudtam. Hirtelen elvesztettem az egyensúlyomat és Justinnal együtt a földre huppantunk. Ilyen közel még soha nem voltunk egymáshoz. Láttam a csillogást a szemeiben. Még csak most tűnt fel, hogy milyen nagyok és milyen szép barnák. Csak nézegettük egymást és hirtelen felröhögtem. Justin sem bírta ki nevetés nélkül és mind a kettőn a földön fekve fuldokoltunk a nevetéstől. Amikor nagy nehezen abba hagytuk felültem és rápillantottam az órára. Még volt kb. majdnem egy órám.
-Justin.-fordultam felé.
-Mondjad.-kuncogott fel.
-Hoztam egy döntést.-mondtam komolyan.
-Miről?-nézett kérdőn.
-Rossról. Beszélek vele. Úgyis 2 hónap és vége a hajós sulinak. Haza megyek és keresek valami külföldi sulit jó messzire.-szomorodtam el. Hirtelen jött egy üzi a telefonomra. Egy kép volt amikor megpillantottam
azt hittem, hogy a szívem szakad meg. Olyan érzés volt mintha szíven döftek volna. Borzalmas érzés volt.
-Nicole? Nicole mi a baj?-kérdezett Justin.
-Justin...-borultam a karjaiba sírva. Telefont meg leejtettem a földre.
-Ne sírj nem érdemli ez a szemét, hogy sírj miatta.-simította végig a hátamat.
-Borzalmasan érzem magam.-mondtam a könnyektől fulladozva.
-Kitaláltam valamit. Hogy hogyan álljunk rajta bosszút.-adott egy zsepit.
-Hogyan?-fújtam ki az orromat.
-Gyere. De először is töröld le az azokat a könnyeket.-vidított fel.
-Jó.-bár egy kicsit még mindig rosszul esett, hogy Rossnak fájdalmat okozunk. Nem voltam teljesen biztos az ötletben.
-Mi a baj?-nyomott egy puszit az arcomra.
-Nem vagyok biztos abban, hogy ezt végig akarom csinálni.-hajtottam le a fejemet és bűntudatom lett.
-Ne keseredj el. Csak azt kapja amit megérdemel.-emelt fel az államnál fogva.
-De akkor is rossz érzés.-szomorodtam el.
-Gondolj bele, hogy ő mit tett veled a nyaklánc és a kép. Ideje, hogy te is visszavágj.-érvelt Justin. Jogosan. Összeszedtem magam vettem egy mély levegőt és felálltam.
-Mehetünk.-mondtam határozottan. amíg oda értünk a fedélzethez addig Justin elmagyarázta, hogy mit kell csinálnom. Pont jókor jöttünk. Ross ott szerencsére még nem vett észre. Justinnal elkezdtünk beszélgetni elég sokan voltak lent mi van ennyi embernek nincs órája? Jól megy nekik. Na akkor beszélgettünk és én háttal álltam Rossnak amikor kiszúrt minket Justin gyorsan megcsókolt. Ahogy mondta viszonoztam. Ez volt az első, hogy viszonoztam és, hogy bekel valljam egész jól esett. De eldurvultak a helyzetek. Rossnak egyáltalán nem tetszett. Engem szó szerint kitépett Justin karjaiból és egyet behúzott a fiúnak. Én csak riadtan néztem, és hirtelen közéjük vetettem magam mielőtt még jobban megsérült volna valaki. A szemek ránk szegeződtek.
-Elég! Ross ez most mire volt jó?-álltam Justin pártjára.
-Mire volt jó!? Most komolyan kérdezed?!-háborodott fel.
-Igen! Miért úgy nézek ki mint aki viccel?-tettem csípőre a kezemet.
-Eddig úgy tudtam, hogy a barátnőm vagy.-vágta a fejemhez Ross.
-Bocs rosszul mondtad voltam a barátnőd. Ugyanis szakítok.-mondtam rezzenés nélkül az arcába. Rosson láttam a csalódottságot és az összetörést. Pedig a szívem szakadt meg amikor ezt mondtam.
-Most velem jössz!-fogta meg a kezemet. Szívem szerint vele mentem volna. De Justin közbe lépett.
-Azt lesheted hapsikám!-húzott vissza.
-Nicole kérlek gyere velem.-nézett rám olyan tudjátok most adj nekem igazat szemmel. Nem tudtam dönteni. Szívem szerint Rossal mentem volna de neki szenvednie kellene a terv szerint. Először Rossra néztem majd Justinra. Mind a ketten a válaszomat várták és a háttérben is a tömeg. Majd Justinhoz sétáltam. Justin vetett egy én győztem mosolyt Ross felé. Ross pedig dühöngve elviharzott.
-Ügyes voltál.-súgta a fülembe és közben pedig átölelt.
-Egy pillanatig nem tudtam, hogy kit válasszak. De rájöttem.-harabdáltam a számat.
-Gyere.-fogta meg a kezemet. Elmentünk a stúdióba. Ahol már korábban jártam. Justin elindított egy számot ami az egyik kedvenc számom volt. Ami ráadásul az ő száma volt. Elkezdtünk énekelni a Be alright számát. Olyan jó érzés volt énekelni főleg, hogy Justin is ott voltam mellettem. Örülök, hogy barátot találtam benne. Amikor végeztünk az énekléssel akkor elmentünk az órákra és az órák után pedig...
mondtam h Justin az igazi!:D meg mindig imadom<3
VálaszTörlés