7. rész Bosszú vagy mégsem?

Reggel felkeltem, és amikor meglátta, hogy milyen kupit csináltam azt hittem, hogy elájulok. Kimásztam az ágyból és összepakoltam. A pakolás után megittam egy jó nagy bögre kávét. Még mindig úgy éreztem magam mint aki már ezer éve nem aludt. Hát a kávé nem sokat használt mit ne mondjak. Bementem a fürdőbe, és amikor belenéztem a tükörbe azt hittem, hogy kísértetet látok. Olyan brutálisan néztem ki. Hát nem csodálom a tegnapi miatt. Meg amennyi zsepit összeszedtem. Még a titanic-on sem sírtam ennyit. Fogtam egy jó nagy darab vattát és elkezdtem lemosni az arcomat. Mire végeztem már nem éreztem a kezemet. Utána kisminkeltem  magamat és ruhát választottam. Valami jó kis ruhát akarok felvenni ami
tökéletes lesz a bosszúmhoz.
-Áá! Ez tökéletes!-vettem elő egy vörös piros  mintás ruhát. Kerestem hozzá egy magassarkút és kiegészítőket. Leszedtem azt a hülye rögzítőt mert már semmi baja nem volt a lábamnak bár egy kicsit még megvolt dagadva. De nem izgatott. Amikor elkészültem kopogtak. Biztos Justin. Oda tipegtem az ajtóhoz és akkor éreztem, hogy fáj a lában. De semmi nem ronthatja el a bosszúmat.
-Szia!-nyomtam egy csókot a szájára.
-Szia! Na mi volt ilyen fontos?-mért végig a szemével.
-Ne itt beszéljük meg inkább menjünk hozzád át.-karoltam át és elindultunk.
-Ha szabad megjegyeznem nagyon csinos vagy. Igazán jól áll neked a vörös szín.-nyomot egy puszit az arcomra. Legszívesebben képen nyomtam volna de inkább vetettem felé egy hamis mosolyt mintha minden rendben lenne. Amikor megérkeztünk a táskámból kivettem egy kendőt és bekötöttem  Justin szemét.
-Mi ez valami játék?-nevetett fel. Én csak toltam előre, hogy menjen.
-Gyere majd megtudod.-amikor beértünk Justin átkarolt és elkezdett csókolgatni. Én fogtam magam és leültettem egy székre. Utána pedig a táskámból előkotortam egy bilincset és kikötöttem.
-Na jó most tényleg mit fogsz velem csinálni?-nevetett.
-Játszani fogunk.-fogtam a tejszínhabot és a hajára fújtam majd egy kis csoki sziruppal leöntöttem. Most már értem amikor azt mondják, hogy édes a bosszú.
-Nicole! Mit csinálsz? Mi ez?-kezdett ideges lenni. Levetem a kendőt róla és leültem az ágyra pontosan vele szembe.
-Kedves drága Justinom. Hol is kezdjem? Megvan. Először is pokolian jól érzem magam, hogy így láthatlak. Másodszor pedig kérlek beszélj nekem arról a tegnapi lányról.-vetettem rá gúnyos mosolyt. Justin csak szótlanul ült és nézett.
-Milyen lányról beszélsz?-nyelt egy nagyot.
-Várj kérlek szépen mindjárt megmutatom. Direkt a te kedvedért csináltam képet.-mutatta meg neki a bizonyítékot.
-Ez... Erre én nem emlékszek. Mikor volt?-tette sorra fel a kérdéseket.
-Jajj Justin kérlek ne próbálj átverni! Mindent jól tudok. Előttem nem kell megjátszanod magad. Ross mindent elmondott. Ismerem a kis történetedet.-kóstoltam meg róla a tejszínhabot.
-Miért mit mondott? És kérlek engedj el már tisztára ragadok.-kezdte feszegetni a bilincset.
-Pedig így olyan finom vagy. Szó szerint!-nevettem fel.
-Nicole. Kérlek!-próbált kiszabadulni.
-Jajj, hogy elszaladt az idő! Nekem most mennem kell! Csáó!-álltam fel.
-Ne kérlek nem hagyhatsz itt!-esett kétségbe Justin.
-Dehogyisnem!-vettem az irányt az ajtó felé.
-Nicole! Nicole!-kiabált utánam.
-Ja igen elfelejtettem valamit.-fordultam vissza.
-Azt hittem, hogy tényleg itt hagysz.-nyugodott meg. De én nem azért mentem vissza, hogy elengedjem hanem azért, hogy lefotózzam.
-Na de most már tényleg nem fogom ezt a pillanatot elfejteni. Köszi a képet. Jó szórakozást!-hagytam ott és becsuktam az ajtót. Hallottam ahogy utánam kiabál de rá se hederítettem. Éppen visszaértem volna a kabinomhoz amikor iszonyatos görcs kapta el a lábamat. Nem tudtam rá állni. Muszáj volt levennem a cipőt. Nagyon fájt. Hirtelen pont arra jött Ross. Amikor meglátott egyből odajött segíteni.
-Nicole mi a baj?-kérdezte.
-Nagyon fáj a lábam. Nem tudok ráállni.-jöttek a könnyeim. Ross egyből felkapott és vitt az orvosiba.
-Nicolnak nagyon fáj a lába.-rakott az ágyra. Az ápolónő pedig egyből lejegelte. Utána meg bekente és bekötötte.
-De kisasszony hol van a rögzítője?-nézett rám nagy szemekkel.
-Hát levettem.-néztem Ross felé.
-De ilyet nem szabad csinálni.-lett mérges az ápoló.-utána rakott fel egy másikat. Elmondta Rossnak, hogy mit kell majd csinálnia. Szóval ő lesz a segítőm. Vagyis olyan mintha a csicskám lenni. Na jó nem mondok ilyet. Hiszem ő segített nekem. Ross segített felállni és visszakísért a kabinba.
-Köszönöm, hogy segítettél.-mosolyogtam.
-Nincs mit. Jókor voltam jó helyen.-ült le mellém az ágyra.
-Ross be kell valamit vallanom.-fordultam felé és tördeltem az ujjaimat.
-Mit?-kérdezte.
-Igazad volt. Justinnal kapcsolatosan.-csordult ki egy könnycsepp a szememből. Ross nem mondott semmit csak átölelt. Olyan jó érzés volt. Nem azt mondta, hogy ne én meg mondtam, és hogy miért nem hallgattál rám.
-Ne szomorkodj. Nem érdemli meg, hogy miatta ne legyél boldog.-nyugtatott meg Ross.
-Köszönöm, hogy próbálsz felvidítani.-lett egy kicsit jobb a kedvem.
-Na mosolyogj!-kérlelt. Muszáj volt nevetnem mert egyszerűen nem bírtam ki, hogy ne röhögjek amikor kimondta ezt. Ross is elkezdett nevetni.
-Na de most órára kéne menni szerencsére most később kezdik el.-álltam fel instabilan. Utána összepakoltam és Rossal együtt elmentünk órára. Én művészettörténelemre mentem ő pedig föcire. Én kifejezetten élveztem az órát annak ellenére, hogy elég szarul van a lábam. Kicsöngettek. Eszembe jutott, hogy Justin még mindig ott van és segítségért kiáltozik. Vagy mégsem? Kitudja. Bár legalább megtanulta, hogy kivel húzott ujjat. A többi óra elég unalmasan telt. Fizikán komolyan azt hittem, hogy bealszok. Olyan uncsi volt. Nem is tudom, hogy hogyan lehet szeretni azt a tantárgyat. De most komolyan? Órák után vissza battyogtam a kabinomba. Ahogy beléptem Justinnal találtam magam szembe. Kiáltani akartam de befogta a számat és az ajtónak szorított. Nem volt kellemes érzés. Hirtelen olyan félelem terített el. Azt hittem, hogy meg fog verni. Szemtől szembe néztük egymást. Justinnak láttam azt a dühöt a szemében. Nagyon féltem tőle. Nem tudtam, hogy mi a szándéka velem. Próbáltam kiszabadulni de nem engedett el. Már a könnyeim jöttek ekkor végre levette a kezét a számról.
-Kérlek ne bánts.-suttogtam. Justin elsápadt.
-Én nem tudnálak bántani. Mégis honnan vetted, hogy bántani akarlak?-kérdezte.
-Hát azért jöttél nem?-néztem rá.
-Nem.-vágta rá.
-Hát akkor?-néztem kérdőn.
-Bocsánatot akarok kérni.-hajolt közel hozzám.
-Késő bánat.-löktem el magamtól.
-De Nicole. Értsd meg nem tudok nélküled élni. Ha nem láthatlak...-közbe vágtam.
-Akkor mi?-fordultam hozzá. Justin egy hirtelen mozdulattal magához rántott és megcsókolt. Próbáltam ellenkezni de nem tudtam úgy lefogott. Ekkor rátapostam a lábára mire elengedett.
-Most menj el.-mutattam az ajtó felé.
-Nem.-tette a kezeit az arcomra.
-De Justin.-sóhajtottam.
-Kérlek kezdjük újból.
-Nem. Volt egy esélyed de elszúrtad.
-De egy utolsót.
-Ha azt is elszúrod. Justin elegem van abból, hogy folyton mindenkiben csalódok. Érted elegem van.
-De ígérem most nem fogsz.
-Nem tudok neked hinni. Sajnálom.-fordultam el.
-Nicole.-jött elém.
-Justin. Most nem. Különben is honnan tudjam, hogy higgyek neked-e?
-Bíz bennem.-nézett rám.
-De nem tudok. Tudod milyen szarul esett, hogy láttalak azzal a csajjal. Mert azt hittem, hogy komolyan szeretsz. De nem.-megint neki álltam sírni.
-De komolyan szeretlek.-ölelt magához.
-Akkor nem feküdtél volna le azzal a lánnyal.-vágtam a fejéhez.
-Tudod az nap egy kicsit sokat ittam.
-Ez nem magyarázat. Ez a te hibád Justin.-tettem a kezem keresztbe.
-Tudom és már megbántam. De könyörgök adj egy második esélyt.-térdelt le elém. Nem tudtam mit
mondani féltem a csalódástól. Féltem, hogy megint becsapnak. Nem akarok megint szenvedni.
-Justin menj el.-nyitottam ki az ajtót. Justin felállt.
-Tudom, hogy érzel valamit irántam.-csukta be és neki nyomott az ajtónak.
-Justin.-suttogtam. Elkezdett csókolgatni. Megfogtam a kezét, és összekulcsoltuk az ujjainkat. Justin
megfogott és felemelt. Lerakott az ágyra és szép lassan végig simította a karomat.
-Justin most menj el kérlek.-ültem fel.
-Nicole.-tolt vissza az ágyra. Csak ott feküdtem és egy csókot lehelt a nyakamra.
-Justin.-súgtam a fülébe.
-Szeretlek.-nézett rám és olyan őszintén mondta.
-Kérlek menj el.-néztem rá.
-De Nicole. Te is szeretsz. Miért akarod, hogy elmenjek?-kérdezte.
-Honnan veszed ilyen egyértelműen, hogy szeretlek?-húztam fel a szemöldököm.
-Mert érzem. Ahogy rám nézel. Az érintésedből és a csókodból.-fogta meg a kezemet.
-Na jó Justin most menj el kérlek. Most.-álltam fel és bicegtem el az ajtóhoz. Kinyitottam és mutattam, hogy mehet. Justin felállt és vetett egy utolsó pillantást rám utána kiment. Az ajtónak dőltem. Egy nagyot sóhajtottam majd a földre csúsztam. Vajon igaza lehet? Tényleg érzek valamit iránta? Nem az nem lehet. Gonosz volt velem. Most pedig hagyjon békén. Nem tudom, hogy holnap hogyan leszek képes beszélni vele. Meg ott van Ross is. Istenem. Már csak 1 hónap és vége ennek a sulinak. Nem bírom ki addig. Pedig muszáj lesz. Ajhh. Elmentem utána megágyaztam és  nagy nehezen de megfürödtem. Bár már majdnem azon voltam, hogy ott hagyom az egészet. Később ettem egy kicsit. Jött egy üzenet a telefonromra. ,,Látni akarlak. Találkozzunk a fedélzeten. Justin." Egy szép kedves üzenetet válaszoltam: Te hülye vagy? Már pizsiben vagyok. Nem fogok a kedvedért lesétálni a fedélzetre így is fáj a lábam majd még lefutok neked oda.  Persze még mit nem? Majd holnap beszélünk. Jó éjt! Nicole." Justin nem hagyta annyiban a dolgot. ,,Akkor át megyek várj." Most komolyan átakar jönni? Igaz holnap úgy sincs suli mivel hétvége lesz. Igen. Gyorsan felálltam és átöltöztem. Nincs kedvem, hogy pizsiben lásson. Gyors kikaptam valamit a szekrényből. Justin közben pedig megérkezett. Kopogás nélkül bejött. Istenem komolyan legközelebb bezárom az ajtót.

-Kopogni nem szokás?-kérdeztem flegmán.
-Nem.-vágta rá.
-Mi volt ilyen fontos?-a cipőt nem vettem fel mert nem volt kedvem.
-Nicole nem tudok úgy elaludni, hogy meg nem bocsátasz.-fogta meg a kezemet.
-Megvan bocsátva. Mehetsz. Szia.-mosolyogtam rá.
-Tudom, hogy haragszol rám de kérlek bocsáss meg és adj egy új esélyt.-nézett rám nagy szemekkel.
-Túl sokat kérsz Justin.-fordultam el.
-Akkor csak adj egy esélyt.-jött elém.
-Nem megy. Nem tudok benned bízni.-vontam meg a vállam.
-Akkor hagyd, hogy bebizonyítsam.-hajolt közel. De elhajoltam.
-Kérlek ne Justin.-fogtam meg a fejem.
-Nicole. Mond a szemebe, hogy nem szeretsz, és, hogy soha többet nem akarsz látni.-nézett mélyen a szemembe. Nem voltam képes ezt mondani a szemébe mert ez nem igaz. Hallgattam tovább.
-Justin.-nyeltem egy nagyot. Nem mondott semmit megfordult és az ajtó felé vette az irányt. Megfogtam a karját. Visszafordult és rám nézett. Én nekem már potyogtak a könnyeim. Mert tudtam, ha hagyom elmenni akkor lehet, hogy soha többet nem látom.
-Ne menj el.-öleltem át és elkezdtem bőgni. Justin viszonozta az ölelésem.
-Már egy pillanatra azt hittem, hogy nem jelentek semmit számodra.-simította végig a hátamat.
-Dehogyisnem.-néztem rám könnyes szemekkel. Letörölgette a könnyeket az arcomról. Leültünk az ágyra és elkezdtünk beszélgetni. Utána meg egy filmet néztünk. Ráadásul horrorfilmet. Az egyik pillanatban annyira megijedtem, hogy Justin kezét hirtelen megragadtam.
-Minden rendben?-nézett rám.
-Igen. Jól vagyok. Vagyis voltam mostanáig mert ma tuti biztos, hogy nem alszok. Hála neked.-förmedtem rá.
-Bocs. Mondhattad volna, hogy ennyire félsz akkor nem nézünk ilyet.-nevetett fel.
-Mi én félek? Szívd vissza!-háborodtam fel, és elkezdtem ütni egy párnával. Justin próbált védekezni. De olyan dühös lettem, hogy úgy ütöttem, hogy a végén leesett az ágyról. Ijedségemben eldobtam a párnát.
-Úristen! Justin jól vagy?-másztam oda hozzá. Nem válaszolt. Csak feküdt a földön. Elkezdtem egyre jobban kétségbe esni. Nem tudtam mit csinálni. Kiabáltam, hogy Justin kelj fel. De nem. Úristen ugye nincs semmibaja?
-Justin! Justin! Kérlek ébredj fel! Kérlek!-kezdtem el rázni. Már sírni kezdtem majdnem közel hajoltam hozzá, hogy megnézzem, hogy lélegzik-e. Ekkor hirtelen a nyakamnál megragadott és megcsókolt. Úgy megijedtem, hogy azt el nem tudom mondani. Nagyon király volt a földön smárolni. Pedig azt hittem, hogy tényleg valami baja esett. Ezt még visszakapja. Végre amikor befejeztük a csókolózást. Akkor eszembe jutott egy jó kis tréfa. Felálltam és elkezdtem az ágy felé sétálni. Hirtelen a földre rogytam. Hallottam, ahogy Justin odaszalad hozzám, és szólítgat, hogy ébredjek fel. Justin kiment a fürdőbe valamiért gondolom vizet hoz nekem. Én a fürdőszoba ajtó mellé álltam, hogy amikor kijön akkor jól megijesztem. Amikor kilépett az ajtón elé ugrottam, és Justin akkorát ugrott, hogy megcsúszott és a földre zuhant ha láttátok volna az arcát én szétröhögtem magamat.
-Na megijedtél?-fulladoztam a röhögéstől.
-Ezt miért csináltad?-kelt fel a padlóról.
-Most már kvittek vagyunk. Én csak egyenlítettem. Te is a frászt hoztad rám.-dőltem az ajtófélfának.
-De akkor is én nem voltam ilyen kegyetlen veled.-háborodott fel. Erre a mondatára keresztbe tettem a kezem és felhúztam a szemöldököm.
-Tényleg?-néztem rá.
-Na jó.-legyintett egyet és átkarolta a derekamat majd egy puszit nyomott a számra.
-Most mérges vagyok rád.-toltam el magamtól.
-Mert?-nézett rám.
-Csak vicc volt.-böktem oldalba. Justin erre elkezdett csikizni a padlón kötöttünk ki. Én nekem már olyan vörös volt a fejem mint egy paradicsomé. Justin is fulladozott a röhögéstől mert én is csikiztem közben. A földön feküdtünk és a plafont bámultuk. Ránéztem Justinra utána meg ő rám. Végig simította az arcomat utána pedig egy forró csókot nyomott a számra. Utána felültünk az ágyra beszélgettünk majd filmet néztünk Justin pedig közben bealudt. Nem akartam felkelteni mert olyan cukin aludt. Úgy, hogy kikapcsoltam a tévét és odabújtam Justinhoz majd elaludtam.